A kulturális hegemónia megteremtése Orbán Viktor egyik legfontosabb politikai célja, mert ily módon akarja bebetonozni hatalmát további húsz évre – ez derült ki a Tranziton elmondott beszédéből, melyben az olasz kommunista párt egykori főtitkárát, Antonio Gramscit idézte.
Már a fiatal Orbán Viktor is felfigyelt Gramscira amikor a kommunista rendszer lengyelországi kudarcát elemezte. Nem a gazdasági siker hanem a kulturális hegemónia a politikai hatalom tartósságának legfőbb garanciája – vélte Antonio Gramsci, aki Mussolini börtönében írta tanulmányait. Az egykor szocialista Mussolininek hasonló elképzelései voltak hiszen mindketten olaszok voltak, ahol a katolikus egyház több mint ezer éve meghatározó szerepet játszott.
Magyarországon Békés Márton dolgozta ki Gramsci hazai alkalmazásának kritériumait. A XXI. Század Intézet igazgatója szerint Orbán Viktor rendszere immár közel áll a kulturális hegemóniához.
“A kommunista diktatúrának, majd a rá következő posztkommunista rendszernek – 1990-2010 – hosszú kulturális árnyéka volt. Ez mostanság húzódik vissza. A kulturális hegemónia létrehozása, és ennek a konkrét tartalma azaz a nemzeti konszenzus kialakulása több évtizedig tartó történelmi feladat. Ez elvezet minket a XXI. század közepéig “- mondta Békés Márton az Indexnek.
Globalizált világban a nemzeti út zsákutca
Mussolini, Gramsci és Orbán Viktor nemzeti útról beszéltek és beszélnek csakhogy időközben a világ globalizálódott. Érdemes megemlíteni, hogy ebben egy másik marxista, Lev Davidovics Trockij késői követői játszottak fontos szerepet az Egyesült Államokban. Trockij, akit Sztálin öletett meg, mert elutasította a szocializmus egy országban teóriát, arra mutatott rá, hogy a világgazdaság a huszadik században globalizálódik, ehhez pedig még a nagyhatalmaknak is alkalmazkodniuk kell. A neokonzervatív gondolkodók, akik megteremtették Margaret Thatcher és Ronald Reagan globalizációs programjának ideológiai hátterét, Trockij követői voltak. Globális kategóriákban gondolkodtak és úgy vélték, hogy még olyan óriások sem vonhatják ki magukat ez alól mint az Egyesült Államok, Kína vagy Oroszország.
A nem egészen tízmilliós Magyarország esetében nemzeti útról beszélni tragikomikus tévedés, amelynek az árát az egész ország megfizetheti.
Igazi nemzeti út a globalizált világban csak egy működik a gyakorlatban: ez pedig nem más mint a nemzeti kommunista észak koreai rendszer, melynek alapelve a dzsucse- támaszkodjunk a saját erőnkre! Az összehasonlítás Dél Koreával magáért beszél: míg a félsziget déli részén maximálisan törekszenek arra, hogy alkalmazkodjanak a világgazdaság trendjeihez, mert tudják, hogy egy 50 milliós állam sohasem lehet a világ közepe a huszonegyedik században, a Magyarország méretű kis ország a G20 tagja, és GDP-je magasabb mint a 140 milliós Oroszországé, melynek nyersanyag kincsei a legnagyobbak a világon.
Zsákutcában hol van előre?
A kulturális hegemónia Orbán Viktornak csak arra kell, hogy elleplezze a rendszer kínos ellentmondásait: a szegény szegény marad miközben a gazdagok tovább gazdagodnak.
Orbán számára minden ideológia csak fedőszöveg, a lényeg az, hogy a többség bevegye és ne zavarja őt a politikacsinálásban.
Az európai szegényházban a nemzeti ideológia kulturális hegemóniája gyógyírként szolgál a kínos realitásokra: a hanyatló életszínvonalra, a mind gyengébben működő egészségügyre és oktatásra, és arra a szociális hálóra, amely Magyarországon sokkal inkább fikció mint valóság.
A kulturális hegemónia azért kell Orbánnak, hogy ennek keretében hű propagandistái elmagyarázhassák a népnek, hogy miért jó ami nem jó.
Ezért értékelődött fel Rogán Antal propaganda miniszter szerepe, aki biztonság kedvéért megkapta a titkosszolgálatok felügyeletét is. Valójában azonban maga Orbán Viktor irányítja a rendszert pontosabban irányítaná, ha tudná, hogy merre van előre? A globalizált rendszerben az a kellemetlen, hogy megvan az összehasonlítási lehetőség más hasonló méretű államokkal mint például Ausztria, Csehország, Finnország vagy akár Románia. Mind a négy ország jobban teljesít mint Magyarország Orbán Viktor uralma alatt. Ezért is óvakodik a magyar miniszterelnök a nemzetközi összehasonlítástól. A nemzeti útnak az az előnye, hogy a magyar múlt képezi az összehasonlítás alapját: el lehet mondani, hogy Magyarországon még sohasem éltek olyan jól az emberek mint Orbán uralma alatt. Csakhogy ez már a közelmúlt, a közeljövő pedig a tartós stagnálás és a szép csendes lemaradás az európai vetélytársak mögött miközben az Európai Unió is pácban van, ott sincs számottevő gazdasági növekedés.
A kulturális hegemónia akkor vizsgázik a gyakorlatban amikor az emberek többsége észreveszi, hogy a nagy semmit öntik le nemzeti szósszal.
Békés Márton szerint Orbán még legalább húsz évre tervez, de ehhez valamilyen gazdasági teljesítményt kellene nyújtania, mert hogyha ez a jelenlegi elégséges eredményről elégtelenre változik, akkor a felgyorsult idő aligha a magyar miniszterelnöknek dolgozik majd.
