Balogh S. Éva huszonévesen, egyetemi hallgatóként, 1956 decemberében távozott Magyarországról. A Yale egyetemen kelet-európai történelmet tanított, és számos tanulmányt publikált a két világháború közötti magyar külpolitikáról és a pártpolitikáról. Itt olvasható cikke a Hungarian Spectrum blogon jelent meg.
A magyar médiában sok, köztük néhány szenvedélyes cikk olvasható a vasárnapi választásról. Sokan igyekeztek magyarázatot adni az ellenzéki pártok által elszenvedett óriási veszteség okaira – a „kétségbeesés” szó számos cikkben és politikai elemzésben megtalálható.
Akivel csak az elmúlt 24 órában beszéltem, meg volt döbbenve. Egyszerűen nehéz megérteni a híreket. Már csak azért is, mert több oka volt a megnövekedett elvárásoknak. Az egyik volt Márki-Zay Péter váratlan győzelme Hódmezővásárhelyen, amely soknak azt jelezte, hogy rejtett anti-Fidesz szavazók várják, hogy egyedül maradjanak a szavazófülkében, ahol kifejezhetik a jelenlegi rendszerrel szembeni undorukat. Ezért sem karták a kormányellenes erők elhinni, amikor a közvélemény-kutatások egy része a Fidesz győzelmét jósolta.
Ezt az optimizmust azok a csoportok erőfeszítései erősítették meg, amelyekhez később Márki-Zay is csatlakozott. A taktikai szavazásról van szó.
Ha megnézzük a Jobbik-közeli Iránytű által preferált kerületeket, az azt a benyomást kelti, hogy a Jobbik néhány megyében tarolna. De a Jobbik csak egy kerületben nyert, és az sem az ország északkeleti sarkában volt, ahol a közvélemény-kutatások szerint a Jobbik erős, hanem a Dunántúlon, Dunaújvárosiban és annak környékén.
Amikor a Republikon előrejelzéseit olvastam, úgy éreztem, hogy talán túl pesszimista vagyok, és hogy a balközép esélyei továbbra is jók, és nemcsak hogy megakadályozhatják a Fidesz kétharmados többségét, de talán még egy egyszerű többségre is szert tehetnek.
Ami tény: majdnem mind a nyolc közvélemény-kutató alábecsülte a Fidesz erejét, és túlbecsülte az ellenzéki pártok súlyát.
Az is megtévesztő volt, hogy a nagy részvétel az ellenzék számára jó, mert a Fidesznek maximum kétmillió híve van, akik úgyis a pártra szavaznak és a magas részvételaz ellenzéknek kedvez. Az elmúlt hónapokban számos felmérő azt mondta, hogy a legtöbb bizonytalan szavazó valamelyik ellenzéki pártra szavazna, s hónapok óta azt hallottuk, hogy a választók több mint fele a kormányváltást szeretné.
Mindezek azoknak a hitét erősítették, akik véget akartak vetni Orbán Viktor politikai rendszerének, és bíztak abban, hogy a jelenlegi kormány nagymértékben meggyengült és legyőzhető. De van valami, amit sokan alábecsültek – ez pedig Orbán választási rendszerének ördögi természete. Ez egy kétpártra tervezett választási rendszer, annak ellenére, hogy Magyarországon 1990 óta többpártrendszer van. Ebben a választási rendszerben, a Fideszt nem lehet úgy legyőzni, hogy a választópolgár hat vagy hét kisebb párt között kénytelen választani. Ez különösen azért is érvényes, mert a balközép pártok az elmúlt nyolc évben nem voltak képesek együttműködni.
Én minden alkalommal haragudtam, amikor azt hallottama pártvezetőktől, hogy „rengeteg időnk van”, vagy „még az utolsó pillanatban is összefoghatunk. Ez elbizonytalanította az ellenzéki pártok szavazóit és szimpatizánsait.
Néhány évvel ezelőtt megkértek, hogy egy sorozat részeként osszam meg gondolataimat a Klubrádió-ban. Lenin híres könyvét, a Mi a teendő-t hívtam segítségül, és azt mondtam, hogy hozzanak létre egy nagy pártot, amelyet általában „gyűjtőpártnak” vagy „néppártnak” neveznek. Egy olyan gyűjtőpártot, amelyben különböző ideológiai orientációjú embereket fog össze. Amerikában a Demokrata Pártban is széles körű ideológiák találhatók – a liberalizmustól egészen a szocializmusig, de ezek kifelé mégis egy egységet alkotnak.
A nagy pártoktól egyenlő távolságot hirdető harmadik oldal minden eddigi kísérlete kudarcba fulladt, a magyar demokratikus ellenzék ugyanis a mostani választási rendszerben nem engedheti meg magának többpárti rendszert.
A baloldali magyar ellenzéki pártok ideológiai különbségei kicsik, ezek a különbségek kompromisszummal és jó szándékkal könnyedén leküzdhetők lennének. Amennyire én látom, a legnagyobb akadályt a hozzájuk kötődő személyek jelentik, a közöttük lévő, egyéniségükből eredő személyes ellentétek.
Gyakran hallottam, ahogy Szél Bernadett kijelenti, hogy a pártjuk „értékei” nélkül nem lehet értelmes politikai változás. De az LMP alapvető értékei nem mindegyike egyedi. Az LMP ugyanúgy demokratikus párt, mint az MSZP, a Párbeszéd, a DK és az Együtt. Fárasztók az olyan állítások, hogy például az LMP „huszonegyedik századi párt”, és hogy azok a pártok, amelyeket 2000 előtt hoztak létre a történelem szemétdombjára valók. Az Egyesült Királyság Konzervatív Pártját 1834-ben alapították; a Munkáspártot 1900-ban. Az amerikai republikánus párt első ülését 1854-ben tartotta, és a Demokrata Párt a világ legrégebbi politikai pártja. Gyökerei 1792-re nyúlnak vissza.
Kétségtelen, hogy a baloldali pártok súlyos hibákat követtek el, és bizonyos mértékben felelősek a szomorú eredményekért. De ezzel együtt azt kell mondanunk, hogy az LMP viselkedése aránytalanul hozzájárult a sokkoló eredményhez. A körzetek áttekintése azt mutatja, hogy a balközép pártok 17 kerületet veszítettek el az LMP miatt.
Az LMP politikusainak kisstílűségének példája Schmuck Erzsébet kampányvezető, az ATV-ben nyilatkozva nem aggódott a Fidesz kétharmados többségével miatt, számára az MSZP „történelmi bűne” jhelentette a legnagyobb problémát, amely Gyurcsány Ferencet visszahozta a parlamentbe.
Több ellenzéki vezető lemondott: Hadházy Ákos, az LM-bőlP, Molnár Gyula az MSZP-ből, valamint Jobbik elnöke, Gábor Vona, aki még a politizálástól is visszavonul. Szigetvári Viktor (Együtt) ugyancsak elhagyja a politikát.
Végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy még a nagyobb ellenzéki sem tudták megoldani az ellenzéknek azt a problémáját, hogy Budapesten és néhány nagyobb városon kívül nincs támogatottságuk vidéken. A falvak alacsony iskolázottságú, rosszul tájékozott és agymosott lakói a Fideszre szavaztak. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása nehezebb, mint egy nagy ellenzéki párt létrehozása.
Maga a bulvárpápa, Ómolnár Miklós készített exkluzív interjút a Ripostba a miniszterelnökkel, amelynek még a címébe is sikerült becsempészni, hogy „Két X a FIDESZ-re”. A péntek legfontosabb anyaga a kormánypárti médiában tagadhatatlanul ez volt, de két nappal a választás előtt természetesen Soros, Simicska, Vona, illetve a komplett ellenzék és a balliberális elit is megkapta a magáét.
Árad a szeretet, de azért nagy harcra számít vasárnap Orbán
„Az egyik legsűrűbb kampánynap, ebéd útközben a Fülemüle vendéglőben, közel Villányhoz. Amikor belép, elmosolyodnak, felállnak az asztaloktól, üdvözlik, biztatják, közös fotót kérnek.
Medvehagymás gombalevest és pörköltet rendel galuskával. Közben beszélgetünk.
– Mintha nem is egy kampány lenne ez az egész, inkább mint amikor az ember meglátogatja az ismerőseit, a barátait…
– Nem tudom, hogy a többi miniszterelnök-jelöltnek, pártelnöknek mik az élményei, de nekem ez a politizálás legszebb része. … Ezért nekem soha nem tehertétel az országjárás. A vidám kampányokat szeretem, amikor sok emberrel találkozhatok. Összemosolygunk és beszélgetni kezdünk.
– Nemhogy nem unja ezt sok ezer közös fotót, de mintha még jobban is csillogna a szeme…
– Kettőn áll a vásár, nekem is jólesik, ha odaállnak mellém… És igen is büszke vagyok rá, hogy hozzám csak úgy oda lehet lépni, senkit nem taszigálnak el testőrök… Azért ilyen ritkán volt a magyar történelemben. …
– No és mit súg Orbán Viktor szíve vasárnapra?
– Nagy harc lesz, kemény meccs, küzdünk az utolsó percig. És remélem, senkin nem lesz úrrá egy rossz magyar tulajdonság. A mi fajtánk, ha úgy érzi, hogy egy munkát nélküle is elvégeznek, akkor nem mozdul meg. … De ha ezen úrrá leszünk, ha a kényelmességünket le tudjuk gyűrni, akkor szép győzelem lesz. Komoly és nagy győzelem. Olyan, amit egész Európa megemleget. Olyan győzelem, ami biztatást ad egész Európában azoknak, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Senki ne felejtse, két X a FIDESZ-re!” (Ripost: „Nagy harc lesz vasárnap, senki ne maradjon otthon! Két X a FIDESZ-re!” Exkluzív interjú a RIPOST-on Orbán Viktorral)
Leleplezte Soros tervét rendszerét az Origo
„A milliárdos üzletember létrehozta azt, amit már ifjúkorában megálmodott: egy olyan fekete-fehér világot, amiben kizárólag az ő anyagi céljaiért és a nyílt társadalom eszméjéért harcoló, az ő ítélete szerinti jók, valamint az ez ellen küzdő „gonoszok” vannak. Soros rendszerében az is félelmetes persze, hogy nincsen átmenet, köztes állapot. Álmainak beteljesítése érdekében három szinten építette ki hídfőállásait itthon: a civil szervezeteknél, a politikai szférában és a médiában. Ijesztő és meglehetősen komplex hálózatot hozott létre a magyar politika befolyásolására. Őket pénzeli, a saját céljaiért. Óriási erők sorakaznak a magyar kormánnyal szemben.” (Origo: Soros György egy rendszert épített ki a magyar politika befolyásolására)
Apáti Bence levelet írt a liberális értelmiségnek a 888-on
„Mióta Vona Gábor eladta a pártját, valamint a pártja lelkét Simicska Lajosnak egy gyönyörű német autóért és egy szoláriumbérletért cserébe, azt az igazán tanulságos jelenséget figyelhetjük meg, hogy azok a balliberális celebek, színészek, rendezők és véleményvezérek, akik pár éve még azzal fenyegették az ő hűséges rajongótáborukat, hogy az első géppel elhagyják ezt a mucsai, lábszagú országot, ha a Jobbik megnyeri a választásokat vagy bejut a parlamentbe; most minden realitásérzéküket eladva, pardon… feladva a teljes összefogás mellett tesznek hitet: a Jobbikra való szavazásra buzdítanak. …
Tudom, hogy a liberalizmus a tapasztalatok szerint az esetek nagy részében elhülyíti az embert, épp ezért másodszor is segítik. ….
Amikor a Jobbik mellett kampányoltok, nemcsak az elveiteket köpitek le harminc ezüstért, de teljesen hülyét is csináltok magatokból. Azokkal akartok szövetségre lépni, akik ellen harcoltatok, akiket ki akartatok takarítani az országból, a közéletből. Mindenhonnan. …
Még van pár napotok arra, hogy senkiházi megvásárolt árulókból újra – vagy most először – tisztességes emberek legyetek.
Mert április 8-a után már nincs visszaút.
El kell számolnotok a lelkiismeretetekkel és azokkal az emberekkel, akik hittek benne, hogy ti meggyőződésből és nem holmi alkoholista milliárdos pénze miatt álltok ki bizonyos ügyek mellett.” (888: Levél a Jobbiknak kampányoló liberális értelmiségnek)
Gulyás Gergely a Magyar Időknek kifejtette, hogy Simicska valójában a kormánypártokat támogatja
„A Fidesz–KDNP egyetlen ellenzéki párttal sem kötne koalíciót – mondta el a Magyar Időknek Gulyás Gergely. A Fidesz országgyűlési frakciójának vezetője szerint az ellenzék győzelmével káosz, bevándorlás, gazdasági hanyatlás lenne, az országot pedig Soros György emberei irányítanák. A fideszes politikus úgy látja, azzal, hogy Simicska Lajos a Jobbikot támogatja, nagymértékben segíti a kormánypártokat a választáson. …
Simicska Lajos neve újra és újra előkerül vagy utcai alkoholfogyasztás, vagy közterületi vizelés, vagy plakátrongálás, vagy az agresszív személyiségéről árulkodó pizzarendelő telefonbetyárkodás kapcsán. Az utolsó napokban is számíthatunk arra, hogy Simicska a valós énjét tárja a nyilvánosság elé. Azonban ez a választás kimenetelét a kormánypártok szempontjából negatívan már nem befolyásolja. Önmagában az a tény, hogy Simicska Lajos nem a Fidesz, hanem a Jobbik támogatója, nagymértékben segít bennünket a választáson.” (Magyar Idők: Vasárnap a nemzet jövőjéről döntünk)
A kedves kormánypárti szavazókhoz szólt a Pesti Srácok
„Tudom, nem kell, hogy arra kérjelek, menj el a családoddal együtt szavazni vasárnap. Arra azért megkérnélek, hogy vigyetek el legalább még egy embert.:) (akit előtte rábeszéltetek, hogy a Fideszre szavazzon).
Ez utóbbi nem vicc, mert rengeteg jó szándékú becsületes és értelmes embert bizonytalanított el az a hazug propaganda, amelyet az ellenzék folytat. Igazából a hazug propaganda szókapcsolat nem írja le ezt a jelenséget.
A szociopatákat és néhány más elmebeteget leszámítva ugyanis az emberi lények sosem hazudnak úgy, ahogy most az ellenzék hazudik. …
De tényleg mindegyikünknek meg kell győznie egy bizonytalant, egy elkedvetlenedett szavazót, aki nem tudja, hogy mi vár rá, ha az ellenzék nyer. Mert olyan borzalmak várnak ránk, amihez képest a szokásos következményei a baloldali (és/vagy nyilas) kormányzásnak, a gazdasági csőd, nyomor, elnyomás, ÁVH, tömeggyilkosságok gyakorlatilag jelentéktelenek.
Ugyanis még egyik nyilas vagy kommunista kormányzat sem akarta a magyarok rovására megváltoztatni a trianoni határok közé szorult Magyarország etnikai összetételét.” (Pesti Srácok: Kedves kormánypárti szavazó!)
Péntek délután jelentette be Soproni Tamás, a Momentum Mozgalom elnökségi tagja, hogy ő és rajta kívül még öt képviselőjelöltjük visszalép a legesélyesebb ellenzéki javára.
Soproni azzal kezdte a sajtótájékoztatót, hogy mindent megtesznek a kormányváltásért, és ígéretükhöz híven visszalépnek azokban a körzetekben, ahol van egyértelmű ellenzéki esélyes, aki egyben hiteles jelölt. Hangsúlyozta, hogy ezt egyoldalúan, „nem kérve semmit” teszik meg, ezért is nem vettek részt a „tárgyalgatásokban”.
A következő momentumosok lépnek vissza:
Fejér 1. (Székesfehérvár): Pintér András Gábor, Rácné Földi Judit javára
Csongrád 4. (Hódmezővásárhely): Jakab Tamás, dr. Kiss Attila (Jobbik) javára
Budapest 13. (XVI. kerület): Hollai Gábor, Vajda Zoltán (Együtt) javára
Heves megye 1 (Eger), Tóth Zoltán Mirkóczki Ádám (Jobbik) javára
Pest 2. (Budakeszi): Szemző Áron Szél Bernadett (LMP) javára
Budapest 5. (Terézváros-Erzsébetváros), Soproni Tamás dr. Oláh Lajos (DK) javára
Soproni Tamás emlékeztetett, hogy a hét elején Fekete-Győr András, a párt elnöke is visszalépett Budapest 1-es számú választókerületében.
Ütött az óra, az a párt, amelyik akar még tenni a kormányváltásért, most tegye meg – üzent Soproni a bejelentés végén az ellenzéknek. Majd azzal zárta le a sajtótájékoztatót, hogy mindenki szavazzon a legesélyesebb jelöltre az egyéni választókerületben, listán viszont a Momentumra, mert nem fog elveszni a szavazat.
Szombaton 11 óráig léphetnek vissza az egyéni választókerületben induló jelöltek,
így további bejelentések is várhatóak más ellenzéki pártoktól. Az már biztos, hogy még péntek délután Szekszárdon is lesz visszalépés.
Juhász Péter azonnal reagált is a Momentum bejelentésére: az Együtt elnöke azt írta a Facebookon, hogy hat jelölt visszaléptetése alibizés, nem valós cselekvés. Szerinte a kormányváltás feltétele az, hogy legalább ötven helyen legyen koordináció, és az erről szóló tárgyalást eddig azzal utasította el a Momentum, hogy majd egyoldalúan visszalépnek ott, ahol nincs esélyük. Juhász úgy véli, ehhez képest a hat visszalépés „szimpla kamu”. „Magatok sem hihetitek, hogy 84 helyen a ti jelöltetek az esélyes. Azonban egy-egy választókerület sorsát bizony eldöntheti az az 1-2% amit esetleg elvisznek” – írta.
Húsvét hétfőn, a Facebook-oldalán jelentette be Fekete-Győr András, a Momentum elnöke, hogy visszalép Budapest 1-es számú választókörzetében az MSZP-Párbeszéd jelöltje, V. Naszályi Márta javára.
Fekete-Győr András videoüzenetben számolt be a döntéséről, de a lényeget szövegként is kiemelte:
„A német szövetségi parlamentben azt tanultam meg, hogy kompromisszumok és kiegyezések nélkül nem lehet sikerre vinni egy közösséget. Éppen ezért javasoltam jelölttársaimnak azt, hogy a döntésünkhöz hívjunk segítségül egy közvéleménykutatást. Ebbe ők sajnos nem mentek bele, ezért megcsináltattam nélkülük.
A Medián 1200 főt kérdezett meg, és orrhosszal ugyan, de V. Naszályi Márta lett a legesélyesebb jelölt.
Ezért én tartom magam az ígéretemhez, vállalom a felelősséget, és visszalépek V. Naszályi Márta javára a Budapest 1-es választókerületben” – írta Fekete-Győr András.
Választókerületi szimpatizánsait arra kérte, hogy ne csüggedjenek, mert mindenkinek így lesz a legjobb, listán pedig szavazzanak a Momentum-generációra.
A német szövetségi parlamentben azt tanultam meg, hogy kompromisszumok és kiegyezések nélkül nem lehet sikerre vinni egy közösséget. Éppen ezért javasoltam jelölttársaimnak azt, hogy a döntésünkhöz hívjunk segítségül egy közvéleménykutatást. Ebbe ők sajnos nem mentek bele, ezért megcsináltattam nélkülük. A Medián 1200 főt kérdezett meg, és orrhosszal ugyan, de V. Naszályi Márta lett a legesélyesebb jelölt. Ezért én tartom magam az ígéretemhez, vállalom a felelősséget, és visszalépek V. Naszályi Márta javára a Budapest 1-es választókerületben. A sok ezer választókerületi szimpatizánsomat pedig arra kérem: ne csüggedjetek, így lesz jó mindannyiunknak, a listán pedig szavazzatok a Momentum-generációra! Listavezetőként azért fogok dolgozni, hogy ne kelljen innen elmenni, és hogy érdemes legyen hazajönni. Előtte viszont győznünk kell a Belvárosban!
„Listavezetőként azért fogok dolgozni, hogy ne kelljen innen elmenni, és hogy érdemes legyen hazajönni.
Előtte viszont győznünk kell a Belvárosban!”
– fejezte be a posztot.
Bejelentése nyomán mostanra V. Naszályi mellett az LMP-s Csárdi Antal, illetve a visszalépéstől elzárkózó jobbikos Losonczy Pál maradt a Fidesz-KDNP jelöltjével, Hollik Istvánnal szemben.
A budapesti 1-es választókerületben először Juhász Péter lépett vissza azért, hogy csak egyetlen ellenzéki jelölt maradjon állva Hollikkal szemben. Fekete-Győr ekkor azonnal kezdeményezte, hogy a megmaradt jelöltek egyeztessenek arról, hogy ki legyen az, illetve új közvélemény-kutatást javasolt. Végül V. Naszályi és Csárdi is elzárkózott ettől, de ennek ellenére Fekete-Győr elkészítette a kutatást, amelynek eredménye most derült ki.
Három forgatókönyvet vizsgáltak meg: kire szavaznának a választók, ha az MSZP-P, az LMP vagy a Momentum jelöltje maradna a szavazólapon a Jobbik és a Fidesz-KDNP jelöltje mellett. A Medián arra jutott, hogy a jobbikos jelölt csak 8-10 százalékot szerezne, V. Naszályi, Csárdi és Fekete-Győr pedig néhány százalékkal maradna el a kormánypártok jelöltje mellett, de az MSZP-P jelöltje esetében lenne legszorosabb a verseny, ezért az ő javára lépett vissza a Momentum elnöke.
Nem az ellenzék, hanem a mögöttük álló erő a veszélyes Orbán Viktor miniszterelnök szerint, aki Bayer Zsoltnak adott interjút az Echo TV-ben. A készségesen kérdező Bayer mellett Orbán Viktor a szokásos narratívára fűzte fel a mondandóját: a Fidesz Magyarország érdekeit nézi, az ellenzék valami mást, ami Soros Györggyel és embereivel kapcsolható össze. Arról is beszélt, hogy a Fidesz kampányai mindig hordoznak magukban humort és öniróniát.
A húsvét vasárnap leadott interjú március 30-án készült, a Fidesz alapításának 30. évfordulóján, ezért Bayer azzal kérdéssel kezdte a beszélgetést, hogy hogy lehet az, hogy a Fidesz az a párt, amely 30 éven át a politika élvonalában tudott maradni. Szerinte páratlan dolog, hogy a rendszerváltás óta megtartották ezt a helyet, és ez Közép-Európában is egyedülálló, hogy „nem estek egymás torkának”. Orbán hangsúlyozta, hogy akármilyen politikai kérdés került is elő az elmúlt 30 évben, két dologból sohasem engedtek: a szabadságból és a nemzeti függetlenségből, amit a miniszterelnök szerint a Fidesz két vezércsillagának is lehet nevezni. Ennek szerinte összetartó ereje volt. Majd hozzátette, hogy az ellen is küzdöttek, hogy belecsontosodjanak az állam nagy ügyeivel foglalkozó férfiak (vagy hölgyek, egészítette ki) pozíciójába, és a humor és az önirónia is mindig fontos volt.
„A kampányaink is mindig hordoznak magukban valamit ebből a humorból és az öniróniából”
– mondta. Szerinte a kampányokban mindig sok a visszataszító dolog, de számukra inkább mindig valami lehetőség, hogy részben megőrizzék a jókedvüket, részben élő kapcsolatba lépjenek a választókkal.
Orbán szerint van abban igazság, hogy most sorsdöntő választás jön április 8-án, utoljára pedig 1990-ben volt ilyen. Az elmúlt kormányoknak ugyanis volt lehetőségük a hibák kijavítására, most viszont ilyen nincs, mivel a bevándorlás áll a választás középpontjában. És, ha akár csak egyetlen lépést is teszünk a kevert népességű ország kialakítása felé, tehát bárkit is beengedünk, azt nem lehet visszacsinálni, nem lehet azt szétválogatni – mondta Orbán. Szerinte a fő kérdés az, hogy megmaradunk-e magyar országnak.
Orbán szerint „szamárság”, hogy a bevándorlással csak a valódi problémákról akarják elterelni a figyelmet az ellenzék szerint. „Részei egy olyan hálózatnak, amely azon dolgozik, hogy cenzúrázza a migrációról és a bevándorlásról szóló híreket” – mondta. Eljött az a pillanat szerinte, amire senki sem számított volna, hogy Nyugat-Európában cenzúra van: a híreket elhallgatják és meghamisítják, még a szociális médiában is (itt vélhetően a Facebookra és a közösségi médiára gondolt a miniszterelnök).
Szerinte a Soros-hálózat, ami ebben is szerepet játszik, saját magát leplezte le, ahogy például Bayer is bemutatja ezt a cikkeiben. Megismételte a korábban elhangzott kijelentést, hogy 2000 fizetett embere dolgozik Soros Györgynek a kormány megbuktatásán.
Egy másik kérdés kapcsán arról beszélt, hogy nyíltan ki kell mondani, hogy a baloldal nemzetközi karakterű, ezért támadja a nemzeti identitást erősítő témákat, például a bevándorlás elleni fellépést. Szerinte ez az alapvető felfogáskülönbség van a dolgok mélyén, illetve egy másik érdek is. Arról beszélt, hogy nem akar vádolni senkit, de ismer olyan európai baloldali pártokat, akik azért örülnek a bevándorlóknak, mert tudják, hogy állampolgárságot szerezve mindig a baloldalra szavaznak majd a nemzeti, konzervatív pártok ellenében. „Ezt nem kéne megengedni” – mondta. Orbán szerint a mostani választáson is vannak a „mi jelöltjeink”, és Soros jelöltjei, akik föloldanák Magyarországot egy nagy nemzetköziségben, ledobva a keresztény, magyar identitást, mint valami puttonyt. Arról is beszélt, hogy
már a Jobbik sem kivétel, létezik Vona-Gyurcsány paktum.
Ezután rátértek az ellenzékre, és Bayer azt mondta, aggódik, hogy talán nem is olyan gyenge az ellenzék, mint amilyennek látszik a nagy kavarodásban. Orbán szerint az egész ellenzéki kampányból nem lehet tudni, hogy ki mit akar, csak azt, hogy őt utálják és a keresztény, nemzeti koncepciót is. Orbán egyetértett Bayerrel abban, hogy az összefogás körüli mizéria miatt ügyefogyottnak tűnik az ellenzék, de szerinte nem szabad, hogy ez bárkit megtévesszen, mert erős hatalmak, komoly erők állnak a hátuk mögött. Nem őket, hanem a mögöttük álló erőket kell véresen komolyan venni – mondta Orbán.
Bayer utolsó kérdése az volt, hogy a hátralévő egy hétben mit tudnak még tenni, „mit tudunk segíteni”? Erre Orbán megismételte a mi jelöltjeink és Soros jelöltjei kijelentést hozzátéve a kampányszlogent, hogy nekik Magyarország az első, míg az ellenzéknek – akiket állítólag nem akart megbántani, ezért név szerint nem sorolta fel őket – valami mást. Akinek Magyarország az első, ne maradjon otthon – mondta Orbán. A sorosisták mind szavaznak, legyünk ott mi is! – fejezte be a miniszterelnök a gondolatmenetet.
Az a sajátos helyzet alakult ki 2018 tavaszán, hogy sok választókerületben a szavazók nem tudják elkerülni, hogy minimálisan ne tájékozódjanak, pedig az elmúlt évtizedekben többnyire érzelmi alapon pro- vagy kontra döntöttek – mondja Szabó Andrea választási szakértő a Független Hírügynökségnek. Az utóbbi idők fideszes botrányairól pedig azt állítja: a Fidesz szavazótábora identitásalapon szerveződő, kifelé zárt társadalmi nagycsoport (ún. tömb). E tábor belső logikája, információs forrás-szerkezete eleve szűri ezeket az ügyeket, vagy felkínál egy olyan olvasatot, amely megnyugtatja az esetleg kétkedőket.
Se szeri se száma azoknak az elemzéseknek, amelyek kimutatják, hogy hány helyet szerezhet meg az ellenzék vagy koordinált indulással vagy a szavazókra bízva a sorsát. Mennyire megalapozottak ezek a találgatások?
Úgy vélem, hogy minden olyan elemzést, amely alaposan, pontosan körüljárja a módszertani kérdéseket, bemutatja, hogy mit, miért csinál, min alapszik az elemzés, érdemes figyelembe venni. A Közös Ország Mozgalom által megrendelt, és a Medián, illetve a ZRI által felvett, személyes kérdezésre építő elemzések megbízhatóságában például nincs okunk kételkedni. Mindkét cég – elődeit is beleértve – a szakma régi szereplője, az adatokat feldolgozó, és a becsléseket elkészítő Tóka Gábor pedig nemzetközileg elismert társadalomtudós. Szintén fontos és alapos módszertani hátterű kísérlet a Republikon Intézet által kiadott lista, amely szakértői becsléseket tartalmaz az átszavazási hajlandóság alapján. Ugyanakkor több olyan lista, honlap is kering az éterben, amely mögött nem zárható ki politikai szándék, egy politikai tömb mögötti kiállás. Elismerem, hogy egy átlagolvasó számára igen nehéz kiigazodni a gomba módra szaporodó, „majd én megmondom a tutit” oldalakból. Nem tudok jobbat tanácsolni, minthogy érdemes több forrásból tájékozódni, majd a saját tapasztalatokat egybe vetni a listák által sugallt képpel. 4 évente egyszer néhány félórát tájékozódással tölteni, talán nem nagy ár.
Az utóbbi hetekben számos botrányos ügy látott napvilágot (Elios/OLAF, Kósa és a milliárdok, Matolcsy-villák, Semjén és a rénszarvasok). Látszólag ezeknek nincs hatása a véleménykutatások eredményére: a Fidesz torony magasan vezet. A mérésben lehet a hiba vagy ilyen magas a közvélemény ingerküszöbe?
Valóban, a Fidesz-KDNP szavazótáborát láthatóan nem nagyon rengették meg a különböző súlyú korrupciós ügyek, annak ellenére sem, hogy ezek jól beazonosítható, a kormányzópárt legfelső köreihez köthető problémákat hoztak felszínre. A Fidesz szavazótábora identitásalapon szerveződő, kifelé zárt társadalmi nagycsoport (ún. tömb). E tábor belső logikája, információs forrás-szerkezete eleve szűri ezeket az ügyeket, vagy felkínál egy olyan olvasatot, amely megnyugtatja az esetleg kétkedőket. Ráadásul, a folyamatos kampányüzemmód, a tömb folytonos mobilizálása más témákat tesz fontossá – nemzeti megmaradás, migráció, Európa és az ország védelme – számukra.
Az ellenzéki szavazók pedig már eddig is meglehetősen nagy ellenszenvvel viseltettek a kormányzópárt és annak vezetői ellen.
A fő kérdés, hogy a „csendes többséget”, a politika iránt kevéssé fogékony, csak a választási kampányban aktivizálódó szavazókat hogyan érintik ezek az ügyek. Több forgatókönyv vázolható fel ennek kapcsán. Egyrészt – ahogy a kérdésben is megfogalmazódik – lemondóan legyinthetnek egyet, „korrupt egyik korrupt másik is” alapon, és inkább otthon maradnak ezek a szavazók, akaratlanul is hozzájárulva a kormányzópárt stabil kétharmadához. Másrészt előfordulhat, hogy kialakul egy mély elégedetlenség, hovatovább düh az egyre csak szaporodó korrupciós ügyek miatt. Ha ez a proteszt-érzés, amelyre egyébként volt példa a korábbi választások során, általánosabb közhangulattá változik a következő két hétben, az okozhat fejtörést a Fidesz számára. Ennek persze az a feltétele, hogy a dühös és elégedetlen szavazók elmenjenek április 8-án szavazni.
Nézzük magát a szavazást! Tételezzük fel, ami nem is olyan nehéz, hogy nem lesz teljes koordinálás az ellenzéki párok között az arra érdemes egyéni kerületekben. A fülkéhez érkező nemfideszes szavazó honnan tudhatja, hogy kire érdemes szavaznia?
Ez szerintem a legnehezebb és egyben a legfontosabb kérdés az ellenzéki térfélen. A választópolgárnak számtalan jelölt közül kell kiválasztania azt az egyet, aki esélyes a Fidesz helyi képviselőjelöltjének legyőzésére. Minden valószínűség szerint, ha nincs előzetesen semmiféle tudása az erőviszonyokról, akkor az alapján fog dönteni, hogy melyik jelöltről, de leginkább melyik pártról mit hallott a választási kampányban. Ha a pártok nem segítik elő a választópolgárok tájékozódását egyértelmű üzenetekkel, és itt nem konkrét visszalépésekről beszélek, komoly káosz, egymást kioltó, szétszavazó választói döntések is lehetségesek. Az a sajátos helyzet alakult ki 2018 tavaszán, hogy sok választókerületben a szavazók nem tudják elkerülni, hogy minimálisan ne tájékozódjanak, pedig az elmúlt évtizedekben többnyire érzelmi alapon pro- vagy kontra döntöttek. A politikusok a választópolgárok bölcsességére hivatkoznak, elsősorban az időközi választások eredményeire utalva. Pedig az időközi választások teljesen más helyzetek, ahol az ellenzéki, de helyenként még a kormánypárti média is az adott üggyel foglalkozott heteken keresztül, megadta a súlyát, kiemelte a fontos szereplőket, azaz elvégezte azt a munkát, amit a politikusoknak mostanában el kellett volna, illetve a következő két hétben el kellene végezniük.
Ismét megtartotta Legyen köztársaság! című rendezvényét az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, amely ezúttal természetesen az április 8-i választások jegyében telt. Szakértőket és ellenzéki politikusokat hívtak meg, de a téma ezúttal nem a választási összefogás volt, hanem elsősorban az, hogy mi várható április 8-a után. Az Együtt, az MSZP és a DK megjelent politikusai szerint nem szabad finomkodni a NER lebontásában, az LMP és a Momentum álláspontjába viszont nem fér bele, hogy antidemokratikus eszközökkel állítsák vissza a demokráciát.
Majtényi László jogtudós, korábbi adatvédelmi biztos és az EKINT elnöke azzal vezette fel a rendezvényt, hogy illiberális állam ide vagy oda (szerinte az illiberális demokrácia fogalmi ellentmondás), az április 8-i választásoknak az egyenlőtlen, és a kormánypártoknak jelentősen kedvező feltételek mellett is komoly tétje van. Annál is inkább, hiszen március 15-én Orbán Viktor miniszterelnök arról beszélt, hogy a választások után elégtételt vesz, ami Majtényi szerint annyit tesz, hogy az állami szerveket még jobban ráuszítja majd ellenfeleire.
A programban szereplő panelbeszélgetésen és az azt követő politikusi vitában azonban nem arról volt szó, hogy mit kell tennie az ellenzéknek ahhoz, hogy legyen esélye április 8-án, hanem hogy mennyire tekinthető legitimnek egy ilyen helyzetben megtartott választás, mi a tétje, és az eredménytől függően mit lehet és kell tenni utána, hogy illiberálisból újra liberális demokrácia legyen Magyarország.
Az első beszélgetés résztvevői Demeter Áron emberi jogi szakértő, a politikusi múlttal rendelkező Elek István közíró, illetve Fleck Zoltán jogtudós voltak. A beszélgetést vezető Váradi Júlia először arról kérdezte őket, hogy mennyire tekinthető legitimnek egy ilyen rendszerben megtartott választás. Mindannyian egyetértettek abban, hogy ha egy ilyen erősen a kormánypártok felé lejtő pályán győzni tud az ellenzék, az mindenképpen legitim eredménynek tekinthető. Elek István szerint akármilyen rossz a választási rendszer, van esélye az ellenzéki pártoknak győzni, el lehet zavarni a kormányt. Fleck Zoltán pedig elmondta, hogy alapvetően kétféle jellegű autoriter berendezkedés létezik: az egyikben már nem is tartanak választásokat, viszont ezek kevésbé tartósak, mint azok, ahol egyre formálisabban ugyan, de még tartanak. A választási rendszer megtartása azonban a kormányzó erőnek mindenképpen kockázat, bármennyire is a maguk kénye-kedve szerint alakítják a feltételeket.
A résztvevők ezután sorra vették a különböző választási kimeneteleket, illetve azt, hogy milyen szerepet kaphat a mostani ellenzék attól függően, hogy ki és milyen arányban nyer április 8-án.
Váradi Júlia, Fleck Zoltán jogtudós, Elek István közíró és Demeter Áron emberi jogi szakértő. Forrás: EKINT/Facebook
Az első, a résztvevők és a hallgatóság által legkedvezőtlenebben tartott esettől indultak: ha ismét kétharmados győzelmet arat a Fidesz-KDNP. A meghívottak szerint ekkor mikroszinten kell erősíteni a társadalmi együttműködést: újra meg kell tanulni szóba állni és együttműködni egymással, és az oktatásnak is nagyon fontos szerepe van, hogy minél többen tisztába kerüljenek a demokratikus intézményrendszerek működésével és az állampolgári jogokkal.
Ha viszont nem lesz meg kormánypártoknak a kétharmados győzelem, akkor Elek István szerint az ellenzéki pártoknak
nagyon gyorsan meg kell találniuk a közös nevezőt, amit eddig elmulasztottak, és ezt fel kell tudni mutatni a választók felé.
Fleck Zoltán szerint ebben az esetben kemény aprómunka következik, konszenzusra kell jutni bizonyos kérdésekben, legfőképpen abban, hogy mit jelent az ellenzéki pártok szerint a demokrácia. A jogtudós szerint ebben az esetben is lenne mozgástere az ellenzéknek, pláne, hogy a Fidesz-KDNP-nek már a nem nagy nyerés is veszteséget jelent az elmúlt két választáshoz képest. Ennek belülről is bomlasztó hatása lehet a fennálló rendszerre.
„Nem logikus a NER, ezért nem stabil”
– mondta Fleck Zoltán. Demeter Áron szerint is az eddig elmulasztott együttműködés lenne a legfontosabb teendő az ellenzék számára, és a meglévő demokratikus eszközök kihasználása, bármennyire is értelmetlennek tűnik például egy parlamenti interpelláció.
Mielőtt az esetleges ellenzéki győzelemre került volna gondolatban a sor, szóba került, hogy választópolgárként mit tehet valaki, ha mindenáron kormányváltást szeretne. Elek István szerint könnyű tájékozódni az egyéni választókerületekben a legesélyesebb ellenzéki jelöltről, és ha a hét közepéig nem tudnak megállapodni a pártok, akkor tovább nem is érdemes várni erre.
Úgy véli, hogy még egy kétharmados ellenzéki győzelemre is van esély, ha 70 százalék fölött van a részvétel, és ha a kevésbé tájékozott állampolgárokhoz is sikerül eljuttatni, hogy az adott körzetben ki tudja legyőzni a Fidesz jelöltjét.
Fleck Zoltán viszont felhívta a figyelmet arra, hogy mivel a Fidesz-KDNP most jobban érzi a választás tétjét, arra is fel kell készülni, hogy dezinformációval vagy akár a választójogi törvénybe ütköző módon is be akarják biztosítani a győzelmet.
Fleck Zoltán úgy gondolja, ha akármilyen arányban is, de ennek ellenére nyer az ellenzék, akkor
fel kell puhítani a rendszert, meg kell kérdőjelezni a hatályos alaptörvényt, és elkezdeni az alkotmányozási folyamatot.
Demeter Áron szerint, ha nincs elegendő közös pont a pártok elképzeléseiben, akkor új választásokat kell kiírni, immár egy igazságosabb rendszerben. Szerinte el kell kerülni a szimbolikus, de valójában nem jól funkcionáló alkotmányozást. Elek István szerint egyszerű többséggel lehetetlen lenne kormányoznia egy ennyire megosztott közösségnek, mint amit az ellenzék képvisel, és nagy lesz a kísértés arra is, hogy valaki lepaktáljon a Fidesszel. Demeter Áron és Elek István szerint egyébként van esély egy ellenzéki közös nevező kialakítására, Fleck Zoltán viszont nem volt biztos benne, hogy az ellenzéki pártok leértek-e már annyira a gödör aljára, hogy felismerjék az ilyesfajta kompromisszum szükségességét.
Szerinte társadalmi nyomás kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon, mert „az nem egy élhető Magyarország, ami az autoriter rendszerbe belerohad”.
Az ezt követő politikusi vitán hasonló kérdések kerültek szóba. Ezt Pikó András vezette, aki két-két percet adott az ellenzéki pártok (DK, Együtt, MSZP-P, LMP, Momentum Mozgalom) képviseletében megjelent résztvevőknek arra, hogy kifejtsék álláspontjukat, majd egy percben lehetett reagálni az elhangzottakra. A politikusoknak nem mindig sikerült a feltett kérdésre válaszolniuk, hanem a jól ismert kommunikációs paneleket, illetve kampányszövegeket vetették be, de azért nyomokban vitát is tartalmazott a vita.
A törésvonal elsősorban a DK-Együtt-MSZP tengely és az LMP-Momentum között alakult ki, bár az MSZP-s Tóth Bertalan igyekezett néha kibékíteni az ellentéteket.
Az első kérdésben azonban konszenzus volt: Pikó András arról faggatta a résztvevőket, hogy ha már mindannyian azt mondják, hogy nincs már demokrácia, felmerült-e pártjuknál a választások bojkottja. Erre mindenki azt mondta, hogy nem, mert egyrészt a választópolgárok felől is érezték az igényt arra, hogy elinduljanak, másrészt pedig minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy leváltsák a kormányt.
Pikó András, Varju László (DK), Szigetvári Viktor (Együtt), Tóth Bertalan (MSZP), Kanász-Nagy Máté (LMP), Gönczi Gergely (Momentum) Forrás: EKINT/Facebook
Ezután Pikó András felvetette, hogy a parlamenti munka bojkottjára gondoltak-e, amennyiben ismét kétharmaddal nyert a Fidesz-KDNP. A momentumos Gönczi Gergely szerint ez a lépés értelmetlen lenne, mert senkinek sem tudnák bizonyítani vele, hogy a rendszer nem demokratikus. Hiszen valaki vagy eddig is tudta ezt, ahogy külföldön, például az EU-ban is látják, vagy ha eddig elvakultsága miatt nem vette észre, ezután sem ébredne rá. Emellett szerinte egy ilyen helyzetben is lehet hasznos ellenzéki munkát folytatni. Az LMP képviseletében Ungár Péter helyett megjelent Kanász-Nagy Máté szerint sem kell otthagyni a Parlamentet, mert ez csak zavart okozna az emberek fejében: nem értenék, hogy ha egyszer részt vettek a választáson és bejutottak, akkor miért nem politizálnak. Illetve szerinte is ki kell használni a képviselőséggel járó lehetőségeket. Tóth Bertalan azonban el tud képzelni olyan forgatókönyvet, amikor a demokrácia további leépítése miatt kénytelenek lennének bojkottálni az üléseket. Ugyanezt mondta az Együtt miniszterelnök-jelöltje, Szigetvári Viktor is. Hozzátette,
ha fideszes kétharmad lesz, akkor ők a parlamenti helyüket arra is kihasználnák, hogy az ezt megakadályozni képtelen ellenzéket „üssék”.
A legkevesebb hajlandóságot arra mutatták a jelenlévők, hogy érdemben válaszoljanak arra, mi tennének, ha a Fidesz-KDNP-nek többsége lenne, de nem kétharmados. Az MSZP-s Tóth Benedek szerint ezzel már bevinne az ellenzék egy mélyütést, amit lehetne folytani a 2019-es önkormányzati választásokon, hogy a kormánypártok ne bírjanak ki még egy menetet 2022-ig a ringben. A legtöbben kizártak bármiféle együttműködést a parlamenti munka során a kormánnyal, de az LMP-s Kanász-Nagy Máté szerint konkrét ügyeket kellene nézni, ahogy ők eddig is tették (sokat is bírálta a vitán Szigetvári Viktor az LMP-t azért, mert például az Alkotmánybíróság felállításában segédkezett). Gönczi Gergely szerint pedig akkor lenne a kétharmad és az egyszerű többség között érdemi különbség, ha az ellenzéki pártok ki tudnák vinni az emberek közé a politikát.
Itt kialakult egy kis vita, ugyanis a monentumos Gönczi Gergely úgy fogalmazott arra a kérdésre, hogy konkrétan mit csinálnának ellenzékben, hogy biztosan nem azt, amit az eddigi ellenzék. Ez Szigetvári Viktornak (és a jórészt idősekből álló közönségnek) nagyon nem tetszett. Szigetvári szerint a baloldali képviselők, az LMP-sek és még a Parlamenten kívüli együttes politikusok is minden rendelkezésre álló eszközt kihasználtak eddig is, hogy fellépjenek a kormány politikája ellen. Az MSZP-a Tóth Bertalan erre békítőleg úgy reagált, hogy elismerte a Momentum nolimpiás sikerét, és hozzátette, hogy egymásra van utalva az ellenzék, ezért nyitottnak kell lenni.
A következő kérdés arra vonatkozott, hogy ha kisebbségbe került a Fidesz, képes lehet-e egy ennyire megosztott ellenzék kormányozni. Gönczi Gergely szerint
egyszerű ellenzéki többség esetén is ki lehet fogni a szelet a Fidesz vitorlájából,
és a pénzcsapok elzárása merőben új helyzetet jelentene a Fidesz stabil holdudvarában. Ugyanezt mondta lényegében Kanász-Nagy Máté is, hozzátéve, hogy az oktatás, az egészségügy és a választási rendszer átalakítása kapcsán már most is sikerült közös platformot kialakítania az ellenzéki pártoknak. Szigetvári Viktor hangsúlyozta, hogy a Jobbikkal nem lehet koalíciót kialakítani (és az LMP álláspontjára utalva többször is elmondta, hogy a kormányváltáshoz sem kell a Jobbik), főleg, hogy szerinte az is elképzelhető, hogy Vona Gáborék a Fidesszel egyeznek meg. Szigetvári radikálisabban fogalmazta meg azt, amire a jelenlévő MSZP-s és DK-s politikus is utalt, hogy nem feltétlenül kell kétharmad a kétharmaddal bebetonozott NER visszacsinálására. Szigetvári szerint egy
„feles többség is rendszerváltás”,
és mivel illiberális demokrácia van az országban, a demokrácia visszacsinálásához az illiberális eszközök is megengedhetők, és szerinte ezt a nemzetközi közösség is így látja. A DK-s Varju László is arról beszélt, hogy a NER körülményei között jogállam nem létezik.
Kanász-Nagy Máté szerint viszont csak ördögi körbe kerülnénk, ha a Fidesz eszközeit használva akarnánk leépíteni a Fidesz rendszerét, mert nehezen lehetne visszatalálni egy ilyen pozícióból az alkotmányosság terepére. Az LMP álláspontja az, hogy a feles többség nem jelent elég felhatalmazást a választóktól ahhoz, hogy kétharmados törvényeket csináljanak vissza, és egy ilyen győzelem távolról sem hasonlítható a rendszerváltáshoz. Antidemokratikus eszközök ellen demokratikus eszközök kellenek – mondta, hozzátéve, hogy az új alkotmányról például lehetne népszavazást kiírni. Szigetvári szerint a jogfolytonossággal óvatosan kell bánni, mert le kell váltani a Fidesz által kulcspozícióba ültetett embereket és helyreállítani a demokratikus intézményrendszert. Az alkotmányozás egy következő lépés lehet az új választás után.
„Többet nem lehet elkövetni azt a hibát, hogy mi vagyunk az úriemberek”
– mondta Tóth Bertalan arról, hogy a nem jogállamot nehéz lebontani jogállami eszközökkel, és a Fideszt soha nem is izgatta, hogy a demokráciát szem előtt tartsa. A DK-s Varju László szerint az igazságosság és a jogbiztonság kérdésében az igazságosság a fontosabb szempont. A momentumos résztvevő viszont inkább Kanász-Nagy álláspontjához csatlakozott: legitim, jogállami eszközökkel kell elkezdeni a rendszer leépítését, eközben pedig szerinte úgyis annyit gyengülne a biztos hátországát vesztett NER, hogy működjön ez a módszer.
A legutolsó kérdéskör az elszámoltatásé volt, amit már többször is érintettek a pártok, és a közönség is nagyon szeretett volna hallani róla, annak ellenére, hogy a vita már kicsúszott az előre meghatározott időkeretből.
Itt nagyjából konszenzus volt abban, hogy a közbeszerzések felülvizsgálata, a kormánypárti politikusok elleni vagyonosodási vizsgálatok elindítása, a korrupciós ügyészség felállítása, illetve az Európai Ügyészséghez való csatlakozás lenne fontos.
Az LMP és a Momentum tagjai a széles körű vizsgálatok és a nyilvánosság hívei voltak, illetve azt a jogi eszközt is kihasználnák, amely a törvény betűje szerint ugyan megfelelő, de az erkölcsileg elítélhető szerződések semmissé tételére ad lehetőséget. Kanász-Nagy szerint ugyan csábító lenne akár új büntetőtörvénykönyvi tényállásokkal vagy visszamenőleges hatályú ítéletekkel fellépni a korrupció ellen, de enélkül is van elég eszköz az elszámoltatásra. Tóth Bertalan és Szigetvári Viktor szerint azonban nagyon sok ügyletről már most is lehet tudni, hogy visszaélések történtek, és nem kellene hosszas vizsgálatokkal tölteni az időt. Szigetvári például a legnagyobb fideszközeli oligarchákat vagyonelkobzással is sújtaná. Varju László pedig kifejezetten Polt Péter legfőbb ügyészt említette, akit el kellene küldeni, míg más prominens Fideszhez köthető szereplőket, például Matolcsy Györgyöt pedig bíróság elé állítani.
A 2002. évi választások második fordulójában a választópolgárok 73,51 százaléka járult az urnákhoz Ez a részvétel minden valószínűség szerint elegendő lenne arra, hogy olyan elégedetlen, de passzív választói csoportok is megjelenjenek a választáson, akikkel az ellenzék legyőzheti a Fideszt. A Fidesz–KDNP érdeke, hogy a részvétel ne érje el a 65 százalékot, mert onnantól kezdve egyre több kívülről kontrollálhatatlan faktor kerül a rendszerbe. Szabó Andrea választási szakértőt kérdezte a Független Hírügynökség.
Az utóbbi időben mintha kevesebb szó esne a listás szavaztok jelentőségéről és mindenki az egyéni választókerületekről beszél.
Valóban, a választások végeredménye alapvetően az egyéni választókerületekben elért eredményektől függ. A 199 mandátumból 106 egyéni választókerületben 93 pedig országos listán kerül kiosztásra. Nagyon érdekes azonban az egyéni választókerületeken elért és az országos listás eredmény kapcsolata. Az országos pártlistás szavazatoknak ugyanis két forrása van. Egyrészt a rájuk leadott szavazat, másrészt az ún. töredékszavazat, ami – és ez teszi igazán izgalmassá – a nyertes egyéni mandátum után is jár (töredékszavazatnak minősül a győztes jelölt minden olyan szavazata is, amely már nem szükséges a mandátum megszerzéséhez).
Gondoljuk el! Ez olyan, mintha zárás előtt bemennénk a pékségbe egy kiló kenyérért. Az utolsó veknit megvesszük, aki pedig utánunk jön – miután neki már nem jut kenyér – zsömléket kapna kárpótlásul. Csakhogy a történet itt még nem fejeződik meg. Nekünk ugyan jutott kenyér, de még mi is kapunk zsömléket pluszba, ajándékul.
Mindezt tetőzi, hogy a korábbi választási eredmények rámutattak, hogy ha nincs az egyéni választókerületben képviselőjelöltje egy pártnak, akkor a pártlistákra is kevesebb szavazatot kap. Ha van jelölt és győz, az sokszorosan hoz a konyhára (kenyeret és zsömlét egyaránt), míg, ha nincs jelölt, akkor nemcsak kenyér nincs, de zsömle se nagyon.
A helyzet azonban még ennél is bonyolultabb. A külhonban élő magyar nemzetiségű állampolgárok ugyanis levélszavazataikat pártlistákra adhatják le. 2014–ben 193 793 külhoni magyar regisztrált, és 66,42 százalékuk szavazott. A 128 712 fő 95 százaléka a Fidesz–KDNP–re adta le a szavazatát. Ebben az évben ezidáig 315 925 fő regisztrált, ami, ha újra 95 százalékban a kormányzópártra érkezik, akár 2 mandátumot is hozhat a Fidesz–KDNP számára.
A pártlista más szempontból is fontos része a választási rendszernek. Mégiscsak 93 mandátumról beszélünk, ráadásul az 5 százalékos küszöb elérése közjogi szempontból különösen fontos. Az országos listán 5 százalékos küszöböt elérő pártok ugyanis automatikusan frakciót alakíthatnak, nagyobb létszámban vehetnek részt a bizottságok munkájában, felszólalhatnak napirend előtt, ráadásul a központi költségvetésről szóló törvényben a pártok támogatására fordítható összeg 25 százalékát – egyenlő arányban – az országos listán mandátumot szerzett pártok között osztják fel.
Keveset beszélünk a nemzetiségek kedvezményes mandátumszerzési lehetőségéről. Ennek oka, hogy a 2014–2018–as ciklusban egyetlen hazai nemzetiség sem tudott képviselőt küldeni az Országgyűlésbe. Ebben az évben viszont a német nemzetiségnek minden esélye megvan, hogy kedvezményes mandátumszerzési lehetőséggel élve egy jelöltet, azaz Ritter Imre volt Fidesz–KDNP önkormányzati képviselőt az Országgyűlésbe juttassa. A 93 országos listás mandátumból így egy a német nemzetiségnek jut, és adott esetben a külhoni magyarok levélszavazatai pedig fontos szerepet játszhatnak a Fidesz–KDNP kétharmados többségének megszerzésében.
Még mindig a listáknál: van–e annak jelentősége az erőviszonyokra, hogy hány párt jut be a parlamentbe. Mondjuk csak öt (Fidesz–KDNP, Jobbik, MSZP, DK, LMP) vagy esetleg nyolc (az első öt mellett a Momentum, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és az Együtt is)?
Több szempontból is van.
A demokrácia működésén csak javíthat, ha többféle hang jelenik meg a parlamentben, olyan emberek is megszólalhatnak, akik új színt visznek a parlamenti működésbe. Azzal azonban számolni kell, hogyha több párt jut be a parlamentbe, akkor a választási szisztéma alapján a győztes erőn kívüli összes többi párt a választáson elért eredményéhez képest alulreprezentálódik a mandátumelosztás során.
Egy–egy pártra tehát kevesebb mandátum jut. Ugyanakkor, ha egy pártnak az országos listáról legalább 3 mandátumot sikerül szereznie, akkor az érvényes Házszabály alapján képviselőcsoportot alakíthat, tehát megszerzi mindazt a többlet jogot, ami a későbbi fennmaradásuk, fejlődésük szempontjából számukra fontos lehet. Nagy, győztes frakció mellett, sok kis apró frakciócska működhet tovább.
Milyen részvételi arányra lenne szükség, hogy a Fidesz esetleg elveszítse a választásokat?
Számításaim szerint igen magas részvétel szükséges ahhoz, hogy a Fidesz–KDNP elveszítse a 2018. évi országgyűlési választásokat. 2002–ben a választások első fordulójában a részvétel 70,53 százalék volt, könnyen elképzelhető, hogy legalább ekkora, de lehet, hogy egy kicsivel még ennél is magasabb részvételre lenne szükség. Emlékeztetőül,
a 2002. évi választások második fordulójában a választópolgárok 73,51 százaléka járult az urnákhoz. Ez a részvétel minden valószínűség szerint elegendő lenne arra, hogy olyan elégedetlen, de passzív választói csoportok is megjelenjenek a választáson, akikkel az ellenzék legyőzheti a Fideszt.
A Fidesz–KDNP érdeke, hogy a részvétel ne érje el a 65 százalékot, mert onnantól kezdve egyre több kívülről kontrollálhatatlan faktor kerül a rendszerbe. A Fidesz szempontjából legideálisabb, legnagyobb biztonsággal kétharmados győzelmet hozó részvételi arány 50–55 százalék körül van.
A centrális erőtér játékszabályai 55 és 65 százalék között még inkább a Fidesznek kedveznek, az izgalmasabb szituáció innentől kezdődik.
Mekkora jelentősége lenne egy koordinált ellenzéki jelöltindításnak?
A koordinált ellenzéki jelöltállítás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egyrészt nincs olyan mérvadó közvélemény-kutatás, amely ne arról szólna, hogy az ellenzéki választók szinte könyörögnek az összefogásért. Ilyen egyöntetű választói akarattal ritkán találkozik a kutató.
Másrészt a koordináció–fétisen túl, a valóságban, árnyalt magatartásra lenne szükség a pártok részéről. A minimális forgatókönyv az MSZP–P–DK–Együtt kiegyezés lehet, amelyhez az LMP–csatlakozása tudna komoly, érdemi, mandátumokban mérhető eredményt hozni különösen a fővárosban, valamint a nagyobb városokban, megyeszékhelyeken. A Jobbik és a baloldali, valamint centrumpártok együttműködése – és itt nem feltétlenül nyilvános megállapodásokban rögzített visszalépésről beszélünk – különösen a kistelepülési környezetben, illetve az ország egyes régióiban lehet eredményes. A magam részéről nem hiszek abban, hogy annyira nyilvánvaló lenne az emberek számára az „esélyes jelölt” személye. A taktikai szavazás a rendszerváltozás óta eltelt választások során ugyanis inkább kivételnek, mint főszabálynak számított. A magyar társadalom többsége ahhoz szokott hozzá, hogy egyéniben és listán is ugyanarra a pártra/jelöltre szavaz. Most a pártok azt várják el tőlük, hogy térjen el ettől az átalános beidegződéstől, de nem mondják meg nekik, hogy pontosan mit és hogyan csináljanak. A beszédek, a taktikázások és az ügykisajátítások (én vagyok a kompromisszumkész nem a másik) kora lejárt. Nagyon erőteljes és rapid edukációra lenne szükség, amelynek az eredményessége 3 héttel a választások előtt már így is kétséges. Az ország ugyanis nem 106 Angyalföldből áll.
Igaz–e az a feltételezés, hogy vidéken a Jobbik nélkül nem lehet legyőzni a fideszes jelöltet?
Úgy gondolom, hogy ez egy túláltalánosított feltételezés. A Közös Ország Mozgalom kutatásainak talán az az egyik legfontosabb eredménye, hogy vannak vidéki egyéni választókerületek, ahol a baloldal az inkább erősebb, lásd Szeged, Pécs, míg más körzetekben inkább a Jobbik.
Nem lehet egyként kezelni az egész vidéki Magyarországot. Az viszont igaz, hogy a Jobbikkal való valamiféle együttműködés sokat tudna lendíteni az ellenzék győzelmi esélyein. Már persze, ha a Fideszt szeretnék legyőzni és nem egymást.
„A viták ideje lejárt, ez most a választók döntésének az ideje.” Ezt üzente Orbán Viktor, amikor Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölti vitára invitálta. Még csak nem is személyesen állt szóba a vitázni vágyóval, hanem, jelezvén, hogy számára ez egy jelentéktelen ügy, sajtófőnökén, Havasi Bertalanon keresztül üzent. Vona Gáborral sem vitatkozik a miniszterelnök, Szél Bernadettel sem, senkivel. De nemcsak a miniszterelnök tartja távol magát az ilyen megmérettetésektől, a kormány más tagjai, sőt, a kormánypárti politikusok is kerülik a vitákat.
Részükről ez érthető, számukra nincs értelme vitatkozni – csak rosszul jöhetnek ki belőle. Még akkor is, ha esetleg jól szerepelnek. Toronymagasan vezet a Fidesz, egy hónappal a választás előtt nem érdemes kockáztatni. Biztonsági játék kell ilyenkor, tartani az eredményt.
Lehet azzal érvelni, hogy ez a választók lenézése, mert a szavazóknak joguk volna tudni, hogy melyik párt milyen programmal szeretné a jövőben vezetni az országot. Lehet ezt is, de nincs értelme. A kormányoldal már jó ideje nem vitázik.
Viták azért vannak: az ellenzéki pártok – szakmai és politikai kérdésekben – rendre megvitatják egymással a programjaikat. Normális üzemmenetben van ennek értelme, hiszen a szavazók így megtudhatják, hogy az egyes pártok mit kezdenének az oktatással, az egészségüggyel, a gazdasággal és úgy általában, Magyarországgal.
A kormánypárti vitázók nélkül azonban mindez nem csupán értelmetlen, de kontraproduktív is. Nemcsak azért, mert így egyoldalú az a kínálat, amelyet a választóknak nyújtanak, hanem azért is, mert ezzel magukat degradálják. Az nem vita, ahol nincs ott a kormánypárt, legföljebb csetepaté. Egy Orbán nélküli miniszterelnök-jelölti vita azt a látszatot kelti a választókban, mintha sok kis törpe tülekedne a hatalomért, miközben a kihívó, minden tekintetben magasan fölöttük állva, várja, hogy a végén melyiküket kell majd legyőznie.
Ezt látja a választó. Nem azt, hogy Orbán és a kormány tagjai félnek a vitától, hanem azt, hogy rangon alulinak tartják, hogy a véleményüket másokkal megismertessék.
A pártok szakmai és politikai vitájának csak úgy lenne értelme, ha a kormánytagokat és a Fidesz-KDNP politikusait is rá lehetne venni, hogy „leereszkedjenek” a többiek közé. Miután azonban ez nem áll az érdekükben, racionálisan nem várható el tőlük, hogy az érdekeik ellen cselekedjenek.
Márpedig, ha az ellenzék csak egymással vitatkozik, az, még ha olykor színvonalas is a diskurzus, csak azt jelzi a választó felé, hogy már megint valamiféle csetepaté zajlik.
Hogy a választók megérdemelnék a valódi vitát, és a demokrácia is a vélemények ütköztetéséről szól? Ne tessék már minket ilyen régi, elavult dolgokkal hülyíteni!
A hódmezővásárhelyi Fidesz-fiaskó óta már sokan tudják, amit korábban is sejteni lehetett. Azt, hogy a Fidesz megbukott. Nem nagy bátorság ezt kimondani, a vak is látja, hogy a vesztes már megvan: a nemzeti együttműködés rendszerének élcsapata lejtmenetbe kapcsolt, innen már nagyon nehéz visszakapaszkodni.
A Vezénylő Tábornok és csapata vesztettek. Tudják ezt ők maguk is, ezért az idegesség, a növekvő arrogancia, az, hogy gyakorta már a látszatra sem ügyelnek.
Csodafegyverben nem bízhatnak a hatalmon lévők, ellőtték az összes puskaporukat. Már csak az elvakult Orbán-fanok hisznek nekik, a többiek számára ez nem több mint egy rosszul előadott tündérmese.
A vesztes kiléte már ismert, csak azt nem lehet még tudni, hogy ki fog győzni.
Győztes kerestetik. Sőt, győztesek. Egyedül ugyanis senki nem fog nyerni a Fidesz ellen. Nem azért, mintha a Fidesz annyira erős volna. Épp ellenkezőleg: kutyaütő csapat ez, jobb bajnokságban pofozógép lenne. A kapus rendre árnyékra vetődik, a védelem átjáróház, a középpályások csak keresik a labdát, a csatárok még helyzetbe sem kerülnek. Hogy ez a pancser gyülekezet a tabella élén áll, kizárólag annak köszönhető, hogy az ellenfél még mindig a csapatösszeállítással van elfoglalva.
Ha április 8-án nem Kubatov-közeli kopaszok vizslatják majd a vállunk mögött, hova húzzuk az ikszet, akkor kijelenthetjük, hogy a vesztes már megvan.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
