Azt írja az újság, hogy: „Budaváron indul a Kutyapárt is: Nánásiné, Abonyi Gyöngyi épp a két fél acsarkodása helyett kínálna alternatívát.”
A „két fél” természetesen a FIDESZ és a baloldal, melyek állandóan acsarkodnak, mint az nyilatkozva lett.
„A Fidelitas korábbi elnöke, a volt országgyűlési képviselő Böröcz László, és az elmúlt másfél évben testületi többség híján részben ellehetetlenült polgármester, V. Naszályi Márta között zajlik a harc az I. kerületi polgármesterségért. A fideszes többség ott akadályozza V. Naszályit, ahol tudja, több dologgal is vádolják, miközben szerintük a kerületben mindent ellepett a szemét. V. Naszályi viszont büszke az eredményeikre, szerinte a Fidesznek az fáj, hogy elzárták az I. kerületi pénzcsapjaikat.”
Az MKKP színeiben induló Nánásiné, Abonyi Gyöngyi választóknak kínált alternatívája eszerint az, hogy ő nem acsarkodik. Hogy hogyan csinálja, érdektelen, teljesen mindegy, hogy azért nem, mert nem olyan típus, vagy hatalmas akaraterejével nyomja el a benne felbuzgó acsarkodást, lényeg a mentesség.
Ezért indul rá a Kutyapárt jelöltje V. Naszályira, hogy szegény választópolgárnak ne kelljen mindig a szemét acsarkodók közül választani.
Azért ez rendes dolog tőlük, nem?
Az alternatívás korszak emlékeim szerint 2009. elején az LMP-vel indult, amely párt már a nevével is jelezte, hogy ő aztán egyik sem, amennyiben szerintük lehet más a politika, mint az állandó veszekedés meg vitatkozás, ami nem vezet jóra. Szereztek is a 2010-es választáson 4 százalékot, vagyis a magyar nép sajnos nem értékelte az alternatívát, és derék értelmisége vezetésével sokkal inkább azt próbálta mindenáron elintézni, hogy az azelőtti, az akkori, a mostani és a kettő közötti időszak folyamatosan legutáltabb politikusa soha többé ne jusson semmiféle hatalomhoz. Kerül, amibe kerül, nem érdekes, sziszegte a magyar nép.
Sajnos sikerült neki. Túlságosan is.
Így aztán immár tizennégy éve folyik az acsarkodás, mely politikai játszmához egyre több, úgynevezett „nem acsarkodó” párt csatlakozik. Az újak mindegyike rögtön azzal kezdi, hogy nem kér semelyik meglévő pártból sem, ezáltal, minthogy a FIDESZ van hatalmon, rögtön az ellenzéki térfélre pozicionálja magát, mégpedig összefogásra alkalmatlanul. A FIDESZ ellenségeinek immár se szeri, se száma, ahogy szaporodnak, úgy csökken az egy pártra jutó szavazatmennyiség, és ha ez így megy tovább, záros határidőn belül egy hangyacsapat fogja körbeszaladgálni az elefántot, amelyik bármit csinálhat, annak rá nézve semmiféle negatív hatása nincs. Így aztán tovább
hozhatja minden választáskor a szavazásra jogosultak egyharmadának voksával a szokvány kétharmadot.
De legalább nem a Gyurcsány, sóhajtják a népek a./ kivándorlás közben, b./ reménytelenül bámulva maguk elé, c./ kardjaikba dőlve vagy d./ éhen haldokolva.
Ja. Nem a Gyurcsány. Az is valami.
A konkrétumokat illetően a kutyapárt politikusai nagyon visszafogottak, mint például Nánásiné, Abonyi Gyöngyi is. Tisztában vannak vele, hogy így magányosan a siker leghalványabb reménye nélkül indulnak el, de azért elindulnak. Talán jót tesz nekik lelkileg, vagy valami egyéb pozitív hatása van a testre, mindenesetre az ellenzék szavazótábora még jobban megoszlik, mint eddig, és így
hiába van az ellenzéknek összesítve több szavazója, a relatíve legnagyobb szavazótáborral bíró párt fog győzni, ezzel az „egyharmaddal kétharmadot” jelenség matematikailag is igazolható.
Úgy hallani, az MKKP az I. kerület mellett a III. és a VII. kerületben is indít saját polgármester jelöltet az ott jelenleg regnáló és a mostani választáson is esélyes ellenzéki polgármester ellen, nyilván az ellenzéki összefogás még nagyobb dicsőségére (hátha így a fideszes jelölt nyer). Valószínűleg ezzel akarják bizonyítani, hogy ők már mennyire népszerűek, és mennyire nem akarnak összefogni senkivel.
A legnagyobb botrányt az MKKP környékén a hegyvidéki előválasztás kavarta, ahol az MKKP vezetője, Kovács Gergely hatalmas fölénnyel győzött. A hatalmas fölény azt jelenti, hogy ő kapta az összes választásra jogosult szavazatainak 8 százalékát, a másik két jelölt meg 3 – 3 százalékot. Ez összesen 14 %. A 8 % kb. a párt közvéleménykutatások szerinti népszerűségével azonos. Miután a legutóbbi választáson, azaz 2019-ben a választópolgárok 60 százaléka vett részt, és ebből 60 százalékot Pokorny, a fideszes jelölt kapott, könnyen kiszámítható, hogy Élő Norbertre, az ellenzéki jelöltre 40 százalék, az összes választópolgárt tekintve 24 százalék szavazott. Az előválasztási szavazók számából is látható, hogy az előválasztás mekkora jelentőséggel bír a pártok népszerűségét illetően. Csak az a kérdés, ki hogyan mozgósítja a szavazóit.
Az előválasztás lezajlott, a polgármester jelölt így Kovács Gergely lett, amit senki nem kérdőjelezett meg, és nem is indít ellene másik ellenzéki jelöltet senki (ahogy pedig maga az MKKP teszi az I., a III. és a VII. kerületben). A DK problémája az, hogy Kovács Gergelyék az előválasztás arányait alkalmazzák a képviselői helyekre is, azaz a 14 db kerületből szerintük 8 db illeti az MKKP-t, 2 db a Momentumot, 2 db meg a DK-t, amelyről a Momentummal meg is egyeztek, de a DK-val nem. A Momentum jelenlegi keserves helyzetét illetően a felosztást simán elfogadta, a DK viszont kért még valamit. Azt kérték, hogy mivel a nekik kiosztott két egyéni kerület alapján (ami túl kevés) nem lehet kompenzációs listájuk, a Kutyapárt kompenzációs listáján lehessen rajta Élő Norbert, az öt évvel ezelőtti vesztes. Erre Kovácsék mutattak egy kövér fityiszt, mire a DK úgy döntött, hogy a minden kutyapárti kerületben indít saját jelöltet (összesen nyolc választókerület).
A független újságok természetesen azonnal elkezdtek őrjöngeni. („Tuggyukk ám, ki a bűnös!”). Mindegyik megírta, hogy mekkora piszokság, amit a DK művel, hiszen megegyeztek a Kutyapárttal meg a Momentummal is!
A helyzet sajnos az, hogy nem egyeztek meg, mert az, hogy „tudhatott volna róla a DK, ha nagyon figyel”, nem azonos a megegyezéssel.
Én úgy gondolom, az MKKP, ha már más kerületekben nem egészen úri módon viselkedik az ellenzékkel (mondhatni, igencsak ellenkezőleg), legalább itt lehetett volna nagyvonalú, mivel az nem kérdés, hogy az előválasztási DK:MKKP = 2:8 népszerűségi arány a Kutyapártra nézve igazságtalanul kedvező. Ebből következően legalább egy helyet hagyhattak volna a DK-nak a saját kompenzációs listájukon a nyolc induló jelöltjük mellett. De nem. Még csak azt sem.
A nagy tanulság ismét csak az, hogy az előválasztás is fontos. Ennek ékes példája a 2021-es, mikor annak eredményeképpen nem Dobrev, hanem Márki-Zay lett a miniszterelnök jelölt, aki soha nem látott mértékű vereségbe vezette az összefogott ellenzéki sereget. A DK ezek szerint nem tanult belőle, és nem mozgósította saját szavazóit most sem, inkább egyszerűen beállt Farkas Csaba, a momentumos jelölt mögé, amiről sok DK-s szavazó nem is tudott.
Most már persze bánhatja a DK, mert Farkas kövér vereséget szenvedett (a Kutyapárt szavazói – esetleg néhány fideszessel együtt – fegyelmezetten leszavaztak, a többi ellenzéki szavazó meg oda se ment). Ezután a DK már nem tud jót lépni, mert ha nem indítanak jelölteket a kutyapárti jelöltek ellen, az veszteség, hiszen a hoppon maradtakat a következő választásig a pártnak kell eltartani, ha viszont indítanak, az ország egyik fele hörögni, a másik fele gúnyolódni fog. Az utóbbi eset a sokkal kellemetlenebb (ismerhetnék már a független sajtót), ezért ha én döntenék, a nem indulást választanám, akkor én leszek az úrifiú, és nyugodtan szidhatok másokat, viszont a DK nem én vagyok, és esetükben inkább az indulásra tippelnék, ha megkérdezné valaki. Merthogy szerintem az lesz.
Kár.
