Kezdőlap Címkék Izrael

Címke: Izrael

Irán: az ideológia lebirkózza a sportot

0

Iránban a birkózás lényegében nemzeti sportnak számít. Ezért Teherán különösen ügyel arra, hogy ez a sportág az „ideológiát és a rendszert” szolgálja akkor is, ha ez komoly nemzetközi bonyodalmakkal jár együtt.

Az iráni Birkózó Szövetség elnöke, Raszúl Hádem lemondott, miután a Nemzetközi Birkózó Szövetség (UWW) fél évre eltiltott egy iráni sportolót és annak edzőjét, mert szándékosan elvesztett egy mérkőzést. Ugyanis tavaly novemberben Ali Reza Karimi iráni birkózó a lengyelországi U-23-as világbajnokságon azért hagyta magát megveretni az orosz Alikhan Zhabrailov által, mert a következő körben az izraeli Uri Kalasnyikov ellen kellett volna fellépnie.

Az edzői viszont ezt nem akarták, mivel tartották a hatóságok reakcióitól.

Iránban  hivatalosan tilos bármiféle sportmérkőzésben részt venni a zsidó állam sportolóival,

mert ezzel szerintük „elismernék Izrael létezését”. Mivel Karimi szándékosan veszített, ezért őt „hősként” ünnepelték Iránban, még a Legfelsőbb Vezető Ali Hámenei a „palesztinok melletti szimpátia megnyilvánulásának” minősítette az esetet.

Viszont az UWW nem fogadta el ezeket az okokat és inkább Karimi eltiltása mellett döntött. Az iráni Birkózó Szövetség már eddig is kritizálta, hogy politikai okokból nem engedték versenyzőiket az izraeliek ellen pályára lépni. Az olimpiai aranyérmes Hádem mindössze két hónapig állt a szervezet élén, de már kezdettől fogva bírálta az iráni hatóságok „fundamentális hozzáállását”. Az elnök a szövetség honlapjára feltett levélben közölte, hogy „külső nyomás hatására távozik a posztjáról”. Rajta kívül a teljes tanács lemondott.

Az elmúlt években Karimin kívül más iráni birkózók sem léphettek fel izraeliek ellen. Sőt, a muszlim országok közül messze Irán vezet az „Izrael elleni sportbojkott terén”: eddig több mint harmincan – önszántukból vagy a hatóságok nyomására – megtagadták a mérkőzést vagy az indulást.

Ezek között volt dzsúdózó, egész kosárlabdázó, úszó, vívó.

2017 augusztusában az keltett nagy visszhangot a sportvilágban, amikor Teherán döntése értelmében a görög Panioniosz két légiósát, Maszud Szodzsaeit és Ehszan Haszafit kizárták a válogatottból, mert pályára léptek az izraeli Makkabi Tel-Aviv ellen az Európa Liga selejtezőjében. Emiatt nem játszhatnak az idei oroszországi világbajnokságon.

A főrabbi is megszólalt a lengyel-izraeli vitában

0

A lengyel főrabbi arra kéri Izrael vezetőit, hogy ne bojkottálják az országot a holokauszt-törvény miatt.

A Háárec szerint Izraelben szaporodnak azok a felhívások, melyek Lengyelország bojkottjára szólítanak fel azt követően, hogy a varsói parlament olyan holokauszt-törvényt fogadott el, amely relativizálja a lengyelek felelősségét, például bünteti, ha valaki a „lengyel haláltáborok” kifejezést használja.

Mateusz Mazowiecki lengyel miniszterelnök még rontott is a helyzeten azzal, hogy Münchenben egy sajtóértekezleten arról beszélt, hogy nemcsak a németek a felelősek a holokausztért, hanem voltak ott orosz, ukrán, lengyel és zsidó tettesek is.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök vérlázítónak nevezte ezt a kijelentést,

de nem hívta vissza Izrael lengyelországi nagykövetét. A lengyel külügyminiszter-helyettes igyekezett tompítani a feszültséget, mondván, senkit nem fognak majd perbe a törvény alapján, legfeljebb helyreigazításra kötelezik.

Lengyelország többmilliós zsidó közösségét a holokauszt gyakorlatilag megsemmisítette, akik túlélték a tömeggyilkosságot, jórészt emigráltak. Ma csak néhány ezer zsidó él Lengyelországban. Ők természetesen aggodalommal figyelik az antiszemita megnyilvánulásokat, amelyek a harmincas-negyvenes évekre emlékeztetik őket. Attól azonban

még jobban félnek, hogy Izrael és Lengyelország között elmérgesedik a viszony.

Ha Izrael bojkottálni kezdi Lengyelországot, akkor ezzel pontosan a kívánttal ellentétes hatást ér el, mondta Michael Schudrich lengyelországi főrabbi. Szerinte a Lengyelországban élő zsidó közösség érdeke a párbeszéd.

Vádalkut kötött Netanjahu bizalmi embere

0

Slomo Filber a tájékoztatási minisztérium egyik igazgatója, de egyben Benjamin Netanjahu egyik bizalmasa. Vállalta, hogy vallomást tesz a minisztérium és egy telekommunikációs vállalat összefonódásának korrupciós ügyében, ha ezzel elkerülheti a börtönt. Netanjahu két másik barátját is őrizetbe vették.

Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen már négy különböző korrupciós ügyben folyik vizsgálat. Már összesen hét közeli munkatársát vették őrizetbe, köztük Nir Hefetzet, korábbi szóvivőjét, aki izraeli lapok szerint kulcsfigura lehet. Őt többek között azzal vádolják, hogy

meg akart vesztegetni egy bírót, hogy ejtsen több vádat Netanjahu felesége ellen.

Őrizetbe vették a médiamágnás Saul Elovitchot is, a Walla hírportál tulajdonosát, az ő feleségét és fiát, valamint a Bezeq kommunikációs vállalat két vezetőjét.

Éppen ezért lehet fontos, ha Slomo Filber vallomást tesz. Netanjahu ugyanis miniszterelnökként a tájékoztatási tárcát is felügyelte a gyanús ügyletek idején, amikor Filber a gyanú szerint bizalmas iratokat adott át a Bezeqnek, és leállította a cég monopóliumát megtörő, korábban elindított kormányzati reformot.

Saul Elovitch a Bezeq legnagyobb részvényese is, a gyanú szerint azt az alkut kötötték Netanjahuval, hogy

a cég megtarthatja monopóliumát, ha a hírportál kedvező képet fest a miniszterelnökről és családjáról.

Netanjahu természetesen mindent tagad és boszorkányüldözésről beszél, de Izraelben rendszeresek a tüntetések a lemondását követelve. Arról azonban, hogy emelnek-e vádat ellene, a legfőbb ügyésznek kell döntenie – aki szintén a bizalmi emberei közé tartozik.

Egyre jobban támogatja Izrael a szíriai felkelőket

0

Az iráni befolyást akarják visszaszorítani. Az Aszad-rezsim sikerei és az amerikaiak csökkenő szerepvállalása miatt döntöttek így.

Harc a Golan-fennsíkon a felkelők és a kormányerők között.
(MTI/EPA/Atef Szafadi)

A Háárec számolt be arról, hogy a szíriai háború fejleményei miatt Izrael úgy döntött, hogy változtat Szíria-politikáján. Az utóbbi idők ugyanis a kormánycsapatok sikereit hozták, amelyek leginkább Damaszkusz környékén és az északi Idlíb tartományban támadják a felkelőket. Emellett a rezsim egyre több katonát küld délre is, például a Golan-fennsík környékére.

Tavaly novemberben a mérsékelt felkelőket támogató Egyesült Államok, Jordánia, valamint a rezsimet segítő Oroszország aláírt egy megállapodást, amely szerint

nem engedik, hogy Dél-Szíriára is kiterjedjenek a harcok,

és távol tartják a szintén Aszadot támogató Iránt és a síita milíciákat a térségtől. Izrael azt szerette volna, ha az irániakat és az általuk támogatott csapatokat legalább 60 kilométeres távolságra tartják a frontvonaltól, de a többiek csak öt kilométert garantáltak.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az irániak már most akár 20 kilométerre is megközelíthetik az izraeli határt. Az izraeli hadsereg szerint a szíriai kormánycsapatok hamarosan az egész Golan-fennsíkot megpróbálják visszaszerezni a felkelőktől. Márpedig az egész térség feletti vezető szerepre törő

Iránt Izraelben a legnagyobb ellenségnek látják.

Már csak azért is, mert Irán nem csak a szíriai rezsimet támogatja, hanem a libanoni terrorszervezetet, a Hezbollahot is (amelynek katonái pedig Aszad oldalán harcolnak).

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök (akinek korrupciós ügyeiről itt olvashat) többször bejelentette már, hogy Izrael mindent megtesz azért, hogy Irán ne növelhesse a befolyását Szíriában. Ezért is kezdett Izrael szíriai kormánycsapatokat bombázni az elmúlt hetekben, amellett, hogy a Hezbollah fegyverszállítmányait már korábban is támadta.

Járőröző izraeli katonák a Golan-fennsíkon. (MTI/EPA/Atef Szafadi)

A Golan-fennsík izraeli határhoz közeli részeit hosszú ideje a mérsékelt lázadók tartják ellenőrzésük alatt. A konfliktust talán legjobban ismerő elemző, Elizabeth Tsurkov szerint

Izrael egyre nagyobb támogatást nyújt a felkelőknek.

Erről több milícia vezetője is beszélt neki. Legalább hét olyan, mérsékelt szunnita szervezetről tud, amelyek pénzt, fegyvert és lőszert kapnak Izraeltől. A folyamat egy éve kezdődött, amikor az USA jelentősen csökkentette szíriai aktivitását.

Izrael azonban nem csak fegyvereket ad: segélyszállítmányokat küld a lázadók által ellenőrzött területeken lévő falvaknak – élelmiszert, gyógyszereket és ruhákat. Ugyanakkor Tsurkov szerint a lázadók azt várnák, hogy Izrael segít nekik megdönteni az Aszad-rezsimet, míg az izraeliek csak fel akarják tartóztatni a kormánycsapatok előrenyomulását.

A Golan-fennsík egy részét továbbra is az Iszlám Állam uralja. Állítólag az izraeliek az ellenük való harcban is segítik a felkelőket, leginkább dróntámadásokkal.

Izrael egyébként nem most kezdte támogatni a szíriai felkelőket, erről itt írtunk bővebben.

Egyszerre két ügyben nyomoz az izraeli rendőrség Netanjahu ellen

0

„Benjamin Netanjahu kapcsolata Arnon Milchan amerikai üzletemberrel a megvesztegetésen alapul, nem pedig a barátságon” – olvasható az izraeli rendőrség által  kiadott szerdai nyilatkozatban. Az „ezres aktának” elnevezett ügy lényege, hogy az izraeli kormányfő majdnem 300 000 dollár értékben kapott ajándékokat – szivaroktól kezdve az ékszerekig bezárólag – nemcsak Milchantól, hanem James Packer ausztráliai üzletembertől is. Ráadásul, ami igazán meglepte még a Likud kormánypárt egyes tagjait is, hogy ez az ajándékozás már Netanjahu 2009-es megválasztása óta zajlott.

Az üzletemberek pedig azt a „szívességet” kérték Netanjahutól, hogy győzze meg a Knesszet (izraeli parlament) tagjait egy olyan törvény elfogadásáról, amely lehetővé tette volna az új és a visszatérő bevándorlók számára az adómentességet.  Ezt hivatalosan úgy adták volna el, mint „a zsidók aljiázásának (kivándorlásának) elősegítését”, de már évekkel korábban rámutattak arra, hogy ez valójában egy adócsalási és pénzmosási lehetőséget jelent a gyakorlatban.

Ezzel párhuzamosan pedig létezik az úgynevezett „kétezres akta”. Netanjahu azt ígérte a a Jediót Ahronót napilap tulajdonosának, hogyha ők pozitív színben tüntetik fel a kormányt, akkor cserébe korlátozzák a konkurens Jiszrael Hajom lap megjelenését és pénzügyi támogatást kapnak. Ezzel kapcsolatban a rendőrségnek még egy hangfelvétel is a birtokába került. Továbbá az is felmerült, hogy Netanjahu a hozzá közel álló képviselőket akarta meggyőzni arról, hogy egy sokkal szigorúbb törvényt hozzanak a lap ellen.

A dolog érdekessége, hogy a Jiszrael Hajom annak a Sheldon Adelsonnak az érdekeltsége, aki amúgy Netanjahu (és Donald Trump) nagy támogatója – róla készült portrénkat itt olvashatja.

Az elmúlt hónapokban szinte egymás után robbantak ki a Netanjahut érintő korrupciós botrányok.

Tavaly szeptemberben hat embert vettek őrizetbe a 1,5 milliárd dolláros „tengeralattjáró botrány” kapcsán, akik között ott volt Netanjahu egykori kabinetfőnöke is. Korábban pedig az keltett nagy vihart, hogy a Bezeq, Izrael legnagyobb telekommunikációs cége, információkat kapott az izraeli kormánytól, melyeket aztán részvénymanipulációkra használt fel.

Sőt, még a miniszterelnök családtagjai is a korrupciós ügyek főszereplőivé váltak: a kormányfő felesége, Szara sokáig azt hazudta, hogy a kormányfői rezidencián nincs szakács, és ennek alapján éveken át drága vendéglőkből rendelt ételeket 359 ezer sékel (mintegy 28 millió forint) értékben. Az év elején pedig olyan felvétel látott napvilágot, amelyen Jair Netanjahu, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök fia, sztriptízbárokba való látogatásokkor részegen beszélt korrupciós ügyekről.

Az esetet bonyolítja, hogy elviekben az izraeli törvények szerint a miniszterelnöknek – ellentétben a többi miniszterrel –

nem kötelező lemondania addig, amíg hivatalosan is vádat nem emeltek ellene.

Most minden szem Aviháj Mandelblit főügyészre szegeződik, akinek jogában állna ezt megtenni. Csakhogy ő egykoron Netanjahu embere volt és kinevezését is lényegében a miniszterelnöknek köszönheti, így Izraelben kevesen számítanak arra, hogy valóban vádat is emel majd.

Ráadásul ellentétben az előző miniszterelnökökkel, mint például Ehud Olmerttel, Netanjahu mögött teljesen összezár a saját pártja, vagyis a Likud. Egyedül az egyébként magyar származású Jáir Lapid, a Jes Átid (Van Jövő) nevű párt vezetője és korábbi pénzügyminiszter bírálta keményen a miniszterelnököt. Ő koronatanúnak számít az „ezres ügyben”, és azt állította, hogy Netanjahu szintén megpróbálta őt beszervezni, de „nem engedett a kormányzati korrupciónak”.

Ez volt ma – 2018. február 14.

0

Összefoglaljuk a nap legfontosabb híreit, amennyiben a részletekre is kíváncsi, kattintson!

Bokros Lajos: Orbán és bandája nem véletlenül verte szét a jogállamot

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A magyar kormánykörök meglehetősen idegesen reagáltak az Európai Csalás Elleni Hivatal nyilvánosságra került jelentésére. A gyanú szerint Orbán Viktor veje, Tiborcz István bűnszövetkezet szervezése révén juthatott milliárdokhoz. A magyar kormányfő családjának korrupciós ügye a világlapok vezető témája is lett. Viszont Lázár János igyekezett minden felelősséget a mára kormányellenséggé vált, de az eset időpontjában még Fidesz szekértolójának számító Simicska Lajosra kenni. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Bokros Lajos szerint

az Európai Unió kezdeményezni fogja a bűnösök felelősségre vonását.

A MoMa elnöke szerint minden egyes nap, amivel Orbán Viktor uralma hosszabb lesz, tovább löki az országot a szakadék felé.

Most államtitkárt talált meg az OLAF

A fejlesztési tárca közlekedési államtitkáról, Homolya Róbertről véli úgy az OLAF, hogy két beruházásban összeférhetetlenül vett részt, ezért a teljes támogatást, 3,3 milliárdot visszafizettetné. Homolya Róbert szerint ezek „bagatell ügyek”.

Elnézést kért az E.ON, amiért olcsóbban adja a gázt

Nem tetszett Németh Szilárdnak, hogy az E.ON

olcsóbban kínálja a gázt, mint az állam.

A Fidesz alelnöke szerint a cég azzal, hogy megjelent a piacon egy olyan termékkel, amely a rezsicsökkentett árnál is olcsóbban juttatja el a gázt a fogyasztókhoz, beszállt a választási kampányba. A cég közleményt adott ki, amelyet itt olvashat.

MSZP: Háztartásonként hetvenezret buktunk a gázáron

Négy év alatt egy átlagos háztartás hetvenezer forinttal többet fizetett a gázért, mert a kormány nem érvényesítette a világpiaci áresést – állítja az MSZP frakcióvezetője. Tóth Bertalan szerint ez a rezsiblöff.

Árat emelnének a budapesti taxisok

Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba

Tarifaemelésre tettek javaslatot a fővárossal folytatott egyeztetésen. A főpolgármester-helyettes szerint, ha ebben a taxisok többsége egyetért, nem akadályozzák meg. A taxisok

reklámokat is szeretnének a kocsikra,

valamint módosítanák a reptéri rendeletet.

Gazdasági szempontból is előnyös a multikulturális társadalom

Tudományos kutatások is bizonyítják, hogy ha nő egy társadalom sokszínűsége, az jót tesz a gazdaságnak. Erről is beszélt egy budapesti előadásában Isabelle Poupart kanadai nagykövet.

Újabb két reptéri tolvajt fogtak el

A két rakodómunkás még januárban egy utas feladott poggyászából lopott el egy fehérarany gyűrűt a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. Öt nappal később egy másik utas poggyászából egy karórát és egy parfümöt tulajdonítottak el. Most elfogták őket.

Újabb háború fenyeget a Közel-Keleten

A hétvégén ismételten olyan szituáció alakult ki a Közel-Keleten, amely egy újabb háború kitörésének (rém)képével fenyegetett: egy izraeli vadászbombázó lelövése, majd azt követő megtorló akciók nemcsak a régióban, hanem

a nagyhatalmak körében is komoly aggodalmakat szült.

Habár a súlyosabb összecsapások elmaradtak, Izrael esetében könnyen fordulópontot jelenthet a válság, hiszen szükségessé vált a korábbi Szíria-politikájának a felülvizsgálata.

Suttyóságban felülmúlta a Valami Amerika 3 az első két részt

A Valami Amerika 3 jobb pillanataiban olyan, mintha az alkotók direkt parodizálni akarták volna az első két részt, máskor pedig még ennyire sem értékelhető. Az új rész

sehogy sem akar önmagában értékelhető filmélménnyé összeállni,

és pont azokat a dolgokat viszi tovább és nagyítja fel az első két részből, amiket jobb lett volna végre elfelejteni.

Olajat a tűzre: Izrael Szíria-politikája

0

A hétvégén ismételten olyan szituáció alakult ki a Közel-Keleten, amely egy újabb háború kitörésének (rém)képével fenyegetett: egy izraeli vadászbombázó lelövése, majd azt követő megtorló akciók nemcsak a régióban, hanem a nagyhatalmak körében is komoly aggodalmakat szült. Habár szerencsére a súlyosabb összecsapások elmaradtak, Izrael esetében könnyen fordulópontot jelenthet a válság, hiszen szükségessé vált a korábbi Szíria-politikájának a felülvizsgálata. 

A legutóbbi izraeli-szíriai válság azzal kezdődött, hogy február 10-én egy iráni pilóta nélküli gép berepült az izraeli légtérbe. Egy izraeli támadóhelikopter befogta a drónt és lelőtte, majd ezután az IAF (izraeli légierő) lebombázta a szíriai Palmüra mellett lévő irányítóközpontot, amelyet az irániak üzemeltettek.

Az események idővonala. A szíriai célpontokról lásd.

Utolsó csepp

A szírek – ellentétben az eddigi, hasonló izraeli katonai akcióktól – nem hagyták annyiban a dolgot: utólagos beszámolók szerint összesen húsz darab SA-5 és SA-17-es légvédelmi rakétát lőttek ki az izraeli gépekre, miután befejezték a bombázást. Az izraeli F-16-os vadászbombázó kötelék egyik gépét eltalálták, de a pilóta és a navigátor még időben katapultált. Az egyik könnyen, a másik súlyosan sérült meg, katonai helikopterrel szállították őket kórházba. Egyelőre még nem tudni, hogy miért nem vették észre a rakétát és kezdtek kitérő manőverbe.

Az IAF erre egy kiterjedt bombázással válaszolt, amely az 1982-es libanoni hadjárat óta a legnagyobb izraeli légihadművelet volt a szíriai katonai létesítmények ellen. 12 célpontot -köztük légvédelmi rakétaállásokat, radarokat, és egy repülőteret – bombáztak, amelyek közül négyet a szíriai háborúban évek óta jelen lévő iráni Forradalmi Gárda (IRGC), és nyolcat a szíriai katonák működtettek. Az áldozatok számáról még nincs pontos adat, általánosan 6 és 10 közé teszik, anélkül, hogy közölnék az elesettek valódi állampolgárságát.

Felvétel a drón lelövéséről.

Ez az eset alaposan felszította az indulatokat a térségben és az eredmény mindegyik felet elgondolkodtatta: az izraeliek nagyobb kockázat nélkül már nem hajthatnak végre légitámadásokat Szíria területén; Irán kétszer is meggondolja, hogy megsértse-e az izraeli légteret; a szíriai kormány pedig biztos lehet abban, hogy minden lelőtt izraeli géppel csak a saját légvédelmének puszta létezését kockáztatja. A nagyhatalmakat szintúgy kényelmetlenül érintette az incidens, különösen Oroszországot, hiszen veszélybe került minden eddig elért eredménye Szíriában.

Derült égből bomba 

Habár egyelőre úgy tűnik, hogy a szokásos fenyegető és egymás megsemmisítését célul kitűző nyilatkozatokon kívül nem történt más, a kedélyek korántsem csillapodtak le. Különösen azért, mert a legfőbb kérdés azzal kapcsolatban alakult ki: vajon Izrael ezek után is folytatni fogja az eddigi gyakorlatát?  Ugyanis eddig szinte nem telt el úgy hónap, hogy egy szíriai/iráni drónt ne lőttek volna le Izrael felett vagy az IAF nem hajtott volna végre bombázást  az országban.

2011 óta az izraeli légierő még a legóvatosabb becslések szerint is közel 100 légitámadást hajtott végre Szíriában, és eddig nem szenvedett semmiféle komoly veszteséget, mivel a szíriai légvédelem tétlen maradt. Ez pedig egy újabb kérdést szült: mitől változtatta meg hirtelen a szíriai hadsereg a korábbi álláspontját és döntött az izraeli gép lelövése mellett? Erre állítólag az az eset szolgál magyarázatul, hogy szintén a múlt héten egy amerikai légicsapás Aszad oldalán harcoló 100 milicistával végzett.

Izrael már 2011 előtt is bombázott Szíriában. A képen a 2007-es, sokat vitatott „Gyümölcsöskert-hadművelet” látható. Az izraeli állítások szerint ugyanis egy készülő atomreaktort bombáztak le, de ezt Damaszkusz tagadta.

Az izraeli légicsapások okai elsődlegesen azok voltak, hogy az izraeli hadvezetés egyfajta „vörös vonalként” jelölte meg: Bassár el-Aszad szíriai elnökhöz hű kormányerők nem adhatnak át semmiféle fegyvert – pláne vegyifegyvert – a libanoni síita szervezetnek, azaz a Hezbollahnak. Amennyiben az izraeli hírszerzés tudomást szerzett egy ilyenfajta fegyverszállítmányról, akkor azonnal közbeléptek és az IAF gépei még szállítás közben lőtték ki a konvojokat.

Ugyanúgy a másik fő célkitűzést az jelentette, hogy  bizonytalanná és költségessé tegyék az iráni szerepvállalást a szíriai háborúban. Teherán ugyanis már évek óta jelen van az arab országban, a Hezbollahhal, a szíriai hadsereggel, a síita milíciákkal és itt-ott az oroszokkal együttműködve harcolnak a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) maradék egységei, illetve más szélsőséges szunnita csoportok (al-Núszra Front, Iszlám Állam – ISIS) ellen.

Csakhogy idővel az irániak száma több ezer fővel megemelkedett és már egész bázisokat építettek fel az arab országban, amelyet az izraeli vezetés nem hagyott szó nélkül: legutóbb decemberben bombáztak le egy Damaszkusz melletti iráni bázist. Ráadásul ezekkel a támadásokkal nemcsak nagy anyagi károkat okoznak az IRGC-nek, hanem minden egyes iráni halálával tovább növelik az elégedetlenséget a perzsa országban, ahol ebben az évben tüntettek már a kormány expanziós és a beavatkozós politikája ellen (is).

Allah-Dadi IRGC tábornok temetése, aki 2015-ben egy Golán-fennsíkon végrehajtott izraeli légicsapásban vesztette életét.

Szentségtelen szövetség? 

Ám a szíriai háborúban játszott izraeli szerepvállalás ennyiben nem merült ki ennyiben, mivel az elmúlt években több olyan esetet regisztráltak, amikor együttműködtek a fegyveres ellenzékkel. Ez elsőre furcsának tűnhet: a hivatalos magyarázat és a legtöbb szakértő szerint a légicsapásokon, a Hezbollah megerősödésének megakadályozásán, az iráni jelenlét csökkentésén, és a drúz kisebbség védelmén kívül az izraeli vezetésnek nem érdeke az Aszad-kormány megbuktatása. Egyszerűen azért, mert (már) nincs olyan szereplője a konfliktusnak, akiket Benjamin Netanjahu vezette kormány „nyugodt szívvel” támogatna, hiszen sok közöttük a szélsőséges iszlamista. Sőt, néhány „ideológiai testvérszervezetükkel” már évek óta ellen harcolnak Gázában és a Sínai-félszigeten.

Ugyanúgy néhányan rámutattak arra, hogy Aszad minden hibája ellenére egy „racionális, kiszámítható, és szekuláris” ellenfél: 1973 óta lényegében „hideg béke” van a két ország között, s dacára a határmenti konfliktusoknak, nem tört ki egy államközi konfliktus, hiszen Damaszkusz tisztában volt az IDF (izraeli hadsereg) technikai és katonai fejlettségével. Ezzel szemben az Aszad-ellen harcoló csoportok között sok olyan szervezet van, amely eleve Izrael létét sem ismeri el és a „halállistájukon” az alaviták, a síiták és a helyi keresztények után a zsidók következnek.

Ráadásul összehasonlítási alapként lehetne említeni Egyiptom példáját: amikor Mohamed Murszi vezette „mérsékelt iszlamista” erők kerültek hatalomra 2012-ben, rendkívül feszültté vált Kairó a viszonya Izraellel, amely már az 1979-es különbéke felmondásával fenyegetett. Ezért Szíriában egy rendszerváltás esetében szintén nem lehet tudni, hogy „kik kerülnének hatalomra” és miképp vélekednének az olyan kérdésről, mint a Golán-fennsík kérdése, amely a mai napig egy izraeli-szíriai különbéke legnagyobb akadálya.

Határátkelő a Golán-fennsíkon. A kép forrása: Wikimedia Commons

Kétségtelen, hogy van igazság ezekben az állításokban, de amennyiben górcső alá kerülnek az elmúlt évek eseményei, igencsak árnyalódik a kép: lehetséges, hogy a Netanjahu-kormány hivatalosan nem deklarálta (sőt, egyes esetekben bírálta) a szíriai ellenzéki csoportok külföldi támogatását, mégsem az ún. „stratégiai várakozás” volt rájuk a jellemző. Ugyanis az izraeli katonai vezetés és a titkosszolgálatok többször aktív támogatást nyújtottak a szíriai kormány ellen harcoló fegyveres csoportoknak. Sőt, nem egyszer közösen indítottak katonai akciókat is. Természetesen erre azt lehetne mondani, hogy ezek csupán „ad hoc”, vagyis alkalmi jellegű kooperációk voltak és gyakorlatban semmiféle közép vagy hosszútávú izraeli stratégiát nem jelentenek, de mégis az elmúlt években túl sok hasonló – köztük nem egy nyugtalanító – eset látott napvilágot.

Fegyvertársak

Már igazából az is figyelemreméltó, hogy a február 10-i támadásokban a SOHR keresztül meg nem nevezett szíriai ellenzéki erők szolgáltattak információt az IAF-nak a célpontokról, azok bombázás utáni állapotáról és az áldozatok számáról. Az ellenzéki területen élők az interneten és a médiában mondtak köszönet az izraelieknek a határozott fellépésért, mivel legalább addig sem őket bombázták a szíriai kormányerők. Ám a legérdekesebb, hogy az amúgy egyszerre Szíria, Irán, Oroszország és a nyugati világ ellen harcoló terrorista szervezetek, mint az al-Kaidához tartozó al-Núszra Front egykori alapítója szintén

„üdvözölt minden rezsim és Irán ellen végrehajtott izraeli bombázást” 

Ezek pedig ismételten felszította a vitát azzal kapcsolatban, hogy a háttérben van-e bármiféle kooperáció a felek között. Természetesen az elmúlt években Aszad és Teherán rendre megvádolta Izraelt, amiért beavatkozik a szíriai válságba és FSA csoportokat támogat, de ezekre a legtöbb helyen csak legyintettek. Azonban idővel nem egy szíriai ellenzéki parancsnok szólta el magát, miközben egyre több riport készült erről a bizonytalan „szövetségről”.

Például 2014 decemberében kiadott ENSZ-jelentés, amelyet az izraeli sajtó is átvett, szerint  a Golán-fennsík közelében épített izraeli kórházakban látják el az FSA fegyvereseit. A megfigyelők több ilyen esetet is leírtak, és jelezték, hogy voltak alkalmak, amikor egészséges milicistákat láttak Izrael északi részén sétálgatni. 2017-ig összesen 3000 sebesültet – civileket és fegyvereseket egyaránt – gyógyítottak meg, és gyakran adtak fegyveres kíséretet a mentőknek, akik visszakísérték a sebesülteket a határhoz.

A VICE összefoglalója az izraeli kórházak működéséről:

Az UNDOF (az ENSZ Biztonsági Tanácsának speciális szervezete) jelentése kitér arra is, hogy nem csak „egészségügyi ellátást” biztosítottak az FSA-nak, hanem fegyvereket és lőszereket. Egy június 10-i beszámolóhoz csatolt fényképeken az látható, hogy az IDF katonái két nagy dobozt nyújtanak át az FSA harcosainak, amelyekben hadianyagok vannak, de a dobozok pontos tartama a mai napig nem ismert. Ugyanúgy a korábban említett parancsnokok arról tettek említést, hogy tankelhárító eszközöket, légvédelmi rakétákat, lőszereket és egészségügyi csomagokat kaptak az izraeliektől.

Ezen beszámolók száma pedig az elmúlt években nem csökkent: legutóbb tavaly júniusban derült ki, hogy az IDF, ha nem is az FSA egészével, hanem egyes Izrael számára „vállalható” brigádokkal tartott fenn kapcsolatokat. Többek közt a 400 főt számláló Fursan al-Joulan (Golán Lovagjai) nevű csoport, amely 2013 óta fegyvereket és havonta 5000 dollárt kap az izraeli hatóságoktól. A feladatuk pedig az volt, hogy távol tartsák a Hezbollahot és később az iráni Forradalmi Gárdát az izraeli-szíriai határtól, egyfajta „pufferzóna” (ütközési terület) létrehozva a térségben.

Újratervezés alatt

Az elmúlt napok eseményei rámutattak az izraeli beavatkozások korlátjaira és a légicsapások már nem feltétlenül jelentik a legkönnyebb utat. Azonban nemcsak a vadászbombázó elvesztése miatt mehet át gyökeresen változáson Izrael eddigi Szíria-politikája: Avigdor Liberman izraeli védelmi miniszter már tavaly ősszel elismerte, hogy „Aszad győzedelmesen került ki” az egész válságból, s immáron értelmetlen bárkit is támogatni. Ezért az már egyáltalán nem fenyegeti az országot, hogy Szíriában egy nyíltan iszlamista vezetés kerülhet hatalomra, amely sokkal konfrontatív politikát kezdene el folytatni. Ellenben a másik opció sem éppen egy vonzó alternatíva: a Hezbollah és az IRGC megerősödése Izrael határainál szintén vörös posztó a Netanjahu-kormány szemében.

Izrael súlyos légicsapásokat mért Szíriára

0

Évtizedek óta nem látott méretű támadással válaszolt Izrael Iránnak, miután elfogtak egy, az ország területére behatoló iráni drónt. Benjámin Netanjahu figyelmeztette Iránt, hogy Izrael bármilyen támadás esetén megvédi magát. 

Az eset kiváltó oka az volt, hogy Izrael területére berepült egy Szíriából indított iráni drón, amelyet egy izraeli harci helikopter lelőtt. Ezután indított támadást Izrael Szíriában található iráni célpontok ellen. Netanjahu szerint joguk és kötelességük és megvédeni magukat bármilyen fenyegetés ellen, ami az állam szuverenitását veszélyezteti – idézi a BBC.

Izrael növekvő aggodalommal figyeli az iráni befolyás növekedését Szíriában, és Netanjahu világossá tette, hogy ellenzik az Irán katonai jelenlétének kiterjesztését. Emellett viszont arról is beszélt, hogy Izrael békét szeretne.

Irán tagadja a drónnal kapcsolatos vádakat, az USA pedig úgy reagált, hogy támogatja Izraelt. Vlagyimir Putyin telefonon kereste meg Netanjahut az eset után, és figyelmeztette, hogy el kell kerülni a konfliktus eszkalálódását.

Szombaton Izrael két légicsapás-sorozattal reagált a drón elfogására. Az elsőben odaveszett egy vadászgépük, amelyet lelőtt a szíriai légvédelem, de a pilóták életben maradtak. A második támadásban Izrael beszámolója szerint sikerült jelentős kárt okozni Szíriában található iráni célpontokban, és ilyen masszív támadást nem hajtottak végre az ország ellen az 1982-es libanoni háború óta.

Veszélyes lehet, ha Izrael tovább folytatja katonai akcióit Szíriában

– figyelmeztette Vlagyimir Putyin orosz elnök Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt a támadás után.

Szíria légvédelmét egy orosz rakétarendszer látja el, ezért áll fenn az izraeli akciók során a konfliktus veszélye Izrael és Oroszország között.

Az izraeli miniszterelnök egyébként Rex Tillerson amerikai külügyminiszterrel is tárgyalt a szíriai helyzetről, amelyen Washington teljes támogatásáról biztosította Izraelt. Amúgy pedig az Egyesült Államok szövetséget szervez a Közel Keleten, amelyben Izrael és Szaúd-Arábia játssza a főszerepet. Oroszország viszont azt a szövetséget támogatja, amelyet Irán, Szíria és a libanoni Hezbollah alkot. A két szövetség többé kevésbé nyílt háborút folytat egymással Szíriában és Jemenben.

Szíriában lelőttek egy izraeli vadászgépet

0

Megszólaltak a szirénák Izrael északi részén azt követően, hogy a légvédelem lelőtt egy iráni drónt. Ezután Izrael válaszul Szíriában létesített iráni célpontokat támadott, a szíriai légvédelem viszont eltalált egy izraeli F-16-ost. 

„Komoly iráni támadás érte Izraelt”- mondta a hadsereg szóvivője. Ronan Manelisz dandártábornok ismertette az iráni drón lelövésének körülményeit. Egy izraeli Apache helikopter követett, és már szíriai területen lelőtt egy iráni drónt, amely előtte az ország légterébe hatolt. Az izraeli légierő ezután iráni létesítményeket támadott Szíriában, de a légvédelem lelőtt egy F 16-os vadászgépet. A két pilóta kiugrott és biztonságban van, kórházba vitték őket. Összesen tizenkét légicsapást hajtottak végre: az izraeli légierő először azt az iráni katonai bázist támadta szíriai területen, ahonnan a drónt indíthatták. Később Damaszkusz környékén hajtottak végre légicsapásokat.

Izrael álláspontja már régóta az, hogy nem engedi meg Irán katonai betelepedését Szíriába. A szíriai-iráni-Hezbollah szövetség stratégiai fenyegetés Izrael számára, mely az Egyesült Államokkal és Szaúd-Arábiával együtt ellentábort szervez a Közel-Keleten.

Ellenségem ellensége… Az egyiptomi-izraeli együttműködés

„A közös ellenség az egyik leghatásosabb egyesítő erő” – jegyezte meg John Naisbitt amerikai író. Ez a kijelentés a Közel-Kelete esetében különösen igaz, mivel nemrég derült ki az, hogy a régió egykoron két legnagyobb ellensége már évek óta katonailag együttműködik egymással. 

Legelőször az amerikai sajtó szellőztette meg, hogy igencsak aktív katonai együttműködés zajlik Egyiptom és Izrael között. Az elmúlt napokban kiszivárgott információk szerint Izrael több mint két év óta bombázza a Sínai-félszigeten lévő militánsok állásait. Azonosítatlan felségjelű helikopterek, vadászbombázók, pilóta nélküli gépek (drónok) legalább 100 támadást hajtottak végre a térségben lévő terroristafészkek ellen. Az amerikai újságíróknak nyilatkozó névtelen források hozzátették, hogy ehhez az izraeliek megkapták Kairó „áldását” is, sőt, nem elképzelhetetlen, hogy az információkkal szintén ellátták az izraeli légierőt.

Az izraeli légierő két F-16-a. A kép forrása: Wikimedia Commons.

Habár ezt az egyiptomi-izraeli kooperációt sok helyen úgy emlegetik, mint egy „újabb közel-keleti titok napvilágra kerülését”, azt már évek óta sejteni lehetett, hogy a 2014-ben hatalomra kerülő Abdel Fattah asz-Szíszi egyiptomi elnök aktívan együttműködik Benjamin Netanjahu vezette izraeli kormánnyal. Ennek fő tárgyát a terrorizmus elleni harc jelenti, hiszen mindkét országnak (nagyrészt) közösek az ellenségei. Mielőtt azonban részletes boncolgatásra kerülne a két ország közötti aktuális viszony, szükséges a történelmi előzményekre is kitérni, hiszen csak így érthető meg igazán ennek jelentősége.

Aki nélkül nincs háború a Közel-Keleten 

Egyiptom és Izrael a múlt évszázadban négy háborút (1948,1956, 1967, 1973) vívott egymással. Ám, amikor nem volt hivatalosan hadiállapot a két ország között, még akkor is rendkívül feszült volt a viszony. Gamel Abden Nasszer egyiptomi elnök politikáját sokáig az Izrael – és ezzel párhuzamosan a Nyugat – ellenesség határozta meg, miközben az izraeli politikai és katonai vezetés számára az ország határainak biztosítása és kiterjesztése jelentette az egyik fő irányelvet. Ezért a múlt évszázad ötvenes és hatvanas éveiben a határmenti konfliktusok és az egymás eltörlésével fenyegető nyilatkozatháborúk szinte a mindennapi élet részét képezték.

Pont ezért számított óriási fordulatnak, amikor Nasszer utóda, Anvar Szadat egyiptomi elnök a hetvenes évek közepén bejelentette „elszakadását” a keleti blokktól és közeledését az Egyesült Államokhoz. Washington abban az esetben volt hajlandó élelmiszer és katonai segéllyel ellátni az arab országot, ha Kairó rendezi viszonyát a szomszédos zsidó állammal. Ennek következtében végül hosszas egyeztetések után 1979-ben Camp Davidben Szadat és Menahem Begin izraeli kormányfő békeszerződést írt alá.

Nehéz szülés volt: Szadat és Begin kezet fog egymással Camp Davidben, háttérben pedig Jimmy Carter. A kép forrása: Wikimedia Commons

Habár Szadat egy merénylet áldozata lett 1981-ben, amelyet többek közt az egyiptomi-izraeli különbéke megkötése miatt követtek el, utóda Hoszni Mubárak szintén betartotta annak pontjait. A két ország közötti viszony fokozatosan javult, és már nem fenyegetett egy újabb háború (rém)képe. Sőt, elég komoly eredményeket könyvelhettek el: az egyiptomi diplomácia például szerepet játszott az 1994-es izraeli-jordániai különbékében, vagy az izraeliekkel közösen vették blokád alá Gázát a Hamász 2006-os győzelme miatt.

Repedések

Éppen ezek miatt figyelte az izraeli vezetés eléggé aggódva a 2011-es „nílusi forradalmat”. Mubárak bukásával ugyanis kétségessé vált a további együttműködés, miközben a Sínai-félszigeten hirtelen aktivizálták magukat a különböző iszlamista csoportosulások. Ezek a militánsok azonban nem kizárólag az egyiptomi hadsereggel csaptak össze. Ők izraeli célpontokat szintén megtámadtak, például 2011 augusztusában beszivárogtak Izraelbe és civilekkel végeztek, de a népszerű üdülőhelynek számító Eilat városát többször rakétatámadás érte a Sínai-félsziget felől.

Ennél sokkal rosszabb volt Izrael szempontjából az, amikor 2012-ben Mohamed Murszit választották meg Egyiptom elnökének, aki a helyi Muszlim Testvériség támogatásával erősen iszlamista politikát kezdett el folytatni. Mivel a korábban említett terrorista támadásokra válaszul adott izraeli megtorlóakcióknak egyiptomi határőrök is áldozatul estek, ezért egyre feszültebbé vált a viszonyuk. Többször felgyújtották az egyiptomi-izraeli csővezetékeket, vagy Izrael-ellenes tüntetéseket tartottak.

2011 októberében megostromolták az izraeli nagykövetséget. A nagykövetet családjával együtt kommandósok menekítették ki, majd repülőgépen hagyták el az országot. A kép forrása: Link.

Az sem segített, hogy Murszi ideológiai és hatalmi szempontból a Hamász mellett tette le a voksát. Többé nem gördített akadályt a gázai övezetbe tartó, egyiptomi-izraeli határ alatt zajló csempészet elé, amely miatt gombamódra szaporodni kezdtek az alagutak. Az élelmiszereken, üzemanyagon és orvosi szereken kívül több tonnányi fegyvert és lőszert vittek át a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével. Emiatt Murszi népszerűsége és befolyása annyira megnőtt, hogy kulcsszerep volt a 2012-es gázai válság megoldásában.

Murszi látványos külpolitikai sikerét az EU és USA egyaránt elismerte, többször beszélt telefonon Barack Obama amerikai elnökkel, aki nyilvánosan mondott neki köszönetet a válság megoldásában játszott szerepéért. Később pedig Egyiptom közbenjárásával 2012. november 29-én Palesztinát felvették az ENSZ-be, mint “nem tag megfigyelő államot.” Ezek pedig megszólaltatták a „vészcsengőket” az izraeli döntéshozók körében, hiszen néhányan küszöbön látták már az egyiptomi-izraeli különbéke felmondását.

Hamász fegyveresei egy Murszi portré előtt ünnepelnek. Az egyiptomi elnök még azt is elérte, hogy a gázai válság alatt Izrael ne vesse be a szárazföldi haderejét, ami akkor precedens értékű eseménynek számított.

Ezért 2013-ban, amikor Murszi hatalma kártyavárként dőlt össze és a hadsereg vette át a helyét, az izraeli vezetés csendben figyelte az eseményeket. Bár titkon örültek annak, hogy megszabadultak az iszlamista elnöktől, az még egyelőre kétségesnek tűnt, hogy a puccsot levezénylő Szíszi védelmi miniszter pontosan milyen véleménnyel van Izraelről és az országgal való szorosabb együttműködésről.

Aki „összehozta” őket

Azonban nem kellett sokáig várni a „megnyugtató” jelekre: az egyiptomi hadsereg már 2013 őszén hozzálátott a gázai övezet alatt húzódó csempészalagutak felszámolásához. Alig két hónap leforgása alatt 1200 alagutat robbantottak be vagy árasztottak el. Kairó nyilvánosan „szakított” a Hamásszal és helyette a ciszjordániai Fatahot kezdte le támogatni, és többször hangoztatta az Izraellel való tárgyalások folytatását. A Hamász irodáját Egyiptomban 2014-ben bezárták és az év végén pedig elrendelte egy “pufferzóna” (ütközőterület) létrehozását a gázai-egyiptomi határon, valamint Rafah város keleti részének teljes evakuálását.

Egyiptomiak szemlélnek egy gázai alagutat. A hivatalos statisztikák szerint még 2017-ben is 63-at számoltak fel belőlük.

Látva Kairó terrorizmus elleni hadjáratát, amely nemcsak a Sínai-félszigeten, hanem az országon belül (Muszlim Testvériség felszámolása) és a szomszédos Líbiában (szélsőséges csoportok bombázása az Egyesült Arab Emírségekkel) szintúgy zajlott, az izraeli vezetés egyre bizakodóbbá vált. Egyelőre még nem lehet pontosan rekonstruálni, hogy mikor és hogyan kezdődött meg az egyiptomi-izraeli katonai együttműködés, de valószínűsíthető, hogy az Iszlám Állam (ISIS)  2014-es közel-keleti ámokfutása után már sor kerülhetett az első közös akciókra.

A terrorszervezet mindkét országnak gondot jelentett: Egyiptomban egymás után hajtottak végre merényleteket az adminisztratív, katonai és civil célpontok ellen, legutoljára tavaly novemberben Bir el-Abdan mecsetnél követtek el mészárlást, amelyben több mint 300-an vesztették életüket. Habár egyelőre kevés olyan izraeli terrortámadásról van tudomásunk, amelyet az ISIS hajtott végre, az kétségtelen, hogy Gázában egyre nagyobb befolyásra tettek szert a Hamász rovására.  Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) azt is megengedték, hogy az egyiptomi hadsereg nagyobb erőkkel legyen jelen a térségben (az 1979-es békeszerződés egyik pontja ugyanis kimondta, hogy csak Izrael engedélyével lehet növelni az egyiptomi katonák számát a térségben). Sőt, tavaly még az a pletyka is elterjedt, hogy a két ország katonai hadgyakorlatot szervez.

Egy együttműködés határai

Azonban jogosan merül fel a kérdések: vajon a katonai kooperáción kívül képes Egyiptom és Izrael más területeken is sikeres eredményeket elérni?

Vagy ez az egész nem más, mint inkább az aktuálpolitika és biztonsági helyzet szülte kényszerszövetség?

Nos, erre a válasz igencsak árnyalt. Egyrészt mind Netanjahu, mind Szíszi tisztában van azzal, hogy még ezeket a közös akciókat is titokban kell tartani a világ, de leginkább a saját lakosságuk előtt. Egyiptomban az elnökön kívül csak egy nagyon szűk katonai-hírszerzői csoport tud erről, az IDF pedig minden ezzel kapcsolatos hírt cenzúráz, tagad vagy egyszerűen nem kommentál.

Pedig az elmúlt években politikai gesztusokból nem volt hiány. Szíszi már 2015-ben adott interjújában elismerte, hogy „sokat beszélget Netanjahuval„. 2016-ban az egész közel-keleti sajtót bejárta az a hír, hogy az izraeli miniszterelnök az egyiptomi külügyminiszterrel  nézte meg a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság nyári döntőjét. Tavaly szeptemberben pedig történelmi találkozóra került sor Netanjahu és Szíszi között New Yorkban. A két ország közötti kereskedelem lassan, de növekszik; előrelépések történtek a „gázvitákban”, sőt, Izrael ellopott ókori műkincseket szolgáltatott vissza az egyiptomi hatóságoknak.

Netanjahu és Számeh Sukrit közösen nézték meg Franciaország-Portugália döntőt a jeruzsálemi palotában. Azt nem tudni, hogy pontosan kinek szurkoltak. A kép forrása: Link.

Mindezek ellenére mindkét társadalom továbbra is eléggé bizalmatlan a másikkal szemben. Különösen Egyiptomban képes komoly indulatokat gerjeszteni az Izrael-ellenesség.  2016-ban  az egyik egyiptomi kévpiselő meghívta ebédre az izraeli követet, de gyakorlatilag lincshangulat uralkodott el az országban. Nem emésztették meg teljesen azt sem, hogy 2016-ban Egyiptom „visszaadta” a vitatott Tinar és Szanafir-szigeteket Szaúd-Arábiának. Ez sokak szerint izraeli beleegyezés és tárgyalások nélkül aligha valósulhatott volna meg, mivel az 1979-es különbéke értelmében tilos az egyiptomi terület státuszát önkényesen megváltoztatni.

Egyiptomban szintén dühöt és tüntetéseket váltott ki Donald Trump tavaly decemberi döntése, miszerint átköltözteti az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe és elismeri Izrael fővárosának. Igen ám, de a hivatalos elítélő nyilatkozatokon kívül nem történt más lépés. Ráadásul a történeten csavart egyet, hogy január elején egyes lapok olyan hangfelvételeket tettek közzé, amelyekben egyiptomi titkosszolgálat utasította négy talk show-házigazdát, hogy nyíltan támogassák Trump döntését és „magyarázzák el helyesen azt a hallgatóságnak”.

A kiszivárgott felvétel.

Ugyanúgy kérdés, hogy más regionális kérdésekben vajon mennyire ért egyet a két ország. Izraelnek, vagyis pontosabban a Netanjahu-kormánynak már az sem tetszett túlságosan, ahogyan Egyiptomnak sikerült tavaly szeptemberben „kibékítenie” egymással a két rivális palesztin szervezetet, amely egy Hamász-Fatáh közötti megállapodással öltött formát (Ennek okairól lásd bővebben).

A másik vitás kérdést pedig Irán jelenti: miközben Izraelnek és a Perzsa-öböl menti monarchiáknak (Szaúd-Arábia) Teherán számít a közös ellenségnek, addig Kairó eléggé távolságtartóan áll hozzá a „síita félhold feltartóztatásához”. Habár nincsenek olyan látványos közeledések Irán és Egyiptom között, mint Murszi idején, ám olyan feszült légkör sincs, ami Szadat alatt volt jellemző. Sőt, Kairó állítólag már nem is vesz részt konkrét katonai erővel a jemeni háborúban; többször támogató nyilatkozatot adott ki az iráni atomprogramról; valamint Szíria esetében szintén hasonló állásponton vannak.

A végtelenbe és tovább…

A cikk megírása után érkezett a hír: Szíszi február 9-én egy széleskörű terroristaellenes hadjáratot indított. A „2018-as Sínai átfogó hadművelet” a Sínai-félsziget északi és középső részét, de Egyiptom más részeit, a Nílus-deltát és a Líbiával határos, nyugati sivatagos területeket szintén érinti. Egy igencsak ambiciózus célokat kitűző hadműveletről van szó, amellyel az egyiptomi elnök bizonyítani szeretne a márciusban sorra kerülő elnökválasztások előtt. Ám kétségtelen, hogy ehhez Kairó megkapta Izrael áldását és valószínűleg közösen „pacifikálják” a világunk egyik legnyugtalanabb régióját.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!