Kérem, roppant fontos dolgok történnek minálunk, forrong az ország, már nem csupán a két elfogadhatatlan törvény ellen tiltakozunk, de látszani kezdenek a rendszerszintű hibák is: viszont azért ne feledkezzünk meg arról sem, mi történik a nagyvilágban. Az is érint minket, nem feledkezhetünk meg a nemzetközi politikai eseményekről sem.
A mai kávé mellé vegyük rögtön a Brexittel kapcsolatos híreket. Ugyanis azoknak bőven vannak magyar vonatkozásai: elég csak az Egyesült Királyságban dolgozó magyar állampolgárokra gondolnunk, velük vajon mi lesz? Menniük kell? Maradhatnak?
És egyáltalán: lesz Brexit?
Nos, a helyzet több, mint érdekes. Ugyanis míg állandó tömegmozgalmak szorgalmazzák egy újabb népszavazás kiírását az Egyesült Királyság kiválásáról (arra hivatkozva, hogy az első során jószerével fogalma sem volt a jó briteknek arról, mit is szavaznak meg), a politikusok nem hajlandóak engedni. Annyira nem, hogy Theresa May január harmadik hetére ki is íratta a parlamenti szavazást a megállapodásról, egy heti vitát követően. Tulajdonképpen már kellett volna szavazni az Alsóházban erről, csak elhalasztották a voksolást a megállapodásba foglalt ír biztosítékkal kapcsolatos komoly nézeteltérések miatt. Konkrétan az történt, hogy az északír unionisták megvonták a támogatást Theresa Maytől, ha nem is teljesen váratlanul: az Észak-Írország és az Ír Köztársaság közötti vámhatár, illetve vámszabad-terület kérdésén különböztek össze.
No, de mit gondol a brit polgár erről az egészről? A Sky News felmérést végzett, ennek alapján a britek több mint fele támogatna egy újabb népszavazást a brexit ügyében, míg az emberek 36 százaléka ellenezné a második referendumot. Egy esetleges szavazás esetén egyébként az emberek 53 százaléka voksolna az EU-ban maradás mellett, 32 százalékuk támogatná a megegyezés nélküli brexitet és mindössze 16 százalékuk menne bele a May által propagált megállapodásba.
Hát akkor világos, mondanánk, meg kell tartani az újabb népszavazást, és a brexitpárti politikusok hajtsák meg fejüket a választók akarata előtt. Döntsön a nép.
Ez az, amiről egyetlen brit politikus sem akar hallani
Hogy Theresa May nem, az érhető, neki a Brexit, ha árt is vele Britanniának, de élete fő műve, magnum opusa, ő mindenáron keresztül akarja erőltetni. Azonban mit szól ellenlábasa, a Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn?
Nos, ő is Brexitet akar! Annak dacára, hogy az új népszavazást döntően munkáspártiak követelik, a Guardiannak adott interjújában világossá tette: az Egyesült Királyság akkor is kilépne az Európai Unióból, ha jövőre előrehozott választásokat tartanának és azt a Munkáspárt megnyerné. A baloldali párt vezetője azt nyilatkozta, ha ő lenne a brit miniszterelnök, akkor legfeljebb megpróbálna kialkudni egy jobb brexit-alkut, mint amit Theresa May konzervatív miniszterelnöknek sikerült, és igyekezné kiharcolni, hogy az Egyesült Királyság vámunióba kerüljön az Európai Unióval.
Corbynnak nem ez az első olyan megnyilvánulása, amely meglepi a közönséget, finoman szólva is megosztó személyiségnek tekinthető, de ez a legújabb húzása nagyon sokat árthat magának a Munkáspártnak is. Hiszen miről van szó? Nagyon nagy vonalakban arról, hogy az angol, északír és walesi választók már nagyjából bánják az elhamarkodott döntést, amit a népszavazáson hoztak, szeretnék visszacsinálni. Nem jó az nekik gazdaságilag (sem). Erre a toryk semmi szín alatt nem hajlandóak. Ha most jönne a Munkáspárt, mint ellenzéki politikai erő, és azt mondaná: „Válasszatok meg minket, és mi kiírjuk az új referendumot, leállítjuk a Brexitet, megint minden jó lesz, mint volt”, akkor tömegek voksolnának rájuk. De nem ez történik, hanem jön Corbyn és azt mondja: „Válasszatok meg minket, és nem állítunk le semmit, jó ugyan nem lesz, de mi leszünk a vezetők”.
Nem tűnik a legjobb üzletnek, bár a toryk ajánlata is ugyanolyan pocsék – ha lesznek is előrehozott választások, a brit polgároknak két rossz közül kell választaniuk. Mintha csak magyarok volnának.
De hát tényleg olyan nagyon rossz lesz, ha a szigetország elszigetelődik?
Tényleg.
Annyira, hogy a „no-deal” (megállapodás nélküli) Brexit esetére a kormány katonai szakértőket bízott meg az élelmiszer-utánpótlás megszervezésére. A művelet neve: „Operation Yellowhammer”, és Michael Gove környezetvédelmi miniszter felel érte. Olyasmiket tartalmaznak a tervek az Evening Standard szerint, hogy a korábban állati takarmányként használt növényeket is emberi fogyasztásra alkalmassá kell tenni, ám ez végső csapást mérhet az állattenyésztésre. Jegyrendszer várható, szigorú fejadagokkal – mint a második világháború alatt és után, ugyanis a hadigazdálkodás Nagy-Britanniában csak 1953-ban szűnt meg, egészen addig szigorú takarékoskodás folyt.
Ilyen körülmények között nem lesz ott nagy élvezet vendégmunkásnak lenni sem. Theresa May meg is mondta:
„Fenntartható szintre szeretnénk csökkenteni a bevándorlók számát. Ez nem százezreket, hanem tízezreket jelent.”
Ez fejadag-rendszer mellett érthető is, de dolgozni ki fog? Ugyanis a brit gazdaságot a vendégmunkások tartják fent, az egészségügyet, szolgáltatóipart szintén. Valódi brit udvariassággal készítették el a May-kormány Brexit utáni bevándorlásügyi programját. A kilépés támogatóinak egyik legfontosabb érve volt az EU-tagsággal járó szabad mozgás megszűnése, és a bevándorlás mértékének csökkenése. Sajid Javid belügyminiszter kiemelte, hogy a már most az országban lévő uniós polgárokat nem fogják elküldeni az Egyesült Királyságból:
„Nagyra értékeljük a nálunk élő hárommillió uniós állampolgár hozzájárulását az ország sikereihez. Akár lesz megállapodás, akár nem, azt szeretnénk, ha Önök itt maradnának, és meg fogjuk védeni a jogaikat. A jövőben arra fogunk törekedni, hogy a bevándorlás az ország érdekeit szolgálja.”
Ezek szerint, aki már ott él, maradhat?
Az nem olyan biztos. Ugyanis a dokumentum szerint megszűnik majd a képzett munkaerő beáramlásának jelenlegi korlátozása, harmincezer fontban határozhatják meg a képzett bevándorlók minimálbérét, és az uniós állampolgárok továbbra is vízummentesen léphetnek be az országba.
A minimálbér terve viszont komoly kritikákat kapott a parlamentben:
„Sokan aggódnak a harmincezer fontos minimálbér miatt. Ez gyakorlatilag kizárná az egészségügyi dolgozók, a szociális munkások, a szerelők érkezését, és nagyon káros lenne a magán- és az állami szektornak egyaránt” – mondta a munkáspárti Diane Abbott.
Persze, hogy problémás: hiszen olyan magasra tették a minimálbér-küszöböt, hogy azt csak a leggazdagabb munkáltatók fogják tudni megfizetni, márpedig az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok legnagyobb része a helyi viszonyokhoz képest rosszul fizetett, egyszerű munkát végez. Őket nem fogják ennyire megfizetni, nem is lenne miből, így aztán ha nem is tilos nekik ott dolgozni, de kénytelen-kelletlen el kell majd hagyják az országot.
Persze, nyoma sincs helyükre álló brit vagy a volt gyarmatbirodalom területéről érkező tömegeknek: az Egyesült Királyság szembe kell nézzen a munkaerőhiánnyal és az élelmiszerhiánnyal is. Az elavuló atomreaktorok alkatrész-utánpótlását sem fogja finanszírozni az Unió, mint eddig, így hát energiaellátási gondok is várhatóak – nem lenne jobb megtartani azt az új népszavazást és elengedni az egész Brexitet, ahogy van?
Dehogynem. Csak nem lehet.
A politikusok nem akarják.
És a döntés az ő kezükben van.
