Kezdőlap Címkék Facebook

Címke: facebook

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 8.

Arról jutott eszembe, hogy válogattam az üzletben a húsvéti sonkák között. Jó, jó, majd csak kiválasztok egy pofás, egészségesen rózsaszín, nem túl zsíros darabot, de utána ott állok vezetői iránymutatás nélkül. Tavaly bezzeg a miniszterelnök látható volt a Facebookon, ahogy személyesen főzi a sonkát, és kiokosítja nemzetét a művelet összes fortélyáról, a fokhagyma, a bors és a babérlevél helyes arányban történő alkalmazásáról.

Tanúsíthatom: jó recept volt. Idén viszont gyötör a hiányérzet, a kormányfő most nem osztotta meg velünk tudományát. Pedig még emlékszem, milyen jól állt neki az a sikkes kék konyhakötényke. Hiányérzetemet csak elenyésző mértékben csökkentette, hogy a kormány másik nagy szakácsa: Németh Szilárd éppen a böjt idején avatta be a nagyközönséget a jó pacal titkába. (Lásd még József Attilánál: „Én egész népemet fogom,/ nem középiskolás fokon/ taní-/ tani.”) Pacalt általában szívesen fogyasztok, de valahogy idegenkedem attól, hogy húsvét vasárnap ezt reggelizzem a kalács és a piros tojás mellé. Különben is, nekem a miniszterelnök kell!

Valószínűleg ő is érezte, hogy valamilyen családias jelenet azért kellene így húsvét táján. Megértem, hogy nincs kedve mindig egy teljes tévéstábot és a fél testőrséget bebocsátani az otthonába, a hozzátartozóknak sincs permanens késztetésük belemosolyogni a kamerába. Ám a PR-osok úgy számoltak, ideje megint a kormányfő emberi arcát mutogatni. Mikor, ha nem húsvétkor, pláne a családpolitikai célok évadján, amikor a legaktuálisabb az „Isten, haza, család” jelszó!

Így aztán lett emberi arc, lett videó a neten, lett család, ha nem is Orbán Viktoré. A miniszterelnök Szabadkán járva a kampánygyűlés előtt vagy után ellátogatott az egymilliomodik határon túli magyar állampolgár otthonába. Ott van a fb-oldalán, a gyengébbek kedvéért angolul is: „family visit”. A vizitált család egyébként valóban rokonszenves: lányos alkatú feleség, derék, gazdálkodó férj, megilletődött nagymama, két helyes kisfiú. Némely újságíróval ellentétben nem szörnyülködöm azon sem, hogy Orbán a falon is ott lóg, bekeretezve. A honosítási szertartáson csoportkép készült, a családtagok között középen a kormányfő, egyik szélen Kövér, a másikon Áder. (Épp, ahogy a „Két szélin fakanál,/ Közepibe aranytál” népi gyerekjátékban.) Hát persze, hogy fontos, szép emlék nekik, hát persze, hogy kirakták.

Forrás: Facebook

A miniszterelnök, ahogy kell, nyájas és joviális, még a gyereknek is bemutatkozik („Tiszteletem, Orbán Viktor vagyok” – naná, ki lenne, mintha napok óta nem az ő fogadására készülnének itt!). Mindenki igyekszik természetesen viselkedni, de ilyen helyzetben ez szinte lehetetlen. Ezért néha mintha egy abszurd dráma jeleneteit látnánk, a magas vendég egy másik darabból jött elő. Nagy csokorral érkezik: „Kinek adjam a virágot?” – kérdi. „Hát akinek hozta” – adja az egyetlen lehetséges értelmes választ a házigazda, hiszen van nagymama és van feleség is, csokor meg csak egy, a PR-os gépezetben a fogaskerekek közé kerülhetett valami homokszem. Persze a fiatalasszony kapja, végül is a CSOK is csak 40 alatt jár.

A miniszterelnök nem téveszti szem elől az akció célját (a kamerák nem is engedik, hogy elfelejtse): érzékelteti, ő is az egyszerű magyar emberek világából jött. A nagyobb sráccal közli, maga is falusi gyerek volt, a házigazdának hosszú monológba bocsátkozik arról, annak idején a falujában hogy eresztették ki a csordát a legelőre. „Hát itt nincs legelő” – maradna a realitások talaján a családfő, de vendége meg se hallja, nem hagyja elrontani a kompozíciót. Akár az ünnepi beszédek közben: jól néznénk ki, ha minden beszólásra felelne.

Ahogy már a választás előtt Bözsi néninél bevált, megnézik az állatokat is. De itt súlyos hiányosságról kell beszámolnom: semmi „Helló, Röfi!” nem hangzik el. Igaz, koca nincs, de itt vannak a tehenek, és sehol egy „Helló, Riska!”. Pedig a házigazda bemutatja őket: „Négy fejős, három hasas”. Mármint a tehenek között.

Mindegy, kisebb zavaroktól eltekintve a „family visit” gördülékenyen lezajlott. TEK-esek és tévések elhagyják az udvart, (a kamera előtt eddig se nagyon volt szabad mutatkozniuk). Az „emberarcú miniszterelnök” fedőnevű akció sikeresen zárul, húsvétra felkerül a Facebookra, a YouTube-ra. Jönnek a különböző előjelű kommentek: „Magyarország szerencsés, hogy ilyen szép szál legény igazgassa. Amíg Orbán Viktor a miniszterelnök, addig baj senkit sem érhet.”

Vagy talán mégis. Mert van ilyen hozzászólás is: „Látogassa meg itthon a bedőlt devizahitelű kilencgyerekes családot is!”

Hálátlan ország…

Mussolini dédunokája jogi akciókkal fenyegeti a Facebookot

Az 51 éves Caio Giulio Cesare Mussolini a Fratelli d’Italia szélsőjobboldali párt nevében indulni akar az európai választásokon. A Facebook szélsőséges nézetei miatt letiltotta.

“Működik a gondolat rendőrség”- nyilatkozta Rachele Mussolini, aki testvéréhez hasonlóan szélsőjobboldali nézeteket hirdet. Ő Rómában a városi tanács tagja. Egy harmadik Mussolini tagja az Európai parlamentnek. Alessandra Mussolini újra pályázni akar…
Benito Mussolini csaknem 25 éven át meghatározó szerepet játszott Itália életében. Az egykori szocialista politikus megszervezte a fekete ingesek fasiszta pártját, mely teljhatalommal irányította Olaszországot. Benito Mussolini Duce-nek nevezte magát és nagy hatást gyakorolt Adolf Hitlerre is.

Amikor az amerikaiak partraszálltak Itáliában a fasiszta nagytanács leváltotta Mussolinit. Börtönéből ugyan a németek kiszabadították, de politikai befolyását nem nyerte vissza. A második világháború végén szeretőjével együtt Milánóban kivégezték.

“A Mussolini név még mindig jó brand. Én már poszt fasiszta vagyok!”- nyilatkozta Benito Mussolini dédunokája az Il Messagero című olasz lapnak. Szerinte nem szélsőjobboldali nézetei hanem a neve miatt tiltotta őt le a Facebook. Ezért jogi akciókkal fenyegette meg az amerikai céget, mely egyébként rövid szünet után visszaadta a jogosultságát Caio Giulio Cesare Mussolininek, aki az Il Fratelli d’Italia mozgalom nevében kíván az Európai parlament tagja lenni.

Bréking (fék)nyúz, 2019. április 9. – Tudósítás a másik valóságból

0

G. Fodor Gábor, a Századvég Alapítvány elnöke elmagyarázta, hogy az államoknak meg kell védeniük az egyének szabadságát a Facebooktól. A PestiSrácok leleplezi, hogy az egész ellenzék már a Dobrev-Gyurcsány kettős foglya. A Magyar Nemzetből megtudhatjuk: alaptörvény-ellenes a Gyurcsány házaspár gondolata az Európai Egyesült Államokról.

A Facebook veszélyezteti az egyének szabadságát

Az idén 15 éves Facebook ma már komoly gátja a szólásszabadságnak – állítja a Századvég Alapítvány, amely a büntetőjog erejével csapna oda a közösségi portál cenzorainak. A Századvég kutatói szerint a Facebook egyre kiszámíthatatlanabb moderálási szabályai miatt sok felhasználó nem meri közzétenni véleményét, mert fél, hogy kizárják a fórumról. A Századvég szerint nem lenne probléma a techóriással, ha nem egy semleges platformként hivatkoznánk rá, hanem egy politikai tartalmakért is felelős felületre.

G. Fodor Gábor a Hír TV műsorában elmondta, az egyik legnagyobb probléma a közösségi portállal, hogy nem tudjuk, csak sejthetjük, hogy milyen elvek alapján, milyen értékek mentén és kik döntenek arról, hogy az én véleményem közéleti kérdésekről megjelenhet-e ebben a közösségi virtuális térben.” (888: Századvég: Az államoknak meg kell védeniük az egyének szabadságát)

Az összes ellenzéki párt támogatja Dobrev Klára miniszterelnök-jelöltségét, csak még maguknak sem merik bevallani

Ki fog össze Gyurcsány Ferenccel? Mindenki. Ki támogatja Dobrev Klára miniszterelnök-jelöltségét? Az összes ellenzéki párt, csak még maguknak sem merik bevallani, nem hogy a szavazóiknak. Nincs erről mit beszélni. Ez már eldöntött tény, a többi ellenzéki pártnak sem esze, sem ereje nincs arra, hogy az Apró-klán bandavezér-cseréjét megakadályozza. Az LMP és a Jobbik vezetői akkora lúzerek, hogy még meg is sértődnek azon, hogy Gyurcsány Ferenc nem tart rájuk igényt. Ez a két párt egyébként a mágnes harmadik pólusának képzeli magát. A középsőnek. (PestiSrácok: Az ellenzék már a Dobrev-Gyurcsány kettős foglya)

Alaptörvény-ellenes az Európai Egyesült Államok terve

Először a politikus férj a parlamentben, majd később a politikus feleség pártjuk, a Demokratikus Koalíció rendezvényén fejtette ki „nagy” gondolatukat: a magyar állami szuverenitást közösen kell gyakorolni az Európai Unióval. Nem tudják – vagy ha tudják, annál rosszabb –, hogy ez a vízió alaptörvény-ellenes.

Dobrev Klára bővebben indokolta is állításukat: a két világháború megmutatta, hogy a nemzetállamok versengése helyett a kooperáció kell ahhoz, hogy mindenkinek jó legyen. Úgy véli, hogy a (nyugat-)európai államok közösen gyakorolták a szuverenitást, s ez csaknem hetven éven át tartó prosperitást eredményezett.

A magyar Alaptörvény szigorúan védi a nemzetállami szuverenitásunkat. Vagyis: az Alaptörvény nem engedi a szuverenitás megosztását, pusztán azt állapítja meg, hogy a fennálló uniós szerződésekből következő egyes hatásköröket gyakorolja a többi tagállammal közösen. (Magyar Nemzet: A Gyurcsány házaspár alaptörvény-ellenes gondolatai a nemzeti szuverenitás „megosztásáról”)

Nem ellened, érted

0

Mit olvasok a facebookon a DK ferencvárosi  emberének bejegyzései között?

Iván Győrfi DK

7 órája

Ha nem akarsz migránst az országban, akkor szavazz az ellenzékre, még egyet sem engedett be, Orbán viszont 47300 – at…… + ?

Mennyivel különb megnyilvánulás ez a Fidesz aljas idegengyűlölő megnyilvánulásainál? Ezt a hangot  eltűrik? A DK rájátszik a migránsellenes hangulatra? Nem hinném, de akkor miért nem lép fel, hogy a bejegyzés szerzője legalább ne tüntesse fel hovatartozását, ha már a bejegyzés eltűntetését nem követelheti meg. Persze ahogy a kommenteket olvasva a helyeslők tábora sem csekély…

Ajándék helyett ultimátum – Déli kávé Szele Tamással

Feketén kérem a kávét, pincér, nem vagyok túl derűs. Úgy tűnik, vége annak a kevés, online sajtószabadságnak is, ami eddig ellappangott a különböző politikai rendszerek rései között: a jelek szerint Mark Zuckerberg feladta a kísérleteket az internet szabályozására, és a nemzeti kormányok kezébe teszi le a világháló cenzúrázásának a jogát.

Tessék?

Legalábbis a kormánymédia így értelmezi a Facebook-alapító szombaton, a Washington Postban megjelent nyílt levelét. A 888 szalagcímben ünnepel: „Zuckerberg levélben kéri a világ vezetőit, hogy cenzúrázzák az internetet”. A magyar kormánypolitikusoknak – sőt, tegyük hozzá nyugodtan, minden kormányon lévő politikusnak világszerte – szombat óta nedves álmaik vannak és az örök hatalom, a társadalom teljes ellenőrzése lebeg a szemük előtt.

Kérem, amit félre lehet érteni, félre is fogják, főleg, hogy ennyi szándék és igény mutatkozik rá: nem kétlem, hogy ez a Zuckerberg-féle nyílt levél rengeteg konfliktus forrása lesz még.

Csakhogy Márkus mester nem azt írta, amit félreérteni méltóztatik. De először is tisztázzuk a fogalmakat.

Először is, az online platformok, így a Facebook viszonylagos cenzúramentessége egyáltalán nem valami idealista, emberbaráti okból létezik. Ennek kőkemény üzleti okai vannak: minél több megszólalást korlátozunk, annál kisebb a forgalmunk. Azonban a riasztó, agresszív, szélsőséges megszólalások teljes érintett csoportokat tarthatnak távol a közösségi oldalaktól, így azok sem engedélyezhetőek. Szóval ne tessenek mindenféle elveket számon kérni, itt pénzről van szó: meg kell találni azt az egyensúlyt, ami már biztosítja a maximális forgalmat, de még vállalható és nem riaszt el tömegeket.

A forgalom-optimalizálás terelte a világsajtó legnagyobb részét is az online felületekre, főleg a Facebookra: észszerűnek tűnt az ilyen irányú terjeszkedés mindkét fél számára, és a világ jelentős részén amúgy is olyan kellemetlen politikai viszonyok uralkodnak, hogy a nyomtatott ellenzéki vagy független sajtó megjelenése enyhén szólva is lehetetlen volna.

Igen ám, de a nagy forgalom magával hozta a Facebook által nem várt problémákat is: elsősorban a politikai radikalizmus és a manipulációt szolgáló álhírek előretörését. Sőt: álhírekkel már két komoly döntést is sikerült befolyásolni, a Brexitet és az amerikai elnökválasztásokat. Zuckerberg ennek a felelősségét nem kedveli: azonban az alapvető gond az, hogy hírek elemzését, minősítését semmiféle algoritmus nem képes elvégezni, így aztán vagy hatalmas létszámú moderátor-csapatot kellene alkalmazni, vagy teljesen száműzni minden hírt a közösségi oldalról. Mindkettőre történt kísérlet, egyik módszer sem vált be.

Nos, nagyjából vázoltuk a hátteret, most lássuk magát a hírt, – és kérem, figyeljünk minden szóra.

„Az internet törvényi szabályozására és ellenőrzésére kérte a kormányokat Mark Zuckerberg, a Facebook közösségi oldal alapítója és vezetője a The Washington Post szombati számában megjelent nyílt levelében.

A 35 éves Zuckerberg szerint a kártékony tartalmak ellenőrzése és kiszűrése túlságosan is nagy felelősséggel járó feladat ahhoz, hogy ezt egyedül a Facebook végezze el.

Zuckerberg, aki jelenleg a Facebook 28,2 százalékának tulajdonosa, nemcsak a kártékony tartalmakat kívánná törvényi úton ellenőrizni. Emellett további három területen tartja fontosnak, hogy a különböző kormányok törvényi szabályozást vezessenek be: a választások biztonságossága és tisztességessége, a magánélet sérthetetlensége és az adathordozhatóság terén.

“A törvényhozók gyakran mondogatják nekem, hogy túlságosan nagy a hatalmunk a szólásszabadság befolyásolásában, és ebben egyet is értek velük” – fogalmazott a nyílt levélben. Hozzáfűzte, hogy a vállalat létrehozott egy önálló testületet, amelynél a felhasználók előterjeszthetik panaszaikat és vitathatják a közösségi portál vezetőinek és működtetőinek egy-egy tartalom törlésére vonatkozó döntéseit.

A milliárdos vállalkozó megfogalmazott egy sor olyan szabályt is, amelyet szerinte valamennyi tech cégnek be kellene tartania, mert ha ezeket valamennyi internetes portálon tiszteletben tartják, akkor jóval könnyebbé válik az egyébként rendkívül gyorsan terjedő káros tartalmak kiszűrése.

Zuckerberg szerint az új szabályokat valamennyi közösségi oldalnak el kell fogadnia, a szabályok betartását pedig külső testületre, vagy szervezetre kell bízni. Javasolta, hogy valamennyi nagy tech vállalat háromhavonta hozzon nyilvánosságra úgynevezett átláthatósági jelentést, csatolva hozzá pénzügyi jelentést is. Az erőteljesebb törvények szerinte világszerte védelmet nyújtanának a választások tisztaságának biztosításához, már csak azért is, mert a portálok által betartott szabályok lehetővé tennék a politikai szereplők azonosítását is.

Zuckerberg olyan törvényeket sürgetett, amelyek nemcsak politikusokra és választásokra lennének érvényesek, hanem “megosztó témákra” is. A törvényeket szerinte nem csupán választási és kampányidőszakokban kell alkalmazni, hanem ezeken kívül is, a politikai kampányok idején pedig új és széles körben érvényes szabályok szerint kell ellenőrizni a közösségi média adatainak felhasználását.

A Facebook-vezető hangsúlyozta: “közös globális keretekre” van szükség, világszerte azonos – és nem egyes országokban lényegileg eltérő – törvényeket kell hozni.”

Már hallom a politikusok kéjes nyögéseit: a választások biztonságossága és tisztességessége, a magánélet sérthetetlensége és az adathordozhatóság… Igen, körülbelül ez az a három dolog, amit soha, semmilyen körülmények között nem lenne szabad rájuk bízni, most pedig mégis a kezükbe kerülhet.

Dehogy kerülhet, tessék megnyugodni. Azt maguk csak hiszik, mert nem tudnak olvasni, megakadtak az első jól hangzó mondatnál és most élvezik az ötletet. Másról van itt szó, kérem, nem a Facebook „nemzeti” alapú feldarabolásáról és annak a „nemzeti” kormányok kezébe adásáról, persze ingyen, mert úgy még jobban tetszenének szeretni. Volt erre javaslat, hogyne, körbe is röhögték annak idején.

Tessék picit odafigyelni: Zuckerberg nem a Facebookról beszél, hanem az egész internetről! És a kontrollt nem a nemzeti kormányok kezébe kívánja átadni – nem evett meszet – hanem egy önálló és független külső cégre bízná, erős kontrollal és elszámolási kötelezettséggel.

De akkor minek fordul a „nemzeti” kormányokhoz?

Azért, mert ez a felügyeleti cég csak akkor működhetne hatékonyan, ha a törvényi hátterét az egész világon biztosítanák. Ehhez pedig nem mindenféle, lokálisan eltérő törvényi háttérre van szükség, hanem egy globálisan elfogadott, az egész világon érvényes jogi keretrendszerre.

Zuckerberg nem átadni kívánja a közösségi oldalt a politikusoknak, hanem közreműködésre szólítja fel őket – ha még egyáltalán akarják, hogy legyenek közösségi felületek és általában véve internet. Csak ezt politikuskáink szándékosan félreértik, mert félre akarják érteni.

Kicsit olyan lenne ez a világméretű törvényi keretrendszer, mint a vasúti nyomtáv. Az sem mindenhol egyforma, de a világ legnagyobb részén mégis az, és így biztosítható a zökkenőmentes kereskedelem, személyforgalom. Mikor az első német vasútvonalat építették Nürnberg és Fürth között, ez még nem volt ennyire nyilvánvaló a helyi méltóságok számára, így nagy vita alakult ki azon, milyen keskeny illetve széles legyen a vágány. Érvelt, kiabált a sok nagyúr, míg meg nem szólalt az angol gépész (mert a mozdonyt Stephensontól rendelték volt).

– Uraim, én skót vagyok, engem nem érdekel a német nemzeti büszkeség sem így, sem úgy. Azonban jelezném: akár keskenyebb lesz a nyomtáv a mozdonyénál, akár szélesebb, azon vonat nem fog járni.

És lőn, a vita eldőlt.

Hát így állnak most a politikusaink is Zuckerberggel: nem hozhatnak nemzetállamonként eltérő törvényeket, akárhogyan is szeretnék, tehát ha működő internetet akarnak, és kell akarjanak, mert anélkül halottak ők is, el kell fogadják, amit majd diktál.

És ezek a bolondok azt hiszik, ajándékot kaptak…

Nem ajándék az, urak.

Ultimátum!

Tilos lesz Facebookozni a munkahelyeken?

0

Az Országgyűlés a héten fogadta el a GDPR saláta előterjesztést, amellyel új korszak kezdődik az európai általános adatvédelmi rendelet életében. A törvénymódosítással kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés, hogy valóban betiltják-e a munkahelyi Facebookozást. A válasz: igen is, meg nem is.

A várakozásoknak megfelelően a kormány még a héten elfogadja az Európai Unió adatvédelmi reformjának végrehajtása érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot. Az egyik legfontosabb változás a munka törvénykönyvét érinti.

Már a javaslat megjelenésekor felröppent a hír, hogy az alkalmazottaknak tilos lesz a Facebookot és más közösségi oldalakat használniuk a munkahelyükön. Ez azonban nem minden esetben lesz kötelező érvényű.

Dr. Szkok Helga, a Privacy Policy Online Services adatvédelmi szakértője arról beszélt, a munkavállaló a munkáltató által a munkavégzéshez biztosított számítástechnikai eszközt eltérő megállapodás hiányában kizárólag a munkaviszony teljesítése érdekében használhatja.

„Főszabály szerint tehát tilos a munkahelyi infrastruktúra privát használata, de a munkaadó ezt engedélyezheti” – magyarázta a szakértő.

A GDPR-reform értelmében, ha a munkavállaló ellenőrzéséhez a munkáltató technikai eszközt is alkalmaz, erről a munkavállalót előzetesen írásban kell tájékoztatnia.

Mint azt dr. Szkok Helga elmondta, a munkáltató ellenőrzése során a munkaviszony teljesítéséhez használt számítástechnikai eszközön tárolt, a munkaviszonnyal összefüggő adatokba tekinthet be.

„Ezt alkalmazni kell akkor is, ha a felek megállapodása alapján a munkavállaló a munkaviszony teljesítése érdekében saját számítástechnikai eszközt használ. A munkavállaló magánszférája tehát megmarad” – tette hozzá.

A most elfogadott törvénymódosítások értelmében szintén fontos újdonság lesz, hogy a munkáltató a munkavállalótól okirat bemutatását követelheti, így azok tárolására, fénymásolására a fenti okokból nem lehet szükség, elegendő azok bemutatása és a szükséges adatok feljegyzése.

A jogszabályváltozásokról 2019. március 25-én konferenciát tartanak Budapesten, ahol az érdeklődők minden újdonságról első kézből tájékozódhatnak.

Szekusozni csak szépen…

0

Mindenfele divatba jöttek az álhírek és az összeesküvés-elméletek, nem csoda tehát, ha nálunk is már-már uralják a média terét, és amennyiben a politika túlontúl mediatizált jelenség, hát nyilván a politikai közbeszédet is egyre inkább kisajátítják.

Egyféle korszellem, valamiféle magától-értetődőség hozza be a közbeszéd fő sodrába azokat a “történeteket”, melyek igazolhatatlanok ugyan, viszont, amelyekhez érzelmileg kötődni, sőt azonosulni lehet velük, amelyek a legkevésbé sem racionális érveken alapulnak, de “hihető megérzések”. Úgy tűnhet a médiafogyasztók – és számuk a közösségi média, a világháló kiterjedésének következtében példa nélkül megnőtt (csak az alig 15 éves Facebook 2.7 milliárd “arccal” rendelkezik) – sőt a proaktív médiafogyasztók, akik tartalmakat generálnak és nemcsak passzívan befogadnak, mindenre vevők. Válogatás nélkül, mindenféle kritikai meggondolást mellőzve “zabálják” a valódi és az álhíreket, a tényeken alapulókat és az alternatív-tények lila füstvilágába tartozókat, egyaránt.

Új közvetítő technológiák, új típusú fogyasztók, hallatlanul megnövekedett terjedési sebesség és kiterjedtség mellett miért is várnánk, hogy a régi, a jól bevált újságírói etika és a hagyományos típusú, illetve műfajú, politikai diskurzusok legyenek továbbra is a keresettek? A kérdés inkább az, hogy miért válnak az álhírek és a konteók kedvenc műfajjá? Miért ezek és nem a tudományos ismeretek, vagy a tudományos ismeretterjesztő szövegek vállnak uralkodóvá a neten? És a válasz egyik része mindenképpen azzal kapcsolatos, hogy az alternatív tények és konteók, a rájuk épített diskurzusok a hatalmi erőtérben erősödnek meg, válnak a hatalmi vetélkedés eszközeivé. A hatalmasok rejtett cselekedeteit hivatott leleplezni igen sok konteó, illetve az álhír és összeesküvés-elméletek szolgálnak a hatalom megtartására-kiterjesztésére ott, ahol kormányok kampányolnak ilyenekkel, ijesztgetik a plebset, kitalált, vagy elképzelt, politikai kommunikációs termékként fölépített személyekkel és konteókkal. Az éppen új virágkorát élő populizmus (különösen a szélsőjobbos, az alt-right) a kerete a fake news és a konteók terjesztésének, legitimálásának, a populizmus “logikája”, úgy is, mint politikai teológiai eljárás (amikor monoteisztikus vallási fogalmakat szekularizált formában használnak politika- elméleti és gyakorlati érdekből – Schmitt, Arató) a legalkalmasabb talaj a jelzett jelenségek szárba szökkenésére, kivirágzására.

Nincs arra itt tér, hogy elméleti fejtegetésekbe fogjak a jelenségről, csupán egy sajátos témáját és annak vonásait igyekszem felvázolni a román és a rommagyar politikai kommunikációt és médiákat elözönlő álhír és konteó termésnek. Hadd kezdjem azzal, hogy ezen a területen – azaz a szimbolikus politizálásban és a “politikai teológiában” – is megjelenik az a kétfelé tekintés, ami a román és azután a rommagyar médiát és általános tájékozódást illeti, a rommagyar fake news és konteó-gyár a magyarországit követi, a román meg inkább nyugatiból és persze mindkettő saját forrásból is merít. Van viszont egy – lényegében fölmelegített – közös konteó, amit nemcsak a hatalmon levő PSD-ALDE és a Fidesz itteni fő fiókpártjának koalíciója, és az illiberalizmusban azonos érdekeik indokolnak, hanem régebbi tisztázatlanságok, eltitkolt és ki nem beszélt, meg nem emésztett rommagyar nyavalyák, harmincéves sztorik is táplálnak.

Ez pedig a Ceaușescu-féle politikai rendőrségre való sűrű utalás, immár úgy is, hogy egy tollvonással, de még inkább egy lélegzettel, con spirare, egyenlőségjelet tesznek a volt szekuritáté és a jelenlegi titkosszolgálatok közé, és folyamatos összeesküvéssel vádolják meg úgy az előbbit, mint az utóbbit. A “párhuzamos állam” (ami a Trump és spinnerei által kiokumulált “mély állam”-ra hajaz) ennek a konteónak a magja, mely párhuzamos államról csak az tudható, hogy valahogyan létező összeesküvés, mely – politikai térféltől és személyektől függően – a törzsi, azaz megosztott, éthosz alapján, kicsinál vagy fölemel politikusokat, vagy egész politikai formációkat.

A párhuzamos államra való utalás és a szekusozás olyan konteók, melyek igen sűrűn és változatos felületen előfordulnak a román politikai diskurzusokban, egyfelől tömegpszichológiai hasznot hajtanak (ezt a vonatkozást igényesen fejti ki Krekó Péter, Tömegparanoia című könyvében: a konteók pszichológiai védelmet nyújtanak csoportoknak és benne egyéneknek, magyarázattal szolgálnak atipikus jelenségekre, megváltoztat(hat)ják a hatalmi viszonyokat, megszilárdít(hat)ják a hívők nézeteit, stb.), másfelől pedig a populista politikai hatalom “harci eszközei” (elvben lehetnének az ellenzék fegyverei is, de nálunk nem ez a jellemző).

Mire jó a szekusozás? Természetesen elsődleges funkciója a vélt és/vagy valós ellenfelek lejáratása, akiket előszeretettel ellenséggé maszkíroznak spin doctorok és azután propagandisták, politikusok, és az ők hívői/követői. A mögöttes konteó és a szekusozás viszont a megosztott morál, a törzsi éthosz alapján osztja föl a világot, a mi “jó” szekusaink és a ti “rossz” szekusaira. Az ellenzék a kormányt igyekszik démonizálni, a hatalom pedig “párhuzamos államról” beszél, mely megakadályozza a “jó kormányzásban”, politikusok egymást kölcsönösen leszekusozva igyekeznek lejáratni, stb., a nagyérdemű pedig politikai ízlésének megfelelően egyik vagy másik pártot, illetve vezetőit “véli” szekusnak.

A gond az, hogy a fogalom mára teljesen kiürült, éppen ettől a mindenkire, minden bizonyíték nélkül rámondott gyakorlattól, másfelől pedig azért, mert soha fel nem dolgozta a társadalom a múlt rendszert és benne a politikai rendőrség szerepét, befolyását, megtorló képességét és valós emberellenes föllépéseit. Van ugyan egy nagy nehezen született átvilágító testület (CNSAS), de maga is egyre hiteltelenebb, mert politikai alapon kinevezettek a tagjai, elkötelezettek a vezetői, mert még mindig átláthatatlanok a volt szeku irattárai, nehézkesek az eljárásai, stb. Gyakran éppen volt szekusok és besúgók a leghangosabb szekusozók, illetve ők, akik a párhuzamos állam létét bizonygatják, mint bennfentesek. Különös, de adott esetben a közvélemény inkább hisz egy kiugrott/kirúgott szekus-tisztnek, mint a józan észnek; a média és a rezonátorok és influencerek meg éppen a szekus-diskurzus bajnokaivá válnak. Igaz, hogy a szeku és a jelenlegi – valóban túlméretezett – titkosszolgálatok összefonódását Emil Constantinescu volt államelnök tette divatossá, mondván: „a titkosszolgálatok győztek le”, azaz második mandátumért már nem is indult, hiszen hitelét, elnökségének rossz hírét, lejáratását, azok okozták volna.

Annyira kifordult magából, eltorzult és paradoxonná lett a különféle politikai szekértáborok szerint hangoztatott szekus befolyás és kapcsolat, hogy például a rommagyar politikai mainstream simán kimondja, hogy Mihai Răzvan Ungureanu volt az eddigi legjobb miniszterelnök, akinél nem számít, hogy azelőtt a külügyi titkosszolgálat (SIE) vezérigazgatója volt. Támadják viszont Dacian Cioloș, szintén volt miniszterelnököt, azon halovány, és igazolhatatlan feltételezés alapján, hogy esetleg a SIE ügynöke volt (igaz, volt ő már Soros-gyerekének is mondva, sikertelen lejáratási kísérletben).

Érdemes észrevenni azt is, hogy az újonnan megjelent atipikus politikai pártok különösen alkalmasak arra, hogy szekusozás célpontjaivá váljanak, hiszen éppen a szokatlan föllépés és újszerű megnyilvánulások jellemzik őket, amit nem tudnak hová tenni az egyszerű népek, sőt a mindig magabiztos kommentelők is bizonytalanok megítélésükkel kapcsolatban. Könnyű lejárató hadjáratot indítani, magyarán leszekusozni, olyan pártokat és közszereplőket, akik népi/utcai mozgalmak, sőt már-már a polgári engedetlenség és proteszt eszközeivel léptek föl, sikeresen, ahogyan pl. az USR tette. Vagy olyan alternatív gyűjtőpártként alakul és lesz egyre befolyásosabb, mint a Victor Ponta-féle Pro Romania, és utoljára, de nem utolsó sorban a szintén civil hátterű PLUS, és vezetője Dacian Cioloș. Ezen pártok relatív sikerét képtelen felfogni a politikát kevéssé értő közönség, és erre építenek a hagyományos pártok (köztük a Fidesz itteni fiókpártjai is), amikor konspirációs elméletekkel és leszekusozással igyekeznek lejáratni az újonnan érkező pártokat és politikusokat, akik és amik reális veszélyt jelentenek lefele haladó népszerűségükre.

Van még egy ok, amiért a szekusozás nagy hangerővel és intenzitással folyik: elrejteni, ismételten és esetleg véglegesen szőnyeg alá seperni a volt szekus-tisztek és besúgóhálózatuk leleplezését, a történelmi léptékű feldolgozást és megakadályozni egy tisztább kép kialakulását. Jellemző, hogy a ma szekusozók hallgattak mindeddig, eszük ágában sem volt tisztázni saját múlt rendszerbeli szerepüket, vagy a valós szekusok és besúgók problémáját. És nemcsak a román többség szabotálja el módszeresen és rendszeresen a kérdés fölvetését, hanem a rommagyar értelmiség és közvélemény is maszatol.

Jellemző, hogy egy néhány évvel ezelőtt a témakörben szerkesztett Korunk (havilap) szövegei és kontextusuk arra a következtetésre vezettek, hogy valójában a besúgóknak (különösen, ha azok rommagyarok, ismert értelmiségiek, akik mára felhagytak a nacionál-kommunizmus támogatásával, csak simán nacionalisták) békén kell hagyni, a történelmet mindenféle kutakodás nélkül kell lezárni, mert, … csak. Volt a témáról egy viszonylag színvonalasabb vita a transindex.ro portálon is, ami „döntetlenre” végződött, és már-már szerecsenmosdatásban zárult. Szóval a ma szekusozók a valós, egyszer volt szekusmúlt elfödésén munkálkodnak – tudnak róla, vagy sem – és azon, hogy ha lehet, soha meg ne értsük a volt titkosszolgálat és a jelenlegi titkosszolgálatok közötti vélt vagy valós folytonosságot, a mentalitás továbbélését, stb. Véleményem szerint viszont kár ezt a jobb sorsra érdemes, ezt a társadalmi értelemben és léptékben fontos témát, konteókba, tévhitekbe és manipulatív diskurzusokba zárni, csak lejáratásra használni, fontos lenne a tényszerű, dokumentált és megérvelt kitárgyalása.

Magyari Nándor László

Anne Applebaum: Szabályozni kell a közösségi médiát

0

Ezt írja a Washington Postban Anne Applebaum híres amerikai történész és újságíró. A cikkét annak ismertetésével kezdi, hogy pár napja egy független hírportál, a ProPublica egyszer csak észrevette, a Facebook titokban használhatatlanná tette azt az eszközt, amelyet a hírportál már egy éve arra használt, hogy a politikai hirdetési kampányokat nyomon kövesse. A böngészők kiegészítése felismerte a politikai hirdetési kampányokat és adatokat gyűjtött a célközönségről is.

A Facebook egy évig elfogadta a ProPublica üzeneteit a javítandó hibákról, aztán egyszer csak úgy döntött, hogy nem kér többet belőlük. A ProPublica egyik szerkesztője szerint nyilván nem akarják, hogy információ legyen a politikai hirdetések célközönségéről.

A Facebook aztán szintén pár napja egy saját eszközzel került be a hírekbe, ez az app részletesen tájékoztatja a céget arról, hogy az emberek mire használják a telefonjaikat. A Facebook azzal mentegette magát, hogy az új eszköz használói pontosan tudják, miről van szó, még fizettek is érte havi 20 dollárt. Ez nem győzte meg az Apple-t, amely letiltotta ezt a telefonjairól.

Anne Applebaum szerint mindkét eset azt mutatja, hogy ma már nem mi döntünk az információs hálózat szabályairól. Nem az állampolgárok, nem a törvényhozók döntenek arról, hogyan gyűjthetnek a tech cégek adatokat és hogy azok ennyire lehetnek nyilvánosak. A cégek maguk döntenek mindenről.

Ez azért rendkívül fontos, mert ma már a legtöbben a közösségi médiából tájékozódnak, ennek alapján alakul a véleményük a politikáról, a gazdaságról, vagy akár a gyógyszerekről. A közösségi média erősíti a széthúzást, a szembenállást, a szenzációs híreknek kedvez a megalapozottakkal szemben és tönkretette a hagyományos helyi és oknyomozó újságírás gazdasági modelljét.

A közösségi média meghatározó cége a Facebook, hiszen még az Instagram és a WhatsApp is az övé, de hasonló monopólium a Google is az internetes keresés területén, ráadásul az övé a YouTube, amely a videómegosztás domináns cége.

Ezek a cégek mind a saját szabályaik szerint működnek

Ők döntenek arról, hogyan gyűjtik az adatokat és kik láthatják azokat. Még arról is ők döntenek, mit cenzúráznak.

Anne Applebaumnak erről a 1920-as és 1930-as évek jutottak eszébe, amikor szintén egy új információs technológia terjedt el, a rádió. Ez komoly kihívást jelentett a kor demokratikus kormányainak, a rádió korai sztárjai között ott volt Hitler és Sztálin is. Erre volt válasz például a BBC, a közszolgálati rádió és a sugárzási engedélyek megadásának szabályozása.

Szerinte a közösségi médiát is szabályozni kellene, hogy ne csak a tulajdonosokat szolgálja, hanem a társadalmat, a demokráciát. Ez persze nem jelenthet cenzúrát, de szerinte a közösségi médiában ugyanúgy szabályozni kell az átláthatóságot, a versenyt, az adatok és a magán szféra védelmét, mint más területeken.

Például ugyanúgy kellene szabályozni az internetes hirdetéseket, mint a televízióban, hogy az emberekkel közöljék, mi hirdetés. Korlátozni kellene a névtelen információterjesztést is, a Facebookon valószínűleg sokkal több az anonim, hamis felhasználó, mint azt a cég elismeri.

Mi lesz a választások tisztaságával?

Anne Applebaum hangsúlyozza: ha ezt nem tesszük meg, sőt, meg sem próbáljuk, nem tudjuk majd garantálni a választások tisztaságát és a közszolgálat tisztességes voltát. Hosszabb távon enélkül nem lesznek működőképes demokráciák.

Zuckerberg pallosa – Déli kávé Szele Tamással

Így, kávé mellett abban azért megegyezhetünk, hogy a hírben az a legfontosabb: igaz-e vagy sem. Márpedig manapság egyre kevesebb hír igaz, a csapból is szamárságok vagy hazugságok jönnek, nem is csoda, hogy felhorgadt a Facebook vezetősége, és bejelentették: eddig és ne tovább. Jó ez nagyon – vagy mégsem?

Első sorban jó. Hiszen az álhír minden formájában veszélyes, már maga a létezése is erodálja a sajtó hitelességét. Ahhoz időtlen idők óta hozzá van szokva az újságolvasó, hogy minden sajtótermék kicsit elfogult, ezzel nincs mit csinálni, de hazugságokat akkor sem szabad közölni. A hír legyen szent, utána már szabad a vélemény. De mikor az ember azt olvassa, hogy a fél magyar színházi élet nyílt leveleket ír Orbán Viktornak, tele helyesírási hibákkal, és ezeket hat különböző (bár a felszín alatt egymással szoros szimbiózisban élő) orgánum is átveszi és egymásra hivatkoznak, a hitelesség kedvéért, nyilván a sajtóban rendül meg a bizalma. Az egészben. Úgy, ahogy van, pedig a rendes lapok nem érdemlik ezt.

Vegyünk egy példát

Pörög-forog pár napja a közösségi oldalakon egy hír, miszerint a gonosz demokraták New York városában engedélyezték volna az abortuszt egészen a szülés pillanatáig. Szörnyülködik, aki látja. Hát, ez bizony hazugság, onnét tudom, hogy utána jártam. Bárki utána járhatott volna, ha rászán tíz percet: az igazság az, hogy New York államban, tehát nem városban 2006 óta engedélyezett az abortusz a terhesség 24. hetéig, egy perccel sem tovább, a 24. hét után csak akkor, ha a magzat életképtelen vagy az anya szervezete életveszélybe kerül.

„The law also addresses late-term abortions. Under New York’s Reproductive Health Act, they can be performed after 24 weeks if the fetus is not viable or when necessary to protect the life of the mother.” (CNN)

Az ám, csakhogy mikor ezt a rendeletet meghozták, az állam törvényhozásának republikánus többsége nem engedte érvénybe léptetni, most, hogy demokrata lett a többség, hatályos lett. Világos, hogy mi történik: egyes republikánus körök álhírt terjesztenek a politikai ellenfeleikről, aminek Magyarországon az ő szempontjukból a világon semmi fontossága vagy jelentősége nincsen, nálunk már másodlagos felhasználás zajlik. Reciklálták az uraságoktól levetett hazugságot.

Nem egy ilyent tudnék mondani, hanem naponta tízet. És hát az álhír fegyver, propagandaeszköz is: jól láthatjuk, ha olyan országok hazugságait olvassuk, amelyek messze vannak tőlünk. Ki volna képes elhinni, hogy Hillary Clinton egy washingtoni pizzéria alagsorában gyermekeket eszik? Tökéletes szamárság, mivel nem vagyunk érintettek az ügyben, látjuk is – de ez az álhír komoly szerepet játszott Trunp megválasztásában. Ugyanis az amerikaiak közel voltak, érintettek voltak és sokan elhitték. Ha valamelyik magyar politikusról mondanák, nálunk is akadna, aki elhiszi, pedig azok sem zsenge kisdedekkel táplálkoznak.

No, ennek akar véget vetni egyszer s mindenkorra a Facebook,

úgy is, mint a világ legnagyobb közösségi oldala és sajtómegosztó felülete. Lássuk a hírt.

„A jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a hamis híreket közlő oldalak és csoportok egész hálózatának felkutatására a Facebook. A cél, hogy gyökérénél fogva szüntessék meg a problémát, a lelőtt oldalaknak pedig nehezebb legyen feltámadniuk.

A Facebook korábban több változtatást is életbe léptetett annak érdekében, hogy elejét vegye a valótlanságot közlő oldalak, illetve a Facebook szabályzatába ütköző tartalmak terjedésének. Bár az igyekezet dicséretesnek mondható, a problémát teljesen nem sikerült megszüntetni. Ennek leggyakoribb oka az, hogy a szabályszegő oldalak előbb-utóbb visszatérnek, az üzemeltetők ugyanis újabbakat hoznak létre, hogy aztán (némileg más név alatt, de) ugyanúgy folytassák tevékenységüket.

Ezt elégelte meg most a Facebook, ugyanis bejelentették: a jövőben nem csak a hamis információkat terjesztő vagy a szabályokat súlyosan megsértő oldalakat és csoportokat fogják szankcionálni, azokat sem kímélik majd, amelyek kapcsolódnak a szolgáltatás törvényeit megsértő hálózathoz. A Facebook szerint ezzel gyökerestül sikerülhet kiirtani minden olyan oldalt és csoportot, amelyet korábban egy-egy probléma (például gyűlöletbeszéd, vagy erőszakra utaló tartalmak terjesztése) miatt jelentettek a felhasználók.

Azt nem árulták el, milyen új eszközzel vagy elv alapján vizsgálják majd az oldalakat, hogy kapcsolódnak-e valamilyen hálózathoz, de azt ígérték: a művelethez sokkal több tényezőt fognak figyelembe venni, mint korábban. Ennek egyike lehet az adminisztrátorok „szemmel követése”, ugyanis sok problémás oldal azonos kezelőkkel dolgozik. Az ő szankcionálásukkal pedig a szabályszegésre készülő többi csoportot is sikerülhet feltartóztatni, még azelőtt, hogy egy problémás bejegyzést élesítettek volna.” (HVG)

Jó döntés, okos döntés. Veszélyes döntés.

Ugyanis az igaz, hogy – mint fentebb említettem is – az álhírlapok hálózatként működnek, úgy hitelesítik magukat, „egymást eszik”, mint a kannibálok, ha valakit megölnek a minden-egyben.com-on, két perc múlva megölik a nephangján vagy a hungarian timesban is, és senkit sem zavar, hogy él. Csak az a baj, hogy a normális sajtó is hasonlóan működik: egymás információit használjuk fel, hitelességi alapon, ha valami megír teszem azt, a HVG, abban megbízok és idézem, nyilván, ha az Origo írja meg, óvatosabb leszek az információval. De egy lapnak sincs annyi pénze és embere, hogy Kuala Lumpurtól Rhode Islandig mindent kiküldött munkatárssal ellenőriztessen. Soha nem is volt. Erre találták ki például a hírügynökségeket is. Persze, ha egy hírügynökség elkezd hazudozni, annak vége is a piacon, ők abból élnek, hogy igazat kell mondjanak. Cifrázás nélkül. Nehéz is a munkájuk.

Tehát látjuk, hogy a „hálózatként működés” nem az álhír-sajtó, hanem általában a sajtó ismérve. Szoktam is kesernyésen mosolyogni, ha az Origo – vesszőparipájuk nekik ez! – az „ellenzéki Soros-sajtó hálózatáról” ír, azon az alapon, hogy egyik lap hírt vett át a másiktól. Hát hiszen ők is ezt művelik, csak más forrásokkal. Sőt, még csak ők igazán.

A sok helyen azonos adminisztrátorok követése már szerencsésebb ötlet. Ugyanis bukott meg nálunk, Magyarországon is álhírlap-hálózat, és azt bizony egy személyben ugyanaz a tanítónő csinálta… viszont ezt a módszert meg nem egyedül a Facebook találta ki, hanem a magyar, álhírek ellen küzdő FakePalm-csoport is. Ez jó technika, hiszen végső soron az álhírek szerzőjét egy dolog érdekli: a bevétel és annak meg hozzá kell eljutnia, másra nem bízhatja a kényes munkát. Így tényleg el lehet kapni a selymát: más kérdés, hogy maximum a közösségi oldal büntetheti, ha magyar, mert a mi joggyakorlatunkban ugyan vagyon erre paragrafus, csak alkalmazni igen nehéz, majdnem lehetetlen – példa még nem is volt rá.

Az ám, de az sem mindegy, kinek mi az álhír!

Ha Orbán Viktort kérdezem, ő maga nevezte az egyébként hiteles és minőségi újságírást űző Indexet „fake news-gyárnak”, de mit várok attól, akinek a kedvenc lapja a Demokrata, kedvenc rádióműsora a Vasárnapi Újság? Az egy dolog, hogy tévedésből miniszterelnök egy ideje, az megint más, hogy mennyire ért a sajtóhoz. Neki és a híveinek az az álhír, amit nem szeret, de bizony ellenzéki oldalon is sok példát tudnék mondani erre a habitusra. Ha ők elkezdenek jelentgetni mondjuk tízezren egy valódi újságot, annak az új rendszer szerint annyi is, olvashatunk hírek helyett szíriuszi szittyákról a 888-on.

És mi a gyűlöletbeszéd? Kevés olyan magyar politikus van – mindkét oldalon – akit hiteles személynek találnék én magam, személy szerint, talán azért is, mert a legtöbbjüket így vagy úgy, de ismerem. Nehezen tudnék velük egyetérteni fontos kérdésekben, kivéve talán a bableves fűszerezését. De lehet, hogy abban sem. Mármost, ha én valamelyikről egy szokásos fenenagy okossága kapcsán azt írom minden trágárság nélkül, hogy újból elsült a feje, az gyűlöletbeszéd vagy csak egészséges kritika?

Szerintem kritika, a bírói gyakorlat is szabályozza a közszereplők bírálatát, tehát jogilag épp nem lehet bajom belőle, de ha valamelyik fanatikus hívük jelenti az írásomat a Facebooknak, letilthatnak – ugyanis a Facebook nem bíróság és nincs köze a joghoz, csak a saját törvényeit fogadja el. A moderátorok lehet, hogy nem tiltanának, ha elolvasnák a cikket – no, de a moderálást legnagyobb részét végző robotok, algoritmusok már igen. Az ellen meg alig van apelláta.

Akkor hol a megoldás?

Valljuk meg őszintén: nem tudni.

Talán a tények tisztelete felől kéne hozzákezdeni a dologhoz, amint írtam is, az információ, a hír legyen szent, a véleményen már pofozkodhatunk… az már más kérdés.

Talán több emberi moderátorra volna szükség, és több önmérsékletre is a felhasználók részéről, meg egy kis józan paraszti észre.

Hazudni – amint Deák Ferenc mondta vagy nem mondta volt – márpedig nem szabad.

De lassan kezd maga lenni a Pokol, hogy a tényeket látják sokan relatívnak, nem a véleményeket.

A Facebook egyre nagyobb, nehezebb, élesebb pallosokkal szurkálja a ködöt – és csodálkozunk, hogy nem jár sikerrel.

Elfújni kéne, jó urak… nem szurkálni.

Ez csak más hangnem vagy másik Gyurcsány?

0

Fideszt leleplező videóüzenet került ki Gyurcsány facebook oldalára. 4647 megosztás 159 ezer megtekintés… Mi lenne ha még népszerű is lenne?

5 percben az ország legnagyobb átveréséről

Ugye te sem vetted be, hogy létezik a Soros-terv?Sajnos kétmillió magyar igen. Most megmutatom nektek, hogy mi volt a Fidesz receptje. Itt a nagy átverés 5 percben. Orbán mindenre képes a hatalma megtartásáért. Ne dőlj be neki.

Közzétette: Gyurcsány Ferenc – 2019. január 22., kedd

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK