Kezdőlap Címkék Börtön

Címke: börtön

Börtönügyben is európai magyarok?

„Azt hiszem, nagyon kevesen vannak a magyar polgárok között, vagy akár ebben a Házban, akik különösképpen aggódnának azon, hogy hát nem megfelelő körülmények, vagy milyen körülmények vannak a börtönökben, és ez így van rendjén. A börtön nem nyaralóhely, ebben mindannyian egyetértünk.” Ezzel kezdte felszólalását a DK képviselője az „börtönbiznisz”-törvény vitájának második, szavazás előtti szakaszában.

Tessék? Majd azzal folytatta, hogy a bajt, nevezetesen a fogvatartottak bíróság által elismert kártérítési igényét az okozza, hogy a börtönökben nem teljesülnek azok a normák, amelyeket a fideszes többség által alkotott törvényre épülő miniszteri rendelet írt elő. Mint ahogy erre vezette vissza a problémát a Jobbik is. Hogy a Jobbiktól ezt halljuk, azt megszoktuk. De hogy a DK politikusától a szó szerint idézett mondatok elhangzanak, az, hogy is mondjam, meglep.

Európában, mármint annak a második világháború óta demokratikus északi és nyugati felében a büntetőpolitika évtizedek óta alternatív büntetési módokat keres a szabadságvesztés helyett, csökkenti a szabadságvesztés átlagos időtartalmát és a korábbinál emberibb feltételeket teremt a börtönökben a fogvatartottak számára. Abból indulnak ki, hogy

a szabadságvesztés a fogvatartottak szabadságának korlátozását jelenti, de nem azt, hogy embertelen körülmények között kellene élniük.

Nemcsak a fogvatartottak érdeke ez, hanem a társadalom egészéé is, hiszen így lehet elérni, hogy a büntetés letöltése után mentálisan egészséges, a társadalomba beilleszkedni képes emberek kerüljenek ki a börtönökből. Európa keleti felében a büntetőpolitika ilyetén átalakulása még jórészt elmaradt: ahogy megyünk a térképen nyugat felől kelet felé, egyre szigorúbbak a büntetési tételek, egyre nagyobb a börtönnépesség aránya az ország lakosságán belül, és egyre kevésbé törődnek azzal, hogy elviselhető körülmények között töltsenek hónapokat, éveket a fogvatartottak a börtönökben.

Más kontinenseken, akár Ázsiában, akár Amerikában sokkal inkább represszív a büntetőpolitika. Többek között ez különbözteti meg Európát a fejlett világ más tájaitól, ezért is lehetünk büszke európaiak.

Magyarországon is elindult a rendszerváltást követően a büntetőpolitika átalakulása, ha lassan is. Azután már az első Orbán-kormány idején visszafordult, represszív irányba indult el. A szocialista-szabaddemokrata kormány újra elindult az európai úton, majd 2010 óta ismét visszafordult a magyar büntetőpolitika. Emelték a büntetési tételeket, kötelezővé tették a középmértéket. Ez óhatatlanul azzal jár, hogy növekszik a börtönnépesség aránya, a korábbi átlagosan tizennégyezer helyett tizennyolcezer fölé emelkedett az egy időben fogvatartottak létszáma, majd tizenhétezerre csökkent. A börtönférőhelyek száma azonban alig növekedett – ezért nőtt tovább a zsúfoltság a börtönökben.

Korábban az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélt meg ezért kártérítést a hozzá forduló fogvatartottaknak, az elmúlt években pedig – mivel a fideszes többségű Országgyűlés törvénye alapján miniszteri rendelet rögzítette az európai normákhoz igazodva az emberséges fogva tartás feltételeit – már hazai bíróságok hoztak sok ilyen ítéletet. Ezt nevezte el a Fidesz egy sor, az államra nézve fizetési kötelezettséget megállapító ítélet miatt börtönbiznisznek, hogy az ügyvédeket és a jogaikat érvényesítő fogvatartottakat, és ezáltal valójában a jogállamot támadó kampányt kanyaríthasson köré.

Ezzel a kampánnyal a hazai nyilvánosságban maguk az ügyvédek és civil jogvédők szálltak szembe.

A parlamenti politikában az ellenzéki pártok támadták a kormányt, a Fideszt, de csak azzal, hogy felelőssé teszik a börtönökben kialakult zsúfoltságért, minthogy nem épített új börtönöket.

A Jobbik jár élen ebben, de nem mond érdemben mást a többi ellenzéki párt sem. Nincs ma már ellenzéki képviselő, aki bírálná a Fidesz represszív büntetőpolitikáját, amely szöges ellentétben áll a mai Európa normáival és gyakorlatával.

A DK képviselőitől sem hangzik el ilyesmi, viszont elhangoznak a szó szerint idézett mondatok. Laptopjaikon az „európai magyarok” felirat olvasható, ha kinyitják a gépet az ülésteremben. Jó, hogy olvasható, mert az ilyen parlamenti mondatokban az európaiság nem érzékelhető.

Neonácik börtönbe

Revolution Chemnitz – annak a neonáci csoportnak a neve akik közül nyolcat börtönbüntetésre ítéltek. Terrorakciókat készítettek elő Németországban, ahol a célpontok elsősorban migránsok voltak. A 22-32 éves fiatalok Chemnitzben – az egykori Karl Marx Stadtban – találtak egymásra 2018-ban. Akkor egy szír migráns megölt egy német férfit és emiatt zavargások kezdődtek a keletnémet városban.

2-5,5 év börtön

Ennyit rótt ki a drezdai bíróság a nyolc neonáci fiatalra. Öt és fél évet a szervezet vezetője kapott.

Felerősödött a neonáci terrorizmus Németországban – hangsúlyozta nemrégen Horst Seehofer belügyminiszter a Bundestagban. Elmondta, hogy jelenleg ez nagyobb veszélyt jelent a demokráciára mint az iszlamista terrorizmus.

Merénylet Hanauban – 9 halott

Egy magányos neonáci merénylő kilenc embert ölt meg – köztük a saját anyját is. Ő nem tartozott szervezethez, de az interneten szélsőjobboldali portálokat olvasott. Emiatt fegyvert fogott, és elkezdett migráns külsejű embereket gyilkolni. Végül öngyilkos lett.

Az Alkotmányvédelmi hivatal ezt követően megerősítette a neonáci szervezetek megfigyelését. Ide sorolták a Szárnyat is. Ez az Alternative für Deutschland szélsőséges csapata, mely különösen erős az egykori NDK-ban. Jelenleg az Alternative für Deutschland a legerősebb ellenzéki párt a Bundestagban.

A legnagyobb kormánypárt, a CDU megosztott abban a kérdésben, hogy lehet-e együttműködni az Alternative für Deutschland párttal? Míg Angela Merkel és követői kizárják ezt a lehetőséget, sokan úgy gondolják, hogy helyi szinten elképzelhető az együttműködés. Erre mutatott példát Türingiában a jobboldal, ahol egy napig szabaddemokrata miniszterelnök volt – az Alternative für Deutschland támogatásával. A kísérlet Angela Merkel ellenállásán megbukott, de vezetési válság alakult ki a CDU-ban, ahol nem tudják eldönteni: elképzelhető-e együttműködés a neonácikat is sorjaikban tudó Alternative für Deutschland mozgalommal.

A konténer nem old meg semmit!

Orbán Viktor miniszterelnök minapi, népéhez intézett kinyilatkoztatásában közölte, hogy az általa kitűzött határidőre konténer-börtönökkel  megoldják a sok éve húzódó túlzsúfoltságot börtöneinkben. Az azóta már újabb fronton helytálló miniszterelnök figyelmét elkerülte, hogy a megoldást eddig csak kommunikálta, de megoldani hosszú évek során sem oldotta meg!

Helyes, hogy a kormány elszánta magát, és végre pénzt szán a börtönzsúfoltság csökkentésére, de önmagukban a méregdrága konténer-börtönök még nem fogják megoldani a problémát. – olvasható a Helsinki Bizottság által kiadott közleményben.

Meg is indokolják miért nem megoldás a konténer-börtön. Akit megbíznak létesítésével, annak biztosan nem lesz ráfizetés, csupán nekünk, akik adóforintjainkból álljuk a számlát.

Nézzük a Helsinki hét pontját:

  • „Rendes börtönök” nélkül nem megy. Valóban lehetséges konténerbörtönöket létrehozni, de csak ideiglenesen megoldásként, például börtönfelújítások idejére. Ezzel nem lehet kiváltani a “rendes börtönöket”. A kormány döntésének egy másik számot is kellene tartalmaznia: mennyi pénzt szán a kormány állandó, téglából és rácsokból álló intézetek építésére. Ezt a számot még nem ismerjük.
  • Drága és átmeneti. Mobilbörtönt másutt nem azért alkalmaztak, mert az olcsó. Éppenséggel fajlagosan nagyon drága. A lakókonténerek börtön céljára való átalakítása a speciális elhelyezési körülmények és biztonsági előírások miatt drágább, mint börtönt építeni. Ez mindenképpen szükségmegoldásnak tekinthető, ezért  nyugaton a konténereket bérelik, és nem pedig megvásárolják.
  • Nem tömeges megoldás. Másutt kis létszámú (60–200 fős) időleges elhelyezési problémákat orvosoltak velük. Nálunk alsó hangon 1700 embert kellene mobilbörtönökbe átrakni.
  • Szűk körben alkalmazható. A „mobilbörtönökbe” csak fogház fokozatú vagy szabálysértési elzárásukat töltő fogvatartottakat lehetne zárni, belőlük azonban viszonylag kevés van.
  • Nincs hozzá elég személyzet. A börtön nem csak a fogvatartottakból, falakból és rácsokból áll, kell hozzá személyzet is. Abból pedig ma sokkal kevesebb van, mint amennyi kellene. Az új börtönökhöz új személyzet szükséges, mert átcsoportosítással ezt nem lehet megoldani, a büntetés-végrehajtást ugyanis évek óta súlyos munkaerőhiány sújtja. Országosan mintegy 800 ember hiányzik az állományból. Új (szak)embereket nagyon nehéz mai is verbuválni, manapság többen mennek el a börtönöktől, mint ahányan jönnek. Ezentúl az ezres nagyságrendű új emberek kiképzése is időbe telik.
  • Nincs meg bennük a kellő légtér. Igencsak kétséges, hogy a konténerek megfelelhetnek-e a jelenlegi előírásoknak. A kellő mozgástér vagy élettér biztosítható  de a személyenként 6 köbméteres légteret már sokkal nehezebb lesz kialakítani. Ha ezekbe még WC-t és mosdót is beraknak, ahogy a mai jogszabályok előírják, akkor két embernél többet majd nem lehet egyberakni. 1700 ember esetén ez 850 konténert jelentene.
  • Nincs szigetelés. A tranzitzónákban lévő konténerek gyakorlatilag nem hőszigeteltek. Nyáron fullasztóan forrók, télen jéghidegek. Ha zárva akarják egész napon át tartani, akkor nyáron folyamatosan hűteni kell. Télen pedig mindenféle esetben folyamatosan kell fűteni őket. A hőszigetelésük tovább drágítja a költségeket. Persze, ha falat építenének köréjük, az segítene, de az már valódi börtönfejlesztés volna.

Amikor a jelenlegi körülményekről érdeklődtünk – névtelenséget kérő – alkalmazottak elmondták, hogy például a Venyige utcai – viszonylag újépítésű intézményben –

jelenleg is több szint ki van ürítve, mert nem tudják biztosítani a kellő felügyelői létszámot.

Ez általában három teljes szintet jelent! Éjszaka mindennapos, hogy egy szintes felügyelő két szintet is őriz egyszerre. Nappal a sétát is a szintek őrzésére beosztott mozgatja, ami azt jelenti, hogy olyankor nincs a szint ellenőrzésére személyzet! A kerítést vigyázó tornyokban rendszeresen előfordul, hogy nincsen senki, sőt már arra is volt példa, hogy osztályvezető adott kapus/porta szolgálatot a szállón.

Alulfizetetten és ilyen munkakörülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy többen hagyják el munkahelyüket, mint ahány új alkalmazottat sikerül felvenni egy olyan munkahelyen ahol 2018-ban 1,5 millió túlórát kellett ellátni az állománynak!

“Ha Miniszterelnök úr éppen az elítéltek és az ügyvédeik ellen hirdet harcot, kéretik nem a büntetés-végrehajtás állományát további megoldhatatlan feladatok elé állítani, hanem pénzt, paripát és fegyvert biztosítani  a hosszú évek óta elmaradt börtönfejlesztésekre és építésekre, méghozzá úgy, hogy az őrök munkáját legalább anyagilag tegye vonzóbbá az igazán nehéz feladatot ellátó személyzet számára.”

A közellenségnek kikiáltott Helsinki Bizottság több ajánlását is érdemes lenne megfogadnia az illetékeseknek, talán többre jutnának vele, mint újabb milliárdokat fölöslegesen elkölteni:

“Mi javíthatna tartósan a helyzeten? Börtönépítésre és -korszerűsítésre mindenképpen szükség van. Emellett

büntetőpolitikai fordulat nélkül sem lesz javulás: az kerüljön börtönbe, aki tényleg veszélyes a társadalomra.

A kormány átgondolhatná a szabálysértési őrizet jogosságát, hogy tényleg szabálysértőkkel, köztük hajléktalanokkal akarja-e felduzzasztani a létszámot. A reintegrációt és a zsúfoltság csökkentését egyaránt szolgálná, ha a mostaninál több ember kerülhetne át reintegrációs őrizetbe – vagyis a szükséges biztonsági intézkedések mellett haza – a büntetésének letöltésének végső szakaszában.”

Megint győznek

Emlékszünk még, hogy is ne emlékeznénk a „rezsicsökkentésre” meg az „illegális bevándorlókra”. A Fidesz a maga, kétharmados választási győzelmet hozó kampányához megtalálta a bűvös szavakat, az ellenzék pedig, amely állítólag szemben áll vele, átvette a szavait, fogalmait és ezzel aláírta a saját halálos ítéletét.

Ugyanez történt, amikor a Fidesz Stop Soros törvényként emlegette a civil szervezetek elleni törvényét, és ezt a megnevezést is átvette a független sajtó és mindenki. A nyelvi győzelem már szinte teljes győzelem. És most? Most a „migránsbiznisz” velejéig hazug nyelvi konstrukcióját vette át szinte a teljes média, s az ellenzék sem képes helyette mást mondani.
De túl a nyelvi kapituláción, ebben a most folyó uszító kampányban a dolog érdemét tekintve is újra kapitulál az ellenzék, akárcsak annak idején a „rezsicsökkentés” ügyében vagy a menekültkérdésben. (Emlékezetes: a 2018-as választási kampányban miniszterelnök-jelöltként Karácsony Gergely és még a DK is fogadkozott, hogy nem akarja lebontani a határkerítést, az Orbán-rendszer embertelenségének szimbólumát.) Hogyan kapitulál a Jobbikból, MSZP-ből, LMP-ből és DK-ból álló ellenzék a börtönügyben?
Csütörtökön soron kívüli plenáris ülésen tárgyalta az Országgyűlés az igazságügy-miniszter előterjesztését „A börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről”. A törvényjavaslat lényege, hogy – miként azt Orbán januárban bejelentette – felfüggesztik a kártérítések kifizetését, majd a nemzeti konzultáció után új, végleges szabályozást alkotnak, és a pénzt nem letéti számlára, hanem a büntetés-végrehajtó intézetnél nyitott számlára helyezik, és onnan elsőként az áldozatok és családtagjaik igényét elégítik ki.

Szeptemberig el akarják érni, hogy a börtönök zsúfoltsága megszűnjön.

A parlamenti vitában az ellenzéki képviselők lényegében két dolgot vetettek a kormány illetve a Fidesz szemére. Egyfelől azt, hogy a kialakult helyzetért – miszerint az állam sok milliárd forint kártérítést kényszerül fizetni a börtönök zsúfoltsága által sújtott fogvatartottaknak – a Fidesz felelős, hiszen Trócsányi igazságügy-miniszter előterjesztésében fogadta el a fideszes parlamenti többség a kártérítéseket lehetővé tevő törvényt. (Arra akkor a Jobbik nemmel szavazott, a többi ellenzéki párt tartózkodott.)

Másfelől pedig azzal riogatják a közvéleményt, hogy a kormány úgy fogja elérni a börtönzsúfoltság csökkentését, hogy „rászabadít a társadalomra” vagy kétezer bűnözőt. Ezt hallottuk a Jobbiktól is, a DK-tól is és az MSZP-től is.

Ugyanakkor nemcsak a kormány nem beszél arról, hogy hogyan alakult ki az, amit börtönzsúfoltságként emlegetnek, de az ellenzéki pártok sem. 2010 előtt mintegy 14 ezer embert tartottak fogva a magyar börtönökben, a Fidesz represszív büntetőpolitikája, a hosszabb büntetési tételek alkalmazása, a „középmérték”-szabály érvényesülése nyomán ez 18 ezerre emelkedett, új börtönök viszont nem épültek. A büntetőpolitika ilyen módosulásával a Jobbik egyetértett és ma is egyetért, a baloldali ellenzéki pártok viszont annak idején nem támogatták, de nem is bírálták és ma sem bírálják.

Nem beszéltek az ellenzéki képviselők arról sem – és ez az alapkérdés –, hogy a fogvatartottaknak megítélt kártérítések jogosak, méltányosak, hiszen a börtönviszonyok valóban nem felelnek meg az európai illetve magyar normáknak.

A Jobbik egyik képviselője „piszkos ügynek” nevezte a kártérítések gyakorlatát. A baloldali képviselők sem vették védelmükbe az ügyvédeket, akik a hivatásukat gyakorolják, amikor a fogvatartottak jogi képviseletét ellátják.
Hogy a Jobbik így beszélt a törvényjavaslat vitájában, azt természetesnek tartom, hiszen a Jobbik ugyanazt a rendpárti világképet vallja, mint a Fidesz, és ugyanúgy nem fogadja el az emberei jogok egyetemességének elvét.

Azt azonban, hogy a baloldali képviselőktől sem hallottunk mást a vitában, mint a Jobbiktól, megdöbbentőnek tartom.

Nem tudom eldönteni: vajon nem értik, hogy a Fidesz büntetőpolitikája ellentétes az Európa nyugati részében évtizedek óta érvényesülő trendtől, s hogy jogállamban a fogvatartottaknak is vannak jogaik, és mint valamennyiünket, őket is megilleti a jogi képviselet, vagy magukban persze tudják ezt, csak nem beszélnek róla, mert népszerűtlenséget hozna.
Amikor a Fidesz a rezsicsökkentéssel kampányolt, az ellenzéki pártok nem merték leleplezni ennek hamisságát, sőt még megpróbáltak rá is licitálni. Az eredmény a második kétharmad lett. Az ellenzék demokratikus, magukat európai elkötelezettségűnek mondó pártjai, melyek a kerítés építésekor még nemet mondtak arra, két évvel később már azt mondták a kampányban, hogy maradjon a kerítés, de így sem úszták meg a harmadik kétharmadot.
Most szidják és vádolják ugyan az Orbán-kormányt, de az alapvető emberjogi kérdésben ugyanúgy nem szállnak szembe vele, ahogy megfutamodtak az elvi vitától az előző esetekben is.
Megalapozzák a Fidesz következő győzelmét.

Alekszej Navalnij: sosem voltam allergiás!

0

Súlyos bőrbetegséggel börtön kórházba vitték Putyin elnök legfőbb politikai ellenfelét. Vörös foltok jelentek meg a nyakán, éjszaka pedig nem tudott aludni, mert égető fájdalmat érzett a bőrén. A börtön orvos azt mondta: allergia.

“Sosem volt semmiféle allergiám!” – írta a bebörtönzött ellenzéki vezető. Aki blogján annak a gyanúnak ad hangot, hogy megmérgezték! Követeli, hogy a cellájában levő kamera felvételeit mutassák meg az ügyvédjének! Alekszej Navalnij feltevései szerint ugyanis valaki idegmérget csempészett be a cellájába míg ő a börtön udvaron sétált.

Putyin rendőrei nemrég brutálisan szétvertek tüntetéseket, és több mint ezer embert őrizetbe vettek. Az Európai Unió követeli Moszkvától , hogy bocsássa szabadon a tüntetőket. Putyin elnök népszerűsége csökkenőben, mert a gazdaság stagnál, az életszínvonal szintén. Az államfő kénytelen volt visszavonni egy népszerűtlen nyugdíj reformot. Az államkincstárba viszont pénz kell! Ezért Putyin úgy rendelkezett, hogy a nemzeti vagyon alapból 55 milliárd dollárnak megfelelő rubelt tegyenek át a költségvetési tartalékba. Ezt gazdasági szakértők kockázatos lépésnek tartják, mert a nemzeti vagyonalapot a válságos időkre hozták létre. A kőolaj és földgáz exportból bejött pénzek egy részét helyezték el itt – a norvég vagyonalap mintájára. Csakhogy a norvégok nem szoktak ekkora pénzeket kivenni az alapból! Putyin sem jókedvében tette ezt hanem azért, mert tudja: népszerűsége elsősorban azon áll vagy bukik, hogy milyen életszínvonalat tud produkálni Oroszországban. Moszkvában élénken érdeklődnek Erdogan helyzete iránt:

a törökök majd mindenható ura minden választást megnyert az elmúlt 15 évben – elsősorban azért, mert Törökország lakóinak többsége még sohasem élt ilyen jól!

Amióta megállt a növekedés, stagnálni sőt süllyedni kezdett az életszínvonal, Erdogan népszerűsége megindult a lejtőn lefelé. A legutóbbi helyhatósági választásokon elveszítette Törökország három legnagyobb városát: Isztambult, Ankarát és Izmirt! Putyin ezt szeretné elkerülni. Ezért tartja börtönben politikai ellenfelét, Alekszej Navalnijt, és ezért pumpál hatalmas összeget a gazdaságba, hogy megelőzze rendszerének a megroppanását Oroszországban.

RAMIL SAFAROV (a baltás gyilkos) MAGYARORSZÁG MEGMENTŐJE – II. rész

Visszakanyarodva Ramil történetéhez, rengeteget beszélgettünk az alatt a három év alatt, amíg együtt voltunk, és számtalanszor vetődött fel a gyilkosság. Látszott rajta, hogy nyomasztja, még ha próbálta titkolni is. De egyszer mondott valamit, ami nagyon elgondolkodtatott.

Azt mondta: „Nem csináltam mást, mint amit a zsidók csinálnak. Vagy az amcsik. Csak ők profi gyilkosok, és nem kapják el őket. Én csak a nemzetem ellen elkövetett bűntetteket bosszultam meg, még ha amatőr módon is.”

A szemem előtt vált egyre radikálisabb, szélsőségesebb iszlamistává. A barátságunk olyan ponthoz érkezett, amikor már teljesen őszinték voltunk egymáshoz, nem voltak titkaink. Főleg, hogy angolul vagy oroszul beszélgettünk, nem fenyegetett bennünket az a veszély, hogy mások esetleg beledumálnak. 2010-ben, amikor a Koszi klán tagjai (Szövő, Joe és Kukker) házi őrizetbe kerültek, majd a többi Rezervátumlakó is követte őket, egyedül maradtam a Rezervátumban, és ez idő tájt a napból hat-hét órákat beszélgetéssel töltöttünk.

A rácshoz vittem a stokimat, arra ültem, Ramil pedig közel ült a vasalt ajtajához. 3 méterre voltunk egymástól, két jó barát, mégis egy vastag rács és egy tömött vasalt ajtó választott el bennünket egymástól.

Ha a Gyűjtő B épületének az alagsorát egy szóval kellene jellemeznem, csak egyetlen szó jut az eszembe: „mészárszék”.

Soha nem tapasztalt brutalitás folyt. Már említettem más írásomban is, hogy alig volt olyan nap, hogy a smasszerok ne verjenek félholtra vagy ne kínoznának valakit. Az áldozatok többsége cigány volt, 10-ből 9 biztos. A barbarizmus 16.00 óra után kezdődött, amikor az intézményvezetők hazamentek, és reggelig tartott. A hétvégék még ennél is durvábbak voltak. 2009-ig egyedül próbáltam harcolni a brutalizmus ellen, nem túl nagy sikerrel, majd 2009-ben tudtom nélkül Ramil is ringbe szállt.

Egyetlenegy magyar fogvatartott sem merte felemelni a szavát az ellen, ami ott folyt. Sőt! Ha rám rontottak a fekete kutyák, inkább még őket támogatták. Aztán Ramil érkezésével már ketten lettünk. Pont az ő ajtaja előtt rugdostak vagy hatan-heten egy szerencsétlen cigányt, amikor egy hatalmasat rúgott az ajtajába, majd kiüvöltött, hogy: „Stop it!” (Abbahagyni!)

Csak pár napja volt ott, és egyáltalán nem jó referenciával érkezett. Az, hogy „beszólt” a smasszeroknak, csak rontott a helyzetén.

Egy kívülálló valószínűleg nem lát abban semmi kockázatot, ha egy fogvatartott rászól a smasszerokra, miközben azok éppen egy másik fogvatartottat vernek. Pedig óriási kockázattal jár. A magyar börtönökben a smasszerok egy része úgy viselkedik, mintha kiskirályok lennének. Nem tűrnek el semmilyen kritikát. Ez egy zárt világ, ahol a jelvény az úr.

Ramilt a „beszólása” után folyamatosan szívatták. Az aktájából és a napi teendőiből is tudták, hogy szorosan kötődik az iszlámhoz, ezért ezen a ponton támadták. Tudták, hogy nála veréssel és egyéb más szokásos fenyítésekkel nem érnek el semmit, mi több, féltek is tőle, ezért olyan pontot kerestek, ahol a legtöbbet árthatnak neki úgy, hogy az ő testi épségük ne kerüljön veszélybe. A pszichikai terror sokszor hatékonyabb, mint a fizikai fenyegetések.

A cellájának kamerájából jól látták, hogy mikor imádkozik, és ekkor zavarták, hogy ne tudja a napi ötszöri imáját végigcsinálni. Hetente többször végeztek zárkaellenőrzést nála, és ezek alkalmával arra próbálták kényszeríteni, hogy vetkőzzön le meztelenre. Idegen férfiak előtt meztelenre vetkőzni egy muszlim férfi számára a legmegalázóbb dolog. Homoszexuális tartalmú képeket és cikkeket dugdostak be a cellájába, vagy éppen örmény napi- és hetilapokat. A börtön két transzvesztitáját – Erzsit és Jennifert – arra kényszerítették, hogy menjenek oda Ramil cellájának ajtajához, lenyitották a tátikát, és udvaroljanak neki, valamint pikáns dolgokat kérjenek és ajánljanak fel. Az iszlámnak olyan a homoszexualitás, mint kereszténynek az ördög.

Egyik alkalommal sikerült Jennifert elkapnom, és úgy rántottam a rácsnak, hogy hetekig a rács mintáját viselte az arcán. Aztán közöltem vele, ha még egyszer meglátom a Ramil közelébe, kitépem a nyelvét és feldugom a szétkúrt seggébe. Többet nem jött le az alagsorba, pedig a smasszerok keményen követelték tőle. Erzsi attól kezdve nagyon vigyázott, hogy se én, se Ramil el ne kaphassa. Távolról mutogatta műmellét és perverzkedett.

Ramil egyedül volt egy idegen országban, amelynek a nyelvét sem beszélte. Egy rakás elfajzott, embertelen smasszer gyűrűjében. Az ügyvédje, aki hatalmas munkadíjat vágott zsebre, le sem szarta a bírósági ítéletet követően. Minden perc az életében pokol volt.

Hetek, hónapok teltek el úgy, hogy nap mint nap megalázták. Mégis minden nap reggel 9.00 órakor úgy lépett ki a cellájából letudni a napi egy órás szabad levegőn eltölthető köröket, mint egy igazi férfi: felemelt fejjel. A legtöbb embert már maga a magánlét is megtöri. Saját magamról tudom, nem könnyű éveken át napi 23 órában egyedül bezárva lenni egy cellában, hogy minden nap, amikor arra az egy órára kinyitják a cellád ajtaját, ahonnan megbilincselve, egy rohadt döggel a sarkadban, akit legszívesebben cafatokra tépnél, férfihoz méltóan lépj ki a sétaudvarra vezető ajtón. Erre csak nagyon kevesen lennének képesek, és nagyon kevesen is képesek.

Amikor Ramilt odahozták, én már túl voltam azon, hogy megvívjam a saját háborúmat a jelvényesekkel. Nekem sem volt egyszerű, mégis óriási előnyöm volt vele szemben: beszéltem a nyelvet, és volt egy rohadt jó ügyvédem, aki minden fenyegetés ellenére makacsul ragaszkodott hozzám. Ha csak csúnyán néztek rám, már ment is a feljelentés. Ha egy nap nem hívtam, már hívta a BV-t, mi van az ügyfelével, beszélni akar vele.

De Ramil egyedül volt, és ezt ők is tudták, mint ahogy azt is, hogy aki egyedül marad a Roncsgyárban, az bármilyen erős is, bedarálják. Főleg, ha a társadalom is teljes egészében megveti, ahogy őt is megvetették. Ramil egy elvetemült gyilkos volt a magyar társadalom szemében, és a kutyát sem érdekelte, hogy mit tesznek vele.

A smasszerek intelligensebb részével ez idő tájt már kimondottan jó volt a viszonyunk. Belátták, sokkal jobban járnak, ha kompromisszumot kötünk, és amiben tudunk, inkább segítünk egymásnak. A korrupciónak vannak jó oldalai is.

Sokáig rágódtam azon, hogy szóljak-e Ramil érdekében pár szót, és a már-már fanatikus kitartása az elvei mellett végül meggyőzött. Tetszett a srác tökössége.

Nehéz döntés volt, és fennállt a veszély, hogy sokkal többet veszítek vele, mint amit nyerhetek. A börtönben az ember, ha valaki mellé odaáll, az azt jelenti, hogy a jövőben osztoznia kell annak a tetteivel, és tettei következményeivel is.

De tetszett, ahogy kiállt a maga elvei mellett, és még így is maradt ereje, hogy azokért is kiálljon, akiket az alagsorban bántalmaztak. A viselkedéséből és tetteiből azt szűrtem le, hogy nem rossz ember. Teljesen más, mint azt a sajtó sugallja. Az elvetemült gyilkos mögött szerintem egy érző emberi szív van, óriási bátorsággal. Ezért úgy döntöttem, megéri szólni pár szót az érdekében.

Figyelmeztettem az osztályvezetőt, akivel számos igen komoly csatán voltunk már túl, hogy ha nem fejezik be a „baltás gyilkos” – így hívta Ramilt a sajtó, a politika, a börtönigazgatótól a legutolsó smasszerig mindenki – megaláztatását, fel fogom jelenteni az intézményt. Ha valaki, akkor ő jól tudta, hogy nem viccelek, és minden ehhez szükséges feltétel a rendelkezésemre áll. Aztán szóltam azoknak a smasszeroknak, akikkel jóban voltam, hogy szeretném, ha Ramilt békén hagynák. „Persze”, mondták, „semmi gond”. A rohadékokkal nem volt mit tenni, vagyis a jelvények azon részével, melyeknek egyetlen erényük volt a jelvényükön kívül, a primitívségük. De így is lényegesen csökkent a Ramilt ért atrocitások száma.

Közben együtt léptünk fel az alagsorban zajló verések és kínzások ellen, amelynek eredményeként azok száma is lényegesen csökkent. Hosszú évek után volt olyan hét, hogy senki sem üvöltözött a verések fájdalmától, nem könyörgött az életéért a kínzások alatt. A csönd és nyugalom a legdrágább kincs itt benn, és végre megkaphattuk.

Persze az osztályvezető és csatlósai nem nézték jó szemmel, hogy immár ketten vagyunk, akik bármikor feljelenthetjük őket azért a brutalitásért, amit itt az alagsorban folytatnak, de be kellett látniuk, ketten már pont elegek vagyunk, hogy a vád megállja a helyét, és lapátra tegyék őket. Nem volt más választásuk, engedniük kellett, és a határokat, ameddig csak lehetett, ki kellett tolniuk. Ramil engedélyt kapott heti kétszer sportra és napi 10 perc telefonálásra. Máshol Európában ez szégyen lenne, Magyarországon ez jutalom, kiváltság volt.

2010-ben Ramilnak meghalt az édesanyja. Kért plusz fél órát, hogy hazatelefonálhasson. Nem kapott. Eljött a barátnője, Sebnem, meglátogatni. Hat év után az első látogatója. Kérte, hogy kapjon az egy óra beszélő helyett két órát, mégiscsak messziről jött, és nagyon ritkán van beszélője. Nem kapott. Kapott viszont plexis beszélőt. Még egymás kezét sem tudták megérinteni, egymás illatát sem érezhették. Rohadtul fájt neki, de nem látszott rajta, csak nekem mondta, mennyire rossz neki. Napokkal később mondta el. Egymagában gyászolt, semmivel sem volt az a nap más, mint a többi. Legalábbis az intézményi élet részéről.

Láttam, hogy mennyire szenved, hogy nem tud hazatelefonálni, hogy a család mellett legyen, ha másképpen nem megy, legalább telefonon. Estére rendeztem neki egy mobilt, amin egész reggelig a pokróc alatt, hogy a kamerában ne lássák, beszélhetett az édesapjával és a testvéreivel. Ez volt az a nap, amikor már nem barátok voltunk, hanem – ahogy ő mondta – „soul brother’s”-ek, lélektestvérek. A magyar börtönben, amit két ember tud, az már nem számít titoknak, ezért azt, hogy van mobilom, eddig nem említettem neki sem. De ennyi idő után már 100%-ban megbíztam benne, és ő hálás volt, hogy a családjával „lehetett” az anyja halálának idején..

Az imádkozás lett végképpen a legfontosabb dolog a számára, és soha, semmiért sem szakította félbe. Mindenkinek meg kellett várnia, míg befejezi, ha éppen az idő tájt keresték, de ha én szóltam neki, hogy „Arkadas”, miattam félbeszakította, és jött az ajtóhoz meghallgatni, mit szeretnék. Ez volt a legnagyobb megtiszteltetés a részéről, amit valakiért megtett. Sőt, egy idő után nem múlt el nap, hogy ne imádkozott volna értem és a családomért. Én voltam az egyetlen „hitetlen”, akiért imádkozott.

Kettőnk közös harcának köszönhetően egy ideig nyugalom telepedett az alagsorba. Mármint ahhoz képest, amilyen általában volt. Azt mondtuk, hogy a kora esti órákban barbárkodjatok, miután hazamentek a fejesek, de késő estére álljon vissza a rend, mert aludni szeretnénk. Nagy nehezen megértették, és így is lett.

Pár hónapig be is tartatott ez a „szabályzat”, de aztán egyik éjjel arra ébredtünk, hogy ismét valakit csépelnek kíméletlenül. Zengett az egész alagsor az ordítástól.

Másnap reggel megtudtuk, hogy P. Zoltánt hozták át az A épületből hozzánk, a B épületbe.
P. Zoltán volt az a barom, aki állítólag a Keletinél szándékosan halálra gázolt egy rendőrt menekülés közben. Hetekig verték, kínozták napjában vagy tucatszor. A többiekkel már abba kezdtünk el fogadni, hogy meddig bírja, mikor fogják megölni, mert azt, amit vele műveltek, nagyon kevés ember élte volna túl. Sem előtte, sem utána nem láttam, hogy valakit ilyen kegyetlenséggel bántalmaztak volna ilyen hosszú ideig.

Pár nap után, mint régebben, most is tiltakozni kezdtünk Ramillal. Az a kutyás smasszer, aki a cigány származása okán is igyekezett jól megfelelni kollégái elvárásának, és az extrém brutális smasszerok közé tartozott, nemtetszését fejezte ki Ramilnak, amiért szóvá tette, hogy reggel fel fogja őket jelenteni. Attól a naptól kezdve folyamatosan szapulta Ramilt, aki nem volt az a panaszkodós fajta, ezért napokig nem is tudtam az esetről. Az utolsó pillanatban szereztem tudomást az egészről, amikor Ramilt agyonvasalva éppen sétára kísérték, és várakoznia kellett pár percet, hogy fent megtisztítsák a terepet. Pont az a kutyás volt szolgálatban, és Ramilra uszította a kutyáját, csakhogy a hatalmas kaukázusi grizzly nem ijedt meg, hiába csaholt habzó szájjal milliméterekre tőle a véreb.

Azzal az ártatlan arckifejezésével előbb a kutyára mosolygott, majd a gazdájára, aztán felém fordult és annyit mondott angolul, hogy most megbassza a kutyát is, meg a gazdáját is. Nem szó szerint értette, de akkorát rúgott a kutyába, hogy az métereket repült a pórázt fogó smasszerral együtt.

A kutyás rögtön, bátor férfi módjára megnyomta az övén lévő riasztót, ami riasztotta társait, akik rohanva érkeztek az alagsorba. A kutyás akkora patáliát csapott, mint egy hisztis öregasszony, hogy ez a faszszopó köcsög megtámadta és megrúgta a kutyáját. Valószínűleg a kollégái tudták, hogy ő sem az az ártatlan fajta, mert Ramilt visszazárták a cellájába úgy, hogy még csak nem is szidták. Ettől sokkal kevesebbért már elcsattant egy-két saller, de általában az ilyesmiért a szart is kiverték az emberből.

Aznap délután az osztályvezető felkeresett, és megkérdezte, mi történt pontosan? Elmeséltem neki azt, amit láttam, hogy a kutyás ok nélkül Ramilra uszította a kutyáját, Ramil pedig arrébb rúgta. Majd azt is elmondtam, amit Ramil azután mesélt el, hogy visszazárták a cellájába, hogy már napok óta szívózik vele ez a kutyás, és a türelme a végét járta. Nagy Pista az első idők konfliktusai után többször is meghallgatott, ha valami „extrém” dolog történt az alagsorban.

Egy jó darabig aztán nem láttuk ezt a kutyást, majd az egyik volt kollégája elmondta, hogy áthelyezték a rendőrség kötelékébe! Rendőr lett belőle.

Az egész ügyből semmi sem lett, pedig nagyon vártuk Ramillal, hogy legyen belőle bírósági per, hogy beszámolhassunk, mi folyik itt az alagsorban, és úgy általában a BV intézményben. Sajnos eltussolták ezt is, mint oly sok minden mást is.

Az alezredes felismerte a helyzetet, hogy csak veszthet, és mivel választások előtt állt az ország, amikor a helyezkedés ideje van, nem hiányzott neki egy per, amiből biztos vesztesként jönne ki.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy jól gondolkodott, minthogy miután Kaposváron a smasszerok halálra vertek egy fogvatartottat, és leváltották az intézmény parancsnokát, ő kapta meg a zsíros állást.

Folytatjuk…

Előző rész >>>

Mi van? Börtönt neveztek el Magyarországról? Hát nem, de azért érdekes…

Brazília egyik leghíresebb börtönét úgy hívják, hogy Nélson Hungria. És ugye Hungria azt jelenti portugálul (és más nyelveken is), hogy Magyarország.

Persze ha kicsit utána nézünk, kiderül, hogy nem Magyarország nevét viseli a börtön, hanem egy Nélson Hungria nevű férfiét, aki az ország egyik legbefolyásosabb büntetés végrehajtási szakértője volt, számos szakkönyvet írt, karrierje csúcsán a szövetségi legfelsőbb bíróság tagja volt, még 1951 és 1961 között, tehát a katonai diktatúra előtt. Azért pont Magyarország, azaz Hungria a vezetékneve, mert az egyik őse egy magyar jezsuita szerzetes volt, aki a 19. század első felében érkezett Brazíliába. Ő vette fel annak idején az Hungria nevet.

A róla elnevezett börtön Minas Gerais szövetségi államban, Belo Horizonte közelében található és az utóbbi időben sokat szerepelt a hírekben. Ma éppen azért, mert a Minas Gerais-i legfelsőbb bíróság megtiltotta további elítéltek bezárását a borzalmasan túlzsúfolt Nélson Hungria börtönbe. A fegyintézet kapacitása 1640 fő, de már mintegy kétezren raboskodnak benne. Nem véletlen, hogy korábban többször, idén áprilisban is azzal szerepelt a hírekben, hogy többen szökni próbáltak, néhányuknak ez sikerült is. Aztán karácsony előtt az egész világ megnézhette a videót arról, hogy a női foglyok ünnepi díszbe öltöztették a Nélson Hungria börtönt.

Az már csak nekem jutott eszembe, hogy ha így folytatjuk, és gőzerővel tovább építjük a NER rendszert – aminek az alapjait már rég leraktuk – akkor lehet, hogy világszerte tényleg Magyarországról neveznek majd el börtönöket. Az én újévi kívánságom, hogy ne így legyen.

Budapesten bújtatják Orbán bűnöző barátját

Kedden késő délután Szijjártó Péter még sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta (akarta), hogy Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök Budapesten bujkál. Folyamatban lévő menekültügyben nem adhat felvilágosítást, tette hozzá a magyar külügyminiszter.

Magyarra fordítva: a hír tehát igaz. Úgy van, ahogyan a korrupcióért két év börtönre ítélt volt macedón elnök a Facebookon írta: Budapesten van és politikai menedékjogot kért.

Nikola Gruevszki nemrég még Macedónia miniszterelnöke volt, de pártja elveszítette a választást, ráadásul egy hangfelvételről az is kiderült, hogy még kormányfőként arra utasította a belügyminisztert, hogy – jogellenesen – szerezzen a számára egy 600 ezer eurós Mercedest. Miután erre fény derült, nyomozás indult, melynek végén a volt miniszterelnököt két év börtönre ítélték. November 8-án kellett volna bevonulnia a büntetésvégrehajtási intézetbe, ám ő ehelyett, ki tudja, hogyan, Magyarországra szökött. Hogy miként sikerült átjutnia az igen szigorúan őrzött határon, kik segítették az illegális határátlépésben – egyszer talán erre is fény derül. Repülőn nem jöhetett, mert az útlevelét bevonták a macedón hatóságok, valószínűbb, hogy a zöld határon érkezhetett, embercsempészek, vagy mások segítségével.

Nikola Gruevszki, ha nem Orbán barátja lenne, hanem egyszerű, csóró menedékkérő, most a tranzitzónában várakozna, mostoha körülmények között, zord határrendészek társaságában. Nikola Gruevszki azonban Orbán Viktor magyar miniszterelnök politikai szövetségese volt, Orbán kampányolt is az érdekében a macedón választáson – igaz, sikertelenül, mert Gruevszki és pártja megbuktak, a volt miniszterelnököt pedig elítélték.

Már ez is igen necces, de legalább ennyire izgalmas, hogy Nikola Gruevszki miért épp a magyar kormánytól vár segítséget. Miért gondolja egy köztörvényes bűnért elítélt ember, hogy nálunk majd szépen elrendezik az ügyét, nem kell felelnie semmiért, mert politikai menedékjogot adnak neki. Miben reménykedik, amikor hivatalosan semmiben sem reménykedhet. Nem egy halálos ítélet elől menekült hozzánk, de még csak nem is életfogytig börtön vár rá. Ráadásul hazája, Macedónia, a hivatalos besorolás szerint biztonságos országnak számít, mint ahogyan a velünk szomszédos Szerbia is az, oda is visszatoloncolhatnák a magyar hatóságok.

Miből gondolhatja Nikola Gruevszki, hogy nálunk menedékjogot kap? Miért nem Romániát választotta, Bulgáriát, vagy valamelyik más, hazájához közeli országot. Lehet, azért, mert nem bízik abban, hogy ezekben az országokban az ő szempontjából kedvezően bírálják el a kérelmét. Egyedül Magyarországban bízhat, mert a miénk jó ideje olyan ország, ahol gyakorlatilag bármi megtörténhet. Az is például, hogy egy politikai ellenlábast vádemelés nélkül több mint egy éve börtönben tartanak, a zárkájában tartott könyvek száma, majd a borostája miatt vegzálják, miközben a miniszterelnök veje ellen – hiába a 13 milliárd forintos károkozás – a Nemzeti Nyomozó Iroda megszünteti a nyomozást.

Ez az az ország, ahol a miniszterelnök kötélbarátjának magánrepülőgépén utazik kedvenc futballcsapata meccseire, egy miniszter helikopteren megy lakodalomba, egy másik – volt – miniszter 80 éves, aktív korában védőnőként dolgozó mamája gondol egyet, és sertéstelepet vásárol, majd a malacok mellé méregdrága, márkás autókat lízingel.

Ilyen hely lett Magyarország. Ahol ugyan gyűlölik a menekülteket, ám ha az illetőnek van pénze és a csókosok számára milliókat fialó letelepedési kötvényt vásárol, akkor szabadon mozoghat és üzletelhet Magyarországon, valamint a magyar kormány által rendre szidalmazott Európai Unió területén.

Ez egy olyan ország, ahol semmi sem az, aminek látszik. A bűnt nem üldözik, hanem pártolják, az elesetteket, a szegényeket nem segítik, hanem ócsárolják. Ebben az országban igyekszik oltalomra lelni a korrupcióban vétkes volt macedón miniszterelnök – Orbán Viktor barátja, harcostársa és szövetségese. Hivatalosan ugyan semmi sem indokolja, hogy a kérelmét pozitívan bírálják el a magyar hatóságok, de a meccs messze nincs lefutva. Láttunk mi már karón varjút, vagyis az is benne van a pakliban, hogyha másként nem megy, Gruevszki magas rangú magyar barátai megcsinálják majd okosba.

Vajon most mit szól Rogán Rezesova szabadulásához?

Ma szabadul a börtönből Eva Rezesova, a szlovák milliomos nőként megismert gázoló, aki ittasan, a megengedett sebességhatárt alaposan túllépve, négy ember halálát okozta. 9 év börtönt kapott ezért, s ma, hat év elteltével, jó magaviselete okán, feltételesen szabadul.

Vajon mit szól ahhoz Rogán Antal, hogy Rezesova elhagyhatja a börtönt? Ezt csak azért kérdezzük, mert annak idején, amikor a bíróság a jogerős ítéletig háziőrizetbe helyezte a gázolót, Rogán kiállt Rezesová bérelt lakása elé és elmondta, hogy szólni fog mindenkinek, bíróságnak és parlamentnek, elő ne forduljon máskor ilyen.

Rogán meg még jószerivel be sem fejezte a beszédét, épp hogy csak feltette a Fészbukra a szöveget, már mentek is Rezesováért a martalócok. A nő kezén bilincs csattant, mehetett vissza, ahonnan jött, a kóterbe. Persze, Rogán nyilatkozatának nem volt köze ahhoz, hogy Rezesovát kirakták a bérelt házi őrizetéből és berakták a börtönbe. Ezt mondta a bíróság szóvivője, és a vak is látja, hogy tényleg véletlen egybeesésről van szó. A bíróságok függetlenek, az államnak, ha bele akarna szólni a működésükbe, rácsapnak a szájára.

Nem szeretjük Eva Rezesovát, mert akkor sem szeretnénk, ha lenne rajta mit szeretni. De nincs rajta semmi szeretnivaló, mert ittas állapotban ült a gépkocsijába, és ennek következtében négy ember meghalt.

A Rogán Antalt viszont szeretjük. Mert a Rogán Antal, hiába hogy időnként helikopterezik, akár a Fidesz frakcióvezetőjeként, akár a belváros polgármesterként, akár miniszterként beszél, a mi szívünkből szól. Ami a szívünkön, az a Rogán száján. Ő mindig azt mondja, amit a magyar emberek hallani szeretnének. Ezért is csökkentette a rezsinket a Rogán – igen, ő volt az eredeti rezsicsökkentő, Németh Szilárd csak később szállt be a buliba – mert nálánál jobban senki se tudja, hogy a magyar ember ezeréves álma az olcsó rezsi.

A másik, amire a magyar ember emberemlékezet óta vágyott, hogy Rezesová ne háziőrizetben legyen, hanem börtönben. A magyar ember mindig is híres volt az igazság iránti fogékonyságáról, és Rogán nem kívánt szembehelyezkedni a magyarok igazságérzetével. Ha a magyar emberek azt akarják, hogy olcsó legyen a rezsi, szóljanak a Rogánnak, elintézi. Ha a törvény van a bögyükben, amely a jogerős ítéletig házi őrizetbe helyezi a halálos gázolót, csinál ő nekik másik törvényt.

Nem Eva Rezesovát védjük, mert nem szeretjük. Szeresse őt a rosseb, vagy a Rogán Tóni! Csak hát ítéletek kommentálásánál a látszatokra is kellene adni. Akkor is, ha még nem miniszter az ember, csupán egy kormányzó párt frakcióvezetője.

25 év börtönt kapott korrupció miatt a volt elnök

0

Fellebbezés után súlyosbították Pak Gun Hje volt dél-koreai elnök büntetését: 25 évet kapott, és még 20 milliárd von (5 milliárd forint) pénzbírságot is fizetnie kell.

Az ügyész eredetileg 30 év börtönt kért, végül az első fokú bíróság 24 évre és 18 milliárd von pénzbírságra ítélte áprilisban. Az ügyész viszont fellebbezett, és a szöuli törvényszék most úgy döntött, hogy Pak bűnlajstroma – vesztegetés, kényszerítés, hatalommal való visszaélés – súlyosabb büntetést követel.

Azóta egyébként

egy másik ügyben Pakot nyolc év börtönre ítélték,

akkor kormányzati alapok hűtlen kezelése és a 2016-os parlamenti választásokba való beavatkozás miatt kellett bíróság elé állnia.

A 66 éves volt elnök mindent tagadott, most sem ment el az ítélethirdetésre, ahogy bojkottálta a korábbi tárgyalásokat is. Dél-Korea első elnöknője, az egykori diktátor, Pak Csong Hi lánya ugyanis politikai boszorkányüldözésnek tartja az eljárást.

Pedig 2017-ben alkotmányos vádeljárási folyamattal távolították el az elnöki székből. Előtte

többmilliós tüntetéseket is tartottak ellene,

miután kiderült, hogy semmilyen hivatalos tisztséggel nem rendelkező barátnője, Csoj Szun Szil személyi és politikai döntésekbe is beleszólhatott.

Csojt a sajtó sokszor egyszerűen csak sámánasszonynak nevezi, hiszen egy vallási szektát vezet. Ő kezelte azt a titkos kasszát is, amelybe a nagyvállalatoknak be kellett fizetni egy nagyobb összeget, ha el akartak valamit érni az elnöknél. Ebbe több óriáscég, például a Samsung vezetője is belebukott.

Pak bukásával komoly fordulat következett Dél-Koreában, ugyanis a baloldali Mun Dzse In került hatalomra, aki

sokkal békésebb politikát hirdetett Észak-Koreával szemben.

Ennek is köszönhetően köszönhetően került sor a történelmi kézfogásra Kim Dzsong Unnal, akivel szeptemberben már harmadszor találkoznak majd, ezúttal Phenjanban.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK