Nemcsak nyugdíjasnak jó lenni a választások közeledtével, de úgy általában magyar embernek lenni is nagyon kifizetődő. Nem múlik el hét valamelyik kormánypárti politikus jótéteménye nélkül. Az elmúlt hétvégén például Bajkai István VII. kerületi alpolgármester, választókerületi elnök nevével fémjelzett tojásokat osztogattak a hatodik kerületben, a most következő hétvégén pedig Rétvári Bence államtitkár ad ingyen krumplit az arra érdemeseknek.
Aki azt gondolja, hogy ez azért van, mert közeledik a választás, és nagyjaink ilyenkor még a szokottnál is nagyvonalúbbak, az téved. Kifejezetten emberiességi mozgatórugói vannak ezeknek a jócselekedeteknek, az pedig tényleg csak a véletlen műve, hogy épp most, a jövő évi választáshoz közeledve telik meg a politikusok szíve szeretettel a választópolgárok iránt.
A két esetet amúgy nem szabadna egy kalap alá venni. Bajkai István ugyanis elmondása szerint a saját pénzén vásárolta a tojásokat, és csak utólag értesült arról, hogy az általa beszerzett árut az önkormányzat szétosztotta az emberek között. Lehet, hogy Bajkai úr nem is osztogatás céljából vásárolta a temérdek tojást, hanem csak bespájzolt, mert gondolt a cudar időkre, amikor, az előrejelzések szerint, még a mostaninál is drágább lesz a tojás.
Az önkormányzatnál pedig, ahol a tojásokat tárolta, nyilván nem tudták, hogy nem osztogatásra, hanem magának vette, és gyanútlanul, vagy fogalmazzunk így: jóhiszeműen, szétosztották a tojásokat az emberek között.
Így történhetett, sehogyan se másképp.
Rétvári Bence államtitkár hétvégi krumpliosztása még előttünk van, úgyhogy ezzel kapcsolatban jelenleg a homályban tapogatózunk. Nem tudjuk, hogy ő maga vásárolta-e a négyszázszor tízkilónyi krumplit, és milyen pénzből. A Fidesz állta a krumpli árát, a kormány, az önkormányzat, de az sem kizárt, hogy az államtitkár úr nyúlt mélyen a saját zsebébe.
Utóbbi esetben csakis úgy történhetett, hogy az ünnep közeledtével Rétvári államtitkár egyre többet és egyre túláradóbb szeretettel gondolt az ő népére. Azokra az emberekre, akik jövő tavasszal majd a szavazóurnákhoz járulnak, de addig is élniük kell valamiből. Gondolkodott nagyon erősen Rétvári államtitkár, hogy mivel tudna az ő szavazóinak örömet okozni, és a krumpli volt az, ami elsőre az eszébe jutott.
Nem lennénk meglepve, ha az elkövetkező hetekben, hónapokban egymást érnék a politikusi jótétemények. Nem azért, mert hálát várnak tőlünk ezért, hanem, hogy megmutassák: másként is lehet, mint a jereváni rádió viccében. Azaz, nemcsak fosztogatni tudnak, de néha, különösen a választás közeledtével, osztogatni is.
