N. Vadász Zsuzsa, Author at Független Hírügynökség Page 6 of 21

A vádemelés lehetőségét akarják akadályozni Orbánék

-

2018-06-06

A vádemelés lehetőségét akarják akadályozni Orbánék

A kormány ismét megerősítette, hogy szóba sem kerülhet hazánk csatlakozása az alakulófélben lévő Európai Ügyészséghez. Miközben a Fidesz-KDNP-n kívül az összes párt támogatná a csatlakozást, Orbánék az ötlet felmerülésének az első pillanatától mereven elzárkóznak tőle. Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter szerint „a jelenlegi hatalom nem szívesen látna tőle teljesen független szervezetet, amely az ő akaratától és vágyaitól teljesen függetlenül vinné a vádat a bíróság elé”.

„Az Európai Ügyészséget alapvetően arra találták ki, hogy az uniós pénzek felhasználásának a módját vizsgálja, és az ezen felhasználások során elkövetett bűncselkemény esetében emel vádat. Miután pedig

Magyarországon éppen az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban merül fel a legtöbbször a korrupció gyanúja,

ezért úgy gondolom, hogy a jelenlegi hatalom nem szívesen látna tőle teljesen független szervezetet, amely az ő akaratától és vágyaitól teljesen függetlenül vinné a vádat a bíróság elé” – fejtette ki Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter a Független Hírügynökségnek.

Azt kérdeztük tőle, hogy mi lehet az oka annak, hogy az Orbán-kormány teljesen elzárkózik attól, hogy csatlakozzon a formálódó Európai Ügyészséghez. Legutóbb hétfőn fejtette ki a kormány egy tagja, ez esetben a mostani igazságügyi miniszter, hogy

„Magyarországnak továbbra sem áll szándékában részt venni az Európai Ügyészség létrehozásával megvalósuló megerősített együttműködésben, az álláspont esetleges felülvizsgálata jelenleg nincs napirenden”.

Trócsányi László az EU-tagországok bel- és igazságügyi minisztereinek luxembourgi tanácskozását követően az MTI-nek nyilatkozva leszögezte: „Magyarországnak kiemelten fontos, hogy a létrejövő ügyészség, a helyi hatóságokkal és a több országot érintő nyomozásokat és büntetőeljárásokat összehangoló európai uniós ügynökség (Eurojust), valamint az európai csalásellenes hivatal (OLAF) világosan elkülönült hatásköri keretek között működjön”.

Ez utóbbi megállapítására is rákérdeztünk Bárándynál, aki kifejtette, hogy nem az OLAF-fal, mint tényfelderítő hatósággal való viszony a lényeges, hanem az, hogy ha Magyarország nem kapcsolódik be az európai ügyészségi rendszerbe, akkor az OLAF – ahogy eddig is – csak egy nagyon megalapozott jelentést terjeszt elő, amelynek a kivizsgálása már a magyar nyomozóhatóságokhoz tartozik, majd a hatóságok által megállapított témák alapján dönt a magyar ügyészség, hogy vádat emel-e a magyar bíróság előtt.

Ha azonban csatlakoznánk az Európai Ügyészséghez, akkor az emelne vádat Magyarországon a magyar bíróság előtt.

Trócsányi azt akarja tisztázni, hogy a két európai szerv hogyan kapcsolódik egymáshoz. Aminek Bárándy szerint semmi relevanciája nincs, hiszen nyilvánvalóan egy nyomozati anyag alapján dönti majd el az európai ügyészség – ahogy egyébként a hazai is –, hogy vádat emel-e.

„S hiába kapunk nyilvánvalóan bűncselekményi tényállásokat tartalmazó OLAF-jelentést, az olyan politikailag elkötelezett ügyészség, mint amilyen a magyar ügyészi szervezet diszkrecionális jogkörben eldönti, hogy nem emel vádat,

hiszen érdeke, hogy ne juthasson el az ügy bírósági szakba, hogy minél előbb elzárja az útját”

– szögezte le Bárándy, rámutatva: ez a jogkör az alapvető különbség.

Miért vinné Zuschlagot Hódmezővásárhelyre a Fidesz?

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-06-06

0

Miért vinné Zuschlagot Hódmezővásárhelyre a Fidesz?

Márki-Zay Péter még nem tud pontos időpontot arra, hogy mikor találkozik Lázár Jánossal, s arról is csak a Lázár-párti médiából értesült, hogy hol lenne az állítólagos csütörtöki találkozó. Mint mondta: a város szeretne lenyugodni, ám amíg a hazugságkampány dúl Lázárék oldalán, s továbbra is aljas eszközökkel keltenek feszültségeket, addig az lehetetlenné teszi ezt. A helyi Közgyűlésbe állítólag elhívnák Zuschlag Jánost, aki lapunknak eléggé kétértelműen reagált erre.

„Valóban szó van arról, hogy csütörtökön találkozom Lázár Jánossal, de pontos időpontot még nem kaptam, csak azt a tájékoztatást, hogy a térség országgyűlés képviselője külföldön tartózkodik. Egyébként arról is csak a helyi sajtóból értesültem, hogy mi lenne a találkozó helyszíne” – válaszolta a Független Hírügynökség megkeresésére Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere. A Lázár-párti portál, a Vásárhely24 írt a két politikus találkozójáról, tényként kezelve, hogy azt e hét csütörtökén Bónus István vállalkozó egyik éttermében tartják. Márki-Zay ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy

december óta folyamatosan szivárogtatnak ki a portálon keresztül a volt kancelláriaminiszterhez, korábbi Hódmezővásárhelyi polgármesterhez köthető információkat.

Kérdésünkre, hogy kinek és miért fontos ez a találkozó, Márki-Zay kifejtette: „ez alkalmat nyújtana annak tisztázására, hogy Lázár János a jövőben is háborúzni fog-e velem vagy – ahogy mondta – békét szeretne kötni”. Ez hasznos lenne mind a kettőjük – és legfőképpen Hódmezővásárhely, a vásárhelyiek – számára, s kívánatos is, hiszen a háborúskodás ellehetetleníti mindkettőjük munkáját, nem szólva arról, hogy a város szemmel láthatóan szeretne lenyugodni, ám amíg a hazugságkampány dúl Lázárék oldalán, s továbbra is aljas eszközökkel keltenek feszültségeket, addig az lehetetlenné teszi ezt. A maga részéről szeretne Lázár Jánosnak segíteni, hogy munkáltatókat hozzon a városba vagy hogy valamennyi templomot felújítsák, stb. – mondta Márki-Zay, aki nem csak azt nehezményezi, hogy nagyon erős ellenszélben kell végeznie a munkáját – beleértve a helyi, Lázárhoz hű sajtó állandó támadásait éppen úgy, mint a Közgyűlés ellenállását – ,

hanem azt is értetlenkedve fogadja, hogy Lázár embere, Szabó Bálint után a helyi Fidesz valamilyen általa nem ismert, rejtélyes okból be akarja vinni a vásárhelyi Közgyűlésbe a többszörösen elítélt bűnöző Zuschlag Jánost (akit egyébként a napokban engedtek ki idő előtt az előzetes letartóztatásból),

aki korábban egy pártban (MSZP) politizált a jelenlegi alpolgármesterrel, Kis Andreával. „Nem tudok mást mondani erre, csak a régi vesszőparipámat: nem pártalapon kell csoportosítani az embereket, azoknak csak két nagy csoportja van, a tisztességeseké és a tisztességteleneké” – szögezte le a vásárhelyi polgármester.

A Vásárhely24 szerint a találkozó egyik célja Márki-Zay bocsánatkérése lenne („Korábban Márki-Zay kétszer is jelezte: tervezi, hogy bocsánatot kér Lázár Jánostól. A választásokat megelőzően a polgármester goromba kijelentésekkel illette a minisztert, és egy karaktergyilkos kampányt folytatott a személye ellen….” – állította a portál) – ezt határozottan tagadja a polgármester. Mint a FüHü-nek leszögezte: „Ilyet soha nem mondtam. Én már bocsánatot kértem, ha esetleg megbántottam volna, s azt is éppen azért, mert Lázárnak ez volt a feltétele, enélkül nem akart találkozni velem. De ezzel lezártuk a kérdést.” szögezte le, s hozzáfűzte:

„Kíváncsi lennék arra, hogy a képviselő úr fog-e valaha bocsánatot kérni tőlem azokért a hazugságokért, amelyekkel engem támadtak. Igaz, esetében én nem is számítok erre.”

„Nem tudok arról, hogy meghívtak volna a hódmezővásárhelyi Közgyűlésbe” – reagált megkeresésünkre Zuschlag János. Hozzátette azonban:

„Amiről nem tudok, az nem azt jelenti, hogy nem úgy van”.

Arra a kérdésünkre, hogy vajon miért röppent fel ennek a híre, miért hívhatnák meg egyáltalán, azt válaszolta, hogy ha van ilyen megkeresés, abból kiderülhet, hogy miért hívják, s akkor majd tud róla információt adni.

Orbán kellően önző módon viszonyul az EU-hoz – interjú Somogyi Zoltán szociológussal, a PC társtulajdonosával

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-06-05

0

Orbán kellően önző módon viszonyul az EU-hoz – interjú Somogyi Zoltán szociológussal, a PC társtulajdonosával

Orbán látja, hogy nincs élet az Unión kívül
Számára az a hasznos, hogy erős uniós politikus legyen
Ha erősödik, az növeli az értékét, a többi között Putyin szemében is
Egyre több lehetőséget kap komoly tárgyalásokra külföldön
Már eldöntötte, hogy erős hatást akar gyakorolni az EU jobboldali oldalára

„Mi Európán és az EU-n belül képzeljük el a jövőnket, de számunkra Magyarország az első” – mondta Orbán Viktor kormányfő a hétvégi kötcsei találkozón, hozzátéve: „a magyar érdek a nemzeti szuverenitás védelme és az egyenrangú nemzetek Európája. Nekünk van hazánk és van országunk, azt nem adjuk senkinek”. Kérdés, mit akart ezzel mondani? Villáminterjúnkban erre kerestük a választ Somogyi Zoltán szociológussal, a Political Capital társtulajdonosával.

Orbán ezidáig nemigen állította egymással ilyen élesen szembe az Európai Uniós magyar tagságot a magyar érdekekkel. Jelentheti-e ez, hogy kézzel fogható realitásként számol azzal, hogy ha az érdeke úgy hozza, akkor kivezeti Magyarországot az Európai Unióból?

Én nem tulajdonítanék különösebb jelentőséget ennek a gondolatsornak, mivel az elmúlt években Orbán tulajdonképpen mindig hasonlóan beszélt. Amikor azt mondta, hogy Magyarország az első, azt be lehet helyettesíteni azzal, hogy neki ő maga az első.

Magyarország ugyanis egyenlő a kormánypolitikával, az meg azonos az ő gondolataival.

Akkor nem fenyeget az a veszély, hogy kiléptetné az országot?

Én inkább a mögöttes tartalomról beszélnék: Orbán kellően önző módon viszonyul az Európai Unióhoz, s látja, hogy nincs élet az Unión kívül. Egyrészt az EU-ból még mindig jönnek a fejlesztési pénzek, s amíg ez így marad – még ha csökkentett összegben is –, addig nyilvánvalóan értelmetlen lenne számára, hogy ne vegye fel ezeket Magyarország, s hogy ne az ő kormánya, azaz ő dönthessen ezeknek a pénzeknek az elosztásáról. Másrészt a kritikusai is azt mondják, hogy

Orbán Vlagyimir Putyin helytartója az Európai Unióban – kérdem én, akkor hol lenne értelme a kilépésnek, hiszen azzal saját jelentősége veszne el Moszkva számára.

Politikai szempontból nem hogy a kilépés az érdeke, hanem az, hogy tovább erősödjön, mivel az növeli az értékét, a többi között Putyin szemében is.

Nem lehet, hogy Orbán azért is fogalmaz keményebben és egyértelműbben, mert vérszemet kapott? Mondjuk attól, hogy sorra törnek előre Európában a hozzá hasonló politikát folytató politikusok – például a szlovén választásokon, Olaszországban, de említhetnénk akár a csehországi folyamatokat, akár a Brexitet is.

Ez őt valóban erősiti. Ilyen kontextusban Orbán legfontosabb érdeke, hogy minél erősebb legyen, de az Unión belül. S erre most mind inkább lehetősége nyílik. Belpolitikai téren óriási megerősítést nyert, hogy zsinórban harmadszorra nyert választást kétharmaddal, s ezért

a potenciális külföldi partnerei mindinkább tudják: nehéz lenne mással tárgyalniuk magyar oldalon.

Ezért egyre több lehetőséget kap komoly tárgyalásokra.

Ennek az eredménye az is, hogy most a külügyminiszteri találkozó után – úgy néz ki, nem annyira irreális, hogy végül Donald Trump amerikai elnök is fogadja Orbánt?

Az Egyesült Államok mint nagyhatalom politikai logika alapján dönt és nem erkölcsi kategorizálás szerint, hogy kit fogad az Egyesült Államok elnöke. Erre példa, hogy tárgyal ő Putyinnal, Kim Dzsongunnal, stb., ha kell. S ebbe belefér az is, hogy fogadja a magyar kormányfőt. Orbán bizonyára mára már kivívta magának ezt a státuszt.

Milyen szerepet játszhat – ha játszik egyáltalán – Orbán retorikájának a keményedésében az, hogy egyre nyilvánvalóbban jóval kevesebb pénzt fogunk kapni az elkövetkező ciklusban az EU-tól, mint eddig?

Arra talán visszahathat, hogy úgy érzi, tágul a szabadsága, de azt ne feledjük, hogy jelenleg még ebben a ciklusban vagyunk, s abban a fázisban, amikor még nincs eldöntve, mennyi lesz a következőben az annyi.

És ami nagyon fontos: amennyire rá lehet fogni Orbánra, hogy ki akarja esetleg vezetni Magyarországot az EU-ból, annyira rá lehet ez EU-ra is, hogy olyan modellt alakít ki, amelyben Magyarországot a perifériára szorítja.

Mindezek alapján én nem gondolom, hogy magyar oldalon jobban terítéken lenne az unióból való kivezetés kérdése, mint az Unió oldaláról. Orbán számára az a hasznos, hogy erős uniós politikus legyen. Ő már eldöntötte, hogy erős hatást akar gyakorolni az EU jobboldali oldalára annak érdekében, hogy kellően szkeptikusak legyenek egy egységes uniós állam elképzelésével kapcsolatban.

Lehet, hogy GYES-re megyek – Interjú Juhász Péterrel, a megszűnt Együtt elnökével

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-06-04

0

Lehet, hogy GYES-re megyek – Interjú Juhász Péterrel, a megszűnt Együtt elnökével

Egész életében politizált, 15 éve társadalmi ügyekért dolgozott
A volt együttesek ősszel újradefiniálják magukat
Olyan platform kell szerinte, ahova mások is be tudnak csatlakozni
Jelenleg már 148 millió forintnál tartanak a gyűjtésben, a pénzt a héten elküldik a Kincstárnak
Szerinte később esetleges közösségi finanszírozással meg lehet teremteni a szükséges anyagi feltételeket a munkához

Az Együtt immár hivatalosan is megszűnt létezni. Mi most a következő lépés?

Előrebocsátva: a párt megszűnt, s innentől kezdve – immár hangsúlyozottan – közösségről kell beszélni. És a közösség szempontjából nem lehet megfogalmazni azt, hogy mi legyen, lesz a következő lépés. Itt emberek, magánszemélyek vannak, akiknek el kell dönteniük, hogy mit akarnak a jövőben. A közösség együtt most nem fog tevékenykedni, de – legalábbis a magam részéről azt javasoltam –

az időközi választásokon mindenki segítse azokat a helyi jelölteket, akikben bíznak.

Miben maradtak a közösség esetleges jövőjét illetően?

Abban, hogy őszig mindenki végig gondolja, hogy egyénileg hogyan képzeli el a politikai jövőjét, mi az, amire képes és kész, majd ősszel összegyűlünk, s megnézzük, hogy van-e kellő elszántság és akarat a közösségben, hogy újradefiniáljuk magunkat.

Merültek-e fel már most ötletek erre?

Nem is jutottunk el még az ötletelésig sem. Egyetértés volt ugyanis abban hogy először tényleg mindenki gondolja végig egyrészt a saját szempontjait, másrészt a társaságét is. Kell adni egy kis időt a leülepedésre, arra, hogy kellő távlatból tudjuk végigelemezni azt, ami történt.

Sok mindenre kell választ keresnünk, a többi között arra, hogy mi vezetett idáig, a választási szereplésig, majd az Együtt megszűnéséig, milyenek voltak a külső körülmények, mennyire voltak azok a számottevők, illetve miben hibáztunk mi.

S persze azt is alaposan végig kell gondolni, mi lehet a perspektíva. Mindezek után lehet csak eldönteni, hogy mi legyen a következő lépés – ha lesz következő lépés a közösség keretein belül.

Ön szerint?

Ugyanazt vonatkoztatom magamra, mind amit javasoltam a többieknek. Azaz most egy-két hónapot pihenek, ezalatt átgondolom a lehetőségeimet és a közösség lehetőségeit. Majd pedig augusztus elején eldöntöm, hogyan tovább.

Mit csinálnak a pártbéli politikustársai most, hogy megszűnt a párt. Visszatérnek a polgári foglalkozásukhoz? Van állásuk, munkájuk?

Külön kell választani a stábot, amelynek tagjai alkalmazottként dolgoztak, illetve a párt politikusait vagy képviselőjelöltjeit, akik jellemzően nem élveztek támogatást a párttól, pontosabban csak a kampányukhoz, a megélhetéshez nem. Számukra tehát ilyen szempontból nem változott a helyzet.

És Ön? Mit fog most csinálni?

Pihenek. Felmerült – a párom szeretné –, hogy menjek GYES-re, neveljem a gyerekeimet.

Ez is szóba jöhet, de egyelőre ez sem eldöntött. Eddig nem is igen tudtam még gondolati szinten sem foglalkozni a kérdéssel, annyira lefoglalt az elmúlt hetekben a közösségi gyűjtés menedzselése.

Azt azért talán tudja, hogy a jövőben is szándékában áll-e politizálni?

Ez a kérdés nem így merül fel. Hiszen én egész életemben politizáltam. Nem attól függ, hogy politizálok-e, hogy pártban dolgozom vagy sem. Én 15 éve különféle társadalmi ügyekért dolgoztam.

Éppen ezért, az, hogy politizálok-e az nem elhatározás kérdése, hanem attól függ, hogy továbbra is fontosnak tartom vagy sem, hogy mint egyén tegyek a közösségért.

Ebben pedig nincs és nem is lesz változás. Ez nem is kérdés. A kérdés csak úgy merül fel, hogy milyen kereteket között: hivatásszerűen, GYES mellett vagy munka mellett.

Van-e kiszemelt szervezet, közösség, amely mellé odaállna jelen pillanatban?

Elvben sokakat tudok támogatni, de gyakorlatilag jelen pillanatban nem szeretnék bevonódni egyetlen közösségbe sem.

És ami az Együtt esetleges jövőbeni közösségét illeti, szóba kerülhet az is, hogy ismét pártként folytatják majd?

Nem feltétlenül, sőt. Bárhogy is lesz, az biztos, hogy bármit is csinálunk együtt, szélesebb körben kell tevékenykedni, mint az együtt közössége. Olyan platform kell, ahova mások is be tudnak csatlakozni. Az pedig tény, hogy a civil szervezetek könnyebben finanszírozhatók,

könnyebb úgy dolgozni, tevékenykedni ilyen keretek között, mint egy pártban,

amelyben mindig vannak feleslegesen futtatott körök, kötelező penzumok – például az, hogy mindig mindenre reagálni kell. Arról nem is beszélve, hogy a következő országgyűlési választásokig tulajdonképpen nincs is szükség pártbeli keretekre a munkához.

Beszéljünk kicsit a piszkos anyagiakról is. Hol tartanak? Mennyi pénzt sikerült összegyűjteni? Nem egészen két hete mondta portálunknak, hogy újabb löketet akarnak a véghajrá előtt adni a gyűjtésnek, aminek a keretében addigra „csak” 141 millió forint gyűlt össze, s hiányzott még nem is kevés.

Az azóta eltelt időben érkeztek még adományok, így jelenleg már 148 millió forintnál tartunk. Ez azt jelenti, hogy 5 millió forint hiányzik az eredeti összegből – amire még rá fog jönni kamat is, de még nem tudjuk, mennyi. Ami biztos, nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki küldött. Felemelő érzés, hogy ennyien segítenek.

Mennyi idejük van még összegyűjteni a teljes összeget?

Nem tudjuk, de mi mindenesetre eldöntöttük, hogy még a héten elküldjük a Kincstárnak az összeget, ami a rendelkezésünkre áll. Továbbra sem tudjuk egyébként, hogy pontosan mekkora kamatokat vernek ránk, nem tudjuk, mennyi lesz a végszámla. Erre vonatkozó információkat kérünk a Kincstártól, tételesen, forintra-fillérre lebontva.

Mi lesz, ha nem jön össze a teljes szükséges összeg?

Eldöntöttük, hogy az Elnökség öt tagja nem egyetemleges felelősséggel viszi tovább az esetleg még majd fennálló adósságrészt. Egyenlően elosztjuk, s mindenki a rá eső részt összeszedi – vagy megtakarításaiból vagy családi, baráti kölcsönből. És a héten befizetjük a pénzt.

Korábban már beszéltünk arról (igaz, még április végén), hogy „abban gondolkodunk, hogy nemzetközi gyűjtést indítunk – arra hegyezve ki, hogy ezzel a magyar demokráciát támogatnák”. Ez biztosíthatná az alapot a leendő közösségi politizálásukhoz?

Egy esetleges közösségi finanszírozás akkor lesz csak aktuális, ha lesz folytatás. Ha meglesznek a szervezeti és emberi feltételei. Az biztos, hogy én hiszek abban: közösségi finanszírozással meg lehet teremteni a szükséges anyagi feltételeket.

Orbán sikere a tengerentúlon

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-06-01

0

„Odakoppintottak Orbán orrára, de ezzel együtt nagyon nagy sikert jelent a Pompeo-Szijjártó találkozó létrejöttének a ténye” – mondja a hét év után megtartott amerikai-magyar külügyminiszeri tárgyalás jelentőségéről Simonyi András, aki szerint Orbán kitartó munkával, ügyes lobbizással harcolta ki ezt. Igaz, gyakorlatilag egyedüli magyar volt az amerikai pályán: évek óta ellenzéki politikus érdemi üzenettel nem érkezett az USA-ba. Sőt, a mai ellenzék általában is Amerikai-ellenes. Nem tudni, hogy végül lesz-e ebből Trump-Orbán találkozó, miként az is kérdés, Orbán kész-e, képes-e átértékelni az orosz kapcsolatot – mondja Magyarország korábbi NATO-, illetve washingtoni nagykövete.

„Tetszik-nem tetszik, áttörést jelent az Orbán-kormány számára a hét év után végül tető alá hozott amerikai-magyar külügyminiszteri találkozó, ami a szívós, kitartó orbáni erőfeszítések gyümölcse” – fogalmazta meg első hallásra meglepő véleményét Simonyi András, a washingtoni George Washington Egyetem Projekt Vezetője. Mindehhez azt is hozzátetette: sok pénzt és energiát fordított Orbán a lobbizásra, s kockáztatott is – ahogy tőle megszokott –, ami be is jött neki.

Simonyi maga is úgy gondolja hogy helyes, ha Magyarország nem száll be azok közé, akik úton útfélen bírálják az USA-t és támadják a Trump-adminisztrációt.

Azt pedig kifejezetten súlyos hibának tartja, hogy a mai magyar ellenzék általában erőteljesen Amerika-ellenes.

Mint mondja, volt egy átmeneti időszak – a Medgyessy-érában –, amikor washingtoni nagykövetsége alatt sikerült meggyőzni az akkori kormányt arról, hogy Magyarországnak az USA-val kell tartania, de „én könnyen beszélek mert akkor volt egy erős szövetségesem ebben, az Amerika-barát erős ember, Kovács László akkori külügyminiszter”.

Orbán több kérdésben és területen is az USA és Trump mellé állt, ennek is eredménye az áttörés.

Ez persze még nem jelenti azt, hogy az amerikai elnök fogadja is Orbán Viktort, sőt még azt sem, hogy azonnal megváltoztatja a Magyarországról az Egyesült Államokban kialakult igen rossz képet („Amerikából nézve elég nehezen értik meg azt a vircsaftot, ami Magyarországon folyik”), de az első lépés lehet az oda vezető úton – latolgatott a diplomáciában jártas, hat éve Washingtonban élő és dolgozó szakember.

Aki egyébként arra is rámutatott, hogy igen fontos politikai üzenet Budapestről a katonai költségvetés 2%-ra növelése. Persze csak akkor, ha az nem hókusz-pokuszok sorozata lesz, húzta alá.

Ahogy korábban Szent-Iványi István külpolitikai elemző, tanácsadó is beszélt a Független Hírügynökségnek azokról a jelzésekről, amelyeket az amerikai adminisztráció küldött a magyar kormánynak, most Simonyi András is hangsúlyozta: az orbáni vezetés egyértelmű üzeneteket kapott, mégpedig több területen is. Ez annak is kiolvasható a közleményből és az amerikai fél kommunikációjából, aki – ahogy például ő – nem volt jelen a tárgyaláson.

Lényeges, hogy Washington Budapest értésére adta, hogy nem játszhat össze-vissza két kapura. A magyar-atlanti kapcsolatok híveként számon tartott Simonyi szerint az egyik legfontosabb jelzés az, hogy Magyarországnak át kellene értékelnie az orosz kapcsolatát.

Kérdés persze, hogy Orbán ezt megteszi-e, meg tudja-e tenni. Elképzelhető, hogy végül olyan helyzetbe fog kerülni, amikor két szék között a pad alá esik, véli Simonyi, aki már régóta mondja: nem lehet össze-vissza táncolni, Orbán vagy megérti, hogy Magyarország a nyugati szövetség része és elfogadja, hogy az USA felé kell húznia, azaz követi a lengyel külpolitikát, amely ebben egyértelmű vagy hoppon marad.

„Orbán mindenesetre nagy lehetőséget kapott most arra, hogy rendezze az orientációját” – szögezte le.

Hozzátette azt is: „a maga részéről támogatni tudná, ha Magyarország ellépne az orosz szerelemtől és erőteljesen Amerika felé fordulna, ha kiállnak a NATO és az amerikai kapcsolatok mellett”.

Nem csak ebben, másban is kapott üzenetet Budapest. Magyarországnak nem kellene annyit erőlködnie a civil társadalommal és a CEU-val – ez az egyik ezek közül. Nem véletlenül beszélt Mike Pompeo hangsúlyosan arról, hogy Amerikának érdeke az élénk civil társadalom, „ez komoly kritika, ilyeneket diplomáciai körökben nem szoktak csak úgy a levegőbe mondani” – szögezte le Simonyi. Azt is tudatták, hogy Magyarországnak rendeznie kell a kapcsolatait Ukrajnával, továbbá, hogy függetlenítenie kellene energiaellátását, de legalábbis lassítani az oroszoktól való függést.

Simonyi nem csak azt ismeri el, ahogy Orbán elérte, hogy hét év után fogadják külügyminiszterét Washingtonban, azt is kifejezetten ravasz és ügyes húzásnak tartja, hogy Szijjártó elment és beszédet mondott Izrael washingtoni nagykövetségén.

„Ez egy nagyon erős üzenet volt, Orbán nem először – és vélhetően nem is utoljára – kijátszotta a zsidó kártyát; hol antiszemita, hol filoszemita színben tűnve fel” – fogalmazott Simonyi.

Megkérdeztük egy Trump-Orbán találkozó esélyéről Radványi Miklóst, a Frontiers of Freedom amerikai intézet külpolitikai kérdésekkel foglalkozó – Orbánt és a rezsimjét sokszor és élesen bíráló– alelnökét is, aki úgy fogalmazott: „Minden lehetséges, a külügyministeri találkozó után megnőtt az esélye”. Hozzátette azt is, hogy pozitív fejleménynek tartja, hogy a két ország külügyminiszter megpróbálták tisztázni azokat a kérdéseket, amelyekben nincs közöttük egyetértés. „Magyar szempontból ez nyilvánvalóan kívánatos fejlemény volt” – mondta.

Portálunknak Szent-Iványi István tegnap a többi között úgy fogalmazott, hogy A magyar térfélen pattog a labda: akkor jöhet létre egy Trump-Orbán találkozó, ha a mostani washingtoni külügyminiszteri tárgyalásokon küldött egyértelmű amerikai jelzéseknek megfelelően érdemi változás következik be a magyar kormány politikájában, elsősorban a civil társadalmat, valamint az ukrán és az orosz kapcsolatokat illetően.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter – péntek reggel a köztelevízióban – úgy fogalmazott: az Egyesült Államok újra úgy tekint Közép-Európára, mint természetes, stratégiai szövetségesére, hozzátéve: Obama elnöksége idején Közép-Európa lekerült az amerikai külpolitika „pozitív napirendjéről”, de ez megváltozott. Nyilatkozatában nem érintette az összes napirendre került témát, csak az illegális migráció, a terrorizmus elleni fellépés, a biztonságpolitika, az ENSZ reformja, Izrael kiegyensúlyozott megítélése és Ukrajna (azon belül is A kisebbségi jogok megsértéséből adódó konfliktusos helyzetek) volt az, amit kiemelt. Nem hozta szóba az amerikai külügyminisztérium közleményében érintett olyan megvitatott – Budapest számára kínos – témákat, mint az orosz kapcsolatok vagy éppen a civil társadalom helyzete.

Már nem elég a hízelgés, lépések kellenek – jelzések Washingtonból

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-05-31

0

Már nem elég a hízelgés, lépések kellenek – jelzések Washingtonból

„A magyar térfélen pattog a labda: akkor jöhet létre egy Trump-Orbán találkozó, ha a mostani washingtoni külügyminiszteri tárgyalásokon küldött egyértelmű amerikai jelzéseknek megfelelően érdemi változás következik be a magyar kormány politikájában, elsősorban a civil társadalmat, valamint az ukrán és az orosz kapcsolatokat illetően” – adott gyorsértékelést a Pompeo-Szijjártó találkozóról Szent-Iványi István. A külpolitikai tanácsadóval, volt magas rangú diplomatával az amerikai külügy közleményét vettük górcső alá.

„Ha a magyar kormány figyelembe veszi az egyértelmű amerikai jelzéseket, akkor fontos lépésnek bizonyulhat a kétoldalú kapcsolatokban a mostani washingtoni külügyminiszteri találkozó, amely ugyan csak harminc perces volt, s emiatt lehetett volna pusztán protokolláris is, de az amerikai közlemény tanúsága szerint ennél több volt, komoly tartalmi elemekkel” – értékelte a Mike Pompeo és Szijjártó Péter közti tárgyalást Szent-Iványi István.

Amerikai részről most magas szinten jelezték, hogy javíthatónak tartják a kapcsolatokat, ám elvárnak bizonyos lépéseket.

Ha lesz előrelépés, akkor létre jöhet egy Trump-Orbán-találkozó, ez egyértelműen ennek függvénye. Az érdemi változáshoz persze idő kell – de ha érzékelhetővé válik a magyar külpolitikában az átértékelés, akkor jelentősen megnőnének a csúcstalálkozó esélyei. Mindenesetre az látszik:

nem váltak valóra Orbán reményei, hogy elég csak szépeket mondani, hízelegni.

Ő arra számított, hogy elég lesz dicsérnie Donald Trumpot, egyetérteni lépéseivel, ám csalódnia kellett. Érdemi lépéseket várnak el tőle annak fejében, hogy találkozhasson az amerikai elnökkel – derült ki Szent-Iványi szavaiból.

Szent-Iványit arra is kérte a Független Hírügynökség, hogy tételről tételre fordítsa le a diplomata-nyelven íródott amerikai közlemény vélhető üzeneteit.

„A külügyminiszter (az amerikai – a szerk.) hangsúlyozta az Ukrajnának nyújtandó segítség sürgősségét az orosz agresszió fényében, beleértve Ukrajna NATO-szerződésének elősegítését és támogatását, valamint az ártalmas orosz befolyás ellensúlyozását Közép-Európában”.

Az amerikai közlemény kemény, határozott – szögezte le Szent-Iványi István, emlékeztetve arra, hogy

a magyar részről kiadott közlemény erről egy szót sem ejtett.

Az a tény, hogy bekerült az amerikai dokumentumba (amely igencsak rövid), azt mutatja, hogy Washington nagyon neheztel Budapestre amiatt, hogy blokkolja az ukrán NATO-integrációt. Egyben felszólítja a magyar kormányt destruktív magatartásának megváltoztatására.

Szent-Iványi félreértéseket is eloszlatandó leszögezte: nem arról van szó, hogy amerikai részről ne állának ki a Magyarország számára fontos ukrajnai magyarok ügye mellett. A szakértő egyben emlékeztetett arra, hogy nincs is miről beszélni ezen a téren: az oktatási törvény bevezetését elhalasztották, az állampolgársági törvényt pedig vissza is vonták Ukrajnában. Ám eközben a magyar kormány akadályozza az előrelépést Ukrajna euroatlanti integrációjában.

Szent-Iványi szerint azonban a magyar kormány keresni fogja ebből a kiutat, hiszen most nagyon kemény jelzést kapott Washingtonból.

Kérdésünkre, hogy meg tudják-e ezt tenni Vlagyimir Putyin „árnyékában”, Szent-Iványi azt válaszolta, hogy az amerikai jelzések nagyon komolyak, nem véletlen, hogy a külügyi vonalon jól értesült Newsweekben is fenyegető dolgok jelentek meg érzékeltetve, hogy az amerikaiak rálátnak minden magyar-orosz pénzügyi műveletre, azaz

látják és érzékelik a komoly korrupciós veszélyeket.

Kérdésünkre, nem jelez-e hasonlót, hogy az amerikai külügy- és pénzügyminisztérium nem utasította el a vizsgálatot Orbán és kilenc társa ellen a Magnitsky-törvény keretében, Szent-Iványi igennel válaszolt.

A külügyminiszer hangsúlyozta az élénk civil társadalom fennmaradásának fontosságát.”

Az, hogy ez bekerült a hivatalos amerikai közleménybe, nagyon egyértelműen jelzi:

Washington nem csak a magyar féllel, hanem az egész világgal tudatni akarja, hogy fontosnak tartja a kiállást a civil társadalom mellett, ami egyébként reakció a Stop Sorosra,

mondja a szakértő. Az, hogy a rövidnek számító, harminc perces beszélgetésen ezt a témát szóba hozták, figyelmeztetés Budapest számára és egyben annak jele is, hogy nem igazak azok a magyar állítások, hogy a budapesti magyar nagykövetség hőbörög, s az Washingtonban senkit nem érdekel. Most bebizonyosodott, hogy az új – az elődjénél sokkal keményebb – külügyminiszter, Pompeo számára is fontos a kérdés.

„Európának diverzifikálnia kell az energiaforrás-beszerzését.”

Ez egy régi amerikai vesszőparipa, orosz függőségünk megszüntetése – emlékeztet Szent-Iványi, hozzátéve: úgy tűnik, a magyar kormánynak is van ilyen szándéka. Ez lehet szerinte az a pont, amelyben van közös törekvés a két ország között.

„A két miniszter elkötelezettségét fejezte ki a Védelmi Együttműködési Megállapodás tető alá hozása mellett az elkövetkező időben.”

Ezt új elemnek tartja Szent-Iványi, hiszen előzetesen csak arról lehetett tudni, hogy Szijjártó átad valami dokumentumot Pompeonak. Amit viszont lehet tudni, hogy amerikai részről régóta szorgalmazzák, hogy a magyarok vásároljanak amerikai fegyverzeteket, követve a térség több országát, Romániát és Lengyelországot például. Arra számít, hogy ezen a téren lesz előrelépés.

Szent-Iványi István egyébként immár független külpolitikai tanácsadóként, szakértőként folytatja tevékenységét. Mint elmondta, szerény díjazású szakértője volt az elmúlt ciklusban a Liberális Pártnak, de már a választások előtt jelezte, hogy nem kíván újítani. Nem csalódott – mint a Független Hírügynökségnek elmondta –, az vezérelte, hogy nem kíván belpolitikával foglalkozni. Külügyi tanácsadói és szakértői munkáját azonban folytatja.

Nem tudni, ki súg Orbánnak, de sokszor ostobaságot súg – interjú Holoda Attila energiaipari szakértővel

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-05-29

1

Nem tudni, ki súg Orbánnak, de sokszor ostobaságot súg – interjú Holoda Attila energiaipari szakértővel

Az energiaiágazatban mérhetetlenül nagy pénz van, ami lefordítva akár rengeteg jól irányított közbeszerzést is jelenthet
Szijjártó és Orbán szereti odadugni az orrát, ahol semmi keresnivalójuk nem lenne
Ha valaki oroszul tárgyal az oroszokkal, akkor az valóban tárgyal, ha a diplomáciában szokásos módon angolul, akkor inkább csak „tárgyalgat”
Ha akarnánk, meg tudnánk oldani a gázellátásunkat az oroszok nélkül is
A gáz ma már éppen olyan termék az európai árupiacon, mint bármely más termék.
Nem tudni, ki súg Orbánnak energetikai kérdésekben, de sokszor ostobaságot súg, ha ő maga találja ki, ahogy mondják róla, akkor még rosszabb a helyzet

Kérem, fordítsa le számunkra, hogy miért és milyen megállapodást kötött Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Szentpéterváron? Ő maga annyit jelentett be, hogy „a kormány a Gazprommal a Magyarországra irányuló gázszállítások jövő évi mennyiségéről és áráról állapodott meg, illetve megkezdődtek az egyeztetések a 2020-as szállításokról is”. Merthogy sem mennyiségről, sem árról nem ejtett egyetlen szót sem…

Ebben semmi különös nincs, hiszen ugyan évente születik erről megállapodás a hosszú távú szerződés következő gázévi lebontásának a keretében, de Budapesten nem szokás bejelenteni egyik adatot sem. De kérdem én: egyáltalán miért egy külügyminiszter teszi ezt?

Hiszen ez nem hogy nem külügyminiszteri, sőt véleményem szerint, még csak nem is miniszteri hatáskör. Ez két cég ügye …kellene, hogy legyen.

A két fél egyike az eladó, a Gazprom, a másik pedig a vevő, a hazai importőr, közüzemi nagykereskedő.

És akkor Ön szerint miért nem a két cég intézi?

Szijjártó Péter – és egyébként a főnöke, Orbán Viktor kormányfő is – szereti odadugni az orrát, ahol semmi keresnivalójuk nem lenne. Mind a ketten szeretnek ott lenni, amikor születik egy ilyen megállapodás, amiben saját – vélt vagy valós – szerepüket hangsúlyozhatják, amikor ott tapsolhatnak az aláírók mögött. Igazság szerint, a másik oldalon is van erre fogadókészség: a Gazprom elnök-vezérigazgatója, Alekszej Miller ennek nyilván örül, mivel szeret azzal büszkélkedni, hogy ő mennyire fontos ember, s értelemszerűen úgy érzi, emeli az ő fontosságát is, ha miniszterekkel, kormányfőkkel direktben találkozik.

Azért a kérdés akkor is felmerül: nem pusztán technikai tárgyalásokról van-e szó? Hiszen adva van egy keretmegállapodás – amely 2021-ben jár majd le –, s azon belül kell csak a 19-es évre vonatkozó részletekben megegyezni. Ami nem politikai, hanem szakmai kérdés. Vagy rosszul gondolom?

Valóban, volt egy hosszútávra szóló keretmegállapodása Magyarországnak a Gazprommal, amely eredetileg három éve, 2015-ben lejárt volna. Anno még a MOL kötötte azt a 15 éves szerződést az orosz céggel, majd azt tokostul-vonóstól átadta a gáznagykereskedelmi üzletágát, 2006-ban felvásároló E.On-nak, amely aztán 2013-ban, utóbb átruházta az MVM Partnernek, amikor a magyar állam megvette a céget a németektől. Az eredeti – majd később többszörösen továbbörökített –, úgynevezett TOP (Take or Pay) megállapodás értelmében a vevőnek akkor is fizetnie kell a lekötött mennyiség után, ha azt éppen nem veszi át – pontosabban egy nagyjából 70-120 százalékos sávra vonatkozik ez a kitétel –, s amikor a 2008-as válság után a hazai gázfogyasztás visszaesett durván a korábbi felére, akkor úgy módosították a szerződést, hogy nem kell kifizetni az el nem vitt gáz árát, ám ennek fejében

vállalni kellett, hogy az eredetileg megállapított határidő kitolódik addig, amíg a teljes mennyiséget Magyarország le nem vásárolja. Ez a mennyiség 2021-ig ki fog még tartani.

Ám minden évben rögzíteni kell, hogy mennyi fogyott el az eredetileg lekötött összmennyiségből, s hogy annak terhére a következő évben mennyi gázt szerez majd be a Gazpromtól Magyarország.

Ez valóban a tárgyalás tárgyának technikai jellegét mutatja. És az ár kérdése?

Az oroszok maguk is tökéletesen látják a piaci mozgásokat, a növekvő kínálatot és a meglévő, enyhén emelkedő, de leginkább stagnáló keresletet és azt, hogy új kereskedelmi kapacitások lépnek be – s ennek megfelelően maguktól csökkentik az árakat.

Az, hogy Szijjártó – máskor akár Orbán – hozza nyilvánosságra ezeknek a tárgyalásoknak a tényét, s van jelen személyesen is, nos, ez nem mást mutat, mint azt, hogy ezeknek a tárgyalásoknak elsősorban a politikai jellegük a fontosak.

Észrevette, hogy – csak úgy mellesleg – Szijjártó Szentpéterváron tárgyalt Rosszatom-Paks-II témáról is? De ismét lenne egy kérdésem:

ha már Paks, akkor miért nem Süli János miniszter tárgyal az oroszokkal?

Hiszen ő nem csak az atomerőműhöz ért, de még oroszul is beszél, és személyes tapasztalatból mondom: ha valaki oroszul tárgyal az oroszokkal, akkor az valóban tárgyal, ha diplomáciában szokásos módon angolul – s Szijjártó és Miller csak angolul tud egymással szót érteni –, akkor inkább csak „tárgyalgat”.

Megéri nekünk a Gazpromtól venni gázt? Egyáltalán, nem járnánk jobban, ha kizárólag a nemzetközi piacról vásárolnánk? Hiszen ma már az európai piacon is nagy a kínálat.

Biztosan állíthatom, hogy megéri. Egyrészt soha nem volt gond velük:

az oroszok mindig betartották, amit ígértek, s bárki, bármit is mond – ezt le lehet ellenőrizni visszamenőleg is, mert nyilvánosak az adatok – a gázminőséggel szemben sem lehetett soha kifogás. Évtizedek óta stabilan jó minőségben szállítanak.

Baj csak akkor volt, amikor elzárták a gázcsapot – de a 2009-es lépésüknek is elsősorban politikai okai voltak, azt akarták, hogy az Európai Unió fenyegesse meg az ukránokat, hogy ne csapolják meg az Európába szánt, Ukrajnán át futó hálózaton szállított gázt.

És ami az árat illeti?

Az oroszok nem adják tartósan és jelentősen drágábban a piaci árnál, hiába hosszútávú a szerződés. Oroszország elégíti ugyanis ki az európai gázellátás egyharmadát, s nyilvánvalóan nem akarnak engedni ebből a piaci pozíciójukból. Emiatt pedig igazítaniuk kellett és kell az árakat a bővülő kínálat okozta alacsonyabb európai árakhoz. Nem tudom, emlékszik-e rá, de az MSZP kiperelte, hogy mennyiért adták-adják az oroszok a gázt Magyarországnak. Az adatokból kiderült, hogy az eladó menet közben egyoldalúan csökkentette, nem is kicsit az árat, követve az európai piacon fellelhető többlet okozta nemzetközi áresést.

2015 novemberében például maga Miller jelentette be, hogy 22-28 százalékkal mérsékelték az EU-ba irányuló gázra vonatkozó, hosszútávú szerződések értékesítési árait.

Az hazai nagy-, és kiskereskedelemben ebből keletkező „megtakarítást” – és ezt Némethné korábbi fejlesztési miniszter, akkor már csak államtitkár szavai szerint – tartalékolták. Ugyan arra hivatkozva tették ezt, hogy mi lesz, ha ismét emelkedik az ár, ám az az érzésem, hogy valójában inkább a rezsicsökkentés által a gázellátó cégeknek okozott, indokolatlan veszteség miatt elmaradt fejlesztésekre, karbantartásokra kellett volna a pénz, mivel addigra már állami vállalatok lettek, ahogy a multik eladták ezeket a veszteséges cégeket az állami közműszolgáltatónak. Mint a kiperelt dokumentumokból és a cég éves beszámolójából is kiderült,

mintegy 50 milliárd forint parkolt a Nemzeti Földgázkereskedelmi Zrt. eredménytartalék-számláján…és mit tesz isten? Nagyjából pont ennyibe került a választások előtt Orbán által a lakosságnak osztogatott 12 ezer forintos extra rezsicsökkentés.

Ha nem lenne orosz gáz, akkor Magyarországon hiány lenne ebből fűtőanyagból? Vagy ma már megoldható lenne a stabil és biztonságos gázellátásunk anélkül is?

Öt-hat év én magam is azt mondtam volna, hogy a magyar gázellátás kelleténél erőteljesebben függ az orosz gázimporttól, ma már azonban más a véleményem. Ugyanis vannak új európai gázforrások, plusz jelentősen bővítették az osztrák Baumgarten kapacitásait, megépült a szlovák-magyar vezeték is, nem szólva arról, hogy ma már jóval évi 10 milliárd köbméter alatt marad a hazai gázfogyasztás, miközben 2005/2006-ben ez az országos fogasztás majdnem elérte a 15 milliárd köbmétert. Ez visszaesett 2013/2014-ben 8 milliárd köbméter alá, s bár azóta ismét nőtt a fogyasztás, úgy gondolom, hogy ezt a mennyiséget talán még az oroszok nélkül is meg lehetne oldani, ha minden kötél szakad.

A gáz ma már éppen olyan termék az európai árupiacon, mint bármely más termék.

2021-ben lejár a Gazprommal kötött hosszú lejáratú szerződés. Már az év elején szó volt arról, hogy újat akarnak kötni Orbánék. Ön szerint érdemes a mai piaci helyzetben ilyet lépni?

A hosszútávú szerződések kötésében a jövőben is van logika, elsősorban az egyetemes szolgáltatott fogyasztói kör ellátásának stabil biztosítása érdekében, de évi 3,5-4 milliárd köbméterben maximálva – igaz, sejtésem szerint az oroszok szeretnék ezt feltornászni évi 5-6 milliárdra. Mert hogy nagyon megélénkült a nemzetközi, európai gázpiac, elsősorban a közel-keleti, afrikai és akár USA-ból származó LNG európai megjelenésének köszönhetően, ezért egyre kisebb mennyiségeket kötnek le hosszútávra. Egyébként a magyar piac is megnőtt, érdemes megnézni, hogy milyen hatalmas mennyiségek forognak a magyar gáztőzsdén is. Persze ehhez földalatti gáztárolók is kellenek –, és szerencsére ehhez tárolói kapacitás bőven van, a teljes elérhető tároló kapacitás meghaladja a 6 milliárd köbméteres mobilkapacitást.

Mindenesetre Szijjártó januárban Moszkvában tárgyalt, majd bejelentette a Gazprommal kötendő új gázszállítási megállapodást előkészítésének a tényét. Nem tartja ezt túlságosan korainak? Kiváltképpen amiatt, mert addig még nagyon sok minden történhet a gázpiacokon

Hogy mennyire változó a helyzet:

Szíjjártó januári szinte győzelmi jelentésnek is beillő bejelentése után alig 3 héttel jelentették be a románok, hogy az offshore Neptun gázmezőn jelentős mennyiségű, évi 4 milliárd köbméter gázt fognak kitermelni.

Ezt a tulajdonosok, teljesen érthető módon részben a nemzetközi piacokon is értékesíteni akarják, ezért kapacitás aukciót hirdettek, amelyen magyar gázkereskedő cégek is elindultak, s nyertek is. Erre Orbán már úgy gondolta, hogy csupán azért, mert a kereskedő magyar cég, azért mind a 4 milliárd köbméter gázt majd Magyarország fogja tudni felhasználni – gyorsan be is jelentette, hogy lazítani tudunk az orosz függőségen. Ez részben persze igaz is, hiszen minden forrás-, és útvonaldiverzifikáció javít az energiafüggőségen, de azért határáteresztő kapacitásra szólt csak az aukció, és távolról sem arra, hogy magyarországi legyen a szállítmányok végcélja is. A magyar kereskedők nem csak Magyarországon kereskednek, hanem szerte Európában. Tehát a lényeg az, hogy folyamatosan változik a helyzet, egyre nagyobb a kínálat, egyre több az Európát elérő szállítási útvonal a gázpiacon.

A múlt hét végén az Európai Bizottság most zárult trösztellenes vizsgálata eredményeként született határozat „befenyegette” a Gazpromot, követelve a többi között az általuk értékesített gáz országhatáron túl történő továbbértékesítését; a versenyképes gázárak biztosítását; illetve kiköti, hogy nem éhet vissza piaci fölényével a gázinfrastruktúra használatában. Ez mennyire zavarhat bele a magyar-Gazprom kapcsolatokba, tervekbe?

Röviden?

Egy ilyen EU határozat mindig belezavar a korábban kigondolt elképzelésekbe.

Elvégre erről szól az európai szabályzás, hogy átláthatóan és mindenki számára egyformán szabályozza a piaci feltételrendszert, ne tudja akárki saját előnyére kovácsolni a korábban kialakult, vagy kikényszerített erőfölényét. De szerencsére minden ilyen európai szerződés úgy kell a Gazpromnak, mint egy falat kenyér. Eddig az oroszok tiltották, a fel nem használt, tőlük származott gáz úgy nevezett „harmadik feles” továbbértékesítését a szabadpiacon – de ezt már nem tehetik meg.

Ön tapasztalt szereplője nem csak az orosz-magyar, de általában a nemzetközi energetikai kapcsolatoknak is. Hogy látja, mennyire profin mozog a magyar kormányzat ezen a területen?

Őszintén szólva nem tudom, ki súg a miniszterelnöknek energetikai kérdésekben, de sokszor ostobaságot súg, például elhitették vele, hogy az atomenergia olcsó, mert a 70-es években üzembe állított paksi erőmű olcsón termel. Igen. Most már olcsón, hiszen leamortizálta már régen a beruházási összeget, így nem terheli magas amortizációs költség. DE ez egy új erőmű esetén már egyáltalán nem igaz.

Ha ő maga találja ki ezeket, ahogy mondják róla, akkor még rosszabb a helyzet.

Vegyük csak az alapokat: például az már önmagában paradoxon, hogy az energiarendszernek kizárólag állami kézben kell lennie, mert ez a garanciája a „megvédendő” rezsicsökkentésnek. Ez egy butaság. Egy jól szabályozott, átlátható és hatóságilag kontrollált piacon elvileg lényegtelen, hogy ki a tulajdonos, a szabályozás – elvileg – mindenkire egyformán vonatkozik. Pontosabban: az ő szempontjukból nyilván nem is olyan nagy „ostobaság” ez:

hiszen az energiai ágazatban (termelésben, szállításban, kereskedelemben és ellátásban) mérhetetlenül nagy pénz van, ami lefordítva akár rengeteg jól irányított közbeszerzést is jelenthet. Ezt pedig ugye, nem kell tovább ragoznom?!

Mindannyiunk bőrére megy!

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-05-28

1

Vegyes fogadtatása van az egészségügyet jól ismerők között az ágazatért is felelős miniszter – ha úgy tetszik – vállalásának/ígéretének, hogy 2026-ra, azaz 8 éven belül a főváros egészségügyi ellátását olyan szintre hozzák, amely összehasonlítható a nyugatiak ellátásával is. Még az is problémásnak – de azért kezelhetőnek – látja a humán erőforrás kérdésének a megoldását, aki elérhetőnek látja a miniszter célját. Más szerint a cél eléréséhez kormányváltás kell.

A Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese reálisnak tartja az egészségügyért is felelős új miniszter által a meghallgatásán említett célt, nevezetesen, hogy „2026-ra Budapest egészségügyi ellátását a megfelelő szintre fogjuk felhozni. Egy olyan szintre, ami összehasonlítható lesz a tőlünk nyugatabbra élő emberek ellátásával is”. Velkey György a Független Hírügynökségnek kifejezetten jónak nevezte az Egészséges Budapest programot, amely – mint mondta – „érzékenyen reagál a szükségletekre, pontosan, aprólékosan foglalkozik minden vetülettel, beleértve a logisztikát is”. Azt azonban hangsúlyozta, hogy a program és a megfogalmazott cél valóra váltásának alapvető feltétele, hogy folyamatosan, időben biztosítsák hozzá a szükséges forrásokat. „Ez elengedhetetlen, hogy végig tudjunk rajta menni” – húzta alá a szakember.

Mint emlékezetes, a budapesti és Pest megyei egészségügyi szakellátás teljes megújítását szolgáló, 2026-ig szóló Egészséges Budapest program (EBP) keretében párhuzamosan végeznék el a járó- és fekvőbeteg-ellátás műszerbeszerzését, készítenék elő az energetikai korszerűsítést, újítanák fel a térségi szakrendelők nagyobb részét, s modernizálnák, illetve szerveznék át a kórházakat, három nagy úgynevezett centrumkórházat kialakítva. Minderre az eredeti tervek szerint körülbelül 700 milliárd forintot fordítanának a már megkezdett program tíz év alatt.

Velkey György szerint azonban a program sikerének van egy másik síkja is: a humán erőforrás kérdése.

„Ez nyilvánvalóan nehéz ügy, pedig az egészségügypolitika sokat tett a helyzet javításáért, azért, hogy itthon tartsák az orvosokat, s központi rezidenseket képezzenek” – fogalmazott.

Ennél aggasztóbbnak tartja az ápoló-helyzetet: „főleg a megújult intézményekben ez a legkritikusabb”. Felvetésünkre, hogy ha kevesebben is távoznak külföldre, a hiányzók pótlásához egyes szakértők szerint 10-15 év is kell, a Kórházszövetség elnökhelyettese azt mondta: az orvosellátás területén jelentős lépéseket tettek már, s ha tovább haladnak a béremelésekkel és a rendszer tisztításával, akkor reálisnak tűnnek további pozitív változások is.

Más szóval, az orvoshiány megoldása nem lehetetlen feladat, akár belátható időn belül is. Más kérdés szerinte az ápolóhiány kezelésének a kilátása:

több idő és erőfeszítés kell ugyanis a képzés felpörgetéséhez és a pálya vonzóbbá tételéhez. Erre nagyon oda kellene figyelni – húzta alá.

Van, aki dühös és szkeptikus

„Lehet, hogy igaz lesz 8 év múlva, hogy a nyugat is megirigyli a magyar egészségügy helyzetét, de ehhez négy év múlva kormányváltás kell.

Valahogy úgy vagyunk, mint az egyszeri ember, aki megkérdezi az útitársától, hogy messze van-e még Kolozsvár, mire azt a választ kapja, hogy most már nagyon messze” –

sommázta az új kormány új szakminiszterének a meghallgatása, illetve korábbi és a kinevezése óta eltelt időben tőle látottak-hallottak alapján leszűrhető tanulságokat Komáromi Zoltán. Az egészségpolitikus a Független Hírügynökségnek hozzátette: „Nem látszik az a koncepció, ahogy lépésről-lépésre haladva javítanák az egészségügy helyzetét.”

Szerinte egy politikai kurzusról úgy lehet véleményt nyilvánítani, hogy megnézzük eddig mit csinált, s a jelenlegi felállásban milyen javaslatai vannak a tovább lépésre, ebből pedig az állapítható meg, hogy

az egészségügynek a tényleg hadra fogható kormányzati képviseletét az elmúlt két ciklusban szétverték, s ez így is marad.

Előtte különálló minisztérium vitte a területet, ahol 340-en dolgoztak, s minden részterületnek megvolt a képviselete; most az egészségügyi államtitkárságon legfeljebb 70-en vannak, s a háttérintézményeket is bezárták. Komáromi szerint ez is arra utal, hogy nincs megfelelő döntéselőkészítés, tehát legfeljebb ötletelés folyik, komolyan kidolgozott stratégia nem készül a politikai döntéshozók számára.

További problémát okoz a szakember szerint, hogy az uniós forrásokból és egyéb fejlesztési pénzekből az intézmények infrastrukturális, modernizációs fejlesztését el lehet ugyan végezni, de a szakember-ellátottságra már nem fordítanak energiát.

Hiába lassul az orvosok, az egészségügyi szakemberek, dolgozók elvándorlási üteme, az elmúlt években elszenvedett veszteségek pótlására még 15-20 év sem lesz talán elegendő.

Ráadásul a most végzettek jó része nem is vág bele a szakképzésbe, hanem egyenesen külföldre megy, vagy ha itthon végzi el, utána már külföldön keres magának megélhetést.

A problémákat fokozza a működési kiadások stagnálása is.

„Nagyon kíváncsi leszek a 2019-es költségvetésre, konkrétan arra is, hogy lesz-e benne új forrás az egészségügy számára”

– mondja Komáromi, hozzátéve: kérdés, folytatódik-e az eddigi gyakorlat, s a jövőben is eldugnak-e majd néhány tízmilliárdot a Miniszterelnökségen azzal, hogy amikor már elengedhetetlen, be tudják tömködni a lukakat.

Az épülő budapesti szuperkórház is számos kérdést felvet – szerinte az egy dolog, hogy a Honvéd Kórházzal azonos nagyságrendű egészségügyi intézményt így neveznek el, de betonba és építőanyagba öntik a pénzt, s szó nincs arról, hogyan és kikkel fogják működtetni a kórházat. S látjuk, jelenleg sincs elég ember mondjuk a Honvéd kórházban, ezért is fordulhatnak elő olyan esetek, mint amilyenekről a sajtó rendszeresen beszámol – fejtegeti Komáromi, hozzátéve: kódolva van, hogy hat év múlva ugyanezt reprodukálják az új intézményben.

„Hiába vannak uniós források – ezek fejlesztési pénzek, s ha nem tesznek mellé működési és amortizációs költségeket, illetve nincs elegendő szakember, akkor óhatatlanul az az ember érzése, mintha azért újítanák fel, hogy majd egy oligarcha-kör meg tudja szerezni már modern intézményként, nem pedig lepusztult romhalmazként”

– fejti ki aggodalmait a szakember, aki emlékeztet arra, hogy már tavaly meghaladta a magánintézmények számára engedélyezett járóbeteg-óraszám a közfinanszírozásút. Vannak felmérések, melyek szerint a lakosság a járóbetegellátásban több pénzt adott ki, mint az állam ugyanezen a területen. A lakosság, ha csak teheti, menekül a magánellátásba.

„Dühös és szkeptikus vagyok amiatt, hogy Kásler miniszteri meghallgatásán nem mondott konkrétumokat, nem válaszolt a tárgyszerű kérdésekre. Ebből nem lehet leszűrni, hogy mik az elképzelései, és sajnos egészségpolitikai publikációi soha nem voltak, szakmai előadásokat ebben a témában soha nem tartott, így azt sem lehet tudni, hogy létezne-e és ha igen, milyen víziója, mit tart fontosnak, mik a prioritásai” – von mérleget Komáromi Zoltán. Amit tudunk – teszi hozzá – az az, hogy 12 milliárd forintból felfejlesztett az Onkológiai Intézetet, de ettől sajnos a hálózat nem fejlődött, a statisztikák sem javultak. Ugyanez vonatkozik az államtitkárára, Nagy Anikóra, ki a korábban megkezdett fejlesztéseket végig vitte a Heim Pál gyerekkórházban, de az ő víziója sem ismert, sőt, azt sem tudni, hogy kik fognak alattuk dolgozni vezetőként – Komáromi ugyanis úgy tudja, távoznak a helyettes államtitkárok és a főosztályvezetők is. „Nagyon konkrét kérdések megválaszolására még támpont sincs – például arra, hogy mi lesz betegszállítással, a gyógyszerek befogadásával, az egynapos sebészettel, lesz-e kapcsolódása a háziorvosi rendszerhez, stb.” – mutat rá a szakértő.

Amiről Kásler Miklós beszélt a meghallgatásán:

Transzparens, tiszta, törvényes viszonyok a hálapénz területén;
Az orvosok és nővérek anyagi megbecsülése és szociális helyzetük javítása;
A magán- és közellátás viszonyának pontos definiálása;
A népegészségügy fejlesztése:
A struktúrák, a tevékenységek, feladatok, felelősségek és a kapcsolatrendszer pontos meghatározása;
Az országos intézetek megerősítése;
A primer és a szekunder prevenció;
Az alapellátás viszonyrendszereinek újragondolása;
A sürgősségi ellátás és a mentés átszervezése;
Kórházbezárást pillanatnyilag konkrétan nem terveznek.

Bréking nyúz, május 26. – Tudósítás a másik valóságból

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-05-26

0

Bréking nyúz, május 26. – Tudósítás a másik valóságból

Soros….Soros…Soros – miért nem vagyunk meglepődve, ha a másik valóság sajtójának szinte minden cikkében közvetlenül vagy közvetetten megjelenik Orbánék démonizált magyar származású amerikai „ellensége”. Csak két idézet a mai termésből: „amit Soros György képvisel, az egy rákos sejtként mindent elcsúnyít, felfal és megoszt”, illetve: „Soros György el akarja foglalni a magyar bíróságokat”. A másik slágertéma Orbán külföldi méltatása – ezt is sulykolják ám rendesen.

888.hu – Milo Yiannopoulos: „Soros Magyarország legrosszabb exportterméke”

Rendhagyó interjút készített Milo Yiannopoulos radikális szólásszabadság-párti újságíróval és a New York Times bestseller szerzőjével a 888.hu. A beszélgetésben a jobboldal és a baloldal küzdelméről, magáról a szólásszabadságról, az iszlámról, az európai kultúráról és Orbán Viktorról, Donald Trumpról és Soros Györgyről esett bőven szó. Íme, néhány erős mondata az igen csak terjedelmes interjúból:

Látni kell, amit Soros György képvisel, az egy rákos sejtként mindent elcsúnyít, felfal és megoszt.

Szerencsére itt még nem okozott annyi kárt, mint Amerikában, ahol a belföldi terrorizmust támogatja.

Orbánt nagyon nagyra tartom abban, hogy Sorost és az ő szervezeteit hatékonyan a partvonalra tudta állítani.

(Soros) azt látja, felemelkedőben vannak az olyan nemzeti vezetők, akik a saját népüket képviselik, és nem kérnek az általa propagált globalizmusból és társadalmi igazságosságtételből. Ez pedig Sorosnak nagyon fáj, ezért úgy viselkedik, mint egy megsebzett állat, amelyik a halálán van:

mivel nincs mit veszítenie, a lehető legagresszívebben, a lehető legnagyobb károkozást akarja véghez vinni.

De sokszor felmerül bennem a kérdés, vajon Ferenc pápa és én ugyanazt a vallást gyakoroljuk? Hát nem vagyok benne biztos.

Ma már tudjuk, okai vannak annak, hogy valaki hogyan válik baloldalivá, és ennek az egyik legerősebb mozgatórugója nem más, mint a boldogtalanság.

A Brexit, Orbán és Trump – ezek mind olyan jelek, mintha a konzervatívok kezdenének felébredni.

A meleglobbi mára már elavult, ugyanúgy, mint a feminizmus. Nincs már miért harcolniuk.

Origo – Így akarja elfoglalni Soros György a magyar bíróságokat

Soros hazai kitartottjai megszállták a magyar bírósági rendszert is. Úgy tűnik, hogy a bevándorláspárti tőzsdespekuláns, miután a politikai szférából kiszorulni látszik – hiszen nem sikerült hatalomhoz juttatnia a hazai katonáit, illetve a hozzájuk köthető elvtelen ellenzéket – a bírósági rendszeren keresztül kíván befolyást gyakorolni a magyar közállapotokra – írja az Origo. Csak az elmúlt évben több mint száz bírót és igazságügyi alkalmazottat okított („érzékenyített”, ők így mondják) a hazai Soros-birodalom ékkövének számító Helsinki Bizottság. A kurzusok témája a migránsok, a homoszexuálisok és egyéb „társadalom peremén élő” csoportok helyzete volt.

Ez a portál szerint súlyos alkotmányossági-összeférhetetlenségi problémákat vet fel, hiszen a Helsinki Bizottság jogászai bírósági képviseletet is ellátnak, azaz előfordulhat, hogy az érzékenyítő kiképző szembekerül az érzékenyített bíróval a tárgyalóteremben.

Ebben az esetben pedig külső szemlélő számára erősen megkérdőjelezhető a bíró elfogulatlansága.

Sorosék persze nem álltak meg a szimpla városi bírák agymosásánál, a befolyásuk érződik a csúcsszerv, a Darák Péter vezette Kúria menekültügyi joggyakorlat-elemző csoportjának legutóbbi munkájából is. Kijelenthetjük, hogy ők már a beteljesült érzékenyítés állapotában vannak – szögezi le a cikk

Echo TV – Václav Klaus: Gratulálok Magyarországnak és Orbán Viktornak!

A volt cseh államfő, Václav Klaus Budapesten, az ECHO TV-nek adott exkluzív interjúban gratulált Magyarországnak és Orbán Viktornak azért, mert aktív résztvevője a nemzetközi politikának. Hozzátette, hogy szeretné, ha hazája politikusai is hasonlóan cselekednének. Václav Klaus kitért a migrációról azt mondta: szponzorálják, szervezik az európai politikai elitek – mindezt téves alapon és téves ideológiából teszik.

Csehország másként lát dolgokat, mint Lengyelország vagy Magyarország – jelentette ki Václav Klaus. Ha a jövőben el akarunk érni valamit, akkor az országokon belül kell kezdeni az építkezést és nem nemzetközi léptékben – tette hozzá.

Az ECho TV megjegyzi: Klaus egy korábbi interjúban azt mondta,

a cseheknek is szükségük van Orbán Viktorra nemcsak a magyaroknak.

Konzultációnak álcázott kormánypropaganda

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-05-25

0

Konzultációnak álcázott kormánypropaganda

Egyrészt az információátadás célját szolgálják, másrészt legitimáló szerepet játszanak az Orbán-kormány nemzeti konzultációi. A konzultáció önmagában nem lenne problémás politikán kívüli/feletti eszköz – véli Böcskei Balázs, politológus, politikai elemző, az IDEA Intézet igazgatója. Hamarosan a családokról és a demográfiai helyzetről kérdezik ki – eléggé determinált módon – a véleményünket.

„A kormányzati politikának közvéleményellenőrző jellege van, ami kevésbé mondhatni konzultatívnak; a nemzeti konzultáció keretében összeállított kérdések és a válaszok tartalma pedig egyértelműen mindig a kormány politikai, szakpolitikai, közpolitikai álláspontját tükrözi az aktuális területen, kérdésben” – válaszolta megkeresésünkre Böcskei Balázs. Arra kerestük a választ, hogy mi helyett vannak, mit pótolnak az Orbán-kormány által favorizált nemzeti konzultációk. 2010 óta hat ilyen, sok-sok milliárd forintot felemésztő kampányt folytattak le, s a kérdés azért vált ismét aktuálissá, mert Rogán Antal, Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter a minap bejelentette, hogy hamarosan újabb nemzeti konzultációt indítanak a családokról és a demográfiai helyzetről, majd még a jövő évi európai parlamenti választások előtt az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekről.

Az, hogy nemsokára ismét „kikérik a véleményünket” a családokról és a demográfiai helyzetről azt mutatja, hogy a kormány prioritási területei közé emelte ezeket a témákat.

Legalábbis erre lehet következteti abból, hogy Böcskei Balázs szerint ezeknek a kampányoknak az egyik célja az információátadás: tájékoztatja a lakosságot arról, hogy mire készül a kormány, s mit gondol arról a területről, amelyről konzultál. Igaz, ebben az értelemben majd akkor tudjuk meg, hogy pontosan mire számíthatunk az elkövetkező években a családpolitikai és demográfiai helyzetről, amikor majd látjuk magukat a kérdéseket és az azokra adható válaszokat. E kormányzati eszköz egy további célja legitimációs jelleget adni magának a kormánynak: a visszaküldött, kitöltött kérdőívek mennyiségének és jellegéből következően – mondja a politikai elemző.

Az nem egyedülállóan magyar dolog, hogy egy kormány megkérdezi az emberek véleményét bizonyos kérdésekről; ennek a legélesebb formája a népszavazás – mutat rá Böcskei Balázs. Van arra is példa, hogy a kormányok közvetlen módon is tudakolják a véleményeket,

de jellemzően azokra sokkal heterogénebb válaszok adhatók, mint amilyeneket az Orbán-kormány nemzeti konzultációin megszoktunk.

Orbán Viktor 2005 februárjában – még ellenzéki pártvezérként – tartott évértékelő beszédében vezette be a magyar politikai köztudatba a „nemzeti konzultáció” kifejezést, amikor is bejelentette, hogy azt az évet a konzultáció esztendejévé szeretné tenni,

„hogy a közélet újra az emberekről szóljon”.

Ennek nyomán alakult meg a Nemzeti Konzultációs Testület, amelynek – ahogy Schöpfin György Fideszes európai parlamenti képvisel honlapján olvasható

– „Orbán Viktor hangsúlyozta civil és világnézetek felett álló jellegét”.

A testület tagja volt Finta József építész, Dr. Hofmann Rózsa pedagógus, Dr. Iván László, gerontológus, egyetemi tanár, Jókai Anna író, Náray-Szabó Gábor, egyetemi tanár, a Professzorok Batthyány Körének elnöke, Pozsgay Imre, Dr. Schöpflin György európai parlamenti képviselő, Dr. Tulassay Tivadar.

Országjáró rendezvénysorozatot indítottak, s ezeken szóban, kérdőíveken, illetve postai úton kérdezték ki a választók véleményét politikai és közéleti kérdésekben.

S ami a lényeg, 1,6 millió emberrel létesített kapcsolatot akkor így a Fidesz.

2010 után kormányzati szintre emelte és rendszersítette a nemzeti konzultációkat Orbán. A kérdőíveket 2015-ig a Miniszterelnökség felügyelte, s postán küldték ki; a kiértékelést pedig a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) végezte. 2015. októberétől az újonnan alakult Miniszterelnöki Kabinetiroda vette át a nemzeti konzultációkkal kapcsolatos feladatokat.

A nemzeti konzultációk költségeiről, illetve a visszaérkezett, kitöltött kérdőívek kiértékeléséről a kormány nem szívesen ad ki dokumentumokat, van, amit legfeljebb kiperelni sikerül.

Így jószerivel csak bemondásra tudhatjuk például azt is, hogy az eddigi legutolsó ilyen, a Soros-tervről szóló nemzeti konzultáció egyes kérdéseire milyen válaszok születtek, s hogy 2,3 millióan elutasították a tervet (amely amúgy nem is létezik, de ez már egy más kérdés), s csak nem egészen 20 ezren támogatták azt (s volt mintegy 16 ezer érvénytelen válasz is – a kormány kommunikációja szerint).

Eddigi kormányzati nemzeti konzultációk

2010. szeptember: Konzultáció a nyugdíjakról (nyugdíjakról és támogatásokról). 2,8 millió nyugdíjas kapta meg postai úton, mintegy 200 ezer kitöltött kérdőív érkezett vissza. A Miniszterelnökség közlése szerint az elkészítés és kiküldés 220-230 millió forintba került. Állítólag a Fidesz fizette a cechet.
2011. február: „Állampolgári kérdőív az Alaptörvényről” (jogok és kötelezettségek, család, otthon, munka és támogatás). A kormány tájékoztatása szerint 920 000-en válaszoltak rá. 750-800 millió forint volt a költsége, amelyet a Miniszterelnökség központi forrásokból fedezett.
2011. május: „Szociális konzultáció” indult, amely az idősekkel, a devizahitelesekkel, a közműszolgáltatókkal, az oktatási támogatásokkal foglalkozott. Több mint egymillióan küldték vissza a kérdőívet. Az összköltsége750-800 millió forint között mozgott. A kormányzati kommunikáció szerint a válaszadók 97 százaléka egyetértett a segélyezés helyett munka elvvel. (Ezután futtatták fel a közmunkaprogramot.)
2012. szeptember: „Gazdasági konzultáció” néven futott a kérdőív, amely az adózással, a járulékokkal, a nagyvállalatokkal és a közműcégekkel, a minimálbérrel és a nyugdíjakkal, valamint a devizahitelesekkel kapcsolatos kérdéseket tartalmazott. Közel 700 ezret küldtek vissza. A konzultációra 976 millió forintot csoportosítottak át.
2015. május: „A bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultáció”, a kérdőívet több mint 8 millió példányban küldték ki, s egymilliót küldtek vissza, ezek zöme a terrorizmussal, a menekültekkel, a bevándorlókkal és az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekre a kormány szája íze szerint válaszolt. Erre egymilliárd forintot szántak.
2017. április: „Állítsuk meg Brüsszelt!”; a konzultáció költsége durván nettó 950 millió forint volt (amit azonban – sajtójelentések szerint –utólag másfél milliárddal egészítettek ki). A kormány közlése szerint 1 millió 680 ezren mondták el véleményüket ennek keretében.
2017. október: „A Soros-tervről szóló nemzeti konzultáció” keretében feltett hét kérdésre nem csak postai úton lehetett válaszolni, online is kitölthető volt. A kormány tájékoztatása szerint közel 2,4 millióan juttatták vissza a válaszaikat (többségében, közel 2,2 millióan postán). Ennek árát 700-900 millió forintra lőtték be.

N. Vadász Zsuzsa

„Magyarországnak továbbra sem áll szándékában részt venni az Európai Ügyészség létrehozásával megvalósuló megerősített együttműködésben, az álláspont esetleges felülvizsgálata jelenleg nincs napirenden”.

hiszen érdeke, hogy ne juthasson el az ügy bírósági szakba, hogy minél előbb elzárja az útját”

december óta folyamatosan szivárogtatnak ki a portálon keresztül a volt kancelláriaminiszterhez, korábbi Hódmezővásárhelyi polgármesterhez köthető információkat.

Orbán Vlagyimir Putyin helytartója az Európai Unióban – kérdem én, akkor hol lenne értelme a kilépésnek, hiszen azzal saját jelentősége veszne el Moszkva számára.

És ami nagyon fontos: amennyire rá lehet fogni Orbánra, hogy ki akarja esetleg vezetni Magyarországot az EU-ból, annyira rá lehet ez EU-ra is, hogy olyan modellt alakít ki, amelyben Magyarországot a perifériára szorítja.

Sok mindenre kell választ keresnünk, a többi között arra, hogy mi vezetett idáig, a választási szereplésig, majd az Együtt megszűnéséig, milyenek voltak a külső körülmények, mennyire voltak azok a számottevők, illetve miben hibáztunk mi.

Éppen ezért, az, hogy politizálok-e az nem elhatározás kérdése, hanem attól függ, hogy továbbra is fontosnak tartom vagy sem, hogy mint egyén tegyek a közösségért.

Lényeges, hogy Washington Budapest értésére adta, hogy nem játszhat össze-vissza két kapura. A magyar-atlanti kapcsolatok híveként számon tartott Simonyi szerint az egyik legfontosabb jelzés az, hogy Magyarországnak át kellene értékelnie az orosz kapcsolatát.

„Ez egy nagyon erős üzenet volt, Orbán nem először – és vélhetően nem is utoljára – kijátszotta a zsidó kártyát; hol antiszemita, hol filoszemita színben tűnve fel” – fogalmazott Simonyi.

a magyar részről kiadott közlemény erről egy szót sem ejtett.

Szent-Iványi szerint azonban a magyar kormány keresni fogja ebből a kiutat, hiszen most nagyon kemény jelzést kapott Washingtonból.

Washington nem csak a magyar féllel, hanem az egész világgal tudatni akarja, hogy fontosnak tartja a kiállást a civil társadalom mellett, ami egyébként reakció a Stop Sorosra,

Az energiaiágazatban mérhetetlenül nagy pénz van, ami lefordítva akár rengeteg jól irányított közbeszerzést is jelenthet

Szijjártó és Orbán szereti odadugni az orrát, ahol semmi keresnivalójuk nem lenne

Ha valaki oroszul tárgyal az oroszokkal, akkor az valóban tárgyal, ha a diplomáciában szokásos módon angolul, akkor inkább csak „tárgyalgat”

Ha akarnánk, meg tudnánk oldani a gázellátásunkat az oroszok nélkül is

A gáz ma már éppen olyan termék az európai árupiacon, mint bármely más termék.

Nem tudni, ki súg Orbánnak energetikai kérdésekben, de sokszor ostobaságot súg, ha ő maga találja ki, ahogy mondják róla, akkor még rosszabb a helyzet

Hiszen ez nem hogy nem külügyminiszteri, sőt véleményem szerint, még csak nem is miniszteri hatáskör. Ez két cég ügye …kellene, hogy legyen.

vállalni kellett, hogy az eredetileg megállapított határidő kitolódik addig, amíg a teljes mennyiséget Magyarország le nem vásárolja. Ez a mennyiség 2021-ig ki fog még tartani.

Az, hogy Szijjártó – máskor akár Orbán – hozza nyilvánosságra ezeknek a tárgyalásoknak a tényét, s van jelen személyesen is, nos, ez nem mást mutat, mint azt, hogy ezeknek a tárgyalásoknak elsősorban a politikai jellegük a fontosak.

az oroszok mindig betartották, amit ígértek, s bárki, bármit is mond – ezt le lehet ellenőrizni visszamenőleg is, mert nyilvánosak az adatok – a gázminőséggel szemben sem lehetett soha kifogás. Évtizedek óta stabilan jó minőségben szállítanak.

2015 novemberében például maga Miller jelentette be, hogy 22-28 százalékkal mérsékelték az EU-ba irányuló gázra vonatkozó, hosszútávú szerződések értékesítési árait.

mintegy 50 milliárd forint parkolt a Nemzeti Földgázkereskedelmi Zrt. eredménytartalék-számláján…és mit tesz isten? Nagyjából pont ennyibe került a választások előtt Orbán által a lakosságnak osztogatott 12 ezer forintos extra rezsicsökkentés.

Szíjjártó januári szinte győzelmi jelentésnek is beillő bejelentése után alig 3 héttel jelentették be a románok, hogy az offshore Neptun gázmezőn jelentős mennyiségű, évi 4 milliárd köbméter gázt fognak kitermelni.

hiszen az energiai ágazatban (termelésben, szállításban, kereskedelemben és ellátásban) mérhetetlenül nagy pénz van, ami lefordítva akár rengeteg jól irányított közbeszerzést is jelenthet. Ezt pedig ugye, nem kell tovább ragoznom?!

„Ez nyilvánvalóan nehéz ügy, pedig az egészségügypolitika sokat tett a helyzet javításáért, azért, hogy itthon tartsák az orvosokat, s központi rezidenseket képezzenek” – fogalmazott.

Más szóval, az orvoshiány megoldása nem lehetetlen feladat, akár belátható időn belül is. Más kérdés szerinte az ápolóhiány kezelésének a kilátása:

Van, aki dühös és szkeptikus

Valahogy úgy vagyunk, mint az egyszeri ember, aki megkérdezi az útitársától, hogy messze van-e még Kolozsvár, mire azt a választ kapja, hogy most már nagyon messze” –

Hiába lassul az orvosok, az egészségügyi szakemberek, dolgozók elvándorlási üteme, az elmúlt években elszenvedett veszteségek pótlására még 15-20 év sem lesz talán elegendő.

A Brexit, Orbán és Trump – ezek mind olyan jelek, mintha a konzervatívok kezdenének felébredni.

Ez a portál szerint súlyos alkotmányossági-összeférhetetlenségi problémákat vet fel, hiszen a Helsinki Bizottság jogászai bírósági képviseletet is ellátnak, azaz előfordulhat, hogy az érzékenyítő kiképző szembekerül az érzékenyített bíróval a tárgyalóteremben.

Az, hogy nemsokára ismét „kikérik a véleményünket” a családokról és a demográfiai helyzetről azt mutatja, hogy a kormány prioritási területei közé emelte ezeket a témákat.

de jellemzően azokra sokkal heterogénebb válaszok adhatók, mint amilyeneket az Orbán-kormány nemzeti konzultációin megszoktunk.

S ami a lényeg, 1,6 millió emberrel létesített kapcsolatot akkor így a Fidesz.

A nemzeti konzultációk költségeiről, illetve a visszaérkezett, kitöltött kérdőívek kiértékeléséről a kormány nem szívesen ad ki dokumentumokat, van, amit legfeljebb kiperelni sikerül.

Eddigi kormányzati nemzeti konzultációk

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA