Még nem jött össze a Kincstárnak visszafizetendő teljes összeg, továbbra is várja a pénzbeli adományokat az Együtt. Nem tudják, pontosan mennyi lesz a visszafizetendő összeg. Június elején lesz a küldöttgyűlés, akkor dől el, hogy együtt, vagy külön utakon, illetve, ha együtt, milyen formában folytatják a munkát.
Még mindig hiányzik valamivel több mint 12 millió forint abból az alaphangon 153 millió forintból, amelyet az Együttnek vissza kell fizetnie az államnak amiatt, mert az április 8-i országgyűlési választásokon nem érte el az 1 százalékot – tudtuk meg Juhász Péter elnöktől. A fizetésre kötelezett nem a párt, hanem annak öt elnökségi tagja, akik a fejenként több mint 30 millió forintot nem lettek volna képesek előteremteni, ezért közösségi gyűjtést indítottak.
Mint Juhász megkeresésünkre most elmondta:
megpróbálják egy véghajrával összegyűjteni a még hiányzó pénzt,
hiszen, ha nem tudják előteremteni, akár az is előfordulhat, hogy jelzálog kerül a fizetésre kötelezettek lakóingatlanjaira.
Ugyanakkor a 153 millió csak alaphangon annyi – ugyanis kamatot is felszámol utána a Kincstár arra az időre, amíg a pártnál volt a pénz. Juhász Péter elmondta, hogy
a náluk megmaradt több mint hétmillió forintot másfél-két hete már átutalták a Kincstárba, egyben próbálták megtudni, az általuk befizetendő pontos összeget is.
A Kincstár jelezte, azután kezdenek majd el számolni, hogy jogerőre emelkedik a választás végeredménye (ez egyébként az utolsó kúriai döntéssel, május elején megtörtént), az onnan számított harminc nap múlva várható majd, hogy közlik a kamattal növelt összeget.
Portálunknak Juhász korábban azt is mondta, hogy ha nem gyűlik össze a szükséges pénz, akkor akár a nemzetközi színtéren is elkezdenek majd gyűjteni.
Ez annyiban változott, hogy a még hiányzó összeg miatt nem látják értelmét ebbe belevágni, viszont az lehetséges, hogy az esetleges jövőbeni működéshez így keresnek majd finanszírozást – mondta Juhász.
Ez a jövőbeni működés milyen formát önthet? – kérdeztük Juhásztól, aki közvetlenül a választások után a FüHü-nek még azt mondta „Nem gondolom, hogy érdemes fenntartani a pártot…. nem további pártokra van szükség, hanem kitartó munkára”. Most kifejtette: azt majd a júniusi küldöttgyűlés fogja eldönteni, hogy közösen vagy egyéni utakon folytatják. Ő a maga részéről azt fogja javasolni, hogy civil szervezeti formában folytassák a munkát. „A jelenlegi egypártrendszerben ugyanis az ellenzéki pártok sem tudják demokratikus eszközökkel leváltani a Fideszt, az ellenzéknek az állammal kell megküzdenie, s ebben a helyzetben most nem az legfontosabb kérdés, hogy párt- vagy civil keretek között folytatják a munkát” – fejtette ki.
Pártra legközelebb majd csak négy év múlva, az Országgyűlési választásokon lesz szükség, sem az európai parlamenti, sem pedig az önkormányzati választásokon nem. Amire szerinte most szükség van, az a stratégia átgondolása, újraépítkezés, mégpedig alulról.
Kora nyáron várható döntés az idén az év elején alakult Válasszunk! 18 csoport jövőjéről – tudta meg a Független Hírügynökség. Habár a honlapjuk nem működik, ez nem jelenti azt, hogy a szervezet megszűnt volna. „Most szusszanunk egyet” – ahogy portálunknak fogalmazott az egyik alapító tag.
Fotó: Sorok Péter
„Egyelőre formálisan szüneteltetjük a működésünket, de informálisan tovább dolgozunk, s nem szűntünk meg” – mondta megkeresésünkre Holoda Attila, a V18 egyik alapító tagja. Hozzáfűzte: megalakulásukkor eredetileg gondolkoztak abban is, hogy tevékenységüket ne csak a 2018 áprilisi parlamenti választásokra korlátozzák, hanem folytassák tovább a 2019-es tavaszi európai parlamenti, majd őszi önkormányzati választásokig. De ez még nem eldöntött – derült ki a vele folytatott beszélgetésből. „Kora nyárig szusszanunk” – mondta, hozzáfűzve: utána megbeszélik a hogyan tovább-ot. Vannak elképzeléseik, amelyekben gondolkoznak, de az biztosnak tűnik, hogy
a működésük, céljaik logikája nem fog változni, az azonban várható, hogy nem marad mindenki a csapatban.
A lényeg azonban marad: egyfajta pártok feletti tevékenységben gondolkoznak, a pártok és a választópolgárok összekötésében, s a választási aktivitás elősegítésében.
Január elején alakult meg a választási csoportegykori bal- és jobboldali kormánytagokból, összesen öt különböző kormányban szolgáló szakemberekből. Andor László volt EU-biztos, Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter, Bod Péter Ákos egykori ipari és kereskedelmi miniszter, MNB-elnök, Göncz Kinga volt ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, valamint külügyminiszter, Holoda Attila egykori energiaügyi helyettes államtitkár, Mellár Tamás korábbi KSH-elnök, Pusztai Erzsébet egykori egészségügyi államtitkár, Raskó György volt mezőgazdasági államtitkár, valamint Székely Tamás volt egészségügyi miniszter voltak az alapító tagok. Illetve, volt még egy, Lévai Katalin volt esélyegyenlőségért felelős miniszter, aki azonban – ahogy az a csoport számára is váratlanul kiderült – a saját pecsenyéjét sütögette: a választások véghajrájában pártot alapított (az utóbb választási csalásba keveredett) Lendületben Magyarországért pártot.
A Válasszunk! 18 tevékenysége részeként választási vitákat terveztekszervezni. Egyrészt három tematikus vitát az általuk esélyesnek tartott pártok szakpolitikusai között, másrészt a miniszterelnök-jelöltek között. Mindezt a televízió által biztosított nyilvánosság előtt. Ezek meghiúsultak, ami összejött: öt ellenzéki párt (DK, Együtt, LMP, Momentum, MSZP-P) vezetőjének nyilvános fóruma, négy nappal a választások előtt. Emellett háttérelemzéseket készítettek, s a Gulyás Márton által indított Közös Ország Mozgalommal együttműködve helyi közvélemény-kutatásokat készültek, amelyek célja az volt, hogy segítsenek kiválasztani egy-egy egyéni körzet legesélyesebb ellenzéki jelöltjét. Ebben utóbb azonban volt némi zűrzavar, többen (köztük Márki-Zay Péterék) is saját esélyeseket jelöltek, s ezek nem mindig voltak azonos személyek –
magyarul volt, ahol sikerült összezavarni a választókat, arról nem is szólva, hogy a pártok fogadókészsége az esetek többségében enyhén szólva hiányzott.
Végül, de nem utolsósorban fontos tevékenységük volt a választási aktivitásra való mozgósítás is.
Forrás: Wikimedia Commons
Balázs Péter volt külügyminiszter, európai uniós biztos portálunknak adott interjújában tevékenységük eredményének a mérlegét megvonva a többi között arról beszélt, hogy voltak dolgok, amiket alábecsültek, így a vidék Fidesz általi mozgósítását; a hazug migrációs kampány hatását; illetve a választási trükközések és magának a választási törvénynek a hatását. Ugyanakkor túlbecsülték a korrupció társadalomra gyakorolt hatását; a rossz kormányzás lehetséges választói szankcionálását; s a pártok együttműködési hajlandóságát is. Ugyanakkor elérték, hogy ’89 óta először felmutatták a legszélesebb összefogási modellt a politikai jobb- és baloldal között; a választási program és a viták elengedhetetlenségének a sulykolását, s a pártok némi, de messze nem elégséges egymáshoz való közelítését. Hozzáfűzte azt is, hogy a legfőbb csalódásuk, hogy azt gondolták, a kétharmad most már megtörhető. „Hogy miért nem volt megtörhető, a történelem majd kideríti, de készséggel vállaljuk ebben a saját felelősségünket is” – mondta.
„Alapvető különbség van aközött, hogy egy cég, egy üzletember a reálgazdaságban vagy éppen az irreálgazdaságban működik. A NER-lovagok és NER-kegyeltek döntő része az irreálgazdaságban működik” – így látja a 100 leggazdagabb 2018 kiadvány felelős szerkesztője, a napi.hu főmunkatársa, Szakonyi Péter. A FüHü-nek adott interjúban állítja, hogy még piacgazdaság van, kérdés, meddig. Annyira legyalulták a magyar közép- és nagyvállalati szektort, hogy még passzív rezisztencia sincs, nemhogy aktív ellenállás. Az egyik legnagyobb botránynak a Microsoft-ügyet tartja: „Az egész szektor – teljes joggal – borzasztóan megijedt, ugyanis a Microsoft csak jéghegy csúcsa. Évente sok-sok tízmilliárd forint ment ki, elérve akár a százmilliárdot is ezen a csatornán” – mondja.
A közbeszédben, s persze a sajtóban is állandó téma az egyesek által csak „családnak” titulált kegyeltek, az Orbán Viktorhoz közeli, hozzá hű emberek látványos meggazdagodása. Adódik a kérdés: a leggazdagabb magyarokkal immár 17 éve foglalkozó, éppen ezért a meggazdagodási trendeket, folyamatokat is jól kimutató 100 leggazdagabb ezt mennyire tükrözi?
Érdemes kettéválasztani a kört, amelynek tagjait ide lehet sorolni. Az idei 100 Leggazdagabb kiadványban van körülbelül 15 olyan ember, akit NER-esnek tekintek. Egy általam önkényesen megszabott kritériumrendszer alapján teszem ezt: azokat sorolom ide, akik cégeinek az árbevételében az állami közbeszerzések minimum 50 és afeletti arányt képviselnek. Jobb híján ennek alapján határozom meg ezt a kategóriás vállalkozói kört.
A nem is kicsit eufemizmusként alkalmazott NER-lovagi körbe – merthogy találóbb lenne NER-kegyelt körnek nevezni a csoportot, hiszen a lovag kifejezésnek pozitív a konnotációja – ennél többen tartoznak.
Néhány éve vizsgáltuk ezt, akkor olyan 22-25 üzletembert találtunk, olyanokat, mint a nevükből is adódóan ismert ifj. Mészáros Lőrinc, Matolcsy Ádám vagy Tiborcz István, s a széles közvélemény előtt vélhetően kevésbé ismertek közül például a Matolcsy-családhoz üzletileg is kötődő Száraz István, a Mészáros Lőrincz korábbi majdnem-veje-lett Pálffy Balázs, a Mészárossal több közös üzletet is tulajdonló és Tiborczhoz is köthető Szijj László, a szintén Orbán vejével közösen üzletelő Szivek Norbert (aki amúgy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója), stb.
A 100 Leggazdagabb kiadványban vizsgáltak alapján megállapítható-e, hogy a példaként említett és a többi NER-es üzleti érdekeltségei révén egyre inkább behálózzák az egész gazdaságot és az egész országot?
Valóban, ezek az egy körben mozgó emberek szépen létrehozták a Magyar Bálint által magyar polipként leírt hálózatot. Vannak benne a gazdaság minden ágában tevékenykedők, a fenti példákon túl egyebek között pénzügyi szakemberek, mint például a Konzumban szerepet vivő Jászai Gellért és Linczényi Aladin Ádám, biztosítási alkusz, vagy teljesen máshonnan érkezettek, mondjuk a kevéssé ismert Kerekes Csaba, aki a szekszárdi Fidesz frakció vezetője volt egykor, de ott található a soraikban Horváth László tiszteletbeli kazah konzul, Hamar Endre ügyvéd, stb.
Ők, mint a pók, átfonják hálójukkal az egész országot oly módon, hogy alattuk is egy csomó ember van, aki – képletesen szólva – pár milliárddal a kezében rohangál az országban, s ezeknek az ispánoknak a megbízásából dolgozik.
Egy teljesen új struktúrát hoztak létre. Míg a Simicska-struktúra kétközpontú volt – maga Simicska és Nyerges Zsolt vezetett –, itt most más a helyzet.
A pénz most jószerivel egy kézben van?
Ellentmondásos a helyzet: egyfelől ugyanis a korábbinál sokkal nagyobb a központosítás, másfelől azonban a pénz – hogy úgy mondjam – szét van porlasztva. Unikális módon a kettő együtt képes csak működni.
Magyar Bálint könyveiben plasztikusan le van írva a rendszer felépítése, de az az igazság, hogy azon is már túllépett az idő. Ma már más a helyzet, mint volt 2-4 évvel ezelőtt. Korábban egy személy rendelkezett korlátlan, „pallos-„ –joggal, most ugyan valóban csak egy személy kontrollálja az egész rendszert, de alatta már létrejött egy jól működő struktúra, amely az egészet átfogja és működteti.
Orbánról beszélünk?
Igen, kétség nem fér ahhoz, hogy Orbán kontrollál mindent.
Milyen arányban vannak azok, akik politikából gazdagodtak meg, s hogy úgy mondjam, nincs hozzáadott értékük, azaz, hiába a kaptak vagyon, nem képesek azt a piacon tovább növelni?
Alapvető különbség van aközött, hogy egy cég, egy üzletember a reálgazdaságban vagy éppen az irreálgazdaságban működik.
A fenti kör döntő része az irreálgazdaságban működik, ám mégis csak úgy, hogy elméletben versenypiaci körülmények között jut egy-egy megrendeléshez. Ám ezek a körülmények nem versenytiszták, nagyon is lejt a versenypálya a NER-kegyeltek felé.
Például egy nagy külföldi kiskereskedelmi lánc újabb egységének a felépítésére a fenti kör egyik tagját bízza meg, mivel szolgálatot akar tenni NER-nek. Megfigyelhetően létezik egy szürke zóna, amelybe azok tartoznak, akik azért adnak munkát a fenti embereknek, cégeknek, azért szövetkeznek velük különféle üzletekben, hogy védelmet kapjanak, s ezáltal biztosítsák a saját zavartalan üzletmenetüket, miközben félnek attól, hogy mikor veszik el tőlük az üzletüket.
Most arról beszélünk, hogy kinéznek maguknak a NER-kegyeltek egy jól prosperáló céget és bármi áron – akár törvénymódosítással – olyan feltételeket teremtenek, hogy megszerezzék maguknak a céget?
Igen, de nem az a helyzet, hogy a saját üzletágában talál egy NER-es egy ugyanolyan profilú céget az ország másik részében, s azzal szövetkezni akar, esetleg fel akarja vásárolni, és onnan kezdve ugyanazon piaci körülmények között a két cég egyesülésével folytatja a munkát abban a profilban. Hanem az történik, hogy lát a 33. faluban működő, számára valami miatt vonzó, de profiljába nem tartozó céget – amely mondjuk lekvárzsibbasztó gépeket gyárt –, azt ilyen-olyan körülmények között meg is veszi, majd mit ad isten, az üzlet létrejötte után már egy héttel megjelenik egy közbeszerzési pályázat lekvárzsibbasztásra.
A NER-gazember pedig ezen már nagyon nagyot tud kaszálni.
A 100 Leggazdagabb alapján le lehet-e vonni olyan következtetéseket, hogy van-e piacgazdaság ma Magyarországon?
Persze, hogy piacgazdaság van. Még az van. Ugyanakkor nyilvánvalóan a zsíros üzletek – mint az útépítés, a gátépítés, a vasúti felújítás – ki vannak sajátítva.
De van ennél is nagyobb botrány, talán a legnagyobb: a Microsoft-ügy, amelynek még nagyon a legelején vagyunk.
Magyarországon az egész szektor – teljes joggal – borzasztóan megijedt, ugyanis a Microsoft csak jéghegy csúcsa. Évente sok-sok tízmilliárd forint ment ki, elérve akár a százmilliárdot is ezen a csatornán. Ez megdöbbentő, és úgy vélem, a többieknek is van mitől rettegniük…
De hát „tiszták” a körülmények, közbeszerzés, stb. Nem?
Az a vicc, hogy tényleg teljesen legális az egész ügymenet – kiírják a közbeszerzést, a legjobb ajánlatot fogadják el – persze az már más kérdés, hogy nem feltétlenül a legolcsóbbat, hiszen a kérdés, hogy milyen a kiírás szempontrendszere, mi számít a legjobb ajánlatnak. Ma már ráadásul vannak területek, amelyeken más cégek már nem is pályáznak – például a mélyépítésben vagy a magasépítésben, a vasútfejlesztésben –, mert teljesen feleslegesnek tartják a részvételüket ezeken a tendereken.
Nincs tehát verseny sem az árban, sem a minőségben, sem a határidőkben – abban tehát, amelyek a szabadpiaci verseny legfontosabb attribútumai, amelyek a kapitalizmust kapitalizmussá teszik.
Ma már teljesen mindegy, hogy egy híd felújítását hány évre vállalod, azt mennyiért végzed el, s hány emberrel – az, aki gyorsabban, olcsóbban végezné el a munkát, nem rúghat labdába. Mert nem tartozik a NER-körbe.
A kiadvány készítése rengeteg személyes beszélgetést feltételez, ezeken off record sok mindent elárulnak a meginterjúvoltak. Mi a tapasztalata, mi a nem-NER-esek stratégiája?
Várják a sorsukat, s összehúzzák magukat. Még a Simicska-Nyerges-érában, 2012-13 tájékán 12-13-ban, a magyarországi nagyvállalkozók megpróbáltak egy nemzeti frontot létrehozni, mert látták, hogy az egyszemélyes hatalom legyűri őket is. Akkor érdekes módon elkezdtek egyeztetni egymással arról, hogy ezt nem lehet hagyni. Ám ez is megszűnt mára.
Olyan mértékben legyalulták a magyar közép- és nagyvállalati szektort, hogy nincs még passzív rezisztencia sem, nemhogy aktív ellenállás.
Félnek és bíznak a Jóistenben, hogy őket nem fogják bántani?
Most egy olyan időszak van, hogy mindenki várja, mi fog történni, hogyan osztja le a lapokat Orbán a minisztériumokban, s a NER-vállalkozóknak.
És a külföldi – például a német, amerikai, francia – vállalatvezetők miért nem emelik fel a szavukat?
Két lehetőségük van: vagy megunják és kivonulnak, vagy beállnak és segítik ezt a rendszert. Mert ők sem védettek – a minap beszéltem egy, a kiskereskedelem számára beszállító külföldi cég vezetőjével, aki arra panaszkodott, hogy olyan magyar versenytársa akadt, akinek a terméke miatt az övét levették a polcról.
Mindez hova vezethet Ön szerint?
Komor jóslataim vannak: a magyar ipar teljes ellehetetlenítéséhez vezethet mindez. Végül a piaci verseny írmagja sem nagyon fog megmaradni.
Amikor legutóbb – március elején beszélgettünk– akkor azt mondta, hogy „Ha minden igaz, szeptemberig megszülethet a döntés arról, hogy felkerül-e a Magnitsky listára Orbán Viktor és nyolc társa, akik ellen minden bizonnyal vizsgálat indul a Frontiers of Freedom bejelentése alapján”. Igaz, most még csak május van, de valami híre csak van az ügy állásáról. Hol tart most a beadványuk?
Hivatalosan is tudjuk, hogy a beadványt befogadták, sőt, a beadvány vizsgálata is elkezdődött. Némileg azért lassult a folyamat, mert menetközben volt egy külügyminiszter váltás, Donald Trump elnök Rex Tillersont Mike Pompeóval, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) eddigi vezetőjével váltotta fel. Ez a beadványunk szempontjából azért lényeges fejlemény, mert egy minisztercsere óhatatlanul a nem napi ügyek kezelésének halasztódásával jár. És mint ismert, a Magnitsky-ügyek kezelésében két minisztérium a felelős, a Pénzügy- és a Külügy. De azért
úgy tudom, megy előre a dolog,
hiszen bár Pompeo mondja ki a végső szót, a minisztériumi szakemberek azok, akik a napi munkát végzik ezzel kapcsolatban is.
Mennyire befolyásolhatja a beadvány sorsát a külügyminiszterváltás? Korábban ugyanis Ön azt mondta, hogy „biztos abban, hogy a vizsgálatot el fogják indítani, nem csak amiatt, mert alapos munkát végeztek és több oldalnyi linkgyűjteményben tálalták a bizonyítható ügyeket, hanem amiatt is, mert az emberi jogi szervezetek által eddig a törvény keretében benyújtott egyik bejelentés sem volt ennyire célzott”.
Ismerve a két ember – Tillerson és Pompeo – habitusát, azt mondanám, hogy ez utóbbi aktívabb, hogy úgy ne mondjam, agresszívabb külpolitikát fog folytatni, mint tette azt az elődje.
Ez azt is jelentheti felgyorsul beadvány elbírálásának a folyamata?
Azt nem tudom megmondani, elsősorban azért ez azoktól függ, akik ezzel konkrétan, napi szintem foglalkoznak.
És befolyásolhatja-e a magyar-amerikai viszony alakulását a külügyminisztercsere? Szakértők szerint – de a jelek is erre utalnak – Orbán reményei nem váltak valóra, pedig ő volt az elsők egyike, aki látványosan Trump mellé állt, s tette ezt azelőtt, hogy megnyerte az elnökválasztásokat?
Nem, mert Magyarország az amerikai külügyek térképén nem jelent sokat.
És mennyiben változtat – változtathat- egyáltalán – ezen a viszonyon az, hogy Magyarország, szembe menve az Európai Unióval, Trump mellé állt az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe helyezésének az ügyében?
Nagy tévedés, ha Orbánék azt hiszik, hogy ez befolyásolja Magyarország megítélését a Fehér Házban.
Hiába szálltak szembe az EU-val ebben a kérdésben, ezzel nem lesznek népszerűbbek Washingtonban.
Egyébként sem voltak egyedül, hiszen az EU tagok közül ugyanígy lépett Csehország és Románia sem volt hajlandó aláírni a Macron francia elnök által kezdeményezett közös nyilatkozatot, mely ellenezte volna, hogy az Egyesült Államok átteszi a nagykövetségét Jeruzsálembe.
Visszatérve a Magnitsky-ügyre. Az Önök beadványának benyújtása óta eltelt valamivel több mint két hónap alatt voltak történések a kétoldalú kapcsolatokban – hogy mást ne mondjak, a közelmúltban a Direkt 36 portál és a The Washington Post közös oknyomozással kiderítette, hogy a csalással kiállított magyarországi útlevelek miatt veszélybe került a magyarok vízummentessége. Van-e valami összefüggés e között és az Orbánt, családtagjai közül párat és szűk körének néhány tagját érintő Magnitsky-beadvány ügyben folyó vizsgálat között?
Közvetlenül nincs, de közvetve nagyon is van. Hiszen a mi beadványunk tartalmát támasztja alá az, hogy kiderült, közel 700 külföldi jutott csalás útján magyar útlevélhez, s ők lehetőséget kaptak amerikai beutazásra,
vízum nélkül, s hogy közülük többen éltek is ezzel a lehetőséggel, sőt, többen itt is maradtak és eltűntek a hatóságok szeme elől. Ugyanis ez is azt bizonyítja, hogy Magyarország veszélyezteti az USA és egyébként az egész NATO biztonságát. Ilyen értelemben egyértelműen van összefüggés a két ügy között.
Február közepén a “Viharfelhők gyülekeznek Magyarország felett” című írásában apokaliptikus jóslatokat fogalmazott meg: „a Fidesz által meghekkelt választási rendszer és a gyenge és szétaprózódott ellenzék miatt nem létező erős ellenfél miatt az emberek számára nem marad más megoldás, mint az utcára vonulni, ahogy azt tették 1956 október 23.án, hogy erővel döntsék meg Orbán hatalmát”. Azóta lezajlott egy választás és kétharmadot szerzett a Fidesz. Ennek ellenére is számít robbanásra?
Még most is tartom az akkori véleményemet – Magyarországon pár éven belül robbanni fog a társadalom. Orbán nem fog békésen négy évet kitölteni, az meg végkép biztos, hogy még egyszer nem fog választást nyerni. Merthogy az utópiának – és ez örökérvényű –, amit Orbán ígér a szavazóinak van egy elkerülhetetlenül bekövetkező negatív végkifejlete: katasztrófába torkoll.
Orbán Houdini, a nagy mágus szeretne lenni, de bármit csinál, az ország adottságai, a gazdaság helyzete, a világban végbe menő gazdasági folyamatok eredményeként nem lesz képes olyan hátteret teremteni, amely biztosítaná, hogy ne jöjjön el az a pont, amikor a rá szavazók rájönnek, becsapták őket.
Mert hiába csinál Orbán bármit, az ígéretei – hogy ő majd felemeli a leginkább rászorulókat – nem teljesíthetők és nem is lesznek teljesítve. A realitások talaján maradva, csak vázlatszerűen: Magyarország tőkeszegény ország, s néhány szellemi terméket leszámítva nem rendelkezik semmivel, ami előre vinné a gazdaságot, tőke nélkül pedig nem lehet előre jutni. Egyre kevesebb a beáramló tőke, s előre modellezhető az uniós források komolyabb csökkenése. Mert ne tévesszen meg senkit az, amit mondanak:
ők nem az ország javára dolgoznak, ők már lemondtak arról, hogy Magyarországot előbbre vigyék.
Saját zsebüket tömendő folyamodnak illegális dolgokhoz, árulnak útleveleket, lopnak, csalnak, hazudnak, kétes hírnevű alakokkal állnak össze, kétes üzleteket kötnek.
Ennek ellentmond, hogy eddig sem csorbították ezek az ügyek a népszerűségüket. Pedig számos, az Ön által emlegetett ilyen kétes, saját zsebes ügyre fény derült…
Egy ideig persze beválik – s ezt az elmúlt évek is mutatják – az ígérgetés, hogy ők lesznek azok, akik a kirekesztetteket, a szegényeket, stb. felemelik – ez magának a populizmusnak a lényege. De eljön az a pont, amikor minden populista vezetőt utolér a sorsa, amikor az emberek tömegei rájönnek arra, hogy becsapták őket, ilyenkor az erős hatalmat felváltja az erős nép – ekkor vannak véres forradalmak. Ha végignézzük Magyarország történelmét, mindig ez történt, amikor a vezető réteg nem tudta kielégíteni a többség minimális igényeit sem.
De az már külön tragédia, hogy Orbánnak jelen pillanatban egyszerűen nincs ellenzéke, a másik oldalon nincs egyetlen egy olyan politikus sem, akiről az emberek azt gondolnák, hogy képes lenne átvenni a hatalmat.
Emiatt nyert Ön szerint Orbán, ráadásul kétharmaddal? És a feltételezett – és egy kis részben már bizonyított – csalások nem játszottak ebben szerepet?
Persze, hogy történtek csalások, ez várható is volt. De egyébként még a legdemokratikusabb választásokon is történnek ilyenek. Orbán persze nem is tartja magát az európai értékekhez. De másutt, például Oroszországban vagy Törökországban még komolyabb csalások voltak, igaz, a mérték nem mindegy. Amúgy ez is olyan, mint a statisztika: ha én hamisítom, akkor az jó statisztika, ha más, akkor hamisított. De Orbán nem emiatt nyert, hanem, mert nem volt vele szemben egyenrangú ellenzéki erő.
Ezek szerint semmi értelme például egy olyan akcióknak, mint a nacionalizmus előretörése elleni küzdelem jegyében május közepén felállított új nemzetközi szervezet, az Unhack Democracy in Europe első projektje, a True Votes Hungary # Tiszta Voks, amelynek célja az április 8-i magyarországi választásokon elkövetett csalások teljes felderítése?
Azt nem mondaná, hogy semmi értelme.
Változtatni persze olyan értelemben nem fog, hogy visszamenőlegesen megmásítja a magyarországi választási eredményeket vagy hogy kikényszeríti a választások megismétlését
– ne legyenek ilyen illúziók senkiben, erre még az Európai Uniónak sincs lehetősége! Annyiban ugyanakkor nagyon jó, hogy ilyen vizsgálat indul nemzetközi szinten is, mivel egy elemét jelentheti az orbáni mozaik összerakásának. Fel kell persze arra is készülnie mindenkinek, aki fellép – Magyarországon vagy külföldön – az orbáni rendszer ellen, hogy megpróbálják majd lejáratni, befeketíteni, megkérdőjelezni személyében is. Arra fognak hivatkozni, hogy mindenki, aki kétségbe vonja a kétharmados többséget, az Magyarországot akarja befeketíteni a világ előtt.
Csak visszautalnék az előbb mondottakra: még az Európai Uniónak sincs olyan mechanizmusa, amellyel kikényszeríthetné bármely kormánytól visszamenőlegesen egy választási eredmény megváltoztatását, ne adj isten új választások kiírását.
Ami pedig az Unhack Democracy Europe célját illeti – látható, hogy világszerte, így Európában is csődöt mondott a globalizáció és a multietnikai társadalmak iránti vágy, azok, akik továbbra is kiállnak ezek mellett az eszmények mellett – hogy úgy mondjam – széllel szemben pisilnek.
Tipikus példa erre Macron: a globalista elveket valló francia elnök megpróbálja egységes politikai, katonai, gazdasági és pénzügyi erővé kovácsolni Európát – eközben azonban Franciaországban a népszerűsége hatvanvalahány százalékról huszonvalahányra zuhant. A globalizáció és multietnikai társadalmi igény csődjére a természetes reakció a populizmus és a nacionalizmus ígérete.
Orbán erre kiválóan ráérzett…
A Frontiers of Freedom által március legelején a Magnitsky- törvény keretében kilenc magyar személy ellen tett bejelentést, azok ellen „akik az elmúlt nyolc évben megsértették az emberi jogokat azáltal, hogy kulcsszerepet játszottak a magyarok és nem-magyarok szabadságnak a korlátozását maga után vonó törvények és szabályok megalkotásában, továbbá korrupciós ügyekben vettek részt/részesültek azok hasznából”:
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke
Lázár János, (a bejelentés idején még) miniszterelnökséget vezető miniszter
Rogán Antal, (a bejelentés idején) a miniszterelnök miniszteri rangú kabinetfőnöke
Polt Péter, Magyarország legfőbb ügyésze
Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
Orbán Győző, Orbán Viktor édesapja
Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége
Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere
Tiborcz István, Orbán Viktor veje
„Ez nem csak Magyarországról szól. Egész Európa számára nagyon fontos ez az ügy. Mert nacionalisták mindenütt vannak és erősödnek… ezek mind-mind veszélyeztetik a közös európai eszméket, vívmányokat” – vallja a szerdán útjára indított, a magyar választások tisztaságát vizsgálni hivatott nemzetközi project, a #TisztaVoks True Votes Hungary ír vezetője. Garvan Walshe a Független Hírügynökségnek adott interjújában szeptemberre ígért eredményeket, bár annyit előzetesen elmondott, hogy az egyes szavazókörök eredményeit alaposabban megvizsgálva nagyon furcsa sémák rajzolódtak ki. „Mi nem a múltért, hanem a jövőért dolgozunk. És azért, hogy tiszta képet kapjunk arról, hogy valójában mi is történt.”, mondja a kérdésre, mit remél attól, ha bizonyítják a csalásokat.
“Szerte Európában felemelkedőben van a nemzeti demagógok új elitje, amely kihasználva a demokratikus rendszerek sebezhetőségét egymás ellen fordít minket országokon belül és nemzetközi szinten egyaránt. Ahol megnyerik a választásokat, nekitámadnak a független igazságszolgáltatásnak, médiának, civil szervezeteknek és bárkinek, aki a hatalmukat veszélyezteti. Azt akarják elhitetni a világgal, hogy mindezt a népük jóváhagyásával teszik” – ez olvasható a szerdán indított honlapjukon. Ezek szerint nem csak magyar jelenségnek tartják a fentieket. Akkor mégis miért pont Magyarország került a célkeresztjükbe?
Azért, mert a mostani választásokkal kapcsolatban számos bizonyítható-bizonyított csalásra derült fény – utaztatások, tömeges szavazatvásárlások, kamupártok stb. –, s amikor mi is megkapartuk a dolgot, találtunk furcsaságokat – ahogy sokan mások is –, például azt, hogy kiugróan magas volt az érvénytelen voksok száma bizonyos szavazókörökben.
Az egyes szavazókörök eredményeit alaposabban megvizsgálva nagyon furcsa sémák rajzolódtak ki.
Miután szerencsére nyilvánosságra hozták az összes szavazókör eredményét, ezeket néhány ismerősömmel még alaposabban elkezdtük vizsgálni.
Konkrétan milyen sémákra bukkantak?
Ezekről addig nem szeretnénk többet mondani, amíg atombiztos bizonyítékokkal nem tudunk előállni. Egyelőre még a munka kezdetén vagyunk, s ahhoz, hogy alaposan, mélységeiben vizsgálódhassunk, több emberre és nagyobb kapacitásokra van szükségünk. Éppen emiatt indítottuk el a #TisztaVoks True Votes Hungary projektet, illetve a #TISZTAVOKS közösségi adománygyűjtést. Célunk az, hogy az összegyűlő pénzből olyan professzionális, teljes munkaidős szakemberekből – a többi között adatelemzőkből, programozókból – álló
nemzetközi csapatot hozzunk létre, amely ki tudja nyomozni, hogy a már napvilágra került esetek és a mi tudomásunkra jutott incidensek egyedieknek számítottak-e, vagy csak a jéghegy csúcsát képezik.
A magyar választásokat vizsgálják, mégis nemzetközi színtéren végzik ezt. Miért lehet ez érdekes és főként fontos a magyarokon kívül mások számára?
Mert ez nem csak Magyarországról szól. Egész Európa számára nagyon fontos ez az ügy. Mert nacionalisták mindenütt vannak és erősödnek. Egyértelműen szembesültem ezzel jómagam is a Brexit népszavazás kapcsán. De említhetném Lengyelországot, Franciaországot, Dániát is akár. Mert ne tévedjünk!
Sokan és sokszor azt állítják, hogy az ilyen nacionalizmus a kelet-európai országok sajátja, de ez egyszerűen nem igaz!
Itt nincs kelet-nyugati különbség, a nacionalizmus erősödése bárhol megtörténhet.
A fenti, nagyon is konkrét példák ezt mutatják. Ezek mind-mind veszélyeztetik azokat a közös európai eszméket, vívmányokat, amelyek a II. világháború után, majd a berlini fal leomlása óta erősödtek a kontinensen.
Mit tudnak elérni? Még ha sikerülne is bebizonyítaniuk, hogy a magyar választásokat elcsalták, az új Országgyűlés már felesküdött, s a tervek szerint az új kormány hivatalosan is feláll még a héten. Visszamenőleg mire számítanak, még ha ki is derül mondjuk, hogy csalás nélkül tényleg nem lett volna meg a kétharmada a Fidesznek?
Mi nem a múltért, hanem a jövőért dolgozunk. És azért, hogy tiszta képet kapjunk arról, hogy valójában mi is történt.
Hiszek abban, hogy ha tiszta képet mutatunk fel, akkor az visszahat a politikára,
arra, hogyan viselkedik a kormány, miként bánnak más országok a magyar kormánnyal, s messze nem utolsó sorban mindez együtt olyan helyzetet képes teremteni, hogy a jövő évi európai parlamenti, majd őszi önkormányzati, illetve a négy év múlva esedékes következő országgyűlési választásokra már tisztább körülmények között kerülhet sor. Ez nem csak Magyarország, a magyarok számára fontos, egész Európa, az európaiak számára is. Mert kell, hogy Európa is előre haladjon, hogy egy uniós tagállam se kérdőjelezhesse meg a másik demokratikus voltát.
Milyen vizsgálatot ígérnek? És mikorra lehetnek meg az első eredmények?
Ami az utóbbit illeti – szeptemberre. A vizsgálat mélysége és kiterjedtsége nagyban függ attól, hogy milyen összeget tudunk összegyűjteni. Mi arra biztatunk minden európait, köztük a magyarokat, hogy ha fontos számukra a demokrácia és az EU jövője, küldjenek a munkánkhoz némi adományt. Hogy nagy szavakkal fogalmazzak:
nemzetközi erőfeszítés eredményeként, európai fókusszal az egész világ javára szeretnénk dolgozni.
Amit ígérünk, az pártatlan vizsgálódás egy nemzetközi csapat részéről, amelynek egyelőre önkéntes tagjai vannak Nagy-Britanniában, Belgiumban és Magyarországon.
Ön eddig is politikai tanácsadással foglalkozott, Brüsszelben, tűzközelben dolgozik, vannak transzatlanti kapcsolatai is. Gondolom, lobbyereje nem kicsi. Kik álltak eddig már Önök mögé?
Egyelőre nem nevezhetek meg konkrét támogatókat, de azt ígérhetem, hogy
lesznek olyan befolyásos európai és más országbeli emberek, akik mögénk állnak.
Lehet, hogy órákon belül akár már neveket is lehet mondani…
Mi a helyzet a magyar kormánnyal? Velük felvették-e a kapcsolatot?
Miután hivatalosan még csak most indultunk, még nem, de tervezzük. Nagyon remélem, hogy támogatni fogják a vizsgálatainkat, hiszen a megosztott ország és a kormánya számára is az lenne megnyugtató, ha feketén-fehéren kiderülne, hogy minden rendben ment. Sajnos azonban a jelek nem ebbe az irányba mutatnak. Hiszen hogyan fordulhat elő, hogy többen szavaztak az ellenzékre, ám a kormánypártok mégis kétharmadot kaptak?
De a magyar kormány ahelyett, hogy nyugodt alkotmányos kereteket biztosítana az ország, a magyarok számára, s nyugtatni igyekezne a kedélyeket,
támadja azokat, akik nem értenek vele egyet, nekimegy a civileknek. Egyszóval nem úgy viselkedik, mintha nem lenne félnivalója.
Az április 8-i magyarországi választásokon elkövetett csalások teljes felderítésére indult nemzetközi kampány Tiszta voks címen, a brit Konzervatív Párt volt biztonságpolitikai szakértője vezetésével. Ez lesz az első kampánya a Garvan Walshe részvételével létrehozott, a nacionalizmus elleni küzdelmet a zászlajára tűző szervezetnek, az Unhack Democracy Europe-nak. A csapat állítása szerint hiteles forrásból több csalásra is fényt derítettek, s állítják, hogy emiatt nyert csak kétharmaddal a Fidesz. Crowd funding kampánnyal forrásokat is gyűjtenek a munka folytatásához.
Garvan Walshe és csapata, az eddigi vizsgálatok alapján egyebek között olyan mozzanatokat tart bizonyítottnak-bizonyíthatónak, mint az ukrán-magyar kettős állampolgárok tömeges utaztatása kistelepülésekre; a szavazatok célzott érvénytelenítése olyan területeken, ahol a helyi választási bizottságban csak Fideszes tagok ültek; a tömeges szavazatvásárlás a hátrányos helyzetű térségekben; kamupártok létrehozása a szavazók megtévesztésére; s végül, de nem utolsósorban a Nemzeti Választási Iroda honlapjának összeomlása a választások napján (bár – teszik hozzá – az NVI tagadja, mint állítják, a szavazatszámláló rendszer is meghibásodhatott).
Április 8. óta vizsgálják a választási eredményeket a választás tisztasága szempontjából. A Kúria döntése az ukrán-magyar kettős állampolgárok szervezett buszoztatásáról és a
kutatásaik eddigi eredményei arra utalnak, hogy komoly rendellenességek történtek, így a Fidesz-KDNP abszolút többsége veszélyben lehet
– állítják, hozzáfűzve: céljuk nem csak ennek a folytatása, a családok hálójának a felderítése, hanem az is, hogy nagyobb figyelmet kapjon, ami történt. Mint rámutatnak: a magyar ellenzéki sajtó már beszámolt ezekről a súlyos kifogásokról, a világsajtó azonban még nem. Ugyanakkor úgy látják, hogy a nemzetközi visszhang elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy külföldről is nyomást lehessen gyakorolni a magyar kormányra.
Pedig – mint Garvan Walshe állítja:
“Európai polgárokat csaptak be demokratikus jogaik gyakorlása közben. Ez nem csak Magyarország problémája, hanem Európáé is.”
Hozzáteszi: a kérdés az, hogy egyedi esetről van-e szó, vagy ez egy rendszerszintű jelenség. „Ahhoz, hogy választ kapjunk erre, nagyon alaposan meg kell vizsgálni szavazókörönként a nyilvánosságra hozott eredményeket.
Amit eddig találtunk komoly kérdéseket vet fel Orbán abszolút többségének legitimitásával kapcsolatban” – fejtette ki.
A választási adatok további, részletes elemzéséhez adománygyűjtő kampányt indítanak (gofundme.com/tisztavoks), merthogy komoly terveik vannak.
A befolyó összeget arra szánják, hogy meggyőzzék az Európai Parlamentben a politikusokat, indítsanak vizsgálatot az április 8-ai választásokról.
Ezen túl fel akarnak venni egy nemzetközi es magyar szakemberekből álló csapatot, amely el tudja végezni az eredmények hitelességének további vizsgálatát. Ehhez független programozókra, politikai- és adatelemzőkre van szükségük. Végül, de nem utolsósorban a nemzetközi sajtó segítségével el kívánják juttatni a híreket az igazságról Európába és az Amerikai Egyesült Államokba.
A #TisztaVoks az első kampánya az Unhack Democracy Europe-nak (unhackdemocracy.eu). A nacionalizmus ellen küzdő szervezetet dr. Garvan Walshe, a brit Konzervatív Párt volt biztonságpolitikai szakértője alapította. Az Unhack Democracy Europe (unhackdemocracy.eu) egy nacionalizmus-ellenes platform, amit Garvan Walshe ír politikai stratéga, a korábban a brit Konzervatív Párt nemzetbiztonsági és nemzetközi biztonságpolitikai tanácsadója alapított. A csapat tagja Farkas Eszter, a Magyar Tudományos Akadémia fiatal kutatója, a kérdőíves kutatás, a Big Data és az empírikus politikatudományi kutatások szakértője.
Izrael szép ajándékot kapott az Egyesült Államoktól: a zsidó állam fennállásának 70. évfordulójára Washington Jeruzsálembe, mint az újonnan elismert fővárosba költözteti nagykövetségét. Annak avató ünnepségére nagyszabású fogadást ad az izraeli külügyminisztérium, és ezen – sajtójelentések szerint – Magyarország nagykövete is részt vesz. Az amerikai döntés megosztja a világot – s magát az Európai Uniót is.
Négy európai uniós diplomáciai képviselő is jelen lesz a Jeruzsálembe átköltöztetett amerikai nagykövetség avatása alkalmából az izraeli külügyminisztérium által szervezett fogadáson – jelentette a Times of Israel. 86, Izraelbe akkreditált külföldi nagykövetet hívott meg a minisztérium, közülük negyven fogadta el a meghívást, egyebek közt a magyar, az osztrák, a cseh és a román.
A többi uniós tagállam nemet mondott, azzal az indokkal, hogy a részvétel nem illeszkedik a közös döntésbe,
amelynek értelmében csak akkor hajlandók elismerni Jeruzsálem státuszát, ha a palesztinokkal sikerrel lezárják az ezzel foglalkozó tárgyalásokat.
Mint az ATV tudósításából is kiderült, az EU eredetileg egy, a franciák által kezdeményezett közös nyilatkozatban ellenezte volna, hogy az Egyesült Államok hétfőn felavatja és Jeruzsálembe költözteti a nagykövetségét. Diplomáciai források szerint a tervezet a többi között azt szögezte le, hogy Jeruzsálemnek mind Izrael, mind Palesztina fővárosának kell lennie; történelmi város végleges státuszáról tárgyalni kell; s végül, hogy
az EU-tagállamok nem követik Amerikát, és nem fogják áthelyezni nagykövetségüket Jeruzsálembe.
Pénteken azonban Magyarország, Csehország és Románia bejelentette, hogy kifogásolja a nyilatkozatot, s ezzel lehetetlenné tették annak közzétételét.
A fenti sajtóértesüléseket Magyarország izraeli nagykövete vasárnap késő délután megerősítette. Az MTI-nek nyilatkozva Nagy Andor közölte: „Az európai uniós tagállamok közül négy nagykövet, Magyarország, Csehország, Románia és Ausztria nagykövete vesz részt a fogadáson, amelyet a külügyminisztériumban Benjámin Netanjahu és felesége ad az Izraelbe akkreditált nagyköveteknek abból az alkalomból, hogy az Egyesült Államok hétfőn megnyitja jeruzsálemi nagykövetségét”. Hozzátette: Magyarország, Csehország és Románia Brüsszelben sem értett egyet azzal, hogy az Európai Unió egységesen elítélje az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költözését”.”
Egyelőre nem született döntés arról, hogy esetleg Magyarország is Jeruzsálembe költöztetné jelenleg Tel-Avivban működő nagykövetségét. A magyar álláspont nem változott, továbbra is a kétállami megoldás hívei vagyunk” – szögezte le a nagykövet.
Az amerikai nagykövetség költözését Izrael Állam hivatalos megalakulásának a hetvenedik évfordulójára időzítették.
Hírek – és a Reuters minapi összeállítása – szerint Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök áprilisban arról beszélt, hogy
legalább féltucat ország komolyan fontolgatja, hogy követi az Egyesült Államok példáját. Néven azonban nem nevezte őket.
Amit tudni lehet: márciusban A guatemalai elnök bejelentette, hogy két nappal az USA után, május 16-án ők is költöztetik a diplomáciai képviseletüket Jeruzsálembe.
Közben az Egypt Today április közepén arról írt, hogy három ország jelezte, hogy Jeruzsálembe költözteti a diplomáciai képviseletét. A három ország – legalábbis a lap szerint – a Guatemala, Honduras és Románia lenne. Ugyanakkor a Times of Israel április végén már arról írt, hogy Csehország háromlépcsős tervet készített az átköltöztetésre. Némi kétség azért övezi ezt a tervet, mivel azt a korlátozott hatalommal rendelkező elnök jelentette be, az ország vezetése pedig megosztott a kérdést illetően.
Ami viszont biztos: tavaly decemberben 128 ország igennel szavazott arra az ENSZ Közgyűlése által voksolásra bocsátott – nem kötelező érvényű – határozatra, amely felszólította az Egyesült Államokat, hogy vonja vissza a Jeruzsálemet, mint izraeli fővárost elismerő döntését. Összesen 9 tagország szavazott a határoz ellen, 35 távol maradt, 21 pedig nem adott le voksot. Nemmel szavazott az Egyesült Államok és Izrael mellett Guatemala, Honduras, Togo, Mikronézia, Nauru, az óceániai Palau és a szintén óceániai Marshall-szigetek.
Szintén foglalkozott az amerikai lépéssel Ferenc pápa, aki a hagyományos karácsonyi Urbi et Orbi (a városnak és a világnak) szóló üzenetében, tavaly karácsony első napján békét sürgetett Jeruzsálem városa és az egész Szentföld számára: a párbeszéd újraindítását szorgalmazta, hogy tárgyalásos úton eljussanak a nemzetközileg elismert kétállami megoldáshoz.
A Szentföldön növekvő feszültségek alatt a pápa arra utalt, hogy Donald Trump a nemzetközi nyomás ellenére nemrég elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának.
Ammán, 2017. december 7. Palesztin szimpatizánsok. (MTI/EPA/Mohamed Szaber)
Már az amerikai elnök beszéde előtt elszabadultak az indulatok a Közel-Keleten. Szaúd-Arábiától Törökországig minden térségbeli állam felszólította Donald Trumpot, hogy ne tegye meg ezt a lépést. Mahmúd Abbasz, palesztin elnök az erőszak kiterjedésére figyelmeztetett. A szélsőséges palesztin szervezet, a Hamasz háromnapos „haragot” hirdetett meg.
A tüntetéseken amerikai és izraeli zászlókat valamint Donald Trumpot ábrázoló képeket égettek.
Az Iszlám Együttműködés Szervezete pedig egy héttel Trump bejelentése után rendkívüli tanácskozást hívott össze, amelynek a zárónyilatkozata Jeruzsálem keleti részét Palesztina fővárosának nyilvánította, és arra kérte a világ országait, hogy ők is tegyenek így.
Ahogy korábban elemzésünkben is írtuk, ez a döntés alapjaiban rendezheti át az Egyesült Államok közel-keleti kapcsolatrendszerét, és jelentheti egyben a “hagyományos partnerek” elvesztését is.
„A most felesküdött kormány ugyanazt a hibát látszik elkövetni, mint az egymást követő Gyurcsány-kormányok, amelyek azt gondolták, hogy a gazdaság fenntartható növekedési pályáját 4 százalék körüli egyensúlyi növekedésre lehet állítani, és tették ezt mesterséges élénkítéssel” – von egy érdekes párhuzamot Mellár Tamás, független parlamenti képviselő, közgazdász, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke. A FüHü őt is megkérdezte arról, szerinte milyen gazdaságpolitika várható a 4. Orbán-kormánytól. Bod Péter Ákos volt jegybankelnök szerint a célok nem reálisak, Karsai Gábor, a GKI vezérigazgató-helyettese szerint pedig folytatódni fog az egyközpontú magyar modell további kiépítése.
„A jövő terhére folytatott gazdaságpolitika az összes eddigi Orbán-kormányra jellemző volt, s ez várható a negyediktől is” – véli Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese. Az eddigi Orbán kabinetek gazdaságpolitikáján végigvonul az egycentrumú magyar modell kiépítésére való törekvés, aminek lényege a független intézmények jogi és személyi függésen alapuló „bedarálása”, a piaci verseny korlátozása, a vállalati tulajdonviszonyok lojalitáson alapuló átrendezése. Ugyanakkor a gazdaságpolitika egésze nem teljesen folytonos. Például a költségvetési politika szigorában 2010-ben a retorika más volt, mint a tettek. Nem volt ugyanis igaz, amit 2010-ben a hatalomátvételkor az új kormány sulykolt a rettenetes örökölt állapotokról, az államháztartási hiányról, s hogy ők teremtették meg az egyensúlyt. Hiszen a Bajnai-kormány már egy erősen javuló gazdaságot adott át, miközben a magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosításával az Orbán-kormány kezdett nagy költekezésbe.
Ez egyben látványos példája is volt a jövő már említett felélésének.
Ám amikor kiderült, hogy így nem tudjuk teljesíteni a túlzott deficiteljárás megszűntetésének – s ezzel az EU-transzferekhez való hozzájutásnak – a feltételeit, akkor villámgyorsan irányt váltottak, és az államháztartási hiány és a GDP-arányos államadósság csökkentését tűzték a zászlajukra.
Karsai szerint azonban ezen belül is van egy hullámzás az egymást követő Orbán-kormányok irányvonalában. Így bár nagy eredmény, hogy a hiányt évek óta jóval a GDP 3 százaléka alatt tartják, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a jelenlegi „aranyidőszakban” a jól teljesítő tagállamok deficitje sokkal kisebb, sőt, nem egy többletet produkál.
Idén várhatóan a magyar deficit lesz a harmadik legnagyobb az EU-ban,
s az is ritkaságszámba megy, hogy 2017-hez képest várhatóan emelkedik a hiány. Holott fel kellene készülni az előbb-utóbb elkerülhetetlenre, a nemzetközi kamatok emelkedésére, a konjunktúra romlására, az EU-transzferek mérséklődésére. A választási megfontolások azonban felülírták az anticiklikus gazdaságpolitikát. Ez a nehezebb időkben fog visszaütni, amikor már alig lesz mód a költségvetési lazításra.
Ami a várható gazdaságpolitika legfontosabb vonásait illeti, Karsai úgy véli, hogy
folytatódni fog az egyközpontú magyar modell további kiépítése.
Ez éppen úgy jelenti a független intézmények elleni offenzíva folytatását, mint az igazságszolgáltatás átszervezését, az elzárkózást az Európai Ügyészséghez való csatlakozástól, vagy a piaci verseny további korlátozását. A versenyképesség folytatódó romlása, az EU-val való viszony kiéleződése, az EU-támogatások 2020 utáni csökkenése azonban nagy kihívást jelent e politika fenntarthatóságával kapcsolatban.
Az már most látszik, hogy a miniszterelnök nagy hangsúlyt helyez a növekedésre.
„Sajátos módon” már előre bejelentette, hogy olyan gazdasági miniszterrel akar együtt dolgozni, aki garantálja a ciklus ideje alatt a 4 százalék feletti növekedést. „S érdekes módon, hirtelen módosultak a prognózisok, a Brüsszelnek benyújtott konvergencia programban már ez szerepel”.
Pedig Karsai szerint több komoly akadálya is van az ilyen dinamika elérésnek. Kihívást jelent a versenyképesség, amelynek romlása hosszú ideje, több mint másfél évtizede tart. Láthatóan kiéleződött a viszony az Európai Unióval. Komoly esélye van annak, hogy 2020 után nemcsak a Brexit és az új uniós prioritások miatt, hanem a mindinkább többsebességessé váló EU miatt is csökkenni fognak EU-források, ami azt jelentheti, hogy az európai jogrenddel szembemenő, az euróövezetből kimaradó országok az eddigiekhez képest érzékeny veszteséget szenvednek.
„A racionális persze az lenne, ha a kormány módosítana az uniós politikáján”
– mondja Karsai.
A kormány látszólag nem nézett szembe azzal, hogy milyen meghatározó szerepet játszottak az uniós támogatások az elmúlt években a magyar gazdaság növekedésében, „a konvergenciaprogram összefoglaló fejezetében erről gyakorlatilag egy szó nincs, igaz, később a részletező fejezetben egy kevés már igen” – mutat rá a gazdaságkutató. Holott e transzferek fontosságát a GKI és a KPMG két évvel ezelőtti, a Miniszterelnökség számára készített közös tanulmánya is kimutatta, jelesül, hogy ezek nélkül a magyar gazdaság nem is növekedett volna.
Az EU-források pótlásának a lehetőségét azonban keresni kezdték.
Az MNB már hirdetni kezdte a „nyilván a kormánnyal közösen kitalált” hitelezési boomot;
a több mint egy évtizeden át évente kétszámjegyű vállalati és lakossági hitelkihelyezés-növekménnyel nyilván a mérséklődő uniós forrásokat gondolják kiváltani.
Ám középtávon nagyon kockázatos és egyben aligha lehetséges ezzel az eszközzel élénkíteni. A magyar tulajdonú – az állami vagy a kormányzó pártokhoz közelállók tulajdonában lévő – bankoknál van erre elvileg a leginkább esély, ugyanakkor éppen ezeknél a legnagyobb annak a veszélye is, hiszen a szubjektív szempontok felülírják a felelős hitelezést, ami nagyon súlyos következményekkel járhat.
A hitelezés megugrása mellett a termelékenység és a versenyképesség növelését is feltételezné a tartós 4 százalék feletti növekedési cél elérése, ám
az üzleti környezet valójában csak a „lojális vállalatok” számára „kiszámítható”.
Emiatt sok cég óvatos, nem mer nagyra nőni, hacsak nincsenek kormányzati kapcsolatai, nehogy felkeltse maga iránt az érdeklődést. A külföldi tőke pedig csak rohamosan növekvő állami támogatás mellett hajlandó a befektetésre. Nincs igazi piaci verseny, ami visszafogja a hatékonyságot – említ még egy problémát Karsai Gábor, a GKI vezérigazgató-helyettese.
Egy érdekes gazdaságpolitikai párhuzam: Gyurcsány és Orbán
MTI Fotó: Beliczay László
„Ha valamihez hasonlítani lehet az előttünk álló időszakot, akkor a 2002-2008-assal lehetne összevetni: a most felesküdött kormány ugyanis ugyanazt a hibát látszik elkövetni, mint az egymást követő Gyurcsány-kormányok, amelyek azt gondolták, hogy a gazdaság fenntartható növekedési pályáját 4 százalék körüli egyensúlyi növekedésre lehet állítani, s tették ezt mesterséges élénkítéssel. A Fidesz most valami hasonlót tervez, hiszen egyszerűen nincsenek meg egy ilyen dinamikának a reálgazdasági forrásai” – von egy első hallásra meghökkentőnek tűnő párhuzamot Mellár Tamás, független parlamenti képviselő, közgazdász, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke. Hozzáteszi:
a mesterséges élénkítés nyomán akkor is – késleltetetten, pár év múltán – jelentkeztek az egyensúlytalansági feszültségek,
amelyek utóbb komoly nehézségeket okoztak. Most is az lesz, ha a magyar gazdaságban meglévő 1,5-2 százalékos potenciális növekedési ütemet mesterségesen 4 százalék körülire pörgetik fel.
Pedig ezt akarják, Mellár Tamás szerint is a növekedés az új kormány kiemelt gazdaságpolitikai célja, ehhez próbálnak forrásokat hozzárendelni, azzal is számolva, hogy az uniós támogatások mérséklődni fognak, ám bízva abban, hogy nőni fog a versenyképesség és a termelékenység, s e mellett jelentősen – két számjegyű mértékben, 15 százalék körüli ütemben – bővítenék a hitelállományt.
„Ez a gazdaságpolitika lényegét tekintve új a megelőző két kormányzati periódushoz képest, s új az első – 1998-2002 közötti – Orbán-kormányéhoz képest is” – szögezi le Mellár, hozzáfűzve: ez még akkor is így van, ha Matolcsy György, még nemzetgazdasági miniszterként évi 7 százalékos dinamikát vizionált, ám akkor ez nem vált deklarált kormányzati céllá. Most azonban úgy tűnik, hogy az uniós támogatásoktól függetlenül akarják 4 százalék körüli növekedési pályán tartami a gazdaságot, ami
„veszélyes és hosszabb távon mindenképpen rontja az egyensúlyt”
– mondja. Szerinte rövid távon ilyen veszély azonban nem fenyeget, mivel a külső egyensúly, a folyó fizetési, illetve a külkereskedelmi mérleg nagyon jó állapotban van. Ugyanakkor az államadósság csökkenő tendenciája rövid távon is megkérdőjelezhető, s ami még fontosabb, felpöröghet az infláció, amely az elkövetkező időszakban valószínűleg meghaladja majd a 3 százalékot,
„még akkor is, ha a Központi Statisztikai Hivatal majd próbálja úgy számolni, hogy ne legyen olyan magas”.
Mellár mindenesetre azt mondta, hogy tájékozódni fog, hogyan zajlik az infláció számítása napjaikban.”
A gazdaságpolitika a növekedési ütem magasan tartása érdekében nagy szerepet szán a lakossági és a vállalati hitelezés felpörgetésének, erre vonatkozóan van is a Magyar Nemzeti Banknak egy tanulmánya, amely szerint a 4 százalékos növekedéshez 12-15 százalékos hitelbővítésre van szükség. Habár a válság nyomán alaposan lecsökkent hitelállomány, ezért növelésére Mellár szerint is tényleg van tér, ám félő, hogy ha erőltetik, akkor nem csak a hitelképesek, hanem a jövedelmezően gazdálkodni képtelenek is szép számmal fognak kapni kölcsönöket, miként az megtörtént a 2008-as válság előtt is. Ráadásul most történelmileg alacsonyak a kamatok – hívja fel a figyelmet egy újabb reális kockázatra, a kamatok várható emelkedési trendjére a szakértő.
További akadályt lát a munkaerő-hiányban, illetve a termelékenységnövekedés gyengélkedésében – ez utóbbi nálunk az elmulasztott technikai-technológiai fejlesztések miatt az elmúlt nyolc évben 2 százalék körüli volt csupán, miközben például a környező, volt szocialista országokban 15-20 százalékos ütemet értek el.
Mellár szerint mindenesetre
a gazdasági nehézségek 1-1,5 évig nem nagyon fognak élesen jelentkezni.
„A kormány ülhet a babérjain, mivel a feltételek és a mutatók egyaránt jók, a gazdaságot az előre kiosztott uniós támogatások még pörgetik. A negatív következmények majd csak később jelentkeznek, első lépésben a munkaerőhiány és az infláció képében, de utána kumuláltan fognak jelentkezni az egyensúlyi feszültségek” – mondja.
Lehetnénk sikeresek, de csak piaci verseny mellett
Fotó: Wikipedia
Nem számít gazdaságpolitikai fordulatra az előző orbáni ciklusokhoz képest Bod Péter Ákos egyetemi professzor, aki szerint fordulatot az jelentene, ha a kormány a verseny felé fordulna. Erre nem lát sok esélyt, hiszen a kormányerőknek fel kellene hagyniuk az eddigi tételeikkel, hogy a tőkepiac csupa spekuláció és eltőzsdézés, vagy, hogy a külföld tőkés kizsákmányolja a magyarokat, és a legjobb, ha a politika csúcsán döntik el a folyamatokat. De mégis lesz új a gazdaságpolitikában, mivel elkerülhetetlenül diktálni fognak a meg nem oldott feladatok, egyebek között az oktatás és az egészségügy területén, az ország területi és társadalmi szétszakítottsága miatt, a súlyosbodó demográfiai helyzet nyomán. Mindezekre nem megoldás az, hogy Orbán továbbra is erősen kézben akarja tartani a gazdaságot.
De láttunk már olyat – tette hozzá a volt ipari miniszter, később jegybankelnök – hogy a szerkezeti gondokra a gyorsítás („uszkorenyije”) volt az első megoldási kísérlet.
Bod az elemzők többségéhez hasonlóan, komoly akadályokat lát az évi 4 százalékos, sőt e feletti bővülési ütem elérése útjában. A Brüsszelnek benyújtott konvergenciaprogramból nagyon sok minden látszik – mondja, megjegyezve, hogy
„az azért nincs igazán rendjén, hogy az Európai Unió ilyen részletezésű gazdaságpolitikai tervet kap, ám a magyar választóknak semmilyen információt nem adtak április 8-a előtt”.
A konvergencia-programba beállított több éves 4 százalékot meghaladó növekedési ütem elérése nem lehetetlen, de roppant valószínűtlen. Az kellene hozzá, hogy az utóbbi néhány év rendkívül kedvező nemzetközi konjunkturális viszonyai fennmaradjanak.
Maga a kormánydokumentum továbbra is alacsony nemzetközi kamatszinttel, folyamatosan bővülő világkereskedelemmel, stabil euró-forint árfolyammal, 60 dollár alatti kőolajárral számol. Ugyanakkor a nemzetközi feszültségek éleződése nyomán már megkezdődött a nemzetközi olajár emelkedése, és a korábbi pénzügyi viszonyok elmúltával növekedésnek indultak a kamatok. A program a további évekre is kivetíti a mai erős európai növekedést, holott a gazdaságok ciklikus természete miatt elkerülhetetlenül jön bizonyos korrekció, amely nyomán lendületet veszít a növekedés. Az pedig nem világos a mai demográfiai folyamatok ismeretében, hogy
honnan jönne az 1-2 százalékos hazai foglalkoztatásbővülési ütem.
„Úgy tűnik, az államapparátus minden olyan számot beleírt a konvergenciaprogramba, amelyek megvalósulása esetén teljesülhetne Orbán nyolc évvel ezelőtti ígérete, hogy tíz éven belül egymillió munkahelyet hoznak majd létre; de a tényleges teljesüléshez az kellene, hogy tartósan dübörögjön a gazdaság, itthon maradjon a munkaerő, és százezrek kerüljenek be a magángazdaságba, hatékonyan és termelékenyen” – mutat rá Bod Péter Ákos. A FüHü-nek adott korábbi interjújában már kitért erre, mondván: „a Bajnai-kormány alatt kidolgozott foglalkoztatási akció („Út a munkához”) , majd a Fidesz 2010-es győzelme után nagy lendületet vett közmunkaprogram adekvát válasz volt az akkori helyzetre, a tartós munkanélküliség riasztóan nagy mértékére, ám ez a munkaerőpiaci megoldás elérte a korlátait, sőt, mára már a növekedést gátoló tényezővé vált. Az egyébként mobilizálhatóvá tehető negyedmillió ember döntő hányada nem tud továbblépni, és munkavállalóként belépni a munkaerőpiacra. Innováció kellene arra, hogy az így megmozgatott embereket hogyan lehet beterelni vagy a képzési rendszerbe vagy pedig a munka világába.”.
Az egymillió munkahely tíz év alatt Bod szerint ugyan elvben lehetséges, de igen kis valószínűséggel bekövetkező pálya. Bár – fűzte hozzá ironikusan – esetleg
„a Központi Statisztikai Hivatal addig oszt és szoroz, amíg meg nem lesz a bűvös egymilliós szám”.
„A célok mindenesetre egyszerűen nem reálisak, így valószínűleg most is az fog történni, ami korábban is: mást mondanak és mást csinálnak majd”” – állítja.
Az elmúlt orbáni kormányciklusok alapján nem látszik annak tényleges esélye, hogy a 4. Orbán-kormány ideológiai fordulatot elkövetve felfedezné magának a piaci versenyt, mint hajtóerőt. Pedig a verseny által kikényszerített nyomások nélkül nem várható a versenyképesség növeléséhez elengedhetetlen termelékenységjavulás. Félő, hogy
folytatódik a piaci versenyt korlátozó, fékező gyakorlat, és az új technológiák és eljárások bevezetését övező szkepszis.
A közbeszerzések gyakorlata, az állami egyedi döntések sora jelzi az állami versenykorlátozás elterjedtségét. Ha ez a felfogás megváltozna, az hatalmas fordulatot jelentene, ám a kormány névsorából és Orbán megnyilatkozásaiból ilyennek jelét sem látja Bod Péter Ákos, aki úgy fogalmaz: „ez a konvergencia-program így mechanikusan kivetített vágy, ami nem ad támpontot a kormány tényleges szándékaihoz, papíron hozza ki az ideális végállapotot”.
„Kilépek az országos színtérre, mert a romák érdekében ki kell lépjek” – mondta a Független Hírügynökségnek Ács roma származású polgármestere. Lakatos Béla országjárásba kezd, helyi szövetségeket keresve. Szeretné megismerni a helyi romák problémáit, mert vallja, hogy ezek összességéből állnak össze az országos szintű problémák. A Farkas Flórián-féle szervezetet legyűrő összefogás sem kizárt. Korábbi tervével ellentétben mégsem mondott le polgármesteri posztjáról, mert így többet tehet a közösségért.
„A szabadságom terhére indulok országjárásra – hosszú ideje nem vettem ki szabadságot, a napok így jócskán felgyülemlettek” – szögezi le a beszélgetés során Lakatos Béla, mielőtt bárki azzal támadná, hogy polgármesteri teendőit elhanyagolva kezd országjárásba. Hozzátette: van alpolgármester, aki viszi majd a folyó ügyeket, Magyarország pedig nem olyan nagy, hogy ne tudna gyorsan hazamenni, ha a helyzet úgy követeli meg. Különben is, a nyári időszak nem sűrű, s jelenleg nincsenek olyan kardinális ügyek, amelyek miatt feltétlenül ott kell mindig lennie.
Jövő hétfőn van egy fontos dolga, de legkésőbb kedden megkezdi az országjárást. Pontosabban – teszi hozzá –, ha le tudja szervezni, hogy a helyi polgármester fogadja, akkor akár már csütörtökön-pénteken belevág.
Ugyanis nem csak órákat, s még csak nem is egy-egy napot szán egy kisebb körzet bejárására, több napos utakat tervez, kell elegendő idő a megfelelő tájékozódásra és tájékoztatásra.
Amit úgy képzel el, hogy a helyi polgármesterrel tárgyal (így, hogy maradt polgármester, könnyebben el tudja érni, hogy fogadják, bár azzal is tisztában van, hogy sokan nem igazán partnerei a küzdelemben a roma felzárkóztatásért), valamint a civil, a jogvédő szervezetek helyi embereivel, s magukkal a roma lakosokkal is. Szeretné megismerni, a helyi romák hogyan látják a jövőjüket, az életüket, magát a rendszert, megtudni, miért lehetett súlya a kormány által osztogatott 10 ezer forintnak, hogyan hathatott a migránsozás, stb.
„A helyi problémákat kell megismerni, hiszen ezekből adódnak össze az országos szintű problémák.”
Ehhez a – Momentum által egyébként támogatott – munkához szövetségeseket keres, országosan és helyben is. Ami az előbbi illeti, már tárgyalt több polgármesterrel, olyanokkal, akik partnerei lehetnek a romák melletti kiállásban, a gondolkodás megváltoztatásában, az áldatlan állapotok megszüntetésében, a mélyszegénység, a szegregáció felszámolásában. „Sok helyen működik például szegregált iskola, s azt ugyan sikerült elérni, hogy döntés van ezek felszámolásáról, ám az EMMI fellebbezése miatt ez nem történik meg. De mi ismét bíróságon fogjuk érvényesíteni az igazunkat” – mondja Lakatos, aki hozzáteszi:
„A kormány mintha közvetlenül is fenn szeretné tartani a szegregációt, s ebben a katolikus egyház asszisztál is”.
Sokan – inkább a kisebb települések vezetői – már jelentkeztek nála, jelezve, hogy szívesen beszállnak a munkába. „Lehet, hogy felélesztjük azt a fajta szövetséget, amiből korábban visszatáncoltunk” – utalt a korábbi együttműködésre, hozzátéve: ez nem csak a polgármesterekre, hanem a roma képviselőkre is vonatkozhat. Egy biztos – tette hozzá –:
„Farkas Flórián romanyúzó szövetségét le kell gyűrni, ezt pedig csak helyben lehet”.
Elismeri, hogy országosan nagyon nagy munka áll előtte és szövetségesei, partnerei előtt, s abban is biztos, hogy sokaknak nem fog tetszeni, amit csinálnak, lesznek, akik például a kiskirályságukat érzik majd általa veszélyben. Ez azonban őt nem tántorítja el.
Annak pedig kifejezetten örül, hogy bemutatkozhatott a május 8-i Kossuth téri tüntetésen, ahol – a közvetítéseknek is hála – nagyon sokan hallhatták a beszédét, ismerhették meg céljait. A beszéd után rengeteg üzenetet kapott – „kaptam hideget és meleget is” – , szép számmal jelentkeztek településekről emberek, hogy szívesen segítenének. A sok üzenetből az is kiderült, hogy sokak számára reményt adtak.
„A bizalom, amit belém fektetnek kényes dolog, nem élhetek vele vissza. Kötelességem tehát végig csinálni, amibe belefogtam” – vonta le a tanulságot.
Akár egyébként szimbolikus is, hogy jó eséllyel elsőként Fájon kezdi az országjárást Lakatos, azon a borsodi romák-lakta településen, amely arról híresült el, hogy a Fidesz 99 százalékos szavazati aránnyal győzött az április 8-i választáson.
Nem csak ott, hanem országszerte azt szeretné megtudni, hogyan fordulhatott elő, hogy a romák számára tulajdonképpen egyetlen párt létezett a mostani választáson, a Fidesz; szeretné megérteni, miért állt a romák zöme a Fidesz mellé.
Mégis maradt polgármester
Lakatos Béla a választások után a Független Hírügynökségnek adott interjújában megerősítette, hogy le szándékozik mondani polgármesteri posztjáról. Mint akkor nagyon csalódottan mondta: „…az embernek végig kell gondolnia, hogy ma Magyarországon nem értékelik a teremtő munkát. Sokkal hatásosabb az álhírekkel teletűzdelt kormánypropaganda”. Ám mégis meggondolta magát, legnagyobb részt azért, mert nagyon sokan biztosították támogatásukról, még aláírásgyűjtés is indult a Facebook annak érdekében, hogy maradásra bírják. Igaz, az ellentábor is hallatta a hangját – még egy kisebb demonstrációt is tartottak az egyik testületi ülésen. A másik érv a maradás mellett éppen az volt, hogy polgármesterként többet tehet a romákért, mint ha lemondana. S végül, a Momentum is maradása mellett foglalt állás, mondván: szakmailag nem tenne jót sem neki, sem az ügynek, ha lemondana.
„A szívemben magyar, a fejemben holland vagyok” – vallja Simon Wintermans holland üzletember, aki 52 évéből 22-őt már Magyarországon élt („Magyarországon migráns vagyok”), s aki már évek óta részt vesz a kormányellenes tüntetéseken, de beszédet először az április 15-i pécsi tüntetésen mondott, s először szervez: május 6-ára, anyák napjára. De „most, hogy ismét ellopták a választásokat, már nem maradt más választásom. Nem azért, mintha jobban tudnám, mit kellene tenni, hanem azért, mert látom, hogy sokakban egyszerűen nincs meg a szükséges bátorság a szükséges lépések megtételéhez.” „Amikor egy puha vagy kemény diktatúra uralkodik, akkor az emberek vigyáznak arra, mit mondanak, mit tesznek… a II. világháborúban a hollandok zöme megpróbált tovább élni, anélkül, hogy bajba keveredjen”. Magyarországon azonban erősebbek ezek a reflexek. Civil kurázsi kell, a nulláról kell indulni. Az embereknek, „mint egykor a néptanítóknak, úgy kell járniuk az országot. El kell juttatniuk a valós információkat, akihez csak lehet. Beszélgetni kell” – mondja.
Nagyon érdekes a közösségi oldalon a nyitóképe. Dominál egy békét és nyugalmat árasztó, a kisfiával közös, tandemkerékpár-túrás kép, amit megtör a baloldalon egy kockaalakú kis portrékép, Ön katonai egyenruhában. Mit akar ezzel üzenni?
Ez nem is akármilyen egyenruha, hanem egy szovjet katonai zubbony és a jellegzetes tányérsapka. A képet tiltakozásként tettem fel, mégpedig április 9-én. Nem az egykori Szovjetunió iránti szeretetből, hanem felhívásként,
fel szeretném arra hívni a figyelmet, hogy újra Szibéria felé tart az ország.
Számomra szimbolikus a két kép együtt: az idillt árasztó és a katonai elem riasztó ellentétefelkavaró. Hogyan és mikor készültek a képek?
A kerékpáros kép vagy három éve készült, az akkor négy éves Samu fiammal tettük meg a két európai kulturális főváros – a cseh Plzeň és a belga Mons – közötti utat, egy apa-fia program keretében Európa egy részét szeltük át. Nagyon szép út volt, nagyon büszke vagyok a fiamra – akivel ott barátokká is váltunk –, hogy végigcsinálta. A másik kép régen, 1988-ban, még a gorbacsovi szovjet érában készült. A transzszibériai Expresszel utaztam Moszkva-Peking-Moszkva útvonalon. Irkutszk környékén egy orosz hadnagy szállt fel a fülkébe…sok-sok vodkát rejtett a bőröndje. Ahogy lement a nap, elkezdtünk inni, s amikor már lefekvéshez készülődtünk, gondoltam, vicces lehet, ha felpróbálom az egyenruháját. Megengedte, sőt, le is fényképezett, vakuval készült a fotó. Ezt már önmagában is viccesnek tartottam, ám még viccesebb történet követte: utazásom után tíz nappal kellett bevonulnom a holland hadseregbe, s ott orosz nyelviskolába küldtek. Ne feledje, ekkor még állt a berlini fal – ez pedig a vadásztrófeám lett. De április 8-a óta azt érzem, hogy ismét Szibéria felé indultunk el.
Ahogy hallgatom a szavait, többes szám első személyben beszél. Magyarnak tartja magát?
Már 22 éve Magyarországon élek, négy, egyszerre magyar és holland gyermeket nevelek, rengeteg nagyon kedves barátom van itt, szeretem ezt az országot. S rossz látni, hogy a putyini, erdogani útra tették a jelenlegi vezetői.
Nem előre, hanem inkább visszafelé megyünk a gulyáskommunizmusba. Nagyon rossz az irány, s egész Európának is nagy kárt okoz. Az én szívem csücske Európa, és nagyon rossz látni, hogy az orbáni politika óriási veszélyt jelent az EU-ra is.
Kis országként semmire sem tudunk menni, talán az egyesült, együttműködő Európa képes egyedül válaszokat adni a hihetetlenül nagy kihívásokra.
Milyen jeleit látja annak, hogy Magyarország visszafelé megy a történelemben?
Például, hogy az emberek félnek. Mondok egy konkrét példát: a választások előtti nagy avatósdit-átadásosdit látva arra gondoltam, hogy kifigurázom a jelenséget, hogy felavatnak évekkel ezelőtt már elkészült utakat, még csak félig kész útszakaszokat, de akár egy krematóriumot is. A közvetlen kiváltó ok pedig az volt, hogy Pécs főtere mellett egy kis utcában keletkezett egy óriási luk, amit – láss csodát! – a helyi illetékes Biokom egy-két nap alatt visszazárt… pontosabban majdnem teljesen visszazárt. Gondoltam, hogy egy kis paródiás videóval felavatjuk a maradék kis lyukat, a mi kis fideszes lyukunkat, s ezt feltesszük a közösségi oldalra. Megkértem két pécsi színész barátomat arra, hogy játszák el a politikust, aki átvágja a szalagot…egyikük sem vállalta el. Helyben híres, ismert színészek nem merték elvállalni a szerepet. Nem a nevük a fontos ebben persze, hanem a jelenség.
Hogyan látja, ez magyar jelenség?
Korántsem az, hiszen amikor egy puha vagy kemény diktatúra uralkodik, akkor az emberek vigyáznak arra, mit mondanak, mit tesznek. A szüleim mesélték, hogy Hollandiában, a II. világháború idején a hollandok zöme megpróbált tovább élni, anélkül, hogy bajba keveredjen. Ott is nagyon kevés volt az igazi bátor ember.
Ugyanakkor az igaz, hogy Magyarországon ezek a kevésbé bátor reflexek talán erősebbek, mint például a hollandok körében, mert ez az ország soha nem ismerte, ismerhette meg igazán az élő, működő demokráciát.
A paprikakommunizmus, a Rákosi-éra, előtte a Horthy rezsim sem volt demokrácia, előtte meg feudalizmus volt. Ez a feudális reflex pedig máig erős a magyarokban. Ezt például látni akkor, amikor a kocsmában az emberek tele szájjal szidják a politikusokat, ám amikor személyében látják őket, találkoznak velük, akkor úgy viselkednek, hogy „megjelent a király”, jópofiznak és paroláznak velük. Ez én nem értem.
Gondolom, közülük a legtöbben meg azt nem értik, hogy Ön miért nem úgy viselkedik…
Van erre egy történetem: a választások előtt két-három héttel volt Pécsett egy kiállításmegnyitó, amelyen részt vett Hoppál Péter, akivel személyesen ismerjük egymást. Odajött hozzám, kezet fogott velem és elkezdett volna jópofizni, s nagyon meglepődött azon, amikor én ehelyett azt mondtam neki, hogy amit csinálnak az egy katasztrófa. De hiába tudja itt helyben nagyon sok ember, hogy ő például egy alkalmatlan ember a posztjára, senki nem mer vele szembeszállni.
Félelem ide, félelem oda, a választásokat követő hétvégi tüntetésen nagyon sok pécsi részt vett, s az Ön által május 6-ára, az anyák napjára szervezett demonstráció felhívása iránt is már több mint 1500 az érdeklődők száma. Ez nem éppen a félelemről tanúskodik.
Mert nagyon sokan hihetetlennek tartották a választások eredményét. Nagyon sok embertől hallottam én is, hogy nem is értem, hogyan lehet a Fidesznek megint kétharmada, amikor a baráti, ismeretségi körömből senki nem szavazott rájuk. Vitathatatlan, hogy a Fidesz nagy párt, sokan szavaznak rá, de nem annyian, hogy most kétharmada legyen. Bárhonnan is nézzük, ismét elcsalták a választást.
Magyarország olyan helyzetben van, mint Oroszország vagy Törökország – a nép választhat, de nem küldheti el a nagy vezért. Már nyolc éve feltettem a Facebookra a mondást: „aki alszik egy demokráciában, az majd felébred egy diktatúrában”.
Most beigazolódott ennek a mondásnak az igaza. A felébredés szakaszába jutottunk – ezért is szervezem a május 6-i pécsi tüntetést.
De a folyamat nem most kezdődött, eddig miért nem ébredtek fel az emberek?
Valóban, már 2010-ben lehetett látni, hogy nagyon rossz irányt vett az ország. Pécsett akkortájt volt az első Fidesz-ellenes demonstráció, amikor a sajtótörvényt módosították, a kilencvenes évek óta az volt az első tüntetés, amelyen én is részt vettem. Összesen 2-300 ember jött el az akkor még 160 ezres városban! Nagyon rossz érzés volt azt látni, hogy csak pár embernek fontos a sajtószabadság. Majd a kétharmad birtokában az M1-en láttam egy tudósítást Daniel Cohn-Bendit budapesti sajtótájékoztatójáról, amely úgy volt összevágva, mintha az Orbán-ellenes fellépéseiről is ismert francia politikus elmenekült volna a kérdések elől. Pedig az történt – én láttam a vágatlan anyagot is a sajtótájékoztatójáról –, hogy előre bejelentette: fél órája van csupán, mert egy óra múlva indul a repülőgépe. A tudósítás persze színtiszta manipuláció volt, s látni lehetett, merre viszik az országot Orbánék.
Akkor miért pont most aktivizálódott?
Eddig is részt vettem a demonstrációkon. De egészen az április 15-i tüntetésig csak mezei résztvevőként voltam jelen, nem mondtam beszédeket, nem szerveztem. Ennek az volt az oka, hogy úgy gondoltam, a magyaroknak kell felvállalniuk ezt a szerepet, nehogy már én, egy holland okoskodjak a magyaroknak. De most, hogy ismét ellopták a választásokat, már nem maradt más választásom. Nem azért, mintha jobban tudnám, mit kellene tenni, hanem azért, mert látom, hogy sokakban egyszerűen nincs meg a szükséges bátorság a szükséges lépések megtételéhez. Ezt pedig nem szabad hagyni!
Az én bíráim a gyermekeim lesznek, és én szeretnék bátran eléjük állni, amikor eljön az idő.
Ön hollandnak vagy magyarnak tartja magát?
A szívemben magyar, a fejemben holland vagyok. Ez talán nem is olyan rossz kombináció.
Ezt hogy érti? Mármint hogy fejben holland, szívben magyar?
Például a magyar barátaim mindegyikének vagy ezzel vagy azzal az ellenzéki párttal, emberrel van valami baja – ezért sem tud az ellenzék semmit sem kezdeni, hiszen bár mindenki Orbán és a Fidesz ellen van, egyben egymás ellen is küzdenek. Nem képesek a legfontosabbat előre venni, azt, hogy
össze kell fogni a jelenlegi fő cél érdekében, ami nem más, mint a demokrácia visszaállítása. Ennek az útja pedig Orbán, a Fidesz leváltásán át vezet.
Azért jó holland fejjel gondolkodni mert így lehet sorrendiséget felállítani.
De hát még van négy év a következő választásokig, nem korai már most ebbe belefogni?
Nem négy év – másfél év múlva lesznek az önkormányzati választások, már most arra kell készülni.
Április 8-a pedig rávilágított arra is, hogy milyen óriási feladat áll a demokraták előtt, hogy elmagyarázzák a félrevezetett, szegény, sokszor vidéki, az információktól teljesen elzárt embereknek, hogy milyen valójában a helyzet az országban.
Ezek a megvezetettek csak egyfajta információhoz jutnak a televízióban, rádióban, helyi újságokban, nem beszélnek nyelveket, hogy máshonnan is tájékozódjanak, illetve nem is érdekli őket az, hogy utána járjanak azoknak a dolgoknak, amelyekről úgy tartják, hogy nem befolyásolják közvetlenül az életüket. És nagyon sokan félelemből szavaztak a védelmet ígérő vezérre. Ezt Orbánék remekül elérték.
Ön szerint mi – ahogy Ön fogalmazott – a demokraták feladata?
Ami biztos, a nulláról kell kezdeni. Nagyon sok munka vár rájuk, pénz nincs erre, illetve, ha van, akkor legfeljebb Sorostól lehet rá pénzt szerezni. Mit kell csinálniuk? Mint egykor a néptanítóknak, úgy kell járniuk az országot. El kell juttatniuk a valós információkat akihez csak lehet. Beszélgetni kell. Meg kell kérni a barátokat, a testvéreket a szülőket, a nagyszülőket, hogy „fogadjanak örökbe” egy-egy kis falut, ahonnan származnak, vagy ahova van valamilyen kötődésük, vidéki házuk, ahova pihenni járnak stb.
Beszélgetni kell az emberekkel, nem pedig szidni őket, amiért Orbán ismét nyert. Nem szabad haragudni azokra, akik a Fideszre szavaztak.
Hogyan lehet ezt megszervezni? Mik a lépések?
Erre még nem tudom a választ. Egyelőre csak azt tudom, hogy mit kell csinálni, de nem vagyok vezető, viszont tudok segíteni. És azt tudom, hogy ha nem fogunk ebbe bele, akkor még jó harminc évig marad, ami van.
Ön hogyan látja a kiutat, a pártokat illetően?
A magánvéleményem az, hogy mindazon pártnak le kellene lépniük a színről, amelyek eddig sikertelenül próbálták leváltani a Fideszt. Egy új, nagyon széles spektrumú demokrata pártot kellene létrehozni, hiszen ebben a helyzetben csak akkor van esély, ha egy párt a kihívója a Fidesznek. Mint az április 15-i pécsi tüntetésen elmondott beszédemben is mondtam:
mindenkinek el kell döntenie, hogy a három kategória melyikébe akar tartozni: a hazudók 3%-ába, a félrevezetettek 30%-ába vagy a maradék kétharmadba, akik átlátnak a dolgokon.
Dönteni kell, mert annak vége, hogy nem csinálunk semmit. Civil kurázsi kell!
A május 6-i demonstrációtól mit vár?
Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam az április 15-i beszédemre, mégpedig igen széles politikai palettán. Ha sokan vagyunk, és más hangon szólalunk meg, akkor fel tudjuk ébreszteni az embereket. De nem azt fogjuk kiabálni, hogy „le a Fidesszel!” vagy hogy elcsalták a választásokat. Egyszerű, elérhető, helyi követelések lesznek, s lesz egy érdekes performance is. Egyébként tervezünk folytatást, majd flash mobokat, a demokratikus ellenállás különféle formáit, tüntetéseket.
Hollandként arról fogok beszélni, hogy milyen rafináltan változtatott a szavak, kifejezések jelentésén a Fidesz.
Én holland lévén Magyarországon migráns vagyok.
Mert hiszen ki a migráns? Egy olyan ember, aki más országban született, mint ahova költözött. Sok oka lehet ennek – nekem például személyes okom volt –, de a Fidesz elérte, hogy ma Magyarországon a kifejezés egy al-kaidás terroristaként, bombákkal, betegségekkel érkező szélsőséges muzulmánt takar, aki nem csak Magyarországon, de egész Európában át akarja venni a hatalmat, be akarja vezetni a sariát, meg akarja erőszakolni lányainkat, asszonyainkat. Nagyon sokak fejében ez a kép él a migránsokról. Ezért is én, a migráns jelentettem be a demonstrációt – megmutatva: a migránsoktól nem kell pánikba esni, éppen pozitív is lehet a bevándorlás. Ha nem fogadunk be embereket, akkor az ország egy zsákutcában lévő faluvá változik. Az igazi veszély nem a bevándorlás ebben az országban, hanem a kivándorlás. Éppen ideje lenne meghosszabbítani azt a kerítést, egészen Sopronkőhidáig, hogy meg tudjuk akadályozni az összes gondolkodó, tehetséges magyar fiatal kivándorlását. Mert az jelenti a legnagyobb veszélyt erre az országra.
Simon Wintermans 1965-ben Hollandiában született, 1996-ban költözött Magyarországra. A hat nyelven beszélő, négygyermekes művészettörténész hobbija a kerékpározás. Pécsett él, építőipari vállalkozása bontási anyagokkal foglalkozik. Bejárta a világot, de pécsi lokálpatriótává vált, mint ilyen számos pécsi kezdeményezés fűződik a nevéhez, például a 2009 és 2014 közötti Tulipécs, amelynek keretében a Magyarországon élő hollandok adományaiból vásárolt, összesen mintegy negyedmillió tulipánhagymát ültettek ki a belvárosban; vagy az Európai Kulturális Főváros program keretében szervezett kerékpáros túrákról.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
„A jövő terhére folytatott gazdaságpolitika az összes eddigi Orbán-kormányra jellemző volt, s ez várható a negyediktől is” – véli Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese. Az eddigi Orbán kabinetek gazdaságpolitikáján végigvonul az egycentrumú magyar modell kiépítésére való törekvés, aminek lényege a független intézmények jogi és személyi függésen alapuló „bedarálása”, a piaci verseny korlátozása, a vállalati tulajdonviszonyok lojalitáson alapuló átrendezése. Ugyanakkor a gazdaságpolitika egésze nem teljesen folytonos. Például a költségvetési politika szigorában 2010-ben a retorika más volt, mint a tettek. Nem volt ugyanis igaz, amit 2010-ben a hatalomátvételkor az új kormány sulykolt a rettenetes örökölt állapotokról, az államháztartási hiányról, s hogy ők teremtették meg az egyensúlyt. Hiszen a Bajnai-kormány már egy erősen javuló gazdaságot adott át, miközben a magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosításával az Orbán-kormány kezdett nagy költekezésbe.
