Kezdőlap Címkék Ausztria

Címke: Ausztria

Kurz kancellár az orbáni úton?

A fiatal osztrák kancellár nem ortodox módszereket alkalmaz ahhoz, hogy megóvja magát és barátait egy nagyon kínos vizsgálattól. A Süddeutsche Zeitung szerint Sebastian Kurz ebben Orbán Viktort követi.

Miről van szó? Az osztrák pénzügyminiszter megtagadta fontos dokumentumok kiadását a rendőrségnek, amely az Ibiza videó ügyben vizsgálódik. A Zöldpárti államfő, van Bellen fogadkozik, hogy mindenképp végére járhatnak az ügynek, amely Sebastian Kurz egész politikai karrierjét fenyegetheti.

Milyen módszerekkel jutott a csúcsra Kurz kancellár?

“Te is a családhoz tartozol!”

– ez is elhangzott a kancellár baráti körében amikor egy zsíros állami állást osztogattak.

Kurz kancellár presztízsét is érintheti az a kiterjedt korrupciós vizsgálat, melyet az elit köreiben folytatnak Ausztriában.

A cél: a politika, a tőke és a média összefonódásának leleplezése.

A 31 éves Sebastian Kurz nemcsak Ausztria, de egész Európa reménye volt amikor a kancellári székbe került ily fiatalon. Sokan azt várták tőle, hogy Angela Merkel politikai utóda lesz az Európai Unióban.

Ennek a reménynek vége – írja a brüsszeli Politico, amely hangsúlyozza, hogy a korrupciós vizsgálat nem érinti ugyan Sebastian Kurzot, de bizalmi körét igen.

Ibiza videó

A botrány azzal kezdődött, hogy Sebastian Kurz korábbi partnerét, a Szabadságpárt akkori vezérét leleplezte egy videó, amelyben orosz pénzből akart “olyan média birodalmat épiteni Ausztriában mint Orbán Viktor Magyarországon.” Az Ibiza videó botrány megbuktatta a Szabadságpárt vezérét. Kurz új választások után a zöldekkel alakított kormánykoalíciót Bécsben. Csakhogy az Ibiza videó vizsgálat folyt tovább …

Casino royale

Az Ibiza videón Heinz-Christian Strache, a Szabadságpárt akkori vezére azt állította, hogy a Novomatic, kaszinóját üzemeltető cég “mindenkit pénzel”. Vagyis minden pártnak juttat pénzt, hogy cserébe aztán kérjen is valamit.

Mit találtak a nyomozók? Egy olyan üzenetet, melyben a Novomatic akkori főnöke 2017-ben azt kérte Blümel jelenlegi pénzügyminisztertől, aki Kurz bizalmas barátja, hogy hozzon össze egy találkozót az ifjú politikussal, aki akkor még csak Ausztria külügyminisztere volt.

“Meg kellene beszélnünk Kurz-cal egy adomány ügyet illetve egy olaszországi dolgot”

– áll az üzenetben. Mind Blümel mind Kurz tagadja a találkozó tényét.

Ráadásul Kurz – immár kancellárként – idén februárban megfenyegette az igazságügyet mondván: “annyi hibát követtek el a múltban, hogy változásokra volna ott szükség!”

Ez felpaprikázta az igazságügyi hatóságokat: az ügyészség a vádlottak padjára kívánja ültetni Blümel pénzügyminisztert, aki természetesen mindent tagad.

Pechére a vizsgálat során sokminden másra is fény derült. Például arra, hogy Thomas Schmid hogy lett az ÖBAG holding vezére évi 600 ezer eurós fizetéssel plusz teljesítmény prémiummal – azon az alapon, hogy “a családhoz tartozik”.

Az ÖBAG az az állami holding, amely összefogja az állami vállalatokat Ausztriában. Olyan fontos cégek ezek mint a Telekom Austria vagy OMV.

Az ÖBAG 26 milliárd eurós vállalati pénzek elköltéséről dönthet.

“Mindent megkapsz, amit csak akarsz”

– üzente Sebastian Kurz kancellár politikai szövetségesének, az ÖBAG főnökének. Aki így válaszolt:

“nagyon boldog vagyok, nagyon szeretem az én kancelláromat!”

A Kurz kancellárért rajongó Thomas Schmid nem akar lemondani, de közölte: jövőre távozik. Nem hosszabbítja meg két évvel vezetői szerződését pedig erre joga lenne.

“Ez a Kurz rendszer” – nyilatkozta a Politiconak az ellenzéki szociáldemokraták parlamenti frakcióvezetője.  “Ez állam az államban”- hangsúlyozza Kai Jan Krainer frakcióvezető.

Miért kapta meg Schmid ezt a remek állást az ÖBAG élén?

Mert megpróbált elsimítani egy Kurznak kellemetlen ügyet az Ausztriában befolyásos katolikus egyházzal.

Bécs érseke, Schönborn bíboros ugyanis kiállt a migránsok jogainak védelme mellett. Kurz kancellár olyan törvényt akart elfogadtatni, mely lehetővé teszi, hogy előzetesbe csukjanak egy migránst, ha “őt a hatóságok veszélyesnek tekintik”.

Schönborn bíboros utalt arra, hogy “minden diktatúra sok embert zár börtönbe csupán a bizalmatlanság alapján. Holnap akár Önt vagy engem is lecsukhatnak ilyen alapon?!!”

Kurz ekkor megkérte Schmidet, hogy “lépjen a gázra”. Szövetségese meg is fenyegette azt a magas rangú egyházi vezetőt, akivel találkozott. Ha az egyház kitart az elképzelése mellett, akkor a pénzügyminiszter olyan törvényt készíthet elő, amely megvonja a katolikus egyház adókedvezményeit. Ezek az összegek létfontosságúak az egyház működése szempontjából. Ezért ez a fenyegetés olyan volt mint valami atombomba.

Így írt után Kurz-nak:

“a tárgyalópartnerem elvörösödött majd elsápadt. Aztán remegni kezdett…”

“Szuper, nagyon köszönöm ” – válaszolt a kancellár.

A zsarolás végülis nem jött be, mert Schönborn kardinális továbbra is kiáll a migránsok jogaiért. Kurz pártja ugyan napirenden tartja a törvény javaslatot “a veszélyes migránsok előzetes őrizetéről”, de ebből egyelőre nem lett semmi.

Miért nem figyelte  a titkosszolgálat az iszlamista merénylőt?

A kérdést a legilletékesebb, Ausztria belügyminisztere tette fel sajtóértekezletén. Karl Nehammer arra hívta fel a figyelmet, hogy a szlovák titkosszolgálat figyelmeztette az osztrákokat arra, hogy egy fanatikus iszlamista lőszert vásárol. Az információ tehát megvolt, de mégsem jutott el az osztrák terrorelhárításhoz időben? Miért kellett négy embernek meghalnia?

Kommunikációs hiba

Ez a hivatalos magyarázat, de az osztrák belügyminiszter szerint arról van szó, hogy elődje tönkretette a terrorelhárítást és az emiatt nem volt képes cselekedni. Az előd pedig nem volt más mint a szélsőjobboldali Szabadságpárt erős embere, Herbert Kickl. Az utód kíméletlen bírálatban részesítette elődjét, aki szerinte “szinte alapjaiban rombolta le a titkosszolgálatot, és ezzel veszélybe sodorta Ausztriát!” A mostani belügyminiszter nem a levegőbe beszélt, mert Bécsben még mindenki emlékezett arra, hogy 2017 és 2019 között Herbert Kickl utasítására többször is házkutatást tartottak a titkosszolgálat vezetőinél. Sok tapasztalt tisztet leváltottak, helyükre a Szabadságpárt által megbízhatónak tekintett szélsőjobboldali káderek kerültek.

A CIA is bírálta az akciót

Az amerikaiak azt rótták fel a szélsőjobboldali osztrák belügyminiszternek, hogy nem az orosz kémekre és az iszlamista terroristákra összpontosít hanem a szélső baloldalra. Az amerikaikat annyira zavarta a Szabadságpárt magatartása, hogy Kurz kancellárnak felvetették: kizárják Ausztriát a Berni unióból. Ez a titkosszolgálatok klubja, amelyben Ausztria annak ellenére benne van, hogy nem tagja a NATO-nak. Kurz kancellár értette a finom célzást: megszabadult a szélsőjobboldali és oroszbarát Szabadságpárttól, és helyette jelenleg a Zöldekkel alkot kormánykoalíciót Bécsben.

Osztrák miniszter: a határok lezárása nem hatékony a vírus ellen

Ausztriát is zavarja a magyar kormány egyoldalú intézkedése. Ezért az Európai ügyekkel megbízott osztrák miniszterasszony találkozni kívánt volna magyar partnerével, Varga Judit igazságügyi miniszterrel, de ezt épp a határzár akadályozza.

Az osztrák kormány szerint az Európai Uniónak egységesen kellene valamilyen közös politikát kidolgoznia ezen a téren. Ha ugyanis a határzár gyakorivá válik, akkor elveszhet az Európai Unió egyik legnagyobb előnye: az egységes közös piac, ahol az emberek és az áruk szabadon mozognak. Az Európai Unió több mint négyszáz milliós piaca nagyobb mint az Egyesült Államoké, és ez vonzza a külső befektetőket és kereskedelmi partnereket. Az USA és Kína hatalmas belső piacára támaszkodhat, az uniós tagállamok piaca azonban csak egységesen jelent vonzerőt. Jól példázza ezt a tervezett EU-kínai csúcs:

Hszi Csinping csak 3 emberrel tárgyal

A videokonferencián a kínai elnökkel szemben az Európai Uniót hárman képviselik: Angela Merkel német kancellár, Ursula von der Leyen, a brüsszeli bizottság elnöke és Charles Michel, az Európai parlament elnöke. A pekingi vezetés véleményét tükröző Global Times szerint ez a videó csúcs meghatározza majd a kínai-európai kapcsolatok jövőjét. Az 1,4 milliárdos Kína nagyban gondolkodik, számára csak régiók léteznek, a nem egészen 10 milliós magyar piac nem mozgatja meg különösebben a pekingi vezetés fantáziáját.

Osztrák állampolgárság a menekült zsidók leszármazottainak

Több mint 120 ezer zsidó menekült el Ausztriából amikor Hitler az Anschluss-szal egyesítette az országot Németországgal. Ezzel a zsidók elleni törvények automatikusan megérkeztek Ausztriába is, ahol a zsidó közösségnek igen jelentős szerepe volt az ország gazdasági és kulturális életében.

Körülbelül 120 000 zsidó menekült menekült üldözés elől, miután a nácik 1938 márciusában átvették a hatalmat Ausztriában. Az Egyesült Államok után a második leggyakoribb célpont az Egyesült Királyság volt, 1945-ben legfeljebb 20 000 menekültet regisztráltak. Elég egyetlen nevet említeni: Sigmund Freud, a pszichoanalízis megalapítója is kénytelen volt idős korában Angliába menekülni – többezer zsidó honfitársával együtt. Akik maradtak, azok jórészt a holokauszt áldozataivá váltak…

Késői beismerés

Ausztriában – Németországgal ellentétben – elmaradt az általános lelkiismeret vizsgálat a holokauszt ügyében. Sokáig az volt a hivatalos álláspont, hogy 1938 után Ausztria megszállt ország volt, ahol a nácik törvényei voltak kötelezőek. Arról kevesebb szó esett, hogy maga Adolf Hitler is osztrák volt, éppúgy mint doktor Kaltenbrunner, a biztonsági hivatal főnöke, aki a koncentrációs táborok fölött uralkodott. Vagy Adolf Eichmann, aki a holokauszt fő szervezője volt a biztonsági apparátusban. Nem beszélve arról, hogy 1938-ban az osztrákok jelentős része örömmel üdvözölte az Anschlusst.

Ha elkésve is, de Ausztriában törvényt hoztak arról, hogy az elmenekült zsidók leszármazottai folyamodhatnak állampolgárságért.

Ez a lehetőség elvben 1993 óta fennállt már, de minthogy Ausztria törvényei kizárják a kettős állampolgárságot, ezért az érintettek körülbelül tíz százaléka váltotta csak ki az osztrák útlevelet. Sebastian Kurz kancellárnak kellett eljönnie ahhoz, hogy rávegye a politikai elitet arra, hogy jelképesen visszafogadják az elüldözött zsidókat, akikkel kapcsolatban korábban az volt a félhivatalos álláspont, hogy “eleget tettünk már értük”. A szélsőjobboldali Szabadságpártot egykor SS tagok alapították, és mindmáig bőven vannak náci szimpatizánsai. Kurz kancellár korábban együtt kormányzott a Szabadságpárttal, de időközben váltott: a baloldali zöldek a partnerei a kormányban.

Az angol zsidók rohama várható

A 200 ezres osztrák zsidó közösség körülbelül 10%-a emigrált Nagy Britanniába az Anschluss után – írja a Guardian. Többségüket eddig nem nagyon érdekelte az osztrák útlevél, de a Brexit megváltoztatta a helyzetet. Ma mind több brit polgár keres uniós útlevelet. Sokan ír őseiket kutatják, hogy szükség esetén legyen ír útlevelük is. A 20 ezer Nagy Britanniába menekült osztrák zsidó leszármazottai pedig most folyamodhatnak osztrák útlevélért. A Brexit után több mint hatezer brit polgár folyamodott sikeresen német útlevélért azon az alapon, hogy felmenői a nácik elől menekültek a harmincas években Nagy Britanniába.

Bécs megemlékezik a 64259 meggyilkolt zsidóról

82 évvel azután, hogy Hitler hozzácsatolta Ausztriát a náci Németországhoz kőtáblára írják azoknak a zsidó gyerekeknek, nőknek és férfiaknak a nevét, akiket Bécsből hurcoltak a halálba a holokauszt idején.

Emlékfal a Nemzeti Bankkal szemben

Ezzel is emlékeztetni akarnak Bécsben arra, hogy a zsidókat kifosztották a náci Németországban és ebben a nemzeti bank is aktívan részt vett. Ausztriában a hivatalos álláspont szerint a náci Németország hajtotta végre a zsidók kifosztását és meggyilkolását. Az osztrákok felelősségét homály fedte annak ellenére, hogy maga Hitler is Ausztriában született és a náci elitben jelentős számú osztrák állampolgár volt. Németországgal ellentétben nem történt meg a közelmúlt szisztematikus feltárása. Ez azzal is magyarázható, hogy a Szabadságpárt ma is komoly politikai erőt képvisel Ausztriában. Ezt a pártot olyan osztrákok alapították a második világháború után, akiknek nézetei igen közel álltak a nemzetiszocialista tanokhoz. Az alapító atyák közül többen az SS-ben szolgáltak, és nem siettek megbánni bűneiket.

Eddig csak a zsinagógában volt emlékfal

Bécs központi zsinagógájában 18 éve emléktermet avattak a holokauszt áldozatainak. Itt bevésték a több mint 62 ezer zsidó áldozat nevét. Csakhogy ez a megemlékezés csakis a zsidókra vonatkozott, a főváros és az állam nem sietett a felelősségvállalással. Most viszont az alkotmányos ügyek minisztere hangsúlyozta: az új emlékfalon megemlékeznek arról is, hogy Ausztriának felelőssége volt abban, hogy nem védte meg zsidó polgárait.

Néhány napja elhunyt a legidősebb holokauszt túlélő

Három hónapig élhettek – mondták az SS őrök Auschwitzban a zsidó foglyoknak, akiket szabályosan halálra dolgoztattak. Marco Feingoldnak szerencséje volt: már a végkimerülés határán volt két és fél hónap után, de akkor átvitték egy másik munkatáborba, ahol sokkal jobbak voltak az életfeltételek. Három német munkatábort is megjárt amíg aztán az amerikaiak fel nem szabadították a nagy lágert Buchenwaldban.

Marko Feingold ezek után hazaindult. Ugyan Besztercebányán született 1913-ban de az osztrák fővárosban töltötte gyermekkorát. Az orosz határőrök azonban megállították Ausztriában. Közölték Karl Renner szociáldemokrata kancellár rendeletét:

Ausztria nem fogadja vissza a zsidókat !

1945 után is igen élénken megmaradt az antiszemitizmus Ausztriában – emlékezett vissza Marko Feingold. A zsidók egyszerűen nem találtak munkát maguknak! Ezért Marko Feingold az amerikai övezetbe tartozó Salzburgban emigrációs központot hozott létre: több mint százezer osztrák zsidónak segített új életet kezdeni Ausztrián kívül! Ő maga azonban ragaszkodott Ausztriához: ruha üzletet nyitott Salzburgban, és sikeres vállalkozó lett. Amikor Németországban megkezdődött a szembenézés a nácizmussal, akkor Marko Feingold úgy gondolta, hogy Ausztriában is itt az idő! Tévedett! Annak ellenére, hogy Ausztriának zsidó kancellárja volt Bruno Kreisky személyében, de a szembenézés a nácizmus bűneivel elmaradt. Pedig Hitler és Eichmann osztrák volt éppúgy mint Kaltenbrunner, a nemzetbiztonsági főnök, aki a lágereket igazgatta.

Csak a huszonegyedik században változott meg a helyzet

Lassan kihalt az a generáció, mely aktív volt a náci időkben, és a fiatalok már nyíltabban szembenézhettek a múlttal, melyet Nobel díjas honfitársnőjük, Elfriede Jelinek is elébük tárt. Az idős Marko Feingold immár elmesélhette életét, mely 1940-től 1945-ig náci lágerekben zajlott. Auschwitzban ő volt a 11996-os fogoly. Élete végső periódusában számtalan elismerés érte az osztrák állam részéről. A fiatal kancellár, Sebastian Kurz külön is fogadta, hogy kifejezze az elismerését a holokauszt túlélőnek, aki annak ellenére nem hagyta el Ausztriát, hogy szülőföldje többször is megtagadta őt.

Orosz kémet keresnek Ausztriában

Az osztrák ügyészség szerint a magát Igor Jegorovics Zajcevnek nevező férfi az orosz GRU munkatársa volt.

A GRU, az orosz katonai hírszerzés különösen aktív volt Ausztriában amíg a belügyminisztérium élén Szabadságpárthoz tartozó politikus állt. Ez a szélsőjobboldali párt ugyanis igen jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. Putyin elnök táncolt a külügyminiszter asszony esküvőjén, akit a Szabadságpárt állított a tárca élére. Strache, a Szabadságpárt vezetője épp abba bukott bele, hogy egy videó kapcsán fény derült szoros orosz kapcsolataira. A CIA többször figyelmeztette az osztrákokat, hogy korlátozzák orosz kapcsolataikat különben kizárják őket a nyugati titkosszolgálatokat egyesítő berni egyezményből. Kurz akkori kancellár értette a finom célzást: saját irányítása alá helyezte a hírszerzést és a kémelhárítást.

Ezt követően letartóztatták Martin M. ezredest, aki fontos szerepet töltött be az osztrák hadseregben. Az ügyészség szerint 1992 és 2018 óta folyamatosan információkkal látta el az orosz hírszerzést. A 26 éves kapcsolat utolsó orosz partnere lehetett az a GRU tiszt, aki magát Igor Jegorovics Zajcevnek nevezte. Ausztria nem tagja a NATO-nak, mert az oroszok azzal a feltétellel vonultak ki 1955-ben az ország területéről, hogy Bécs sohasem lép be az észak-atlanti szervezetbe.

Hogyan kezdjük újra a liberalizmust?

A törökök kiűzése után számított modern magyar történelem legsikeresebb korszaka az 1867-től datálódó dualizmus fél évszázada. 1913-ban volt az ország fejlettsége (és egy főre jutó GDP-je) a legközelebb Nyugat-Európáéhoz és a társország – ma is állandóan referenciának tekintett – Ausztriáéhoz (az utóbbi esetében annak 77%-a, a 2001-es 37%-hoz és mai 30%-hoz képest – ami óriási, ha tetszik, drámai különbség).

A dualizmus kori modernizáció, ahogy az állam is liberális elveken nyugodott. Az utána következő, mélyen kudarcos “rövid” XX. század során (1914 – 1989) és az enyhe megkapaszkodást mutató rendszerváltó harminc évben autoriter, totalitáriusba hajló, diktatórikus és posztkommunista-extraktív-konszolidálatlan, majd újra autoriter rendszerek követték egymást, különböző távolságban a liberális gyakorlattól. De

minél közelebb volt ez a bő száz év a liberális hagyományhoz, annál többet tudott lendíteni az országon. És minél radikálisabb az elkanyarodás, annál nagyobb lemaradást termelt.

A liberalizmus gyakorlatán a vállalkozás és a piac kellő szabadságát, az államok korlátozott társadalmi beavatkozását, a jó kormányzást, a jog uralmát és a polgári kultúra primátusát értjük. Nagyjából ez a felállás teszi a lehetővé a legnagyobb társadalmi hatékonyságot, értékteremtő képességet és összboldogságot. Nem jelent általános igazságosságot, főleg nem egyenlőséget vagy minden szociális rétegre kiterjedő jólétet – legalábbis nem olyat, amelynél a progresszivisták vagy a szocialisták ne követelnének nagyobbat, hogy aztán adott esetben hatalomra kerülve sokat rontsanak a helyzeten (mint Medgyessy-cum-Gyurcsány és az MSZP kaotikus násza a kétezres évek első évtizedében).

Tragikusan véres XX. századi történelmünk, benne ragadozó rezsimek találkozása a keleties feudalizmus, a függetlenség hiánya és a nemzet folyamatos csonkolása okozta frusztrációkkal olyan ballasztnak bizonyult a legutóbbi rendszerváltáson, amelyet az Orbán-klán könnyedén használt ki a saját romboló céljaira. Mit lehet tenni ilyen ballaszttal a társadalmon, hogy visszakormányozzuk az országot a liberális vizekre, ahol a legnagyobb – noha semmi esetre sem garantálható – esélye nyílhat a konszolidációra és a kibontakozásra?

Mindenekelőtt a liberalizmusnak nincsen inspiráló ágense és képviselete ma Magyarországon, amely mozgásba tudná hozni ennek történeti, eszmei és gyakorlati nagyságát; a liberalizmust csaknem mindenki meghaladott politikának állítja be akár, mert úgymond, minden “demokratikus” párt és politikai irányzat már felvette belőle, ami érték benne, akár mert – az ellenfelei – páriaként mutatják be, amelyet már nemcsak meghaladott a történelem, de a történelem egyik legkártékonyabb eszmerendszere is volt. Az utóbbi butasággal nem foglalkozom (elég volt a poszt bevezetőjében közvetetten cáfolni), az előbbivel is csak annyira, hogy nyilvánvalóvá tegyem: a liberalizmus tartalmát nem annyira felvették a XX. század “demokratikus” politikai irányzatai, mint tönkre-, majd felismerhetetlenné tették. A liberalizmus korának szerte Európában vége lett az I. világháborút megelőző években, Angliában és az Egyesült Államokban az 1930-as évek közepére.

A haza ellenzéknek semmi köze a liberalizmushoz. Egy pillanatra, 1989-1992 között úgy tűnhetett, hogy egy-két pártjának lehet, de ezek egymás után hullottak el és álltak át részint a progresszivista-szocialista-anómikus oldalra, részint az újjoboldali-(etno)nacionalista opportunizmushoz.

A magyar liberalizmusnak – megkülönböztetendő a fából-vaskarika liberális nacionalizmustól – tehát először is meg kell keresnie önmaga narratíváját, amely nem az említett (sejtetett) posztmarxista radikálisok, és pláne nem a kollégiumi gyökerű társutasok elképzelése lesz a liberalizmusról, hanem valami eddig nem hallott, nem ismert, nem lejáratott logika. Ezzel párhuzamosan a liberalizmusnak tisztáznia kell, milyen vágyakat tudhat megszólítani és kik lehetnek a szavazói ebben az országban: ki kell gondolnia, miért szavaznának rá, utána szisztematikusan elemezni a válságból való kilábalásunk módszerét, megkímélve a frissen kalibrált szavazórétegét a kliséktől. Majd mehet az egész eddigieket előbb mozgalomba, majd pártba önteni, amelyek a liberalizmust – nem kevesebb, mint – a történeti, természeti, technológiai, gazdasági, szociális, kulturális és politikai szemszögekből is adekvát, ugyanakkor eladható formába szervezik.

Ennek a posztnak itt és most csak az a célja, hogy két dolgot kimondjon: egy, a liberalizmusra újra nagy szükség van és minden ellenkező híreszteléssel szemben a mai barátai nem képviselik jól – sőt. Kettő, az új liberalizmus és az antiracionalista jobbközép szövetsége Magyarország száz éve megszakadt polgárosodása újrafelvételének egyetlen reménye. A liberális öntudat újjászületéséről gondoskodni most, amikor a legmélyebb a sötétség, azok feladata, akik nem adták fel, de ma még nem látják az eszközt. Az eszköz ugyanis éppen az, amelyet a legnagyobb sötétbe von korunk: nem véletlenül.

Mai kérdés – Az osztrák “vadászati idény” Ön szerint átívelhet a magyar határon?

Klikkeljen a képre és szavazzon!

This poll is no longer accepting votes

Az osztrák "vadászati idény" Ön szerint átívelhet a határon?

Az osztrák lehallgatási botrány hullámverései

0

A bécsi múzeumi negyed közepén rajtam kívül senki se követi az élő közvetítést a sajtókonferenciáról, amelyen Strache lemondását jelenti be. A kancellári hivatal előtt viszont tömeges fütty fogadta a lemondás hírét. Az ORF az FPÖ “hatalmi centrumában” Hofer infrastrukturális minisztert (aki majdnem államelnök lett) és Kickl igazságügy-minisztert sejti.

A botrány kitörése előtt már voltak pletykák, hogy Hofer külügyminiszter lesz a Putyinnal az esküvőjén (nem Putyinén, a sajátján) táncoló Kneissl helyett. Ez most bukik, ugyanakkor eddig Strache tagadta legvehemensebben ezt. Az FPÖ mindenesetre óvatosabb lesz az orosz kapcsolatokat illetően.

Az európai parlamenti választásokra is kihatásokkal lehet az ügy: egyrészt kérdés, hogyan változik ettől az eredmény. Az FPÖ már a botrány előtt megpróbált halászni a nagyobbik kormánypárt, az ÖVP választóinak “tavában”. Ezért nyomták előtérbe a listán második igazságügyi államtitkárt, aki nagyon nem Fideszes módon a szexuális kizsákmányolás és erőszak ellen terjesztett be szigorító törvényjavaslatot. De azt is rebesgették, hogy EU-biztosnak jelölik. Ha az igazságügyi-állampolgári jogi tárcát kapta volna, az érdekes lett volna Magyarország számára is, izgalmas parlamenti meghallgatást vetítve előre, de ez a kormány lemondása, az új osztrák választás miatt (egyelőre?) elmarad.

Szabó S. László

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK