A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyes intézményeire összesen 246 131 000 forint (ebből 90 000 000 forint késedelmi díj) büntetést szabott ki a NAV.
Címke: Iványi Gábor
Egyik egyház, másik nem
A politika mai hatalmi vámszedői és szerencselovagjai fenntartják maguknak azt az abszurd jogot, hogy ők mondják meg, mi egyház és mi nem. A vallási tevékenység ismérveinek létén, vagy nem létén vitatkoznak azok, akik a keresztény erkölcsre való hivatkozással döntenek az egyházként való bejegyzésről, ezzel támogatva, vagy megfosztva szociális, karitatív intézményeket az állami támogatástól.
Így lett a Szent Margit Anglikán Episzkopális Egyház bejegyzett, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség meg nem. Pedig annak oktatási intézményeiben, idősek otthonaiban és hajléktalan szállóin, könyvesházában és karitatív egyesületében, de még üdülőjében is a hitélet ott van, egyházközségeiről nem is beszélve. A vallási tevékenység tehát egyértelmű.
Bezzeg az említett Szent Margit Anglikán Episzkopális Egyház már messze nem rendelkezik ilyen mutatókkal, vallási tevékenységéről pedig annyit csak, amennyit Márfi Gyula érsek említett egy levelében: „Anglikán egyházból egyet ismerünk, ez Szent Margit Anglikán / Episzkopális Egyház néven található a régi jegyzékben. Nevéből ítélve a katolikusbarát High Church irányzathoz tartozik. Lelkészük Dunakeszin lakik, ahol semmiféle anglikán közösség nincs. A tiszteletes úr elsősorban a budapesti Angol Nagykövetség alkalmazottait pasztorálja.” Ez legalább korrekt közlés a levélben, ha a többi már messze nem is az. Az Episzkopális mégis bejegyzésre került, a Testvérközösség meg nem.
A Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Egyesület egyházként történő elismeréséről is tárgyalt a nagyérdemű ház. Tartok tőle, hogy hitéleti mutatókban az említett anglikánokkal egy szinten állnak a rózsakeresztesek is, és az anglikánokkal együtt bizonyítják a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel szembeni politikai előítéletességet. Vérforraló ez mindenféleképpen! Skandalum azért, mert az utóbbi nem csak nevében hordozza magyarságát a másik kettővel szemben, de hitéletének gyakorlata is bizonyítottabban hazafiasabb a másik kettőnél.
A parlamenti többség politikai döntést hoz
Ha már az MTA elnöke korábban leszögezte, a vallási tevékenység vizsgálatával kapcsolatban, hogy „meggyőződésem szerint tudománytalanul járnék el, és félrevezetném az Országgyűlést, ha egy, az adott fogalmi keretek között tudományos megalapozottsággal és hitelességgel meg nem ítélhető kérdésben iránymutató tudományos állásfoglalást adnék” – akkor azt hiszem világos, hogy a kétharmados fölény birtokában a parlamenti többség politikai döntést hoz, amikor megmondja mi egyház és mi nem!
Saját törvényét szegi meg az Országgyűlés, amikor nem hajlandó dönteni a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség jogállásáról – így döntött az Alkotmánybíróság, erről október 5-én beszámolt a hvg.hu.
A hatalom szeretete győzött a szeretet hatalma felett!
Egyedülálló mutatvány a világban! Bohóckodás a keresztényi tanítással! Szégyenteljes farizeus magatartás ez! Pártérdekeiknek megfelelően, hatalomban való maradásuk szempontjainak mindenáron való figyelembevételével döntenek arról, amihez semmi közük sincsen!
Sanyargatnak bennünket, pedig mi csak szolgálni szeretnénk – hangsúlyozta Iványi. A hatalomnak hálásnak kellene lennie, amiért valaki őszintén elmondja a véleményét. Mást nem is tehetünk – jegyezte meg. A Bibliában nincs benne, hogyan lehet elvtelen kompromisszumokat kötni, és arra sem kapunk bátorítást, hogy megalkuvók legyünk. Az egyház nem hagyományőrző klub, kötelessége reagálni a napjainkban tapasztalható jelenségekre. Ha nem beszélhetünk szabadon arról, hogy a társadalomban és a közéletben hol sérülnek a bibliai tanítások, akkor – állapította meg Iványi Gábor – elveszítjük egyházi jellegünket!
Bréking nyúz, szeptember 8. – Tudósítás a másik valóságból
KIhúzta a gyufát Orbán Viktorhoz intézett nyílt levelével Vekerdy Tamás, akit keresetlen szavakkal illet a Figyelő publicistája. Nem véletlen időzítésként az Orbán számára sorsdöntő európai parlamenti szavazás előtt nekimegy a kormánypárti média Sargentininek éppen úgy, mint Merkelnek.
Figyelő – Vekerdy Tamás előkerül, avagy „hozzátok a bénát!”
Vekerdy Tamás, aki az átlag napjain a vulgárpszichológia pétergábora, most a hosszú böjt elteltével kilépett a koplalókamrájaból, és a bűntudat, a kárhoztatás felkent antiapostolaként, a nagy mágusok utolsó erejével még egyszer, de nem utoljára szamizdat-evangéliumot imádkozik bele a sötét és végtelen ugarpusztákba.
Vekerdy Tamás nem kevesebbet állít, mint azt az Iványi Gábor nyomorevangélista kijelentései óta közismert spirituális tényt: Orbán Viktor, s vele együtt a magyar nép, mint a sátán szolgája, menthetetlenül a pokolra jut.
Vekerdy sérelmezi a keresztény Magyarország terminust. Mondván, ez túl vagonszagú. Mert a keresztény azt jelenti: nem zsidó. Nem kell ennyire rettegni Tamás bá. Ami keresztény, az bizony zsidó is.
Ha már kereszténység és Jézus, kárhozat és gonoszság, akkor talán érdemes lenne sürgősen ördögűzést tartani Tamás bátyánál. Ide illik az ördöngös gadarénus története. Ebben az esetben nehéz eldönteni, hogy Vekerdy a felszabadított gadarénus, vagy a kétezer vízbefulladt disznó szerepével analóg inkább. Súlyos dilemma.
De annyit segítenék a Vekerdyhez kiérkező exorcistának, hogy ha a rituáléra sor kerül, a ördögök légiójának urát a nevén kell megnevezni, hogy parancsolni tudjanak neki, de most mondom, ne szarozzanak, nevezzék ezt a mesterdémont bátran Kun Bélának.
Origo – Sargentini újabb megdöbbentő akciója Magyarország ellen
A magyar- és Orbán-fóbiás politikus ismét megmutatta, hogy ha meg kell villantania magyarellenességét, akkor eszköztára kiapadhatatlan, fantáziája határtalan. Itt az újabb, minden eddiginél súlyosabb támadás Magyarország ellen.
A holland politikus hisztérikus kampányba kezdett, és Twitterén totális támadást intézett Orbán Viktor és polgári kormánya ellen. Oldalai az elmúlt napokban egy underground Soros-szervezet lakossági fórumára hajazó felületté változtak, annyiban nem meglepő, hogy a holland politikus az amerikai milliárdos politikai és feltehetően gazdasági befolyása alatt áll.
Most pedig minden határt túllépve közösségi oldalain petíciót indított Magyarország és a magyar kormány ellen.
A politikus Twitter- és Facebook-oldalán is megtalálható az üzenet, amely a következőképpen hangzik: „A következő héten az Európai Unió hitelességéről szavaznak az Európai Parlamentben. Itt az ideje, hogy kiálljunk közös értékeinkért, még Magyarországon is. Támogassa Judith-ot, írja alá a petíciót.” Majd a megadott linkre kattintva a petíció szövegét olvashatják el az érdeklődők.
A látványos politikai szerepvállalás azért tűnhet egy kicsit furcsának, mert amikor tavaly májusban Sargentinit felkérték, hogy készítsen különjelentést Magyarországról, az lett volna a dolga, hogy az általa elkészített dokumentum jogi szempontból is megállja a helyét, mindenféle politikai motivációtól mentes legyen, független, mindenre kiterjedő vizsgálat előzze meg.
888.hu – Saját kémfőnöke erősítette meg, hogy Merkel orbitálisat hazudott
A múlt héten Angela Merkel kancellár is reagált arra a videóra, amely az interneten terjedt és amelyen az látható, hogy szélsőségesek Chemnitz belvárosában külföldiekre vadásznak. A kancellár szerint progromok és lázadás zajlik éppen Chemnitzben. Michael Kretschmer, Szászország tartományi miniszterelnöke hamar visszautasította a kijelentést, pénteken pedig Hans-Georg Massen, a belföldi titkosszolgálatok irányítója mondta, hogy szerinte hamis a videó.
A dolgok normális, természetes rendje az lenne, hogy a tudatosan hazugságot terjesztő kancellárt azonnal be kellene támadnia az ellenzéknek.
Ám Merkel ellenzéke még jobban migránspárti, mint ő maga, ennek megfelelően az ellenzéki pártok még a kémfőnököt ítélték el nyilatkozatáért.
Érdemes tudni, hogy Merkelnek korlátlan hozzáférése van azokhoz az adatokhoz, amelyek beérkeznek Maassen hivatalába, tehát a kancellárnak pontosan tudnia kellett, hogy a videó hitelessége megkérdőjelezhető.
A Spiegel a napokban azzal vádolta a jobboldali magyar médiát, hogy „fake news”-t terjeszt Chemnitz-cel kapcsolatban, azonban úgy tűnik, hogy
épp Merkel próbálja megbélyegezni azokat a németeket, akiknek nem tetszik a tömeges migráció és ennek érdekében akár a hazugságok terjesztésétől sem riad vissza.
Bréking nyúz, szeptember 7. – Tudósítás a másik valóságból
Náci karlendítéssel tüntetett a szélsőjobb Chemnitzben, az Origo most úgy érezte, meg kell őket védeni. A Figyelő és a Magyar Idők a Sargentini-jelentéssel foglalkozik, a Pesti Srácok nekiesett Iványi Gábornak, a 888 pedig fake news-gyárról ír (és ez nem irónia). Lapszemlénk az alternatív valóságból.
Az Origo neonáci tüntetőket véd
„A német és a nemzetközi, köztük természetesen a magyarországi baloldali és liberális álhírgyárak hazugságokat terjesztenek annak érdekében, hogy elvonják az emberek figyelmét a legfontosabb európai problémáról, az illegális migrációról és annak a negatív hatásairól, így például a bűncselekmények számának a nagyarányú növekedéséről.
Mindez természetesen részét képezi az európai parlamenti választási kampánynak, amely voksoláson – a felmérések alapján – bukni fognak a migránspárti balliberális erők. (…)
Fotó: MTI/EPA/Martin Divisek
Tehát a baloldali és liberális sajtóorgánumok szándékosan hazudhattak annak érdekében, hogy a migránsbűnözők ellen tiltakozókkal szemben felhergeljék a német közvéleményt.”
A Figyelő nagyon szurkol Orbánnak
„A sorosista Sargentini nyíltan a demokratikusan megválasztott magyar kormánnyal szemben fogalmazta meg magát, nem titkolt célja, hogy megbuktassa az Orbán-kormányt. De ahogy 2013-ban, úgy ma is joggal bízhatunk benne, hogy Orbán Viktor a Tavares-jelentés vitájához hasonlóan a Sargentini-jelentés megállapításait is tételesen meg fogja cáfolni, hatékonyan tudja képviselni a magyar érdekeket és megjeleníteni a magyar emberek véleményét.”
A Magyar Idők is a jelentéssel foglalkozik
„Ki ne emlékezne a tanulságos fabulára, amelyben a pataknál a feljebb álló farkas azzal köt bele a lejjebb iszogató bárányba, hogy az felkavarta a vizet?
Akkor jutott ez eszembe, amikor Sargentini asszony büszkén jelentette ki, hogy a magyar kormány érvelése – amellyel lerántotta a leplet a nyilvánvaló hazugságoktól, csúsztatásoktól és tévedésektől hemzsegő, hazánkat támadó politikai pamfletjéről – még inkább megerősíti vélt igazában.
Vagyis abban, hogy Magyarországon súlyosan sérül a jogállamiság, annyira, hogy el kell kezdeni ellenünk a 7-es cikkely szerinti eljárást.
Magyarul el kell venni a szavazati jogunkat az unióban, és el kell vonni egy rakás pénzt abból, ami egyébként nem a Sargentini-félék adománya, hanem jár az itt élő embereknek. (…)
Balliberális hazaárulók diktálta hamis vádak, Soros-féle álcivil szervezetek hazugságai egy valóságtól elrugaszkodott politikai vádiratban, amelyet csalással akarnak az Európai Tanács napirendjére tűzni. Ez a Sargentini-jelentés. És még nekik áll feljebb! (…)
Ez a jogi köntösbe bújtatott politikai támadássorozat jól érzékelteti, mire számíthatunk abban a kilenc hónapban, ami még hátravan az új összetételű Európai Parlament megválasztásáig. A Soros kottájából játszó globalista migránspártiak végső harcukat vívják a nemzeti önállóságukat védő országok ellen. (…)
A tét, hogy egy gyökértelen, hazátlan embertömegek által lakott Európai Egyesült Államok vagy az erős nemzetállamok szövetségén alapuló unió lesz a kontinens jövője.”
A Pesti Srácok most Iványi Gábort találta meg
„Iványi Gábor, a történelem szemétdombjára került SZDSZ egykori parlamenti képviselője találkozni akar az új amerikai nagykövettel, hogy neki is előadhassa közepesen ismert rágalmait Orbán Viktorról, az itteni zord viszonyokról és az általa vezetett szekta hányattatásairól. Bár az SZDSZ – félmilliárdos adósságot a magyarok nyakába akasztva – szerencsére kimúlt, itt felejtett politikusai révén az SZDSZ-es tempó, a Magyarországot külföldieknek följelentő-rágalmazó sunyiság, a hazaárulás köztünk él. (…)
Bizonyos, hogy a szuperhatalom képviselője másra sem vágyik, mint hogy végre fogadhassa ennek a komoly (pár száz fős) szakadár szektának a vezetőjét, és órákon keresztül hallgathassa el-elcsukló hangú nyünnyögését… (…)
Iványi és csapata egy egyházi köntösbe bújtatott SZDSZ-es fedőszervezet, amely a valódi keresztény-keresztyén egyházakkal ellentétben nem szeretetet, békét, megbocsátást hirdet, hanem gyűlölködik (Orbán „el fog kárhozni”), hazudozik és az SZDSZ-es hagyományokat követve (lásd: a nagykövetnek szeretné bemószerolni Magyarországot) hazát árul. Iványi fizimiskája miatt lehetne akár a Télapó is, de sajnos csak egy rosszindulatú, gyűlölettől görcsbe rándult ember, akinek – Maguával szólva – „mérget köp villás nyelve”.”
„Libsi fake news-gyárról” és kettős mércéről ír a 888
„Ha megjelenik néhány propagandista náluk, arra meg rámondják, hogy „csak egy MTA-tudós” vagy „csak egy életmódmagazin saját élményű újságírója”. Listáznak, ferdítenek, hazudnak és védik egymást. Támadni viszont azonnal szoktak, imádnak élni a „leleplezés” eszközeivel: egyszer mondjon el egy jobboldali történész valamit Trianonról, már ráfogják, hogy III/III-as, na meg persze nácik vagyunk mind.
Mindeközben az aljas módon magukat életmódmagazinnak álcázó, amúgy folyamatosan politikát csöpögtető oldalak, mint a WMN vagy a Forbes simán buzdítanak a kivándorlásra. Az egyik saját élményű (tehát hiteles, na persze!) élménybeszámolót irat a külföldön élő, évente hazalátogató szerzőivel, a másik pedig listázza az országokat, ahol a legjobb külföldiként élni.
Sivalkodnak a kivándorlás mértékéről, ami itthon alig létezik, miközben ők propagálják azt mindenkinek a fentiekhez hasonló cikkeikkel.
Aki járt már külföldön, akár csak a környező országokban, tehát van egy kis összehasonlítási alapja, az biztos egyetért: Budapest az egyik legolcsóbb, legtisztább város, ahol egy utcára jut vagy nyolc étterem, kávézó, ahol mindegy milyen nap van, reggeltől estig van program és még a tömegközlekedés is az egyik legszervezettebb. Nincs kilométeres kordon egyik tér körül sem, mint Párizsban, nincs akkora mocsok sem, nem kell kerülgetni a muszlimokat, mint Londonban vagy Berlinben. Biztonság, tisztaság, fejlődés – a félelemmel, a mocsokkal és a pusztulással szemben.”
Végül beengedték Iványi Gábort a tranzitzónába
Igaz, ehhez az kellett, hogy egy parlamenti képviselő is elkísérje.
A hét elején a tranzitzónában éheztetett menedékkérőknek akart ételt vinni az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke – akkor nem engedték be. Most viszont a DK parlamenti képviselőjével, Gréczy Zsolttal együtt mentek el Röszkére és Tompára is.
Amint a Facebookon közzétett videójukból kiderül, most azt mondták nekik, hogy „minden tökéletesen rendben van”. Tompán nem fogadták el az általuk vitt élelmiszert, Röszkén viszont igen. Azt mondják,
szeretnék, ha szúrópróbaszerű ellenőrzés lenne.
Iványi Gábor a videón arról beszél, hogy gyakorolni kellene a vendégszeretetet, civil szervezetként és egyházként is elfogadhatatlan számára, hogy ki vannak rekesztve a tranzitzónákból. Szerinte ha nem engedi meg a hatóság a bejutást, akkor rejtegetni valója van.
Mint mondta, az étel megvonása tiltás, és ez ellen tiltakozik. Az se közömbös számára, hogy Magyarországról milyen kép alakul ki a világban.
Az éheztetett menedékkérők ügyében a Helsinki Bizottság a strasbourgi bírósághoz fordult, amely kötelezte a magyar kormányt, hogy biztosítsa az ellátást. Ezután „jogi kiskaput” is sikerült találniuk a hatóságoknak, így most minden menedékkérő kap enni. Az ügyről ide kattintva olvashat bővebben.
Jogi kiskapu kell, hogy ne éheztessék a menedékkérőket?
Több menedékkérőt is éheztettek a tranzitzónákban, az üggyel már a strasbourgi bíróság is foglalkozott.
Éheztetik a menedékkérőket a magyar tranzitzónákban, erről szóltak a hírek az elmúlt hetekben. Az ügyet a Magyar Helsinki Bizottság tárta fel, a botrány a nemzetközi sajtóba is bekerült, több országban is írtak róla.
Júliustól ugyanis új menekültügyi szabályozás van érvényben Magyarországon: ennek értelmében Szerbia biztonságos országnak számít (pedig az ENSZ Menekültügyi Főigazgatósága szerint nem az), vagyis,
minden onnan érkező ember menedékkérelmét elutasítják.
Ahogy a Helsinki Bizottság szakértője, Zádori Zsolt a Független Hírügynökségnek elmondta, ez nem is normál eljárás keretében történik, hanem úgynevezett elfogadhatósági eljárásról van szó. Ez azt jelenti, hogy miután beengedik a határon (sokszor hónapokig) várakozó menedékkérőt a tranzitzónába, meghallgatják, megnézik, melyik országokon át jött, és ha van köztük biztonságos harmadik ország, akkor „nem elfogadhatóként” el is utasítják a kérelmet.
Miután ez megtörtént, a menedékkérő idegenrendészeti eljárás alá kerül. A menedékkérelem elutasítása ellen van lehetőség fellebbezni, három napig. A kérelem elutasítása után azonban rögtön kötelező tartózkodási helyet jelölnek ki a menedékkérőnek, méghozzá a röszkei vagy a tompai tranzitzónának egy külön részlegét.
Itt viszont már nem jár a menedékkérőknek ellátás. Vagyis,
enni sem kapnak,
kivéve a kismamákat és a gyerekeket. A Helsinki Bizottság olyan esetről is tud, hogy étkezési időben a gyerekeket elválasztották a szüleiktől, nehogy a családtagok meg tudják osztani az ételt.
Élelmiszert viszont a menedékkérők csak úgy tudnának szerezni maguknak, ha elhagynák a tábort – amely csak Szerbia felé nyitott.
Today it is a single young Afghan woman who is being denied food after her asylum claim was rejected. She is our 8th client suffering from this inhuman treatment in the transit zone. The immigration office won't give her food unless the Strasbourg human rights court orders it. https://t.co/Ta2MMjClrm
— HunHelsinkiCommittee (@hhc_helsinki) August 21, 2018
Volt, aki próbált ételt vinni a menedékkérőknek, például Iványi Gábor – de nem engedték be. Elment a tranzitzónához Hadházy Ákos is, aki a Facebookon azt írta utána: negyedórás tanácskozás után beengedték, majd beszélhetett az igazgatóval is, aki azt mondta neki, „jelenleg” nincs éheztetett menedékkérő.
Azt viszont elismerte, hogy
„korábban valóban voltak olyanok, akik néhány napig nem kaptak élelmet”,
de szerinte nekik voltak tartalékaik. Ugyanakkor az igazgató azt is mondta Hadházynak: „a törvény szerint rövidesen sokan lesznek ellátás nélkül hagyott menekültek a tábor területén”.
Az idegenrendészeti eljárás végén, ahogy Hadházy fogalmazott, rendezetten, papírokkal át kell adni az elutasított menedékkérőt a szerb hatóságoknak – akik azonban nem veszik vissza őket. Így aztán magyar menekülttáborba kell vinni őket, és valódi eljárást lefolytatni.
Kivéve persze, ha az éheztetés miatt a menedékkérő már korábban úgy döntött, hogy elhagyja a tranzitzónát,
ezt viszont csak úgy teheti meg, ha visszamegy Szerbiába.
A kormány szerint minden rendben volt az ügyben, a Kormányzati Tájékoztatási Központ közleményében azt írja, „a magyar törvények világosan kimondják”, hogy mindenkinek, „aki menedékkérő státuszban tartózkodik a tranzitzónában, jár és biztosított az ellátás”. Erre a magyar állam évente fejenként több mint 700 ezer forintot költ (ez kevesebb mint napi 2000 forintot jelent). Ha valakinek viszont elutasították a kérelmét, akkor el kell hagynia a tranzitzónát.
A közlemény szerint nincs botrány, csak „a Soros-szervezetek újabb hazugsága, lejárató akciója” az egész.
Csakhogy az ügyben a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság is lépett, és
kötelezte Magyarországot, hogy gondoskodjon a menedékkérőkről.
A Magyar Helsinki Bizottság fordult a bírósághoz, nyolc konkrét eset miatt. A bíróság végül mind a nyolc esetben elrendelte, hogy kapjanak ételt a menedékkérők. Ahogy közleményükben írják: „A döntések arra alapultak, hogy az élelem megtagadása az embertelen bánásmód tilalmába ütközik, illetve a bíróság – szintén a valóságnak megfelelően – fogva tartási helynek tekinti a tranzitzónákat, ahol az államot ellátási kötelezettség terheli.”
A Helsinki Bizottság azt is írja: a bizottság ügyvédei arról is tudomást szereztek, hogy a hatóság „megtalálta a jogi kiskaput” ahhoz, hogy a menedékkérők mégiscsak kaphassanak enni. Ahogy Zádori Zsolt fogalmazott,
„megoldották okosban”,
csakhogy ezt nem lehet jogállaminak nevezni.
Annyi történt ugyanis, hogy most már nem jelölnek ki kötelező tartózkodási helyet az idegenrendészeti eljárás alá került menedékkérőknek, vagyis nem különítik el őket a táborban. Így aztán jelenleg ugyanolyan ellátásban részesülnek ők is, mint azok, akiknek még nem utasították el a kérelmét.
Most tagadjuk meg a rendszerváltást
Császy Zsolt immár harmadszor nyilatkozik a Független Hírügynökségnek. Először, amikor készült a börtönbe, másodszor már rabruhában, most harmadszor pedig rabként ugyan, de szabadlábon, bár nyomkövetővel a bokáján. Elítélt ugyan, de a reintegráció keretében otthon lakhat és munkát is vállalhat. Dolgozik is. Mint ahogy azon is, hogy bizonyítsa ártatlanságot.
- Továbbra is rabnak érzi magát
- Gondolatbűnre is visszavihetik
- Jogsértő eljárások folytak
- A bíróság is elesik hamarosan
- Ki fog derülni az igazság
Most is van önön nyomkövető?
Igen. Van egy fíx a bokámon és egy mobiltelefon nagyságú kütyü. Ez kényelmesebb, mint az első generációs rendszer. Ez jelzi, hogy meddig lehetek kint a városban.
Van benne egy óra?
Nem, azt jelzi, ha lemerül hamarosan.
Az óra önben van?
Igen az bennem van. A fejemben. Tehát ez a szabadság, amiben vagyunk meglehetősen relatív, még akkor is, ha természetesen összehasonlíthatatlanul jobb, mintha a börtönben lennék. Nekem hat hétig tartott az, hogy nem tudtam csak heti háromszor-négyszer kimenni a lakásból, aztán engedélyezték, hogy tudjak dolgozni normális körülmények között. Tudja, az egész büntetésvégrehajtás rendszere valahogy úgy van kitalálva, hogy az embernek feltétlenül fizikai dolgozónak kell lennie.
A börtönben is ez volt a problémája…
Igen, ez volt a fő bajom, hogy a körülményekhez képest sikerült normalizálni a helyzetemet, de papíron én fizikai dolgozó voltam. Szellemi munkát, ami tartalmasabbá tehette volna az ottlétemet, nem lehetett végezni.
Nyilván örült, amikor kijöhetett a börtönből, de azért egy idő után továbbra is rabnak érzi magát, nem?
De, továbbra is rab az ember, ehhez az interjúhoz is különböző engedélyek kellenek, családi programokra nem tudok elmenni, rokonlátogatás, vagy egyéb fontos dolgok, amelyek nem Budapesthez kötnek, kizártak. Szóval ez egy kötöttség.
Hogy ne érezze magát szabad embernek.
Nem is vagyok szabad, hiszen én most is elítélt vagyok, ez egy kvázi háziőrizet.
Olyannyira nem szabad az ember, hogy ezeket az időket is, amelyeket látszólag szabadon töltök, beszámítják a börtönidőbe.
Ezekkel a kiegészítőkkel meddig kell léteznie?
Február 1-ig tart a reintegráció, utána jöhet a feltételes szabadlábra helyezés, ha addig nem történik valami rendkívüli dolog, azt megkapja az ember. Nem akarom elkiabálni, mert ez automatikusnak tűnik, de itt semmi sem automatikus, de mondjuk így: ez a papírforma. Más kérdés, hogy nagyon instabil az a jogszabályi környezet, amiben vagyunk. Vagyis bármikor mondhatja az ügyész azt, szerinte én valami szabálysértést akarok elkövetni, és visszavitethet.
Mondjuk, ha váratlanul megint el akarná cserélni a sukorói telket?
Elég azt gondolnia, hogy valamilyen garázda magatartásra készülök, és máris visszavihetnek. Ezért is fordultam – jobb híján nevezzük így – az Alkotmánybírósághoz, mert ez nincs összhangban a jogbiztonsággal.
Mert, ha valaki elkövet valamit, amíg kint van, vagy egy korábbi ügyéből lesz egy jogerős ítélet, az egy dolog. De hogy egy ilyen gondolatbűnre is bármikor visszavihetnek, az nem jelenthet jogbiztonságot. Ez inkább önkényes jogalkalmazásra teret biztosító szabályozás. Márpedig ez, szerintem nem fér össze egy jogállammal.
Mivel más fórum nincs, ezért az Alkotmánybírósághoz adtam be egy ilyen panaszt, sok jót persze nem fűzök hozzá, főleg azok után, hogy a korábbi panaszunkat, amelyet Sukoró ügyében nyújtottunk be, azt visszadobták azzal, hogy nem találnak benne alkotmányossági problémát, noha három olyan AB-döntés van, amely kimondta, hogy aminek alapján mi odakerültünk Sukoró ügyében ahhoz a bíróhoz aki tárgyalta az ügyet, az alkotmánysértő.
Tehát az eljárást kifogásolták…
Igen. Vagyis már az eljárás sem volt alkotmányos, nemzetközi jogba is ütközött, azaz ilyen alapon nem lehet senkit elítélni. Ezért kértük, hogy függesszék fel, vagy semmisítsék meg ezt az ítéletet, és alkotmányos keretek között folytassák le újra az eljárást. A mostani összetételű alkotmánybíróság viszont – a jog közben ugyanis nem változott, csak ennek a testületnek az összetétele – erre nem volt hajlandó. Vagyis, gyakorlatilag saját magukat is megcáfolták.
Furcsa kettősséget érzek önben: változatlan energiával, kitartással és szókimondással küzd a maga igazáért…
Igen.
Ugyanakkor mégis van a hangjában némi bizonytalanság, ami az elítélt ember óvatosságából fakad. Van önben tényleg ez a kettősség?
Van, persze. Egyrészt jogkövető állampolgárként betartom az ítéletben foglaltakat. Nekem persze van egy személyes, szakmai véleményem arról az ítéletről, amit hoztak, ezt ki is fejtem, ugyanakkor mégis betartom a szabályokat, mert ez engem állampolgárként kötelez. A büntetésvégrehajtás is kötelezve van arra, hogy rajtam ezt végrehajtsa, és én is kénytelen vagyok tudomásul venni. Ez a feltétele annak, hogy a jogbiztonság működjön. Más szempontból viszont, ha azt látom, hogy a jogbiztonság garanciális testületei nem működnek, például az Alkotmánybíróság nem működik, hisz saját magáról állapította ezt meg ezzel a döntésével, azaz nem tartja magát a korábbi testületi döntésekhez, akkor az ember kénytelen elgondolkodni, hogy milyen eszközökkel léphet fel a jogsértésekkel szemben. Marad Strasbourg, ami a magyar rendszer joghatóságán kívül esik. Erre jók is az esélyeink, hiszen
az Igazságügyi Minisztérium is elismerte, hogy jogsértő volt az az eljárás, amelyet két éven keresztül ellenem folytattak. Éppen ezért furcsa lenne számunkra, ha Strasbourg nem azt a döntést hozná, mint amire számítunk.
De, ha meg is születik a strasbourgi döntés, akkor az azt jelenti, hogy meg lehet ismételni a büntetőeljárást. Csak éppen nem tudom, hogy lesz-e olyan bíróság Magyarországon, ahol ezt tisztességes körülmények között le tudnák folytatni. Hat évvel ezelőtt még keresgélni kellett olyan bírót, akiben a politikai hatalom megbízik, aki olyan ítéletet hoz, amilyet ők szeretnének. Ma már, én ezt egyértelműen ki merem mondani, annyi ténybeli, jogbeli valótlanság van az ítéletekben, hogy az nem lehet véletlen. Egy-két év, és lehetséges, hogy már magától is tudni fogja az adott bíróság, hogy milyen hatalomnak tetsző ítéleteket kell hozni.
Tehát a bíróság is elesik.
Igen, elesik a bíróság is, ahogy az Alkotmánybíróság is elesett.
Amikor ilyeneket mond, akkor nincs önben félelem?
Nincs.
Az előbb mondtam, hogy érzek önben bizonytalanságot. Ezek a mondatai meg olyanok, mint az a ló, amelyikről nem tudjuk, hogy azért ment neki a falnak, mert bátor, vagy csak azért, mert vak.
Félni persze, hogy félek. De én jogot végeztem, ezt tanítottam, amíg hagyták.
Mi lesz a vége?
A vége az lesz….
Hogy ön megroppan…
Nem, a vége az lesz, hogy igazságot fogunk kapni. A mi igazságunkat meg fogjuk kapni.
Ebbe az irányba megy az ország?
Nem. A történelem megy ebbe az irányba. Azzal persze szembe lehet menni egy ideig, de én ahhoz a generációhoz tartozom, amely átélte a rendszerváltást. Amelyet egyébként most tagadnak meg a jelek szerint. Ugyanakkor azt is tudom, hogy hiába volt egy világhatalom a rendszer mögött, mégis megbukott a hamis valóság. Most is ebben bízom.
Azt nem gondoltam, hogy nekem öntől kell optimizmust kölcsönöznöm.
A mindennapok iránt nem vagyok optimista. Látom azt, mint ahogy említettem a bíróságok ügyét, hogy egyre nehezebb lesz a helyzet. Abban mégis biztos vagyok, hogy pár hónap, év múlva visszatérünk a rendszerváltás ideájához.
Most itt ülünk ahol ön dolgozik. Ez a Gyurcsányék segítségnyújtása, vagy szükség is van a munkájára?
Először is:
mi nem Gyurcsány Ferenc mellett álltunk ki, legfeljebb nem voltunk hajlandóak, bizonyos előnyökért cserében, hamisan rá vallani.
Sukorót különben kormányzati részről nem is Gyurcsány csinálta, hanem Bajnai Gordon, Veres János, és csak a legvégén került, a végső jóváhagyásra a miniszterelnökhöz. Volt egy féléves folyamat, amelyről valószínűleg nem is tudott semmit Gyurcsány, a legvégén mondta, hogy szerinte ez a projekt kormányzati szinten támogatható. Ennyi történt. Később ezt úgy állították be, mintha ez kizárólag az ő dolga lett volna kormányzati szinten. Ez egyszerűen nem így van. Az, hogy most itt dolgozom, ebben két dolog is érdekes. Az egyik az, hogy nagyjából ugyanazt csinálom, amit annak idején a Fidesz parlamenti frakciója mellett a kilencvenes évek elején, egészen 93-ig. Egy pártalapítványnál dolgozom, amelynek fő feladata, hogy a parlamenti munkához szükséges szakértői munkát biztosítsa. Törvénytervezeteket véleményezek, jogi munkát végzek. Amit az elmúlt időszakban másutt nem tudtam végezni. A büntetett előéletemmel nem könnyű elhelyezkedni, idáig sem volt könnyű, az elmúlt nyolc évben, amíg az eljárás folyt, nem találtam munkát. Tavaly, amikor már csak Sukoró maradt a vádpontok között és egy felmentő ítélettel vártuk a folytatást, akkor volt rá remény, de végül a Kúria feje tetejére állította az egész folyamatot. Később ez meg fog érni egy parlamenti vizsgálatot, már csak azért is, mert két parlamenti vizsgáló bizottság felállításáról döntöttek, ám egyik sem állt fel. Vajon miért nem? Nekünk érdekünk lett volna. Ott legalább elmondhattuk volna az érveinket.
Talán ezért nem áll fel…
Nekem is ez a gyanúm. Hiába volt elegendő aláírás a bizottság munkájának megkezdéséhez, még sem lett belőle semmi. Egyébként nem csak ennél az alapítványnál dolgozom, hanem egy egyházi szervezetnél is, ott is jogi munkát végzek. Az Iványi Gáboréknál, akik egy kis egyházként a társadalom számára rendkívül fontos munkát végeznek.
Ha jól emlékszem Gyurcsány Ferenc és Iványi Gábor is elkísérte önt a börtön kapujáig, amikor bevonult…
Igen. Lehet, hogy az volt a munkahely kereső casting… Iványiról sokat hallottam egyébként, de csak ott ismertem meg. És valóban ott volt Gyurcsány Ferenc és Herényi Károly is.
Kértem másokat is, hogy jöjjenek el, fejezzék ki szolidaritásukat. Az MSZP-re gondolok. Amikor volt a gyűjtés, hogy a bűnügyi költségeket be tudjuk fizetni, akkor a DK kiküldte minden szimpatizánsának a levelet, a szocialisták csak megígérték, de nem tették meg, és akkor sem jöttek el, amikor be kellett vonulnom a börtönbe. Gyurcsány a börtönben is meglátogatott, volt erre ígéret a szocialisták részéről is, de végül nem jutottak el oda.
Lehet, hogy egy kicsit tovább kellett volna maradnia…
Igen, lehet, hogy túl hamar jöttem ki.
Visszatérve a kérdéshez: ez a munka mindkét részről segítségnyújtás, vagy azért szükség is van a tudására?
Mindkét állítás igaz. Remélem, hogy kölcsönösen szükségünk van egymásra.
Kötött útvonalon kell közlekednie?
Nem, mert könyvtárakba megyek, konferenciákra, ezért nincs kötött útvonal. Ezt nem akarta engedélyezni a bíróság, de végül elfogadta, hogy a munka jellege megköveteli a szabad mozgást. De először nem engedélyezte, hogy itt dolgozhassak, nem értették, vagy nem fogadták el, hogy kötetlen szellemi munkát végzek.
Mert?
Mert nincs összhangban a reintegráció céljával. De hát mit tegyek, ha ehhez értek, soha nem futószalag mellett dolgoztam. Egyetemi oktató voltam, az állami szférában vezető állást töltöttem be. Vicces, hogy autószerelő lehetek, de érdemi szellemi munkát nem végezhetek. Én egyébként tudományosan is fel akarom dolgozni az egész történetet, ha úgy tetszik ez lesz az én intellektuális bosszúm. Az, hogy megírom, milyen valótlanságokkal találkoztam, milyen jogsértésekkel. Akik azt hiszik, hogy ezek az ügyek az én jogerős ítéletemmel lezártnak tekinthetők, nagyon tévednek . Egyszer ezeket az ügyeket tanítani fogják az egyetemen. Iskolapéldája lesz annak, hogy miként sértettek meg belső szabályokat, etikai szabályokat. Remélem, hogy ez példa lesz arra, hogy soha ne forduljon elő többet.
A zsidóságot békén kellene hagyni!
A kormányfő hivatalos izraeli programja során kijelentette: a magyar-izraeli barátság alapja a magyarországi zsidó közösség, amely a legnagyobb Közép-Európában. Azt is mondta, minden politikai vezető kötelessége tanulni a múlt hibáiból, „sosem felejtjük el, hogy annak idején a magyar kormány nem tudta megvédeni a zsidó polgárait, de ma garantáljuk minden zsidó polgár biztonságát Magyarországon, és zéró tolerancia van az antiszemitizmus ellen.” Hogyan értelmezzük ezt az utóbbi mondatot – tettük fel a kérdést?
Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke
Arra semmi szükség nincs, hogy akár Orbán Viktor, akár a kormánya a zsidókat külön megvédje. Erre minden jogszabály, ami garantálhatná minden magyar zsidó polgár biztonságát, amúgy is adott. Nem kellene rájátszani az antiszemita érzelmekre, ahogyan azt a kormány a közelmúltban a temérdek plakáttal tette. Nem kellene kétarcúnak lenni, és külföldön arról beszélni, hogy Magyarországon nulla tolerancia van az antiszemitizmus tekintetében. Nem kellene azt üzenni, hogy az antiszemitizmus mindenki másnak tilos, kivéve a kormánynak.
Amíg nem vonják vissza a Soros személyével kapcsolatos hamis kampányukat, addig nem lehet elhinni, hogy nálunk nem az antiszemitizmus hangszerén játszanak.
Attól tartok, amíg ebben nincs változás, addig legfeljebb Orbánéknak önmaguktól kell megvédeniük a zsidóságot. De mást mondok: a hazai zsidóságot nem megvédeni kellene, hanem békén hagyni.
A zsidóság, ha úgy érzi, hogy meg kell védeni, majd szól azoknak, akiktől ehhez segítséget kaphat.
Inkább a múltban elkövetett bűnökért egyszer tisztességesen bocsánatot kellene kérni. Ez eddig nem történt meg, az államelnök mindössze annyit ismert el, hogy a holokauszt idején nem védtük meg zsidó honfitársainkat, arról még ő sem beszélt, hogy éppen az állam küldött százezreket a halálba. Mellébeszélés folyik, változatlanul, amely része egy diplomáciai táncnak, amelyben elsikkad a valóság, és csupán porhintés történik.
Heisler András, a Mazsihisz elnöke:
Egyszer már fölmerült ez a gondolat a magyar kormány egyik megszólalásában. Akkor is, most is azt mondom: valójában egyetlen feladata van a kormánynak, minden magyar állampolgár védelme. Nincs értelme ezzel kapcsolatban zsidókról és nem zsidókról beszélni, ugyanez igaz a romákra, a nálunk élő nemzetiségek, kisebbségek minden polgárára. A mostanihoz hasonló találkozók tálcán kínálják az alkalmat a különféle megnyilatkozásokra, hiszen a média jelen van, minden kimondott szó visszaköszön a sajtóban. A politikai marketing azonban sokszor csak a felszín. Mi a Mazsihiszben úgy gondoljuk,
a magyar zsidó emberek érdekeit a mindennapi munkával kell szolgálni, s az antiszemitizmus ellen sem lehet csak szlogenekkel harcolni: valódi eredményekhez tettekre van szükség.
Éppen ezekben a napokban tartózkodik Izraelben egy magyar pedagógus küldöttség, amelyet a két ország, a két nép közötti kapcsolatok elmélyítése jegyében állítottunk össze. Jó kapcsolatot ápolunk az izraeli Zsidó Nemzeti Alappal, héber nevén a Keren Kayemet Leiszrael (KKL), ők szervezték Orbán Viktor faültetését és ők fogadták továbbképzésre a magyarországi tanárokat is. A kormánydelegáció mellett ők, a tanáraink (zsidók és nem zsidók) is ott voltak ezen az eseményen. S hogy mit jelent a „világra nyitott zsidóság” szlogene a Mazsihisznek? Hát annyit, hogy a tanári delegációba nemcsak a Szövetségünkhöz tartozó iskolánk, hanem a tőlünk függetlenül működő Lauder iskola tanárait is kiküldtük továbbképzésre. Meggyőződésem, hogy ez a szeminárium többet ér egy-egy fontos ember társaságában készített jól sikerült fotónál.
Giczy György közíró, a KDNP korábbi elnöke:
Az isten mentsen meg minket attól, hogy ebben az országban bárkit a politikai hatalomnak kelljen megvédenie a vallási hovatartozása miatt! Ez nagyon veszélyes volna, hiszen ha valaki kritikával illeti a kormányzatot, azzal könnyen megeshet, hogy akaratlanul is szembe kerül azokkal, akiket az általa bírált kormány a védelmébe vett. Az én felfogásom szerint
a zsidó-keresztény kultúrkörben az „embert” kell tiszteletben tartani,
az államnak nem vallási alapon kell szelektálnia, minden embert a védelmébe kellene vennie. Legyen az hajléktalan, menekült, vagy migráns.
„A következő lépés az lesz, hogy beleírják az alaptörvénybe: tilos betegnek lenni?”
Életszerűtlennek nevezte Iványi Gábor, az Oltalom Egyesület vezetője a Független Hírügynökségnek a Fidesz elképzelését, hogy az alaptörvényben tiltanák, hogy valaki hajléktalan legyen. Ilyenre nemzetközi példa sincs.
Minden hajlék nélküli ember számára biztosított a szálláshely – ezt mondta tegnap Bajkai István fideszes képviselő, amikor bejelentette, hogy a Fidesz azt kéri a kormánytól: a most zajló alkotmánymódosítás során teremtsék meg annak jogi feltételeit, hogy „ne legyen megengedett az életvitelszerű közterületen tartózkodás”. Vagyis, hogy az alaptörvényben tiltsák meg, hogy a hajléktalanok az utcán legyenek.
Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője erről azt mondta a Független Hírügynökségnek: „A következő lépés az lesz, hogy beleírják az alaptörvénybe: tilos betegnek lenni? És akkor ezzel megoldódnak az egészségügy problémái?”
Az Alaptörvényben egyébként most egy ilyen kitétel szerepel: „Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében,
a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti
az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.”
Ez a mondat egyébként azután került az Alaptörvénybe, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a Fidesz első kísérletét a hajléktalanság kriminalizálására. Akkor a szabálysértési törvénybe foglalták bele, hogy tilos „életvitelszerűen” közterületen tartózkodik, de ezt megsemmisítette az Alkotmánybíróság. Az Alaptörvény módosítása után újra bekerült a szabálysértési törvénybe a tiltás. Büntetni ugyanakkor, A Város Mindenkié csoport adatai szerint, másfél éve nem büntettek senkit erre hivatkozva.
Bajkai szerint az állam és az önkormányzatok kiterjedt támogatási rendszert – például nappali és éjszakai szálláshelyeket – kínálnak, a közmunkaprogram pedig mindenki számára megnyitotta a munkavállalás lehetőségét.
Csakhogy
egy közmunkásfizetés mindössze 53 ezer forint,
ebből viszont lehetetlen megélni és még albérletet is fizetni.
Ráadásul az sem igaz, hogy van elég férőhely Magyarországon. Tavaly decemberben az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiadott egy közleményt, amely szerint országosan 9600 férőhely áll rendelkezésre, ez az úgynevezett krízisidőszakban (vagyis télen) 1500-zal bővül.
Egy márciusban ismertetett felmérés szerint viszont egy adott nap körülbelül 14 ezer hajléktalan van Magyarországon. (A megfogalmazás azért ilyen bonyolult, mert a helyzet viszonylag gyorsan változik.) Sokan közülük súlyos betegek. A felmérés alapján akkor készült egy szakértői vélemény is, amely azt mondta ki: döntő többségüknek a jelenlegitől eltérő lakhatási és szociális támogatásra van szüksége.
MTI Fotó: Kovács Attila
Iványi Gábor szerint az sem mindegy, hogy milyen férőhelyekről van szó, hogyan számolják őket és milyen állapotban vannak. Ezek jelentős részét ugyanis
nem az állam működteti, hanem civil szervezetek.
Náluk, az Oltalom egyesületnél például mindig telt ház van, sőt, nagy hidegben sokszor a férőhelyeknél többen szeretnének bemenni hozzájuk.
Ráadásul az is fontos szempont, hogy az ilyen szállásokat este hatig el kell foglalni, vagyis ilyen esetben semmilyen esti programra, beszélgetésre nincs lehetőség – mindenki maga dönti el, hogy ezt vállalja-e.
Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója a Független Hírügynökségnek tegnap, Bajkai bejelentése után azt mondta: az is probléma a javaslattal, hogy a szociális szolgáltatások alapelve az önkéntesség, azt az érintett maga kéri vagy fogadja el – vagyis
senkit nem lehet kényszeríteni
arra, hogy bemenjen egy hajléktalanszállóra.
A nemzetközi szabályozás egyébként meglehetősen vegyes képet mutat. Több tucatnyi ország alkotmányában szerepel a méltányos lakhatáshoz való jog, de sok országban törvénnyel szabályozzák a hajléktalanok helyzetét is.
Az alkotmányban azonban sehol nem szerepel tiltás.
Belgiumban a törvény azt tiltja, hogy lakott területeken valaki sátorban aludjon, de a hatóságok általában elnézőek. Csehországban a kéregetést tiltották meg rendeletekben – a hasonló, általános tilalmat Ausztriában az alkotmánybíróság nem engedélyezte, az „üzletszerű” kéregetést viszont be lehet tiltani.
Franciaországban Nicolas Sarkozy akarta börtönbe küldeni a hajléktalanokat elnöksége idején, azonban a tiltakozás miatt le kellett tennie a tervéről. A koldulást viszont több városban tiltják. Olaszországban a városok hatáskörében vannak a döntések – több pedig úgy döntött, hogy pénzbírsággal lehet sújtani azt, aki kapualjban vagy utcai padon alszik.
Horvátországban viszont pont arról van törvény, hogy a városok kötelesek támogatni a hajléktalanokat segítő intézményeket – a kéregetést ugyanakkor sok helyen büntetik.
Az utolsó közvéleménykutatás, amely azt vizsgálta, hogy Magyarországon az emberek mit gondolnak a hajléktalanokról, egy 2013-as Medián-felmérés volt. Eszerint
a lakosság 69 százaléka úgy gondolta, hogy büntetés helyett inkább segíteni kellene a hajléktalanokat,
csak 2 százalék volt büntetéspárti, és a véleményt nem befolyásolta a pártszimpátia.
Iványi Gábor szerint egyébként a mostani javaslat vagy azt jelzi, hogy a döntéshozóknál „valami nem jól működik”, vagy pedig épp az volt a céljuk, hogy felhördülést váltsanak ki. Mint mondta, lehet, hogy egy újabb blöffről van szó, de az is lehet, hogy ez egy „újabb próbálkozás, hogy üssenek a civileken”.
A Független Hírügynökség kérdésére Iványi Gábor azt is elmondta: ennek az irgalmatlanságnak semmi köze az evangéliumi értelemben vett kereszténydemokráciához (amiről a kormány újabban beszél). Az evangélium ugyanis azt mondja: ha valakit nem tudunk meggyógyítani, akkor le kell hozzá hajolni, és segíteni kell neki, nem büntetéssel kényszeríteni valamire. Az ugyanis pont az az irány, amely ellen a Biblia küzd.
Mint mondta, az „irgalmatlanság rendszerének”, a fényűzésnek, helikopteres vadászatoknak, a „szegények szemébe nevetésnek” semmi köze Jézushoz, hiszen az ő programja az önfeláldozásról, a segítőkészségről szólt, arról, hogy „aki éhes, annak enni adunk”.
Iványi Gábor: Alávalóság lenne félreállni
Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke, a Wesley János lelkész-képző főiskola rektora azt mondja a Független Hírügynökségnek adott interjúban, hogy valóságos csoda, hogy kibírták az elmúlt nyolc évet. Egyházi státuszukat elvették, és várhatóan a következő négy évben is mindent elkövet majd a hatalom ellenük. Orbán Viktor ugyanis nem változik, képtelen bármiféle kompromisszumra, Fáraónak hiszi magát. Pedig a Fáraó is védtelen a szúnyogokkal szemben. Addig azonban nem lesz változás, amíg az emberek nem parancsolnak megálljt neki, vagy Fidesz nem válik meg tőle. Iványi, mint mondta, megtehetné, hogy félreáll, de ez alávalóság lenne; azt teszi, ami az egyház feladata.
Ön keményen bírálta Orbán Viktort az elmúlt időszakban, mint a választásokból kiderült, amit elmondott csak pusztába kiáltott szó lett. Viszont a miniszterelnök jogi, erkölcsi és politikai elégtételt ígért az ellenfeleinek. Mire számít?
Azzal kezdeném, hogy tulajdonképpen számítottam a folytatásra. Számítottam, mert úgy van megalkotva ez az egész gonosz rendszer, hogy lehetetlen normális, demokratikus úton leváltani. Egyszerűen így van kitalálva. A baloldal tehetetlensége, amit én nem veszek olyan szigorúan, hiszen olyan eszköztelen volt, vagy ebből a reménytelen helyzetből valami zseniálisát, diadalmasat kitalálni, szóval ez a tehetetlenség ebből is fakad. A jobboldalon gátlástalanul felfalt mindent a Fidesz, pedig a demokráciában benne volna az, hogy nem faljuk fel egymást, hanem megpróbálunk együttműködni és teret adni mindenkinek. A baloldalon viszont ez megmaradt. Ha valaki tehát továbbra is demokráciát akar játszani, akkor ez nem változik.
Hogy érti, hogy demokráciát akar játszani?
Kérem, ne vegye ezt sértőnek.
Nem, nem veszem annak.
Ha valaki következetesen demokrata akar maradni, és az emberi sokszínűség a politikában is érvényben maradjon, akkor soha nem lesz egy egységes baloldali párt. Nagyon rossz lenne, tudjuk, hiszen ilyen volt már. Vagyis egyáltalán nem tartom bajnak, hogy nincsen, hogy megjelennek a különböző színei a baloldal világának. A jobboldalon nem. A kereszténydemokratáknak csak a nevükre van szükség, valójában egy nagy blokk van, ha persze nem számítjuk a Jobbikot, de nem lepne meg, ha a Jobbikot is előbb-utóbb felfalná a Fidesz. Aki következetes akar maradni a maga értékeihez, az egy sokkal hosszadalmasabb, nehezebb, hosszabb utat jár meg. Szerintem megéri. Én erre vagyok berendezkedve. Már ameddig tart az én történetem.
Arra még nem válaszolt, amit az elején kérdeztem: számít-e Orbán Viktortól erkölcsi, jogi, vagy politikai elégtételre?
Ha mást nem csinálnak, csak gyötörnek bennünket tovább, az is elég lenne, és nem tudom, hogy meddig húzható. Nekem csoda, hogy mi ezt az elmúlt nyolc évet kibírtuk. Tényleg csoda, mert az első pillanattól kezdve el akartak lehetetleníteni bennünket. Ami pénzt lehetett, azt elvették tőlünk. Emiatt nem tudtuk befejezni a főiskola új épületét. Azonnal felszólítottak bennünket, hogy nyilatkozzak arról, milyen intézményeink vannak, és arról is, hogy kinek adom át őket. Ezt olyan arcátlannak és durvának tartottam, hogy ugyan kimutatást adtam, mert azt adnom kellett, de nem értettem a kérdés második felét, ezért nem válaszoltam rá. Emailfordultával érkezett a kifogás: nem írtam meg, hogy kinek adom át az intézményeket. Hát visszaírtam, hogy nem óhajtom átadni.
Ez a főiskolára vonatkozott, ugye?
Nem csak a főiskolára. A szociális hálózatunkra, mindenre.
Mindenre, amit felépített?
Talán az a szerencsénk, hogy az a fajta munka, amit mi végzünk, nem kell senkinek. Az ország egyetlen fertőtlenítő állomása például itt működik. Az ÁNTSZ már nem foglalkozik ezzel, a múltkor két ügyvédet küldtek ide, akik, feltehetően a munkájuk során megfertőződtek. Ez a munka nem kell tehát senkinek, pedig van naponta 30-40 fős forgalmunk, természetesen nulla finanszírozással, pedig egy fertőtlenítés körülbelül négyezer forintba kerül. Ezt nem csinálja az állam, pedig állami feladat lenne. Mi fejre állnánk, ha ezt nem csinálnánk.
Ezt hogy érti?
Elborítana bennünket a tetű, a rüh.
Ezt a kormány nem akarta elvenni…
Ezt nem. Erre mondom, hogy vannak dolgok, amire csendben rájöttek. Végül is utcaseprőre is szükség van. Az, hogy mi végezzük ezt a munkát az állam helyet, nem zavar, az már inkább, hogy erre egy forintot sem adnak. Amíg a Máltai Szeretetszolgálatnál volt a feladat, addig nem volt ilyen probléma.
De hogyan tudják így megoldani?
Nem tudom. Valahogy minden hónapban jön egy sms a gazdasági igazgatómtól. Ennyi szokott lenni: Istennek hála, tudunk fizetéseket adni. És akkor davenolunk egy kicsit (zsidó kifejezés, imádkozás – A szerk.). Egyébként ezer ember kap fizetést itt, és nekem mindig meg kell vívnom magammal a harcot, hogy az egyötödét el kellen küldeni. De rájövök: nem fog állást kapni máshol, és az én keresztény-zsidó vegyes hátteremben van egy ilyen elv, ameddig tudsz adni, addig magad is tudsz araszolgatni.
Végül nem is sikerült elvenni önöktől semmit az elmúlt négy év alatt?
Egyetlen iskolát zártunk be. Ott öt évre kötöttünk a településsel megállapodást, három év után mindent elkövettek, hogy kicsavarják a kezünkből, mert az iskola helyén fitness-szalont akartak létrehozni. A tsz elnök hajdani sofőrje most a polgármester ott, és az ő kultúrájában nincs benne, hogy bizonyos dolgokat nem lehet egy pattintással megcsinálni. Minden megtett ellenünk, és a végén, öt év elteltével azt mondtam: ha a falu nem harcol az iskoláért, akkor én sem fogok harcolni tovább.
Melyik faluról beszélünk?
Felsődobszáról, ahol az ott élők zöme roma, ebből következően a gyerekek többsége is roma volt. Egy gazdag ember van, ez a polgármester, aki mindent tulajdonol, az emberek meg tengődnek. Alig várják a tavaszt, mert akkor legalább nem kell fűteni.
Még mindig visszatérnék az elégtételre. Mit tudnak még Iványi Gáboron elégtéltelet venni?
Hogy például továbbra sem kapjuk meg az egyházi státuszt, bár nincs ok, amiért ne kaphatnánk meg.
Eddig se volt.
Így van, eddig se volt. Bár az alkotmánybíróságnak van egy ilyen tavaly őszi döntése, amely szerint ez év márciusig választ kell adni arra a kérdésre, hogy mi történjen akkor, ha valaki minden törvényi feltételnek megfelel, ám ennek ellenére nem kapja meg az egyházi státuszt. Egy fideszes túlsúlyban lévő alkotmánybíróságtól nagyjából ez a maximum, amit várni lehet. Mellesleg 20012-ben már született egy AB döntés arról, hogy alkotmány-sértő módon vették el – többektől, nem csak tőlünk – az egyházi státuszt, és azt vissza kell adni, de ezt a Fidesz, azzal az érvvel, hogy az AB azt nem mondta meg, hogyan kell ezt megtenni, elszabotálta döntést. Körülbelül hetven felekezet érintett ez a döntés, illetve annak elszabotálása. Itt ugye az egyszázalékos támogatások befogadásának lehetőségéről is szó van, ezért is született ez a tavalyi AB-döntés. Azt jelentette ki a testület, hogy azok is kaphatnak ilyen támogatást, akik egyházból egyesületté alakultak át. Ez viszont bennünket azért nem érint, mert mi lettünk egyesület. Most olyan helyzetben vagyunk, egyedüliként, hogy nem hajlandóak elismerni az egyházi státuszunkat, mi meg nem vagyunk hajlandóak átalakulni egyesületté. Most a hátunk mögött a nyíregyházi bíróság beírta, hogy mi egyesület vagyunk. Másodfokra, a debreceni táblabírósághoz kellett fordulnunk, hogy a lépést megsemmisíttessük, de meglepetésünkre ott jóváhagyták a nyíregyházi határozatot, ezért visszük tovább az ügyet, immár a Kúriához. Én ugyanis elfogadhatatlannak tartom, hogy egy jogállamban valakiről megállapítanak valamit, amiről az érintettet meg sem kérdezik. De ha kell, megyünk tovább Strasbourgig, csak hát mire odáig eljutunk, eltelik három év. Addig pedig ki kell bírni, valahogy talpon kell maradni.
Belefáradt ebbe a harcba?
Nem, ezt nem mondhatnám. Inkább az van bennem, hogy megértettem: az én történetem az erről szól. Nem erről szólna egyébként, sem lelkészi pályám, egyház, vagy intézményépítő munkám. Nincs bennem rossz érzés, vagy fáradtság, inkább a hosszú úton lévő embernek még a cél előtti kíváncsisága.
Azért kérdeztem azt, hogy belefáradt-e, mert mielőtt elkezdtük volna az interjút, nyugdíjról beszélt…
Hatvannyolc éves vagyok, ilyenkor az ember általában elgondolkodik. De nem azon, hogy elfáradtam, és nyugdíjba kellene mennem. Ha a dolgok rendben lennének, akkor egy sor kérdésben hoznék határozott döntést. Nem képzelem azt, hogy nélkülem megáll az élet, vagy hogy az utódom nem fogja tudni jobban csinálni, mint én.
De nem baj, ha én azt állítom: Iványi Gábor nélkül megáll az élet…
Megtisztelő… De most mondok valamit: ha egyházi intézmény lenne a Wesley János főiskola, akkor már le kellett volna mondanom, mert a rektorság hatvanöt éves korig szól. Ha lemondok, utódomat Orbán Viktornak kell kinevezni, nem teljesen a saját elképzelése szerint, hanem az egyház javaslatára, de ismerjük őt: a végtelenségig játszhat azzal, hogy nem írja alá, hiszen a kreatív jogászkodásban nehéz őket megverni. Ezt láttuk a választási rendszer kialakításában, a levélszavazatoktól kezdve, az apróbb és nagyobb stiklikig, úgy volt kitalálva, hogy mindenképpen nyerjenek, legfeljebb a kétharmad volt kétséges. Sztálin mondta: nem az a lényeg, hogy hányan szavaznak az emberre, hanem, hogy ki számlálja a szavazatokat. Visszatérve a főiskolához: ha nem egyházi, hanem alapítványi az intézmény, akkor hetvenéves koromig lehetek rektor. Ezért úgy döntöttünk, hogy húzzuk valahogy ezt a dolgot még három évig. De ezek mind kényszerszülte megoldások. Ezért mondtam azt, hogy az én dolgom az, hogy a végső pontig elvigyem. Boldogan engedném el a másik ágát a munkámnak, az általam alapított Oltalom Karitatív Egyesületet, ami a kórházat működteti, és naponta körülbelül ezer hajléktalannak ad valamilyen segítséget. Hatszáz ágyat tartunk fenn. Nem azért ekkora, mert megalomániásak vagyunk, hanem mert az egyik feladat hozta a másikat. Így került ide a fertőtlenítő is, amiről már beszéltem.
Mit gondol, Orbán Viktor tovább folytatja eddig politikáját, vagy gesztusokat is fog tenni?
Nem számítok arra, hogy Orbán gesztusokat gyakorol majd. Nem tud gesztusokat tenni. Nem tud megváltozni. Példaként mindig a bibliai Fáraót szoktam említeni, aki ugye istennek képzelte magát. Ezzel szemben Mózes arról beszélt, hogy nem rokona a Nap meg a Hold, hanem azok lámpák, amelyek világítanak. Ez forradalmian új volt Mózes korában. És ezt nem hallotta jó szívvel a Fáraó hogy ő nem Isten, és hogy még a szúnyogokat sem tudja kezelni. Mert ha a tíz csapás keretében szúnyogok lepik el Egyiptomot, a Fáraó tehetetlen. Ugyanezt látom itt. Amúgy pedig az ereje, mint minden zsarnoknak a szervilis, lebutított alattvalókban van. És, ha ez nem így lenne, egy pillanat alatt pukkanna szét ez az egész rendszer. De ő nem tud megváltozni. Ő elhitte, hogy ő védte meg Európát, éppen ma reggel halottam tőle újra. Legfeljebb papíron, vagy gondolatban, a nemlétező veszedelemtől, amit ő gerjesztett. Én magam láttam még 2015-ben hogyan szállították gyorsvonati sebességgel a menekülteket, szóval ez a megvédjük is az ordas hazugságok egyike. Orbán tehát, ismétlem, nem tud megváltozni, és kompromisszumot sem lehet vele kötni. Nem, mert nem ismeri ezt a fogalmat. Lehet, hogy nem is kellene leírni, mert félreértik: az ördöggel sem lehet kompromisszumot kötni. A sátán úgy van kitalálva a teológiában, hogy ne tudjon kompromisszumot kötni. Az ügyésszel sem lehet. Az ügyész nem mérlegel, és ezt csak azért vetem közbe, mert a héberben a sátán az ügyészt jelenti. Most is. Orbán egy dolgot tud zseniálisan, hogy nincsenek szabályok. Egy cél van: minden az ő kezében összpontosuljon. Ha néha enged, az csak taktikai visszavonulás. Ha tehát ő elégtételt akar, és ebben nem fog kemény falakba ütközni, akkor megy előre. Kétféle falat tudok elképzelni: az egyik az öntudatra ébredő magyar polgárok tömege, akik azt mondják, itt a vége, nincs tovább, a másik, hogy Brüsszelnek és Washingtonnak elege lesz, illetve azoknak a külföldi partnereknek, akik eléggé kesztyűs kézzel bántak vele. Ami csak akkor következik be, ha megértik: ennek nem lesz vége. Ha megértik, akkor majd ajtót mutatnak nekünk, ami persze nem őt fogja nagyon kellemetlenül érinteni, hanem bennünket. Amikor majd azt mondják: tessék odakinn gondolkodni azon, hogyan védte meg Európát, meg a világot. Ha ez nem következik be, akkor ez a játék örökké tartani fog. Ő most az ötvenes éveiben jár, még húsz-harminc évig boldogít bennünket. Ha sokáig él, akkor az öreg diktátorok sorsa vár rá és ránk; folyamatosan kínozni fog bennünket. Nem, és nem fog megváltozni, szerintem a Fidesznek is meg kellene fontolni, hogy belülről indítsa el a változást és váltsa le. Ugyanis a párt vezetőinek pontosan érteniük kell, hogy Orbánnal már nem lehet sokáig bent maradni Európában. Hacsak nem az a cél, hogy onnan kijöjjenek, ha nincsenek hagymázas vissza Trianont álmai, ami miatt megpróbál dörgölőzni Putyinhoz, aki nála is nagyobb méretű kombinátor, és nem sétálunk bele megint, őrült fejjel, száz éven belül harmadszor, negyedszer, nem tudom hanyadszor rossz döntésekbe. Orbán a végzete Magyarországnak, és ezen belül az én történetem, vagy a mi történetünk egy aprócska pont, ha mi sem változunk meg. De nem szeretnénk, mert mi is valahogy úgy vagyunk összerakva, hogy ne féljünk tőle. Persze okoz nekem ez fejtörést, az tudniillik, hogy az én makacsságom kerül az egyházam ilyen nehéz helyzetbe. Ugyanez a dilemma az evangélikus egyházban, ahol például ki fogják csinálni Fabinyi püspököt. És ez 1958 óta előszö9r fog előfordulni. Már látszanak a jelek: berakják az evangélikus világi vezetésbe azokat az embereket, akik belülről szét fogják feszíteni, rohasztani, pusztán azért, mert ez az egyház csípi Orbánnak a szemét. Nagy dilemma ez, hogy valaki álljon-e félre, annak érdekében, hogy a viselkedésével, ami egyébként a hivatása, ne akadályozza a hatalom akaratának érvényesülését. De a másik oldalról nézve: vajon nem alávalóság-e félreállni? Hogy félreállni, azért, hogy a dolgok könnyebben menjenek. Eddig az egyházon belül mindenki azt képviselt, hogy ne. Mert, ha megtesszük, akkor mitől egyház az egyház?
