Kezdőlap Címkék Fidesz

Címke: fidesz

A Jobbikkal jobb? – avagy gondolkozzunk háborús logikával

Bizonyos kérdéseket, ezt nem spórolhatjuk meg, fel kell tennünk önmagunknak. Nem könnyű kérdések ezek, ha úgy tetszik a legnehezebbek azok számára, akik magukat a politikai bal-, vagy liberális oldalra sorolják. Ahogy közelednek a választások, márpedig hovatovább mindössze négy hónap választ el bennünket tőle, úgy válnak egyre erőteljesebbé bizonyos kontúrok, amivel persze nem azt állítjuk, hogy kristályosodik a kép. Inkább csak azt mondjuk: ma nagyobb határozottsággal jósolhatunk várható eredményt, mint akár egy hónappal, de főleg fél évvel ezelőtt.

 

Tudjuk és látjuk: a Fidesz falai nem repedeztek meg, sőt, egyre erősebbé válnak, ahogy haladunk előre az időben. A szomorú az ebben, hogy ehhez nem sokat kellett tennie a kormánypártnak, túl a folyamatos gyűlöletkeltésen, alig-alig volt rászorulva, hogy a kormányzással törődjön, elég volt számára fokozni azt a kampányt, amely egyfelől félelmet kelt az emberekben, másfelől azt üzeni számukra: csak a Fidesz képes őket – az országot – megvédeni. (Természetesen nem mellékes körülmény, hogy a gazdaság nem omlik össze, sőt a szerencsés folyamatoknak köszönhetően érezhető – mármint a zsebünkön érezhető – növekedés van az országban, s bár a szegények sorsa egy cseppet sem javult, velük azonban, véli a Fidesz, nem kell törődni, politikai hasznuk ugyanis elhanyagolható.)

Önmagában azonban ez a társadalom többségében meglévő idegenellenesség nyilván nem lenne elegendő ahhoz, hogy a Fidesz még erősebben megvesse a lábát a hatalomban, és az elfogadható életnívó javulás sem hozna feltétlen sikert számára, ha nem lenne vele szemben egy darabjaira hullott ellenzék. Olyan ellenzék, amely – az eddigiek alapján – képtelen szót érteni egymással, s

noha van közöttük egy-kettő, amely – tegyük hozzá: alig érzékelhetően – növekedik, összességében azonban nem nő a szimpatizánsok száma, annál inkább a csalódottaké.

És ez annak ellenére így van, hogy ma még mindig elmondható: a választó korúak többsége leváltaná, mi több elzavarná az Orbán-kormányt. Vagyis az emberek még sem teljesen ostobák, vagy vakok: látják, hogy merre megy a Fidesz-hatalom, érzik a szabadság hiányát, hogy egyre inkább a légritka levegő felé közeledünk, de nem tudják, mit is tehetnek ellene. Persze: szavazzanak az áprilisi választáson az ellenzékre. De kire? Hol nem vész el a szavazatuk? Létezik-e olyan formáció, amelyben megvalósul a fő cél és bekövetkezik a váltás? Tudnak-e olyan helyzetet létrehozni, amelyben van remény széttörni ezt az autoriter rendszert? Vagy csak elfecsérelt voksokra futja, és menthetetlenül megmarad ez a virtuális demokrácia. (Kornai János nyilatkozza a Magyar Narancsban: szörnyszülöttnek tartja az illiberális, és mindenfajta egyéb jelzővel ellátott demokrácia kifejezést; azt meg már csak én teszem hozzá Kornai szavaihoz, Kádár János bon mot-jával élve: a krumplileves legyen krumplileves, a demokrácia legyen demokrácia. )

A baloldal jelenlegi képe alapján egyértelmű a válasz. A megegyezni képtelen szereplők egyre csak sodródnak, vagy taktikáznak – ki milyen sorsot vívott ki magának.

A hajdan volt vezető ellenzéki párt még mindig nem szabadult meg a belső problémáitól; aktuálisan a kissé tétova elnököt veszi körül éles kritikai hang, miáltal az MSZP változatlanul beleragadt önnön tehetetlenségébe, és csúszik lefelé a kispárti tartomány felé, míg mások meg ki sem tudtak onnan mozdulni.

Nem, nem becsülnénk le az így összegyűjtött szimpátia-szavazatokat – erre Török Gábor politológus hívta fel a figyelmet -, de legfeljebb ahhoz elegendőek, hogy az adott párt képviselői egy picit jobban érezzék magukat, ahhoz viszont kevés, hogy a váltásra váró társadalom tagjai is.

És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, amelyről a bevezetőben beszéltünk. Oda tudniillik, hogy mit kezdjünk a Jobbikkal? Mit kezdjünk azokkal a felvetésekkel, amelyek mára eljutottak odáig, hogy egyáltalán szóba mernek hozni egy olyan választási együttműködést, amelybe bevonható, vagy bevonandó lenne a szélsőjobb szervezet is.

Legyünk egyértelműek: szabad-e, lehet-e a Jobbikkal leülni tárgyalni, annak érdekében, hogy megnyíljon az esély egy új kormányra. E szándéknak megfelelően kell feltennünk azt a kérdést magunknak és mindannyiunknak: mit akarunk jobban? Az elsődleges, mindent megelőző cél a Fidesz leváltása, vállalva ezzel a politikai bizonytalanságot is, vagy az elveinkhez ragaszkodunk: nincs, nem lehet olyan helyzet, amikor kezet nyújtunk a szélsőjobb pártjának.  Ha elfogadjuk a kutatások eredményét, azaz hitelesnek véljük, hogy az emberek hatvan százaléka a változás mellett áll, és ma nincs olyan matematikai modell, amely ennek a kívánalomnak a Jobbik nélkül megfelelne, akkor a váltás másként nem valósítható meg. De persze legyünk óvatosak: nem hihetjük, hogy ez a hatvan százalék egységesen elfogadna baltól a szélsőjobbig tartó konglomerátumot, ugyanakkor az sincs kizárva, hogy a többség vállalná ezt a kockázatot. Böszörményi Jenő a Magyar Narancsban írt elemzésében odáig jut el, hogy feltétlenül szükség van erre a szövetségre, igaz korlátozott tartalommal és korlátozott idővel. Azt is mondja, idézem: „Mivel Orbán háborús logikában gondolkodik, időszerű lenne, hogy az ellenzék is felvegye végre ezt a harcmodort. Háborúban pedig nem lehet válogatni a kínálkozó szövetségesek között.”  Azt is leírja a szerző, hogy

a magyar politikai helyzet nem kínál az ellenzék számára ideális választást, csak rossz opciók között lehet válogatni és – most figyeljenek -: ilyenkor erkölcsi kötelesség a kisebbik rosszat választani.

Elfogadhatjuk-e, magunkévá tehetjük-e hogy ez volna az erkölcsi kötelességünk? Nos, akkor tudjuk megválaszolni ezt a kérdést, ha melléteszünk néhány – talán – vitatható állítást is. Az egyik mindjárt az lenne: hihetünk-e a Jobbik színeváltozásában? Jogos ezt firtatni, de az idő rövidsége – a választás közeledte – nem ad lehetőséget arra, hogy megmérjük az igazságtartalmát. Éppen ezért másként kell feltennünk a kérdést: melyek a Jobbik politikájának azon pusztító elemei, amelyeket nem tett már sajátjává a Fidesz?  Mondhatjuk-e, hogy a Fidesz rasszista, Európa-ellenes, helyenként határozottan radikális jegyeket mutató párt? Attól tartok: mondhatjuk. Ha Orbán kongresszusi – kevéssé rejtett – cigányozására, vagy a kormány Soros plakátjaira és ezáltal ugyancsak kevéssé bujtatott zsidózására gondolok, bizony azt kell válaszolnom: igen ott vannak a kormányzópárt politikájában a radikális elemek. Továbbmenve azt kell megvizsgálnunk: mi várható a Fidesztől, az újabb kormányzati ciklus élén? Ne legyen kétségünk: tovább építi a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, tovább gazdagítja – jórészt közpénzek által – a saját oligarcháit -, tovább szűkíti a demokratikus jogokat, és bizony: változatlanul minden, amúgy függetlennek kikiáltott intézmény élére pártkatonákat állít. És, fennáll a veszély, amennyiben fogyóban lesz az uniós pénz, hogy kivezeti Magyarországot az Európai Unióból.

Mi áll ezzel szemben? Vitathatatlanul – feltételezve azt, hogy immár szélesebb körben képesek lennének megállapodni az ellenzéki pártok, miközben ezt a feladatot a látszólag egymáshoz közel állók sem tudják megoldani – az a politikai bizonytalanság, amely egy ilyen győzelem után fellépne. Túl azon, hogy a szélsőséges Fidesz-hívők elözönlenék a pesti utcákat, a kormányzati elképzelések különbözősége is csak időlegesen tenne lehetővé bármiféle együttműködést. Nyilván egy ilyen megállapodásnál nem feledkezhetünk meg annak szükségességéről sem, hogy meggyőzzük az embereket:

vannak helyzetek, amelyekben a politikai, erkölcsi elveinket megelőzheti az a bizonyos erkölcsi felelősség,

amiről a Magyar Narancs szerzője értekezett, és ez most ilyen helyzet. Mert igaz ugyan, hogy Orbán folyamatosan háborús logikában gondolkodik, ám korántsem biztos, hogy ezt a választók háborús helyzetként fordítják le magukban. Márpedig, ha nincs társadalmi támogatottság, akkor hatvan százalék és kormányváltás sincs. Csak a szégyen.

Hát akkor?

Most joggal várhatja el tőlem az olvasó, aki egyszersmind választó is, hogy megfogalmazzam a végső szentenciát. Vagy: mi legyen, mit tegyen? Pedig egyelőre erre képtelen vagyok; az itt leírtak csak a továbbgondolás kényszerét kínálják. Ma még nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy melyik út vezet a demokrácia teljes halálához. Kizárólag egyet ajánlhatok figyelmükbe: csak rossz opciók léteznek.

A DK is telefonkampányol

0

A DK is telefonos kampányt indít, ők a külhonos állampolgárok szavazati jogának eltörlése érdekében. Petíciójukat már százezernél többen írták alá.

A Demokratikus Koalíció (DK) telefonos kampánnyal erősít rá aláírásgyűjtő akciójára, amellyel azt kívánja elérni, hogy ne szavazhasson Magyarországon, aki soha nem élt itt, nem viseli választása következményeit – közölte Molnár Csaba, a DK ügyvezető alelnöke sajtótájékoztatón.

Három hete indította el aláírásgyűjtő akcióját a DK, azóta a petíciót csak az interneten több, mint 100 ezren írták alá, és beszámolók szerint a DK utcai aláírásgyűjtő pultjai előtt is „hosszú sorok kígyóznak”, így reményeik szerint itt is sok-sok ezer aláírás gyűlik össze – mondta a politikus.

A telefonos kampányban Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke ad tájékoztatást az akció lényegéről, és arról, hogyan lehet csatlakozni a kezdeményezéshez. Molnár Csaba közlése szerint a kampánnyal egy erre szakosodott céget bíztak meg,

amely a következő két hétben minden jogszabály betartásával a vonalas készülékkel rendelkező magyar állampolgárokat fogja felhívni.

Molnár úgy véli: a DK akciója sikeres, és azt mutatja, hogy komoly ellenállásba ütközik Orbán Viktor terve, hogy súlyos milliárdokból határon túlról próbál szavazatokat vásárolni magának.

Egy hete a Fidesz jelentette be, hogy telefonhívásokkal ösztökélik a választókat a „Soros-terv” elleni konzultációban való részvételre.

MTI/FüHü

Pártok támogatottsága: Magasan vezet a Fidesz, zuhan az MSZP

A Závecz Research felmérése szerint nagy előnnyel vezet a Fidesz a pártok között, a második a Jobbik, csak utána jön az elmúlt hónapokban folyamatosan visszaeső MSZP. A mostani állás szerint a parlamentbe még a DK és az egyre jobban erősödő LMP jutna be.

A felmérést a Závecz Research a HVG megbízásából készítette. Az derül ki belőle, hogy az összes választó között 30,6 százalék támogatja a Fideszt, 10,1 százalék a Jobbikot, 8 százalék az MSZP-t, 5,9 a DK-t, 4,8 az LMP-t. 1,7 százalék szavazna a közösen induló Együttre és Párbeszédre, 1,2 százalék a Momentumra, 0,7 a Liberálisokra, 0,6 a Magyar Kétfarkú Kutya Pártra, a KDNP támogatottsága pedig mérhetetlen.

1,4 százalék mondta azt, hogy egyéb pártot támogat, és

magas, 14,6 százalékos a bizonytalanok aránya is.

8 százalék pedig nem árulta el, melyik pártra szavazna.

Forrás: Závecz Research

A pártot választani tudók között a Fidesz 47,1, a Jobbik 15,5, az MSZP 12,4, a DK 9, az LMP  7,5, az Együtt-Párbeszéd 2,6, a Momentum 1,8, a Liberálisok 1, a Kutyapárt 0,9 százalékon áll, a KDNP itt is mérhetetlen. „Egyéb pártot” 2,2 százalék jelölt meg.

Forrás: Závecz Research

A biztos pártválasztók között még jobban kiemelkedik a Fidesz: 49,4 százalék szavazna a kormánypártra. A Jobbikot 17,9, az MSZP-t 12, a DK-t 10,1, az LMP-t 5,7 százalék nevezte meg, a Momentum 2,1, az Együtt-Párbeszéd 1,3, a Kutyapárt 0,9, a Liberálisok 0,6, a KDNP pedig itt is nulla százalékon áll.

Ami érdekesség, hogy míg az előző két csoportban alig, itt viszont jelentősen nőtt a Fidesz támogatottsága az előző hónaphoz képest: akkor 45,1 százalékon állt a párt.

Forrás: Závecz Research

A Závecz Research felmérései alapján azt is meg tudjuk nézni, hogy változott az egyes pártok népszerűsége 2016 februárja óta.

Ezekből az látszik, hogy a Fidesz támogatottsága gyakorlatilag stabil volt, egy-egy hónapban volt némi visszaesés, például idén április-májusban, ami összefüggésbe hozható a CEU és a civil szervezetek elleni törvényekkel kapcsolatos tiltakozással.

(A grafikonokon a kék szín mindig az összes választót, a piros a pártot választani tudókat, a zöld a biztos pártválasztókat jelöli.)

Forrás: Závecz Research

A Jobbiknál szintén tavasszal volt egy mélypont, utána emelkedett a párt népszerűsége, az utóbbi időszakban pedig stagnál, az előző hónaphoz képest most épp csökkent.

Forrás: Závecz Research

Az MSZP-nél viszont az elmúlt hónapok kaotikus eseményei a népszerűségen is meglátszanak. Míg tavasszal a pártot választani tudók és a biztos pártválasztók között is elérték a 20 százalékot,

az elmúlt időszakban folyamatos visszaesés jellemzi a szocialistákat.

Így a legnagyobb ellenzéki erőnek már egy ideje a Jobbik számít, a fordulópont nyár elején volt.

Forrás: Závecz Research

Elégedett lehet viszont a DK és az LMP, mindkét párt, növelni tudta szavazóbázisát az elmúlt hónapokban,

az LMP szavazótábora jelentősen nőtt.

a jelenlegi állás szerint mindketten biztosan bekerülnének a parlamentbe.

Forrás: Závecz Research
Forrás: Závecz Research

Nem mondható ugyanez el a választásra közösen készülő Együttről és a Párbeszédről. Őket a Závecz most először mérte közösen. Külön-külön egy százalék körül álltak az elmúlt időszakban.

Forrás: Závecz Research
Forrás: Závecz Research

A kisebb pártok népszerűsége ingadozó, de nincsenek közel a parlamenti küszöbhöz. A KDNP támogatottsága pedig már hónapok óta mérhetetlen.

Forrás: Závecz Research
Forrás: Závecz Research
Forrás: Závecz Research
Forrás: Závecz Research

Az is látszik, hogy a választásokhoz közeledve csökken az egyéb pártot választók aránya – a bizonytalanok aránya viszont nem igazán.

Forrás: Závecz Research
Forrás: Závecz Research

Varga Miklós esete a Fidesszel, a kétfarkúakkal és a pszichológusokkal

0

Berkecz Balázs, az Együtt alelnöke érdekes levélváltásba keveredett Varga Miklós énekessel, az Európa című sláger egykori előadójával. Az énekes Berkecz egyik blogbejegyzésére reagálva azt írta, hogy a választások közeledtével lesz még itt dolguk a pszichológusoknak. Ezzel Berkecz is egyetért, de azért visszakérdezett: kikre gondol a művész úr?

Megvan még Varga Miklós és az Európa című sláger? És az, hogy Varga a Fidesz 2010-es kampánynyitóján a megzenésített Nemzeti dallal fejezte ki szeretetét Orbán Viktor felé, majd egy évvel később kapott is egy szép lovagkeresztet? Most viszont Varga művész úr engem is megtisztelt néhány emlékezetes Facebook-kommenttel.

Pénteken posztoltam egy videót a Facebookon arról, hogy Tóth Barnabás, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt kaposvári elnöke akciózott Kerepesi Tibor, az Együtt képviselő-jelöltjének rendezvénye után Kaposváron, a Cseri parkban, miközben arrogáns, alezredesi szinten igazoltató rendőrök jelentek meg, hogy „általános igazoltatás alá vonják” a kétfarkú aktivistáját.

Erre a bejegyzésemre reagált Varga Miklós is a következő kommentel: „A választások közeledtével úgy látom lesz dolga a pszichológusoknak is…”

Mivel nem voltam abban biztos, hogy Varga szerint kinek kellene pszichológus, ezért megkérdeztem tőle: „Tisztelt Művész Úr! Kivel lesz dolga a választások közeledtével a pszichológusoknak?”

Jött is a válasz: „Aki megnézi ezt a videót, annak elég egyértelmű. Ez lenne a politika?”

Gondoltam tovább szondázom a Művész Urat, hogy megértsem mit is gondol a politikáról: „Pintér Sándort kellene megkérdeznie, hogy normális-e az, hogy egy politikai akciónál 6 rendőr kell, hogy igazoltasson egy békés aktivistát azzal a hazugsággal, hogy általános igazoltatásról van szó, nem politikai célú rendvédelmi vegzálásról. Sajnos az látszik, hogy a Fidesznél ez a politika, ez az igen egyszerűen átlátható, szimpla emberi és politikainak nevezett törzsi érdekek mentén működő aljas Orbán-rendszer. Néhány fideszes rendezvényen Ön is szerepelt már. Önnek még mindig tetszik ez a rendszer?”

Erre jött a fideszes trollokat megszégyenítő pontosságú sablon: „Valahogyan nekem elegánsabbnak tűnik ez a rendőri “vegzálás” egy magánterületen, mint a 2006-os októberi a budapesti utcákon. Vagy az Önnek jobban tetszett? Akkor nem voltak kérdései a regnáló belügyminiszterhez? A békés aktivistára pedig tényleg ráfér egy pszichológiai vizsgálat. Kérdésére válaszolva igen, sokkal jobban tetszik ez a rendszer, mint a kétfarkúak által kínált alternatíva.”

Bevallom, erre már tényleg nem tudtam nem válaszolni: „Mindig elcsodálkozom, amikor ilyen habonyárpádi/hoppálpéteri/bayerzsolti egyszerűséggel gondolkoznak sokak által nagyra tartott emberek. Megnyugtatom, nekem az sem tetszett, ami a 2006-os októberi a budapesti utcákon történt. Mi az Együttben azon dolgozunk, hogy végre európai élet legyen Magyarországon. Azért dolgozunk, hogy ne az a vén, keresztesháborús, náci/kommunista tömeggyilkosos európai élet legyen itthon, hanem boldog, nyitott és gazdag európai élet teremtődjön Magyarországon. A pszichológusokra pedig a tikkelő bonsai-cézárnak, és a remegő szájú, mindenkit idegesen igazoltató csendőröknek van szüksége, valamint azoknak, akik boldogok attól, amit a Fidesz művel ebben az országban. Ha érdekli, hogy mit kínál az Együtt, akkor itt olvashat utána: https://program.egyuttpart.hu” (Erre eddig még nem jött válasz, ha jön, akkor frissítem.)

Viszont ezek után megnéztem Varga Miklós közösségi oldalát is, mert kíváncsi voltam, hogy ott mit oszt a művész úr. A nálam elejtett kommentekből kiindulva talán nem meglepő, hogy az utolsó nyilvános bejegyzésében Putyin fotója alatt a következő üzenet áll: „A mai Oroszország jogelődje volt talán az egyetlen állam, amely nem írta alá a trianoni békeszerződést 1920-ban. A németek négy órával a végső szentesítés előtt aláírásukat adták a szerződéshez, az oroszok soha.” Hát, ilyen ez a Varga-féle vén Európa a heroizált Putyinnal és a piedesztálra emelt Szovjetunióval… (Gondolom manapság ciki olyat megosztani fideszes körökben, hogy a mai Oroszország jogelődje mit művelt 1956 októberében, de majd a pszichológusok talán segítenek ezt is helyre tenni a kormányváltás után.)

Szerző: Berkecz Balázs, az Együtt alelnöke

Alapítványi pénz: a vizsgálat lezárult, felejtse el

0

Májusban írta meg a sajtó, hogy eltűnt a Szemere Bertalan Általános Iskola és Gimnázium alapítványának pénze. A pénzt a szülők adták össze a gyerekeik táborozására, tanulmányi jutalmakra.

Király András, az iskola napközis tanára, az alapítvány kuratóriumának elnökhelyettese az alapítvány számlájáról egy év alatt több mint 3,5 millió forintot vett föl, de csak egy kis részének elköltéséről tudott számlát bemutatni, 3,2 millió forintot több mint egy hónappal a botrány kirobbanása után fizetett vissza.

Az V. kerületi rendőr-kapitányságon eljárás indult az ügyben, a nyomozást azonban megszüntették azzal, hogy „nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése”.

A tanár azt állította, hogy a pénzt otthon, egy külön dobozban őrizte, a rendőrség pedig nem firtatta, miért volt jobb helyen 3,5 millió forint otthon, egy dobozban, mint a bankban.

A feltűnően tapintatos eljárás vélhetőleg nem független attól, hogy Király a belvárosi önkormányzat jogi bizottságának Fidesz által delegált tagja volt.

A Demokratikus Koalíció szerint fölháborító, hogy a gyerekek táborozására, kirándulására, jutalmazására szánt pénzt büntetlenül lophatja el valaki, ha a zsebében egy Fideszes tagkönyv lapul. A rendőrséget és az ügyészséget a bűn üldözésére és nem politikai indíttatású eltussolására fizetik az adófizető polgárok. A DK az ügy tisztázására írásbeli kérdéssel fordul a belügyminiszterhez és a legfőbb ügyészhez.

Bokros Lajos: A fiúk lopnak

1

Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) elnöke arról ír, hogy az Európai Unió egy hadseregnyi ellenőrt küld Budapestre, hogy évekre visszamenőleg megvizsgálják, mire költötte a magyar kormány a „hanyatló nyugat” adófizetőinek pénzét.

„Erre jött rá az Európai Bizottság. Nos, mi ezt már igen régóta tudjuk. Gyanítom, hogy Brüsszel is régóta tudja, csak hát jogállamban (ilyen az Európai Unió, nem Magyarország), a hivatalok malmai lassan őrölnek.

Össze kell szedni a bizonyítékokat, alaposan fel kell készülni az ellenőrzésre.

Na, most az EU elkészült. Budapestre küld egy hadseregnyi ellenőrt, hogy évekre visszamenően megvizsgáljanak csaknem minden, legalább részben a „hanyatló nyugat” adófizetőinek pénzéből fedezett projektet, közbeszerzési eljárást.

A Fidesz önkényuralom megszokott pökhendi módján igyekszik lekicsinyelni ezt a lépést. Pedig ezúttal jeges kéz markolt a szívükbe. Egyre fokozódik a rémület.

A Fidesznek eddig jól kimódolt terve volt a hatalom és a pénz együttes kisajátítására. Loptak reggel, délben és este, minden hullámhosszon. De ezt nem lehetett kideríteni, feltárni, mert megszüntették a tisztakezű és független ügyészséget és a sajtószabadságot. Erre pontosan azért volt szükség, hogy a Fidesz-bűnszövetkezet garázdálkodásaira sohase derülhessen fény.

Hát, most baj van, fiúk. Arra nem gondoltatok, hogy az általatok papírtigrisnek tekintett EU egyszer megelégeli sorozatos lopásaitokat, hazudozásaitokat? A magyar népnek be tudtátok fogni a száját, de Európának nem. (Miért nem léptetek ki az EU-ból?)

Még egy baj van. Az EU pénze nélkül a Fidesz-hatalom egyetlen napig sem életképes.

Idén már több mint ezermilliárd forintot sikerült projektekre elkölteni, mert a hazai költségvetés ezt megelőlegezte. Igen ám, de abban a reményben, hogy ez az összeg hamarosan befolyik az EU kasszájából, így nem lesz belőle hazai költségvetési hiány.

Hát most az lesz. Minden valószínűség szerint az elköltött összeg töredékét kapja vissza a magyar államháztartás. A fideszes rablóbandának ezzel sikerül megduplázni a magyar költségvetés 2017-es hiányát.

Ha erre rájön a nemzetközi tőkepiac, akkor baj lesz.

Elhiszem, hogy tele a gatya. A játéknak vége lesz hamarosan.” – írja közleményében Bokros Lajos.

Mérföldkő

0

Sajnálattal kell megállapítani, hogy a korrupcióellenes föllépés gyengítésében a Fidesz itteni fiókszervezete, minden esetben, Dragnea és Tăriceanu mellett áll ki, és ezt teheti mindaddig, amíg anyaországi támogatással képes fogolyként maga alatt tartani a rommagyar politikai mezőnyt. Dragnea uralkodásának vége közeleg, mi meg maradunk a politikai osztályunkkal, messze még a rommagyar rendszerváltás, viszont nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e, csak az, hogy mikor.

A tegnaptól illene abbahagyni az eluralkodott összeesküvés-elméletek szajkózását és elgondolkodni azon, ami az elmúlt év politikai mozgásainak lényegét – nem a manipulált közbeszéd szintjén és nem is az „alternatív tények” (lánykori magyar nevén a hazugságok) és az „igazság utáni” (a hazugság egy másik metaforája) szónoklatok szintjén – adja. Mondom, hogy illene, miközben tudom, hogy semmi esély rá hiszen, akik a kamuhírek és konteók útjára léptek, még, ha hirtelen megvilágosodnának is, képtelenek lennének visszatérni a realitások szintjére. Egyetlen diskurzust ismernek az elfogult és irracionális, a puszta hiten alapuló „személyes” meggyőződések és igazolhatatlan föltételezések beszédmódját. A politikai kommunikációban ugyanis, túlságosan elterjedt az a gyakorlat, hogy ott ahol elakad a logika, pontosabban lelepleződik a hazugság, hát alternatív tényekre, kamuhírekre alapozott konteókat kell fölvetni – sokszor ki sem mondani, csak sugallni (ebből a szempontból a román és benne a rommagyar politikai elit mintha szemérmesebb lenne a magyarországinál, kevesebb a sorosozás, vagy a külföldi összeesküvés és a migráncsozás. Ez viszont nem téveszthet meg, hiszen az összeesküvés-elméletekhez való fordulás regionális, sőt ettől is szélesebb körű jelenség, és elég sunyi utalásokat tenni, valamiféle „mély- vagy alternatív államra”, „binomra”, miegymásra, hogy ugyanott legyünk, mintha megneveznék a feltételezett összeesküvés résztvevőit.) – és úgy tenni, hogy ezzel igazolódott az, ami logikus számvetéssel igazolhatatlan.

Ezért kérdés, hogy a politikai mainstream – mindenekelőtt a kifáradt „régi pártok” képviselőit továbbra is hatalmon tartva –, a politikai osztály, megreformálható-e még, vagy csak egy új politikai elitnek sikerülhet a „párhuzamos valóság diskurzusainak” leépítése? (Különösen esélytelen a kijózanodás a „bűnöző felvilág”, a korrupt politikusok esetében, akik – a köznapi összeesküvés-elméletek a legtöbbször megvádoltak „önigazoló” diskurzusaiban, hamis vallomásaikban, félrevezető magyarázataikban jelenik meg, amivel bűnös cselekedeteiket igyekeznek elfödni, felelősségüket elhárítani – érdekből fordulnak a konteókhoz, az alternatív tények fantazmagórikus világához. Mind Dragnea, mind Tăriceanu, a két kormánypárt vezére megvádoltságuk okán kezdtek összeesküvés-elméletekre hivatkozni – a Dragnea diskurzusában maga Soros, mint az ő „személyes ellensége” is megjelent, nem nehéz kitalálni milyen mintát követve –, binomot és párhuzamos államot, rejtett rendszert, stb., emlegetve. Érvek és tények, bizonyítékok helyett konteókra hivatkozni, úgy ahogy érthető a megvádoltak esetében, akik minden eszközt megragadnak reménytelen helyzetükben. Annál különösebb viszont, amikor a holdudvar – hangos nyerítés helyett – követi őket erre a megátkozott területre, mint többek között Márton Árpád „örökös képviselő”, színész/jogász és még ki tudja miféle kitüntetések birtokosa teszi, dagályos és horkolós szövegében. Márton zavaros, manipulatív, viszont a jogi nyelvezetet imitáló diskurzusai különösen ártalmasak, általában a szakértőiséget, a jogi nyelvezetet járatja le: bizalmatlanságot sugall, amikor helytállót mond akkor is gyanús. És tényleg nehéz megállni anélkül, hogy megkérdeznénk: Qui prodest?).

Két további dolog is támogatja a politikai konteók gyakorlatát, egyfelől a médiastruktúra, különösen, ha az online- és közösségi médiák perverz – a hagyományos médiák deontológiai szabályait megkerülő, az oknyomozás, vagy a forrásellenőrzés stb., minimális feltételeit is negligáló, stb. – működésmódjait tekintjük. Másfelől pedig az általános bizalmatlanság közepette, ami nemcsak a politikai, hanem a tudományos mezőnyt is elérte, végletesen relativizálta a szakértőiséget, megkérdőjelezte a tudományos eredményeket, a biztos, igazolható, logikusan megérvelhető igazságok helyett a kéznél levő, egyszerű és gyors válaszokat kínáló mitológiák, cinikus konteók fele fordult, a közönség jórésze.

Ma egy olyan személy van hatalmon és kézivezérléssel irányítja nemcsak a parlament, hanem a háttérből a kormány munkáját is, aki végleges, igaz fölfüggesztett ítéletét tölti és további három vádemelés alanya. Dragnea mindvégig azzal védekezett, hogy minden ellene fölhozott vád, mindegy, hogy a kivizsgálás vagy immár a végleges bírói ítélet meghozatala után jár, puszta összeesküvés, az ő „igazságos és bölcs” kormányzása ellen. Minden korrupciós ügy, melyben neve fölmerült a mély állam, a rendszer, a binom terméke lenne, és őt nemcsak az ártatlanság vélelme illeti meg az új botrányok kapcsán, hanem valóban ártatlan is, hiszen sötét erők próbálják csupán elmozdítani befolyásos helyéről. Másképpen pedig azt is sugallja, pártját megválasztották, tehát ő ártatlan. Mit számít egy kis logikai baki egy ilyen nagy személyiségnél, nem igaz?

Nem Dragnea az első a PSD-s pártvezérek köréből, akik védelmére a pártelit az ügyészség/bíróság lépcsőjére vonul (úgy tűnik semmi sem változott az elmúlt húsz évben, amikor is Adrian Nastase miatt vontak védőkordont politikusok a bíróság lépcsőin, azóta is megpróbálva kimagyarázni a gesztus jogellenes üzenetét), megpróbálva befolyásolni, esetleg megfenyegetni is az ügyészeket, akik idolumukat merészelik kérdőre vonni. De esélyt látok arra, hogy utolsó eset legyen ez a tegnapi. Az újabb vádat a pártelnök ellen ugyanis, nem valamiféle obskurus és elfogult „titkos ügyészség” – mint a vezér próbálta mindeddig sugallni –, hanem az OLAF (az Európai Csalás Elleni Hivatal) indítványozta, bűnöző csoportosulás létrehozásáért, melyről a DNA azt állítja ma is működik, és amellyel költségvetési, illetve EU-s pénzeket térítettek el, párt- és magánzsebekbe (lásd, TelDrum-ügy). Ezért hiteltelen a mély- vagy a párhuzamos államra való hivatkozás, Dragnea most már közvetlenül a DNA vezetőjét és az államelnököt jelöli meg kezdeményezőkként és utcai megmozdulásokkal fenyeget. És itt látok esélyt, hiszen a PSD már a télen is megpróbált ellentüntetést szervezni, szemben a hatalmas Dragnea és korrupció-ellenes megmozdulásokkal, meglehetősen sikertelenül.

Azt hiszem elszámolta magát a pártvezér legalább három másik vonatkozásban is, egyfelől túlzottan bízik a monolitikus pártjában, abban, hogy követni fogja a végtelenségig. Másfelől pedig és ez a bűnös hiba fogja vesztét okozni, a kormány tevékenységét alárendelte személyes és nagyon szűken értelmezett pártérdekének, márpedig a tarthatatlan ígéretek miatt a kormány működésképtelen, a közvélemény érzékeli ezt. Harmadrészt pedig a törvénykezést próbálta/ja saját korrupciós ügyeinek eltussolására, fölmentésére használni és ez is kudarcos, (és erről mondja Márton Árpád, hogy ő nem is érti, holott fölteszem éppen az zavarja, hogy a közvélemény jó része éppen hogy érti, ami itt folyik!) nemcsak a politikai nyugat, hanem a lakosság jó része is elkötelezett a korrupció-ellenes harc mellett. Ma elsőrendű problémának tűnik föl a korrupt politikai osztály ténykedése és ezért könnyen lehet mozgósítani ezzel a témával. Vesztésre áll Dragnea and Co még akkor is, ha parlamenti többséget tud szerezni, olyan nyilvánvalóan kínos ügyekhez is, minthogy az elítéltek bármilyen közméltóságot megpályázhatnak és betölthetnek. Sajnálattal kell észrevételezzük, hogy a korrupcióellenes föllépés gyengítésében a Fidesz itteni fiókszervezete, minden esetben, Dragnea és Tăriceanu mellett áll ki, és teheti mindaddig, amíg anyaországi támogatással, képes fogolyként maga alatt tartani a rommagyar politikai mezőnyt. Dragnea uralkodásának vége közeleg, mi meg maradunk a politikai osztályunkkal, messze még a rommagyar rendszerváltás, viszont nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e, csak az, hogy mikor.

Magyari Nándor László

Fel fog hívni Szijjártó Péter

Fel fog hívni Szijjártó Péter, jelentette be alig egy órával ezelőtt Hidvéghi Balázs. Nem személyesen nekem címezte ezt a közlést a Fidesz kommunikációs igazgatója, amelyet akár fenyegetésnek is felfoghatnék. De nem fogom fel annak, mert tudom, hogy engem nem fog felhívni Szijjártó Péter.

Pedig az én telefonszámom is biztosan megvan nekik, de idáig rendre tartózkodtak attól, hogy felhívjanak. Rosszul esik nekem, hogy számukra nem vagyok megbízható, és nem akarnak nekem semmit sem mondani. Még azt sem, amit másoknak elmondanak: hogy most mindennél fontosabb, hogy hallassák a hangjukat. Merthogy, erről szól ez a mostani telefonos tájékoztató kampány: elmondják az embereknek, hogy szükség van a hangjukra, és főleg arra, hogy a hangjukat hangosan hallassák. Sajnos, legalábbis az eddigi tapasztalatok szerint,

csak azoknak a hangjára van minden eddiginél nagyobb szükség, akik ugyanazt akarják elmondani, mint a kormány.

Vagyis, azt, hogy támadják Magyarországot, végre akarják hajtani a Soros tervét, aki migránsokat akar betelepíteni Magyarországra.

Ha feltételeznék rólam, hogy én is azért akarom hallatni a hangom – minden eddiginél hangosabban – hogy ugyanazt mondjam el, amit ők, akkor bizonyára engem is felhívnának, és akkor én is meghallgathatnám Szijártó Péter külügyminiszter hangját.

Azért arra kíváncsi lennék, hogy amennyiben az a cél, hogy a magyar emberek hallassák a hangjukat, akkor miért őket hívja fel a Szjjártó nevével fémjelzett géphang? Miért nem a magyar emberek hívhatják fel Szijártót, Orbánt,. Lázárt, Rogánt és a többieket, hogy a saját hangjukon elmondhassák nekik, mi a véleményük erről az egészről. Ha tényleg akkora szükség van a magyar emberek hangjára, mint ahogyan azt a kormány állítja, akkor ne csak Szijjártó Péter hangja beszélhessen a telefonban, ne csak őt kelljen hallgatniuk azoknak a kiválasztottaknak, akiket abban a kegyben részesít a kormány, hogy ingyen és bérmentve hallgathatják Szijjártó Péter külügyminisztert.

Azt már csak tényleg félve kérdezem, mondjuk, zárójelben: aki úgy gondolja, hogy még egyszer, vagy ne adjisten, többször is szívesen meghallgatná Szijjártót, van-e erre valamilyen lehetősége?

Bréking nyúz, november 14. – Tudósítás a másik valóságból

0

Vudupolitika és ráolvasásbajnokok manipulációja, nagy liberális fordulat, Magyarországot „szidalmazó” EP-képviselő, EU-s politikai bűnözők és öltözködési tanácsok – a kormánysajtó alternatív valóságából szemezgettünk.

A Magyar Idők publicistája a Fidesz tisztújítása után

„Hiába vezetik a népszerűségi listákat minden kutatóintézetnél évek óta toronymagasan a kormánypártok, a vudupolitika ráolvasásbajnokai gátlás nélkül kormányváltó hangulatot vizionálnak.

A józan ész hívei gyakran gondolkodnak el azon, milyen súlyos, átláthatatlan köd ereszkedhetett az Orbán-fóbiások agyára, vajon miért produkálnak kifejlett elmegyógyászati kórképeket megnyilvánulásaikban. Ám ez tévút. Egyáltalán nem azért magyaráznak félre minden mérési adatot, nem azért vonnak le elképesztő következtetéseket minden eredményből, mert bolondok lennének.

Nagyon is tudatos manipuláció szándéka vezérli a közérzetromboló társaságot, aminek áldozatává válhat mindenki, aki nem figyel kellőképpen. Ezért fontos, hogy lelepleződjön az az álságos módszer, amely az idiótákat is beleszámítja a rezsimelsöprő kisebbség létszámába!”

Az Origo Apáti István jobbikos képviselőről

„Aki nem ma jött a falvédőről, az eddig is körülbelül tisztában volt vele, hogy a Jobbik, élén Vona Gáborral egy frászt néppártosodik, csupán a választók emlékeit törölné ki a múltról, hogy elhitesse magáról, hogy a párt bizony farkasból lett bárány. Ennek az erőlködésnek egy viszonylag látványos állatorvosi esete Apáti István jobbikos országgyűlési képviselő, aki a zsidózó radikális szerepet szögre akasztva lett a nagy liberális fordulat reklámarca.”

A Pesti Srácok Guy Verhofstadtról

„Ismét szidalmazta Magyarországot Guy Verhofstadt, liberális EP-képviselő. A hazánkat rendszeresen ócsároló politikus ezúttal egy Strasbourg-i sajtótájékoztatón vette elő a Nemzeti Konzultációt, amit antiszemintának nevezett, Orbán Viktort pedig ismét leárulózta. Természetesen kijutott a sárdobálásból a lengyeleknek is.” (a helyesírási hiba és az elütés is az eredeti szövegből való)

A Magyar Hírlap arról, hogy az amerikai kormány támogatná a független magyar sajtót

„Miközben a nálunk az NGO-k külföldi támogatását átláthatóbbá tenni akaró törvényre üvöltő farkashordaként magát oly „függetlenül” rávető Brüsszel ezen washingtoni, vészjóslóan hidegháborús, a sajtószabadságot szaúdi karddal ledöfő amerikai lépésére válaszul csukaként hallgat. Beleértve az olyan EU-s politikai bűnözőket is, mint Juncker bizottsági elnök vagy Verhofstadt liberális frakcióvezér. (…)

Egy olyan országban, ahol bármely kis faluban vidáman fogható a média alapcsomagban a legnézettebb RTL Klub híradója, az ATV vagy a Hír Tv. Míg sok esetben még a prémiumcsomagból is hiányzik az Echo Tv, ami azt mutatja, a kormány – sajnos és érthetetlen módon – még a töredékét sem hajlandó megvalósítani az ellene felhozott vádtömegeknek, azaz nem emeli fel a kagylót, és közli e kábelszolgáltatókkal, talán elég a politikai diszkriminációból, miközben hatalmas profitot vágnak zsebre.”

Újabb öltözködési tanácsok a Riposttól

„Több férfit megkérdeztek az interneten arról, hogy milyen ruhákat szeretnek látni a nőkön. Az eredmények alapján mutatjuk, melyek azok a divatos darabok, amikért a legjobban odavannak. Egy dolgot ne felejts el, hogy mindennek ellenére elsősorban magadnak öltözz fel, fontos, hogy jól érezd magad abban, amit viselsz. Egy magabiztos, pozitív kisugárzású nőnél szexisebb nincs! Persze jó, ha tudod, mi a kedvence a másik nemnek.”

Civil szervezeteknek mondott köszönetet a Fidesz

0

Igaz, nem általánosságban, hanem a cukorbetegekkel foglalkozóknak.

A Parlamentben a napirend előtti felszólalások között a fideszes Nyitrai Zsolt beszélt a cukorbetegekről a nemzetközi diabétesz világnap alkalmából. Magyarországon több mint 770 ezer diagnosztizált cukorbeteg él, de összesen akár 1,2 millió embert érinthet a betegség, köztük olyanokat, akik nem is tudnak róla.

A fideszes képviselő megköszönte azoknak a civil szervezeteknek a munkáját,

akik sokat tesznek a cukorbetegekért.

Az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó a népességfogyásról beszélt, amit „az egyik legnagyobb és legsúlyosabb” problémának nevezett. Szerinte nem lehet családbarátnak nevezni a kormányt: 200 ezer magyar pár meddő, a nyolcvan százalékuk inkább magánklinikára megy, mert

nem bízik az állami intézményekben.

Rétvári Bence, az Emmi államtitkára válaszában azt mondta: a kormánynak az a célja, hogy az állami kapacitások bővítésével minél több pár hozzáférjen a lombikbébi-programhoz.

Az LMP-s Ikotity István szerint „komoly dolgozói szegénység sújtja a kezdő pedagógusokat”, a jobbikos Dúró Dóra arról beszélt, hogy rendezni kellene a szociális szférában dolgozók bérét (Rétvári erre simicskázással válaszolt), a KDNP-s Hoffmann Rózsa szerint pedig a magyarság sorskérdéseiről kell beszélni, mivel „újból Magyarországot akarja szégyenpadra állítani az EU több nagyhangú politikusa”.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK