Kezdőlap Címkék Bod Péter Ákos

Címke: Bod Péter Ákos

Miniszterelnök-jelölti vitát akar a V18 – vajon kik között?

A Válasszunk 2018! csoport – ahogy a Független Hírügynökség korábban megírta – miniszterelnök-jelölti vitát kezdeményez, amelyre valamennyi parlamenti frakció alakítására esélyes párt jelöltjét várja. Olyan nincs, hogy ezeknek a pártoknak ne legyen ilyen jelöltjük! – hangzott el. Előtte három szakpolitikai vitát is szerveznének – mindezt a teljes nyilvánosság előtt, élőben közvetítenék -, hiszen a választási rendszer mélységesen igazságtalan volta miatt különösen fontos szerintük a vita. A V18 beáll az egyénikben a legesélyesebbek – például Magyar György és Mellár Tamás – mögé. Jobbikos is szóba jöhet, ha elfogadja az alapelveiket. 

 

Van arra is elképzelésünk, ha Orbán Viktor nem akar részt venni a választások előtti miniszterelnök-jelölti vitán, bár ha valakinek, neki kellene, hiszen ő találta ki az egyfordulós választást, ami még a korábbinál is fontosabbá teszi, hogy a választók ilyen fórumon is megismerhessék a programokat, terveket – mondta Balázs Péter, volt külügyminiszter, magyar uniós biztos a Független Hírügynökségnek. Arról kérdeztük, hogy mi értelme van egy ilyen vitának az ellenzéki pártok miniszterelnök-jelöltjei között, ha borítékolható, hogy Orbán nem lesz ott, s az ellenzéki pártok csak egymás nézeteit ütköztetik.

A nemzetközi megoldások közül példaként említette, hogy a vita során videón megjelenik a regnáló kormányfő programja, amelyre a jelen lévő résztvevők reagálnak.

Felvetésünkre, hogy a Fidesznek immár hagyományosan nincs is választási programja, Balázs megjegyezte, hogy legutóbb az volt, hogy „Folytatjuk” – tehát ezt lehet alapul venni, illetve bejátszani azt, amit kormányon csinálnak. Holoda Attila, a második Orbán kormány energetikai államtitkára mindehhez hozzátette: már csak azért is érdekében állna Orbánnak részt vennie a majdani miniszterelnök-jelölti vitán, mert gyakran változtatja a véleményét, s ha a régit vágnák be, nem biztos, hogy az az aktuális álláspontja lenne. Bárándy Péter volt igazságügyminiszter mindehhez azt tette hozzá, hogy

„a jog és a társadalom is tudja a hallgatást, mint tartalmi jelentőségű dolgot kezelni”.

A téma azon a sajtóbeszélgetésen jött fel, amelyet a Válasszunk 2018! csoport tartott kedden, Budapesten. A felvezetőben Balázs Péter bejelentette, hogy (miként korábban azt a Független Hírügynökség is megírta)  a V18 választási vitát kezdeményez két lépcsőben. Elsőként három tematikus szakpolitikait: az emberekről (ezen belül az esélyegyenlőségről, a szegénységről, az oktatásról, az egészségügyről és a nyugdíjasok helyzetéről); a gazdaságról (a növekedésről, a munkahelyteremtésről, az elvándorlásról, a korrupcióról); az igazságosságról (az átláthatóságról, a kiszámíthatóságról, az európai unióhoz tartozásunkról, illetve az orientációnkról). Ezeket éppen úgy élőben közvetítenék, mint az utánuk jövő miniszterelnök-jelölti vitát, amelyre a „csúcsjelölteket”, azaz a legesélyesebb pártok miniszterelnök-jelöltjeit hívnák meg.

Az egyfordulós választási rendszer miatt nem emelkedhet ki egyetlen kihívó sem, ezért is kell vállalni a végén a vitát a jelölteknek, s különösképpen annak – Orbánnak –, aki kitalálta és bevezette a rendszert – hangzott el.

Kérdésünkre, hogy mi van akkor, ha egy pártnak – például a Demokratikus Koalíciónak – nincs miniszterelnök-jelöltje, többen metakommunikációval azt sugallták, hogy „akkor nem lesz ott”, ám Balázs Péter leszögezte, hogy

„április 8-a előtt minden pártnak kell, hogy legyen egy miniszterelnök-jelöltje”.

A vitát meg kell követelni, hiszen jogunk van tudni, látni, hallani, hogy ki, mit akar – mondta, hozzátéve: a pártokat és a médiát is meg kell győzni ennek fontosságáról. Ők fogják végső soron kialakítani a viták végleges formáját, időpontját stb., amiben a V18 segít.

A leendő résztvevőkről elhangzott, hogy legfeljebb hét fő lenne megfelelő, ugyanis a nemzetközi tapasztalatok szerint követhetetlenné válik a vita, ha annál többen vesznek benne részt. S hogy kinek kellene ott lennie ezen, ha most tartanák? Balázs azt mondta:

látott egy plakátot, amelyen egy drótkerítést bontanak le drótvágó ollóval, nos, azok, akik ott láthatók, egy kivétellel: Soros helyett Orbán.

A sajtóbeszélgetés fő témáját ugyan a választási vita adta, ám több más fontos kérdés is szóba került. Bejelentették, hogy megalakult a V18 tanács (mint a most elindult honlapon látható, tagjai: Nahalka István oktatási szakértő, Kajdi József jogász, volt államtitkár, Somogyvári István jogtudós, volt államtitkár, Nagy Zoltán közgazdász, volt államtitkár és Érsek Ákos jogi szakközgazdász), elkészültek az arculati elemek, elindult a honlap, gyarapodott a kapcsolati háló. Ugyanakkor a cél nem változott: „Legyünk többen”, vegyenek részt minél többen a választásokon. És nem változott  programjuk sem (az a bizonyos 8 pont, amelyeket a cikk végén közlünk).

S továbbra is kitartanak amellett, hogy miután a körzetekben dől el a választás – körültekintő tájékozódás után – oda kell állni a legesélyesebb mellé, s a végjátékban, a billegő körzetekben, ha kell a V18 is ezt fogja tenni. Ezt akár úgy is tudatni lehet a választókkal, hogy a jelölt propagandaanyagára egy V18-as logót ragaszthatnak.

Az ilyen „csatakörzetekre” példaként hangzott el, hogy beállnak Magyar György és Mellár Tamás mögé.

A nem egészen két hét múlva esedékes hódmezővásárhelyi választás kapcsán Bod Péter Ákos azt mondta, hogy ő ma – személyes meghívásra – vesz részt a csalódott fideszesként függetlenként induló Márki-Zay Péter fórumán. A jelöltet „mindazon pártok, erők támogatják, amelyeknek a vezetőit vitára várjuk” – fogalmazott Bod.

Balázs Péter azt mondta, hogy akár egy konkrét miniszterelnök-jelölt mellé is készek odaállni.

A Független Hírügynökség kérdésére, hogy akkor is így tesznek-e, ha az adott körzetben a legesélyesebb jelölt egy jobbikos, Balázs azt mondta, hogy „Nem zárjuk ki”. Bod Péter Ákos pedig emlékeztetett a V18-ak 8 pontjára, amelyet, ha a jelölt oszt, akkor támogatnák, ha viszont nem, akkor a válasz is nem a kérdésre. Balázs Péter példaként említette, hogy amikor az ellenzéki pártok a közös oktatási programról egyeztettek, és a szegregációhoz, azon belül is a cigány gyerekek problematikájához értek, akkor a Jobbik már nem tudott a program mellé állni.

Balázs szerint egyébként ha későn is, de alakulni látszik a választási mezőny, látszik, hogy az 5 százalék alatti pártok keresik a szövetséget és az egyéni képviselői helyeket, miközben a nagyok már programokról is elkezdenek beszélni.

„Szörnyen hiányzik az első forduló, ezért is lépnek be zavaró játékokok”

– fogalmazott Balázs, vélhetően Lévai Katalinra utalva, aki ugyan alapító tagja volt a V18-aknak, ám azóta saját pártot hozott létre és bejelentette, hogy indul a választáson („tőle közös megegyezéssel megváltunk” – hangzott el most).

„A rendszer mélységesen igazságtalan és egyoldalú, de a csatát hegynek felfele is meg kell vívni” – fogalmazott Balázs Péter.

 

A 8 pont

  • meg kell állítani Magyarország kettészakadását;
  • mindenki számára hozzáférhető, európai színvonalon működő egészségügyi ellátást kell létrehozni;
  • újjá kell teremteni a nemzetközileg versenyképes magyar oktatást;
  • tisztességes piacgazdasági viszonyokat kell teremteni;
  • módosítani kell az „illiberális” Alaptörvényt, visszaállítva a szociális jogállam társadalmi-politikai formáit és szervezeteit;
  • ki kell aknázni az Európai Unió lehetőségeit;
  • együtt kell működni a NATO-szövetségesekkel a hatékony határellenőrzés erősítéséért és a nemzetközi terrorizmus ellen;
  • valamint segíteni kell a határainkon túl élő és dolgozó magyarokat, hogy ne érhesse őket hátrány.

A Fidesz visszaélt a többségével – Jeszenszky Géza interjú

Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere, az Orbán-kormányok előbb washingtoni, majd oslói nagykövete nem szeretné, ha a Fidesz nyerné meg a választásokat, de ha igen, akkor is koalícióra kényszerüljön. A volt diplomata, külügyér a Független Hírügynökségnek adott interjújában elmondja: Orbán Viktor becsapta őket, még 1996-ban, többek között ez is közrejátszott az MDF megszűnésében. Ezzel együtt csak 2014 után, lemondva oslói pozíciójáról, szakított vele, mert vállalhatatlannak tartotta azt, amit a norvég civil alappal tett a kormány. Jeszenszky úgy látja:  mind bel-, mind pedig külpolitikailag rossz irányba mennek a dolgok Magyarországon, az ország tekintélye óriásit zuhant.  Amit pedig az agg Sorossal művelnek, az kifejezetten gusztustalan.

 

Jól érzékelem-e, hogy még mai is létezik egyfajta MDF-tudat?

Én ezt nem érzékelem igazán, van ugyan néhány barátom, ismerősöm az egykori MDF-ből, akivel olykor találkozom – Bod Péterrel például elég gyakran -, de élő MDF-tudatnak ezt nem nevezném, miközben örülnék, ha lenne ilyen, főként az egykori Magyar Demokrata Néppárt, vagyis az MDF-ből kivált tagok között. Természetesen bennem él egy eszményi kép az egykori MDF-ről, amelynek én is alapítója voltam, arról a pártról, amelyre rányomta bélyegét Antall József. De lehet, hogy ez csak ábránd, hiszen tudjuk, a biológián túl a csábítás is működött; az egykori párt valamikori vezetői és tagjai politikailag eléggé szétszéledtek.

Szükségszerű volt az MDF szétesése?

Nem vagyok determinista történész, soha nem hiszem azt, hogy valami szükségszerű volt. Voltak tendenciák, amelyek valószínűsítették, hogy az MDF rámehet a rendszerváltozásra, de ez nem volt belekódolva a pártba. Még akkor sem, ha az alapító csapat meglehetősen heterogén társaság volt. Antall József tette az MDF-et egy határozott arcélű, jobbközép párttá, és ezt nem osztotta mindenki. Ma van egy, a rendszerváltást kutató intézet, amelynek vezetője, Bíró Zoltán, mondhatom azt, hogy gyűlölettel viseltetett Antall iránt. Ami fakadt részint a világnézeti különbségből, féltékenységből, és abból is, hogy Antallnak egyenes vonalú politikai pályája volt, Bírónak kevésbé, az ő életrajzában vannak kínos elemek, például az MSZMP tagság.

Belenyúlt-e Orbán Viktor az MDF-be?

Ez azt hiszem közismert. Amikor 1996-ban az MDF kettévált, és fontosnak tartom most is hangsúlyozni, hogy nem azért történt ez, mert Szabó Iván nem tudta elfogadni, hogy az MDF a riválisát, Lezsák Sándort választotta az országos gyűlés elnöknek, hanem azért, mert az a platform, amit Lezsák és az akkor meglehetősen friss párttag Boross Péter képviselt, elfogadhatatlan volt számára, és mindazok számára, akik hűek akartak maradni az antalli gondolatokhoz. Vagyis a polgári, nyugatos elvekhez. Más országokban is szétváltak a rendszerváltó pártok, de sajnos egyedül nálunk nem tudott megmaradni a jobbközép, európai gondolkodású politikai erő. Az MDNP egyébként épp a Fidesz miatt nem tudta megugrani az ötszázalékos küszöböt. De nem itt látom én Orbán szerepét, hanem amikor – nem vált még ketté az MDF, de nagyon élessé vált a véleménykülönbség a Szabó Iván és a Lezsák vezette irányzat között, akkor Orbán – tulajdonképpen ügyes politikusként -, biztatta a mi irányzatunkat, hogy hagyjuk ott a Lezsák-csapatot (velük kapcsolatban nem túl elismerő jelzőket használt) és alakítsunk új pártot, amely a Fidesszel szövetkezve jó esélyekkel megnyerheti a következő választást.

Haragszik rá emiatt?

Ez ugye a klasszikus oszd meg és uralkodj elv érvényesítése volt, amiért én, történészként nem neheztelhetek. Egy politikusnak ugyanis, akinek nagy ambíciói vannak, a riválisokkal el kell bánnia.

Ami bántó volt, és nagyon sokan zokon is vettük, hogy Orbán a szétválás után, félredobva az ígéretét, nem az akkori Fideszhez eszmeileg sokkal közelebb álló MDNP-vel szövetkezett, hanem Lezsák pártjával. Ebben Lezsáknak is komoly szerepe lehetett.  Lezsák és Boross is, még 96 elején is lekezelően beszéltek a „liberális” Fideszről; azt mondták, hogy szóba se jöhet, hogy elfogadják vezérnek ezt a „taknyos” Orbán Viktort. A szétválás után viszont Lezsák jó érzékkel a Fideszhez közeledett, a Fidesz meg azt látta, hogy a szétválást követően a tagság többsége nem az új pártba lép be, hanem marad a régiben. Ráadásul Orbánnak a konzervatív fordulatát jobban hitelesíthette, ha nem a nyugatos, liberális, hanem a népies irányzattal szövetkezik. Így érkeztünk el a 98-as választásokig, ahol mi is elkövettünk egy hibát: a Fidesz felajánlott nekünk tizenöt befutónak ígérkező képviselői helyet, s bár lehetett látni, hogy nincs sok esélyünk a parlamentbe jutásra, mégis az általam nagyra becsült Szabó Iván és néhány társa ezt visszautasította, mondhatom, hogy ellenemre. Ez aztán el is hozta az MDNP végét.

Miért? Jól érezné magát a Fidesz árnyékában?

Eszembe se jutott 98-ban, hogy belépjek a Fideszbe, vagy újabb karriert keressek ott. Erre nem is volt szükségem, hiszen én voltam a Fidesz-kormány washingtoni nagykövete. Teljes lojalitással és tudásommal képviseltem Magyarországot, és a Fidesz kormányát, amely azért eléggé más volt, mint ma. Vagyis 2002-ig én teljes bizalommal viseltettem Orbán iránt. Hogy ezután a személyes viszonyunk elhidegült, ez nem rajtam múlott. Ezzel együtt Martonyi János felajánlotta nekem az oslói nagyköveti posztot, amit el is fogadtam. Összességében tehát azt mondhatom, hogy Orbánnal, ha nem is bizalmi, de korrekt, normális viszonyban voltam, egészen a 2010-es évek elejéig.

De mit jelentett ez az elhidegülés?

Két részből állt. Orbán nem volt kíváncsi arra, hogy milyen tanácsokat adnék, vagy milyen tanulságokat vonnék le az amerikai kapcsolataink alakulásáról, amelyek megromlottak, részben a Gripen vadászgépek vásárlása miatt, részben pedig azért, mert ő maga nem ítélte el Csurka Istvánt és Lovas Istvánt a 2001-es New York-i merénylettel kapcsolatos megnyilatkozásukért. Én persze nem sértődtem meg, tudomásul vettem, hogy nem igényli egy volt külügyminiszter, nagykövet tanácsait. Én csak 2014-ben láttam olyannak a Fidesz- kormány politikáját, amelyet én nem tudok tovább képviselni. Ez volt az az idő, amikor teljesen értelmetlen és alaptalan vitába bonyolódtunk a norvég civil alap támogatásai kapcsán.

Ez erkölcsi kérdés volt az ön számára? Már tudniillik az, hogy ha nem ért egyet a kormányával, amely a nagyköveti posztra helyezte, akkor lemond?

Ez természetes következmény. A polgári demokráciákban ez gyakori, Magyarországon, igaz, ritka dolog volt, hogy ha egy köztisztviselő nem ért egyet bármiben a kormányával, akkor előbb mondjon le, és utána bírálhat.

Orbán ekkor sem volt kíváncsi a véleményére? Beszélt vele egyáltalán a lemondás után?

Nem, de még az ügyet (rosszul) kezelő Lázár János sem hallgatott meg, amikor friss miniszterként összeveszett a norvégokkal. Hiába jeleztem, hogy nem célszerű konfliktusba kerülni egy jobbközép kormánnyal, amely erősen támogatja az előző miniszterelnököt, a munkáspárti Stoltenberget a NATO főtitkári posztra. Magyarországnak a norvég civil alappal kapcsolatban jogilag nem volt igaza, politikailag pedig káros volt az egész vita. Amikor gyakorlatilag szóba sem állt velem a saját kormányom, akkor döntöttem el, hogy én nem tudom megsokasodott norvégiai barátaim előtt ezt a rossz ügyet képviselni.

Azóta sem volt önök között semmilyen kontaktus?

Nem.

Az elmúlt héten aláírt egy olyan levelet, amelyben többekkel együtt azt szorgalmazza, hogy az ellenzéki pártok mindenütt a legesélyesebb jelöltet támogassák az áprilisi választásokon. Ez nyílt állásfoglalás az Orbán-kormány ellen. Mi késztette erre a lépésre?

Nem volt ez váratlan lépés a részemről, és aki figyelte a megszólalásaimat az elmúlt két-három évben az tudhatta, hogy miként vélekedem a kormányról. Ami ebben most újdonság, hogy azt képviselem, semmiképpen ne legyen kétharmada a Fidesznek, mert mind a külpolitikája, mind a belpolitikája elfogadhatatlan számomra.

A kétharmados többségével a Fidesz láthatóan visszaélt; létrehozott egy új alkotmányt, a demokráciában szokásos széles körű egyetértés nélkül.

Megváltoztatta a választási törvényt, és nem igaz az, hogy ezzel csak a szocialisták példáját követték. Nem, a korábbi választási törvényt, illetve a választókerületi határokat az 1989-es kerekasztal tagjai alakították ki.

Sorolhatnám még milyen döntéseket hozott ez a kormány, amelyekkel egy demokrata nem érthet egyet. Félő, hogy ha még egyszer kétharmada lesz a Fidesznek, olyan lépéseket fog megtenni, amelyek még súlyosabb kritika tárgyát képezhetik.

Fölvetették például egy sajtókamara létesítését. Mire emlékeztet ez? Mussolinire, Hitlerre, és az 1930-as évek magyarországi jobboldalára. Módosítanák az önkormányzati választás módját, amivel újra csak a rendszerváltozás kardinális tételét rúgnák fel. A demokráciának elengedhetetlen kelléke a helyi demokrácia.

Sokszor mondják, hogy Magyarországon nem elég erős a demokratikus gondolkodás; Antall nagyon jól tudta, hogy az önkormányzat lesz az, ahol ez a gondolkodás megerősödik; ahol mindenki megtapasztalhatja, hogy van szava.

Térjünk vissza a mába, de egyszersmind a múltba: hogyan értékeli a Horthy-kultuszt, és ebben a volt párttársának, Lezsák Sándornak a szerepét?

Lezsákot utólag is nagyra értékelem azért, amit az MDF megteremtéséért tett. Nem pusztán a lakiteleki sátorállítást, hanem azt a hatalmas szervezőmunkát, amit végzett. Azzal persze tisztában voltam, hogy ő – talán önhibáján kívül – nem kellő műveltséggel, de nagyon nagy ambícióval rendelkező ember, aki mindezt egy alázatos köntös alá igyekszik rejteni. Ennek egyik jele volt, hogy 90-ben nem volt hajlandó képviselőséget vállalni. Igaz, Antallal szemben kezdettől fogva kimutatta bizalmatlanságát, ő volt, aki ’89 októberben nyíltan nem támogatta elnökké választását. Antall József ezt sosem vette tőle zokon, sőt, kapacitálta, hogy vállaljon képviselőséget. Ő azonban tiltakozott, nem, nem, mondta, én visszamegyek tanítónak… Közben azonban létrehozta a Lánchíd alapítványt, amely nem a kormányt támogatta, hanem saját magát szolgálta az egyre bővülő, országossá váló hálózatával. E mögött valójában az Antall-ellenes eszmei politikát folytatta, amivel hozzájárul ahhoz, hogy a Csurka-féle vonulat is szembefordult a miniszterelnökkel. Szóval Lezsák nem pusztán Antall személyes ellenfele volt, a nyugati demokráciák szelleme idegen volt számára., Egyszóval nagyfokú féltékenység volt benne Antall Józseffel szemben. Az 1996-os szakítás után utasításba adta, hogy minden módon lehetetlenné kell tenni az MDF-ből kivált képviselőket. Azt mondta, hogy mindenkit szabad támogatni, csak bennünket nem, még Csurka pártját, a MIÉP-et is inkább, mint az MDNP-seket.

És a Horthy-kultusz?

Ez fakadhat műveltségbéli hiányosságokból is. A rendszerváltozás után előjöttek azok is, akik a Horthy-korszak legkonzervatívabb irányzataival azonosultak, egyesek talán még a nyilasokkal is. Az Antall-kormány nem jobboldali, hanem centrista kormány volt, a miniszterelnök mindig is azt hangoztatta, hogy a kormányrudat középen kell tartani. A Horthy-kultusz felkarolásában lehetett szerepe Boross Péternek is, akivel kezdetben Lezsák nem volt jó viszonyban, de már 96-ra szövetségesekké váltak. Két évvel korábban Lezsák is aspirált a miniszterelnöki posztra, de feltehetően megegyeztek egymással a megoldásban. Ő, mármint Lezsák hozta azokat a szavazatokat Boross számára, amelyek többséget jelentettek Szabó Ivánnal, vagy Für Lajossal szemben a miniszterelnöki utódlásban.

Említette, hogy a Fidesz a kétharmaddal visszaélt, és vissza is élhet. Mi az, ami még veszélyként megfogalmazható?

Külpolitikában az orosz kapcsolat említendő első helyen. Annak idején nagyon jó személyes viszonyunk volt az akkori orosz vezetéssel. Azért is, mert ők egy nyugatos társadalmat, demokráciát akartak kialakítani. Azután egy nagyon rossz irány kerekedett felül, egy oligarchikus és korrupt rendszer alakult ki. Ezt azért hangsúlyozom, mert

távolról sem vagyok orosz-ellenes, de az igazán jó, bizalmi viszonyhoz demokratikus országra van szükség, és nem egy olyanra, amely a szomszédait megtámadja és autoriter belpolitikát folytat. Amelynek a külpolitikáját joggal tartja aggasztónak a NATO. Az orosz orientáció ellentétes a rendszerváltozással, nemzeti érdekeinkkel. 

Energia-függőségünk fokozása Paks 2-vel is nagyon nem kívánatos. Ezt a politikát még a Gyurcsány-kormány kezdte el, csakhogy akkoriban ezt Orbán erősen bírálta, ma viszont az ellenkezőjét teszi, nem pusztán megvalósítja, hanem titkosítja a szerződéseket, szóval aggasztó, amit csinál. Én a kínai viszonyt sem tartom kifejezetten előnyösnek, aminek a legpregnánsabb jele a Budapest-Belgrád vasútvonal teljesen felesleges és méregdrága átépítése. Én egyébként sem hiszek abban, hogy egy olyan távoli országgal, mint Kína, egy ilyen erősen önérdek-vezérelte országgal a kis Magyarország számára előnyösen  tud kereskedni. Fontosabb lenne a keleti helyett az északi nyitás, a skandináv országokkal való kapcsolatok erősítése. A legsúlyosabb probléma azonban a „Brüsszel”, vagyis az EU-ellenes politika, vagy a Trump előtti időkben az Amerika-ellenes retorika. Végre gazdaságilag, politikailag és katonailag is kitűnő szövetség tagjai vagyunk, nem szabad eljátszani partnereink bizalmát.

A lakosságot megtévesztő propaganda intellektuálisan is elfogadhatatlan, politikailag pedig káros. Ezek együttesen eredményezik azt, hogy Magyarország tekintélye óriásit zuhant az elmúlt tíz évben.

Ráadásul gazdaságilag is visszaestünk, éllovasból szinte sereghajtóvá váltunk.

Mi a véleménye a Soros-féle kampányról?

Nekem semmi okom nincs, hogy kedveljem Sorost. Ahhoz joga volt, hogy annak idején az MDF-fel szemben erősen az SZDSZ-t támogassa. Követett el inkorrekt dolgokat személyesen velem szemben is, de a Közép-Európai Egyetem létét üdvözöltem, mert a tanítás jó minősége mellett növelte hazánk ismertségét és tekintélyét.

Ezért aztán teljesen értelmetlennek tartom az ellene folytatott hadjáratot. Amit pedig az agg Soros személye ellen tesznek, az gusztustalan, politikailag és erkölcsileg is vállalhatatlan. Amit tesznek, az a magyar társadalom lenézése; maga a konzultáció is az volt, Soros diabolizálása pedig visszataszító.

Említette, hogy küzd a kétharmados Fidesz-győzelem ellen. Ezek szerint azt jónak tartaná, ha nyerne, de csak ötven százalékkal, azaz abszolút többséggel?

Nem, hiszen azért is írtam alá a levelet. Én már az Orbánnal, vagy a Fidesszel történt szakításom előtt is azt képviseltem, hogy minden kormánynak jó tesz, ha koalícióban kormányoz, vagyis, ha van egy belső kontroll. Ez meggátolja azt, hogy egy párt túlhatalomhoz jusson. Azt szeretném, hogy ne legyen olyan helyzet, amikor bármely párt abszolút többséghez jut. Kényszerüljön rá a koalícióra, a kompromisszumokra. Ha tehát a Fidesz nyer, akkor is szüksége legyen partnerre. Én a jelenlegi helyzetben az LMP-t támogatom, de jónak látnám, ha az egyéni kerületekben megegyezne más pártokkal. Viszont Gyurcsány Ferenc egész politikai működését károsnak tartom, nélküle sosem lett volna túlhatalma a Fidesznek, és most is zavart kelt az ellenzékben. A lényeg az, hogy olyan koalíció jöjjön létre, amely meg tudja gátolni azt, hogy a Fidesz visszaéljen a kormányzati hatalommal. Ebben tud egyetérteni egy nagyon heterogén, tábor, olyanok is, akiket egy világ választ el egymástól – mint engem is egyes aláíróktól. Szerintem érdemes lett volna megvárni sokkal több személy csatlakozását, bár kérdés, hogy akkor ez a pártok vezetőire nagyobb hatással lenne-e.

Kinek, mire kellene a V4-ek fejlesztési bankja?

0

„Öt-hat szakmai érvet is fel lehet hozni a projekt ellen, de ezekkel szemben ott áll egy politikai: a presztízs kérdése” – kommentálta Bod Péter Ákos a Független Hírügynökségnek Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök bejelentését, mely szerint közös regionális fejlesztési bank alapításáról tárgyal Lengyelország és Magyarország. A szakember – aki belülről ismeri a fejlesztési bankok működését, hiszen három évig volt az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank igazgatója – azt mondta, hogy „csóváltam a fejemet és csendben hümmögtem, nem fogott el a lelkesedés a hír hallatán”.

 

Egyelőre túlságosan sokat nem lehet tudni a lengyel kormányfő által bejelentett tervről, amelyet – derül ki Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszternek az MTI által ismertetett rádióinterjújából – Orbán Viktor is a támogatásáról biztosított. Waszczykowski szavai szerint: „Mindkét kormányfő úgy nyilatkozott, hogy előteremti az ehhez szükséges forrásokat”. A wpolityce.pl lengyel konzervatív hírportál szerint a befektetendő tőke „több milliárd zloty” lenne (egy zloty durván 75 forintot ér). Hírek szerint a projekthez Csehország és Szlovákia hozzájárulására is szükség lenne. A Reuters Morawieckit idézve azt írta, hogy „Orbán Viktor és jómagam erőtejesen kiálltunk a terv mellett. Ha a csehek és a szlovákok is pozitívan reagálnak, akkor gyorsan felállíthatjuk a bankot” – mondta, ám részleteket nem árult el.

Fotó: Wikipedia

„Rengeteg olyan pénzintézet működik, amely több évtized alatt alakította ki a saját működési modelljét, sok buktatón át, hosszú tanulási folyamaton keresztül, sok hibát vétve” – fejtette ki Bod Péter Ákos a FüHü-nek saját tapasztalatai alapján (is), hiszen amellett, hogy az Antall-kormány ipari minisztere, majd a független jegybank első elnöke volt, az EBRD igazgatójaként három éven át belülről és tevékenyen vett részt a fejlesztési bank működtetésében.

A jelenleg egyetemi professzorként dolgozó szakember egy további racionális gazdasági érvet is említett, a tőkeerő kérdését. Ez a négy ország – „udvariasan fogalmazva” – nem annyira tőkeerős, pedig egy ilyen jellegű regionális fejlesztési bank esetében a tőkeerő képes biztosítani annak a diverzitásnak a hátterét, amely a tovaterjedő hatás elérése érdekében szükséges sok-sok – eltérő iparági – ügyfél kiszolgálásához elengedhetetlen.

Ha viszonylag kicsi az ügyfélkör és a működési kör, akkor az már gazdaságossági kérdést vet fel – tette hozzá, figyelmeztetve: fejlesztési bankot kicsiben nem lehet gazdaságosan működtetni.

Amikor gesztust akarnak gyakorolni a politikusok, akkor bankot alapítanak – tette hozzá, mondván: viszonylag kis befektetett tőkével meg lehet akár tízszerezni a tőkeáttételt, ha a mögöttes államok súlya viszonylag nagy. De ehhez olcsó hitelfelvételi feltételek kellenek, amihez pedig elengedhetetlen a legkiválóbb hitelbesorolás. A komoly fejlesztési bankok – mint amilyen az IBRD vagy  az EBRD vagy az EIB – a legjobb, AAA besorolással rendelkeznek a hitelminősítőknél, ami olcsóbbá teszi számukra a forráshoz jutást.

A V4-ek között nincs AAA besorolású, s a négy ország közül a magyaré a leggyengébb (éppen hogy befektetési kategóriába esik).

„A forráshoz jutás, a stáb, a kockázatkoncentráció, a méretgazdaságosság” – sorolta Bod Péter Ákos az ellenérveket, hozzátéve azonban: mindezeket lesöpörheti az egyetlen politikai érv, a presztízs kérdése.

A FüHü kérdésére, hogy a cseheknek és a szlovákoknak miért érné meg beszállni a bankba, a szakember úgy vélekedett, hogy az előbbieknél abszurdnak tartaná, hiszen ők már az EBRD-ből is kinőttek anno. Racionális érvet a szlovákok esetében sem tudna említeni.

Anyagi érdek Magyarországot sem fűzné egy ilyen bank megalapításához,

hiszen a bejáratott pénzintézetektől – köztük az EU EIB-jétől – kedvező feltételekkel áll rendelkezésre a szükséges hitelek. „Közvetlen politikai feltételekhez sem kötik ezeket a kölcsönöket” – mondta Bod, hozzátéve: leszámítva azt, ha ne adj isten a helyzet eszkalálódna, de ez már a spekuláció kategóriájába tartozik – tette hozzá.

Finanszírozóként persze bárki beszállhat, presztízsokokból akár például a csehek, akár az euróövezethez tartozó szlovákok. Ahogy bárki előtt megnyílhat finanszírozóként a pálya, akár a kínai, az orosz, az ukrán tőke előtt.

Tegyük hozzá: Waszczykowski fent említett nyilatkozata mintha erősítené a kínai szál gyanúját –ugyanis közös V4 zászlósprojektekről beszélt, egyebek között

olyan infrastrukturális fejlesztésekről, mint a Via Carpatia közlekedési folyosó befejezése, illetve a nagysebességű vasútvonalak kiépítése nemcsak Budapest és Belgrád között, hanem a Krakkóig, Varsóig, talán Gdanskig is. És mint ismert, ez utóbbi kínai hitelből készülne.

Kérdésünkre, hogy nem arról lehet-e szó, hogy kínai (esetleg orosz) tőkét is bevonnának a regionális fejlesztési bankba, Bod Péter Ákos úgy válaszolt: „Nem szeretnék előrefutni a gondolkodásban…”.

Mit szólna mindehhez az Európai Unió? Bod Péter Ákos kérdésünkre emlékeztetett arra, hogy vannak regionális fejlesztési Bankok, például a korábban alapított Északi Fejlesztési Bank. Arról nem is szólva, hogy – habár ezt olyan sokszor nem hangsúlyozzák ma Magyarországon –,

nagyon széleskörű a szuverenitás az EU-ban: mindent lehet, ami nem ütközik az uniós jogba. Ez pedig nem ütközik bele.

Balázs Péter: Ha Orbán marad, folytatódik Magyarország lemaradása

Megalakult a „Válasszunk, 2018! „csoport, amely elsősorban azt tűzte ki célul, hogy az elbizonytalanodott szavazókat meggyőzze: a demokratikus ellenzéknek maradt esélye a választási győzelemre. Ehhez persze az is kell, hogy az ellenzékben politizáló pártok a siker érdekében képesek legyenek együttműködni, hisz a programjaik a legtöbb esetben hasonlóak, vagy kiegészítik egymást.

A „Válasszunk 2018” nevű szerveződést a rendszerváltás utáni kormányok 11 minisztere, vagy államtitkára alapította Balázs Péter, volt külügyminiszter vezetésével. A tagok között van Andor László uniós biztos, Bárándy Péter igazságügy miniszter, Bod Péter Ákos, ipari és kereskedelmi miniszter, Göncz Kinga külügyminiszter, Holoda Attila helyettes államtitkár, Lévai Katalin tárca nélküli miniszter, Mellár Tamás a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, Pusztai Erzsébet népjóléti államtitkár, Raskó György mezőgazdasági államtitkár, Székely Tamás egészségügyi miniszter.

A csoport tagjai szerint ma egy kézben összpontosul a hatalom, amely megfojtja az egészséges versenyt nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában is. De Balázs Péter biztos abban, hogy a Fidesz túlzott hatalmát meg lehet törni, ha mindenki elmegy szavazni.

 

A frissen megalakult csoport, a Válasszunk! 2018 nevű szerveződés inkább mozgalom, vagy – ahogy a sajtó írja – árnyékkormány, esetleg annak csak a magját hozták létre?

Mozgalomnak tekintjük magunkat, árnyékkormánya a pártoknak lehet, mi pedig nem kívánunk a politikai versengésben részt venni. Mi elsősorban a civil társadalmat akarjuk meggyőzni, hogy van még esély a választás megnyerésére, de ehhez el kell menni választani. Ez a legfontosabb, különben nem indul be a változás Magyarországon.

Ilyen mozgalom még nem volt a rendszerváltás óta. Céljuk inkább a választók felébresztése, vagy inkább a pártok rábeszélése az összefogásra?

Pillanatnyilag a pártok mintha késésben lennének a társadalom igényeihez képest. Együttműködés helyett a saját pozícióikat méregetik, egymással versengenek. Eközben a társadalom határozottabb cselekvést, előrelépést vár. Mi ezt az aktivitást szeretnénk segíteni annak érdekében, hogy a pártok ismerjék fel a választók igényeit.

Egyetértek azzal, hogy ilyen mozgalom még valóban nem jött létre a rendszerváltás óta, de olyan sem fordult elő az elmúlt évtizedekben, hogy ennyire eltávolodtunk volna a demokratikus értékektől, mint az Orbán kormány regnálása alatt.

Miután sokan hasonlóan értékelik a mai helyzetet, épp ezért érthetetlen, hogy a pártok mégsem tudnak, vagy nem kívánnak együttműködni az Orbán kormány leváltása érdekében sem. Lehet ezen a helyzeten változtatni?

Józan eszükkel az egyes pártok vezetői tudják, hogy együtt kéne működni, össze kéne fogni, de amikor a politikai mozgalmak a jövőt tervezik, akkor az első kérdés az, hogy bejutnak-e a következő parlamentbe, s ott milyen pozíciót tudnak szerezni. Sajnos ezek a rövidtávú szempontok bénítják a politikai cselekvésüket, tehát a hosszabb távú gondolkodásra kéne rábírni a szereplőket.

Komolyan mondja, hogy van esély arra, hogy az együttműködéstől ma elzárkózó pártok képesek lesznek erre? Létrejöhet egy teljes ellenzéki összefogás?

Nem vagyok benne biztos, hogy a következő napokban erre már készek lesznek, de ahogy majd közeledik a választás időpontja, úgy erre a lehetőségre is nyitottabbak lehetnek. Talán ha hallgatnak a választóikra, akkor jobban meggondolják az együttműködés lehetőségeit. Nem lehet tartósan nagy szakadék a választók elvárásai, akarata és a pártok cselekvése, viselkedése között.

Amikor az ellenzéki pártok együttműködéséről beszél, akkor számít a nagy sietséggel középre tartó Jobbikra is?

Alapvető politikai kérdésekben a Jobbik olyan álláspontot foglal el, amihez a demokratikus oldalról nincs átjárás. Tehát amikor az ellenzéki pártok a hosszú távú jövőjüket, a kormányzást tervezik, akkor esélytelennek látom, hogy a Jobbikkal együttműködjenek.

Akkor sem, ha a korábbi szélsőséges és rasszista párt elfogadja azt a nyolc pontot, amelyben önök Magyarország újjászületési tervét igyekeztek összefoglalni?

Ha elfogadnák, akkor az már nem is a mai Jobbik lenne. Akkor talán már más nevet is kéne választaniuk, hogy a politikai stratégiaváltás valóban hiteles legyen.

Az önök mozgalma 11 alapítóból áll, mindenki volt már kormánytag; van, aki az MDF idején, mint Raskó György. Mások a szocialista időszakban, mint Göncz Kinga vagy Bárándy Péter, de olyan is akad Mellár Tamás személyében, aki a Fidesz idején vállalt fontos posztot. A mozgalom sokszínűsége azért szükséges, hogy demonstrálják: az Orbán kormány leváltása nemzeti érdek?

A sokszínűséggel az egész társadalomnak, tehát a választóknak és a politikai pártoknak egyaránt példát akarunk mutatni. Van ugyanis mód arra, hogy a különböző hátterű, beállítottságú emberek összefogjanak és együtt lépjenek fel egy olyan tendenciával szemben, amely veszélybe sodorja az országot. Minket is a közös aggodalom, a közös felelősség hozott össze, amit az ország sorsáért valamennyien érzünk.

Lehet, hogy a ma még Orbán hívő, jobboldali érzelmű választókat akarják meggyőzni, hogy a Fidesz kormány ártalmas az egész ország számára?

Mindenféle pártállású választóhoz szólni akarunk. Közöttük sokan eddig is kritikusan nézték a kormányzat munkáját, őket aligha kell meggyőzni, nekik legfeljebb reményt akarunk adni, hogy lehetséges a változás! Szép számmal vannak olyanok, akik sokáig hittek Orbán politikájában, ámbár ma már egyre kevesebben vannak. Nagyon fontos elérni azt a határozatlan tömeget, amely el sem menne szavazni, ha nem kapna újabb impulzusokat, újabb bátorítást.

Sajtó nélkül el tudják érni e kívánt tömeget?

Bizonyos nyilvánosság azért még megmaradt, de vannak olyan szervezetek, körök, esetleg pártok, amelyek csatornáin mi is megpróbálunk üzeneteinkkel eljutni a társadalomhoz. Egyébként a mi csapatunk sokszínűsége arra is jó, hogy kapcsolataink kiterjedtek, s ily módon elég széles rétegeket el tudunk érni.

El tudják mondani például azt, hogy ki legyen Orbán Viktor kihívója, az ellenzék miniszterelnök-jelöltje?

A jelölés nem a mi dolgunk, a pártoknak van kormányfő-jelöltjük, talán túl sok is.

Egy időben az ön neve is forgott…

Igen, de ez csak néhány ember szándéka volt, döntés nem született róla.

Ma Karácsony Gergely és Szél Bernadett hivatalosan is jelölt, van, akivel egyetértenek?

Ismétlem, ezt a pártok erőviszonyai fogják eldönteni. Mi azt mondjuk, hogy elsősorban mandátumokat kell szerezni, mert csak az egyéni kerületek megnyerése esetén van esély a többség megszerzésére. Csak ezután képes az ellenzék közös kormányfőt jelölni, addig csupán listavezetők vannak, akiknek mindegyikével szimpatizálunk.

Azt már korábban bejelentette Karácsony Gergely, a Párbeszéd és az MSZP miniszterelnök-jelöltje, hogy februárig kialakítja saját árnyékkormányát. Az önök mozgalmából, a V2018-ból is választhatna minisztert?

Mindenki önálló, autonóm személyiség, tehát ezt a döntést mindenki saját maga hozza meg.

Ön például vállalna külügyminiszterséget?

Én biztosan nem, mert a mozgalmat akarom szervezni, természetesen másokkal együtt.

A mozgalom megalapítását bejelentő sajtótájékoztatón arról is beszélt, hogy azt is eredménynek tartja, ha sikerül a Fidesz 2/3-os többségét megakadályozni. De mi kellene az ellenzék biztos győzelméhez?

Minél több mandátumot megszerezni a választási körzetekben. Vannak komoly számítások arra, hogy ez az alapvetően igazságtalan választási rendszer, amely a töredék- és maradék szavazatokat a győzteshez csatornázza, egy ponton már a Fidesz ellen fordulhat, ha a sokféle ellenzéki kezdeményezés egy irányba húz.

A Választás 18! nevű mozgalom 8 pontban kidolgozta a reményeik szerint újjászülető Magyarország célkitűzéseit. Benne szerepel a mindenkire érvényes létbiztonság, az elérhető egészségügy, versenyképes oktatás, piaci viszonyok, társadalmi párbeszéd, elkötelezett uniós tagság. Lesz ennél bővebb programjuk is?

Az a szándékunk, hogy mind a nyolc pontot részletesen is kidolgozzuk, s további területekre is nemzeti minimumprogramokat készítünk. Sok pártprogram készült, s szeretnénk mindenkit ráébreszteni, hogy a demokratikus oldalon lévő pártok elképzelései között több az azonosság, több a megegyező, mint a különböző elképzelés.

A Modern Magyarország Mozgalom alapítójától, Bokros Lajostól származik az elképzelés, hogy a pártoknak szövetkezni kéne a demokrácia, a jogállam helyreállítása érdekében. És ha sikerül, újra külön indulhatnának. Ezzel egyetért?

Alapvetően igen, ez egy demokratikus gondolat. Viszont a Jobbik aligha tudna együttműködni a többi párttal.

Mi történik, ha a demokratikus ellenzék elbukja a választást, és nyer a diktatúrába hajló Fidesz? Mi lesz ennek a nemzetközi megítélése, mi lesz az ország sorsa, s persze mi lesz a Választás 18 nevű mozgalommal?

Ha az Orbán rezsim marad, akkor folytatódik az ország lemaradása, leszakadása és elszigetelődése. Még jobban kiszorulunk Európából, és a következő nemzedékek esélyei is veszélyeztetjük, ami semmiképp nem lenne jó. Ezt kéne megérteni a szavazó polgároknak. A mi mozgalmunk végigcsinálja kampányidőszakot, remélem, ez meglátszik majd az eredményeken is. Ha látunk további feladatot az önkormányzati, vagy az európai választással kapcsolatban, akkor együtt fogunk maradni.

Bod Péter Ákos: A politika utánam nyúl

„Akár így, akár úgy alakul, mindenképpen gazdaságpolitikai fordulatra számítok, mert fordul az út. Fordulatot idézhet elő, hogy megváltoztak a politikai erők közötti arányok. A legnagyobb tanítómester pedig a kényszer: nem tartom kizártnak, hogy ugyanazok szájából teljesen mást fogunk hallani rövid időn belül, pusztán azért, mert mást kell majd mondaniuk” – fejtette ki a FüHü-nek Bod Péter Ákos. Az Antall-kormány első ipari minisztere, a független jegybank első elnöke, az EBRD volt igazgatója, s 2006-ban egy röpke ideig Orbán által javasolt miniszterelnök-jelölt, majd a második Orbán-kormányban egy darabig miniszterelnöki tanácsadó, jelenleg egyetemi professzor sok évnyi kihagyás után mintha visszafelé kacsingatna a politikai közegbe. Ám ő állítja: „A politikából kiiratkoztam, de a politika nem iratkozott ki belőlem, időnként – mint most is – utánam nyúl.” Szerinte meg kell változtatni az eluralkodott posztkádári gondolkodást, mobilizálni kellene a posztkádári társadalmat.

EGY KIS „OFF”
Az időpont 1994. vége, a színhely a Magyar Nemzeti Bank egyik díszterme, amely ezúttal elegáns étteremmé volt varázsolva. A szereplők Bod Péter Ákos leköszönő jegybankelnök és újságírók, köztük ennek az interjúnak a szerzője – őket hívta egy kötetlen búcsúra az MNB éppen hogy még hivatalban lévő első embere. Nagyon derűs, informális beszélgetés volt – hűen a vendéglátó személyiségéhez. Bod Péter Ákos egy ponton sztorizgatni kezdett. A rá jellemző sajátos öniróniájával mesélte el a következő történetet, azzal, hogy tud ő kemény és karakán lenni.
Horn Gyulával, az őt  posztjáról kierőszakolva eltávolítani kívánó miniszterelnökkel tárgyalt, aki nem egyszer igen csak nyersen fogalmazva próbálta rávenni Bod Péter Ákost a távozásra a jegybank éléről. Egy ponton a még regnáló jegybankelnök nem bírta tovább: felpattant, két kezével rátámaszkodva az asztalra Horn fölé magasodott és emelt hangon költőinek tűnő kérdést tett fel:
„Miniszterelnök úr, tudja Maga kivel beszél?”

Horn nézett rá, értetlenül.
„Hát a Magyar Tenisz Szövetség elnökével” – közölte Bod, és ezzel leült.

Ez a történet jutott az eszembe, amikor a Corvinus folyosóján interjúalanyomra vártam. És az motoszkált bennem, vajon mennyit változott az egykor a háta mögött sokszor budai úrifiúnak nevezett Bod Péter Ákos. Annyiban, hogy ma már nem budai úrifiú, hanem budai úriember.

Ön sokáig nem politizált azt követően, hogy véget ért jegybanki elnöki megbízatása, leszámítva azt, amikor egy röpke ideig – eléggé szürreális módon – felmerült a neve kormányfőjelöltként. Viszont az elmúlt időszakban mintha keresné a helyét a palettán. Feltűnt a Momentum programbemutatóján, beszédet mondott az LMP és az Új Kezdet közös rendezvényén. Mi történt?

Viszonylag korán kikerültem a politikából. Másfél évig voltam ipari és kereskedelmi miniszter az Antall-kormányban, az igazi politikai szerep volt; utána három évig a  rendszerváltás utáni független Magyar Nemzeti Bank első elnöke; ez a jog szerint is pártpolitika-mentes feladat volt, bár persze gazdaságpolitikai, ami – mint a neve is mutatja – nem mentes a politikától. Én komolyan vettem a pártpolitikától mentességet. Ezt követően dolgoztam Londonban az EBRD igazgatójaként, ez megint politika-mentes, ugyanakkor gazdaságpolitikai jellegű munka volt, azzal a különbséggel a jegybank elnökséghez képest, hogy nem egy, hanem négy ország tartozott hozzám. A 2006-os miniszterelnök-jelöltség (amire Orbán Viktor kért fel) érdekes lábjegyzet volt az életutamban, megvalósulásának az esélye kicsi volt, bár azért érdekes lehetett volna. Folyamatosan tértem tehát vissza a „civil” életbe, gazdaságpolitikát kezdtem el tanítani a Corvinuson, tanszékvezető lettem – ezt egyébként most adtam át Andor Lászlónak –, kutatásokba kezdtem, akadémiai doktori címet szereztem, könyveket, jegyzeteket írtam-írok, a közeljövőben jelenik meg például egy új könyvem az Akadémiai Kiadónál. Nekem szerencsém is volt, hiszen azt látom, hogy vannak, akik túl sokáig időznek a politikában, nem tudnak időben visszaállni, talán nincs is már hova menniük, mások túlságosan hamar lépnek ki, s kimaradnak a legtanulságosabb dolgokból.

A politikából tehát kiiratkoztam, de a politikai nem iratkozott ki belőlem, időnként – mint most is – utánam nyúl.

Tehát nem Ön kereste a kapcsolatot a pártokkal, mert izgatta a visszatérés valamely formája, hanem a pártok Önnel?

Gazdaságpolitikát tanítok, a pártpolitikák, kormányprogramok tehát érdekelnek. És úgy vagyok vele, hogy ha az embert hívják, kikérik a véleményét, a tanácsát, ha tud segíteni, akkor menjen és tegye.  Korábban, a 2. Orbán-kormány idején féltucatnál nem többször Orbán Viktor is kikérte a véleményemet gazdaságpolitikai kérdésekbe, természetesen hozzá is elmentem. Ez a kapcsolat megszűnt. De most új helyzet alakult ki, új pártok és mozgalmak indultak, s jöttek felém megkeresések, egyébként szép számmal. Az ember eldönti, hogy hova megy el, mit fogad el – a héten például megyek a Bibó Kollégiumba, de megkerestek egyházak, szakszervezetek, s persze pártok is. Ami az interjú elején a kérdésében szóba hozott Momentumot, illetve az LMP-Új Kezdet összefogást meghirdető rendezvényt illeti: az előbbi meghívott a programalkotó rendezvényére, ahol a 12 programfejezet közül egyet véleményeztem. Ez nem elkötelezettség, pusztán kölcsönös érdeklődést jelent. Egy hétre rá hívott az Új Kezdet – s oda is elmentem a programról beszélni.

Láttam róla tudósítást, amelybe Ön is be volt vágva, s Ön viselte az Új Kezdet jelvényét. Ez azért komolyabb dologra utal, mint „kölcsönös érdeklődés” – igaz, azt a Momentumra mondta.

Az Új Kezdet némileg más kapcsolat, mint a Momentum. Gémesi Györggyel egy frakcióban ültünk a rendszerváltás első éveiben, az MDF-frakcióban, s az ő működését 28-30 éve követem, ismerem. Többször elhívott pártja, az Új Kezdet programvitáira. A jelvényt azért tettem ki, mert jelezni akartam, hogy méltányolom azt a ritkán előforduló dolgot, ami történt, nevezetesen, hogy egy párt nem törekszik minden áron önálló parlamenti jelenlétre, ehelyett két párt egyesíti az erejét, hogy kölcsönösen erősítsék, segítsék egymást a céljaik elérésében. Ezt általában is jó dolognak tartom, ebben az esetben pedig különösen. Széll Bernadettet pedig jól ismerem és tisztelem, kolléganőm volt az egyetemen. Kicsi ez az ország.

Ez azt jelenti, hogy mint volt MDF-es most megtalálta az új pártját az Új Kezdetben?

Sehol sem vagyok tag, nem döntöttem még el, hogy kire fogok szavazni, nincs még itt „a következő vasárnap”. Vannak szimpátiáim, de a fenti felkéréseket szakmailag fogtam fel. Az, hogy mit hoz az élet, nem tudom, ez nem irányváltás volt részemről, hanem a szakmám gyakorlása.

A kíváncsiság is hajtotta?

Mégiscsak kutató lennék, nem? Annak pedig kifejezetten örülök, hogy vannak pártok, amelyek komolyan veszik a választási programok készítését. A kilencvenes években ez még általános volt, 80-100 oldalas, az élet minden területére kiterjedő programokat állítottak össze a pártok a választásokra készülve – ezek nekem meg is vannak, ma már gazdaságtörténeti dokumentumok, és igen tanulságosak. Idővel a pártprogramok összezsugorodtak, akár öt oldalasra is. S persze emlékszünk arra, hogy volt olyan párt – a Fidesz –, amely egy szóban hirdette meg a programját: „Folytatjuk”.

Most ez nem elég, változóban a világ, s valamit kell mondania annak is, aki kormányon akar maradni.

Nem gondolja, hogy az embereket ma Magyarországon nem érdeklik a pártprogramok, a választási programok, nem azok alapján adják le a voksukat, tehát felesleges nagy munkát beletenni ilyenek összeállításába?

Egyrészt nagyon változik a világ, új válaszok, irányok kellenek, s a választóknak igenis joguk van megtudni hogy az egyes pártok mit gondolnak, milyen utat választanának, mit valósítanának meg hatalomra kerülésük esetén. S ne tévedjünk, a választási programok nem csak a vájtfülűeknek szólnak, a közügyek iránt érdeklődők nagyobb fele bizonyára szeretné tudni, hogy az őt érintő ügyben mit gondolnak az egyes pártok. Ha egy párt nem állít össze ilyen programot, az szerintem nagyon súlyos dolog. Nem deklarációcsokrokra gondolok, hanem konkrét kérdésekre adott konkrét válaszokra. Például, hogy mit akar egy párt kezdeni Paks II-vel, folytatná-e a stadionok építését vagy inkább az egészségügybe fektetné azt a pénzt. Ha az egészségügy a téma, akkor a gyógyításba, kórházakba vagy inkább a megelőzésbe invesztálna. Szigetelésre szánna-e inkább pénzforrásokat vagy új lakásokat építene. Hogyan oldaná fel az ellentmondást, hogy miközben rengetegen küszködnek a lakhatással, ugyancsak sokaknak van üresen álló ingatlanjuk. A Momentumnak az ötlete, hogy adót vessenek ki az üresen álló lakásokra, kifejezetten szimpatikus számomra, új és érdekes megközelítésben próbálnak választ adni egy létező problémára. Válaszként a kérdésére:

nem adom fel a reményt, hogy a választók választási programok alapján is ikszelnek.

Úgy látom, nem változott, most is ugyanolyan optimista és pozitív hozzáállású, mint volt miniszter és jegybankelnök korában.

De látom alapját is optimizmusomnak:  itt van egy új generáció, amely tagjainak már nem elég, hogy rutinos pártpolitikusok lózungokat puffogtatnak. Több százezer fiatalról beszélünk, akik hatnak a szüleikre, nagyszüleikre. Általában is érzek növekvő érdeklődést a közügyek iránt, és ez külön ok arra, , hogy a választási programok témáját igenis a napirenden tartsuk. Mert ha valamiről nem beszélünk, akkor nincs nyomás. Ha majdnem minden párt közzéteszi a programját, akkor aligha engedheti meg magának egyetlen párt, hogy ne tegyen ugyanígy. Egyszerűen olyan helyzetet kell teremteni, hogy ne lehessen kimagyarázni a választási program hiányát egyetlen pártnak sem.

Ezek szerint részletesen ismeri a Momentum választási programját. Ön szerint valóban van átfedés ezen program és a Demokratikus Koalíció programja között?

Miért lenne probléma az átfedés? Jó lenne, ha nem ideológiai és nem kizárólag világnézeti alapon meghatározott következtetésre jutnának a pártok a szakpolitikai kérdésekben. Például arra, hogy a már említett atomerőmű ebben a formában nem az energiaellátás XXI. századi megoldása. Hogy nem magyar nemzeti érdek a kínai hitelből tervezett Budapest-Szabadka gyorsvonat. Amit egyébként például a Momentum választási programjában kifejezetten üdvözöltem, hogy rengeteg nemzetközi ötletet emeltek át: Franciaországban ezt, Angliában azt látták. Szemben ugyanis az akadémiai írásművel, a párt- és választási programokba szemérmetlenül át lehet és érdemes is emelni mások gyakorlatát, tapasztalatát.

Gazdasági megközelítésben, hogyan futunk neki a választásoknak? Hogyan áll az ország? A makrómutatók jó része kedvező, de azért van tér a szkepticizmusra, például amiatt is, mert ugye tudjuk, a statisztikai adatokkal lehet trükközni, az adatokat lehet így és úgy is tálalni, s egyáltalán, a statisztikákat többféleképpen lehet összeállítani.

Vannak viszonylag jó makrószámok, de mégis… A gazdaságpolitikai vitának nem vet véget az, hogy immár negyedik éve 3 százalék alatt van a költségvetési hiány, már csak azért sem, mert ismerjük ennek az okát. Ez ugyanis annak a módja, hogy az Orbán-kormány távol tudja tartani az Európai Unió szakapparátusát, hiszen a többletdeficit-eljárás keretében komolyan vizsgálódnának 3 százalék feletti hiány esetén. Ami persze önmagában általában véve nem probléma, de az Orbán-kormánynak talán kényelmetlen lenne a nyitottság, a részletes adatok bemutatása. Miközben persze az örvendetes, hogy féken tartják a költségvetési hiányt, a jövőt ugyanis nem szabad betáblázni. Ám az is tudható, hogy

vannak statisztikai ügyeskedések, trükköcskék, amelyekkel vitatható jogállású intézményekhez telepítenek állami kiadásokat, s ezzel is javítják az adatokat.

Ilyen például az Eurostat által immár két éve vizsgált Eximbank elszámolásának és az MNB alapítványainak a kérdése, nem? Az Eurostat szerint az Eximbankot az államháztartás körébe kell sorolni, ami pedig az alapítványokat illeti, azoknak  – a kormány utasításai alapján végrehajtott – tevékenységét vizsgálják továbbra is.

Nincs az jól – s ez ki is derült –, hogy az Eximbankhoz kerülnek az államháztartás keretébe könyvelendő kiadások, illetve, hogy a jegybank alapítványokat hoz létre, majd azok az alapítványok állampapírokat vásárolnak. Ha ezeket az Eurostat által is vitatott és vizsgált tételeket visszatesszük az államháztartásba, akkor már nincs ok a dicsekvésre a deficitszámok javulását tekintve.

Ön szerint lesz következménye az Eurostat vizsgálódásának? Például, ha annak eredményeként romlani fognak – visszamenőleg is – az államháztartási mutatók, nőni fog a hiány? Például mi lesz a külföldi befektetői megítéléssel, aminek iránymutatója a hitelminősítők által adott besorolási osztályzat – ami napjainkban éppen hogy eléri a befektetési szintet?

Ezek a visszasorolások nem vetnének jó fényt a magyar kormányzat megítélésére, de azért a statisztikai ügyeskedések nem ritkák máshol sem. Ám a hitelminősítőknek nem a költségvetési hiányszám az elsődleges gondjuk a magyar gazdaságpolitikával, hanem annak a kiszámíthatatlansága. Az Orbán-kormány nagy diadalnak állítja be, hogy ismét visszasoroltak minket a befektetésre ajánlott sávba, de hát emlékezzünk csak! Ugyanebben a kategóriában voltunk a Horn-kormányzás második felében. Akkor, amikor még sem  az Európai Uniónak, sem a NATO-nak nem voltunk a tagjai! A mostani gazdasági adottságaink alapján legalább két fokozattal kellene jobbnak lennünk, minimum bbb+-osztályzattal kellene rendelkeznünk. Ami pedig az adósságszámítási ügy általános következményét illeti:

az Eurostat vizsgálata alapján csak az derült ki, amit egyébként eddig is tudhattunk: az államháztartási számokban kormányzati dicsekvés tárgyává tett javulások soha nem is voltak akkorák, hogy megemelhettük volna a kalapunkat a teljesítmény előtt.

De hát gondoljon csak bele! Még ha 3 százalék alatti is a hiány, ha ez mintegy 3 százalékos nominális növekedéssel párosul, akkor nem romlik, de nem is javul az államadósság rátája. Éppen ezért a közgazdászok nem is szoktak hanyatt esni a makrószámoktól.

Ön szerint mi az, amit fontos figyelnünk?

Egyrészt, hogy mire elég a teljesítmény összehasonlításban másokkal. És azt látjuk, hogy folyamatosan maradunk le a régióban. Miközben az egész térség megy felfelé, nekünk sokkal lassúbb ütemű ez a folyamat.

De a makrószámoknál nagyobb gond van a mögöttes gazdasági folyamatokkal.

Például azzal, hogy a szegénység, a területi szétszakadás az ország egyes régiói között nem hogy csökkent, szűkült volna, még tovább is nőtt, mélyült. Nem sikerült a konvergálás nem hogy például a németekhez, de még az országon belül a vidéknek Budapesthez sem. Miközben irdatlan mennyiségű pénzt kaptunk konvergenciára az európai adófizetőktől. Nem az átlaggal van a baj, hanem azzal, amiből összeáll ez az átlag.

Mire gondol?

Vegyük például az oktatást. A magyar közoktatás az OECD országok átlaga körüli– ha hihetünk, s miért ne hihetnénk? – a Pisa-felméréseknek. De ha megnézzük: bizonyos iskolák norvég szintűek, miközben a fővárostól pár kilométerre működő iskolákban 3. világbeliek a körülmények. Nem az átlaggal, hanem a nagy szórással van tehát a probléma. Képtelen vagyok elfogadni, hogy egy fiatalember boldogulását olyan nagymértékben a szülőhelyének az irányítószáma határozza meg!

Az oktatásnak a jövőre kell felkészítenie a fiatalokat. Ön immár jó húsz éve a fiatalok között (is) él. Mik a tapasztalatai, hogyan állunk?

Elkerülhetetlenül választ kell adnunk a jövő nagy kérdésére:készen állunk-e arra, hogy jön egy nagy ipari fordulat. Arra készít-e fel az oktatási rendszer, arra vagyunk-e kondicionálva? Ha a hálózatosodás a jövő kulcskérdése, akkor elég kommunikációkész-e, vitaképes-e a magyar társadalom, a magyar ember? Hogyan állunk az innovációs és együttműködési készséggel? Amikor ezeket sorolom, keserűen nevetnem kell, hiszen pont ezek azok a készségek, amelyekről elfeledkezett az oktatás legutóbbi reformja. Ezek azok, amelyekben nem vagyunk jók, s amelyekre nagy szükség volna ahhoz, hogy meg tudjunk felelni a jövő kihívásainak. S az a modell, amely az erős állam és az azzal együttműködő néhány tucat nagy cég, valamint egy elég szűk felső középosztály anyagi megerősítésén alapul, nem válasz azokra a feladatokra, amelyek elé állítja a magyar embereket, társadalmat, gazdaságot a már nem is túlságosan távoli jövő.

Miben látja a kiútat?

Mobilizálni kellene ezt a részben még mindig posztkádári társadalmat. Meg kell változtatni a posztkádári gondolkodást.

Hiszen ma ugyan nem olefinprogramot indítanak az extenzív növekedés jegyében, hanem atomerőművet építenek, vasúti gigaberuházásokra készülnek, nagy autógyárak idecsábításában gondolkodnak, szintén az extenzív növekedés jegyében. Nincs semmi baj a nagy autógyárakkal, de a gazdaság számára jobb lenne, ha például az üzleti szolgáltatásokban jeleskednénk inkább. Látni kell, hogy rengeteg pénz van a gazdaságban, kérdés, mire költjük.

Ön szerint milyen szcenárió(k) jöhet(nek) gazdasági téren a 18-as választások után? Mai ismereteink szerint jó eséllyel lesz egy negyedik Orbán-kormány, amely a „posztkádári” gondolkodás letéteményesévé vált. Ilyen értelemben minden marad majd a régiben?

Akár így, akár úgy alakul, mindenképpen gazdaságpolitikai fordulatra számítok.

Ez a fentiek fényében is nagyon optimista vélemény, nem gondolja?

Egyszerűen azért gondolom így, mert fordul az út. Fordulatot idézhet elő, ha megváltoztak a politikai erők közötti arányok. Akár a kormányrúdnál levők is jobb belátásra térnek, de ennél is lényegesebb, hogy a legnagyobb tanítómester a kényszer: hamarosan talán állást kell foglalni abban, hogy az új európai berendezkedésben az A vagy a B csoporthoz akarunk tartozni. Már látszik, hogy például a csehek és a szlovákok kacsingatnak az A felé. Lehet, hogy meghökkentő, amit mondok, de

nem tartom kizártnak, hogy ugyanazok szájából teljesen mást fogunk hallani rövid időn belül az euró átvétele ügyében, pusztán azért, mert mást kell majd mondaniuk.

Valóban meghökkentem… Miért gondolja így, hiszen ennek semmi jele? Bár tény, hogy láttunk már hasonló fordulatot az elmúlt huszonévben ugyanezen szereplő(k)től, nevesítve Orbántól.

A kényszer nagy úr! Ha például rájön, hogy az eurózónába való belépés melletti elköteleződésnek bejelentése kell ahhoz, hogy ne kerüljünk ki eleve a körből, akkor be fogja jelenteni. S három hét alatt megdolgozza a saját híveit, átállítja az eddigi kommunikációját, és nagy átéléssel megmagyarázza, miért kell ezt meglépnie. Ez elég cinikus politika, de még mindig jobb, mintha beragadna a saját eddigi ideológiájába. Tulajdonképpen ezt a potenciális váltást segítik a közgazdászok, akik a nyilvánosság előtt folytatnak polémiát az euróövezeti csatlakozásról. Ezért is örülök, hogy a közelmúltban vita lett a kérdésből, mert mi, abban részvevők hatunk a kormányra, hogy ne sikkadhasson le az ügy.  A választási programokban pedig mindenképpen ki kell térni az európai irányultság kimondására, napirenden kell tartani az euró ügyét, a hiszen stratégiai kérdésekben hamarosan fordulhat a világ.

De hát a jelek szerint Orbán nem akar belekerülni az A csoportba. Örüljünk, ha az EU-ban ott akar maradni 2020, a pénzfolyam áradásának megszűnte után.

Az a kérdés, hogy mit helyez előtérbe: sajátmaga és a személye körül csoportosultak érdekét, vagy pedig a nemzet érdekeit. Csak remélni tudom, hogy ez utóbbit.

És ne becsüljük le a társadalom érdekérvényesítő képességeit.

Nem lebecsülve azt, mégis mire gondol? Miben érvényesített bármit is a társadalom az elmúlt hét évben?

Volt már ilyenre példa, mint az internetadó esetében. És a társadalom állapota változik. Meggyőződésem, hogy Orbánék ma már nem tudnák lenyomni a társadalom torkán a magánnyugdíjpénztár lenyúlását. A rendszerváltozás kezdete óta eltelt negyed évszázad, felnőtt egy új generáció, és tagjainak van veszítenivalója, akinek pedig van, az mobilizálható. Ha kell, kimegy az utcára. Az már a következő feladat, hogy a változást követelő és vállaló nemzedék meggyőzze a szüleit, a nagyszüleit. Tudjuk, hogy a mai kormányzat legfőbb támogatói azok, akiknek nem akarnak változtatni.

De a változások szükségességét egyre többen belátják. Ezért is van az, hogy ma egy kicsit optimistábban látom a helyzetet, mint valamivel korábban.

Tegyük fel, hogy az ellenzéknek sikerül győznie. Akkor is mit tud Ön szerint csinálni? Hiszen körbe van bástyázva minden kétharmados törvényekkel, s mindenütt, minden szinten Orbán-emberek ülnek. Nem lenne mozgástér, vagy Ön szerint lenne?

Valóban, a rendkívüli hatalma megragadásakor ez a kormány alkotmányos szabályokkal és pozíciós térfoglalásokkal tudatosan az utána következőkormányok életének a megnehezítése mellett döntött. Ez dokumentálható, elég, ha arra gondolunk, hogy miket írtak be az alaptörvénybe, a forint-valutának, az egykulcsos adónak vagy egy új akadémia létrehozásának  az alkotmányban rögzítésével. Az alaptörvény számos pontját meg kell majd mindenképpen változtatni.

De hát kétharmadról beszélünk, annyi kellene hozzá!

Nehéz ügy, de volt már Magyarország ilyen helyzetben! Átéltük ezt, amikor Antall József kormányának 1990-be például módosítania kellett az alkotmányt például a kétharmados parlamenti többséghez kötött adótörvények miatt. Ami tény, nem irigylem a következő korszak döntéshozóit. Ha új felállás lesz, akkor meg kell küzdeniük a hátrahagyott emberekkel és intézményekkel. Ha viszont Orbán folytathatja úgy, hogy nincs már mögötte az ország többsége, ez legitimációs kérdéseket vet majd fel.

Hiszen ugyan jogszerű, ha mondjuk úgy nyer, hogy a külföldön élők nehezen ellenőrizhető módon összeszámolt szavazataival győz az itthon élők más választásával szemben, ám politikai értelemben zavaros időszak következhet majd. 

Csak remélni tudom, hogy a nagy ügyekben – mint a szövetségeseinkkel: az Európai Unióval és a NATO-val  való együtt mozgásban – a nagy többség egyet fog érteni. Abban tehát, hogy nem akarunk ütközőállammá süllyedni és elveszíteni geopolitikai mozgásterünket, a nehezen megszerzett függetlenségünket, szuverenitásunkat, s nem akarunk ismét nap mint nap hajbókolni a keleti szomszéd előtt. Ha ezt a társadalom el akarja kerülni, akkor ki kell kényszeríteni a politikai erők közötti megegyezést ezekben az alapvető kérdésekben. Nem lehetetlen az országon belüli megosztottságon és érdekütközéseken felülemelkedni: láthattuk a térségben az észtektől a szlovákokig.

Ez volt ma – 2017. október 26.

0

Máris elszállni látszanak Balázs Péter miniszterelnök-jelölti esélyei, Bod Péter Ákos szerint utána nyúl a politika, Semjén Zsoltnak pedig a szexuális zaklatásról is a menekültek jutnak eszébe. Marton László félig-meddig bocsánatot kért, nehéz jót írni a Budapest Noirról – összefoglaljuk a nap legfontosabb híreit.

Már el is szállt Balázs Péter jelöltsége

Forrás: Wikimedia Commons

A „Balázs Péter iránti tisztelet mellett” sem tervez az Együtt közös miniszterelnök-jelöltet az MSZP-vel, a Párbeszéddel szövetségben állítanak jelöltet. A DK a FüHü-nek azt írta, hogy ők nem közös listában és közös miniszterelnök-jelöltben gondolkodnak, hanem választókerületi együttműködésben.

Vagyis ezzel eldőlni látszik, hogy

aligha lesz Balázs Péter a közös ellenzéki kormányfő-jelölt.

Bod Péter Ákos: A politika utánam nyúl

„Akár így, akár úgy alakul, mindenképpen gazdaságpolitikai fordulatra számítok, mert fordul az út. Fordulatot idézhet elő, hogy megváltoztak a politikai erők közötti arányok. A legnagyobb tanítómester pedig a kényszer:

nem tartom kizártnak, hogy ugyanazok szájából teljesen mást fogunk hallani rövid időn belül,

pusztán azért, mert mást kell majd mondaniuk” – ezt mondta a FüHü-nek adott interjúban Bod Péter Ákos.

Fotó: Wikipedia

Az Antall-kormány első ipari minisztere, a független jegybank első elnöke, az EBRD volt igazgatója, és 2006-ban egy röpke ideig Orbán által javasolt miniszterelnök-jelölt, majd a második Orbán-kormányban egy darabig miniszterelnöki tanácsadó, jelenleg egyetemi professzor sok évnyi kihagyás után mintha visszafelé kacsingatna a politikai közegbe. Ám ő állítja:

„A politikából kiiratkoztam, de a politika nem iratkozott ki belőlem, időnként – mint most is – utánam nyúl.”

Szerinte meg kell változtatni az eluralkodott posztkádári gondolkodást, mobilizálni kellene a posztkádári társadalmat.

Semjén Zsolt, a szexuális erőszak és a menekültek

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, a KDNP elnökét a Magyar Nemzet kérdezte arról, hogy indít-e felvilágosító kampányt a kormány az elmúlt napokban kiderült szexuális zaklatásos esetek után. Semjén azt mondta:

“az a helyzet, hogy ezek el fognak törpülni amellett, amikor majd iszlám tömegek lesznek itt”.

Az Együtt szerint ez is azt bizonyítja, hogy a kormány „vérlázító módon” nem akar fellépni a családon belüli, nők elleni erőszak ellen, ezért próbálják ezt is a menekültekre kenni.

Marton László félig-meddig bocsánatot kért

Egyre többen vádolják szexuális zaklatással Marton László rendezőt, aki most közleményében

úgy kért bocsánatot, hogy magáról azért elhárította a felelősséget.

Azt írta: „Most megértettem, hogy vannak, akik azt gondolják, úgy érzik, hogy oly módon közeledtem hozzájuk és olyat cselekedtem, amivel megsértettem őket.”

Sárosdi Lilla elfogadta a bocsánatkérést, Marton Lászlónak viszont két újabb áldozata is megszólalt.

Beolvad az LMP-be az Új Kezdet?

MTI Fotó: Máthé Zoltán

A Független Hírügynökség információja szerint a Gémesi György gödöllői polgármester által alapított mozgalom, amely már

korábban is szorosan együttműködött az LMP-vel és Szél Bernadettet ismerte el közös miniszterelnök-jelöltként,

hivatalosan is csatlakozik a zöld párthoz. Ezt a választási szabályok indokolják: külön pártként, de szövetségben indulva ugyanis 10 százalékot kellene elérniük a parlamentbe jutáshoz.

Gémesi György a Magyar Nemzetnek tagadta az összeolvadást, de azt mondta: a jelöltek mellett a tervek szerint nem mindkét párt, csak az LMP neve fog szerepelni, vagyis az LMP lesz az úgynevezett jelölőszervezet.

Orbán ismét a számokkal harcol

A térségünket leszámítva az unióban szinte nincs növekedés – mondta egy gyáravatón Orbán Viktor. Szerinte a V4-ek növekedése kiemelkedő. A miniszterelnök szavait ezúttal se támasztják alá a számok – erről itt írtunk hosszabban.

Nem írhatja meg a munkaadó az adóbevallást

Jövő évtől nem készíthetik el a munkaadók az alkalmazottak szja-bevallását a parlamentnek most benyújtott úgynevezett salátatörvény szerint. Marad a saját kezűleg kitöltött űrlap vagy az adóhatóság által elkészített tervezet.

Fontos premiert akadályozhatnak meg az operaházi sztrájkkal

Már csak két nap van A hugenották premierjéig az Erkel Színházban, amikorra

a szakszervezetek sztrájkot hirdettek,

ha az Operaház főigazgatója nem hajlandó aláírni a dolgozók kollektív szerződését. A FüHü-nek Bárány Balázs Péter, az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetének vezetője megerősítette, hogy továbbra is él a sztrájkfelhívás.

Csak a cigi maradt meg a noirból a Budapest Noirban

Nehéz rosszat írni a Budapest Noirról, mert az első képkockától az utolsóig egyértelmű, hogy hihetetlen gondossággal és odafigyeléssel készült a film. Jót viszont sajnos nem nagyon lehet, mert korántsem lett olyan izgalmas és stílusos, mint amiben reménykedni lehetett az alapanyag, Kondor Vilmos regénye miatt. Kritikánkat itt olvashatja.

A néppárti Fidesznek nem kell a néppárti…

0

Helyünk Európában – Európában a helyünk címmel tartott Nemzetközi Konferenciát Gödöllőn az Új Kezdet Alapítvány. Gémesi György, Gödöllő polgármestere, házigazdaként rövid köszöntőjében kiemelte, hogy a rendezvény helyszíne is jelzi a konferencia európaiságát, hiszen a Királyi Váró, uniós elnökségünk idején – 2011-ben -, Norvég Alapból újult meg. Nagy Zoltán az Új Kezdet Alapítvány képviseletében az európai értékrendszer sokszínűségét emelte ki. A jeles előadók olyan aktuális gondolatköröket vizsgáltak külpolitikai és gazdasági aspektusból, mint „Magyarország a mai Európában”, valamint a lehetséges uniós forgatókönyvek, és a hazánk előtt még nyitva álló lehetőségek.

Jeszenszky Géza
Forrás: Facebook / Új Kezdet

Jeszenszky Géza történész, egyetemi magántanár,  volt külügyminiszter A transzatlanti gondolat Kossuthtól a „Három Tenger” kezdeményezésig című előadásában hangsúlyozta, hogy

a mai problémákra a magyar történelemben már kitalálták a válaszokat.

Kossuth példáját említette, akit az atlantizmus vezéralakjának tekint. Kossuth ugyanis nem az izoláció hazájának tekintette Amerikát, hanem már 1851-ben a mellett érvelt, hogy az amerikai demokráciát példaként kell tekinteni. A magyar nép 1956-ban ezt követte.

A volt külügyminiszter éppen ezért a mai keleti nyitást politikailag igen veszélyesnek tartja,

és megemlítette, hogy a rendszerváltást követően, Antall József miniszterelnökkel sosem gondolták úgy, hogy a V-4-ek valaha egy zárt klub lehet. Magyarország számára azért is szükséges az euroatlanti integráció, hogy ne fenyegesse a jelenlegi orosz politika, ami nagyon más, mint a korábbi jelcini. A NATO a garancia az agresszió ellen.

Orbán Viktor a NATO 50.évfordulóján még szép szavakkal ecsetelte a NATO fontosságát. Mára ez már nincs így – jegyezte meg Jeszenszky Géza.

Mellár Tamás
Forrás: Facebook / Új Kezdet

Mellár Tamás egyetemi tanár, a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke arról beszélt, kell-e Magyarországnak az euró. A szakember szerint politikailag nem is lehet mérlegelni, hiszen mikor beléptünk az EU-ba,

automatikusan vállaltuk ezt,

és az első Orbán-kormány (1998-2002) még igen erősen szorgalmazta. Aztán hamar lekerült a napirendről. Ami világosan látható, hogy kimondva vagy kimondatlanul, kétsebességes unió fog kialakulni. Az első körbe azok tartoznak, akik tagjai az eurózónának, a másik körbe azok, akik nem. Aki kimarad, az lemarad. Aki nem tesz határozott lépéseket a minél előbbi csatlakozáshoz, az Európa peremére fog lecsúszni. Politikailag tehát mindent meg kell tenni a csatlakozáshoz.

Gazdaságilag az azonban fontos, hogy olyan országok alkossanak közös valutaövezetet, akik azonos fejlettségi szinten vannak. Erre szoktak hivatkozni, erre épült a magyar érvelés is: „Magyarország akkor fog csatlakozni, ha az európai uniós átlag 90 százalékát eléri…” Ha azonban erre várunk (68%-on stagnál),

még az unokáink sem fognak csatlakozni.

Az elmúlt 6-7 évben hazánk akkora támogatást kapott, amely csak a 2. világháború utáni Marschall-terv nagyságához hasonlítható. Ebből lehetett volna fejleszteni is, munkahelyeket teremteni, ám ez nem történt meg kellő mértékben.

A másik komoly érv hazánkban az szokott lenni, ha bevezetjük az eurót, lemondunk egy komoly stabilizációs eszközről, a leértékelési politikáról. Mellár Tamás szerint azonban ez nem igaz elmélet. Alkalmazható ugyan rövidtávon feszültség enyhítésre, de hosszútávon megdrágítja az importot, költségnövekedéshez vezet. A versenyképesség ugyanis romlik, ha a bérek gyorsabban növekednek, mint a teljesítmény. A bérnövekedésnek paritásban kell lenni a teljesítmény-növekedéssel. A leértékelési politikára a dél-amerikai negatív teljesítményspirált említette a közgazdász professzor.

Ez számunkra nem lehet követendő út.

A közös valuta elleni további ellenérv az úgynevezett hitelbuborék. Ez minket jelenleg nem fenyeget. Történelmi mélypontot van ugyanis a magyar jegybank-alap – mutatott rá a professzor.

Külön veszélyes helyzet, a túleladósodás kérdése is. A nemzeti valuta és az euró alkalmazása területében a lényeges kérdés továbbá az, hogy egy válságot egy ország hogyan tud feldolgozni. Jó példaként a szlovákokat említette.

Nem az a perdöntő, hogy milyen a valuta, hanem hogy egy ország hogyan alkalmazkodik a változásokhoz.

Jól alkalmazkodni a humántőkével lehet. Mellár szerint a jelenlegi magyar kormánynál az euró bevezetésében nem várható rövid időn belül megvilágosodás, mert nem is kíván szembenézni azzal, hogy milyen kritériumokkal kell szembenézni az euró bevezetéséhez.

Az viszont kétségtelen, hogy a magyar társadalomban ma többen vannak, akik a nemzeti valutához ragaszkodnak, de ez lehet a riogatások következménye is. Ha jövő tavasszal egy olyan kormány állna fel, amely teljesen eltérő lenne a jelenlegitől, mindent meg kellene tennie a jövő érdekében az euró bevezetéséért.

Mellár Tamás leszögezte:

A keleti nyitás tévút, az európaiság a járható út.

Martin József Péter, a Transparency International magyarországi ügyvezető igazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, a Figyelő volt főszerkesztője Keleti minták, nyugati vágyak: a magyarok viszonyulása Európáhozcímű előadásában több felmérést is említett, mely hazánk állampolgárainak az értékrendjére is utal.

A felmérések szerint

a magyarok 60 százaléka nyugathoz akar tartozni,

és mindössze 20 százaléka kelethez.  A magyarok 3/4-e uniópárti, és ezen még a kormány negatív kampánya sem tudott változtatni. Eddig. Martin József Péter kiemelte, hogy az európai identitással rendelkezők aránya megnőtt 2010 óta. Ez nem rangsor magyar/európai közt.

Jóllehet, a magyar kormányzó elit kemény euroszkepticizmusba váltott 2010 óta, de a lakosságban ez nem tört át. Ez egyfajta EU-paradoxon. Nem a kormánypropagandától függ, hogy az emberek mit gondolnak az unióról.

A többség ma még Európa párti, annak ellenére, hogy a brüsszelezéssel próbálják aláásni az emberek EU-val kapcsolatos bizalmát.

Fennáll a veszély, ha sokáig zajlik még az EU-ellenes propaganda, nem marad meg a társadalomban a szimpátia. Egy felmérés szerint – bármennyire is abszurd – Putyin nálunk népszerűbb, mint Angela Merkel.

Egy másik drámai mutató a gazdaságra vonatkozik.

Az elmúlt 10 év alatt a lemaradás a rengeteg uniós támogatás ellenére következett be.

Magyarország ugyan a 2. legnagyobb haszonélvezője volt az uniós támogatásoknak, ám ennek eredménye nem látszik, mert a korrupció 2010 óta sajátos, rendszerszintű formája látszik megvalósulni, továbbá a központosítás, és a szinte végletes megosztottság miatt Magyarország az elmúlt 10 évben képtelen volt csatlakozni az európai elithez.

Martin József Péter a magyar társadalom keleties értékorienciáját is elemezte. Véleménye szerint, a magyar társadalom ramaty állapotban van. A bizalmi szint itt a legalacsonyabb Európában. A magyarok apatikusak,

a közélet iránti érdeklődés igen alacsony.

Igaz ez a fiatalokra is. Nálunk kevésbé csak a csehek és a litvánok érdeklődnek a politika iránt. Ma hazánkban az emberek azt gondolják, hogy a korrupció tőlük függetlenül zajlik, azaz az egyes emberek semmit nem tehetnek ellene. A felmérések adatai annyira riasztóak, hogy leginkább Fehéroroszországhoz, Oroszországhoz hasonlítható.

Társadalmunk rendkívül zárt, legyen szó az idegen nyelv használatáról, vagy a másokkal való kommunikációról. Moldáviával, Bulgáriával állunk egy szinten.

A korrupció is keleties. A rendszernek a része. A közpénzek elvonására hozták létre.

Elég csak példaként említeni a letelepedési államkötvényeket, TAO-pénzeket, a MNB alapítványainak az ügyeit.

Nyugat-Európában elképzelhetetlen hogy családtagokat, rokonokat, stb.közpénzekből támogassanak.

Frank Engel
Forrás: Facebook / Új Kezdet

Frank Engel európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt képviselője arról beszélt, hogy hogyan látják a külföldiek Magyarországot. Éllel a hangjában megjegyezte, hogy neki elvileg Fidesz-rendezvényen kellene lennie, de oda nem hívják meg.

Engel járt 25 éve is Magyarországon, és látja az azóta történt változásokat. Leszögezte, Magyarország Európa közepén régi és nagy értéket képvisel. A magyarok ugyan későn jöttek Európába, későn vették fel a kereszténységet, de később civilizációs erővé váltak. Példává. Hunyadi megmentette Európát a törököktől, vagy ’56, amikor a magyarok voltak az elsők, akik fel akartak lázadni az idegen uralom ellen.

Magyarország teljes jogú tagja az európaiságnak.

Itt van például Gödöllő, ahol rengeteg emléke van Európának. Engel számos példát említett – Trianontól, Liszten és Kertész Imrén át -, miért volt Magyarország Európa civilizációjának fáklyavivője. Bár nyelve nehezen tanulható, de ez nem akadályozta meg őket, hogy másokkal kommunikáljanak. Magyarország nem izolálhatja önmagát, múltja nem erre predesztinálja.

Amikor megérkeztek Európába a magyarok, migránsok voltak, aztán később, 56-ban is, és ma is elmennek fiatalok, mert itt nincs munka – ecsetelte Engel a jelenlegi helyzetet, és felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország valamikor ragyogott Európában. Amit a jelenlegi kormány képvisel, tévút, mert nem figyelmeztetések és kampányok kellenek Európa ellen. Brüsszel nem szörnyeteg. Brüsszel mind mi vagyunk. A magyar nép tagjai pedig doktrína áldozatai.

Technikai értelemben – jegyezte meg Engel -, egy frakcióban van a Fidesszel. Hangsúlyozta,

felmerült, hogy a Fideszt ki kellene zárni.

Erre a Fidesz reakciója az, hogy az olyan embereket is mint ő, megpróbálják megbélyegezni. Az EU célja nem a magyarok ellen van. Az, amit a magyar kormány cselekszik, az ami nehezen tolerálható. Nem működik, mintha úgy csinálna az EU, hogy nem történik semmi Magyarországon, például a sérültek, a melegek, vagy a menekültek ellen…

A muszlimok például ugyanannyi ideje vannak jelen, mint mióta a magyarok a Kárpát-medencét meghódították. Európának tehát nem iszlámnak kell lenni. Erről szó sincs.

Európában mindennek jelen kell lennie. Békében.

Nem az a kérdés, melyik vallás a jó vagy rossz. A migrációt kezelni kell, mert jelen lesz. Engel felvetette a kérdést, mi lenne például, ha a nem Erdogan-párti törökök elindulnának a hazájukból? Ez egy akkora tömeg, mint Lengyelország. Az, amit Orbán csinál a migrációval, az elfogadhatatlan. Európának nincs szüksége további megosztottságra. Ha a magyarok nem akarnak lenni az EU-ban, akkor mit tud csinálni az EU? Engel kiemelte:

„Szükségünk van Magyarországra. És nem a jelenlegi kormányról, hanem a magyarokról beszélek.”

Feledy Botond külpolitikai szakértő, újságíró, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora a globális kihívásokról, és az európai alternatívákról elmondta, látni kell, hogy minden probléma globális szintű, hiszen olyan kérdések vannak, amiket csak kollektívan tudunk megoldani, legyen szó a biztonságpolitikán át az energia kérdéséig.

Az Unió világgazdasági és világpolitikai szerepét elemezve a nemzetállamok is egyre inkább fókuszba kerültek. A nemzetközi kihívásokra kooperálva kellene reagálni.

Kevesebbet veszítünk akkor, ha összefogunk,

mert nem kell sok, hogy a civilizáció a maga módján megreccsenjen. Nem kell hozzá katasztrófafilm. Nézzünk végig a politikai eliten, Trumptól kezdve az észak-koreai diktátorig.

4 éve cyber-hidegháború zajlik. Nem sokat beszélünk róla. Meg kell védeni Európa internetes határait. Továbbá el kell fogadnunk, hogy

az EU nem demokratikus országokkal versenyzik.

Kínától Indián át afrikai országokig, akik nem demokratikus eszközökkel versenyeznek.

El kell gondolkodni, hogy az EU 27 tagja is nagyon sok. Tudunk életképes régiókat teremteni? Tudunk együttműködni? És ha igen, hogyan? Hiányzik a szolidaritás. Nem csak menekültügyben.

Hogyan érvényesítjük majd az atomenergia terén a szolidaritást?

És vajon szolidaritás-e, ha bizonyos munkavállalók mehetnek, mások meg nem? A szelektív szolidaritás egy óriási tüskehalmaz az Európai Unióban.

Feledy Botond rámutatott: Lehet vitatkozni az EU-tagságról, de muszáj tovább gondolkodnunk, mert a globális problémák kopogtatnak az ablakon.Az egyéni és közösségi érdekeket mielőbb össze kell fésülni.

Zgut Edit
Forrás: Facebook / Új Kezdet

Zgut Edit, a Political Capital elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy alaposan meg kell vizsgálni, hogy

a Brexit után melyek azok a pontok és miért, melyeknek főleg a visegrádi országok nem örülnek.

Továbbá, azt is látni kell, mi az, amitől dinamikusabban tudnak fejlődni a tagállamok, és mi a többsávos modell intézményes formában az EU-ban.

Ami nagyon érdekes, de számunkra nem meglepő, Nagy-Britannia és Lengyelország mellett, Magyarország a „lázadók” táborába tartozik.

Bod Péter Ákos egyetemi tanár, korábban ipari és kereskedelmi miniszter,  a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke a konferencia zárásaként arról beszélt, hogy milyen a magyar gazdaság, milyen Európában. Előadását a remény szavaival kezdte, melyekkel egyben reflektált is a konferencián elhangzottakra, de egyfajta értékbéli irányt is mutatott a jövőre nézve:

„Minden álmot új kezdettel kell újra álmodni. A jelenben benne van a múlt, és némiképp a jövő.”

Majd ezt követően – némiképp összefoglalva a konferencia főbb céljait –  , kijelentette, új kezdetre, új modellre van szükség a gazdaságban. A magyar gazdaságnak inkluzív fejlődés kell. Nem makro- és gigaprojekteket kell csinálni. Az egész szociálpolitikában, a gondolkodásban változás kell, az európai folyamatokban új szituációk vannak, nekünk az az érdekünk, hogy a döntéshozók között legyünk, és ne hibáztassunk másokat. A modernizáció terén komoly feladatokat kell elvégezni, hogy ne szakadjunk le végletesen Európától, és ami legalább ilyen fontos, ne szakadjon ketté a nyugati meg a keleti országrész Magyarországon.

Kaczvinszky Barbara

Euro-népszavazás: újabb hat „név”

Újabb hat „név” írta alá a Hitvallás Európa mellett kiáltványt, s biztosította támogatásáról  a Polgári Világ Pártja által az idén augusztus 14-én az euró bevezetéséért indított népszavazási kezdeményezést.

 A kezdeményezők a kiáltvánnyal társadalmi mozgalmat szeretnének elindítani, hogy Magyarország megragadja az utolsó esélyt arra, hogy visszatérjen a még szorosabban egységesülő Európai Unióhoz. Várják a további csatlakozókat is. A párt sorsdöntő jelentőségűnek tartja az európai fősodorhoz való visszatérést, aminek ma az euró mielőbbi bevezetése az eszköze és a szimbóluma.

Ők mondták

„A kérdés nem úgy merül fel, hogy akarunk-e, mivel nincs ebben választási lehetőségünk. A kérdés az, hogy mikor: korán, később vagy még később csatlakozunk?”- nyilatkozta portálunknak Bod Péter Ákos.

Surányi György pedig azt mondta, hogy „A szakmai fenntartásaim ellenére, indokoltnak tartom az ERM II-be lépéssel a Monetáris Unióhoz való csatlakozás előkészítését Magyarország számára.” Ő ma kevesebb kisebb kockázatot lát a csatlakozásban, mint  a kívül maradásban, „ugyanis ha kimaradunk az új, formálódó, magasabb szintű európai együttműködésből, akkor könnyen a perifériára, de akár az EU-n kívülre is szorulunk, ami beláthatatlan lenne az ország számára.”

A magyarok is az euro mellett

Ha lenne népszavazás, az akár sikeres is lehetne, legalábbis kiindulva az Eurobarometer 2017. tavaszi felmérésének az eredményeiből. A magyarok 57 százaléka ugyanis teljes mellszélességgel támogatja a közös valuta bevezetését, miközben csak 39 százaléka ellenzi, s 4 százalék nem tud véleményt formálni a kérdésben. Megjegyzendő, hogy az EU egészében a támogatók aránya 10 százalékponttal alacsonyabb, mint nálunk.

Az újonnan csatlakozók

Béndek Péter, konzervatív politikai filozófus, korábban az MTA Politikai Tudományok Intézetének munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, aki több cikluson keresztül volt a Polgári Konzervatív Párt elnöke;

Kaltenbach Jenő, jogtudós, egyetemi oktató, az állam- és jogtudományok kandidátusa, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési volt biztosa, a Fővárosi Közgyűlés képviselője;

Mellár Tamás, közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke, volt pécsi önkormányzati képviselő;

Raskó György, agrárközgazdász, agrárvállalkozó, a Földművelésügyi Minisztérium volt közigazgatási államtitkára, volt országgyűlési képviselő;

Solymosi Frigyes, kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Professzorok Batthyány Körének alapítója, a Nemzeti Kör tagja, az első Fidesz-kormány idején Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadója;

Vámos Miklós, író, forgatókönyvíró, dramaturg, kiadóigazgató, műsorvezető.

Az eredeti csatlakozók

Balázs Péter, közgazdász, Magyarország által delegált európai bizottsági biztos, magyar külügyminiszter;

Bod Péter Ákos, közgazdász, politikus, egyetemi tanár, az MTA doktora, ipari miniszter, jegybankelnök;

Jeszenszky Géza, történész, egyetemi tanár, politikus, diplomata, külügyminiszter;

Kolosi Tamás, szociológus, a szociológiai tudományok doktora, a Tárki alapítója és elnöke, több miniszterelnök tanácsadója:

Mizsei Kálmán, közgazdász, volt ENSZ főtitkár-helyettes, EU különmegbízott;

Surányi György, közgazdász, a közgazdaságtudományok kandidátusa, egyetemi tanár, jegybankelnök, volt miniszterelnöki tanácsadó.

 

 

Terítéken az eurócsatlakozás

Nem kis szaktekintélyekkel erősítettek a magyar eurócsatlakozást népszavazással nyomatékosítani szándékozók a mozgalmukat: hat volt miniszter, jegybankelnök, tudós és közgazdász állt ki a Polgári Világ Párt kezdeményezése mellett. Indokaik egy irányba mutatnak. A magyaroknak sincs ellenére az euró bevezetése – ahogy azt egy európai felmérés megmutatta.

 „A szakmai fenntartásaim ellenére, indokoltnak tartom az ERM II-be lépéssel a Monetáris Unióhoz való csatlakozás előkészítését Magyarország számára” – szögezte le Surányi György volt jegybankelnök. A FüHü által megkeresett nemzetközi hírű bankszakemberről köztudott, hogy soha nem volt lelkes híve a korai, erőltetett ütemű csatlakozásnak az euróövezethez, amit szakmai indokokkal, s azzal magyarázott, hogy nincsenek illúziói a monetáris unióval kapcsolatban. Kiderült, hogy most is vannak fenntartásai, ám úgy látja, hogy kevesebb kockázat van a csatlakozásban, mint  a kívül maradásban, ugyanis ha kimaradunk az új, formálódó, magasabb szintű európai együttműködésből, akkor könnyen a perifériára, de akár az EU-n kívülre is szorulunk, ami beláthatatlan lenne az ország számára. A szorosabb együttműködésre a nemzetközi fejlemények sora kényszeríti az EU-t – véli. A pénzügyi,/gazdasági/euróválság mellett a menekültválság, a Brexit, s Donald Trump amerikai elnök megválasztása is ennek szükségességét erősíti.  Surányi György határozott meggyőződése, hogy Magyarországnak az érdeke, hogy részese legyen az uniós integráció elmélyítésének, s tagja legyen a belső körnek, ami ahhoz is hozzásegítené, hogy maga is formáló erőként játszhasson szerepet. Ennek fényben az euró későbbi bevezetése érdekében a csatlakozás megfontolt előkészítése, az előszobába (az ERM II-be) történő belépés megnyithatja az utat az EU-integráció első vagy belső köre felé – ez az álláspontja.

A kezdeményzés

Surányi György egyike annak a hat „névnek”, akik a népszavazási kezdeményezés mellé álltak. A lista:  Balázs Péter, közgazdász, Magyarország által delegált európai bizottsági biztos, magyar külügyminiszter; Bod Péter Ákos, közgazdász, politikus, egyetemi tanár, az MTA doktora, ipari miniszter, jegybankelnök; Jeszenszky Géza, történész, egyetemi tanár, politikus, diplomata, külügyminiszter; Kolosi Tamás, szociológus, a szociológiai tudományok doktora, a Tárki alapítója és elnöke, több miniszterelnök tanácsadója: Mizsei Kálmán, közgazdász, volt ENSZ főtitkár-helyettes, EU különmegbízott; Surányi György, közgazdász, a közgazdaságtudományok kandidátusa, egyetemi tanár, jegybankelnök, volt miniszterelnöki tanácsadó.

A nemrég alakult új párt, a Polgári Világ közleménye leszögezi: a neves szakemberek az augusztus közepén kiadott Hitvallás Európa mellett című kiáltványt aláírva hitet tettek amellett,

„hogy Magyarország számára sorsfordító jelentőségű az euró bevezetésével a mag-Európához való tartozás deklarálása.”

A Polgári Világ Pártja augusztus 14-én kezdeményezett országos népszavazást az ERM II rendszerbe való belépésről (ami gyakorlatilag az euró bevezetését jelenti). A kiáltvánnyal társadalmi mozgalmat szeretnének elindítani, hogy Magyarország megragadja az utolsó esélyt arra, hogy visszatérjen a még szorosabban egységesülő Európai Unióhoz. Várják a további csatlakozókat is. A párt sorsdöntő jelentőségűnek tartja az európai fősodorhoz való visszatérést, aminek ma az euró mielőbbi bevezetése az eszköze és a szimbóluma.

Népszerű az euró Magyarországon

Ha lenne népszavazás, az akár sikeres is lehetne, legalábbis kiindulva az Eurobarometer 2017. tavaszi felmérésének

http://ec.europa.eu/commfrontoffice/publicopinion/index.cfm/Survey/getSurveyDetail/search/euro/surveyKy/2157

az eredményeiből. A magyarok 57 százaléka ugyanis teljes mellszélességgel támogatja a közös valuta bevezetését, miközben csak 39 százaléka ellenzi, s 4 százalék nem tud véleményt formálni a kérdésben. Megjegyzendő, hogy az EU egészében a támogatók aránya 10 százalékponttal alacsonyabb, mint nálunk.

Arra a kérdésre, hogy az ország számára előnnyel járna-e a csatlakozás már kevesebben, de még mindig a megkérdezettek viszonylagos többsége válaszolt igennel (48, 44, illetve 8 százalék volt az igen, nem, nem tudom válaszok megoszlása).

Ezzel együtt is a megkérdezettek 22 százaléka szeretné, ha minél előbb fizethetne euróval Magyarországon, 40 százalék óvatosabb, s bizonyos idő elteltével látná ezt megfelelően, míg 22 százalék minél később, 13 százalék pedig soha.

Készen állunk

De a magyarok itt is pesszimisták: a válaszadóknak ugyanis csak a 22 százaléka véli úgy, hogy az ország készen áll a közös valuta bevezetésére, s elsöprő többség (74 százalék) szerint nem.

Pedig szakemberek sora állítja, hogy igenis készen állunk. Köztük Békesi László volt pénzügyminiszter, aki a FüHü-nek adott interjújában leszögezte:

https://fuhu.hu/rendszer-gyokeres-megvaltoztatasa-kellene/

 

„A feltételeket már most teljesíteni tudnánk, akár most beléphetnénk az ERM II-be, a csatlakozás előszobájába, a kérdés inkább úgy merül fel, hogy mikor lenne előnyös számunkra a csatlakozás.”

 

A válasz: csakis megfelelő gazdaságpolitika esetén, de Orbánék bezárkózó, diszkriminatív, a belső tőkeelosztásra támaszkodó gazdaságpolitikája közepette semmi értelme nem lenne, hiszen csakis a teljesítőképességet akadályozná, nem csökkenne a leszakadásunk, nem tudnának nálunk hatni az euróövezet előnyei. Aki nem csatlakozik a többséghez, az marginalizálódni fog, hiszen vége az Orbánék által hirdetett „nemzetek Európájának” – mondta.

Kedvező jelek

A pesszimizmus azért is érdekes, mert a megkérdezettek négyötöde igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy személy szerint képes lesz-e igazodni a nemzeti fizetőeszköz euróval való felváltásához.

Az Eurobrometer felmérése azt is egyértelművé tette, hogy a magyaroknak csak egy részén hatnak a nacionalizmust, sovinizmust, túlzó magyar nemzeti büszkeséget sulykoló szlogenek, frázispuffogtatások: a válaszadóknak csak a 38 százaléka véli úgy, hogy az euró bevezetésével a hazája elveszíti identitásának egy részét. Büszkék lehetünk erre az arányra, ugyanis az EU-28-ban 49 százalék válaszolt igennel a kérdésre.

Eurókilátások a régióban

A térség eurót még nem használó országai közül Romániában a legnagyobb az euró bevezetésének  a támogatása, a kapott 64 százalékos eredmény 7 százalékponttal magasabb, mint a magyar. Horvátországban a lakosok 52, Bulgáriában 50, Lengyelországban pedig 43 százalék szeretne közös európai valutát használni hazájában is. A cseheknél a legalacsonyabb a támogatók aránya, mindösszesen 29 százalékos.

Ennek fényében nem csoda, hogy a románok már jelezték, hogy már most készen állnak, s öt éven belül szeretnének is csatlakozni az euróövezethez.

https://fuhu.hu/ot-ev-mulva-euro-lehet-romaniaban/

Ám, hogy mennyire bonyolult „lelki” kérdés is a gazdasági mellett a nemzeti valuta elvesztése: a csehek lehetnének a legkiválóbb példák arra, amikor egy ország politikai érdeke felülírja a lakossági álláspontját. A Macron francia elnök színre lépése óta történtek eredményeként a legfrissebb fejlemények szerint Prága is hajlik az euró bevezetésére. Igaz, politikai szinten, nem a lakosság nyilvánított ki ilyen véleményt.

Miként Magyarországon sem a lakosság ragaszkodik a Forinthoz, hanem a kormány.

Az euró bevezetéséről – megszólaltak a támogatók

Nem kis szaktekintélyekkel erősítették a magyar eurócsatlakozást népszavazással nyomatékosítani szándékozók a mozgalmukat: hat volt miniszter, jegybankelnök, szociológus és közgazdász állt ki a Polgári Világ Párt kezdeményezése mellett. Indokaik egy irányba mutatnak. A magyaroknak sincs ellenére az euró bevezetése – ahogy azt egy európai felmérés megmutatta. A fuhu.hu-nak Surányi György és Bod Péter Ákos is elmondta, miért támogatja a kezdeményezést.

Surányi György. MTI Fotó: Marjai János

 „A szakmai fenntartásaim ellenére, indokoltnak tartom az ERM II-be lépéssel a Monetáris Unióhoz való csatlakozás előkészítését Magyarország számára” – szögezte le Surányi György volt jegybankelnök. A FüHü által megkeresett nemzetközi hírű bankszakemberről köztudott, hogy soha nem volt lelkes híve a korai, erőltetett ütemű csatlakozásnak az euróövezethez, amit szakmai indokokkal és azzal magyarázott, hogy nincsenek illúziói a monetáris unióval kapcsolatban.

Kiderült, hogy most is vannak fenntartásai, ám úgy látja, hogy kevesebb kockázat van a csatlakozásban, mint a kívül maradásban,

ugyanis, ha kimaradunk az új, formálódó, magasabb szintű európai együttműködésből, akkor könnyen a perifériára, de akár az EU-n kívülre is szorulunk, ami beláthatatlan lenne az ország számára.

A szorosabb együttműködésre a nemzetközi fejlemények sora kényszeríti az EU-t – véli.
A pénzügyi (gazdasági) euróválság mellett a menekültválság, a Brexit és Donald Trump amerikai elnök megválasztása is ennek szükségességét erősíti.

Surányi György határozott meggyőződése, hogy

Magyarországnak az érdeke, hogy részese legyen az uniós integráció elmélyítésének,

és tagja legyen a belső körnek, ami ahhoz is hozzásegítené, hogy maga is formáló erőként játszhasson szerepet. Ennek fényében az euró későbbi bevezetése érdekében a csatlakozás megfontolt előkészítése, az előszobába (az ERM II-be) történő belépés szerinte megnyithatja az utat az EU-integráció első vagy belső köre felé.

A kezdeményezés

Surányi György egyike annak a hat „névnek”, akik a népszavazási kezdeményezés mellé álltak. A lista:

  • Balázs Péter, közgazdász, Magyarország által delegált európai bizottsági biztos, magyar külügyminiszter;
  • Bod Péter Ákos, közgazdász, politikus, egyetemi tanár, az MTA doktora, ipari miniszter, jegybankelnök;
  • Jeszenszky Géza, történész, egyetemi tanár, politikus, diplomata, külügyminiszter;
  • Kolosi Tamás, szociológus, a szociológiai tudományok doktora, a Tárki alapítója és elnöke, több miniszterelnök tanácsadója:
  • Mizsei Kálmán, közgazdász, volt ENSZ főtitkár-helyettes, EU különmegbízott;
  • Surányi György, közgazdász, a közgazdaságtudomány kandidátusa, egyetemi tanár, jegybankelnök, volt miniszterelnöki tanácsadó.

A nemrég alakult új párt, a Polgári Világ közleménye leszögezi: a neves szakemberek az augusztus közepén kiadott Hitvallás Európa mellett című kiáltványt aláírva hitet tettek amellett,

„hogy Magyarország számára sorsfordító jelentőségű az euró bevezetésével a mag-Európához való tartozás deklarálása.”

A Polgári Világ Pártja augusztus 14-én kezdeményezett országos népszavazást az ERM II rendszerbe való belépésről (ami gyakorlatilag az euró bevezetését jelenti). A kiáltvánnyal társadalmi mozgalmat szeretnének elindítani, hogy Magyarország megragadja az utolsó esélyt arra, hogy visszatérjen a még szorosabban egységesülő Európai Unióhoz. Várják a további csatlakozókat is. A párt sorsdöntő jelentőségűnek tartja az európai fősodorhoz való visszatérést, aminek ma az euró mielőbbi bevezetése az eszköze és a szimbóluma.

Bod Péter Ákos: Korán, később vagy még később?

„A mozgalmat nem ismerem különösebben, a vezetőivel nem találkoztam, és nem is vagyok meggyőződve arról, hogy a népszavazás lenne a legjobb eszköz ebben a kérdésben. Nem elemeztem a politikai, taktikai részét, viszont alaposan górcső alá vettem a mögöttes kérdést” – fejtette ki Bod Péter Ákos volt jegybankelnök a FüHünek a népszavazási kezdeményezés támogatásáról.

„A kérdés nem úgy merül fel, hogy akarunk-e, mivel nincs ebben választási lehetőségünk. A kérdés az, hogy mikor: korán, később vagy még később csatlakozunk?”

Ám korán már nem tudunk, mert a hozzánk hasonló helyzetben lévők már beléptek, pedig, ha mi is megtettük volna, igen sok gondot megelőztünk volna magunknak. A feltételek tiszták: ne legyen magas a költségvetési hiány, az államadósság, az infláció és a kamatláb, s ha mindezt betartottuk volna, nem itt tartanánk, ahol – mondta.

Fotó: Wikipedia

Hozzátette: hiába illethető akár jogos bírálatokkal is az euróövezet-beli tagság, nincs alternatívája egy olyan támadható, spekulációnak kitett, ingatag és kockázatot viselő fizetőeszköznek, mint a mi nemzeti valutánk.

„Ma már a feltételek is adottak, tehát innen kezdve már csak politikai döntés kérdése a csatlakozás.”

Bod Péter Ákos azt mondta: „Mi, az aláírók, abban kívánunk segíteni a döntéshozóknak és a lakosságnak, hogy vegyék fontolóra a csatlakozást, fogalmazzák meg a szándékot és hozzák meg a döntést. Lehet, hogy három hét múlva az élet már drámai erővel teszi fel ezt a kérdést. Mert, ha elindul egy olyan vonat…”

Népszerű az euró Magyarországon

Ha lenne népszavazás, az akár sikeres is lehetne, legalábbis kiindulva az Eurobarometer 2017. tavaszi felmérésének az eredményeiből.

A magyarok 57 százaléka ugyanis teljes mellszélességgel támogatja a közös valuta bevezetését, miközben csak 39 százaléka ellenzi,

és 4 százalék nem tud véleményt formálni a kérdésben. Megjegyzendő, hogy az EU egészében a támogatók aránya 10 százalékponttal alacsonyabb, mint nálunk.

Arra a kérdésre, hogy az ország számára előnnyel járna-e a csatlakozás, már kevesebben, de még mindig a megkérdezettek viszonylagos többsége válaszolt igennel (48, 44, illetve 8 százalék volt az igen, nem, nem tudom válaszok megoszlása).

Ezzel együtt is a megkérdezettek 22 százaléka szeretné, ha minél előbb fizethetne euróval Magyarországon, 40 százalék óvatosabb, és bizonyos idő elteltével látná ezt megfelelőnek, míg 22 százalék minél később, 13 százalék pedig soha.

Készen állunk

De a magyarok itt is pesszimisták: a válaszadóknak ugyanis csak a 22 százaléka véli úgy, hogy az ország készen áll a közös valuta bevezetésére, elsöprő többség (74 százalék) szerint nem.

Fotó: Youtube

Pedig szakemberek sora állítja, hogy igenis készen állunk. Köztük Békesi László volt pénzügyminiszter, aki a FüHü-nek adott interjújában leszögezte:

„A feltételeket már most teljesíteni tudnánk,

akár most beléphetnénk az ERM II-be, a csatlakozás előszobájába, a kérdés inkább úgy merül fel, hogy mikor lenne előnyös számunkra a csatlakozás.” A válasz: csakis megfelelő gazdaságpolitika esetén.

De Orbánék bezárkózó, diszkriminatív, a belső tőkeelosztásra támaszkodó gazdaságpolitikája közepette semmi értelme nem lenne, hiszen csakis a teljesítőképességet akadályozná, nem csökkenne a leszakadásunk, nem tudnának nálunk hatni az euróövezet előnyei. Aki nem csatlakozik a többséghez, az marginalizálódni fog, hiszen vége az Orbánék által hirdetett „nemzetek Európájának” – mondta.

Kedvező jelek

A pesszimizmus azért is érdekes, mert a megkérdezettek négyötöde igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy személy szerint képes lesz-e igazodni a nemzeti fizetőeszköz euróval való felváltásához.

Az Eurobarometer felmérése azt is egyértelművé tette, hogy a magyaroknak csak egy részére hatnak a nacionalizmust, sovinizmust, túlzó magyar nemzeti büszkeséget sulykoló szlogenek, frázispuffogtatások:

a válaszadóknak csak a 38 százaléka véli úgy, hogy az euró bevezetésével a hazája elveszíti identitásának egy részét.

Büszkék lehetünk erre az arányra, ugyanis az EU-28-ban 49 százalék válaszolt igennel a kérdésre.

Eurókilátások a régióban

A térség eurót még nem használó országai közül Romániában a legnagyobb az euró bevezetésének  támogatása, a kapott 64 százalékos eredmény 7 százalékponttal magasabb, mint a magyar. Horvátországban a lakosok 52, Bulgáriában 50, Lengyelországban pedig 43 százalék szeretne közös európai valutát használni hazájában is. A cseheknél a legalacsonyabb a támogatók aránya, mindösszesen 29 százalékos.

Ennek fényében nem csoda, hogy a románok jelezték, hogy már most készen állnak, s öt éven belül szeretnének is csatlakozni az euróövezethez.

Ám, hogy mennyire bonyolult „lelki” kérdés is a gazdasági mellett a nemzeti valuta elvesztése: a csehek lehetnének a legkiválóbb példa arra, amikor egy ország politikai érdeke felülírja a lakosság álláspontját. Az Emmanuel Macron francia elnök színre lépése óta történtek eredményeként a legfrissebb fejlemények szerint Csehország is hajlik az euró bevezetésére. Igaz, politikai szinten, nem a lakosság nyilvánított ki ilyen véleményt.

Miként Magyarországon sem a lakosság ragaszkodik a forinthoz, hanem a kormány.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK