Kezdőlap Címkék Der Spiegel

Címke: Der Spiegel

„A jogállamiság és a pénz összekapcsolása szükségszerű”

Erről beszélt újságíróknak Vera Jourova uniós biztos miután ismertette a 27 tagállam helyzetéről szóló jelentést. Ebben Magyarországgal kapcsolatban bírálatok is szerepelnek elsősorban az igazságszolgáltatással és a sajtószabadsággal kapcsolatban.

Vera Jourova, aki a brüsszeli bizottság alelnöke is, hangsúlyozta, hogy nemcsak Magyarországon igyekeznek korlátozni a média szabadságát. Több uniós államban is előfordul, hogy gazdasági eszközökkel lehetetlenítik el a kritikus sajtót. „Ilyenkor nyilvánvaló, hogy a gazdasági döntés mögött politikusok állnak.”

„Az Európai unió tagállamainak adófizetői viszont nem akarnak pénzt adni olyan országoknak, ahol megsértik a jogállamiság elvét és ahol nem lehet ellenőrizni a pénz elköltését.”

Szójáték volt a beteg demokrácia

A cseh uniós biztos a Der Spiegelnek adott interjúban nevezte betegnek a magyar demokráciát. Egy angol szójátékot próbált ki: az illiberal-illiberálisból csak az első három betűt tartotta meg, így lett „Magyarország ill democracy” vagyis beteg demokrácia.

Orbán Viktor miniszterelnök ezen annyira felháborodott, hogy követelte Vera Jourova leváltását bár pontosan tudta, hogy erre csekély az esély. A biztos asszony megerősítette: nem bánt meg semmit és természetesen nem mond le! Csehszlovákiában a diktatúrában élte le élete első részét, ezért pontosan tudja, hogy miről beszél amikor a jogállam megsértését kifogásolja. Vera Jourova közölte: a bizottság többi tagja teljes támogatásáról biztosította őt. Ursula von der Leyen, a bizottság elnökasszonya válaszol majd Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek.

Mit mondtál az anyámra?!

Ha jól rémlik, a hatvanas években játszották a mozikban azt a (kedves-bugyuta) krimit, amelyben a pultosként foglalkoztatott verőember ezzel a mondattal kezdte a főnök által kijelölt személy megfenyítését: “Mit mondtál azt anyámra!?”

A Salzburgi Európa Fórumon Vera Jourová, az Európai Bizottság alelnöke is megkapta a magáét: Mit mondtál a …hazámra!? „Mondjon le!“, de ízibe‘!

Ugyanis megtámadta Magyarországot! Megsértett minden magyar embert! – mondta haragosan Varga Judit igazságügyi miniszter, aki ráadásul leszögezte: Jurová nyilatkozata „szembe megy az európai értékekkel és a lojális együttműködés követelményeivel, lévén hogy kijelentései összeegyeztethetetlenek alelnöki posztjával.“

Vera Jourová a Spiegel c. tekintélyes német lapnak Orbán Viktorról és a magyar rezsimről ejtett néhány keresetlen szót, egyebek mellett azt találta mondani, hogy Orbán Viktor beteg demokráciát épít, s félő, hogy a magyar közvélemény egy napon arra döbben rá, hogy a legutóbbi választás volt az utolsó, amelyet még szabadnak lehetett nevezni.

Maga, Orbán Viktor is kemény hangú, a Bizottság elnökéhez intézett levélben reagált Vera Jourová szavaira, mondhatnánk úgy is: panaszt tett a Bizottságnál, s az alelnököt kitaszította a rendes emberek sorából.

Naná, hogy nagy sora van ennek!

Ilyesmi még soha nem történt a nagy magyar illiberális-kereszténydemokrata katyvasz történetében: A Velencei Bizottság, Az Európa Tanács értékelései, Rui Ta-vares, Judith Sargentini jelentései, a kormány elleni kötelezettségszegési eljárások, OLAF vizsgálatok mind arról szólnak, hogy Magyarországon példaadó a demokrácia állapota, és a 7-es cikkely szerinti eljárást is csak Soros vitézei folytatják, hogy Orbán Viktort és Varga Juditot bosszantsák.

Nem először és nem utoljára lehetünk tanúi a fideszes megszólalók bámulatos magabiztosságának. Szikrányi aggályoskodás nélkül adnak új értelmet elveknek, szavaknak, kifejezéseknek, s szabnak mércét személyes véleményükkel minden dolgoknak, méghozzá oly rugalmasan, hogy ami – szerintük – ma jó volt, az holnap esetleg már nem jó vagy éppen egészen más.

Ők tudják, mely vélekedés megy szembe az európai értékekkel, merthogy csak ők tudják és mondják meg, melyek ezek az értékek.

Valóban lenyűgöző! Vagy inkább émelyítő!

A Google fizet a sajtónak

Forradalmi fordulatra készül a világcég, amelynek adóztatását tervezi az EU is. A Google egyik alelnöke arról tájékoztatta a brüsszeli Politicot, hogy már az idei év második felében fizetni fognak a sajtó kiadó vállalatainak Németországban, Braziliában és Ausztráliában.

„Hallottuk, hogy többet kellene tennünk a kiadó vállalatok támogatása érdekében, nos ez a program része ennek” – mondta Brad Bender. Na de hogy illeszkedik ez az elképzelés az EU szerzői jogi reformjához, amely lehetővé teszi, hogy a sajtó tartalom előállítói pénzt kérjenek az olyan globális platformoktól mint a Google? „Alkalmazkodunk a helyi törvényekhez” – válaszolta sejtelmesen a Google alelnöke. Franciaországban a Google megtagadta a fizetést mire a hatóságok neki mentek. A viták elértek az elnöki szintre is: Macron és Trump is vitatkozott erről. A francia sajtó győzött …

Megegyezés csak a nagy kiadókkal

A Google ezeknek a vitáknak a méregfogát szeretné kihúzni az új programmal, amellyel azt is lehetővé tenné a sajtónak, hogy a fizetős tartalmakért külön is fizessen az amerikai óriás.

„Nagy fordulat ez” – hangsúlyozta a Google alelnöke, aki nem sietett részletezni, hogy valójában kit is érint ez az új program?

Németországban a Google már aláírta a szerződést a program keretében a Der Spiegel és a Die Zeit kiadójával. Elvben a program globális – írja a brüsszeli Politico – az amerikai óriás jelenleg is féltucat államban folytat tárgyalást a jogdíjakról, amelyek nem jelentenek komoly tételt a Google kasszájában, de a sajtó számára életmentőek lehetnek.

Új párt élén folytatja Strache, a szélsőjobb bukott politikusa

Die Allianz für Österreich (Szövetség Ausztriáért) a szervezet neve, amely először a bécsi önkormányzati választáson akar indulni jövőre. Vezetői a Szabadságpárt egykori aktivistái – Strache hívei. A szélsőjobboldali politikust múlt pénteken zárta ki a Szabadságpárt. Miért?

Ukrajna jelenlegi erős embere pénzelte Strachét, a bukott osztrák alkancellárt

A szélsőjobboldali Szabadságpárt vezére az Ibiza botrány miatt kényszerült távozásra a Szabadságpártból. 2017-ben Ibizán egy orosz oligarcha nevében tárgyalt vele egy csinos ifjú hölgy arról, hogy rengeteg pénzt kaphat az osztrák sajtó jelentős részének megszerzésére, ha cserébe állami megrendeléseket ígér az oroszoknak. Csak emlékeztetőül: az Ibiza videón Strache olyan sajtó birodalmat emleget, amilyet Orbán Viktor teremtett meg Magyarországon.

Az egész ibizai beszélgetés beugratás volt, de az osztrák pénzügyi rendőrség azóta nyomoz Strache ügyében. A hamburgi Der Spiegel birtokába kerültek olyan bizonyítékok, mely szerint Heinz-Christian Strache zsákszámra kapta az eurót és a dollárokat külföldi „szponzoroktól”, akik jórészt Kelet Európából folyamodtak hozzá támogatásért.

Ihor Kolomijszkij 10 millió eurója

Ukrajna jelenlegi erős embere, aki pénzelte és hatalomra juttatta Volodomir Zelenszkij elnököt, korábban Ausztriában próbált meg befolyást szerezni oly módon, hogy megvásárolt parlamenti képviselői helyeket. Ebből a célból küldött 10 millió eurót Bécsbe – állítja egy Ernst Neumayr nevű osztrák üzletember. Ebből a pénzből szereztek képviselői helyet Thomas Schellenbacher képviselőnek, aki a Szabadságpárt színeiben feszített rövid ideig a bécsi parlamentben. A 10 millió euróból 2 milliót ígértek ennek az Ernst Neumayr-nak, aki nem kapta meg a pénzt. Miután hiába kérte a 2 millió eurót a Szabadságpárttól, kitálalt a rendőrségnek. Elmondta: a 10 millióból 2 millió eurót kapott Heinz-Christian Strache, aki akkor a Szabadságpárt vezére és később alkancellár is volt! A pénzt Svájcból hozták át két nagy zsákban – vallotta a pórul járt osztrák üzletember, aki hiába közvetített, mert nem kapta meg a maga kétmillió euróját. „Átvertek ” – mondta a Der Spiegelnek a közvetítő. Aki megnevezte azt az ügyvédi irodát is, ahol az üzletet lebonyolították: Fichtenbauer is kétmillió euróval lett gazdagabb!

A hab a tortán az, hogy a Szabadságpártot Ausztriában az SS egykori tagjai alapították. Az antiszemitizmus ma is hozzátartozik sok párttag „kulturális örökségéhez”. A pénzt küldő Ihor Kolomijszkij viszont a Zsidó Tanács főnöke és első számú szponzora Ukrajnában, akinek először sikerült zsidó államfőt ültetni az elnöki székbe Kijevben!

Ihor Kolomijszkijnak milliárdjai vannak – mondogatta környezetében Strache. Aki azután elszomorodott amikor kiderült, hogy az ukrán oligarcha  pénzének jelentős részét zárolták Londonban 2017-ben.

Facebook

A Szabadságpárt vezére dúskált a pénzben

14 éven keresztül irányította a Szabadságpártot Heinz-Christian Strache, aki alulról küzdötte fel magát. Testőre most azt vallotta, hogy állandóan érkeztek a pénz csomagok külföldről. Vizsgálják nejének pénzügyeit is: Philippa asszony egy rövid ideig maga is parlamenti képviselő volt. Strache úgy akarta megúszni az Ibiza botrányt, hogy nejét juttatja helyzetbe addig amíg elül a botrány. Tévedett. A Szabadságpárt kizárta soraiból. Norbert Hofer, az új pártvezér azzal indokolta ezt meg, hogy Strache a maga botrányos ügyeivel sokat ártott a pártjának. Maga Strache 3 éves börtönbüntetést kaphat a leleplezett korrupcióért, de ez felmehet akár tíz évre is. A korrupció esetében ugyanis 300 ezer euró a határ. Ha a konkrét ügyben a megvesztegetés összege ennél nagyobb, akkor az súlyosbító körülménynek számít és tíz év börtön a felső határ.

Strache politikai pályafutásának tehát vége lehet, de az igazán kínos kérdést egyelőre senki sem feszegeti Ausztriában: mit kért cserébe Ukrajna jelenlegi erős embere azért a 10 millió euróért?

Óvakodj a biciklis gyilkostól!

Orosz halál osztagok járják keresztül kasul az Európai Unió tagállamait, hogy Putyin parancsára megöljék a Kreml ellenfeleit – állapítja meg a hamburgi Der Spiegel, amely összeállítást szentel az ügynek.

Kétszer gyilkolt a biciklis orosz ügynök

2013-ban Moszkvában Albert Nazranov oligarcha felé közelített a végzet: egy kerékpáros fejbe és mellkason lőtte a nyílt utcán. Meghalt.

2019-ben Berlinben ugyanez történt: az áldozat Zelimkan Kangosvili volt, Putyin régi ellenfele. A kivégzés módja pontosan ugyanolyan mint Moszkvában hat évvel korábban. A gyilkos ugyanaz a személy! – állapította meg a német rendőrség. Vagyim Kraszikov a valódi neve, de Berlinbe Vagyim Szokolov útlevelével érkezett.

A német főügyész szerint nem lehet szó tévedésről: Moszkvában Kraszikovot átkeresztelték Szokolovvá miután igazi nevén nemzetközi elfogatóparancs lépett életbe ellene. A német főügyész a gyilkossággal nyíltan megvádolta Moszkvát. Putyint az újságírók megkérdezték Párizsban az ügyről, de ő csak annyit mondott: a meggyilkolt grúz férfi „bandita” volt! Oroszországban régi jól bevált módszer a rendszer ellenfeleit banditáknak és terroristáknak bélyegezni illetve megvádolni őket azzal, hogy külföldi ügynökök. A németek ezúttal határozottan reagáltak: kiutasították az orosz nagykövetség két munkatársát, akikről okkal feltételezik, hogy a GRU, a katonai hírszerzés tisztjei Berlinben. A németek tudni vélik, hogy a gyilkos is a GRU tisztje.

A Szkripal ügy után nagytakarítás volt a katonai hírszerzésnél Moszkvában

Hiába parancsolta meg Putyin az orosz hírszerzés híres árulójának likvidálását Nagy Britanniában, mert a GRU tisztjei elszúrták a gyilkosságot. Nem sikerült megölniük a hírszerzés egykori személyzeti főnökét, aki százezer dollárért eladta társait az amerikaiaknak és a briteknek. A gyilkossági kísérlet kapcsán csúnyán lelepleződött az orosz katonai hírszerzés. Putyin hívatta a főnököt. Úgy letolta, hogy a főnök betegszabadságra ment. Majd nemsokára érkezett a rövid hír: villámgyorsan elhalálozott. Valószínűleg sohasem tudjuk meg, hogy miképp távozott az orosz generális az élők sorából. Azóta új vezetése van a katonai hírszerzésnek Moszkvában, de mint látjuk a módszerek, sőt a végrehajtó emberek is ugyanazok mint régebben.

Mi a célja mindezzel Putyinnak?

Ezt a kérdést feszegeti a hamburgi Der Spiegel, mely szerint a halál osztagok működése az Európai Unióban beleillik Putyin stratégiájába. Az orosz elnök egységes területnek tekinti Európát, mely Dublintól Vlagyivosztokig tart. Ebben a térségben akar uralkodni Putyin. Ehhez az Európai Unió felbomlasztására van szüksége hiszen Oroszország gazdasági törpe az unióhoz képest. A nyílt utcán elkövetett gyilkosságok az oroszok erejét és az uniós államok gyengeségét hivatottak illusztrálni. Erre Berlinben is rájöttek: ezért adtak határozott választ arra, hogy az orosz titkosszolgálat a német főváros kellős közepén fényes nappal levadászta Putyin egyik ellenfelét. Az orosz elnök persze nem esik kétségbe amiatt, hogy a katonai hírszerzés két tisztjét kiutasították Berlinből, de hogyha gazdasági szankciók is következnek, akkor az már fájhat Oroszországnak, amely a Szovjetunió bukása után 28 évvel sem tudott versenyképes rendszert létrehozni a hatalmas országban.

A csalódott győztes

„A csalódott győztes” – ezzel a címmel közölt elemzést a Der Spiegel tudósítója, Keno Verseck tollából. Ebben megállapította: Orbán a szavazatok nagyobb részét kapta meg, mint eddig bármikor, és „korszakos győzelemről” beszélt, de nem alakult ki igazi ünnepi hangulat, és Orbán is józanabbul beszélt, mint más ilyen alkalmakkor, de még az Európa felé irányuló oldalvágások is elmaradtak.

Azt hangsúlyozta, hogy Magyarország Európa része, és Európát tekinti hazájának. A visszafogottságnak jó oka van: megszerezte ugyan a szavazatok 52 százalékát, ez jelentős arány, és rekord a Fidesz szavazóinak számában. Ám a részvételi arány is kereken 50 százalékkal emelkedett, és így Orbán nem érte el célját, hogy megszerezze az EP magyar mandátumainak kétharmadát. A 21 mandátumból 13-at szerzett, és fáj neki ez a gyenge eredmény.

Különösen nagy csalódás Orbán számára, hogy a liberális DK lett a legnagyobb ellenzéki párt.

A DK, amely Orbán politikai ősellenségének, Gyurcsány Ferencnek a pártja, akinek korábbi pártjával, az MSZP-vel szemben Orbán kétszer elvesztette a választásokat. Ugyanakkor az új ifjúsági Momentum meglepő módon a szavazatok majd 10 százalékét szerezte meg, ezzel a harmadik lett, és két képviselőt küldhet az EP-be. A szerző idézte az Indexet és a HVG-t. Az utóbbiból kiemelte:

„Aki messiásként lép fel, annak az egyszerű többség semmi”.

Verseck megállapította: ez arra utalás, hogy Orbán az európai választást a keresztény Európa fennmaradásáról, vagy bukásáról szóló, sorsdöntő eseménnyé stilizálta, és saját magát már jó ideje a keresztény-konzervatív Európa megmentőjének mondja. Orbán számára minden bizonnyal még fájdalmasabb a szomszédos országokban, és általában az Európa-szeptikus, populista pártok által elért igencsak visszafogott siker. Ráadásul az EPP, amely felfüggesztette a Fidesz tagságát, sokat vesztett ugyan, de a legerősebb frakció maradt. A cikk Krekó Pétert idézte, aki úgy ítélte meg, hogy Orbán Európában nem érte el, amit akart, hiszen a jobboldali populista erők áttörését remélte, ez azonban Matteo Salvini és Marine Le Pen sikerei ellenére elmaradt. Ez azt is jelenti, hogy Orbán politikai súlya csökkent: „Odahaza nyert, de Európában vesztett”. Orbán tehát most választás előtt áll: az eddiginél csendesebb hangon, megbánást mutatva tárgyalni kezd az EPP-vel a visszatérésről, vagy a jobboldali populistákkal lép szövetségre, ahol azonban nem az övé lesz a főszerep. Jelenleg Orbán Viktor azt a benyomást kelti, mintha tanácstalan lenne. A Fidesz jövőjéről mindössze annyit mondott homályosan: Európában azokkal lép majd szövetségre, akik meg akarják állítani a migrációt és védelmezni akarja a nemzetek Európáját.

Frissítve!!! Lemondott az osztrák szabadságpárt vezetője orosz kapcsolatai miatt

0

Sebastian Kurz osztrák kancellár magához rendelte a Szabadságpárt vezérét azt követően, hogy két német lap leleplező videót tett közzé Heinz-Christian Strache két évvel ezelőtti targyalásairól Ibizán. Strache lemondott az alkancellárságról és az FPÖ vezetéséről is.

A videó azt mutatja, hogy a szélsőjobboldali Szabadságpárt vezetője pénzt kér egy nőtől, aki egy Putyinhoz közelálló orosz oligarcha unokahúgának mondja magát. (Valójában csak csalétek volt, amikor egy orosz oligarcha örökosnőjeként mutatott be.) Ausztria akkor a választási kampány kellős közepén járt és a Szabadságpárt vezetője arra kérte az oroszok pénzét, hogy médiát vásároljon magának – megemlítve, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mintáját követné!

Strache azt az üzletembert, Heinrich Pecinat ajánlotta az oroszoknak, aki Orbánnak is dolgozott és bezárta a Népszabadságot, majd a vidéki lapok nagy részét kiadó Mediaworksöt eladta Mészáros Lőrincnek. Az oroszoknak azt ajánlotta, hogy cserében tarolhatnak a közbeszerzéseken.

A 2017-es videó, melyet a Der Spiegel és a Süddeutsche Zeitung tett közzé azt bizonyítja, hogy Putyin oligarchái és az európai szélsőjobb között pénzügyi kapcsolat áll fenn. Vagyis ezek a szélsőjobboldali pártok nem teljesen érdekmentesen támogatják Putyin mindenkori politikáját.

A videót kiváló időzítéssel tették közzé: szombaton találkoznak a szélsőjobboldali pártvezérek Milánóban, hogy egyeztessék a terveiket az európai választásokra. Sokan bírálták eddig is őket oroszbarát politikájuk miatt, de a videó most bizonyítja is ezt a kínos kapcsolatot.

Marine Le Pen asszony Milánóban úgy nyilatkozott: nem véletlen, hogy pont most tette közzé a liberális média ezt a videót. A francia szélsőjobb vezérének ebben igaza van, de nem változtat a tényen: az európai szélsőjobb orosz támogatása immár tényszerűen bizonyított. Igaz, hogy ezt maga Putyin sohasem tagadta igazán, különben nem táncolt volna a Szabadságpárt által támogatott osztrák külügyminiszter asszony esküvőjén Ausztriában.

A kancellárral folytatott megbeszélés után – amelyen Sebastian Kurz kizárta a további együttműködést a korrupciós botrányba keveredett alkancellárral – Strache bocsánatot kért a videókon látható viselkedéséért. Azzal védekezett, hogy részeg volt, és bocsánatot kért a feleségétől a macsós viselkedés miatt. Józanon megnézve már ő is kínosnak tartja a videót.

Azt állítja, hogy a beszélgetés közben többször is hangsúlyoztam a jogállami szabályokat be kell tartani. Követeli, hogy a titkosszolgálati akcióval készített teljes felvételt hozzák nyilvánosságra.

A szélsőjobboldali osztrák párt vezetését várhatóan Norbert Hofer, a párt korábbi köztársaságielnök-jelöltje veszi át.

Álhírek és álhírek

Kérem, tisztázó jellegű írás következik, ugyanis mindenféle fogalmak keverednek a köztudatban, az álhírekről, a hírhamisításról, a fake newsról… tegyünk rendet, főleg a Spiegel-botrány alkalmából. Mert sokan vannak, akik azt is ki akarják használni, politikai célok érdekében. És még többen, akik nem értik, miről van szó.

Elsőként azt szögezzük le, hogy sajtóban hazudni pedig nem szabad

Azt a legtilosabb.

Viszont nem is mindig a sajtómunkás tehet arról, ha az információi eltérnek a valóságtól, Pár éve, az első komolyabb internetes fake news-botrányok idején láttam egy tudósítás kommentjeit, az írás egy lezuhant repülőgépről szólt. A kedves hozzászóló hazugnak kiáltotta ki a szerzőt, mert az ő – későbbi – információi szerint több halott volt és kevesebb sebesült, mint amennyi a cikkben szerepelt. Hát igen: ugyanis azt leadták mondjuk hétkor, nyolcra meghalt pár súlyos sebesült, változott az arány. Ezt a hozzászóló nem volt hajlandó figyelembe venni, azt állította, félretájékoztatták, még kártérítést is követelt, meg az írás számadatainak állandó pontosítását. Hát, ha annyi ember dolgozna a magyar sajtóban, hogy minden tíz soros hír mellé őrszem jutna…

Ez például tipikus esete volt annak, ami sem nem hazugság, sem nem fake news: a valóság folyamatosan változik, és felülírja az adatainkat. Olyan cikknél lehet ezt számon kérni, amibe fontossága miatt beleírták, hogy „folyamatosan frissül”. Ami nem, az frissül majd holnap.

Amikor a sztárriporter hazudik…

Hazugság volt viszont, méghozzá valódi, amit a Spiegel munkatársa, a nagyon sikeres Claas Relotius művelt. Ráadásul a Spiegel oknyomozásokkal is foglalkozik, és pont ez az a műfaj, amiben tévedni sem illik, nem is szabad. Mi több, Relotiust 2014-ben a CNN az év újságírójának nevezte, Németországban pedig néhány hete az év riporterének választották: pedig manipulálta az adatait. És ezek nem rövid hírek, jegyzetek voltak, hanem nagy költséggel, utazásokkal járó riportok – teljesen érthető, hogy kitört a botrány. Ilyenek a magyar sajtóban már régóta nincsenek is, hiszen kinek van pénze messzi földre utazni, akkor is, ha érdemes lenne? Jó esetben meg lehet csípni egy alapítványi támogatást, és nagyon szoros elszámolással nagyon ritkán lehet némi esély ilyesmire. Bár, manapság már szinte esélytelen.

A Spiegelnél ezeket az utakat – Szíriába, Guantanamóba, az Egyesült Államokba – a cég fizette, érthető is a haragjuk. Kiderült, hogy Relotius legutóbbi hatvan írásából tizennégyben olyan informátorokra hivatkozott, akikkel vagy nem beszélt, vagy nem is léteznek.

A sztárriportert különben egy kollégája leplezte le: Juan Morenonak feltűnt pár hatalmas tévedés egy mexikói riportban, ezek nyomán indult meg az általános vizsgálat. Most Relotius szánja és bánja, amit tett, természetesen távozott székéből és ígéri: segítséget fog kérni. Orvosit, ha van orvos, aki ezen segíteni tud: lényegében véve olyan hazugságok csapdájába esett, amik a cikkek prekoncepcióját erősítettek, és amik azt bizonygatták, amit az olvasók hinni akartak.

Azért is hitték őket el.

De hazugságok voltak. Csúnya ügy ez, nem is illik titkolni. Volt már ilyen, nem egy, nem kettő: a ritkaság benne az, hogy nagy világlapnál esett meg, ahol az információkat ellenőrizni szokás. De hát megesett. Relotius balra el, mi meg lapozhatnánk – ha hagynák.

A Magyar Idők fenyegetőzik

Csak nem hagyják: a Magyar Idők külön jegyzetet szentel az esetnek, hivatkozik a kifejezetten összeesküvés-elméleteket gyártó Udo Ulfknottéra és fenyeget. „Kezdhetnek félni a ballib hírhamisítók” – írja Csépányi Balázs. Hát azért kormányoldalon kicsivel több ok lenne a félelemre hírhamisítás miatt. Én nem mondom, hogy a független sajtó tévedhetetlen, azt sem, hogy kizárólag Grál-lovagok és liliomos szüzek dolgoznak benne, de hírt mifelénk tudatosan nem szokás hamisítani. Tévedés megesik, az sincs kizárva, hogy félreinformálják az embert – ezért kell nagyon vigyázni a „kiszivárogtatott hírekkel”, de azért tudatos, szándékos álhír elfogadott, rendes független lapnál nincs.

Persze, attól függ, minek tekintjük például az álhírlapokat, mert én még sajtónak sem. A Mindenegyben vagy a Nép Hangja nem lap, csak betűhalmaz, köze nincs médiához és nem is sajtómunkások rakják őket össze, hanem a Nép Hangját például egy Manyika nevű akárki. Onnan tudjuk ezt is, hogy egyszer nyitva felejtette a nyilvánosság számára is a szerkesztői felület egy részét, és látszott, hogy ezen a néven van bejelentkezve. Ezek az orgánumok hazudnak bőven, kedvenc eszközük az ismertebb embereknek tulajdonított „nyílt levél”, tele helyesírási hibákkal, logikátlan szamárságokkal, vagy más ismert emberek halálhíre – és az emberek habzsolják őket.

Körülbelül idén kezdték felfedezni ezek a valódi hírhamisítók a magyar belpolitikai életet, amivel részint erősen növelik a forgalmukat (ez a reklámbevételeik miatt fontos), részint mondhatatlan kárt okoznak a valódi sajtónak. Ugyanis kiderült, hogy az olvasóközönség jó részének mindegy, igaz-e egy hír vagy sem – ha egybevág saját politikai nézeteivel. Mikor szembesül azzal, hogy hamis, megrántja a vállát és azt mondja: „De hiszen igaz is lehetne!” és megy tovább, egy másik álhírt terjeszteni.

A valódi lapok valódi munkatársait meg megüti a guta

Nekünk dolgozni kell azért az információért, rohangálni, emberekkel felvenni a kapcsolatot, nem ritkán több száz oldalas törvényeket, jegyzőkönyveket átolvasni, erre fel jön egy Manyika, hazudik egyet és pénzt keres vele. Nem is keveset. Többet, mint mi, az biztos.

Ha ezeket fenyegetné Csépányi mester, még segítenék is neki: de ezekkel épp semmi baja. Baja – elég csak naponta ránézni a kormánymédia címlapjaira – azzal a kevés, még megmaradt független lappal van, ami igazat ír ugyan, sok munka árán, csak neki nem tetszik ez az igazság.

A Manyikákat persze, hogy hagyják hazudozni, egy Origo- vagy Magyar Idők-írást sem láttam még, ami a valódi álhírlapokkal foglalkozott volna, pedig ki sem nagyon lehet kerülni őket, de az fontos nekik, hogy ha az Átlátszó vagy a 444, netán az Index ír valamit, azt azonnal nevezzék fake newsnak.

Pedig igazat írnak: csak nem a kormány igazságát

Félő, nagyon félő, hogy egy tudatos akciót látunk. Az álhírgyárak szabadjára engedésével hiteltelenítenek minden médiumot, és mikor már senkinek sem hisz az olvasó, egyszerűen bevezetik „az elszabadult álhírek miatt” a központi sajtószabályozást és a kötelező kamarai tagságot. Azt meg, hogy ki lehet kamarai tag, ők mondják meg, de aki nem lesz az, nem írhat majd országos terjesztésű sajtótermékbe. És manapság minden online lap országos terjesztésű, hiszen nem lehet földrajzilag korlátozni a világhálót.

Hát ezért jut eszébe a kormánymédiának még a Spiegel botrányáról is az, hogy rettegjen az ellenzéki sajtó.

Pedig hát, tekintve elvesztett sajtópereik és helyreigazításaik számát, nekik volna félnivalójuk: nem is sorolnám az eseteket, nincs rá elég hely.

De tegyünk rendet

Van a karrierizmusból, anyagi haszonért elkövetett hírhamisítás, erről szólt Relotius esete. Nem mentegetjük, nem is lehetne.

Aztán van az iparszerűen elkövetett, rendszeres, üzleti alapú álhírgyártás, ez a Mindenegyben és társai. Ők bizony a körömgomba-reklámokból élnek.

És van a politikai manipuláció, amit a kormánymédia űz, végül is mindegy neki, ha meg is büntetik érte: van pénzük elég.

Aztán van egy negyedik dolog is, amikor ugyanez a hazugságon ezerszer rajtakapott kormánysajtó vádolja hazugsággal a valódit.

Ez az utolsó már nem csak álhír terjesztése, de pofátlanság is.

Spiegel: Orbán történelmi revizionizmusa

0

Orbánnak és Netanjahunak lett egy közös ellensége: Soros. A magyar zsidóság pedig nyugtalanul figyeli a fejleményeket. Mert mint Heisler András megfogalmazta: döbbenetes és elfogadhatatlan az az emlékezetpolitika, amiben ilyen helyet kap Horthy vagy Héjjas.

Az Orbán-féle antiszemitizmus-politika azt jelenti, hogy a nulla tolerancia jegyében üldözik a zsidók elleni gyűlöletet, viszont elismeréssel adóznak olyanoknak, akik egykor a zsidókat üldözték. Utóbbira példa Héjjas Iván, akit a távollétében, a különítményesek élén elkövezett 73 gyilkosság miatt a háború után halálra ítéltek. Ő a mai magyar szélsőjobb egyik fő bálványa, bár eddig hiába követelték a rehabilitálását, mert annak útjában állnak a történelmi dokumentumok. De erkölcsi rehabilitálással ér fel, hogy nemrégiben Lezsák Sándor, a Fidesz egyik első számú keményvonalasa, hősként és szabadságharcosként emlegette Héjjast.

Az még a hivatalos magyar mérce szerint is megengedhetetlen, hogy a Parlament alelnöke egy bizonyítottan antiszemita gyilkost méltasson. Ám hogy ez mégis így történt, az része az újfajta leitkultur-nak, amit a mélyreható történelmi revizionizmus jellemez. Beletartozik Horthy egyre erősödő kultusza, pedig a történészek jóformán egyhangúan társfelelőssé teszik azt több százezer magyar zsidó haláláért. Ennek ellenére Fideszes politikusok ott vannak mindenféle emlékünnepségen. Orbán maga kivételes államférfinak nevezte a kormányzót.

A miniszterelnököt a foci jobban érdekli, mint a történelem, és személy szerint nem is zsidógyűlölő. Pártját azonban kinyitotta a szélsőjobbot is magában foglaló ideológia felé, hogy onnan kiszorítson minden más erőt. Időközben elhallgattak az idevágó nemzetközi tiltakozások, amibe belejátszott, hogy Orbánnak és Netanjahunak lett egy közös ellensége: Soros. A magyar zsidóság nyugtalanul figyeli a fejleményeket. Mert mint Heisler András megfogalmazta: döbbenetes és elfogadhatatlan az az emlékezetpolitika, amiben ilyen helyet kap Horthy vagy Héjjas.

Csak négy harcképes gépe van a német légierőnek

0

A német Spiegel szerint Németországnak egy háború esetén mindössze négy Eurofighter gép állna a rendelkezésére. 

A német légierő, a Luftwaffe szóvivője szerint Németországnak 128 Eurofighter vadászbombázója van, de ezek egy része csak oktatási tevékenység ellátására alkalmas. Sőt, egy vizsgálat során kiderült, hogy mindössze tíz darabot tudnak hadra fogni, és ezekből is csak négyet tudnak teljesen felfegyverezni.

Mi a baj a légierővel?

– kérdezi a Spiegel.

Elsősorban az, hogy a német barát-ellenség felismerő rendszer nem működik megfelelően, ezért a harcok során nem lennének képesek megkülönböztetni a szövetségeseiket az ellenségtől. A másik fő gond, hogy nem áll rendelkezésükre elegendő mennyiségű levegő-levegő rakéta. A NATO mintegy 82 hadra fogható repülőgépet ír elő a német légierő számára, vagyis Németország nyilvánvalóan nem teljesíti a katonai szövetség elvárásait.

A német vezetés annak sem tesz eleget, hogy a GDP 2 százalékát védelmi célokra fordítja. Nemrég Mike Pompeo frissen kinevezett amerikai külügyminiszter egy Brüsszelben tartott NATO-értekezleten bírálta azokat a tagállamokat, melyek elmulasztják hadseregük fejlesztését, és az Egyesült Államoktól várják, hogy megóvja őket az orosz fenyegetéstől. Felszólalásában többek közt Németországra is utalt.

A német passzivitás oka egyrészt történelmi (a második világháborús szerepvállalás kellemetlen emléke Nyugat-Európában) és gazdasági, mivel

a németek szisztematikusan akarják csökkenteni az államadósságukat.

Emiatt hiába ígérte meg Ursula von der Leyen védelmi miniszter, hogy 12 milliárd euróval akar többet költeni a német haderőre, korántsem biztos, hogy megkapja ezt az összeget. A védelmi kiadások megnövelésének kérdése megosztja az egész német kormányt: a CDU/CSU szövetség támogatja a katonai költségvetés növelését, miközben a szociáldemokraták és a zöldek szívesebben fordítanának másra a pénzt.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!