Kezdőlap Címkék Alkotmány

Címke: alkotmány

Meleg pornó a kormányzati médiában

Leszbikus pornó modellel csókolózott huszonhatodik születésnapján Bella Thorne – tudtuk meg az Origón, mely a KESMA zászlóshajója.

A kormányzati média e cége, mely a nagyon is hivatalos Magyar Nemzetet is kiadja, és amely keresztény és nemzeti szellemiségűnek vallja magát, működteti a magyar piac legnagyobb pornó megosztó oldalát!

A Videa mindenféle pornót közöl, a meleg pornográfia sem képez kivételt – írja a valasz.hu. A  cél  nyilvánvalóan  az,  hogy  a  kormányzati propaganda minél több emberhez eljusson.

Sex sells! – ez az amerikai hirdetési piac egyik alapszabálya, melyet a nemzeti együttműködés rendszere is átvett.

Közben pedig kirúgták a Nemzeti Múzeum főigazgatóját, mert egy nemzetközi fotó kiállításon három kép homoerotikus öregeket ábrázolt – művészi fotókon.

A képmutatás nyilvánvaló, de egyáltalán nem újdonság hiszen az a Szájer József írta a magyar alkotmányt, aki pedofil botrányba keveredett már a kilencvenes évek elején Bécsben, ahol Pataky Etelka akkori magyar nagykövet mentette őt meg a kínos következményektől. Később hálából a Fidesz vezérkara egyengette is Pataky Etelka pályafutását.

Szájer József brüsszeli botránya

A Fidesz egyik alapító atyja, Orbán Viktor barátja és a magyar alkotmány szerzője egy eresz csatornán próbált elmenekülni a belga fővárosban, ahol a rendőrök rajtaütöttek egy homoerotikus bulin, melyben az Európai Parlament tagjai is részt vettek. A rendőrök azt nehezményezték, hogy akkor rendezték ezt a homoerotikus bulit bőségesen megfűszerezve kábítószerrel amikor a Covid járvány miatt tilos volt nagyobb társaságnak összegyűlnie a belga fővárosban.

“Ez nem fér bele a mi erkölcsi rendünkbe”

– intézte el akkor ezt a kínos ügyet Orbán Viktor, aki évtizedek óta tudatában volt barátja hajlamainak. Azért is küldte ki Szájer Józsefet Brüsszelben, mert pontosan tudta, hogy ott a homoerotikus hajlamokat nem övezi olyan negatív előítélet mint Magyarországon.

Aztán meghozták a gyermekvédelmi törvényt, melyet Brüsszel kifogásol, de Orbán Viktor elszántan ragaszkodik hozzá. Az LMBTQ ügyekkel próbálja meg ugyanis elterelni a figyelmet a csökkenő életszínvonalról, a gyenge egészségügyi ellátásról, a szociális hálóról, melyen egyre több a lyuk.

A magyar miniszterelnöknek ezt a stratégiát az az amerikai választási szakértő ajánlotta , aki maga is meleg volt, de a politikusoknak kampányt ajánlott LMBTQ ügyben a konzervatív szavazatok megnyerése érdekében.

Az pedig Orbán Viktort egy cseppet sem zavarja, hogy üzenetei az Origón egy kattintásra vannak csak a pornográfiától. Neki csakis az a fontos, hogy sokan kattintsanak a hatalom médiájának oldalára, kövessék a kormányzati propagandát: kire kíváncsi a magyar érdeklődő?

Orbán üzenetére vagy meleg pornóra?

MIRE KÉSZÜL ORBÁN A KATONÁKKAL?

Sokan értetlenkednek az elmúlt hetekben amiatt, hogy Orbán – illetve névleg új honvédelmi minisztere – példátlan mértékben meneszti a hadsereg tábornokait és főtisztjeit.

Szakértők aggódnak, hogy ez bizony fontos „képességek” eltűnését okozhatja az egyébként is kicsiny és gyenge magyar hadseregben. Azok, akiket most menesztenek, már régen nem az egykori Néphadseregnek a Szovjetunióban tanult tisztjei, hiszen azok már régen eltűntek az aktív szolgálatból, nyugdíjba mentek. A NATO-szövetséges Honvédség elitjéről van szó, akik beszélnek angolul, a NATO-országokban kaptak továbbképzést, részt vettek külföldi missziókban, akik katonaként a „szabad világ” közös védelmét tekintik hivatásuknak.

Ha Orbán – aki mindig, már a Fidesz 1994-es miniszterelnök-jelöltjeként, akkor a kampányban egy katonai alakulatot meglátogatva, és azóta is fokozott érdeklődést mutatott a katonaság iránt – másokkal akarja vezettetni a magyar hadsereget, mint eddig, és ezt a cserét gyorsítva valósítja meg, nem lehet véletlen. Csak arra gondolhatunk, hogy másra akarja használni a Honvédséget, mint amire a rendszerváltás korábbi kormányai akarták, ideértve akár az ő eddigi kormányzását is.

Fel kell tennünk magunknak a kérdést: mi lehet ez a más, és mihez képest más?

A mihez képest? az egyszerűbb kérdés. Az Antall-kormány néhai honvédelmi minisztere, Für Lajos még körkörös védelemről beszélt egy olyan időszakban, amikor az egykori szocialista országok politikai és katonai szempontból formálisan még semlegesek voltak, nem voltak a NATO tagjai, és persze az Európai Unióé sem. Azután azonban A Magyar Köztársaság – az első három között, Csehországgal és Lengyelországgal együtt – NATO-tag lett, és ezt követően szomszédjaink többsége is az lett. A körkörös védelem doktrínája értelmetlenné vált, hiszen joggal állapíthattuk meg, hogy Magyarországot szövetségesek és barátok veszik körül, szomszédjai közül senki sem fenyegeti. Így alakult ki az a helyzet, hogy a magyar hadseregnek csak a nemzetközi szövetségben lett funkciója, mégpedig elsősorban missziókban a közeli Koszovótól a távolabbi Irakig és a még távolabbi Afganisztánig és a világ más pontjain, mindenütt nemzetközi együttműködés részeként.

Ha viszont Orbán retorikáját követjük, azt kell látnunk, hogy ő egészen másként gondolkodik a magyar hadseregről. Vajon mi a funkciója az elmúlt évek erőltetett fegyverkezési programjának? Vajon mi lehet az értelme annak, hogy az akkor még a miniszterelnökséget vezető Lázár János olyanokat mondott, hogy a Honvédségnek a térség legütőképesebb hadseregévé kell válnia?

Az amerikaiaknál akarnak jó pontokat szerezni azzal, hogy másoknál előbb felelnek meg a GDP 2 százalékát kitevő hadikiadásra vonatkozó követelménynek? Az amerikai elvárásoknak való megfelelés nem szokta őket érdekelni.

Vadai Ágnesnek igaza lehet, amikor a Honvédségnél folyó elitcserét NATO-talanításként jellemzi. Ez pedig azért történhet, mert Orbán olyan célokra kívánja használni a magyar hadsereget, amelyek nem a NATO, nem a nyugati szövetség céljai. Amikor Orbán az utóbbi években nemzetközi politikáról beszél, mindig nagyhatalmakról és más országokról beszél, de sohasem a nyugati demokráciák és különféle önkényuralmi rendszerek között tesz különbséget. Elutasítja a „blokkosodást”, szabadulni akar a nyugati demokráciák blokkjától, Magyarországot egy, a helyét a nagyhatalmak között kereső államként állítja be anélkül, hogy megkülönböztetné a nyugati szövetségesekhez illetve más hatalmakhoz fűződő viszonyt. Az effajta retorika nem lehet véletlen.

Nyugati partnereink egységesen Ukrajna mellett állnak a putyini Oroszország támadásával szemben. Az orbáni magyar állam nem.

Orbán a háborúban Oroszország győzelmére tesz, arra, hogy Ukrajnát a földig rombolják, és „senki földje” lesz, ahogy ezt a minap számára baráti újságíróknak elmondta.

Valahogy úgy, ahogy „senki földje” lett 1939 tavaszán, Csehszlovákia szétverése után az első bécsi döntés utáni maradék Kárpátalja, Jugoszlávia 1941 áprilisi német megtámadása után pedig a Bácska, ahova a magyar hadsereg bevonulhatott. Nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy Orbán az ukrán állam feltételezett összeomlása esetére valami hasonló szerepet szánhat a magyar hadseregnek.

De talán nemcsak erről van szó.

A Köztársaság 1989-ben született Alkotmánya, melyet az Orbán-kormány 2010-ben örökölt, még világosan elhatárolta a hadsereg és a rendőrség feladatát:

„40/A. § (1) A Magyar Honvédség alapvető kötelessége a haza katonai védelme és a nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása.

(2) A Rendőrség alapvető feladata a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme.”

Azt is egyértelművé tette, hogy „40/B. § (1)

(2) A Magyar Honvédséget az alkotmányos rend megdöntésére, vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények esetén, az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően kihirdetett szükségállapot idején lehet felhasználni, akkor, ha a rendőrség alkalmazása nem elegendő.”

Az orbáni Alaptörvény eredeti, 2011-es változatában még ezt a szabályozást vette át. A Honvédség belföldi alkalmazását a szükségállapotban tette lehetővé, melyet „a törvényes rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos, erőszakos cselekmények esetén” hirdet ki az Országgyűlés, vagy akadályoztatása esetén a köztársasági elnök (48. cikk), de az 50. cikk szerint csak akkor, „ha a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok alkalmazása nem elegendő”. Ez tehát még érdemben ugyanaz a szabályozás.

Az Alaptörvény kilencedik módosításával azonban a korlátozás érdemben lazult. Az új 50.cikk szerint szükségállapot hirdethető ki „a) az alkotmányos rend megdöntésére, felforgatására vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló cselekmény, vagy b) az élet- és vagyonbiztonságot tömeges mértékben veszélyeztető súlyos, jogellenes cselekmény esetén”, ahol már sem az erőszakosság, sem a fegyveres elkövetés nem feltétel és az ilyen szükségállapot esetén belföldön is alkalmazható a Honvédség. Ugyanígy a hadiállapot meghatározásánál is lazítottak a szabályozáson: az nemcsak idegen hatalom támadása vagy annak „közvetlen veszélye (háborús veszély)” esetén hirdethető ki, mint a köztársasági Alkotmány és az Alaptörvény eredeti, 2011-ben elfogadott változata szerint, hanem a kilencedik alaptörvény-módosítás szerint „külső fegyveres támadás, hatásában külső fegyveres támadással egyenértékű cselekmény, valamint ezek közvetlen veszélye” is elegendő a kihirdetéséhez (49. cikk). Márpedig hogy mi „egyenértékű hatásaiban” a külső fegyveres támadással, azt nyilván Orbán dönti el. Emellett eltűnt a szabályozásból az a korlát is, hogy „ha a rendőrség alkalmazása nem elegendő”. Láttuk már, hogy hogyan vezényeltek ki katonákat és harcjárműveket a városok utcáira terrorveszélyre hivatkozva.

Ez lehet a másik új cél, amelynek esetleges megvalósítására Orbán új, hozzá feltétlenül hűséges tábornokokat és főtiszteket állít a hadsereg élére.

A nemzet szégyene

0

Az Alkotmány megtámadása és minden, amit az képvisel nemzetünk lelkének szégyenfoltja – hangzott el a Fehér Ház válaszában Trump botrányos kijelentésére.

Az Egyesült Államoknak meg kell szüntetnie az alkotmányt – jelentette be Donald Trump volt elnök, mivel az állítólagos tömeges és széles körben elterjedt választási csalás, amely állítólag megváltoztatta a 2020-as elnökválasztás eredményét.

A Fehér Ház válasza Trump felhívására az alkotmány megszüntetésére

Andrew Bates, a Fehér Ház helyettes sajtótitkára az Axios amerikai sajtóorgánumnak küldött levelében lecsapott Trump szavaira, amiért az alkotmányellenes.

“Az amerikai alkotmány egy szent dokumentum, amely több mint 200 éven keresztül garantálja, hogy a szabadság és a jogállamiság érvényesül nagy országunkban” – írta Bates az Axiosnak. 

Hozzátette: “Az Alkotmány megtámadása és minden, amit ez képvisel, a nemzetünk lelkének szégyenfoltja, és általánosan el kell ítélni. Amerikát nem lehet csak akkor szeretni, ha nyersz.”

“Az Alkotmány megtámadása, és minden, amit ez képvisel, szégyenfoltja nemzetünk lelkének, és egyetemesen el kell ítélni. Amerikát nem lehet csak akkor szeretni, ha nyer.”

Magyarország az EU második legkorruptabb állama

Azt mutatta ki az elmúlt évről a Transparency International, hogy csak Bulgária marad el mögöttünk ebben a kínos kategóriában. A pandémia mindenütt megnövelte a korrupció lehetőségét.

43 pontot ért el Magyarország a korrupciós listán, Bulgária 42-őt, Románia 45-öt. Dánia és Finnország áll az élen az Európai Unióban 88-88 ponttal. Az elmúlt tíz évben Magyarország korrupciós pont száma csökkent a leginkább: -12 pont! Ez furcsa fényben mutatja Orbán Viktor jelszavát, mely szerint Magyarország előre megy, nem hátra!

Európai ügyészség

Ezt az Európai Unió épp azért hozta létre, hogy csökkentse a korrupció lehetőségét. Világosan felismerte ezt a magyar kormány, amely nem lépett be az európai ügyészségbe, melynek élén az a Laura Codreanu-Kövesi áll, aki a román elit jelentős részét juttatta börtönbe Romániában. Emiatt elüldözték őt Romániából, amely tavaly még holtversenyben állt a korrupciós lista legalján az utolsó előtti helyen Magyarországgal.

Orbán Viktor előrelátását bizonyítja, hogy a magyar alkotmányba is beleíratta Szájer Józseffel: Magyarország nem léphet be az európai ügyészségbe! Szájer időközben lebukott, de az alkotmány még megvan, és csakis kétharmados többséggel módosítható.

Az USA a Magnyitszkij törvénnyel fenyegetőzik

A nemzeti együttműködés korrupción alapuló rendszerét nemcsak európai vizsgálat fenyegetheti hanem a New York-i ügyészség is, melynek felhatalmazása van olyan korrupciós ügyek vizsgálatára, melyek az Egyesült Államokat is érintik. Így buktatták meg Malajzia korrupt kormányfőjét, akit 12 éves fegyház büntetésre ítéltek.

Orbán Viktort valószínűleg kevéssé lelkesíti ez a perspektíva, ezért is tesz meg mindent a választási győzelem érdekében. Amíg Malajzia korrupt kormányfője hatalmon volt, a főügyész csak mosolygott azon, hogy az USA 4,5 milliárd dollárt keres rajta. Az elveszített választás után azonban megindult a jogi gőzhenger: Malajzia miniszterelnöke csaknem 1 milliárd dollárt fizetett vissza, de a perek nem álltak le. Még nejét is kikezdték korrupciós ügyekben.

Orbán Rachel családjával talán nem véletlenül  költözött Marbellara, bár Spanyolországgal van kiadatási egyezmény.

Tunézia diktátor elnöke, lopott vagyonával együtt Szaúd Arábiába menekült, ahol nem is zaklathatták noha hazája dollár milliárdokat követelt rajta.

Mai kérdés – Ön szerint a kétharmados többséggel megszavazott Alaptörvény felülírható egyszerű többséggel?

A jogász szakma meglehetősen megosztott abban a kérdésben, hogy a jogszerűen megszavazott Alaptörvényt jogszerűen van e mód felváltani egyszerű parlamenti többségi szavazattal.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint a kétharmados többséggel megszavazott Alaptörvény felülírható egyszerű többséggel?

Gulyás szabadságharcol

Kedves színfoltja Gulyás Gergely kormányülés utáni sajtótájékoztatóinak, hogy azt a játékot, amit a parlamentben a fideszes képviselők megrendelt interpellációira és azonnali kérdéseire adott államtitkári válaszokkal folytatnak, itt a jobboldali sajtó kérdéseire adott válaszokkal folytatják.

Ezúttal az egyik ilyen kérdés így hangzott:

„Szlovénia júliusban veszi át az Európai Unió soros elnökségét, és máris támadásba lendült a brüsszeli liberális sajtó. A recept ugyanaz, mint hazánk estében: aggodalmukat adnak hangot a szlovéniai jogállamisági helyzet, a sajtószabadság állítólagos csorbítása, illetőleg az igazságszolgáltatást érintő problémák miatt. A legtöbb kritikus cikk pedig a brüsszeli Politicoban jelent meg.”

Erről kérték a miniszter véleményét, aki megállapította, hogy a kérdésben már benne van a válasz, amely helyes. Így érvelt:

„Ha valaki éppen nem szimpatikus a brüsszeli bürokratáknak, akkor ezek a vádak újra el fognak hangzani, függetlenül attól, hogy ezeknek az országoknak, és ebbe beleértem Magyarországot is, a sajtója lényegesen sokszínűbb, mint mondjuk a német sajtó. Függetlenül attól, hogy a mi igazságszolgáltatásunk semmivel sem kevésbé független, mint a német igazságszolgáltatás, nálunk mondjuk az elmúlt évtizedben nem fordult elő olyan, hogy egy hivatalban levő köztársasági elnököt alaptalanul vádoljanak meg és ügyészségi vádat emeljenek ellene, tehát hogyha a német igazságszolgáltatásról akarunk beszélni, akkor érdemes lenne ott is egyfajta konklúziónak a levonása.

Ezek egész egyszerűen, hogy ha valaki nem osztja mindenben azt a gondolkodásmódot, amit Brüsszelben kirekesztő módon és kizárólagosan akarnak megjeleníteni, akkor minden tagállammal szemben állandóan megjelenő, minden alapot nélkülöző vádak.”

Gulyás válaszában ezúttal is a Fidesznek az Európai Unióval szemben vívott „szabadságharca” jelenik meg.

Mit gondoljunk Gulyás érveléséről, van-e benne igazság?

Bizonyos értelemben van. Amennyire a német főáramú sajtót és a német közszolgálati médiát ismerem, ott valóban nem kapnak hangot olyan, a német alkotmányban rögzített demokratikus, liberális konszenzussal ellentétes nézetek, mint amilyenek a magyar sajtóban és magyar médiában nap mint nap megjelennek. Ott nem lehet olyan útszéli módon támadni az ellenzéki politikusokat, a kormánnyal szembenálló közszereplőket, ahogy nálunk a közszolgálati médiában, a kormánypárti sajtóban szokásos.

Ott nem kaphatnak hangot a náci időszak gondolkodásmódját felelevenítő álláspontok, amelyek a magyar kormánymédiában és a jobboldali sajtóban igen.

Ebben áll a magyar sajtó és média Gulyás által hivatkozott „sokszínűsége”: abba belefér az uszítás, belefér a rasszizmus.

Ami a német igazságszolgáltatás függetlenségét illeti, nem értem, mi a baja Gulyásnak azzal, hogy ha kiderül, hogy a hivatalban levő szövetségi elnök – Christian Wulffról van szó, akit 2010-ben választottak szövetségi elnökké, de két évvel később kiderült, hogy még tartományi miniszterelnökként ajándékokat – a piacinál alacsonyabb kamatozású ingatlanvásárlási hitelt illetve ismerőse nyaralójában töltött üdülést – fogadott el tehetős magánszemélyektől, ami miniszterelnöki tisztségével nem fért össze.

Értem, hogy Gulyásnak nem tetszik, ha az ügyészségi vádemelés nyomán a bíróságnak meg kellett vizsgálnia, hogy a történtekkel az erkölcsi összeférhetetlenségen túl megvalósult-e korrupciós bűncselekmény, és a bíróság megállapíthatta, hogy nem valósult meg. Wulff azonban az erkölcsi összeférhetetlenség elismerésével lemondott államfői tisztségéről.

Nyilván az sem tetszik Gulyásnak, ha a német közigazgatási bíróságok a végrehajtó hatalom egyes járványellenes intézkedéseit – kijárási tilalmakat, szállásadási tilalmat – megsemmisítik, mert alapjogok aránytalan jogkorlátozásának találják. Nálunk ma sokan kifogásolják ezeket a korlátozásokat, de senkinek nem jut eszébe, hogy bírósághoz forduljon velük szemben. Nem értem, hogy milyen konklúziót kellene Gulyás szerint ebből levonni. Szerintem ez épp a jogállam erejét mutatja Németországban, és valami egészen mást Magyarországon.

Míg az igazságszolgáltatás függetlenségének ügyében nyilvánvaló Gulyás érvelésének tarthatatlansága, a sajtó „sokszínűségével” kapcsolatban azt mondhatjuk:

Németországban az alkotmányban, az Európai Unióban pedig az alapító szerződésben rögzítették a demokratikus jogállam illetve az emberi jogok, az elemi humanizmus olyan alapelveit, amelyek a vezető politikai erők által általánosan elfogadott közéleti normákká váltak,

s amelyekkel magukra adó közszereplők megszégyenülés kockázata nélkül nem fordulhatnak szembe.

Ezt nevezi Gulyás annak a „gondolkodásmódnak”, amelyet „Brüsszelben kirekesztő módon és kizárólagosan akarnak megjeleníteni”. Magyarországon ez 2010 előtt is kevésbé volt így, a Fidesz Magyarországán viszont egyáltalán nincs így. Gulyás és társai ezt tekintik a maguk „szabadságának”, amelyért „harcolnak”, s amelynek képviselete nem fért már bele az Európai Néppártba.

Kormányellenzék vagy rendszerellenzék

A veszélyhelyzetről szóló parlamenti szavazást követő éjszaka – múlt kedden éjfél előtt – egész sor törvényjavaslattal szerencséltette a kormány az Országgyűlést és az érdeklődő nagyközönséget.  

Sokaktól eltérően én azt önmagában véve nem kifogásolom, hogy a járvány idején is kerülnek az Országgyűlés elé törvényjavaslatok, hiszen az élet nem áll meg. Ha baj van, akkor a törvényjavaslatok tartalmával lehet, és van is baj.

E törvényjavaslatok közül kiemelkedik az, amely „az Alaptörvény kilencedik módosítása” büszke címet viseli. Szokás ezzel kapcsolatban azon gúnyolódni, hogy az Orbán által gránitszilárdságúnak minősített alaptörvényt módosítják már megint, de én még ezt sem tekintem a fő bajnak. Nem, a fő baj, a súlyos baj ezúttal is az előterjesztett módosítások tartalmával van.

Ezek a módosítások ugyanis – melyeket az orbáni parlamenti többség majd nyilvánvalóan elfogad – nem kevesebbet jelentenek, mint újabb szögeket a tíz év alatt már eltemetett magyar jogállamiság koporsójába.

A három fontos szögnek én a közpénzek durván szűkítő definícióját, az anya–apa férfi–nő rendelkezést és a sarkalatosságnak az alapítványokra való kiterjesztését tekintem.

Mért is?

A közpénzfogalom értelmezésének szűkítése – mint erre Gyurcsány Ferenc találóan úgy mutatott rá, hogy „alaptörvénybe iktatják a lopást” – azt jelenti, hogy az államháztartásból illetve állami vagyonból kivitt pénzekről illetve vagyonelemekről immár nem kell a nyilvánosságnak számot adni, vagyis megszüntetik ezen adatok közérdekű voltát.

Ezzel az államhatalmi szervek elszámoltathatósága, amit mindenütt a jogállamiság fontos garanciájának tekintenek, szorul vissza.

Nem véletlenül indokolta Gulyás Gergely azzal ezt a rendelkezést, hogy a cél az „alkotmányos szervek” gyakorlatának egységesítése: ha

a Kúria korábban Orbánt cáfolva közpénznek nyilvánította a TAO-pénzeket,

és emiatt kellett válaszolni az azok elköltését firtató érdeklődőknek, ezentúl majd a bíróságoknak el kell utasítaniuk az ilyen irányú kíváncsiskodást.

Az anya nő, az apa férfi állítások alaptörvénybe vitelével nyilvánvalóan az a Fidesz szándéka, hogy elhárítsa annak veszélyét, hogy a melegeket diszkrimináló bármely törvény a bármikori alkotmánybíróságon alaptörvény-ellenesnek bizonyulhasson. (Más kérdés, hogy ezt ügyetlenül teszik, a szándék mindenképpen nemtelen.)

Az alapítványokról szóló törvények sarkalatossá tétele azt a nyilvánvaló célt szolgálja, hogy egy kétharmados többséggel nem rendelkező új többség ne változtathassa meg a Fidesz által a közvagyonból kivitt vagyonelemek leválását a mindenkori kormány által ellenőrzött vagyontömegről. Ez azért

sérti a jogállamiságot, mert korlátozza a parlamenti váltógazdálkodást.

Nem véletlenül mondta egyszer Orbán, hogy negyven évre megköti a következő kormányok kezét – de hát az bizony a népszuverenitást korlátozza, amennyiben a népnek nincs módja arra, hogy a neki nem tetsző orbáni intézkedéseken szavazatai révén változtasson. (Ugyanide tartozik természetesen az is, ahogy az adórendszer vagy a családtámogatások alapelveire vonatkozó rendelkezéseket tette „sarkalatossá”, vagyis kétharmadossá.)

Remélem, az ellenzéki pártok minderre majd kellő eréllyel mutatnak rá az alaptörvény-módosítás parlamenti vitájában.

Remélem? Nem, pontosítanom kell: nem remélem, sőt azt remélem, hogy nem teszik. Az ellenkezőjét remélem: azt, hogy nem vesznek részt az alaptörvény-módosítás parlamenti vitájában, hanem bojkottálják azt, és ezt világosan megindokolják.

Amikor a Fidesz 2010-ben előállt azzal, hogy – a választások előtt tett ígéretével szemben – új alkotmányt készít, azonnal felmerült a kérdés: ezt vajon az ellenzékkel megegyezve kívánja-e tenni, ahogy ezt az MSZP és az SZDSZ kétharmados többsége tette az 1995-96-os alkotmányozási kísérlet idején, vagy kétharmados többségével élve az ellenzéki pártok ellenére. Miután világossá vált, hogy esze ágában sincs bármiféle garanciát adni az ellenzéknek – az alkotmányt előkészítő bizottságot is mandátumarányosan állította fel, vagyis kétharmados többséget biztosított magának –, Gyurcsány Ferenc még az MSZP-frakció tagjaként azt kezdeményezte, hogy a frakció bojkottálja a fideszes alkotmányozást. Noha a frakció egy része – a jogi kabinetet vezető Lamperth Mónika és az elkészítő bizottság alelnökének delegált Bárándy Gergely – szerette volna, ha részt vesznek abban, és a parlamenti vitában mutatják be a szocialista álláspontot az alkotmányozás ügyében, Gyurcsánynak sikerült meggyőznie a többséget, és az akkori MSZP-frakció végig bojkottálta a fideszes alkotmányozást. Valamivel később csatlakozott ehhez az LMP-frakció is, míg a Jobbik végigasszisztálta az orbáni alaptörvény elfogadásáig vezető parlamenti szappanoperát.

Megalakulását követően a DK a rendszer ellenzékének nyilvánította magát, megfordítva Kis Jánosnak az SZDSZ 1990. áprilisi, az első szabad választás követő kongresszusán tett definícióját, miszerint az SZDSZ a rendszer ellenzékéből a kormány ellenzékévé vált.

Ez a Gyurcsány által sokszor ismételt állítás azt volt hivatott kifejezni, hogy a DK nem ismeri el az orbáni „fülkeforradalmat” követő rendszerátalakítás legitimitását.

Ennek elvi alátámasztását Vörös Imre professzor, korábbi alkotmánybíró adta meg azzal, hogy a közjogi rendszer átalakítását államcsínyként jellemezte, mivel ez az átalakítás megsértette a köztársasági alkotmányban szereplő, mellesleg az orbáni alaptörvény szövegébe is átvett alapvető rendelkezést, hogy

„Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására” (2. § (3) bekezdés).

Márpedig már az alaptörvény elfogadását megelőző orbáni alkotmánymódosítások, majd az alaptörvény és a csatlakozó kétharmados törvények – kezdve az alkotmánybírák jelölési rendjének 2010. nyári átalakításától – éppen erre, a hatalom kizárólagos birtoklására irányultak. Erre irányultak az azóta történt módosítások is: amikor a Fidesz által elfogadott vagy elfogadni tervezett törvények ellentétesnek bizonyultak nemcsak a köztársasági alkotmánnyal, de az orbáni alaptörvénnyel is, az érintett rendelkezést beillesztették az alaptörvénybe.

Minthogy minden ilyen parlamenti cselekmény nem egyszerűen tartalmában ellentétes egy demokratikus párt közjogi felfogásával, de tényénél fogva ellentétes a jogállamiság, az alkotmányosság elemi normáival, a magát a rendszer ellenzékeként definiáló párt az alaptörvény elfogadásához hasonlóan annak módosítását is csak bojkottálhatja.

Ekként járt el a DK az alaptörvény minden módosításánál egészen a 2018-as választásig: nem vett részt sem a parlamenti vitában, sem a szavazásban. Az ellenzéki pártok többsége ezzel szemben azt a gyakorlatot követte, amit 2011-ban a Jobbik: részt vett a parlamenti vitában és a szavazásban. Nem véletlenül: az LMP kifejezetten elutasította, hogy a rendszer ellenzékének tekintse magát. (Schiffer András frakcióvezetőként kijelentette a parlamentben, hogy „nem vonom kétségbe az Önök demokratikus elkötelezettségét”, Keresztes László Lóránt pedig mostanában újra meg újra leszögezi, hogy ők nem „diktatúráznak”.)

A DK kiválása utáni MSZP sosem nézett szembe azzal, hogy más dolog egy demokráciában a kormány ellenzékének lenni, mint ellenzékként állni szemben egy önkényuralmi rendszerrel. Vezető politikusai újra meg újra olyan gesztusokat tesznek, melyeknek csak demokrácián belül lenne létjogosultsága.

Meglepő módon 2018 júniusában a hetedik alaptörvény-módosítás vitájában a többi ellenzéki frakcióhoz hasonlóan már vezérszónoklattal vett részt az első ízben frakciót alakító DK is.

A Jobbik meg is szavazta azt (nem véletlenül: az akkor az alaptörvénybe beillesztett EU-ellenes, menekültellenes és hajléktalan-ellenes rendelkezések összhangban vannak a Jobbik világképével), a többi ellenzéki frakció ugyan nem, de felszólalásaik elmondásával így is legitimálták az orbáni „parlamentarizmust”.

Vajon most mit tesznek az ellenzéki pártok? A kormány ellenzékeként vagy a rendszer ellenzékeként viselkednek szerda délután?

Orosz nyelvújítás

Tanultam egy új orosz szót. A régi, megbízható Hadrovics–Gáldi nagyszótárban hiába kerestem. Azt hiszem, nemcsak nekem új, de az oroszoknak is. Úgy szól: обнуление, vagyis nullásítás.

Sokat futott autók kilométer-számlálójával szoktak valami hasonlót csinálni, amikor eladják a használtautó-piacon. Most Vlagyimir Putyin elnöksége a használt autó. Januárban Putyin bejelentette, hogy módosítják az orosz alkotmányt, és azóta találgatják a szakértők: vajon hogyan oldják meg, hogy Putyin egymást követően második, összesen negyedik elnöki ciklusának 2024-es lejárta után is Oroszország ura maradhasson.
Felmerült, hogy valami új köztisztséget találnak ki neki, és abban az új tisztségben marad ő az ország első számú vezetője, miközben más lesz a névleges államfő. Az is felmerült, még hivatalos módosító indítványként is, hogy szűnjék meg az az alkotmánynak az a rendelkezése, hogy egymás után csak kétszer lehet valaki államfő. Ezt az indítványt maga Putyin utasította el a Dumában azzal az indoklással, hogy meg kell hagyni az országnak a hatalomváltás lehetőségét. Elvileg, majd valamikor, csak éppen nem most. Ezért elfogadta azt a javaslatot – melyet Valentyina Tyereskova egykori űrhajós terjesztett elő – hogy az alkotmány módosítását értelmezzék úgy, hogy ezzel új közjogi helyzet keletkezik, és újra kell kezdeni nulláról az elnöki ciklusok számítását. Feltéve, tette hozzá Putyin, hogy az alkotmánybíróság ezt az értelmezést összhangban levőnek tekinti az alkotmánnyal.

Ez iránt – hiszen Putyin saját alkotmánybíróságáról van szó – senkinek nem lehet kétsége.

A nullásítás tulajdonképpen nevetséges lenne, hiszen átlátszó módon, közép-ázsiai és afrikai diktatúrák példáját követve űz gúnyt az elnöki rendszerekben alapvető fontosságú alkotmányos rendelkezésből. Ahol a civilizált világban az államfő a végrehajtó hatalom feje, ott csak kétszer lehet betölteni az államfői tisztséget. (Egyébként ott is, ahol az államfői tisztség nem a végrehajtó hatalom része.) Nem mintha eddig bárki jogállamnak tekintette volna a putyini Oroszországot, de most látványosan leveti magáról az önkényuralmi rendszer a jogállamiság gúnyáját. Az alkotmány többi módosítása is azt szolgálja, hogy

az ország formálisan is távolabb kerüljön a nyugati típusú jogállamiságtól (kivéve egy-két szociális intézkedést, amelyek nem valók alkotmányba).

Amikor az Orosz Föderáció alkotmányát szövegezték, még bizonytalan volt, hogy sikerül-e többé-kevésbé nyugati típusú piacgazdaságot és jogállamot építeni az új Oroszországban, és ez a kérdés csak Putyin 2000-ben történt hatalomátvételével dőlt el véglegesen.
A mostani módosítás ezt teszi formálissá, azzal is, hogy Putyint, mint az egykori szovjet pártfőtitkárokat, szinte életfogytig engedi uralkodni. A további két mandátum lejártakor Putyin 84 éves lenne. Ezt a kort még senki sem érte meg hivatalban a Szovjetunió illetve Oroszország vezetői közül, s eddig amerikai vagy francia elnök sem.
Bezzeg Robert Mugabe Zimbabwéban: ő 93 évesen kényszerült távozni az elnöki tisztségből, amelyet kerek harminc évig töltött be. Persze, ha Putyin az alkotmánymódosítás, a nullásítás nyomán 84 éves koráig államfő lenne, akkor Mugabén is túltenne, mert 32 éven keresztül lenne az Orosz Föderáció elnöke (figyelmen kívül hagyva a 2008-2012-es ciklust, amikor Medvegyev volt az államfő, és Putyin miniszterelnökként irányította Oroszországot). Ezzel még Sztálinon is túltenne, aki hivatalosan (Lenin halálától) 29, és ténylegesen is (Lenin munkaképtelenné válásától) csak 31 évig volt az SZKP főtitkáraként a Szovjetunió ura.

Alkotmányossági vizsgálat a német AfD ellen

0

Alkotmányvédelmi hivatali vizsgálat indult a német szélsőjobb vezető pártja, az AfD ellen. Azt akarják megtudni, veszélyezteti-e a demokratikus rendet a szervezet.

Németországban az Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) vizsgálatot indított az ellenzék legerősebb pártja, az Alternative für Deutschland (AfD) ellen, hogy kiderítse, vezetőinek szélsőséges nyilatkozatai veszélyeztetik-e a liberális demokráciát és az ezt garantáló alkotmányt – tudatta a hivatal. A nemzetbiztonsági szolgálatot az aggasztja elsősorban, hogy a nép-nemzeti irányzat

támogatja a gyűlöletbeszédet egyes kisebbségekkel szemben.

Ide tartoznak a zsidók és a muzulmánok is.

A BfV a szélsőjobboldali párt két szervezetét kívánja intenzíven megfigyelni: az egyik a Thüringiában működő Szárny csoport, melynek nézetei igen közel állnak a nemzetiszocializmushoz, mely csődbe vitte Németországot. A másik a párt ifjúsági szervezete, ahol szintén sok szélsőjobboldali radikális nézet kap teret.

Az AfD a menekültválság idején vált Németország egyik nagy pártjává, jelenleg 92 képviselője van a Bundestagban. Legutóbbi összejövetelükön meghirdették a kilépést az Európai Unióból. A Bundestag többi pártjai helyeselte az Alkotmányvédelmi Hivatal vezetőinek döntését.

Horst Seehofer belügyminiszter, aki korábban a bajor CSU vezéreként nem sietett elítélni az AfD szélsőséges nézeteit, most támogatásáról biztosította az Alkotmányvédelmi Hivatal vezetőinek döntését. A Németországban élő zsidók szervezete is helyesli a vizsgálatot a párt ellen. A szervezet vezetője szerint

„ez jó irányba tett lépés”.

Az európai parlamenti választásokon, melyeket májusban rendeznek meg, az AfD Németország első pártja akar lenni, hogy sarokba szoríthassa a mérsékelt CDU-CSU-szociáldemokrata kormányt Németországban.

A Fidesz 17. pillanata – 5. Az ércnél maradandóbb alaptörvény

Szájer József a Fidesz Európai Parlamenti képviselője nagyon büszke volt arra, hogy Magyarország új, Alaptörvénynek nevezett alkotmánya az ő iPadjén íródott. Mint blogjában írta, azon javítja, írja a különböző tervezeteket, véleményezi a beérkezett javaslatokat, és „amint kap egy indítványt valamelyik tanácsadótól, képviselőtől vagy állampolgártól, azonnal be tudja illeszteni a szövegbe, és küldi is tovább véleményezésre. Mondhatjuk, hogy egy huszonegyedik századi alkotmány, huszonegyedik századi eszközön”.

 

Nem volt mindenki ennyire lelkes, sőt, sokan voltak, akiknek nem tetszett a Magyarország alkotmányát felváltó, az Országgyűlés által 2011. április 18-án elfogadott alaptörvény.

Schmitt Pál köztársasági elnök egy héttel később, húsvét hétfőn már ki is hirdette, a hozzá kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket pedig december 30-án, két nappal a 2012. január 1-jei hatálybalépés előtt szavazta meg a parlament.

Az Alaptörvényt bírálta a Velencei Bizottság, az Európai Parlament pedig 2011. július 5-én éles vita után egy bíráló indítványt fogadott el, és felszólította az Európai Bizottságot a jogszabály vizsgálatára.

Sólyom László, aki ekkor már nem volt köztársasági elnök, mert a Fidesz nem vele, hanem egy nála simulékonyabb emberrel, Schmitt Pállal képzelte el a folytatást, azt mondta az alaptörvényről, hogy „normaszövege legnagyobb részt rendben van azonban egy olyan változás, ami menthetetlen. Az alkotmánybíróság hatáskörének megcsonkítása gyógyíthatatlan seb. Azt merem állítani, hogy nem alkotmányos a rendszer, amelynek van egy olyan része – tudniillik a költségvetést, az adókat- és járulékokat érintő törvények, vagyis a kormányzati cselekvés igen széles és lényeges része –, amely fölött nincs alkotmányos kontroll. Itt bármi megtehető, mert itt gyakorlatilag nem érvényes, azaz nem érvényesíthető az alkotmány, nem lehet alkotmánybírósági határozattal kikényszeríteni megtartását.”

A viták és tiltakozások ellenére Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-jén hatályba lépett, felváltva a Magyar Köztársaság Alkotmányát.

S bár a kormány kommunikációjában  nem mulasztotta el megemlíteni, hogy az alaptörvény ércnél maradandóbb, az eddig eltelt időszakban hat alkalommal módosították.

Első módosítása lényegében a törvény kihirdetőjére lett szabva: a köztársasági elnök javadalmazásáról szóló törvényt kiterjesztette a volt köztársasági elnökre is, vagyis, hogy a plágiumügyébe belebukott Schmitt Pál ugyanazokat a kedvezményeket élvezhesse, mintha még ma is államfő lenne.

A módosításokat az ellenzék és több nemzetközi szervezet is bírálta, az volt az egységes vélemény, hogy a változások csorbítják a demokráciát.  Csak két példa: a negyedik módosítás 17. cikke lehetővé teszi, hogy a kormányzat Európai Uniós törvény megsértéséért kiszabott bírság kifizetésére különadót vessen ki az állampolgárokra. Márpedig ilyen bírságokra volt esély, hiszen a kormány hadat üzent a multiknak és a bankoknak, és a csatában az eszközökben nem mindig válogatott. Ez a módosítás kétszeresen bünteti az állampolgárokat, hiszen amellett, hogy csorbítja a jogaikat, a bevezetett adó is sújtja őket.

A 14. cikk lehetővé teszi, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke egyik bíróságról a másikra irányítson át ügyeket. Erről az volt a szakértők véleménye, hogy nem kompatibilis az Európai Uniós joggal. Magyarország más, személyi problémákat is voltak ezzel. A bírósági hivatal elnöke ugyanis az a Handó Tünde, aki egyfelől az alaptörvényt megfogalmazó Szájer József felesége, másrészről pedig a miniszterelnök feleségének, Lévai Anikónak a barátnője.

Hatodszorra, és mindmáig utoljára 2016. június 7-én változtattak az alaptörvény szövegén, ekkor a különleges jogrendre vonatkozó szabályozást kiegészítették a terrorveszélyhelyzet kategóriájával.

Az alaptörvényt, amit azt a bevezetőben írtuk, nem csupán az ellenzék részéről érte támadás, de

a nemzetközi szervezetek is több alkalommal bírálták.

Ráadásul nemcsak magával az alaptörvénnyel volt baj, hanem az azt körülvevő, sokszor ünnepélyesnek szánt, ám végül is nevetségesen megkomponált külsőségek is sok ellenkezést kiváltottak. Ilyen volt például az alaptörvény asztala, amelyről 2011. szeptember 5-én a Pest megyei kormányhivatal honlapján jelent meg az első hivatalos közlemény.

„Az Országgyűlés az új alkotmányt jelentőségéhez méltó módon kívánja eljuttatni az állampolgároknak.

Az Alaptörvény állampolgárokhoz való eljuttatása érdekében minden kormányablakban, polgármesteri hivatalban és körjegyzőségen felállításra került az Alaptörvény Asztala. A célkitűzés az, hogy Magyarország minden polgára a lakóhelyén is kézbe vehesse és névre szóló formában megrendelhesse az Alaptörvénynek az Országgyűlés elnöke aláírásával ellátott ingyenes példányát.

Ha Ön az asztalon elhelyezett igénylőlapot kitölti, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke megküldi Önnek a Magyarország Alaptörvénye című kiadvány ingyenes névre szóló példányát.”

Nem tudni, hogy hány állampolgár igényelte, hogy Kövér László küldjön számra névre szóló példányt, leginkább az mindenkori kormányzathoz lojális hivatalok kérték, hogy lássák el őket ezzel az ereklyével. Számos vicc és internetes mém forrása lett ugyanakkor az alaptörvény asztala.

A kormány sokáig nem érezte, vagy úgy tett, mintha nem tudná, hogy a gyakorta hivatkozott emberek nem lelkesednek az alaptörvényért. 2012. január 2-án nagyszabású ünnepség keretében az Operaházban ünnepelték az alaptörvény előző napi hatályba lépését, ám az ünnepire tervezett eseményből az lett, hogy a kormány gyakorlatilag házhoz ment a pofonért. Míg ugyanis odabent a Fidesz, valamint a párt holdudvarához tartozó közéleti személyek és más hírességek ünnepeltek, odakint az utcáén a nagy hideg ellenére tízezrek tüntetve éltették a kormány által megszüntetett Harmadik Köztársaságot.

A tömeg az Operaháztól egészen az Oktogonig megtöltötte az Andrássy utat – ez volt 2010 óta a legnagyobb tüntetés. S bár atrocitás nem történt, a meghívott vendégek végül nem a főbejáraton, hanem egy hátsó kijáraton, egy alagút igénybevételével távoztak a helyszínről. Az állami televízió megpróbálta bagatellizálni a tüntetést, ám ez is rosszul sült el. Miközben az eseményről tudósító riporter bejelentkezett, olyan képeket vágtak mögé, amelyek vagy nem a tüntetés helyszínén készültek, vagy ott, de órákkal korábban, amikor még csak valóban csak kevesen voltak.

Az igazságot persze nem lehetett elhallgatni, az internetet pedig órák alatt ellepték az internetes viccek, a mémek. Mindenki a kormányon, illetve az alaptörvényen röhögött.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!