Alig alakult meg az új német kormány, Angela Merkel azonnal Párizsba sietett, hogy Macron elnökkel együtt végre megindítsa az euróövezet tervezett reformját. Jelenleg a bank unió szerepel az első helyen. A francia és a német álláspont még nincs szinkronban, és akkor még nem beszéltünk az eurozóna másik 17 tagállamáról.
Macron elnök azt javasolja: legyen egységes költségvetés az eurozónán belül. Vagyis Németország vállalja fel a többiek államadósságát! Erről Merkel kancellár egyelőre hallani sem akar: nyíltan megmondta ezt első televíziós nyilatkozatában. Mindenki vállalja a felelősséget a saját adósságáért! A berlini kormánykoalíció két tagja sziklaszilárdan kitart emellett míg a harmadik, a szociáldemokraták lelkesednek Macron elképzeléseiért. A pénzügyminiszter Olaf Scholz szociáldemokrata a német kormányban. A francia-német vitának különösen nagy aktualitást ad Itália, a maga csillagászati államadósságával – több mint 1300 milliárd euró!
Az eurozóna harmadik legnagyobb gazdasága nincs épp irigylésre méltó helyzetben : az államadósság óriási és folyamatosan növekszik. A gazdasági szakértők megszorító csomagot javasolnak, de erről a lakosság hallani sem akar. Kiderült ez a hónap elején megtartott választásokon, ahol arattak a proteszt pártok: az Öt csillag és az Északi Liga. A felelősen gondolkodó baloldal és Silvio Berlusconi veszített. Kormányképes többség nincs a láthatáron.
Ilyen körülmények között kellene elindítani az eurozóna reformját, mely természetesen kihat azokra az EU tagállamokra is, melyek nem tagjai az eurozónának. Macron elnök terve, melyet Merkel kancellár is elvben támogat, a gyakorlatban valósítaná meg a kétsebességes Európa tervét. Eszerint versenyképessé kell tenni az eurozónát a globális piacon. Az EU többi tagállamának fel kell ajánlani a belépést az eurózónába. Aki nem lép be, azzal jóval kevesebbet kap majd az uniós alapokból. Az is lehet, hogy semmit sem…
Erről tárgyal a reform ebéden az Élysée palotában Merkel kancellár és Macron francia elnök, akik politikai pályafutásukat kötik hozzá ehhez a reformhoz. Ettől várják az eurozóna fellendülését. Az idő sürget: Franciaországban a vasutasok épp most jelentettek be sztrájkot áprilisra, Németországban pedig egyre jobban erősödik az euroszkeptikus szélsőjobboldali Alternative für Deutschland párt, mely jelenleg a második helyen áll a közvélemény-kutatások szerint. Merkelnek és Macronnak életszínvonal emelést kell produkálnia, ha azt akarják: a választók is támogassák az eurozóna reformját.
Egyelőre nem terjesztik elő a közös francia-német tervet az eurozóna reformjára.
Ezt a hírt a Spiegel közölte meg nem nevezett brüsszeli forrásokra hivatkozva. Decemberben Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök még azt jelezte: a márciusi uniós csúcson bemutatják a tervet, amely
alapjaiban megváltoztatná az eurozóna működését.
Hatással lenne azokra a tagállamokra is, amelyek nem akarnak vagy nem tudnak bekerülni az eurózónába. Kezdetben ez Macron elképzelése volt, amelyhez csatlakozott Merkel is. Most viszont a németek kérték a halasztást a Spiegel szerint, arra hivatkozva, hogy túlságosan elhúzódtak a kormányalakítási tárgyalások, és az új kormánynak még nem volt ideje arra, hogy egy ilyen nagy jelentőségű tervet komolyan kidolgozzon.
Németországban sokan kételkednek Macron javaslatainak keresztülvihetőségében,
különösen az olasz választások után, ahol az EU-ellenes erők győztek, ráadásul hosszú bizonytalanságra lehet készülni.
A márciusi utáni következő uniós csúcstalálkozó júniusban lesz. Akkorra talán kialakul a közös francia-német terv az eurozóna reformjára, és lesz valamiféle politikai megoldás Olaszország válságára. És az is kiderülhet, mennyire kerülnek előtérbe más országokban a nemzeti érdekek.
Sokkolta Franciaországot, amikor napokkal ezelőtt merényletet hajtottak végre a nyugat-afrikai Burkina Fasóban lévő francia diplomáciai és kulturális intézmények ellen. Habár az összehangolt támadásnak egyetlen francia állampolgár sem esett áldozatul, az eset rámutatott arra, hogy Párizsnak nemcsak az országhatáron belül kell szembenéznie a szélsőséges iszlamizmus jelentette kihívással.
2000 óta most ötödszörre fordult elő, hogy egy francia nagykövetséget támadás ért az afrikai kontinensen: március 2-án Ouagadougou – Burkina Faso fővárosa – valóságos csatatérré változott. Először egy öngyilkos merénylő robbantotta fel magát a helyi katonai főparancsnokság mellett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont az aznapi eligazításról késtek a főtisztek, így is kevés híja volt, hogy a merényletben lefejezzék a helyi fegyveres erőket.
Ezután öt katonai egyenruhába bújtatott és páncéltörő gránátokkal felszerelt merénylő próbált meg betörni a francia nagykövetség épületébe. Mivel ez nem sikerült nekik, így az épület előtt csaptak össze a biztonsági erőkkel, illetve a nem sokkal később megérkező francia különleges erőkkel. Ezzel párhuzamosan támadás érte a kulturális intézményként funkcionáló Francia Intézetet is. Az órákig elhúzódó fegyveres konfliktusban végül 17-en – ebből 9 militáns – meghaltak és 85-en megsebesültek.
Felelősséget vállalva
A támadásért az afrikai kontinensen tevékenykedő Iszlám Maghreb al-Kaidájának (AQIM) egyik sejtje, a Burkina Fasóval szomszédos Maliban működő Csoport az Iszlám és a Muszlimok Támogatásért (JNIM) vállalta a felelősséget. A helyi médiában közzétett nyilatkozatuk szerint azért követték el ezeket a merényleteket, mert így akartak „megfelelő választ adni”, amiért a francia erők február közepén végeztek több tagjukkal, köztük az egyik vezető parancsnokukkal. Azóta az országban kiterjedt hajtóvadászat vette kezdetét, amely során több tucat embert tartóztattak le, köztük két katonatisztet is, akik a vádak szerint segítették a terroristákat. Ez ugyanis egy komoly problémára mutatott rá: a hadseregből eltávolított, többnyire az előző, 2014-ben megbukott Compaoré-rezsim támogatóinak tartott katonák és tisztek nagy számban csatlakoztak a terrorista szervezetekhez és segítettek a támadások megszervezésében.
Sűrű, fekete füst gomolyog Burkina Faso fővárosában, Ouagadougouban 2018. március 2-án. A kép forrása: MTI/EPA.
A nemzetközi közösség elítélte az akciót és mindannyian támogatásukról biztosították Ouagadougou-t. Leginkább Franciaország állt ki Burkina Faso mellett. Emmanuel Macron elnök telefonon beszélt Christian Kaboré burkinai elnökkel, és további francia egységeket irányított át a térségbe. Párizs leszögezte, hogy most
„elsődleges prioritásnak a francia állampolgárok védelmét tekinti”,
illetve hogy fokozni fogja a terrorizmus elleni harcát Nyugat-Afrikában.
A francia támogatások növelésében semmi meglepő nincs, hiszen a két ország a mai napig nagyon szoros viszonyt ápol egymással. Rendszeresen tartanak államfői találkozókat, legutóbb Macron állt meg Ouagadougou-ban, amikor tavaly novemberben megtartotta az első afrikai körútját. Az útja során végig arról beszélt, hogy egy „új időszámítás” veszi kezdetét nemcsak a két állam, hanem Franciaország és a függetlenné vált francia gyarmatok között. Ugyanis a térség államai és a nemzetközi közvélemény gyakran bírálta a francia elnököket amiatt, ahogyan ők a huszadik század második felétől az afrikai frankofón térséggel bántak: vagyis a francia katonai jelenlétért, pénzügyi segélyekért és fejlesztési programokért cserébe Párizs határozta meg a térség francia nyelvű államainak politikáját és gazdaságát.
Emmanuel Macron Burkina Fasóban: nem mindenki örült a jelenlétének:
A burkinai-francia kapcsolatok pedig különösen szorosak. Franciaország a legnagyobb külföldi befektető, 2015-ben 200 millió eurót invesztált a mezőgazdaságtól kezdve az iparon át egészen a szolgáltatásokig (bank, telekommunikáció). Legutóbb például a főváros mellett helyezték üzembe Nyugat-Afrika legnagyobb napelem-farmját, amelyet francia vállalatok uniós támogatások segítségével építettek meg, és az ország energiatermelésének öt százalékát biztosítja. Legalább ilyen sokrétűek a kulturális kapcsolatok is, hiszen a helyi Francia Intézet az egyik legaktívabb kulturális intézet Afrikában. Ugyanúgy az sem elhanyagolható, hogy a legtöbb burkinai diák Franciaországba megy tanulni, évenként 2000 francia állami ösztöndíjat biztosítanak a számukra.
Ám mind közül a biztonságpolitikai-katonai dimenzió a legfontosabb.
Franciaország számít Burkina Faso legnagyobb fegyverellátójának.
Számos közös haderőfejlesztési és kiképzési programot indítottak, amelyeket francia tisztek és hadmérnökök vezetnek. Ugyanúgy van egy stabil francia katonai jelenlét az országban, igaz, ez lényegesen kisebb, mint a szomszédos országokban. Ouagadougou több nemzetközi (ENSZ, Afrikai Unió) misszióban is részt vesz, valamint tagja az olyan regionális katonai szervezeteknek, mint a Száhel-övezet G5.
Egy zászló alatt
A Száhel-övezet G5-öt 2014 februárjában öt nyugat-afrikai ország, vagyis Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia és Niger hozta létre. Ez a szövetség hangolja össze ennek az öt államnak a terrorizmus-, drog- és embercsempészet elleni harcát, amelynek legfontosabb külső támogatója – és egyben az egész katonai szövetség kezdeményezője – Franciaország. Továbbá a nemzetközi szervezetek és az Egyesült Államok egyaránt dollármilliókkal támogatják a Száhel-övezet G5 erőfeszítéseit. Nem sokkal a megalakulása után el is indították az első közös akciójukat: 2014. augusztus 1-jén vette kezdetét a Barkhane-hadműveletet.
Azóta az öt országban összesen 4000 katona harcol a különönöző szélsőséges iszlamista csoportok ellen,
Viszont a legsúlyosabb összecsapások Mali területén zajlanak. Ez korántsem véletlen: 2013-ban Párizsnak kellett beavatkoznia azért, hogy megakadályozza a helyi kormány bukását, mivel a terrorista szervezetek akkor már az ország fővárosát fenyegették. Kétségtelen, hogy a francia erősítés után sikerült visszaűzni őket az északi sivatagos, illetve a határ menti területekre, de a harcok a mai napig nem értek véget. Pedig először úgy tűnt, hogy sikert aratnak, ezért is állította fel az Európai Unió a saját kiképzői-tanácsadói misszióját, az EUTM Mali-t, amelynek Magyarország szintén a tagja és minden jel szerint idén májusban negyedszerre hosszabbítják meg a mandátumát.
Francia katonák Maliban. A kép forrása: Francia Védelmi Minisztérium.
Csakhogy a Maliban zajló hadműveleteknek volt egy nem várt következménye: ahelyett, hogy a különböző iszlamista csoportok, mint az az AQIM, MUJWA és az Anszar Dín nevű terrorista szervezetek
teljesen szétforgácsolódtak volna a harcokban, helyette egyesültek.
Így jött létre 2017 márciusában a korábban említett JNIM, amelynek tagjai ettől kezdve nem egymás, hanem a közös ellenség ellen harcoltak.
Ezért pusztán az idő kérdésének számított, hogy a Maliban zajló harcok mikor terjednek át a szomszédos Burkina Fasóba is, ahol a Száhel-övezet G5 különleges erőinek központját állították fel, illetve a térség államai közül a legstabilabb háttérbázisnak számított. 2013 előtt egyetlen iszlamista terrormerényletet sem követtek el az országban, de azóta 80 kisebb-nagyobb támadást regisztráltak a határvidéken. Viszont a városok és a civilek szintén célkeresztbe kerültek: az elmúlt három évben öt nagyobb terrormerényletet hajtottak végre Ouagadougou-ban. Március 2-a előtt a legsúlyosabb terrorakció az volt, amikor tavaly augusztusban egy török étterem elleni támadásban 18-an vesztették életüket.
Harcias gall kakas
A legutóbbi iszlamista támadások bebizonyították, hogy Burkina Faso nem tud kimaradni a szomszédos országok terrorizmus elleni harcárból és a korábbi nyugalmas időszak már a múlté. A burkinai események szintén komoly fejfájást okoznak a francia vezetésben, hiszen ismét rámutattak arra, hogy Franciaország akármennyi időt, pénzt, energiát és katonai erőt áldozott a dzsihadizmus elleni harcra Nyugat-Afrikában, továbbra sem csökkent a fenyegetés nagysága.
Ugyanis az elmúlt években Párizs többször avatkozott be katonailag a térség államaiban: nemcsak Maliban, hanem például Elefántcsontparton vagy a Közép-afrikai Köztársaságban. Azonban eddig egyetlen esetben sem lehet sikerről beszélni, mivel vagy a mai napig tartanak a francia hadműveletek, vagy a misszió hivatalos befejezése után ugyanolyan törékeny maradt a helyzet, mint amilyen az intervenció előtt volt.
A két elnök francia-orosz együttműködésről tárgyalt, valamint arról, hogyan lehetne előre mozdítani a békefolyamatot és elkezdeni az ország újjáépítését.
Szíriában az oroszok által támogatott rezsim csapatai folyamatosan bombázzák a civil célpontokat is a lázadók által ellenőrzött területeken. Az USA és az ENSZ egyhónapos tűzszünetet javasolt a hét éve tartó háborúban.
Franciaország még nem kötelezte el magát a javaslat mellett,
mint ahogy azt sem jelentette még ki egyértelműen, hogy mindenképp távoznia kell Bassár el-Aszad elnöknek.
Az oroszok közben azért is lobbiznak, hogy megszűnjenek velük szemben a nyugati szankciók, amelyeket a Krím-félsziget annektálása miatt vezettek be. Valószínűleg ez is szóba került a két elnök tárgyalásán.
Macron és Putyin viszonya egyébként nem a legjobb, hiszen az oroszok a francia elnökválasztási kampányban nyíltak támogatták a szélsőjobboldali Marine Le Pent – hackeléssel és álhírekkel is.
Az amerikai elnök a Davosi Világgazdasági Fórumon beszélt erről. Angela Merkel szerint a populizmus és a nacionalizmus méreg, Emmanuel Macron (hatalmas tapssal kísért beszédben) az amerikai adócsökkentést bírálta.
Trump ezzel megerősítette pénzügyminisztere, Steven Mnuchin szavait, aki arról beszélt, hogy találkozott a kínai elnök gazdasági főtanácsadójával.
„Mi nem akarunk kereskedelmi háborút, de megvédjük az érdekeinket”
– mondta Mnuchin.
A szóbanforgó gazdasági főtanácsadóval nyelvi problémák nemigen lehettek, hiszen Liu He a Harvard egyetemen szerzett doktorátust közgazdaságból. Már Steven Mnuchin elődei is vele tárgyaltak amikor a nagy pénzügyi válság idején, 2007-2008-ban.
Hszi Csin-ping kínai elnök tavaly Davosban utalt rá, hogy akkor ők mindent megtettek a nemzetközi pénzügyi stabilitás érdekében, ezért most már azt szeretnék, ha érdemi beleszólásuk is lehetne a döntésekbe. Erre most Davos előtt Trump azzal lepte meg a kínaiakat, hogy
külön vámot vetett ki a napelemekre, melyek Kínából érkeztek.
Ebből nagy vita volt már az EU és Kínaközött is. Wilbur Ross kereskedelmi miniszter pedig azt mondta Davosban: már régóta folyik a kereskedelmi háború, és egyesek ragadozó magatartást tanúsítanak.
Steven Mnuchin békülékenyebb húrokat pengetett, a kínai külügy pedig kijelentette: nem az elzárkózás mellett vannak, hanem a nemzetközi nyitás mellett. Hiszen például január elseje óta könnyebb a külföldieknek érvényesülni a pénzpiacokon Kínában.
A kínaiak diplomatikus formában utasítják el Trump elképzeléseit, az európai partnerek őszintébbek: Angela Merkel szerint
a nacionalizmus és a populizmus méreg,
csakis a nemzetközi együttműködés kínálhat kiutat a globális gazdaság számára.
Emmanuel Macron pedig arra utalt, hogy Trump adócsökkentése sajátos következményekkel járhat. Ha az amerikaiak csökkentik az adókat abban a reményben, hogy a külföldi tőke hozzájuk áramlik, akkor ez olyan globális versenyt indíthat meg, amely problemássá teszi a jóléti államok finanszírozását.
„Ha a gazdagok egyre kevesebb adót fizetnek, akkor
hogy győzzük meg a munkásokat és a középosztályt, hogy a globalizáció jó dolog
és nekik is a hasznunkra van” – tette fel a költői kérdést a francia köztársasági elnök, akinek csaknem egyórás beszédét felállva tapsolták meg Davosban.
184 Airbust vásárol Kína – mondta Emmanuel Macron francia elnök Hszi Csin-ping kínai elnökre hivatkozva Pekingben. A 18 milliárd eurós üzleten kívül egy még nagyobbról is szó volt a francia-kínai csúcstalálkozón.
A 20 milliárd eurót is meghaladhatja annak az ultramodern francia gyárnak az építése Kínában, amely a nukleáris hulladékot zárt rendszerben semlegesíti és tárolja. Ez rendkívül környezetbarát módszer, de igen költséges. A kínaiak tíz éve tárgyalnak erről, és a francia remények szerint tavasszal aláírhatják a szerződést. Emmanuel Macron elnök és Hszi Csin-ping kínai államfő ebédjén is szó volt erről a Tiltott városban.
A francia államfő népes küldöttség élén érkezett Kínába. Első napját Kína ősi fővárosában, Hszianban töltötte, ahol megtekintette az Agyaghadsereget. Ez diplomáciai gesztus, hiszen a Nagy Selyemút épp Hszianból indult Európa felé. Ide érkezett annak idején Marco Polo is, és Hszi Csin-ping elnök pedig erre az ősi emlékre hivatkozva hirdette meg az Új Nagy Selyemút programot. Emmanuel Macron azt szeretné, ha Európa, és ezen belül Franciaország kiemelt partner lenne ebben.
Az Agyaghadsereg megtekintésével kezdte meg látogatását Kínában Emmanuel Macron francia köztársasági elnök.
Ez diplomáciai gesztus, hiszen a Nagy Selyemút épp innen, Hszianból indult Európa felé. Ide érkezett annak idején Marco Polo is. Hszi Csin-ping kínai elnök pedig erre az ősi emlékre hivatkozva hirdette meg az Új Nagy Selyemút programot. Ennek a lényege az, hogy
Kína döntő szerepet kíván játszani a globális gazdaságban.
Emmanuel Macron azt szeretné, ha Európa és ezen belül Franciaország kiemelt partner lenne. Ha Amerika kivonul, akkor Kínának Európára nagyobb szüksége van – ez Macron javaslatának lényege.
Csakhogy Amerika csak szavakban vonul vissza, a valóságban mágnesként vonzza a hatalmas kínai piac. Donald Trump nemrég járt Kínában, ahol megkülönböztetett figyelemmel fogadták: ebédelhetett a Tiltott városban, Pekingben, ahova csak nagyon kevés külföldi vendéget engednek be.
Trump ugyanazt akarta, mint most Macron:
növelni az eladásokat és csökkenteni a kereskedelmi deficitet.
Franciaország esetében ez több mint 36 milliárd euró. A kínaiak persze okosan versenyeztetik a külföldi partnereket. Tudják, hogy Macron a többi között az Airbus gépekből akar még többet eladni Kínának. Pekingben erre épp most jelentették be, hogy Kína maga is közepes távolságra használható repülőgépet fejlesztett ki, amelyet az USA-val együttműködve kíván elterjeszteni a világban.
Vagyis Macronnak nem lesz könnyű dolga kínai partnereivel, akik tisztában vannak azzal, hogy potenciálisan a világ legnagyobb piacát irányítják.
Az elemzésünk harmadik részével lezárjuk a 2017-es esztendő legfontosabb külpolitikai eseményeiről szóló sorozatunkat. Ez pedig az év legfontosabb választásaival foglalkozik, amelyek közül nem egy jelentős kihatással lehet a hazánkra is.
Ebbe a kategóriába kerültek a 2017-es esztendő legfontosabb választásai, amelyek között van parlamenti, elnöki és népszavazási is. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy csak azok esetében hirdettünk dobogósokat, amelyek már teljes mértékben lezárultak. Épp ezért nem került bele sem a szeptemberi német és az októberi cseh választás, mivel bár mindkettő kiemelt jelentőségű és Magyarországra nézve sem lényegtelen, de még mindig nem sikerült felállítani, vagy elfogadtatni az új kormányt.
III. helyezett: Kurd népszavazás
Az Irakban élő kurdok nagy reményekkel vágtak neki a 2017-es esztendőnek. Az Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezet egymás után vesztette el a területeit, miközben a kurd fegyveresek (pesmergák) által uralt települések nagysága megnőtt, illetve egyre nagyobb arányban részesültek az iraki kőolajexportból. Ám, ami igazán nagy elvárásokat támasztott a kurdok körében, az a szeptember 25-re kiírt népszavazás volt. Maszúd Barzáni vezette Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) óriási kockáztatott vállalt: a sikertelenség esetén nemcsak elveszthette volna a hatalmát Kurdisztánban, hanem megszüntették volna a régió autonómiáját, nem beszélve egy közös iraki-iráni-török hadművelet megindításáról.
A választási arány – a katalántól eltérően – meghaladta a 72 százalékot. A kurd szavazók több mint 93 százaléka igennel voksolt a függetlenségre, amelyet valóságos népünnepély követett. Ám az örömük nem tartott sokáig: Ankara, Bagdad és Teherán azonnal mozgásba lendült. Alkotmányellenesnek minősítették a népszavazást, leállították a kereskedelmet és a légiforgalmat. Az iraki kormány októberben hadműveletet indított, amely során a hadsereg a síita milíciákkal együttműködve bevonult minden olyan területre, amelyet korábban a kurdok foglaltak el az ISIS-től. A pesmergák egy-két kivételtől eltekintve nem vállalták a fegyveres harcot és nem tört ki az iraki-kurd háború sem.
Azóta pedig a fokozatosan romlik a helyzet Kurdisztánban. Erbíl a népszavazás eredményének a felfüggesztés mellett döntött, és a párbeszéd folytatását helyezte előtérbe. Barzáni október 29-én bejelentette lemondását, és két nappal később 12 év után távozott a hatalom éléről. Még most is Damoklész kardjaként lebeg a kurdok felett, hogy esetleg Bagdad elveszi tőlük az autonómiát. Ezzel párhuzamosan pedig az indulatok sem csitultak a régióban: pár hete folyamatosan zajlanak a több halálos áldozatokkal járó összecsapások a kurdisztáni városokban, amelyek általában az ellentétes politikai táborba tartozó kurdok között törnek ki.
II. helyezett: Osztrák parlamenti választások
Szokatlanul intenzív választási kampány zajlott 2017-ben Ausztriában, ahol a bevándorlástól kezdve a magyar munkavállalók kérdésén át egészen Soros György támogatásáig bezárólag szinte minden felmerült. (Csak ott éppen a szocialista párt „Sorosozott”). Ez megtette a hatását: közel 80 százalékos volt a részvétel az október 15-i választásokon. A legtöbb szavazatot (31,6%) az Osztrák Néppárt (ÖVP) kapta, a szociáldemokraták (SPD) lettek a másodikok (26,9%), alig megelőzve a szélsőjobboldali Szabadságpártot (FPÖ), akik 26 százalékot gyűjtötték be.
Sebastian Kurz. Kép forrása: MTI/EPA/Christian Bruna
Ennek ellenére több mint két hónapig tartott, amíg a győztes Sebastian Kurznak – akit nem egy német nyelvű lap „Baby-Hitlernek” csúfolt – sikerült egy működőképes kormányt felállítania. A legtöbb vita ugyanis a migráció kérdésében merült fel, mivel az ÖVP határozottan kiáll a határvédelem szigorítása és a balkáni útvonal lezárása mellett. Ugyanúgy a visegrádi négyekkel való együttműködés és Magyarországhoz való viszony is szintén a kérdéses ügyek között volt. Sőt, egyesek még Orbán Viktor miatt is összevesztek, hogy ki ápol jobb viszonyt a magyar miniszterelnökkel…
Végül aztán december 18-án beiktatták a korábbi külügyminiszteri tárcát vezető Kurzot. Csakhogy bekövetkezett az, amitől az osztrák baloldal és az Európai Unió egyaránt tartott: a győztes a FPÖ vezetőjével Heinz-Christian Strache alakított kormányt. Ráadásul ők kapták meg a belügyi, hadügyi és a külügyi posztot és mindkét párt szinte teljes mértékben egyetért a migráció kérdésében. Egyelőre még Brüsszel nem tudja miképp viszonyuljon az újonnan felállított kormányhoz, de egy dolog biztos: Orbán már nyíltan hangot adott annak, hogy az osztrák választások a „magyar irányvonal” helyességét bizonyítják és Bécs a visegrádi négyek mellé fog állni, vagy akár csatlakozni.
I. helyezett: Franciaországi elnökválasztások
Lélegzetvisszafojtva figyelte a világ a 2017-es franciaországi elnökválasztások első fordulóját. A brexitből és Trump megválasztásából kiindulva sokan nem tartották kizártnak, hogy a negatív trend eléri Franciaországot is: a szélsőjobboldali Marine Le Pen nyeri meg a az elnökválasztásokat, hiszen politikáját a korábbi baloldali elit elleni lázadásra és a bevándorlóellenességre építette, amely az elmúlt években az elkövetett iszlamista merényletek következtében jelentősen megerősödött a nyugat-európai országban.
Ezzel szemben komoly meglepetés érte a világot: az alig egy éve megalapított En Marche centrista és szociálliberális párt vezetője, az akkor éppen negyven éves Emmanuel Macron győzelmet aratott. Már az első körben a szavazatok 24 százalékát gyűjtötte be, és a május 7-i második fordulóban pedig a szavazóképes francia lakosság 66 százaléka adta rá a voksát. Macron május 14-én Franciaország legfiatalabb elnöke lett, aki körül azóta egy valóságos kultusz alakult ki. Igaz, még a mai napig gúnyolódnak azon, mert elvette feleségül a nála huszonnégy évvel idősebb egykori tanárát, Brigitte Trogneuxot.
Emmanuel Macron új jelszava: „Tegyük naggyá a bolygónkat”. Kép forrása: MTI/EPA/Reuters pool/Philippe Wojazer.
Ám a visegrádi négyek szempontjából korántsem jó hír Macron megválasztása: a francia elnök az ún. slavkovi hármas erősítésével nyíltan ennek az együttműködésnek a megosztásra játszik. Folyamatosak a vitái Lengyelországgal az ott zajló belpolitikai folyamatok miatt, de nyáron még Orbán Viktor is beszólt neki. Így miközben a v4-ek Kurzzal valószínűleg egy fontos szövetségesre tettek szert, addig Macron személyében egy új ellenfélre, aki szereti magát Európa, sőt mit több a nyugati világ új vezetőjének beállítani.
Mosolyogva válaszolgatott az újságírók kérdéseire Párizsban Beata Szydlo lengyel miniszterelnök és Emmanuel Macron francia elnök közös találkozójuk után. Pedig nem is olyan rég Macron kijelentette, hogy Lengyelország jobb kormányzatot érdemel mint a mostani.
Erre akkor Szydlo azzal vágott vissza, hogy Macron, aki a tervezett lengyel igazságügyi reformot is bírálta, túl fiatal és túl arrogáns.
De Franciaország és Lengyelország ellentéte korábban kezdődött azzal, hogy tavaly Varsóban lemondtak egy nagy francia fegyverüzletet. 50 Caracal helikopter helyett amerikaikat vásárolt a lengyel légierő, erre válaszul pedig Francois Hollande akkori elnök és Jean-Yves Le Drian akkori hadügyminiszter lemondta varsói látogatását. Macron pedig a kihelyezett munkahelyek ügyében is támadta Lengyelországot, és el is érte, hogy szigorítsák a rendszert. Lengyelország – Magyarországgal együtt – tiltakozott.
Most viszont úgy tűnik, hogy hosszas csatározás után megpróbálják elásni a csatabárdot, és a sajtótájékoztatón a különbségek helyett már a közös értékekről beszéltek. A csütörtöki párizsi találkozón egy új megállapodás is szóba került: Beata Szydlo kilátásba helyezte, hogy Lengyelország tengeralattjárókat vásárol Franciaországtól. Emellett meghívta Macront, hogy jövőre amikor a függetlenség századik évfordulóját ünneplik, látogasson el Lengyelországba. A francia elnök ezt mosolyogva meg is ígérte.
További erőfeszítéseket sürgetett a párizsi klímavédelmi egyezmény teljesítéséhez Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia államfő Bonnba, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének ülésén.
Fotó: MTI/EPA/Armando Babani
Angela Merkel azt mondta:
a klímaváltozás az egész emberiség jövőjét meghatározó kihívás.
A 2015-ös Párizsi Megállapodás „csak a kezdet”, az első lépés lehet, és már most látni, hogy az eddigi vállalások nem elegendőek legfőbb céljának eléréséhez, ahhoz, hogy az 1,5 és 2 fok közötti sávban maradjon a globális középhőmérséklet emelkedése – mondta.
A nehezen haladó koalíciós tárgyalásokra utalva arról is beszélt, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem Németországban is súlyos vitákkal jár. Szerinte az éghajlat felmelegedését okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez elengedhetetlen a szénre alapozott energiatermelés visszaszorítása – vagyis a széntüzelésű erőművek legalább egy részének bezárása -, ami azonban munkahelyek megszűnéséhez és súlyos társadalmi konfliktusokhoz vezet.
Németországnak is többet kell tennie vállalásai teljesítéséhez,
ami „egyáltalán nem egyszerű” – mondta, kiemelve, hogy sok munka van még hátra ahhoz, hogy elérjék 2020-ra kitűzött céljukat.
Németország azt vállalta, hogy 1990-hez képest 40 százalékkal csökkenti a felmelegedést okozó gázok szén-dioxidban számolt kibocsátását 2020-ra. A legutóbbi becslések szerint az eddigi intézkedésekkel legfeljebb 32 százalékos kibocsátáscsökkentést lehet elérni.
Angela Merkel szerint nemcsak 2020-ra, hanem hosszabb távra kell tekinteni. Megerősítette: Németország legfőbb célja, hogy 2050-re csaknem teljes mértékben 80 és 90 százalék közötti kibocsátáscsökkentést érjen el, vagyis csaknem teljes mértékben átálljon az éghajlat alakulását nem befolyásoló, „klímasemleges” működésre.
Emmanuel Macron az Európai Unió tagországainak összefogását sürgette, kiemelve, hogy
EU-nak az párizsi egyezményből távozó Egyesült Államok helyére kell lépnie a klímaváltozás elleni küzdelemben,
így a többi között pótolnia kell az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) pénzügyi támogatásából azt az összeget, amelyet az amerikaiak megvontak. Bejelentette, hogy Franciaország hajlandó befizetésének emelésére.
Azt is mondta: Franciaország a Párizsi Megállapodás sikeréhez azzal is hozzájárul, hogy
2021-ig bezárja valamennyi széntüzelésű erőművét.
Az egyezmény aláírásának második évfordulójára, december 12-re a francia fővárosba összehívott nemzetközi konferencia témáira utalva azt mondta: fel kell lépni azért, hogy az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerében legkevesebb 30 euróra (9400 forint) emelkedjen egy tonna szén-dioxid-kibocsátás ára, és meg kell akadályozni, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemre nem áldozó, és ezért olcsóbban termelő országok előnyre tegyenek szert „dömpingáron” forgalmazott termékeikkel.
A konferencián a Párizsi Megállapodás végrehajtási szabályairól tárgyalnak, például arról, hogy miként lehet egységesen mérni a kibocsátáscsökkentést, és milyen előírások alapján kell beszámolni a nemzeti kibocsátáscsökkentési vállalások teljesítéséről. A péntekig tartó tanácskozáson csak előkészítik az előírásokat, a teljes szabálykönyvet 2018 decemberében fogadják majd el, Katowicében.
A 2015-ben elfogadott Párizsi Megállapodás legfőbb célkitűzése, hogy 2 fok alatt legyen a globális éves átlaghőmérséklet-emelkedés az iparosodást megelőző szinthez képest.
Ennek érdekében az egyezmény részesei nemzeti vállalásokat tesznek a globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséről, és rendszeresen tájékoztatják egymás a vállalások teljesítéséről.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
