Kezdőlap Címkék Bánáti János

Címke: Bánáti János

Tanúként kihallgatják Kósa Lajost?

Tanúként mindenképpen be kell idéznie a nyomozó hatóságnak Kósa Lajos fideszes politikust, parlamenti képviselőt Szabóné Marika, a csengeri örökösnő ügyében – nyilatkozta a Független hírügynökségnek dr. Bánáti János ügyvéd, a Magyar Ügyvédi kamara elnöke. A képviselői mentelmi jog a tanúkihallgatásra nem vonatkozik.

Mint elsőként hírt adtunk róla, a csengeri örökösnő néven elhíresült Szabóné Marikát kedden hazaszállították Svájcból és szerdán már ki is hallgatták a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozói. Ügyvédje szerint a bűncselekménnyel gyanúsított asszony vallomást tett, és ennek során nemcsak tagadta, hogy csalást követett el, hanem megerősítette, hogy a hatalmas összegű, 1,3 milliárd eurós öröksége létezik, és ezt két személy, Kósa Lajos és Orendi Mihány igazolni tudják. dr. Helmeczy László, Szabóné ügyvédje hivatalosan kérte a kihallgatásukat.

Megkérdeztük dr. Bánáti János ügyvédet, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét, hogy az eljárásjog szerint köteles-e a nyomozó hatóság beidézni tanúként Kósa Lajost. Az ügyvéd – bár hangsúlyozta, hogy csak újsághírek alapján tájékozott az ügyben – határozottan megerősítette, hogy a Nemzeti Nyomozó Irodának be kell idéznie és a munkatársainak

mindenképpen meg kell hallgatni Kósa Lajost,

hiszen az előzmények szerint nyilvánvalóan rendelkezik az üggyel kapcsolatban információkkal, sőt, a hírek szerint dokumentumok is alátámasztják a közreműködését az örökséggel kapcsolatban. A nyomozó hatóság nem tekinthet el ettől, mert minden olyan körülményt fel kell tárnia, ami közelebb visz az igazság kiderítéséhez.

Dr. Bánáti szerint

a képviselői mentelmi jog tanúkihallgatásra nem vonatkozik,

a képviselőnek kötelessége eskü alatt vallani és válaszolni a kérdésekre. Ez alól nem bújhat ki, az idézésre a hatósággal egyeztetett helyen és időpontban a képviselőnek meg kell jelennie. Arra van lehetőség, hogy elfoglaltságra vagy más okra hivatkozva az időpontot módosítsa, arra nincs szabály, hogy ezt hányszor teheti meg, de alapvetően nem kerülheti el a tanúként való kihallgatást.

Gyárfás ügyvédje az óvadék jóváhagyását várja

0

A sajtóból értesült Bánáti János arról, hogy védencének 100 milliós óvadékos szabadon engedését megfellebbezte az ügyészség. Gyárfás Tamás védője arra számít, hogy az új szabályokat figyelembe véve a bíróság jogerőre emeli az intézkedést.

Furcsállja Bánáti János, hogy a sajtóból értesült arról, az ügyészség megfellebbezte a bírósággal kötött egyezség nyomán kimondott határozatot, ezért nem is tudja, mivel indokol a vádhatóság – tudtuk meg Bánátitól.

Amint azt reggel megírtuk, a bíróság első fokon kimondta:

100 millió forint óvadék letétele ellenében

megszünteti a lakhelyelhagyásra és elektronikus nyomkövető viselésére vonatkozó kényszerintézkedést Gyárfással szemben. Ezt fellebbezte meg az ügyészség.

Az írásban benyújtott, majd a bíróság által elfogadott ajánlat alapján minden Gyárfással szemben hozott kényszerintézkedés megszűnik, szabadon mozoghat, és

akár az országot is elhagyhatja.

Sem az első fokú, sem a másod fokú döntés nem tárgyaláson születik, hanem teljes egészében papíron történik – hangsúlyozta az ügyvéd.

Bánáti arra számít, hogy a bíróság másodjára is elfogadja

a Magyarországon rekordösszegű százmilliós óvadékot.

Szerinte ugyanis az időközben, júliusban hatályba lépett új büntetőeljárási szabályok alapján másképpen kell alkalmazni a kényszerintézkedéseket, ha lehetséges, az enyhébb megoldást kell választani.

A bíróság – ha változatlan tartalommal elrendeli az óvadék ellenében a szabad lábra helyezést – fenntartaná a bűnügyi felügyeletet, a nyomkövetést törölné el, és változatlanul előírná heti egy alkalommal a megjelenést a rendőrségen – magyarázta Bánáti János. Tehát a szabadság nem lenne korlátlan, de lehetővé tenné, hogy néhány napra külföldre is elutazzon, amire Gyárfásnak a Nemzetközi Úszószövetségben viselt tisztsége miatt szükség van.

Ha jogerőre emelkedik a döntés, akkor kell befizetni az óvadékot, és a pénz bírósági számlára érkezésekor kezdődik az új helyzet.

Az üzletember jelenleg tehát lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt Budapest területén szabadon mozoghat. Mint ismeretes, az ügyészség eredetileg előzetes letartóztatás helyett házi őrizetet kért, de ezt a bíróság enyhítette áprilisban. Másodfokon május elején ezt tovább oldották annyiban, hogy hetente négy helyett egy alkalommal kell megjelennie a lakhelye szerinti kerületi rendőrségen. Az elektromos nyomkövetőt is tavasz óta kell viselnie.

Gyárfás Tamást egykori üzletember riválisa, Fenyő János megölésére állítólagosan kiadott megbízás miatt gyanúsítják. Gyárfás tagadja, hogy bármi köze lenne ehhez, május végén mindenre kiterjedő írásbeli vallomást tett a szövevényes históriáról.

A Gyárfás-ügyben nem érzi a politikát

Tizenkét éve a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, előtte a Budapesti Kamarát vezette, tizennégy évig Dr.Bánáti János ügyvéd, aki a kamarai szerepvállalása mellett az egyik sztárügyvéd a büntető ügyekben; vele készített interjút a Független Hírügynökség.

  •  Százszoros jövedelmi különbségek is vannak
  •  Ellenáll a politikai megosztódásnak
  • A magyar közélet rosszabb lett
  • A listázást kikéri magának
  • Az emberek szerint a büntető-ügyvéd a rossz oldalon áll

 

Mikor kezdődött az ügyvédi pályája melletti kamarai karrierje?

1992-ben, a rendszerváltást követően lettem a Budapesti Kamara elnöke, de magát a rendszerváltást főtitkárként éltem át. 2006-ig voltam a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, 2006 óta pedig a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. 

Ez választott tisztség, ugye?.

Választott tisztség, igen.  Négyévenként választunk, tehát kiszámolhatja, hogy hányszor választottak újra. Persze nyilván vannak, akik szerint már elég hosszú időt töltöttem a szervezet élén, én magam is azt gondolom, hogy természetesen ez nagyon jelentős idő. Viszont a hozzám eljutó jelzések szerint a többség számára elfogadható az elnöki hitvallásom, különben nem szavaztak volna ennyiszer bizalmat számomra.

Mi ez a hitvallás?

Először is világosan kell látni, hogy az Ügyvédi Kamara elnöke, mindenkit kell, hogy képviseljen, aki annak a közösségnek a tagja. Ez azért is fontos, mert az ügyvédi kar kiemelkedően érdekes és heterogén összetételű. Mások a jövedelmi viszonyok; hihetetlen különbségek vannak. Akadnak szó szerint megélhetési gonddal küszködő ügyvédek, nem is kis számban és vannak nagyon jelentős, nagy megbízásokkal rendelkezők. Százszoros különbség is előfordul. Az is nyilvánvaló, hogy szakmailag is hihetetlen sokszínűség van, hiszen a jogági sokszínűség is leképeződik az ügyvédi karban, de mégis ezekben a szakmai kérdésekben is lényegében mindenkit képviselni kell. Végül, de nem utolsó sorban az ügyvéd, és ez történelmi hagyomány, kiemelkedő közéleti szerepet vállalt mindig és mindenhol. Én, mint elnök egy dolgot világossá tettem: a sokszínűséget, amennyire lehet, integrálni kell, de a politikai sokszínűséget nem a kamarán belül kell gyakorolni. Éppen azért, mert az ügyvédnek ezer féle lehetősége van, hogy ezt a politikai sokszínűséget megélje és vállaljon közéleti szerepet önkormányzatnál, adott esetben már magában a parlamentben. Vagyis van elég fórum a közéleti szerepre, viszont nincs szükség arra, hogy a politikai sokszínűség éket verjen a kollégák közé, végső soron akár szétrobbantsa a kamarát. Éppen ezért mindvégig ellenálltam – és talán sikerrel – annak, hogy a politikai megosztódás megjelenjen a kamarában.

Ez mostanság különösen nehéznek tűnik, amikor a politika részéről érkeznek támadások az ügyvédekkel szemben, hogy milyen ügyeket képviselnek, vagy képviselhetnek, vagy tart a politika elfogadhatónak.

Kamarai elnökként fölállítottam magamnak egy mércét, hogy miként kezeljem az ilyen helyzeteket, hogy milyen közéleti kérdésekben szólaljak meg. A vezérfonal az ügyvédi függetlenség védelme, mert az egyik legfontosabb, mondhatnám vívmányunk, hogy mi tényleg függetlenek vagyunk. Éppen ezért egyetlen egy forint költségvetési támogatás, vagy pályázati pénz nem érkezik a köztestülethez. Ez a függetlenségnek nagyon fontos része. Mindennek, az oktatástól, a kamarai apparátus fenntartásáig, a dologi kiadásokig a kamarai tagdíj a fedezete. Ennek az önkormányzatiságnak és a függetlenségnek a védelme az egyik fő motívum, és természetesen a bíróságokkal kapcsolatos alapkérdések, hiszen a bírói függetlenség nélkül és a bíróság működésébe vetett bizalom nélkül lényegében okafogyottá válna az ügyvédi működés. Természetesen akadnak olyan helyzetek, amikor a megszólalás szükségszerű.

Mondana arra példát, hogy mikor tartotta fontosnak, hogy megszólaljon?

Ilyen volt például az ügyvédi eskü kérdése. Az eskü szövegét egy jogalkotói – most már mondhatom – lázálom megváltoztatta, és nem arra kellett esküt tennünk, hogy titkot tartunk, hogy az  ügyfél érdekeit képviseljük, hanem lényegében a köztisztviselők esküjét emelték át, miszerint a jogszabályokat megtartjuk és megtartatjuk. Ez teljes abszurditás volt. Fölszólaltam, és viszonylag gyorsan a jogalkotó azt mondta, hogy igazunk van, és módosították. Ilyen fontos kérdés volt annak idején a bírák 62 éves korban való kényszer nyugdíjazása, ami ténylegesen a bírói függetlenséget veszélyeztette. Kiálltunk, kiálltam ilyen értelemben a kamara képviseletében a bírói függetlensége mellett. És megszólaltam akkor is, amikor Bárándy Pétert nagyon méltatlan támadás érte egy ügy vállalása miatt. Akkor teljesen egyértelműen világossá tettem, hogy ilyen nem létezhet. Nem vagyok köteles minden ügyet vállalni, de azért megróni valakit, hogy vállal egy védelmet, ami mindenkinek jár, az egyszerűen elfogadhatatlan.

Mint ahogy az is, ahogy nemrégiben megtámadták a Budapesti Ügyvédi Kamarát…

Ez a bizonyos csoport, amely listázott és megtámadta az önkormányzatiságot, az ügyvédi függetlenséget, támadta azt a szerepet, amit az ügyvédségnek be kell töltenie. A magyar történelem sok szomorú példáját ismeri a listázásoknak, gondoljunk csak a deportáláshoz vezető listákra, majd a „kulákok” listázására, de folytathatom a sort – az aktuális évforduló kapcsán – az ’56-os forradalom leverését követő megtorlások alapját képező listákig. De mondok egy példát az ügyvédség történelméből, melyhez személyes emlék is köt. 1958-ban az Ügyvédi Kamarába az állam bizottságokat hozott létre, hogy „kiszűrjék” a megbízhatatlanokat. Listák készültek, ahol több száz ügyvéd neve mellé a „nem alkalmas” megjelölés került. A Budapesti Kamara elnökeként találkoztam közülük számossal, akiket ’92-ben rehabilitáltak és megismertem, hogy a listázás milyen szívszorító élethelyzeteket okozott nekik, ezért is kellett az újabb próbálkozásnál megszólalnom. Kikérjük magunknak, hogy névtelenségbe burkolózó „szerzők” neki menjenek és elkezdjék lenyomozni, hogy az oktatók között például az egyik kolléganő 15, vagy 20 évvel ezelőtt egy olyan alapítványban vállalt tisztséget, amit ők most idekötnek, vagy odakötnek, ez egy olyan abszurditás volt, hogy azt mondtam, hogy kikérjük magunknak.

De mostanában egyre többet találkozunk ilyen abszurditásokkal. Tehát, hogy igenis az ügyvédeket, főként, ha politikai ügyeket vállalnak, akkor elkezdik őket stigmatizálni.

Ezért tartom fontosnak, hogy ha ilyet észlelek, akkor megszólaljak, mint ahogy fontosnak tartottam, hogy a 4 évvel ezelőtti Budapesti Kamarai választásnál megszólaljak annak okán, hogy kormány-közeliséggel „vádolt” ügyvédek listázása kezdődjön meg, felróva nekik az állami megbízásokat.

Nehezebb-e ma az ügyvédi kamarát vezetni, mint korábban? Éppen a politikai sokszínűség miatt.

Nehezebb, mert még többen vagyunk és még sokszínűbbek. Január 1-je óta az úgynevezett kamarai jogtanácsosok kamarai tagok lettek. Ez a jogtanácsosi karnak nem az egésze, de egy jelentős része. A munkaviszonyban, közszolgálatban dolgozók, közöttük nem is kevesen vannak, akik köztisztviselők, közalkalmazottak, NAV-nál dolgozó jogászok, miniszterelnökségen, minisztériumban dolgozók. Ők ugyanúgy kamarai tagok. Egy-egy ilyen megszólalásnál most már erre is figyelemmel kell lennem. Ez egy objektív nehézség. De nyilván vannak szubjektív nehézségek is. Hogy például a magyar közélet sajnos, hangszínében mennyivel rosszabb lett. Olyan kifejezések, olyan pocskondiázások hangzanak el, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak, például épp a mai napon megjelent egy írás, amely néhány felmentő büntető ítélet kapcsán bírák listázásába fogott. Minden alap nélkül fenyegetőzve „komcsinak” minősít néhányukat. Szóval a válaszom az, hogy igen, nehezebb. De éppen a hihetetlen hosszú elnöki periódus, ami azt mutatja, hogy valahogy megbirkózom a feladattal, normális munkakapcsolatot tudok kialakítani a változó kormányokkal is.

Logikus lenne, hogy a különböző törvényhozásokban, amelyek az ügyvédséget érintik, az ügyvédi kamara elnökét meghallgassák. Meghallgatják?

A jogalkotásról szóló törvény előírja a közigazgatási egyeztetést. Tehát minden olyan törvényt, ami minisztériumi, tehát kormányzati előterjesztésre kerül a parlament elé, ott meghallgatnak. Az egyéni képviselői indítványnál nem, mert ott kikerülik az egyeztetést. Kifogásoltam is, hogy túl sok, túl fontos olyan törvény került így a parlament elé, amiről mindenki tudta, hogy a képviselő egyedül képtelen lett volna a jogszabály előkészítésére, és hogy csak az egyeztetés kivédése lehetett az igazi cél.

Már, hogy így kivédik a közigazgatási egyeztetés kényszerét?

Így van. Ahol viszont meg kell tenni, ott a Magyar Ügyvédi Kamarát megkeresik. A Polgári Törvénykönyv, a Büntető Törvénykönyv, a két nagy anyagi törvény, polgári eljárási törvény és a büntető eljárás: ezekben kodifikációs bizottságok alakulnak a minisztériumokban, mindig kamarai részvétellel. Van a következő szint, ami nem ilyen nagy kódex, de az Igazságügyi Minisztérium felügyelete mellett készülő szakmai törvények, azokat megkapjuk a közigazgatási egyeztetés során. Hozzáteszem, hogy néha nagyon rövid a határidő, tehát érdemben van olyan, amire néha azt kell válaszolnom, hogy négyszáz szakaszhoz nem tudunk hozzászólni ennyi idő alatt. De ez azért a kivétel.

És az alaptörvény módosításai, vagy a civiltörvény?

Ezek a törvényjavaslatok nem voltak a közigazgatási egyeztetés részei, az Ügyvédi Kamara véleményét nem kérték ki.

Amikor dönt arról hogy ügyvédként elvállal-e egy ügyet mérlegeli azt is, hogy az ügyvédi kamara elnöke?

Őszintén szólva nem.

Büntető védő vagyok, akinek szembe kell néznie a  a társadalmi előítéletekkel, azaz azzal, hogy a közvélemény jelentős hányada úgy tekint a büntető eljárásra, hogy „minek annyit vacakolni, minél gyorsabban, minél szigorúbban ítéljék el”. Egészen addig, amíg a családban nem történik valami, mert akkor bizony nagyon fontos a védő,  hogy segítsen.

 Azt is lehet mondani, hogy büntetőügyekkel foglalkozó ügyvéd a társadalom szemében mindig a rossz oldalon áll?

Pontosan. Voltak már ellenem tüntetések is, a Baumag  károsultjai például.

Ad abszurdum lehet, hogy egy kamarai tag, ügyvéd kollega bíztatta őket arra, hogy tüntessenek ön ellen?

Akár így is lehetett, hiszen, a sértetteket meg egy másik ügyvéd képviseli. A tárgyalóteremben számtalan ilyen van, hogy sértetti képviselőként ott ül egy kolléga.

Olyan előfordulhat – kollégáktól hallottam ilyet -, hogy kimondja egy ügy kapcsán, ez politikai koncepciós per?

Perbeszédben adott esetben kimondom. A tárgyalóteremben igen, ott ki lehet és ki kell mondani, ha az ember úgy gondolja, úgy érzi. A sajtóban, egyéb nyilatkozatokban azonban nem, mert ezzel a napi politikai csatákba bocsátkoznék bele, amit kamarai tisztségem folytán nem engedek meg magamnak.

A Gyárfás-ügyben viszont az ügyfelének nem engedte, hogy nyilatkozzon a sajtónak.

Én csak tanácsot adok. Azért, mert az ügy ura, az ügyfél. Azért, mert

az ügyeket, és ezt Gyárfás Tamás is elmondta, nem az újságban kell megnyerni.

Számomra az a megfelelő, ha egy ügyről a sajtóban nem jelenik meg semmi, nem ott számolunk be arról, hogy mi a mi védekezésünk lényege.  Még akkor sem, ha az ügyfél hozzájárul. Ezt abszurdnak tartom. Ha a sajtóban megjelenik valami, kiszivárgott, levélszekrénybe beesett jegyzőkönyv másolatok alapján, akkor persze, van egy védekezési reflexe az ügyfélnek. Az az érdeke, hogy egy másik variációt is ismerjen a nyilvánosság. Akkor megszólalok. A Gyárfás-ügyre térve, ott az volt az elképzelésem, hogy miután ismerjük az érintettet, aki a médiában nőtt föl, a kisujjában van a média, de most róla van szó. Ez ugyanolyan, mint amikor azt szoktuk mondani, hogy egy ügyvéd lehetőleg ne képviselje saját magát, még a közvetlen családtagját sem. Mert kívül kell állni az ügyön, különben elveszted. Ez ugyanúgy vonatkozna szerintem arra, aki egész életében média szereplő, médiát irányított, szervezett, alapított, kézbe tartott, az nagyon nehezen tud kettős szerepben is látni. A dolgot úgy látja, mintha másnak a helyzetét kéne neki most irányítani. Ezért gondoltam azt, hogy jobb, ha nem üzengetünk a sajtóban, meg nem megyünk elébe, hogy mi most kitaláljuk, hogy esetleg mi lehet a bizonyíték a nyomozóhatóság kezében. Az más dolog, hogy ha megjelenik egy valótlan rosszindulatú híradás, arra legyen reflektálás. Most itt tartunk.

A Gyárfás-ügy egyben politikai ügy is?

Én még mindig nem érzem benne a politikát. A politikának annyi köze van hozzá, amit abszolút abszurditásnak tartok, hogy van egy olyan vonulata, hogy 97-ben kb., tehát a Fenyő János tragikus halála előtti hónapokban politikai szereplők is úgymond közvetítgettek közöttük és ebben a szálban keresik állítólag néhányan a Fenyő gyilkosság politikai szálát, ami szerintem teljesen elképesztő. De abban én semmilyen politikai szálat nem vélek felfedezni, hogy Gyárfás Tamás ellen miért pont most indult eljárás.     

Felmentették Szabó Pált és vádlottársait a Postapalota-perben

Első fokon felmentették a Magyar Posta székházának eladása miatt indult büntetőügy három vádlottját, tudta meg a Független Hírügynökség Bánáti Jánostól, a harmadrendű vádlott, Szabó Pál volt postaelnök, majd később a Gyurcsány-kormány miniszterének védőjétől. A vád társtettesként elkövetett különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette volt. Az ítélet nem jogerős, az ügyészség a helyszínen szóban bejelentette fellebbezését.

 

„A bíróság az ítéletben kiemelte, amit a védőbeszédemben is elmondtam, hogy különös módon sokszor volt vádmódosítás az ügyben. Először az volt a vád, hogy a Postapalotát elkótyavetyélték – erről azonban kiderült, hogy nem így volt. Utána azzal gyanúsították a vádlottakat, hogy túlságosan drágán béreltek ingatlanokat – erről is kiderült, hogy nem állja meg a helyét. Majd végül harmadszorra azt állították, hogy nem elég körültekintően hasznosították befektetési célra a befolyó összeget. A bíróság erről is kimutatta, hogy a vád alaptalan” – összegezte portálunknak a fejleményeket Bánáti János.

Az I., II., és III. rendű vádlottak a Magyar Posta Zrt.-nél voltak alkalmazásban a vádbeli időszakban. 2006-ban a Magyar Posta fővárosi irányító szervezete két saját tulajdonú, egy bérelt és egy ingyenesen használt ingatlanban volt elhelyezve – olvasható a Fővárosi Törvényszék összefoglalójában. A társaság igazgatósága – tekintettel a következő évben lejáró bérleti szerződésre – 2006 második felében az I.-III. rendű vádlottak közreműködésével, igazgatósági és felügyelő bizottsági határozatokkal kialakította a társaság irodakoncepcióját. Az irodakoncepciókban, illetve előterjesztésekben I.-III. rendű vádlottak – vagyonkezelői kötelezettségüket megszegve – nem reális költségeket tüntettek fel. A Magyar Posta Zrt. Igazgatósága ezen koncepció alapján hozott döntést az ingatlanokról. Később a vád szerint az ÁPV Zrt. részéről a IV.-VI. rendű vádlottak nem valós adatokat tartalmazó előterjesztést készítettek, mely alapján az új székház bérlése tűnt a leggazdaságosabb megoldásnak. Az előterjesztés alapján hozott az ÁPV Zrt. igazgatósága döntést, azonban a tulajdon eladása és a bérelt üzletvitel a Magyar Posta Zrt. számára a leggazdaságtalanabb megoldás volt az összes lehetőség közül – szólt a vád.

„A bíróság szóbeli indoklásában tényszerűen kimondta, hogy a vádakkal ellentétben nem történt valótlan adatszogáltatás,

olyan adatközlés, amellyel a vádlottak megtévesztették volna a döntéshozókat”

– mondta Bánti János. Emellett – tette hozzá – tett egy, a hasonló ügyekre is vonatkozó elvi megállapítást is a bíróság: nevezetesen, hogy komplexitásában, a vállalat hosszú távú és stratégiai céljainak a fényében kell vizsgálni egy-egy lépést, hiszen még akkor is okozhat véletlenül vagyoni hátrányt egy lépés, amikor a döntéshozókat, a vagyonkezelőket egyértelműen a vállalat előnye mozgatja. Példaként említette egy olyan esetet, amikor egy önkormányzat áron alul vagy akár ingyen ad egy telket egy befektetőnek, amely ipari parkot létest azon. Ez az egy lépés ugyan vagyoni hátrányt okoz az önkormányzatnak, ám a telken létesített ipari park munkahelyeket termet, adót generál stb., tehát hosszú távon hasznot hajt. Ráadásul – hangsúlyozta Bánáti – jelen perben a bíróság egyértelműen kimondta, hogy megalapozatlan volt a vád.

„Ki kell mondani, hogy több ügyben nyomon követhető az elmúlt húsz évben, hogy a bíróságoknak olyan vádakban kellett dönteniük, amikor csak egy-egy döntést vizsgáltak” – mondta Bánáti, rámutatva: ezekben sorra a maihoz hasonló ítéletek születtek.

Gyárfás írásbeli vallomást tett

Csütörtökön benyújtották Gyárfás Tamás részletes írásbeli vallomását a Fenyő-ügyben – tudta meg a Független Hírügynökség Bánáti János ügyvédtől. Fontolgatják, hogy valamikor kérni fogják a lakhelyelhagyási tilalom feloldását is Gyárfás sportdiplomáciai kötelezettségei miatt.

Ahogyan két hete bejelentették, csütörtökön benyújtották Gyárfás Tamás részletes írásbeli vallomását a Fenyő-gyilkosság ügyében – mondta el a Független Hírügynökségnek az egykori úszószövetségi elnök és korábbi média-nagyvállalkozó. Ez összefoglaló jellegű, mellékletekkel, benne korabeli iratokkal és újságcikkekkel.

Nem a szó szoros értelmében vett bizonyítékokról van szó, mert bizonyítaniuk a nyomozóknak kell – mondta Bánáti. Ennek a vallomásnak az a lényege, amit korábban már elmondtak:

volt vitája, érdekellentéte Fenyő Jánossal, de ez a nyilvánosság előtt zajlott, és a gyilkosság idején már másfél éve megszűnt, ezért nem volt érdeke megöletni őt

– mondta az ügyvéd.

Gyárfást azzal gyanúsítják, hogy ő adott megbízást húsz évvel ezelőtti Fenyő János meggyilkolására.

Az üzletember jelenleg lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt Budapest területén szabadon mozoghat. Mint ismeretes, az ügyészség eredetileg előzetes letartóztatás helyett házi őrizetet kért, de ezt a bíróság enyhítette áprilisban. Másodfokon május elején ezt tovább oldották annyiban, hogy hetente négy helyett egy alkalommal kell megjelennie a lakhelye szerinti kerületi rendőrségen. Abban nem történt változás, hogy

elektronikus nyomkövetőt kell viselnie Gyárfásnak.

A másodfokú bíróság amúgy elfogadta az előző határozat azon érvelését, hogy „a 69 éves, büntetlen előéletű gyanúsított esetében figyelemmel a közéleti tevékenységére is, a lakhelyelhagyási tilalom szükséges, de ugyanakkor elegendő korlátozás ahhoz, hogy a jelenlétét biztosítsa. A mozgásának nyomkövetővel történő ellenőrzésével, illetve a jelentkezési kötelezettség előírásával együtt a szökés veszélye kiküszöbölhető”.

Gyárfás Tamás (b) és Bánáti János (j) a bíróságon.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A lakhelyelhagyási tilalom egyébként – néhány ezzel ellentétes korábbi újságcikkbeli közléssel szemben – nem határozott időre szól, hanem a nyomozás lezárásáig, illetve amíg beadvány nyomán a bíróság meg nem változtatja – mondta Bánáti.

Éppen ezt fontolgatják – tudtuk meg Bánátitól, aki szerint az idő múlása minden kényszerintézkedés esetében eleve új körülmény. Emellett Gyárfásnak a nemzetközi sportdiplomáciában betöltött kiemelkedő szerepe van (a Nemzetközi Úszószövetség, a Fina Bureau-jának tagja, és ebbéli minőségében április végén a nyomkövetővel részt is vett a szervezet budapesti ülésén). Erre hivatkozva

esetleg kérni fogják a legenyhébb kényszerintézkedés eltörlését is.

Ezzel a perrel párhuzamosan zsarolás ügyében zajlik büntetőper, amelynek Gyárfás a sértettje. Ebben Portik Tamás szerepét vizsgálják, aki állítása szerint hangfelvétellel tudja bizonyítani, hogy Gyárfás neki adott megbízást Fenyő megölésére.

Ezzel kapcsolatban hivatalos személy által elkövetett bűnpártolással gyanúsították meg Ihász Sándor volt fellebbviteli főügyészt, aki tavaly ősszel megkapta Gyárfástól a borítékban lévő hangfelvételt, de ezt nem adta át a nyomozóknak, hanem magánál tartotta az új bizonyítékot.

Erről a hangfelvételről mondta az előző kihallgatás után Bánáti, hogy „az összevágott, hevenyészett hangfelvételen kívül semmit nem tudunk, semmilyen bizonyítékot nem tártak elénk”.

Gyárfás a hangfelvételről korábban azt nyilatkozta a FüHü-nek, hogy

“Végre. Így végre mindenki számára egyértelműen kiderül, hogy soha senkinek nem adtam megbízást semmire”.

Május elején Tasnádi Péter is képbe került az ügyben. Az erőszakos cselekményekért elítélt vállalkozó is vallomást tett a Nemzeti Nyomozó Irodában arról, hogy szerinte nem Gyárfás volt a Fenyő-gyilkosság felbujtója. Elmondta, hogy Gyárfás megkereste őt, pénzt is adott neki, Tasnádi azonban nem ölt meg senkit, csak megtartotta a pénzt.

Kijelentette, hogy sem Portik Tamást, sem Jozef Rohácot nem ismeri személyesen: „minden gyilkost nem ismerek. Ilyen gyilkosságokat nem szoktam elvállalni. Gondoltam, milyen jópofa dolog, filmekben láttam, hogy kérnek előleget, én kértem, másnap megkaptam” – nyilatkozta a Hír TV-ben. Tasnádi azt is elmondta, hogy az általa el nem végzett gyilkosságért három részletben, összesen 22 millió forintot kapott, Gyárfást pedig egyszerűen átverte.

Arra a kérdésre, hogy ha nem Gyárfás, akkor ki lehetett a gyilkosság felbujtója, nem adott egyenes választ. Tasnádi állítása szerint neki anno Láposi Lőrinc, korábbi rendőr vezérőrnagy azt mondta, hogy Fenyő halála Kiss Ernő Duce volt rendőr dandártábornok érdeke lehetett.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK