Január elsejétől az ukránok leállítják a Barátság kőolaj vezetéket – jelentette be Mihajlo Podoljak, Zelenszkij elnök majd mindenható kabinetfőnöke.
Az ukrán államfő jelezte: felmondják a Gazprommal kötött egyezményt. Január elsejétől orosz földgáz sem jön Ukrajnán keresztül.
Mihajlo Podoljak közölte, hogy a tilalom csakis az orosz földgázra vonatkozik:
Azerbajdzsánból vagy Kazahsztánból továbbra is jöhet az energia Magyarországra a Testvériség vezetéken keresztül.
Hogy érinti mindez Magyarországot? A hvg.hu megkereste a MOL-t, ahol azt válaszolták: egyelőre semmiféle tájékoztatást nem kaptak Kijevből, az ukránokkal korrekt üzleti kapcsolatuk van. Magyarország az Adria vezetéken is kap kőolajat, de teljes mértékben nem oldaná meg a problémát, ha leállna a Barátság olajvezeték. Lehet persze, hogy ott is csak az orosz kőolajra vonatkozna a tilalom, és más államok kőolajat szállíthatnának Magyarországra a Barátság kőolaj vezetéken: például Azerbajdzsán vagy Kazahsztán. Mind a kőolaj mind a földgáz esetében elég sok trükközésre adna lehetőséget az, ha más államok nyersanyagát az ukránok átengednék hiszen elég nehéz megkülönböztetni az orosz kőolajat és földgázt az azeritől vagy a kazahtól. Az ukránoknak szükségük van a tranzitdíjra, az oroszoknak pedig a bevételre hiszen a háborús költségvetés legfőbb bevételi forrása a kőolaj és földgáz export.
Zelenszkij győzelmi terve
Az ukrán elnök bejelentette, hogy hamarosan az Egyesült Államokba utazik, ahol Biden elnököt tájékoztatja arról: miképp akarja Ukrajna megnyerni a háborút Oroszország ellen. Részleteket az ukrán elnök nem árult el, de katonai szakértők rámutatnak arra, hogy Zelenszkij elsősorban azt akarja elérni:
az USA és az európai szövetségesek ne korlátozzák a fegyverek felhasználásának akciórádiuszát vagyis rendszeresen támadhassák Oroszország távoli településeit és stratégiai célpontjait is.
Az amerikai válasz elsősorban attól függ, hogy ki lesz a befutó az elnökválasztáson novemberben. Bár sem Kamala Harris sem pedig Trump nemigen beszél külpolitikáról a választási kampány során, de szakértőik dolgoznak a témán. Mindkét elnökjelölt csökkenteni szeretné az amerikai szerepvállalást Ukrajnában, mert az amerikai közvélemény nem vevő erre. Nem kíván dollármilliárdokat fordítani egy kétséges kimenetelű háborúra. A demokraták Washingtonban úgy szeretnék megoldani az ukrajnai válságot, hogy annak finanszírozását vegye át Európa.
A NATO távozó főtitkára úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy az ukrajnai háború akár tíz évig is eltarthat! Kibírja ezt Ukrajna?
Trump gyorsan le akarja zárni a háborút valószínűleg úgy, hogy közvetlenül tárgyalna Putyinnal. Zelenszkij közölte, hogy az USA-ban találkozni akar Kamala Harris-szel és Donald Trumppal is. A baj az, hogy az USA nemcsak a háborút, de a békét sem akarja finanszírozni Ukrajnában. Legkevesebb ezermilliárd dollárra lenne szükség, de csak nagyon kevesen látnak igazi üzleti lehetőséget Ukrajnában, amely egy fegyverszünet után is háborús övezet maradna. Ukrajna GDP-je lényegesen kisebb mint Magyarországé, és jelenleg is a külföldi támogatás tartja lélegeztető gépen az országot, amely augusztus elsejétől felfüggesztette adósságának törlesztését. A háborúban mindenki rosszul jár, de leginkább az ukrán nép, amely a legnagyobb terhet cipeli, és nem is reménykedhet abban, hogy hamarosan kicsit jobb lesz.
Jake Sullivan, Biden elnök nemzetbiztonsági tanácsadója a legújabb amerikai segély megszavazása után kijelentette: ”hála ennek a támogatásnak Ukrajna képes lesz visszaverni az orosz offenzívát 2024-ben, és 2025-ben offenzívát indíthat az elfoglalt területek visszaszerzésére.”
Richard Haass, a befolyásos Council on Foreign Relations emeritus elnöke cikket írt a Project Syndicate oldalon, hogy megcáfolja a nemzetbiztonsági tanácsadót.
“A matek elkerülhetetlen: Oroszországnak egészen egyszerűen túlságosan sok katonája van, és hadigazdasága ontja a fegyvereket és a lőszert a frontra.”
A másik tényező, amelyet figyelembe kell venni – épp a 2023-as ukrán kudarcot elemezve – az az, hogy a támadáshoz lényegesen több erő kell mint a védekezéshez. A klasszikus szabály 3 az egyhez.
“Egy ukrán offenzíva sok katona halálához vezetne pedig így is hiány van belőlük. Gyorsan kimerülnének a fegyver és lőszer készletek miközben nem sikerülne áttörni a megerősített orosz vonalakat. Közben az ukrajnai háború ellenfelei Nyugaton azzal érvelhetnének: nem érdemes támogatni Ukrajnát hiszen nem tudnak győzni.”
Tűzszünet kell
Erre a nyilvánvaló tényre figyelmeztet a veterán amerikai diplomata:
“a jelenlegi frontvonalon ideiglenes fegyverszünetet kellene kötni!”
Richard Haass azt állítja, hogy “Putyin visszautasítana egy ilyen fegyverszüneti javaslatot”, de ez korántsem biztos. Elnöki beiktatása alkalmából azt mondta, hogy kész a háborúra és a párbeszédre is a Nyugattal. Egy fegyverszünet számára is kényelmes lehet hiszen Oroszországot is kimeríti a több mint kétéves háború. Nagyon kevesen kívánnak hősi halottak lenni egy megnyerhetetlen háborúban.
Putyin leváltotta a kemény vonalas Patrusev tábornokot, régi KGB-s cimboráját a Nemzetvédelmi Tanács kulcsfontosságú titkári posztjáról, és helyébe az engedelmes Sojgut ültette. 2022-ben Patrusev tábornok volt a héják vezére, aki rábeszélte Putyint a “különleges hadművelet” megkezdésére. A háromnaposra tervezett villámháború totális kudarc. Putyin most már csak az arca megmentése érdekében harcol. A NATO az, amely elhúzza a konfliktust holott az amerikai vezérkari főnök már az ukrán offenzíva összeomlása után 2023-ban megmondta: ”patthelyzet alakult ki Ukrajnában, már nem a katonákon hanem a diplomatákon a sor.”
Ezzel ért egyet Richard Haass, aki szerint:
”a fegyverszünet valószínűleg nem vezet békéhez, de hát ugyanez történt Koreában és Cipruson is, ahol a tűzszünet évtizedek óta fennáll.”
“Ukrajna pedig egy tűzszünet után sokkal könnyebben tárgyalhatna tagságról a NATO-ban és az Európai Unióban” – írta a veterán amerikai diplomata a Project Syndicate oldalon.
A Reuters és a Washington Post értesülései szerint Ukrajna elnöke lapátra teszi az ország első számú katonáját, aki az elmúlt hónapokban tárgyalásokat folytatott Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnökkel a rendezésről.
Valerij Zaluzsnij tábornok megnyerhetetlennek tartja a háborút Oroszország ellen, ezért fegyverszünetet szorgalmaz nagyjából a jelenlegi frontvonalon. Zelenszkij elnök az USA támogatásával ezt elutasította. Válaszul Zaluzsnij tábornok azt közölte az ukrán államfővel, hogy csakis akkor tudják folytatni a háborút, ha behívnak még 500 ezer embert, mert az oroszok 3-1 arányban fölényben vannak a fronton. Ezt az utóbbi információt a CIA igazgatója is megerősítette, aki a Foreign Affairsben állást foglalt Ukrajna támogatása mellett.
Zelenszkij elnök nem fogadhatja el az 500 ezres behívást, mert ez népszerűtlenné tenné mind őt mind pedig a háború folytatását Ukrajnában.
“Miért pénzelünk egy megnyerhetetlen háborút?”
Ezt kérdezi Donald Trump, aki választási kampánya során állandóan azt hangoztatja, hogy pillanatok alatt rendezné az ukrajnai konfliktust. Ez minden bizonnyal azt jelentené, hogy elfogadná a területért békét elvet, melyet Zelenszkij elnök elutasít, Zaluzsnij tábornok viszont nem. Putyin azért is vár Trump választási sikerére, mert ebben az esetben bízik a megállapodásban az ukrán elnök feje fölött, ezt pedig győzelemként adhatná el Oroszországban, ahol mind kevésbé népszerű a háború, ahogy választási ellenfelének előretörése figyelmeztető jel lehet a számára: az idő nem neki dolgozik.
Orbán Viktor Brüsszelben nem elsősorban Ukrajna miatt vétózott hanem azért, hogy megkapja az uniós 30 milliárd eurót. 10 milliárdot már sikerült kizsarolnia, de legutóbb már figyelmeztették a magyar miniszterelnököt, hogy “eddig és ne tovább!”
Orbán meghátrált, de abban bízik, hogy az idő neki dolgozik: a megnyerhetetlen ukrajnai háború finanszírozása továbbra is megoldatlan hiszen senki sem tudja Brüsszelben: miből is támogatják hosszú távon Ukrajnát? Macron elnök Davosban azt javasolta, hogy bocsássanak ki e célból közös uniós kötvényeket. Ez előrelépés lenne az Európai Egyesült Államok felé.
Ezzel ellentétes politikai tendenciák érvényesülhetnek a júniusi európai választásokon , ahol előretörhet a szélsőjobboldal. Mind Meloni olasz miniszterelnök mind Morawiecki, Lengyelország ex miniszterelnöke jelezte: szívesen látják a Fideszt frakciójukban a választások után. Orbán el is fogadta a szíves invitálást, amely annak ellenére következett be, hogy Lengyelország és Olaszország támogatja Ukrajna harcát Oroszország ellen, Orbán Viktor viszont nem.
A magyar labdarúgó-válogatott az utóbbi két év legjobb játékát nyújtva hátrányból fordított és nyert 2-1-re vasárnap a világbajnoki ezüstérmes horvát csapat ellen a Groupama Arénában rendezett Európa-bajnoki selejtezőmérkőzésen.
A magyarok második diadalukat aratták a horvátok felett hat döntetlen és három vereség mellett.
Marco Rossi szövetségi kapitány együttese június 8-án Azerbajdzsán vendégeként folytatja az Eb-selejtezőket, három nappal később pedig Wales gárdáját fogadja.
Eb-selejtező, E csoport:
Magyarország-Horvátország 2-1 (1-1)
Groupama Aréna, 22 ezer néző, v.: William Collum (skót)
gólszerzők: Szalai (34.), Pátkai (76.), illetve Rebic (13.)
sárga lap: Dzsudzsák (63.), illetve Lovren (82.)
Magyarország:
Gulácsi Péter – Lovrencsics Gergő, Baráth Botond, Willi Orbán, Kádár Tamás – Pátkai Máté, Nagy Ádám – Dzsudzsák Balázs (Bese Barnabás, 85.), Szoboszlai Dominik (Kalmár Zsolt, 65.), Nagy Dominik (Varga Roland, 40.) – Szalai Ádám
Horvátország:
Lovre Kalinic – Tin Jedvaj (Bruno Petkovic, 78.), Dejan Lovren, Domagoj Vida, Borna Barisic (Marin Leovac, 30.) – Luka Modric, Marcelo Brozovic – Ante Rebic (Josip Brekalo, 67.), Ivan Rakitic, Ivan Perisic – Andrej Kramaric
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
I. félidő:
13. perc: Modric került a magyar védelem mögé a jobb oldalon, visszagurított lövésre, Kramaric pedig csak becsúszva tudta továbbjátszani a labdát az ötös vonalán álló Rebicnek, aki a bal alsó sarokba helyezett (0-1).
34. perc: Dzsudzsák ugratta ki a 16-os jobb oldalán Szalait, aki futtából kilőtte a hosszú sarkot, Kalinic csak beleérni tudott a kapuba tartó labdába (1-1).
II. félidő:
76. perc: Dzsudzsák jobb oldali szöglete után Pátkai és Leovac ugrott fel a labdáért, amely róluk felpattant, majd a hamarabb eszmélő magyar középpályás közelről a keresztléc alá bombázott (2-1).
A magyar és a horvát szövetség elnöke, Csányi Sándor és Davor Suker a meccs előtt köszöntötte Dzsudzsák Balázst, aki – Király Gábor és Bozsik József után – harmadik magyarként érte el a 100-szoros válogatottságot. A hazai szurkolók pedig ismét élőképpel fogadták a nemzeti együttest, a Szent Koronát jelenítették meg az alábbi szöveggel: „Koronázzuk meg együtt a ma estét”.
Az első perctől kezdve nagy iramban futballoztak a csapatok, elsőként az ötödik percben Gulácsinak volt dolga, majd nem sokkal később Baráth egy bal oldali beadásnál levegőt rúgott, de a meglepett Kramaric is célt tévesztett. Ezt követően viszont egyértelműen a magyarok támadtak veszélyesebben, egy ízben Szalai alig maradt le Dzsudzsák kiugratásáról, de a jubiláló szélső pontos beadásából is veszélyes szituáció alakult ki a horvát kapunál. Azonban ahogy Szlovákiában, úgy ezúttal is akkor kapott gólt a magyar csapat, amikor volt néhány ígéretes akciója: egy gyors ellentámadásnál Lovrencsics elsőre tisztázni tudott, de a bedobás után Modric játszotta magát tisztára a 16-os jobb oldalán, végül Rebic senkitől sem zavartatva passzolhatott Gulácsi kapujába.
A magyar csapat hátrányban is nagy akarattal játszott
Marco Rossi együttese viszont a nagyszombati találkozóval ellentétben nem zavarodott meg a bekapott góltól, hátrányban is nagy akarattal játszott, a széleket pedig sokkal jobban kihasználta, így támadásaiban benne volt a gólszerzés esélye, például Nagy Dominik középre gurítását ezúttal már bevetődve elérte Szalai, de irányítani nem tudta igazán a lövést. A magyarok határozottan jobban és aktívabban futballoztak a vb-ezüstérmes riválisnál, így egyáltalán nem volt váratlan, hogy – Dzsudzsák újabb jobb oldali megindulása és hajszálpontos passza után – megszerezték első góljukat a mostani selejtezősorozatban. A szünetig hátralévő időben is fölényben maradtak a magyarok, akik a 2016-os Eb-részvételük óta a legjobb félidejüket játszották igazán nívós ellenféllel szemben.
MTI Fotó: Czagány Balázs
A folytatásra alábbhagyott a magyar csapat lendülete
Így a horvátok birtokolták többet a labdát és inkább ők irányították a játékot, de komoly helyzetük csak abból adódott, hogy Szoboszlai vesztett labdát saját térfélen. Amíg az első félidőben „futószalagon” jöttek a magyar akciók a széleken, addig ebben a periódusban a labdát sem sikerült hosszú ideig megtartani, ugyanakkor a védekezés stabil maradt, így a vendégek fölénye is meddőnek bizonyult.
A percek teltek, a játék nem változott, a magyaroknak – a szurkolói kérésnek megfelelően – mégis sikerült megkoronázniuk addigi teljesítményüket, ugyanis Dzsudzsák bal oldali szöglete után Pátkai megszerezte első válogatottbeli gólját, egyúttal a vezetést. A „semmiből” született gól után ismét felpörgött az iram, a horvátok a korábbiaknál több kockázatot felvállalva támadták, de lehetőséget kínáltak gyors kontrákra, egy ilyenből könnyen megduplázhatta volna előnyét a Rossi-legénység. Noha ez nem jött össze, a hajrában is szinte hibátlanul védekezett a magyar gárda, így nagy és kellemes meglepetést okozva, de mindenképpen megérdemelten őrizte meg minimális előnyét a lefújásig a horvátokkal szemben.
Dzsudzsák és Szalai most boldog
„Már a Himnusznál is elfogtak az érzelmek, mindig is őszinte ember voltam, most is elfognak az érzelmek” – nyilatkozott könnyek között a századszor válogatott Dzsudzsák Balázs az M4 Sportnak.
Az egyenlítő gólt szerző Szalai, aki a szlovák meccsen élesen kritizálta a csapatot, szerint most jó bemenni az öltözőbe.
A válogatottban 100. alkalommal szereplő Dzsudzsák Balázs (b) elismerést vesz át Davor Sukertől, a horvát labdarúgó-szövetség elnökétől (j) és Csányi Sándortól, a magyar labdarúgó-szövetség elnökétől – MTI Fotó: Czagány Balázs
Marco Rossi: megérdemelt győzelmet arattunk
„Hatalmas szívvel játszottunk, de a sikerhez kellett egy csipetnyi szerencse is, hogy a horvátok nem a legjobb formájukat nyújtották. Ugyanakkor mi beletettünk mindent, amit lehetett, így megérdemelt győzelmet arattunk” – értékelt Marco Rossi. Kitért rá, ez a diadal akkor ér bármit is, ha júniusban Azerbajdzsán vendégeként is elhozza a három pontot a válogatott.
A csoport másik mérkőzésén Wales legyőzte Szlovákiát
Wales 1-0-ra legyőzte a vendég Szlovákiát vasárnap az Európa-bajnoki selejtező E csoportjában, amelyben a magyar válogatott is szerepel.
A szlovák kezdőcsapat összeállítása megegyezett a csütörtökivel, amikor házigazdaként 2-0-ra győzte le Magyarországot. A cardiffi találkozón Wales az 5. percben Daniel James révén jutott vezetéshez, a gólt a védő Peter Pekarik nagy hibája előzte meg. A folytatás kiegyenlített mezőnymunkával telt, amelyben a vendégek próbáltak ugyan kezdeményezni, de ritkán adódott lehetőségük a védekezésre koncentráló hazaiakkal szemben. Amikor pedig helyzetbe kerültek, nem sikerült egyenlíteniük, Wales így győzelemmel mutatkozott be a selejtezőben.
Károsnak, és az ellenzéki szavazók becsapásának, ámításának tartom, hogy a választások elcsalásával próbálják befolyásolni őket – mondja a Független Hírügynökség választási szakértője, Szabó Andrea. Szerinte az ellenzék nem találta meg azt az utat, amellyel megszoríthatta volna a Fideszt, de a kétharmados győzelmet az LMP-vel együttműködve megakadályozhatta volna a baloldal.
Szakértői szempontból lehet-e általános következtetéseket levonni a választások eredményeiből?
Igen. Van a 2018-as választásoknak leszűrhető következtetése.
a Fidesz-MPSZ minden kétséget kizárólag megnyerte a választásokat. Ezzel Magyarországon definíciószerűen új pártszerkezet, az ún. domináns pártrendszer alakult ki a versengő pártszerkezet helyett.
A Fidesz győzelme úgy következett be, hogy 2014-hez képest több szavazatot sikerült begyűjtenie. A közvélemény-kutatók által többször hangoztatott, egyébként az előző választások során ténylegesen működő Fidesz-felülmérés, 2018-ban nem igazolható, a biztos szavazó pártot választók körében mért óriási Fidesz támogatottág valóban szavazatokra váltódott.
A migráns-kampány, az utóbbi évek kisebb-nagyobb béremelései, a gazdasági konjunktúra, meghozták az eredményt.
A Fidesz nagy győzelmét nem lehet megkérdőjelezni, az új kormány legitimációja legalább akkora, mint a 2010-es Orbán-kormányé volt.
Károsnak, és az ellenzéki szavazók becsapásának, ámításának tartom, hogy a választások elcsalásával próbálják befolyásolni őket. A választások lebonyolításával kapcsolatban kétségtelenül érzékelhetők problémák, de semmi sem utal szervezett, központilag irányított csalásra.
A baloldali ellenzék beszorult Budapestre, Szegedre, Pécsre, a nagy egyetemi városokba. Országos választást ilyen támogatottsági szerkezettel nem lehet nyerni. Jelenleg az MSZP – némi jóindulattal – városi középpárt, a DK pedig városi kispárt. Mindamellett, a két, egymással is versengő baloldali párt korfája a legidősebb, tömegméretekben nem sikerült új szavazókat bevonzaniuk.
Az LMP szavazatszámban erősödött a 4 évvel ezelőttihez képest, ugyanakkor nagyvárosi rétegpárti jellegéből nem tudott kilépni. Az ellenzéki pártok tehát hiába rendelkeznek relatíve erős nagyvárosi támogatottsággal, ha szembe menve a választási szisztéma logikájával, külön indulnak, így a szavazatok nem koncentrálódnak, hanem széttartanak.
Elsősorban a hódmezővásárhelyi váratlan ellenzéki győzelem után kialakult Jobbik esélyességi buborék kipukkant. Kiderült, hogy a Jobbik az egyéni mandátumok megszerzésében nem tudott érdemben előrébb kerülni 2014-hez képest. A néppárti jellegű támogatottsági szerkezetet továbbra is inkább elérendő cél, mint valóság.
Végül is a magasabb részvételi arány nem az ellenzék remélt sikerét hozta. Miért?
A választás egyik legérdekesebb tényezője épp ez. Az elemzők többsége úgy vélte a választásokat megelőzően, hogy a magas részvétel elsősorban az ellenzéknek kedvez, mert a kormánnyal szemben álló szavazókat mobilizál. Ahogy arra az április 7-én megjelent írásomban utaltam, ennek a feltételezésnek a gyökerei 2002-ből eredtek, amikor a rendszerváltás óta tapasztalt legmagasabb részvétel mellett az MSZP megverte a toronymagas esélyes Fideszt. A Medián választások előtti hetekben megjelent kutatási eredményei azonban óvatosságra intettek, hiszen arra hívták fel a figyelmet, hogy tévedés lehet a 2002 óta hangoztatott vélekedés. Vizsgálatuk szerint
a választások előtt aktivizálódó szavazók olyan vidéki, alacsony iskolázottságú polgárok, akik a Fideszt támogatják és nem az ellenzéket.
A „migránsoktól” való félelem, a Védjük meg Magyarországot! propaganda erősen hat az itt élő lakosságra, emellett az utóbbi 2–3 évben javult jövedelmi helyzetük.
Igazi ellenzéki összefogás esetén lényeges más eredmények születhettek volna?
A mi lett volna, ha? – kérdés teljesen tudománytalan ebben az esetben. Vannak feltételezéseink, lehet darabra kiszámolni, összeadni, kivonni a szavazatokat, lehet spekulálni, de a lényegen ez nem változtat. Az ellenzék nem találta meg azt az utat, azt a nyelvet, azt a stratégiát, amellyel legalább megszorította volna a Fideszt. A budapesti eredmények ugyanakkor kétségtelenül azt mutatják, hogy egyetlen módon győzhető le a kormányzópárt: az egy az egy ellen küzdelemben. Ráadásul, véleményem szerint, hamis a koordinált indulás toposza.
Ebben a választási rendszerben a listás szavazatokat koncentrálni szükséges.
Nem véletlen, hogy a választás előtti szombaton megjelent miniszterelnöki interjúban a fideszes szavazók mindkét szavazatát kérte Orbán Viktor. Ha ezt nem látja be az ellenzék, tehát nem egy jelölttel és egy listával indul a következő választáson, akkor újra és újra végig nézheti, ahogy a Fidesz kétharmados győzelmet szerez az aktuális választásokon.
Teljesen egyértelművé vált a főváros és a vidék közötti szakadék?
Az egyéni képviselőjelöltekre leadott szavazatok alapján a Fidesz nem szerepelt jól Budapesten. Ennek oka azonban nem a Fidesz alacsony támogatottsága. Az ellenzéki szavazók a fővárosban értették meg leginkább pártjaik zavaros, helyenként káoszt idéző egyezkedéseinek legfontosabb üzenetét: egyéni jelöltek közül válassza a legesélyesebbet. Ráadásul az inkább egymás legyőzésére berendezkedő ellenzéki pártok szövetségi politikája Budapesten volt még így is a legeredményesebb, itt tudták érdemben csökkenteni az ellenzéki jelölteket.
A pártlistás szavazatok megyei eloszlása azonban azt mutatja, hogy a legerősebb párt a fővárosban is a Fidesz.
Túlzás tehát azt állítani, hogy a Fidesz támogatottságában szakadék tátongana a főváros és a vidék között. Az látszik, hogy vidéken még erősebb, még határozottabb a Fidesz dominanciája, mint Budapesten. Ahol tényleges látszik a támogatottsági szakadék, azok a baloldali pártok: a települési lejtőn lefelé haladva ugyanis csökken, helyenként megszűnik a választottságuk.
Az LMP-nek tényleg kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy az ellenzék ne érjen el jobb eredményt?
Bár az LMP politikusai – elemi túlélési ösztönüknek engedelmeskedve – ezt a tételt váltig tagadják, bizonyítható, hogy a fővárosban legalább kettő, de inkább négy egyéni választókerületet meg tudott volna nyerni az ellenzék, ha megállapodik az LMP és a baloldal. A fővároson túl azonban az LMP szerepe nem olyan jelentős, ami a párt alacsony vidéki támogatottságának köszönhető. A Fidesz kétharmados választási győzelmét azonban a baloldal az LMP-vel együttműködve megakadályozhatta volna.
(PRO DOMO! Kétharmados, kétharmad közeli, vagy jelentős Fidesz győzelem esetére!!!)
Tudtam, hogy erősek vagyunk és győzni fogunk. Megérte az áldozat, amit a magyar emberek hoztak értünk. Hiába esküdtek a vesztünkre ádáz hatalmak, mi tudtuk, hogy egy életen át kell küzdenünk. Nem tudtak legyőzni bennünket. Hiába támadtak ránk Soros fizetett zsoldosai, a magyar embereket nem tudták térdre kényszeríteni.
A magyar emberek döntöttek: nem a brüsszeli bürokraták, vagy, teszem azt, az ENSZ. Magyarország polgárai a magyar jövőre szavaztak. Arra, hogy Kósa Lajos ne csak egy csengeri háztartásbelivel üzleteljen, de az ország más régióiban élők is részesülhessenek befektetési tapasztalatainak végtelen tárházából. A magyar emberek ma úgy döntöttek, hogy legyen világosság, vagyis, a vejem, Tiborcz István, a jövőben még több tendert nyerjen el. És hogy Mészáros Lőrinc, a mostaninál is több hotelt, földet, gyárat, lapkiadót vásároljon.
Magamat most szerénységből csak annyit: a mostani választás is megerősített abban a hitemben, hogy jó úton járunk. Ígérhetem minden, hazánk sorsáért aggódó polgárnak, hogy még a mostaninál is több stadiont építünk, és ha lesz rá igény, a felcsúti kisvasutat meghosszabbítjuk Bicskéig. Ha nem lesz rá igény, akkor Lovasberényig.
A választások előtt azt mondtuk, hogy nem engedünk a nemzetközi – mondjuk így: internacionalista – nyomásnak, és nem leszünk bevándorlóország. (Bármit is jelentsen ez.) Nem engedjük, hogy az ENSZ, Brüsszel, vagy éppen a most vereséget szenvedett Soros zsoldjában álló magyarországi ellenzék idegeneket telepítsen be az országba.
Hogy ki az idegen, azt mi mondjuk meg. Vagyis, a letelepedési kötvényprogram folytatódik, és a jövőben igyekszünk az ország számára a mostaninál is előnytelenebb, hazánk függőségét még a mostaninál is jobban növelő szerződéseket kötni. Ugyanezt mondhatom el a Paks II beruházásról is, amelyről mindenki tudja,, hogy a jelenlegi formájában csak az oroszoknak jó.
Végezetül, köszönöm a magyar embereknek, hogy a mostani választási eredménnyel lehetővé teszik a számunkra, hogy mindent ugyanúgy folytassunk, mint eddig. Ígérjük, hogy méltók leszünk a bizalomra. S bár Semjén Zsolttal még nem volt alkalmam beszélni – a győzelem perceiben ő az övéivel ünnepel -, a magyar emberek biztosak lehetnek abban, hogy minden körülmények között számíthatnak rá. Ha kell, jövőre is elmegy vadászni Svédországba, s amennyiben igény mutatkozik rá, nem csak rénszarvast, de jegesmedvét, vagy más, kihalófélben lévő állatot is hajlandó lesz elejteni.
Orbán Viktor azt mondta vasárnap, a Fidesz kongresszusán, hogy le fogjuk győzni a nyugatot és a globális elitet. Bármit is jelentsen ez utóbbi.
Miért kell legyőznünk a nyugatot? Vagy, teszem azt, bárkit?
Luxemburgot kellett volna legyőzni a futballpályán, vagy Andorrát. A luxemburgi válogatott fennállása óta összesen négy ország nemzeti tizenegyét győzte le, Andorra ötöt. Nem is oly rég még nyolc gólt rúgtunk a luxemburgiaknak, Nyilasi Tibor egymaga ötöt jegyzett.
Igaz, akkor még nem volt ennyi stadion. Volt viszont számtalan grund, és a magyar játékosok közül többen is a világ legjobbjai között voltak
A nyugat nem futballcsapat, nem legyőznünk kell, hanem együttműködni vele. Mi több: a részévé válni. Mert ennyi zavaros évszázad után el kellene már döntenie ennek a szerencsétlen kompországnak, hogy hova köti ki viharvert ladikját.
Nem a gyűlöletben kellene többnek lenni másoknál, hanem teljesítményben. Mert amíg a teljesítményünk elmarad másokétól, addig szomorú ugyan, de nem igazságtalan, hogy a magyar munkabér negyede, hatoda a nyugat-európainak. Nem igazságtalanság ez, hanem szomorú realitás. Az lenne igazságtalan, ha a gazdaságban is ugyanaz menne, mint a futballban: hogy teljesítmény nélkül is lehet érvényesülni. Vagyis az, ha a béreket nem a teljesítmény árazná be, hanem az, hogy ki tud magáról nagyobbat lódítani.
Nem a nyugatot kellene legyőzni, hanem saját magunkat. Nem Sorossal és a „brüsszeli bürokratákkal” kellene hadakoznunk, hanem saját démonainkkal, rossz beidegződéseinkkel.
Nem támad minket senki, tehát senki ellen nem kell győznünk. Ha pénzt kapunk a „brüsszeli bürokratáktól”, akkor azt tisztelettel meg kell köszönni, és tisztességesen fel kell használni.
Lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb lopódjék el belőle. Mert ne legyenek illúzióink: nem csak Magyarországra jellemző, hogy ahol pénz van, vagyonok vannak, ott lopás is előadódik. De vannak helyek, ahol a lopást nem sikeres vállalkozásnak mondják, és a bűnt nem pártolják, hanem büntetik.
Demokráciának hívják ezeket az országokat. Miután győztünk a saját démonaink ellen, és abbahagytuk a fantomokkal való hadakozást, gondolkodjunk el azon, hogy milyen lenne közéjük tartozni.
„Mi a győzelemről megtanultuk
Hogy a részvétel a fontosabb
Hogy a vereség is fizet szépen
És a győztes sokkal fáradtabb”
Sztevanovity Dusán
Van, aki mindenki mással összefogna, egyedül azokkal nem, akikkel a világért sem. Mások önállóan indulnának, és nem közösködnének senkivel, leszámítva azokat, akikkel igen.
Vannak, akikkel senki nem hajlandó együttműködni, kivéve azok, akik igen. És olyan is van, akivel szinte mindenki összefogna, de ő senkivel sem hajlandó közösködni.
Mindenki senkivel, senki mindenkivel. Vagyis: mindenki mindenki ellen.
A másik oldalon egyszerűbb a helyzet. Ott csupán egyetlen erő van, neki nem kell összefognia senkivel. Hiába hogy kutyaütő, ő fog győzni.
Pedig, ez a majdani győztes társaság korántsem olyan ütős alakulat, mint amilyennek mutatja magát. Épp ellenkezőleg: kispályás csapat ez, libalegelőn lenne a helye. Rendes bajnokságban pofozógép volna. A kapus rendre árnyékra vetődik, a védelem átjáróház, a középpályások csak keresik a labdát, a csatárok még helyzetbe sem kerülnek.
Hogy ez a pancser gyülekezet mindig nyerésre áll, kizárólag annak köszönhető, hogy az ellenfél nincs ott a pályán. Már megy a meccs, de ők még mindig az összeállításon vitatkoznak. Hogy ki legyen a szélső, ki a bekk, és ki az edző.
El kellett volna már dönteni rég, de még az utolsó utáni pillanatban is van egy új, még az eddigieknél is jobb ötlet.
Hogy ne így legyen, hanem úgy. Vagy fordítva. Vagy sehogy.
Mintha a saját vereségükre fogadtak volna.
Győzni? Az meg mi?
Tanították valamikor az iskolában, de épp hiányoztak, és elfelejtették bepótolni.
Ja, és vannak a nézők, akikért lenne ez az egész. Az ő bőrükre megy a játék, de ki a fenét érdekel.
Az idő így is, úgy is, telik. Sőt, nemcsak telik, de múlik is.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
