Kezdőlap Címkék Hszi Csin-ping

Címke: Hszi Csin-ping

Trump: Pekinget én beszéltem le Hongkong lerohanásáról

14 perc alatt elfoglalták volna a kínaiak Hongkongot, hogyha én nem beszéltem le erről Hszi Csinping elnököt – jelentette ki Donald Trump a Fox televízióban.

Az USA elnöke szerint a kínaiak már ugrásra készen álltak amikor ő felhívta Hszi Csinping elnököt, és lebeszélte őt a katonai akcióról.

Hongkongban a hétvégén nagy győzelmet arattak a Peking ellenes erők a helyi választásokon. Peking jelöltjei elvéreztek. A Kínához tartozó egykori brit gyarmaton hetek óta tartanak a tüntetések, mert Hongkongban sokan úgy érzik: Peking irányítani akarja a viszonylag autonómiát élvező várost. Hongkong az egy ország két rendszer elv alapján működik. Erről még Nagy Britannia állapodott meg Pekinggel. Eszerint a függetlenség kikiáltása után ötven évig Hongkong elismeri ugyan azt, hogy Kínához tartozik, de viszonylagos önállóságot élvez. Hongkongban a brit időkből örökölt jogrend van érvényben.

A kínai külügyminiszter a helyi választások eredményét látva kijelentette: Hongkong mindenképp Kína része marad. Henry Kissinger, aki Pekingben részt vett a Bloomberg konferenciáján Hongkong kapcsán azt fejtegette: jó lenne, ha az USA nem támogatná oly erősen a tiltakozó mozgalmat, mert Pekingben ezt beavatkozásnak tekintik Kína belügyeibe. Ebből pedig az következik, hogy elhúzódó hidegháború alakulhat ki az USA és Kína között – hangsúlyozta Henry Kissinger, aki véget vetett a két nagyhatalom hideg háborújának azzal, hogy 1972-ben összehozta Nixon elnököt és Mao Ce-tungot Pekingben.

Trump csúcstalálkozót javasol Kínának Hongkong ügyében

0

„Biztos vagyok benne, hogy Hszi barátom meg tudja oldani a hongkongi problémát. Személyes találkozó?” – írta Twitteren az Egyesült Államok elnöke, akinek szóvivője korábban jelezte: Washingtont mélységesen nyugtalanítja a hongkongi helyzet. A Pentagon kém műholdjai ugyanis kínai csapat összevonásokat észleltek Hongkong határán.

Az amerikai-kínai vitában mindkét fél fogást keres a másikon. A fő front a kereskedelmi háború: Liu Ho miniszterelnök-helyettes telefonon tárgyalt Trump embereivel, de egyelőre nem jutottak semmire. Pedig Trump elhalasztotta az újabb büntető szankciók alkalmazását a kínaiak exportjára (ez 10%-os büntető vámot jelent 300 milliárd dollár értékű kínai termékre). A képmutatás mindkét oldalon nyilvánvaló: Peking azzal vádolja a nyugati világot, hogy ők bujtogatják a hongkongi tüntetőket, akiket nem haboznak terroristának nyilvánítani. Mintha nem az váltotta volna ki a tüntetéseket, hogy Peking megpróbálta még inkább az uralma alá hajtani Hongkongot, amelynek korábban önálló politikai-jogi rendszert ígért.

Ettől függetlenül egy csúcstalálkozó mindkét fél számára hasznos lehet belpolitikai szempontból. Mind Donald Trumpnak mind pedig Hszi Csinpingnek eredményt kellene felmutatni a saját népe előtt. Ehhez azonban meg kellene állapodni a kereskedelmi vitában, de egyelőre ennek nyoma sincs. A globális gazdaság vezető pozíciója a tét: az USA egyedül akar irányítani továbbra is, de az 1,4 milliárd lakosú Kína immár úgy érzi: duopoliumra van szüksége a világnak.

Szindbád utazásai – Déli kávé Szele Tamással

Törökösen kérem ma a kávét, ha már kazahosan nem lehet, mert kazah kávé nincs: kínai meg főleg nem létezik, úgyhogy maradjunk a töröknél. Kérem, én rájöttem, hogy mi teljesen félreértjük ezt a mi kis kormányfőnket. Le is becsüljük, holott csak annyi a bűne, hogy nincs a helyén. Nem miniszterelnöknek volna ő való, hanem világutazónak.

Sőt, többet járt már Ázsiában, mint a legtöbb magyar orientalista, Körösi Csomától Germanus Gyulán át Stein Aurélig vagy Ligeti Lajosig, Polónyi Péterig, Csongor Barnabásig – elvégre a tudós emberek egyszer vagy maximum párszor utaznak el Keletre, aztán tanulnak, kutatnak, visszajönnek, de amit Orbán Viktor művel, az már valóságos ingajárat. Többet járja Kína és általában Ázsia földjét Marco Polónál is, hiszen a velencei is csak egy alkalommal ment el a Középső Birodalomba, az más kérdés, hogy az az út évtizedekig tartott – olyan ez a mi kormányfőnk, mint a messzeutazó Szindbád az Ezeregyéjszakából, és legalább akkora mesélő is.

Nekünk Ázsiáról mesél, az ázsiaiaknak Európáról, mint egy vándordalnok,  ide-oda jár a két világ között – könnyű neki mostanság, a repülőgépek korában, meg ezek az útjai hivatalosak is, nem kell őket kifizesse saját zsebéből Csányinak, ezeket fizeti az állam.

Csak azon csodálkozom, hogy még nem beszél egy ázsiai nyelvet sem, habár udvarias emberek laknak Napkeleten, mindig hoznak neki tolmácsot.

Akkor, ha már így megadtuk neki a tisztességet, lássuk a húsvéti ünnepek utáni programját, mert zsúfolt lesz, annyit mondhatok.

Orbán Viktor miniszterelnök kedden Kazahsztánba utazik, ahol hivatalos látogatást tesz, aztán április 25-28. között Pekingben Kína vezetőivel tárgyal, és részt vesz a második Egy övezet, egy út fórumon. A magyar miniszterelnök a kazah fővárosban, Nurszultanban megbeszélést folytat Kaszim-Zsomart Tokajev államfővel és Askar Mamin miniszterelnökkel, valamint a tervek szerint találkozik Nurszultan Nazarbajevvel, Kazahsztán első elnökével is. Orbán csütörtökön Pekingben Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel tárgyal, és kétoldalú egyezményeket írnak alá. A magyar kormányfőt Hszi Csin-ping kínai elnök is fogadja.

Kazah földön bizony én is megállnék az ő helyében, mert egyfelől épp útba esik, másfelől, ami ott folyik mostanság, az nem mindennapi attrakció.

Az a helyzet arrafelé, hogy márciusban lemondott az elbaszi, minek következtében Asztanát már nem is Asztanának hívják, hanem Nurszultannak. Tapasztalt olvasók már kikövetkeztethették, hogy az „elbaszi” Nurszultan Nazarbajev örökös címe lehet, de nem azt jelenti, amire a magyar ember ösztönösen gondol a hallatán, nem sommás kritika országépítő képességeit illetően, hanem így mondják kazahul, hogy „a Haza Atyja”. Hogy aztán a lelkes turanisták, melyekből egyre több van mostanság, miképpen mutatják ki ebből a kazah-magyar nyelvrokonságot, az már hadd legyen az ő bajuk.

És ez a lemondás sem azt jelentette, hogy a hetvenkilenc éves Nazarbajev visszavonul a hatalomtól, és öreg napjait unokái nevelésével, valamint mormotavadászattal tölti, ellenkezőleg: az elbaszi úgy mondott le, hogy minden eddiginél nagyobb lesz a hatalma, tulajdonképpen a hatásköre olyan lett, mint Hszi Csin-pingé, pedig ő aztán élet és halál ura a Középső Birodalomban.

Viszont a kormány bukott, azt lecserélte.

Sőt: a lemondást tüntetések előzték meg, de ha valaki „színes forradalomról”, kazah demokratizálódásról fantáziálna, nagyot téved: még akkor jó, ha a kettőnek, mármint a lemondásnak és a tüntetéseknek nincs közük egymáshoz. Mert ha van, akkor a tüntetéseket is az elbaszi szervezte, tehát a markában tartja az illegális ellenzéket is. Bár innen nézve úgy tűnik, spontán demonstrációkról volt szó.

Lássuk csak, mit tudunk mi erről az emberről?

Kérem, először is azt, hogy huszonkét éves kora óta nem dolgozott. Most meg hetvenkilenc éves. Huszonkét évesen pártmunkás lett, 1984-ban már a Kazah SZSZK miniszterelnöke, 1989-ben a Kazah Kommunista Párt főtitkára, 1990-ben a függetlenné váló Kazahsztán elnökévé választották meg – hát Istenkém, elégedettek voltak vele bizonyára, de az is lehet, hogy senki más nem vállalta a jelölést – 1991-től mostanáig a Kazah Köztársaság első elnöke. Öt választást is megnyert a Nur Otan párt élén, ezen kívül még két párt működik hivatalosan az országban, az egyik a Nazarbajevvel szimpatizáló, az agrár-ipari blokkot képező AIST és az ASAR párt, amelyet Nazarbajev lánya alapított. A leányka különben sokoldalú tehetség: miután Nazarbajev betiltotta a teljes független sajtót, a maradék média irányítását az ő kis törékeny kacsóiba helyezte.

Ettől a Nazarbajevtől tényleg lehet tanulni, főleg, ha az ember Orbán Viktornak született.

De mit?

Hát például azt, hogy lemondása alkalmából Kazahsztán összes városának összes főutcáját és az összes megyeszékhelyet, nemkülönben Asztana városát is átnevezték Nurszultanra. Emiatt Asztanában verekedés tört a döntés támogatói és ellenzői között. Helyi sajtójelentések azt írják, mintegy 20 embert vettek őrizetbe a dulakodás miatt.

pxhere

Azt meg még inkább, hogy úgy mondott el, ahogy. Vagyis kineveztette magát elbaszinak, ami azzal is jár, hogy a parlament élete végéig különleges jogkörökkel ruházta fel az elnököt, a hatalomból való távozása után is beszédet intézhet a parlamenthez, utasítást küldhet az állami szerveknek és – nagyon fontos – ő és családja mentesül minden jogi felelősségre vonás lehetősége alól. Ő a nemzetbiztonsági tanács vezetője, az állampártként működő Nur Otan elnöke és az alkotmányos tanács tagja is marad. Az éleződő helyzetben Nazarbajev kijátszotta az aduját: mint elbaszi, most már büntethetetlen, lemondott, haja szála sem görbülhet, de a hatáskörei miatt a felelősségre vonás veszélye nélkül igazgathatja az országot az állami szerveknek küldött utasítások útján, míg a világ s még két nap.

Hát kérem, lemondani tudni kell. De megy ám tovább Nazarbajevből (és Nazarbajevtől) Pekingbe, ahol az őt fogadó Hszi Csin-ping szintén életfogytig uralkodik, ha nem is a Menny, de a Párt Fiaként. Ott szerintem magyar népi táncokat fog előadni, például a kamatra kunyorálóst vagy a pávatáncot, mely folklórkincsünk része.

Világos, hogy az épülő Belgrád-Budapest vasútvonal lendített annyit a kínai-magyar kapcsolatokon, hogy annyi visszautasítás után végre szóba álljanak vele – az viszont biztos, hogy ha most kap kölcsönt, azt hetedíziglen fizetni fogjuk.

De vajon kap-e? Meglehet, mert igencsak barátkozunk mostanság… a Magyar Nemzet szombati írása a Zsenmin Zsibao dicsőségére is válna, olyan szépeket mond, a kínai pártsajtó is megnyalná utána mind a tíz ujját:

„A következő években is Kelet-Közép-Európa lehet a kontinens növekedési motorja, ennek is köszönhető, hogy Kína vonzó befektetési célpontnak tartja Magyarországot – mondta Varga Mihály pénzügyminiszter Csiang Csien-csinggel, a Kína–Kelet-Közép-Európa tőkebefektetési alap (SINO-CEE Fund) elnökével folytatott tárgyalását követően.”

Mit jelent ez magyarul?

Sokat nem, ugyanis mi mondtuk – kínai szemmel annyit, hogy igencsak nyújtogatjuk a markunkat azért a pár jüanért, mint a koldus, még az is lehet, megszánnak minket, de úgy, hogy aztán utána meg arról koldulunk.

No, de egyszer csak hazajön Orbán Viktor – azt tetszik hinni, a nagy utazás végén megpihen?

Dehogy pihen.

Május másodikán érkezik Salvini, összeesküdni az Európai Unió ellen, koromfekete, halálfejes zászlóval, ahogy azt kell.

Mondom én, nem becsüljük mi eléggé ezt a mi miniszterelnökünket.

Bár talán nem is miniszterelnöknek való.

Jobban beválna a Hét Tenger Ördögének.

Vagy Szindbádnak.

Az is sokat utazott.

Valóságshow vagy konkrét lépések?

Kim Dzsong Un ma megy haza Kínából, ahol Hszi Csin-pinggel találkozott, rövid időn belül immár harmadszor. Ezúttal saját repülőjén utazott, a találkozót Pekingben tartották.

Figyelve a képeket, a találkozás sokkal formálisabb volt, mint az előző, és Hszi Csin-ping sokkal kevésbé volt barátságos, mint a múltkor.

Ebből elemzők arra következtetnek, hogy Kim kérni ment.

Jelenleg Kína az egyetlen, aki képes kijátszani az ENSZ-szankciókat, és életben tartani Észak-Koreát.

Monszun van, víz kell, motorolaj, munkagépek és pénz, sok pénz, mert az ENSZ nem enged a szankciókból, amíg Trump nem bólint. Márpedig Trump nem bólint, amíg valami látványosat nem kap.

Szakértők szerint Trump továbbra is reality show-t játszik, azaz nagy és látványos dologra vár Észak-Koreától, hiszen ő is látványosan lefújta az esedékes hadgyakorlatot Dél-Koreával.

Kim szlogenje a népe felé, hogy „adjuk fel az atomfegyverkezést, cserébe éljünk jól”.

Igen ám, csak az első lépések is pénzt igényelnek, és Trump sokadjára mondja, hogy nem száll be a költségekbe, fizesse azt Kína, Dél-Korea, Japán.

Amerika jelenlegi vezetésének álláspontja szerint, majd ha megtörténik annyi a leszerelésből, amennyi már visszafordíthatatlanná teszi a folyamatot, akkor adnak tőkét, beengedik a magánvállalatokat Északra, addig oldja meg a régió.

Persze, azt nem lehet tudni, hogy ebből mennyi igaz, és nem lennék meglepve, ha Amerika mégis áldozna a leszerelés oltárán, de nyilván ha ezt teszi, azt majd nem kötik az orrunkra, mindenesetre Mike Pompeo külügyminiszter pár napon belül ismét Észak-Koreába utazik, hogy megbeszélje Kimmel, mi legyen az első lépés a leszerelésben, illetve, hogy a főnöke mit szeretne felrobbantva látni.

Nem tudni pontosan, hogy a békefolyamatba vajon mennyire fog beleszólni Kína és az USA kereskedelmi háborúja, most úgy tűnik, hogy a múltkori lebukás után Hszi nem kockáztatja meg, hogy ütőkártyát adjon Trump kezébe azzal, hogy Kimet ellene hergeli, netán ellene kényszeríti.

Elkülönülni látszik a két front ebben a pillanatban.

Másik dolog, amit kiemelnek az, hogy mind Észak-Koreának, mind pedig Trumpnak sürgős a dolog, csak az okok mások.

Kim jólétet ígért, és a hadseregének hirtelen megszűnik most az ellenségképe, márpedig az ellenség nélküli hatalmas létszámú hadsereget el kell foglalni, különben nem szokik bele a békébe, azaz dolgoztatni és fizetni kell őket, ehhez viszont megint csak pénz kell és beruházások.

Trump még egyszer elnök szeretne lenni, ehhez pedig a 70 éve tartó háborús helyzet felszámolása nagy segítség lenne a számára.

Kínának fekszik, amit Trump szeretne, azaz, hogy hazaviszi a katonáit a félszigetről, sejtésem szerint a THAAD rendszer sem lesz sokáig ott, ahol van, valamivel kompenzálni kell a védővámokat.

Dél-Korea javaslatára a szappanopera következő felvonása az lesz, amikor Kim Dzsong Un, Trump, és Mun Dzse In dél-koreai elnök találkoznak Panmindzsonban, hogy aláírják a békét, immár másodjára, de most Amerika is. Ha lesznek még jelentkezők, akik békét akarnak aláírni, gondolom jöhetnek majd ők is.

Azért a háttérben komoly munka is folyik, a katonai vezetés nem publikus, de állítólag nagyon erős kapcsolatot épít ki Észak és Dél között, ezer és egy terv született a DMZ, a demilitarizált zóna felől, már átnevezték PMZ-nek, de ez kevés, felszedik az aknákat is majd, ők azonban Trumppal szemben nem a showra mennek, az lesz a vége, először tényleges kommunikációs csatornákat hoznak létre, aztán vasutat, autópályát építenek, és valamikor a civil forgalom megindítása előtt számolják majd fel a határzárat, ami igen nehéz lesz amúgy is, mert milliónyi aknát fektettek le az elmúlt hetven évben.

Kétségtelen, hogy Dél-Koreának is sürgős a béke, ugyanis a Mun-kormány eddig sosem látott jóléti intézkedések sokaságát vezette be, az sincs ingyen. Át szeretnék alakítani a gazdaság szerkezetét, sok kis és középvállalatot akarnak, néhány csebal erejére támaszkodás helyett. Ennek következtében emelik az adókat, amire az érzékeny kisvállalatok az alkalmazottak elbocsájtásával reagálnak, ahogy a minimálbér emelésére is. Ezzel párhuzamosan a GM bezárta a gyárát, Trump egyelőre nem vonta vissza a szabadkereskedelmi egyezményt, de már most sokkal kevesebb autó és mosógép megy Amerikába, mint eddig, tehát nagy szükség van új piacra, az északi ásványkincsekre, új munkahelyekre, hiszen sokkal nagyobb területen, ők csak 28 milliónyian vannak.

Itt tartunk most, Pompeo látogatása után okosabbak leszünk.

A dél-koreai sajtó eddig meglehetősen kíméletesen bánt az amerikai elnökkel, talán mert tudják, hogy sok múlik rajta, de a bevándorló gyerekek elválasztását a szülőktől már itt sem tolerálják, minden csatorna élő képeket mutat a síró gyerekekről és a megtört szülőkről, meg a ketrecekről, amibe zárva vannak.

Mun elnök Oroszországba megy Putyinnal találkozni, a látogatás Putyin meghívására történik, sejthető, hogy a gáz- és olajvezetékekről is szó fog esni.

A békefolyamat tehát halad, ha nem is minden lépése nyilvános és nagyszabású. Ma már nemigen van, aki kételkedne az északi szándék valódiságában, hiszen érthetővé váltak az okok és az érdekek is minden fél részéről. Észak-Koreának ezek után visszafordulni, egyértelműen öngyilkos lépés lenne, tehát nem fognak. Trumpnak hatalmas presztízsveszteség lenne, Kínának több, mint kényelmetlen egy potenciális háború a határánál, Dél-Koreának végképp, hiszen ő maga is komoly veszélybe kerülne, ahogy az épp durcás Japán is.

Nem hivatalos látogatáson járt az észak-koreai vezető Kínában

0

A kínai állami média megerősítette, hogy maga Kim Dzsongun utazott Pekingbe, ahol Hszi Csin-ping kínai államfővel találkozott, és arról beszélt, hogy elkötelezett a koreai félsziget nukleáris leszerelésében. 

Az észak-koreai vezető megválasztása óta most először járt külföldön. Pekingben elmondta, hogy a Koreai-félsziget atommentesítésének problémája megoldható, ha Dél-Korea és az Egyesült Államok értékeli az erőfeszítéseiket, és megteremti a béke és a stabilitás légkörét.

Kim Dzsongun phenjani látogatásra hívta a kínai elnököt, amit Hszi Csin-ping el is fogadott. A tervezett USA – Észak-Korea csúcstalálkozóról Kim azt mondta, hogy kész dialógust folytatni az amerikai elnökkel.

Az elmúlt napokban csak találgatások voltak Kim Dzsongun kínai utazásáról, miután olyan különvonat futott be egy pekingi pályaudvarra, amilyennel a mostani észak-koreai vezető apja, Kim Dzsong Il utazott a kínai fővárosba még 2011-ben. A kínaiak most megerősítették, hogy Kim Dzsongun vasárnaptól szerdáig tartózkodott Pekingben.

Az évek óta tartó nukleáris tesztelés és provokáció után meglehetősen nagy fordulat állt be Észak-Korea külpolitikájában Kim Dzsongun kínai látogatásával, az elmúlt időszakban tapasztalható látványos enyhüléssel a két Korea között, illetve az amerikaiakkal tervezett májusi találkozóval. Kim a tervek szerint a dél-koreai elnökkel, Mun Dzse Innel is találkozik áprilisban.

Alkotmánymódosítás kínai módra – A „császárrá” válás küszöbén

0

Kínában a hétvégén egy kevésbé látványos, de korántsem jelentéktelen bejelentésre került sor: a kínai alkotmányban a következő hetekben egy apró, mégis az ország számára meghatározó változást hajtanak végre. Ugyanis ezentúl a kínai elnök hivatali idejét semmi sem korlátozná, aki már eddig is lassan, de biztosan valósította meg az egyik legfőbb álmát, azaz a teljes hatalom kiépítését. 

Február 25-én a Kínai Kommunista Párt (KKP) Központi Bizottsága kezdeményezte, hogy változtassák meg az ország alkotmányának egyik cikkelyét, pontosabban annak kitételét. Ez arról szólt, hogy az országot irányító elnök és alelnök kizárólag két ciklust, vagyis maximum tíz évet, tölthet be. Ugyanis Kínában – legalábbis eddig – így akarták elkerülni, hogy Mao Ce-tunghoz (Mao Zedong) hasonlóan valaki élete végéig, akár több évtizeden keresztül önkényesen irányítsa a kelet-ázsiai országot, ez idő alatt egy kemény elnyomó rezsimet és elképesztő méretű személyi kultuszt építve ki maga köré. Mao 1976-ban bekövetkezett halála és a rettegett „négyek bandájának” pere óta a KKP KB-n belül működő ún. Hétfős Tanácsnak szinte teljhatalma volt az elnökök kinevezését vagy visszahívását illetően, ha úgy ítélték meg, hogy valaki a kora/elmeállapota/lejárt hivatali ideje miatt már alkalmatlanná vált az elnöki teendők ellátására. 

Hszi Csin-ping. A kép forrása: Wikimedia Commons

Pár napja viszont a KKP KB egy meglepően szűkszavú nyilatkozatot tett közzé, amelynek hatására máris elindultak a találgatások a nemzetközi médiumokban, az elemzők meg a szakértők próbálják megjósolni ennek következményeit és/vagy rámutatni az idáig vezető okokra. Habár a prognózisok és a vélemények írásonként eltérőek, egy dologban szinte kivétel nélkül megegyeznek: Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kínai elnök már régóta készült erre a lépésre. Ugyanis amennyiben március 5-én kezdődő kínai parlament – az Országos Népi Gyűlés – tavaszi ülésszakára eltörlik a kitételt, akkor Hszi 2023 után is elnök maradhat, pedig hivatalosan abban az évben át kellene adnia a hatalmát.

Titánok harca

Az elmúlt évek belpolitikai eseményeiből már kiviláglott, hogy Hszi részéről korántsem számít váratlan húzásnak a hivatali idejének meghosszabbítása. Különösen annak tükrében, hogy a tavaly októberben tartott XIX. KKP-kongresszuson sok új embert – többek közt öt új tagot a Hetek Tanácsába – nevezett ki az állami- és pártapparátusi pozíciókra, de ezek közül senkit nem jelölt meg a hivatalos utódjának. Sőt, Hszi már lényegében a 2012-es XVIII. pártkongresszus óta, amikor a KKP KB főtitkárának választották meg, tudatosan „építette fel magát” és szabadult meg minden rá veszélyt jelentő személytől, legyen az nagy befolyással rendelkező párttag, a hadsereg tábornoka vagy egy multinacionális cég vezetője.

A történelem furcsa fintora, hogy igazából maga Hszi azért (is) kerülhetett hatalomra, mert a hat évvel ezelőtti politikai elit őt felhasználva távolította el az akkori riválisait. Ugyanis a kínai nyitást meghirdető és alkalmazó Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) utódai a „vörös hercegecskéket” tartották legnagyobb veszélynek. Így nevezték azokat a nemzeti hősnek tartott kommunista forradalmárok gazdag és nagyhatalmú utódait, akik már a kilencvenes évek óta egyre nagyobb hatalomra tettek szert. Ezek közül pedig Csungking-tartomány titkára, Po Hszi-laj (Bo Xilai) emelkedett ki.

Po Hszi-laj.  A kép forrása: Wikimedia Commons.

Ő látványosan és tudatosan terjesztette a „vörös kultúráját”, ami lényegében a Teng-féle irányelv megtagadását jelentette. Ha valaki a kínai politikában igazán szeretett volna visszatérni a maoi időkhöz és ezért aktívan tevékenykedett, akkor pont Po volt az a személy. Nyíltan hirdette az „újmaoista” elképzeléseit, amivel egyre nagyobb népszerűségre tett szert nemcsak az idősebb generáció, a „vidéki Kína” és a szegények, hanem sok párttag körében is. Annyira megerősödött a befolyása, hogy 2012 előtt szinte mindegyik kínai politikáról szóló elemzés Po-t tartotta Kína következő elnökének, aki alaposan megváltoztathatja Peking addig kül- és belpolitikáját.

Csakhogy Po már néha elképesztő túlzásokba esett, amikor államosítást és a „javak újraelosztását” kezdte el hirdetni, amivel nem kevés riadalmat keltett a felső, gyakran kiterjedt üzleti kapcsolatokkal vagy jövedelemmel rendelkező KKP tagok körében. Ezért aztán szemükben Hszi tűnt a megfelelő „eszköznek”, akivel egyrészt vissza lehetne szorítani Po-t és letörni a „vörös hercegecskék” szarvát, másrészt pedig ő minden elképzelésüket fenntartás nélkül megvalósítaná.

A választás azért is esett rá, mert Hszi akkor korántsem számított ismeretlennek a kínai közéletben, már megvolt a maga hatalmi bázisa: számos kínai tartományban volt vezető; a piacbarát gazdaságpolitikát részesítette előnyben, és a nagy kínai vállalatok elkötelezett segítőjének állította be magát; valamint a kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) egyaránt őt támogatta, hiszen 2010 óta a kínai Központi Katonai Bizottság alelnöki pozícióját töltette be. Ezeket felhasználva végül sikerült fokozatosan kiszorítani a hatalomból. A XVIII. pártkongresszus előtt pár héttel pedig kizárták a KKP-ból. Miután 2013-ban Hszit nevezték ki a Kínai Népköztársaság hetedik elnökének, Po Hszi-lajt életfogytiglanra ítélték, mert ő és a családja majdnem egy milliárd forintnyi pénzösszeget sikkasztott el.

Indul a „rókavadászat”

Azonban a KKP KB Po eltávolítása után sem dőlhetett nyugodtan hátra. Hszi nem akarta, hogy ő pusztán báb legyen bárkinek a kezében és hozzálátott a saját pozíciójának megerősítéséhez, de egyben a régi mentorainak és támogatóinak a menesztéséhez. Mára ez kétségkívül sikerült neki, hiszen Hszi Mao óta a legtöbb hivatalos címet felhalmozó kínai elnök: ő a KKP főtitkára, a Központi Katonai Bizottság elnöke, a Nemzetbiztonsági Bizottság vezetője, a PLA főparancsnoka, különböző reform- és munkacsoportok feje és még hosszasan lehetne sorolni.

Minek köszönhette sikerét?

Egyrészt ezt a népszerűségével magyarázzák, hiszen a 2013-as elnökké „választása” óta a „kínai álmot” próbálja megvalósítani: ennek lényege egy mérsékelt jómód és erős kínai középosztály megteremtése, ami dacára néhány kínai gazdaságot érintő ideiglenes recessziónak, eddig sikeresnek mondható. Ugyanúgy Hszi sokat profitált és nem kevés külföldi támogatót szerzett az „Egy Övezet, Egy Út” (OBOR) nevű elképzelés bejelentésével, amely a régi Selyemút „feltámasztását” jelentené Kína és Nyugat-Európa között, becsatlakoztatva a világ többi részét. Ám kétségtelen, hogy mindközül az antikorrupciós kampánynak köszönhette a legtöbbet. A mai napig Kínában a korrupció a „főbűnök” egyikének számít, ahol az ellopott pénzösszeg nagyságától függően ítélnek el valakit hosszú börtönbüntetésre vagy akár halálra. Tehát Hszi lényegében fogta a Po Hszi-laj ellen indított korrupciós hadjáratot és kiterjesztette azt:

„tigrisektől a legyekig”, vagyis a legmagasabbtól a legalacsonyabbig fogják átvizsgálni az állami, üzleti, katonai és politikai szereplőket.

Egy karikatúra a kampányról. A kép forrása: Link

A médiában „rókavadászatként” elhíresült kampány lényegében azóta tart, mégha az utóbbi időben egy kicsit alábbhagyott az intenzitása. (Legutóbb két héttel ezelőtt indítottak eljárást Szun Cseng-caj, egykori csungkingi párttitkár ellen). Az elmúlt öt évben 1,3 millió kínait érintett az antikorrupciós hadjárat, akik között hivatalnokok, tartományi vezetők, vállalattulajdonosok, sőt a a kínai Országos Népi Gyűlés tagjai szintén megtalálhatóak voltak. A kínai beszámolók szerint Hszinek sikerült a lakosságot is mozgósítania és „bevonnia a harcba”, amivel csak tovább növelte a népszerűségét és elfogadottságát a társadalmon belül. Csak 2017-ben 2,73 millió korrupciós feljelentést tettek a korrupt vagy annak vélt kínaiak ellen (szinte mind Hszi politikai vagy gazdasági ellenfelei voltak), amelyeknek felét kivizsgálták, és a kínai állam mintegy 1,5 milliárd jüant (kb. 60 milliárd forintot) „szerezett vissza”. Még az országhatár sem jelentvédelmet a „vadászok” elől: 2016 végéig 1500 külföldre menekült „rókát” adtak ki a kínai hatóságoknak, többek közt olyan országok, mint az Egyesült Államok vagy Olaszország. 

Tigrisek a ketrecben  

Bekövetkezett az is, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt: az antikorrupciós hullám elérte a hadsereget is. Az elmúlt években 120  magas rangú katonatisztet vagy körzeti főparancsnokot tartóztattak le vagy távolították el a posztjaikról, igaz, legtöbbször alkalmatlanságra vagy idős korukra hivatkozva. Szintén a „tigrisek” közé sorolható Csou Jung-kang (Zhou Yongkang), aki a Héttagú Tanácsban a belbiztonságért felelt. Az ő ideje alatt a kínai rendőrség óriási méretűvé duzzadt, így komoly befolyásra téve szert a politikai életben.2012-ben a kínai rendőrség költségvetése már tíz milliárd dollárral felülmúlta a hadseregét, a titkosrendőrség szinte mindent behálózó rendszert épített ki, nagyon szigorú internetcenzúrával.

Csou korábban élesen ellenezte azt, hogy Hszi Csing-ping pártfőtitkár rangra emelkedjen és tiltakozott az elnökké válassza ellen is. Sőt, a rossz nyelvek szerint annyira gyűlölte a kínai elnököt, hogy a 2014-es hong kong-i válságot Hszi lejáratására és eltávolítására próbálta meg felhasználni. Végül őt fosztották meg a hatalmától és 2015-ben életfogytiglanra ítélték.

Kínai katonák tüzérségi hadgyakorlata a mianmari határszakaszon. Itt szinte rendszeresek számítanak a határ menti összecsapások, de a 2015-ös konfliktust Hszi arra használta fel, hogy a PLA-ban lévő ellenfeleit eltávolítsa. A kép forrása: Defenceblog

Ám ki számított a legfontosabb „tigrisnek”, és Hszi legnagyobb ellenfélenek?

Nos, egy bizonyos Csiang Cö-min (Jiang Zeming), aki 1993 és 2003 között Kína ötödik elnöke volt. Habár hivatalosan 2003-ban „nyugdíjba vonult”, továbbra is a hatalom közelében maradt. Ő még nem tudta eltörölni a kínai alkotmányban azt a kitételt, ami az elnök és az alelnök idejét határozta meg. Ehelyett inkább mindenhova a saját embereit próbálta meg beültetni és a háttérből irányította a fontosabb történéseket. Kétségtelen, hogy Csiang 2012-ig páratlan hálózatot épített ki, hiszen nemcsak a KKP-ban, a hivatalokban és a rendőrség köreiben voltak emberei, hanem a hadseregben is (állítólag 80 tábornokot az ő „javaslatára” léptettek elő).

Hozzá hű emberek közé tartozott a korábban említett Csout is, de először az egész Bo-család a kegyeltjei közé tartozott, ahogyan maga Hszi Csin-ping is.  Annak ellenére, hogy Hszinek mára sikerült eltávolítania az egykori mentora embereit a politikából, Csiang még mindig „érinthetetlennek” számít, aki majdnem 92 éves (!) kora ellenére egyszerűen „eltávolíthatatlannak” tűnik. Hiába érkezett csak 2015-ben több mint 10 000 bűnügyi feljelentés ellene, egyik korrupciós ügyét sem vizsgálták ki. Ráadásul Hszi tisztában van Csiang mai napig nem múló népszerűségével, ezért nem véletlen, hogy az összes nagyobb állami és pártrendezvényen, néha együtt mutatkoznak a nyilvánosság előtt.

Az ásító Csiang Cö-min, aki legutóbb a XIX. kongresszuson jelent meg a nyilvánosság előtt. Óriási feltűnést keltett a kínai internetezők körében, akik közül valaki úgy reagált, hogy „most fiatalabb, mint eddig bármikor”.  A kép forrása: MTI.

Előre a maoi úton?

A tavalyi pártkongresszuson szimbólumokból, nagy bejelentésekből és egy „új korszak” kezdetének ígéretéből nem volt hiány, és ennek hosszabb távú következményei még mindig megosztja a nemzetközi és magyarországi Kína-szakértőket. Ám a jelenlegi kínai elnökkel kapcsolatban egy dolog tagadhatatlan: mivel Hszi öt új tagot jelölt ki a Hétfős Tanácsban, nem nevezte meg utódját és a napokban alkotmánymódosítást hajt végre, így megmutatta a világnak, hogy immáron egyedül és magabiztosan tartja a gyeplőt a kínai sárkányon.

Jó üzletet kötött Macron Pekingben

0

184 Airbust vásárol Kína – mondta Emmanuel Macron francia elnök Hszi Csin-ping kínai elnökre hivatkozva Pekingben. A 18 milliárd eurós üzleten kívül egy még nagyobbról is szó volt a francia-kínai csúcstalálkozón.

A 20 milliárd eurót is meghaladhatja annak az ultramodern francia gyárnak az építése Kínában, amely a nukleáris hulladékot zárt rendszerben semlegesíti és tárolja. Ez rendkívül környezetbarát módszer, de igen költséges. A kínaiak tíz éve tárgyalnak erről, és a francia remények szerint tavasszal aláírhatják a szerződést. Emmanuel Macron elnök és Hszi Csin-ping kínai államfő ebédjén is szó volt erről a Tiltott városban.

A francia államfő népes küldöttség élén érkezett Kínába. Első napját Kína ősi fővárosában, Hszianban töltötte, ahol megtekintette az Agyaghadsereget. Ez diplomáciai gesztus, hiszen a Nagy Selyemút épp Hszianból indult Európa felé. Ide érkezett annak idején Marco Polo is, és Hszi Csin-ping elnök pedig erre az ősi emlékre hivatkozva hirdette meg az Új Nagy Selyemút programot. Emmanuel Macron azt szeretné, ha Európa, és ezen belül Franciaország kiemelt partner lenne ebben.

Újabb fegyveres erőt kapott a kínai elnök

0

Az ország félkatonai rendőri ereje, a Népi Fegyveres Rendőrség a Központi Katonai Bizottság irányítása alá kerül – azt pedig az elnök irányítja.

A Népi Fegyveres Rendőrség felel Kínában a terrorizmus elhárításáért, a belső zavargások levereséért és a határok védelméért.

Tulajdonképpen egy tartalék haderőnek számít.

A félkatonai szervezetet leginkább a „nyugtalan” térségekben, például az ujgurok lakta Hszincsiang tartományban vetik be.

Eddig az államtanács irányítása alatt állt, január elsejétől viszont a Központi Katonai Bizottság alá kerül. Ennek elnöke pedig a nemrég újraválasztott Hszi Csin-ping kínai elnök.

„Megerősödik a párt ellenőrzése a fegyveres erők felett.”

– hangsúlyozta a döntéssel kapcsolatban a központi pártlap, a Zsenmin Zsipao. Ugyanakkor azt is írják, hogy a Népi Fegyveres Rendőrség továbbra is önálló szervezet marad és nem olvad bele a hadseregbe.

A South China Morning Post szerint Hszi Csin-ping öt évvel ezelőtti hatalomra kerülése óta nagyszabású korszerűsítést rendelt el az ország hadseregénél, amely egyben a világ legnagyobb hadereje. Az évek során

megszilárdította hatalmát a hadsereg felett,

hozzá hű embereket helyezett kulcspozíciókba. Elemzők szerint a mostani változtatás valódi célja az, hogy Hszinek feleljen az ország minden fegyveres szervezete.

Hszi Csin-ping rendszeresen hajt végre tisztogatásokat, hogy megerősítse hatalmát. Elvben tíz évig lehet hatalmon, ami 2022-t jelentene, de kérdés, hogy valóban átadja-e hatalmát, hiszen a szokásokkal ellentétben az őt újraválasztó kongresszuson nem jelölték ki utódját.

Korrupció miatt lebukott a nagy kínai tűzfal korábbi ura

0

Lu Vejt, az internetet felügyelő pekingi hivatal fejét nemrég még a világ 100 legfontosabb személyisége közé sorolta az amerikai Time magazin. Ma egy cellában vall korrupciós ügyeiről az 57 éves kommunista funkcionárius.

Ő az első vezető kínai politikus, akit az október közepén rendezett Kínai Kommunista Párt XIX. pártkongresszusa óta korrupció gyanúja miatt tartóztattak le Kínában. Hszi Csin-ping főtitkár a kongresszuson megerősítette, hogy folyatódni fog a „rókavadászat” a kelet-ázsiai országban, amely a kínai elnök által indított antikorrupciós kampányt jelenti. Ennek során eddig 1,3 millió kínai tisztségviselőt büntettek meg, többen közülük Hszi ellenfelei voltak nemcsak a pártban és az állatiránymásban, hanem a Kínai Népi Felszabadító Hadseregben is.

Úgy tűnik Lu Vej sem kerülhette el az alaposabb átvizsgálást, akinek kegyeit a leggazdagabb amerikai vállalkozók keresték. Tőle függött ugyanis, hogy mi jut el a 700 millió kínai internetezőkhöz a „Mennyei Birodalomban”, ezért a kaliforniai útja során Mark Zuckerberg szintén fogadta. Kínában a Facebook be van tiltva és az amerikai milliárdos régóta lobbizik azért, hogy ott is megjelenjen a közösségi oldal. A nagyhatalmú kínai funkcionárius Kaliforniában találkozott még Tim Cook-kal, az Apple főnökével és Jeff Bezos-szal, az Amazon első emberével, aki időközben a világ leggazdagabb embere lett.

A dúsgazdag és befolyásos amerikaiak egy dolgot akartak: rést találni a nagy kínai tűzfalon. Nyilatkozataiban Lu Vej mindig rendíthetetlenül védelmezte a hivatalos irányvonalat, vagyis Peking szuverén joga eldönteni, hogy mit enged be az interneten keresztül az országba. Azonban felmerült, hogy esetleg engedményeket tett Zuckerbergnek és társainak, és ezért már a pártkongresszus előtt leváltották őt, most pedig egy cellában faggatják a kínai főcenzort.

Trump látogatása után Kína különleges küldöttet meneszt Észak-Koreába

0

Alighogy távozott az Egyesült Államok elnöke a kínai fővárosból, Peking közölte, hogy különleges elnöki megbízott utazik Észak-Koreába.

Kína könnyűszerrel meg tudná akadályozni Észak Korea ámokfutását – jelentette ki Donald Trump amerikai elnök, amikor Pekingben tartózkodott. Úgy tűnik a kínai vezetés megszívlelte a tanácsát: a Kínai Kommunista Párt Nemzetközi Osztályának vezetőjét küldik Phenjanban, hogy Kína álláspontját képviselje. Hszi Csin-ping kínai elnök hivatalosan még sohasem tárgyalt Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral, de Észak-Korea kapcsán már egyre több az egyetértés az amerikai és a kínai diplomácia között. Peking szintén azt akarja, hogy az észak-koreai diktátor fejezze be a nukleáris és rakéta kísérleteit, melyek egyre jobban fenyegetik a régiót, illetve az egész világot.

Kína Észak-Korea egyetlen jelentősebb szövetségese. Peking betartja az egyre szigorúbb ENSZ-szankciókat, vagyis nem vesz szenet és vasércet Észak-Koreától. Washington azt is el szeretné érni, hogy Kína akadályozza meg Észak-Korea olajellátását, de erre Peking nem hajlandó,hiszen ily módon a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszere totálisan összeomlana. Ez pedig veszélyes egy olyan ifjú diktátor esetében, aki állandóan világháborúval fenyegetőzik.

Mit javasol Peking Amerikának és Észak Koreának?

Azt, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz. Trump ugyan jelezte Pekingben, hogy ez nem kizárt, de megismételte azt a washingtoni álláspontot, hogy ennek előfeltétele az észak-koreai nukleáris és rakéta kísérletek leállítása. Phenjan viszont azt várja el az USA-tól, hogy vessen véget a kelet-ázsiai hadgyakorlatoknak. Ehhez képest alig hagyta el Trump elnök a régiót, máris amerikai tengerészeti hadgyakorlat kezdődött Észak-Korea közelében.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK