Kezdőlap Címkék Befizetés

Címke: befizetés

Morawiecki miniszterelnök: eurorealistáknak kell lennünk!

0

Több pénz kell az Európai Unió ambiciózus céljainak az eléréséhez, ha globálisan versenyképes uniót akarunk!

Ez Lengyelország álláspontja, melyet Mazowiecki miniszterelnök kifejtett a sikertelen 30 órás maratoni vitában a 2021-2027-es költségvetésről. Megírta olvasói levélben a londoni Financial Timesnak is, hogy mit gondol erről. Legutóbb pedig a Facebook oldalán ismertette álláspontját , mely nem igazán meglepő hiszen Lengyelország a legnagyobb haszonélvezője az uniós alapoknak.

„Vessünk véget annak, hogy megosztottak legyünk fukar és nagyvonalú tagállamok, Európáért lelkesedő és euroszkeptikus országok között. Eurorealistáknak kell lennünk egy ambiciózus Európa érdekben”! – ezt írta a Facebookon Lengyelország miniszterelnöke.

Ez szépen hangzik, de mit jelent a valóságban? A befizető országok ugyanis nem akarnak többet befizetni pedig Nagy Britannia távozásával lyuk maradt a költségvetésben. Nekik Morawiecki miniszterelnök azt üzente a Financial Timesban, hogy nagyon is szépen profitálnak a szegényebb uniós államok piacaiból, így végső soron igen  jól jártak, mert a nyugatiak többet nyertek mint amennyit visszafizettek.

Morawiecki kormányfő arra utal, hogy a fejlettebb nyugati rész beruházásai több profitot hoznak mint amennyit azután a gazdagabb befizető államok uniós támogatásként a keleti szegényebb résznek nyújtanak.

„A különbségtétel nettó befizetők és nettó haszonélvezők között ezért igazságtalan!”

Ez a fő érve Lengyelország kormányfőjének, aki minél nagyobb uniós költségvetést szeretne – Magyarországgal és több más tagállammal együtt.

A Financial Timesban a lengyel kormányfő a visegrádi négyek példáján keresztül mutatja meg, hogy mire gondol valójában.

„2010 és 2016 között a négy visegrádi állam a GDP-je 1,5-4%-át kapta meg uniós támogatásként. Ebben az időszakban osztalékban és más formában az Európai Unió 15 állama, amely 2004 előtt is tag volt, a GDP-jük 4-8%-át vonták ki ebből a térségből.”

A visegrádi országok hatalmas export piacot jelentettek a többieknek. „2007 és 2013 között 96 milliárd euró plusz exportot jelentettek a nyugati országoknak a visegrádi államok, melyeket a kohéziós alapokból támogattak.”

A lengyel kormányfő utal arra is, hogy a brüsszeli bizottság elnökasszonya, Ursula von der Leyen egy globálisan versenyképes Európai Uniót akar. Ez pénz nélkül nem megy! – hangsúlyozza Morawiecki miniszterelnök.

Vasárnap a lengyel kormány szóvivője megerősítette : kitartanak amellett, hogy több pénz kell az uniós mezőgazdasági és kohéziós alapba! Piotr Müller kormányszóvivő határozottan megismételte a lengyel álláspontot: „azért nincs megállapodás a költségvetésről, mert mi 17 tagállammal együtt magasabb előirányzatokat akarunk vagyis a nyugat-európai országoknak többet kellene befizetniük az Európai Unió kasszájába!”

Kohn Zsigmondné zsidó volt nógrádi lakos

Az itt látható levélben Bíró István úr városokat és községeket villamosító vállalata arra szólítja fel a nógrádi elöljáróságot, udvariasan persze, miként az ilyen helyzetekben illendő, hogy bevételezze, és címére megküldeni szíveskedjék néhai Konch (valószínűleg Kohn) Zsigmondné zsidó volt nógrádi lakós augusztusi villanyszámlájának ellenértékét.

Azt, hogy a lakós szót hosszú ó-val írták, tudjuk be a nagy honfiúi igyekezetnek. Ennél lényegesebb, hogy egy néhai nógrádi lakos, bizonyos (nevezzük így) Kohn Zsigmondné 1944 augusztusában nem fizette meg a villanyszámláját.

1944 márciusában Magyarországot megszállták a németek, de egyéb körülményekből kifolyólag is joggal feltételezhetjük, hogy Kohn Zsigmondné zsidó, volt nógrádi lakosnak a villanyszámlája megfizetése mellett akkoriban más gondjai lehettek. Ettől azonban még tény, hogy fizetési mulasztás vétségében volt elmarasztalható, tartozott a villanyszámlával a városokat és községeket villamosító vállalatnak, mely cég joggal várta el a szolgáltatás ellenértékének kiegyenlítését.

Rezsicsökkentésről akkoriban még nem hallott senki, a városokat és községeket villamosító cégek kedvükre, minden kormányzati korlátozás nélkül zsákmányolták ki a lakosságot. Ebbéli tevékenységükben amúgy meglehetősen demokratikusan jártak el, nem nézték, ki a zsidó, és ki nem az: küldték a számlát mindenkinek.

Sajnos, Bíró István városokat és községeket villamosító vállalata nem számolt azzal a ténnyel, hogy Kohn Zsigmondné zsidó volt nógrádi lakosnak akkoriban más elfoglaltsága akadt. Bizonyára nem áll messze a valóságtól az a feltételezés, hogy Kohn Zsigmondné zsidó, volt nógrádi lakos a levél kézbesítésekor már egy marhavagonban utazott, egy általa akkor még igencsak ismeretlen úticél felé. A körülmények ismeretében az sem légből kapott vélekedés, hogy Kohn Zsigmondné (többi titulusát, úgymint zsidó, nógrádi lakos, egyebek, mostantól mellőzzük), nem önszántából szállt fel a marhavagonba.

Nem tervezte ugyanis az utazást, de segítségére voltak azok a rendes magyar emberek, akik hol puskatussal, hol csak úgy, puszta kézzel ütlegelve Kohn Zsigmondnét és társait, mindent elkövettek, nehogy valamelyikük merő véletlenségből lemaradjon a kalandosnak ígérkező vonatozásról.

Az augusztusi villanyszámlával adós maradó Kohn Zsigmondné vélhetőleg meg is érkezett a számára kijelölt végállomásra, hogy ott azután a végső megoldásnak becézett nevű idegenrendészeti eljárás keretében élete bevégeztessék. Ez utóbbi persze csak feltételezés, mert valójában nem tudjuk, hogy mi történt Kohn Zsigmondnéval. Még az is lehet, hogy túlélte az utazást, és a számára üdülésként csak igen nagy képzelőerővel felfogható ott tartózkodás során sem halt meg.

Egy dolgot tudunk biztosan, ha máshonnan nem, ebből a levélből: hogy Kohn Zsigmondné indulás előtt nem rendezte a villanyszámláját. Ez vétkes felelőtlenség volt a részéről, mert számolnia kellett volna azzal, hogy akár ki is kapcsolhatják a szolgáltatást. Korabeli feljegyzésekből és visszaemlékezésekből tudható, hogy Kohn Zsigmondné és társai elegendő időt kaptak arra, hogy arra, hogy felkészüljenek az utazásra. Volt olyan, akinek több óra is a rendelkezésére állt, hogy összeszedje a cókmókjait, s valamennyire kitakarítsa a lakását, hogy ha majd valaki, egy Kohn Zsigmondnénál szerencsésebb származású ember azt elfoglalja, ne kelljen rögtön a rendrakással vesződnie.

Ebbe a kis időbe a villanyszámla kiegyenlítése is belefért volna, de Kohn Zsigmondné és sok más, hozzá hasonló sorsú társa a nagy kapkodás közepette megfeledkezett erről, nem kevés bosszúságot és kárt okozva ezzel Bíró István városokat és községeket villamosító vállalatának.

Az esetnek amúgy nincs különösebb tanulsága: ma is úgy megy minden, mint annak idején: hosszabb utazás előtt győződjünk arról, hogy lekapcsoltuk-e a házban a villanyokat, elzártuk-e a gázt, és ellenőrizzük, hogy befizettük-e a villanyszámlát.

Megéri ez a kis odafigyelés: egy sor kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat és másokat.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!