Kezdőlap Címkék EU

Címke: EU

Nem fürdünk tejben-vajban

Világszerte riadót fújnak a termelők és a kereskedők: karácsonyra hiánycikké válhat például a vaj. Tény, hogy a vaj Németországban egy év alatt 84 százalékkal drágult. A hazai tejpiacot viszont az alacsony hazai és ennél sokkal magasabb exportár sújtja. Az őszi nemzetközi jegyzésárak egyelőre viszonylag nyugodtak.

A tejkészletek világszerte alacsonyak, a termelők egy része felhagyott az állattartással is. Emiatt viszont igazodni kezdtek az árak, az elmúlt nagyjából egy évben 28 százalékkal drágult a tej világszerte, ami a feldolgozott termékekre is hatással van. Karácsonyra egyes árukból, így vajból hiánycikk lehet – kongatta meg a vészharangot Peder Tuborgh, a dán Arla Foods vezérigazgatója. Szerinte ennek oka az, hogy 2015-ben megszüntették az európai uniós tejkvótát.

Mindezek hatására a tej ára az év elején vágtába kezdett és csak mostanra tudott valamelyest stabilizálódni.

A tejtermékek és különösen a vajak és sajtok elmúlt hetekbeli drágulását mindenki megtapasztalhatta a magyar áruházakban is. Németországban a zöldek szóvivője, Friedrich Ostenndorff a magas vajárak okait vizsgálva arra jutott, hogy az EU 2016-ban 103,2 millió eurót fizetett ki tejtermékek (elsősorban tejpor) intervenciós felvásárlására, a megelőző évben mindössze 2,2 milliót, az intervencióba helyezett sovány tejpor mennyisége pedig 480 tonnáról 59.400 tonnára emelkedett. Az eredmény az, hogy a túltermelés következtében az állam kénytelen beavatkozni és az adófizetők pénzéből támogatást fizetni.

A brit farmerszövetség is arra hívja fel a figyelmet, hogy

a második világháború óta a legnagyobb vaj- és tejszínhiány elé néz az Egyesült Királyság.

A hazai nyerstej termelői ára meglehetősen nagy mozgást mutat.

Az Agrárgazdasági Kutatóintézet legfrissebb, augusztusi adataiból kiderül, hogy a nyerstej termelői ára júliusban 91,71 forint volt kilónként, csaknem egy százalékkal magasabb a júniusinál, de 39,1 százalékkal meghaladva a tavaly júliusit.

A kiviteli árban hasonló tendencia érvényesült: egy hónap alatt 2,6 százalék, egy év alatt 30,6 százalék drágulás.

Csakhogy a 104,7 forintos exportár jócskán elmarad az azonnali piacon mért 131-132 forintos ártól.

Ez az úgynevezett spotár áprilishoz képest Hollandiában 40 százalékkal ugrott meg, óriási nyomás alá helyezve a hazai tejtermelőket és persze a kiskereskedelmet. Az elmúlt évek árcsökkenése visszaköszön az állatállomány alakulásában: a tejet adó tehenek száma egy százalékkal csökkent egy év alatt, aminek következtében ugyanennyivel csökkent a tej felvásárlása is, az export viszont szintén egy százalékkal emelkedett. A hazai tejes szakma ezért folyamatosan a felvásárlási ár emelését szorgalmazza.

A feldolgozott termékek részben függenek a tejtől, a sajt, vaj önálló életet él az EU-ban. A feldolgozott áruk iránti kereslet folyamatosan bővül. A vajat egészségügyi szempontból „rehabilitálták” a fogyasztók, aminek következtében az európai tejzsír (vaj, tejszín) árak évtizedes rekordokat döntögetnek ezekben a hetekben, az európai vajtermelés éves bázison 6 százalékot esett, miközben az EU-s vajkészletek gyakorlatilag eltűntek – mondta egy rendezvényen a tej terméktanács elnöke, Harcz Zoltán. A Föld déli féltekéjén tapasztalt kedvezőtlen időjárás, az EU dinamikus kínai vajexport-növekedése is nagyban hozzájárul a soha nem látott tejzsír-árakhoz.

A tejkvóta két évvel ezelőtti felszámolása nyomon követhető az árakon. A nyerstej termelői ára júniusban (az egy évvel korábbihoz képest) Magyarországon 37,8 százalékkal nőtt, Németországban 45,6, Írországban 40,4, Litvániában 54,7, Hollandiában 44,3 százalékkal emelkedett. Árcsökkenés az EU területén csak Cipruson (2,4), Görögországban (0,03), Máltán (1,5) és Finnországban (1,4) volt, az EU átlaga 27 százalék volt az AKI számai szerint.

A feldolgozott termékek körében azonban valóban brutális drágulással is találkozhattunk. Az edami sajt egy év alatt a németeknél 32 százalékkal került többe három hete, mint egy évvel korábban.

A vajnál szintén Németországban és Hollandiában 84, illetve 86 százalékot meghaladó áremelkedés történt, a lengyeleknél és szlovákoknál is 60 százalék körüli.

Egyelőre azonban talán mégsem válik be az apokaliptikus jóslat. A négy nappal ezelőtti adatok szerint az ömlesztett vaj napi jegyzésára például a lipcsei árutőzsdén az előző napokhoz hasonlóan 6600-6800 euró volt tonnánként szeptemberi, októberi és novemberi szállítással.

Brexit: gyorsan fogy idő

0

Minél hamarabb el kell kezdeni a komoly tárgyalásokat, az Egyesült Királyságnak pedig tisztáznia kell az álláspontját az uniós kilépés legfőbb kérdéseit illetően – ezt mondta Michel Barnier, az Európai Bizottság főtárgyalója a kiválás feltételeiről szóló egyeztetések harmadik fordulójának megnyitása előtt Brüsszelben.

Michel Barnier
Forrás: Wikimedia Commons

Barnier azt mondta, minél előbb véget ér a bizonytalanság, annál hamarabb meg lehet kezdeni a tárgyalást a jövőbeli kapcsolatokról és a kereskedelmi kérdésekről. Ehhez azonban

a briteknek a jelenleg megvitatásra váró ügyekben teljesen világossá kell tenniük az álláspontjukat.

Arról is beszélt, hogy teljes az egyetértés a Brexit után bennmaradó “huszonhetek” között abban, hogy fontos az úgynevezett szakaszos megközelítés.

David Davis
Forrás: Wikimedia Commons

David Davis brit Brexit-ügyi miniszter az MTI tudósítása szerint azt mondta: az előrelépéshez mindkét fél részéről “rugalmasságra és képzelőerőre” van szükség. Arról is beszélt, hogy országa minden kérdésben – az állampolgári jogokat, a fennmaradó brit pénzügyi kötelezettségeket és az ír-északír határellenőrzést illetően is – előrehaladást szeretne elérni a héten. Szerinte

a cél, hogy a jövőbeli megállapodás mindkét félnek javára váljon.

Az első egyeztetést június 19-én tartották, de akkor mindössze a menetrendről egyeztek meg, az első “igazi”, négynapos tárgyalási forduló július közepén volt.

A Politico diplomáciai forrásokra hivatkozva arról írt, hogy amennyiben az Egyesült Királyság ezúttal sem áll elő a javaslatával arra vonatkozóan, hogy miként számolják ki az EU-val szemben fennmaradó kötelezettségek összegét, akkor megfeneklenek a mostani egyeztetések.

A “huszonhetek” vezetői októberben döntenek majd róla, hogy megfelelő ütemben haladnak-e az egyeztetések a kilépéssel kapcsolatos legfőbb kérdésekről ahhoz, hogy megkezdődhessenek a kereskedelmi tárgyalások. Sajtóhírek szerint

Brüsszelben egyre többen kételkednek benne, hogy októberben tovább tudnak lépni, ugyanis egyelőre több kérdésben is komoly nézetkülönbségek vannak a felek között.

Az Egyesült Királyságban tavaly júniusban tartottak népszavazást az ország EU-tagságáról, amelyen a választók 52 százaléka a kilépésre szavazott. A Lisszaboni Szerződés 50. cikke értelmében az uniós tagság a kilépési szerződés hatályba lépésével, vagy annak hiányában a távozási szándék (2017. március 29-ei) bejelentése után két évvel szűnik meg, de a kiválási tárgyalások a tagállamok konszenzusos döntésével meghosszabbíthatók.

A határzár ára

0

Az EU tagállamoknak a zsebükbe kell nyúlniuk, ha azt akarják, hogy kitartson a Törökországgal megkötött migráns egyezmény.

3 milliárd eurót ígért Angela Merkel német kancellár az Európai Unió nevében Erdogan török elnöknek, ha megállítja a migráns inváziót, mely több, mint egymillió sorsüldözött ember érkezését jelentette 2015-ben. A legnagyobb terhet Németország vállalta magára mint az EU legerősebb állama. Most is 500 millió eurót ígért annak érdekében, hogy kitartson az EU-török migráns egyezmény. A pénz ugyanis nagy úr: a törökök annak ellenére nem mondták fel a migráns egyezményt, hogy időközben kígyót-békát kiabáltak Merkel kancellárra és Brüsszelre. A sikertelen puccskísérlet után kialakított Erdogan rendszert ugyanis az Európai Unió nem tudja befogadni. Sigmar Gabriel német külügyminiszter ezt kerek perec meg is mondta a törököknek. A népszerű Bild magazinnak úgy nyilatkozott, hogy amíg Erdogan az elnök Törökországban addig szó sem lehet Ankara uniós tagságáról. Erről a tárgyalások  évtizedek óta folynak, de ma sem tartanak sehol.

Ettől függetlenül a migráns egyezmény kitart, de csak akkor, ha az EU fizet. Erre figyelmeztetett mindenkit a költségvetési biztos. Günther Oettinger a brüsszeli Politiconak elmondta: a három milliárd eurós végösszeg úgy jön ki, hogy maga az EU egymilliárd eurót vállal magára. A többi kétmilliárdot a tagállamoktól várja Brüsszel. A lelkesedés picit visszafogott mint mindig, ha fizetni kell. Azt senki sem akarja, hogy megismétlődjön a 2015-ös nagy migráns invázió. De fizetni se nagyon akar senki. A németek 500 millió eurót tettek a közös kalapba. Ez sok ugyan, de nem elég – figyelmeztetett az EU költségvetési biztosa.

Günther Oettinger most ugyan nem beszélt arról, de van még egy nagy migráns számla is. Ezt az olaszok nyújtották be Brüsszelnek. Ők ugyanis fizetnek a líbiai milíciáknak, hogy állítsák meg a migráns inváziót délről. Az első eredmények biztatóak: kevesebben érkeznek Líbiából Itáliába mint eddig. Csakhogy a líbiai milíciák továbbra is várják a pénzt. Közben az olasz belügy kidolgozott egy tervet, Líbiát éppúgy érdekeltté tenné a migráns invázió megállításában mint Törökországot. Csakhogy ennek is szép ára lenne. Mondjuk szintén 3 milliárd euró. Legalábbis erre célzott az olasz belügyminiszter, aki korábban a Politiconak nyilatkozott. Az EU költségvetési biztosának tehát fel van adva a lecke: szerezzen több milliárd eurót, hogy a migránsok ne jöjjenek Európába olyan tagállamoktól, melyek nem akarnak migráns látni, de fizetni sem óhajtanak azért, hogy ezt elkerüljék 

Nem a gazdaság dönt a V4 jövőjéről

Gazdaságilag nem fogja megsínyleni a V4 gyengülését, de akár annak szétesését sem a négy tagország, ám a politikai hatások visszacsatolása révén komoly(abb) károkat is tudna okozni. Csehország, Szlovákia Lengyelország és Magyarország gazdasági helyzetét is érdemes megvizsgálni.

A V4 tagországai gazdaságilag igazán soha nem alkottak és ma már pláne nem alkotnak különálló egységet, pedig amikor 1991-ben a négy – akkor még csak három – ország, Csehszlovákia (később Csehország és Szlovákia), Lengyelország és Magyarország vezetői, Václav Havel, Lech Wałęsa elnök, valamint Antall József miniszterelnök útjára indította a modernkori Visegrádi Négyek együttműködését, a kiadott deklarációban az egyik fő célnak a három ország összefogását nevezték a gazdasági fejlődés érdekében. Egy évre rá jött a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, azaz CEFTA  alapítása, amikor a szabadkereskedelemhez vezető közös út megtalálását, a gazdasági integráció mélyítését tűzték a zászlajukra.

A következő lépés pedig az Európai Unióhoz való egyidejű csatlakozás volt 2004-ben, ami után igazán különálló egységként már csak a közös lobbierő miatt, politikai okokból látszott igazán célszerűnek szorosabbra fűzni a kapcsolatokat. Ez pedig mindig az aktuális érdekeket tükrözi, s ma – minden jel szerint – ezek az érdekek igencsak eltérőek a V4-ek országai számára.

Motivációk

A V4-et megalapító 1991-es deklaráció aláírása óta sok víz lefolyt a Moldván, a Dunán, Visztulán, s nagyot változott gazdasági szempontból is a tagországok pozíciója, ereje és lehetősége. A kezdetekben vitathatatlan volt a magyar „élenjárás”, majd Csehszlovákia kettéválása után – hogy úgy mondjuk – „kétsebességűvé” vált a kvartett: a csehek és a magyarok sok-sok megtorpanással és problémával, de mégis csak biztosan meneteltek előre, a lengyelek és a szlovákok felzárkózása problematikusabb volt.

Mára már alaposan megváltozott ez a helyzet – sajnos, nem a magyarok javára.

A négy ország közül eddig az euróövezethez egyedüliként csatlakozott Szlovákiai miniszterelnökével nehezen tudunk vitatkozni abban, hogy

„Szlovákia minden feltételnek megfelel ahhoz, hogy az EU központi magjához tartozzon”.

S habár – ha csak a gazdasági mutatókat vesszük – a csehek mindenképpen a napirendre tűzhetnénk (de nem igazán ambicionálják) a csatlakozást az eurózónához. S már mi is gondolkodhatnánk benne, hiszen – ahogy az Európai Bizottság tavaly megállapította –, hazánk az euróövezethez való csatlakozás négy gazdasági feltételéből háromnak már most eleget tesz. De a kérdés – nálunk is – egyértelműen politikai.

Lehangoló különbségek

A csehek és a szlovákok persze közvetlenül nem gazdasági, hanem elsősorban politikai érdekekből igyekeznek távolságot tartani, pontosabban inkább növelni a magyarokkal/magyaroktól és a lengyelekkel/lengyelektől, az vitathatatlan, hogy gazdasági eredményeikre és kilátásaikra támaszkodva magabiztosan tehetik ezt meg.

Elég, ha alaposan tanulmányozzuk a FüHü által összegyűjtött adatokat tartalmazó táblázatokat, hogy kapjunk egy gyorsfényképet a négy ország gazdaságának fontos elemeiről, hogy lássuk, melyik ország, hol áll, s az összehasonlításban hogyan állja meg a helyét.

Magyarország számára igen lehangoló a kép:

a legtöbb mutatóban igencsak hátul kullogunk a sorban. Például nálunk a legalacsonyabbak az átlagkeresetek, nálunk volt a legkevésbé dinamikus az éves gazdasági növekedés 2016-ban (igaz, az idén némileg felpörögtünk, összehasonlításban is), nálunk a legmagasabb az államadósság, illetve éppen hogy megelőzzük Csehországot a minimálbér összegben, s még a kormány által sikertörténetként kommunikált munkanélküliségi ráta is csak a harmadik a négy ország közül (pedig a közmunkások és a külföldi munkavállalók is javítják a magyar adatot).

Íme egy trendet mutató grafikon, ami szintén szépen demonstrálja, hol állunk a V4-ek között.

Forrás: Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet

Ez is mutatja, hogy gazdasági megfontolásokból legalábbis nem áll érdekükben sem a cseheknek, sem pedig a szlovákoknak a közös uniós léten belül még szorosabbra fűzni a kapcsolataikat, együttműködésüket a magyarokkal és a lengyelekkel.

Orosz diplomata: Amerika ingyen gázzal sem tudna minket kiszorítani Európából

0

Mire alapozza e kétségkívül frappáns véleményt Vlagyimir Csizsov, aki Oroszország nagykövete az EU mellett Brüsszelben?

Három tényezőt említ az orosz diplomata, aki a Szputnyik rádiónak nyilatkozott. Az első és a második azzal kapcsolatos, hogy a cseppfolyós földgáz szállítási speciális kikötőket igényel. Ilyenből pedig kevés van. Az USA-ban jelenleg csak egyetlenegy működik Louisiana államban. Igaz – ismeri el Csizsov nagykövet – 12 speciális kikötő építése várható az Egyesült Államok különböző részein, dehát ehhez idő kell.

Az orosz diplomata feltehetően a hazai körülményekre gondol: Oroszországban a tempó még mindig meglehetősen lassú. De nem így Amerikában: Trump elnök, amikor Varsóban járt már

konkrét üzleti ajánlattal fordult a közép és kelet-európai egykori szocialista országok vezetőihez.

Akik közül a lengyelek és a baltiak nem is titkolták: mielőbb szabadulni kívánnak a nagy orosz gázfüggéstől. A cseppfolyós földgáz fogadására alkalmas kikötők száma nagyon gyorsan megnövekedhet az óceán mindkét partján, ha mindenki üzletet lát benne.

De persze nemcsak a pénzről van szó:

az energiafüggés erős kártya Moszkva kezében, ha Közép és Kelet Európa egykori szocialista államaival tárgyal.

Pótolhatja-e az amerikai földgáz az oroszt Európában? Csizsov nagykövet döntő érve az, hogy az amerikaiaknak egészen egyszerűen nincsen elég palagázuk ehhez. Orosz számítás szerint még hosszú ideig pótolhatatlan lesz a Gazprom által szállított hatalmas mennyiség.

Jelenleg az EU földgáz importjának a 13%-a származik a külföldi cseppfolyós földgázból. A Gazprom részesedése viszont 34%. Norvégia is többet szállít: 24%-ot. Ezenkívül ott van még Algéria 11%-kal.

A Gazprom közzétette a legfrissebb adatokat arról, hogy

Magyarország, Szerbia és Törökország jelentős mértékben fokozta földgáz importját Oroszországból.

Szerbia 40%-al, Törökország és Magyarország 22%-al növelte az orosz földgáz behozatalát idén. Ezek az országok tehát hosszú távon is az orosz földgázra alapozzák energiaterveiket nem úgy mint Lengyelország vagy a balti államok.

Trump elnök viszont szereti keverni a politikát az üzlettel. Megüzenheti azt is a NATO szövetségeseknek, hogy olyan időkben amikor fokozódik az észak-atlanti szervezet és Moszkva szembenállása, akkor célszerű csökkenteni a függést az orosz földgáztól. “A jó NATO-tag amerikai cseppfolyós földgázt vesz!”- lehet ilyen jelszava is Donald Trumpnak, és akkor nagyon gyorsan kiderülhet: az amerikai földgáz mégiscsak pótolhatja az oroszt az Európai Unióban.

Lengyelek, magyarok több mint 80%-a az EU mellett

0

A lengyelek esetében 43 százalék, a magyarok esetében pedig 55 százalék a nemzeti hatáskörök megerősítését tartotta fontosabbnak.

A négy visegrádi ország – Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia – lakossága közül a lengyelek és a magyarok támogatják leginkább országuk európai uniós tagságát,, a legkevésbé pedig a csehek  – derült ki abból az összehasonlító felmérésből, amelynek adatait most hozták nyilvánosságra Prágában.

Lengyelország tagságát az Európai Unióban a felmérés szerint a megkérdezettek 88 százaléka támogatja, míg Csehországban ez az arány 56 százalék. Magyarországon az uniós tagság támogatottsága 82 százalékos, Szlovákiában pedig 74 százalékos – közölte a prágai CVVM közvélemény-kutató intézet, amely a csehországi felmérést készítette. Prágai közlés szerint a másik három országban a CVVM partnerei készítették a felmérést.

A júniusban és júliusban készített felmérésben országonként mintegy ezer 18 éven felüli lakos vett részt.

Arra a kérdésre, milyen erősnek tartják országuk befolyását az unióban zajló tárgyalások kimenetelére, illetve az európai uniós döntéshozatalra, a csehek, a lengyelek, a magyarok és a szlovákok megközelítőleg egyformán válaszoltak. Országuk befolyását az EU döntéseire a lengyelek és a szlovákok 25 százaléka, a magyarok 22 százaléka és a csehek 15 százaléka tartotta mindössze kielégítőnek.

 A felmérésből kitűnt, hogy a lengyelek és a magyarok egyaránt 33 százaléka támogatja az unió hatékonyságának növelését a nemzeti hatáskörök rovására, míg a lengyelek esetében 43 százalék, a magyarok esetében pedig 55 százalék a nemzeti hatáskörök megerősítését tartotta fontosabbnak.

Szlovákoknál az uniós hatásköröket a megkérdezettek 22 százaléka, a cseheknél pedig 16 százalék részesítené előnyben a nemzeti hatáskörökkel szemben. A szlovákok 67 százaléka és a csehek 66 százaléka ugyanakkor a nemzeti szuverenitás megerősítése mellett foglalt állást – derül ki a Prágában közzétett adatokból.

MTI/FüHü

 

Itt tart az alku?

0
Forrás: Public Domain Pictures

Állítólag csak 40 milliárd eurót fizetne az Egyesült Királyság a Brexitért. Az Európai Unió viszont 100 milliárddal kezdte az alkut, de most már hatvannál tart.
London kész 40 milliárd eurót fizetni az Európai Uniónak a kilépési megállapodás részeként – írta honlapján a Sunday Telegraph című brit konzervatív vasárnapi lap három névtelenül nyilatkozó londoni kormányforrásra hivatkozva.

A lap szerint a brit kormány magas beosztású hivatalnokai arra a következtetése jutottak, hogy ez az ajánlat – amely most első ízben lett számszerűsítve – az egyetlen lehetőség a Brexit-tárgyalásokon kialakult patthelyzet feloldására. Az újság szerint Nagy-Britannia ekkora összeget csak egy szélesebb körű megállapodás keretében hajlandó kifizetni, amely tartalmazza a kereskedelmi megállapodást is az EU-val.

“Ami a tárgyalási folyamatot illeti, az egyszerűen nem működik.

Számunkra ismert, hogy az álláspontjuk (Brüsszelben) 60 milliárd euró, de az alsó határ valójában 50 milliárd. A miénk közelebb áll a 30 milliárd euróhoz, de a tényleges végösszeg 40 milliárd euró körül mozog, még ha a nyilvánosság és a politikusok még nem is tartanak ennél”

– idézi a brit lap egy név nélkül megszólaló magas rangú kormányilletékest.

Az EU-val folytatott tárgyalásokért felelős tárca egyelőre nem fűzött kommentárt a lapértesüléshez. Michel Barnier eddig nem volt hajlandó elárulni, hogy mekkora összeg szerepel a “válási számlán”. Korábban az a hír terjedt el, hogy az EU a fennálló brit kötelezettségek rendezésére 100 milliárd euró nagyságrendű összeget követel majd Londontól, amire a Brexit-ügyi miniszter úgy reagált, hogy annyit az Egyesült Királyság egészen biztosan nem fog fizetni.

London számára a pénzügyi kötelezettségek rendezése a tárgyalások egyik sarkalatos pontja. Az Európai Unió viszont addig nem hajlandó a kiválás utáni kapcsolatokról tárgyalni, míg a kilépés alapvető vitás kérdéseiben nem sikerült kellő haladást elérni.

Az idő amúgy nem Londonnak dolgozik, mert az ország uniós tagsága jelen állás szerint 2019 márciusában mindenképpen megszűnik, akár sikerül megállapodni a kilépésről, akár nem, és ezt csak a többi 27 uniós tagállam egyhangú döntésével lehet elhalasztani.

MTI/FüHü

Újabb szankciókat rendelt el az Unió Oroszország ellen

0

Orosz magánszemélyek és vállalatok ellen rendelt el szankciókat az Európai Unió a Krím-félszigetre került gázturbinák ügyében.

A Krím megszállása és elcsatolása miatti büntetőintézkedések így már 153 természetes és 40 jogi személyt érintenek. Zárolták az érintettek vagyonát az EU-ban, a természetes személyek ellen pedig beutazási korlátozást is elrendeltek.

A Siemens eredetileg oroszországi felhasználásra adta el a négy turbinát,

ezeket azonban később a nemzetközi jogilag Ukrajnához tartozó Krímre vitték.

Szimferopol
Forrás: Wikimedia Commons

Az Európai Unió szankciókkal sújtotta azt a vállalatot, amely a Siemens szállítási szerződéseit is megsértve a félszigetre vitte szállította az általa megvásárolt gázturbinákat, továbbá a Szevasztopolban és Szimferopolban lévő berendezéseket jelenleg tulajdonló és működtető két céget.

A szankciókkal sújtottak között van Andrej Cserezov orosz energiaügyi miniszterhelyettes és az egyik érintett vállalat igazgatója is.

Az Európai Unió 2014-ben rendelt el büntetőintézkedéseket

orosz, valamint oroszbarát ukrán személyek ellen Ukrajna szuverenitásának, függetlenségének és területi épségének aláásása miatt. A legutóbb márciusban meghosszabbított szankciós listán szerepel Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes és két védelmiminiszter-helyettes is.

Nem ebbe a szankciócsoportba tartoznak az Oroszországgal szemben érvényesített, egyes szektorokra – egyebek közt az olajiparra – célzott gazdasági korlátozások, amelyeknek a hatályát ugyancsak nemrég meghosszabbították.

Szankciók elfogadásához teljes egyhangúságra van szükség az EU huszonnyolc tagállama között.

MTI/FüHü

Juncker: Az EU megtorolja az amerikai szankciókat

0

Az Európai Unió kész megtorolni az Oroszország, Irán és Észak-Korea ellen elrendelt amerikai büntetőintézkedéseket, amennyiben azok az európai gazdasági érdekeknek is ártanak – ezt mondta Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. Előtte Donald Trump, bár nem örült, de aláírta az új szankciós törvénycsomagot, amely az ő hatalmát is korlátozza.

Donald Trump aláírta az általa “elhibázottnak” tartott szankciós csomagot, amelyet az előző héten elsöprő többséggel szavazott meg a kongresszus mindkét háza. Oroszország ellen azért hoztak új gazdasági szankciókat, mert

az oroszok beavatkoztak a tavalyi amerikai elnökválasztási folyamatba,

de az okok között szerepel a Krím-félsziget bekebelezése és Oroszország Szíriában játszott szerepe is (az oroszok Aszad rezsimjét támogatják). Emellett új szankciókat fogadtak el Irán és Észak-Korea ellen is.

A törvénycsomag egyik fontos cikke megköti az elnök kezét, ugyanis

korlátozza abban, hogy a szankciókat egyoldalúan, saját jogkörében feloldja.

A törvény előírja ugyanis, hogy az elnöknek minden olyan döntése előtt, amely “az amerikai külpolitikában jelentős változást hoz”, jelentést kell írnia és engedélyt kell kérnie a kongresszustól.

A szankciók európai – német, francia, osztrák, holland – vállalatokat is érintenek, ugyanis

pénzbüntetést kell majd fizetniük azoknak a cégeknek, amelyek orosz energetikai beruházásokban vesznek részt,

például az Északi Áramlat-2 nevű olajvezeték megépítésében.

Vlagyimir Putyin és Jean-Claude Juncker a G20 hamburgi csúcstalálkozóján
Fotó: MTI/EPA/Daniel Kopatsch

Juncker azt mondta, napokon belül ellenintézkedéseket fognak elrendelni, ha az amerikai korlátozások európai energetikai vállalatokat is hátrányosan érintenek. Azt mondta:

“Készen állunk, meg kell védenünk gazdasági érdekeinket az Egyesült Államokkal szemben, és ezt is fogjuk tenni.”

Szerinte, ha a washingtoni törvényhozás végül nem lesz tekintettel az európai érdekekre, akkor az EU megfelelő és arányos válaszlépéseket hoz majd. Sajtóhírek szerint az Unió szükség esetén a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) készül fordulni az ügyben.

Az orosz kormány szóvivője szerint semmi sem változott azzal, hogy az amerikai elnök aláírta a törvényt. Azt is mondta: már megtették a válaszlépéseket. A múlt héten Oroszország bejelentette, az ott dolgozó 1200 amerikai diplomatából 755-nek távoznia kell szeptember végéig.

Keményebben fogalmazott Dmitrij Medvegyev miniszterelnök a Facebookon, aki azt írta, hogy

“Oroszország ellen teljes kereskedelmi háborút hirdettek meg”.

Szerinte Oroszország továbbra is elsősorban önmagára támaszkodik majd, és meg fog birkózni a helyzettel.

Az orosz külügyminisztérium pedig azt közölte: Oroszország az amerikai szankciók hatására sem változtat az irányvonalán.

Szankciókat vezethet be az EU Venezuelával szemben

0

Az Európai Unió fontolóra vette szankciók bevezetését Venezuelával szemben és megkezdte a tárgyalásokat a tagállamokkal ennek lehetőségéről – ezt közölte Catherine Ray, az EU külügyi szolgálatának szóvivője.

A szóvivő szerint az unió “számos szankció” bevezetésének lehetőségét mérlegeli válaszul a venezuelai kormányzat magatartására. Az unió továbbra is támogatja a válság politikai megoldását és ezért kész közvetítőként részt venni a szemben álló felek között.

Diplomáciai források szerint ugyanakkor

néhány tagállam semmilyen szankciót nem támogatna,

azt viszont nem nevezték meg, hogy melyekről van szó. A szankciók bevezetéséhez minden tagállam beleegyezésére szükség van.

Antonio Tajani, az Európai Parlament (EP) elnöke kedden javasolta, hogy fagyasszák be a venezuelai vezetés európai bankokban tárolt pénzeszközeit, és tiltsák meg, hogy beutazzanak az Unióba.

Fotó: Konkoly-Thege György

Hétfőn az Egyesült Államok is szankciókat vetett ki Nicolás Maduro venezuelai elnökre a vasárnap megtartott alkotmányozó nemzetgyűlési választások miatt. Egy héttel korábban a Maduro-kormányzat egyes tagjai és befolyásos caracasi vezető politikusok ellen vezettek be szankciókat.

A vasárnapi választáson olyan testületről szavaztak, amely átírná az ország alkotmányát. Peru, Kolumbia, Argentína, Kanada, Spanyolország, Costa Rica, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Mexikó is közölte, hogy nem ismerik el a választás eredményét.

Két nappal a vitatott választások után a venezuelai titkosszolgálat elrabolt két ellenzéki vezetőt, akik eddig házi őrizetben voltak. 

Venezuela hiába rendelkezik a világ legnagyobb olajkészletével, több mint két éve súlyos gazdasági, politikai és társadalmi válsággal küzd, a polgárháború szélére sodródott. Folyamatosak a tüntetések, ezekben már körülbelül 120 ember halt meg.

FüHü/MTI

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK