Kezdőlap Címkék Fidesz

Címke: fidesz

Orbán az oroszlánketrecben

0

Miután Strasbourgban  az Európai Néppárt frakcióvezetője is megszavazta a határozatot a magyar kormány elítéléséről és a hetedik cikkely alkalmazásáról, ezért sokan úgy vélik: logikus lenne, hogy az Európai Néppárt kizárja tagjai közül a Fideszt.

A magyar miniszterelnök ugyanis semmilyen megbánást vagy kompromisszum készséget sem tanúsított. Ám a párizsi Le Monde-nak nyilatkozó néppárti politikusok óvatosan mérlegelik az esélyeket. Mindenki a közelgő uniós választásokra gondol, és az Orbán-Salvini szövetség, szemben egy Macron-Merkel csapattal, nem biztos, hogy szerencsés választás lenne az Európai Néppárt szempontjából.

Beeresztjük az oroszlánokat a ketrecbe, aztán meglátjuk, hogy ott mi lesz:

megbékülnek vagy megeszik egymást

– nyilatkozta a párizsi Le Monde-nak egy magát megnevezni nem kívánó európai néppárti politikus.

Ha a Fidesz nem akar távozni a Néppártból, ki kell zárni

0

A Fidesz és az Európai Néppárt kapcsolatáról közölt kommentárt a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című konzervatív vasárnapi német lap. Hírünk a világban.

Az Orbánnak távoznia kell című cikkben kiemelték, hogy az Európai Parlament „elmondhatatlanul lejáratta volna magát”, ha nem szavazza meg a jogállamiság magyarországi helyzetével foglalkozó, úgynevezett Sargentini-jelentést.

Orbán Viktor kormányfő ugyanis „megszorongatja a civil társadalmat, alattomoskodik egy, a világra nyitott, vagyis számára kényelmetlen egyetemmel szemben”, és „semmibe veszi a tehermegosztásról hozott érvényes döntéseket a migráció területén”.

Az EP „kétharmados többsége után most a tagállamokon a sor”. Kevés az idő, mert májusban EP-választást tartanak, és

„fontos, hogy az Európa-párti pártcsaládok egységesen lépjenek fel a nacionalistákkal szemben”. 

Az egyik ilyen pártcsalád az EPP, benne a német Kereszténydemokrata Unióval (CDU) és a Fidesszel. Ha ez így is marad, az Európa-pártiaknak a választási kampányban „egy csónakban kell evezniük az Európa-ellenesekkel”, ami „nem vezet jóra, ezért a Fidesznek távoznia kell a néppártból”.

Hozzátették, hogy

ha a Fidesz nem akar távozni, ki kell zárni.

Tagsága megszűnésének lesznek hátrányos következményei, „hiszen Orbán emberei a következő parlamentben az ellenfeleket erősítik majd”, azonban az előnyös következmények túlsúlyban vannak, mert az EPP „soha nem tudna Orbánnal együtt egységesen küzdeni egy erős Európáért, nélküle viszont képes erre”.

Gyurcsány: Magyarországnak lúzer miniszterelnöke van

1

Európai magyarok” – ezzel a címmel tartott évadnyitó beszédet tartott Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke. A DK elnöke szerint nemzeti, demokratikus ellenállásra van szükség.

 

A DK elnöke Orbán Viktor mellett azokat is bírálta, akik nem szavazták meg a Sargentini-jelentést. Szerinte akik nem voltak ott a Sargentini-jelentés voksolásakor vagy tartózkodtak, azok nem tekintetők a magyar ellenzék becsületes, tisztességes részének.

A Demokratikus Koalíció elnöke szerint Magyarországnak lúzer kormányfője és lúzer kormánya van. Szerinte Orbán itthon lophat, csalhat, hazudhat és hatalomban tarthatja magát, de Európában elveszítette a becsületét. A Fidesz azt próbálja láttatni, hogy a menekültválság az Európai Unió legnagyobb problémája,

ez azonban hazugság, mert a válság véget ért.

Gyurcsány Ferenc szerint a diktatúrákat nem parlamentek, hanem a szervezett népakarat szokta megbuktatni. Ilyen szervezett népakarat buktatta meg a kormányt Belgrádban, Kairóban, legutóbb pedig Pozsonyban. És ez a szervezett népakarat kényszerítette visszavonulásra a magyar kormányt az elmúlt években az internetadó, a vasárnapi boltzár és az olimpia esetében.

A miniszterelnök, aki elkésik a vacsoráról

Az imént jött a hír, hogy a Csedzsura (Jeju, koreai sziget délen) csempészett közel ötszáz jemeni állampolgárságú menekülő közül 23 kapott ideiglenes tartózkodási engedélyt, oktatásban, ellátásban, lakhatásban részesülnek, addig maradhatnak, amíg az országukban nem javul a helyzet. 7 ember kérelmét elutasították, a többieké még feldolgozás alatt. Ez azért hír, mert Dél-Korea Jement hivatalosan nem fogadja el háború sújtotta területként, mindenki arra számított, hogy kiutasítják őket, de nem így történt, habár az ideiglenességet igencsak hangoztatták az indoklásban.

A gyermekeim mesélték, hogy sokat beszélnek politikáról a holland, és más európai országból érkezett egyetemisták, sokszor esik szó Magyarországról, Koreáról alig, alig tudnak valamit a Kpop-on kívül.

Orbán Viktort szánalmas figurának tartják a diákok, akinek diktátor hajlamai vannak, ugyanakkor sokan vannak akik Judith Sargentinit sem kedvelik, a zöld párti politikus nagy pártolója a bevándorlásnak, és természetesen a menekültek befogadásának, ám ez a két dolog ott sincs a gyerekek fejében teljesen tisztázva, a gazdasági bevándorlókból pedig egyszerűen elegük van, ezt a véleményüket nem is rejtik véka alá, az okok meglehetősen nyilvánvalók, és kézzelfoghatóak a kábítószer kereskedelmen keresztül, a bandaháborúkon át széles a paletta.

A fiatalok nem píszí-k, a hollandok különösen nem azok, sokallják a német tanulókat az egyetemen, és azt a szokásukat, hogy mások jelenlétében is németül beszélnek egymással, holott az tilos. Megmondják a véleményüket bármiről, de magukról is, az öniróniájuk irigylésre méltó.

A gyerekeimet ázsiainak látja majd minden európai, úgyhogy ők nem élik meg közvetlenül a magyarokkal szembeni ellenszenvet, ami létezik Hollandiában is, bár a mértéke korántsem olyan magas, mint Nagy Britanniában.

Az angol barátnő mesélte a lányomnak, hogy ő nem is érti, hogy bírják az Angliában élő magyarok a rájuk nehezedő nyomást, rasszizmust, kettős mércét, holott jóformán csak olyan munkát kapnak, amit egyetlen angol sem akar elvégezni, a kislány részletesen elmondta, mekkora a különbség a valóság, és Anglia külső megítélése között, hogy az ottani fiatalok nem mennek egyetemre, hogy a társadalmi különbségek szinte áthidalhatatlanok, hogy a kis kelta halászfaluból, ahonnan ő származik, ő az egyetlen akinek diplomája lesz, és, hogy ezért a közösség nem néz fel rá, sokkal inkább kiközösíti, mert nem áll be a sorba, a korabeli, helyi fiatalok közé, hogy hányan élnek segélyből munka helyett, közben azt kiabálják, hogy a kelet-európaiak elveszik a munkájukat, mennyire romboló az emberi tudatlanság.

Azt tapasztaltam, hogy a dél-hollandok igen érdeklődőek az európai politikát illetően, és igen tájékozottak is.

A felnőttek persze óvatosabban fogalmaznak, de amit Orbán Viktor, és csapata művelt vita, illetve válasz gyanánt az Európai Parlamentben a Sargentini jelentés kapcsán, az finoman szólva is a mi szégyenünk.

Ugyan, ha megkérdezik honnan jöttem, azt szoktam válaszolni szemrebbenés nélkül, hogy Koreából, amire a németek pislognak, de nem mernek kérdezni, a hollandok viszont visszakézből érdeklődnek, hogy a DNA származásomat ha lennék szíves elárulni. Olyankor persze megmondom, hogy magyar vagyok, mi a túrót tehetnék, ez van.

Igaz, amit mindenki állít, hogy az Európai Parlament állásfoglalása nem a magyar emberek ellen irányul, hanem a magyar kormány ellen, de ettől még nagyon ciki, hogy az ember szülőhazájának a miniszterelnöke elkésik a vacsoráról, majd a terített asztal közepére csinál, és azt megpróbálja magyar határvédő virtusként eladni a többi vendégnek, és a házigazdának.

Ez, a hétköznapi életben, az ott élő magyarok életét nehezíti meg, mert a hétköznapi európai velük találkozik, és nem Orbán Viktorral, ráadásul úgy tudják, hogy demokratikusan lett megválasztva, háromszor egymás után, amit képtelenek felfogni, erre vonatkozik a legtöbb kérdés. Az én kérdéseim is erre vonatkoznának ha a helyükben lennék.

Általában az ilyen megkülönböztetés alól mentesülnek azok, akik évtizedek óta élnek az adott országban, őket valahogy a környezetük már elkönyvelte, és, mint személy ítéli meg, nem mint csupán származást hordozó valakit

Az tehát, hogy ez nem érinti a magyarokat, egész egyszerűen nem igaz, dehogynem érinti, persze ettől még jogos.

Másrészt vigyázni kell Orbánnal, mert amint azt mindig mondom, a diktátor hajlamú emberek lehetnek ugyan roppant bunkók, de többnyire nem ostobák, ahogy egyik kedves ismerősöm említette, remekül megtanulták a hatalomtechnikát.

Ezt pedig, könnyen elképzelhető, hogy a rosszkedvű, bevándorlóellenes közhangulatú Európában meglovagolja majd a nagy határőr, és mondjuk kilép, vagy kidobják a pártcsaládjából, de ezer örömmel várják a szélsőjobbon, ahová illik is, és ő ezt tudja, be fog lépni. Ez persze akkor következhet be, ha áprilisban már gyengébb lesz a mérsékelt vonal, és erősödik a szélsőjobb, ami erősen sanszos a jelen fényében, ahol még Svédországban is képes volt a szélsőjobb összeszedni 17%-ot.

Ez persze vagy bekövetkezik, vagy nem. A nagy általánosság azt mutatja, hogy 2o% fölé nemigen megy a szélsőjobb támogatottsága egyetlen társadalomban sem, de ezt előre megmondani persze nem lehet, egy jól időzített terrortámadás például eldönthet mindent.

Mivel Orbánnak a szélsőjobbhoz sokkal több köze van jelenleg, mint bármi egyébhez, az, ha abban a pártcsaládba talál otthonra a Fidesz, az Magyarországon is változást fog eredményezni, mégpedig jelentős retorikai változást, és a már megkezdett folyamatok felerősödését, (kulturkampf, civilek elleni szankciók, nyílt közvetlen hatalomgyakorlás, azaz diktatúra, a lopás mértékét nemigen lehet már fokozni, az vélhetőleg így is maximumon fut) a közhangulatban a „nagymagyarkodást”, mert, hogy bántanak bennünket Európában, „ahová a Józsi is jár hentesnek, de csak feleannyit keres, mint a német aki mellette dolgozik”. Hogy ez igaz? Igaz hát, csak nincs köze sem az orbáni politikához, sem Sargentinihez, viszont az egyszeri ember hol fog különbséget tenni? Sehol.

Még a lényegesen tájékozottabb holland sem tesz különbséget, majd épp a Fidesz propaganda által agymosott honfitársaink fognak?

Egy volt ismerősöm, aki egyébként egy kedves, középkorú asszony, nem is igazán buta, és mégis, ma reggel olvastam, amint vitázik egy barátommal, hogy „ez pont olyan igazságtalan, mint Trianon, és Európa megtámadta a magyar népet, meg a Soros, aki az egész hátterében áll, és ők azok, akik nem akarnak nemzetállamokat, betelepítéssel erőszakosan keverni akarják a népességet az „arabokkal”, mert ez a nagy terv”. Komolyan mondom, hogy épp csak a szabadkőműveseket nem említette, Ismertem azt a hölgyet online, tényleg nem rosszindulatú, helyesen ír, szabatosan fogalmaz, átlagember. Egyszerűen csak elhitte, amit oly sokszor hallott, és most úgy érzi, hogy meg kell védenie a hazáját, a népét.

Még csak nem is igazán Fideszes, igen sok rendszerkritikus megjegyzése volt, míg ismerősök voltunk.

Mivel arra esély sincs, hogy a sokat emlegetett hetes cikkelyt élesítik Magyarország ellen, ugyanis oda már nem elég a kétharmad, Orbán nyugodtan felveheti a hátba támadt határőr ország hős vezetőjének szerepét Magyarországon, népszerűbb lesz vele, mint valaha, attól kezdve lesz csak valódi népmesei hős, és/vagy isten figura, ahogy arra egy másik barátom rávilágított, miszerint sok helyen Orbán a népmesei legkisebb fiú, akinek ha sikerült, nekik is sikerülhet, vagy szakrális figura, a valójában nem igazán vallásos nép istene. Egy korábbi magyar felmérés szerint az utca emberének hetven százaléka hisz a reinkarnációban. Erre azért nehéz lenne a kereszténységet ráhúzni egy, az egyben még akkor is, ha a kellékei azok.

Ezt követően nem is kell majd nagyon erőlködnie, a nép helyette fogja elvégezni a piszkos munkát, megbélyegezni mindenkit aki segít az elesetteken, a menedékkérőkön, a hajléktalanokon, bárkin. Talán a kutyákon még szabad, de csak azzal a kitétellel, hogy előtte el kell átkozni a kitett kutya gazdáját, és a legválogatottabb halálnemeket kérni rá a Facebookon.

A nyomás fokozódni fog, a könyvkiadást szerintem nem érdemes bántani, így is haldoklik, de a terjesztést már igen, ott se legyen eltérő gondolat, vannak még páran, akik olvasnak.

Az egészségügy nem azért nem javul, mert nem tudna javulni, azért nem, mert el kell pusztuljon az a néhány millió ember, akinek Orbán azt ígérte, hogy nem hagyja őket az út szélén. Persze, hogy nem, belelöki őket az árokba, az ő szempontjából ballasztot jelentenek.

Nem nagyon kell ezért márt most sem messzire menni, csak összehasonlítani mondjuk a borsodi romák kilátásait, a borsodi nem romákéval, aztán a Budai fehérekét, a borsodi fehérekével, hatalmas különbségek vannak, tessék független statisztikákat olvasni. Pl. Eurostat.

A kollaboráns kisebbségiekkel az fog történni, ami minden Júdással történik miután megkapta az ezüstpénzeket, vagy a lelkiismeret végez velük, vagy a hatalom, vagy a sajátjaik. Az ilyeneket egyik oldalon sem tartják megbízhatónak.

Az ellenzéki tüntetésből jól lehet majd látni, vajon hány embert képes ez a dolog megmozgatni, és ebből mi csapódik le vidéken hírként.

Orbán csatát vesztett, nem vagyok benne biztos, hogy nem fog a javára válni, és bár azt hiszem Magyarország EU tagságát nem fenyegeti egyetlen oldalról sem veszély, a határok nyitottak maradnak, az anyaország mentális állapota a Sargentini jelentés  magyar hatalom általi felhasználásával csak romlani fog rövid távon, pedig már így is katasztrofális helyzetben van.

Balázs Péter: veszett fejsze nyele után kapkod Orbán

Súlyos vereséget szenvedett több fronton is a Fidesz – állítják többen is, nem pusztán a magyar ellenzéki pártok, hanem európai politikusok szerint is a szerdai strasbourgi Európa-parlament szavazáson; a holland Sargentini jelentését nem csupán kétharmados támogatás segítette, hanem magát a jelentés-tevőt vastapssal ünnepelték. A magyar kormánypárt és annak vezetője nagyjából biztos lehetett abban, hogy ez a döntés fog születni, előzetes nyilatkozatai legalább is erre utaltak. Azóta a kormány és a Fidesz képviselői teljes erővel támadják a parlamenti döntést, péntek reggel pedig maga Orbán Viktor nyilatkozott az állami rádióban a történtekről, és annak lehetséges következményeiről.

Orbán megszólalásáig is több meglepő fordulattal álltak elő a Fidesz-pártiak; Gulyás Gergely azt jelentette be a kormányinfón, hogy a jelentést tulajdonképpen nem fogadták el, az nem létezik, Demeter Csaba pedig a speciális szavazásra vonatkozó szabályokkal magyarázta, hogy miért nincs kétharmada a Sargentini-jelentésnek. Hegyi Gyula, volt EP-képviselő, jelenleg az MSZP elnökségi tagja azt mondja: az Európa Parlamentben soha nem számoltak a nemek közé a tartózkodók szavazatait, márpedig a Fidesz ezzel érvel: a tartózkodás, szerinte, ebben a speciális esetben, nemnek számít. Hegyi szerint nincs speciális eset, azaz nincs kétféle szavazat-számlálás, valahol az Unió statútumában szerepel is, hogy a tartózkodás nem lehet egyik oldalhoz számítani, vagyis nem úgy kalkulálnak az ilyen szavazatokkal, mint a magyar parlamentben. Azt is elmondta, hogy mindig is így számoltak az EP-ben, és ezt a fideszeseknek is tudniuk kell. Arra a kérdésre, hogy létezik-e speciális szavazás, az MSZP elnökségi tagja nemmel válaszolt. Illetve, tette hozzá, lényegélben minden szavazás speciális, mert az adott kérdés, amiről döntenek, legyen az ad abszurdum a galambtenyésztés, egyedi, speciális.

Balázs Péter volt külügyminiszter ehhez hozzátette: a Parlament nagyon nagy alapossággal járt el, hiszen annak elnöke, Antonio Tagliani előzetesen kikérte az Unió jogi szolgálatának véleményét, és annak állásfoglalása már a szavazás előtt általánosan ismert volt. Pedig Tagliani néppárti politikus, Berlusconi harcostársa a Forza Italiában, és mint ilyen Orbán ideológiai társa. Balázs Péter külön hangsúlyozta, hogy a szakvélemény a szavazás előtt született meg, tehát  nem utólagos okoskodással próbálták elfogadhatóvá tenni a kétharmados többséget. Vagyis, tette hozzá, ez azt jelenti, hogy minden képviselő előre tudta, mit eredményez, ha tartózkodással szavaz. Ha tehát a Fidesz az Európai Bírósághoz fordul – mint ahogy ezt Orbán és a többiek is megelőlegezték -, akkor annak nem lesz számáéra nézve kedvező eredménye, hiszen a Parlament kellő alapossággal járt el, ezt fogja megállapítani a bíróság. „Veszett fejsze nyele után rohan a Fidesz”, jelentette ki a Független Hírügynökségnek nyilatkozva Balázs Péter.

A parlamenti döntés után egyébként az Európai Tanács elé kerül az ügy, ahol már négyötödös többség kell az elfogadáshoz, ami jelenleg azt jelenti, hogy 22 tagállamnak kell elfogadnia a javaslatot. Balázs Péter nem akart jóslásokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy erre mekkora esély van. Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor elképzelése, vagyis a migrációs kampány kiszélesítése ez Unió teljes területére, hozhat-e jelentős változást a jövő májusi EP-választásokon, azt mondta: bizonyára lesz némi erősödése a szélsőjobbnak, illetve az orbáni politikának, de szerinte továbbra is a Néppárt lesz a legerősebb pártja az Európai Uniónak; őket pedig a szocialisták fogják követni. A volt külügyminiszter kizártnak tartja, hogy maga a Néppárt alakuljon át, és öltsön olyan szélsőséges képet, mint amilyet Orbán mutat és remél. „Pontosan erről szólt a mostani szavazás, ezért fordult szembe a magyar miniszterelnökkel a Néppárt frakcióvezetője, Manfred Weber, vagy az osztrák kancellár, Sebastian Kurz,” akinek „pálfordulását” Orbán fiatal korával magyarázta. Balázs szerint a a Fidesz a szokásos forgatókönyv szerint viselkedik: először gyalázza a döntéshozókat, után arról beszél, hogy rosszul értelmezték a szabályokat és jogot sértettek, majd szándékos összeesküvésről beszélnek. Most is ez történt, hangsúlyozta a hajdani diplomata; mindenkit megbélyegeznek, Soros-ügynöknek neveznek, sőt már odáig jutott Orbán, hogy antiszemitizmussal vádolja az uniós döntéshozókat. Ezzel pedig növelheti a népszerűségét a szélsőjobb körökben, de egyre erőteljesebben marginalizálódik a demokratikus erők szemében.

Múltmásítók

Talán már nem mindenki emlékszik arra, hogy Orbán Viktor a 2010-es választások előtt más országot ígért a magyaroknak Azt mondta, hogy a választás másnapján olyan országban ébredünk, amelyre rá sem ismerünk majd. Igaza lett: 2010 óta nem Magyarországon, hanem Másországban élünk.

Akkor még csak a jelenről és a jövőről beszélt Orbán, múltról kevés szó esett. Azóta tudjuk, hogy semmi sem változik olyan gyorsan, mint a múlt. Folyamatosan és egyre gyorsabb ütemben, csak kapkodjuk a fejünket, nehogy lemaradjunk néhány brosúrával. Minden megmásítható. Szó, szöveg, történelem, bármi.

2006-ban nem békés tüntetőkre támadt a rendőrség, Ha sokszor elmondják, talán sokan hajlamosak hinni ebben, de nem lehet annyiszor elmondani, hogy ettől igazság legyen belőle. Akik látták, mi történt 2006. szeptemberében a TV székháza előtt, majd októberben, a belvárosban, s mernek még emlékezni a megrázó képekre, tudják, hogy mi történt. Egy felheccelt tömeg támadt a rendőrökre, autókat gyújtottak fel a mára forradalmárrá nemesedett vandálok, kirakatokat törtek, fosztogattak, és azt is tudjuk, hogy a tankot elkötő öregúr sem békés szándékkal érkezett.

A Don kanyarban nem hős magyar katonák vívtak honvédő háborút a hazánkra támadó ellenséggel, hanem az ország akkori vezetésének, főként Horthy Miklós kormányzónak a felelőtlenségéből és cinizmusából következően, szerencsétlen áldozatokat küldtek a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatok ellen a biztos halálba. Határainktól sok ezer kilométernyire, megfelelő fegyver, az életben maradáshoz szükséges felszerelés nélkül.

Most éppen Nagy Imrét, valamint 1956 valódi hőseit tüntetik el a Vértanúk teréről.

A hősből hazaáruló lesz, a barátból gonosz összeesküvő, ellenség, az üldözőből üldözött. A múltmásítók a nemzet kihagyó emlékezetére utaznak. Ha valaki, ők tudják, hogy milyen a magyar ember. A magyar ember megköveteli a tiszteletet, viszont bármit képes elfelejteni.

Ha megkérdeznék a magyar embert, már arra sem emlékezne, melyik volt az a párt, amelynek képviselői az Antall kormány idején kivonultak a parlamentből, amikor bejelentették a Trianon emléknapot. Hogy kik voltak azok, akik zajos hisztériát csaptak, amikor az akkori kereszténydemokraták valamelyike szólásra emelkedett. Kik voltak azok, akik csuhások és térdre, imához! bekiabálásokkal botránkoztatták meg a többieket.

Ha lenne nem csak mikrofontartó állványokat engednének a Belső Párt tagjainak közelébe, akkor valamelyik valódi újságíró már rég megkérdezte volna ezeket a tisztességtelenségben megőszült, nagyon középkorú hölgyeket és főleg urakat: tessék mondani, hogy is van ez? Mikor méltóztattak kegyelmetek igazat mondani: akkor, vagy most? (A helyes válasz: sem akkor, sem most).

A Belső Párt tagjai korábban mindenről másként gondolkodtak: gazdaságról, kultúráról, versenyről és vallásról, keletről és nyugatról. Talán csak a hatalom és a pénz iránt érzett lojalitásuk nem változott.
Ma tényleg más országban élünk, mint nyolc évvel ezelőtt. Más lett a jelenünk, a jövőnk is megváltozott, a Belső Párt élharcosai jelenleg a múltunk megmásításán munkálkodnak.

Ne legyenek illúzióink: ha rajtuk áll, meglesz az is.

Kizárja a Fideszt az Európai Néppárt?

Rövid távon nem számítok arra, hogy a Fideszt kizárja az Európai Néppárt a soraiból – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Horn Gábor, a Republikon Intézet vezetője. 2019. május 26-án lesznek az európai parlamenti választások, ez alatt a rövid kilenc hónap alatt már senki nem fog nekifutni egy procedúrának.  Az kétesélyes, hogy az új parlamentben hol foglal majd helyet a Fidesz.

Horn Gábor szerint a Sargentini-jelentés elfogadását követően – ismerve az európai parlamenti eljárásrendet –, most már

nincs esélye annak, hogy a Fideszre nézve a döntés bármiféle elmarasztalással, jogi következménnyel járna.

Már csak azért sem, mert a lengyelek világosan megmondták, hogy vétójukkal mindenképpen megvédik a magyar kormánypártot.

Az más kérdés, hogy a Néppárt a képviselők kétharmadával tett egy jelentős lépést: saját párttársa ellen szavazva megszavazta a jelentést, ami alapjában véve –a pontatlanságokat leszámítva is – a valóságot tartalmazza. Nagyjából és egészéből az a 12 pont, amiből a jelentés áll, jellemzi a magyar állapotokat – mondta Horn Gábor. De a Néppárt részéről egyszerűen nincs is értelme beleszaladni abba, hogy ezt a mindössze 12 magyar fideszes képviselőt kizárják, amikor

az EP munkája november közepe táján lezárul,

februárig egy nagy szünet következik és utána kezdődik a kampány.

A kétharmados szavazási eredmény fontos jelzés a magyar politika és főleg a belpolitika számára, és fontos üzenet mindazok számára is, akik azt gondolják, hogy a szélsőséges erők majd átvehetik a hatalmat, hogy ez legalábbis még nem dőlt el.

Arra a kérdésre, hogy ha Orbán Viktor nem változtat a jelenlegi politikáján, akkor a választások után esetleg már nem a Néppárt tagja lesz a Fidesz, Horn Gábor kifejtette:

majdnem biztos abban, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz a következő néppárti frakciónak nem lesz tagja.

Erre készül. Mint mondta, nem tartozik azok közé, akik az hiszik, hogy a Sargentini-jelentés vitájában az indulatai ragadták el, és azért nem tett néhány gesztust. Hiszen ha a keddi felszólalásában csak két mondatban azt mondja, hogy  az Európai Unió tagjaként fontos nekünk, hogy gesztusokat tegyünk, és mondjuk a civilek és a CEU ügyében tesz két kis engedményt, itthon simán el tudta volna magyarázni a saját közvéleményének, ez nem okozott volna problémát. De Horn Gábor szerint nem véletlenül nem tette meg, mert nem ez a célja.

Azt mondta: „Ha és amennyiben 2019-ben az EP-ben a szélsőjobboldalnak létrejöhet egy erős frakciója, akkor annak szeretne az élére állni, vagy legalábbis abban szerepet vállalni. Ha pedig ez nem történik meg, akkor

azt gondolja, hogy megúszhatja,

mert kelleni fog a Néppártnak a Fidesz tizenegynéhány fős frakciója. Bizonyos értelemben azonban Magyarországon, a magyar szavazókon is múlik ez.”

Horn Gábor szerint ha az ellenzék észbe kap, és észreveszi, hogy milyen fontos lehetőség hullott az ölébe – nem magától, hanem az EU elkötelezett képviselői jóvoltából –, akkor a Fidesz-frakció egyáltalán nem biztos, hogy tizenkét fős lesz. Sokkal kisebb is lehet.

De úgy gondolja, hogy

az ellenzék rossz állapotban van,

szerinte nem kizárólag önhibájából, és talán ennél rosszabban már nem lehet. Az ellenzéki politikusok is biztosan látják, hogy nincs több dobásuk. Abban bízhatunk, hogy az ellenzék egy része – ahogy fogalmazott, nem az egésze, hiszen látjuk például az LMP vesszőfutását –, felismeri a pillanat jelentőségét. Jó jelnek tartja, hogy szervezkednek és nem hagyják szó nélkül, kihasználják a lehetőséget.

Horn Gábor szerint a magyar társadalom többsége, 69 százaléka határozottan Európa-párti, és ebbe a fideszes szavazók is beletartoznak. Hozzátette, hogy a választáson a magyar társadalom több mint fele nem támogatta ezt a kormányt. Most komoly tétje van a májusi EP-választásoknak, hogy Magyarország tud-e mit kezdeni azzal, hogy ne egy Európa-ellenes, az európai értékekkel szembemenő kormánya legyen, hanem elinduljunk egy más irányba. „Most azt gondolom, hogy nem reménytelen” – hangsúlyozta végezetül Horn Gábor.

Politikai (H)arcképcsarnok – Pótolhatatlan és láthatatlan

A Fidesz láthatatlan embere. Aki bárki lehetett volna, aki még bárki lehet. Állandó bútordarab, annyira megszokták a kormány környékén, hogy észre sem veszik, hogy van: szakmai és visszafogott, s bár ugyanabban a lakóparkban lakik, ahol Rogán Antal, nem jár helikopterrel lakodalomba. Nem vadászik Svédországban, nem mond meghökkentő dolgokat a magyar gyerekek fenekén található piros pöttyökről, és jelen állás szerint visszatetsző ügyek sem fűződnek a nevéhez.

Varga Mihály annyira színtelen és szagtalan, hogy még politikai ellenfelei is Varga Misiként emlegetik. Ő a jó rendőr-rossz rendőr párosból az előbbi: ugyanazt a pártot, ugyanazt a célt szolgálja, mint a többiek, csak más külsőségekkel.

Volt idő, például 2011 decemberében, amikor úgy látszott, hogy eljön Varga Mihály ideje. A jólértesültek azt híresztelték, Orbán eggyel feljebb lépteti magát, s helyére Varga a várományos. Végül ebből nem lett semmi, sőt, a front első vonalából még eggyel hátrébb is rendelte a Vezénylő Tábornok. Ám az elemzők Varga esetében ezt sem bukásként értékelték: azért vonták hátra, hogy még véletlenül se kaphasson sebet, súlyosat semmiképp. Mert rá még szükség lesz, szükség lehet.

Az 1965-ben Karcagon született közgazdász rövid szünetekkel 1990-től a Fidesz országgyűlési képviselője. 1994–2003 között, valamint 2005-től 2013-ig a Fidesz egyik alelnöke. 1998–2001 között a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, majd 2002-ig pénzügyminiszter. A második Orbán-kormányban 2012 júniusáig a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, utána tárca nélküli miniszter, majd 2013 márciusától 2018-ig nemzetgazdasági miniszter, 2018-tól pénzügyminiszter. 2018-tól gazdaságért felelős miniszterelnök-helyettes. A 2017-es Befolyás-barométer szerint ő Magyarország 9. legbefolyásosabb személye.

Ha elromlik a tévé és a hűtőgép

Döcögősen indult a nemzeti együttműködés rendszere, legalábbis, ami a gazdaságot illeti. A lakossági fogyasztás, hiába szerették volna az erre illetékes szakemberek, csak nem akart bővülni. Varga Mihály azonban nem esett pánikba, legalábbis, nem mutatta. Azt mondta, hogy a lakosság fogyasztása előbb-utóbb úgyis fellendül, ha mástól nem, attól bizonyosan, hogy egyszer mindenkinek elromlik a hűtőszekrénye, és a tévékészülékeket is ki kell cserélni.

Nyilván csak feledékenységből nem említette az egyéb lehetőségeket: hogy az elszakadt, vagy éppen a gyerek által kinőtt cipő helyett is újat kell venni. És néha új ingre is szüksége van az embernek, átmeneti kabátra és tartós elemre, a tej is kifogy a hűtőből, pótolni kell azt is valahogy.

Azért néha ő is megmutatta, hogy ki az úr a háznál. 2014. június 25-én arról számolt be az MTI, hogy „adóhatósági eljárás indul a Magyar RTL egyik tranzakciója miatt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter utasítására, mert felmerül a gyanúja, hogy a társaság pusztán az adókedvezmény igénybevételének szándéka miatt hajtotta végre az ügyletet… a Magyar RTL az elmúlt években egy olyan tranzakciót hajtott végre, amellyel összefüggésben – egy jelentős veszteségelhatárolással – mentesülnének a társasági adó és a reklámadó befizetése alól is. A Fidesz-frakció kérésére a miniszter megvizsgáltatta az ügyet, majd jelentést tett róla a kormány szerdai ülésén. E jelentés szerint fennáll a gyanúja, hogy az említett ügyletnél egy fiktív tranzakcióról volt szó, amely mögött nem tényleges gazdasági tevékenység, hanem pusztán az adókönnyítés, az adókedvezmény igénybevételének szándéka állt – közölte Varga Mihály, aki ezért – élve törvényi felhatalmazásával – arra utasítja a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, hogy haladéktalanul kezdjen felülvizsgálati eljárást az ügyben.”

Meg lehet kérdezni és többen meg is kérdezték akkoriban, hogy amennyiben Varga miniszter úrnak korábban volt tudomása arról, hogy az RTL tisztességtelen haszonszerzés reményében hajtott végre egy tranzakciót, akkor miért nem jelezte ezt már korábban, és miért nem utasította a NAV-ot, vagy bárki illetékest egy eljárás lefolytatására. Miért csak azt követően lépett az ügyben, hogy az RTL a híradóiban a kormánynak kínos tényekről és eseményekről is beszámolt.

Vajna kaszinói jelentős adókedvezményt kaptak

2014. augusztus utolsó napjaiban Varga Mihály – akkor épp pénzügyminiszterként – válaszolt Bangóné Borbély Ildikó képviselőnek: azért adtak kedvezményeket Andy Vajna kaszinóinak, mert azt szeretnék, hogy azok minél előbb termőre fordulhassanak. Hamarabb hozzanak hasznot, hogy a befolyt adójukból az éhező magyar gyermekeket támogathassák.

Közgazdaságilag mindez könnyen belátható, még a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett közgazdászok is fel tudják fogni, hogy ami Andy Vajna kaszinóival történik, az nemzeti érdek. Több jóllakott gyerek ugyanis többször megy majd a stadionokba, ezáltal növelik a futballklubok tulajdonosainak a bevételét, akik a kapott pénzt természetesen jótékony célokra költik. Ami ezen felül megmarad nekik, abból többet járnak fodrászhoz és étterembe. Ennél fogva a fodrászoknak is lesz mit a tejbe aprítaniuk, és az éttermesek is jobban járnak. Több jóllakott fodrász, fizetőpincér, szakács és csapos többet jár majd úri szabókhoz és színházba, ettől az úri szabóknak és a színészeknek is megnő a bevételük, több újságot és könyvet vesznek, sőt, új ruhákat is vásárolnak maguknak és a gyerekeiknek. A ruhások és az újságírók is gyarapodnak tehát, miközben minden haszon az éhező gyerekhez vándorol, akik persze egyre kevesebben lesznek, sőt, idővel el is fogynak, az éhező gyerek, mint olyan, Magyarországon megszűnik létezni.

Megregulázni az Alkotmánybíróságot

2016 októberében Kuncze Gábor volt Andy Vajna tévéjének reggeli műsorának a vendége. Ennyi hülyeséget ilyen rövid idő alatt még nem hallottam – mondta Kuncze. Előtte Varga Mihály egy nappal korábbi interjújából játszottak be egy részletet, erre reagált az akkoriban műsorvezetőként ténykedő egykori politikus. Varga Mihály – ekkor mint Miniszterelnökséget vezető államtitkár – arról beszélt a bejátszásban, hogy azért kell megregulázni az Alkotmánybíróságot, mert az még a régi rend alapján alkalmazta a törvényt, a forradalom azonban megváltoztatta a viszonyokat, ezért a törvényeket nem lehet a régi módon alkalmazni.

Az utóbb pénzügyi csalással vádolt Bróker Marcsi két miniszternek is szolgált Karcagon. A város a Fidesz egyik fellegvára, két minisztert is adott a kormánynak. Fazekas Sándor volt földművelésügyi miniszter a város polgármestere is volt 1994-től 2010-ig, Varga Mihály egykori nemzetgazdasági miniszter pedig évtizedek óta a karcagi körzet országgyűlési képviselője. A Kun-Mediátor Bróker Marcsiként elhíresült, 2016 decemberében Belize-ben elfogott ügyvezetője, akit mindenki csak Marcsikaként emlegetett, Karcagon köztiszteletben álló üzletasszony volt. Marcsika Fazekas Sándor polgármestersége alatt, 2002 és 2010 között Karcag turisztikai bizottságának külsős tagja volt, emellett a város önkormányzatának és intézményeinek rendezvényeit, politikusainak hivatalos és magánutazásait szervezte.

A belengetett egykulcsos jövedelemadó

2016. novemberében Japánból üzente meg a miniszterelnök, hogy akár már három éven belül egyszámjegyűre csökkenhet Magyarországon a személyi jövedelemadó mértéke. Ő még ezt is sokallja, tette hozzá, mert az lenne a jó, ha még ennyit sem kellene fizetniük a magyar embereknek, szerinte a nulla százalékos kulcs lenne a legjobb, de mint mondta, belátja, hogy ez most nem lehetséges.

Normális viszonyok között a szakmabeliek kikérték volna maguknak, hogy a miniszterelnök ostobaságokat beszél, de ez Magyarország, ahol az összes illetékes rögvest haptákba vágta magát, és sietett megmagyarázni az uralkodó legújabb rögeszméjét. Amikor erről kérdezték, még Varga Mihály sem merte elmondani, hogy mi a véleménye erről. Hebegett és habogott, hogy hát igen, tulajdonképpen, és bizonyos körülmények között. Meg abban az esetben, hogyha netán.

Németh Szilárd könnyebb helyzetben van, mint Varga, ő szemrebbenés nélkül bármekkora rezsicsökkentést bejelenthet. Neki ez nem kerül semmibe, nem ért hozzá, semmilyen szakmában nem jegyzik, tehát azt mond, amit akar. Legföljebb kiröhögik, de a szakma megvetésétől nem kell tartania. Varga számára azonban még ennyi, politikában eltöltött év után is volt tétje a dolognak. Még jó néhány aktív év van hátra az életéből, tudnia kell, hogy nem lesz ő mindig miniszter. És nyilván azt is végiggondolta Varga Mihály, hogy minisztersége után lesz-e még számára a szakmában hely. Így bár ellentmondani nem mert a főnökének, megpróbált jó képet vágni az egyszámjegyű személyi jövedelemadó ötletéhez. Becsületére legyen mondva, legalább Orbán nullaszázalékos vízióját nem kommentálta.

Rajtunk áll bosszút Orbán?

Bosszút forral a Fidesz, egyelőre csak az Európai Parlament ellen; túl azon, hogy válogatott sértésekkel reagált a szerdai szavazásra, mindenféle jogi és politikai lépést is bevet, hogy bizonyítsa: az Unió döntése alaptalan és törvénytelen is volt. A magyar kormánypárt képviselői Soros György ügynökeinek, a milliárdos aknamunkájának tulajdonítja, hogy elfogadták a Sargentini-jelentést, de azt sem átallották kijelenteni, hogy egyenesen kommunisták, akik megszavazták a szöveget. Először azt akartam írni, hogy megszavazták Magyarország elítélését, de aztán rájöttem, hogy ezzel pont a Fidesz argumentációját erősítem, hogy tudniillik az európai parlament hazánkat bélyegezte meg, a magyar népet bűntette, miközben az összeállítás, és a kritika a magyar kormány nyolc éve folytatott jogállamot lebontó működését kívánja szankcionálni.

Mondanám: kissé fékeveszettnek tűnik Orbán- és csapata, mit sem törődik azzal, hogy a saját pártcsaládjának, a Néppártnak a tagjai közül is sokan igennel voksoltak. Mellesleg Orbán pontosan tisztában volt a várható végeredménnyel; az előzetes vitában már úgy szólalt meg, mint aki tudja: ezúttal a vesztes oldalra kerül, és az esti sajtótájékoztatón is egyértelműsítette: a fogadóirodák már nem fogadnának be tétet, arra, hogy mi is lesz a szavazás végkimenetele. Amiből lehet arra a következtetésre is jutni, hogy  a Fidesz elnöke eleve elhatározta, hogy erre az útra lép; nem hajlandó semmilyen kompromisszumra. Az azóta elhangzott Fideszes nyilatkozatok eléggé egyértelműnek tűnnek: Soros György bosszújáról beszélnek, valamint arról, hogy a magyar kormány nem hagyja magát zsarolni. Schiffer András, aki nagy valószínűséggel továbbra is jelentős befolyással bír az LMP-re , azt nyilatkozta, hogy Orbán számára win-win helyzet teremtődött, azaz minden megoldás számára győzelmet, sikert hoz. A megállapítás csak akkor lehet igaz, ha a magyarokat egyáltalán nem érdekli, mit határoz az Unió, hatása kizárólag Orbánnak van; ha ő azt mondja, hogy az Unió a magyar népet bünteti, mert kiállt a migránsok megállítása mellett, akkor az emberek ezt fogják elfogadni. Vagyis, maradva Schiffernél:  a nemzetközi erőtérben nem különösebben érdekes mi történik, a Fidesz úgyis hazafelé politizál.

Schiffer feltehetően téved, és tévedése, meglátszik az LMP hozzáállásán is; a magát ökopártnak tartó formáció össze-vissza beszéddel indokolta, hogy nem vesz részt a strasbourgi szavazáson. De hagyjuk is magár Schiffert, mint ahogy magát az LMP-t is; egyre inkább visszaszoruló szerepével saját magának kell megküzdenie. Sokkal fontosabb ennél, hogy mit kezd a helyzettel maga az érintett, a kormánypárt, illetve vajon miért nem volt hajlandó Orbán semmilyen kompromisszumra. Egyes értesülések szerint kedden este a néppárti frakcióülésen arról győzködték a magyar miniszterelnököt, hogy engedjen a civileket megregulázó törvényen, illetve a CEU-törvényen, ám Orbán makacsul ellenállt. Ebből azonban lehet olyan következtetésre jutni, hogy Orbán éppen ezt akarta, legyen csak kétharmados szankció, amivel tovább tudja építeni a saját terveit. Ezek a tervek pedig arról szólnak, hogy – túl az itthoni stabil helyzetén –  a jövő tavaszi Európa-parlamenti választás előtt olyan helyzetet teremtsen, hogy a bevándorlás elleni erők megerősödjenek, miáltal magabiztos fölényre tehetnek szert az új parlamentben. Lássuk be: létezhet az a forgatókönyv, amellyel általános kampány-témává emeli, nem csak itthon, hanem az összes EU-s országban a bevándorlást; a szolidaritás, látjuk itthon, könnyen kiölhető az emberekből. Márpedig, ha a terv valóra válik és a „migráns-ellenes” erők kerülnek a fölénybe a választások után, alapvetően megváltozhat a Fidesz helyzete. Ezért is beszélt arról Orbán, hogy mindenképpen tagjai maradnak a Néppártnak, miközben azt is megelőlegezte, hogy lehetséges, hogy onnan kiteszik a Fideszt.

Úgy indult ez az írás, hogy bosszút forral a Fidesz, egyelőre az Unió ellen. A mondatban hangsúlyosan szerepelt az időhatározó. Vagyis egyelőre. A kérdés ugyanis az, hogy – túl a Fidesz nemzetközi offenzíváján – mire készülnek itthon Orbánék. Milyen összefüggésben van a kormányfő által megjósolt őszi változásoknak az uniós döntéssel, illetve azzal, hogy semmiben nem volt hajlandó Strasbourgban hátrább lépni? Jelenthet-e ez egyfajta bosszút a magyar politikai életben? A kultúrharc, a kulturális intézmények tervezett átalakítása, a CEU-val kapcsolatos álláspont változatlansága, illetve a civilekkel szemben folyamatos sorosozás milyen további lépéseket hoz majd? Ne legyen kétségünk afelől, hogy a bosszú meg fog érkezni, hiszen Orbán nem viseli a vereséget, ezért aztán a strasbourgi végeredményt is egyfajta győzelemmé fogja stilizálni. Nem pusztán azzal, hogy csalásnak tünteti fel a szavazás számolását, hanem azzal, hogy neki a magyar néptől van felhatalmazása, hogy eljárjon mindenkivel szemben, aki az útjában áll. Sargentinit nem tudja lesöpörni a pályáról, ezért aztán,  – miközben, ismétlem, nem mond le a nemzetközi kampány beindításáról – itthon kell bizonyítania igazát, amit az áprilisi kétharmadával könnyedén megtehet. Könnyedén, mondom mert az ellenzék ugyan egységes abban, hogy bírálja a kormány politikáját, valójában nem tudja kihasználni az Unió kínálta esélyt. A szocialisták és a Párbeszéd ugyan – vasárnapra – tüntetésre hívja az embereket, a most történtek azonban nem váltottak ki indulatokat  az emberekből, önmaguktól senkinek nem jutott eszébe kimenni az utcára, hogy demonstráljon a bennünket ért szégyenfolt miatt – a Fidesz ellen. Igaz a Fideszesek sem vonultak még föl, és egyelőre a CÖF-től sem halljuk, hogy Békemenetre készülne. A magyar emberek – ha többséget egyáltalán érdekli az Unió szankciója – egyelőre tudni akarják mi is történhet most, kevesebb pénzt kapunk emiatt, vagy marad minden a régiben.  Nagyjából, számukra, ennyire egyszerűsödik le a kérdés, a Fidesz által követett jogkorlátozással eddig sem törődtek. Sokáig így volt ezzel az Unió is, most azonban, nyilván összefüggésben a közelgő választásokkal,  úgy döntöttek többen is, hogy nem nézik tovább tétlenül Orbán működését. Merthogy ez a közösség még is alapvetően arra jött létre, hogy védje a jogállami érdekeket. Ez a védelem azonban, sajnos, nem jár automatikusan azzal, hogy Magyarország a jövőben jogkövető állammá válik. Sőt, mint az előbbiekben jeleztük, könnyen rosszabbá válhat a helyzet. Orbán jelleméből legalább is ez következik.

Iskolakezdés – utánlövéssel

0

Úgy, hogy tessék csak tiltakozni kedves szülők, pedagógusok, és civilek, miközben Kelemen és tsai hallgatnak, esetleg megkésve és ímmel-ámmal (önfényezésre használva azt) átveszik a civilek korrekt értelmezését, és majd ha sikerül kivívni igazunk, Szijjártó úr magára vállalja a sikert. Ha nem, a politikusok mosni fogják a kezeiket. A diákokat pedig, ha lehet kérni, hagyják ki ebből a politikai játszmából, ők ártatlanok, még ha a balhét végül ők fogják elvinni, akkor is.

Az oktatáspolitikákhoz, inkább, mint a futballhoz, mindenki ért, legalábbis évente kétszer, érettségikor és iskolakezdéskor. És mivelhogy szeptember van éppen, hát előbújtak a mindenhez (is) értő nagyokosok és ami ettől is rosszabb kiderült: akiknek érteni kellene az oktatáspolitikához, gőzük sincs róla, harmad-negyedrangú politikusok, akik ki tudja milyen politikai háttéralkuk és elvtelen megegyezések nyomán kerültek magas polcra. Attól tartok, hogy a mai román kormányzat egyre nyilvánvalóbban eléri az inkompetenciájának azt a szintjét, mely már a kormányozhatóságot veszélyezteti, és nem csak az oktatás terén, hanem szinte minden területen.

Ilyen körülmények között már az eredménynek számítana, ha az örökös “pedagógiai konzervativizmus” szerint, az iskola, képes lenne önmagát változatlan formában újratermelni, márpedig ez a minimum, amit egy oktatási rendszer megvalósíthat. Megújulásról, az iskolai műveltség átalakításáról, új módszerek és formatív gyakorlatok elterjesztéséről, az új társadalmi kihívásoknak való rugalmas megfelelésről, szó szerinti – és nem az ideológiai, politikai kommunikációs panelként használt – reformról, szó sem lehet. A tehetősek majd kül- vagy belföldi magániskolákba íratják gyermekeiket, a többiek pedig érjék be a politikusok horkolós és nemzetieskedő dumáival, évnyitókor és zárókor. Reményt csak az nyújt, ha belegondolunk, hogy a diákok jórésze (a jóféle és nonkonformista skaccok), kis családi-baráti segítséggel, “az iskola ellenében” tanul és nevelődik. Magyarán magasról tesz azokra az ideológiai és korlátoltság-vezérelte szabályokra, idejétmúlt és unalmas tartalmakra, melyeket a legtöbb iskola imamalomként forgatva újra és újra elővesz és sulykol – tisztelet a gyér kivételnek -, és kis szerencsével hasznos és használható tudásra és tájékozottságra tesz szert. Nagy gond, hogy a rendszer viszont egy dolgot hatékonyan tesz mégpedig azt, hogy a társadalmi távolságokat, az egyensúlytalan osztályszerkezetet, nemcsak változatlan formában újratermeli, hanem megerősíti. A mai román oktatási rendszer nem integrál, felzárkóztat és mobilitási pályákat kínál, hanem az uralkodó osztályokat megerősíti (kevély vagányokat hoznak-visznek a magániskolákba, illetve néhány központi iskolába, felkapaszkodott szülők, luxusautókkal, hogy nézni és közlekedni is teher), másokat meg “leszakít”, “kirekeszt”, elválaszt és rossz közérzetüket kelti.

Az inkompetencia a tanügy-minisztertől kezdődik, sőt tőle föntebbről jön és jelzi, hogy az a klienteláris (patronage politics) politika és rekrutációs rendszer elzüllése, ami fokozatosan, de az utóbbi két évben meredeken következett be, már tarthatatlan. Félanalfabéta, negyedművelt, valójában sötét-korlátolt csak lojalitásuk és demagóg magatartásuk alapján kiválasztott vezetőkkel nem lehet eredményes egyetlen terület sem. Ha az a szabály, hogy a “főnöknél” (a “Daddy”, amivel Dragneat társai, vazallusai illetik, vagy nem is az atyácska, ahogy oroszosan nevezhetnék, találóbb kifejezéssel), műveltebb, intelligensebb, hozzáértőbb egyetlen kinevezett pártkatona sem lehet, akkor ne csodálkozzunk se a miniszterelnök asszony, se a tanügyminiszter, se a mezőgazdasági, vagy energetikai, stb., negatív teljesítményén: amit látunk az, az egyre inkább illiberális rendszer jellemzője, afféle collateral damage, aminek a közpolitikák áldozatul esnek.

A rommagyar iskolákban rendhagyó volt a kezdés: először volt iskolakezdés fehér karszalaggal, a japánsztrájkot jelző fehér zászlók alatt. Micsoda rossz hangulat, félmosolyok és aggodalmak között kezdeni, diákoknak (különösen a nulladik vagy első osztályosok számára, akik aligha értik ami történik körülöttük, csak a stressz és a rossz közérzet, a felnőttek elégedetlensége, a “valami nincs rendjén” hangulata jön át), szülőknek, pedagógusoknak, ja, és az őket is egyre kevésbé képviselő elöljáróink, mintha észre sem vennék (Olvasom, hogy Korodi képviselő úr a “tanügyminiszter előtt bírálta az ominózus kormányrendeletet”, nahát szobrot neki – ja, a rendelet marad, a minisztert nem érdekelte a hatalommal szövetséges parlamenti frakcióvezető bírálata, minek is, majd újra összehozza őket a homofób és jogfosztó népszavazás, a nemi kisebbségek stigmatizálásáról és a család fogalmának ellehetetlenítéséről!).

Történt ugyanis, hogy a bölcsnek aligha mondható tanügyminiszter (ha igaz, a Borboly elnök úr folyamodványára, melyben diszkriminációt kiáltott a magyar gyerekek román oktatásával kapcsolatban) kormányrendeletet hozott (ha igaz, a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár-asszony, a magyar tanfelügyelők, pedagógus szövetség, és a Fidesz itteni fiókpártjának megkérdezése, sőt tudta nélkül) arról, hogy a kisebbségi nyelveken működő iskolák alsó tagozatán, nem a tanítók, hanem szaktanárok kell majd tanítsák a román nyelvet és irodalmat. Fölsorolni is sok lenne, hogy milyen pedagógiai, szervezeti, sőt morális, méltányossági szabályt sért, illetve diszkriminatív, a rendelet (ezt a civilek, a szülői és pedagógus szövetség, és végül maga a Fidesz itteni fiókpártja, valamint a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár-asszony, aki minden előző tiltakozóval és állásfoglalóval egyetért (micsoda kreativitás és felelősségvállalás, valamint akcióterv, nemde?) – ja, usque tíz nap késéssel, de mit is számít az? -, és néhány tanfelügyelő, valamint intézményvezető, fölsorolt). De ellentmond annak a “nagy politikai vívmánynak” is, hogy a román nyelvet – egy hosszabb implementációs folyamat végén – más módszer szerint fogják tanítani a magyar nyelvű (és más kisebbségi nyelven működő) iskolákban, mint a románul működőkben.

Az eset szimptomatikus, hiszen meglátásom szerint (bár ne lenne igazam) egy új rommagyar kisebbségi politizálási stílust jelképez: a passzivitásét, azt, hogy nem idejében, nem kellő határozottsággal, és nem kellően magas szinten lép föl, hallgat és kivár a Fidesz itteni fiókpártja, és főként annak vezérei. Ez abból is következhet, hogy nem is értik a bukaresti politizálást és logikát (hogy a magyarországit nem ismeri a főnök, azt szíves közléséből tudjuk), de abból is, hogy kifulladtak, nem értik a pesti ukázokat sem, nem urai a helyzetnek. Mert éppen most hosszabbították meg a protokollumot (ugye, milyen rosszul hangzik, miközben elátkozzák magát a kifejezést is? Apropó még egyetlen bíróság, alapfokon sem mondta ki, hogy az ú.n. protokollumok törvénytelenek, vagy netán alkotmányellenesek lennének, és máris átkozzák, ördögtől valónak tartják, nem csak a közvetlen érintett Dragnea and co, hanem a rommagyar politikai elit is. Ilyenkor nem érzékenyek az “ártatlanság vélelmére”, ilyenkor előre tudják, és hirdetik, hogy jogtalanok és erkölcstelenek az intézmények közötti megegyezések, legyenek azok nyilvánosak vagy titkosak, az mindegy is.) a Dragnea-féle illiberális pártokkal, ezzel politikai zsarolási tőkéjük lenullázódott, és a fejük fölött egyezkedik az itteni vezér a budapestivel. Azt hiszem ebből a szempontból sem lényegtelen fejlemény, hogy mostanra időzítette Szijjártó Péter magyar külügyminiszter az “önleleplezést”: ő/ők indították újra a vásárhelyi katolikus gimnáziumot, közelebbről meg nem nevezett “diplomáciai eszközökkel”, Dragneaval megegyezve.

Úgy, hogy tessék csak tiltakozni kedves szülők, pedagógusok, és civilek, miközben Kelemen és tsai hallgatnak, esetleg megkésve és ímmel-ámmal (önfényezésre használva azt) átveszik a civilek korrekt értelmezését, és majd ha sikerül kivívni igazunk, Szijjártó úr magára vállalja a sikert. Ha nem, a politikusok mosni fogják a kezeiket. A diákokat pedig, ha lehet kérni, hagyják ki ebből a politikai játszmából, ők ártatlanok, még ha a balhét végül ők fogják elvinni, akkor is.

Magyari Nándor László

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK