Kezdőlap Címkék Császy Zsolt

Címke: Császy Zsolt

Most tagadjuk meg a rendszerváltást

Császy Zsolt immár harmadszor nyilatkozik a Független Hírügynökségnek. Először, amikor készült a börtönbe, másodszor már rabruhában, most harmadszor pedig rabként ugyan, de szabadlábon, bár nyomkövetővel a bokáján. Elítélt ugyan, de a reintegráció keretében otthon lakhat és munkát is vállalhat. Dolgozik is. Mint ahogy azon is, hogy bizonyítsa ártatlanságot.

  • Továbbra is rabnak érzi magát
  • Gondolatbűnre is visszavihetik
  • Jogsértő eljárások folytak
  • A bíróság is elesik hamarosan
  • Ki fog derülni az igazság

Most is van önön nyomkövető?

Igen. Van egy fíx a bokámon és egy mobiltelefon nagyságú kütyü. Ez kényelmesebb, mint az első generációs rendszer. Ez jelzi, hogy meddig lehetek kint a városban.

Van benne egy óra?

Nem, azt jelzi, ha lemerül hamarosan.

Az óra önben van?

Igen az bennem van. A fejemben. Tehát ez a szabadság, amiben vagyunk meglehetősen relatív, még akkor is, ha természetesen összehasonlíthatatlanul jobb, mintha a börtönben lennék. Nekem hat hétig tartott az, hogy nem tudtam csak heti háromszor-négyszer kimenni a lakásból, aztán engedélyezték, hogy tudjak dolgozni normális körülmények között. Tudja, az egész büntetésvégrehajtás rendszere valahogy úgy van kitalálva, hogy az embernek feltétlenül fizikai dolgozónak kell lennie.

A börtönben is ez volt a problémája…

Igen, ez volt a fő bajom, hogy a körülményekhez képest sikerült normalizálni a helyzetemet, de papíron én fizikai dolgozó voltam. Szellemi munkát, ami tartalmasabbá tehette volna az ottlétemet, nem lehetett végezni.

Nyilván örült, amikor kijöhetett a börtönből, de azért egy idő után továbbra is rabnak érzi magát, nem?

De, továbbra is rab az ember, ehhez az interjúhoz is különböző engedélyek kellenek, családi programokra nem tudok elmenni, rokonlátogatás, vagy egyéb fontos dolgok, amelyek nem Budapesthez kötnek, kizártak. Szóval ez egy kötöttség.

Hogy ne érezze magát szabad embernek.

Nem is vagyok szabad, hiszen én most is elítélt vagyok, ez egy kvázi háziőrizet.

Olyannyira nem szabad az ember, hogy ezeket az időket is, amelyeket látszólag szabadon töltök, beszámítják a börtönidőbe.

Ezekkel a kiegészítőkkel meddig kell léteznie?

Február 1-ig tart a reintegráció, utána jöhet a feltételes szabadlábra helyezés, ha addig nem történik valami rendkívüli dolog, azt megkapja az ember. Nem akarom elkiabálni, mert ez automatikusnak tűnik, de itt semmi sem automatikus, de mondjuk így: ez a papírforma. Más kérdés, hogy nagyon instabil az a jogszabályi környezet, amiben vagyunk. Vagyis bármikor mondhatja az ügyész azt, szerinte én valami szabálysértést akarok elkövetni, és visszavitethet.

Mondjuk, ha váratlanul megint el akarná cserélni a sukorói telket?

Elég azt gondolnia, hogy valamilyen garázda magatartásra készülök, és máris visszavihetnek. Ezért is fordultam – jobb híján nevezzük így – az Alkotmánybírósághoz, mert ez nincs összhangban a jogbiztonsággal.

Mert, ha valaki elkövet valamit, amíg kint van, vagy egy korábbi ügyéből lesz egy jogerős ítélet, az egy dolog. De hogy egy ilyen gondolatbűnre is bármikor visszavihetnek, az nem jelenthet jogbiztonságot. Ez inkább önkényes jogalkalmazásra teret biztosító szabályozás. Márpedig ez, szerintem nem fér össze egy jogállammal.

Mivel más fórum nincs, ezért az Alkotmánybírósághoz adtam be egy ilyen panaszt, sok jót persze nem fűzök hozzá, főleg azok után, hogy a korábbi panaszunkat, amelyet Sukoró ügyében nyújtottunk be, azt visszadobták azzal, hogy nem találnak benne alkotmányossági problémát, noha három olyan AB-döntés van, amely kimondta, hogy aminek alapján mi odakerültünk Sukoró ügyében ahhoz a bíróhoz aki tárgyalta az ügyet, az alkotmánysértő.

Tehát az eljárást kifogásolták…

Igen. Vagyis már az eljárás sem volt alkotmányos, nemzetközi jogba is ütközött, azaz ilyen alapon nem lehet senkit elítélni. Ezért kértük, hogy függesszék fel, vagy semmisítsék meg ezt az ítéletet, és alkotmányos keretek között folytassák le újra az eljárást. A mostani összetételű alkotmánybíróság viszont – a jog közben ugyanis nem változott, csak ennek a testületnek az összetétele – erre nem volt hajlandó. Vagyis, gyakorlatilag saját magukat is megcáfolták.

Furcsa kettősséget érzek önben: változatlan energiával, kitartással és szókimondással küzd a maga igazáért…

Igen.

Ugyanakkor mégis van a hangjában némi bizonytalanság, ami az elítélt ember óvatosságából fakad. Van önben tényleg ez a kettősség?

Van, persze. Egyrészt jogkövető állampolgárként betartom az ítéletben foglaltakat. Nekem persze van egy személyes, szakmai véleményem arról az ítéletről, amit hoztak, ezt ki is fejtem, ugyanakkor mégis betartom a szabályokat, mert ez engem állampolgárként kötelez. A büntetésvégrehajtás is kötelezve van arra, hogy rajtam ezt végrehajtsa, és én is kénytelen vagyok tudomásul venni. Ez a feltétele annak, hogy a jogbiztonság működjön. Más szempontból viszont, ha azt látom, hogy a jogbiztonság garanciális testületei nem működnek, például az Alkotmánybíróság nem működik, hisz saját magáról állapította ezt meg ezzel a döntésével, azaz nem tartja magát a korábbi testületi döntésekhez, akkor az ember kénytelen elgondolkodni, hogy milyen eszközökkel léphet fel a jogsértésekkel szemben. Marad Strasbourg, ami a magyar rendszer joghatóságán kívül esik. Erre jók is az esélyeink, hiszen

az Igazságügyi Minisztérium is elismerte, hogy jogsértő volt az az eljárás, amelyet két éven keresztül ellenem folytattak. Éppen ezért furcsa lenne számunkra, ha Strasbourg nem azt a döntést hozná, mint amire számítunk.

De, ha meg is születik a strasbourgi döntés, akkor az azt jelenti, hogy meg lehet ismételni a büntetőeljárást. Csak éppen nem tudom, hogy lesz-e olyan bíróság Magyarországon, ahol ezt tisztességes körülmények között le tudnák folytatni. Hat évvel ezelőtt még keresgélni kellett olyan bírót, akiben a politikai hatalom megbízik, aki olyan ítéletet hoz, amilyet ők szeretnének. Ma már, én ezt egyértelműen ki merem mondani, annyi ténybeli, jogbeli valótlanság van az ítéletekben, hogy az nem lehet véletlen. Egy-két év, és lehetséges, hogy már magától is tudni fogja az adott bíróság, hogy milyen hatalomnak tetsző ítéleteket kell hozni.

Tehát a bíróság is elesik.

Igen, elesik a bíróság is, ahogy az Alkotmánybíróság is elesett.

Amikor ilyeneket mond, akkor nincs önben félelem?

Nincs.

Az előbb mondtam, hogy érzek önben bizonytalanságot. Ezek a mondatai meg olyanok, mint az a ló, amelyikről nem tudjuk, hogy azért ment neki a falnak, mert bátor, vagy csak azért, mert vak.

Félni persze, hogy félek. De én jogot végeztem, ezt tanítottam, amíg hagyták.

Mi lesz a vége?

A vége az lesz….

Hogy ön megroppan…

Nem, a vége az lesz, hogy igazságot fogunk kapni. A mi igazságunkat meg fogjuk kapni.

Ebbe az irányba megy az ország?

Nem. A történelem megy ebbe az irányba. Azzal persze szembe lehet menni egy ideig, de én ahhoz a generációhoz tartozom, amely átélte a rendszerváltást. Amelyet egyébként most tagadnak meg a jelek szerint. Ugyanakkor azt is tudom, hogy hiába volt egy világhatalom a rendszer mögött, mégis megbukott a hamis valóság. Most is ebben bízom.

Azt nem gondoltam, hogy nekem öntől kell optimizmust kölcsönöznöm.

A mindennapok iránt nem vagyok optimista. Látom azt, mint ahogy említettem a bíróságok ügyét, hogy egyre nehezebb lesz a helyzet. Abban mégis biztos vagyok, hogy pár hónap, év múlva visszatérünk a rendszerváltás ideájához.

Most itt ülünk ahol ön dolgozik. Ez a Gyurcsányék segítségnyújtása, vagy szükség is van a munkájára?

Először is:

mi nem Gyurcsány Ferenc mellett álltunk ki, legfeljebb nem voltunk hajlandóak, bizonyos előnyökért cserében, hamisan rá vallani.

Sukorót különben kormányzati részről nem is Gyurcsány csinálta, hanem Bajnai Gordon, Veres János, és csak a legvégén került, a végső jóváhagyásra a miniszterelnökhöz. Volt egy féléves folyamat, amelyről valószínűleg nem is tudott semmit Gyurcsány, a legvégén mondta, hogy szerinte ez a projekt kormányzati szinten támogatható. Ennyi történt. Később ezt úgy állították be, mintha ez kizárólag az ő dolga lett volna kormányzati szinten. Ez egyszerűen nem így van. Az, hogy most itt dolgozom, ebben két dolog is érdekes. Az egyik az, hogy nagyjából ugyanazt csinálom, amit annak idején a Fidesz parlamenti frakciója mellett a kilencvenes évek elején, egészen 93-ig. Egy pártalapítványnál dolgozom, amelynek fő feladata, hogy a parlamenti munkához szükséges szakértői munkát biztosítsa. Törvénytervezeteket véleményezek, jogi munkát végzek. Amit az elmúlt időszakban másutt nem tudtam végezni. A büntetett előéletemmel nem könnyű elhelyezkedni, idáig sem volt könnyű, az elmúlt nyolc évben, amíg az eljárás folyt, nem találtam munkát. Tavaly, amikor már csak Sukoró maradt a vádpontok között és egy felmentő ítélettel vártuk a folytatást, akkor volt rá remény, de végül a Kúria feje tetejére állította az egész folyamatot. Később ez meg fog érni egy parlamenti vizsgálatot, már csak azért is, mert két parlamenti vizsgáló bizottság felállításáról döntöttek, ám egyik sem állt fel. Vajon miért nem? Nekünk érdekünk lett volna. Ott legalább elmondhattuk volna az érveinket.

Talán ezért nem áll fel…

Nekem is ez a gyanúm. Hiába volt elegendő aláírás a bizottság munkájának megkezdéséhez, még sem lett belőle semmi. Egyébként nem csak ennél az alapítványnál dolgozom, hanem egy egyházi szervezetnél is, ott is jogi munkát végzek. Az Iványi Gáboréknál, akik egy kis egyházként a társadalom számára rendkívül fontos munkát végeznek.

Ha jól emlékszem Gyurcsány Ferenc és Iványi Gábor is elkísérte önt a börtön kapujáig, amikor bevonult…

Igen. Lehet, hogy az volt a munkahely kereső casting… Iványiról sokat hallottam egyébként, de csak ott ismertem meg. És valóban ott volt Gyurcsány Ferenc és Herényi Károly is.

Kértem másokat is, hogy jöjjenek el, fejezzék ki szolidaritásukat. Az MSZP-re gondolok. Amikor volt a gyűjtés, hogy a bűnügyi költségeket be tudjuk fizetni, akkor a DK kiküldte minden szimpatizánsának a levelet, a szocialisták csak megígérték, de nem tették meg, és akkor sem jöttek el, amikor be kellett vonulnom a börtönbe. Gyurcsány a börtönben is meglátogatott, volt erre ígéret a szocialisták részéről is, de végül nem jutottak el oda.

Lehet, hogy egy kicsit tovább kellett volna maradnia…

Igen, lehet, hogy túl hamar jöttem ki.

Visszatérve a kérdéshez: ez a munka mindkét részről segítségnyújtás, vagy azért szükség is van a tudására?

Mindkét állítás igaz. Remélem, hogy kölcsönösen szükségünk van egymásra.

Kötött útvonalon kell közlekednie?

Nem, mert könyvtárakba megyek, konferenciákra, ezért nincs kötött útvonal. Ezt nem akarta engedélyezni a bíróság, de végül elfogadta, hogy a munka jellege megköveteli a szabad mozgást. De először nem engedélyezte, hogy itt dolgozhassak, nem értették, vagy nem fogadták el, hogy kötetlen szellemi munkát végzek.

Mert?

Mert nincs összhangban a reintegráció céljával. De hát mit tegyek, ha ehhez értek, soha nem futószalag mellett dolgoztam. Egyetemi oktató voltam, az állami szférában vezető állást töltöttem be. Vicces, hogy autószerelő lehetek, de érdemi szellemi munkát nem végezhetek. Én egyébként tudományosan is fel akarom dolgozni az egész történetet, ha úgy tetszik ez lesz az én intellektuális bosszúm. Az, hogy megírom, milyen valótlanságokkal találkoztam, milyen jogsértésekkel. Akik azt hiszik, hogy ezek az ügyek az én jogerős ítéletemmel lezártnak tekinthetők, nagyon tévednek . Egyszer ezeket az ügyeket tanítani fogják az egyetemen. Iskolapéldája lesz annak, hogy miként sértettek meg belső szabályokat, etikai szabályokat. Remélem, hogy ez példa lesz arra, hogy soha ne forduljon elő többet.

Ha a jelenlegi rezsim tényleg stabil lenne, akkor nem lennének koncepciós perek

A koncepciós perek mai, és ’50-es évekbeli gyakorlatát és elméletét akarta összehasonlítani a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének elnöke, Donáth Ferenc, aki a szegedi börtönben interjút készített Czeglédy Csabával. Azzal a szombathelyi ügyvéddel, aki az ellenzék közös jogi képviselője volt. Czeglédyt ugyan márciusban egy napra szabadlábra helyezték, később éjszaka azonban ismét letartóztatták.  Donáth Ferenc egyébként a legkisebb fia idősebb Donáth Ferencnek, aki az ’56-os forradalmat követő Nagy Imre per másodrendű vádlottja volt.

 

A szegedi fogház a legszigorúbb börtönök egyike, a büntetés-végrehajtás vezetői könnyen hozzájárultak, hogy ne csak látogassa, de interjút is készítsen Czeglédy Csabával?

Váratlanul könnyen. Kérelmemre azonnal válaszoltak, és még a jogszabályban előírt mérlegelési idő előtt engedélyezték a látogatást. Előtte rögzítették a feltételeket, vagyis meghatározták az időpontot, jelezték, hogy a fogolynak is vállalnia kellett a találkozót, saját ügyéről persze nem beszélhetett, illetve kikötötték, hogy az elkészült interjút be kellett mutatni az országos parancsnokságnak.

Lehet, hogy azért egyeztek bele gyorsan a látogatásba, mert ön ismert és tekintélyes ember, a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének elnöke. Ha megakadályozzák a börtönlátogatásban, az mégiscsak botrány, nem?

Nem hiszem. Ahol az engedélyt kiadták, nyilván tudják, hogy édesapámat, Donáth Ferencet ebben az országban kétszer is hamis vádak alapján ítélték el. De szerintem botránytól senki nem tart, a balhé az Orbán rezsim számára inkább kívánatos dolog.

Gondolja, hogy a büntetés végrehajtás vezetői döntöttek a börtönlátogatásáról vagy még feljebb?

Én a kérvényt az országos büntetés-végrehajtási intézet vezetőinek címeztem.

Ettől még születhetett döntés a politikai szférában, nem gondolja?

Nem tudom. Aligha Orbán Viktor engedélyezte a börtönlátogatásomat.

Az interjút kérő lapra ráírta, hogy azért keresi a börtönbe került képviselőt – aki az ellenzék közös jelöltje volt – mert a koncepciós perek mechanizmusát tanulmányozza?

Igen, egyértelműen jeleztem, hogy a Nagy Imre per hatvanadik évfordulója alkalmából szeretném összehasonlítani az egykori mártír miniszterelnök, és a mai koncepciós perek természetrajzát.

A hatóság ebben nem érezhetett némi kritikus felhangot?

Felhangról szó sem lehet. Egyértelműen kritikusan fogalmaztam, amikor levelemben a kommunista diktatúra, és mai koncepciós perek összehasonlításának lehetőségét kérvényeztem.

Ön tehát Ceglédy Csaba ügyét egyértelműen politikainak tekinti?

Igen! Feltétlen! Mégpedig koncepciós pernek tartom Czeglédy ügyét, mert épp úgy koholt vádak alapján indítottak eljárást ellene, mint annak idején az 50-es években, amikor a rendszer a politikai ellenfeleit a szocialista államrend megdöntésének szándékával gyanúsította meg. A különbség csak annyi, hogy ma Czeglédy ellen nem államellenes tevékenység, hanem gazdasági bűncselekmény a vád. Vádemelés nélkül lassan már több, mint egy éve tartják fogva, ami az előzetes fogva tartás törvényes indokain túl van. Fel sem merülhet a szökés, a bűnismétlés, vagy az összebeszélés lehetősége, hisz a munkatársait 12 hónap alatt számtalanszor kihallgathatták, a bizonyítékokat begyűjthették. A vád adócsalás, a gyanúsnak nevezett vállalkozások pedig már régen nem is működnek, a vádhatóság mégis indítványozta a további előzetes fogva tartást.  Ez is igazolja, hogy az eljárás mögött politikai cél fogalmazódik meg.

Azt tudjuk, hogy ügyvédként Czeglédy sok borsot tört a regnáló kormány orra alá. Ő harcolta ki a trafik-akták nyilvánosságát, neki köszönhető, hogy a TAO pénzekről kimondták, hogy közpénz, tehát nyilvánosan kell kezelni. De Czeglédy képviselte az ellenzéket a választási irodánál kialakult „kopasz-botrányban”, ő védte a történelemhamísítónak tartott Szabadság téri emlékmű ellen tiltakozókat, s persze vezető ellenzéki politikusokat is. Gondolja, hogy ez az igazi bűne?

A kormányzati propaganda nem egyszerűen a szocialistáknak, vagy a baloldalnak nyújtott jogi tevékenységről ír. Sokkal inkább a Gyurcsány Ferenccel kialakult személyes kapcsolatát emlegeti, ezért kell tehát bűnhődnie. Olyan vallomást akarnak Czegléditől kicsikarni, amely terhelő adatokat tartalmaz az egykori miniszterelnökről. Vagyis Czeglédy Csaba hasonló helyzetbe került, mint korábban a Sukoró-ügyben Császy Zsolt, vagy Tátrai Miklós, akik elutasították a vádalkut, mert nem kívánták a hatalom Gyurcsányra vonatkozó igényét teljesíteni.

Tudja ezt az állítást bizonyítani is, vagy csak a kormányzatot szolgáló sajtó találgatásai alapján állítja?

Ez akkor válik teljesen bizonyossá, ha majd fordul a kocka, és Polt Péter a bíróságon tett vallomása is megerősíti a perbefogottakat.  Addig csak azt tudjuk biztosan, hogy a három fogoly, tehát Czeglédy, Császy és Tátrai nyilvánosan kijelentették, hogy ajánlatot tettek nekik, s ha az egykori miniszterelnökre, Gyurcsány Ferencre terhelő vallomást tesznek, akkor az ő ügyüket a továbbiakban nem vizsgálják.

Mielőtt Czeglédy Csabát meglátogatta a szegedi börtönben, arra világosan felhívták a figyelmét, hogy a fogoly nem beszélhet saját ügyéről. Könnyű volt így összehasonlítani a mai koncepciós pereket az ’50-es években zajló kirakatperekkel?

Czeglédy ügyét a családomon belül megismert, illetve átélt büntetőperekkel hasonlítottam össze. Édesapám, Donáth Ferenc másodrendű vádlott volt a Kádár -, illetve a Nagy Imre perben is. Mind a kettőben az előzetes fogva tartás alaposan elhúzódott, a Kádár per előtt a vizsgálat ’50 decemberétől ’51 szeptemberéig tartott, a Nagy Imre per előtt 1957 április elejétől, 58 június közepéig húzódott. De még így sem mertek nyilvános tárgyalást tartani, mert féltek a blamázstól. Végül ezek zárt tárgyalások voltak, ugyanis többé már nem merték megismételni a Rajk per nyilvánosságát. Már ezekben a perekben is alkalmazták azt a módszert, hogy ha a vádlott nem ismerte el a bűnösségét, akkor bevitték a családját, Kádár- per előtt letartóztatták anyámat, és az ö szüleit, s fél éves gyereküket álnéven csecsemőotthonban eltüntették. Nagy Imre per előtt a határon túl tartott minket fogva a KGB; a feleséget, mind három gyereket, és apám anyját is.  Ez a vádhatósági fogás visszaköszön Czeglédy ügyében is.  Testvérét, és annak feleségét is előzetesbe zárták. A hozzátartozók jogtalan fogva tartásával nyilvánvalóan megtörni akarják a vádlottat, s ezzel akarnak tőle beismerő vallomást kicsikarni.

Nem érzi túlzásnak, hogy a rákosi rendszert, az 56-os kádári megtorlást próbálja hasonlítani Czeglédy ügyéhez, aminek talán vannak politikai felhangjai, de talán mégsem egy megtorló rendszer büntető akciója?

Azt nem állítom, hogy a mai koncepciós per ugyanaz, mint az ötvenes években volt, és az ügy kárvallottja, Czeglédy Csaba sem állítja ezt. A büntetés-végrehajtás például nem hozható közös nevezőre az ötvenes évekkel, amikor az elítéltet nemcsak őrizték, hanem gyűlölték is. Czeglédy szerint a jelenlegi őrzése rendkívül korrekt. Erre utal maga az is, hogy az interjú elkészülhetett.

Ugyanakkor az utóbbi években a demokráciából haladunk egy olyan autoriter – ha tetszik – illiberális társadalmi berendezkedés felé, amelyben a hatalmi ágak megosztása megszűnőben van. Egybefolyik a törvényhozó és a végrehajtó szerepe, s lassan a bírói szerep is. Ami lehetővé teszi, hogy egyes büntetőügyek a politika érdekeit szolgálják, független attól, hogy tudják-e bizonyítani a vádlott terhére rótt bűncselekményeket, vagy sem.

Az egyértelműen állítható, hogy az ügyészség mentalitása ma is hasonló, mint az ’50-es években. A vádhatóság személyi állománya évtizedekkel ezelőtt is vitatható színvonalon dolgozó, gyorstalpalón képzett, vagyis felkészületlen állomány volt. Akadtak régi, gyakorlott figurák is, akik a világháború alatt katonai eljárásokban vettek részt, később ügyészként mindent teljesítettek, amit elvártak tőlük. Az ügyészség állománya ma sem megfelelő, a bizonyítékok begyűjtése helyett igyekszik kikényszeríteni a vallomásokat. Mivel a testület hagyományosan parancsuralmi rendszerben működik, feltehető, hogy Polt Pétertől sem áll távol a vallomások kicsikarása.

Viszont rendkívül komoly a vád, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás miatt nyomoznak. Biztos benne, hogy mindezt Czeglédy nem követte el?

A vád az egykori koncepciós perekben is egetverő volt. Ahogy az az ’50-es években, ma is változékony tartalommal. Ezért is gyanús az egész ügy! A Czeglédyvel szemben megfogalmazott, és publikált adócsalás olyan időszakra vonatkozik, amikor Czeglédy folyamatosan az adóhatóság ellenőrzése alatt állt. Viszont a nevezett időszakban az adóhivatalt nem jelzett semmilyen kivetnivalót.

De érdemes az ügy makói szálára is figyelni. A vádhatóság az ítélethozatali tárgyaláson – három év után! – ejtette a vádat a helyi iskolaszövetkezet vezetői ellen. Cserébe az egyikőjük Czeglédy ellen vallott! Nyilvánvaló vádalku jött létre. Sajnos a mai vádhatóság magatartása nagyon emlékeztet arra, ami az ’50-es évekbeli ügyészségen folyt.

Változtatgatott gyanúsítás alapján előzetes fogságba vétel, önkényesen elhúzódó vizsgálati fogság, a hozzátartozók letartóztatása, lakóhelytől távoli, önkényesen kijelölt ügyészséghez, illetve bírósághoz áthelyezés; a törvényes bírótól való ügy elvétel, a politikai érdekek kirajzolódása, utal az ügy koncepciós jellegére. Czeglédy Csaba eljárása nem az első eset. A Fidesz rezsim időszakában például a felmentéssel zárult a Hagyó, a tábornokok, a Szilvássy és a titkos szolgálati vezetők ügye, illetve Dávid Ibolya és Herényi Károly ügye, a moszkvai Kereskedelmi Kirendeltség ügy. De a Moszkva téri posta palota, tehát Szabó Pál és társai ügy; mind politikai igényre született eljárások voltak.  Ezekből az leszűrhető, hogy maga a vizsgálat a meghurcolás, a büntetés.

Az ügyészség kérésre a bíróság a héten hosszabbította meg Czeglédy előzetesét. A bírói hatalmi ágról pedig maga az érintett mondja, hogy még tartja magát, tehát függetlennek tekinthető. Ön szerint nem?

Ne felejtse el, hogy a jogi végzettségű Czeglédy Csaba az egész bírói hatalmi ágról nyilatkozott pozitívan. Aki azonban kiadta az engedélyt az ő előzetes fogva tartásának meghosszabbítására, az egyetlen bíró. Nevezetesen a szegedi nyomozati bíró, aki már egy éve folyamatosan notóriusan meghosszabbítja a fogva tartást, „mindent a vádnak, semmit a védelemnek” címmel.

Normális körülmények között a bírónak azt kéne mérlegelni és elérni, hogy a nyomozás haladjon, tehát a vádhatóság operativitása fennmaradjon, tehát képes legyen az ügy szálait kibogozni. Másrészt pedig azt – ami az igazságszolgáltatás alapelve – hogy az ártatlanság vélelmét fenn kell tartani addig, amíg a bíróság el nem ítéli a gyanúsítottat. A mérleg két serpenyőjét kéne egyensúlyba hozni, ehelyett érzésem szerint csak az egyik oldalt engedik szélsőségesen érvényesülni.

Én hiszek Czeglédy Csaba ártatlanságában. De függetlenül az én szimpátiámtól, alapvető jogelv, hogy elmarasztaló bírói ítéletig mindenkit, aki nem tesz beismerő vallomást, megillet, hogy feltételezzék róla az ártatlanságát. Az ártatlanság vélelme alapvető jogelv, amit teljesen kiüresít, ha az előzetes fogva tartás, aránytalanul kínzó, és büntetés jellegű.

Annyi tudható, hogy Czeglédy mindeddig nem tett önmagára terhelő vallomást.

Sem önmagára, sem Gyurcsány Ferencre…

Czeglédy hogyan viseli a helyzetet, a tartós fogvatartást?

Lassan több, mint egy éve börtönben van. Az állapotát, lelki egyensúlyát jónak találtam. Tiszta gondolkodás jellemzi, átlátja a helyzetet, a részleteket is követi, stabil, érzelmileg is egyensúlyban van. Olvas, gondolkodik.

Ugye az minden előtanulmány nélkül állítható, hogy a politikai pereket koholt vádak alapján indítják. Az édesapja esetében évtizedes börtön lett a következmény, de mi lehet a kifutása a Ceglédy pernek?

Az édesapámat az 50-es években összesen a két perben 26 évre ítélték, és 7,5 évet ült, többnyire magánzárkában. Manapság az igazi büntetés az előzetes fogva tartás, amikor az áldozatokra lehet engedni a kormányzat kezében lévő sajtót. Így százszor el lehet mondani, hogy hat- milliárdos bűncselekményről van szó. Sőt, ezt évekig lehet ismételni. Addig szolgálja egy koncepciós ügy a politikát, amíg a kormányzati propagandának hasznos. Aztán a többi már kevéssé érdekes a hatalom számára.  A büntetés pedig a lefolytatott eljárás. Így van ez Császy Zsolt, illetve Tátrai Miklós esetében is. Az ő ügyük 2010 táján kezdődött, évekig tartó eljárás után a másodfokú – tehát a jogerős bírói ítélet szerint – még felmentették őket, mert ártatlannak bizonyultak. A harmadfokú bírói eljárással sikerült két év körüli büntetést kiszabatni, de már mindketten otthon vannak. Tehát ma a hatalom nem nyugszik addig, amíg politikai célját el nem éri, s el nem jut a tárgyalásig. Maga az ítélet végrehajtás a rezsim számára már csak „ráadás.”

Czeglédy Csaba keserűen jegyzi meg az interjúban, hogy a történelmet a győztesek írják, vagyis ezzel mintha belenyugodott volna a sorsába, hisz a jelenlegi kurzus tartósnak látszik.

A jelenlegi rezsim egyáltalán nem annyira stabil, mint amennyire látszik, különben nem lennének koncepció perek. A politikai perekben az ítéletet végső soron nem a bíróság, hanem a történelem hozza meg.

Az ötvenes években is születtek ítéletek mindenféle vallomásokra alapozva, de Sztálin halála után a rezsim egy pillanat alatt meggyengült. A politikai perekre az jellemző, hogy a széljárás változtatásával a vádhatóság is megpróbálja a magatartását változtatni. A diktatúrák egyébként soha nem stabilak, csak annak látszanak. Ezt megtapasztaltuk az ötvenes években is, amikor a hatalmon lévők magatartása az egyik pillanatról a másikra megváltozott.

Elhagyhatta a börtönt Császy Zsolt

0

Ma délelőtt házi őrizetbe került Császy Zsolt. Az úgynevezett reintegrációs program keretében folytathatja így két és fél éves büntetésének letöltését az MNV volt értékesítési igazgatója.

Ma délelőtt Herényi Károly egykori MDF-es politikus a tököli börtönből hazavitte Császy Zsoltot, aki házi őrizetben folytatja büntetése letöltését – tudta meg a Független Hírügynökség.

Császy az úgynevezett reintegrációs program keretében kérte és kapta meg azt a lehetőséget, hogy otthon töltse le két és fél éves büntetése hátra lévő részét. Korábban márciusra várta ennek bíróság általi engedélyezését – mondta el vele készült interjúnkban.

Császyt és Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgatóját a sukorói telekcsere ügyében ítélték el, Tátrait három év börtönre. Császy Zsolt tavaly szeptemberben vonult be a tököli börtönbe.

A kormánynak falaz az ügyészség? – Czeglédy nem szólalhat meg

Hiába kért interjút a Független Hírügynökség az előzetes letartóztatásban lévő Czeglédy Csabától, és hiába egyezett bele a képviselőjelölt ebbe: az ügyészség nem járult hozzá a beszélgetéshez. Czeglédy korábban nyilvánvalóvá tette, hogy tudna a kormánynak kellemetlen dolgokról beszélni.

Lassan egy hónapja, hogy Czeglédy Csaba előbb kiszabadult az előzetes letartóztatásból, majd villámgyorsan visszakerült a börtönbe, mégpedig Szegedre. Az ügyről annyit érdemes felidézni, hogy adócsalással vádolják a szombathelyi ügyvédet, nevezetesen azzal, hogy az általa működtetett diákszövetkezet foglalkoztatottjai után nem fizette meg az adót, illetve a diákok bérét sem egyenlítette ki. Czeglédy emiatt kilenc hónapja került előzetesbe, miközben határozottan tagadja az ellene felhozott gyanúkat.

Fordulat látszott az ügyben akkor, amikor elindult az országgyűlési választásokon, és munkatársai segítségével össze is szedte a jelöltté váláshoz szükséges támogatói aláírásokat. Ennek következtében megszerezte a mentességet, és a törvényi előírásoknak megfelelően szabadon engedték, hogy részt vehessen a választási kampányban. Első útja a börtönből a Hír tv-be vezetett, ahol, bízva a nyilvánosság nyújtotta védelemben, hosszan beszélt saját ügyéről, annak – szerinte – manipulatív voltáról, de ezen felül említést tett arról is, hogy számos, Fidesz-ellenes dokumentummal rendelkezik.

Többek között az Elios-ügyről is kapott iratokat,

amelyeket még nem volt ideje áttanulmányozni. Nem is lett; már másnap megjelentek a nyomozók a lakásán és visszavitték az előzetesbe.

A történet attól is érdekes, mivel időközben egy másik képviselőjelöltté vált személyt is szabadon kellett engedni, az illetőt egy brutális gyilkossággal hozták összefüggésbe. Az ő esetében azonban nem látta indokoltnak a bíróság a fogva tartást, szabadon kampányolhat, nyilván egészen április 8-ig. Ebből a szempontból égbekiáltónak tűnik az a határozat, illetve bírósági döntés, amely Czeglédynek ugyanezt a jogot – egy kisebb súlyú bűncselekmény gyanúja mellett – nem biztosítja.

A Független Hírügynökség a történtek után a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságához fordult, hogy biztosítson lehetőséget a fogvatartott Czeglédy Csabával interjút készíteni. A sajtóosztály vezetője, Orosz Zoltán őrnagy – ha ezzel nem ártunk neki – rendkívül készséges és segítőkész volt, pont úgy, mint amikor Császy Zsolt esetében kértünk, és kaptunk engedélyt arra, hogy a börtönben készítsünk vele interjút.

Ismereteink szerint a kérésről nyilatkoztatták Czeglédy Csabát, aki

egyértelmű igennel válaszolt a kérésünkre, azaz szívesen állt volna a rendelkezésünkre.

Volna, mert mint kiderült: az ügyészség nem járult hozzá ahhoz, hogy Czeglédy megszólalhasson. Azt a hivatalos levelet juttatta el a büntetés-végrehajtáshoz és a védőügyvédhez, hogy „nem járul hozzá a sajtó útján történő nyilatkozattételhez”.

Az ügyészség lojalitását ismerve a hatalomhoz igazán nem lepődhetünk meg a döntésen; tudjuk, hogy Czeglédy tudna esetleg a kormánynak, Fidesznek kellemetlen dolgokról beszélni. Az ügyészség hozzáállását jól mutatja, hogy azon a tárgyaláson, amikor Czeglédy Csaba újbóli letartóztatásáról döntöttek, az ügyészséget képviselő jogász, szerintünk kiesve szerepéből, felrótta Czeglédynek, hogy szabadulása után nyilatkozatot adott a Hír tv-nek. Mert ugyan mi köze lehet az ügyészségnek, milyen alapon fogalmaz meg véleményt azzal kapcsolatban, hogy valaki szabad emberként mit csinál, hol szerepel, kinek nyilatkozik?

Haditudósítás Budapestről

Ha valaki idegen tájakról tévedt csütörtökön Budapestre és végigvonult az „ünnepi” helyszíneken, meghallgatva az ott elhangzott beszédeket, bizonyosan azt gondolhatta, hogy a magyar fővárost napokon belül fegyverropogás zaja fogja felverni. Idézőjelbe tettem az ünnepet, mert hősünk bizonyosan nem hitte volna el, hogy épp a második legnagyobb nemzeti ünnep rendezvényeinek tanúja lehetett; mert vajon mit csinálnak ezek az emberek, ha éppen nem ünnepelnek.

Az idegen persze nem tudja, hogy mi amúgy se nagyon tudunk ünnepelni, mert – mint évtizedeken keresztül – unalomba fulladtak az ilyen napok, vagy, mint az utóbbi években, verbális, vagy valóságos csatatérré változott Budapest.

Most ugye különös hangsúlyt adott március 15-ének, hogy három hét múlva parlamenti választások lesznek Magyarországon, s persze – ne legyünk igazságtalanok – az ilyen alkalmak sehol a világon nem zajlanak teljes békében, a kormányzásért és a parlamenti helyekért küzdő ellenfelek sehol sem kímélik egymást. Mégis: ez a magyar helyzet valahogy különlegesnek, az átlagtól eltérőnek tűnhet, itt a szónokok forradalomról, leszámolásról, börtönről beszélnek; arról szónokolnak, hogy több száz évre eldől az áprilisi választások nyomán a magyarság sorsa.

Aztán több százezer embert buszoztatnak, vonatoztatnak, csak azért, hogy hitet tegyenek a kormány mellett;

az aktuális kormány melletti demonstráció igazán hungarikumnak számít. Másutt belebukik egy miniszterelnök – na jó, lemondásra kényszerül -, ha a népszavazáshoz állami forrásokat használ fel, itt azonban senkinek a szeme sem rebben, ha közpénzből kampányoltatnak a kormány mellett.

Mindezt, természetesen, nem tudjuk elmagyarázni az idegennek, ezért aztán meg se próbáljuk, ha ilyen helyzetbe kerülünk, úgy se értené.

Mint ahogy nem értené azt sem, de ezt már mi sem értjük, ha az ország funkcióban lévő kormányfője a szónoklatában kidagadt nyaki erekkel arról beszél, hogy

április után erkölcsi, politikai és jogi elszámoltatás, felelősségre vonás következik.

Vajon kiknek és miért. Mit jelent, ha az ország legfőbb ura, mert hát az, jogi leszámolással fenyegetőzik? És a hallgatósága, természetesen, boldog tapssal üdvözli a bejelentést, alig néhány kilométerrel odébb pedig szintén főszerephez jut a börtön. Lassan úgy érezheti az ember, hogy egy nagy cella ez az ország; nem csoda, ha annyian elhagyják, és még többen el akarják hagyni.

Hagyjuk is a fenébe szerencsétlen fiktív idegenünket, hogy értene bármit ebből az országból, ha mi magunk sem értjük. Mert mi magunk sem érthetjük, miért válik minden ünnepünk a harag napjává, miért kell folyamatosan azzal szembesülnünk, hogy menthetetlenül is kibékíthetetlenül több részre szakadt az ország. És azt sem tudjuk felfogni, hogy ebbe miért vonódnak be külföldi tüntetők is, vajon mit keresnek itt minden alkalommal lengyel csapatok, Orbánt istenítve.

Azt javaslom: ne nevezzük többé ünnepnek a naptár pirosbetűs napjait, fogadjuk el, hogy azok munkaszüneti napok, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a különböző politikai erők felvonultassák táborukat, és ha azt tapasztalják, hogy azok nincsenek eléggé felhergelve a másik tábora ellen, akkor ezt gyorsan, hatékonyan, ütősen tegyék meg.

Nem szeretnék persze az egyenlősdi hibájába esni, úgy tenni, mintha az egyik tizenkilenc lenne, a másik meg egy híján húsz. A kormányon lévőknek ugyanis mindig nagyobb a felelősségük, ami Magyarországon különösen igaz, hisz a centralizált hatalom kezében annyi erő összpontosult, és amellyel az elmúlt nyolc évben egyre fokozódó mohósággal élt is, hogy azzal szemben tényleg csak csenevésznek – ahogy Orbán Viktor nevezte őket – érezheti magát az ellenzék. És mert a miniszterelnök gyengének látja a hazai politikai ellenfelet – akkor persze miért akar vele jogilag is leszámolni – , muszáj egy újat, egy nagyot, egy félelmetesebbet kreálni. Ennek a képe szép fokozatosan bontakozott ki előttünk, ma már egy komoly hálózatot működtetnek a nemzetközi erők, élükön Soros Györggyel, akit ugye vissza akarunk utaltatni az Egyesült Államokba. Orbán ünnepi világában az ellenzék, a civilszervezetek, a hatalmas médiatulajdonosok – hol vannak ezek, kedves Viktor? -, nemzetközi vállalatok, mind-mind Soros kezében vannak, és ezekkel kell mind leszámolni a választások után. Amit gondolhatnánk üres fenyegetésnek is, ha például nem zárták volna be korábban a Népszabadságot, ha nem ülne börtönben Császy Zsolt és Tátrai Miklós, nem lenne előzetesben Czeglédy Csaba.

Vagyis, biztosak lehetünk benne, hogy nem üres fenyegetés, amit a magyar miniszterelnök a nemzeti ünnep alkalmával meghirdetett.

Bosszú, vélhetnénk. De vajon kin akar bosszút állni, és főként miért. Vajon azért, mert hírbe hozták a családját egy csalássorozattal? Vagy azért, mert az egyik miniszteréről azt állítják, hogy vagy ostoba, vagy gazember? Netán azért, mert a falubelijéből nem pusztán polgármestert csinált, hanem többszörös milliárdost, egyesek szerint a saját üdvére?

Nem tudjuk a választ. Csak azt, hogy Orbánt illik komolyan venni. És, ha ő jogi eljárásról beszél, biztosak lehetünk benne, hogy lesznek is. De abban is biztosak lehetünk, hogy ha az ellenzék nyer, akkor is lesznek.

Azt mondom: ne várd az áprilist.

Találkozás a börtönben Császy Zsolttal – Akár már áprilisban kiszabadulhat(na)

Két és fél év börtönbüntetését tölti Császy Zsolt Tökölön. Az Állami Vagyonkezelő egyik vezetőjeként ítélték el, az emlékezetes sukorói telekcsere ügyében. Császy továbbra is küzd az igazáért, ártatlanságának bizonyításáért, miközben abban is bízik, hogy a reintegrációs program keretében esetleg már márciusban kijöhet a büntetés-végrehajtási intézetből, ahol szeptember 19-e óta tartják fogva, és ahol az iskolában dolgozik – takarítóként. Császy abban is bízik, hogy eljön majd az az idő, amikor többségében olyan ügyészek, bírák dolgoznak az igazságszolgáltatásban, akik valóban az igazságot szolgálják és nem a hatalmat. A Független Hírügynökségnek adott interjúban újra megerősíti: ha Gyurcsány Ferenc ellen vallottak volna – a másik elítélttel, Tátrai Miklóssal együtt , akkor nem zárják be őket.

 

Bő öt hónappal ezelőtt találkoztunk utoljára, kicsit más körülmények között, de a téma nem volt más. Nyár volt, ültünk a Marczibányi tér közelében, és akkor még volt önben némi optimizmus, hogy megúszható, noha Tátrai Miklós már bekerült a börtönbe…

A megúszás szót azért itt nehezen tudom értelmezni, mert nem követtem el semmit… Mindenesetre ez egy folyamat, amely részint nem ért véget, másrészt meg nem most kezdődött azzal, hogy én bevonultam szeptember 19-étől a tököli börtönbe. 2009 őszétől elindult a lejárató kampány, a politikai megalapozása ennek a büntetőeljárásnak nevezett folyamatnak. Éveken át tartott, és rengeteg hátránnyal járt, megfosztott a normális élettől, aminek csak egy része az, hogy most bizonytalan időt el kell töltenem ebben a közegben.

A bizonytalan idő mit jelent?

Azt jelenti, hogy van egy ítélet: ez két és fél év, illetve a Tátrai Miklós esetében három év. Ennek egyharmadát elengedheti a bíróság, illetve van egy új intézmény, az úgynevezett reintegráció, ami azt a célt szolgálja, hogy az elítélt – nem szeretem ezt a szót, mert inkább politikai elítéltet szoktam használni, vagy fogvatartottat – hamarabb visszamehessen a családjához, mégpedig házi őrizet keretében. Nemsokára eldől, hogy van-e erre lehetőség, vagy nincsen. Ezen felül vannak rendkívüli perorvoslati lépések, amiket megtettünk és még meg kívánunk tenni.

Ezek közül az egyik az úgynevezett perújítás, ami most van folyamatban. Tátrai Miklós benyújtott egy perújítást, amit januárban elutasítottak, elég érdekes indoklással. Most várom az iratokat, hogy pontosan mit mondott a bíróság. De, ami hozzám eljutott az több mint furcsa. Ez még másodfokon megváltozhat; ha így lesz, akkor hatályon kívül helyezik az ítéletet, illetve felfüggesztik és akkor ki lehet jönni innen a börtönből.

Ezen kívül van lehetőség felülvizsgálati eljárás megindítására, amely például kapcsolódik ahhoz a strasbourgi eljáráshoz, amit már 2013-ban kezdeményeztem, hiszen már akkor látható volt, hogy ez nem egy törvényes és alkotmányos és nemzetközi jog által biztosított keretek közti eljárás lesz, hanem tisztességtelen, aminek a vége az, hogy bennünket elítélnek. Ezt 2013-ban már lehetett látni. Ekkor fordultam a Strasbourgi Bírósághoz, vagy fordultunk, mert tőlem függetlenül Tátrai Miklós is ezt megtette. Amikor megszületett a harmadfokú ítélet, mert első fokon elítéltek bennünket ebben az általam kifogásolt törvényes bírótól való elvonást követően lefolytatott elsőfokú eljárásban. Akkor jött a másodfokú eljárás, ahol felmentettek bennünket, ezt követően kerültünk a kúriára, ahol elég megdöbbentő módon és eljárásjogilag szerintem teljesen abszurd módon elítéltek bennünket.

Nem árt-e önmagának azzal, hogy ilyeneket mond. Azt mondja, hogy esetleg lehetősége van arra, hogy a vártnál is korábban kikerüljön innen, tehát ne kelljen egy évet se eltölteni itt börtönben. Az ilyen mondatok vajon nem lesznek-e hátrányosak az Ön számára?

Én jogot végeztem, a legjobb tanáraim voltak, ők erre tanítottak engem. Tehát, ha engem ezért felelősségre lehet vonni, akkor őket is.

De nem arra tanították, hogy amikor benn ül a börtönben, akkor mondjon ilyeneket, hanem gondolom ügyvédként…

A jog ugyanaz. Annyiban talán igaza van, hogy a jelenlegi helyzetben nem illet meg a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága. Ennek következtében valóban van veszélye annak, hogyha elmondom a véleményemet, esetleg megtorlás is érhet. Ugyanakkor bízom abban, hogy annyi tisztesség talán maradt a magyar jogrendszerben, hogy nem ér majd újabb hátrány.

Ez honnan jön ez a bizalom, mert amit elmondott az pont az ellenkezőjét sugallja.

Igen, de voltak olyan ügyészek, akik nem voltak ezt hajlandó kiszolgálni, voltak olyan bírók, akik szintén szembe mentek ezzel a folyamattal, plusz még ismerem azért a jogász társadalomnak a visszhangját ezzel az üggyel kapcsolatban. Sokak számára keltett megütközést az ítélet.

Fleck Zoltán egyetemi tanár mondta: klasszikus koncepciós eljárás volt ez, nem az ötvenes évek koncepciós eljárását hozta vissza, hanem a mai körülmények közötti koncepciós eljárás. Ezek szerint Ön is így gondolja?

Igen, hát a jogtudományban ennek megvannak az ismérvei, mitől lehet egy büntetőeljárást politikai koncepciós pernek tekinteni. Ezeknek a mi eljárásunk megfelelt. Ezen kívül van az Európa Tanácsnak is egy állásfoglalása arról, kik tekinthetők politikai elítéltnek. Két ismérve van. Az egyik az, hogy a bűncselekmény, amivel vádolják az embert eleve politikailag motivált. Itt az alapbűncselekmény is kérdéses. A mi esetünkben a hűtlen kezelés, bíróság szerint ugyanis mi nem az állam érdekét szolgáltuk. Ezt nem a bíróság dolga ezt megítélni. A másik ismérv, hogy a büntető eljárás lefolytatása is politikailag motivált. Az Alkotmánybíróság egyébként korábban már három ítéletében is kimondta, hogy az a mód, ahogy bennünket például most elítéltek, az alkotmányba ütközik. Mind a régibe, mind az újba. Ezt figyelmen kívül hagyták. Akkor az volt az érv, hogy még nem ítéltek el bennünket, így nincs is jogsérelem. Hát most megvan a jogsérelem. Az Alkotmánybíróság, ha konzekvens, meg kell, hogy szüntesse a büntetésünket.

Tulajdonképpen az volt a vád Önök ellen, hogy a vagyonkezelő vezetőiként nem megfelelően őrködtek az állami vagyon fölött?

A Vagyonkezelő vezetésének teljesen egységes volt az álláspontja: mindannyian egybehangzóan azt mondtuk akkor is és azt mondtuk később is, hogy a telekcsere a magyar állam érdekét szolgálja. Ezt a jogunkat alkotmányosan más szerv nem veheti át. Ez volt akkor a szakmai álláspont, ami mögött azért volt több évtizedes szakmai tudás. Ehhez képest úgy jelentem meg a közvélemény előtt, mint a Gyurcsány embere. Amiben annyi az igaz, hogy ő volt a miniszterelnök. Amikor én erre a pályára jöttem, akkor a miniszterelnököt Antall Józsefnek hívták, utána Boross Péter alatt is ezen a pályán voltam, Horn Gyula alatt is, Medgyessy Péter alatt is, és később Gyurcsány Ferenc alatt is.

Ön szerint van politikai hozadéka van annak, hogy Tátrai Miklóst és önt elítélték és most börtönben vannak?

Vannak, akik így gondolják. De itt nem arról van szó, hogy egy hiba történt az eljárás során. Van Handó Tündének, amúgy volt szakkollégista társamnak, az a mondása, hogy a bírói tévedés is a bírói függetlenség része. Ez így van. Azonban, ha sorozatos tévedések vannak, sorozatosan mennek szembe alkotmánybírósági és egyéb szakmai fórumoknak az álláspontjával, akkor már nehéz tévedésről beszélni, akkor már inkább kitervelt eljárásról lehet csak beszélni.

Ezt az eljárást igazából Gyurcsány Ferencnek szánták, ám a végeredmény az önök elítélése lett, erre utaltam, amikor arról kérdeztem, hogy ennek milyen politikai hozadéka van, hiszen, már bocsánat, de Önöket alig-alig ismerik…

A lényeg az volt, hogy produkáljanak egy ítéletet, amelyben igazolni lehet az eljárás jogosságát. Az eljárás során egyértelmű volt, hogy Gyurcsány Ferenc a célpont, de muszáj volt végigvinni ezt a politikai akciót.

Önök nem voltak ellene hajlandóak Gyurcsány ellen vallani, pedig azt várták volna önöktől.

Nem voltunk hajlandóak hamis vallomást tenni…

Ezért állítom, hogy az Önök bebörtönzése az eredeti cél szempontjából semmilyen politikai hozadékot nem hozott…

Igen, de ők ezt úgy kommunikálják, hogy lecsukták Gyurcsány két emberét. Ez volt a vezérszólam, noha ez tényszerűen nem igaz, hiszen mi kormányzati feladatot láttunk el.  A Gyurcsány-kormány alatt is, más kormányok alatt is, szinte azonos volt ez a szakmai gárda, aki együtt dolgozott. Itt nem arról van szó, hogy Gyurcsánynak az emberei lettünk volna. Inkább arról van szó, hogy bennünket állítottak be ebbe a szerepbe, hogy mi vagyunk Gyurcsány emberei és akkor, ha rajtunk ütnek, akkor egyben rajta is ütnek, ez volt a logikája ennek a dolognak.

Mennyire hisz abban, hogy Strasbourgig el tud jutni úgy az ügy, hogy igazságot szolgáltasson, és azt tudja majd mondani, hogy igazságtalanul ült börtönben?

Bízom abban, Strasbourg ugyanúgy fog dönteni, ahogy a Magyar Alkotmánybíróság is korábban. Bizonyos bírói testületek, ügyészek, sem adták a nevüket ehhez a történethez korábban. Tehát Strasbourg nem önmagában áll. Másrészről pedig a strasbourgi döntésben eléggé biztos vagyok, tekintettel arra, hogy már volt olyan ítélete Strasbourgnak, amilyen hasonló helyzetre vonatkozott. Nevezetesen, amikor a törvényes bíróság helyett egy tetszőlegesen kiválasztott másik bíróság jár el, hiszen a bírói pártatlanságnak az egyik alapja az, hogy ne lehessen befolyásolni, hogy melyik bíró és miért pont az a bíró jár el egy adott ügyben. A mi esetünkben pontosan az történt, hogy ne a törvényes bíróság ítélt a mi esetünkben, hanem egy olyan bíróság, amelynek egyébként nem lett volna joga ebben eljárni. Azokat a jogszabályokat, ami alapján őt akkor kijelölték, háromszor is megsemmisítette az Alkotmánybíróság, ami azért elég erős jelzés arra, hogy talán ez az eljárás nem teljesen kerek.

Befolyásolhatja az ön szabadulását a közelgő parlamenti választás?

Részint van egy adott matematika, ami a törvények alapján belőtte azt, hogy én mikortól kerülhetek szabadlábra. Ez nagyjából egybeesik a választásokkal, feltéve, ha ezt megkapom. Egyáltalán nem biztos, sőt. Mert, hogy ha korábban is szó esett arról, hogy ha jogsértéseket elkövettek, miért ne követnének el újabbakat. Ugyan bízom benne, hogy erre lehetőséget kapok, de ez teljesen bizonytalan még a mostani helyzetben. Ugyanis itt is van egy olyan gumiszabály, ami ellen nem lehet mit tenni, nevezetesen, a büntetés nem érte el a célját. Az én esetemben milyen célja lehet vajon egy büntetésnek, egy nem létező bűncselekmény esetén? Hiszen nekem ez a szakmám, hogy közgazdaságilag meg jogilag megítéljem azt, hogy mi a magyar államnak a vagyongazdálkodási érdeke. Egy nem létező bűncselekmény kapcsán több mint aggályosan lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen idekerül az ember, ahol a védekezési jogát nem tudja gyakorolni, törvényes bírójától elvonták, ha kellett meghamisították a jegyzőkönyveket is. Ezt milyen módon lehet akkor normális eljárásnak tekinteni, hol lehet akkor tőlem elvárni azt, hogy nem egy év, hanem akkor ezer év után is elérje a büntetés a célját.

Ön most bátor, vagy vak? Olyan keményen fogalmaz, hogy ezzel árthat is magának…

Én magamat nem féltem. A családomat kínozzák. Ez a büntetés rám különösebb hatással nincsen, hiszen ártatlan vagyok és tudom, hogy igazam van és tudom, hogy jogszerűen be fogom tudni bizonyítani az igazamat. Lehet, hogy nem most tavasszal, lehet, hogy csak egy év múlva, két év múlva, öt év múlva, de meg fogom tenni. Ugyanakkor értek olyan veszteségek, amik pótolhatatlanok a családomban és ezt soha semmi nem fogja nekem visszaadni. Hiába nyerek meg akárhány eljárást, hiába történne meg, amivel egyébként nem értek egyet; hogy itt cseréljünk helyet, amit egyes politikusok ajánlották azoknak, akik idejuttattak engem. Hiszen

egyik jogsértést nem lehet egy másik jogsértéssel orvosolni. Én igazságtételre és elégtételre tartok igényt.

Olyan gondolat sincs Önben, hogy azt kívánja, azok, akik ezt csinálták, azok üljenek itt az Ön helyén?

Nem, nincs ilyen gondolatom. Egyébként a magyarországi börtönviszonyokhoz képest nagyon kellemes körülmények között vagyok, mert itt legalább van fa, meg fű az udvaron, ami egyáltalán nem jellemző a magyar börtönökre. A Bv. hozzáállása is próbált valamelyest tekintettel lenni az egyéni adottságaimra, úgy látom, igyekeznek mindent megadni. Ugyanakkor viszont én ezt megsemmisítő táborként élem át. Ugyanis mind érzelmileg, mind értelmileg olyan kiszolgáltatott helyzetben van az ember, ahol megindul egyfajta roncsolódása a személyiségének. Ezt senkinek se kívánom. És nincs értelme el- és leszámolósdit játszani, viszont mindenképpen a tanulságokat fontosnak tartom, hogy megismerjék az emberek.

Már nyáron is beszéltünk róla: sok olyan meghurcolt emberrel találkoztam, akik bizony meg-megzakkantak a hosszú eljárások során. Önnél nincs ilyen veszély?

Remélem, hogy nem. Azt hadd ne én ítéljem meg, hogy a saját lelkiállapotom hogy néz ki. De az ember muszáj, hogy foglalkozzon saját ügyével. Itt most az zavar például, hogy a jogszabályokhoz nem férek hozzá.

Nem férek hozzá a perirataimhoz. Ellehetetlenítik azt a jogomat, hogy a védekezést gyakoroljam. Ezt a büntetőeljárási törvény biztosítja a terheltnek az eljárás minden fázisában, így ebben a börtönben lévő fázisban is, hogy saját maga védekezzen.

Biztosítja az Alaptörvény is, vagy Alkotmány más néven, ezzel én élni kívánok. Ezt nem tudom gyakorolni, ez nem egy normális állapot. A szabadságomat elvonhatják, én ennek jogkövető állampolgárként eleget is tettem, tehát önként bevonultam a börtönbe, amikor idehívtak. Ugyanakkor viszont

azok a jogaim, amik itt is megilletnek, azzal élni kívánok a továbbiakban is, és aki ebben akadályoz, az nem teszi ezt helyesen.

Naponta mennyit foglalkozik az ügyével?

Hát nem állandóan ezzel foglalkozom, hiszen itt részesülök egyfajta foglalkoztatásban, amivel kapcsolatban azért elég nehéz a helyzet. Azért nehéz a helyzet, mert vannak olyan objektív körülmények, amin azért a Bv. nem tud változtatni. Ő a magyar államtól ezt az eszközrendszert, ezt a feltételrendszert kapja, ez a költségvetési juttatás, ebből kell megoldani a feladatot, és ez a feladat alapvetően nem arról szól, hogy mondjuk értelmiségi emberek, akik élni kívánnak azokkal a jogaikkal, amit a törvény biztosít számukra, ezeket olyan könnyen meg tudják tenni. Tehát nem azért jutok nehezen jogszabályokhoz, mert valaki ki akar velem tolni, vagy nem jutok a perirataimhoz, mert rosszindulatúak velem, sőt, nem erről van szó, az ellenkezőjéről. Hanem olyan feltételrendszer van, amivel ezt ők nem tudják objektíve biztosítani. Viszont erre meg én azt mondom, hogy én nem jó szántamból jöttem ide, az állam kötelezett erre, akkor kérem az államot, hogy biztosítsa ezeket a feltételeket, amiket ő is megállapított. Ő rá is vonatkoznak a saját játékszabályai, jogszabályai.

Volt egy olyan terve, erről is beszélt annak idején, hogy akkor már börtönben levő Tátrai Miklóssal tartani fogja a kapcsolatot, hogy együtt, összehangolva tudjanak lépni. Tudja-e a kapcsolatot tartani?

Egyelőre úgy tűnik, nem. Ő, mikor bement, akkor vitte magával az én kapcsolattartói nyilatkozatomat, ami a mai napig nem került vissza. Nem volt ebben döntés tudtommal, tehát nem hozott az illetékes Bv. intézmény döntést arról, hogy én kapcsolattartója lehetek-e Tátrai Miklósnak vagy sem. Itt nem csak arról van szó, hogy kapcsolatba legyünk, hanem ahogy Ön is mondta, mi együtt védekeztünk. Vállt-vállhoz vetve, hiszen tudom jól, hogy Tátrai Miklós sem követett el semmilyen bűncselekményt, ahogy én sem. Egymást segítettük itt a védekezésben, hiszen a több tízezer oldal feldolgozását mi magunk végeztük el. Ahol lehetett, mi magunk végeztünk el olyan jogi munkákat, amire tudtuk, hogy mást nem tudunk megkérni. Illetve olyan ötleteink voltak, amiben szinte egymást tudtuk erősíteni. Nincs kizárva a magyar jogban, hogy együttesen lehessen védekezni. Ráadásul például a strasbourgi keresetünket egyesítették is.

Megütötte a fülemet, amikor azt mondta, hogy ebben a börtönben azért sokkal kellemesebb, már ahogy a börtön kellemes tud lenni, hogy lát fát, füvet. Ez az elvesztett szabadságnál válik hirtelen jelentőssé?

Igen, sok mindent tud az ember másképpen látni, mint előtte. A szabadságvesztés arra jó, például az előzetes is, hogy bizonyos apróbb dolgokat az ember jobban tudjon értékelni. Az, ami egy szabadlábon lévő embernek teljesen természetes, akkor hívja fel szerettét, amikor akarja, akkor találkozik vele, amikor akar. Ha akar, akkor balra lép, ha akar, akkor jobbra lép, ez a börtönben nem adott. Itt van egy hierarchizált rendszer, amit én eléggé érdekesnek tartok szakmailag, annyiból, hogy korábban elég sokat foglalkoztam fegyveres testületekkel, biztonságpolitikával és itt látom, hogy keverednek a honvédség funkciói, a rendőrség funkciói, meg a Bv. funkciói. Ezeket én elkülöníteném szívem szerint.

Én azt sem tartottam soha helyesnek, hogyha a Bv. a Belügyminisztérium alá van rendelve. Ez egy örök szakmai vita a büntetés-végrehajtás során, hogy a nyomozati jogkört is gyakorló szerveket felügyelő Belügyminisztériumhoz szerencsés-e csatolni a büntetés-végrehajtást. Erre van szakmai érv, hogy ez így is szerencsés, vagy helyes. Van olyan, ami ez ellen szól. Nálam ez egy úgymond szakmai érdekesség, meg vannak olyan jogviszonyok, amik nehezen értelmezhetők. Vannak, akik úgy gondolják, mi a legénységi állománya vagyunk a Bv-nek és nekünk az elöljáróink az itteni tisztek. Nem. Mi nem honvédség vagyunk, nem rendőrség vagyunk, hogy nekünk szolgálati elöljáróink a Bv. hivatásos állománya. Ő egy külön testület a maga hierarchizált rendszerében és mi is egy külön testület vagyunk, mi fogvatartottak vagyunk. Nekem az őrmestertől kezdve tábornokig, aki utasítást ad, annak engedelmeskednem kell.

A hierarchizált rendszerről az embernek, legalábbis nekem az jut eszembe, amit a filmélmények alapján megállapíthatunk, hogy magában az elítéltek között van egy hierarchizált rendszer, van ilyen?

Vannak erre törekvések, de a Bv. ahogy látom, ezt tudja kezelni. Itt azért alapvető, hogy mindenkinek a fizikai biztonságát biztosítani tudja. Ez az én esetemben teljes mértékben megvalósul. Ezt a minimumot, hogy legalább bántódás ne érje a rabokat. Azért a Bv. is egy erőszakszervezet. Ahol bent vagyunk, itt vannak kollégák, nem tudom máshogy nevezni a fogvatartottakat, erőszakos bűncselekményt követtek el és követnek el sorozatban. Tehát nekik ez a világképük, hogy a fizikai erőszak a megoldás és ezen nagyon nehezen változtatnak a börtön körülmények is. A Bv. azt úgy látom, hogy ezt azért a maga helyén tudja kezelni, hogy ez ne veszélyeztesse a többi fogvatartottat, vagy a fogvatartottak saját magukat se veszélyeztessék.

Hányadmagával van itt a cellájában, illetve milyen munkát végez?

Vannak előírások, hogy hány négyzetméter területnek kell esnie egy fogvatartottra, milyen étkezés kell kapnia. Ezt biztosítják. Volt olyan időszak persze, amikor nem volt meleg, csak hideg víz. Az ember azt mondja, ha a többiek kibírják, akkor kibírom én is. Nehéz körülmények között látják el a börtönőrök is a feladatukat. És itt felmerült az erőszak – mert ezt is többen kérdezték -, az őrök brutalitása. Ennek se híre, se hamva nincsen szerencsére. Ami viszont van, nem az őrök részéről, de azért itt a börtönben jelen van a verbális brutalitás. Az engem is zavar, még akkor is, ha nem ellenem irányul. Ez része annak a személyiség próbának, annak a terhelésnek, amit itt kapunk

Nem tudom, hogy feltűnt-e, hogy a kérdésemre nem válaszolt?

Nem tűnt fel, az az én hibám akkor. Ha megismételné…

Tehát, hogy milyen körülmények között van, illetve milyen munkát végez?

Hárman-négyen vagyunk egy zárkában. Ez egy viszonylag jó elhelyezésnek számít a jelenlegi zsúfolt körülmények között. WC van a zárkában, a folyosón van zuhanyzó. Az étkezés, jobb, mint az előzetesben volt. Az élelmezés minőségével lehetnek gondok, de alapvetően elégséges, amit kapunk. A foglalkoztatással kapcsolatban van némi hiányérzetem, ugyanis én 18 éves korom óta dolgozom, azóta szellemi munkakörben, nekem az a normális munka. Viszont ahogy beszéltem az erőszak kultuszról meg a fizikai erőnek a mindenhatóságába vetett hit azért helyenként megjelenik itt a foglalkoztatás terén is. Szellemi munkakört nem kaptam, fizikai munkakörben segédmunkásként vagyok alkalmazva, iskola takarítói munkakörben, amit egy kis könyvtározással tudok kiegészíteni. Ugyanakkor viszont ezt jeleztem a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészség felé is, hogy azért nem tartom teljesen normálisnak, hogy

húsz év egyetemi oktatói pályafutás után egy oktatási intézményben takarítóként szerzek olyan tapasztalatokat, amire azt mondják, hogy erre azért van szükségem, hogy a későbbi társadalmi re-integrációmat segítse, tehát magyarán szólva azért az egyetem részéről, ahol korábban tanítottam tapasztaltam és tapasztalok szolidaritási gesztusokat és ha a jogszabályi akadályok elhárulnak és újra taníthatok, akkor az eléggé hülyén fog kinézni, amikor azt mondom, hogy például a folyosót nagyon jól fel tudnám itt mosni a jogi karon.

Egyébként föl tudná? Ebben fejlődött?

Valószínűleg igen, bár azért vannak kritikus megjegyzések ezzel kapcsolatban. Tehát magát a szituációt nem tartom normálisnak. Én mondtam, hogy akkor akár ellenszolgáltatás nélkül is végzek szellemi munkát, vagy karitatív munkát itt a börtönben. A szabadságomat el lehet vonni, erre engem egy jogerős bírósági ítélet kötelez, de arra, hogy a szellemi karbantartásomat veszélyeztessék, hogy ne tudjak normális életet élni, amit még börtön körülmények között is meg lehetne tenni azt azért elvárnám. Vagy egy másik példát hadd mondjak, hogy van

egy olyan mondás, hogy minden társadalom fejlettségét az is mutatja, hogy a fogvatartottjaival hogy tud bánni. Na, most azért összehasonlítva a nyugat-európai börtönkörülményeket, meg a magyarországi börtönkörülményeket, akkor azért sokkal nagyobb különbséget látunk a fogvatartotti világ között, a nyugat és kelet között, mint a szabad társadalomban. Itt azért legalább 30-40 éves lemaradást látok.

Mostanság a túlliberalizáció mintájaként szokták említeni a norvég tömeggyilkosnak, Breiviknek a tiltakozását azért, hogy nem elég nagy a színes tv-je.  Itt mekkora a színes tv?

Van a zárkában egy, a szabványoknak megfelelő, 30 valahány centiméter átmérőjű kis tv. Nagyobb gond, hogy számítógéphez nem férek hozzá. Nekem a számítógépben vannak például a perirataim. Internetet nem lehet használni, még korlátozott internetet sem. Vagy például a jogtárhoz való hozzáférést, engem ez teljesen megbénít. Erre még nem készült fel úgy látom a büntetés-végrehajtás, hogy ezt kezelje. A fizikai körülményekhez tartozik a kriminális telefonvonal, amivel kapcsolatot tudok tartani a szeretteimmel, vagy a jogi képviselőimmel. Ilyen rossz minőségű telefonkészülékkel és rossz minőségű vételi viszonyokkal még nem találkoztam. És ráadásul ehhez hozzájárul, hogy rekord magas tarifa mellett kapom a szolgáltatást.

Az mit jelent, hogy rekord magas?

Olyan 100 Ft/perc díjjal. Minden megkezdett perc egy egésznek számít úgy, hogy folyamatosan megszakadnak a hívások. Van úgy, hogy egy 10 perces beszélgetést másfél óra alatt tudtam lefolytatni, vagy 15-20 részletben.

De milyen gyakran használhatja egyáltalán a telefont?

Naponta lehet használni, erre van egy időkeret, mindenkire ugyanúgy vonatkozik. Munkahelyen értelemszerűen nem lehet használni. Ha visszaérek a körletbe, ott tudom hívni a jogi képviselőt, szeretteimet, vagy egyéb kapcsolattartóimat, akiket engedélyhez kötötten tudok hívni. Ez nagyon sokat jelent.

Amikor ez az eddigi beszélgetésünk során a tárgyról magáról beszélgettünk, akkor rendkívül higgadt és okszerű kifejtéseket hallhattam. Akkor, amikor a családról esett szó, akkor csillant meg egy kicsit a szeme, hogy a családot teszi tönkre ez a helyzet.

Nekik büntetés ez igazában. Az, hogy emberhez méltatlan körülmények között kell néha találkozni. Sajnos legutóbb is így történt. Kértem a kivizsgálását, bízom benne, hogy megtörténik

Az mit jelent egyébként, hogy emberhez méltatlan?

Olyan zsúfoltság volt a beszélőn, hogy a párom rohamot kapott. Egymás hegyén, hátán voltak az emberek. Úgy kellett befurakodni egymás közé, mögötte is ültek. Nem csoda, hogy pánikrohamot kapott.

Tényleg a család állapota zavarja a legjobban?

Igen. Én a magam szempontjából nyugodt vagyok. Tehát az úgynevezett bűncselekményemmel kapcsolatban a jogi eljárással kapcsolatban teljesen nyugodt vagyok.

Úgy gondolom, ez a bírósági ítélet, ami engem idejuttatott, nem rám hozott szégyent, hanem azokra, akik ezt meghozták.

Ez a szakmai meggyőződésem. Szerencsére nem csak az enyém. Viszont, hogy ezzel kapcsolatban olyan veszteségeket szenvedjek el, amik pótolhatatlanok, vagy a szeretteim szenvedjenek emiatt, hát azt viszont nem tartom teljesen normálisnak. Se jogszerűnek.

Látja a saját életét a szabadulás után?

Próbálom összerakni. Egyrészt még tavasszal úgy nézett ki, hogy ez az őrület, ami kilenc éve tart, ugye 2009-től indult, az véget fog érni. A Kúria ítélete ennyiben egy teljesen új helyzetet teremtett. Eddig is iszonyú veszteséget okozott az embernek, hiszen nem tudtam dolgozni nyolc éven át. Hiszen még az ítélet előtt olyan sajtókampányt folytattak le és itt azért a sajtó felelőssége is felmerül, sajtó alatt nem azt értem, akik sajtótermékekben a saját szakmájuk szabályait is megszegve szolgálják ki ezeket az eljárásokat. Az ötvenes évek koncepciós perei se a bíróságon zajlottak, hanem ugyan úgy meg voltak ezek a sajtóban is ezeknek a felelősei és felbujtói és bűnpártolói. Úgy ahogy meg volt ez most is. Hanem a szabad és demokratikus sajtóban is voltak olyan hiányosságok, amik azért közvetett módon hozzájárulhattak ahhoz, hogy ezt az ítéletet így meg merjék hozni. Tehát, amikor bennünket nem kérdeztek meg, hanem csak az ügyészségnek az álláspontját ismételték másodközlésként, az hogy nem jöttek el a tárgyalásokra, Mondjuk azért is helyezték ki az ügyünket vidékre, hogy ne jöhessen el a sajtó, ne láthassa, hogy milyen érveket hozunk fel a vádakkal szemben. Ezek az érvek azért dokumentálva vannak. Annyiban könnyebb a helyzetünk, mint az ötvenes években, hogy azért most megvannak a periratok.

Mielőtt az ítélet végrehajtása megkezdődött, arról is beszéltünk, hogy megalakult egy, egyesület, amely az igazságtalanul elítéltek, vagy meghurcoltak mellett áll ki…

Ez az akció a bűnügyi költség vonatkozásában indult el. Az egyesület alapításában én is részt vettem, de akkor még nem gondoltam rá, hogy én leszek az első ügyfele, vagy az első ügyfelek egyike. Ez az akció arról szólt, hogy ugyebár bennünket köteleztek egy jelentős összegű bűnügyi költség viselésére. Ez hét millió forint. Kb. másfelet nekem, másfelet a Tátrai Miklósnak külön-külön és a fennmaradó részt pedig egyetemlegesen kéne kifizetnünk. A dolog érdekessége, hogy maga ez a bűnügyi költség sem állja meg a jogszerűség próbáját, hiszen olyanért is bennünket kívánnak terhelni, amit a jog szerint nem tehetnének meg. Nevezetesen olyan vádponthoz kapcsolódó bűnügyi költséget kívánnak velem kifizettetni, amiben felmentettek. Vagy olyan többletköltséget behajtani rajtunk, ami a perkitelepítéssel, tehát hogy nem a törvényes bíróság járt el, hanem helyette kiválasztott másik bíróság. Most ezzel kapcsolatosan felmerültek többlet útiköltségek, ezeket is velünk akarják kifizettetni. Úgy szól a törvény, hogy az elítéltet csak azzal lehet terhelni ilyen bűnügyi költség vonatkozásában, amiért ő felelős. Amiben engem felmentettek, azért nem lehetek felelős. Ami nem az én hibámból merült fel többletköltség, hogy nem a fővárosban tárgyalták ezt az ügyet, hanem Szolnokon, ezért szintén nem lehet bennünket kötelezni. A társadalmi gyűjtéssel kapcsolatban itt is meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak a segítségét, akik ezt megtették az elmúlt időszakban, hogy támogatásukat erkölcsileg és anyagilag így kifejezték. Ez nagyon jól esett. Ez is azt mutatja, hogy itt nem csak a mi kis személyes ügyünkről van szó ebben a történetben.

Végezetül, már mind a két részét érintettük, kapcsoljuk össze. Ha az Orbán kormány marad, lesz-e munkája?

Ahogy mondtam, én ’92 óta kormányzati, vagy állami szférában dolgoztam, nyilvánvalóan ott nem.

Másutt se túl egyszerű, hiszen ez a megfélemlítés, vagy terror, ami például a mi ügyünket is végig kísérte, ez azért elriasztja az embereket attól, hogy bennünket alkalmazzanak.

Van rá megoldás, valami szellemi szabad foglalkozásként dolgozzam, legalábbis erre törekszem. Ezt nyilvánvalóan a börtönben nem tudom megtenni. Itt a börtönben nem tudom a családomat se támogatni. Első körben ilyen távmunkában gondolkodom, hogyha megkapom ezt a könnyítést a továbbiakban. Utána pedig, azért bízom benne, hogy a körülmények lehetővé teszik, hogy újra komoly feladatokat tudjak ellátni.

Optimális esetben mikor tudjuk a szabad ég alatt folytatni ezt a beszélgetést?

Lehet, hogy már a választásokat követően közvetlenül. Tehát erre is van esély. A következő, hogyha megvan, a strasbourgi ítélet ezt ez év őszére várjuk. Bár ez egy hosszabb folyamat, mert három hónapos fellebbezési idő van, tehát az lehet, hogy átcsúszik jövő év elejére. Elvileg jövő év elejétől is megkaphatom már a feltételes szabadulást. De hát az embernek a jogbiztonságba vetett hite azért az meggyengült. Ahogy mondom, én biztos vagyok abban, hogy a jogi fórumokon én az igazamat meg fogom kapni, de hogy ez nem lesz egy rövid folyamat, abban is.

Abban is biztos lehet, hogy április 8-án nem tud szavazni.

Szinte biztos, hiszen a perújításnak helyt adnak akkor a felfüggesztik az egész ítéletet, tehát visszakapjuk még a szavazati jogunkat is. Mert itt nem csak arról van szó, hogy az ember letölti a büntetését, után öt évig még büntetett előéletűnek számít. Három évig el van tiltva a közügyektől. Még vannak olyan kis apróságok, amik ehhez a dologhoz csatlakoznak, amik pontosan arra jók, hogy teljesen ellehetetlenítsék az életben, hiszen olyan munkakörökben dolgoztam és dolgozhattam, ahol mondjuk a büntetlen előélet feltétel volt, teljes joggal. Még az sem, akik meg van győződve a mi igazunkról, az se tud alkalmazni, hiszen a jogszabály kizárná. Tehát így mindenképpen a jogi utat nekem folytatnom kell, hogy ezt az ítéletet megsemmisítsék. Ezen vagyok, ez meg fog történni. De abban is biztos vagyok, hogy nem rövidtávon. Most első lépésként azokat a törvényben lehetőségként biztosított kedvezményeket szeretném megkapni, amire van esély, amit a jog nem zár ki. Erre akár tavasszal is sor kerülhet. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan azokat a bíróság előtti jogi lépéseket is megtesszük, amiket eddig is. Tehát perújítás, Alkotmánybíróság, felülvizsgálati kérelem, Strasbourg. Amennyiben bármelyiknél olyan eredményt érünk el, akkor a büntetés, ha meg nem is szűnik, de legalább felfüggesztésre kerül.

Szóval nem törték meg?

Nem.

Én igazságtételre és elégtételre tartok igényt

0

“Én magamat nem féltem. A családomat kínozzák. Ez a büntetés rám különösebb hatással nincsen, hiszen ártatlan vagyok és tudom, hogy igazam van és tudom, hogy jogszerűen be fogom tudni bizonyítani az igazamat. Lehet, hogy nem most tavasszal, lehet, hogy csak egy év múlva, két év múlva, öt év múlva, de meg fogom tenni. Ugyanakkor értek olyan veszteségek, amik pótolhatatlanok a családomban és ezt soha semmi nem fogja nekem visszaadni. Hiába nyerek meg akárhány eljárást, hiába történne meg, amivel egyébként nem értek egyet; hogy itt cseréljünk helyet, amit egyes politikusok ajánlották azoknak, akik idejuttattak engem. Hiszen egyik jogsértést nem lehet egy másik jogsértéssel orvosolni. Én igazságtételre és elégtételre tartok igényt.”

A teljes interjú ide kattintva olvasható.

Gyurcsány Ferenc börtönbe ment

0

Gyurcsány Ferenc a Facebookon számolt be arról, hogy elment a tököli börtönbe, ahol körbejárta az intézményt, és meglátogatta Császy Zsoltot, akit egykori kollégájának, mai barátjának nevezett a posztban.

“A börtön parancsnoka korrekt, átfogó tájékoztatást adott az intézmény működéséről, majd az étkezőben megkóstoltam a börtönkosztot, meglátogattam a börtön iskoláját és könyvtárát. Ez utóbbi helyen találkoztam Zsolttal, aki most könyvtárosként dolgozik. Zsolt viszonylag jól van, fogvatartásának körülményeire nem, elítélésének jogi- politikai abszurditására annál több megjegyzést tesz” – írta a Demokratikus Koalíció elnöke a látogatásról.

Hozzátette, hogy Császyt, aki hűtlen kezelés kísérlete miatt került börtönbe, de Gyurcsány szerint koncepciós per áldozata lett, ártatlanságának bizonyítása foglalkoztatja leginkább. 

Tudom, hogy a végén sikerrel fog járni. Elképesztően sok erő van ebben az emberben, ahogy eddig, úgy ezután sem fogják tudni megtörni

– írta Gyurcsány. A posztot azzal fejezte be, hogy látogatóként még vissza fog térni a tököli börtönbe.

A Kúria a 2008-as, sukorói telekcsere ügyében ítélte 3 év letöltendő börtönbüntetésre Császy Zsoltot, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori vezetőjét. Császy szeptember 19-én vonult be a börtönbe. Ide kattintva olvashatja az interjút, amelyet a FüHü büntetése megkezdése előtt készített vele.

Halasztás nincs: Császy Zsolt is megkezdi a büntetését

Kedden reggel bevonul a tököli börtönbe Császy Zsolt, hogy letöltse a sukorói telekcsere ügyében hozott bírósági döntés alapján rászabott, minimum egyéves büntetését.

Császy Zsolt, mögötte Tátrai Miklós
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A vele együtt elítélt volt vezérigazgató, Tátrai Miklós már korábban megkezdte büntetését. A fuhu.hu-nak adott interjúban Császy többek között arról is beszélt, hogy egy nappal korábbra tiltakozó akciót szerveznek, a Demokratikus Koalíció segítségével, ahol “nem csupán az igazságtalanul elítéltek nevében szólalnak meg, hanem mindazok érdekében, akiket politikai tisztogatás keretében megfosztottak munkájuktól, egzisztenciálisan tönkretettek.”

Nos,

ez a hétfő rendezvény elmarad,

helyette csak egy közleményt juttat el a Császy Zsolt által létrehozott Nemzeti Bilincs nevű egyesület, felhívva az emberek figyelmét a hatalom túlkapásaira. Császy elmondta portálunknak, hogy a DK-nak végül nem jutott ideje, ereje arra, hogy a rendezvényt megszervezze, viszont a kedd reggeli tököli börtön előtt ott lesznek politikusai és beszédet is mondanak. Ott lesz tehát reggel negyed tízkor – Császynak 10 órakor kell jelentkeznie a börtönben – Gyurcsány Ferenc és ott lesz Herényi Károly is.

Császy az interjúban arról is beszélt, hogy

gyűjtést indítottak annak a hétmillió forintnak az összeszedésére, amely összeg a perköltségeket fedezné.

Eddig azonban csak 900 ezer forint jött össze, a DK és Herényi Károly is aktív volt a kérés terjesztésében, a szocialisták azonban eddig csak ígéretekig jutottak; nem küldték szét azt a levelet, amelyben a segítséget kérik tagjaiktól, jóllehet erre ígéretet tettek.

Császy Zsolttól azt is megtudtuk, hogy mivel feleségét a hétfői napon műtötték, halasztást kért a büntetés megkezdésére, ezt azonban megtagadták tőle.

Császy Zsolt: Gyereket se fogadhatok örökbe

A 2008-as sukorói telekcsere ügyében 3, illetve 2,5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte hűtlen kezelés kísérlete miatt a Kúria Tátrai Miklóst és Császy Zsoltot, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori vezetőit. A júniusban meghozott döntés jogerős; Tátrai Miklós már meg is kezdte a büntetését, Császy Zsolt szeptember 19-én vonul börtönbe. Tátrai csendben akart és ment a büntetésvégrehajtási intézetbe, Császy nem; Nemzeti Bilincs elnevezésű egyesületével a politikailag meghurcoltakra, valamint a mostani rendszer embertelenségeire, koncepciós pereire akarja felhívni a figyelmet. Császy 52 éves,, ügyvéd, szakmáját nem gyakorolhatja, ha kijön gyereket se fogadhat örökbe…

 

Milyen érzésekkel vonul újra börtönbe?

Eltöltöttem már három és fél hónapot ott, így tehát vannak fogalmaim. De azzal a tiszta meggyőződéssel megyek, hogy egy

politikai döntés áldozata vagyok,

pontosan úgy, ahogy Tátrai Miklós, azaz a volt főnököm, aki már bent van a börtönben. Még csak azt sem mondhatom, hogy mások helyett ültettek le bennünket, ugyanis senki nem követett el semmit, mi sem.

Nem fél attól, hogy ott bent bántódás éri? Próbálom körülírni, de nem tudom, szóval hogy nem csinálnak magából csicskát?

Nem, nem tartok ettől. Kétféle, úgymond vamzer besúgóval találkoztam bent; az egyik, aki előnyöket akar szerezni, ezért jelent, a másik a titkosszolgálati ember, akinek az a feladata, hogy információkat szerezzen.

Tátrai Miklós szeretett volna diszkréten megjelenni a büntetés végrehajtási intézetben, ön viszont mind a bevonulás előtti napon, mint pedig a bevonulás napján fel akarja magára hívni a figyelmet.

Nem magamra, hanem azokra a jelenségekre, amelyek ezt az országot jellemzik, és azokra az emberekre, akik ennek a diktatúrának az áldozatai. Tátrai valóban csendet szeretett volna maga körül, de a jobboldal sajtója ezt nem tisztelte. Akkor pedig, miért kellene nekem megvárnom, hogy ez a diktatúrát kiszolgáló sajtó szétszedjen?

Diktatúrát mond, nem fél attól, hogy rosszabbul is járhat?

Diktatúrát mondok, mert ez az. És mondja, mi érhet még engem? Muszáj valakinek felemelni a szavát, összegyűjteni azokat, akik kárvallottjai ennek a rendszernek.

Hideg polgárháború folyik itt, ezt ki kell mondani.

Az ügyészséget átalakították, senki nem emelte fel a szavát azért, hogy hány ügyészt rúgtak ki, aláztak meg, mert nem volt hajlandó kiszolgálni a valótlan vádakat. Utána a bíróságokat alakították át, mégpedig úgy, hogy kirendelt bírókat bűvészkedtek abba a tanácsba, amely az ügyünkkel foglalkozott. A törvényes bírók előtt bennünket mindig felmentettek. Remélem egyszer ki fog derülni, hogyan irányították ezeket a bírókat.

De miért nem tiltakozik ez ellen a politika?

Nem tudom. De még ellenzéki oldalról is hallani olyan megnyilatkozásokat, hogy üdvözlik ezt az eljárást. Egyébként, ahogy említette, a börtönbe vonulásom előtti napon szeretnék egy olyan nyilvános összejövetelt, ahol a politikai áldozatok, az igazságtalanul meghurcoltak gyűlnek össze és hívják fel a figyelmet arra, ami ebben az országban folyik. Ha azt hiszi, hogy ehhez kapok támogatást az ellenzéktől, akkor nagyon téved. Pedig csak a vak nem látja, hogy milyen eszközökkel hozzák az ítéleteteket. Összefoglalóan úgy fogalmazhatnék: a rendszerszintű támadás ellen nincs rendszerszintű védekezés.

Szóval magukra hagyták önöket?

Direkt elszigetelnek bennünket.

Kicsit durva lesz, amit kérdezek, kérem ne sértődjön meg: sok olyan politikai szereplővel beszélgettem, akit ez a rendszer meghurcolt, és szinte mindegyiknél az volt a benyomásom, hogy egy kicsit bekattant…

Ennek épp az az oka, amiről az előbb szó esett: szinte mindenkinek magának kell megvívnia a harcát, összegyűjteni a vádakkal szemben a megfelelő cáfolatokat, tanulni szakkönyvekből, megfizetni a szakértőket. Éjjelünket-nappalunkat kitölti ez az árnyékbokszolás; gondolja csak el, mi

nyolc éve hadakozunk a semmi ellen. És mi a vége? Megyünk a börtönbe.

Éppen ezért alapítottuk az egyesületünket, a Nemzeti Bilincset, hogy legyen, aki képes professzionális védelmet nyújtani a szervezett joggal való visszaélés ellen. A konkrét személyek mellett kiállnak, ha kiállnak, de intézményesen semmit nem tesz az ellenzék sem. Érdemi támogatást egyik párt részéről sem észleltem.

Vajon miért? Mindenki fél, mindenkinek van takargatni valója?

Az a helyzet ma, hogy mindenkiről ki lehet bármit találni. Azok pedig, akikről meg úgy gondoljuk, hogy elkövethettek valami csintalanságot, azoknak meg nincs félnivalójuk, mert feltehetően a jelenlegi kormánypárt tagjaival követtek el valamit. A mi esetünkben azért merték ezt így megcsinálni, mert tudták jól, hogy semmi közünk nincs a Fideszhez. Ugyanakkor persze nem is követtünk el semmit. Ismerünk olyan esetet, amikor elindítottak valaki ellen egy eljárást, majd amikor a meggyanúsított olyan tanúkat kért kihallgatni, akik az előző Orbán-kormány prominensei voltak, mert az ügy visszanyúlt egészen addig, nos, akkor gyorsan elfelejtették az egész eljárást. Ma tehát olyan rendszerben élünk, ahol másokról bármit kitalálhatnak, a sajátjaikat viszont eltüntetik.

Ez a Nemzeti Bilincs nevű egyesület képes lehet valamilyen védelmet nyújtani?

Hát még a kezdeti stádiumban vagyunk, nem gondoltam volna, hogy én leszek az első, akit támogat az egyesület. Most

elindítottunk egy gyűjtést, hogy legalább azt a hétmillió forint bűnügy költséget ne nekünk kelljen előteremteni.

Ha összejön, akkor talán ez is egy válasz a hatalom felé, hogy van itt társadalmi szolidaritás, az emberek látják az igazságtalanságot. Amúgy kaptam facebookon olyan ajánlatot is, hogy átvállalnának egy-egy hónapot a büntetésemből… Ez mutatja, hogy a társadalom jelentős része tudja, mi történt.

Biztos ebben?

Egy jelentős része tudja, a többieket meg talán fel lehet világosítani. Egyetemista koromban tanultam a koncepciós perekről, most is tudni fogják az emberek, hogy ez az volt. Nekem nincs mit szégyellnem, de a szakmának meg kell ismernie, micsoda jogi tévedések, manipulációk nyomán született meg az ítélet.

Van esély arra, hogy a pert nemzetközi szintre víve a végén győzzön az önök igazsága?

A strasbourgi bíróságon az ügy már folyamatban van. Azért is van remény, mert még a  szempontjaikat, törvényeiket sem tartották be. Arra például van több alkotmánybírósági határozat, hogy nem lehet az ügyeket ide-oda, tetszés szerinti, vagy inkább ízlés szerinti bíróságokra rakosgatni.

Gyurcsány Ferenc egy televíziós műsorban azt mondta, hogy ha őt ültették volna le, biztosan még keményebben, még harcosabban jön ki a börtönből. Ön mit gondol, ha kijön, keményebb lesz?

Senkinek nem hiányzik ez a végtelenül aljas dolog. Mi normálisak akarunk lenni, hogy visszautaljak egy előző kérdésére, úgy akarunk kijönni. Az igaz, hogy nem fognak bennünket megtörni, az igaz, hogy az ellenünk elkövetett jogsértés ellen még határozottabban lépünk majd föl és kérünk igazságot, és meggyőződésem, hogy ez meg is fog történni. Ugyanakkor

semmilyen igazságtétel nem teszi meg nem történtté azokat szenvedéseket, amelyeket a családomnak okoztak.

Nem lehetek a társam mellett egy fontos műtétnél, vagy nem engedtek ki a pótanyám temetésére, ezeket a kínzásokat nem lehet utóbb orvosolni.

Egzisztenciálisan milyen károkat okoztak önnek?

Lassan nyolc éve nem tudok dolgozni. A lakásomat, a kocsimat el kellett adnom, családi, baráti segítségekből éltem. Most tavasszal kaptam ugyan egy jogászi végzettségemnek megfelelő állást, de ugye ennek most vége. Azt hittem a bíróság végleg felment, egy pillanatig sem hittem, hogy ennek ellenkezője történik. Egyébként meggyőződésem, hogy egyszer ezeket a történéseket az egyetemeken tanítani fogják; azt ugyanis, hogy kényszeríti a politika a bíróságokat igazságtalan döntésekre.

Ha kijön a börtönből, akkor dolgozhat ügyvédként?

Eltiltottak a közügyektől is.

Még gyereket sem fogadhatok örökbe, azt is megtiltották.

Miattam a családomat sújtják aljas és alkotmánysértő módon. Amúgy ez a dolog egyik lényege: ha bennünket nem tudnak megtörni, akkor a családunkat támadják.

Tönkrement a családi élete?

Nem, van egy párom, aki nagyon sokat szenved miattam, az egzisztenciális nehézségek őt is érinti, nem tudunk normálisan élni.

Gyereke van?

Nincs, régóta szeretnénk, sajnos az évek óta tartó feszültség is oka lehet a sikertelenségnek. Lombikprogramban vagyunk, azt meg ugye azért nem lehet folytatni, mert be vagyok zárva.  Most nem tudunk kezelésre járni, utána meg, ha szeretnénk örökbefogadni egy gyereket, nem tehetjük, a közügyektől való eltiltás miatt.

Ez egy igazi aljas ítélet, aljas módon meghozva.

Persze bízom abban, hogy van még olyan bíróság Magyarországon, amely képes korrigálni ezt az ítéletet, de azt a sok szenvedést, amelyet egy kitalált, kreált üggyel okoztak, azt senki nem orvosolhatja már.

Az eljárás során többször nyilatkozták: ha Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnökre tettek volna terhelő vallomást, megússzák a börtönt. Ezt kifejezetten mondták önöknek?

Ráutaló mondatok voltak, célzások. A rendszer dominó-szerűen működik: próbálkoztak az én munkatársaimnál, alulról felfelé haladva, hátha eldől a dominó, mindenki vall a másikra, felfelé. Ezt ők vádalkunak szokták nevezni, pedig ez zsarolás.

Mikor érkezett el az a pillanat, amikor azt érzete, mégiscsak elítélik?

Az utolsó másodpercig hittem a felmentésünkben, legrosszabb esetben a megismételt eljárásra gondoltam. Nem hihettem, hogy képes a bíróság megváltoztatni a tényeket, a gombhoz varrni a kabátot. Számba adtak olyan mondatot, amit tényszerűen igazolható, hogy nem mondtam.

Úgy tudom Tátrai Miklós családja már külföldre települt…

…Gondolom nem jókedvükben tették…

…Ön ragaszkodik Magyarországhoz?

Igen, több szempontból is; a családomnak történelmi gyökerei vannak ebben az országban, de persze gondolkodni kell azon, hogy emigrációba kényszerítenek. Ha itthon nem tudok dolgozni, muszáj emigrálnom, ami, nem mellesleg a céljuk is.

Könyvet fog írni a börtönben?

Igen, a rendszer lényegét akarom megírni, hogy mindenki megértse, mi zajlik itt. Ezen kívül van egy disszertációm „Piszkos Jogtan” címmel, amit be akarok fejezni, a joggal való visszaéléseket mutatja be az elszámoltatási ügyekben. Másként: hogyan válik, mint minden diktatúrában, a jog a politika szolgálólányává.

Ahogy hallgatom önt, elég higgadtan beszél. Nincs önben indulat?

De van.

Bosszúvágy?

Elégtételvágy igen.

Bosszú nincs, nem akarok lealacsonyodni oda, ahol ők vannak.

Egyrészt azt akarom, hogy mindenki ismerje meg azokat a szörnyűségeket, amik az ilyen ítéletekhez vezettek, illetve, akik az ilyenekben részt vettek, azok kapják meg a büntetésüket. Tisztességes eljárásban.

Nem keresi a kifejezéseket, élesen fogalmaz, miközben azért még lehet önnek is félnivalója.

Igen, így van, ezért már a börtönben (ha kijövök) kérni fogom a politikai elítélt (menekült) státuszt. Bármit kitalálhatnak újra ellenem. Mégis muszáj beszélnem, cselekednem, mert tudatni kell, hogy az az aljasság, amit ellenünk elkövettek, az vissza fog rájuk hullani. Mi politikai elítéltek vagyunk, és akik politikai ítéletet hoztak, azok nem úszhatják meg következmények nélkül.

Hány éves most?

52

Csak azért kérdezem, hogy hova helyezzem az optimizmusát…

A családunkban már hárman is, különböző történelmi korokban ültek, ugyancsak igazságtalanul és politikai okokból, börtönben. Ez azért erőt ad.

Optimális esetben mikor jöhet ki a börtönből?

Egy év múlva.

Az elégtétel lesz majd önnek, ha bekerül a történelemkönyvekbe, akárcsak az ötvenes évek koncepciós perei?

De meg fog történni. Azonban a saját életemben szeretnék elégtételt kapni.

A csoda az teljesen kizárt, azaz hogy előbb hagyja el a börtönt, mint egy év?

Nem, tettünk ennek érdekében jogi lépéseket, az ítélet felfüggesztésére, de ahogy a jelenlegi magyar bírósági gyakorlatot látjuk, erre vajmi kevés az esélyünk. Aki azt hitte, hogy a mostani ítélettel lezárták a történetet, nos tudatom: nem lesz vége.

Természetesen mindennek van kockázata,

hiszen eddig is ez történt: bármikor kitalálhatnak új dolgokat. Most ugye én egy kísérletnek voltam a bűnsegédje, ki gondolta volna hogy létezik ilyen. Sajnos azért is megtörténhetett, annak oka a baloldal megosztottsága is.

Hisz abban, hogy az a mozgalma megmozgatja a társadalmat?

Szeretném…

Szeretni lehet, de hiszi-e hogy lesz ilyen?

Muszáj lenni, mert az elfogadhatatlan és példátlan a demokráciákban, hogy a nem politikai szereplők ellen is politikai hadjáratot indítottak. Most egy teljhatalomra törő társaság szétverte a közigazgatást, mindent, ahogy mondani szoktam: csak az Állatkertben nem vette át a hatalmat ez a garnitúra.

Voltak ebben a történetben olyanok, akiket barátnak, társnak hitt, de csalódnia kellett?

Sokan könnyűnek találtattak…

FRISS HÍREK

Eurószázmill...

Kultúrharc a...

A főváros ne...

Ingyen bérle...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK