Kezdőlap Címkék Határon túl

Címke: határon túl

Borbás Marcsi ritka erénye

Talán sokan meglepődnek most – szeretem Borbás Marcsi műsorát. Már akkor is bírtam, amikor a jelen rezsim első próbálkozásakor – a kilencvenes évek végén – megjelent a tévében.

Kicsit régi magamat láttam benne. Ahogy lelkesen mászott barlangba, meg ámult el valami apróságon – így vizslathattam 45 éve egy 30 méteres készülő csarnok tetején a futómacskát (a híddaru hajtóműve), és ámultam el a kétméteres csúcstávolságot befogni képes esztergagépen, ami ráadásul tizedmilliméteres pontossággal volt képes megtartani a központi tengelyvonalat.

Kicsit – na jó, nagyon – irigylem azért, hogy sikerült neki kitalálni, megtartani immár százon felüli szériában futó Gasztroangyal című műsorát. Ebben főképp azt, hogy úgy bejárja az országot, ahogy nagyon kevesen – emberekkel beszélget, nemcsak nyilatkozókkal. Köztudott róla, hogy híve a mostani kormányzó erőnek -, de ez nem jön át olyan erőszakos bunkósággal, mint más műsorokban. Sőt néha – tán szándékai ellenére – éles kontrasztba kerül a hivatalos vonallal: például amikor a magyar-csángó-székely-sváb lakosságú kis faluban az immár egy asztal körül ülők emlékeznek ki-be telepítgetésük idejére, a kétszer-háromszor a semmiből való újrakezdésre. A legélesebb volt a Beloiannisz faluban történt forgatás. Abból bárki megtudhatta: a magyarok, négy évvel a háború vége után, amikor még itthon is hiány volt mindenből, romban állt a fél ország, több tízezer görögnek adtak menedéket, akik a hazájukban dúló polgárháborúból menekültek.

Egyet nem szabad: a Gasztroangyal határon túli adásait megnézni

Az amúgy is elérzékenyülésre hajlamos Marcsi ugyanis képes minden szem puliszka vagy sztrapacska nyakába borulni, könnyekig meghatva annak magyarságától. Amitől egyébként szegény helyiek is zavartan toporognak.

Viszont érdekes reminiszcenciákat ébreszt néhány adás. Pilisvörösváron a helyi svábok körében járt Marcsi, a svábkonyha jellegzetességeit bemutatva. Mintha a gyerekkorom – legalábbis Anyu konyhája idéződött volna föl egy pillanatra. Holott tudtommal nem vagyunk svábok. Pontosabban: a dédszüleimig visszamenőleg biztosan nem. Nem vagyunk Eszterházyak, (sőt Esterházyak sem), így nem őrzik őseim nevét fóliánsok. Bár a családi legenda szerint kering valahol egy Rátessy névre kiállított kutyabőr – de hát ilyesmije mindenkinek lehet Magyarországon. Anyai nagyszüleim vezetékneve – Biró és Berta – sem utal sváb eredetre. Mégis: amikor az őszhajú asszony mesélni kezdte, hogy régebben nem volt ennyiféle étel, húst sem ettek mindennap – már mondtam is magamban szikrányival előbb, mint a mesélő: szerda és péntek volt a hústalan nap… És „pünktlikt” úgy tojásleves vagy bableves járt a tésztás ételhez.

A nudli – nudel – bemutatásakor került sor erre. A világ a gnochit ismeri – mindkettő kifőzött krumplistészta. Bár szerintem a nudli sokkal finomabb, puhább, a gnochiban több a liszt. És amíg a gnochi egy jól megtermett csipetkére hajaz, a nudlit kisujjnyi hengerekké formálják. Gyerekkoromban sokat nevettünk, amikor Anyu elárulta e finomság Zalában használatos nevét: angyalbögyörőnek hívták. (A bögyörő a kisfiúk – angyalfiúk esetében nem használatos – szerszámát jelenti a népnyelvben.)

Borbás Marcsi (ő maga hívja magát így – nem a legszebb beceneve a Máriának) egy Madaras nevű faluban nőtt föl, – erre gyakran hivatkozik. 1998 és 2002 között gyakran szerepelt a nyilvánosságban is a mai magyarországi kormányfő csapatában, férje pedig az a Rákay Philipe, aki kétmilliós tömeget delirált a Kossuth térre. Philipe – akinek a valódi neve egyébként Kálmán, ma a tévé, vagy az MTVA egyik vezetője. Azért jellemző a büszke magyarra – legalább Fülöpnek hívatná magát, ha a Kálmánt annyira cikinek érzi. Úgy tudni, a frigy is széthullott – de ez az ő személyes ügyük. De nyilván a tévé egyik vezetőjeként van befolyása arra, hogy a Gasztroangyal repülhessen.

Tőlem ugyan repülhetne tovább

Lenne ötletem is, merrefelé – például vidéki városokba, netán a fővárosba is – felderíteni, mi, hogyan változott a magyar gasztronómiában, ahogy szomszédként találkozott az alföldi, meg a palóc, a nyírségi tirpák, meg a baranyai tüke. Szép kis szociológiai panno lenne. Bár erre Borbás Marcsi valószínűleg képzett segítség nélkül nem lenne képes – ahogy én sem, hiszen nem ismerem e tudomány eszközeit. De szerintem arra képes lenne, hogy az adódó következtetéseket emberi nyelven továbbítsa.

Igaz, ehhez meg kellene szabadulnia attól, hogy régen „minden jobb volt”, meg az igazi csakis a rokka szőtte ruha, meg a zsíros mangalica lehet. Meg kéne bocsátania a városiaknak, hogy traktort, szivattyút, villanybojlert, fürdőkádat, virágos tányért, meg hasonló hiábavalóságokat gyártanak, és nem a saját kertjükben szedik a pálinkának valót. Hoppá: azt a számítógép vezérelte lepárló berendezést valószínűleg nem a pajtában szerelte össze Pista bácsi az apjától, meg az öregapjától rámaradt ősi magyar kaszákból, amin a saját kertjében álló saját fájáról szedett saját gyümölcsből főzeti a saját pálinkáját. Szóval, bonyolult dolog ez…

És, ha már gasztronómia. Két kis trükköt ismertetnék. Az egyik Anyukámé, aki a palacsintatésztába csak egy tojást tett, és nem tejjel, hanem felerészben tejjel és szódavízzel keverte. Ezzel elérte, hogy a palacsinta hidegen sem merevedett meg, sőt felmelegítve is olyan lett, mint a friss. Ráadásul átlátszóan vékony tésztákat lehet így sütni.

A másik saját „innováció”

Ehhez tudni kell, hogy bár Budapesten születtem, és élek – sőt, nem is szeretnék elköltözni ebből a városból -, mindig vonzott a föld, hacsak egy cserépnyi is. Amikor 1974-ben vettünk egy darab földet egy szőlőhegyen (a Balaton felvidéken – gyönyörű, hely. De se út, se víz, se semmi.) lelkesen nekiálltam ásni, gazt irtani, ültetni – nem törődve azzal, hogy a köves, agyagos föld nem való kerti növényeknek. Víz sincs – autóval hordtam kannában a vizet a locsoláshoz. A 2×3-as bódé tetejéről nem jött le annyi esővíz, hogy elég legyen. Egyik évben mindezek ellenére rengeteg petrezselyem nőtt ki. A petrezselyem hisztis növény – Anyu úgy mondta: előbb lemegy a pokolba, hogy megkérdezze az ördögöt, kinőjön-e. Mindegy, itt van, egyelni kell. Egy ölnyi friss növényt kellett kihúzgálnom – és a szívem szakadt meg, hogy télen meg majd adhatok tíz kókadt szálért ötven forintot.

Gondoltam egy nagyot: alaposan megmostam, és a gyökérfarkincájával együtt ledaráltam egy kis kézi zöldségaprítón. Az aprítékot beletömtem a jégkockatartókba – nem volt elég, így korábbi bonbontartókat is bevetettem, majd óvatosan felöntöttem vízzel és lefagyasztottam. Amikor megfagyott, kiütöttem a kockákat a tartóból, és egyesével fóliába csomagoltam. Így jobban elfért a mélyhűtőben, és felhasználása is egyszerűbb lett. Csak kivettem egy kockát, beledobtam a levesbe – és elöntötte a konyhát a friss petrezselyem illata – amit nem tud visszahozni a szárítmány sem, de még a télen hajtatott sápatag csokor sem.

Borbás Marcsira meg a Gasztroangyalra visszatérve: jól tudom, hogy az indirekt befolyásolás sokkal hatásosabb, mint az arcba tolt manipuláció – sőt, ez utóbbi kontraproduktív is lehet. De van egy nagy különbség más, hasonló néven ismert személyekhez képest: nincs – legalábbis a műsorában – izzó gyűlölet, de még csak lenézés, káröröm se. Valószínűleg nem ő fogja megírni a huszadik századi magyarországi liberalizmus és keresztényszocialista eszmerendszer összehasonlító elemzését mondjuk idősebb Vázsonyi Vilmos és Pehm József műveinek tükrében. De ért az emberek nyelvén – sőt képes gügyögés (kivéve, ha határon túli, vagy kutya akad az útjába – egy határon túli kutya végképp megindítja) és lenézés nélkül beszélgetni is.

Ez pedig mindkét oldalon ritka erény.

Mit akar Gyurcsány az aláírásgyűjtéssel?

„Jól kiszámíthatóan engem most hazaárulózni fog a Fidesz, de nem ijedek meg ettől”.

Ezt mondta Gyurcsány Ferenc az ATV Egyenes Beszéd című műsorában annak kapcsán, hogy a Demokratikus Koalíció bejelentette: aláírásgyűjtésbe kezdtek arról, hogy aki soha nem élt Magyarországon és nem itt fizet adót, az ne szólhasson bele a magyarországi választásokba.

Nem kellett különösebb jóstehetség ennek a megállapításához. Gyurcsányt ennél kisebb „bűnökért” is bármikor támadja a Fidesz, a határon túl élő magyarok kettős állampolgársága – és nem utolsósorban az ezzel járó szavazati jog – különösen fontos Orbán Viktor pártjának.

Nem volt ez mindig így. Talán már nem mindenki emlékszik rá, de a Fidesz még 1998-ban sem lelkesedett azért, hogy a határon túl élő magyarok kettős állampolgárok lehessenek. Németh Zsolt, a párt első számú külpolitikusa azt nyilatkozta az akkor még a Fideszhez igencsak hű Magyar Nemzetben, hogy egyfelől azért nem támogatják a kettős állampolgárságot, mert ennek nincs meg a jogi háttere, másrészt pedig ellenőrizhetetlen migrációs folyamatot indíthat el.

Igen,

a migráció kifejezést használta a párt külpolitikusa 1998-ban a határon túli magyarokkal kapcsolatban.

Azóta persze eltelt majdnem húsz év, és a Fidesz már a 2004-es decemberi népszavazáskor is támogatta a kettős állampolgárság intézményét. (Mint ismeretes, az akkori referendum az alacsony részvétel miatt eredménytelen lett.)

Gyurcsány Ferenc már miniszterelnökként sem lelkesedett azért, hogy a határon túli magyarok is beleszólhassanak a magyarországi közügyekbe. Kérdés azonban, hogy most miért jött elő ezzel a DK, amivel várhatóan ismét magára zúdítja sokak haragját.

Nos, minden bizonnyal azért, mert ha hivatalosan nem is, de a gyakorlatban már egy ideje zajlik a választási kampány. És

ilyen időszakban minden aláírásgyűjtés jól jön a pártoknak.

Még akkor is így van ez, ha tudják, hogy jogi következménye nincs annak, hogy összegyűlnek az aláírások. Hiszen – a szó jogi értelmében – ez nem népszavazás.

Valahol persze mégis az. És bár Gyurcsányt nem csupán a Fidesz részéről érik majd támadások emiatt – elsőként az LMP már be is jelentkezett, a magyarok megosztásával vádolva a DK elnökét – de nyilván azt is jó érzékkel érezte meg, hogy sokan, akik korábban nem voltak a DK támogatói és valószínűleg a későbbiekben sem lesznek azok – rácsatlakoznak majd erre az aláírásgyűjtésre.

A határon túli magyarok ügye ugyanis

mindig is ambivalens érzéseket keltett a magyarországi magyarokban.

Még azok közül is, akik azt szeretnék, hogy a jövőben is a Fidesz kormányozza az országot, sokan idegenkednek attól, hogy a határon túli magyarok a mostaninál szorosabb kapcsolatba kerüljenek az anyaországgal. Sokan már így is túlzónak tartják a határon túli magyarok számára biztosított jogokat és anyagi juttatásokat, és azon is ki vannak akadva, hogy ők könnyebben, egyszerűbben szavazhatnak, mint azok a honfitársaink, akik Magyarországon születtek és éltek, de egy ideje külföldön tartózkodnak.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Gyurcsány és a DK tehát nyilván arra számít, hogy bár érik majd őket támadások emiatt, de legalább ennyi pozitív hozadéka is lesz számukra az aláírásgyűjtésnek. Egyfelől a várható sajtónyilvánosság miatt a párt még a mostaninál is erőteljesebben felkerül a politikai térképre, másrészt a saját szavazóbázis felmérése és megerősödése is következhet ebből a mostani akcióból.

Hogy melyik párt hogyan jön ki ebből, azt persze nehéz lenne megjósolni. Mint ahogyan azt sem tudni, hogy a Fidesz – túl a már említett és várható hazaárulózáson – mivel válaszol Gyurcsányék mostani lépésére. Mert azt bizonyára ők is tudják, hogy a hazaárulózás ebben az esetben már nem elegendő.

Még hárommilliárd a focira – külföldre is

0

A kormány összesen hárommilliárd forintot szán magyarországi és határon túli fociklubokra és utánpótlás-programokra – olvasható a Magyar Közlöny legújabb számából. A legtöbbet, 5,9 millió eurót a szlovák másodosztályú komáromi egyesület kapja stadionfelújításra.

A kormányhatározat alapján a szlovák második ligában szereplő Komáromi Football Klub körülbelül 1,8 milliárd forintot költhet stadionja felújítására. Lebontják a futballpálya körül meglévő földsáncot, lesz új fűtött füves és műfüves pálya is. A kormány 413,2 millió forinttal támogatja a Székelyföld Labdarúgó Akadémiát és alközpontjait is. Ennek keretében Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és Kézdivásárhelyen épül focipálya világítással, részben fűtéssel és műfüves kivitelű is. A Márton Áron Tehetséggondozó Központ Kollégiumának 2016. évi működtetéséhez 93,2 millió forintot ad az Orbán-kormány.

Jut hazai csapatnak is, a harmadik osztályú kazincbarcikai klub 492 millió forintot kap sportpályafejlesztésre.

A cél, hogy elvégezzék az NB II-es licenchez szükséges fejlesztéseket. A kormány jóváhagyta a Sajóvölgye Focisuli Sportegyesület sportfejlesztési programját is, így a program összesen 200 millió forintnyi támogatást kap.

FRISS HÍREK

Érkeznek az ...

1 milliárd a...

Élő adás Hon...

4 milliárd e...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK