Kezdőlap Címkék Fidesz

Címke: fidesz

A NER eltakarítása a demokrácia ünnepe

A holnapi nappal megkezdődik az előválasztáson induló jelöltek aláírásgyűjtő kampánya. Most fordul igazán élesbe a NER leváltására szövetkező demokratikus erők közötti verseny. Ilyenre korábban még nem volt példa. Kivételes idők, kivételes megoldások – írja szokásos levelében Ujhelyi István EP képviselő.

Orbán Viktor és a Fidesz nem véletlenül kapkod és csapkod, bármit is mondanak odafent és bárhogy is igyekeznek alulról támasztani a rendszert az udvari bolondok; mind érzik, hogy vége lehet. Zsigereikben érzik, hogy ez most valami nagyon más: az „oszd meg és uralkodj” politikája kifulladt, az elégedetlenség túlcsordult, a változást akarók ereje közös utat vájt magának a gránit szilárdságúnak hazudott rezsim legyőzése felé.

Mint minden új, mint minden előzmény nélküli, ez sem tökéletes, az alkatrészek még össze kell kopjanak, a gömbcsuklók még kattognak olykor. De működik a szerkezet.

A mostani rezsim mérhetetlen gerinctelenségét az mutatja meg, hogy a magára húzott nemzeti színű lepel alatt kilopta a nemzet vagyonát.

Egy igazi hazafi tesz ilyet?! – kérdezi Újhelyi.

„Együttműködést és nemzeti egységet hazudnak, közben minden erejükkel a magyarok egymásnak feszítésén dolgoznak, mert amíg mi egymással vagyunk elfoglalva, addig nekik könnyebb lopni.”

Szerinte Orbánék azért fognak bukni, mert elvesztették a mértéket, a gőg és az arrogancia vált minden tettük mozgatójává, a kontrollvesztett habzsolás, a frusztrációból adódó kivagyiság eluralkodása lett mindennapivá. És ez még azt is annulálja, azt is értéktelenné teszi, ami egyébként az elmúlt tizenegy év pozitívumainak rövidke listájára íródott.

Magyarországnak szüksége van a változásra! Magyarország készen áll a változásra! A demokratikus erők készen állnak a változtatásra! Minél többen mennek el a következő hetekben aláírni, majd szavazni, annál biztosabban lehet megroppantani a rezsimet.

Az előválasztás és a NER eltakarítása a demokrácia ünnepe.

Az Mszp képviselője biztos benne, hogy Karácsony Gergely lesz a miniszterelnök-jelölt, aki képes lesz újraegyesíteni az országot, képes lesz hidakat emelni az árkok fölé és végre a többség akaratának érvényt szerezni a kevesek gőgös uralkodása helyett.

A rezsim is tudja ezt, nem véletlenül fordítanak minden energiát Budapest főpolgármesterének, Orbán  – Ujhelyi szerint – legerősebb kihívójának lejáratására és megállítására. Nem fog sikerülni.

A visszaszámlálás holnap elkezdődik.

DEMETER, PÁLINKÁS, JOBBIK

Demeter Mártát a parlamenti közvetítésekben egykor mint az MSZP-frakció katonai ügyekkel foglalkozó, egyébként listán bejutott képviselőjét ismertem meg. Aztán egyszer váratlanul kilépett az MSZP-frakcióból, független lett, és az akkor még létező féléves türelmi idő után az LMP-frakcióhoz csatlakozott.

Valamivel később fel is vették tagnak az LMP-be, és egy ideig az LMP női társelnöke is volt. Az előválasztási jelöléskor őt indította az LMP a nyolcadik és kilencedik kerület Körúton kívüli részéből álló budapesti választókerületben, ahol a DK-s jelölt mellett két civil jelölttel is meg kell küzdenie. Egy korábbi kutatás szerint a DK-s jelölt, egy friss kutatás szerint viszont az egyik civil jelölt, Jámbor András áll nyerésre. Azt korábban is tudni lehetett, hogy Demetert a választókerületben a Jobbik is támogatja, most viszont kiderült:

ha bekerül az Országgyűlésbe, nem az LMP, hanem a Jobbik frakciójába ülne be.

Mi történhetett? Alighanem az, hogy úgy látta: az egyéni választókerületben nem túl jók az esélyei, és inkább kaphat bejutó listás helyet a Jobbiktól, mint az LMP-től. A baloldali MSZP-ben indult, majd a zöld, de a politikai tartalmat tekintve szintén baloldali LMP után nem gond számára továbblépni a magát őszintén jobboldalinak mondó, szerintem ma is szélsőjobboldali Jobbikba.

Pálinkás József egyetemi tanárt, egykori fideszes minisztert majd országgyűlési képviselőt, MTA-elnököt majd az Orbán-kormány tudományos kutatásokat finanszírozó hivatalának vezetőjét Orbán ejtette, majd ő némi idő elteltével néhányad magával megalapított egy új jobbközép konzervatív pártot, és csatlakozott az ellenzéki pártszövetséghez.

Akik Pálinkással részt vettek a pártalapításban, sosem voltak fideszesek, korábbi közéleti tevékenységük szerint mind a Fidesszel, mind a szélsőjobbal mindig is szemben álltak.

Pálinkás most kijelentette, hogy ha egyéni választókerületben bejutna az új parlamentbe, de pártjának nem jutna be elég jelöltje saját frakció alakításához, a Jobbik frakciójába ülne be, hiszen a baloldaltól távol áll.

Pálinkás e választásában legalább utal a szövetkező pártok közül kiválasztott párt politikájának irányába. Demeter ilyesmit nem említ. A reménybeli frakciók közötti esetleges választások e két jelölt általi kezelésében számomra az a figyelemre méltó, hogy mennyire könnyűvé tehette számukra a bejelentett döntést az, ahogy a szövetkező ellenzéki pártok politikusainak nyilvános megszólalásaiban mennyire elveszítette szerepét az egyes pártok politikája, annak jellege.

Az egykor a Jobbikkal élesen szembe szegülő politikusok 2018-ban arra jutottak, hogy számtani megfontolásból nem mondhatnak le a Jobbikkal kötendő politikai szövetségről, és ezek után megállapították, hogy az egykor gyakran lenácizott Jobbikot demokratikus pártként kezelik, és ennek legitimálására akként is jellemzik.

Látványos példája volt ennek, ahogy annak idején a borsodi időközi választáson Bíró László támogatása mellett kitartottak azt követően is, hogy annak antiszemita nyilatkozatait a Fidesz előbányászta, s ez folytatódott a szegedi Tóth Péter látványos DK-s kampánytámogatásban is.

Akár meg is érthetjük Demetert és Pálinkást, hogy elhiszik a szövetkező ellenzéki pártoknak, hogy adott esetben baloldaliként vagy konzervatívként jó lelkiismerettel ülhetnek be a Jobbik majdani frakciójába.

NE FÜGGESSZÜNK KI SEMMIT!

Emlékszünk még: 2010-es választási győzelme után a Fidesz a maga parlamenti többségével elfogadta a „nemzeti együttműködés nyilatkozatát”, majd elrendelte, hogy azt minden állami intézményben ki kell függeszteni. Így is történt.

Most annak emlékére, hogy tíz éve lépett hatályba a Fidesz alaptörvénye, elején a szörnyű Nemzeti Hitvallással, azt rendelték el, hogy azt függesszék ki minden állami intézményben. Erre a Karácsony Gergely vezette Városháza azzal válaszolt, hogy nem, ők nem a Nemzeti Hitvallást függesztik ki a hivatali helyiségekben, hanem az 1848-as Tizenkét pontot. A DK pedig azzal válaszolt, hogy a Nemzeti Hitvallás helyett Bibó István csodaszép szövegét függesztik ki, A szabadságszerető ember tízparancsolatát.

Bibó szövege nagyon szép, a Tizenkét pont pedig nagyon fontos történelmi dokumentum, a magyar szabadságtörekvés kiemelkedő szövege. Én azonban azt gondolom, hogy az Orbán-kormány dölyfös intézkedésére nem ez a helyes válaszlépés.

Mit jelentett Orbánék politikai szövegének kifüggesztése az állami intézményekben?

Azt, amit a Fidesz állandóan csinál: parlamenti többségére támaszkodva a maga álláspontját az ország, a magyar politikai közösség álláspontjaként tünteti fel.

Amit ők gondolnak a világról, Magyarországról, a magyar múltról, jelenről és jövőről, azt úgy állítják be, mintha az egész magyar nemzet, de legalábbis a nagy többség közös világképe lenne. Mint ilyen közös nézetet kellene azt az állami intézményekben kifüggeszteni. Ez a gesztus a maguk győztes büszkeségét és egyúttal mindenki más megalázását jelenti. Egyetértek azzal, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknál ezt a kormányintézkedést nem kívánják végrehajtani.

Ugyanakkor nem helyeslem, hogy bármilyen más politikai deklarációt, programszöveget a Fidesz szövegei helyett kifüggesszenek az intézményekben. Akkor sem, ha az a politikai deklaráció személy szerint nekem, vagy a hozzám hasonló nézeteket vallóknak kifejezetten tetszik. Még olyan, a magyarok történelemszemléletében olyan kiemelt helyet elfoglaló, feltehetően a legtöbbek által elfogadott szöveget sem, mint a Tizenkét pont. Annak helye a történelemkönyvben van, nem a közintézmények falán.

Volt idő, amikor Lenin képe volt ott a hivatali falainkon. Más országokban az aktuális államfő képét függesztik ki. Ilyen hagyomány szerencsére Magyarországon nem alakult ki. Ne is alakuljon. Senki se írja elő, hogy kit kell tisztelnünk, kivel vagy mivel kell láthatóan azonosulnunk.

GYURCSÁNY FÉLIG IGAZA

Gyurcsánynak igaza van. Pár napja azt írta a Facebookon: „Előbb nézek el egy régi, mára megbánt embertelen szöveget, mint a mai kormánypárt országárulását, országdúlását.” Azután így folytatta: „Sokan voltak embertelenek, vagy éppen nácigyanús szövegek kimondói. Küzdöttünk ellenük. De ma nem ők veszélyesek. Hanem az újbarna, emberosztályozó, bélyegző, gyalázó kormány.”

Igaza van: a hatalmon levő, az államhatalom minden eszközét gátlástalanul használó fasisztoid politikai erő összehasonlíthatatlanul veszélyesebb, mint az ellenzékben levő, és gondolkodásának fasisztoid elemeit most éppen rejtegető párt.

Igen, a Fidesz nyilvánvalóan veszélyesebb, mint a Jobbik.

Erről jut eszembe, amikor sok-sok évvel ezelőtt, amikor még bejáratos voltam az ATV-be, egyszer azt találtam mondani Kálmán Olgának az Egyenes Beszédben, hogy két szélsőjobboldali párt van a magyar politikában. Csak egy, helyesbített Olga, és akkor ezen azt értette, hogy a Jobbik szélsőjobboldali, a Fidesz nem. Alighanem ma is helyesbítene, a DK politikusaként, de azért, mert a Jobbikot már nem tartaná szélsőjobboldalinak, a Fideszt meg alkalmasint igen. (A Mi Hazánkat most félreteszem.) Én most is azt gondolom, hogy mindkettő. Akkor is, ha a Fidesz, mivel hatalmon van, összehasonlíthatatlanul veszélyesebb.

Miközben abban igaza van Gyurcsánynak, hogy a hatalmon levő fasisztoid politikai erő, a Fidesz összehasonlíthatatlanul veszélyesebb, mint a Jobbik. Az már nem igaz, hogy a Jobbik a maga rejtőzködő, letagadott rasszizmusával, homofóbiájával, embertelenségével nem veszélyes. De az. Csak más adja a veszélyességét.

Rendszeresen mondják azt ellenzéki politikusok, az ellenzéki szövetséget helyeslő újságírók, hogy a fontos kérdésekben a hat párt egyetért, csak másodlagos, harmadlagos ügyekben van köztük különbség. Hogy az „ideológiát”, amiben különböznek, félre kell tenni.

Eszerint az, hogy homofóbok vagyunk-e, hogy tűrjük-e a rasszizmust, hogy egyetértünk-e a Fidesz nacionalizmusával, vagy sem, az másodlagos, az csak ideológia, és nem politika.

Ez nem igaz. Az Orbán-kormányok nacionalista törvényeket hoznak, nacionalista külpolitikát folytatnak, rasszista alapokon álló intézkedéseket hoznak, homofób üzeneteket küldenek a társadalomnak. Ezeket gyakran támogatja a Jobbik. Ez nem csupán ideológia, ez vastagon politika. Ebben – nagyon remélem – a DK nem ért egyet a Jobbikkal. Gyurcsány a jegyzetében a szövetkező ellenzékiek „közös éntudatról” ír, ami aggasztó.

A Jobbik akkor veszélyes, ha a vele kötött választási szövetség oda vezet, hogy a demokratikus pártok lemondanak a politikák megkülönböztetéséről.

A Jobbik akkor veszélyes, ha demokratikus pártok elfogadják, magukévá teszik azt a nacionalizmust, amelyben a Jobbik egyetért a Fidesszel.

A Jobbik akkor veszélyes, ha a demokratikus pártok tolerálhatónak tartják azt a rasszizmust, amelyben a Jobbik és a Fidesz között nincs vagy alig van különbség.

Gyurcsánynak tehát csak félig van igaza.

„Keresztényszociális”?

Brenner Kolomannal beszélgettek a műsorvezetők a Jobbik részéről az ATV Startban. (A másik szereplő az MSZP-Párbeszéd részéről Burány Sándor volt, de most nem az ő helyes állításaival foglalkozom.) Fontos ez, mert ő mindig hangsúlyozza, hogy nyelvészként, történészként, egyetemi emberként beszél, és hogy neki a régi, Vona-féle Jobbikhoz nincs köze, ő testesíti meg Jakab Péter elnök mellett a Jobbik új, mérsékelt, középpárti, keresztényszociális arculatát. Milyen is akkor ez az új arculat?

Kövér László rádióinterjúja is szóba került a beszélgetésben, az az eleme, hogy a házelnök ma már nemmel szavazna az EU-tagságra egy népszavazáson. Tényleg, mit is gondol Brenner, vagyis a Jobbik a magyar uniós tagságról? „Az biztos, hogy most kell közösen újra kitalálnunk  … a Jobbik mindig azt mondja, hogy új kiegyezés kell Nyugat-Európa és Közép-Kelet-Európa között. Ez különböztet meg minket baloldali, liberális kollégánktól, hogy mi azt mondjuk, hogy újra kell tervezni. Bérfelzárkóztatás kell, nem lehet, hogy csak a bankok és a multinacionális cégek járjanak jól az Európai Unióban. És szerintem az Európai Unióban nemcsak hazánk, hanem bizony most már nyugati országok is rájöttek, hogy bizony, ilyen szintű újratervezésre van szükség.”

Vajon komolyan gondolja-e a jobbikos képviselő, hogy jelenleg

„csak a bankok és a multinacionális cégek járnak jól az Európai Unióban”?

Vajon a velünk együtt csatlakozó, de nálunk gyorsabban felzárkózó szlovák, lengyel, észt, román munkavállalók és vállalkozók nem járnak jól a szabad munkavállalással, a szabad mozgással, a szabad utazással? És Magyarországon sem csak és nem is elsősorban a bankok és a multinacionális cégek jártak jól vele eddig is és jelenleg is, hanem az Erasmus ösztöndíjjal kint tanuló diákok, a termékeiket az EU 450 milliós piacára szabadon szállító vállalkozók, az EU piacára Magyarországon termelő multik magyar munkásai stb. Brenner tétele az „újratervezés” szükségességéről és arról, hogy az Unióban a bankok és a multik járnak jól, és nem a dolgozó emberek, valójában ugyanaz, mint amit a Fidesz mond egy évtizede az EU-ról.

Orbántól halljuk újra meg újra, hogy Nyugat-Európa érdeke más, mint Közép-Kelet-Európáé, és kiegyezésre van szükség közöttük.

Már ezt megelőzően került szóba a beszélgetésben az elképzelt új jövedelempolitika. Egyetértés van az ellenzékben abban, hogy megkétszerezzék a családi pótlékot. Csakhogy a Jobbik ezt úgy képzeli, hogy a családi pótlék megnövelt részét nem pénzben, hanem olyan kártyán kapnák a családok, amely csak a gyerekekre, élelmiszerre, tanszerre, ruhára lenne költhető, és nem dohányra vagy alkoholra. Amerikai példára hivatkozik, mert Európában ilyesmire nincs példa. Nem véletlenül.

Az európai demokráciákban minden polgár méltóságát tiszteletben tartják annyira, hogy rábízzák, hogy mire költi az állami juttatást.

Becsülik annyira, hogy feltételezik, hogy a családi pótlékot nem a szülők dohányzására vagy italozására fordítják. Ismerjük az elterjedt előítéletet, miszerint a cigányok a családi pótlékot is italra és dohányra költik – a Brenner által elismételt jobbikos megoldás valójában cigányellenes, rasszista előítéleteket mozgósít. Azt üzenik vele a választóknak, hogy ők bizony – szemben a baloldali pártokkal – nem akarják a cigány szülők effajta gyakorlatát közpénzből támogatni. Ez volna az új, a „keresztényszociális” Jobbik.

Ezen a két ponton is azt látjuk, hogy a Jobbik nem más, mint a Fidesz, amikor még nem hatalmon volt, hanem ellenzékben.

Orbánék veszélyeztetik a hazánknak járó forrásokat!

Egyre nehezebben elviselni, amikor a fideszes propaganda azt harsogja, hogy az ellenzék áskálódik Magyarország ellen és azon dolgozik, hogy minél kevesebb uniós pénz jusson hazánknak.

A lehető leghatározottabban állítom – írja Ujhelyi István EU parlamenti képviselő nyílt levelében -, hogy a kormánypárt vezetői totálisan lenézik és semmirekellő hülyének tartják azokat a fideszes szavazókat is, akik ebből egyetlen vesszőt sem hisznek el.

Azok a kormánypárti politikusok és propaganda-inasok, akik ezt komoly arccal még bele is mondják a kamerákba: bizonyosan egy sötét bugyorban végzik majd a keresztényi elszámolás idején. (Náluk csak egy fideszes politikusi kör jut még mélyebbre, akik képesek rezzenéstelenül állítani, hogy az ellenzék képviselői „gyűlölik a hazájukat”; ennél aljasabb hazugság talán nincs is.)

A szándékok eredményességén és hatékonyságán mindig lehet vitatkozni, de egymás hazaszeretetét kétségbe vonni, csak a legsötétebb fasiszta időkben szokták.

Szerinte ez összfügg a Fidesz általt sugalmazott propagandával, és azzal, hogy a fasiszta történelmi alakok örökségét felvállaló és követő politikai kalandorokkal köt Európa-ellenes szövetséget. Ez utóbbin elszörnyedni lehet, meglepődni már kevésbé – állítja.

Ami pedig a hazánknak járó uniós forrásokat és azok veszélybe kerülését illeti: ideje tisztán látni és helyre tenni néhány dolgot.

A Magyarországnak járó támogatások sorsa alapvetően nem „Brüsszel” vagy az Európai Bizottság jóakaratán múlik, hanem a Fidesz-kormány döntésein.

A szalonból csak azt szokás kitenni, aki nem illik oda.

Orbán és rezsimje olyan, mint az a furcsa vendég az úri klubban, aki teszkós szatyorba pakolja a svédasztal legjobb falatait, beletörli a csizmáját az abroszba, kedélyesen a szőnyegre vizel, szotyihéj köpködés közben sértegeti a többi klubtagot. Amikor a sokadik felszólítás után a pincérek megkérik, hogy a következő fogás előtt inkább az előtérben legyen kedves várakozni, akkor jogtalanságot kiált. Dühösen lever még egy-két vázát kifelé menet, de szavait így is alig érteni, mert még mindig tele van a szája pogácsával és potyog kifelé, ahogy üvöltözik.

Ha a Fideszben nem értették volna a színes képeket, akkor egyszerűbben: a fociban tilos a kezezés, meg a les és nem szabad a másik lábát agyonrúgni.

Ha valaki labdával a kezében lesre fut, majd páros lábbal beletalpal a kapusba, akkor ne csodálkozzék, ha a sárgalap után villan a piros is. Ilyenkor pedig nem a bírót, nem a szabályokat, vagy a nézőket kell anyázni, hanem azt a játékost kell levenni a pályáról.

Vagy nem érti, vagy direkt megszegi a szabályokat.

A hazánknak járó helyreállítási alap forrásaival kapcsolatban a benyújtott nemzeti tervet elvben holnap kellene elfogadnia az Európai Bizottságnak; ez azonban egy nappal az első határidő előtt még erősen kérdésesnek látszik.

Nem „Brüsszel” vagy sorosgyörgy, esetleg a meleg-gender-migráns-hollandfickós lobbi miatt, hanem azért, mert a magyar kormány egyszerűen képtelen megfelelni a szabályoknak.

Emlékezetes, hogy korábban már elkészítettek egy első verziót a hazánknak járó forráskeret elköltése kapcsán. (Ebben szerepelt például az a közel 1600 milliárdos tétel is, amit az épp fideszes alapítványokba kiszervezett egyetemi fusira akartak elverni.) Ursula von der Leyen közölte Orbánnal a brüsszeli tárgyalásukon: ez így nem fog menni. A Fidesz a teljes arcvesztés elkerülése érdekében gyorsan váltott is: már csak a vissza nem térítendő (ejtsd: nem kell visszafizetni) támogatási összeget igényeljük a nagy pénzes bödönből, a szuperkedvezményes hitelrészt – még – nem.

Azzal érvelnek, hogy nem akarunk eladósodni, ami a kínai- és orosz megahitelek felvétele idején meglehetősen nevetséges.

Ujhelyi szerint ez nem csak nevetséges, de végtelenül hazug is.

A valóság ezzel szemben az, hogy a kormány azért nem kéri a visszatérítendő részt, mert nem akarja, hogy a magasabb kontroll miatt beleszóljanak: mire költheti ezt a pénzt.

A kormány által másodjára beadott terv elfogadása is azért csúszik, mert „Brüsszel” nem látja eléggé garantáltnak a források tisztességes és átlátható felhasználását.

a Fidesz ugyanis szétlopta az elmúlt években ezeket az európai közpénzeket, ehhez pedig többet nem kívánnak asszisztálni.

A nemzeti reformterv elfogadásának késlekedése és csúszása tehát a Fidesz-rezsim közpénzéhségével és korrupt szándékaival függ össze. Nem mással, végképp nem valamiféle ismeretlen nemzetközi összeesküvés húzódik a háttérben.

A magyar hazának járó támogatásokat alapvetően a magyar kormány veszélyezteti. Ha a NER tartaná magát ahhoz, amit az uniós csatlakozás idején Magyarország vállalt fel sem merülne a forrásbefagyasztás vagy az esetleges megvonás.

Le kell venni a pályáról a szabálytalankodó játékosokat és be kell küldeni az újakat – ez ilyen egyszerű.

A választókat pedig nem kell a valósággal ellentétes hülyeséggel megvezetni és lenézni. A magyar emberek józanabbak és okosabbak annál, minthogy emoji-szintű üzenetekkel irányítsák őket – írja Ujhelyi István EP képviselő.

Olvastam a törvényt

Amióta a civilizált külvilág és a civilizált belvilág egybehangzóan felháborodott a Fidesz „gyermekvédelmi” törvénymódosítása ellen, Orbán, Szijjártó és társai azzal válaszolnak a bírálatokra, hogy tessék elolvasni a törvényt.

Jelentem, elolvastam, mégpedig már akkor, amikor még csak a pedofilok büntetéséről és listázásáról szólt, és – az akkor még buzgón helyeslő ellenzékiektől eltérően – már akkor sem helyeseltem, akkor is csak kampánycélú hangulatkeltésnek tekintettem. Amikor azután értesültem a szavazás előtt benyújtott módosító javaslatról, amely a szexuális orientáció szerinti diszkriminációra irányult, természetesen újra elolvastam a javaslatot. Hadd idézzem itt a törvény szövegébe több helyen is bekerülő módosítás szövegét az első előfordulásnál, a gyermekvédelmi törvény módosításánál:

„E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”

Ha ez a mondat illetve a benne foglalt tilalom az „illetve” szót megelőző vesszőnél befejeződne, vagyis csak a pornográf, valamint a szexualitást „öncélúan” megjelenítő tartalmak elérhetővé tételére vonatozna, akkor csak bornírt lenne.

Ezt a bornírtságot mutatja a módosítás indokolása, amelyet szintén idézek:

„Az államnak az Alaptörvényből levezethető kötelezettsége, hogy olyan jogszabályi környezetet és intézményrendszert megalapozó szabályokat alakítson ki, amelyek garantálják a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmet, valamint

a gyermek születésétől fogva megváltoztathatatlanul fennálló önazonosságának megőrzését, illetve megóvását.

Ahhoz, hogy ennek a jogalkotó eleget tegyen, szükséges, hogy az Alaptörvényben megfogalmazott általános szabályokon túl a gyakorlatban is alkalmazható, kézzel fogható szabályokat alkosson, melyeken keresztül megvalósulhat a hivatkozott értékek védelme. Belátható, hogy egyes tartalmakat az életkoruknak megfelelő időben célszerű megismertetni a gyermekekkel, az egészséges lelki és szellemi fejlődésük érdekében.

Vannak ugyanis olyan tartalmak, amelyeket a gyermek − bizonyos életkor alatt − félreérthet, illetve amely károsan hathat a fejlődésére az adott életkorban, vagy egyszerűen a gyermek nem tud vele mit kezdeni, ezért összezavarja a fejlődő erkölcsi, morális értékrendjét, vagy épp az önmagáról és a világról alkotott képét.

A módosítás ebből kiindulva, az Alaptörvény szellemében és a gyermekek egészséges testi, lelki fejlődésének a megóvása érdekében meghatározza azon tartalmak körét, amelyek kapcsán biztosítani kell, hogy a gyermekek ne találkozzanak ezekkel a különböző felületeken (lsd. média, reklám).”

Ismétlem, csak bornírt lenne, de nem lenne diszkriminatív és ezzel megbélyegző. De nem ér véget:

a heteroszexuális szerelem „megjelenítését” nem tiltja, a homoszexuális szerelem megjelenítését igen.

Ezzel pedig olyan különbségtételt alkalmaz, amely szerint a heteroszexuális szerelemről, szexualitásról szabad – sőt alighanem kötelező – az iskolában, a gyerekeknek beszélni, a homoszexuális szerelemről, szexualitásról viszont tilos. Ezzel viszont a homoszexualitást (továbbá a nemváltást) olyasmiként tünteti fel és kezeli, mint amiről gyerekek – köztük a középiskolás korú gyerekek – előtt még beszélni sem szabad, feltehetően mert szégyellni való, emberhez nem méltó dolognak tekinti. Ezért ellentétes a törvény az emberek egyenlő méltóságának humanista alapelvével, ezért alkalmaz diszkriminációt, amely joggal háborítja fel Európa mindazon politikusait, akik tevékenységükben követik az Európai Unió alapjogi chartáját.

Lévai Júlia az És-ben fasiszta, Péterfy Gergely a Facebook-oldalán és a Klubrádióban náci törvénynek nevezte a törvényt.

Igazuk van-e?

Igen, igazuk van, hiszen a törvény olyan veleszületett tulajdonságuk alapján tesz különbséget emberek között, amelyre nincs befolyásuk, és mellesleg nem is érinti azt, hogy jók vagy gonoszok, szorgalmasok vagy lusták, tehetségesek vagy tehetségtelenek.

Ez ugyanolyan diszkrimináció, mint a rasszisták által alkalmazott diszkrimináció feketék és fehérek, cigányok és nem-cigányok, zsidók és nem-zsidók között.

Miután a Jobbik megszavazta a törvényt, ellenzéki politikusok azzal nyugtatgattak bennünket, hogy ez nem befolyásolja a Fidesszel szemben álló ellenzék együttműködését. Szerintem ez nem megnyugtató, hanem nyugtalanító. Az a hivatkozás, hogy a Jobbik azért szavazhatott ekként, mert „jobboldali párt”, tudatlanságról tanúskodik: a melegek megbélyegzése Hegyeshalmon túl a jobbközép pártokban is elfogadhatatlan, csak a szélsőjobboldali pártok egy részében fogadják el, inkább Keleten, mint Nyugaton.

Emlékezetes, hogy a szavazás eredményének kihirdetésekor az ülésteremben tapsoltak a lelkes képviselők. Ilyet akkor szoktak tenni, amikor megszületik a költségvetés (ezúttal arra nem tapsoltak), vagy megszavaznak más olyan törvényt (a magyar parlamentben leginkább a nacionalista tartalmú törvényeket, parlamenti határozatokat), amelyekkel kapcsolatban úgy érzik: az identitásukat fejezi ki másokkal, a törvényt elutasítókkal szemben.

Fontos tudni, hogy a mai parlamenti többség számára ez a törvény is identitását kifejező törvény.

Andy Landy mosolyalbuma – Hiába a bérből élőknek spórolni tudni kell!

Orbán Viktor azt reméli, a szerény körülmények közt élő miniszterelnök imázsával
2022-ben választást tud nyerni.

Amilyen serényen dolgozik ezen a Fidesz kommunikációs stábja, úgy sürögnek az építőmunkások a kormányfő valódi arcát mutató hatvanpusztai birtokon. A főhercegi majorság – sokmilliárdos beruházást követően – a nyáron elnyeri végső formáját.

 

Orbán bukása sok fideszesnek is megváltás lesz

Őszintén mondom, hogy nincs annál szánalmasabb, amikor a fideszes politikusok próbálják menteni a menthetetlent a jogállamiság kérdésében – véli Ujhelyi István EP képviselő.

Ott kezdődik a történet, hogy a Fidesz máig hatályos – még ellenzékben írt – európai programja („Igen, Magyarország többre képes!” címmel) még a nemzeti szuverenitást is csorbító felhatalmazást követelt az Európai Unió intézményei számára, csak azért, hogy a tagállami kormányokat az európai értékek betartására tudják szorítani. Most, aki akár csak ehhez hasonló javaslatot is tesz, máris verbálisan lámpavasra akarják húzni és nyakába „hazaáruló” táblát akasztanának.

Aztán következett a Sargentini-jelentés, amely az Orbán-kormány bűneit vette sorba és amelynek megállapításait az európai választópolgárok által megválasztott Európai Parlament – korábbi példa nélküli módon – több mint kétharmados többséggel el is fogadott.

A NER és kiszolgáló személyzete persze higgadt, érvelő és kulturált vitára nem volt képes, helyette a jelentéstevőt támadta emberi és női mivoltában. Mert az olyan bátor és férfias. (A gyengébbek kedvéért: ez utóbbi irónia!)

Ezt követően a Fidesz miniszterelnöke az Országgyűlés kormánypárti többségével megszavaztatott egy határozatot, amely feltételekhez kötötte kormányfői jóváhagyását az EU következő hétéves költségvetéséhez. Többek között a Sargentini-jelentéssel elindított 7-es cikkelyes eljárás tavaly évvégéig történő lezárását és az uniós források jogállamisági feltételekhez történő kapcsolásának megakadályozását írták elő az „utcai harcosnak”.

Orbán zsarolt, kiskakaskodott, zsebre dugott kézzel grasszált a piros szőnyegen, érvényt azonban nem tudott szerezni saját kívánságlistájának: mégsem volt „hatlapos ulti” a kezében, csak görcs.

A jogállamiság mechanizmus életbe lépett, a 7-es cikkelyes eljárás, ha komótosan is, de zajlik; a közpénz-szivattyúzók körül egyre jobban szorul a hurok.

Számtalanszor éltem már azzal a példával, hogy nem értem miért kiabál ennyire a Fidesz a jogállamisági számonkérés ellen, hiszen

csak a tolvajok szokták szemükbe húzni a sapkát, ha rendőrt látnak az utca másik oldalán.

Csak az tapossa a féket és kezd káromkodni a traffipax láttán, aki durván átlépte a határokat és büntetőpontból sem az elsőt kapná. Ugyanez a helyzet a fideszesekkel is, amikor nemzetközi összeesküvésről, meg migrációs-gender lobbiról, esetleg ideológiai nézeteltérésekről beszélnek.

Én például nem tudtam, hogy a közpénzlopás egy ideológia.

A Fidesz érveléséből ugyanis ez következik. Hiszen erről van szó: ne lopj a közösből, ne rúgd fel a közös szabályainkat és ne erőszakold meg a közös értékeinket, ha a közös pénzünk kell.

Hogy a Fidesz is értse:

ha Európába jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat. „Ennyi”.

A kormánypártiak persze vergődnek, mert – bár úgy tűnik, hogy el is hiszik, amit mondanak – a legtöbbjük pontosan tudja, hogy végtelenül gyalázatos, amit csinálnak. Csak benne vannak már a spirálban, aki nem ugrott félre a kispadra még időben, azokat Orbán és rendszere simán maga alá temeti majd a bukáskor.

Képzeljék el, hogy egy egykor liberális, Európa-párti, nyitott, fiatal és progresszív politikai közösség tagjai most kénytelenek a központi politikai kotta miatt olyan európai indítványokat, jelentéseket, határozatokat leszavazni, amelyekre egyébként – biztos vagyok benne, hogy – lelkük mélyén igent mondanának.

Ezen a héten fogadtuk el az Európai Parlamentben például azt a dokumentumot, amely részletezi, megerősíti, hogy a 2021-es jogállamisági jelentésnek mire kell majd mindenképpen fókuszálnia.

A Fidesz képviselői nem szavazták meg ezt a parlamenti dokumentumot, ezzel nemet mondtak például arra, hogy az igazságszolgáltatási rendszereknek és a bíráknak függetlennek kell lenniük. A Fidesz képviselő leszavazták annak megállapítását is, hogy a rendszerszintű korrupció aláássa a jogállamiságot, ezért a tagállamoknak hatékony eszközöket kell kidolgoznia a korrupció felszámolására.

A Fidesz képviselői ennek a dokumentumnak a leszavazásával

nem támogatták azt sem, hogy az Európai Bizottság nagyobb hangsúlyt fektessen az uniós forrásokkal való visszaélésekre

és kövesse például a kritikus média elhallgattatására irányuló állami törekvéseket, a közszolgálati média szerepét és függetlenségét. Ezeket is leszavazta az a Fidesz, amely néhány éve még azért tüntetett a Szabadság téren, hogy az ellenzéki pártoknak (akkor a Fidesz is az volt) legyen saját köztévéje.

Végtelenül nehéz lehet gerincroppanás nélkül végigcsinálni és asszisztálni ehhez az ámokfutáshoz a gondolkodó és tisztességes fideszes politikusoknak. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak személyes megváltás lesz, amikor 2022-ben Orbán és elvtelen rezsimje eltűnik a süllyesztőben.

Andy Landy mosolyalbuma – Back In The U.S.S.R.

Már a Fidesz saját sajtója is kritizálja Orbán Viktor bejelentéseit!
Ezek között szerepel az orosz mintára indított a „a szólásszabadságot és a gyermekjogokat is súlyosan korlátozó” homofób kampány, amely betiltaná az iskolai LMBTQ témájú oktatási programokat és társadalmi célú reklámokat.

AL

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK