Kezdőlap Címkék Atomerőmű

Címke: atomerőmű

Robbanás vagy robbantás?

Csütörtök hajnalban tűz ütött ki Irán fő nukleáris fűtőanyag-előállító telepén, és súlyos károkat okozott annak a gyárnak, ahol az ország új nukleáris dúsító centrifuga generációját állították üzembe. Az Egyesült Államok többször figyelmeztetett, hogy ezek a gépek felgyorsíthatják Teherán útját az atomfegyverek készítéséhez – írja a New York Times.

Az iráni Atomenergia Ügynökség elismerte a sivatagi telephelyen bekövetkezett „eseményt”, de nem minősítette szabotázsának. Kiadott egy fényképet, amely megmutatta, mi pusztulhatott el egy olyan nagy robbanás következtében, amely ajtókat szakított ki a zsanérokból, és a tető beomlását okozta. A nemrégiben átadott épület egyes részeiből fekete füst szállt fel.

Nem volt egyértelmű, hogy mekkora károkat okoztak a föld alatt, ahol az iráni kormány tavaly közzétett videója szerint az összeszerelési munka nagy része a következő generációs dúsító centrifugákban zajlik.

A tűz a Natanz nukleáris komplexumának  abban az épületében keletkezett, amely a föld alatti üzemanyag-előállító létesítményekkel szomszédos, és ahol egy évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államok és Izrael a modern történelem legkifinomultabb cyber-csapását hajtották végre, “olimpiai játékok” néven. Ez a több éven át tartó támadás megváltoztatta Irán ipari berendezéseinek számítógépes kódját, és körülbelül 1000 centrifugát elpusztított, megállítva Irán nukleáris programját legalább egy évre.

Az előzetes bizonyítékok csütörtökön erősen arra utalnak, hogy a károkozás valójában szabotázs volt, bár fennmaradt annak a lehetősége is, hogy ipari baleset következménye.

Az időzítés gyanús volt: az elmúlt napokban számos megmagyarázhatatlan tűz tört ki más nukleáris programmal kapcsolatos létesítményekben is. A szakértők mindazonáltal megjegyezték, hogy ha robbanás szándékos cselekmény következménye, akkor azt nem az Egyesült Államok és Izrael komplex cyber-támadásai idézték elő.

A BBC perzsa nyelvi szolgálata arról számolt be, hogy munkatársainak több tagja e-mailt kapott egy korábban ismeretlen csoporttól, amely néhány órával a tűz kitörése előtt “iráni gepárdok”-nak nevezte magát, és azt állította, hogy Natanzban 2 óra körül támadás lesz. A csoport felelősséget vállalt a támadásért. Azt mondták, hogy a támadás a célzott létesítmények föld feletti részeire irányul, hogy az iráni kormány ne tudja leplezni a keletkező károkat.

Nem lehet tudni, hogy belföldről támogatták e őket, vagy egy idegen hatalom.

Mike Pompeo államtitkár, aki korábban Trump CIA igazgatójaként szolgált és műveleteket rendelt el Irán nukleáris kutatótevékenységének megzavarására, kedden azt mondta az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának, hogy Irán fejlett centrifugái fenyegetést jelentenek.

“Irán veszélyes ismereteket halmoz fel.” – mondta az októberben lejáró teheráni fegyverembargó kiterjesztése mellett. “Tavaly év végén Irán bejelentette, hogy tudósai egy új centrifugán dolgoznak – az IR-9-en -, amely lehetővé tenné Teherán számára, hogy az Obama-korszakban kötött megállapodás szerint 50-szer gyorsabb uránt dúsítson, mint az IR-1 centrifugák”.

Egy közel-keleti hírszerző tisztviselő, akit név nélkül nem idéznének, mert szigorúan titkolt információkat osztott meg, azt mondta, hogy a robbanást egy, a létesítmény belsejébe ültetett robbanószer okozta. A robbanás a létesítmény földfelszíni részeinek nagy részét megsemmisítette, ahol az új centrifugákat – a szuperszonikus sebességgel forogó kényes eszközöket állítják össze.

David Albright, a Washingtoni Tudományos és Nemzetközi Biztonsági Intézet elnöke – egy nonprofit csoport, amely nyomon követi a nukleáris technika elterjedését -, egy interjúban elmondta, hogy számos tényező szerint a robbanás valószínűleg szabotázs.

Albright szerint az összeszerelő üzem valószínűleg nem készletezett olyan nagyon éghető anyagokat, amelyek ilyen nagy robbanást okozhattak volna. Az irániak által  tavaly kiadott fotókon jól látszanak a centrifugák amint éppen szerelik össze a magas vékony gépeket, amelyek dúsítják vagy koncentrálják az urán ritka alkotórészét, az urán 235-et.

Körülbelül 3%-ra dúsítva az üzemanyag felhasználható nukleáris reaktorokban; 90% -on képes atombombákat előállítani.

Irán ragaszkodott ahhoz, hogy műveletei kizárólag polgári célokat szolgálnak, de mind az amerikai hírszerző felmérések, mind az Izrael által 2018 januárjában egy iráni raktárból ellopott dokumentumok egy példánya bizonyította a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos munka tervezését.

Az iráni atomenergia-ügynökség szóvivője, Behrouz Kamalvandi nem tagadta, hogy „esemény” történt a Natanz egyik föld feletti létesítményében, de azokat  az információkat igen, amelyek szerint a létesítményben centrifugák működtek. Azt mondta, hogy az épület üres, semmilyen veszteség nincs, és semmilyen környezetre káros anyagot nem tároltak ott.

Albright elmondta, hogy a dízelüzemanyag-generátor látszólagos jelenléte az áramtermelésnél elméletileg magyarázatot adhat a robbanás gyökereire, és kijelentette, hogy a szabotázs elképzelését szkepticizmussal kell kezelni, amíg az konkrétan bizonyítottan igaznak bizonyul.

Egyébként a centrifugák összeszerelése a 2015. évi nukleáris Obama féle megállapodás értelmében engedélyezett, de ezt a megállapodást Trump elnök két évvel ezelőtt felmondta.

Röviddel azután, hogy Trump bejelentette az Egyesült Államok felmondja a megállapodást, az irániak bejelentették, hogy gyorsabban haladnak a centrifugák Natanzban történő összeszerelésével, és fényképeket mutattak be a létesítményről és annak néhány alkalmazottjáról. Irán Trump bejelentése után több mint egy évig tiszteletben tartotta magát a korábbi megállapodáshoz. Ám tavaly, az Egyesült Államok és az európaiak nyomására ellenére Irán megkezdte olyan urán előállítását, amely jóval meghaladja a 2015. évi megállapodás határértékeit.

Paks II: soha napján, kiskedden?

Ha egyáltalán elkészül Paks II, könnyen lehet, hogy 2030 előtt egy watt áram se kerül ki belőle. A nagy egyetértés mögött ebben vita lehetett Putyin és Orbán között.

A paksi bővítés legfontosabb dokumentumcsomagja, a létesítési engedély jövő év közepéig kerül az Országos Atomenergia Hivatalhoz (OAH) – ejtette el egy mondatban egy más (de szintén magyar-orosz energetikai témájú) tájékoztatón Szijjártó Péter, még a Vlagyimir Putyin érkezése előtti napon.

Irgalmatlan mennyiségű dokumentum

Nem csekélységről,

mintegy 300 ezer oldalnyi irathalmazról van szó,

amelyet aztán az OAH bírál el. Korábbi információk szerint ez legalább egy évet, de lehet, hogy akár 15 hónapot is igénybe vehet. Még akkor is, ha ezekben a papírokban nem lesz hiba, kifogásolni való. Mivel azonban az orosz építő eddig semmilyen – az EU-normáknak eleget tevő – dokumentációt se tudott felmutatni, erősen kétséges, hogy első menetben mindenben elfogadható kérelemmel tudnak előállni.

Minden engedély késik

Az eredeti menetrend szerint – a 2014 elején Moszkvában, Orbán Viktor jelenlétében minden előzetes bejelentés nélkül aláírt szerződés alapján – a környezetvédelmi engedélyt 2015-ben, telephelyengedélyt 2016-ban kellett megkapni, ezeket követte volna a létesítési engedély 2017-ben. Majd pedig a rendszer-, és rendszerelem-engedélyek jöttek volna tavaly.

Ezek közül az első kettőt szerezte be a projektcég, és már azokat is csúszással. A környezetvédelmi engedély két évet késett, csak tavaly áprilisában adták ki, a telephely-engedély egy évet csúszott. A létesítési engedélyt 2018 közepére ígérték, de – ahogy látjuk – még be se adták. Talán jövő június végére megtörténik. Összességében a megépítéshez szükséges

több, mint hatezer engedélyből eddig csak 320-at sikerült beszerezni

– mondta pár hónapja Süli János Paks-miniszter egy képviselő kérdésre.

Már eddig két év csúszás

Ha ezek után alaposan átrágja magát a sok százezer oldalon a magyar hatóság, és nincs szükség iratpótlásra, javításra, egyéb lassító pluszmunkára, akkor ott tartunk, amiről már vagy másfél éve beszélnek szakmai körökben, hogy nagyjából két év késésben van a paksi gigaprojekt.

És, ismételjük, a létesítési engedély még „csak” ahhoz kell, hogy maga a munka elkezdődjék. És az építési, majd a gyártási és berendezés-beszerzési engedélyek – a nemzetközi tapasztalatok szerint – szintén magukba rejtik a további elhúzódások lehetőségét. Ahogyan a végén következő üzembe helyezési engedély kiadása. Mindehhez képest

az aláírástól számított öt és fél év elteltével mindössze a felvonulási épületekre van aláírt szerződés,

a kivitelezést idén június vége felé kezdték el.

Előbb törlesztünk, mint hogy lenne mire?

Az eredeti tervek alapján 2025-26-ra működésre készen kellene lennie Paks II-nek. Akkorra, amikor az országnak el kell(ene) kezdenie a tízmilliárd euró (jelenlegi árfolyam 3300 milliárd forint orosz kölcsön törlesztését a bevételekből. (A teljes beszerzési ár a kamatokkal együtt inkább ötezer-milliárd körül becsülhető. És ebben nincs benne a dunai hűtővízpótlás megnyugtató megteremtésének költsége, valamint a régi és új blokkok párhuzamos termelése idejére elkerülhetetlen villamoshálózat-bővítés ára. De ez a történet másik része.) A jelenlegi ütemezés szerint az első (akkor ötvenéves üzemidejét elérő) paksi blokk 2032-ben leáll.

A jelentős csúszást már a kormányban se palástolják. Tavaly szeptemberben szintén Moszkvában Orbán azt mondta, hogy nem baj, ha késik az építkezés, mert

„a határidők másodlagosak”

a végső siker mögött.

Mindeddig nincs hír arról, hogy szerződésmódosítással vegyék elejét annak, hogy az el se készült erőmű törlesztése megnyíljon 2026-ban.

Mindenhol úszik az idő és a pénz

Az eddig tehát legalább két év körüli csúszás aligha a vége. Az elmúlt évtizedekben nem épült olyan atomerőmű, amely ne szenvedett volna hosszú, akár tíz év késedelmet – és amelynek költsége ne futott volna az égig. (A hírhedett brit Hinkley Point C esetében a kezdeti 2017 végi üzemkezdet most 2025-ön áll, a kivitelezési költség pedig 18 milliárd fontról eddig 22,5 milliárdra nőtt.)

Magyarországnak leginkább a két finnországi erőműépítésre érdemes figyelnie. Az egyiket nyugati cégek építik, a francia Areva irányításával. Olyanok, amelyek tökéletesen tisztában vannak az EU-s normákkal, nem az első ezeknek megfelelő létesítményt húzzák fel Finnországban. Ezzel együtt idén tavasszal közölte az ottani hatóság, hogy

tíz év után (!) végre megkapta működési engedélyét

az Olkiluoto 3, és 2020-ban talán megkezdheti a termelést. Az erőmű eredetileg 2009-ben lépett volna üzembe, a költségek itt is elszálltak.

Ugyanez a típus

A másik viszont a miénkhez hasonlóan roszatomos kivitelezésben épül, ugyanolyan VVER-1200-as nyomottvizes reaktorait tervezik beépíteni, mint Paks II-be – és amely annyira új fejlesztés, hogy EU-normák szerinti működésben még sehol se található meg. A beruházó Fennovoima konzorcium tavaly decemberben jelentette be, hogy

négy évvel elhalasztja a létesítmény átadását,

holott ennek szerződését előbb (2013-ban) írták alá a Roszatommal, mint a magyar kormány.

A Hanhikivi 1 áramtermelése legkorábban 2028-ban kezdődhet. Mindez úgy, hogy az engedélyezési eljárás nagyjából másfél évvel előbb elindult, mint nálunk. És, főleg, hogy

a kivitelezőben a Roszatomnak 34 százalékos tulajdonrésze van. Vagyis az oroszok futnak a pénzük után.

Azért is érdekes ez a finn beruházás számunkra, mert az ottani illetékesek pontosan ugyanolyan problémákról számoltak be, mint amelyek Paks II esetében támadtak. Mindenekelőtt az, hogy az engedélyek beszerzése tart itt is, ott is, de ezeket mindkét országban biztonsági aggályok miatt nem adják ki az eddig megtagadták a hatóságok.

A benyújtott tervek hiányosak és ócskák a finnek megfogalmazása szerint.

Az oroszok nem ismerik az uniós eljárásrendet, illetve nem értik meg, hogy az előírásokat nem teljesítő dokumentációkat nem lehet erővel átnyomni. A finn információk szerint a négy év csúszás valószínűleg nem az utolsó késedelem.

Nem tudjuk, hogy az ügylet milyen hangnemben került szóba Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin mostani tárgyalásán, „átmegy-e” az üzenet, hogy ezzel a hozzáállással nem sokra mennek (ha egyáltalán).

Mindezek alapján nem nagy bátorság megkockáztatni azt a kijelentést, hogy

Paks II 2030 előtt egy watt áramot se fog előállítani,

de a nemzetközi tapasztalatok alapján még ez is erősen optimista becslés. Addig pedig a költségek (a már jelzett többletberuházások miatt is) megközelíthetik a 8-10 ezer milliárd forintot. Különösen ha a forint ebben az ütemben veszít értékéből. Ebben a tartományban pedig

gazdaságilag már végképp értelmetlen

– főleg ha az alternatív energiaforrások (leginkább a napenergia) drasztikusan leomló előállítási költségét nézzük. Már az kisebb csoda volt – és ez a legenyhébb megfogalmazás -, hogy az EU jóváhagyta Paks II tervét. Holott az ellenvélemények eléggé sok bizonyítékot sorakoztattak fel arra, hogy vaskos állami áramár-támogatás nélkül az erőmű talpon se tud maradni.

A Fidesznek nem szúrja szemét az atomszemét

Atom ide, atom oda, egy biztosnak látszik és tényszerűen meg is állapítható! Bármilyen atomerőművi katasztrófa csak ott fordulhat elő, ahol atomerőmű is van! Csernobil és Fukusima ott van elrettentő példának. Ha a két említett helyszínen történt pusztítást nézem, emberben és vagyontárgyakban egyaránt, a természeti károkról nem is beszélve, akkor jogos a jelző, melyet a magyar nyelv „szemét”-ként, azaz értéktelenként, hulladékként, károsként fejez ki és tart számon.

Az Európai Unió Tanácsának 2011/70/Euratom irányelve előírja, hogy a tagországok nemzeti programot dolgozzanak ki az országukban keletkezett kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok biztonságos kezelésére. Ez többek között meghatározza az erre vonatkozó koncepciókat, terveket és műszaki megoldásokat, illetve a kivitelezés mérföldköveit. „A magyar nemzeti program sajnos éppen ennek a célnak nem tud megfelelni. Minél tovább halogatja a kormány a döntést az egyes lényeges kérdésekben, annál nagyobb teher fog az adófizetőkre hárulni, hiszen az alapban álló, a hulladékkezelés céljára fel nem használt összegek után a magyar állam súlyos összegeket fizet be évről évre az értékállóság biztosítása érdekében” – nyilatkozta Koritár Zsuzsanna, az Energiaklub szakértője.

De maradjunk még a hulladéknál, ha már az a helyzet, hogy van egy atomerőművünk. Ez a realitás. És itt hulladék is van, nem csak áramtermelés. Erről a téveszmés kormányzat érthetően kevesebbet kommunikál, mint az áram előállításáról és annak költségéről. Paks a rezsicsökkentés záloga, szavalták kórusban, de az atomhulladékról mélyen hallgatnak. A kormány suttyomban elfogadta a hulladékok és kiégett fűtőelemek kezeléséről szóló, immár végleges nemzeti programot. Ez az a dokumentum, amelynek meg kellene határoznia az atomerőműben keletkező sugárzó hulladékok további sorsát. Sajnos éppen ez az, amire a nemzeti program egyáltalán nem ad választ. Most Oroszországba szállítják a radioaktív sugarakat kibocsájtó kiégett fűtőelemeket.

A Cseljabinszk melletti Majakban élők panaszkodnak: “Muszlimovóban már a negyedik temetőt építik. Minden héten meghal valaki. Minden harmadik gyerek valamilyen genetikai elváltozással jön a világra. Az atomerőmű üzembe helyezése után három évvel a lakosság hetven százaléka leukémiás lett” – mondja Goszman Kabirov, aki Muszlimovóban él, rámutatva, hogy ”a helyzetért a paksi hulladék is felelős”.

Erről hallgat a felcsúti kommunikáció!

Bátaapátiról sem szólnak a fineszes hangszórók! Mert ott van az első magyar atomhulladék-temető. A megnyitóünnepségről szóló kisfilm és a fényképek itt tekinthetők meg. A hulladékcsomagok az M6-os autópályán, Paks–Bátaszék-Bátaapáti útvonalon, saját, erre a célra kialakított és hatósági engedéllyel rendelkező gépjárművel jutnak a telephelyre.

A szállítás során a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás előírásai érvényesek. Persze itt csak a kevésbé sugárzó hulladékokat tárolják. A nagy aktivitású, erős sugárzású atomszemét már ide nem hozható. Az továbbra is az oroszokhoz megy, amíg idehaza nem oldódik meg annak tárolása is. Rengeteg pénzbe fog kerülni, de erről is mélyen hallgatnak a fineszesek.

Hogy mennyi ezer év a felezési ideje ezeknek az atomszemeteknek, annak nézzen mindenki maga utána. Szerintem környezetszennyező az atomszemét, bármiképp is tárolják. De szemét csak ott van, ahol erőmű is. A németek nem véletlenül szabadulnak meg az atomenergiától. Értelmes, hozzáértő emberek tán arra felé is vannak. Akik szembe mertek nézni nem csak emberi, de technikai környezetszennyezéseikkel is. Ez egy olyan nemzet. Mi meg ilyenek vagyunk.

Nekünk atom kell inkább, mint a szél, meg a nap és a víz. A Putyin-Orbán paksi pusziban rögzítették, hogy 20 év múlva visszajön az atomszemét. A felcsúti megbeszélhette volna mindezt akár a gyerekeivel is, hogy mit szólnak ehhez. Esze ágában sincs. Hogy mi lesz itt húsz év múlva az már nem érdekli őt annyira, mint mostani hatalma!

Atomot békéért

A világ Oroszországra támaszkodik, amikor új atomerőműveket kell építeni, és Moszkva boldogan eleget tesz a feladatnak – írja az Economist Szocsiban készült helyzetjelentésében. A tekintélyes brit hetilap szerint az ágazat egyébként pang Csernobil óta, amire Fukushima csak rátett egy lapáttal.

Világszerte reaktorokat zártak be, a maghasadással előállított áram mennyisége két év alatt 11 %-kal csökkent és azóta sem érte el a korábbi szintet. Viszont az oroszok uralják a nukleáris blokkok piacát. Odahaza nem nagy a kereslet, ezért a Roszatom külföldön olyan államokat vett célba, amelyek sem a Kremlnek, sem az USÁ-nak nem szoros barátai. A munkálatok már folynak a többi közt Bangladesben, Indiában és Magyarországon, összesen tucatnyi helyen. A reaktorok szállítása kifizetődőbb, mint a szénhidrogének exportja. Nem befolyásolja a piaci árak ingadozása és hosszú évtizedekre Oroszországhoz köti a vevőt. A befolyás különösen ott lehet veszedelmesen nagy, ahol az új létesítmény jelentős hányadban járul hozzá az energiatermeléshez.

A sérülékeny országok már rég hozzászoktak ahhoz, hogy az orosz fél általában geopolitikai fegyverként veti be az energiát,

bár a fenyegetések az utóbbi időben kifinomultabbak lettek. Szakértők szerint azonban a beavatkozásnak gátat szab a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felügyelete. És a hasadóanyagot másutt is meg lehet venni, az erőműveket hazai személyzettel is lehet működtetni. Ám az aggályok megmaradnak.

A Roszatom Magyarországon azután vágott bele a beruházásba, hogy Orbán igen szívélyesen fogadta Putyint. A feltételek miatt vannak félelmek, hogy Moszkva diplomáciai célokra aknázza ki a vállalkozást. Az oroszok két okból tudják tartani magukat: egyrészt olcsók a modellek, másrészt ott áll mögöttük az orosz állam. Így nincs komoly vetélytársuk egy olyan világban, ahol egyre több energiát kell megtermelni nukleáris úton, már ha komolyan veszik a széndioxid-kibocsátás csökkentését. És ez kijózanító.

A korrupció gyanúja ma mindenütt ott lebeg!

Árnyékkormányt hirdetett Karácsony Gergely az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje. A leendő kabinet koalíciós kormányzásra készül a demokratikus pártokkal, de néhány fontos poszt már gazdára talált. A névsorban szerepel Komáromi Zoltán háziorvos, Daróczi Gábor oktatási szakértő, Hegyesiné Orsós Éva szociális szakértő, Mellár Tamás közgazdász, Andor László közgazdászt, Wittinghoff Tamás Budaörs polgármestere. Továbbá Ámon Ada közgazdász, az Energiaklub korábbi vezetője, aki a környezetvédelmi tárcát kapná és terveiről nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.

 

Sokan önt „zöld” celebnek tartják, és a hazai közélet tíz legbefolyásosabb női vezetőjeként emlegetik, aki eddig aktívan még nem politizált. Most viszont csatlakozott Karácsony Gergely árnyékkormányhoz. Biztos benne, hogy ez az ön terepe?

Mindig azt gondoltam, hogy a zöld ügy közügy, így tehát politika. De semmiképp nem pártpolitikára adtam a fejem, pusztán azért vállaltam ezt, hogy hatással legyek a környezetvédelmi ügyekre, illetve az energetika hazai fejlesztésére. Más pozícióban ugyan, de ezt csinálom már évtizedek óta.

Árnyék-miniszterként a legfontosabb programpontja, hogy leállítaná a paksi atomerőmű bővítését. Biztos benne, hogy a már megkötött nemzetközi szerződés felmondható, nem kerülne ez nagyon sokba?

Azt közgazdászként lehetetlenségnek tartom, hogy egy még csak papíron létező beruházás leállítása drágább legyen, mint amit majd befejeznek.

Ha a magyar állam nevében mégis olyan szerződést kötöttek, hogy a beruházás visszamondása aránytalanul nagy terhet jelentene majd az ország számára, az szerintem kimerítené a hazaárulás fogalmát.

Ennek megítélése persze a bíróság dolga. Ezt azonban majd jogi fórumokon kell tárgyalni. Fontos tudni, hogy mindezidáig egy kapavágás sem történt, hiszen az egész beruházás még csak engedélyezési fázisban van.

Hogy mi áll a papírokban, azt ebben a pillanatban kevesen tudják, hiszen a szerződések titkosak.

A kormányközi megállapodások ugyan a parlament elé kerültek, de a részleteket taglaló három szerződést titkosították. Ezeknek pusztán a részleteit villantották fel a nyilvánosságban.

Ugyanakkor az orosz hatalom nemcsak üzleti partner, hanem világhatalmi tényező. S ha igaz, akkor a gáz miatt is függő helyzetben vagyunk tőlük. Ilyen körülmények között is lehetne ugrálni?

Az orosz gáztól való függőség problémájára ostobaság azt a válasz adni, hogy vásárolunk még egy atomerőművet, ehhez fűtőelemet és még a hitelt is ugyaninnen vesszük fel. Ennél több módon már nem is lehetne egyetlen országtól függővé válnunk. Magyarország elemi érdeke, hogy az energia-igényeit több forrásból elégítse ki, amelyben óriási szerepe van a saját forrásainknak, tehát a megújuló energiáknak.

Az atomerőmű energiáját pedig hosszú távon a szél- és a napenergia pótolhatná, de ebben sokan kételkednek. Ön biztos benne?

Egészen biztos vagyok, mert az Energiaklub modellezte ezt is. Ami azonban nem azt jelenti, hogy Magyarország hirtelen egyik évről a másikra képes olyan méretű szél- és naperőmű kapacitásokat létrehozni, melyek alkalmasak a Paks által eddig előállított energia pótlására. Viszont fokozatosan ez a villamosenergia rendszer kiépíthető és nem is kerül többe, mint Paks II, továbbá nem kell hozzá orosz hitel.

Miközben a világ a megújuló energiák felé fordul, Magyarország az unióban vállalt mennyiségnek jórészét az erdők pusztításával állítja elő. Ugyanis ki tudja miért, Európa elfogadja megújuló energiának a fával való hőtermelést is. Pedig a fa, az erdő csak 30 évenként képes megújulni. Ilyen nagy technológiai hátrány könnyen behozható?

Ez alapvetően politikai akarat kérdése. A szél és a nap egészen másként állít elő energiát, mint a hagyományos erőművek. Az eltérő technológiák természetesen különböző műszaki feltételeket, hálózatfejlesztést igényelnek. Ha a politika ezeket támogatja, akkor piaci alapon is gyorsan megtörténik a műszaki megújulás, így Németország, Spanyolország, Portugália vagy akár Ausztria is jó példa erre. Ezekben az országokban ma már nagy mennyiségű megújuló energiát használnak fel, mert előzetes fejlesztésekkel felkészültek erre. Sajnálatos módon, Magyarországon hátráltatják a korszerű technológiák térnyerését, ami hosszútávon drágítja az energetikai beruházásokat, s ezzel a nap- és szélenergia beruházásokat is.

A miniszteri „székfoglalójában” azt mondta, hogy ha hivatalba kerülne, átalakítaná a hatósági árszabályozást. Ebből ön szerint kiderülhetne, hogy a rezsiharc nem volt más, mint blöff?

Ne haragudjon, ezt a fogalmat kimondani sem szeretném.

Hazugságnak érzi?

Igen, mert ez egy durva kampányfogás volt. Úgy gondolom, hogy a hatóságoknak a dolguk az, hogy a piaci árakra építve állapítsák meg az energia árakat. Az már politikai döntés kérdése, hogy a rászoruló családok – kizárólag ők, nem pedig az uszodájukat fűtő milliomosok – milyen szociális kedvezményeket kaphatnak. De a kettőt nem lehet összekeverni.

A saját programom alapvetően arról szól, hogy a magyar háztartások és vállalkozások számára – uniós források felhasználásával – lehetővé kell tenni olyan beruházásokat, amelyek a jóval hatékonyabb energiafelhasználást teszik lehetővé.

Friss számítások szerint a háztartások felére csökkenthetnék a ma felhasznált mennyiséget.

Ez eddig csak az otthonok töredékében történt meg, de legalább olyan fontosnak érzem, mint hogy az árak tükrözzék a piaci viszonyokat.

Kétségtelen, hogy a rezsicsökkentés-blöffel lehetett választást nyerni, de az sem verte ki a biztosítékot, hogy a lakások energia-hatékonyságára nem költött a magyar kormány, a hivatalokat viszont korszerűsítette. Ez nyereség, vagy veszteség?

Ez borzasztóan komoly veszteség! Ugyanis a vissza nem térítendő uniós támogatásokat, – ha azokat a magyar családok kapják – saját erővel is kiegészíthették volna. Az elköltött pénz ebben szisztémában megháromszorozhatta volna önmagát. A lakások tízezreinek a korszerűsítése pedig hosszú távon komoly energia-megtakarítással jár.

Ehelyett azonban az uniós forrásokat teljes egészében egyházi- vagy kormányzati ingatlanok hatékonyság-növelésére használták fel; ki tudja, milyen hatékonysággal, kinek a rokona nyert ilyen tendereket. Így aztán csak harmad annyi beruházás valósult meg, mint amennyire szükség lett volna, és nem is ott, ahol az a legcélszerűbb.

Vannak statisztikák, amelyek szerint a paksi erőmű egy évi termelése megtakarítható lett volna, ha a hatalom a magyar lakások korszerűsítésére használja fel a támogatást, amit egyébként arra is kap!

Ezt valóban így van. Annak idején az általam vezetett Energia-klub kiszámolta, hogy 50 milliárdos energiatakarékossági program végrehajtása révén a háztartások megtakarítása elérte volna az atomerőmű által megtermelt energiamennyiséget. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen program Soprontól Záhonyig teremt minőségi munkahelyeket.

Azt még a posztjáról távozó Illés Zoltán is elismerte, hogy a Fidesz szétverte a korábban működő környezet- és természetvédelmi rendszert. Gondolja, hogy ezt egy új kormány hajlandó és képes újraépíteni?

A rombolás mértéke hatalmas. Magyarországon szerencsére a természetvédelemnek komoly hagyományai vannak, de még így is jó időbe telik, amíg a szakértelem újra a helyére kerül. Sajnos az itt dolgozók egy jó része megkeseredett vagy elhagyta az országot. Az újdonsült kormányzat határozott szándéka a civil szervezetekkel való együttműködés felélesztése, amelynek segítségével talán gyorsabban újjáépülhet a korábban jól működő rendszer.

Áder János „zöld” államfőnek tartja magát, mégis szemrebbenés nélkül aláírta a napelemek megadóztatását, vagy természetvédelmi intézmények szétverését. Lehet így az ország környezetbarát?

Legalább a klíma ügyét szem előtt tartja az államfő. Még akkor is üzenetértékű ez, ha azokat a törvényeket, amelyek romboltak, valóban szemrebbenés nélkül aláírta Áder János. Ide sorolhatnám még a szélenergia ellehetetlenítését is.

Úgy látszik, hogy az uniós pénzek haverok általi lenyúlása ország-specifikus. A G7 portál szerint 12 milliárdot úgy lehetett megpályázni, hogy szinte senki nem tudott róla. Egyetlen délután, néhány órán keresztül lehetett csak pályázni. Mintha „valakinek” kiírták volna a vissza nem térítendő összeget.

A regnáló kormány mindig úgy ír ki pályázatokat, hogy a kedvezményezett haveri kör már ugrásra készen áll, előre ismerve a feltételeket. Vélhetően most is ez történt, hiszen e pályázat feltételeinek nem lehetett percek alatt megfelelni. Bennfentes információk, korrupció, aminek következtében haverok, barátok, rokonok nyernek.

Ez minden piaci logika ellen való, a verseny mellőzése pedig mérgezi a gazdaságot és a közgondolkozást. Ezt mielőbb meg kell szüntetni. Ne legyen kétség, a számlát mindig a társadalom fizeti.

Van elképzelése, hogy miniszterként, hogy tudna együttműködni a Fidesz államfőjével, Áder Jánossal, vagy Jávor Benedekkel, aki az Európai Parlament szakbizottságának az alelnöke?

Szerintem Áder János boldog lenne, ha klímabarát törvényeket írhatna alá. Jávor Benedekkel, aki az Európa Parlament ismert magyar képviselője, jelenleg is remek munkakapcsolatban vagyok. A két ismert politikus mellett az EU keleti régióját is fontos lenne érdemi párbeszédre késztetni az uniós klíma és energia törekvések mentén. Ezt is feladatomnak tekinteném.

Korábban azt nyilatkozta, hogy a Magyarországon nemcsak a regnáló kormányok, hanem az energetikával foglalkozó multik is ludasak abban, hogy ország zsákutcába tart. Mert gyártják az atomerőműnek a turbina lapátot, ahelyett, hogy a korszerű technológiát adnák. Környezetvédelmi miniszterként velük is harcos lenne?

Az ilyen vállalkozások a kiszámíthatóságot és persze a nagy megrendeléseket szeretik. A politikai kockázatot nem szeretik. A meglévő lehetőségeket használják ki. Ha egy kormány atomerőművet akar építeni minden áron, akkor abba akarnak beszállni. Ha stabil szabályozás mellett szélerőmű parkhoz szállíthatnak alkatrészt, akkor erre készülnek fel. A lényeg a politikai akarat és a garanciák.

Az állam szabályozó, ösztönző szerepének kiemelkedő jelentősége van.

A Siemens, a General Electric, az RWE vagy az E. ON saját bevallásuk szerint is sokkal inkább érdekeltek lennének a modern technológia terjesztésében, ha a hazai energia- és klímapolitika ezt a fejlődési irányt preferálná.

Nekik ugyanis édes mindegy, hogy szélkerék-lapátot vagy egy atomerőműben használt turbinalapátot gyártanak.

Ma már a legtöbb új környezetbarát technológia ugyanannyi idő alatt térül meg, mint egy szennyező.

Ausztria bíróságon támadta meg a paksi bővítést

0

A határidő lejárta előtt megtámadta Ausztria az Európai Bíróságon, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta a paksi atomerőmű bővítési projekt állami támogatását. Ezt jelentette be közleményében Elisabeth Köstinger osztrák fenntarthatósági miniszter.

A közlemény szerint

„az atomenergiának nincs helye Európában”.

Azt írják: Ausztria mindig is olyan ország volt, amely vehemensen küzdött az atomenergia felhasználása ellen, és ebből nem hajlandók engedni.

A panaszt az Európai Bíróság megvizsgálja, majd a következő hónapok során hivatalos választ ad rá. Ausztria a brit Hinkley Point atomerőmű projekttel szemben is panaszt tett, ott három hónapig tartott ez a folyamat.

A minisztérium lépését több osztrák környezetvédő szervezet is üdvözölte. A kérdés egyébként Sebastian Kurz és Orbán Viktor találkozóján is szóba került.

A “cár ajándéka a fáraónak” – Épül az egyiptomi Paks

0

Vlagymir Putyin december 11-én nemcsak Szíriában járt: az orosz elnök a közel-keleti útja során meglátogatta Egyiptomot, amely az elmúlt években ismét nagyon jó viszonyt alakított ki Oroszországgal. A két ország együttműködése már-már az ötvenes és hatvanas éveket idézi, és rendkívül széleskörű. 

A kép forrása: MTI/EPA/AP pool/Alekszandr Zemlianicsenko

Ahogyan romlanak az amerikai-egyiptomi kapcsolatok, úgy közeledik egymáshoz Egyiptom és Oroszország. Ezt a közeledést elsősorban az idézte elő, hogy augusztusban Donald Trump törölte  az Egyiptomnak szánt 95 millió dollárnyi gazdasági (főleg élelmiszer-) segélyt, és visszatartott 195 millió dollár értékű katonai támogatást. Az elmúlt hetekben Abdel Fattah asz-Szíszi egyiptomi elnök

több olyan lépést is tett, amellyel ismét szorosabbá fűzte az egyiptomi-orosz viszonyt:

például egy olyan szerződést kötöttek a felek, amely értelmében Oroszország használhatja az arab ország légibázisait a saját légi hadműveleteihez.

A december 11-i Putyin-Szíszi találkozó, amely már az ötödik az egyiptomi elnök 2014-es hatalomra kerülése óta, ismét új dimenziókat nyitott meg az egyiptomi-orosz kapcsolatokban. Először is Oroszország megállapodást írt alá Egyiptommal arról, hogy hozzálát az észak-afrikai ország első atomerőművének építéséhez ed-Dabaa régióban. Erről már 2015 novemberében kormányközi megállapodást kötöttek, amelyben meghatározták az atomermőmű-építés gazdasági és technikai feltételeit.

Ezek pedig a magyarországi Paks beruházáshoz voltak hasonlóak: Az orosz Roszatom atomenergetikai vállalat építené meg az erőművet, amelyhez Oroszország 21 milliárd dollárnyi kölcsönt biztosít. Az orosz hitel a beszerzésekkel és az építkezésekkel kapcsolatos szerződések 85 százalékát teszi ki, a fennmaradó költségek 15 százalékát az egyiptomi félnek kell állnia. Az orosz kölcsönt az egyiptomi kormány 2016 és 2028 között használhatja fel, éves kamata 3 százalék.

A törlesztés 2029. október 15-től veszi kezdetét, és 22 évig tart.

Az előzetes számítások szerint 2024-ben áll üzembe az első reaktor,

és amennyiben mind a négy elkészül, akkor a létesítmény 4800 MW elektromos áramot lesz képes előállítani. Ez akár 50 évre elegendő árammal is képes lenne ellátni az országot, amely már egy ideje szenved a nem elegendő energiahordozóktól, az áramkimaradásoktól és szabotázsakcióktól, amelyek a csővezetékek vagy villanyvezetékek ellen hajtanak végre.

A nukleáris energetikai kérdéseken kívül más fontos dolgokról is tárgyaltak. Az egyiptomi Al-Ahram szerint szóba kerültek a Szuezi-csatorna térségében lévő különleges gazdasági övezetekbe való orosz befektetések és egy szabadkereskedelmi-övezet létrehozása Oroszországgal.

“Az elmúlt kilenc hónapban a két ország kereskedelmi forgalmának nagysága több mint négy milliárd dollárt tett ki”

– mondta az orosz elnök. Szíszi elsősorban a regionális történésekről beszélt, mint Donald Trump azon döntése, amely értelmében áthelyezi az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe, a líbiai káosz, vagy a szíriai háború.

Mindkét elnök kiemelte a terrorizmus elleni harcban való aktívabb együttműködés fontosságát, különösen a november 24-ei, a Sínai-félszigeten végrehajtott, több mint háromszáz halálos áldozatot követelő szúfi mecset elleni támadást követően.

Ezzel kapcsolatban Putyin még mindig nem engedélyezte a korábban megszakadt egyiptomi-orosz légijáratok újraindítását, amely nem kevés csalódottságot váltott ki a házigazdából és az egyiptomi sajtóból. Ezeket azért törölték, mert 2015. október 31-én felrobbant egy utasszállító, amelynek fedélzeten 212 orosz állampolgár utazott.  A gép elleni merényletet az Iszlám Állam Sínai-félszigeten tevékenykedő csoportja vállalta magára. A merénylet után Oroszország szinte azonnal hozzálátott a mintegy nyolcvanezer orosz turista hazamenekítéséhez. A Vörös-tenger térségében lévő üdülők szinte teljesen kiürültek, mivel az ott nyaralók több mint 70 százalékát oroszok tették ki.

Észak-Korea válasza Trumpnak: a kutya ugat, a karaván halad!

0

Az Egyesült Államoknak van türelme, de ha Észak Korea közvetlenül fenyegeti őt vagy szövetségeseit, akkor eltöröljük ezt a gengszter államot a föld színéről!- mondta Trump az ENSZ közgyűlés előtt kedden.

Újságírók megkérdezték Észak Korea külügyminiszterét, aki szintén az ENSZ közgyűlésre érkezett New Yorkba. Ri Yong Ho azzal a régi arab közmondással válaszolt, hogy “a kutya ugat, a karaván halad!”

Donald Trump rakéta-embernek nevezte Észak Korea első emberét, Kim Dzsongunt.

Hogy látják ezt Phenjanban? “Sajnálom Trumpot, hogy ilyen gyenge tanácsadói vannak!”- válaszolta a kérdésre Észak Korea külügyminisztere.

Trump már többször megfenyegette katonai megelőző csapással Észak Koreát, ha a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszer nem hagy fel nukleáris és rakéta kísérleteivel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa minden korábbinál szigorúbb szankciókat hozott. Észak Korea ennek ellenére tovább folytatja a kísérleteket és már egészen közel jutott ahhoz, hogy

teljes értékű atomhatalommá váljon.

Észak Korea egykori barátai, Kína és Oroszország – miközben elítélik a kísérleteket- arra ösztönzik az Egyesült Államokat, hogy tárgyaljon az ifjú diktátorral. Donald Trump egyelőre erre nem hajlandó …

Egyiptom szintén beállt a “paksozók” sorába

0

Szeptember 5-én az egyiptomi kormány bejelentette, hogy elfogadta Moszkva feltételeit és zöld jelzést adtak az első atomerőmű megépítéséhez. Ezzel párhuzamosan Abdel Fattáh al-Szíszí egyiptomi elnök meghívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt is, hogy vegyen részt azon az ünnepségen, amelyen lerakják a létesítmény alapjait. Ezzel lényegében pont került a 2015 óta zajló egyiptomi-orosz tárgyalások végére, amelyeknek a tétje az volt, hogy Kairótól 130 kilométerre fekvő és a Földközi-tenger partvidékén elhelyezkedő ed-Dabaa régióban egy orosz atomerőművet építsenek.

 

A finanszírozás módja hasonlatos a magyarországi Paks-2 projekthez:

az orosz Roszatom atomenergetikai vállalat építené meg az atomerőművet, amelyhez Oroszország 25 milliárd dollárnyi kölcsönt biztosít. Az orosz hitel a beszerzésekkel és az építkezésekkel kapcsolatos szerződések 85 százalékát teszi ki, a fennmaradó költségek 15 százalékát az egyiptomi félnek kell állnia. Az orosz kölcsönt az egyiptomi kormány 2016 és 2028 használhatja fel, amelynek éves kamata 3 százalék. A törlesztés 2029. október 15-től veszi kezdetét, és az arab országnak mintegy 22 éven át kell törlesztenie. Az előzetes számítások szerint 2024-ben áll üzembe az első reaktor és amennyiben mind a négy reaktor elkészül, akkor a létesítmény 4800 MW elektromos áramot lesz képes előállítani. Ez akár 50 évre elegendő árammal is képes lenne ellátni az országot, amely már egy ideje szenved a nem elegendő energiahordozókból, az áramkimaradásoktól és szabotázsakcióktól, amelyek a csővezetékek vagy villanyvezetékek ellen hajtanak végre.

Több évtizedes álom

Az egyiptomi kormányok már a hidegháború első évei óta vágytak egy saját atomerőműre. Gamal Abden Nasszer egyiptomi elnök 1955-ben elrendelte az Egyiptomi Atomenergetikai Bizottság (későbbi nevén: Egyiptomi Atomenergetikai Hatóság, EAEA) felállítását. Nasszert elsősorban a békés célú felhasználás érdekelte, s ezen a téren nem kis mértékben támaszkodott az akkori szövetségére, a Szovjetunióra. A szovjet mérnökök és atomtudósok segítségével 1958-ban egy kísérleti reaktort építettek meg Insászban. Az évtized végén egy 150 megawatt teljesítőképességű reaktort kezdtek el építeni Alexandria mellett, de azt a 1967-es hatnapos háborúban elszenvedett vereség miatt végül nem fejezték be.

Egy korai elképzelés a dabaai atomerőműről. A kép forrása: meobserver.com

Anvár Szadat, Nasszer utódját, már kevésbé érdekelte a nukleáris energia, és az akkori fő szövetségesnek számító Egyesült Államok sem rajongott túlságosan az ötletért, ezért igyekezett visszafogni Egyiptom minden ilyen jellegű próbálkozását. Hoszni Mubárak már sokkal nagyobb érdeklődést mutatott az atomenergetika iránt, aki 1981-ben újraindította az atomprogramot, de végül a csernobili katasztrófa miatt ezt leállították és inkább nem kértek a szovjet fejlesztésű reaktorokból.

Mubárak egyiptomi elnök 2006-ban, miután Amr Músza, az Arab Liga akkori főtitkára felszólította az arab államokat, hogy – mivel nem képesek elérni Izrael nukleáris arzenáljának a leszerelését – kezdjenek békés célú nukleáris programokba, Egyiptom más arab országokkal (Szaúd-Arábiával, az Egyesült Arab Emírségekkel, Jordániával) együtt bejelentette atomerőműépítési szándékát. Kairó elképzelése az volt, hogy a következő években tíz atomreaktort fognak megépíteni: ha nem amerikai–francia segítséggel, akkor argentin, kínai vagy orosz hozzájárulással. 2010-ben ismét az oroszokkal kezdtek el tárgyalni, de ezek a 2011-es események és Mubarák bukása miatt elakadtak. 2013-ban Abdel Fattáh al-Szíszí államcsínye után a hatalomra kerülő egyiptomi vezetés bejelentette a nukleáris programjának a folytatását. Végül  Egyiptom és Oroszország 2015.november 19-én kötött megállapodást az első egyiptomi atomerőmű megépítéséről.

Medve a piramisoknál

Az egyiptomi kormány úgy jellemezte az döntését, mint egy hatalmas előrelépést az egyiptomi-orosz kapcsolatokban, amely már 2013 óta látványos javuláson ment keresztül, annyira, hogy sok elemző

Kairó és Moszkva együttműködését már az ötvenes és hatvanas évekhez hasonlítja 

Putyin és Szíszi együtt szemlézik meg az orosz fegyvereket. A kép forrása: wikimedia.

Kétségtelen, hogy ebben van igazság, főleg ha részletesen megvizsgáljuk a két ország kapcsolatának egyes területeit. Egyiptom legelőször fegyvervásárlási ügyben kereste meg Oroszországot még 2013 novemberében: 2 milliárd dollár értékben szeretett volna orosz légvédelmi és tankelhárító eszközöket vásárolni. Egy évvel később a fegyverüzlet 3,5 milliárd dollárra bővült, amely MiG-29M/M2 vadászbombázókat, Mi-35M harci helikoptert, továbbá Mi-8/17-es szállítóhelikoptereket és K-300P-es föld–víz rakétákat tartalmazott. Ezzel párhuzamosan a két ország közös hadgyakorlatokat is tart, legutóbb 2016. októberében zajlott ejtőernyős gyakorlat, amelyen 500 egyiptomi-orosz légideszantos vett részt.

A katonai szektoron kívül gazdasági területen is komoly sikereket értek el a felek. A két ország kereskedelmi volumene 2016-ban 3,5 milliárd dollárt tett ki. Oroszország leginkább gabonát (2015-ben az Egyiptomban elfogyasztott gabona 40 százaléka a kelet-európai országból származott) és energiahordozókat (cseppfolyós földgáz – LNG) szállít  Cserébe Kairó egy év alatt 30 százalékkal (460 millió dollárral) növelte az Oroszországba irányuló mezőgazdasági termékexportját, főleg narancsot, burgonyát, hagymát és fokhagymát szállítottak az orosz piacra. Az orosz vállalatok eddig mintegy 1,5 milliárd dollárt fektettek be az egyiptomi energetikai iparba, valamint Moszkva bejelentette, hogy egy 4,6 milliárd dolláros beruházást eszközöl egy saját ipari park létrehozására a Szuezi-csatorna térségében.

Egyiptomi katonák vizsgálják a 2015. október 31-én Sarm es-Sejkből felszállt Metrojet Flight 9268-as repülőgépnek roncsait. A terrortámadásban 212 orosz állampolgár vesztette életét, és miatt Oroszország felfüggesztette az Egyiptomba tartó légijáratokat, amelyek azóta sem álltak helyre a két ország között. Ez súlyos következményekkel járt az egyiptomi turizmusra nézve, hiszen 2014-ben hárommillió orosz turista kereste fel Egyiptomot. A kép forrása: wikimedia 

Továbbá nem szabad figyelmen kívül a politikai dimenziót sem: a két ország nagyon sok közel-keleti kérdésben nemcsak egyetért, hanem aktívan együttműködik egymással. 2014 óta Putyin és Szíszi legalább hatszor találkozott egymással, legutóbb  a kínai Xiamenben tartott BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság) államfőinek találkozóján folytattak beszélgetést.

Kairó kiemelten támogatja Moszkva közel-keleti szíriai hadműveleteit, valamint évek óta közvetítő szerepet tölt be a szíriai kormány és az ellenzék között, ami azt jelenti, hogy gyakran sikerül fogolycseréket, szabad elvonulásokat és tűszüneti megállapodásokat tető alá hoznia. Ugyanúgy szoros együttműködés van Egyiptom és Oroszország között Líbia terén is, többek közt pár hónapja felröppent az a hír, hogy az egyiptomi  Sidi Barrani légitámaszponton állítólag orosz drónokat és speciális alakulatokat állomásoztattak, felkészítve őket egy líbiai beavatkozásra.

Geopolitikai pofon

Korántsem a véletlen műve, hogy az egyiptomi kormány a múlt hétre időzítette a bejelentését az orosz atomerőműprojekt megvalósításáról. Kétségtelen, hogy ehhez közrejátszottak a jó egyiptomi-orosz kapcsolatok, vagy Oroszország részéről tapasztalt intenzív “nukleáris diplomácia“:

2015 óta Iránnak, Jordániának és Törökországnak épít atomerőművet, de még az olyan országok is érdeklődnek az atomenergetikai együttműködés után, mint Szaúd-Arábia.   

Ennek hátterében a hirtelen hűvössé váló amerikai-egyiptomi kapcsolatok állnak. Kairót teljes mértékben felkészületlenül érte, hogy augusztus 23-án a Trump-adminisztráció törölte az Egyiptomnak szánt 95 millió dollárnyi gazdasági (főleg élelmiszer) segélyt, és visszatartott 195 millió dollár értékű katonai támogatást. A Fehér Ház hivatalos közlése szerint erre azért került sor, mert Egyiptomban komoly emberjogi aggályok merültek fel és az ország demokratikussága is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Egyiptom addig ugyanis átlagosan 1,3 milliárd dollárnyi katonai segélyt és 250 millió gazdasági támogatást kapott az Egyesült Államoktól.

Ez azért volt sokkoló az egyiptomi vezetés számára, mert úgy tűnt, hogy Donald Trump megválasztásával helyreállnak a két ország közötti kapcsolatok. Még a második Obama elnökségének idején megvétózták az országnak szánt katonai segélyeket, mert több száz egykori Muszlim Testvériség tagot halálra ítéltek. Az egyiptomi vezetés ekkor úgy érezte, hogy Washington „cserbenhagyta őt”, pont akkor, amikor az egyiptomi hadseregnek a leginkább szüksége lett volna az amerikai fegyverekre, hiszen harcolt az Iszlám Állam (ISIS) nevű terrorista szervezet Sínai-félszigeten lévő szövetségesei ellen. Később ugyan ezt a tilalmat részlegesen feloldotta a Fehér Ház, de Obama elnökségének végéig nem álltak helyre az amerikai-egyiptomi kapcsolatok.

A 2017 májusi találkozó egyik leghírhedtebb képe: az előtérben Szalman, Szaúd-Arábia uralkodója, Szíszi és Trump, amikor megfogják a Gömböt. A kép forrása: tumblr.

Donald Trump megválasztásával viszont úgy tűnt, hogy új időszámítás veheti kezdetét Kairó és Washington kapcsolatában és Egyiptom ismét az Egyesült Államok legfontosabb arab szövetségesévé válhat. Trump még az elnökválasztás előtt találkozott Szíszivel, és a beszámolók szerint nagyon jó hangulatban telt és főleg terrorizmus elleni harc fontosságáról beszéltek, miközben – ellentétben Hillary Clintonnal – kerülték az olyan kényes kérdéseket, mint az emberjogi helyzet Egyiptomban. 2017 áprilisában Szíszi Washingtonba utazott és találkozott Trumppal. Az amerikai elnök ismét dicsérte és támogatásáról biztosította az egyiptomi kormányt, kerülve az emberjogi problémákat. Sőt, a májusi rijádi találkozón, úgy tűnt, hogy az Egyesült Államoknak sikerült Egyiptomot és Szaúd-Arábiát teljesen maga mellé állítania a közel-keleti kérdésekben és ez a három ország szorosan fog egymással együttműködni a térségben.

Csakhogy a gazdasági és a katonai segély felfüggesztése véget vethet az ilyenfajta elképzeléseknek. Ugyanis Egyiptom nem fog az Egyesült Államoknál könyörögni a tilalom feloldásáért vagy fog változtatni az országban uralkodó belpolitikai helyzeten. Helyette még inkább Oroszország felé fog közeledni, hiszen Moszkvától megkaphatja a gazdaság számára fontos nyersanyagokat és terrorizmus elleni harchoz szükséges fegyvereket, miközben Putyin aligha szól majd bele egy közel-keleti ország emberjogi helyzetébe. Ezért az orosz atomerőmű megépítésének híre már lényegében csak hab a tortán, amely Egyiptom részéről legalább olyan fontos geopolitikai üzenet, mint amennyire energetikai szükségszerűség.

Szabad-e sztrájkolni az atomerőművekben Izraelben?

0

A kormány rendelettel törné le a sztrájkot, a tudósok viszont arra mutatnak rá: a viszonylag alacsony bérek azt eredményezik, hogy a legkiválóbb elmék emigrálnak Izraelből, és ez az igazi nemzetbiztonsági kockázat!

Munkalassító sztrájkot tartanak február óta a tudósok két atomerőműben Izraelben (Dimona és Soreq). Nem kezdenek új kutatásokba és nem állítják ki a biztonsági ellenőrzés okmányait. A sztrájkkal munkabér emelést akarnak elérni. Netanjahu kormánya viszont a nemzetbiztonságra hivatkozva rendeletileg kívánja letörni a sztrájkot. A rendelet felhatalmazza arra az Atomenergia Bizottság főnökét illetve az atomerőművek vezetőit, hogy rúgják ki azt a tudóst, aki részt vesz a munkalassító sztrájkban. Enyhébb szankcióként a felfüggesztés is felmerül, de erre az időszakra a tudós nem kap fizetést! A miniszterelnök jogi tanácsadója, aki a Haaretz című ellenzéki lapnak nyilatkozott, elismerte, hogy rendkívüli intézkedésről van szó, de a nemzetbiztonsággal indokolta az új rendeletet.

A tudósok szervezete persze másképp látja a dolgot. Egyrészt közlik, hogy az atomerőművek biztonsága semmiképp sem került eddig sem veszélybe. Másrészt pedig arra emlékeztetik a kormányt, hogy

már nyolc éve várnak a kollektív szerződésre!

Izraelben létfontosságúnak tekintik a nukleáris kutatásokat, mert ezt az egyik legfőbb biztonsági garanciának tartják az ország léte szempontjából. Csakhogy a tudósok arra mutatnak rá: a viszonylag alacsony bérek azt eredményezik, hogy a legkiválóbb elmék emigrálnak Izraelből, és ez az igazi nemzetbiztonsági kockázat! A kormány szerint viszont a tudósok egyszerűen csak több pénzt akarnak, és ezért az új rendelet választás elé állítja őket: vagy abbahagyják a munkalassító sztrájkot vagy vállalják a kockázatot, hogy kirúgják őket az Izrael számára oly fontos atomerőművekből.

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK