Kezdőlap Címkék Demográfia

Címke: demográfia

Demográfiai tévúton a kormány?

A szélsőségesen tradicionalista családeszmény éppen ellentétes a kormány demográfiai céljával: azon országok érnek el eredményt, ahol szakítottak ezzel a felfogással. A Political Capital elemzése arra a következtetésre jut, hogy nincs általános európai népesedési válság, és nincs egységes közép-európai demográfiai modell se.

Tévhitek vezérlik a magyar kormányt, amely „népesedési fordulatot” hirdetett meg az idei választás után – olvasható többek között a Political Capital (PC) elemzésében.

Az egyik tévhit, hogy általános demográfiai válság sújtaná Európát. A népességszám 1998-2018 közti változása látható az ábrán.

Forrás: Eurostat/PC

Éppen hogy vannak jó példák Németországban, Svédországban, Írországban és Franciaországban. Ezekben az államokban azonban lényegében szakítottak a hagyományos családfelfogással (a nő maradjon otthon a gyerekkel, csak a házasságban, a szülőkkel élő gyerek alkot „jó” családot).

Ezzel szemben a magyar kormány

„minden korábbinál jobban felerősítette a demográfiai problémák szélsőségesen tradicionalista megközelítését, a téma bevándorlás-ellenességre épített keretezését, Európa keleti és nyugati felének szembeállítását, a népesedéspolitika civilizációs harckénti megjelenítését”

– írják a PC szakértői.

Hivatkoznak a kormányalakítás után kiszivárgott minisztériumi dokumentumra, amely szerint a kormányban is úgy látják sokan, hogy szakítani kellene a hagyományos, kizárólag a termékenységre fókuszáló népesedéspolitikával.

A népességszám-változás mögött alapvetően két folyamat áll. Egyrészt a születések és a halálozások számának különbségét mérő természetes szaporodás/fogyás, másrészt a nettó migráció.

Magyarországon például 2017-ben 37231-gyel többen haltak meg, mint ahányan születtek. Ez a 2017. január 1-jei népességszám (9 797 561) 0,38 százaléka, ami az alábbi ábrán a vízszintes tengelyen olvasható le. A nettó migráció értéke +18 041, azaz ennyien többen telepedtek le hazánkban, mint ahányan elköltöztek. Ez a népességszám +0,18 százaléka, ami a függőleges tengelyen olvasható le.

Forrás: Eurostat/PC

Az adatokból annak téves volta is megmutatkozik, hogy az Európai Unió tagállamaiban már csak a bevándorlás pótolná a csökkenő népességet. Az adatok nem támasztják alá azokat a népesedéspolitikai magyarázatokat, amelyek a demográfiai folyamatokat a fejlett-fejletlen, illetve a muszlim-keresztény világ szembeállításán keresztül igyekeznek tálalni.

Európában

a legnagyobb probléma a társadalom korösszetételének kedvezőtlen változása,

ami kockázat a nagy ellátó rendszerek (a nyugdíj, az egészségügy) fenntarthatóságára. Az elöregedés pedig valóban minden európai társadalmat érintő folyamat.

Magyarország továbbra sem nevezhető jelentős migrációs célországnak, de a menekültügyre koncentráló hangzatos kormányzati retorika ellenére az Európán kívüli munkaerő-bevándorlás növekszik – vonja le a következtetést a tanulmány.

A szerzők szerint jelentős

túlzások tapasztalhatók a kivándorlás körüli közbeszédben is,

ez nem kedvező demográfiai és munkaerőpiaci szempontból, de más kelet-európai országokkal összehasonlítva nem is kezelhetetlen helyzet. Az ország legnagyobb, visszafordíthatatlan vesztesége inkább az, hogy a fiatal nemzedék legképzettebb és legkreatívabb részét látszik elveszíteni Magyarország.

A 2018-as parlamenti választás megnyerése után az Orbán-kormány többször is deklarálta, hogy a népesedési probléma kezelése a következő négy év legfontosabb kérdése. A fő cél, hogy 2030-ra 2,1 százalékra kell emelni a termékenységi rátát (ez most 1,5). A kormány szerint ehhez „népesedési fordulat” szükséges, amelynek feltétele a hosszú távon változatlan népesedési politika, a jelentős családpolitikai támogatások megőrzése, valamint

a hagyományos családeszmény előnyben részesítése.

Ennek szélsőséges megnyilvánulása volt Németh Szilárd Fidesz-alelnök és rezsiharcon emlékezetes mondása arról, hogy

„aki teleszüli a világot, azé a világ”.

A PC szerint nem igazolják a kormány tradicionalista ideológiai megközelítését az európai országokban alkalmazott legjobb népesedéspolitikai gyakorlatok. Azokban az országokban, ahol progresszívebb családpolitikai megoldásokat vezetnek be, magasabb a termékenység is.

A francia vagy svéd példa azt mutatja, ezek az államok az európai átlagnál jobban teljesítenek a népességszám terén tudatosan felépített családtámogatási rendszereiknek köszönhetően. Mindkét ország

kiemelkedő figyelmet fordít a szülők karrierje és magánélete közötti egyensúlyra,

és Németország is elindult ebbe az irányba.

Ezen intézkedések segítik a nőket, hogy ne kelljen választaniuk a gyermekvállalás és a munka között, bár ebben az esetben is hosszútávra kell tervezni, mert az ország társadalmának is meg kell szoknia és elfogadnia azt, hogy az anyák nem maradnak otthon kisgyermekeikkel, hanem dolgoznak mellette.

Annak ellenére, hogy a közvetlen családtámogatások nem feltétlenül segítik a gyermekvállalás ösztönzését, ezeknek a juttatásoknak szerepük lehet a (gyermek)szegénység enyhítésében, ezért célzottan,

a szegény családok megsegítésére érdemes őket koncentrálni

– hangsúlyozza a PC-tanulmány. A magyar kormány, mint az tudott, éppen a tehetősek felé tereli a családtámogatásra fordított pénzt.

Ezekből a példákból a szerzők azt a konklúziót vonták le, hogy a hagyományos családmodell támogatása és propagálása éppenhogy hátrányosan hathat a termékenységre. Ez ugyanis eltántoríthatja a megházasodni nem kívánó párokat a gyermekvállalástól és arra ösztönözheti a nőket, hogy válasszanak a magánélet és karrierjük között.

Az egyik legmélyebben vallásos, például az abortusz terén erősen konzervatív állam, Írország is a legjobb demográfiai mutatókkal rendelkezik Európában, mert évtizedek óta maga mögött hagyta a tradicionális családfelfogást.

Egyre kevesebben leszünk

Orbán Viktor szokásos péntek reggeli rádió interjújában arról beszélt, hogy az újabb nemzeti konzultáció keretében az ország demográfiai helyzetéről is kikéri majd az emberek véleményét. Egy fél mondattal arra is kitért, hogy a migráció hatásai is szerepelnek majd a kérdések között. Őri Pétert, a KSH Népességkutató Intézetének igazgatóhelyettesét Magyarország demográfiai helyzetéről kérdeztük.

  • Kevés magyar gyerek születik
  • Segített a magyar „migráció”
  • Hét-nyolcmillióra fogyunk

A közelmúltban jelent meg egy jelentés arról, hogy Magyarországon csökken a születések száma. Mi lehet ennek az oka?

Ez a jelenség nem kifejezetten magyar probléma, mert ha megnézzük a környező országok hasonló kimutatásait, a tendenciák nagyban hasonlóak.

A születések számának csökkenése nagyon figyelmeztető jelenség, és bizonyos háttérben jelen lévő problémákra utal.

Gyakorlatilag ahhoz, hogy hogy egy népesség reprodukálni tudja önmagát, a családokban kettőnél több gyerek vállalása volna szükséges. Nagyjából az európai termékenységi szint jellemző ránk is, 1,5 körül van az egy nőre jutó születések aránya. Ez alacsony.

A másik összetevő a halandóság alakulása? Ebben hogyan állunk?

Úgy is fogalmazhatnék, a lakosság születéskor várható élettartama is befolyásoló tényező. Ez utóbbi mindenhol növekszik Európa szerte, de ebben is van némi különbség Kelet és Nyugat Európa lakossága között. A férfiaké nálunk rosszabb az európai, de a visegrádi országok átlagánál is. A nők esetében valamivel jobbak a számaink. Egy másik összetevő a népesség elvándorlása. Ez a mi esetünkben kedvezőtlen.

Magasabb, mint Romániában vagy a többi környező országban?

Az elmúlt tíz évben elég jelentős számú népesség vándorolt ki Magyarországról,

egyelőre nem tudni, hogy hosszabb vagy rövidebb időre költöztek el innen. Több százezer emberről van. A többi országban – Romániában, Horvátországban, a Baltikumban – még nagyobb az elvándorlás, mint nálunk. Ehhez járul a már előbb említett alacsony termékenység is.

Ezt az előbb is, mint „európai jelenséget” említette…

Igen, de azért ebben is vannak különbségek.

Ez életszínvonal kérdése? Hollandiában a három-négy gyerek sem ritka egy-egy családban.

Bizonyos fokig lehet egy ilyen összefüggés. Ahol valamivel kedvezőbb a termékenység – elsősorban a skandináv országokban, Hollandiában, Nagy- Britanniában, Franciaországban – ott az életszínvonal indokolhatja ezt. És alighanem

az is szerepet játszik, hogy azokban az országokban a népesedéspolitikának köszönhetően a munka- és a gyerekvállalást jobban össze tudják illeszteni a családok.

Az ilyen népesedéspolitika természetesen csak hosszabb idő után hozza meg a kívánt eredményt.

Beszéljünk a migráció hatásairól is. A közelmúltban Romániából, Szerbiából, Ukrajnából meglehetősen nagy számban települtek át hozzánk. Ez is migráció. Voltak ennek kedvező hatásai?

Kétségtelenül voltak kedvező hatásai a kilencvenes évektől tapasztalt magyar nemzetiségű bevándorlásnak. Ezek fiatal, képzett munkavállalók voltak, akik közül sokan ma is itt élnek és dolgoznak. Az elmúlt évtizedben ez is lassult, ezekből az országokból is inkább Nyugat-Európába vándorolnak ki munkát vállalni.

A következő konzultációban a migrációra is rákérdez majd a kormány. Mit lehet erről demográfusként mondani?

Minden társadalmi folyamatot kritikailag és a maga komplexitásában kell vizsgálni. A bevándorlás bizonyos fokig népességpótlásnak is tekinthető. Erről az előbb már a mi esetünkben is beszéltünk. Ami jelenleg a nyugat-európai országokat illeti, ott is lehet a migrációnak pozitív, a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat ellensúlyozó hatása. Ugyanakkor például Németországban, ahol jelentős számú bevándorlót fogadtak, egész Európában az egyik legalacsonyabb a hazai népesség termékenysége.

Rövidtávon tehát a bevándorlásnak kétségtelenül lehet pozitív demográfiai hatása, de látható, hogy a több évtizedes bevándorlás sem oldotta meg a demográfiai problémákat.

Hosszú távon a „jövevények” termékenységi mutatói is kiegyenlítődnek majd, lecsökkennek a helyi „őslakosság” szintjére. Tudomásul kell venni azt is, hogy a világnak kevés olyan régiója van ma, ahol ezek a népesedési tendenciák ne mutatnák csökkenést.

A magyar népesség száma jelentősen csökken, már jóval tíz millió alatt vagyunk. Ha nincs „utánpótlás”, hogyan folytatódik ez a tendencia? 

Készülnek ötven éves népesség előrejelzések, de ezeknek az adatoknak a megbízhatósága meglehetősen bizonytalan. Több forgatókönyvet szokás felállítani, van egy megbízhatóbb alapváltozat is, amely az évszázad közepéig jelentős fogyást prognosztizál.

2060-70 táján e szerint hét-nyolcmillió közé eshet vissza Magyarország lakosságának száma.

Megfordítható ez a folyamat? Ha igen, hogyan?

Ennek nagyon sok olyan összetevője van, amit nehéz évtizedekre előrevetíteni. A termékenység növelésének vannak határai, az elmúlt évtizedek alacsony születésszáma miatt is egyre kevesebb a szülőképes nők száma.

Ha bizonyos családtámogatási intézkedések hatására bekövetkezhet is a termékenység további növekedése, a születések száma még hosszabb ideig csökkenni fog.

A halandóság kérdése is szerepet játszik, nehéz megjósolni, ez hogyan alakul majd a következő évtizedekben. És akkor még az esetleges további elvándorlásról nem is beszéltünk. Gazdasági, politikai és egyéb, ma még nem látható összefüggéseket is számításba kellene venni, hogy megbízható prognózist készítsünk.

Drámai előrejelzés Magyarország népességéről

Másfél millióval csökkenhet az ország lakossága néhány évtized alatt.

Újabb nemzeti konzultációt indít a kormány, ezt jelentette be Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a csütörtöki kormányinfón. Részleteket nem nagyon árult el, tehát nem tudni egyelőre az idejét és a kérdéseket sem, az viszont biztos, hogy a családtámogatásról és a demográfiai helyzetről szól majd.

Ezzel kapcsolatban van is miről beszélni a régióban, ugyanis a következő évtizedekben jelentősen csökkenhet a visegrádi országok lakossága az ENSZ előrejelzése szerint. Most körülbelül 64 millióan élnek a négy országban, de ez a szám 2050-re 55 millióra csökkenhet.

A legnagyobb népességcsökkenés arányaiban Magyarországon várható:

az előrejelzések szerint másfél millióval lehetünk kevesebben a mostanihoz képest. Ez 15 százalékot jelent, a lengyeleknél az 5 és fél milliós csökkenés 14-et. A szlovák és a cseh lakosság 10 illetve 5 és fél százalékkal csökkenhet.

Pedig a világ nagy részében folytatódik a népességrobbanás, ezekben az országokban viszont az alacsony születésszám, a magas kivándorlási hajlandóság és a bevándorlás elutasítása miatt ellenkező folyamat játszódik le.

Egyre több elemző mondja azt, hogy

már a népességcsökkenés számít a legnagyobb kihívásnak

ezekben az országokban.

Részben ennek is köszönhetőek a munkaerőhiányról tanúskodó adatok. A nyolcvanas évek elején 10,7 millióan éltek Magyarországon, ahhoz képest tehát 800 ezerrel csökkent mostanra a lakosságszám. Legalább félmillió magyar kivándorolt, és a Publicus Intézet nemrég készített felmérése szerint még több mint egymillióan tervezik ezt.

Ez már eleve komoly munkaerő-csökkenés, nem beszélve arról, hogy a következő években rengetegen mennek majd nyugdíjba – a Ratkó-korszakban születettek ugyanis mostanában érik el a korhatárt.

Ez pedig még jobban megterheli majd az ellátórendszert.

A kormány az aggodalmakat azzal próbálja lesöpörni, hogy népesedési programot indított, vagy ahogy Orbán Viktor fogalmazott: átfogó megállapodást szeretne kötni a magyar nőkkel. A születésszám Magyarországon a hetvenes évek eleje óta csökken, ezen szeretne a kormány változtatni.

Erről szól többek között a családi adókedvezmény, a diákhitel egy részének elengedése a nőknek, ha szülnek, a gyed extra, a bölcsődei férőhelyek számának növelése. Ugyanakkor a magyar nők szülés után továbbra is nehezen térnek vissza a munkába, és diszkriminációval is találkoznak.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ha valami csoda folytán sokszorosára ugrik a születendő gyerekek száma, ők

a munkaerőpiacon legkorábban 18-20 év múlva jelennek meg.

Így elemzők szerint rövid távon kétféleképp lehetne orvosolni a sok területen egyre súlyosabb munkaerőhiányt: bevándorlással vagy az automatizáció felgyorsításával.

Az elsőt a kormány elutasítja, ráadásul az elmúlt évek gyűlöletkampánya után az is egyértelmű, hogy a lakosság jelentős része sem fogadna szívesen bevándorlókat, legfeljebb a szomszédos országokból. Így marad az automatizáció, vagyis a robotok egyre nagyobb mértékben való alkalmazása – amihez viszont komoly befektetések kellenének.

Valamit viszont tenni kellene, az ENSZ tavalyi előrejelzése ugyanis még drámaibb Magyarország számára. Aszerint ugyanis hiába élnek majd 2100-ban már több mint 11 milliárdnyian a Földön (most 7,4 milliárdnyian), Magyarországon alig több mint hatmillió ember marad majd.

Szüljetek a köpcösnek!

 – Te jó ég, asszonyom, mit csinál itt?

– Nem vagyok asszony. Lány vagyok.

– Jó, most nem ez a lényeg. Mit művel?

– Nem látja? Szülök.

– Itt? Az utcán?

– Igen. Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség.

– De miért a földön?

– Nekem ez a szülőföldem.

– Nem tudott volna várni? Bemenni egy kórházba, mint a többi rendes magyar nő?

– Nem volt erre idő. Meghallgattam Orbán Viktor miniszterelnök urat a Kossuth rádióban, és úgy éreztem, azonnal cselekednem kell.

– Ő mondta magának, hogy szüljön az utcán?

– Azt mondta, hogy szeretne „egy átfogó, 20-30 éves megállapodást kötni a magyar nőkkel a magyar jövőről, a nekik nyújtható, kiszámítható perspektívákról, mert a demográfia rajtuk áll vagy bukik, ez az ő döntésük.”

– Most látom csak, hogy van egy nagy monokli a szeme alatt. Meg a karja is be van gipszelve.

– Igen, lefejeltem a férjem kezét. Szerencsére a gipsz nem gátol a takarításban, a főzésben. Mosásnál még hasogat egy kicsit.

– Azért ez furcsa. A másik kezében, amelyik nincs gipszben, egy könyvet tart. Maga könyvvel a kezében szül?

– Igen. Orbán Viktor miniszterelnök úr, aki nem csak nekem, de minden magyar nőnek a példaképe, azt is mondta, hogy „a gyermekvállalás a legszemélyesebb, de a közösségnek fontos ügy, és hogy a kormánynak az a dolga, hogy ha a nők gyermeket szeretnének vállalni, és el akarják mondani erről az álláspontjukat, akkor azt meghallgassa, megértse.”.

– De miért kell a könyv?

– Kézikönyv. Valamikor tudtam szülni, de mára elfelejtettem. Volt idő, amikor álmomból felverve is ment a szülés, mint a karikacsapás, de manapság hiába töröm a fejem, nem jövök rá, hogyan kell. Próbáltam többször is, de nem ment. Ezért szereztem be ezt a hasznos kis kézikönyvet. „Hogyan szüljünk gyorsan és sokat?” Írta dr. Orbán Viktor miniszterelnök. Ebben a könyvben minden benne van.

– Hölgyem, a munkahelyén mit szólnak ehhez? Tudják, egyáltalán, hogy Ön terhes?

– Nem vagyok terhes. Soha nem is voltam.

– Már bocsánat, hogy az intimszférájába hatolok, de ha Ön nem terhes, akkor hogyan tud szülni?

– Unortodox módon. Ki mondta, hogy nekünk, magyaroknak ugyanazt az utat kell választanunk, amin mások is járnak?

– És van már elképzelése arról, hogy miből fogja felnevelni a gyereket? Etetni, ruházni, iskoláztatni?

– Ott még nem tartok a könyvben. Megnéztem a tartalomjegyzéket, ez a rész a vége felé van valahol.

– És szabad kérdeznem, hogy hívják majd a gyereket?

– Melyik gyereket?

– Hát, amelyik épp most van születőben.

– Nem egy gyerekről van szó.

– Hölgyem, Ön egyszerre több gyereket szül? Itt az utcán, könyvvel a kezében?

– Igen. Orbán Viktor miniszterelnök úr, aki nekünk, magyar nőknek a példaképünk, nyilván arra gondolt, hogy ne egy gyereket szüljünk, mert azzal semmire sem megy a nemzet, hanem többet. Szerintem igaza van, butaság lenne elaprózni.

– De hát ez kész őrület!

– Én ehhez nem értek. Én csak egy átlagos magyar nő vagyok. Ha szólnak, szülök, mint állat, de a gondolkodás a férfiak dolga.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK