Megszólaltak a szirénák Izrael északi részén azt követően, hogy a légvédelem lelőtt egy iráni drónt. Ezután Izrael válaszul Szíriában létesített iráni célpontokat támadott, a szíriai légvédelem viszont eltalált egy izraeli F-16-ost.
„Komoly iráni támadás érte Izraelt”- mondta a hadsereg szóvivője. Ronan Manelisz dandártábornok ismertette az iráni drón lelövésének körülményeit. Egy izraeli Apache helikopter követett, és már szíriai területen lelőtt egy iráni drónt, amely előtte az ország légterébe hatolt. Az izraeli légierő ezután iráni létesítményeket támadott Szíriában, de a légvédelem lelőtt egy F 16-os vadászgépet. A két pilóta kiugrott és biztonságban van, kórházba vitték őket. Összesen tizenkét légicsapást hajtottak végre: az izraeli légierő először azt az iráni katonai bázist támadta szíriai területen, ahonnan a drónt indíthatták. Később Damaszkusz környékén hajtottak végre légicsapásokat.
Izrael álláspontja már régóta az, hogy nem engedi meg Irán katonai betelepedését Szíriába. A szíriai-iráni-Hezbollah szövetség stratégiai fenyegetés Izrael számára, mely az Egyesült Államokkal és Szaúd-Arábiával együtt ellentábort szervez a Közel-Keleten.
Ali Khámenei ajatolláh külföldi vallási vezetőket és politikusokat fogadott, akiknek többek között arról beszélt, hogy Szaúd-Arábia együttműködése az Egyesült Államokkal és Izraellel árulás az iszlám ellen, és Jeruzsálem Palesztina fővárosa.
Az iráni vallási vezető kitért arra is, hogy az, hogy Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, az arculcsapását jelenti az iszlámnak. Trump döntésére válaszul Irán még decemberben Palesztina fővárosának ismerte el Jeruzsálemet. Az ajatolláh kedden a Twitteren is közzétett erről egy bejegyzést:
#Palestine is a collective, a country with a history. Palestine is from the river to the sea and #AlQuds is undoubtedly its capital.
Irán valójában Izrael létét sem ismeri el, válaszul Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök igyekszik Irán ellen hangolni az Egyesült Államokat és Szaúd-Arábiát. Nemrég az izraeli fegyveres erők vezérkari főnöke nyilatkozott egy lapnak Szaúd-Arábiában, amire korábban nem volt példa. Az izraeli tábornok közölte, hogy információkat cserélnek Szaúd-Arábiával Iránnal kapcsolatban.
Izrael és Szaúd-Arábia fokozódó együttműködésének a jele az is, hogy a jövőben az Indiából Izraelbe repülő gépek Szaúd-Arábián keresztül juthatnak el a zsidó államba. Ezzel két órával rövidülne a menetidő.
Egyelőre nem állítja vissza a szankciókat, de fel akar állítani egy határidőt az egyezmény „megjavítására”.
A Reuters értesülései szerint, ha semmi változás nem lesz, akkor Donald Trump újra az egyezmény felrúgásával fenyegetőzhet majd. Irán azonban közölte: nem fogad el újabb feltételeket.
A héten
az Európai Unió is felszólította Trumpot, hogy tartsa tiszteletben az atomalkut.
Az egyezményt hat ország írta alá Iránnal 2015-ben: az USA, Kína, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország.
Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter Brüsszelben is tárgyalt erről Federica Mogherinivel, az EU külügyi főképviselőjével, aki szerint az egyezmény bevált, működik, lehetővé teszi az iráni nukleáris program külföldi ellenőrzését.
Ugyanakkor Irán nagy ellenfelei, Izrael és Szaúd-Arábia örömmel fogadná az atomalku felmondását, és azt, ha újra szankciókat vezetnének be Iránnal szemben.
Brüsszelben tárgyalt Javad Zarif iráni külügyminiszter. A tárgyalások után Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi főképviselője elmondta: az egyezmény bevált, működik, mert lehetővé teszi az iráni nukleáris program külföldi ellenőrzését.
Ezért arra szólította fel Trump elnököt, hogy tartsa tiszteletben a 2015-ös egyezményt. Az USA elnökének a hétvégén kell nyilatkoznia erről.
Trump korábban úgy nyilatkozott, hogy az Obama diplomácia egyik súlyos hibája volt az Iránnal megkötött nukleáris egyezmény.
Az előzmények: hat nagyhatalom képviselői írtak alá egyezményt Iránnal 2015-ben : az USA, Kína, Oroszország, Nagy Britannia, Franciaország és Németország. Minthogy az EU nem szerepelt az aláíró felek között, ezért a brit, a francia és a német külügyminiszter jelezte támogatásával, hogy egyetért Federica Mogherini javaslatával.
Trump ötletét az iráni nukleáris egyezmény felmondásáról Izraelben és Szaúd Arábiában örömmel fogadták. Szaúd Arábia erős embere, Mohamed bin Szalman trónörökös koalíciót kovácsol össze Iránnal szemben. Ez a koalíció élvezné az Egyesült Államok és Izrael támogatását. Megnövelné viszont a háborús feszültséget a Közel Keleten, ahol amúgy is bőven vannak ellentétek a különböző államok és vallások között.
Az általános iskolákban többé nem lehet angolt tanítani Iránban, mert az ország Legfelső Vezetője szerint a korai angoltanulás könnyen megfertőzi nyugati eszmékkel a diákokat.
Ali Khámenei ajatolláh szerint az angoltanítás utat nyit a Nyugat kulturális inváziójának. Erre hivatkozva vasárnap az állami televízióban az oktatási tanács vezetője közölte, hogy az állami és a nem állami általános iskolákban is tilos mostantól angolul tanítani a diákokat – írja a Reuters.
Közben a Forradalmi Gárda vasárnap bejelentette, hogy véget vetettek a több mint egy hete tartó rendszerellenes tüntetéseknek, amelyeken már az ajatolláh távozását is követelték az utcára vonuló emberek. Összesen 1000 és 1800 közé tehető a letartóztatott tüntetők száma (hivatalos adatok még vasárnap sem voltak), köztük mintegy 100 diák is van, de a hivatalos beszámolók szerint a többségüket már elengedték. A demonstrációkban vasárnap estig 22 ember halt meg.
A Forradalmi Gárda az Iránon végigsöprő tüntetéshullámért továbbra is az Egyesült Államokat, Izraelt és Szaúd-Arábiát teszi felelőssé. A demonstrációkkal kapcsolatos részletes elemzésünket ide kattintva olvashatja.
Több mint egy hete tartanak a tüntetések Iránban, ám még mindig nincs teljes egyetértés azzal kapcsolatban, hogy vajon mi idézte elő a nyolc éve nem látott tiltakozási hullámokat. Tényleg szociális elégedetlenségek álltak a háttérben? Vagy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az egész egy „külföldi összeesküvés” eredménye? Pro és kontra érvek garmadája sorakozik fel mindegyik oldalon. Ez az elemzés nem kíván egyik mellett sem lándzsát törni, helyette egy újabb elemet hozna be az iráni események értelmezésére: mi van akkor, ha az egésznek a kiváltó oka egy félresikerült hatalmi harc?
A hurrikán szemében vagyunk?
– tette fel a kérdést az egyik iráni elemző, reagálva arra, hogy az elmúlt két napban egy kicsit alábbhagyott az iráni tüntetések lendülete. Habár még mindig érkeznek hírek arról, hogy a perzsa ország déli városaiban újabb tömegek vonulnak az utcára Ali Khámenei ajatolláh, Irán Legfelső Vezetőjének lemondását követelve, ám a nyugati (kurdok lakta) és az északi területeken már nyugodtabban teltek az éjszakák. A halálos áldozatok száma sem emelkedett 21 fölé (legalábbis péntekig). Ugyanakkor még mindig homályos, hogy miképp végződhetnek a megmozdulások, főleg azért, mert január 3-án az iráni konzervatívok „harcba szólították” a híveiket, hogy akárcsak a 2009-es tüntetések idején, velük vessenek véget a rendszerellenes megmozdulásoknak.
Ali Khámenei melletti tüntetés. A kép forrása: MTI/EPA/Nima Nadzsaf Zadeh
Megerősödve
Alakuljon bárhogy, egy dolog biztos: ilyen mértékű és kiterjedt iráni elégedetlenségre még egy hónappal ezelőtt sem gondolt senki. Különösen azért, mert a 2017-ben tartott elnökválasztásokat ismét Haszan Róháni nyerte meg. A reformista és a Nyugattal együttműködni kívánó, sőt, a 2015-ös atommegállapodást tető alá hozó vallástudósnak ismét sikerült felülkerekednie az ellenfelén, aki tavaly a keményvonalas Ebráhim Raisz volt. Ő kritizálta Róhánit, és az iráni parlament vallásos-konzervatív rétegével összefogva, az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) támogatásával és Ali Khámenei áldásával szállt harcba az irániak szavazataiért. (Khámenei esetében egyébként azt rebesgették, hogy egyfajta utódjának szánja a Legfelsőbb Vezetői posztra.)
Ám hiába próbálták lejáratni Róhánit és a reformmozgalmakat, ez nem jött össze: az iráni elnök 2013-nál is nagyobb részvételi arány mellett és öt millióval több szavazattal nyerte meg a választásokat. Ráadásul ehhez társult az is, hogy a 2016-os parlamenti választásokon a reformer pártok 121 mandátumot szereztek a 290 fős iráni parlamentben, szemben a konzervatívokkal és a radikálisokkal, akik mindössze 83 helyet kaptak. Az elemzések rendre felhívták a figyelmet arra, hogy bár még mindig kevésbé érezhető a 2016-ban feloldott nemzetközi szankciók pozitív hatásai az iráni gazdaságban és az átlag iráni életében, ennek ellenére a közel-keleti ország lakosságának többsége továbbra is kiáll az eddigi mérsékelt és reformista politika mellett.
2017-es elnökválasztás eredményei A kép forrása: Wikipedia Commons
Még a legszigorúbb és legkritikusabb nyugati elemzések is elismerték, hogy 2017 nyarától Róháni komoly lehetőséget kapott arra, hogy megvalósítása elképzeléseit. Dacára a közel-keleti eseményeknek Irán stabilnak látszott, a rendszer pedig egyre inkább engedett és visszavett a korábbi elnyomásból. A növekedés megugrott, a nyugati (francia, olasz) és kínai befektetések száma megnőtt és – ami igazán meglepte az elemzőket -, Roháni második terminusának kezdetén már 8,7 százalékos volt az inflációs ráta, miközben ez még négy évvel ezelőtt meghaladta a 35 százalékot.
Ugyanakkor nem sikerült minden területen sikereket felmutatni:
a hivatalos adatok szerint továbbra is 13 százalékos a munkanélküliség (egyes régiókban a 25 év alattiak esetében átlépte a 30 százalékot), több állami támogatást (üzemanyag és élelmiszer) pedig megvágtak, amelyet először a szegényebb rétegek érezték meg. A hús, a szárnyasok ára tovább nőtt, de az utolsó cseppet a pohárban a tojás egy hét alatt történő 50 százalékos drágulása jelentette. Tehát akárcsak 2011-ben Tunéziában és Egyiptomban, Iránban is a gazdasági-szociális okok miatt vonultak az emberek az utcákra, de ez idővel a hatóságok durva fellépése, a belső indulatok és a külső bátorítások miatt rendszerellenes megmozdulássá alakult át.
A kép forrása: Cartoon Movement
A legtöbb cikk és elemzés ennél a résznél megáll, vagyis kizárólag ezekre az alapokra helyezi az egész mostani tüntetéssorozat kitörésének magyarázatát. Az ennél radikálisabb – és a hivatalos iráni kormány álláspontját képviselő – nézetek, amelyek gyakran valamelyik alternatív híroldalon bukkannak fel, pedig a „külföldi összeesküvést„, vagyis konkrétan az Egyesült Államok, Izrael és Szaúd-Arábia szerepét hangoztatják. Való igaz, hogy mindegyik ország számára, igaz eltérő okokból, de igencsak örömteli lenne, ha most Teherán meggyengülne vagy legalábbis a saját belpolitikai történéseivel lenne elfoglalva. Az viszont más kérdés, hogy ezt mennyire van/volt lehetőségük megszervezni.
Állam az államban
Ám az összeesküvések szempontjából legalább ennyire fontos lenne körülnézni a belpolitikai szereplők között is. Róháni politikáját már évek óta kritizálják a konzervatívok, és a kezdeményezéseinek nagy részét sikerült még csírájában elfojtaniuk. Csakhogy a tavalyi választások óta korántsincs így, hiszen az iráni elnöknek azóta sikerült megerősítenie a hatalmát, és kivédenie ellenzéke támadásait. Sőt, olyan dolgokat tudott keresztülvinni, amik pár éve még elképzelhetetlennek tűntek.
Róháni a újraválasztása utáni első hónapokban már az iráni Forradalmi Gárdával is komoly összetűzésbe került. A fegyveres szervezet, amelyről bővebben ebben az elemzésünkben olvashat, bár hivatalosan a teokratikus rezsimet védelmezi, valójában expanzív, konfrontatív és egyben nagyon költséges „önálló külpolitikát” folytat a térségben. Az IRGC és a vele szoros kapcsolatban álló (többnyire) arab milíciák – Hezbollah, iraki csoportok vagy jemeni húszik – alkotják az első vonalat az iráni-szaúdi hidegháborúban, tágabb értelemben a szunnita-síita ellentétben. Vagyis ők harcolnak Irakban, Szíriában, Libanonban és Jemenben a helyi arab vezetések, a szélsőséges szunnita csoportok és/vagy Izrael ellen.
Az iráni Forradalmi Gárda női egysége. A kép forrása: Pinterest
Habár most mindenhol előszeretettel emelik ki, hogy az iráni lakosság nagy részének elege van Teherán beavatkozási politikájából, és nem értik miért kell dollármilliárdokat költeni mások háborúira, valójában Róháni számít az IRGC legnagyobb kritikusának. Már a 2015-ben többször felszólalt azért, hogy az iráni Forradalmi Gárda bevételeit meg kell adóztatni, állami monopóliumait csökkenteni kell, befektetéseit pedig kormányzati felügyelet alá venni, és megszüntetni az elsőbbségét a magánbefektetéseknél. Ugyanúgy meg kell akadályozni, hogy önálló döntés alapján súlyos konfliktus robbantson ki a Nyugattal és Izraellel szemben. Kevés híja volt, hogy a 2016-os a védelmi költségvetésből – ami 7 milliárd dollárnak felel meg – az IRGC majdnem kimaradt, csak az utolsó pillanatban tudták megakadályozni.
Amir Hatami iráni védelmi miniszter. A kép forrása: Wikipedia Commons
A 2017-es elnökválasztások után Róháni, bizonyítva sokkal függetlenebb belpolitikáját, védelmi miniszternek nevezte ki Amir Hatami dandártábornokot. 1993 óta most fordult először elő Iránban, hogy a hadügyek élére nem egy IRGC parancsnok vagy ahhoz közel álló személy került, hanem az iráni hadsereg egyik tagja. Ezután pedig Róháni a hadsereget felhasználva (például több erőforrás biztosításával) igyekezett visszaszorítani az IRGC-t és erőfeszítéseit siker koronázta.
Róháni december 10-én egy igencsak érdekes beszédet tartott az iráni parlamentben: az egész iráni pénzszektor 25 százaléka mindössze hat „csaló” intézmény kezébe van, és ők hálózzák be az egész iráni rendszert a korrupciójukkal, viszik ki a pénzt külföldre és okozzák az elszégenyedést. Ezért még Khámeneivel is megbeszélte, hogy 2018-ban látványos reformokat hajtana végre a gazdaságban, amelynek csupán az első lépése lett volna az állami támogatások csökkentése. Burkoltan, de ez üzenet volt a Forradalmi Gárda és az ultrakonzervatív vallási csoportok felé, hogy többé nem tűri meg a saját pénzügyi birodalmaik és alapítványaik működését, amellyel az iráni államon élősködnek.
A klérus visszavág
Róháni ultrakonzervatív ellenfeleinek már eddig az sem tetszett, hogy az iráni elnök egyes vallási kérdésekben engedett. Legutóbb az váltott ki kemény kritikákat a köreikben, amikor egy december végén hozott teheráni rendelet szerint a „nem megfelelően elfátyolozott nők” már nem börtönbüntetést kapnak, hanem „továbbképzésre vagy közmunkára” ítélik őket. Korántsem véletlen, hogy a mostani iráni tüntetéssorozat az ország második legnagyobb városában, Meshedben vette kezdetét. Ugyanis ez szülőhelye és központja Raisznak, aki Róháni ellenfeleként indult, és ez a régió a keményvonalasok legfontosabb bázisa.
Ebráhim Raisz. A kép forrása: Wikimedia Commons
Ezért is terjedt el gyorsan, hogy a december 28-i tüntetéseket Raisz emberei szervezték meg Róháni lejáratására. Ezeket a felvetéseket tovább erősítette, hogy Esák Dzsahangiri alelnök sem a „nyugati-izraeli-wahabita” (a Szaúd-Arábiában lévő szélsőséges iszlám irányzat) összeesküvésről beszélt először, hanem arról, hogy
„a jelenlegi adminisztráció ellenzői használták ki a szociális elégedetlenséget”,
és felszólította a hatóságokat, hogy elsősorban Raisz és körében nézzenek körül.
Mi tagadás, ezután az ultrakonzervatívok és a Róháni-ellenzék valóságos hadjáratot indított, szinte mindenben az iráni elnök „neoliberális” gazdaságpolitikáját okolva az elégedetlenség és az erőszak elharapódzásáért. Az iráni parlamentben olyan határozattervezeteket nyújtanak be, amellyel a reformisták háttérbe szoríthatóak lennének. A konzervatív körökhöz közel álló médiumok pedig már az előző radikális elnök, Mahmúd Ahmadinezsád visszatérését vizionálják.
Csakhogy most nagyon úgy tűnik, hogy Róháni ellenfelei elszámították magukat, alábecsülve a fiatal, egyre inkább szekularizálódó irániak a teokratikus rendszerrel, az IRGC külföldi akcióival és a klérussal szembeni ellenérzéseit. Több megfigyelő rámutatott arra, hogy január óta sok tüntetésen a vallási vezetét, sőt, maga Khámenei halálát kívánják, ami 2009-hez képest valóban új jelenség. A konzervatív körökhöz közel álló elemzők szintén elismerték, hogy a Róháni visszafogása során lehet Pandóra szelencéjét nyitották ki, és ezt most már nehezen, csak rendkívül nagy erőszak árán lehet bezárni.
Aknamezőn lépkedve
Pont emiatt van az, hogy idáig maguk az iráni reformisták rendkívül visszafogottan viselkedtek. Bár azt elismerték, hogy az embereknek joguk van tüntetni a szociális-társadalmi igazságtalanságokért, de végig szinte könyörögtek a demonstrálóknak:
ne vegyenek részt a zavargásokban, mert azzal pont az ellentétes tábort erősítik.
A 2009-ben ellenzéki tüntetéseket vezető Zöld Mozgalom szintén alig szólal fel, ahogyan az amúgy valóban alacsonyan fejlett és elnyomott nyugat-iráni kurdok lakta régiókban sem vonultak az utcákra nagy számban tüntetni. A 2009-es demonstrációs hullámoktól eltérően most nem a városi értelmiség és a középosztály szervezi a megmozdulásokat, hanem szegényebb rétegek. Ráadásul, ami nagyon nem tetszik nekik az, hogy a tüntetők szintúgy követelik a „reformisták és a mérsékeltek” távozását, nincs konkrét politikai elképzelésük és célkitűzésük a rendszer megbuktatásán kívül. Ez pedig magával hozza egy destabilizálódó iráni állam (rém)képét, amelyet határozottan elvetnek.
A Zöld Mozgalom 2009-ben. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Róháni és a reformisták tisztában vannak vele, hogy hosszabb távon csak meggyengíti őket, ha az iráni tüntetések folytatódnak és még erőszakosabbá válnak. Ezzel lényegében csak muníciót szolgáltatnak a jelenlegi teheráni vezetés keményvonalas ellenfeleinek. Ők pedig, ha el nem is távolítják, de elszigetelhetik Róhánit, és egyfajta Ahmedinezsád-vonal folytatására kényszeríthetik.
Ez pedig a gyakorlatban egy még agresszívebb, még elnyomóbb és még intenzívebb beavatkozáspolitikát folytató Teheránt jelentene, ami a jelenlegi közel-keleti helyzetben nem éppen pozitív fejlemény. Ám ennél még rosszabb, hogy az ultrakonzervatívok és az IRGC téves számításai miatt egy líbiai vagy szíriai forgatókönyv fenyegeti a perzsa országot. Ez azonkívül, hogy jelentős zavarokat okozna a kőolajgazdaságban, Európa számára is egy újabb menekültválsággal fenyegetne, ráadásul egy olyannal, amihez képest a 2015-ös csupán egy bemelegítőkör volt.
Több mint húsz halottja és számtalan sebesültje volt a tüntetéssorozatnak Iránban. Ali Hamenei ajatollah, az ország valódi vezetője korábban is külföldi szálakat vélt felfedezni a megmozdulások mögött, az iráni főügyész most sokkal konkrétabb volt.
Mohammad Dzsafar Montazeri szerint egy Michael Andrea nevű CIA-ügynök szervezte a tüntetéseket, egy másik, meg nem nevezett férfi társaságában, aki szerinte az izraeli Moszad embere. A főügyész szerint egy kis csoportot hoztak létre ők ketten, és azután ez a csoport szervezte meg a tüntetéseket Irán nagyvárosaiban. A főügyész le is vonta a következtetést: az USA, Izrael és Szaúd Arábia áll emögött.
Irán háborúja az USA és Izrael ellen régóta folyik.
Az iszlám forradalom idején elfoglalták az USA teheráni nagykövetségét is. Hetekig fogva tartottak amerikai diplomatákat. Ami Izraelt illeti: az iráni rendszer nem ismeri el a létét sem. Amikor Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, akkor az iráni parlament egy olyan határozatot fogadott el, mely szerint Jeruzsálem Palesztina fővárosa. Egyidejűleg az izraeli kémelhárítás jelezte: az iráni titkosszolgálat befészkelte magát a palesztinok közé Ciszjordániában.
Irán számára Szaúd-Arábia is komoly ellenfélnek számít a térségbeli vezető szerepért vívott harcban: erről itt írtunk bővebben.
Egyre nagyobb méreteket öltenek a tüntetések Iránban. December 28-a óta már több tucatnyi perzsa városban voltak zavargások, amelyek a meg nem erősített információk szerint eddig legalább 21 halálos áldozatot követeltek. Azonban most még kiterjedtebbé válthatnak az összecsapások: a rezsim aktivizálta a híveit.
Ali Hamenei ajatolláh, Irán Legfelső Vezetője szerdán reggel a néphez intézett beszédében felszólította a kormány és a konzervatív tábor támogatóit, hogy tüntessenek a rendszer védelme érdekében. Felhívása után már azonnal több tízezres megmozdulások vették kezdetüket, amely során „Vezető, mi készen állunk” vagy a „Halál az összeesküvőkre” jelszavakat skandálták, miközben több tucatnyi iráni zászlót és Hamenei arcképét lobogtattak az utcákon. Az összeesküvők alatt olyan külső hatalmakat értettek, mint az Egyesült Államok, Izrael, Nagy-Britannia és Szaúd-Arábia.
„Készen állunk vérünket áldozni a vezetőnkért” –
idézte az AFP a tüntetőket, rámutatva arra, hogy komoly és véres összecsapások várhatóak a rendszert megdöntésért tüntetők és azt megvédeni kívánó hívek között.
December 28-án a tojásárak megnövekedése miatt kirobbant tüntetések rendszerellenes megmozdulásokba csaptak át. A helyszíni beszámolók szerint 21 ember vesztette életét az összecsapásokban, ebből ketten a biztonsági szolgálatok tagjai voltak. 450 tüntetőt tartóztattak le Teheránban, de a becslések szerint több száz embert zártak börtönben a közel-keleti országban.
Az iráni tüntetések: a kép forrása Twitter.
A régióban egyre inkább vezető szerepre törő Iránban 2009 óta nem voltak ekkora tüntetések a hatalom ellen – ugyanakkor a mostaniak még jelentősen elmaradnak a kilenc évvel ezelőttiektől. Ám egyes vélemények szerint a mostani tüntetések ugyanúgy fognak végződni, mint akkor: 2009-ben Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök sikeresen állította maga mellé a kormány támogatóit, az alsóbb fővárosi réteget és a vidéki irániakat, akikkel együtt leverték a rendszerellenes tüntetéseket.
Csütörtök óta folyamatosak a tüntetések Iránban, kezdetben az áremelkedések miatt tiltakoztak sokan, de azóta már politikai követeléseket is hangoztatnak. A tüntetésekről már az állami hírügynökség is beszámolt, azt közölve, hogy egy rendőr is meghalt. A zavargásoknak már legalább 20 halálos áldozata van.
Fotó: MTI/EPA
A Tasznim hírügynökség szerint a rendőrt egy vadászpuskával felfegyverkezett tüntető ölte meg Nadzsafábád városában, rajta kívül állítólag egy másik rendőrt is megtámadtak és felgyújtottak. Az állami tévé a vasárnapi tüntetések után több mint 50 városból mutatott be felvételeket: feldúlt bankfiókokról, betört kirakatokról, felborított autókról és egy feltehetően felgyújtott tűzoltóautóról. A tévé szerint „mintegy tíz ember” halt meg. Az is elhangzott:
„Néhány tüntető megpróbálta elfoglalni a helyi rendőrkapitányságokat és laktanyákat, de a biztonsági erők ellenálltak.”
Az áldozatok száma azonban tovább nőtt, több tüntetőt agyonlőttek, de olyanok is voltak, akik akkor haltak meg, amikor a demonstrálók egy rendőrörsre támadtak.
A rendőrök tucatnyi városban lőttek a tüntetők közé.
Több száz embert letartóztattak, ennek ellenére a közösségi médiában további tüntetésekre hívják az irániakat. A Reuters szerint a kormány korlátozta az Instagram és a Telegram elérhetőségét.
Haszan Róháni államfő közben figyelmeztette a tiltakozókat, azt mondta: az irániaknak jogukban áll bírálni a hatóságokat, de a zavargókra lecsapnak, és „a kormány nem lesz türelmes azokkal szemben, akik kárt tesznek a közvagyonban, megsértik a közrendet és zavargást szítanak a társadalomban”.
Fotó: MTI/EPA
A tüntetéseken már Irán valódi vezetője, Ali Hamenei ajatollah elleni jelszavak is elhangoztak.
Az iráni közben többek között az izraeli titkosszolgálatot is megvádolta, hogy ők szervezik a tüntetéseket. Benjamin Netanjahu miniszterelnök ezt úgy kommentálta: „nevetséges”. Donald Trump viszont a támogatásáról biztosította a tüntetőket.
A Közel-Keleten egyre inkább vezető szerepre törő Iránban 2009 óta nem voltak ekkora tüntetések a hatalom ellen – ugyanakkor a mostaniak még jelentősen elmaradnak a kilenc évvel ezelőttiektől.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
