Falusi Tamas, Author at Független Hírügynökség Page 18 of 28

Nincs kegyelem

Falusi Tamas

-

2023-12-23

0

„Döntött a Kúria: Karácsony Gergely nem kap mentességet az adófizetés alól”. Ezt posztolta Varga Mihály pénzügyminiszter a Facebookon. Lelkesen posztolta, hiszen nagy győzelem ez neki, hogy Karácsonyéknak a szolidaritási adó alól nincs kibúvó semmi. Még a bíróságon sem, mert ha az nekik egy kicsit is kedvezően ítélne, jön a jólfizetett úthenger és mindent eltipor a kormány segítése érdekében. Van az a pénz, kérem tisztelettel.

Varga győzelme többszörös.

A pénzügyminiszter júniusban azt nyilatkozta, hogy Karácsony csődbe vitte Budapestet. Azóta kiderült, hogy ez csak egy primitív hazugság, de Varga nyilatkozatának megvalósulásában segít, hogy ha esik, ha fúj, mindenképpen elvonnak a fővárostól 5,6 + 3,87 milliárdot (hátha így mégiscsak csődbe megy, és Vargának lesz igaza).
Ezzel a közel tíz milliárddal jobb lesz a költségvetés helyzete, ami egy pénzügyminiszternek nagyon fontos, pláne, mikor akkora rekordhiány várható, hogy azt nehéz lesz magyarázni. Itthon is, de főleg a hitelminősítőknél.

Nagyon is megértjük a miniszter urat, az ilyen ínséges időkben a kis győzelem is győzelem, amit be lehet mutatni a Főnöknek kormányülésen. Ez a pénz a magyar költségvetésnek ugyan csak 0,25 ezreléke, de az erkölcsi hatása bombasztikus, mert a jóval kisebb budapesti költségvetésben a hatása egy komoly sallerrel ér fel. Dühöngjenek csak Karácsonyék, mint a Lánchíd 6 milliárdjának esetében, amit szintén elcsakliztak tőlük. Szegény Vargának egyébként is nehéz a dolga, újból be kell hízelegnie magát a Főnöknél, és az nem lesz könnyű. Jelenleg ugyanis kispadozik.

Konkrétan vizsgálva az ügyet, felmerülhet a kérdés, honnan vette Varga ezt a csődbevitelt? Az első gondolatunk rögtön a derék Tarlós, (korábbi főpolgármester, ma valamilyen közpénzből fizetett tanácsadó a FIDESZ környékén), aki bukása óta számtalanszor játszotta már ki az aduászt (ezen az egyen kívül más lapja nincs is), hogy hát ő 200 milliárdot hagyott a kasszában, és hát hogy azt biztosan elherdálta a Karácsony féle banda, mert állandóan panaszkodnak, hogy nincs pénz.

Mint azt a fővárostól tudjuk, Tarlós távozása után a főszámlán nem kötött pénzként 186,2 milliárd forint volt található. Akadt ott még 22,6 milliárdnyi címkézett pénz is, de annak már megvolt a helye, azaz szabadon nem lehetett felhasználni. Ez összesen 208,8 milliárd, azaz a Tarlós szöveg, hogy ennyi volt, igaz, sőt még kicsivel több is, persze ebből csak 186,2 milliárdot költhettek Karácsonyék arra, amire akartak.

Ezzel szemben állnak az Orbán féle, a fővárosi vereség miatti, ócska lelkű bosszúállást kristálytisztán bemutató elvonások.

A szolidaritási adó növelése. Ez az adó 2018-ban (főpolgármester Tarlós) 5 milliárd forint volt. Karácsony főpolgármestersége alatt 2019 – 2023 között a következőképpen emelkedett (milliárd HUF-ban): 10, 22, 35, 36, 58. Összesen 161 milliárd, a Tarlós irányította korszak évi 5 milliárdjához képest a többlet öt év alatt 136 milliárd forint.
Az iparűzési adó elvétele. Ennek az adónak a szabályait oly módon alakította át a kormány, hogy ennek révén 3 év alatt 81 milliárd forinttal csökkentette a főváros kasszájába befizetendő adót ahhoz képest, mint amennyi a régi, Tarlósnál alkalmazott szabályok szerint beérkezett volna.
A szemétszállítási díjbeszedés államosítása. Az állam beszedi a szemétszállítási díjat, de csak a régi összeget utalja át a fővárosnak (az inflációt nem veszi figyelembe) amely ravasz húzás további 10 milliárd forinttal csökkentette 3 év alatt a Fővárosi Önkormányzat bevételeit.

A fenti negatívumok összesen 227 milliárdot tesznek ki, ami a Tarlós féle szabad felhasználású pénznél (186,2 milliárd) 40,8 milliárddal több, azaz a főváros Karácsonnyal rosszul járt, hiszen Orbán, ha átokkal nem is, de egy jókora összeg elvonásával sújtotta.

A Tarlós által „otthagyott” 200 milliárd tehát igaz. Volt. 2019-ben. Sajnos már nem az, azt a tartalékot ugyanis az állam úgy elvonta, mint a sicc. Aprócska 40 milliárd további elvonással megfejelve, nehogy már maradjon nekünk, fővárosiaknak valami.

Varga az üggyel kapcsolatban mondott mást is. Például:

„Olvasom, hogy a főpolgármester-helyettes állítása szerint ma reggelre 4 milliárd forint maradt a Főváros számláján. Ehhez képest a Főváros saját beszámolója szerint szeptember 30-án még 113 milliárd forint volt a számláján. Mindez azután, hogy idén rekordösszegű, 250 milliárd forint iparűzési adót szedett be a Főváros. Hová lett a pénz?”

Ismert pénzügyi körökben az az általános nézet, hogy ha egy adott pénzügyminiszter nem ismeri egy téma összes adatát, akkor arról kusso… izé, mélységes mélyen hallgat. Pláne nem kéri számon más pénzgazdálkodási technikáját, hogy mikor vesz igénybe szolgáltatást, és azt mikor fizeti ki, de még csak nem is kritizálja, mert nem az ő dolga. Persze Varga nem a tényleges kíváncsiság okán kérdez (egy fenét! – akkor Karácsonyék bemutatnák neki, mennyiből működnek a trolik, villamosok, meg a buszok, mennyibe kerül a világítás, ésígytovább, ésígytovább), hanem számonkérő azaz „hol a lóvé?” technikával próbálja prezentálni a jónépnek Karácsonyék tehetségtelen herdálását. Azt, hogy ezzel a pénzügyminiszterinél nagyságrendekkel alacsonyabb szintű viselkedéssel csak magát járatja le, úgysem érti, hiszen Orbán (az áldott emlékű Simicska kivételével, akit végül, mikor az lázadni próbált, úgy taposott el, mint egy bogarat) csak magánál kisebb képességűeket tűr meg maga mellett. Akkor pedig adott a Varga féle színvonal is, nemde? Hogy Varga mindent megtesz az ismét a kezdőcsapatba kerülésért, az persze érthető. Még ha röhejes is (mind a szándék, mind a technika).

Van azért az ügyben egy további érdekesség is. Ha valaki nem ismerné a történteket:

Az állam Budapest szolidaritási hozzájárulását a tizenkétszeresére emelte. Ezért a Főváros pert indított. A Fővárosi Törvényszék a keresetet elsőfokon vizsgálat nélkül arra való hivatkozással utasította vissza, hogy nincs hatásköre vizsgálni az állam tevékenységét. A Főváros fellebbezett. A másodfokú ítélet szerint bizony, hogy van hatáskör (az állam mégse áll a törvény felett!), ezért a másodfokon eljáró bíróság visszautalta az ügyet elsőfokra, és az eljárás végéig a Főváros számlájáról való állami pénzleemelést megtiltotta. A fenti határozatáról értesítette a peres feleket. Ekkor jött a meglepetés, a MÁK (Magyar Államkincstár) úgy lehívott Budapest számlájáról 5,6 milliárdot, hogy csak na, mondván, hogy másodfokon az eljárás véget ért, tehát az inkasszó letiltás már nem hatályos, a bíróság meg a megismételt elsőfokon azt dönt amit akar, a pénzt a MÁK már úgyis besöpörte.

A fenti történet alapján erősen közepes képességgel is egyértelmű, hogy a másodfokon eljáró bíróság az inkasszó letiltását természetesen nem a másodfokú eljárás, azaz a saját eljárása végéig tiltotta meg, hanem az ügy végéig, azaz addig, amíg ítélet nem születik, különben ez a letiltás teljesen értelmetlen lenne (ahogy látható is). Miután ő maga nem hozott ítéletet, hanem az ügyet visszautalta elsőfokra, azaz ítélet még nincsen, a Budapest számlájáról történő pénzlehívás továbbra is tilos, tehát a MÁK a pénz leemelésével vagy óriási hülyeséget követett el (ostobák gyülekezete), vagy Orbán parancsára Budapest tönkretételén dolgozik. Mindenáron.

A dolgok kezdtek a FIDESZ szempontjából rosszra fordulni. A történtekből egyértelművé vált, hogy a MÁK húzása jogilag védhetetlen, és ha Karácsonyék nem hagyják abba az ügy forszírozását, akkora bukta lesz belőle Orbánéknak, mint a MOL torony. A magasabb helyről átszóltak hát a megfelelő helyre, ahol a Kúria bokáját összecsapva azonnal rendelkezésre állt. Megállapította, hogy a MÁK lehívás nagyon, teljesen és abszolút jogos volt, mert a másodfokú bíróság le sem tilthatta volna az állami inkasszót, így aztán az, hogy meddig érvényes a letiltás, érdektelenné vált. Ezzel a MÁK rögtön annyira szeplőtelen meg okos lett, hogy kiállításokon mutogatják, mennyire az. Az ügy még folyik, de IQ 65-tel is tudható, hogy Orbánék szempontjából jól fognak alakulni a dolgok. Ha nem jól alakulnának, majd bevonják az ÁSZ-t, a NAV-ot, az AB-t, a klérust, módosítják a törvényeket, módosítják az Alaptörvényt, új törvényt írnak, új törvényeket írnak, és azonnal megszavazzák azokat, aztán meg leváltanak mindenkit, aki a 100 %-ban nekik megfelelő eljárást bármiben akadályozná. Varga örülhet a kispadon. A Mester intézkedett, és addig intézkedik, ameddig kell. A helyzet hasonlít ahhoz, mikor egy nehézsúly ökölvívó lép a ringbe egy vézna amatőr ellenében, az amatőrnek tizenöt kilós bokszkesztyűi vannak, miközben a nehézsúlyú mindkét kezén bokszkesztyű helyett boxert visel, és a bírót meg a pontozókat az amatőr pénzéből a nehézsúlyú fizeti. Le.

Ha Orbán marad, és Karácsony is, Budapestnek nem jósolok nagy jövőt.

Viszont ha valaki ezek után azzal jönne nekem, hogy a „fékek és ellensúlyok” közül bármelyik NEM alázatos és elvtelen, viszont jól megfizetett kiszolgálója a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (Orbánék szerint ez még attól „jogállam”), akkor körberöhögöm.

Sírni már sok értelme nincs.

Csönd és néma hallgatás

Falusi Tamas

-

2023-12-21

0

Áldás, békesség. Felállították a Betlehemeket, gyújtják a gyertyákat, vásárol a nép. Mint most már tudjuk, nem sokat. A bolgároknál fejenként ugyan még többet, de onnan nincs tovább, utolsó előttiek vagyunk, Románia ugyanis messze előttünk jár, azaz ott van pénzük az embereknek.

Utána gondolva a dolog abszolúte érthető, mert ha az egy főre jutó magyar GDP ugyan nagyobb, mint a román, de az abból kiszivattyúzható pénzt teljes egészében Mészáros kapja, a többiek meg semmit, akkor az lesz, hogy Mészáros ugyan több zsömlét fog vásárolni, mint Józsi bácsi, aki nullát, de mégsem tízmilliót ugyebár. Azaz nem annyival többet, mint amennyivel a Józsi bácsik tömege kevesebbet, és akkor a statisztikából látható, hogy Magyarországon az átlagembernek kevesebb pénze van, mint Bulgáriát kivéve mindenütt az EU-ban. Ezt úgy szokták mondani, hogy az ország döntő része az út szélén van hagyva. A Gyurcsány korszakban, melyről derék miniszterelnökünk megfogalmazása szerint „…szeretnénk azt mondani, hogy végre magunk mögött hagytuk”, nem volt olyan, hogy a bolgárokkal vetekedtünk volna az utolsó hely elkerüléséért. Egy fél percig sem. Lehet, hogy nem kellett volna magunk mögött hagyni azt a korszakot? Lehet, hogy csak Orbánnak jó a magunk mögött hagyás, az egyszerű állampolgároknak nem? Na ja, a gyevi bíró mindig kivétel a rossz dolgok alól. A személyzettel együtt, természetesen.

A miniszterelnök úr mondott még persze mást is. A mandineren megjelent interjújából tisztán látható, hogy

legfőbb célja Európa és a Világ megzabolázása, mert nagyon elkanászodtak már.

Hogy hülyék is, az nem kérdés, mert nyolc millió dollárral akarták megdönteni a világ „legigazibb demokráciáját” (miniszterelnök úr szíves közlése). Nyolc millióval! Ez a nyolc millió a FIDESZ kormány részére a saját fideszes(!) propaganda célra lenyúlt, 571 millió dollárnak megfelelő forintösszeghez képest nulla. Zérus. Semmi. Ezt az 571 milliónyi közpénzt (ami a dollárbaloldal 8 milliójának hetvenegyszerese) a kormány az államkasszából veszi ki könnyed, rutinos csuklómozdulattal, mégpedig nem egyszeri alkalommal, hanem évente ennyit, miközben az ÁSZ bambán bámul maga elé, hogy ne is lássa a zemberek pénzének szétosztását. Tisztára, mint a három majom.

A mai adatokkal: MTVA 148 milliárd HUF, Rogán féle propaganda 50 milliárd HUF, baráti lapok és egyéb fideszes orgánumok (állami vállalatok hirdetései és egyéb módszerek) pár milliárd HUF. Dollárban összesen 571 millió. Hát hol van ehhez képest a hülye Nyugat 8 millió dollárja, tessen mondani? Ezzel akarja befolyásolni a választásokat? Mekkora ostobaság lenne a CIÁ-tól, hiszen így biztos bukás… vagy csak a FIDESZ hazudja ezt, hogy nem Nyugaton élő magánemberek adakoznak a baloldalnak, hanem „velünk ellenséges államok”? És a hívő magyar nép ezt benyeli?

Az üggyel kapcsolatban megemlítendő, hogy nem csak az ÁSZ tűri a közpénzherdát, hanem az ország nem fideszes értelmisége is, különben naponta három írás (ha ugyan csak annyi) figyelmeztetné a lakosságot, hogy ez teljességgel tűrhetetlen, és nem mostantól figyelmeztetné, hanem már jóideje folyamatosan. Persze, ha ez így lett volna, nem is kellene a figyelmeztetés, mert már a „magunk mögött hagyott korszak” lenne hatalmon, ahol efféle közpénzlenyúlás nem volt soha.

De írás nincsen. Helyette nagy a csönd. Régebben is, meg mostanában is.

Bezzeg a kormány! Az aztán nem hagyja magát, és miközben a CIÁ-nak, meg von Leyennek balkézzel hátrafelé hányva fittyet, jól megvédi a szuverenitásunk védelmére kialakított törvénnyel az országot…. illetve, bocs, csak saját hatalmát. A miniszterelnök azt is elárulta, hogy kitől:

„Mikor kitől. Vagyis mindenkitől. A szuverenitás abszolút érték. Minden bennünket elfoglaló birodalom temetésén ott voltunk, túléltünk mindenkit, megmaradtunk, és fontos küldetése a mindenkori magyar politikának és kormányzatnak, hogy ez a jövőben is így legyen.”

Tehát mindenkitől kell megvédeni. Mert mindenki minket akar legyűrni. A magyarokat. Akik túléltünk. Szegény németeknek nem volt szerencséjük, ők kipusztultak, ahogy a franciák, a britek, meg a többi. Abban miniszterelnök úrnak igaza van, hogy részt vettünk néhány temetésen. Egy-két saját temetésen is, Augsburg, Merseburg, tatárjárás, ezeken főleg mint halottak szerepeltünk, és úgy beszélik, 1541. környékén, a Magyar Királyság temetésén rajtunk kívül még a törökök voltak ott. A Habsburg Birodalom temetésén is részt vettünk, persze, ott együtt temettek minket velük (őket érte a nagyobb területi veszteség). A Szovjetunió temetésén ugyan részt vettünk, sőt miniszterelnök úr személyesen intézte el a Birodalom bukását (ahogy azt egy másik temetésről tudjuk), csak egy probléma van, hogy az nem temetés volt, hanem átkeresztelés. Így aztán továbbra is gazsulálnunk kell az aktuális cárnak, csak most nem katonai, hanem gazdasági okokból, de a gazsula az gazsula.

A fene se hitte volna, hogy a fehérvári gimnáziumokban ilyen gyönge a történelemoktatás.

A mandiner persze nem hagyta abba, tovább keménykedett szegény miniszterelnökkel:

„Ezek szerint amerikai sugalmazásra írhatták egyebek mellett azt, hogy a magyar miniszterelnök túszként tartotta fogva Brüsszelt a szakpolitikai ügyek megvétózásával, hogy pénzt szerezzen. Ezt a mondatot segítene értelmezni?”

Segített:

„Nem emlékszem ilyen esetre. Olyasmi sosem fordult elő, hogy bármilyen szakpolitikai kérdésben az álláspontunkat az határozta volna meg, hogy kapunk-e pénzügyi támogatást vagy nem. Büszke vagyok arra, hogy a magyar diplomácia ezt a két dolgot külön tudja választani.”

Szóval nem emlékszik. Tehát a memóriája is gyönge. Pedig csak júliusig kellene visszamenni a mostani vétózását meghatározó Ukrajna ügyre:

„… az EU tartozik nekünk: a határvédelem miatt, a pedagógusbér-emelés tekintetében, és a helyreállítási alap forrásainak ügyében – hangoztatta Orbán, majd feltette az erősen sugalmazó kérdést. – Vajon nem azért van ez, mert a nekünk járó pénzt valami másra, mondjuk Ukrajnára költötték?”

Az a pénz persze nem „jár” nekünk, azért kapjuk, mert adják (felzárkóztatásra, hogy ne legyünk már annyira lemaradva, például Romániától). Viszont ez a pénz nekünk nem jelent semmit, mert lévén nagyon büszke és kiváló nemzet, együtt mondhatjuk a miniszterelnök úrral:

„A baloldal abbahagyhatja az óbégatást. A pénzvisszatartás kapcsán az is kiderült: a magyar gazdaság uniós források nélkül is működik.”

Ja. Működik. Legfeljebb nem jut a tanárok fizetésemelésére, a nyugdíjak svájci indexálására, a nyakig eladósodott kórházaknak, a házszigetelésekre, meg az összes többi hülyeségre, amelyekről a baloldal óbégat. Arról, hogy mekkora a hiány, amelyet az unokáknak kell majd visszafizetni (az akkori nyugdíjasok eltartása mellett, mert már nincs MANYUP!), inkább ne is beszéljünk, mert akkor szegény fideszéknek megint hazudni kellene. Hogy ne tűnjön akkorának, mint három toronyépület, és a FIDESZ választói megnyugodjanak.

A végére már csak egy óbégatás maradt. Mégpedig az igazság pillanatának szétóbégatása:

„Azt majd én eldöntöm, hogy a magyar nemzet érdekei szempontjából melyik a helyénvaló, ebben nem fog befolyásolni se Brüsszel, se Berlin véleménye.”

A magyaroké pláne nem. Már annyiszor leírtam, de tőle még nem hallottam soha:

„L’etat c’est moi!” (Az állam én vagyok!)

És ez a mi művünk. Hogy ő Magyarország. Csak csöndben nézzük a történteket. Nagy, süket csöndben.

Tanárok és fizetések

Falusi Tamas

-

2023-12-19

0

Hát itt van megint. A téma. A tanárok fizetése. És megy ám a szöveg éjjel nappal meg persze minden hullámhosszon, hogy ez az EU hibája, mert ha az EU nem ad pénzt, illetve… khm… „továbbra is visszatartja, ami nekünk jár” (ebből főleg a „jár” a röhejes, mert azt a pénzt az EU önként adja nekünk), akkor sajnos, tárja szét kezét az illetékes, szegény tanárok nem kapnak fizetésemelést.

Azon persze csodálkozunk páran, hogy a gonosz Gyurcsány, aki mindenkit sanyargatott, hogyan tudott az oktatásra több pénzt fordítani GDP arányban egykoron, mint Orbánék ma, holott az EU erre egy árva fityinget sem adott Gyurcsányéknak.

Németországban is sokkal jobb a tanári fizetés, még relatíve is, pedig ők nettó befizetők, azaz nem hogy kapnának az EU-tól pénzt, hanem még adnak is neki, és mégis. Mindez ellenére. Ezek szerint csak nálunk létezik az az erősen negatív kicsengésű jelenség, hogy az ország saját pénzéből nem tudja fizetni a tanárait. Ahhoz külföldről plusz pénz kell neki. Legalábbis ezt hazudozzák a regnálók hazudozói, akik közé azon az oldalon szinte mindenki beletartozik.

A tanári fizetést tekintve vannak, akik állandóan azzal zargatják a jónépet, hogy az értelmiség különböző fajtái közül (kártékony, hasznos, futottak még kategória) a tanárokat kellene a leginkább megfizetni, mert akkor a legjobbak választják a tanárságot, és így a jövőt biztosító fiatalság maximális felkészítéssel érkezik ki az életbe, hogy megkezdje gyarapító és jobbító munkásságát mindannyiunk üdvére és hasznára.

Vannak persze, akik nem így gondolják. Ezek általában politikusok, azaz ne várjunk tőlük sokat észbelileg, így aztán a tanároké a legalacsonyabb értelmiségi fizetés azzal a mindent elsöprő indokkal, hogy hosszú a nyári szünet. Ebből következően tanárnak csak azok mennek, akik sehova máshová nem jók, ráadásul lusták, mert azt hiszik, hogy a kéthónapos pihenő révén ott majd nem kell sokat dolgozni.

A fenti két csoportból az elsőbe a társadalom legnagyobb elméi tartoznak. A másodikat nem minősíteném, talán csak annyit, hogy a megnyilvánulásaikat tekintve valószínűleg mind utálták az iskolát, és ma is büszkék arra, hogy majdnem megbuktak matekból. A probléma sajnos az, hogy kellemetlen módon az utóbbiak kezében van a hatalom, és ők állapítják meg a tanári fizetéseket is, ha pedig emiatt lenne némi renitenskedés, rendőri felügyelet alá helyezik a teljes oktatási rendszert. Meg is tették, ahogy kitalálva lett, így aztán az ott dolgozók csak egyet tehetnek: „Igenis, értettem törzsőrmester úr!

Az állam által meghatározott fizetések megállapításhoz az kell, hogy a megállapító fel tudja mérni a helyzetet, és racionális alapon tudjon dönteni. Az sem árt, ha vannak információi, és azokat helyesen értékeli. Ez utóbbi nálunk sajnos nehézségekbe ütközik, lásd például a miniszterelnök (a magyar miniszterelnökről van szó) helyzetértékelését, amelyről magam is írtam már, de nem lehet elégszer ismételni, hogy minden olvasó lássa, mekkora ismeretanyaggal és észbeli képességgel bírnak azok, akik döntenek:

Orbán szerint „…a sikeres felzárkózás három legismertebb példája Dél-Korea, Finnország és Írország esete. Ezek a példák nemcsak azt mutatják, hogy lehetséges belépni a fejlett országok csoportjába, de azt is, hogy nem csak egy kizárólagos úton. Dél-Korea az iparfejlesztésre, Finnország a gazdasági szerkezetváltásra, Írország pedig a tőkebeáramlásra fókuszált”.

A magyar miniszterelnök sajnos nem tudja, és még sajnálatosabban nem mondták meg neki, hogy egészen véletlenül pont ebben a három országban kiemelkedően jó az oktatás, az ottani diákok ragyogóan szerepelnek a felméréseken, és ezek hárman kifejezetten arra fókuszáltak, amiről a mi miniszterelnökünknek fogalma sincs. A tanítás minőségére. A felzárkózásuk okainak 90 százaléka ebből származik.

Az persze magától értetődik, hogy a „munkaalapú” társadalmat építgetők inkább szalagmunkásokban gondolkodnak, mint egyetemi tanárokban és a saját, őket szolgaian kiszolgáló „értelmiséget” az általuk alapított, jól kistafírozott és az előírt, rigorózusan betartandó elveket a hallgatók agyába beégetni képes intézményben (Matthias Corvinus Collegium) vagy intézményekben (+ Pázmány Péter Katolikus Egyetem) állítják elő. Az a sokak számára szomorú tény, hogy ebből sohasem lesz tudás alapú társadalom, egyáltalán nem érdekli őket. Attól még hatalmon maradnak, sőt ez az egyik feltétele a hatalmon maradásuknak, ezért, ha ők maradnak hatalmon, biztosan ezt a politikát fogják folytatni. Következmény: továbbra is távcsővel nézhetjük Ausztria hátát az akkugyárainkkal, amelyek energiaellátását orosz gázzal üzemeltetett erőművekből biztosítjuk. Jóban is kell lennünk Putyinnal, Erdogánnal, de még a bolgárokkal is, nehogy elzárják a gázcsapot, mert akkor nekünk végünk. A diverzifikácó nyilván hiányzott a kormányzók szótárából, mikor még volt erre pénz, és meg lehetett volna valósítani. De az a pénz sajnos másra kellett. Ma már tudjuk, mire.

A számokat illetően:

ha az idén év végére érvényes tanári bruttó átlagfizetést 500 000 forintban határozzuk meg, és figyelembe vesszük az inflációt, akkor Orbánék 13 éves regnálása alatt a tanári átlagfizetés 64 százalékkal nőtt. Ez évi kb. 3,9 százalék növekedés, ami azért nagyobb, mint a nyugdíjak növekedése, a nyugdíjak ugyanis csak az infláció mértékével növekedtek, vagyis nem növekedtek 13 év alatt semmit. Természetesen mondható, hogy a 13. havi nyugdíj azért csak valami (egyszeri 8,3 % plusz), ám sajnos ez sem annyira plusz, hanem sokkal inkább a Gyurcsány által végig fizetett 13. havi Orbán általi ellopásának a 10 év utáni abbahagyása. Ebből következően mondható, hogy a tanárok ugyan rosszabbul jártak, mint a többi értelmiségi, de jobban, mint a nyugdíjasok! Azaz a nyugdíjasoknál nem járt rosszabbul senki. Még a tanárok sem!
Magyarországon 75 ezer pedagógus dolgozik az általános iskolákban, több mint 33 ezren a technikumokban, gimnáziumokban és szakgimnáziumokban, majdnem 31 ezren az óvodákban. Ez összesen 139 000 fő. Ha átlagban mindegyiknek 40 %-kal emelnénk a bérét (az 500 000 forintos átlagfizetés így plusz 200 000 forinttal 700 000 forintra nőne), akkor az évi 333 milliárd forint plusz kiadást jelentene a költségvetésnek.
A magyar költségvetés éves főösszege kb. 39 000 milliárd forint, azaz a szükséges pénz ennek 0,8 százaléka. Nem mondhatni, hogy nagyon megrengetné a költségvetést.
A kormány januártól a tanároknak 10 % béremelést ígér. Ez évente a költségvetés 0,2 %-a, és az EU által most felszabadított, kb. 10 milliárd EUR = 3800 milliárd HUF összegből 45 évig lenne fizethető. Nem valami nagyvonalúak.
A Vodafone-ért a kormány által kifizetett 660 milliárdból két évig lehetne azt a 40 %-os tanári béremelést fizetni.
A Budapest Belgrád vasútvonal árából (eredetileg 750, de ma már inkább 800 milliárd forint) majdnem két és fél évig.
A kormány által megvenni óhajtott Liszt Ferenc repülőtér árát mostanában 1440 milliárd forintra becsülik. Erről inkább ne is mondjunk semmit.

A fentiek alapján megállapítható, hogy továbbra is nagy erővel folyik a hazudozás és a ködösítés annak érdekében, hogy a nép elfogadja, miszerint a pedagógus béremelést a gonosz Brüsszel, az ott áskálódó ellenzéki küldöttek akadályozzák. Az igazságnak olyan sok, érvekkel dolgozó hirdetője nincs, ezért az embereknek ismét csak (már megint!) érzelmek alapján kell dönteni.

Akkor pedig a FIDESZ győz. Ki hitte volna, emberek?

Az okos lány

Falusi Tamas

-

2023-12-18

0

Hajjaj! Gond lehet még ebből a címből, ugyanis jelen írásban Orbán Viktorról, a talpig férfi, magyar miniszterelnökről lesz szó, és az széles körben ismert, hogy ő, meg a körülötte nyüzsgő komornák és komornyikok nem igazán kultiválják az LMBTQ+ ügyeket. Pláne a miniszterelnököt illetően! Na nem baj, majd ha számon kérik, csak kivágom magam valahogy.

Szóval. Az alaphelyzetről, amelybe szegény Orbán keveredett, az embernek a régi vicc jut az eszébe, mikor megy az autós a sztrádán, és hallgatja a rádiót. Egyszer csak a beszélgetős műsort megszakítva a bemondó figyelmeztető hangon közli, hogy az összes arrafelé autózó vigyázzon, mert a Székesfehérvár – Siófok sztrádaszakaszon egy őrült szembe megy a forgalommal. – Egy? – mordul föl az autós. – Az összes!

Hátbizony, hogy így lett. Még a nagycsizmás Giorgia sem fordult meg a Maseratijával, hogy a magányos magyar miniszterelnök mellé sorolva legalább ketten legyenek! És most már a lengyelek sem. Ők is beálltak a szembejövők hosszú sorába. Szegény Orbán kénytelen volt azt nyilatkozni, hogy hiába győzködte őket, nem engedtek az álláspontjukból, amire ugyan páran nyilván rávágják, nem is Orbán győzködte a többit, hanem azok győzködték őt, de hamar rá lehet jönni, hogy ez hülyeség, mert ennél azért az Európa Tanácsban ülőknek több eszük van. Nagyon jól tudják, hogy Orbán sohasem veszíthet, őt meggyőzni tehát abszolút reménytelen, ha valami mellett egyszer már elkötelezte magát, mert az attól kezdve fixa idea. Többen gondolják úgy, hogy Putyin zsarolja valamivel, de az csak egy másik hülyeség, mert amit a miniszterelnök mond, azt mind saját maga találja ki. Rosszul is lenne attól, ha Lavrovot kéne idéznie! Ennek az önkitalálásnak egy hátránya van: pont olyanok a kitalációk, mint a kitaláló. Különösen kacagtató, ha félreért valamit, lásd például a „Minden családot havi 181 000 forinttal támogatok.” című, hónapokon át hangoztatott közröhejt.

Így ültek hát Brüsszelben mindahányan, némán, mert a tárgyalásuk lefagyott. Az álláspontok végleg megmerevedtek, nem engedett a sajátjából senki. Azok huszonnyolcan az észérvek alapján nem engedtek, hiszen tisztában vannak vele ha Ukrajna nem a Nyugat része lesz, akkor Oroszország előbb utóbb lenyeli, Orbán meg zsugoriságból, hiszen szerinte nem engedhető meg, hogy a kifejezetten és fokozottan népnemzeti, azaz magyar gabonatermelő gazdák kevesebb támogatáshoz jussanak, mert Ukrajna hatalmas szántóival a támogatás nagy részét majd elviszi. És a konkurencia is nagyobb lesz. A magyar gazda ezek szerint túl drágán termel, azaz a mai mértékű támogatásnál kevesebbel nem él meg, hát még ha megnő a konkurencia! Akkor végképp ellehetetlenül. Tisztára Mészáros Lőrinc, lehet mondani. Ő sem nagy versenyző a gazdaságban. Ezért Ukrajna felvételét körömszakadtáig ellenezni kell, el a kezekkel a pénzeinktől, szemét ukránok!

A jobb megértés kedvéért feltétlenül megjegyzendő, hogy ha Ukrajna EU tag lesz, az elég hamar megnöveli az országban energia árat is, meg a munkaerő árát is, amelyek miatt már messze nem tud majd annyira olcsó gabonát a piacra dobni, mint most, ráadásul az EU biztosan meg fogja növelni a támogatásra fordítandó összeget. Aki tehát a mai ukrán gabonaárak és támogatás alapján hivatkozik a jövőre, annak hibás az érvelése. De ezt a miniszterelnök nem tudja. Van ilyen (de még mennyi).

A tárgyalás zsákutcába jutása miatt Orbán nagy bajba került, ugyanis ha a Macron elnökkel való megállapodás után Ukrajna felvételének ügyében vétózni mer, akkor nemhogy most, de már sohasem kapunk pénzt az EU-tól (egy árva fityinget sem), mert még az is kérdésessé válik, hogy bent maradhatunk-e egyáltalán. Ha viszont igennel szavaz, akkor veszít, ami nála egyszerűen lehetetlen. Nem képzelhető el. Ezért találták ki a jóindulatú Scholzék, hogy keresse fel a büfét, és igyon egy kávét, mert akkor egyhangú lesz a szavazás (a hiányzók nem számítanak), és ő mégsem szavazott igennel. Ez volt a legjobb módszer, az okos lány jött is meg nem is, így is szavazott, meg úgy nem szavazott, sőt nem is tartózkodott, mivelhogy ott se volt, a meséhez képest az eltérés csak annyi, hogy a ravasz húzást nem az okos lány találta ki, hanem mondták neki.

Így aztán minden sikerült, az ET a kívánt irányban döntött, Magyarország megkapja a pénz egy kisebb részét, és Orbán sem szégyenült meg. Annyira.

Sajnos volt a napirenden még egy másik határozat szavazása is, mégpedig az uniós költségvetés módosítás. Annál az okos lány rájött, hogy itt már nem lehet trükközni, mert akkor az utolsó zsarolási esélye is elvész, és Magyarország a várva-várt EU-s pénzeket vagy csak nagy késéssel, vagy sohasem kapja meg. Derék miniszterelnökünk vétózott is, így aztán a döntés jövő évre tolódik, amit többen el is fogadnak, mert a több módosítási igény miatt legfeljebb ad hoc döntést tudtak volna hozni, ami nem az Unió stílusa. Így újra kezdődhetnek az egyeztetések, és a legközelebbi ülés elé már egy kidolgozott és sokak egyetértését bíró javaslat kerülhet, ráadásul nem késtek le semmiről.

Annak, hogy ezt a magyar miniszterelnök meg merte tenni, azért van egy másik oka is. A Bizottság nem csak Ukrajnának kért pluszpénzt a költségvetés módosításban, hanem egyéb célokra is, és noha az Ukrajnának való pénzutalással Orbánon kívül mindenki egyetért, az egyéb célok esetén a nettó befizetők (Németország, BENELUX államok, skandináv országok) nem voltak lelkesek, és így nem is bánták Orbán vétóját annyira, tán még a markukba is röhögtek, hogy a kellemetlen lépést nem nekik kellett megtenniük.

Macron elnöknek viszont nagyon nem tetszett a lépés. Keményen fogalmazott:

„tisztességtelennek” nevezte a magyar miniszterelnököt,

mivel az a teljes módosításra mondott nemet, amivel nemcsak Ukrajna támogatását, hanem több közös európai uniós cél finanszírozását akadályozta meg. Olyasmiről, hogy megállapodtak volna Orbánnal, és Orbán megszegte a megállapodást, az elnök nem beszélt. Vagy volt ilyen, vagy nem, persze most már mindegy is, az egyeztetési folyamat a költségvetésről újraindul. Ugyanakkor mind von der Leyen, mind Macron kijelentette, hogy tudják finanszírozni az ukrán hitelt a piacokról is, azaz elég, ha huszonhat tagállam megegyezik, Magyarországra akkor már nincs is szükség. Aki nem értette, annak elmondjuk, hogy ezek szerint hiába fenyeget vétóval Orbán, az nem jelent már semmit, azaz az ukrán csatlakozás nem vétózásáért kizsarolt pénz ugyan érkezik, de a második, a nagyobb részlet már nem. Csak ha teljesítjük az előírt feltételeket.

Jelenleg Orbán aggódhat a magyar gazdaság miatt. Erről már sokszor írtak és sokan, a 13 éves „fantasztikus fejlődés” eredménye például, hogy a magyaroknál már csak a bolgárok fogyasztanak kevesebbet, hogy nincs pénz, ezért ma már az egészségügy és az oktatásügy mellett a pénzügy is gyakorlatilag felügyelet alatt áll, és ha az utóbbi nem is rendőri felügyelet, azért Rogánt, Orbán Balázst és Gulyás Gergelyt ismerve igencsak kemény lesz szegény Varga Mihály egzecíroztatása. Mondható továbbá, hogy az adósbesorolásunk ugyanaz, mint 2010-ben volt (BBB-), ráadásul negatív kilátással, hogy a hiány minden rekordot meghalad, hogy a magyar inflációt a széles környékünkön senki még csak meg sem közelíti, hogy

a GDP-hez viszonyított államadósság a lenyúlt MANYUP-ot is figyelembe véve ma nagyobb, mint a 2010-es,

„A zemútnyócévesek eladósították a zórszágot!” helyzetben volt, hogy a haverokon kívül mindenki az út szélén van hagyva, hogy a bajok ellen igazságtalan és ostoba módszerekkel küzdenek (lásd rezsicsökkentés, ársapka, stb.), és még sok más minden idetartozik. Ráadásul, mivel Paks II. még sehol, az akkumulátorgyárak, a napelemek kompenzációs igénye és az egyre növekvő saját áramhiányunk miatt nagy gázerőműveket kell építenünk (közben persze Paksot is), melyeket az államon kívül nem hajlandó finanszírozni senki, és ezt még fokozni is lehet, ugyanis az orosz gáz drágább nekünk, mintha a piacon vennénk, plusz a bolgárok a gázár negyedével megemelték a tranzitdíjat. Ezért kell nagyon a pénz, amely az EU-nál hever.

Ahhoz, hogy megkapjuk a második részletet is, az EU konkrét feltételeket szabott. 27 pontban meg is fogalmazta, le is írta, el is küldte nekünk. Nagyon régen elküldte. Az államnak tehát pofonegyszerű lenne a dolga, teljesíti a kívánalmakat, aztán besöpri a pénzt. De nem. Helyette azóta pávatáncol, vétóval fenyeget, sőt vétózik is. Teljesíteni viszont a kedves Jóistennek se! Annak indokaként, hogy miért nem teljesíti a 27 pontot a miniszterelnök immár évek óta, két okot lehet elképzelni:

ha teljesítené, neki és az egész családjának kivégzőosztag elé kellene állni,
vagy, ami ezzel egyenértékű, sérülne az önérzete, hiszen „úgy táncol, ahogy az EU fütyül”, és akkor mi lesz a kényes magyar szuverenitással? És főleg mi lesz a kényes önérzetével?

Lehet választani. Ettől függetlenül mondható, hogy hatalmas zseni ez az ember, mert a káros működésére jellemző súlyos gazdasági bukta ellenére, állandóan kétharmadot kap.

Nála csak a derék értelmisége vezette népünk nagyobb zseni, aki ezt a kétharmadot biztosítja.

Vagy nem?

Család

Falusi Tamas

-

2023-12-15

0

„A család nem oka, hanem megoldása az éghajlati válságnak.”
Novák Katalin; Conference of Parties (COP28); Dubai; 2023. december

Az ember társaslény. Ezt úgy kell érteni, hogy nem egyedül küzd az élet viharaival, hanem többen összeállva, egymást segítve próbálnak úrrá lenni a nehézségeken. Vannak persze magányos farkasok, de nem ez a jellemző, ráadásul ők igen nagy százalékban nem saját jószántukból hagyták ott a közösséget, hanem maga a közösség zárta ki őket, vagy ellenséges viselkedéssel, vagy akár durvább módszerekkel is. Jellemző, hogy a kizártak valamely tulajdonságukban mások, mint a többi, és ez elegendő a többiek negatív hozzáállásához, ugyanis a Homo sapiens sapiens gyűlöli a másságot. Ez a gyűlölet kellett ahhoz, hogy az összes konkurens alfajt (pl. Homo sapiens idaltu, Homo sapiens neanderthaliensis, és ki tudja még melyek) eltüntesse az útjából, és egyedül maradjon csúcsragadozó a bolygón.

A csúcsragadozókra jellemző, hogy azokból van a legkevesebb, mivel az állatok vadászati hatékonysága igen alacsony (nagyon sok antilop, gnú meg zebra kell pár oroszlán életben tartásához), de ez az ember esetében nem jellemző, mert a tyúkólból, a nyájból vagy a csordából annyi zsákmányt ejt el, amennyit csak akar, mégpedig erőlködés nélkül. Ebből következően rendkívül sikeres, például a mai élőlények összegezett testtömegének 30 %-a ember, és mivel nem csak eszünk-iszunk, hanem rengeteg egyéb igényünk is van, a bolygó sok szempontból kezd számunkra korlátossá válni. Ennyi embert nyugat-európai életszínvonalon a Föld nem tudna eltartani.

A fentek alapján, ha racionálisak vagyunk, és azt akarjuk, hogy az utódaink megfelelő színvonalon éljenek, nem bánkódni kell amiatt, hogy a fejlettebb országok létszáma csökken, hanem sokkal inkább örüljünk neki.

De nem mindenki örül. Mint tudjuk, a keresztény vallás alapvetése az élet feltétlen tisztelete. Vigyázat, ez nem az ember, az individuum tisztelete, mert az a keresztény vallásnak abszolút nulla, egy ember neki csak egy hangya a hangyák közül a nyüzsgő hangyabolyban, akit a többiekkel együtt állandóan kordában kell tartani. Ez a tisztelet az Élet tisztelete. Az ember szaporodjon, ennek rendeljen alá mindent, és félóránként adjon hálát az Úrnak, hogy él. Az Úr ugyancsak előírt imádata természetesen nem időközönkénti, hanem folytonos. A még semmiféle agyműködéssel sem bíró magzat is már embernek tekintendő, ezért feltétlenül és gondolkodás nélkül meg kell tartani. Az is szülessen meg, akit a szülei nem akarnak, valamint az is, aki sérülten jön a világra, és teher lesz neki az élet, ahogy a szüleinek szintén.

A fentiek szerint a Föld az emberiséggel benépesítve teljesen olyan, mint egy megtervezett génbank („Saját képmására teremté az embert”, „Sokasodjatok és szaporodjatok”), ahol a tervezőnek egyszer majd speciális génekre is szüksége lehet, ezért intézte úgy, hogy rengeteg legyen belőle, amiből majd válogathat. Ennek alapján azonnal érthető, hogy az embereknek miért legfőbb feladata a szaporodás, és enni is csak azért esznek, hogy így életben maradva tovább szaporodhassanak. Ezt a nyolcmilliárdos túlteljesítést persze a tervező sem így képzelte, mert jelenleg már a teljes génbank veszélybe került.

Az ember sokáig híven követte a vallás ezen parancsát, és vallotta, amit kell neki: a Föld csak egy siralomvölgy, a próba színhelye, ahol tetteid alapján eldől, hogy a Mennybe kerülsz vagy a Pokolba, de aztán néhány gyanakvó természetű, kevéssé kordában tartható hangya azon kezdett gondolkodni, hogy a mennybéli boldogság csak egy ígéret, és onnan még senki nem jött vissza, hogy beszámoljon. Még az is lehet, hogy nincs is, érezzük hát jól magunkat itt a Földön!

A gond ezzel az, hogy az „Érezzük jól magunkat” mondat eleve feltételezi néhány (sok) biblikus parancs akár többszöri megszegését, és ha valaki már egyszer parancsot szeg, utána talán még (horribile dictu!) feljebbvalójának sem fog engedelmeskedni! Sőt! Még az is lehet, hogy nem szaporodik!

És bizony ez így is lett, azon országokban, ahol nagy a szabadosság, vagonszám szegik meg a parancsokat, nem engedelmeskednek feljebbvalóiknak (igaz, ezt úgy oldották meg, hogy állami szinten nincs is feljebbvaló – még az elnök vagy a miniszterelnök sem az!), és, ahogy az várható volt, egyre kevésbé szaporodnak. Egy dolog üt szöget az ember fejébe, ha ezek annyira renitensek, hogy mehet mégis olyan jól nekik? Vajon mi a trükk? Állandóan arról dumálnak, hogy jogok, sohasem arról, hogy kötelességek, mégis elvégződik a munka, besöprődik a nagy pénz, közben van pofájuk ilyen alacsony szaporodási ráta mellett élvezni az életet, ahelyett, hogy gyereket nemzenének, szülnének, és nevelnének. Nem csoda, hogy arra Nyugat felé szétbomlóban a család.

A család az emberiség legkisebb, és az utódok felnevelésének legoptimálisabb közössége. Az utód a család révén részesül lakhatásban és ellátásban felnőtt koráig, ott kapja meg a példát a viselkedésformákról, amelyeket az adott társadalomban ismerni kell, és ami a döntő, kevés emberhez kell alkalmazkodnia. Akikhez kell, azok is érzelmileg nagy százalékban pozitív módon viszonyulnak hozzá, hiszen a saját utódjuk, aki tovább viszi a vérvonalukat. Aki utódokat tervez, annak az utódok érdekében célszerű családot alapítani. Ha valaki nem akar utódot, annak a család nem fontos, kivéve, ha a házasodással nagy ravaszul az anyagi helyzetén akar javítani. Krimiírók előszeretettel választják a témát, de az utódokhoz ennek nincs köze.

Magyarországon a család, mint olyan, nagy népszerűségnek örvend, mégpedig akkorának, hogy akár tabutémának is mondható. Pont olyan, mint a válogatott, jaj annak, aki negatívan nyilatkozna róluk. Nem akkora meglepetés tehát, hogy az egyébként is a vallásos érzületekre építő kormánypártok a családot is rendkívüli módon támogatják. Van vagy tizenkétfajta támogatási forma, körülbelül a fele hitel vagy kamattámogatás (a szegények nem tudják igénybe venni), vagy három alkalmazotti jogviszonyhoz kötött (a szülés előtt dolgozni kell ahhoz, hogy az anyának megítéljék), egyedül a családi pótlék az, ami korlátozás nélkül jár, ha valakinek gyereke van. Ehhez méltó az összege is. Két gyerek esetén gyerekenként 13 300 forint. Per hó. Lázár miniszter úr szavait kiforgatva a gyermekes családokra vonatkozóan: „Akinek nincs semmije, az annyit is kap”. A gyermekek nem egyenlően fontosak az államnak, a támogatást a szülő hitelképessége vagy keresete határozza meg.

Novák Katalin államelnök asszony a konferencián elmondta, hogy a jövő záloga a sok gyermek, és a minél több gyermek születését feltétlenül forszírozni kell („Kinek óvjuk meg a Földet, ha nem a gyermekeinknek?”). Ez a hozzáállás érthető lenne, ha csak Magyarországot célozná, mert akkor két dologra is gondolhatunk:

az Orbán Viktor féle, „Magyarország európai középhatalom” nevezetű vízió, amelynek alapfeltétele vagy a luxemburgi egy főre eső GDP elérése, vagy egy negyvenmilliós Magyarország (ezek valamelyike nélkül csak egy alsóosztályú wishful thinking, ráadásul nem is megy egyik napról a másikra),
A MANYUP lenyúlása, ami miatt feltétlenül szükséges az elöregedés megállítása, hogy a nyugdíjakat fizetni lehessen.

Sajnos az államelnök asszony ezen javaslatát az összes országra kiterjesztette, amit végképp nem tudunk hová tenni. Hogy a család nem annyira az otthon melegét jelenti nála, hanem a minél nagyobb számú gyermekáldást, az még kitalálható, de hogy hogyan lesz stabil jövő állandó nyolcmillárdos létszámmal, mikor már ma is szeptemberre elhasználjuk a Föld egy évre jutó készletét, az megkérdőjelezi a mondottak komolyságát. Az, hogy ráadásul mindenütt igény az életszínvonal további növelése, már csak korona. A megoldás két irányban kereshető: vagy csökkenő fogyasztás, vagy létszámcsökkenés. Utóbbi, hálaisten, automatikus.

A hibát nem vette észre senki, ő maga sem, a lapok szolgaian hozták, hogy mit mondott, gúnyos cikkek nem születtek, és senki sem röhög sem rajta, sem Magyarországon.

Azoknak, akik a számokat szeretik (magyarországi adatok)

2000; Élveszületések: 97 597; 1000 lakosra vetítve: 9,6; Termékenységi ráta: 1,32

2010; Élveszületések: 90 335; 1000 lakosra vetítve: 9,0; Termékenységi ráta: 1,25

2022; Élveszületések: 88 491; 1000 lakosra vetítve: 9,1; Termékenységi ráta: 1,52

A népesség középtávú fennmaradásához a rátának el kell érnie vagy megközelítenie a 2,1-es szintet, csak ebben az esetben biztosított a populációban a két szülő, az idő előtt elhalálozottak és a nem szaporodóképes egyének pótlása.

Cár Atyuska…, ja nem…

Falusi Tamas

-

2023-12-14

0

Nem tudom, ki hogy van vele, én nem kedvelem a cárokat. Még ha jóságosak, akkor sem. Egy normális közösségben olyan ember nem létezhet, akit nem korlátoz semmi, mert akkor előbb-utóbb ki fog próbálni mindent, és ebből a mindenből csak nagyon kevés, sőt egyre kevesebb lesz demokratikusan pozitív hatású, azaz olyan, ami nem neki, illetve nem csak neki használ, hanem az adott közösségnek is.

A cárok és egyéb korlátlan hatalmú egyének eddigi tevékenységét vizsgálva mondható, hogy egy idő után ők már csak a nekik ugyan egyre hasznosabb, de az országuknak egyre károsabb dolgokat preferálták. Sőt, forszírozták. Sokszor tűzzel-vassal. Kevés olyan esetről tudunk, amikor ennek jó vége lett.

Persze a cárok között is van sorrend. Én főleg azokat nem kedvelem, akik az országuknak nem tudásbeli, gazdasági vagy művészeti, hanem területi gyarapítását állítják be célnak, és pláne nem kedvelem őket, ha ezt más népek kárára teszik. Mindez sajnos tovább fokozható, amennyiben vannak cárok, akik a területnövelést erőszakkal próbálják kikényszeríteni, és vannak olyanok, akik az agresszió közben még háborús bűnöket is elkövetnek. Ez utóbbi a cárok legalja, akihez képest a pszichopata tömeggyilkos a maga 10 – 20 – 30 áldozatával jó ember. Ezek a cárok azok, akiket nem érdekel semmi és senki a saját dicsőségükön kívül, még országuk polgárai sem, mikor gátlástalanul halálba küldik őket, miközben vízfolyásszerűen hazudoznak összevissza, amikor indokolni kéne, miért teszik azt, amit.

Az ilyen cár sajnos nem csak az ellenség hadi létesítményeit ágyúztatja, hanem a civil lakosság létfontosságú ellátó rendszereit, sőt magát a civil lakosságot is, ami már tényleg minősíthetetlen.

Ennek fényében különösen érdekes, mikor a televízióban az űrkutató, egyben miniszteri biztos asszony sírással küszködve szidja az EU politikusait, hogy miért nem dobják oda Ukrajnát az agresszornak, mert akkor nem kellene anyáknak fiaik sírjára leborulni. Igen, jól tetszettek olvasni, nem az agresszort, hanem az EU politikusait szidja, mondván, hogy ők a béke kerékkötői. Na persze, ezt kell tennie, hiszen főnöke, a Hungarian Dove of Peace is ezt teszi, akkor pedig minden beosztottnak kötelező. Azon viszont csodálkozom, hogy egyikük sem emlékszik 2014-re, mikor az EU meg a NATO tényleg magára hagyta Ukrajnát, pont úgy, ahogy az űrkutató miniszteri biztos asszony most is szeretné, mire az oroszok lazán annektálták a Krím félszigetet, és akkora béke lett, hogy csak na! Hét évig. Nem tovább.

Ha tehát valaki azt hiszi, hogy ha a cárnak, azaz egy hatványozottan pszichopata tömeggyilkosnak odaadjuk, amit kér, akkor örökre csöndben marad, annak az értelmi képességeiről nem lehetünk valami nagy véleménnyel.

Lásd még Hitler cár és Chamberlain esetét, mikor Hitler megkapta a Nyugattól Ausztrián túlmenően a Szudétavidéket is, de ez sem nagyon állította meg. Legalábbis a történelemkönyvek szerint. Lehet, hogy jelenleg regnáló nagyjaink hadilábon állnak a történelemmel, mégis érdemes lenne legalább 2014-ig visszaemlékezniük, amikor majdnem minden és mindenki ugyanez volt, és mégsem lett tartós béke.

A Mutti tartós békéről szőtt álma nem jött be.

Persze nem ez az egyetlen kudarca szegénynek, ilyen még a Willkommenskultur-ral behívott tömegek okozta gond, meg az atomerőművek leállítása (jelenleg a szenes erőműveket visszakapcsolták), így talán jobb lett volna, ha 2014-ben nem ő a kancellárasszony, mert akkor Putyin nem kap vérszemet. És ez a vérszem mind nagyobb, ha állandóan engedünk.

A vészjelzések ellenére mégis ezt akarja Orbán. Gőzerővel folyik a nép megdolgozása, mondván, milyen hasznos a békegalambos röpdösés, és ha a beetetési terv sikerül, a konzultáció meg visszaigazolja, akkor hirdetheti a miniszterelnök, hogy íme, a magyar nép mögötte áll! Az még vitatott, hogy kinek hasznos ez, nekünk ugyanis nem annyira, mert az úgynevezett békepártiság erőteljesen rontja a helyzetünket az EU-ban (sodródunk sajnos kifele), mégpedig anélkül, hogy az orosz gázért kevesebbet kéne fizetnünk. Két bukta egyetlen mozdulattal. Orbán nagyon érti ezt. Ő a haladást segítő sok-sok küllő közt a bot, amely állandóan közéjük ugrik. Ettől „jelentős” politikus.

Az Orbán féle mesterterv: érveket kell találni az alaptételhez (EU, USA rossz, Orbán, Putyin jó), mégpedig mindenáron, ezért, mikor az amerikai külügyminiszter azt mondja, hogy az Ukrajna védelmére költött pénz 90%-a amerikai cégekhez kerül, vagyis az amerikai gazdaságot pörgeti, így pedig egy win-win, vagyis nyertes-nyertes helyzet alakul ki, a készenlétbe állított médiavércse azonnal lecsap:

„Ennyire hideg, érzelmeket nélkülöző, csak a hatalmi logikára koncentráló mondatokat régen hallottunk azzal a háborúval kapcsolatban, amely során naponta több száz ember veszíti életét. Blinken külügyminiszter ugyanakkor lerántotta a leplet, és megmutatta az amerikai gondolkodás valódi arcát. Szó sincs itt a gonosz elleni küzdelemről, szó sincs a nyugati értékek védelméről, vagy arról, hogy Oroszország visszaszorítása, esetleg Ukrajna védelme lenne a cél. A diplomata szavaiból egyértelmű, hogy Washington az orosz-ukrán háborúra egyfajta befektetésként tekint, szinte már-már úgy kezeli, mint egy gazdaságélénkítő lépést. Az, hogy közben tízerek halnak meg? Hogy közben milliók válnak földönfutóvá? Hogy kisebb országnyi területek válnak felperzselt földdé? Hogy az ukrán középosztály már nyugaton keresi a boldogulást, 20-30 évvel visszavetve ezáltal az ország fejlődését? Amerikai szempontból nézve ezek járulékos veszteségek, amelyeket ráadásul nem is nekik kell megfizetniük.”

Természetesen csak a kifejezetten ostobák nem tudják, hogy az Ukrajnának szánt 60 milliárd USD az USA GDP-jének két ezreléke, azaz gazdaságélénkítésnek nulla. Esetünkben egészen másról van szó. Az USA republikánusai sajnos zsugori népek, szerintük ott halálozzon el mindenki, ahol van, nem a mi dolgunk, mondják, és különben is, amit Biden elnök képvisel, mond, tesz, vagy csak akar tenni, az nekik hivatalból rossz. Így került veszélybe Ukrajna USA általi támogatása, amin Blinken külügyminiszter úgy próbál segíteni, hogy azt mondja, nem is száz százalékban veszteség ám az, amit Ukrajnának adunk, tisztelt republikánus honanyák és honatyák, mert egy jelentős része a mi cégeinkhez visszajön, legyenek szívesek hát megszavazni, hogy ne az agresszor röhöghessen a végén. A derék magyar skribler persze ezt nem értette meg (vagy mondták neki, nehogy megértse, mert abból sok baja lesz!), és olyan sírós szomorújátékot írt a nagy rádöbbenésből, miszerint Ukrajna meg az EU csak eszköz a gonosz, számító USA kezében, hogy az űrkutató, egyben miniszteri biztos asszony kamerák előtti visszafojtott zokogása bakfitty hozzá képest.

Megjegyzés: különösen a „Hogy az ukrán középosztály már nyugaton keresi a boldogulást, 20-30 évvel visszavetve ezáltal az ország fejlődését?” mondat tetszett. Vajon honnan ismerős ez nekem annyira?

Jól sikerültek a befejező mondatok is:

„Itt lenne az ideje, hogy ne Orbán Viktor, hanem az amerikai demokrata vezetés legyen végre a fekete bárány. Mert innentől kezdve már tényleg mindenki számára a napnál világosabb kell, hogy legyen: a háború folytatása csakis és kizárólag amerikai érdek.”

Hát igen. Szegény Orbánt csak úgy belekeverték, legyen hát helyette az amerikai vezetés, mégpedig kihangsúlyozottan a de-mok-ra-ta vezetés a fekete bárány (nehogy má’ a Trump!). Ez egyébként valóban így van, a demokratáknak, mondhatni minden demokratának érdeke a háború folytatása, hogy a cár atyuska még véletlenül se győzzön. Orbánnak ez nem érdeke. Igaz, ő nem is demokrata, mert az illiberálisság nem az.

További érdekesség, hogy az oroszországi cár atyuskáról, a jóságos Putyin bácsiról a cikkben nincs egy árva szó sem, mert neki aztán a feketebáránysághoz végképp nincs köze. Annyira nem érdeke a háború, hogy legendák szólnak arról, mennyire nem érdeke. Szinte viszolygott tőle, többször is kirázta a hideg, de hát mit tehetett szegény a Krím annektálása után? A népe elvárta tőle a további annektálásokat (azért atyuska, nem?), Ukrajna meg ott pöffeszkedett a szomszédban, és csak úgy nézett a dülledt szemeivel irritálóan fixírozva, amit nem lehetett szó nélkül hagyni! Közben meg a NATO fente fogát! Legalábbis úgy tűnt Putyinnak. Nem látta, de élénk képzelőerővel úgy tűnt! Meg kellett ugyan szegni vagy öt szerződést, melyeket Oroszország írt alá, de hát ki gondolta azt a sok hülyeséget az aláíráskor komolyan?

Visszatekintve a fentiekre, és higgadtan értékelve a dolgot kijelenthető, hogy a cár atyuska igen kártékony emberféleség. Persze kizárólag akkor tudják kifejteni kártékonyságukat, ha elképzelhető olyan tömegféleség, amelyik az ilyeneket atyuskává teszi, azaz teljhatalmat ad nekik. Kétharmaddal vagy nyolctizeddel, mikor meg hol hogyan sikerül. És akkor a cárság működik.

Európában jelenleg kettő is van belőle. Magyarországnak az a szerencséje, hogy az ország kicsi, bár ki tudja, mi jöhet még. A mi atyuskánk is nagyon aktív, megy a toborzás ezerrel, és a gyilkoló eszközök beszerzése, sőt gyártása is elkezdődött már. Szalai-Bobrovniczky vagyona az elmúlt három évben 19 milliárdra nőtt (mellékes információ).

Ukrajna viszont nem ilyen: „Elapadt mindenük, nincsen saját bázisuk. Ha nincs saját bázisuk, nincs saját ideológiájuk, nincs saját iparuk, nincs saját pénzük, nincs semmijük, akkor nincs jövőjük. Nekünk azonban van” – mondta Putyin azon a beszélgetésen, amelyet pénteken folytatott katonákkal a Kremlben, az Oroszország Hőse-kitüntetések ünnepélyes átadását követően.”

Azt nem tette hozzá, hogy

„Nekik is sokkal jobb lesz, ha elfoglaljuk őket”,

noha amit mondott, azok szerint hozzátehette volna.

Tessék mondani utána velünk is ez lesz?!

ÁSZ

Falusi Tamas

-

2023-12-13

0

Régi időkből maradt emlékképek garmadája, ahogy veri az ember a blattot, mely blattveréses évek során a snapszer, ulti, tarokk, bridzs felívelő sorrendet követi a leszálló ág, azaz a póker, a huszonegy és végül a kopka, de ahhoz már sokat kell inni, hogy ezt játsszon az ember (azért megnyugtatnám a vállalkozókat – nem reménytelen az ügy).

A kártyajátékok általános jellegzetessége, hogy az ász, mint legerősebb kártyalap, igencsak kívánatos, és bár vannak nyerő kombinációk ász nélkül is, azért az ász a legtöbb esetben mindent visz. Ahogy jelenleg nálunk. Az ellenzéki pártok pénzét.

Ennek alapján mondhatná bárki (de mi nem mondjuk), hogy a FIDESZ-nek már akkor van ásza, mikor a parti még el sem kezdődött, és nem ám titokban, kabátujjba rejtve, hanem nyíltan ott hever az asztalon. Az Állami Számvevőszék elvileg arra való, és arra is kapott felhatalmazást, hogy biztosítsa hazánkban a közpénz és az állami vagyon kezelésének és felhasználásának törvényességét, ám sajnos ehelyett a Párt egyik ökleként szokott üzemelni. Azaz pártfeladatot lát el, mondhatná bárki, de mi nem mondjuk. Azt is mondhatná bárki (de mi nem mondjuk), hogy ha megvizsgálnák, melyek azok az állami szervezetek, amelyek nem FIDESZ irányítás alatt működnek, és nem pártfeladatot hajtanak végre, akkor kezdetnek felejtsük el a többesszámot, utána meg az egyesszámot is, mivel a helyes válasz nulla. Ezek szerint mondhatná bárki (de mi nem mondjuk), az Állami Számvevőszék nem kivétel, hanem a 13 éve bevezetett FIDESZ szabályokhoz jól alkalmazkodó szervezet.

Mint tudjuk, a pártok gyűjthetnek adományokat. Ami meg van tiltva, az a külföldi adományok elfogadása, hiszen akkor a hazai politikai életben megjelenik a „külföldi érdek” (miért adna valakinek másért pénzt bárki, mint a saját érdekében), és ugyan a hazai adomány is önös érdekből adatik, de csak a hazai érdek az, ami elfogadható. A külföldi nem, ugyanis egy külföldinek nyilván az az érdeke, hogy ő jól járjon, és nem törődik vele, hogy közben mi lesz az országgal és a benne lakókkal. Tőle rosszul járhat akár az ország összes lakója is, ha ő jól jár, ezért tilos a külföldi támogatás elfogadása.

Ebbe az ideális képbe belezavar kissé, hogy rengetegen kaptak magyar állampolgárságot, akik nem itt laknak, és nem is akarnak ideköltözni, azaz a „külföldi érdek” definíciójának az ő érdekük pontosan megfelel. Miután így az állampolgárságot kapott külföldön élők tömegesen szólhatnak bele egy olyan ország választásába, amely ország lakóinak nem azonos az érdeke az övékkel, nehéz megmondani, mi a különbség a külföldi adomány, és a külföldről szavazók között. Talán az, hogy a külföldről szavazó tömeg jóval nagyobb erő a külföldi pénznél a választási döntést illetően, ugyanis a magyar politikai rendszer olyan, hogy a jelenleg regnálóknak elképesztő módon nagyobb az anyagi lehetősége a saját propagandára, mint az ellenzéknek, mégpedig annyival nagyobb, hogy még több tízmilliárd forintnyi külföldi adomány is elhanyagolható mellette. Annyi persze nincs.

Mondhatná bárki (de mi nem mondjuk), hogy a pártatlanság érdekében szigorú vizsgálat tárgyát kellett volna képezze, a külföldön élő külföldieknek (ha magyar a kultúrájuk, ha nem) milyen feltételekkel adható a magyar választásokba beleszólást biztosító állampolgárság. De ilyet nem végeztek. Még véletlenül se. Erre a vizsgálatra ugyanis a derék állampolgárságot adományozóknak semmi szüksége sem volt, mondhatni nagyon ellenkezőleg, így aztán a magyar választás a külföldről szavazó tömegek miatt a mai napig nem szuverén, még ha egy fillér sem érkezik kintről, akkor sem. A külföldi beavatkozás az ő esetükben is egyértelmű, de hivatalosan el van fogadva. Érthető?

Mint az ismeretes, nálunk gumiszabályok helyett gumitörvények vannak, illetve ma már főleg gumirendeletek. A rendeleti kormányzást illetően: a mai köztudomás szerint azok a szemét, háborúpárti gyurcsánybrüsszelék belesodortak minket valamibe, egy valamiféleségbe, vagy legalábbis arrafelé valahova, ezért kénytelen Orbán Viktor rendeletekkel kormányozni, mert a Putyin különleges műveletei által okozott illiberális cunami fő áldozatként nem is tehet mást szegény (a fenti mondat magyarázatára nem vállalkozunk). A gumi meglehetősen rugalmas, ebből következően az eredetileg a közpénzek és az állami vagyon vizsgálatára létrehozott ÁSZ nem csak az alapfeladathoz tartozó ügyeknek, hanem bárminek a vizsgálatával is megbízható, azaz, ha a kormány úgy dönt – hiába nem közpénz az adomány – az adományok vizsgálata akkor is hozzá tartozhat. Az a FIDESZ húzás, hogy az ÁSZ mellett a többi fideszes pártököl is rá van uszítva az ellenzékre (NAV, Ügyészség, satöbbi), magától értetődik. A regnálók morálisan totális csődje, mondhatná bárki, de mi nem mondjuk.

Windisch Lászlót, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) akkori elnökhelyettesét a Fidesz-KDNP javaslatára jelölte a parlament illetékes, és döntő arányban fideszes bizottsága az Állami Számvevőszék elnöki posztjára. Az elnököt tizenkét évre, titkos szavazással választották meg a fideszes és KDNP-s honanyák és honatyák. Kétharmaddal persze, mert szerencsére (illetve a magyar népnek hála) vannak annyian. Díjazása 5,2 millió HUF/hó, mikor az MNB elnökéé csak 5 millió HUF/hó (2022-es adatok). A 12 év és az 5,2 millió forint fényében nem lepődhetünk meg semmin. Pláne, hogy sok mindent láttunk eddig is.

Az ÁSZ-ra bízott feladat, ahogy a többieké szintúgy, rém egyszerű: találni kell az ellenzéknél valamit. Ha nincsen ottan semmi, akkor is. Magyarországon a pártok ugyan nem, de civil szervezetek elfogadhatnak külföldi felajánlást, ezért a Márki-Zay által alapított Mindenki Magyarországa Mozgalom azt eszelte ki, hogy alapítanak egy civil szervezetet, az kapja külföldről legálisan a pénzt, majd ez a szervezet, immár mint magyar, azaz belföldi adományozó legálisan segíti a pártot, pártokat vagy (mint esetünkben) az Összefogásba tömörült pártok miniszterelnök jelöltjét a kampányban. Mivel jogilag Márki-Zay-ék húzása nem támadható, az ÁSZ kénytelen arról blablázni, hogy áttételesen ugyan, de mégiscsak támogatták őket külföldről, ezzel próbálva indokolni az általuk „törvénysértőnek” való beállítást. Ez a határozat az ellenzékbe való jókora belerúgáshoz elegendő is, mivel vele szemben pont úgy, ahogy az ÁSZ összes határozatával szemben jogorvoslatnak helye nincs. Az ÁSZ tehát azt ír bele a határozatba, amit csak akar, az lesz az igazság, bármit tartalmazzon is. Hja, így könnyű, mondhatná bárki, és mi is ezt mondjuk.

Az ÁSZ minősítése egyben azt is jelenti, hogy az ilyen esetre a törvény által kiszabott pénzbüntetés azonnal életbe lép anélkül, hogy bármilyen bíróságnak az ügyben ítéletet kellett volna hoznia. További ragyogó ÁSZ húzás, hogy bár a pénzszerzés kiötlője és végrehajtója Márki-Zay és a Mindenki Magyarországa Mozgalom volt, a büntetést az ÁSZ szép egyenlően szétosztotta az Összefogás pártjai között, kijelentve, hogy mind bűnösök. Ha csak Márki-Zayékra terheli, azzal a FIDESZ nem sokra megy (MZP ma már bukott politikus, akivel senki nem fog szövetkezni), azokat kell tehát Orbánéknak tönkre tetetni az állami szervezetekkel, akik veszélyesek. Azaz az ellenzék pártjait. És bizony, mondhatná bárki, az ÁSZ meg a többiek pontosan ezt teszik. De mi nem mondjuk.

A fenti sztori ismeretében a következő megállapításokat lehet tenni:

A Márki-Zayéknak juttatott pénz lehet éppúgy „külföldön élő magyar állampolgárok” magánadománya, mint ahogy a FIDESZ-re leadott szavazatok kétharmados arányát biztosító „külföldön élő magyar állampolgárok” szavazatai, azaz mindkettő külföldi befolyásolás. Ebből következően vagy mindkettő legális, vagy mindkettő illegális. Amíg tehát az adományozók állampolgárságát nem vizsgálta senki (és nem vizsgálta, holott lehetne mindegyik magyar), addig a látatlanban történő, negatív minősítés egy olyan kötelezően semleges állami szervezet részéről, mint az ÁSZ, rendkívül illetlen, már-már a csalás kategóriáját súroló cselekedet, mondhatná bárki (de mi nem mondjuk).
Ha az ÁSZ-ra tartozik annak vizsgálata, hogy egyes pártok jutnak-e törvénytelenül előnyhöz vagy sem, akkor az ÁSZ részéről hatalmas hiba, hogy nem vizsgálja a teljes gőzzel a FIDESZ-KDNP népszerűsítését, az ellenzéki pártok ledegradálását, az ellenzéki oldal karaktergyilkosságait nagyban elősegítő, plusz az ellenzéki politikusok folyamatos befeketítését végző MTVA működését. Mivel az ÁSZ ellenőrzési feladata elsősorban a közpénz felhasználására irányul, és az MTVA a kapott közpénz (148 milliárd HUF/év) nagy részét pártfeladatokra használja, az ellenőrzés elmaradása már nem is hiba, hanem csalás az ÁSZ részéről, mondhatná bárki (de mi nem mondjuk).
Az előző pontban leírtak ugyanúgy vonatkoznak a Rogán vezette miniszterelnöki kabinetiroda propagandatevékenységére is (plakátok, ún. nemzeti konzultációk, hirdetések, stb.), amelyeknél nagyon kilóg a lóláb, hogy egyik sem kormányközlemény, hanem FIDESZ propaganda. Mivel a Rogánék által évenként erre fordított 50 milliárd forint közpénz, az ÁSZ-nak a felhasználását egyértelműen vizsgálnia kellene, és ha valóban valamelyik pártnak kedvez, azonnal jelentést írni róla. Ha nem teszi, márpedig nem teszi, akkor az ÁSZ nem állami, hanem egy párt által irányított, közpénzből lefizetett szervezet, mondhatná bárki (de mi nem mondjuk).
A közpénz felhasználás fentieknél kisebb, de nem jelentéktelen része az állami vállalatok hirdetései, amelyekért a vállalatok fizetnek az adott médiumnak, ahol a hirdetésük megjelenik. Mivel a politikai pártatlanság az ÁSZ-nak láthatóan nagyon fontos, és a jogtalan előnyt bünteti, egyértelműen vizsgálnia kellene, hogy az ilyen hirdetések a magyar médiumokban olvasótábor szerinti arányban vannak-e elosztva, vagy az állami vállalatok előnyben részesítik a fideszes pártpropagandát folytató médiumokat, mert ha igen, az a közpénz megengedhetetlen célra való felhasználása lenne. Sajnos ilyen vizsgálatról még nem hallottam. Ejnye, ejnye, ejnye.

A fentiek alapján mondhatná bárki, hogy az ÁSZ rendkívül nagy valószínűséggel egy közpénzből lefizetett, az ellenzék tönkretételén és a FIDESZ megóvásán munkálkodó szervezet. De mi nem mondjuk.

Megvan rá a jó okunk.

Magyarország 2023 – Munkaalapú

Falusi Tamas

-

2023-12-08

0

–      Népnemzeti Butító Intézet, jó napot. Miben segíthetek?
–      Jó napot. A beiratkozásról érdeklődnék.
–      Aha. Nyilván a szokásos. A főnöke azt mondta, hogy túlképzett a munkájához, ezért felvesz maga helyett egy kínait, az úgy olcsóbb neki, maga meg szeretné megtartani az állását. Milyen diplomája van?
–      Mérnök-közgazdász.
–      Ajjaj! Sprehen zi dájcs?
–      Leider.
–      Inglis?
–      Much to my chagrin.
–      Hát… a magához hasonlókra a mi munkaalapú társadalmunkban nincs igény. Az efféle alakok sokat gondolkodnak, nem ismerik az ora et labora…
–      Én isme…
–      Kuss! Egyébként maga reménytelen, még ha beiratkozna is. Legjobb, hogyha kivándorol.
–      Azt hiszi, hazulról hívtam? Ez csak kíváncsiság… na bye.

Fórum

Falusi Tamas

-

2023-12-06

0

„Új kormányzati döntéshozó fórum alakul a fegyelmezett költségvetési gazdálkodásért – jelentette be kedd késő este a Pénzügyminisztérium. Azt is kiemelte: a kormány egyik elsődleges célja, hogy felgyorsítsa az egyensúlyi mutatók javítását, a költségvetési hiány és az államadósság csökkentését. Ennek érdekében új munkacsoport alakul.”

Az emberben rögtön fölmerül a kérdés, eddig nem volt fegyelmezett költségvetési gazdálkodás? Tényleg? Ehhez fórumot kell létrehozni? Hát…

Én még élénken emlékszem arra, mikor Kósa és Szijjártó egymást erősítve süvöltötték a magyar éterbe, hogy államcsődben az ország! Aki nem tudná, hogy ez mikor történt, annak elárulhatjuk, hogy 2010-ben a választások FIDESZ általi megnyerése után, a nagy kiabálással próbálva igazolni, hogy a Gyurcsány-Bajnai féle illibsik mekkora kárt okoztak az országnak. A világválságot, mint a gazdaság csökkenésének és ezzel a hozzá viszonyított, bruttó adósság növekedésének fő okát, gondosan kihagyták. Akkor még üzemelt a Finkelstein-Habony duó, rendkívül okosan verték át a népet.

Persze nem csak propagandisztikus célt szolgált az előadás, hanem előkészített még valami mást, ami az Orbán kormány első nagy lenyúlása lett. Tárgya a MANYUP. A lenyúlás indokaként a nagy duó „érvein” túlmenően még Selmeczi halálsikolya szolgált, mely szerint a pénztárak csak eltékozolnák a dolgozó nép gyűjtögetett pénzecskéjét, ezért sokkal jobb, ha azt most a kormány zsebreteszi. A tőke helyett minden pénztári tag kap egy ígéretet, hogy ha majd nyugdíjba megy, az akkori kormány fizetni fog neki. Akik pénztártagok akartak maradni, kaptak persze egy fenyegetést is, hogy maradhatnak, de akkor állami nyugdíj nuku. Zsarolásban a FIDESZ nagymenő, így a pénztárakban alig maradt valaki, azaz a MANYUP zsebretétel nagy hőbörgést nem is okozott.

Aki az adatokra kíváncsi: az államadósság a világválság Bajnaiék által való kivédése után (már kivédve!) a GDP 80,4 %-a, a gyakorlatilag csak Gyurcsányék által összehozott MANYUP vagyon pedig a GDP 6,9 %-a, azaz ha az állam a kétezres években nem fizet be egyre növekvő mértékű pénzt 2010-ig a MANYUP-ba, akkor a kormányváltáskori adósságállomány értéke csak 73,5 % lett volna. A fenti folyamat eredménye, hogy ami Gyurcsányéknak nagy kiadást jelentett, abból Orbánék lenyúlása által nagy bevétel lett. Az a plusz, hogy Orbánnak attól kezdve nem kellett fizetni a MANYUP-ba egy vasat sem, már csak hab a tortán.

Összehasonlítás: ha valaki nem tudná, annak eláruljuk, hogy a jelenlegi GDP arányos adósságállományunk 75,2%. Tizenhárom nagyszerű év eredménye. Remekül passzol hozzá a „Gyurcsányék eladósították az országot” szöveg. Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy az „elmúltnyócéveseknek” sokkal rosszabb helyzetben kellett gazdálkodniuk, mint az EU pénzekkel igencsak megtámogatott, felívelő világgazdasági környezetben működő, az elődök által már jól kiépített gazdaságot öröklő, 10(!) évig válságtól mentes Orbán kormányoknak, akkor egyértelmű, hogy ritka nagy hülyeségnek, hogy ne mondjam, hazugságnak tűnik, amit az ellenzékről Orbánék 13 éve hablatyolnak.

A fentieken kívül van még egy további, ide kapcsolódó téma is. Miután Orbán csak saját zenére táncol, az IMF meg füttyös egy népség (ha hitelt adott, akkor hozzá mindig kéretlen gazdasági tanácsokat ad, hogy lehetne azt visszafizetni – ezt hívják verbális füttyögésnek), nem nagyon szereti őket. Gyurcsányéknak persze nem volt más választásuk, IMF hitelt kellett felvenniük. Ők azt csinálták, hogy az IMF hitel egyharmadával kedvezőtlenebb kamatozású hiteleket váltottak ki (az adóshelyzetünk javult), egyharmadát betették az MNB-be devizatartaléknak, egyharmadát meg fel sem vették. Ezzel az Orbán kormány által 2010-ben örökölt devizatartalék 39 milliárd EUR értékre nőtt, ami az akkori GDP 29 %-a. Ha tehát a magánnyugdíj pénztárak tőkéjét és az ugyancsak az elődök által Orbánékra hagyományozott MNB devizatartalékot is figyelembe vesszük, a Szijjártó-Kósa féle eladósítási-államcsődös vészkiáltás egyre nagyobb hülyeségnek tűnik.

A sorai közt szakértőket csak csekély mértékben tartalmazó nép ily módon való átverését a nép erre hivatott értelmiségének vezetésével lehetett volna megakadályozni. Lehetett volna. De nem. Az értelmiség nem tett semmit, sőt nagyon örült Orbán kétharmadának, és ami még szomorúbb, azóta sem tett sokat, mert annak, hogy naponta megírják, Orbán rossz, nulla hatása van. Ha pedig hozzáteszik (és bizony sokszor hozzáteszik), hogy az ellenzék is rossz, annak örül csak igazán a jóval több hűséges hívővel bíró FIDESZ!

Az államcsőd kormányzópárti potentátok által való hangoztatásának a nép átverésén túlmenően volt egy kellemetlen következménye is. Amit ők csináltak, annál a hitelminősítőket és a hitelező bankokat illetően az országra nézve rosszabb taktika el sem képzelhető. A hitelminősítőknél a válság elmúlása és az EU pénzek érkezése ellenére egyre rosszabb kategóriába kerültünk, az S&P esetében például a 2010-es BBB-alsó középkategóriából kettőt rontva a befektetésre már nem ajánlott (bóvli) BB kategóriába, és 2014. márciusáig ott is maradtunk. A bóvli kategória azt jelenti, gyakorlatilag senki sem vásárol már államkötvényt, csak a legvadabb spekulánsok, és ők is csak hatalmas kamatfelárral, amit az unokáknak kell majd visszafizetniük. A legszomorúbb az, hogy ennyi jó év után ma, 2023-ben is csak ott vagyunk, ahol a 2010-es kormányváltásnál voltunk (BBB-). Az természetesen magától értetődő, hogy az unokák visszafizetési kötelezettsége Orbán unokáit még marginálisan sem fogja megzavarni. Bezzeg a szegényrétegek szintén szegény unokáit…

Megjegyzendő, hogy a jelenlegi, a 2010-es kormányváltáskori minősítéssel azonos S&P minősítésünkön a Bulgáriával és Romániával a gazdaságilag utolsó hely elkerüléséért való öldöklő küzdelem láttán nincs csodálkozni való. Ez a 13 éves korszak az „Egy tapodtat sem jutottunk előbbre” tipikus esete. Se minősítésben, se államadósságban.

A témához visszatérve, az újság az új fórumról következőket írja:

A költségvetési munkacsoportot a pénzügyminiszter vezeti, tagjai az előterjesztő miniszter mellett a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter és a miniszterelnök politikai igazgatója. Vagyis Varga Mihály mellett jelen lesz Gulyás Gergely, Rogán Antal és Orbán Balázs…

A határozat értelmében a Kormányzati Költségvetési Előkészítő Munkacsoport szükség szerint ülésezik, ülését a Munkacsoport vezetője hívja össze. A Kormányzati Költségvetési Előkészítő Munkacsoport ülés tartása nélkül, rövid úton is hozhat döntést, illetve kialakíthat véleményt.”

Az új fórum megszervezésének okaként két lehetőség vehető számba.

Varga nem volt elég határozottan elutasító, mikor pénzért jöttek hozzá kuncsorogni, és így az ország helyzete pocsék.
Varga, lévén az ország helyzete pocsék, túl elutasító, mikor jönnek hozzá pénzért kuncsorogni.

Mindkét esetben Orbán veszi át a döntést, mivel annak meghozása ülés megtartása nélkül is lehetséges. A döntés ettől kezdve majd úgy történik, hogy az Orbán titkárság körlevelet intéz a PÉNZÜGYMINISZTERhez, a MINISZTERELNÖKséget vezető miniszterhez, a MINISZTERELNÖKi kabinetirodát vezető miniszterhez, és a MINISZTERELNÖK politikai igazgatójához, hogy a MINISZTERELNÖK által a levélben említett helyzet döntést igényel, és ő a következő döntést javasolja. A válaszlevelek hamar visszaérkeznek, mivel pedig a MINISZTERELNÖK: PÉNZÜGYMINISZTER arány 4:1 Orbán javára, a javaslatát simán megszavazzák. Még névlegesen sem kell Vargával megküzdenie.

Hogy mi a kormány elsődleges vagy az akárhanyadlagos célja az államadósságot vagy akármi mást illetően, az a francot sem érdekli.

Vili?

Humor

Falusi Tamas

-

2023-12-06

0

Azt mondja a miniszterelnök úr a kamera felé közelegve, hogy „Az első hó leesett”. Utána rögtön vágás, nyilván elfelejtette a szöveget, majd az ismételt beállítás és egyeztetés után a videó újraindul, a versmondó immár közeliben látható, a szöveg pedig: „A budapesti közlekedés elesett”. (TikTok)

A mosoly a tervezett fölényes helyett inkább kárörvendő, a jól-megjártad-Karácsony-hahaha stílust idézi, és van benne valami az én-a-rossznak-is-tudok-örülni-ha-az-nekem-jó érzésből is. Egy miniszterelnök, aki az általa vezetett ország fővárosát érintő kellemetlen időjárást használja politikai haszonszerzésre. Ki hitte volna, emberek?

A szöveg nyers alakban, színészi munka nélkül:

„Az első hó leesett, a budapesti közlekedés elesett”.

Mint arra a kicsiken kívül mindenki emlékezik, Magyarországon tényleg volt olyan, mikor a közlekedés elesett, éspedig nem csak a budapesti, hanem az országos is. A dátum 2013. március. Miniszterelnök: Orbán Viktor. Budapest főpolgármestere: Tarlós István. Az elesésről akkor azt írta az index (ma már nem merne ilyet írni):

„A közösségi összefogást és a szolidaritást nem számítva az ország kudarca volt az elmúlt két és fél nap. Bár tudni lehetett, hogy csütörtök délutántól a Nyugat-Európában napok óta pusztító tél Magyarországra is megérkezik, annak várható hatásaira senki sem készült fel. Azok sem, akik autókba ültek az előzetes figyelmeztetések ellenére, és azok sem, akiknek feladatuk lett volna a hóválság kezelése. Aki amit elronthatott, el is rontotta… Két és fél nap alatt sem sikerült maradéktalanul megoldani azokat a problémákat, amelyek a szokatlan, ám előre jelzett, márciusi hóviharok miatt jelentkeztek az országban. A mentést irányító Papp Károly országos rendőrfőkapitány és Pintér Sándor belügyminiszter is sokszor késve reagált az eseményekre… A rendőrség, a Magyar Honvédség, a mentők, a katasztrófavédelmisek és az útkezelők péntek reggel óta minden erejükkel próbálták megfékezni a káoszt, a hóhelyzetet percről percre követő olvasóink szerint az állami szervek közötti kommunikáció enyhén szólva hiányos volt, a beavatkozásokat elképesztő mennyiségű bénázás és mulasztás kísérte… holott a meteorológiai szolgálat előre szólt, és már március 11-én hóvihart, fagyokat, és sarkvidéki eredetű szeleket jósolt a hosszú hétvégére.”

A mostani helyzet kábé annyira volt a fentitől, mint az ominózus spalatói kocsmában italozó Makó vitéz Jeruzsálemtől, azaz nem volt itt semmiféle elesés. A miniszterelnök úr téved. Vagy csúsztat. Azaz durvább szóval… na jó, inkább hagyjuk. Persze Orbán is érzi, hogy ez kevés, azért próbálkozik tovább a semmiből valamit csinálás érdekében. A cáfolhatatlan bizonyíték a vidám versike után látható a videón: egy havas úton keresztbe fordult autóbusz. Némi ellentmondás a miniszterelnöki érvelésben, hogy sok budapesti busz a hó ellenére egyenesben maradt, azt pedig, hogy a képen látható miért nem, könnyű megfejteni. Az emberek hibáznak néha. A sofőrök is.

Ezt a hibázási lehetőséget példával illusztrálva ugyanilyen kép látható a HVG 2015. március 23-án kelt írásának elején, a cikk címe pedig: „Teljesen lebénította a Margit hidat egy keresztbe fordult busz.” És még hó sem kellett hozzá. Érdekesség, hogy a miniszterelnök, aki ugyanaz volt, mint most, akkor nem tett közzé kacagtató videót például azzal a szöveggel, hogy „A csuklós busz ott a hídon nagyhírtelen befordult, emiatt a közlekedés önmagából kifordult”. Talán azért, mert nem egy közösségi oldalt akart használni az akkori főpolgármester (Tarlós) nép előtti lejáratására, hanem beparancsolta magához, és személyesen osztotta ki neki a kokit, esetleg a sallert, mihez mi jár. Vagy nem osztotta ki. A haver az haver, nemde? Lehet persze, hogy még másabb az ok, ezt nem tudni, de érdektelen is, a lényeg annyi, Orbán Tarlós idején még nem látta úgy, hogy eldicsekedjen vele, de most már, hogy Karácsony a főpolgármester, idejét látta megcsillantani. Mármint a humorát. Egyesek szerint ugyan nincs neki, de mi ne is törődjünk ezzel, mert az efféle rossznyelvek nem szeretik a miniszterelnök urat igazán, holott azt kéne. Ahogy mindenkinek.

Léteznek persze további gáncsoskodók. Például Esterházy Péter, aki azt írta egykor, hogy „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”. Mivel ő von Haus aus szakember, és értett az úri viselkedéshez, kijelenthetjük, hogy aki valamely tettével bizonyos szint alá süllyed, az a definíció szerint nem tartozhat a bizonyos szint fölötti, úri társasághoz.

Kellemetlen állítás. Jelen esetben azt kell megvizsgálni, hogy a politikai ellenfél bugyuta versikével való gúnyolása egy közösségi oldalon, pláne alap nélkül, hamis ténybe kapaszkodva, az már a bizonyos szint alá süllyedést jelenti, vagy még fölötte van valamennyivel? Szomorúan kell megállapítanunk, hogy az első változat lényegesen valószínűbb, azaz a miniszterelnök úr az ilyen alásüllyedések miatt a beosztásához szükséges morális szintet még nem érte el. Sebaj, a nép jóvoltából van ideje bőven, így hát reménykedhetünk. Egyszer… talán… valamikor.

A vers irodalmi értékét ne feszegessük. A megítélés ízlés dolga, arról meg a mondás szerint nincs értelme vitatkozni, ám ha mégis belekezdenénk, a vita során Demeter Szilárd pillanatok alatt bizonyítja be azt, amit csak akar.

A videó láttán felmerül a kérdés: a Főnök híveihez szólt a verssel, vagy a teljes lakosságnak szánta információként, hogy vigyázzanak a hóesésben? A közlés stílusából látható, miniszterelnök úr nem gondolja úgy, hogy neki az általa (sokszor az orránál fogva) vezetett népet figyelmeztetnie kell, mert szerinte az nem az ő dolga. Ami az övé, az a főváros esetében egyrészt a pénzelvonás, másrészt a páholyból való szemlélődés által a visszásságok éles szemmel való észrevétele, hogy rámutathasson a szarvashibákra. Más nem, ugyanis ott van neki a Brüsszellel való permanens küzdelem, ami az idejének kilencvenkilenc százalékát igénybe veszi, így aztán nem csak hogy nem hibázik, de nem is ér rá hibát elkövetni. Ebből következően minden hiba a főpolgármester hibája, ha nem lenne hiba, akkor is.

A kérdésre tehát a válasz: Orbán a hívőkhöz beszélt. Nekik akarta valahogy bemutatni, hogy Karácsony alkalmatlan. A hívőknek különösebb igényeik nincsenek, egy célzás és egy kacsintás bőven elegendő, és ha a miniszterelnök úr azt mondta volna sejtelmes mosollyal, hogy öt, azt is azonnal értik, hiszen a házi orgánumok jóvoltából minden fideszes pontosan tudja, hogy a főpolgármesternek öt helyettese van. És hogy arrafelé mik történnek, kérem… tele van vele a fideszmédia.

Az egyéb, nemfideszes polgárokat fölösleges effélével untatni vagy idegesíteni, még tán súlyos kifogásaik is lennének a vers által sugallt állapotot, vagy magát a verset illetően, de velük, hálaisten, nem kell törődni, mert egyharmaduk ugyan ellenzéki szavazó, de a többi állandó jelleggel a bizonytalanok táborát erősíti, és nem szavaz, az meg pont olyan mintha a FIDESZ-re szavazna. Ha tudnak erről, ha nem (a legtöbbje persze nem tud). Orbánék kétharmada ezzel minden választáskor biztosítható.

Összefoglalás: az ellenfél állandó pocskondiázása (akár mondvacsinált ürüggyel is) a hívők megtartása érdekében szükséges, a módszer szabadon választott, mert azok bármit elfogadnak, különleges elvárásaik nincsenek, a kijelentés igazságtartalma nem érdekli őket, az irodalmi igényességi szintjük sem magas, és nekik, mint közismert, a karácsonyozás is gyurcsányozás. Hiszen minden olyan plakát azt sugallja, amelyeken nem von der Leyen meg Soros fütyül, mert azokon a háborúpárti Karácsony meg Gyurcsány látható. Ha pedig még sajátos humorát is bedobja a Főnök, az már a csúcs nekik.

Így a befejezés is parádés:

„Mindjárt itt a karácsony –
csak el ne akadjon a hóban.”

Kell ezt magyaráznunk?

Falusi Tamas

Így aztán minden sikerült, az ET a kívánt irányban döntött, Magyarország megkapja a pénz egy kisebb részét, és Orbán sem szégyenült meg. Annyira.

A hibát nem vette észre senki, ő maga sem, a lapok szolgaian hozták, hogy mit mondott, gúnyos cikkek nem születtek, és senki sem röhög sem rajta, sem Magyarországon.

Az ilyen cár sajnos nem csak az ellenség hadi létesítményeit ágyúztatja, hanem a civil lakosság létfontosságú ellátó rendszereit, sőt magát a civil lakosságot is, ami már tényleg minősíthetetlen.

Ha tehát valaki azt hiszi, hogy ha a cárnak, azaz egy hatványozottan pszichopata tömeggyilkosnak odaadjuk, amit kér, akkor örökre csöndben marad, annak az értelmi képességeiről nem lehetünk valami nagy véleménnyel.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA