Az összeomlástól mindenképpen megmenthető

0
142

– interjú Hegyi Gyulával, az MSZP frissen megválasztott, egyik új alelnökével

  • Az első lépés az, hogy a további leépülést meg kell állítani
  • Szorgos munkával, föl lehet segíteni a pártot
  • A nyugati demokráciákban, ha egy pártnak 11 százaléka van a parlamentben, az nem számít tragédiának
  • Nem csak a német szociáldemokrácia van a világon

Kollégaként, filmkritikusként ismertelek meg az akkori Magyar Hírlap kultúra rovatában. Hogyan vált belőled politikus?

Én 1990-ig csak kulturális újságírással foglalkoztam. De ’90 után elkezdtem politikai publicisztikákat írni a Magyar Hírlapba. Nagyon szerettem akkor azt az újságot, ahol együtt dolgoztunk. Aztán valahogyan Horn Gyula felkért tanácsadónak, többször elhívott beszélgetésekre. Tulajdonképpen az én meglepetésemre is, egyszer csak közölte velem, szeretné, ha képviselő lennék.

A politikai publicisztikáid alapján azt gondolta, hogy ezt jól csinálod majd?

Bármilyen meglepő, ’90 után olyan volt a légkör Magyarországon, ha az ember publicisztikákat írt, akkor még komolyan vették. Az SZDSZ akkori elnöke, Kis János pedig felkért volna tanácsadónak. Sőt, még a KDNP-től is volt megkeresés. Akkor kitágult a világ, és a politikusok még komolyan vették az újságírókat.

Vívódás nélkül azt mondtad, hogy uccu neki, politikusnak állsz?

Tulajdonképpen, mint szegény Bossányi Kati, aki már előttem is MSZP képviselő volt a Magyar Hírlaptól, azt gondoltam, hogy csinálom egy ideig, aztán lemondok. De ez nem így történt. Tíz évig voltam magyar képviselő, aztán öt évig európai képviselő. Utána pedig Mandur László mellett dolgoztam az Európai Bizottságnál. És amikor 2014-ben befejeztem az összes európai teendőmet, akkor elkezdtem megint újságot írni, nyilván láttad a 168 órában, a Népszavában, a Magyar Nemzetben. Sokat publikáltam. Azt gondoltam, hogy örökre búcsút mondtam a politikának, de most a jelek szerint, újra visszacsábultam.

Amikor a politikus szó annyira devalválódott, hogy már-már szitoknak számít, akkor miért gondolod, hogy neked most vissza kell sasszéznod?

Van ebben valami kihívás, meg végül is az MSZP a magyar szociáldemokráciának az egyetlen utódpártja, fölkértek jó emberek. Nézd, arra gondoltam, hogy vesztenivalóm nincsen, szívesen csinálom.

És akár mi van, kulturális újságírónak bármikor visszamehetsz…

Hát az az igazság, és ezt nyugodtan megírhatod, hogy még nem tisztáztam a 168 óra szerkesztőivel, de egyelőre az a megállapodásunk, hogy minden második héten írok nekik egy cikket. Remélem, nem változtatják meg ezt.

Úgy írsz cikket, hogy te vagy az MSZP egyik alelnöke?

Külpolitikai cikkeket, elemzéseket írok, nem hiszem, hogy a kettő kizárná egymást.

Az MSZP most eléggé a béka feneke alatt van. Úgy gondolod, hogy többek és a te munkáddal, felhozható?

Legalábbis az összeomlástól mindenképp megmenthető. Biztos vagyok benne. A nyugati demokráciákban, ha egy pártnak 11 százaléka van a parlamentben, az nem számít tragédiának.

De az MSZP valahai helyzetéhez képest azért…

Hát igen.

Az első lépés az, hogy a további leépülést meg kell állítani. És utána, nyilván szorgos munkával, föl lehet segíteni.

Másrészt meg én húsz évet csak lehúztam ilyen-olyan európai funkciókban, szeretném a nyugat-európai baloldal legújabb áramlatait megismertetni, alkalmazni itthon. Nem csak a német szociáldemokrácia van a világon, hanem vannak görögök, spanyolok, portugálok. Izgalmasak a kísérleteik, és ezekről itthon keveset tudunk.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..