Kezdőlap Címkék Felmérés

Címke: felmérés

A koronavírus válság és a munkavállalók félelmei

A „munka világa félelmei”-ről végzett kutatást publikált a Policy Agenda melyet a Magyar Szakszervezeti Szövetség és a FES megbízásából végzett 2018-2019 után az idén is. Három fő szempont alapján kérdezték az ezer fős kérdezettet:

  • A munka elvesztése
  • A jövedelem csökkenése
  • Anyagi kiszolgáltatottság

A Policy Agenda felmérte, hogy a „munka világa félelmei” kapcsán hogyan is alakul a társadalom tagjainak helyzete, különös tekintettel vizsgálva az életünket alaposan felforgató koronavírus járvány következtében változó foglalkoztatottságot, jövedelmi helyzetet és egyáltalán az erősödő félelmeinket.

Első szempont nyilván az anyagi biztonság változása, a munka elvesztése miatt megszűnő kereset, és így a romló életszínvonal. Vizsgálatunk során azokra a kérdésekre kerestünk választ, amelyek alapja az anyagi biztonság. Azaz a munkahely elvesztésétől való félelem, a munkabér csökkenése-megszűnése miatti eddig életszínvonal csökkenés, az eddig elért és a jövőben tervezett egzisztencia elvesztésétől való félelem.

2018-2019 során – az érezhető foglakoztatás bővülés és folyamatos bérszínvonal emelkedés eredményeként – kevesen tartottak attól, hogy féléven belül elveszik munkájukat.

A 2020-ban megjelent koronavírus világszerte komoly válságot okozott. Magyarország sem maradt ki a kedvezőtlen hatásokból. Várható is volt, hogy a veszély-helyzet bekövetkeztével a korábbi félelmek felerősödnek a lakosság körében. A májusban lebonyolított új felvételünk eredményei alapján a megállapítások a következők:

A munka elvesztése

  • A járvány a dolgozók 41%-át érintette munkavégzésükben. 6%-ukat elbocsátották azok közül, akik a járvány előtt dolgoztak.
  • A szükségszerű kijárási szigorítások miatt szinte általánossá váló un. „home office” munkavégzés a dolgozók 16%-át érintette.
  • A vállalatok, szervezetek, intézmények rákényszerültek a rövidített munkaidő, fizetés nélküli szabadság bevezetésére, sőt az elbocsátásokra is. A dolgozók mintegy 8%-át szabadságra küldték, közülük minden negyediket fizetés nélküli szabadságra. A dolgozók 12%-ának rövidítették a munkaidejét., és ez nyilván jelentős bércsökkenéssel jár.
  • Ez utóbbi miatt a dolgozók egyötödének (20%-nak) megszűnt, vagy csökkent a jövedelme már a válság első hónapja alatt. (De meg kell jegyezni, hogy ennél többen is lehetnek, ha a pótlékok kapcsán volt változás, vagy a dolgozó nem kapta meg a korábban megígért nem „adózott jövedelmet”.)

  • A mostani folyamatokban hangsúlyosan megjelenik a romló helyzet. Míg ugyanis a 2018-ban végzett felvételünkben – a dolgozók félelmeiről szóló kutatás kapcsán – a munkavállalók 85%-a nem félt attól, hogy elveszíti a következő félévben a munkáját, most már ez az arány 78%-ra csökkent.
  • 2018-ban a dolgozók kissé több mint a fele mondta azt, hogy egyáltalán nem fél. A többiek is valamilyen mértékben bizonytalanok voltak. A minimális iskolai végzettséggel rendelkezők 19%-a inkább tartott vagy nagyon tartott ettől az opciótól, míg a diplomásoknak csupán 10%-a. Most ezek az arányok is romlottak. Most 2020. májusában a dolgozóknak már csak 78% nem tart állása elvesztésétől. Emellett mostani felvételünk tanúsága szerint 11% lett azoknak az aránya, akik nagyon félnek a munkájuk elvesztésétől, míg két éve csak 2%-uk jelezte ezt.

A jövedelem csökkenése

  • A válság kedvezőtlen hatásai miatt, most már 25% körüli azoknak az aránya, akik hangsúlyozzák, már számolnak is jövedelmük csökkenésével, azaz kifejezetten érzik életszínvonaluk csökkenését. A 2018-as kutatásunkban a dolgozói társadalomnak még csak harmada utalt arra, hogy félhet attól, hogy az elkövetkező években a munkabére nem lesz elegendő a meglévő életszínvonalának fenntartására.
  • A munka elvesztése – főleg akkor, ha nincsenek megtakarításai az adott háztartásnak – az egyik legfontosabb eleme a kiszolgáltatottság növekedésének. A jelen helyzetben egyértelműen kiszolgáltatottá váltak a dolgozók, kénytelenek elfogadni a csökkentett munkaidőt és esetenként jelentősen csökkentett munkabért, kénytelenek kivenni szabadságukat és mind ezek jelentős félelmet gerjesztenek.
  • A mostani vizsgálatunk adatai szerint a foglalkoztatottak 57%-a nem tart az életszínvonaluk visszaesésétől, de fontos arány az, hogy ugyanannyian ahányan a munkájuk elvesztésétől tartanak, annyian az életszínvonaluk csökkenésében is (11%-uk) biztosak.

10-ből 4 dolgozó fél attól, hogy egzisztenciálisan lecsúszhat, már nem fog tudni olyan színvonalon élni mint eddig.

  • Leginkább az 50 év felettiek érzik bizonytalannak egzisztenciális helyzetüket, azaz számítanak arra, hogy életszínvonalukban kedvezőtlen fordulat következik be (sőt 12%-uk nagyon fél ettől). A 30-39 éves korosztály már magabiztosabb, ugyanis 60%-uk egyáltalán nem fél helyzetük romlásától.
  • A munkahely elvesztése, a gazdaság átalakulása sokak számára a jövedelmek csökkenését jelenti. Az az elkövetkező évek kérdése, hogy ez a változás társadalmi szinten is romló életkörülményeket jelent.

Anyagi kiszolgáltatottság

  • Már a járvány előtt összességében a magyar társadalom közel kétharmada úgy érezte, hogy nincs anyagilag felkészülve arra, ha kisebb váratlan kiadást kellene finanszíroznia. Feltűnő az is, hogy a fővárosban élők szubjektív anyagi biztonságérzete az egyik legalacsonyabb. Ez a korábbi évben egyáltalán nem volt jellemző.
  • A megkérdezettek válaszai alapján a háztartások 40%-a tart az életszínvonaluk csökkenésétől. Legjobban az 50 év felettiek félnek eddigi anyagi helyzetük jelentős romlásától, ezt jelezte több mint 18%-uk, sőt 5%-uk kifejezetten fél ennek bekövetkeztétől.

    Hasonlóan rossz helyzetet jeleznek a 40-50 év közöttiek is.

A háztartások anyagi tartalékai

  • 2020-ban a koronavirus járvány okozta munka-jövedelem elvesztése miatti helyzetben a meglévő tartalékaikat a háztartások jelentős része feltehetően nagyon gyorsan felélte. Ebben a helyzetben még a normál körülmények között hosszú időre biztos „tartalék” is gyorsan elfogyott, a családok márciustól júniusig a munkahely és jövedelem elvesztése miatt már nagyrészt felélhették korábban félretett pénzüket.
  • Most a dolgozóknak csupán 48%-a mondta azt, hogy van elegendő megtakarítása az esetleges kisebb váratlan kiadásokra. Életkor alapján nincs lényegi különbség (a 18-29 éves korosztály tagjainak nehezebb a helyzete, de a kisebb esetszám miatt óvatosan kell kezelni ezeket az adatokat).
  • Kisebb váratlan kiadásra a megkérdezettek szerint 368 ezer forint kell. Ez korosztályi alapon nem különbözik nagyon. Talán a 30-39 évesek esetében kissé nagyobb az összeg, 405 ezer forint.
  • Településtípus alapján saját bevallásuk szerint a fővárosban élők kissé több mint fele (54%-uk) rendelkezik elegendő megtakarítással, míg a kisvárosokban élőknek csak 45%-a.
  • Településtípusok szerint van jelentős eltérés a megjelölt összegek között. A háztartások kisebb váratlan kiadásaira 2020-ban 444 ezer forint kellene a fővárosban élőknél, míg a nagyvárosokban 330 ezer forint ez az összeg.

A 2020. májusi felvétel a válság nehéz helyzetében tükrözi a foglalkoztatottak, a háztartások romló munkaerőpiaci helyzetét és jelentősen visszaeső jövedelmi viszonyait.

A magyarok még erősebb EU-t szeretnének

A friss Eurobarométer kutatás szerint a magyarok majd’ kétharmada még befolyásosabb Európai Parlamentet szeretne, 60 százalék EU-párti. Relatíve legtöbben a klímaváltozást tartják legfontosabb kérdésnek.

Nem követi a kormány retorikáját a magyarok nagy részének gondolkodásmódja és értékrendje, olvasható az Európai Parlament (EP) honlapján a legfrissebb, őszi Eurobarométer felmérés alapján.

Az Európai Unió tagországai lakosságának összesített értéksorrendjében

  • az emberi jogok, a szólásszabadság és a nemek közötti esélyegyenlőség vezetik a polgárok számára legfontosabb uniós értékek listáját,
  • a válaszadók 52 százaléka szerint a legfontosabb környezetvédelmi kérdés a klímaváltozás,
  • 59 százalékuk támogatja országa uniós tagságát.

Élre állt a klímaváltozás

A felmérésben hagyományosan arról kérdezik a polgárokat, hogy szerintük milyen szakpolitikai kérdésekkel kellene az EP-nek legsürgetőbben foglalkoznia. A sorrend ugyan a tagállamokban eltérő, de most először mondható el: az éghajlatváltozás a polgárok legfontosabb ügye. Majdnem minden harmadik megkérdezett (32 százalék) szeretné, ha az EP legfontosabb feladatának a klímaváltozás elleni küzdelmet tekintené. A magyar válaszadók szintén legnagyobb csoportja, 30 százaléka ért ezzel egyet.

Sorrendben ezután a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem (31 százalék), a terrorizmussal szembeni harc (24 százalék) és a munkanélküliség leküzdése (24 százalék) a legfontosabbak az európaiak szerint. Magyarországon a fogyasztók jogainak, az egészségügyi szolgáltatások minőségének és elérhetőségének javítása (24 százalék) valamint a megfizethető és biztonságos élelmiszerek és a megfelelő életszínvonal (24 százalék) a fontossági listán.

A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem (21 százalék) azonban a sor végére került,

ami a szolidaritás erősen gyenge állapotára mutat.

Az elmúlt évben Európa- és világszerte több millió embert mozgósítottak a főként a fiatalokra támaszkodó klímatüntetések. Az éghajlati vészhelyzet-érzést tükrözi a 2019-es Parlaméter adat is, amely szerint a válaszadók abszolút többsége (52 százalékuk) úgy gondolja, a klímahelyzet a legfontosabb környezeti kérdés napjainkban. Ezt a légszennyezettség (35 százalék), tengerek és óceánok szennyezése (31 százalék), az erdőirtás (28 százalék), és a növekvő hulladékmennyiség (28 százalék) követi. Ezen felül tízből hat európai úgy véli, hogy az éghajlattüntetések mind nemzeti, mind európai szinten hozzájárultak a politikai intézkedések számának növekedéséhez.

A kormány lényegében elutasító, de mindenképpen a problémát kisebbítő magatartása dacára

a magyar megkérdezettek 45 százaléka is a legégetőbb problémaként az éghajlatváltozást,

42 százaléka a növekvő szemétmennyiséget, 36 százaléka pedig a légszennyezést nevezte meg.

Itt se fog a propaganda

Ami az európai uniós értékeket illeti, a válaszadók leginkább az emberi jogok védelmét az egész világon (48 százalék), a szólásszabadságot (38 százalék), a nemek közötti egyenlőséget (38 százalék) és a tagállamok közötti szolidaritást (33 százalék) emelték ki mint az unió legfőbb alapvető értékeit.

Magyarország itt is figyelmeztetést küld a kormánynak.

A válaszolók az emberi jogok védelmét egy százalékkal többen (49 százaléknyian) nevezték meg az uniós átlagnál, ezt követi a szólásszabadság (35 százalék), a tagállamok közötti szolidaritás (35 százalék) és a kisebbségek védelme (24 százalék).

Népszerű az unió

Tízből hat európai (59 százalék) támogatja országa uniós tagságát. Ez az adat már harmadik éve ilyen magas. A 2019 októberi adatok szerint az emberek egyre jobban értékelik az EU-ban működő demokráciát: 52 százalékuk érez így (ez három százalékpont emelkedés).

Magyarország esetében az adat ennél magasabb: 60 százalék.

Ez a tavaszi európai választások pozitív hozadéka is, hiszen a megnövekedett választói szám hozzájárul a demokráciával kapcsolatos elégedettség-érzet növekedéséhez – értékeli az eredményt az EP.

Az európai polgárok támogatják az Európai Parlament erősebb szerepét is: a válaszadók 58 százaléka befolyásosabb EP-t szeretne a jövőben. Ez hét százalékpont emelkedés 2019 tavasza óta, és ebben a kérdésben a legmagasabb mért adat 2007 óta. Nálunk ez az arány még nagyobb növekedést mutat:

12 százalékponttal, 64 százalékra nőtt a befolyásosabb közös parlamentet váró magyarok aránya.

A 2019-es Parlaméter végül, de nem utolsó sorban megmutatja, milyen típusú tájékoztatást várnak az uniós állampolgárok az Unióval kapcsolatban – és milyen módon tudnának jobban bekapcsolódni az uniós szakpolitikák kialakításába. Összeségében az európaiak háromnegyede (77 százaléka) szeretne az uniós intézmények munkájáról több információt. Az európaiakat leginkább az uniós törvényhozás hatása érdekli a mindennapi életükre (helyi, regionális és nemzeti szinten), és a parlamenti képviselőik tevékenysége iránt is élénken érdeklődnek.

Papíron szeretjük a demokráciát?

A demokratikus jogok mellett a legfontosabb az anyagi stabilitás a magyar társadalomban, sokan az előbbit részben fel is áldoznák a jólét érdekében – derül ki egy friss kutatásból. Erős a szabadságjogok iránti vágy, de láthatóan hat az idegenellenes kampány, amely ráerősít a hagyománytisztelet érzésére.

Hat európai országban végeztek kutatást, Magyarországon a Political Capital (PC) arról, hogy milyen beállítódások jellemzik a különféle társadalmakat, hogyan viszonyulnak a nyílt és demokratikus értékekhez. Vagyis mennyire demokratikusak ezek a társadalmak.

A PC ismerteti a hazai felmérés eredményének zanzáját magyarul, illetve angolul a teljes jelentést (és a többi országét), amelynek már címe is beszédes: Elkötelezettség a jogok iránt, de vágyakozás a stabilitásra.

Anyagi biztonság vs demokratikus jogok

Végigolvasva a kérdésekre adott válaszokat, nem egyértelmű a kép arról, mennyire (anti-)demokratikus a magyar társadalom gondolkodása. A kívülálló él a gyanúval, hogy bizonyos válaszok kiválasztásakor netán működött a megfelelési kényszer. Néhány válaszcsoport közti ellentmondás erősíti ezt az érzést.

A magyar kutatók megállapítják, hogy a magyar társadalomban erős vágy él a politikai, a gazdasági és a szociális stabilitás iránt, fontos továbbá a kulturális homogenitás is.

A legfőbb érték, amely a politikai és demokratikus jogok mellett a válaszokban megjelenik – írják -, az a jövedelmi stabilitás iránti elsöprő vágy. A válaszadók

egyharmada választana inkább jövedelmi stabilitást bizonyos politikai vagy demokratikus jogok helyett.

Szintén egyharmad azok aránya, akik egyformán fontosnak tartják a kettőt, és azoké is, akik szerint fontosabbak a politikai jogok a jövedelmi kiszámíthatóságnál.

Ezek az arányok elgondolkodtatók annak tükrében, hogy „egy jó társadalom érdekében” alapvetőnek ítélt követelmények közül a véleményszabadság elsöprő többséget élvez (73 százalék abszolút, 21 százalék szerint inkább alapvető).

A PC megállapítja, hogy a magyarok elkötelezettek a politikai, a vallási és a kisebbségi jogok védelme iránt, erősen hisznek a többségi elvben, a migráció szigorú kontrolljában, valamint a nemzeti értékek és normák tiszteletében.

A kapott válaszok szerint például

bő 90 százalék szerint a kormány álláspontja a társadalom többségének véleményét képviselje,

és hasonló arány vallja azt, hogy a kormánykritikus csoportok és magánszemélyek párbeszédet folytathassanak a kormánnyal.

Ennél sokkal kisebb azonban annak igénye, hogy minden politikai álláspont képviselve legyen a parlamentben. Az egyértelmű támogatók aránya 47 százalék, az inkább igenlőké 37. Ehhez nagyon hasonló az elkötelezettség a kisebbségek jogainak védelmében: abszolút követelménynek 42 százalék tartja ezt, 40 százalék gyenge támogató.

Sajtószabadság vs kormánykritika

A szabadságjogokkal kapcsolatos ellentmondásra utal az, hogy miközben – mint láttuk – a véleményszabadságnak szinte nincs ellenzője, a média jogát a kormány kritizálására már csak 58 százalék tartja alapvetőnek, 28 százalék inkább igenli. Sőt, enyhe többség szerint a kormánynak biztosítania kell, hogy a média pozitív képet fessen Magyarországról, csak 49 százalék tagadja ezt.

A válaszok alapján azt is vizsgálták, hogy a nyílt és demokratikus értékek vajon elcserélhetők-e más, stabilitásra törekvő, zárt gondolkodásra utaló értékekre, mint például a gazdasági biztonság vagy a kulturális hagyományok védelme.

Demokratikus jogok, de…

Kiderült, hogy a többség nem cserélné el a politikai képviselettel kapcsolatos jogokat vagy a véleményszabadságot. Ez alól kivételt képeznek a kisebbségek védelmével és a vallásszabadsággal kapcsolatos értékek, amelyeket többféle lehetőség reményében is elcserélnének.

Ilyen lehet például a kulturális hagyományok és normák védelme, a többségi érdekek érvényesülésének biztosítása, annak garantálása, hogy az állampolgárok ne érezzék magukat idegennek saját országukban, vagy az az ambíció, hogy Magyarországon mindenki azonos kulturális értékekben osztozzon.

Ezek tükrözik azt, hogy a magyar társadalomban

erős gyökerei vannak a hagyománytiszteletnek.

Jelentős, 80 százalékos többséget élvez az az álláspont, hogy mindenki Magyarország értékei és normái szerint éljen.

Mérgez az idegenellenesség

Alighanem erre erősít rá az évek óta zajló idegenellenes kormányzati kampány. Háromnegyedet meghaladó azok hányada, akik szerint bevándorlóból olyan kevés jöjjön, amennyire ez csak lehetséges. A nemrég Magyarországra érkezettek egyenlő bánásmódban részesítésében pedig teljes a szakadás a társadalomban: 22 százalék szerint egyértelmű igen, 43 inkább az, 23, illetve 13 százalék a gyenge és a teljesen elutasító.

A PC összegzése szerint még azok is megosztottak az „idegenekkel” kapcsolatos véleményükben, akiknek erős érzelmi kötődésük van a nemzethez: egyik oldalon vannak azok, akiknek patriotizmusa elválaszthatatlanul összekapcsolódik az idegenellenességgel (őket „zárt patriótáknak” nevezik), a másik oldalon pedig azok, akik elutasítják az idegenellenességet („nyílt patrióták”). E két, egyaránt 20-20 százalékot kitevő csoport gyökeresen másként vélekedik a migrációról, illetve a nyílt és demokratikus értékekről.

A magyar válaszadók közül

sokan nem rezonálnak a kormány által alkalmazott etnikai alapú érvelésre.

Más területen is alátámasztják az idegenellenes hadjárat sikerét a válaszok. Abban nincs vita, hogy mindenki szabadon gyakorolhassa vallását (85 százalék igen), de a nem keresztények látható vallásgyakorlásáról már nagyon eltérően vélekednek a magyarok. A többség meglehetősen elutasító. Egyötödük szerint egyértelműen, 30 százalékuk szerint inkább csak otthon és a vallásuk gyakorlására szolgáló helyeken tehessék ezt.

Az ellenzéki szavazók közös listát akarnak az EP választáson

Az ellenzéki szavazók 71 százaléka szerint a baloldali ellenzéki erőknek törekedniük kell arra, hogy a következő választásokra egységesek legyenek. 11 százalékponttal nőtt a baloldali együttműködést szívesen látók aránya – derült ki a Publicus Intézet által a Népszava megbízásából december 9-16 között, 1009 fő megkérdezésével készített közvélemény-kutatásból.

A megkérdezettek több mint fele hallott a közös ellenzéki EP lista indításának gondolatáról. A megkérdezettek több mint fele, az ellenzéki szavazók 80 százaléka egyetért a közös ellenzéki EP lista kezdeményezésével (leginkább a Jobbik szavazók – 88 százalék), és ugyanennyien gondolják azt is, hogy sikeres lenne. Amennyiben a pártok egy közös listán indulnak, 4 százalékponttal csökken a bizonytalanok aránya a külön induláshoz képest, az egyes pártok szavazói szavaznának rá, és összességében több szavazatot szerezne az ellenzék. Ám a megoldás a Fidesz szavazókat is mobilizálja.

Mindezen eredmények alátámasztják a Publicus három hete végzett modellezését, miszerint az ellenzék számára összességében eggyel vagy kettővel több mandátumot jelenthetne a közös ellenzéki EP lista.

A háromnegyed évvel ezelőtt, a választások után készített kutatásunkhoz képest 11 százalékponttal nőtt a baloldali együttműködést szívesen látók aránya. Egyedül a Fidesz szavazók körében csökkent (7 százalékponttal), ám ezt ellensúlyozta, hogy az összes többi párt és a bizonytalanok körében is növekedett (10-20 százalékponttal).

A Publicus Intézet felmérése szerint a választók 67 százaléka gondolja úgy, hogy az ellenzéknek teljes egységben (tehát a balpártoknak a Jobbikkal vállvetve) kellene ráfordulnia az európai parlamenti választásra.

A rabszolgatörvény miatt zuhant az elégedettek száma

0

A elmúlt hónapban drasztikusan, 41 százalékról, 30 százalékra, 11 százalékkal csökkent azok aránya akik elégedettek a hazánkban zajló folyamatokkal – derült ki a Publicus Intézetnek a Népszava megbízásából készült kutatásából, amelyet december 13 és 15. között, azaz a rabszolgatörvény elfogadása után készítettek.

Hasonló arányban, 11 százalékponttal, 53 százalékról 64 százalékra növekedett az elégedetlenek aránya. Mint írták, ilyen mértékű elmozdulás egy hónapon belül különösen ritka: ezzel a változással a másfél évvel ezelőtti szintre ment vissza a mutató.

A változást elsősorban a Demokratikus Koalíció, az LMP, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP), az LMP és a Momentum szavazói, valamint a bizonytalanok okozzák, a Fidesz és a Jobbik táborának véleménye ugyanis lényegében nem változott. (Az MSZP-s szimpatizánsok álláspontja sem módosult, de ebben a körben már korábban is 98 százalék szerint rosszul mentek a dolgok.)

Csökkent a Fidesz támogatottsága

A Publicus mérése szerint az ellenzéki pártok kis mértékben növelték táborukat, míg a Fidesz népszerűsége valamelyest csökkent.

A Fidesz-KDNP támogatottsága a múlt havi növekedés után ebben a hónapban két százalékpontot csökkent, így 23 százalék. Utoljára 2017 februárjában mértek a pártnak ilyen alacsony támogatottságot. A biztos szavazók között a csökkenés 6 százalékpont.

Az MSZP-P támogatottsága a múlt hónapi egy százalékpontos csökkenés után egy százalékpontot növekedett, így 9 százalék. A párt támogatói körében kiemelkedő aktivitást mértek.

A Jobbik esetében az elmúlt hónapok lassú csökkenése után megállt a tábor zsugorodása és egy százalékpontot növekedve elmozdult mélypontjáról; így 9 százalék a támogatottság.

Az LMP támogatottsága nem változott, és 2 százalék, a DK esetében viszont egy százalékpontot növekedett, és így 3 százalék. A Kétfarkú Kutya párt egy százalékpontot csökkent, így 1 százalék, míg a Momentum ugyan ennyit növekedett, így 2 százalék a támogatottság.

A bizonytalanok aránya az elmúlt hónapok növekedés után, most újra egy százalékpontot növekedett, 50 százalék.

A szavazási hajlandóság a szocialista szimpatizánsok esetében a legmagasabb, az MSZP-sek 92 százaléka ígéri biztosra, hogy elmenne szavazni, ha most vasárnap lennének a voksolások. Ugyanez az arány a Jobbik esetében 84 százalékos, a kormánypártiak körében pedig 82 százalékos. Az összes megkérdezett 68 százaléka állította azt, hogy elmenne mindenképpen szavazni.

Nőtt a Fidesz támogatottsága, az ellenzéké csökkent

1

A Fidesz-KDNP támogatottsága a múlt havi csökkenés után ebben a hónapban egy százalékpontot növekedett, így 25 százalék – derült ki a Publicus Intézetnek a Vasárnapi Hírek megbízásából 1000 fő megkérdezésével készített reprezentatív közvélemény-kutatásából.

Az MSZP-P támogatottsága az elmúlt hónapok változatlansága után egy százalékpontot csökkentve 8 százalék.

A Jobbik esetében az elmúlt hónapok lassú csökkenése tovább folytatódott; újabb egy százalékpontot csökkenve 8 százalék a támogatottság.

Az LMP támogatottsága nem változott, és 2 százalék, a DK esetében viszont egy százalékpontot csökkent, és így 2 százalék. A Kétfarkú Kutya párt és a Momentum esetében sem változott a támogatottság, így azok 2 és 1 százalék. A Mi hazánk mozgalom párt támogatottsága megjelenése óta először a múlt hónapban elérte az 1 százalékot; ez ebben a hónapban sem változott.

A bizonytalanok aránya a múlt havi növekedés után, most újra két százalékpontot növekedett, 49 százalék.

A rossz egészségügyet többen utálják, mint a menekülteket

0

Bár a kormány a menekültválság több mint három évvel ezelőtti kirobbanása óta milliárdokat költött a migrációs veszély propagálására, úgy tűnik, hogy a magyarok csak mérsékelten vevők a riogatásra. Minden második megkérdezett az egészségügy helyzetét tartja a legfontosabb problémának, a dobogóra még a korrupció és az elvándorlás fért fel.

A Medián 2018. októberében készült 1200 fős felmérése szerint a listát egyértelműen az egészségügy vezeti – minden második ember az egészségügy helyzetét tekinti a legsúlyosabbnak, további minden ötödik pedig ezt tartja a második legsúlyosabb problémának.

Sokan „szavaztak” még a korrupcióra és az elvándorlásra, a külföldre költözésre.

Ehhez képest némiképp meglepő, hogy a kormányzati kampányok legfontosabb célpontjai, a „migránsok” csak a lakosság 9 százaléka számára jelentik a legfontosabb, és további 12 százalék számára a második legfontosabb problémát – az elvándorlás miatti aggodalom tehát jócskán megelőzi a bevándorlás miattit.

Mit tartanak a magyarok az ország legsúlyosabb megoldandó problémájának?


A problémák megítélését kevéssé befolyásolja a politikai hovatartozás, az egészségügy például pártállástól függetlenül minden társadalmi csoportban kiemelkedő gondnak számít. A legtöbb további ügyben is hasonlóan vélekednek a kormánypártiak és az ellenzékiek – ez alól kivétel a korrupció, amelynek az átlagos 28 pont helyett a fideszesek csak 19 pontot adtak.

Még egy kivétel van, mégpedig a bevándorlás, amely a Fidesz-szavazók körében (20 ponttal) a második helyre került, megelőzve az elvándorlás, külföldre költözés problémáját.

Az erdélyi magyarok közel fele hiszi, hogy több a magyar Erdélyben, mint román

0

Pedig ez a kijelentés már 100 évvel ezelőtt se nagyon volt igaz. Szociológusok mérték fél, hogyan érezzük magunkat mi, és ehhez képest a románok.

Soha nem látott részletességű és mélységű felmérést készítettek az RMDSZ megbízásából az erdélyi magyarok általános közhangulatáról, az intézményekben való bizalmáról, jövőképéről, az etnikai párhuzamosság kérdéséről, illetve az etnikumközi viszonyokról. Az eredmények pedig nem túl szívderítők:

* egyre kevésbé beszélünk például románul

** teljesen torz az önképünk, a többségünk például még mindig hisz a 2 millió erdélyi magyar toposzában

*** az Európai Unióba vetett bizalom jelentősen csökkent

**** ami azzal is összefüggésben lehet, hogy egyre inkább csak magyarországi médiát fogyasztunk

***** és sokkal pesszimistább jövőt vizionálunk, mint a romániai átlag, és még hosszan lehetne sorolni.

(…) Az erdélyi magyarok 83 százaléka tartja kívánatosnak, hogy csökkenjen a nem európai bevándorlók száma (59 százalék a romániaiak esetében ez az arány), illetve 84 százalékuk szerint csökkennie kellene a kivándorlásnak az országból (60 százalék a romániaiak esetében ez az arány). A kutatást végzők szerint a kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy az erdélyi magyarok ugyanolyan fontosnak tartják az ország nemzetközi tekintélyének a növekedését, az ország fejlődését, mint a romániaiak (82 százalékos arányt mutat mindkét mérés). Magyarország nemzetközi tekintélyének a növekedését az erdélyi magyaroknak a 87 százaléka szeretné, a romániaiak esetében ez az arány 35 százalék, ami a szociológusok szerint egyáltalán nem elhanyagolható szám.

(…) Az erősödő etnikai párhuzamosodással függ össze a magyarok demográfiai és közösségi önképének az alakulása, tehát az, hogy mennyire látják a saját társadalmukat párhuzamosnak (kompaktnak) és kiterjedtnek Erdélyen belül, illetve (a csak részben indokolt) a demográfiai stressznek a kérdése is. Elmagyarázzuk: például a vegyes házasságokkal korántsem az a helyzet, amit az erdélyi magyarok gondolnak. Ugye a magyarok közel háromnegyede gondolja, hogy az elkövetkezendő 20 évben nőni fog a vegyes házasságok gyakorisága, holott egyre ritkábbak, mert egyre inkább tömbökben (Székelyföldön és Partiumban) élnek a magyarok. Tehát az önképnek ez az eleme nem felel meg a valóságnak. És nem csak ebben a kérdésben látják torzan a helyzetüket az erdélyi magyarok. A magyarok önképe a legkevésbé reális, évtizedekkel ezelőtti számokról beszélnek, de még románok is felülbecsülik a magyarok számát. A közösség méretét tekintve tovább is átlagosan 2 millió erdélyi magyarral számoltak a megkérdezett magyarok, holott már korántsem vagyunk annyian. Ezzel párhuzamosan a románok számát pedig jelentősen alulbecsülik, míg a romákat jelentősen felülbecsülik. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet becslése szerint például míg 1,3 millió roma élhet az országban, addig a magyarok 2,3 millióra becsülik a számukat. (…)

(Transindex)

A magyar rémálom

Néhány napja ismerjük a Policy Solutions elemző intézet és a Friedrich Ebert Alapítvány „A magyar rémálom” című kutatásának eredményét. Nem lehetünk büszkék magunkra: Magyarországon 2012 óta duplájára nőtt azok aránya, akik félnek az idegen kultúrájú emberektől, és egész Európában nálunk a legmagasabb azok aránya (62 százalék), akik azt állítják, senkit sem lenne szabad beengedni az országba – a második helyen álló cseheknél „mindössze” 30 százaléknyian vélekednek ugyanígy

A Medián néhány évvel ezelőtt végzett felmérése szerint a magyar emberek egyharmada erősen, vagy mérsékelten antiszemita. A többiek – és ez már nem a Medián megállapítása – nem a zsidókat, hanem a romákat utálják.

A feketéket, arabokat, ázsiaiakat. A románokat, a németeket, az oroszokat. A kerékpárosokat, az autósokat, a gyalogosokat. A telet, a nyarat, a tavaszt, az őszt. A melegeket, a hidegeket. Az öregeket, mert felélik a fiatalok jövőjét. A fiatalokat, mert tiszteletlenek az öregekkel. A középkorúakat, mert nemrég még fiatalok voltak, és hamarosan öregek lesznek. A kismamákat, a nagymamákat. A postást, a hentest, a rendőrt, a kéményseprőt. A Fradit, az MTK-t, az Újpestet, a Kispestet. A szegényeket, a gazdagokat.

Mindez nem azt jelenti, hogy a magyar ember kirekesztő, netán gonosz lenne. Van neki szíve, nem is kicsi. Sokan elférnek benne. Ha olyanja van, a keblére öleli az egész világot. Például akkor, ha pálinkát iszik, esetleg hosszúlépést, kis- vagy nagyfröccsöt.

Olyankor a magyar ember, nem kirekesztő, hanem igazságos. Eszébe jut, hogy van neki egy zsidó barátja is, aki rendes. De lehet, hogy nem is egy, hanem kettő. Igaz, az egyik csak félig zsidó, de akkor is.

A szomszédjában meg él egy cigánycsalád, ahol a férfi dolgozik.

És ismer olyan négert – nem ő személyesen, hanem az egyik komája -, aki nagyon szépen megtanult magyarul. A múltkor is elszavalt egy Petőfi verset, nekem elhiheted.

És van egy biciklis haverja, akivel jókat szokott beszélgetni. Meg két gyalogos. Egy autóst is ismer, a feleségének a kollégája az illető, az is nagyon korrekt.

A melegek közül sem mindegyiket kellene kiirtani, közöttük is van olyan, amelyik annyira normális, hogy képzeld öregem, majdnem olyan, mint te vagy én.

Az öregek között is vannak rendesek, meg a fiatalok között is.

És nem minden fradista náci, nem minden emtékás büdös zsidó, és nem minden újpesti lila majom. A kispestiek sem mind koszos cigányok. Nem ők tehetnek róla, hogy annak idején a Rákosi katonacsapatot csinált belőlük.

Ez a magyar rémálom. Egyszer majd felébredünk és mások helyett is szégyelljük magunkat, amiért már megint aljasságokat álmodtunk.

Parragh kamarája: nem oszt, nem szoroz

A nagy cégek, a feldolgozóipari és a dél-dunántúli vállalatok szerint kifejezetten haszontalanok a helyi kereskedelmi és iparkamarák. A kicsik, az üzleti szolgáltatók és a középső országrészben lévők kedvelik, de meghatározó a semleges vélemény a kamarákról.

A magyarországi cégek 30 százaléka egyáltalán nem tud semmit területe (megyéje) kereskedelmi és iparkamarájának tevékenységéről a GKI Gazdaságkutató Zrt. felmérése szerint. Az öt főnél nagyobb, jellemzően hazai többségi tulajdonú vállalkozások közül 1204 válaszolt a kérdésekre. Akik érdemi véleményt nyilvánítottak a székhelyük szerinti megyei kamaráról, azok inkább semleges, a „se nem hasznos, se nem haszontalan” bizonyítványt állítottak ki.

A kérdésekben arra keresték a választ, hogy saját cégük és az ország gazdaságpolitikája szempontjából hogyan látják a vállalkozások

az Orbán-kormány gazdasági programja alakításában meghatározó súlyúvá nőtt Parragh László irányította Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK)

területi szervezeteinek teljesítményét. (Mint az köztudomású, lényegében a Parragh által preferált szakképzési rendszer vált a kormány gyakorlatává, az eredményt mind több kifogás éri a vállalatok körében.)

A válaszok értékelésekor tehát érdemes figyelemmel lenni arra, hogy a megyei kamarák tevékenységének színvonala között akár jelentős különbségek is lehetnek. Az értékítéletben szerepet kaphatott, hogy Parragh kezdeményezésére a Fidesz-kormány visszaállította (a szocialisták által korábban eltörölt) kötelező kamarai tagságot és tagdíjat.

A vállalati méret alapján az látszik, hogy

a 20 főnél nagyobb cégek kifejezetten nem szeretik a kamarát,

mind az ország, mind saját szempontjukból haszontalannak tartják. Ezzel szemben

az 5-20 fős vállalkozások szerint hasznos.

Ágazati bontásban az üzleti szolgáltatók szerint nagyon, a kereskedelmiek szerint enyhébben hasznosak ezek a szervezetek, a feldolgozóiparban azonban kissé negatív a megítélésük. Az építőiparban minimális a nulla (teljesen semleges) ponttól mért eltérés, de érdekes módon a saját maguk szempontjából a haszontalan, az ország gazdaságpolitikájára gyakorolt hatásban a hasznos sávba sorolták a kamarákat.

A regionális osztatban a legtöbben semleges minősítést adtak, bár többségben vannak azon cégek, amelyek azért inkább a „haszontalan” térfelet választották. Itt két élesen eltérő, kiugró véleménycsokor található.

A közép-magyarországi régióban erősen pozitív

az itteni kamara megítélése,

a Dél-Dunántúlon viszont igen rossz

(s érdekes módon az ország egészére nézve sokkal rosszabb az értékelés).

Mindent egybevetve tehát elmondható, hogy a hazai cégek legfeljebb 70 százalékának vannak ismeretei kamarájukról (és nyilván az MKIK-ról). Ahol van alap az értékelésre, ott jelentős a semleges állásponton lévők száma. Az ország gazdasági teljesítményében meghatározó nagy(obb) cégek körében viszont inkább (olykor erősen negatív) a kamarákról alkotott kép, s feltűnő, hogy

saját szempontjukból tartják ezeket kifejezetten haszontalannak.

Ez a kettősség is szerepet kaphat abban, hogy sok vállalkozás érzi úgy, semmit se kap a kamarai díjért, ezért inkább be se fizeti.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK