Kezdőlap Címkék Hitler

Címke: hitler

A diktatúrához nem kell hitlerbajusz és karlendítés

 „Hitler bűnöző óriás volt, törpe szellemiséggel és semmi moralitással” – írja a náci vezérről szóló könyvében Ormos Mária történész. A Magyar Tudományos Akadémia tagja azt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek, hogy azért támogatta a Kossuth Kiadó gondozásában a diktátorról szóló könyve ismételt megjelentetését, mert az tapasztalja, hogy a világban megerősödő populizmus újra a hatalom csúcsára repíti a diktátorokat. A tömegek pedig a legritkább esetben ismerik fel a diktátort, aki nem mindig visel bajuszt, s a karlendítés sem előírás.

 

Önt különös erővel vonzza a diktatúra tanulmányozása, írt már Mussoliniról, de Hitlerről ez már a sokadik könyve. Mi az, ami izgatja az autokráciában, inkább a létrejötte, viszonyai, vagy inkább a diktátor személye?

Természetesen valamennyi tényező együtt. Viszont jó ideje azt gondoltam, hogy félre kéne már tenni ezt a témát, hisz a történelmi események dokumentumainak jobb helyük van a levéltárakban, vagy szakemberek könyvespolcain. Annak idején nekem is komoly lelki megrázkódtatást okozott azoknak a náci propagandaszövegeknek az olvasása – ezek szándékosan voltak bántóak és primitívek, – amelyek a könyveim forrásanyagául szolgáltak.  Arra gondoltam, hogy a közvéleményt ez már aligha érdekli, elég, ha ezeket a szándékosan bántó és primitív szövegeket néhány tucat ember olvassa, ugyanis elsősorban a velük hivatásszerűen foglalkozók számára fontosak. De az utóbbi időben rájöttem, hogy nincs igazam. Ma ennek a témának újra ideje van, hisz ma is működésbe lendülnek diktatúrák. Ezért fogadtam el kiadóm ajánlatát, hogy az induló életműsorozatomat kezdjük a Hitler életét feldolgozó kötettel. A náci vezér egy megzavarodott, válságos kor gyermeke, akinek programja a liberalizmus és a demokrácia gyengeségeinek felszámolását kínálta. Persze Hitler a huszadik század problémáira igyekezett választ keresni, felhasználva a modern társadalmi manipulációt, bevetve a diktatúrát, az önkényt és a terrort.

Hitler bűnöző volt, egy óriás bűnöző, mindenfajta moralitás nélkül. Hasonlók ma újra feltűnnek a világban.

Amikor Hitler 1933-ban hivatalosan is megjelent a politikában, kancellári beiktatásán arra kérte a német népet, hogy adjanak neki 12 évet és nem ismernek majd rá Németországra. Akkor már diktátor volt?

Igen, bár akkor még nem volt teljhatalma. Ehhez ugyanis előbb fel kellett számolni az összes német pártot, szakszervezetet, civil szervezeteket, katolikus és evangélikus egyesületeket. Ezen kívül meg kellett halnia a köztársasági elnöknek, Hindenburgnak. De Hitler célja már hivatalba lépése előtt is a hatalom totális birtoklása volt. Senkivel nem kívánt kompromisszumot kötni, ami az addigi hatalmát csorbította volna. Kemény tudatossággal ment előre, s nagyon könnyen, szinte hónapok alatt számolta fel a demokratikus Németország minden szervezetének önállóságát, s vele a demokráciát.

Egyébként Hitler tudatosan készült a diktátorságra, a történelmet átalakító szerepre, vagy demokratikus politikusként indult, s menet közben jött rá, hogy a céljai eléréséhez a diktatúra a legjobb út?

Nézze, Hitler már a húszas évek közepén, a börtönben megírta a Mein Kampf-ot, amelyben már összefoglalta a nézeteit a hatalomról, kifejtette a nácizmus ideológiáját, illetve az antiszemita fajelméletét. Halála után előkerült egy másik ilyen jellegű könyv is, az úgynevezett Zweites Buch, ami pedig a komplett külpolitikáját foglalta össze. Kiderült, hogy ő a kezdetekben sem akart nyugat felé terjeszkedni, mert úgy látta, hogy a nagy élettér keleten van, amit a víziója szerint a németeknek ki kellett volna tölteni. Ezt az elgondolását szintén a húszas években fogalmazta meg.

De vajon Hitler kizárólag azért került hatalomra, mert a demokráciával a német nép nem tudta megoldani saját ügyeit? Ehhez szükség volt egy diktátorra, s Hitler épp arra járt, és keresett magának egy uralható országot?

A kettő nyilvánvalóan összekapcsolódik. Ha ugyanis a demokrácia pillérei erősebbek Németországban, akkor a nácik soha nem tudják a kommunisták nyakába varrni a Reichstag felgyújtását, s felszámolni sem tudják a pártjukat. Csakhogy végül megsemmisítették a keresztény pártokat és a szocdemeket is, mindenkit kiszorítottak a hatalomból. Ha erősebbek a pártok, és erősebb a demokrácia építménye, akkor ezt nem lehetett volna végrehajtatni.

Ne felejtse el, a német demokrácia igen fiatal volt, pár évet élt, képtelen volt megszilárdulni, s persze a német problémákat sem tudta megoldani; a gazdasági válságot végképp nem tudta kezelni, nem találta rá rá gyógyírt. Amikor milliók vannak munka nélkül, egzisztenciális küzdelemmel, ellehetetlenüléssel szembesülnek nap mint nap, akkor jön egy demagóg pojáca, – ámbár egy paprikajancsi nem képes hasonló teljesítményre – aki mindent megígér, s akinek ezt el is hitték.

Azért is támogatta, hogy életműsorozatában elsőként a Hitlerről szóló könyve jelenjen meg, mert úgy látja, hogy hasonló demagóg, populista figurák újra megjelennek a politika színpadán, s ismét teljhatalomhoz jutnak?

Világszerte újból megjelent az önkényuralom, mint gondolat, s már gyakorlattá is vált. A legtöbb helyen persze leborítják demokratikus fátyollal, s hirdetik, hogy „vannak választások”, mint Törökországban, de ettől az még önkényuralom!  Kétségtelen, sem Erdogan, sem Kim Dzsongun észak-koreai diktátor nem hord kis bajuszt, nem úgy fésüli a haját, s nem teszi ki a napra, hogy ő valójában kicsoda, hanem igyekeznek leplezni, de valójában ők is diktátorok.

A könyv előszavában azt írja, hogy Hitlernek a hódítás csak eszköz volt, fontos volt számára a harc, a társadalom állandó készültségben tartása, amit az újra és újra felszított antiszemitizmus szolgált.  Ez a mindenkori diktátor ismérve?

Valóban, állandóan hergelte a társadalmat az egyetlen ellenség, a zsidók ellen. Pedig Németországban a nagytőke nem zsidó-, hanem német kézben volt. A német állampolgárok alig egy százaléka lehetett zsidó, igaz, ez a nagyon kis hányada a lakosságnak a kultúrában, tehát a művészetekben, filmiparban, képzőművészetben kulcspozícióba kerültek a 30-as években. Következésképp lehetett rájuk mutogatni, könyveiket színpadias jelenetek kíséretében el lehetett égetni az utcán, ezt értették az emberek, s lelkesítette őket. De a kezdeti zsidóellenes akciókban az emberek nem vettek részt, tehát amikor a nácik törtek-zúztak, kirakatokat, ékszerüzletek ablakait beverték, az átlag-német elhúzódott. Csak később sikerült a többséget antiszemitává tenni.

Mitől vált Hitler antiszemitává? Vagy kellett valami, ami gyűlöletet kelt?

Igen, kellett valami, s ezt találta. Bécsi élményei között ott volt a pajeszos-kaftános zsidó, de olvasott súlyos antiszemita megnyilvánulásokról is. A politikájához kellett valami, ezt találta.

Arra gondol, hogy a zsidó szót ki lehetne cserélni bármire, cigányra, melegre, migránsra?

Egyértelmű,

a politikának szüksége volt, illetve van ellenségre, akik ellen lehet mozgósítani. Hitler a zsidókat találta meg erre a célra.

Azt talán még értem, hogy a nép miért vesz a vállára egy diktátort, de azt már nem, hogy miért tartja ott. Miért fogadja el az önkényt, a kiszolgáltatottságot?

Nézze, az önkény eleinte nehezen ismerhető fel. Aztán saját mozgásának köszönhetően eljut egy olyan ponthoz, amikor már nem lehet megállítani. Akkor már késő megálljt parancsolni az önkényes hatalomgyakorlásnak, ha megtörténhet, hogy valakit a kocsmában tett kijelentése miatt feljelentenek, sőt, viszik is a koncentrációs táborba. Az önkény kiszolgálói a besúgók, a házmesterek, a titkosszolgálat. Egyébként Hitler ellen is több merényletet terveztek, de valamennyi kísérlet elbukott. A legjelentősebb, az 1944 júliusában megkezdett akció a hadseregből indult, s sikerült egy bombát Hitler lábától nem messze elhelyezni. Fel is robbant, többen meghaltak, de ő megúszta néhány karcolással. A diktátort nehéz megállítani.

Miért fogadta el a korábban demokráciában élő német nép, hogy a sokszínű sajtó először csak egysíkú lett, majd propagandagépezetté alakult, s a végén már olyan mértékű volt a manipuláció, hogy azt sem tudták, mi történik az országban, vagy a világban?

Ahogy azt korábban már mondtam, az önkényuralom természeténél fogva állandóan terjeszkedik, és mindent maga alá rendel. Amikor már csak egy újság van, az is a nácik kezében, amikor a propaganda egyirányú, amit Goebbels vezényel, s ugyanabból a hazug kottából játszanak a filmhíradók is, akkor az átlagember már nem tud elbújni az agymosás elől. Legfeljebb, ha az országot elhagyja, de erre csak egy ideig van mód.

Hitlert pszichés zavarai segítették ebben a munkájában, önmaga tudott-e maradni, vagy eszköz volt mások, esetleg a nagytőke kezében?

A vezérnek voltak személyiségi problémái, de ezek eleinte nem zavarták a munkában. Egy idő után népes kiszolgáló tábor segítette, jelentős részük őszintén, nagy lelkesedéssel ment a Führer mögött, másik része pedig, köztük katonák, köztisztviselők, állami alkalmazottak kompromisszumot kötöttek a hatalommal. Érdekes módon Hitler – ahogy a legtöbb diktátor – gyűlölte a jogászokat, mert azt mondta, hogy a jogvégzett emberek állandóan törvénykönyv mögé bújnak, s ahelyett, hogy a bűnözőket mielőbb akasztófára juttatnák, még akár fel is mentik őket; vagyis szerinte a jogászok csak akadályozzák a hatalom hatékony működését. Hitler mindig a saját feje után ment, s következetesen végrehajtotta a húszas években megfogalmazott terveit.

Az írja, hogy nálunk a „pojáca-diktátort” ismerik, s ezért is vágott bele, hogy újra megrajzolja Hitler hiteles portréját. Amerikában, vagy Angliában, esetleg Oroszországban másként látják Hitlert, mint nálunk?

Még azt is nehéz megmondani, hogy nálunk ma hogyan látják Hitlert. Valószínű a szélsőjobboldal köreiben lehet presztízse, elsősorban azokra gondolok, akik az utcán időnként náci egyenruhában masíroznak. Mások viszont valószínű, a leghatározottabban tagadnák, hogy akár még csak olvasnának is a populista hatalomgyakorlásról. Közben azt látjuk, hogy a demokrácia eresztékei szinte mindenütt veszélybe kerültek. Itthon is, és a világban is terjedőben vannak a kihívásokra adott leegyszerűsített válaszok. A politikusok tanulnak egymástól, nézze, meg hogyan terjed az európai térségben a menekültekkel szembeni indulat, miközben még csak jelen sincsenek. A veszély tehát már itt van, néhol demokratikus lepelbe burkolva. De ne felejtse el, bizonyos szerepek eljátszásához nem kell bajusz, vagy karlendítés.

Gondolja, hogy olyan világégés után, amit a nácik okoztak az európai kontinensen, nem ismerik fel, ha újra veszély van?

Sokan nem ismerik fel, a tömeg biztosan nem. A tömegnek elég egy ellenséget felmutatni, a legegyszerűbb, banális szövegeket kell mondani, és addig kell ismételni, amíg az álmából felkeltve is tudja. Ez a recept.

Mit lehet ellene tenni?

Semmit, illetve oktatással, neveléssel talán lehetne, de az önkényuralomra hajló politikát zavarja az iskolák, egyetemek önálló működése is. Ez sem új.

Ne felejtse el, hogy bár a demokráciának nagy a múltja, de az athéni is rövid ideig, pár tízezres kisvárosban virágzott csupán. Akik nem tetszettek a városlakóknak, azokat a város falain kívülre tessékelték. A világ történelme az abszolutizmus keretei között működött leginkább, a demokrácia csak a Globus egészen kis területén, Nyugat-Európában, a II. világháború után kezdett el működni. Tehát a demokráciát először meg kell csinálni, elterjeszteni és megtanulni, akkor lesz hatékony. Utána talán nem lesz több diktátor a földön, de erre sincs garancia.

Ungváry Rudolf: Orbán egy toxikus vezér

Ungváry Rudolf politikai elemző szerint Orbán Viktor tökéletesen elfoglalta a szélsőjobb pozícióját Magyarországon. A Független Hírügynökségnek adott interjújában azt állítja: a magyar miniszterelnök épp olyan toxikus vezér, mint Hitler volt, aki képes megmérgezni a hallgatóságát. Az ilyen elveket valló vezetőnek mindig szüksége van ellenségképre, ezért is lépett be ebbe a szerepbe – lényegében az antiszemitizmust helyettesítve – Soros György. Természetesen ma már nem lehet nyíltan ilyen nézeteket vallani, ezért a beszédmód is rejtőzködőbb. Egyszerűen nem tud másként viselkedni, előbb utóbb ez lesz a veszte. De ahhoz, hogy demokratikus vezetése legyen majd az országnak le kell számolni ezzel a mai politika vezetéssel és a gazdasági hátterével, keményen, a visszamenőleges törvényhozástól sem megriadva.

 

Politikailag meglehetősen indulatos embernek ismertelek meg. Most van benned indulat?

Alapvetően félénk vagyok, de elviselhetetlennek tartom, ha a társadalmi életben valakik a kizárólagos igazságosság vagy a kizárólagos hatalom letéteményeseként lépnek fel. Az indulataim ebből következhetnek.  Ez a rendszer, ugyanúgy, ahogy 1945 után a kommunisták, kizárólagossági igénnyel lép fel. A hatalom kizárólagos jogát követelik. Ezt azonban nem lehet gondolatiság, eszme nélkül végrehajtani. Vagyis azt állítom, hogy azokban, akik ma a hatalmat bitorolják, világnézet is munkál.

És honnan jön ez a világszemlélet?

Mélyen magyar talajból nőtt ki. Magyarország ama részének világából, metaforikusan szólva a Váli-völgy ágynemű szagú szobáiból, amely mindig is jobboldalias volt. Ez a jobboldaliasság mélyen gyökerezik a magyar társadalomban. És ha valaki valamelyest jobboldali, az nyitottabb a szélsőjobboldaliság felé, azaz kevésbé irritálja a saját szélsősége, aki pedig baloldalias, azt kevésbé irritálja a szélsőbaloldaliság.

Meglehetősen súlyos állítás ez, tudniillik azt állítod ezzel, hogy mindannyionknak vannak szabad vegyértékeink a szélsőségek felé.

Megfogalmazhatod így is, mivel az emberi lélek esendő. Nagy kiszolgáltatottság, igen mindannyionkban ott lévő kiszolgáltatottság az, hogy ott van bennünk ez a kísértés. Persze a két kísértés nagyban különbözik; a baloldaliság valamivel közelebb van a felvilágosodáshoz, a jobboldaliság meg valamivel messzebb. Ezzel különben azt is állítom, hogy a két kategória csak egymáshoz viszonyítva létezik.

Amikor a bennünk lévő szélsőségről beszélünk, vajon nem ezt felismerve utasítja el Orbán Viktor a politikai korrektséget?

Kezdjük onnan, hogy minden kultúra elnyomás következménye. Politikailag korrektnek lenni – nem abban az értelemben, ahogy ezt Nyugaton túlhajtották, – irtózatos erőfeszítést igényel. Aki természeténél fogva nem toleráns, annak nagyon sokat kell tanulnia, tudnia, belátnia ahhoz, hogy egy kicsit mértékletesebb legyen. Egy baloldalinak mindig jobban vigyáznia kell, hogy ne váljék áldozata a szélsőbaloldaliságnak, hiszen nagy csábítás a felvilágosodás tökéletes megvalósítása. Egy jobboldalinak azért kell vigyáznia, nehogy – képletesen szólva – vissza akarja vezetni a társadalmat az őserdőbe. Ebből következik, hogy a fasizmussal szemben össze lehet fogni a bolsevikokkal, viszont a bolsevizmussal szemben nem lehet összefogni a fasizmussal. Azért, mert a demokrácia a felvilágosodás terméke, tehát közelebb áll hozzá a bolsevizmus, mint a fasizmus. Orbán tökéletesen elfoglalta a szélsőjobboldaliság helyét a mai Magyarországon. Egy olyan Magyarországon, amelynek többsége jobboldalias. Ebből nem következik, hogy mindenki beveszi a szélsőjobboldaliság orbáni maszlagját, de termékeny talajra talál. 1945 után a nyílt szélsőjobb megnyilatkozásokkal nem lehet már tömegméretekben sikeres lenni, mert a fasizmus/nemzetiszocializmus történelmi vereséget szenvedett a II. világháborúban. Emiatt az ilyen jellegű késztetések álcázottan jelennek meg. A szakirodalom ezt már felismerte, és – többek között –a „demokrácia 2.0” (azaz a második változatú demokrácia) és a toxikus vezér fogalmát használja a leírására.

Kit neveznek toxikus vezérnek?

Azt, aki meg tudja mérgezni a saját szélsőséges világlátásának a szóhasználatával a potenciális választóit. Orbán, akárcsak Hitler, tipikus toxikus vezér … Ha Orbán beszél, áttételes, rejtekező beszédmódban teszi, amelyben saját szélsőjobboldaliságát leplezi. Teljesen azonban ezt sohasem lehet leplezni, de azok, akik nincsenek kulturálisan – és sok egyéb szempontból –, felvértezve ezekkel a „toxikus sugallatokkal” szemben, azok áldozatul esnek a vezérnek. Tökéletes példája ennek a Békemenet egyik úriasszonya. Arról beszélt, hogy nem véletlen, miként is szerezte Simicska a vagyonát, amiből aztán tud Orbán ellen támadni. Száműzte az emlékezetéből, hogy Simicska éppen Orbán támogatásával szerezte a vagyonát. Ma abban a meggyőződésben él, hogy Simicska Orbán után lett vagyonos. Hasonló tévesztés es, mint amit például a német társadalmat nagy részét elfogta 1933-ban Hitler hatására. Akkor még lehetett nyíltan zsidózni, ma már nem lehet. De egy szélsőjobboldali toxikus vezérnek ellenségképre van szüksége; enélkül nem tudja legitimálni magát.

Ezért van most Soros?

Soros az antiszemitizmus helyett van. A funkciója ugyanaz, mint a zsidónak volt annak idején, a Harmadik birodalomban.

Magyar Bálint teljesen tévesen állítja, hogy ez az uszítás csak cinikusan használt eszköz. Persze, de ilyen politikai termék volt annak idején az antiszemitizmus is. És ilyen politikai terméket csak olyanok képesek hatékonyan használni, akiknek lelke mélyén ott van a szélsőjobboldaliság ellenségképző kísértése. Éppen ez az oka, hogy Orbán nem is tudna másként viselkedni, és ez is lesz majd a veszte. Megy előre a maga útján, és azt kell mondanom, minél rosszabb lesz, annál jobb.

Annál közelebb a vég?

Gyorsabban túlesünk rajta.

Van egyáltalán olyan elem, amit Orbán nem vett még át a Jobbiktól?

Nem a Jobbiktól vette át, hiszen az később jött létre, hanem átvette a fasisztoid világképet: a vezérelvet, a tekintély elvet, az erő elvét, a kirekesztés elvét, amely tárgya az állandóan változó célcsoportok. Az orbáni politikai réteg megszállt minden intézményt, amelyek a fékeket és ellensúlyokat szolgáltak, féktelen nacionalista propagandát folytat, és a latin fasizmusokra emlékeztető módon, még szakrális legitimációra is igényt tart. Ezt a Jobbik nem tudta ellensúlyozni, mert nyíltabban akarta csinálni, ami nem hozott elég szavazatot. Felismerték, hogy semmi keresnivalójuk a szélsőjobboldali térfélen, mint ahogy korábban Orbán is felismerte, hogy semmi keresnivalója nincs a liberális térfélen. Az a tévképzet, hogy a demokráciának csak a liberalizmus és a baloldaliság az igazi záloga – márpedig a baloldali és liberális politikusok egy része így gondolkodik még ma is -, Orbánban hamar megérlelte a felismerést, hogy ilyen hülyékkel nem érdemes szövetkezni, és villámgyorsan döntött.

Ez azt jelenti, hogy ha szüksége lenne rá, ugyanilyen gyorsan vissza tudna állni a liberális oldalra?

Ugyan nincs csodálatosabb az embernél, de az is igaz, hogy kutyából nem lesz szalonna.

Történelmi tapasztalat, hogy ha a bolsevista megbánja, amit tett, akkor nem bűnbánatot gyakorol, hanem azt vallja, hogy hibát követett el, és liberális, baloldali demokratává válik. Ha egy fasiszta bánja meg, amit tett, ezt inkább bűnként, nem pedig hibaként fogja fel. Az ilyenek útja inkább a valláshoz vezet.

Arra nincs igazán tapasztalat, hogy fasiszták mélyen demokratákká válnának. Miközben a volt kommunisták között számos ilyet találunk. És én hitelt is adok nekik. De akkor hitelt kell adnom annak is, ha netán egy szélsőjobboldali fogja ezt megtenni. Ezért is nagy feladvány a harminc százaléknyi baloldali és liberális demokraták számára, hogy mit kezdjenek a Jobbik középre húzódásával. Tény, hogy ma Magyarországon nincs demokratikus jobboldali pártképződmény. Itt egy tátongó piaci rés van. Az összes eddigi kísérlet, hogy konzervatív pártot hozzanak létre, a dugába dőlt. Ma az a helyzet, hogy a magyar jobboldali embereket egy szélsőjobboldali rendszer a maga oldalára tudta állítani (ahogy ez a náci Németországban is egykor lejátszódott). Többek között azért is, mert a baloldaliak, liberálisok az illúzióik, a naivitásuk miatt erre abszolút felkészületlenek voltak.

Ezt hogy érti?

Hagyták, hogy a szélsőjobboldal sajátítsa ki a nemzeti kérdést, az emberek biztonságérzetének kérdését. Hangadó részük még a legutóbbi időben is, a migráció kérdésében egy fundamentalista, a migrációval szembeni kritikátlanul befogadó magatartást képviselt. Ettől mára az összes nyugati demokrácia eltávolodott. A migrációval az euro-atlanti demokráciák meg fognak birkózni, ahogy a fasizmussal is megbirkóztak – noha ez se lesz kezdetben diadalmenet. Az iszlám valóban nagy kihívás, hiszen az európaihoz képest koraibb fázisban lévő kultúra hordozója. Ha nagy tömegben és rövid időn belül érkeznek ebből a világból, lehetetlen integrálni őket. Erre vágta a szemembe Tamás Gáspár Miklós, egyik képviselője a mutáns, bolsevista fundamentalizmusnak, hogy „a kultúrára hivatkozni a legújabb fasiszta trükk”. Ebben az állításban benne foglaltatik ennek a fajta baloldali, liberális rétegnek veresége, amely nincs felkészülve arra, hogy a kultúrának, a nemzeti hovatartozás érzelmének iszonyatos jelentősége van. Éppen

ezért tudta Orbán, a maga toxikus szerepével szinte az egész magyar jobboldali társadalmat megtéveszteni. Ez a jobboldal most fokozatosan ábrándul ki belőle, és e kiábrándulás farvizén jön be a Jobbik a centrumba.

A kérdés az, hogy mit kezdjen ezzel egy pragmatikus politikus? Csak szövetkeznie kell vele, nem? Ha pragmatikus. Ha elvhű, akkor azt mondja, hogy kutyából nem lesz szalonna. Tudjuk, hogy a politika különleges mesterség. És bár nem lehet erkölcs nélkül politizálni, de mérlegelni kell. Voltak ilyenek a történelemben, nevezhetjük velejéig erkölcstelennek is őket, de mindig osztani, szorozni kell, mit nyerünk és mit veszítünk.

Ezzel azt is mondod, hogy, ha az a prioritás, hogy az Orbán-kormányt le kell váltani, akkor a Jobbikkal meg kell kötni a kompromisszumot.

Igen, de ezt én félve mondom. Mert én is tudom, hogy milyen borzalmas késztetések lapulnak egyes jobbikos politikus mögött. De Horn Gyula 56-os szerepvállalása sem változat azon, hogy 1990 után erőszakos, de pragmatikus, demokrata politikus lett, miközben politikai szörnyeteg volt ’57-ben. Tehát az osztás és a szorzás nagyon nagy kérdés, mert a társadalmi életben nem számokkal osztunk, hanem érzelmekkel.

Kimondható-e az, hogy a magyar népnek vezérre van szüksége, és Orbánban megtalálta a mag – igaz, toxikus – vezérét?

Említettem, hogy a magyar lakosság nagyobbik része jobboldali. Ebből pedig következik a nagyobb biztonságra, a határozott hierarchiára való törekvés, vagyis olyan jellemvonásokra, amelyek a baloldalisághoz képest archaikusabbak.

Akkor viszont nem is fog ez megváltozni, hisz ezek a tulajdonságok megmaradnak fontos értékmérőként…

De ezek nem negatív tulajdonságok. Csak a baloldaliak kevésbé teszik a hangsúlyt az irányítottságra, az erőre, a hierarchiára. És amíg ezek a dolgok egyensúlyban vannak, addig mindkét oldal demokratának mondható.

Azt is állítod tehát, hogy normális demokratikus állapotok akkor lesznek Magyarországon, ha létrejön egy konzervatív, igazi jobboldali párt?

Ha erőre kap egy jobboldali formáció. Mert jobboldalinak lenni nem kevésbé demokratikus, mint baloldalinak lenni. Csak éppen másként.

Azt is mondhatjuk, hogy ha a toxikus vezér lelép, akkor a hátrahagyott párt már képes lesz demokratikusan vezetni az országot?

Erre Spanyolországon kívül nem volt példa. A spanyol király, mint jobboldali demokrata kézben tartotta a dolgokat, és odacsapott, amikor kellett. De Gaulle, vagy Churchill is piszkosul jobboldaliak voltak, de ha kellett, ők is odacsaptak a szélsőjobbnak. Magyarországon viszont ma nem lehet tudni, hogy ha egy mutáns, fasisztoid erőt a véletlen következtében le lehet váltani, és nem következik egy tabula rasa egy új nürnbergi perrel a fasisztoid orbáni erőkkel szemben, akkor képes lesz-e bárki kormányozni az országot a továbbra is működő orbáni párttal és hatalmasra nőtt gazdasági hátországával szemben. Ezt kétsége vonom.

Tehát: el tudom képzelni a Jobbikkal való összefogást, el tudom képzelni még azt is, hogy vele a demokraták többséget alkotnának, de ha ez megtörténik és nem csinálnak egy új nürnbergi pert, amelyben lefejezik az orbáni politikai osztályt, többek között visszamenőleges törvénykezéssel, nem nyilvánítják semmissé az orbáni alkotmányt, nem ítélik el a politikai hatalom bűnszövetkezetben elkövetett kisajátítóit, ha nem semmisítik meg ennek a bűnszövetkezetnek a gazdasági oligarchiáit, akkor alig hiszem, hogy ez az ország kormányozható marad. Ez a toxikus vezér által irányított politikai osztály, az a része, amely teljesen átadta magát neki, vele a mögötte álló jobboldaliak látens tömege egy idő után vissza fogja szavazni őket.

De maradjunk a jelennél: ha sikerülne megakadályozni, hogy Orbánnak abszolút többsége legyen – akár a Jobbikkal, vagy nélküle -, akkor Orbánnak így kell megoldani, hogy az országot végleg és teljesen kisajátítsa. És ezt meg is fogja csinálni. Azaz, ha megmarad kormányon, meg fogja találni a módját, hogy egy erdogani típusú, valójában mutáns fasiszta rendszert véglegesítsen Magyarországon.

Ne tévedjünk, akkor meg fogja akadályozni, hogy létrejöhessen bármilyen összefogás, tönkreteszi a Klubrádiót és a Népszavát, olyan halotti csöndet kényszerít az országra, amely hosszú távon kontraproduktív. Ezért az utódaink meg fogják élni a rendszerváltást, de amely lehet, hogy füst és lángok között valósul meg.

Elárverezik Hitler Mercedesét Amerikában

0

5-7 millió dollárra becslik az aukciós árat, miután a Worldwide Auctioneers közzétette 54 oldalas dossziéját a kocsiról.

Összesen öt maradt meg mára az 1939-ben készült Mercedes-Benz 770k Grosser Offenser Tourenwagenekből, amely 160 kilométeres óránkénti sebességre is képes volt. Ez abban az időben igen komoly teljesítménynek számított.

Hitler felvonulásokon használta ezt a kocsit.

A kocsit a háború végén Le Havre-ban foglalták le, de aztán valahogy roncstelepre, majd egy antwerpeni csatornába került. Innen halászták ki, majd újították fel, és került Amerikába, ahol összesen öt tulajdonosa volt,

használta többek között a Külföldi Háborúk Amerikai Veteránjai nevű szervezet is,

ők is katonai parádékon. Utána évekig garázsban állt, 1976-ban fedezték fel újra, ezután egy chicagói múzeumban állították ki, majd eladták egy Las Vegas-i kaszinónak, ahonnan egy európai gyűjtőhöz került. Az arizonai World Auctioneers most úgy döntött, aukción adja el.

A cég tisztában van azzal, hogy Hitler relikviáinak aukciója sok emberben viszolygást vált ki, ezért sietett közölni: az eladási ár 10%-át arra fordítják majd, hogy a holocaust szörnyűségeiről kiállításokat rendezzenek és előadásokat tartsanak az Egyesült Államokban.

Sürgős, nyilvános bocsánatkérést!

0

Kovács László, volt külügyminiszter, EU biztos Lázár János miniszterhez intézett nyílt levelében megdöbbenésének adott hangot, hogy Lázár Martin Schulzot, a német SDP elnökét Adolf Hitlerhez hasonlította. A nemzetközi kapcsolatokban példátlanul durva, ráadásul minden alap nélküli hasonlaton csak nyílt bocsánatkéréssel lehetne enyhíteni – írta Kovács.

„Mint Magyarország két korábbi kormányának külügyminisztere és mint az Európai Bizottság volt tagja nagy figyelemmel kisérem Magyarország és a világ számunkra fontos országai közötti kapcsolatok alakulását, mivel ez nagy mértékben befolyásolja hazánk sorsát. Ezért megdöbbenéssel olvastam az Associated Press amerikai hírügynökség tudósításában, majd az ABC News amerikai televízió honlapján, hogy Ön a szokásos csütörtöki kormánytájékoztatójában Martin Schulzot, az Európai Parlament volt elnökét, a Német Szociáldemokrata Párt elnökét Adolf Hitlerhez hasonlította.”

Kovács László Lázár Jánoshoz írt nyílt levelében értetlenségének ad hangot, azzal kapcsolatban, hogy milyen indokokra építve tette Lázár ezt a nemzetközi kapcsolatokban példátlanul durva, ráadásul minden alap nélküli hasonlatot. És azt sem tudja Kovács mire vélni, hogy Hitler melyik ultimátumára emlékeztette Lázárt Martin Schultznak az európai integráció szorosabbá tételét célzó, a nemzetközi sajtóban már évtizedek óta számos jelentős politikus és szakértő által felvetett Európai Egyesült Államok terve.

A volt külügyminiszter feltételezi, hogy Lázár iskolai tanulmányaiból még emlékszik Adolf Hitlernek az emberiség ellen elkövetett bűneire; és nyilván azt is tudja, hogy Martin Schultz az Európai Parlament korábbi elnökeként és német politikusként egyaránt széles körű megbecsülésnek örvend nem csak hazájában, de Európában és a világ számos más országában is.

Ezt követően Kovács Lázár János figyelmébe ajánlja azt is, hogy amennyiben Németországot ismét nagykoalíció fogja irányítani, annak Angela Merkel mellett valószínűleg Martin Schultz lesz a második legnagyobb súlyú tagja. „Gondol-e arra, hogy amikor majd először találkoznak, hogyan fog Martin Schultz és Ön viselkedni­?”

„Egy sürgős, Martin Schultzhoz intézett, de nyilvános bocsánatkéréssel talán még lehetne valamit javítani a helyzeten. Ez nem csak Önnek, de Magyarországnak is jót tenne” – fejezi be nyílt levelét Kovács László.

Orbán tovább harcol, de megjelent egy új ellenség is: Martin Schultz

0

Martin Schultz összehasonlítása Adolf Hitlerrel nevetséges, de nem független attól a ténytől, hogy a német szociáldemokraták vezetőjeként fontos posztot tölthet be a jövőbeni német kormánykoalícióban. Schultz Orbán Viktor kemény bírálói közé tartozik. Ezért nem kizárt, hogy Soros György után ő és az Európai Egyesült Államokról alkotott elképzelése lesz az új ördög – írja Balogh S. Éva a Hungarian Spectrumon.

Viktor Orbán has never been fond of answering questions. When accosted by journalists at home, he either says nothing or comes up with some flippant answer. Until recently, however, he was quite ready to talk to journalists while abroad. He has always been willing to give long interviews, mostly to German papers, and to hold press conferences after European Council summits. On these occasions he normally bragged about the important role he played during the negotiations, often claiming that he “vetoed” certain otherwise unanimous decisions. But on the last two occasions, he skipped his customary appearance before the journalists altogether.

This was the case this time as well, but the Hungarian prime minister, perhaps imitating Donald Trump, decided to communicate directly with “his people.” The only difference is that he uses Facebook instead of Twitter, which is a great deal less popular in Hungary than in the United States. Short videos are available on Orbán’s Facebook page, with English subtitles provided.

Yesterday I summarized his messages, but since then three more Orbán announcements were posted. The first was recorded right after the working dinner of the prime ministers/chancellors at which the question of migration was discussed. He described the meeting as a “political hand-to-hand combat” in which “the Poles, the Czechs, the Slovaks, the Slovenes, and we managed to defend our positions.” The military theme is even more obvious in the Hungarian original, in which he used the word “hadállás,” which signifies a military position. No one argued against the necessity of secure borders, he continued, but “the great and strong ones want to bring the migrants into Europe and distribute them on a compulsory basis.” In his final video, he thanked those who had expressed their opposition to placing migrants in Hungary, which helped him “to repel the assaults that nearly managed to violate the sovereignty of Hungary again.”

Orbán’s description of the meeting conjures up a noisy, passionate verbal fight between two antagonistic sides, but other participants called the discussion dispassionate and calm. No charge against the military flanks at all. If I interpret the majority view on the matter of distribution of refugees correctly, the best the Visegrád Four can hope for is a slight modification, not an abrogation of the decision that had been accepted by the European Council earlier. It is possible that “qualified majority rule” will suffice for approval, which would mean defeat for the Visegrád Four’s position.

Viktor Orbán might not like to expound in front of local journalists, but János Lázár, his chief-of-staff, is quite happy to go on for a couple of hours every week to entertain the troops. Lázár is known for his brashness and his hyperbole. He might be amusing at times, but a few hours after these meetings one usually learns that what Lázár claimed was simply untrue or at best misleading. The Budapest correspondent for the Associated Press, who speaks Hungarian, is usually on hand for these Thursday afternoon press conferences. He immediately sent out the news that János Lázár and László Surján, the former vice-president of the European Parliament, had compared Martin Schulz, former president of the European Parliament and currently head of the German Social Democratic party, to Adolf Hitler. It didn’t take more than an hour for me to be able read this juicy story on ABC’s news site.

What happened that prompted this outrageous comparison? On December 7 Schulz wrote the following message on Twitter: “I want a new constitutional treaty to establish the United States of Europe. A Europe that is no threat to its member states, but a beneficial addition. A convention shall draft this treaty in close cooperation with the civil society and the people. Its results will then be submitted to all member states. Any state that won’t ratify this treaty will automatically leave the EU.” This tweet was discovered a week later by two members of the Hungarian Christian Democratic Party–Péter Harrach, the whip of the KDNP parliamentary delegation, and László Surján, who, as far as I know, by now plays no official political role. Péter Harrach, who is anything but flamboyant, compared Schulz to Ferenc Gyurcsány. Both men are “lots of talk without substantial achievement.” Surján said that Schulz’s voice “reminded him of Adolf Hitler,” which he “found unacceptable.” The two held a press conference to announce their disapproval of Schulz and his United States of Europe.

It seems that Lázár especially liked Surján’s comment and decided to use the comparison at his press conference a few hours later. He added a few extra words. He not only heard “Hitler’s voice” but claimed that “the last time Hungary received such an ultimatum was from Adolf Hitler.” Of course, such a comparison is ridiculous, and we must assume that the sudden interest in Schulz is not independent from the likelihood that a grand coalition will be formed in Germany and that Schulz will be part of the cabinet in some important position. Schulz is known to be a very harsh critic of Viktor Orbán. Perhaps after Soros the new devil will be Schulz and his plans for a United States of Europe.

Hitler-szobor miatt van botrány Indonéziában

0

Jogvédő szervezetek tiltakoztak, mert egy indonéz viaszmúzeumban Hitler-szobor mellett szelfizhettek a turisták, méghozzá az auschwitzi haláltábor fotója előtt, ahol több mint egymillió embert gyilkoltak meg a nácik.

https://www.instagram.com/p/BXjjo1sAhFK/

Indonézia a második világháború idején holland gyarmat volt. Hollandiát a németek szállták meg, Indonéziát pedig Hitler szövetségesei, a japánok. Hitlerrel kapcsolatban így nincs közvetlen történelmi tapasztalatuk, ezért

kuriózumnak számít.

A népirtás viszont létező emlék Indonéziában: a hatvanas évek közepén csaknem egymillió – jórészt kínai származású – kommunistát mészároltak. A kínaiak különben is állandó célpontjai az iszlamistáknak, akik egyre többen vannak Indonéziában is.

Hitler szobra tehát rossz üzenet, ezért követelték jogvédők az eltávolítását, hiába szerepelt a kiállításon három éve. A múzeum végül eltávolította a szobrot.

Korábban egyébként egy olyan kávézó miatt volt botrány Indonéziában, ahol a pincérek SS-egyenruhában szolgáltak fel.

Megrongálták volna Hitler festményét

0

Csavarhúzóval esett Hitler egyik festményének egy negyvenes férfi az olaszországi Őrültség Múzeumban. Az indíték egyelőre nem ismeretes, a festmény nem sérült meg.

 „Hol van a képe annak a szarházi Hitlernek?”- kiáltotta az olaszországi Őrültség Múzeumban egy 40 éves férfi, s csavarhúzóval próbálta megrongálni a Führer festményét. Csak csekély eredményt ért el, mert a festményt átlátszó műanyag lemez védte a támadásoktól.

A kép német tulajdonosa közölte: nem vonja vissza a képet, amelyet november 19-ig lehet megtekinteni az múzeumban.

A Yedinoth Ahronot című izraeli lap megkérdezte a múzeum igazgatóját, hogy miért állította ki Hitler festményét. A válasz az volt, hogy

„Ez a kép egy kalap szart nem ér. Hitler ifjú korában festette, ezzel akart bekerülni a bécsi festőakadémiára, de kétszer is elbukott a felvételin. Ez egy magányos és depressziós ember vallomása a világról. Nem egy diktátor festette ezt a képet hanem egy szerencsétlen magányos ember, aki kétségbeesetten szemlélte a világot.”

Adolf Hitler bár Ausztriában született, a német hadseregben szolgált az első világháborúban. Utána a szélsőjobb egyik vezére lett és 1933-ban átvette a hatalmat Németországban. 1945-ben öngyilkos lett a náci birodalom romjain. Többmillió zsidó halála szárad a lelkiismeretén.

Az izraeli lap nem említi, hogy Hitler képének megrongálója zsidó lett volna. Lehet, hogy csak egy őrült esett neki csavarhúzóval Hitler képének az Őrültség múzeumában Olaszországban.

Nem szereted Hitlert? Elvisz a rendőr!

3

Kora délutáni írásunkat némiképp módosítjuk. Újabb részletek derültek ki ugyanis a történtekről. Írásunk végén közöljük az BRFK válaszát.

A férfi, aki nehezményezte, hogy a Klauzál téren Hitler képet kínálnak eladásra, Vajnai Attila volt, a Munkáspárt 2006 elnöke.

Korábbi közlésünkkel ellentétben nem írta fel a falra, hogy No Hitler, csupán annyi történt, hogy

felhívta a rendőröket, akik először nem akartak kimenni a helyszínre,

mire Vajnai közölte velük, hogy akkor felírja csarnok előtti járdára, hog STOP Nacism.  Így is tett, már félig járt a munkában, amikor megérkeztek a rendőrök.

Igazoltatás  nélkül a földre teperték Vajnati, és megbilincselték.

Ez látszik a videón, melyet a felvétel készítője végül nem a FüHü-nek, hanem a hvg.hu.nak adott oda.

Keressük a BRFK sajtóosztályát, hogy a Hitler képét kínáló férfi ellen indul-e eljárás, és egyáltalán, szabálysértésnek tekinthető-e a náci vezér képét árulni.

Megérkezett a BRFK válasza:

Tisztelt Szerkesztőség!

Megkeresésével kapcsolatosan tájékoztatjuk, hogy 2017. szeptember 10-én 10 óra 56 perckor érkezett bejelentés a rendőrségre, miszerint a bejelentő a Klauzál téri vásárcsarnokban egy Hitlert ábrázoló portrét látott, amely őt zavarta. A rendőrök a bejelentőt telefonon visszahívták, és részére jogi felvilágosítást adtak, azonban a bejelentő a rendőrt folyamatosan kioktatta és fenyegette.

A bejelentő 2017. szeptember 10-én 11 óra 24 perckor ismételten bejelentést tett és rendőri intézkedést kért, továbbá közölte azt is, ha a rendőrök tíz percen belül nem mennek ki intézkedni, akkor a járdát összefesti.

A rendőrök ezt követően a helyszínre kimentek és észlelték, hogy a bejelentő a járdára fest. A rendőrök a férfit személyazonosságának igazolására szólították fel, illetve közölték, hogy cselekményét hagyja abba. A férfi személyazonosságát nem igazolta, az intézkedés alól magát kivonva a vásárcsarnokba távozott.

A járőrök a férfit ismételten felszólították a személyazonosságának igazolására, amelynek nem tett eleget, ezért a járőrök megpróbálták feltartóztatni, de a férfi ellenszegült, ezért a rendőrök vele szemben testi kényszert alkalmaztak és megbilincselték. Az intézkedést követően a férfi fájdalomra panaszkodott, ezért a rendőrök mentőt kértek a helyszínre, akik a férfit kórházba szállították. A férfinek sérülése nem keletkezett.

A rendőrök később a helyszínen megállapították, hogy a portré valójában egy Hitlert ábrázoló hanglemez, amelynek árusítása bűncselekményt nem valósít meg.​

Kérjük, hogy a hiteles tájékoztatás érdekében válaszunkat teljes terjedelemben közölni szíveskedjenek.

Tisztelettel: ​​

Budapesti Rendőr-főkapitányság

Kommunikációs Osztály

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK