Látszólag business as usual: az MSZP közleményben oda vág az LMP-nek, majd Tarjányiéknak. Közben a fővárosi politikusuk azt mondja inkább Gyurcsány mint Orbán, pedig Botka szerint egyik se. A közvéleménykutatások viszont figyelmeztetnek: még egy kis üres duma és füstbe megy az egész terv. Azaz az állítólagos kormányváltás.
Miközben a szűrések rendre azt mutatják ki, hogy a (szélső)jobboldal köszöni, ennél jobban még nem volt Magyarországon, addig a balliberális tábor mindinkább hozza a 2014-es formáját. Botka László szocialista miniszterelnök jelölt „összefogási” ajánlata – az MSZP(?) szerint – még mindig érvényes, annak ellenére, hogy nem a tömegességükről elhíresült liberálisokon (mármint Fodorékon) kívül mindenki visszautasította.
Botkáék azt mondják, nem baj, van idő.
A párt sajtóosztálya közben ma délután a következő címmel adott ki közleményt: Botka László kormányváltó szövetsége már 2018-ban le akarja váltani a Fideszt – Reagálás az LMP elnökségi tagjának nyilatkozatára. Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja ugyanis azt nyilatkozta, hogy szerinte 2018-ban a Fidesz fog nyerni.
A „mintha mi sem történt volna” (business as usual) hozzáálláshoz tartozik az is, hogy a párt másik közleménye, miután megállapítja, hogy „Botka László és
a Magyar Szocialista Párt hétfői javaslata az ellenzéki összefogásról összezavarta a Fidesz forgatókönyvét”,
megállapítja azt is, hogy „Tarjányi Péternek, a Magyar Progresszív Mozgalom alapítójának mai nyilatkozata nem a kormányváltást, hanem a Fidesz hatalomban tartását szolgálja.”
Az Index írja: „Az MSZP-közeli Tarjányi Péter új mozgalmat indít azzal a Lattmann Tamással, aki a héten tálalt ki arról, hogy miniszterelnök-jelöltséggel hitegette néhány szocialista. A mozgalom célja elmondásuk szerint, hogy nyomás alá helyezzék a baloldali pártokat: fogjanak össze. Botka szerintük eljátszotta a lehetőségét, új kormányfőjelölt kell.”
Ilyen jelekből már le lehet szűrni, hogy valóban körvonalazódik egy MSZP-n kívüli nyomásgyakorlás, amelynek a célja, hogy a párt álljon el a kudarcos Botka-projekttól. Az még nem világos, hogy ez lenne a végső cél vagy
a baloldal eddigi legnagyobb (habár ez sem jelent sokat) pártját akarják megfosztani egy baloldali királycsinálás szerepétől.
De nemcsak kívülről jön a nyomás:
Az ATV-ben Horváth Csaba, az MSZP fővárosi képviselője az ellenzéki összefogásról azt mondta, ideje lenne félretenni a hisztit, a demokratikus ellenzéknek fel kellene mérnie, hogy “töketlensége” miatt felmorzsolódik.
Horváth szerint a képlet egyszerű.
Orbán vagy Gyurcsány?
„Én egy egyszerű kérdést tettem fel magamnak: Orbán vagy Gyurcsány. Ha a kormányváltás bárkinek fontos – nekem fontos –, akkor én Orbán vagy Gyurcsány között mindig Gyurcsányt fogom választani, és azt javaslom: mindenki tegye fel magának a kérdést: ön is, én is, a választók, a politikai pártok, a politikusaik. Tegyék fel azt a kérdést, hogy Orbán vagy Gyurcsány. Ha Orbán a válasz, akkor lépjen be a Fideszbe, ha pedig Gyurcsány a válasz, akkor a demokratikus ellenzék tagjaként, ő kormányváltást akar.”
Na már most, ha Horváth nem fejjel megy a pártfalnak és „a pártban vannak sokan, akik így gondolkodnak”, akkor mi másról lehet szó mint, régi szép kifejezéssel, frakciózásról. A Botka-jelenség a Gyurcsány-ellenességen alapszik, nélküli szinte értelmét veszíti. Ha viszont a pártban sokan másként gondolkodnak, akkor valaminek szakadnia kell.
Minél előbb, annál jobb, mielőtt a (szélső)jobboldali pártok népszerűsége a plafonig ér.
Nem akartam Gyurcsány Ferenc elhíresült őszödi beszédének nem éppen szalonképes szófordulatát használni. A baloldal valahol elszúrta, valahol utat tévesztett. Legnagyobb ereje az MSZP, fél évvel a választások előtt képtelen elmozdulni a harmadik helyről, és számukra Gyurcsány Ferenc az a falat, amit se lenyelni, se kiköpni nem tudnak.
Elvileg lenne lehetőségük, hiszen a közvélemény-kutatások a kormányváltók többségbe kerüléséről tudósítanak, de amikor az ellenzéki pártok szavazóit összeszámoljuk sehogy se jön ki ez a többség. Ha 2018-ban Orbán Viktor megint nyer, akkor megdönt egy rekordot! 1875-1890 között kormányzott Tisza Kálmán, vagyis 15 éven keresztül.
Ha Orbán Viktor kitölti a 2018-2022 közötti negyedik ciklusát, akkor 16 éven át lesz kormányfő,
még ha nem is egyhuzamban. Fölteszem a kérdést tisztelt baloldal: van ez az ember ekkora kaliberű személyiség? Másként föltéve a kérdést: ki csinál, ki csinált ebből a jóindulattal is csak középszerűnek nevezhető figurából történelmi személyt? E kérdésre egyetlen válasz létezik: az alkalmatlan ellenzéke! Vegyük sorra a baloldal által elkövetett súlyos hibákat a rendszerváltástól napjainkig, ahhoz, hogy leszámolva ezekkel a hibákkal újra rendszerváltó erővé válhasson ez a baloldal. Mert most megint rendszerváltásra lesz szükség!
Hova lett a középosztály?
Először is látnunk kell, hogy a rendszerváltás utáni nagy tulajdonátrendezés nem egy széles kis-és középrészvényes, illetve kis-és középvállalkozói középosztályt hozott létre, hanem egy oligarchisztikus rendszert, túlkoncentrált, latin-amerikai típusú tulajdonszerkezettel, amelyet jellemez a középosztály hiánya. Arra a furcsa paradoxonra hívnám föl a figyelmet, hogy a késő Kádár rendszer idejében hatalmas munkaráfordítással, önkizsákmányoló életmóddal önmagát megteremtő középosztály gyorsan erodálódott a rendszerváltás után. Márpedig
csakis a széles, izmos, művelt középosztály képes egy társadalmat modernizálni,
erre sem a régi, sem az új arisztokrácia nem alkalmas a történelmi tapasztalat szerint. A privatizáció elhibázott módja a magyarázat, és persze ennek dandárja az Antall-Boross kormányok idejére (1990-1994) esett, de volt egy előélete, a „spontán privatizáció” már Németh Miklós kormánya idején, és lett egy utóélete, vagy inkább „szerves” folytatása a Horn kormány alatt (1994-1998). A „teremtsünk a kapitalizmushoz gyorsan kapitalistákat” hamis ideológia, amelyet főként Sárközy Tamás jogászprofesszor hirdetett nyíltan, azért volt tévedés, mert szembement a fejlett nyugati társadalmak tulajdonviszonyaira jellemző tendenciáknak: nevezetesen a tulajdon „szétkenődésének”, ha úgy tetszik társadalmasodásának folyamatával a kis-és középrészvények révén.
Antall József
Az egyik oldalon a tulajdonosok száma gyakran már meghaladja az alkalmazottakét, a másik oldalon a nagy vagyonok tulajdonosai sem törekednek egy, vagy néhány vállalat birtoklására, hanem vagyonkezelő holdingokra bízzák tőkéjüket, amelyek diverzifikálják a befektetéseket. Kenneth Galbraith mutatott rá először arra, még az 1960-as években, hogy
a nagy részvénytársaságokban a hatalom átcsúszott a tulajdonosok kezéből a menedzsment kezébe,
lévén ez utóbbiak az információ birtokosai. A kis-és középrészvényes egyetlen módon szól bele a vállalata ügyeibe: veszi, eladja, vagy megtartja az adott vállalat részvényeit. Ne kicsinyeljük le, ez nagyon hatékony „beleszólási” eszköz, jaj annak a menedzsmentnek, amely nem figyeli árgus szemekkel a részvényárfolyamok és osztalékok piaci rezdüléseit!
Bill Gates se törekszik arra, hogy ő birtokolja a Microsoft részvényeinek többségét, mint ahogy ma már nem létezik a régi közgazda tankönyvek által emlegetett „ellenőrző pakett” sem. Bizony, Bill Gates vagyonát sem ő maga kezeli, hanem a nagy vagyonkezelő holdingok. David C. Korten és mások tévednek, amikor azt állítják, hogy pár család kezében van a Föld vagyonának több mint fele, és hogy ők döntenek akármiről is. Rég idejétmúlt logika ma már ez.
A tulajdon birtoklója ma már a középosztály, nagy részük bérből él, a megtakarításait forgatja tőkeként, illetve forgatják helyette a vagyonkezelő holdingok. Ez a mechanizmus biztosítja a gyors szerkezetváltást: ha lemegy egy részvény árfolyama, mert csökken az osztaléka, akkor gyorsan megszabadulnak tőle. Az 1980-as években eladták a Betlehem Steel részvényt, a Chyrsler részvényt, és vettek a kisemberek Apple, Hewlett Packard, vagy IBM részvényt. Ahol viszont túlkoncentrált a tulajdon, mint pl. Magyarországon, vagy Oroszországban, ott Mészáros Lőrinc, Habony Árpád, Szeva bácsi, stb. ragaszkodni fog az „ő” vállalatához, és meg is fogja menteni, a politikai kapcsolatai révén.
Magyarországon ma nem a piaci verseny dönt, hanem az állami megrendelésekhez és az EU-s pénzekhez való hozzáférés lehetősége.
Ez viszont rendkívül kontraproduktív mechanizmus, az eredménye a modernizációt fékező kontraszelekció! De itt a kérdés: hova tűnt a késő Kádár kor kvázi-középosztálya?
Megszorító csomagok
Horn Gyula
A Horn kormány sajnos nem állította le a privatizáció elhibázott folyamatát, hanem ott folytatta, ahol elődje abbahagyta. Bokros Lajos csomagjával (1995-1997) beindult az adósságszolgálat privatizációs bevételekből való csökkentése, aminek ára viszont jelentős nemzeti vagyonvesztés lett. 1997-ben a Tocsik botrányba belebukó Suchmann Tamást Csiha Judit váltotta a privatizációs miniszteri székben, aki kijelentette, hogy nem tudnak hétmilliárd dollár (!) privatizációs bevétellel elszámolni. Máshol a kormány ebbe belebukott volna, nálunk a fű se rezdült. A Bokros-Surányi csomag szembe ment a közgazdasági tankönyvek elemi tanaival! Válság idején pénzt kell pumpálni a rendszerbe, hogy csökkentsük a visszaesés mértékét, ezzel szemben a Bokros csomag a kint levő hitelpénz állomány 70 százalékát szívta vissza. Egy egészséges gazdasági is belerokkant volna! A válságból kivezető út első lépése mindig is a nemzeti valuta megerősítése és az infláció letörése kell hogy legyen! Így kezdte a kilábalást például Margaret Thatcher (1979), Ronald Reagan (1981), Olof Palme (1982), François Mitterrand (1985), és folytatták az egész nyugati féltekén. Ezzel szemben a Bokros-Surányi csomag a csúszó leértékeléssel tudatosan gerjesztette az inflációt, abból a téves megfontolásból kiindulva, hogy az egyensúlyi zavar oka a „túlfogyasztás”.
Erről természetesen szó sem volt, az egyensúlyi zavar oka az elavult gazdasági makroszerkezet és az elhibázott gazdaságpolitika. A megszorító csomag sajnos ismétlődött 2005-2010 között, megint csak közgazdasági téveszmékből kiindulva, mint amilyen a „túlfogyasztás”, a „fedezetlenül kiáramlott bérek”, és hasonló szamárságok. Ismétlem: a valóság ezzel szemben mindig is a humán tényező tragikus alulértékeltsége, a fogyasztás és a piaci kereslet mesterséges leszorítása volt, ami egyben blokkolta a gazdaság természetes potenciálját is. A megszorító csomagok erodálták a vékonyka, erőtlen középosztályt, ugyanakkor kedveztek a nagytőkének. Ne felejtsük el, hogy az infláció a kisember alattomos különadója, a nagy pénztőke számára viszont égből hullott manna! A megszorító csomagok valójában egy V alakú válságot transzformáltak mindig W alakúvá, vagyis elnyújtották a válságból való kilábalást. Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy Orbán Viktor minden egyes hatalomra kerülése előtt egy-egy ilyen dilettáns megszorító csomag nyitotta meg az utat!
Ugyancsak súlyos hiba volt az Antall kormány elhibázott agrárpolitikájának folytatása Hornék által.
Le kellett volna állítani a szövetkezeti rendszer szétverését, az élelmiszeripar elkótyavetyélését, és ma a vidék a baloldalé lenne! Mert a szövetkezet megoldotta a vidéki foglalkoztatást, betöltött egy sor nonprofit funkciót, mint a szociálpolitika, az idősekről való gondoskodás. Mindez a szövetkezet megszűnésével gazda nélkül maradt, és az eredmény a vidék szociális katasztrófája!
A magyar baloldalnak, az MSZP-nek ki kellene mondania végre, hogy soha többet nem lesz megszorítás az ő kormányzásuk alatt, és el kell ismerniük, hogy ezek a csomagok hibás logikából következtek, ellentmondottak a baloldali szellemiségnek, mert a kisemberek tömegeit sújtották anélkül, hogy érdemleges eredményre vezettek volna a gazdasági egyensúly terén. A baloldalnak sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna, kellene helyeznie a nyomor, a szegénység, a kilátástalanság problémájára, mint ahogy eddig tapasztalta tőlük a magyar társadalom!
A „kerítés” probléma
Gyurcsány Ferenc személye mellett még van egy le nem nyelhető, de ki sem köphető „probléma-falat”: a migráció kezelésének kérdése. Látszik e téren a baloldal teljes zavarodottsága, tehetetlenkedése, és ez az, amit az Orbán kormány ragyogóan ki tud aknázni!
Ki kellene mondani határozottan, hogy a kerítést az új baloldali kormány sem bontaná le, hogy elfogadják e téren Orbán Viktor kormányának álláspontját,
és nem kérnek migránsok kényszerű betelepítéséből. És itt teljesen mindegy, hogy „csak” 1292 főről, vagy tízezrekről van szó! A mellébeszélés, a mismásolás e téren teljesen kontraproduktív! A migránsok befogadásának a nyílt hirdetéséről (pl. a DK politikusai által) már nem is beszélek, ez önmagában biztosítja Orbán Viktor újabb győzelmét. Vegyük tudomásul, hogy ez Európa számára is főként biztonsági és nem szolidaritási kérdés! A nyugati hatalmaknak meglenne a katonai, politikai, gazdasági ereje ahhoz, hogy a migránsok hazájában megteremtse a megfelelő létfeltételeket az ottmaradáshoz. Csak élni kellene ezzel az erővel!
De ez már nem az olyan kis államok kompetenciájának körébe tartozik, mint amilyen hazánk. Rengeteg olyan szavazója lesz a Fidesz-KDNP koalíciónak, akik szívesen leváltanák ezt a koalíciót, de alternatíva hiányában inkább rá szavaznak majd. Mert számukra a döntő kérdés bizony a migráció kezelése lesz, függetlenül attól, hogy ez jó-e vagy rossz. A választók nem akarnak még egyszer a 2015-ös évhez hasonló anarchiát. Ezen lehet keseregni, lehet morfondírozni, a lényeg: ez a kérdés fog dönteni 2018-ban! Aki ezt nem érti meg, az veszíteni fog!
Nem tudni milyen megfontolásból rukkolt elő az MSZP hat másik párt címére küldött javaslatával. Pedig első látásra nagyvonalúnak tűnik a dolog: Botka László biztos parlamenti részvételt ígér hat pártnak, felajánlva a szocialisták listás helyeinek 49 százalékát.
Az MSZP kongresszus által megerősített miniszterelnök jelöltje, Botka László és a párt másik két prominense, Molnár Gyula pártelnök és Hiller István választmányi elnök írta alá a DK-nak, az LMP-nek, a Momentumnak, az Együtt-nek, a Párbeszédnek és a Liberálisoknak küldött, általuk nagyvonalúnak minősített ajánlatot.
Ennek értelmében
az MSZP-seké lenne a listás helyek 51 százaléka, a maradékon a többi párt osztozna:
DK-nak 17 százalék jutna,
az LMP-nek 13,
Momentumnak 8,
Együttnek 6,
a Liberálisoknak 3 és
a Párbeszédnek 2 százaléknyi listás hely jutna.
Nem kellett sokat várni a címzettek reagálására. A Demokratikus Koalíció szerint „nincs új elem, Botka László korábbi, már többször elmondott javaslatát ismételte meg. Erről álláspontunkat többször is nyilvánosan kifejtettük. Ezért a ma megismételt javaslattal érdemben nem kell foglalkoznunk, korábbi véleményünk ismeretében azzal nincs dolgunk.”
Ezt követően sorra jöttek a visszautasítások
és csak a Fodor Gábor vezette Liberálisok támogatnák az ajánlatot. Az Együtt például inkább az „új pólusban” (LMP, Momentum, Párbeszéd, Együtt) látná az esélyt a jövő évi választásokon.
A demokratikus ellenzék együttműködésének egyik legfontosabb tényezője Gyurcsány Ferenc személy, akit Botka László semmiféleképpen sem tenne fel az elképzelt közös listára. Márpedig ebbe belebukik még a mainál komolyabb együttműködési ajánlat is. A Demokratikus Koalíciót egyébként pártszavazás is kötelezi arra, hogy semmilyen pártközi megállapodást ne írjon alá egy közös választási listáról, ha azon nem szerepelhet Gyurcsány Ferenc.
A mostani Botka-javaslatban erről a következő áll: „Gyurcsány Ferenc elnök úr számára pedig maximális MSZP támogatást kínálunk ahhoz, hogy induljon el a budapesti XV. kerületben, ami DK-s sikertörténet, Hajdu polgármester kerülete, egy nyerésre esélyes kerület a baloldal számára. Ha Elnök úr nyer, akkor megszerzi azt a legitimitást a társadalomban, amelyet most pártjában élvez.” Azért az ajánlattevők sem gondolhatták komolyan, hogy a DK elnöke ettől meghatódik és azonnal kötélnek áll.
Akkor hát mire volt jó az MSZP mai ajánlattevése?
Látszattevékenység? Időhúzás? Ötlettelenség? Vagy mindez együttvéve?
Egyesek szerint a szocialisták ezzel a lépésükkel (is) egyre inkább kutyaszorítóba kerülnek és a lépéskényszer miatt akár valós tárgyalások is kezdődhetnek a választási együttműködésről. Még egy kapásból visszautasított ajánlatnak is lehet hasznos hozadéka.
A Demokratikus Koalíció szerint semmi új nincs Botka László szocialista miniszterelnök-jelölt ajánlatában, s ezzel ezért nincs is dolguk. A birtokunkba került, az ajánlatot tartalmazó Botka-levél külön is foglalkozik Gyurcsány Ferenc indulásával. Az Együtt elutasította az ajánlatot, mondván, az Új Pólusbeli összefogást támogatják.
A Demokratikus Koalíció szerint Botka László szocialista miniszterelnök-jelölt ajánlatában nincs semmi újdonság a korábban elmondott javaslatához képest, amelyről a DK már többször, nyilvánosan is elmondta a véleményét, ezért úgy érzi, hogy most érdemben nem kell foglalkoznia azzal. A DK sajtóirodája által kiadott közlemény ugyanakkor leszögezi, hogy – ahogy már a MoMa-val közösen megtette az első lépést az ellenzéki együttműködés irányába – szívesen részt vesz minden további tárgyaláson.
Nem véletlen, hogy az első nyilvános elutasítás a Demokratikus Koalíciótól jött. Ugyanis a FüHü birtokába került – az együttműködésbe az MSZP által bevonni kívánt hat ellenzéki párt vezetőinek címzett, Botka László mellett Hiller István és Molnár Gyula által is aláírt – MSZP-levél külön kitér a DK-ra és Gyurcsány Ferencre.
Leírva, hogy Gyurcsány a közvéleménykutatások szerint évek óta az ország leginkább elutasított politikusa, akivel nem lehetne az ellenzéki összefogáshoz vonzani a szükséges egymillió új szavazót.
Az MSZP viszont a biztos frakcióalakítás lehetőségét kínálja a DK-nak, Gurcsánynak pedig maximális támogatást ahhoz, hogy induljon el Budapest XV. kerületében, a baloldal számára nyerésre esélyes kerületben. Ha nyer, akkor megszerzi azt a legitimitást a társadalomban, amelyet most a pártjában élvez – szól a levél.
Az Együtt nemet mondott
Juhász Péter, az Együtt nevében elutasította Botka ajánlatát. Mint közölte: pártja inkább az Új Pólus összefogásában látja a kivezető utat.
A mandátumleosztás
A Botka-levél egyébként részletesen megindokolja a listás mandátumleosztás konkrét számaira vonatkozó ajánlatot, amelyet személyes megkeresésen alapuló két közvéleménykutató számainak átlaga alapján végeztek el, s figyelembe vették a lista első és utolsó harmada közötti bejutási esélykülönbözőséget is. Az arányokban kellene a szocialisták javaslata szerint megállapodni – nem tudni ugyanis, hogy pontosan hány listás és hány egyéni helyhez jutnak majd.
Ami pedig az egyéni körzeteket illeti, ott is törekedni kell a szocialisták szerint az országos listás arányokra, de mindenütt a legalkalmasabb, helyben már bizonyított jelöltnek kellene indulnia.
Azon a néhány helyen, ahol közel azonos támogatottságúak az együttműködésben részt vevő jelöltek, ott a MSZP nagyvonalúságot ígér.
Ahogy közeledett október 23-a, úgy durvult el a politikai közbeszéd. A Fidesz bejelentette: provokációnak tartja, ha Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felszólal a forradalom ünnepén. Az ellenzéki párt ebben az esetben távolmaradását helyezte kilátásba.
A Kossuth téri tüntetők egykori szabaddemokrata vezetőkhöz fordultak segítségért, bebörtönzött társaik szabadon bocsájtásért. Az ORTT – a mai Médiahatóság elődje – egymillió forintra bírságolta a Hír Tv-t a Szabadság téri tudósításáért. Az indoklás szerint a műsorszolgáltató nem tájékoztatott tényszerűen és tárgyilagosan.
A Független Hírügynökség eredeti, szó szó szerinti szövegeit dőlt betűkkel közöljük.
A Magyar Nemzeti Bizottság Kőszeg és társai segítség kéri
Nemzetközi emberjogi és társadalmi szervezetekhez fordulnak a Kossuth téri tüntetők. Csütörtökön a demonstrálók egy csoportja a német IGMF emberjogi szervezet aktivistáival együtt a Markó utcai börtönhöz vonul, hogy tüntessenek a korábbi zavargások miatt fogva tartott, szerintük ártatlanul börtönbe zárt fiatalok szabadon bocsátásáért – közölte Molnár Tamás a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivője szerdai sajtótájékoztatóján.
A fogva tartottak szabadulása érdekében
Molnár Tamás nyilt levélben kért segítséget több egykori szabad demokrata politikustól, így Kis Jánostól, Tamás Gáspár Miklóstól, és Kőszeg Ferenctől.
Arra kérte őket, hogy a fiatalok szabadon bocsátása érdekében vessék latba nemezetközi tekintélyüket.
Takács András a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 elnöke elmondta: október 14-én szombaton, a motorosok újabb demonstációt terveznek, körülbelül 1000 motoros részvételével.
A fegyveres és rendvédelmi dolgozók is tüntetnek
Megtartja október 14-re tervezett, másfél hónappal ezelőtt bejelentett figyelmeztető demonstrációját a 42.000 tagot számláló Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége, közölte Kónya Péter a szövetség elnöke. Elmondása szerint, miután több kérdésben sem sikerült megállapodásra jutniuk a kormánnyal, nem volt más választásuk, a Parlament előtt 11 óra és dél között figyelmeztető demonstrációjukon minden rendvédelmi szervezettől százan képviselik majd a szövetséget, így összesen nyolcszázan tüntetnek majd.
Ha ezt követően sem sikerül megyezésre jutni, akkor október 24-én már a teljes tagságot mozgósítva szerveznek demonstrációt. Kónya Péter hozzátette, a tárgyalásokon több területen is sikerült kompromisszumot kötni, de nem kaptak garanciát a bérek kívánt mértékű emelésére, a pótlékok rendszerének felülvizsgálatára, illetve a bérek vásárlóerejének megőrzésére. Kónya szerint, megengedhetetlen, hogy a rendvédelmi dolgozók egy része akár 450 óra túmunkát végez egy hónapban. Sok büntetésvégrahajtási alkalmazott rosszabb körülmények között dolgozik, mint a fogva tartottak, olykor havi netto 65 ezer forintért.
Ahol Gyurcsány van, ott a Fidesz nincs
A Fidesz közölte: október 23-án délután kettőtől tartja saját megemlékezését Budapesten. A helyszín azonban még nem dőlt el – mondta a párt szóvivője, Szíjjártó Péter.
A Fidesz arra szólítja fel Gyurcsány Ferencet, hogy ne szólaljon fel az 1956-os forradalom emlékére szervezett egyetlen ünnepségen sem, mert az a Fidesz szerint nyílt provokáció az emberek felé. Amennyiben mégis megszólal a kormányfő, akkor a Fidesz nem vesz részt azokon az eseményeken.
Szíjjártó kiemelte, hogy azokon a rendezvényeken, melyeken Sólyom László beszél, részt vesznek. Arra a kérdésre azonban nem tudott válaszolni, hogy ha az államfő beszél, a kormányfő pedig nem, de Gyurcsány Ferenc jelen van az eseményen, akkor részt vesz-e a Fidesz. Az biztos, hogy a parlamentbe szervezett emlékülésre nem megy el az ellenzéki párt, mert ott beszél a miniszterelnök.
Szijjártó szerint Gyurcsány Ferenc minden egyes megszólalása október 23-án nyílt provokáció az emberek és 1956 szellemisége ellen.
A Fidesz szerint ugyanis ’56-ban az akkori emberek a gátlástalanság, a hazugság és a hatalomhoz való mániákus ragaszkodás ellen harcoltak, és a miniszterelnök ma ugyanezeket testesíti meg. Szíjjártó szerint Gyurcsány ma nem kívánatos személy a magyar közéletben és súlyos tehertétel minden október 23-i szerepvállalása.
Megbírságolták a Hír TV-t a Szabadság téri tudósítás miatt
Egymillió forintra bírságolta az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) a Hír TV-t, mert a csatorna több törvényt is megsértett az MTV-székház három héttel ezelőtti ostroma közvetítetéskor – olvasható az ORTT szerdai közleményében.
A Testület szerint a Hír TV a tényszerű és tárgyilagos tájékoztatásról szóló törvényt sértette meg, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének tiszteletben tartását előíró követelményt.
Az ORTT indoklása szerint a csatorna helyszíni tudósítója az incidenseket forradalmi eseményekként próbálta bemutatni. Eközben többször is azt sugallta, hogy a rendőrség fegyverrel fogja leverni a megmozdulást.
A határozat indoklásában az ORTT kifejti: a Hír TV forradalmi, háborús helyzetként számolt be a történésekről, miközben teljes mértékben megfeledkezett a demonstrációk törvényes kereteiről, az események jogállamban szokásos értelmezéséről. A műsorszolgáltató nem tájékoztatott tényszerűen és tárgyilagosan akkor, amikor háborúról, forradalomról, új ’56-ról beszélt.
Az ORTT – közleménye szerint – a szankció kiszabásánál figyelemmel volt a törvénysértés súlyosságára, ugyanakkor mérlegelte azt a körülményt is, hogy a Magyarországon eddig még nem tapasztalt zavargásokról való tudósítás milyen feladat elé állította a műsorszolgáltatót.
Amíg a Fidesz nemzeti konzultál és imádkozik Angela Merkelért, addig a demokratikus ellenzék egy része elment a falig: Botka vagy változtat a menün vagy a projekt kimúlik.
Nem kell különösen vájtfülűnek lenni ahhoz, hogy a különböző MSZP körüli kiszólásokból ne vonja le az ember azt a következtetést, hogy valaminek történnie kell, mert különben megismétlődik a 2014-es baloldali kudarc.
Első hallásra a szocialisták miniszterelnök jelöltje következetesen kitart kulcsfontosságú axiómája mellett, miszerint:
mindenkivel igen, de Gyurcsánnyal nem.
A szombati Népszavában Botka László megismételte korábbi álláspontját; azaz ő is híve a közös listának, a koordinációs tárgyalásoknak, de változatlanul, listán kívül akarja látni Gyurcsányt.
Ezek szerint, ahogy ezt a FüHü is megírta Botka a saját elképzelését tartja egyetlen üdvözítő útnak.
Egészen másként látja a helyzetet az MSZP nemcsak egészségpolitikusa, Havas Szófia a Független Hírügynökségnek nyilatkozva arra a kérdésre, hogy
„Kinek kellene lépnie Botkának, vagy Gyurcsánynak?” ezt válaszolta:
„A nyár elején mi voltunk azok, akik kizártuk az együttműködésből Gyurcsányt, tehát nekünk kell ezt a helyzetet feloldanunk.
Én nem vagyok tényleg Gyurcsány-fan, de erősen túlzónak érzem azt a hatást, amit neki tulajdonítanak. Nem érdekli az embereket, és ezt Kőbányán dolgozva pontosan érzem, hogy van-e Gyurcsány, vagy nincs, inkább azt mondják: nagyon elegük van már a Fideszből, de ami nálunk zajlik az számukra nagyon ellenszenves.”
Havas egyúttal megadja pártja kórleletét is:
„Nincs üzenetünk.
Nem üzenünk semmit, hogy mit akarunk az egészségügyben, az oktatásban, a gazdaságban, a külföldre szakadt hazánk fiaival… Várnak az emberek tőlünk valamit, sokkal kisebb pártok, ha szükséges tízen-húszan kimennek az utcára és tiltakoznak. Mi ülünk és nézünk.”
Nem kevésbé sarkosan fogalmaz Lengyel László, aki szerint „az őszi nyitány ellenzéki káoszba fúlt. Folytatódott a mindenki harca mindenki ellen, egymás és önmaguk legyilkolása”. A politológus, aki Botka László legbefolyásosabb támogatójának számít megállapította, hogy „a politikai tárgyalások sora megakadt a felső szinten.”
A FüHü már korábban megírta, hogy
LENGYEL ELLÉPETT NÉMIKÉPP BOTKA MELLŐL, AZZAL LEGALÁBB IS, HOGY TŐLE ÉS AZ MSZP-TŐL VÁRJA A TÁRGYALÁSOK KIMOZDÍTÁSÁT A HOLTPONTRÓL, AZAZ NEKI KELL MÓDOSÍTANI EDDIG ÁLLÁSPONTJÁN.
Ezek után nem maradt más hátra mint megvárni a hétfőt, amikor is, a Független Hírügynökség információja szerint a szocialisták miniszterelnökjelöltje lépni fog. Kíváncsian várjuk, hogy merre.
Hibázott a pártja, legalább is így gondolja Havas Szófia, az MSZP politikusa. Szerinte, bár nagyon nem szereti Gyurcsány Ferencet, ezúttal – az együttműködésről szólva – a DK elnökének van igaza. Azért vállalja, hogy nyíltan beszéljen és bíráljon, mert nem fél, nem taktikázik, ha kell karcosan fogalmaz. Horn Gyula unokahúgaként egyáltalán nem szégyelli, hogy mást gondol ’56-ról, mint Orbán Viktor. A vele készült interjúban ezúttal sem köntörfalaz; szerinte, ha nem lesz egy hónapon belül ellenzéki megállapodás, nulla az esély jövő áprilisban.
Önt úgy tartják számon, mint akitől félni kell, mert túlságosan szókimondó, ami még nem volna baj, de nem is gondolja meg, amit mond. Így van ez?
Természetesen nem. Épp ellenkezőleg; akkor kattog a fejemben a legracionálisabban a komputer, amikor a leghangosabban kiabálok. Ilyenkor gondolkodom a leggyorsabban és a leghidegebb fejjel. Akik így vélekednek rólam, azok viszont azért terjesztik ezt, mert én nem félek, tehát muszáj valahogy hiteltelenné tenni. Engem nem tudnak fenyegetni, nem tudnak zsarolni, ezért a számat sem tudják befogni.
Ha jól tudom, ki is akarták önt zárni a pártból; a párt elnöke, a jelenlegi miniszterelnök-jelölt…
Tudja sokan megfordultak a tengelyük körül. Ők is. Én viszont ugyanott maradtam, ahonnan elindultam. Én nem szeretek se magamnak, se másoknak hazudni.
Nem arról van inkább szó, hogy ön nem érzi a politika rezdüléseit, nem tudja, mikor van szükség taktikai lépésre? Tudja, amikor nem lehet eldönteni, hogy a falnak rohanó ló vak, vagy bátor…
Igaz, hogy nem feltétlenül a taktikai megfontolások vezetnek, de azért érzem a politika, ahogy ön mondta, rezdüléseit. Nézze, nekem van egy szakmám, amit állítólag elég jól művelek. Én feltettem az életemet huszonéves koromban arra, hogy embereket fogok gyógyítani. Vagyis nekem nem létszükséglet, hogy a parlamentben üljek. Én azért politizálok, mert vannak elveim és szeretném, ha azok érvényesülnének. Ez nincs mindenkinél így.
Sokáig azt gondoltam, hogy olyan közegben vagyok, ahol ezek az elvek általánosan érvényesülnek, de aztán rá kellett döbbennem, hogy ez sokszor és sokaknál nagyon nincs így. Akik taktikáznak, azok valószínűleg egész életükben így működtek. Ők mindig a túlélésre játszottak.
A taktika, a stratégia csak túlélésről szólhat?
De sajnos többeknél igen. Vannak helyzetek, amikor szükség van a taktikára. Én közgazdasági egyetemet is végeztem, menedzserséget is tanultam, egyébként vörös diplomával végeztem…
Ez a vörös még elő fog kerülni…
Gondoltam…De visszatérve a közgázra, ott tanították a helikopter szemléletet, vagyis azt, hogy az ember legyen képes felemelkedni, és fölülről nézni a történéseket. Nekem ezt a lehetőséget biztosítja az a puszta tény, hogy én nem a létemért küzdök a politikában. Nekem nem kell taktikáznom, másként, kicsit vulgárisabban: nekem nem kell mindig keresnem egy aktuális feneket..
Azt mondta, azért van ez így, mert az említett okok miatt ön nem fél. De öntől félnek?
Hogy félnének?
A szájától…
Hát lehet, de tudja, inkább féljenek tőlem, mint sajnáljanak.
Nyilván az lenne a normális, ha ez az interjú kizárólag arról szólna, miként képes a baloldal legyőzni ezt a mai, általa borzalmasnak ítélt hatalmat. De a szocialista párt inkább szól a belső háborúkról, így önnel kapcsolatban is azt hallom egynémely párttársától, hogy kommunista…
Ó, ha csak én egyedül lennék az…
Tehát elfogadja a minősítést?
Már miért ne fogadnám el? A túloldalról a kormányzóktól azt szoktam hallani, hogy a kommunizmus bűnei jellemezték az a bizonyos negyven évet. Én tanultam marxizmust. Hol volt itt kommunizmus? Még a fejlett szocializmusig sem jutottunk el. Az én problémám az, hogy az MSZP lényegében egy utódpárt, és ebben a pártban a szociáldemokráciának sem tudjuk feledzeni a nyomait sem. Itt sokak taktikáznak, a saját túlélésük érdekében
Ön miért nem elégszik meg azzal, hogy szakpolitikusként szolgálja a pártját, miért gondolja helyesnek sokszor szembe menni a fő áramlattal?
Nem is olyan rég vágták a fejünkhöz, hogy mi hiteltelenek vagyunk, pedig épp a szakpolitikával kapcsolatban kerültünk vitába. Nos, ilyen körülmények között nem könnyű érvényesen megszólalni. Úgy tűnik, mások számára hitelesek vagyunk, saját pártunk számára nem. De hogy a kérdésére válaszoljak: azért szólalok meg az egészségügyön kívül másban is, mert megkérdeznek… Nem én keresem a lehetőséget, hogy megszólaljak. Remélem, hogy ezért mert azt látják: vannak gondolataim.
És teljesen csalhatatlannak érzi magát?
Miért érezném annak magam? A gyerekemtől kaptam karácsonyra egy hűtőmágnest, amelyen az szerepel: mindenkinek joga van a véleményemhez, én ehhez tartom magam. Természetesen nincs nálam a bölcsek köve. De azoknál sincs, akik úgy gondolják, hogy náluk van.
De azzal, hogy a nyilvánosság elé áll és a véleménye nem biztos, hogy helyes, akár súlyosan árthat is a pártjának…
Én nem a pártomat szoktam bírálni, legfeljebb zárt körben. Amikor ki akartak zárni a pártból, akkor sem ezt tettem, a párt vezetése gondolta úgy, hogy a Fidesz elvárásainak kell megfelelni. Talán emlékeznek rá, egy orosz tévének adott, orosz nyelven elmondott interjúban mondtam el véleményemet 56-ról… Havas Szófiaként, az édesapám és a nagybátyám emléke miatt beszélek így 1956-ról… Szóval, hogy is van ez? Hogy a Fidesz követel valamit, és az én pártom rohan eleget tenni neki? Rólam mindenki tudja, hogy az én véleményem, családi okok miatt egészen más, és talán éppen ezért megengedhető, hogy másként gondolkodjak róla, mint Orbán Viktor.
Gyurcsány Ferencet tudnám idézni – pedig őt nem nagyon szoktam -, azt mondta, hogy mindenkinek megvan a maga 56-ja. Nem bántam volna, ha a mi pártunk is követi ebben a volt miniszterelnököt.
Következetesen úgy fogalmaz: a mi pártunk, miközben úgy érzem, ez nem az ön pártja…
Még a tagja vagyok…
De eszmeileg…
Még mindig optimista vagyok, hiszek benne, hogy előbb-utóbb visszatalál saját magához.
Ön mit csinál most a pártban?
Egy központi alapszervezet elnöke vagyok, a budapesti elnökség tagja, a budapesti választási bizottság tagja, és az országos egészségügyi tagozat elnöke.
Akkor most beszéljünk a párt jelenéről és közeljövőjéről. Ön szerint hol áll most és mi lesz majd áprilisban?
Úgy látom, hogy most nagyon rossz az irány. Osztom azok véleményét, akik azt mondják: csak úgy lehet legyőzni a Fideszt, ha minden demokratikus párt összefog és egységet alkot. Tudom én, hogy bennünket nagyon sokan nem szeretnek. Nem szeretnek, mert utódpárt vagyunk, és mert szitokszóként használta a párt nevét és képviselőit a Fidesz, és lássuk be ez sokakra hatott. Nem az SZDSZ-eseket vittek el talpig vasban, hanem a legnagyobb ellenfelüket jelentő szocialistákat, bennünket nevezett folyamatosan korruptnak, s nem tudtunk ellene védekezni. És sokan azért csinálnak pártot, a mi oldalunkon, mert szerintük mi már lejárt lemez vagyunk. Tegyük hozzá még azt is, hogy sokan nem hisznek bennünk, nem hiszik, ha valaki, aki régen is arca volt a pártnak, most azzal áll elő, hogy teljesen megújult. Most, a kérdés lényegére térve, úgy látom kissé elvetettük a sulykot, eltaszítottuk a partnereinket is magunktól. A szombati rendezvényünk napján nyilatkozta Szigetvári Viktor, hogy az Együtt Szél Bernadett miniszterelnök-jelöltségét támogatja, Karácsony Gergely nem jött el a rendezvényre, pedig be lett harangozva, a Momentum, LMP fel se merül, mint partner,egyedül a DK van, de azzal meg haragszomrádot játszunk. Szent meggyőződésem, hogy ez nagy hiba a részünkről, és ezt mondom úgy, hogy véleményem szerint ennek a pártnak nem Havas Szonja igazmondása ártott a legjobban, hanem Gyurcsány Ferenc kormányzása és pártvezetése. Ennek ellenére nem látok más megoldást, mint békét kötni, és megtalálni az együttműködés formáját.
Kinek kellene lépnie Botkának, vagy Gyurcsánynak?
A nyár elején mi voltunk azok, akik kizártuk az együttműködésből Gyurcsányt, tehát nekünk kell ezt a helyzetet feloldanunk. Én nem vagyok tényleg Gyurcsány-fan, de erősen túlzónak érzem azt a hatást, amit neki tulajdonítanak.
Nem érdekli az embereket, és ezt Kőbányán dolgozva pontosan érzem, hogy van-e Gyurcsány, vagy nincs, inkább azt mondják: nagyon elegük van már a Fideszből, de ami nálunk zajlik az számukra nagyon ellenszenves. Magyarul a választók már nem is emlékeznek arra, hogy mit tett hét évvel ezelőtt Gyurcsány, talán nekünk sem kellene örökké emlékeztetni őket rá. Nekünk nem a volt miniszterelnök a problémánk…
Hanem?
Hogy nincs üzenetünk. Nem üzenünk semmit, hogy mit akarunk az egészségügyben, az oktatásban, a gazdaságban, a külföldre szakadt hazánk fiaival… Várnak az emberek tőlünk valamit, sokkal kisebb pártok, ha szükséges tízen-húszan kimennek az utcára és tiltakoznak. Mi ülünk és nézünk.
Hány százalék esélyt ad arra, hogy normális megállapodás lesz?
Szeretnék abban bízni, hogy nincs más út.
Ez nem a karcos, hanem a diplomatikus Havas Szonja volt…
Ha én karcos vagyok, akkor az nem tűri a nyomdafestéket. Abban biztos vagyok, hogy Budapesten kell sok egyéni körzetet megnyerni, ez pedig csak akkor lehetséges, ha megköttetik a szövetség. Ha ez nem történik meg, akkor a pártnak annyi… Elképzelhetetlen, hogy nyerhető körzetekben egymás ellen induljunk.
Akkor most végül is mi az esély?
Ha egy hónapon belül nem történik megállapodás, akkor semmi.
Beszélnek decemberről, januárról…
Azt el kell felejteni. Már most késésben vagyunk, már most kellene kampányolni, építgetni az egyéni jelölteket.
Igen ám, de a DK-t most már köti a pártszavazás…
…Szerintem nagyon helyesen…
Az MSZP miniszterelnök-jelöltje meg, legutóbb szombaton, nagyon megkötötte magát. Ebből mi jöhet ki?
Így semmi; várjuk, hogy ki rántja el előbb a kormányt. Rossz verseny ez, ráadásul olyan, ami az alagútban zajlik, senki nem látja hol a fal, és hol a vége… És lassan kitérni sem lehet egymás elől.
Igen, de ez egy olyan alagút, amelyet viszont a közönség pontosan lát, pontosan érzékeli, hogy szembe mennek egymással…
Sajnos, ismerve a szereplőket, nem nagyon látom, hogy bármelyikük képes lenne visszatáncolni. Az alapvető hibát az MSZP követte el, nem szívesen mondom, hogy Gyurcsánynak bármiben is igaza lenne, de részünkről meg az naivitás, hogy lehetséges egy Gyurcsány nélküli Demokratikus Koalíció. . A debreceni időközi választáson megmutatkozott, hogy mi történik, ha az MSZP és a DK egymás ellen harcol.
Azt mondta, hogy nincsenek az MSZP-nek üzenetei. Ön most mit üzenne a választóknak a saját szakterületéről?
Éppen van funkcióm ebben is, mivel Hiller István a választmány elnöke felkért bennünket Kökény Misivel együtt, hogy dolgozzunk ki szakmai koncepciót. Első körben azt írtuk le: vissza kell tenni azokat az összegeket az egészségügybe, amelyeket a Fidesz kivett. Ez lenne az egyik alapja, hogy visszahozzuk a külföldre szerződött orvosokat, nővéreket. Bármilyen jó ötletünk lehet, ha nincs hozzá elegendő és jól felkészült szakember, a szakemberekhez pedig elegendő pénz.
Egy felmérés szerint az emberek többsége az egészségügyet tartja a legfontosabb és legégetőbb kérdésnek, még sincs elégséges érdekérvényesítés ezen a területen. Vajon miért?
A Fidesz nagyon ügyes abban, hogy folyamatosan fenyegesse, sakkban tartsa az embereket. Ez az egyik oldal, a másik média ereje. De sajnos igaz az is, hogy a korábbi évek beidegződése alapján sokan úgy tartják: az egészségügyben dolgozók korruptak. Ez sajnos régóta így van. Az az általános hit, hogy mi zsebre vágjuk a rengeteg pénzt, miközben nem látjuk el rendesen a betegeket. Ezért hagyják el sokan az országot az egészségügyi dolgozók közül.
Végezetül, ha elolvassák a pártján belül ezt az interjút, az lesz a következménye, hogy sokan elgondolkodnak rajta, vagy azt fogják mondani, hogy már megint Havas Szonja őrültségeit kell olvasnunk, és erre még felületet is kap?
Ismerve az elvtársaimat, vegyes lesz a fogadtatás. Bár talán őrültségnek senki nem fogja nevezni. Egyre kell figyelni, mondják a bölcsek: eggyel legyen több a barátaid száma, mint az ellenségeidé. Ez ilyen egyszerű.
Most úgy gondolja, hogy több a barátja, mint az ellensége?
2007. szeptember 23–án a Független Hírügynökség beszámolt arról, hogy körülbelül negyvenen tüntettek vasárnap este Gyurcsány Ferenc szemlőhegyi házánál.
A demonstrálók vasárnap késő délután a fővárosi Kossuth térről indultak a miniszterelnök második kerületi otthonához a Margit hídon át, akkor még körülbelül százan voltak. A bejelentett tüntetés résztvevői a kormányfő távozását és megfogalmazásuk szerint valódi rendszerváltást követelnek – tudta meg korábban a Független Hírügynökség Gonda Lászlótól, a tiltakozást szervező Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivőjétől.
Rendbontás eddig nem volt,
a tüntetőkre körülbelül harminc rendőr vigyáz
a kormányfő házánál – jelentette a Független Hírügynökség helyszíni tudósítója.
A rendőrség este kilenc óráig engedélyezte a tiltakozást, de úgy tűnik, hogy hamarabb befejeződik.
Hétfőn ajánlatot tesz Botka László, Molnár Gyula társaságában a többi demokratikus ellenzéki pártnak – értesült a Független Hírügynökség. Ez immár hivatalos javaslat lesz; az MSZP miniszterelnök-jelöltje, lényegében, az eddig ismert variációval lép a nyilvánosság elé.
Értesüléseink szerint Botka megerősíti, hogy koordinált indulást javasol az LMP-nek, míg a DK-val, a Párbeszéddel és az Együttel közös listát állítana. Az Achilles-sarok kérdésében, azaz Gyurcsány Ferenc szerepeltetésében, forrásaink szerint, nem lesz változás: Botka azt kívánja – és, ha igaz, hogy Molnár Gyulával közösen tájékoztatják majd a sajtót -, hogy Gyurcsány ne legyen rajta ezen a listán, viszont cserébe befutó XV. kerületi helyet kapna egyéniben.
A két párt között eddig is ez volt a casus belli; a Demokratikus Koalíció pártszavazása elvileg nem is engedné, hogy elnöke ne szerepeljen a listán.
Hogy erről az elmúlt napokban volt-e egyezkedés a két párt között, arról nincs információnk, így arról sem, hogy lehetséges-e a DK részéről elmozdulás.
Nem kevésbé tűnik problematikusnak a többi párttal az együttműködés, legalább is az eddigi tudásunk alapján. Az LMP, amellyel az előzetes hvg-hírek szerint Botka a hét csütörtökjén tárgyalt, és amelyről eddig semmilyen megerősítés nem érkezett, hivatalosan a Gémesi féle Új Kezdettel kötött szövetséget, s bár egyes források szerint a párt vezetése fontosnak tartaná, ha szélesebb lenne az együttműködők köre, még nem látják elérkezettnek az időt, hogy ebbe a folyóba belelépjenek. Hadházy Ákos akkor úgy nyilatkozott portálunknak, hogy
semmilyen hivatalos találkozó nem volt az MSZP-vel, s jelenleg nem is látja ennek a közeli esélyét.
Pénteken ugyanezt erősítette meg, azzal a kiegészítéssel, hogy abban a pillanatban, ha hivatalos tárgyalások zajlanak, netán eredménnyel, tájékoztatni fogják a közvéleményt. Egyelőre az az érvényes, hogy Szél Bernadett a miniszterelnök-jelöltjük.
Az Együtt magatartása sem egyértelmű ma még; Juhász Pétertől, a párt elnökétől inkább elutasító, mint a fogadó-készségéről árulkodó mondatok hangzottak el az utóbbi időben. A Párbeszéd esetében az augusztus végi szegedi találkozó után pozitívabb kép rajzolódott ki, a múlt heti MSZP választmányra, ahol Botka bemutatta együttműködő partnereit,
Karácsony Gergely, az előzetes beharangozás ellenére nem ment el; alapvetően a négyszemközti tárgyalást hiányolva.
Pártközi egyezség eddig a Liberálisokkal látszik viszonylag gyorsan kialakulni, Fodor Gábor csütörtökön közölte a nyilvánossággal, hogy kész arra, hogy az MSZP, pontosabban a Botka által felvázolt irány partnere legyen. Igaz azt is hozzátette, reménykedik a szélesebb alapokban.
A fentiek ismeretében az a kérdés, hogy a hétfői, Molnár Gyulával megerősített bejelentés mögött lesznek-e már pozitív tárgyalási eredmények, vagy pusztán taktikai húzásról, egyfajta nyomásgyakorlásról van szó. Ha ez utóbbi, az inkább hátráltathatja a haladást, ha az előbbi, az mindenképpen fontos fejlemény lenne.
Október 8-án állóháború alakult ki az egymásnak feszülő felek között. Kossuth téren folytatódtak a gyűlések, sokan le is táboroztak, miközben a Fidesz és a KDNP vezetői közölték: megszakítanak minden kapcsolatot a miniszterelnökkelé. Közben újabb – Lamperth Mónika és Szekeres Imre által elmondott – nem a nyilvánosságnak szánt szövegek szivárogtak ki.
A Független Hírügynökség eredeti, szó szerinti szövegeit dőlt betűkkel közöljük.
A két frakcióvezető kivételével sem a Fidesz, sem a KDNP nem lesz jelen a parlamentben semmilyen olyan előre bejelentett felszólaláson, amelyen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszél. Ezt Navracsics Tibor, a Fidesz és Semjén Zsolt, a KDNP frakcióvezetője jelentette be hétfőn, közös délelőtti tanácskozásuk után. Az ellenzéki pártok így szakítják meg a politikai kapcsolatot a miniszterelnökkel.
Annak érdekében, hogy a Fideszre és a KDNP-re szavazók képviselete megvalósuljon a parlamentben Gyrucsány Ferenc felszólalásai alatt is, és teljesüljön az államfő ajánlása, Navracsics Tibor és Semjén Zsolt folyamatosan jelen lesz az ülésteremben, de sem interpellációt, sem kérdést nem intéznek a miniszterelnökhöz és nem vesznek részt az általa kezdeményezett egyeztetéseken sem. Ha Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Sólyom László köztársasági elnök, vagy valamelyik parlamenti párt frakcióvezetője kezdeményez találkozót, arra a Fidesz és a KDNP továbbra is elmegy, de Gyurcsány Ferenccel semmilyen politikai kapcsolatot nem tartanak fenn a jövőben – mondta Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője.
MSZP: A Fidesz cinikus és felelőtlen
Az MSZP frakcióvezető-helyettese szerint a Fidesz és a KDNP cinikus és felelőtlen, amikor a parlament helyett továbbra is az utcai politizálást helyezi előtérbe – reagált Mesterházy Attila a két ellenzéki párt hétfői bejelentésére. Mesterházy Attila hangsúlyozta, hogy két listáról bejutott politikussal nem képviselheti a Fidesz és a KDNP az összes választóját.
Satu parancsnok.
Egy nappal Lamperth Mónika területfejlesztési miniszter kiszivárgott beszéde után, újabb MSZP-s politikus beszéde került nyilvánosságra. Ezúttal Szekeres Imrének az MSZP elnökhelyettesének, valószínűleg a szombati választmányi ülésen felvett szavait küldték el ismeretlenek a közrádióhoz.
A honvédelmi miniszter a felvételen az önkormányzati választások után megváltozott erőviszonyokról beszél, ahogy fogalmaz, újra kell gondolni az együttműködést az SZDSZ-szel és az MDF-fel is. Szekeres Imre várhatóan közleményben reagál a kiszivárogtatott hangfelvételre.
A Magyar Rádióhoz eljuttatott felvételen Szekeres Imre egyebek között arról beszél, hogy az önkormányzati választások után az SZDSZ elvesztette országos jelentőségét, országos kispártból budapesti középpárttá zsugorodott, ezért az MSZP-nek ennek megfelelően kell újrafogalmaznia az együttműködést a szabad demokratákkal.
Szekeres Imre ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a kisebbik ellenzéki párt, az MDF 11 megyében szerzett fontos pozíciókat, így a szocialista pártnak velük is új viszonyt kell kialakítania. Szekeres Imre közölte, a szocialista törzsszavazók egyharmada otthon maradt. Az elnökhelyettes ezt politikai és mozgósítási vereségnek nevezte.
Sipos József, az „áruló”
A Független Hírügynökség beszámolója szerint a Magyar Rádió (MR) tudósítója végig jelen volt az MSZP szombati választmányának zárt ülésén és rögzítette is az ott elhangzott beszédeket. Az újságíró az MSZP egyik választmányi delegáltjának segítségével vette fel a beszédeket – állapította meg az országos választmány belső vizsgálata.
A Független Hírügynökség úgy tudja, hogy Sipos József a párt társadalompolitikai tagozatának tagja segített az MR tudósítójának bejutni a zárt ülésre, ahol az újságíró rögzíthette az összes elhangzott beszédet, köztük Szekeres Imre elnökhelyettesét is. A választmányi vizsgálat már lezárult, a megállapításokat egy feljegyzés keretében eljuttatták az országos elnökségnek, amely dönt a esetleges következményekről.
Fiúk (és lányok) a térről.
Az index.hu úgy értesült, hogy Sipos Józsefet az ügyben már meg is hallgatta a párt elnöksége. A szombati zárt ülésen egyébként Gyurcsány Ferenc és Hiller István kivételével valamennyi beszédről készült felvétel.
A hirszerzo.hu internetes oldal pedig úgy tudja, hogy az MSZP elnöksége kezdeményezi a szegedi Sipos József kizárását az MSZP-ből.
Sipos József, aki az újságírót bevitte a zárt tárgyalásra, azt mondta: nem tudta, hogy a riporternő rögzíti az elhangzottakat és mivel nem kezdéskor ültek be, azt sem tudta, hogy a rendezvény nem nyilvános.
A politikus közölte, hogy lemond a pártban betöltött tisztségeiről.
Sipos József az ATV Egyenes Beszéd című műsorában közölte, hogy lemondott az MSZP választmányi tagságáról és a párt társadalompolitikai tagozatának ügyvivői posztjáról.
Elmondása szerint szombaton, az országos választmány ülésének napján a párt társadalompolitikai tagozatának is ülése lett volna. Erre hívta ő a Magyar Rádió riporterét, akivel egyébként másfél-két éve „korrekt viszonyt ápol”. A tagozat ülése azonban elmaradt, így a politikus – megfogalmazása szerint – barátaival elindult a választmány ülésére és ment velük az újságíró is.
Sipos József elmondta: körülbelül 30-45 perces késéssel érkeztek a választmány ülésére, amelyről nem tudta, hogy zárt. Elismerte, hogy hibát követett el, amikor erről nem is érdeklődött senkitől, ám hozzátette, hogy erre nem is lett volna lehetősége, hiszen nem találkozott illetékessel.
A politikus hangsúlyozta, hogy ő és kollégái sem tudták, hogy a rádió újságírója felvételt készít a beszédekről. A riporternek ezt a lépését rendkívül elítéli, hiszen úgy gondolja, hogy – akarva-akaratlanul – a tisztességével játszott, amin ezek után csorba is esett.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Elvileg lenne lehetőségük, hiszen a közvélemény-kutatások a kormányváltók többségbe kerüléséről tudósítanak, de amikor az ellenzéki pártok szavazóit összeszámoljuk sehogy se jön ki ez a többség. Ha 2018-ban Orbán Viktor megint nyer, akkor megdönt egy rekordot! 1875-1890 között kormányzott Tisza Kálmán, vagyis 15 éven keresztül.
Nemzetközi emberjogi és társadalmi szervezetekhez fordulnak a Kossuth téri tüntetők. Csütörtökön a demonstrálók egy csoportja a német IGMF emberjogi szervezet aktivistáival együtt a Markó utcai börtönhöz vonul, hogy tüntessenek a korábbi zavargások miatt fogva tartott, szerintük ártatlanul börtönbe zárt fiatalok szabadon bocsátásáért – közölte Molnár Tamás a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivője szerdai sajtótájékoztatóján.
