A járvány terjedésének napi gondjai és feladatai mellett egyre több elemzés foglalkozik a járvány gazdasági, társadalmi, politikai következményeivel, lefutásának lehetséges forgatókönyveivel, kezelésének eszközeivel, a járvány utáni időszak feladataival, esélyeivel, buktatóival.
Valamennyi aspektus figyelmet érdemel, gondos, elmélyült elemzést kíván.
2./ A járvány gazdasági következményeinek menedzselése, negatív hatásainak mérséklése.
A feladat nemcsak bonyolult, hanem eddig ismeretlen eszközöket, megoldásokat követel, azok mellékhatásainak, hátrányos következményeinek tudatában, bizonytalanságaival együtt. Nagy valószínűséggel a kisebbik rossz filozófiáját kell követnünk. Hogy a ma szokásos harcászati fogalmakat használjam: új, még ki nem próbált fegyvereket kell élesben bevetni ismeretlen harci terepen és ellenséggel szemben.
Az igazi kihívást az jelenti, hogy egyszerre kellene oldani a kínálati sokkot, pótolni a tovagyűrűző keresletkiesést és kezelni a járvány humanitárius kockázatait, társadalmi, politikai következményeit.
A kínálat csökkenését részben állami beavatkozásokkal, részben vállalati alkalmazkodással lehet mérsékelni.
Az állam feladata, hogy ahol ez lehetséges, segítse megőrizni a termelési, szolgáltatási kapacitásokat, az infrastruktúra működőképességét, biztosítsa az ellátást szolgáló intézmények, szervezetek működőképességét.
A feladat monetáris, fiskális és jövedelempolitikai eszközök kombinált alkalmazását teszi szükségessé. (Kitűnő elemzések és javaslatok születtek már eddig is a gazdasági krízis kezelésére. Surányi György, Király Júlia és Ricke Werner tanulmányait mindenki figyelmébe ajánlom.)
Lényegében korlátlan hitelezési kapacitással kellene biztosítani a működőképes cégek likviditását, átmenetileg csökkenteni közterheiket, bérkiegészítő támogatásokkal segíteni a foglalkoztatottak megtartását, direkt, vagy közvetett tőkejuttatással segíteni a vállalkozások alkalmazkodását az új piaci helyzethez, technológiai követelményekhez.
Ebben a jegybankoknak és a kereskedelmi bankoknak, valamint a költségvetésnek egyaránt halaszthatatlan feladatai vannak.
A feladat nehezebb része hárul a vállalatokra. A kieső kereslet miatt bekövetkező kibocsátás csökkenéssel egyidejűleg kell alkalmazkodniuk az új körülményekhez. Új beszállítók, szolgáltatók beépítése a termelési, értékesítési láncba, a hiányzó alkatrészek, részegységek, anyagok kiváltása más technikai megoldásokkal, műszaki fejlesztéssel, innovációval úgy, hogy képesek legyenek minimalizálni a visszaesést, illetve felkészülni a krízis utáni igények kielégítésére.
A kieső kereslet pótlásának eszköztára már ma is széleskörű, kipróbált, ismert. Bátor, kombinált alkalmazásukra van szükség.
Az igazi kockázatot az jelenti, hogy átmenetileg vállalni kell a gigantikus méretű kereslet növelés összes negatív hatását: az eladósodást, az egyensúlyi mutatók romlását, a később kibontakozó inflációs nyomást, a termelékenység növekedéstől elszakított jövedelem pótlást, a teljesítmény ösztönzők átmeneti háttérbe szorítását.
A fiskális, monetáris, jövedelem- és szociálpolitikai eszközrendszert összehangoltan és kiterjesztve kell alkalmazni.
A direkt jegybanki finanszírozás tilalmát átmenetileg fel kell függeszteni akár vállalatokról, akár az államról van szó. (A növekvő deficit monetizálása is megengedhető!)
Közvetlenül, célzottan kell pénzt adni az embereknek: bérkiegészítés, munkanélküli segély, szociális segélyek, család támogatások formájában.
Fel kell függeszteni átmenetileg a köztartozások és hiteltartozások fizetését azoknál, akik ezt kérik, mert elveszítették állásukat, vagy megbetegedtek.
Az egészségügyi dolgozók bérét a járvány idejére azonnal meg kell duplázni, a veszélyeztetett munkahelyeken dolgozókét megháromszorozni!
Hasonlóan kellene eljárni a mindennapi ellátást biztosító munkakörökben is – vállalatok esetében állami támogatással. (Mire vár még a magyar kormány?!)
A tönkrement és kiszolgáltatott egészségügyi intézményhálózat azonnali, lényegében korlátlan és sok oldalú támogatásra szorul. (Berendezések, gyógyszerek, szakemberek, stb.)
Az aggregált kereslet növelésének el kellene érnie a GDP 3%-át, az ehhez tartozó deficit és államadósság növekedésével együtt.
Az államháztartás terheinek csökkentése érdekében egyszeri szolidaritási hozzájárulást kellene kiróni a magas jövedelemmel és vagyonnal rendelkező állampolgárokra. (Ez akár progresszív is lehetne!)
Az állami és politikai vezetők bérét a krízis időszakban 50%-kal kellene mérsékelni. (Ezek szolidaritási típusú, bizalom erősítő lépések lennének, gazdasági súlyuk nem jelentős.)
A felesleges, presztizs jellegű, vagy halasztható beruházásokat, kötelezettségeket – pl. sportpályák építése, nagy rendezvények lebonyolítása, vállalása, határon túli szervezetek támogatása, stb – le kell állítani, fel kell mondani.
A kereslet növelő intézkedések hátterét biztosítják a szupranacionális intézmények döntései, új szabályai és gigantikus támogatásai és forrásai. (IMF, Világbank, EKB, EIB, EU,stb.)
Az eddigi magyar intézkedések szükségesek, jó irányúak, de messze elégtelenek!
Az elmúlt évek durván prociklikus, valamennyi erőforrást felélő – nagyrészt elpazarló -, csúcsra járatott gazdaságpolitikája most kiszolgáltatottá teszi a magyar gazdaságot, csökkenti az aktív válságmenedzselés lehetőségét, illetve növeli annak jövőbeni terheit. Ennek ellenére vállalni kell a kockázatot, mert csak így csökkenthetők a még nagyobb vesztességek.
