Kezdőlap Címkék Börtön

Címke: börtön

Alekszej Navalnij: sosem voltam allergiás!

0

Súlyos bőrbetegséggel börtön kórházba vitték Putyin elnök legfőbb politikai ellenfelét. Vörös foltok jelentek meg a nyakán, éjszaka pedig nem tudott aludni, mert égető fájdalmat érzett a bőrén. A börtön orvos azt mondta: allergia.

“Sosem volt semmiféle allergiám!” – írta a bebörtönzött ellenzéki vezető. Aki blogján annak a gyanúnak ad hangot, hogy megmérgezték! Követeli, hogy a cellájában levő kamera felvételeit mutassák meg az ügyvédjének! Alekszej Navalnij feltevései szerint ugyanis valaki idegmérget csempészett be a cellájába míg ő a börtön udvaron sétált.

Putyin rendőrei nemrég brutálisan szétvertek tüntetéseket, és több mint ezer embert őrizetbe vettek. Az Európai Unió követeli Moszkvától , hogy bocsássa szabadon a tüntetőket. Putyin elnök népszerűsége csökkenőben, mert a gazdaság stagnál, az életszínvonal szintén. Az államfő kénytelen volt visszavonni egy népszerűtlen nyugdíj reformot. Az államkincstárba viszont pénz kell! Ezért Putyin úgy rendelkezett, hogy a nemzeti vagyon alapból 55 milliárd dollárnak megfelelő rubelt tegyenek át a költségvetési tartalékba. Ezt gazdasági szakértők kockázatos lépésnek tartják, mert a nemzeti vagyonalapot a válságos időkre hozták létre. A kőolaj és földgáz exportból bejött pénzek egy részét helyezték el itt – a norvég vagyonalap mintájára. Csakhogy a norvégok nem szoktak ekkora pénzeket kivenni az alapból! Putyin sem jókedvében tette ezt hanem azért, mert tudja: népszerűsége elsősorban azon áll vagy bukik, hogy milyen életszínvonalat tud produkálni Oroszországban. Moszkvában élénken érdeklődnek Erdogan helyzete iránt:

a törökök majd mindenható ura minden választást megnyert az elmúlt 15 évben – elsősorban azért, mert Törökország lakóinak többsége még sohasem élt ilyen jól!

Amióta megállt a növekedés, stagnálni sőt süllyedni kezdett az életszínvonal, Erdogan népszerűsége megindult a lejtőn lefelé. A legutóbbi helyhatósági választásokon elveszítette Törökország három legnagyobb városát: Isztambult, Ankarát és Izmirt! Putyin ezt szeretné elkerülni. Ezért tartja börtönben politikai ellenfelét, Alekszej Navalnijt, és ezért pumpál hatalmas összeget a gazdaságba, hogy megelőzze rendszerének a megroppanását Oroszországban.

RAMIL SAFAROV (a baltás gyilkos) MAGYARORSZÁG MEGMENTŐJE – II. rész

Visszakanyarodva Ramil történetéhez, rengeteget beszélgettünk az alatt a három év alatt, amíg együtt voltunk, és számtalanszor vetődött fel a gyilkosság. Látszott rajta, hogy nyomasztja, még ha próbálta titkolni is. De egyszer mondott valamit, ami nagyon elgondolkodtatott.

Azt mondta: „Nem csináltam mást, mint amit a zsidók csinálnak. Vagy az amcsik. Csak ők profi gyilkosok, és nem kapják el őket. Én csak a nemzetem ellen elkövetett bűntetteket bosszultam meg, még ha amatőr módon is.”

A szemem előtt vált egyre radikálisabb, szélsőségesebb iszlamistává. A barátságunk olyan ponthoz érkezett, amikor már teljesen őszinték voltunk egymáshoz, nem voltak titkaink. Főleg, hogy angolul vagy oroszul beszélgettünk, nem fenyegetett bennünket az a veszély, hogy mások esetleg beledumálnak. 2010-ben, amikor a Koszi klán tagjai (Szövő, Joe és Kukker) házi őrizetbe kerültek, majd a többi Rezervátumlakó is követte őket, egyedül maradtam a Rezervátumban, és ez idő tájt a napból hat-hét órákat beszélgetéssel töltöttünk.

A rácshoz vittem a stokimat, arra ültem, Ramil pedig közel ült a vasalt ajtajához. 3 méterre voltunk egymástól, két jó barát, mégis egy vastag rács és egy tömött vasalt ajtó választott el bennünket egymástól.

Ha a Gyűjtő B épületének az alagsorát egy szóval kellene jellemeznem, csak egyetlen szó jut az eszembe: „mészárszék”.

Soha nem tapasztalt brutalitás folyt. Már említettem más írásomban is, hogy alig volt olyan nap, hogy a smasszerok ne verjenek félholtra vagy ne kínoznának valakit. Az áldozatok többsége cigány volt, 10-ből 9 biztos. A barbarizmus 16.00 óra után kezdődött, amikor az intézményvezetők hazamentek, és reggelig tartott. A hétvégék még ennél is durvábbak voltak. 2009-ig egyedül próbáltam harcolni a brutalizmus ellen, nem túl nagy sikerrel, majd 2009-ben tudtom nélkül Ramil is ringbe szállt.

Egyetlenegy magyar fogvatartott sem merte felemelni a szavát az ellen, ami ott folyt. Sőt! Ha rám rontottak a fekete kutyák, inkább még őket támogatták. Aztán Ramil érkezésével már ketten lettünk. Pont az ő ajtaja előtt rugdostak vagy hatan-heten egy szerencsétlen cigányt, amikor egy hatalmasat rúgott az ajtajába, majd kiüvöltött, hogy: „Stop it!” (Abbahagyni!)

Csak pár napja volt ott, és egyáltalán nem jó referenciával érkezett. Az, hogy „beszólt” a smasszeroknak, csak rontott a helyzetén.

Egy kívülálló valószínűleg nem lát abban semmi kockázatot, ha egy fogvatartott rászól a smasszerokra, miközben azok éppen egy másik fogvatartottat vernek. Pedig óriási kockázattal jár. A magyar börtönökben a smasszerok egy része úgy viselkedik, mintha kiskirályok lennének. Nem tűrnek el semmilyen kritikát. Ez egy zárt világ, ahol a jelvény az úr.

Ramilt a „beszólása” után folyamatosan szívatták. Az aktájából és a napi teendőiből is tudták, hogy szorosan kötődik az iszlámhoz, ezért ezen a ponton támadták. Tudták, hogy nála veréssel és egyéb más szokásos fenyítésekkel nem érnek el semmit, mi több, féltek is tőle, ezért olyan pontot kerestek, ahol a legtöbbet árthatnak neki úgy, hogy az ő testi épségük ne kerüljön veszélybe. A pszichikai terror sokszor hatékonyabb, mint a fizikai fenyegetések.

A cellájának kamerájából jól látták, hogy mikor imádkozik, és ekkor zavarták, hogy ne tudja a napi ötszöri imáját végigcsinálni. Hetente többször végeztek zárkaellenőrzést nála, és ezek alkalmával arra próbálták kényszeríteni, hogy vetkőzzön le meztelenre. Idegen férfiak előtt meztelenre vetkőzni egy muszlim férfi számára a legmegalázóbb dolog. Homoszexuális tartalmú képeket és cikkeket dugdostak be a cellájába, vagy éppen örmény napi- és hetilapokat. A börtön két transzvesztitáját – Erzsit és Jennifert – arra kényszerítették, hogy menjenek oda Ramil cellájának ajtajához, lenyitották a tátikát, és udvaroljanak neki, valamint pikáns dolgokat kérjenek és ajánljanak fel. Az iszlámnak olyan a homoszexualitás, mint kereszténynek az ördög.

Egyik alkalommal sikerült Jennifert elkapnom, és úgy rántottam a rácsnak, hogy hetekig a rács mintáját viselte az arcán. Aztán közöltem vele, ha még egyszer meglátom a Ramil közelébe, kitépem a nyelvét és feldugom a szétkúrt seggébe. Többet nem jött le az alagsorba, pedig a smasszerok keményen követelték tőle. Erzsi attól kezdve nagyon vigyázott, hogy se én, se Ramil el ne kaphassa. Távolról mutogatta műmellét és perverzkedett.

Ramil egyedül volt egy idegen országban, amelynek a nyelvét sem beszélte. Egy rakás elfajzott, embertelen smasszer gyűrűjében. Az ügyvédje, aki hatalmas munkadíjat vágott zsebre, le sem szarta a bírósági ítéletet követően. Minden perc az életében pokol volt.

Hetek, hónapok teltek el úgy, hogy nap mint nap megalázták. Mégis minden nap reggel 9.00 órakor úgy lépett ki a cellájából letudni a napi egy órás szabad levegőn eltölthető köröket, mint egy igazi férfi: felemelt fejjel. A legtöbb embert már maga a magánlét is megtöri. Saját magamról tudom, nem könnyű éveken át napi 23 órában egyedül bezárva lenni egy cellában, hogy minden nap, amikor arra az egy órára kinyitják a cellád ajtaját, ahonnan megbilincselve, egy rohadt döggel a sarkadban, akit legszívesebben cafatokra tépnél, férfihoz méltóan lépj ki a sétaudvarra vezető ajtón. Erre csak nagyon kevesen lennének képesek, és nagyon kevesen is képesek.

Amikor Ramilt odahozták, én már túl voltam azon, hogy megvívjam a saját háborúmat a jelvényesekkel. Nekem sem volt egyszerű, mégis óriási előnyöm volt vele szemben: beszéltem a nyelvet, és volt egy rohadt jó ügyvédem, aki minden fenyegetés ellenére makacsul ragaszkodott hozzám. Ha csak csúnyán néztek rám, már ment is a feljelentés. Ha egy nap nem hívtam, már hívta a BV-t, mi van az ügyfelével, beszélni akar vele.

De Ramil egyedül volt, és ezt ők is tudták, mint ahogy azt is, hogy aki egyedül marad a Roncsgyárban, az bármilyen erős is, bedarálják. Főleg, ha a társadalom is teljes egészében megveti, ahogy őt is megvetették. Ramil egy elvetemült gyilkos volt a magyar társadalom szemében, és a kutyát sem érdekelte, hogy mit tesznek vele.

A smasszerek intelligensebb részével ez idő tájt már kimondottan jó volt a viszonyunk. Belátták, sokkal jobban járnak, ha kompromisszumot kötünk, és amiben tudunk, inkább segítünk egymásnak. A korrupciónak vannak jó oldalai is.

Sokáig rágódtam azon, hogy szóljak-e Ramil érdekében pár szót, és a már-már fanatikus kitartása az elvei mellett végül meggyőzött. Tetszett a srác tökössége.

Nehéz döntés volt, és fennállt a veszély, hogy sokkal többet veszítek vele, mint amit nyerhetek. A börtönben az ember, ha valaki mellé odaáll, az azt jelenti, hogy a jövőben osztoznia kell annak a tetteivel, és tettei következményeivel is.

De tetszett, ahogy kiállt a maga elvei mellett, és még így is maradt ereje, hogy azokért is kiálljon, akiket az alagsorban bántalmaztak. A viselkedéséből és tetteiből azt szűrtem le, hogy nem rossz ember. Teljesen más, mint azt a sajtó sugallja. Az elvetemült gyilkos mögött szerintem egy érző emberi szív van, óriási bátorsággal. Ezért úgy döntöttem, megéri szólni pár szót az érdekében.

Figyelmeztettem az osztályvezetőt, akivel számos igen komoly csatán voltunk már túl, hogy ha nem fejezik be a „baltás gyilkos” – így hívta Ramilt a sajtó, a politika, a börtönigazgatótól a legutolsó smasszerig mindenki – megaláztatását, fel fogom jelenteni az intézményt. Ha valaki, akkor ő jól tudta, hogy nem viccelek, és minden ehhez szükséges feltétel a rendelkezésemre áll. Aztán szóltam azoknak a smasszeroknak, akikkel jóban voltam, hogy szeretném, ha Ramilt békén hagynák. „Persze”, mondták, „semmi gond”. A rohadékokkal nem volt mit tenni, vagyis a jelvények azon részével, melyeknek egyetlen erényük volt a jelvényükön kívül, a primitívségük. De így is lényegesen csökkent a Ramilt ért atrocitások száma.

Közben együtt léptünk fel az alagsorban zajló verések és kínzások ellen, amelynek eredményeként azok száma is lényegesen csökkent. Hosszú évek után volt olyan hét, hogy senki sem üvöltözött a verések fájdalmától, nem könyörgött az életéért a kínzások alatt. A csönd és nyugalom a legdrágább kincs itt benn, és végre megkaphattuk.

Persze az osztályvezető és csatlósai nem nézték jó szemmel, hogy immár ketten vagyunk, akik bármikor feljelenthetjük őket azért a brutalitásért, amit itt az alagsorban folytatnak, de be kellett látniuk, ketten már pont elegek vagyunk, hogy a vád megállja a helyét, és lapátra tegyék őket. Nem volt más választásuk, engedniük kellett, és a határokat, ameddig csak lehetett, ki kellett tolniuk. Ramil engedélyt kapott heti kétszer sportra és napi 10 perc telefonálásra. Máshol Európában ez szégyen lenne, Magyarországon ez jutalom, kiváltság volt.

2010-ben Ramilnak meghalt az édesanyja. Kért plusz fél órát, hogy hazatelefonálhasson. Nem kapott. Eljött a barátnője, Sebnem, meglátogatni. Hat év után az első látogatója. Kérte, hogy kapjon az egy óra beszélő helyett két órát, mégiscsak messziről jött, és nagyon ritkán van beszélője. Nem kapott. Kapott viszont plexis beszélőt. Még egymás kezét sem tudták megérinteni, egymás illatát sem érezhették. Rohadtul fájt neki, de nem látszott rajta, csak nekem mondta, mennyire rossz neki. Napokkal később mondta el. Egymagában gyászolt, semmivel sem volt az a nap más, mint a többi. Legalábbis az intézményi élet részéről.

Láttam, hogy mennyire szenved, hogy nem tud hazatelefonálni, hogy a család mellett legyen, ha másképpen nem megy, legalább telefonon. Estére rendeztem neki egy mobilt, amin egész reggelig a pokróc alatt, hogy a kamerában ne lássák, beszélhetett az édesapjával és a testvéreivel. Ez volt az a nap, amikor már nem barátok voltunk, hanem – ahogy ő mondta – „soul brother’s”-ek, lélektestvérek. A magyar börtönben, amit két ember tud, az már nem számít titoknak, ezért azt, hogy van mobilom, eddig nem említettem neki sem. De ennyi idő után már 100%-ban megbíztam benne, és ő hálás volt, hogy a családjával „lehetett” az anyja halálának idején..

Az imádkozás lett végképpen a legfontosabb dolog a számára, és soha, semmiért sem szakította félbe. Mindenkinek meg kellett várnia, míg befejezi, ha éppen az idő tájt keresték, de ha én szóltam neki, hogy „Arkadas”, miattam félbeszakította, és jött az ajtóhoz meghallgatni, mit szeretnék. Ez volt a legnagyobb megtiszteltetés a részéről, amit valakiért megtett. Sőt, egy idő után nem múlt el nap, hogy ne imádkozott volna értem és a családomért. Én voltam az egyetlen „hitetlen”, akiért imádkozott.

Kettőnk közös harcának köszönhetően egy ideig nyugalom telepedett az alagsorba. Mármint ahhoz képest, amilyen általában volt. Azt mondtuk, hogy a kora esti órákban barbárkodjatok, miután hazamentek a fejesek, de késő estére álljon vissza a rend, mert aludni szeretnénk. Nagy nehezen megértették, és így is lett.

Pár hónapig be is tartatott ez a „szabályzat”, de aztán egyik éjjel arra ébredtünk, hogy ismét valakit csépelnek kíméletlenül. Zengett az egész alagsor az ordítástól.

Másnap reggel megtudtuk, hogy P. Zoltánt hozták át az A épületből hozzánk, a B épületbe.
P. Zoltán volt az a barom, aki állítólag a Keletinél szándékosan halálra gázolt egy rendőrt menekülés közben. Hetekig verték, kínozták napjában vagy tucatszor. A többiekkel már abba kezdtünk el fogadni, hogy meddig bírja, mikor fogják megölni, mert azt, amit vele műveltek, nagyon kevés ember élte volna túl. Sem előtte, sem utána nem láttam, hogy valakit ilyen kegyetlenséggel bántalmaztak volna ilyen hosszú ideig.

Pár nap után, mint régebben, most is tiltakozni kezdtünk Ramillal. Az a kutyás smasszer, aki a cigány származása okán is igyekezett jól megfelelni kollégái elvárásának, és az extrém brutális smasszerok közé tartozott, nemtetszését fejezte ki Ramilnak, amiért szóvá tette, hogy reggel fel fogja őket jelenteni. Attól a naptól kezdve folyamatosan szapulta Ramilt, aki nem volt az a panaszkodós fajta, ezért napokig nem is tudtam az esetről. Az utolsó pillanatban szereztem tudomást az egészről, amikor Ramilt agyonvasalva éppen sétára kísérték, és várakoznia kellett pár percet, hogy fent megtisztítsák a terepet. Pont az a kutyás volt szolgálatban, és Ramilra uszította a kutyáját, csakhogy a hatalmas kaukázusi grizzly nem ijedt meg, hiába csaholt habzó szájjal milliméterekre tőle a véreb.

Azzal az ártatlan arckifejezésével előbb a kutyára mosolygott, majd a gazdájára, aztán felém fordult és annyit mondott angolul, hogy most megbassza a kutyát is, meg a gazdáját is. Nem szó szerint értette, de akkorát rúgott a kutyába, hogy az métereket repült a pórázt fogó smasszerral együtt.

A kutyás rögtön, bátor férfi módjára megnyomta az övén lévő riasztót, ami riasztotta társait, akik rohanva érkeztek az alagsorba. A kutyás akkora patáliát csapott, mint egy hisztis öregasszony, hogy ez a faszszopó köcsög megtámadta és megrúgta a kutyáját. Valószínűleg a kollégái tudták, hogy ő sem az az ártatlan fajta, mert Ramilt visszazárták a cellájába úgy, hogy még csak nem is szidták. Ettől sokkal kevesebbért már elcsattant egy-két saller, de általában az ilyesmiért a szart is kiverték az emberből.

Aznap délután az osztályvezető felkeresett, és megkérdezte, mi történt pontosan? Elmeséltem neki azt, amit láttam, hogy a kutyás ok nélkül Ramilra uszította a kutyáját, Ramil pedig arrébb rúgta. Majd azt is elmondtam, amit Ramil azután mesélt el, hogy visszazárták a cellájába, hogy már napok óta szívózik vele ez a kutyás, és a türelme a végét járta. Nagy Pista az első idők konfliktusai után többször is meghallgatott, ha valami „extrém” dolog történt az alagsorban.

Egy jó darabig aztán nem láttuk ezt a kutyást, majd az egyik volt kollégája elmondta, hogy áthelyezték a rendőrség kötelékébe! Rendőr lett belőle.

Az egész ügyből semmi sem lett, pedig nagyon vártuk Ramillal, hogy legyen belőle bírósági per, hogy beszámolhassunk, mi folyik itt az alagsorban, és úgy általában a BV intézményben. Sajnos eltussolták ezt is, mint oly sok minden mást is.

Az alezredes felismerte a helyzetet, hogy csak veszthet, és mivel választások előtt állt az ország, amikor a helyezkedés ideje van, nem hiányzott neki egy per, amiből biztos vesztesként jönne ki.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy jól gondolkodott, minthogy miután Kaposváron a smasszerok halálra vertek egy fogvatartottat, és leváltották az intézmény parancsnokát, ő kapta meg a zsíros állást.

Folytatjuk…

Előző rész >>>

Mi van? Börtönt neveztek el Magyarországról? Hát nem, de azért érdekes…

Brazília egyik leghíresebb börtönét úgy hívják, hogy Nélson Hungria. És ugye Hungria azt jelenti portugálul (és más nyelveken is), hogy Magyarország.

Persze ha kicsit utána nézünk, kiderül, hogy nem Magyarország nevét viseli a börtön, hanem egy Nélson Hungria nevű férfiét, aki az ország egyik legbefolyásosabb büntetés végrehajtási szakértője volt, számos szakkönyvet írt, karrierje csúcsán a szövetségi legfelsőbb bíróság tagja volt, még 1951 és 1961 között, tehát a katonai diktatúra előtt. Azért pont Magyarország, azaz Hungria a vezetékneve, mert az egyik őse egy magyar jezsuita szerzetes volt, aki a 19. század első felében érkezett Brazíliába. Ő vette fel annak idején az Hungria nevet.

A róla elnevezett börtön Minas Gerais szövetségi államban, Belo Horizonte közelében található és az utóbbi időben sokat szerepelt a hírekben. Ma éppen azért, mert a Minas Gerais-i legfelsőbb bíróság megtiltotta további elítéltek bezárását a borzalmasan túlzsúfolt Nélson Hungria börtönbe. A fegyintézet kapacitása 1640 fő, de már mintegy kétezren raboskodnak benne. Nem véletlen, hogy korábban többször, idén áprilisban is azzal szerepelt a hírekben, hogy többen szökni próbáltak, néhányuknak ez sikerült is. Aztán karácsony előtt az egész világ megnézhette a videót arról, hogy a női foglyok ünnepi díszbe öltöztették a Nélson Hungria börtönt.

Az már csak nekem jutott eszembe, hogy ha így folytatjuk, és gőzerővel tovább építjük a NER rendszert – aminek az alapjait már rég leraktuk – akkor lehet, hogy világszerte tényleg Magyarországról neveznek majd el börtönöket. Az én újévi kívánságom, hogy ne így legyen.

Budapesten bújtatják Orbán bűnöző barátját

Kedden késő délután Szijjártó Péter még sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta (akarta), hogy Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök Budapesten bujkál. Folyamatban lévő menekültügyben nem adhat felvilágosítást, tette hozzá a magyar külügyminiszter.

Magyarra fordítva: a hír tehát igaz. Úgy van, ahogyan a korrupcióért két év börtönre ítélt volt macedón elnök a Facebookon írta: Budapesten van és politikai menedékjogot kért.

Nikola Gruevszki nemrég még Macedónia miniszterelnöke volt, de pártja elveszítette a választást, ráadásul egy hangfelvételről az is kiderült, hogy még kormányfőként arra utasította a belügyminisztert, hogy – jogellenesen – szerezzen a számára egy 600 ezer eurós Mercedest. Miután erre fény derült, nyomozás indult, melynek végén a volt miniszterelnököt két év börtönre ítélték. November 8-án kellett volna bevonulnia a büntetésvégrehajtási intézetbe, ám ő ehelyett, ki tudja, hogyan, Magyarországra szökött. Hogy miként sikerült átjutnia az igen szigorúan őrzött határon, kik segítették az illegális határátlépésben – egyszer talán erre is fény derül. Repülőn nem jöhetett, mert az útlevelét bevonták a macedón hatóságok, valószínűbb, hogy a zöld határon érkezhetett, embercsempészek, vagy mások segítségével.

Nikola Gruevszki, ha nem Orbán barátja lenne, hanem egyszerű, csóró menedékkérő, most a tranzitzónában várakozna, mostoha körülmények között, zord határrendészek társaságában. Nikola Gruevszki azonban Orbán Viktor magyar miniszterelnök politikai szövetségese volt, Orbán kampányolt is az érdekében a macedón választáson – igaz, sikertelenül, mert Gruevszki és pártja megbuktak, a volt miniszterelnököt pedig elítélték.

Már ez is igen necces, de legalább ennyire izgalmas, hogy Nikola Gruevszki miért épp a magyar kormánytól vár segítséget. Miért gondolja egy köztörvényes bűnért elítélt ember, hogy nálunk majd szépen elrendezik az ügyét, nem kell felelnie semmiért, mert politikai menedékjogot adnak neki. Miben reménykedik, amikor hivatalosan semmiben sem reménykedhet. Nem egy halálos ítélet elől menekült hozzánk, de még csak nem is életfogytig börtön vár rá. Ráadásul hazája, Macedónia, a hivatalos besorolás szerint biztonságos országnak számít, mint ahogyan a velünk szomszédos Szerbia is az, oda is visszatoloncolhatnák a magyar hatóságok.

Miből gondolhatja Nikola Gruevszki, hogy nálunk menedékjogot kap? Miért nem Romániát választotta, Bulgáriát, vagy valamelyik más, hazájához közeli országot. Lehet, azért, mert nem bízik abban, hogy ezekben az országokban az ő szempontjából kedvezően bírálják el a kérelmét. Egyedül Magyarországban bízhat, mert a miénk jó ideje olyan ország, ahol gyakorlatilag bármi megtörténhet. Az is például, hogy egy politikai ellenlábast vádemelés nélkül több mint egy éve börtönben tartanak, a zárkájában tartott könyvek száma, majd a borostája miatt vegzálják, miközben a miniszterelnök veje ellen – hiába a 13 milliárd forintos károkozás – a Nemzeti Nyomozó Iroda megszünteti a nyomozást.

Ez az az ország, ahol a miniszterelnök kötélbarátjának magánrepülőgépén utazik kedvenc futballcsapata meccseire, egy miniszter helikopteren megy lakodalomba, egy másik – volt – miniszter 80 éves, aktív korában védőnőként dolgozó mamája gondol egyet, és sertéstelepet vásárol, majd a malacok mellé méregdrága, márkás autókat lízingel.

Ilyen hely lett Magyarország. Ahol ugyan gyűlölik a menekülteket, ám ha az illetőnek van pénze és a csókosok számára milliókat fialó letelepedési kötvényt vásárol, akkor szabadon mozoghat és üzletelhet Magyarországon, valamint a magyar kormány által rendre szidalmazott Európai Unió területén.

Ez egy olyan ország, ahol semmi sem az, aminek látszik. A bűnt nem üldözik, hanem pártolják, az elesetteket, a szegényeket nem segítik, hanem ócsárolják. Ebben az országban igyekszik oltalomra lelni a korrupcióban vétkes volt macedón miniszterelnök – Orbán Viktor barátja, harcostársa és szövetségese. Hivatalosan ugyan semmi sem indokolja, hogy a kérelmét pozitívan bírálják el a magyar hatóságok, de a meccs messze nincs lefutva. Láttunk mi már karón varjút, vagyis az is benne van a pakliban, hogyha másként nem megy, Gruevszki magas rangú magyar barátai megcsinálják majd okosba.

Vajon most mit szól Rogán Rezesova szabadulásához?

Ma szabadul a börtönből Eva Rezesova, a szlovák milliomos nőként megismert gázoló, aki ittasan, a megengedett sebességhatárt alaposan túllépve, négy ember halálát okozta. 9 év börtönt kapott ezért, s ma, hat év elteltével, jó magaviselete okán, feltételesen szabadul.

Vajon mit szól ahhoz Rogán Antal, hogy Rezesova elhagyhatja a börtönt? Ezt csak azért kérdezzük, mert annak idején, amikor a bíróság a jogerős ítéletig háziőrizetbe helyezte a gázolót, Rogán kiállt Rezesová bérelt lakása elé és elmondta, hogy szólni fog mindenkinek, bíróságnak és parlamentnek, elő ne forduljon máskor ilyen.

Rogán meg még jószerivel be sem fejezte a beszédét, épp hogy csak feltette a Fészbukra a szöveget, már mentek is Rezesováért a martalócok. A nő kezén bilincs csattant, mehetett vissza, ahonnan jött, a kóterbe. Persze, Rogán nyilatkozatának nem volt köze ahhoz, hogy Rezesovát kirakták a bérelt házi őrizetéből és berakták a börtönbe. Ezt mondta a bíróság szóvivője, és a vak is látja, hogy tényleg véletlen egybeesésről van szó. A bíróságok függetlenek, az államnak, ha bele akarna szólni a működésükbe, rácsapnak a szájára.

Nem szeretjük Eva Rezesovát, mert akkor sem szeretnénk, ha lenne rajta mit szeretni. De nincs rajta semmi szeretnivaló, mert ittas állapotban ült a gépkocsijába, és ennek következtében négy ember meghalt.

A Rogán Antalt viszont szeretjük. Mert a Rogán Antal, hiába hogy időnként helikopterezik, akár a Fidesz frakcióvezetőjeként, akár a belváros polgármesterként, akár miniszterként beszél, a mi szívünkből szól. Ami a szívünkön, az a Rogán száján. Ő mindig azt mondja, amit a magyar emberek hallani szeretnének. Ezért is csökkentette a rezsinket a Rogán – igen, ő volt az eredeti rezsicsökkentő, Németh Szilárd csak később szállt be a buliba – mert nálánál jobban senki se tudja, hogy a magyar ember ezeréves álma az olcsó rezsi.

A másik, amire a magyar ember emberemlékezet óta vágyott, hogy Rezesová ne háziőrizetben legyen, hanem börtönben. A magyar ember mindig is híres volt az igazság iránti fogékonyságáról, és Rogán nem kívánt szembehelyezkedni a magyarok igazságérzetével. Ha a magyar emberek azt akarják, hogy olcsó legyen a rezsi, szóljanak a Rogánnak, elintézi. Ha a törvény van a bögyükben, amely a jogerős ítéletig házi őrizetbe helyezi a halálos gázolót, csinál ő nekik másik törvényt.

Nem Eva Rezesovát védjük, mert nem szeretjük. Szeresse őt a rosseb, vagy a Rogán Tóni! Csak hát ítéletek kommentálásánál a látszatokra is kellene adni. Akkor is, ha még nem miniszter az ember, csupán egy kormányzó párt frakcióvezetője.

25 év börtönt kapott korrupció miatt a volt elnök

0

Fellebbezés után súlyosbították Pak Gun Hje volt dél-koreai elnök büntetését: 25 évet kapott, és még 20 milliárd von (5 milliárd forint) pénzbírságot is fizetnie kell.

Az ügyész eredetileg 30 év börtönt kért, végül az első fokú bíróság 24 évre és 18 milliárd von pénzbírságra ítélte áprilisban. Az ügyész viszont fellebbezett, és a szöuli törvényszék most úgy döntött, hogy Pak bűnlajstroma – vesztegetés, kényszerítés, hatalommal való visszaélés – súlyosabb büntetést követel.

Azóta egyébként

egy másik ügyben Pakot nyolc év börtönre ítélték,

akkor kormányzati alapok hűtlen kezelése és a 2016-os parlamenti választásokba való beavatkozás miatt kellett bíróság elé állnia.

A 66 éves volt elnök mindent tagadott, most sem ment el az ítélethirdetésre, ahogy bojkottálta a korábbi tárgyalásokat is. Dél-Korea első elnöknője, az egykori diktátor, Pak Csong Hi lánya ugyanis politikai boszorkányüldözésnek tartja az eljárást.

Pedig 2017-ben alkotmányos vádeljárási folyamattal távolították el az elnöki székből. Előtte

többmilliós tüntetéseket is tartottak ellene,

miután kiderült, hogy semmilyen hivatalos tisztséggel nem rendelkező barátnője, Csoj Szun Szil személyi és politikai döntésekbe is beleszólhatott.

Csojt a sajtó sokszor egyszerűen csak sámánasszonynak nevezi, hiszen egy vallási szektát vezet. Ő kezelte azt a titkos kasszát is, amelybe a nagyvállalatoknak be kellett fizetni egy nagyobb összeget, ha el akartak valamit érni az elnöknél. Ebbe több óriáscég, például a Samsung vezetője is belebukott.

Pak bukásával komoly fordulat következett Dél-Koreában, ugyanis a baloldali Mun Dzse In került hatalomra, aki

sokkal békésebb politikát hirdetett Észak-Koreával szemben.

Ennek is köszönhetően köszönhetően került sor a történelmi kézfogásra Kim Dzsong Unnal, akivel szeptemberben már harmadszor találkoznak majd, ezúttal Phenjanban.

Bréking nyúz, 2018. július 19. – Tudósítás a másik valóságból

0

Volna min vitatkozni a tényekkel, de nehéz, Magyarország eddig 48 intőt kapott, ami nem idegen a függőségi viszonyt sulykoló magyar sajtótól, brit börtönben nyalt vissza a genderfagyi.

 

A Magyar Idők szerint a jogállamiság velejárója, hogy viták kísérik

„Újabb pofon Európától, hazánk az EU szégyenpadján: az olvasó is bizonyára ismeri azokat az újságokat (ez nem az), amelyek a hattyú halálának nem túl eredeti koreográfiája után nyúlnak, mindahányszor Magyarországnak jogvitája támad Brüsszellel. Ismét ez lehet a helyzet: hírek szerint az Európai Bizottság ma kötelezettségszegési eljárást indíthat a Stop, Soros! törvénycsomag miatt.

Mármost a demokrácia és a jogállamiság velejárója, hogy viták kísérik. Ha vannak ilyenek, minden ország áll elébük. 2017 utolsó napján 1559 kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban az uniós tagállamokkal szemben. Magyarország 48 „intővel” a példásabb nebulók közé tartozik, már ha valaki kedveli az ilyen gyermeteg, mert függőségi viszonyt sulykoló, de a magyar sajtótól sajnos nem idegen képeket.” (Magyar Idők: Stop hülyeség).

Andy Vajnát is elérte a nyár elején kitört kulturkampf

„A magyar balliberális ellenzék – vagy inkább a balliberális ellenzék helyébe lépő – és a magát függetlennek, objektívnak tartó média egyik legfontosabb feladatának azt tűzte ki, hogy mindenáron a kormánypárt rossz hírét keltse. Viszont a jobboldalról is sok támadás éri Andy Vajnát, a nyár elején kitört „kulturkampf” szócsatáin belül. Természetesen mondhatnánk, hogy ez a dolguk. A probléma viszont annyi, hogy a tényekkel vitatkozni nehéz.” (Lokál: A magyar film jobb állapotban van, mint korábban bármikor).

A férfiból lett nő nemi szerve jól láthatóan erekciót mutatott

„Egy transznemű fogvatartottat – aki nem esett át nemváltó műtéten, így még megmaradt a férfi nemi szerve – transzszexuálisként került egy brit női börtönbe, akit most azzal vádolnak a hatóságok, hogy szexuálisan bántalmazott négy női fogvatartottat. A hírek szerint a yorkshire-i Wakefield és Flockton városa között található New Hall speciális női börtönben már az érkezése utáni első napokban elkezdte zaklatni a fogvatartottakat.

A transzgender – aki saját elmondása szerint már két éve nőként élt – mégsem egészen úgy viselkedett mint egy nő. A vallomások szerint ugyanis a férfiból lett nő nemi szerve a zaklatások alkalmával jól láthatóan erekciót mutatott, illetve az elkövető szándékosan mindent el is követett azért, hogy az áldozatai lássák is ezt.  A tanúvallomások alapján kiderül az is, hogy a transznemű fogdosta, megcsókolta, illetve orális szexuális kapcsolat létesítésére szólította fel áldozatait.” (888: Durván visszanyalt egy brit börtönben a transzgender fagyi)

Szexmaffia a börtönökben: óvadékkal kényszerítenek prostitúcióra

0

Lánykereskedők szerzik meg a börtönben lévő fiatal nők adatait az óvadékrendszert kihasználva az Egyesült Államokban, aztán prostitúcióra kényszerítik őket.

A 9,5 milliárd dolláros amerikai szexipar egyik legnagyobb üzlete a börtönökben zajlik, írja a Guardian, amelynek oknyomozó riporterei utánajártak annak, hogy az előzetesben lévő, ítéletre váró nők helyzetét miképp használják ki a maffiózók és lánykereskedők. A módszer nem túlságosan bonyolult:

nyilvános adatbázisokból megszerzik a fiatal nők adatait,

akiknek azután kedvezményeket ajánlanak, ha cserébe „munkát vállalnak” náluk. A kényszerhelyzetben levő nők közül sokan igent mondanak, ugyanakkor azt nem mondják el nekik előre, hogy valójában prostituáltnak adják el őket. A rabok között is vannak, akik a szexmaffiának dolgoznak, ők is megkörnyékezik a fiatal nőket.

A Guardian vizsgálata szerint az is kiderült, hogy több esetben a hatóságok is meglehetősen készségesek voltak a fiatal nők adatainak kiszolgáltatásában, miközben ők

semmit nem tudnak arról, hogy árucikként kereskednek velük.

A legtöbb lánykereskedő az óvadékrendszert használja ki: a maffia leteszi a pénzt a nők helyett, de cserébe elvárja, hogy a kedvezményezett prostituáltként dolgozzon. Ha nemet mond, akkor mehet vissza a börtönbe.

A prostitúcióra kényszerített nőket aztán egy-egy házba zárják, ha pedig nem keresnek elég pénzt, akkor

brutálisan meg is verik őket.

Az Egyesült Államokban 1,2 millió nő van börtönben. Nekik nem is nagyon van hova fordulni segítségért, az a néhány szervezet, amely foglalkozni tudna az ügyükkel, inkább csak a keleti és nyugati párti államokban működik, egy volt ügyész szerint viszont minden államban találni hasonló példákat.

Az FBI kihallgatná a Trump orosz kapcsolatairól tudó eszkortlányt

0

A nőt Thaiföldön őrizetbe vették, mert munkavállalási engedély nélkül szervezett szextréninget. Utána azt mondta: ha Amerikába mehet, mindent elmond az elnök orosz kapcsolatairól.

Настя Рыбка (@nastya_rybka.ru) által megosztott bejegyzés,

Anasztaszia Vasukevicset, művésznevén Nasztja Ribkát február végén vették őrizetbe. Ugyan fehérorosz állampolgár, de orosz útlevéllel lépett be az országba. Attól tart, hogy orosz nyomásra vitték be a rendőrök, mert az orosz titkosszolgálat vezetője nem sokkal korábban érkezett Thaiföldre.

Ezért közétett egy videót, amelyen azt mondja:

videókkal és hangfelvételekkel tudja bizonyítani Trump és az oroszok kapcsolatait.

Erről egy levelet is írt a bangkoki amerikai követségnek.

Az biztos, hogy volt kapcsolata a legfelsőbb orosz körökkel. Az Instagramon pedig posztolt egy 2016 augusztusából származó videót, amelyen a Putyinhoz nagyon közel álló orosz milliárdos, Oleg Gyeripaszka és a miniszterelnök-helyettes, Szergej Prihogyko látható, akik az Amerikával való kapcsolatokról beszéltek. Paul Manafort, Trump volt kampányfőnöke korábban pedig épp Gyeripaszkának dolgozott.

Az amerikai hatóságok ugyan azt mondták, hogy nem segítenek neki, de a CNN úgy tudja, hogy

az FBI megpróbálta felvenni vele a kapcsolatot.

Az amerikai nagykövetség az ügyben mindössze annyit mondott: mivel nem amerikai állampolgárról van szó, mindenről a thai hatóságokat kell kérdezni.

Találkozás a börtönben Császy Zsolttal – Akár már áprilisban kiszabadulhat(na)

Két és fél év börtönbüntetését tölti Császy Zsolt Tökölön. Az Állami Vagyonkezelő egyik vezetőjeként ítélték el, az emlékezetes sukorói telekcsere ügyében. Császy továbbra is küzd az igazáért, ártatlanságának bizonyításáért, miközben abban is bízik, hogy a reintegrációs program keretében esetleg már márciusban kijöhet a büntetés-végrehajtási intézetből, ahol szeptember 19-e óta tartják fogva, és ahol az iskolában dolgozik – takarítóként. Császy abban is bízik, hogy eljön majd az az idő, amikor többségében olyan ügyészek, bírák dolgoznak az igazságszolgáltatásban, akik valóban az igazságot szolgálják és nem a hatalmat. A Független Hírügynökségnek adott interjúban újra megerősíti: ha Gyurcsány Ferenc ellen vallottak volna – a másik elítélttel, Tátrai Miklóssal együtt , akkor nem zárják be őket.

 

Bő öt hónappal ezelőtt találkoztunk utoljára, kicsit más körülmények között, de a téma nem volt más. Nyár volt, ültünk a Marczibányi tér közelében, és akkor még volt önben némi optimizmus, hogy megúszható, noha Tátrai Miklós már bekerült a börtönbe…

A megúszás szót azért itt nehezen tudom értelmezni, mert nem követtem el semmit… Mindenesetre ez egy folyamat, amely részint nem ért véget, másrészt meg nem most kezdődött azzal, hogy én bevonultam szeptember 19-étől a tököli börtönbe. 2009 őszétől elindult a lejárató kampány, a politikai megalapozása ennek a büntetőeljárásnak nevezett folyamatnak. Éveken át tartott, és rengeteg hátránnyal járt, megfosztott a normális élettől, aminek csak egy része az, hogy most bizonytalan időt el kell töltenem ebben a közegben.

A bizonytalan idő mit jelent?

Azt jelenti, hogy van egy ítélet: ez két és fél év, illetve a Tátrai Miklós esetében három év. Ennek egyharmadát elengedheti a bíróság, illetve van egy új intézmény, az úgynevezett reintegráció, ami azt a célt szolgálja, hogy az elítélt – nem szeretem ezt a szót, mert inkább politikai elítéltet szoktam használni, vagy fogvatartottat – hamarabb visszamehessen a családjához, mégpedig házi őrizet keretében. Nemsokára eldől, hogy van-e erre lehetőség, vagy nincsen. Ezen felül vannak rendkívüli perorvoslati lépések, amiket megtettünk és még meg kívánunk tenni.

Ezek közül az egyik az úgynevezett perújítás, ami most van folyamatban. Tátrai Miklós benyújtott egy perújítást, amit januárban elutasítottak, elég érdekes indoklással. Most várom az iratokat, hogy pontosan mit mondott a bíróság. De, ami hozzám eljutott az több mint furcsa. Ez még másodfokon megváltozhat; ha így lesz, akkor hatályon kívül helyezik az ítéletet, illetve felfüggesztik és akkor ki lehet jönni innen a börtönből.

Ezen kívül van lehetőség felülvizsgálati eljárás megindítására, amely például kapcsolódik ahhoz a strasbourgi eljáráshoz, amit már 2013-ban kezdeményeztem, hiszen már akkor látható volt, hogy ez nem egy törvényes és alkotmányos és nemzetközi jog által biztosított keretek közti eljárás lesz, hanem tisztességtelen, aminek a vége az, hogy bennünket elítélnek. Ezt 2013-ban már lehetett látni. Ekkor fordultam a Strasbourgi Bírósághoz, vagy fordultunk, mert tőlem függetlenül Tátrai Miklós is ezt megtette. Amikor megszületett a harmadfokú ítélet, mert első fokon elítéltek bennünket ebben az általam kifogásolt törvényes bírótól való elvonást követően lefolytatott elsőfokú eljárásban. Akkor jött a másodfokú eljárás, ahol felmentettek bennünket, ezt követően kerültünk a kúriára, ahol elég megdöbbentő módon és eljárásjogilag szerintem teljesen abszurd módon elítéltek bennünket.

Nem árt-e önmagának azzal, hogy ilyeneket mond. Azt mondja, hogy esetleg lehetősége van arra, hogy a vártnál is korábban kikerüljön innen, tehát ne kelljen egy évet se eltölteni itt börtönben. Az ilyen mondatok vajon nem lesznek-e hátrányosak az Ön számára?

Én jogot végeztem, a legjobb tanáraim voltak, ők erre tanítottak engem. Tehát, ha engem ezért felelősségre lehet vonni, akkor őket is.

De nem arra tanították, hogy amikor benn ül a börtönben, akkor mondjon ilyeneket, hanem gondolom ügyvédként…

A jog ugyanaz. Annyiban talán igaza van, hogy a jelenlegi helyzetben nem illet meg a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága. Ennek következtében valóban van veszélye annak, hogyha elmondom a véleményemet, esetleg megtorlás is érhet. Ugyanakkor bízom abban, hogy annyi tisztesség talán maradt a magyar jogrendszerben, hogy nem ér majd újabb hátrány.

Ez honnan jön ez a bizalom, mert amit elmondott az pont az ellenkezőjét sugallja.

Igen, de voltak olyan ügyészek, akik nem voltak ezt hajlandó kiszolgálni, voltak olyan bírók, akik szintén szembe mentek ezzel a folyamattal, plusz még ismerem azért a jogász társadalomnak a visszhangját ezzel az üggyel kapcsolatban. Sokak számára keltett megütközést az ítélet.

Fleck Zoltán egyetemi tanár mondta: klasszikus koncepciós eljárás volt ez, nem az ötvenes évek koncepciós eljárását hozta vissza, hanem a mai körülmények közötti koncepciós eljárás. Ezek szerint Ön is így gondolja?

Igen, hát a jogtudományban ennek megvannak az ismérvei, mitől lehet egy büntetőeljárást politikai koncepciós pernek tekinteni. Ezeknek a mi eljárásunk megfelelt. Ezen kívül van az Európa Tanácsnak is egy állásfoglalása arról, kik tekinthetők politikai elítéltnek. Két ismérve van. Az egyik az, hogy a bűncselekmény, amivel vádolják az embert eleve politikailag motivált. Itt az alapbűncselekmény is kérdéses. A mi esetünkben a hűtlen kezelés, bíróság szerint ugyanis mi nem az állam érdekét szolgáltuk. Ezt nem a bíróság dolga ezt megítélni. A másik ismérv, hogy a büntető eljárás lefolytatása is politikailag motivált. Az Alkotmánybíróság egyébként korábban már három ítéletében is kimondta, hogy az a mód, ahogy bennünket például most elítéltek, az alkotmányba ütközik. Mind a régibe, mind az újba. Ezt figyelmen kívül hagyták. Akkor az volt az érv, hogy még nem ítéltek el bennünket, így nincs is jogsérelem. Hát most megvan a jogsérelem. Az Alkotmánybíróság, ha konzekvens, meg kell, hogy szüntesse a büntetésünket.

Tulajdonképpen az volt a vád Önök ellen, hogy a vagyonkezelő vezetőiként nem megfelelően őrködtek az állami vagyon fölött?

A Vagyonkezelő vezetésének teljesen egységes volt az álláspontja: mindannyian egybehangzóan azt mondtuk akkor is és azt mondtuk később is, hogy a telekcsere a magyar állam érdekét szolgálja. Ezt a jogunkat alkotmányosan más szerv nem veheti át. Ez volt akkor a szakmai álláspont, ami mögött azért volt több évtizedes szakmai tudás. Ehhez képest úgy jelentem meg a közvélemény előtt, mint a Gyurcsány embere. Amiben annyi az igaz, hogy ő volt a miniszterelnök. Amikor én erre a pályára jöttem, akkor a miniszterelnököt Antall Józsefnek hívták, utána Boross Péter alatt is ezen a pályán voltam, Horn Gyula alatt is, Medgyessy Péter alatt is, és később Gyurcsány Ferenc alatt is.

Ön szerint van politikai hozadéka van annak, hogy Tátrai Miklóst és önt elítélték és most börtönben vannak?

Vannak, akik így gondolják. De itt nem arról van szó, hogy egy hiba történt az eljárás során. Van Handó Tündének, amúgy volt szakkollégista társamnak, az a mondása, hogy a bírói tévedés is a bírói függetlenség része. Ez így van. Azonban, ha sorozatos tévedések vannak, sorozatosan mennek szembe alkotmánybírósági és egyéb szakmai fórumoknak az álláspontjával, akkor már nehéz tévedésről beszélni, akkor már inkább kitervelt eljárásról lehet csak beszélni.

Ezt az eljárást igazából Gyurcsány Ferencnek szánták, ám a végeredmény az önök elítélése lett, erre utaltam, amikor arról kérdeztem, hogy ennek milyen politikai hozadéka van, hiszen, már bocsánat, de Önöket alig-alig ismerik…

A lényeg az volt, hogy produkáljanak egy ítéletet, amelyben igazolni lehet az eljárás jogosságát. Az eljárás során egyértelmű volt, hogy Gyurcsány Ferenc a célpont, de muszáj volt végigvinni ezt a politikai akciót.

Önök nem voltak ellene hajlandóak Gyurcsány ellen vallani, pedig azt várták volna önöktől.

Nem voltunk hajlandóak hamis vallomást tenni…

Ezért állítom, hogy az Önök bebörtönzése az eredeti cél szempontjából semmilyen politikai hozadékot nem hozott…

Igen, de ők ezt úgy kommunikálják, hogy lecsukták Gyurcsány két emberét. Ez volt a vezérszólam, noha ez tényszerűen nem igaz, hiszen mi kormányzati feladatot láttunk el.  A Gyurcsány-kormány alatt is, más kormányok alatt is, szinte azonos volt ez a szakmai gárda, aki együtt dolgozott. Itt nem arról van szó, hogy Gyurcsánynak az emberei lettünk volna. Inkább arról van szó, hogy bennünket állítottak be ebbe a szerepbe, hogy mi vagyunk Gyurcsány emberei és akkor, ha rajtunk ütnek, akkor egyben rajta is ütnek, ez volt a logikája ennek a dolognak.

Mennyire hisz abban, hogy Strasbourgig el tud jutni úgy az ügy, hogy igazságot szolgáltasson, és azt tudja majd mondani, hogy igazságtalanul ült börtönben?

Bízom abban, Strasbourg ugyanúgy fog dönteni, ahogy a Magyar Alkotmánybíróság is korábban. Bizonyos bírói testületek, ügyészek, sem adták a nevüket ehhez a történethez korábban. Tehát Strasbourg nem önmagában áll. Másrészről pedig a strasbourgi döntésben eléggé biztos vagyok, tekintettel arra, hogy már volt olyan ítélete Strasbourgnak, amilyen hasonló helyzetre vonatkozott. Nevezetesen, amikor a törvényes bíróság helyett egy tetszőlegesen kiválasztott másik bíróság jár el, hiszen a bírói pártatlanságnak az egyik alapja az, hogy ne lehessen befolyásolni, hogy melyik bíró és miért pont az a bíró jár el egy adott ügyben. A mi esetünkben pontosan az történt, hogy ne a törvényes bíróság ítélt a mi esetünkben, hanem egy olyan bíróság, amelynek egyébként nem lett volna joga ebben eljárni. Azokat a jogszabályokat, ami alapján őt akkor kijelölték, háromszor is megsemmisítette az Alkotmánybíróság, ami azért elég erős jelzés arra, hogy talán ez az eljárás nem teljesen kerek.

Befolyásolhatja az ön szabadulását a közelgő parlamenti választás?

Részint van egy adott matematika, ami a törvények alapján belőtte azt, hogy én mikortól kerülhetek szabadlábra. Ez nagyjából egybeesik a választásokkal, feltéve, ha ezt megkapom. Egyáltalán nem biztos, sőt. Mert, hogy ha korábban is szó esett arról, hogy ha jogsértéseket elkövettek, miért ne követnének el újabbakat. Ugyan bízom benne, hogy erre lehetőséget kapok, de ez teljesen bizonytalan még a mostani helyzetben. Ugyanis itt is van egy olyan gumiszabály, ami ellen nem lehet mit tenni, nevezetesen, a büntetés nem érte el a célját. Az én esetemben milyen célja lehet vajon egy büntetésnek, egy nem létező bűncselekmény esetén? Hiszen nekem ez a szakmám, hogy közgazdaságilag meg jogilag megítéljem azt, hogy mi a magyar államnak a vagyongazdálkodási érdeke. Egy nem létező bűncselekmény kapcsán több mint aggályosan lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen idekerül az ember, ahol a védekezési jogát nem tudja gyakorolni, törvényes bírójától elvonták, ha kellett meghamisították a jegyzőkönyveket is. Ezt milyen módon lehet akkor normális eljárásnak tekinteni, hol lehet akkor tőlem elvárni azt, hogy nem egy év, hanem akkor ezer év után is elérje a büntetés a célját.

Ön most bátor, vagy vak? Olyan keményen fogalmaz, hogy ezzel árthat is magának…

Én magamat nem féltem. A családomat kínozzák. Ez a büntetés rám különösebb hatással nincsen, hiszen ártatlan vagyok és tudom, hogy igazam van és tudom, hogy jogszerűen be fogom tudni bizonyítani az igazamat. Lehet, hogy nem most tavasszal, lehet, hogy csak egy év múlva, két év múlva, öt év múlva, de meg fogom tenni. Ugyanakkor értek olyan veszteségek, amik pótolhatatlanok a családomban és ezt soha semmi nem fogja nekem visszaadni. Hiába nyerek meg akárhány eljárást, hiába történne meg, amivel egyébként nem értek egyet; hogy itt cseréljünk helyet, amit egyes politikusok ajánlották azoknak, akik idejuttattak engem. Hiszen

egyik jogsértést nem lehet egy másik jogsértéssel orvosolni. Én igazságtételre és elégtételre tartok igényt.

Olyan gondolat sincs Önben, hogy azt kívánja, azok, akik ezt csinálták, azok üljenek itt az Ön helyén?

Nem, nincs ilyen gondolatom. Egyébként a magyarországi börtönviszonyokhoz képest nagyon kellemes körülmények között vagyok, mert itt legalább van fa, meg fű az udvaron, ami egyáltalán nem jellemző a magyar börtönökre. A Bv. hozzáállása is próbált valamelyest tekintettel lenni az egyéni adottságaimra, úgy látom, igyekeznek mindent megadni. Ugyanakkor viszont én ezt megsemmisítő táborként élem át. Ugyanis mind érzelmileg, mind értelmileg olyan kiszolgáltatott helyzetben van az ember, ahol megindul egyfajta roncsolódása a személyiségének. Ezt senkinek se kívánom. És nincs értelme el- és leszámolósdit játszani, viszont mindenképpen a tanulságokat fontosnak tartom, hogy megismerjék az emberek.

Már nyáron is beszéltünk róla: sok olyan meghurcolt emberrel találkoztam, akik bizony meg-megzakkantak a hosszú eljárások során. Önnél nincs ilyen veszély?

Remélem, hogy nem. Azt hadd ne én ítéljem meg, hogy a saját lelkiállapotom hogy néz ki. De az ember muszáj, hogy foglalkozzon saját ügyével. Itt most az zavar például, hogy a jogszabályokhoz nem férek hozzá.

Nem férek hozzá a perirataimhoz. Ellehetetlenítik azt a jogomat, hogy a védekezést gyakoroljam. Ezt a büntetőeljárási törvény biztosítja a terheltnek az eljárás minden fázisában, így ebben a börtönben lévő fázisban is, hogy saját maga védekezzen.

Biztosítja az Alaptörvény is, vagy Alkotmány más néven, ezzel én élni kívánok. Ezt nem tudom gyakorolni, ez nem egy normális állapot. A szabadságomat elvonhatják, én ennek jogkövető állampolgárként eleget is tettem, tehát önként bevonultam a börtönbe, amikor idehívtak. Ugyanakkor viszont

azok a jogaim, amik itt is megilletnek, azzal élni kívánok a továbbiakban is, és aki ebben akadályoz, az nem teszi ezt helyesen.

Naponta mennyit foglalkozik az ügyével?

Hát nem állandóan ezzel foglalkozom, hiszen itt részesülök egyfajta foglalkoztatásban, amivel kapcsolatban azért elég nehéz a helyzet. Azért nehéz a helyzet, mert vannak olyan objektív körülmények, amin azért a Bv. nem tud változtatni. Ő a magyar államtól ezt az eszközrendszert, ezt a feltételrendszert kapja, ez a költségvetési juttatás, ebből kell megoldani a feladatot, és ez a feladat alapvetően nem arról szól, hogy mondjuk értelmiségi emberek, akik élni kívánnak azokkal a jogaikkal, amit a törvény biztosít számukra, ezeket olyan könnyen meg tudják tenni. Tehát nem azért jutok nehezen jogszabályokhoz, mert valaki ki akar velem tolni, vagy nem jutok a perirataimhoz, mert rosszindulatúak velem, sőt, nem erről van szó, az ellenkezőjéről. Hanem olyan feltételrendszer van, amivel ezt ők nem tudják objektíve biztosítani. Viszont erre meg én azt mondom, hogy én nem jó szántamból jöttem ide, az állam kötelezett erre, akkor kérem az államot, hogy biztosítsa ezeket a feltételeket, amiket ő is megállapított. Ő rá is vonatkoznak a saját játékszabályai, jogszabályai.

Volt egy olyan terve, erről is beszélt annak idején, hogy akkor már börtönben levő Tátrai Miklóssal tartani fogja a kapcsolatot, hogy együtt, összehangolva tudjanak lépni. Tudja-e a kapcsolatot tartani?

Egyelőre úgy tűnik, nem. Ő, mikor bement, akkor vitte magával az én kapcsolattartói nyilatkozatomat, ami a mai napig nem került vissza. Nem volt ebben döntés tudtommal, tehát nem hozott az illetékes Bv. intézmény döntést arról, hogy én kapcsolattartója lehetek-e Tátrai Miklósnak vagy sem. Itt nem csak arról van szó, hogy kapcsolatba legyünk, hanem ahogy Ön is mondta, mi együtt védekeztünk. Vállt-vállhoz vetve, hiszen tudom jól, hogy Tátrai Miklós sem követett el semmilyen bűncselekményt, ahogy én sem. Egymást segítettük itt a védekezésben, hiszen a több tízezer oldal feldolgozását mi magunk végeztük el. Ahol lehetett, mi magunk végeztünk el olyan jogi munkákat, amire tudtuk, hogy mást nem tudunk megkérni. Illetve olyan ötleteink voltak, amiben szinte egymást tudtuk erősíteni. Nincs kizárva a magyar jogban, hogy együttesen lehessen védekezni. Ráadásul például a strasbourgi keresetünket egyesítették is.

Megütötte a fülemet, amikor azt mondta, hogy ebben a börtönben azért sokkal kellemesebb, már ahogy a börtön kellemes tud lenni, hogy lát fát, füvet. Ez az elvesztett szabadságnál válik hirtelen jelentőssé?

Igen, sok mindent tud az ember másképpen látni, mint előtte. A szabadságvesztés arra jó, például az előzetes is, hogy bizonyos apróbb dolgokat az ember jobban tudjon értékelni. Az, ami egy szabadlábon lévő embernek teljesen természetes, akkor hívja fel szerettét, amikor akarja, akkor találkozik vele, amikor akar. Ha akar, akkor balra lép, ha akar, akkor jobbra lép, ez a börtönben nem adott. Itt van egy hierarchizált rendszer, amit én eléggé érdekesnek tartok szakmailag, annyiból, hogy korábban elég sokat foglalkoztam fegyveres testületekkel, biztonságpolitikával és itt látom, hogy keverednek a honvédség funkciói, a rendőrség funkciói, meg a Bv. funkciói. Ezeket én elkülöníteném szívem szerint.

Én azt sem tartottam soha helyesnek, hogyha a Bv. a Belügyminisztérium alá van rendelve. Ez egy örök szakmai vita a büntetés-végrehajtás során, hogy a nyomozati jogkört is gyakorló szerveket felügyelő Belügyminisztériumhoz szerencsés-e csatolni a büntetés-végrehajtást. Erre van szakmai érv, hogy ez így is szerencsés, vagy helyes. Van olyan, ami ez ellen szól. Nálam ez egy úgymond szakmai érdekesség, meg vannak olyan jogviszonyok, amik nehezen értelmezhetők. Vannak, akik úgy gondolják, mi a legénységi állománya vagyunk a Bv-nek és nekünk az elöljáróink az itteni tisztek. Nem. Mi nem honvédség vagyunk, nem rendőrség vagyunk, hogy nekünk szolgálati elöljáróink a Bv. hivatásos állománya. Ő egy külön testület a maga hierarchizált rendszerében és mi is egy külön testület vagyunk, mi fogvatartottak vagyunk. Nekem az őrmestertől kezdve tábornokig, aki utasítást ad, annak engedelmeskednem kell.

A hierarchizált rendszerről az embernek, legalábbis nekem az jut eszembe, amit a filmélmények alapján megállapíthatunk, hogy magában az elítéltek között van egy hierarchizált rendszer, van ilyen?

Vannak erre törekvések, de a Bv. ahogy látom, ezt tudja kezelni. Itt azért alapvető, hogy mindenkinek a fizikai biztonságát biztosítani tudja. Ez az én esetemben teljes mértékben megvalósul. Ezt a minimumot, hogy legalább bántódás ne érje a rabokat. Azért a Bv. is egy erőszakszervezet. Ahol bent vagyunk, itt vannak kollégák, nem tudom máshogy nevezni a fogvatartottakat, erőszakos bűncselekményt követtek el és követnek el sorozatban. Tehát nekik ez a világképük, hogy a fizikai erőszak a megoldás és ezen nagyon nehezen változtatnak a börtön körülmények is. A Bv. azt úgy látom, hogy ezt azért a maga helyén tudja kezelni, hogy ez ne veszélyeztesse a többi fogvatartottat, vagy a fogvatartottak saját magukat se veszélyeztessék.

Hányadmagával van itt a cellájában, illetve milyen munkát végez?

Vannak előírások, hogy hány négyzetméter területnek kell esnie egy fogvatartottra, milyen étkezés kell kapnia. Ezt biztosítják. Volt olyan időszak persze, amikor nem volt meleg, csak hideg víz. Az ember azt mondja, ha a többiek kibírják, akkor kibírom én is. Nehéz körülmények között látják el a börtönőrök is a feladatukat. És itt felmerült az erőszak – mert ezt is többen kérdezték -, az őrök brutalitása. Ennek se híre, se hamva nincsen szerencsére. Ami viszont van, nem az őrök részéről, de azért itt a börtönben jelen van a verbális brutalitás. Az engem is zavar, még akkor is, ha nem ellenem irányul. Ez része annak a személyiség próbának, annak a terhelésnek, amit itt kapunk

Nem tudom, hogy feltűnt-e, hogy a kérdésemre nem válaszolt?

Nem tűnt fel, az az én hibám akkor. Ha megismételné…

Tehát, hogy milyen körülmények között van, illetve milyen munkát végez?

Hárman-négyen vagyunk egy zárkában. Ez egy viszonylag jó elhelyezésnek számít a jelenlegi zsúfolt körülmények között. WC van a zárkában, a folyosón van zuhanyzó. Az étkezés, jobb, mint az előzetesben volt. Az élelmezés minőségével lehetnek gondok, de alapvetően elégséges, amit kapunk. A foglalkoztatással kapcsolatban van némi hiányérzetem, ugyanis én 18 éves korom óta dolgozom, azóta szellemi munkakörben, nekem az a normális munka. Viszont ahogy beszéltem az erőszak kultuszról meg a fizikai erőnek a mindenhatóságába vetett hit azért helyenként megjelenik itt a foglalkoztatás terén is. Szellemi munkakört nem kaptam, fizikai munkakörben segédmunkásként vagyok alkalmazva, iskola takarítói munkakörben, amit egy kis könyvtározással tudok kiegészíteni. Ugyanakkor viszont ezt jeleztem a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészség felé is, hogy azért nem tartom teljesen normálisnak, hogy

húsz év egyetemi oktatói pályafutás után egy oktatási intézményben takarítóként szerzek olyan tapasztalatokat, amire azt mondják, hogy erre azért van szükségem, hogy a későbbi társadalmi re-integrációmat segítse, tehát magyarán szólva azért az egyetem részéről, ahol korábban tanítottam tapasztaltam és tapasztalok szolidaritási gesztusokat és ha a jogszabályi akadályok elhárulnak és újra taníthatok, akkor az eléggé hülyén fog kinézni, amikor azt mondom, hogy például a folyosót nagyon jól fel tudnám itt mosni a jogi karon.

Egyébként föl tudná? Ebben fejlődött?

Valószínűleg igen, bár azért vannak kritikus megjegyzések ezzel kapcsolatban. Tehát magát a szituációt nem tartom normálisnak. Én mondtam, hogy akkor akár ellenszolgáltatás nélkül is végzek szellemi munkát, vagy karitatív munkát itt a börtönben. A szabadságomat el lehet vonni, erre engem egy jogerős bírósági ítélet kötelez, de arra, hogy a szellemi karbantartásomat veszélyeztessék, hogy ne tudjak normális életet élni, amit még börtön körülmények között is meg lehetne tenni azt azért elvárnám. Vagy egy másik példát hadd mondjak, hogy van

egy olyan mondás, hogy minden társadalom fejlettségét az is mutatja, hogy a fogvatartottjaival hogy tud bánni. Na, most azért összehasonlítva a nyugat-európai börtönkörülményeket, meg a magyarországi börtönkörülményeket, akkor azért sokkal nagyobb különbséget látunk a fogvatartotti világ között, a nyugat és kelet között, mint a szabad társadalomban. Itt azért legalább 30-40 éves lemaradást látok.

Mostanság a túlliberalizáció mintájaként szokták említeni a norvég tömeggyilkosnak, Breiviknek a tiltakozását azért, hogy nem elég nagy a színes tv-je.  Itt mekkora a színes tv?

Van a zárkában egy, a szabványoknak megfelelő, 30 valahány centiméter átmérőjű kis tv. Nagyobb gond, hogy számítógéphez nem férek hozzá. Nekem a számítógépben vannak például a perirataim. Internetet nem lehet használni, még korlátozott internetet sem. Vagy például a jogtárhoz való hozzáférést, engem ez teljesen megbénít. Erre még nem készült fel úgy látom a büntetés-végrehajtás, hogy ezt kezelje. A fizikai körülményekhez tartozik a kriminális telefonvonal, amivel kapcsolatot tudok tartani a szeretteimmel, vagy a jogi képviselőimmel. Ilyen rossz minőségű telefonkészülékkel és rossz minőségű vételi viszonyokkal még nem találkoztam. És ráadásul ehhez hozzájárul, hogy rekord magas tarifa mellett kapom a szolgáltatást.

Az mit jelent, hogy rekord magas?

Olyan 100 Ft/perc díjjal. Minden megkezdett perc egy egésznek számít úgy, hogy folyamatosan megszakadnak a hívások. Van úgy, hogy egy 10 perces beszélgetést másfél óra alatt tudtam lefolytatni, vagy 15-20 részletben.

De milyen gyakran használhatja egyáltalán a telefont?

Naponta lehet használni, erre van egy időkeret, mindenkire ugyanúgy vonatkozik. Munkahelyen értelemszerűen nem lehet használni. Ha visszaérek a körletbe, ott tudom hívni a jogi képviselőt, szeretteimet, vagy egyéb kapcsolattartóimat, akiket engedélyhez kötötten tudok hívni. Ez nagyon sokat jelent.

Amikor ez az eddigi beszélgetésünk során a tárgyról magáról beszélgettünk, akkor rendkívül higgadt és okszerű kifejtéseket hallhattam. Akkor, amikor a családról esett szó, akkor csillant meg egy kicsit a szeme, hogy a családot teszi tönkre ez a helyzet.

Nekik büntetés ez igazában. Az, hogy emberhez méltatlan körülmények között kell néha találkozni. Sajnos legutóbb is így történt. Kértem a kivizsgálását, bízom benne, hogy megtörténik

Az mit jelent egyébként, hogy emberhez méltatlan?

Olyan zsúfoltság volt a beszélőn, hogy a párom rohamot kapott. Egymás hegyén, hátán voltak az emberek. Úgy kellett befurakodni egymás közé, mögötte is ültek. Nem csoda, hogy pánikrohamot kapott.

Tényleg a család állapota zavarja a legjobban?

Igen. Én a magam szempontjából nyugodt vagyok. Tehát az úgynevezett bűncselekményemmel kapcsolatban a jogi eljárással kapcsolatban teljesen nyugodt vagyok.

Úgy gondolom, ez a bírósági ítélet, ami engem idejuttatott, nem rám hozott szégyent, hanem azokra, akik ezt meghozták.

Ez a szakmai meggyőződésem. Szerencsére nem csak az enyém. Viszont, hogy ezzel kapcsolatban olyan veszteségeket szenvedjek el, amik pótolhatatlanok, vagy a szeretteim szenvedjenek emiatt, hát azt viszont nem tartom teljesen normálisnak. Se jogszerűnek.

Látja a saját életét a szabadulás után?

Próbálom összerakni. Egyrészt még tavasszal úgy nézett ki, hogy ez az őrület, ami kilenc éve tart, ugye 2009-től indult, az véget fog érni. A Kúria ítélete ennyiben egy teljesen új helyzetet teremtett. Eddig is iszonyú veszteséget okozott az embernek, hiszen nem tudtam dolgozni nyolc éven át. Hiszen még az ítélet előtt olyan sajtókampányt folytattak le és itt azért a sajtó felelőssége is felmerül, sajtó alatt nem azt értem, akik sajtótermékekben a saját szakmájuk szabályait is megszegve szolgálják ki ezeket az eljárásokat. Az ötvenes évek koncepciós perei se a bíróságon zajlottak, hanem ugyan úgy meg voltak ezek a sajtóban is ezeknek a felelősei és felbujtói és bűnpártolói. Úgy ahogy meg volt ez most is. Hanem a szabad és demokratikus sajtóban is voltak olyan hiányosságok, amik azért közvetett módon hozzájárulhattak ahhoz, hogy ezt az ítéletet így meg merjék hozni. Tehát, amikor bennünket nem kérdeztek meg, hanem csak az ügyészségnek az álláspontját ismételték másodközlésként, az hogy nem jöttek el a tárgyalásokra, Mondjuk azért is helyezték ki az ügyünket vidékre, hogy ne jöhessen el a sajtó, ne láthassa, hogy milyen érveket hozunk fel a vádakkal szemben. Ezek az érvek azért dokumentálva vannak. Annyiban könnyebb a helyzetünk, mint az ötvenes években, hogy azért most megvannak a periratok.

Mielőtt az ítélet végrehajtása megkezdődött, arról is beszéltünk, hogy megalakult egy, egyesület, amely az igazságtalanul elítéltek, vagy meghurcoltak mellett áll ki…

Ez az akció a bűnügyi költség vonatkozásában indult el. Az egyesület alapításában én is részt vettem, de akkor még nem gondoltam rá, hogy én leszek az első ügyfele, vagy az első ügyfelek egyike. Ez az akció arról szólt, hogy ugyebár bennünket köteleztek egy jelentős összegű bűnügyi költség viselésére. Ez hét millió forint. Kb. másfelet nekem, másfelet a Tátrai Miklósnak külön-külön és a fennmaradó részt pedig egyetemlegesen kéne kifizetnünk. A dolog érdekessége, hogy maga ez a bűnügyi költség sem állja meg a jogszerűség próbáját, hiszen olyanért is bennünket kívánnak terhelni, amit a jog szerint nem tehetnének meg. Nevezetesen olyan vádponthoz kapcsolódó bűnügyi költséget kívánnak velem kifizettetni, amiben felmentettek. Vagy olyan többletköltséget behajtani rajtunk, ami a perkitelepítéssel, tehát hogy nem a törvényes bíróság járt el, hanem helyette kiválasztott másik bíróság. Most ezzel kapcsolatosan felmerültek többlet útiköltségek, ezeket is velünk akarják kifizettetni. Úgy szól a törvény, hogy az elítéltet csak azzal lehet terhelni ilyen bűnügyi költség vonatkozásában, amiért ő felelős. Amiben engem felmentettek, azért nem lehetek felelős. Ami nem az én hibámból merült fel többletköltség, hogy nem a fővárosban tárgyalták ezt az ügyet, hanem Szolnokon, ezért szintén nem lehet bennünket kötelezni. A társadalmi gyűjtéssel kapcsolatban itt is meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak a segítségét, akik ezt megtették az elmúlt időszakban, hogy támogatásukat erkölcsileg és anyagilag így kifejezték. Ez nagyon jól esett. Ez is azt mutatja, hogy itt nem csak a mi kis személyes ügyünkről van szó ebben a történetben.

Végezetül, már mind a két részét érintettük, kapcsoljuk össze. Ha az Orbán kormány marad, lesz-e munkája?

Ahogy mondtam, én ’92 óta kormányzati, vagy állami szférában dolgoztam, nyilvánvalóan ott nem.

Másutt se túl egyszerű, hiszen ez a megfélemlítés, vagy terror, ami például a mi ügyünket is végig kísérte, ez azért elriasztja az embereket attól, hogy bennünket alkalmazzanak.

Van rá megoldás, valami szellemi szabad foglalkozásként dolgozzam, legalábbis erre törekszem. Ezt nyilvánvalóan a börtönben nem tudom megtenni. Itt a börtönben nem tudom a családomat se támogatni. Első körben ilyen távmunkában gondolkodom, hogyha megkapom ezt a könnyítést a továbbiakban. Utána pedig, azért bízom benne, hogy a körülmények lehetővé teszik, hogy újra komoly feladatokat tudjak ellátni.

Optimális esetben mikor tudjuk a szabad ég alatt folytatni ezt a beszélgetést?

Lehet, hogy már a választásokat követően közvetlenül. Tehát erre is van esély. A következő, hogyha megvan, a strasbourgi ítélet ezt ez év őszére várjuk. Bár ez egy hosszabb folyamat, mert három hónapos fellebbezési idő van, tehát az lehet, hogy átcsúszik jövő év elejére. Elvileg jövő év elejétől is megkaphatom már a feltételes szabadulást. De hát az embernek a jogbiztonságba vetett hite azért az meggyengült. Ahogy mondom, én biztos vagyok abban, hogy a jogi fórumokon én az igazamat meg fogom kapni, de hogy ez nem lesz egy rövid folyamat, abban is.

Abban is biztos lehet, hogy április 8-án nem tud szavazni.

Szinte biztos, hiszen a perújításnak helyt adnak akkor a felfüggesztik az egész ítéletet, tehát visszakapjuk még a szavazati jogunkat is. Mert itt nem csak arról van szó, hogy az ember letölti a büntetését, után öt évig még büntetett előéletűnek számít. Három évig el van tiltva a közügyektől. Még vannak olyan kis apróságok, amik ehhez a dologhoz csatlakoznak, amik pontosan arra jók, hogy teljesen ellehetetlenítsék az életben, hiszen olyan munkakörökben dolgoztam és dolgozhattam, ahol mondjuk a büntetlen előélet feltétel volt, teljes joggal. Még az sem, akik meg van győződve a mi igazunkról, az se tud alkalmazni, hiszen a jogszabály kizárná. Tehát így mindenképpen a jogi utat nekem folytatnom kell, hogy ezt az ítéletet megsemmisítsék. Ezen vagyok, ez meg fog történni. De abban is biztos vagyok, hogy nem rövidtávon. Most első lépésként azokat a törvényben lehetőségként biztosított kedvezményeket szeretném megkapni, amire van esély, amit a jog nem zár ki. Erre akár tavasszal is sor kerülhet. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan azokat a bíróság előtti jogi lépéseket is megtesszük, amiket eddig is. Tehát perújítás, Alkotmánybíróság, felülvizsgálati kérelem, Strasbourg. Amennyiben bármelyiknél olyan eredményt érünk el, akkor a büntetés, ha meg nem is szűnik, de legalább felfüggesztésre kerül.

Szóval nem törték meg?

Nem.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!