Kezdőlap Szerzők Írta Falusi Tamas

Falusi Tamas

271 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Sározás

Falusi Tamas
-
0
Sározás

Azt írja Orbán Balázs András magyar jogász, politológus, okleveles kodifikátor, egyetemi oktató, a miniszterelnök politikai igazgatója, egyben Magyarország 33. legbefolyásosabb embere a Mandiner idézte Facebook-on, hogy: „Karácsony Gergely volt tanácsadója egy svéd lapban sározza Magyarországot!”

A Magyar Nemzet szerint ugyanazt írja, „uszít Magyarország ellen”, de ez nem ellentmondás, mert Orbán Balázs szövegében ez is benne van. Sároznak minket, és uszítanak ellenünk. Az EU-t uszítják természetesen.

Hogy ki? Jelen esetünkben Karácsony volt tanácsadója (2019 október – 2022 szeptember között), mégpedig az a Korányi Dávid, aki ráadásul a Soroshoz (ki máshoz?) köthető Action for Democracy elnöke. Sokszor megírták róla a NER lapok, hogy 2021-ben kiköltözött New Yorkba, ahol luxuskörülmények között él a 900 000 forintos tanácsadói fizetéséből, mert csak a luxuslakás havi bérleti díja 2 000 000 forintnak megfelelő dollár, így aztán dicsérheti Karácsony, hogy Budapest ma egy széles körű nemzetközi nagyvárosi koalíció motorja, és ebben Korányi Dávid munkája vastagon benne van, tudjuk mi már nagyon jól, hogy ez az alak kicsoda! És ha még azt is figyelembe vesszük, hogy Gyurcsány-fióka, akkor tisztán látható, hogy ki áll előttünk: egy tipikus áruló.

Csak a hecc kedvéért megemlíthető még, hogy Orbán Balázs a Matthias Corvinus Collegium alapítvány élén 1 millió 900 ezer forintot keres, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanácsadó testületében havi 541 ezer forint a juttatása, politikai igazgatóként pedig Orbán Viktor állapíthatja meg a fizetését, amely így titkos, de a rossznyelvek szerint 1,5 – 2 millióra tehető. Visszafogottan számolva szumma 3 941 000 HUF/hó. Két New York-i luxuslakás.

A témára térve a svéd lap az europaportalen, melyben az áruló a következőket írja:

„Orbán Viktor magyar miniszterelnök régóta tesztelte az EU és a NATO tűréshatárait. Az Európai Tanács különböző ülésein tanúsított pávatánca, és végül az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós segélycsomag szándékos késleltetése frusztrálta az EU vezetőit, egyben elszigetelte a miniszterelnököt.

Az EU-ra jellemző, hogy több mint egy évtizedig halogatta az Orbán egyre autokratikusabb magatartása elleni fellépést. Az EU-nak abba kellene hagynia, hogy engedjen Orbán zsarolásának. Ennek megvannak az eszközei.

A múlt heti újabb erődemonstráció során Orbán végül feladta az ellenkezést, és jóváhagyta az Ukrajnának szánt pénzügyi csomagot. A trükkök ellenére jóformán minden igényét illetően engednie kellett.

Nagy kérdés, hogy megvalósulnak-e az igazságszolgáltatási reformok, amelyeket Orbán vonakodva fogadott el a befagyott uniós források felszabadítása érdekében.

Javasolható, hogy az uniós forrásokat közvetlenül a magyar emberekhez, vállalkozásokhoz és önkormányzatokhoz kell juttatni. Kormányának megkerülése megfoszthatja Orbánt attól a lehetőségtől, hogy önmagát és a magyar nemzetet áldozatként ábrázolja.

Végezetül pedig egyértelműen le kell tenni az asztalra a 7. cikkely beidézését, amely megfosztaná Orbánt szavazati jogától. Orbán zsarolására határozott válaszra van szükség, olyan jogi mechanizmusokon keresztül, amelyek támogatják az uniós értékeket és támogatják az Orbán-rezsim alatt szenvedőket. Ez mind az EU, mind pedig Magyarország nemzeti érdeke. 

A fentieket elolvasva megállapítható, hogy csak egy helyen van szó Magyarországról, mégpedig a svéd NATO csatlakozás ratifikálásának témájában: „Orbán Magyarországa lett az utolsó tagállam, amely még nem ratifikálta Svédország kérelmét…”, a többi helyeken csak Orbán Viktor szerepel. Azt nem tudtam eldönteni, hogy ez a mondat most Magyarország sározása, vagy uszítás Magyarország ellen, de nagyon úgy tűnik, hogy Magyarország címszó alatt itt sem az ország, hanem az államapparátus értendő, még tovább szűkítve a kormány, végeredményben pedig szegény miniszterelnök úr, akit valóban sároz, és aki ellen valóban uszít ez a pernahajder. Mégpedig az írás elejétől a végéig. Magyarország szerencsétlensége az, hogy, mint tudjuk, „A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül (népszavazás) gyakorolja”, azaz Orbán Viktor tényleg maga Magyarország. Egy személyben (ezt már ő intézte el). Ha tehát valami hülyeséget csinál, akkor azt mi csináljuk, ha elbarmol valamit, akkor azt mi barmoltuk el, és ha megsérti a fél világot, akkor a fél világ ránk fog haragudni. Úgy kell nekünk, miért nem olyat választottunk, aki ódzkodik az efféléktől.

A teljes cikket tekintve rendkívül nagy probléma Orbán Balázs úr számára, hogy Korányi leginkább tényeket fogalmaz meg, amelyeket egy politikai igazgatónak minimum konkrétan cáfolni kéne, ahelyett, hogy minősítgeti, de ezt sajnos vagy feledékenységből, vagy érvhiány miatt nem tette meg. Persze azért mondott valamit konkrét cáfolat helyett, mégpedig a következőket:

„A hazánk elleni baloldali uszítás már nem újdonság számunkra, de Korányi svéd lapban megjelent írása ez alkalommal is felfedi, hogy valójában korántsem Magyarország érdekeit tartják szem előtt. Az írás arra hivatkozik, hogy a Magyarországgal szembeni fellépés nemzeti érdeke az EU-nak (sic!) és Magyarországnak. Nos, számunkra is fontos a nemzeti érdek, de nem az EU-é, hanem Magyarországé.”

Négyszer Magyarország, egyszer sem Orbán Viktor. Nos, ebből is az következik, hogy Orbán Viktor abszolút egyenlő Magyarországgal, aki őt bántja, az Magyarországot bántja. El a kezekkel Orbán Viktortól… illetve Magyarországtól! Szemét baloldali uszítók, akiknek az EU a láncos kutyája, azt szabadítják ránk állandóan. Orbán Balázs szövegéből következően, amit Korányi írt az igaz, hiszen nem tudja cáfolni. De rossz. Orbán Viktornak… illetve Magyarországnak. Is. És mi, választók tehetünk róla, hogy ő a miniszterelnök. Hát nem röhej?

Szijjártó is megnyilatkozott a minap, mégpedig Amerikában a Harvard Egyetem panelbeszélgetésén. Megismételte azt, amit idehaza is harsognak potentátjaink: a múltkori Európa Tanács csúcson az Ukrajna 50 milliárd eurójáról tartott szavazáson úgy vesztettünk, hogy győztünk, továbbá közölte, hogy meg vagyunk sértődve, mert a svéd miniszterelnök nem jön ide pitizni, hogy írjuk már alá a csatlakozását, pedig az Orbánnak… illetve Magyarországnak fontos (attól hízik a máj), és mondott még több akármi között két érdekeset is:

  • „Gyakran előfordul, hogy a kormány felvet egy fontos ügyet, és a többiek úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi, ami jól mutatja, hogy az utóbbi években már nincs valódi tere az ésszerű párbeszédnek a stratégiai kérdésekről, és a helyzet folyamatosan romlik. Ha előterjesztünk egy ilyen igényt, akkor nem az a válasz, hogy vitassuk meg, tanulmányozzuk, hogyan találhatunk megoldást, hanem Putyin barátainak, a Kreml propagandistáinak, esetleg orosz kémeknek bélyegeznek bennünket.”

Sajnos Szijjártó nem veszi észre, hogy a 2*2 = 4-ről hülyeség közölni Magyarország elképzelését arról, hogy az szerintünk öt, és kérjük a többi 26 tagállamot, hogy vitassuk már meg, hogy mennyi, mert tényekről nem célszerű vitatkozni, ugyanis csak az idő megy vele. Pláne, ha Magyarországnak nincsenek valós érvei. Mert nincsenek. Általában ostobaságok, légből kapott dolgok meg homályos elképzelések, melyek sajnos gyakran egyeznek Putyin elképzeléseivel. Ne csodálkozzunk hát, ha Putyin barátainak, a Kreml propagandistáinak, esetleg orosz kémeknek „bélyegeznek bennünket”, bármennyire nehezményezi is a derék külügyér.

  • „A kormány mindig is őszinte volt a stratégiájával és céljaival kapcsolatban, ami az országban uralkodó egyedülálló politikai stabilitás révén lehetséges. Így megengedhetjük magunknak, hogy azt mondjuk, amit teszünk, és azt tegyük, amit mondunk.

Megengedhetjük. De meg ám! Ennek az utóbbi mondatnak ellentmondanak ugyan a „Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” (Orbán V.), a „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok (Orbán V.) és a „Nem mi leszünk az utolsók, akik megszavazzák Svédország NATO csatlakozását (Orbán V.) kijelentések, sőt erősen ellentmondanak, de Szijjártó biztos zavarban volt, ezért hazudott.

Na, kérem, hát ilyen Orbán meg Szijjártó félék vezetnek minket. Hogy minknél fogva, azt mindenki döntse el maga.

Ennél még ez az ellenzék is jobb!

Kegyelem

Falusi Tamas
-
0
Kegyelem

„Pedofil elkövetők számára nincs kegyelem, ez a személyes meggyőződésem. Kialakult egy vita az elnöki kegyelem jogköréről, de itt nem jogászkodni kell, hanem tiszta helyzetet kell teremteni egy világos, egyértelmű döntéssel. A kormány nevében benyújtottam egy alkotmánymódosítást, amely lehetetlenné teszi, hogy kiskorú gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmény esetén az elkövető kegyelmet kaphasson. Ideje rendezni ezt a kérdést.” – mondta Orbán Viktor.

Ha valaki mégis „jogászkodni” akarna, annak megemlítjük, hogy Orbán téved, az elkövető, aki kegyelmet kapott, nem pedofil. Ő nem szereti (filia) a gyermeket (pais) abban a szexuális értelemben, ahogy mi a pedofil szót használni szoktuk, nem is követett el ebbe a kategóriába eső bűnt, viszont erőszakot alkalmazott egy neki kiszolgáltatott kiskorúval szemben, amivel jelentős érdeksérelmet okozott. Ezt a cselekményt kényszerítés bűntettnek hívják. Ha jól tudom, a kényszerítés alanyának kiskorúsága súlyosbító körülmény az ügyben.

Fogalmam sincs, hogy pontosan ki jogászkodik és mit, csak azt látom, hogy mind Novák, mind Varga súlyosan hibázott, mert a gyermekvédelem plusz a vele összekapcsolt minél nagyobb mértékű népszaporítás a mai regnálók legfőbb célja, és hogy leginkább a FIDESZ szavazók fognak bedühödni a történtek láttán, az magától értetődik, hiszen egy nagyon kényes, és a fideszes oldal számára abszolút egyértelmű ügyről van szó. Ebből következően nem kérdés, hogy ha egy ilyesmi kiderül, kétség és a legkisebb hezitálás nélkül melyik oldalra állnak. Orbánnak tehát a lehető leghamarabb kellett lépnie.

A lépés kigondolásához azért az agytrösztnek némi időre szüksége volt (múlt péntektől most csütörtökig), de hogy a leghatározottabb és legkeményebb lépést írták elő a kormányfőnek, az látható. Nincs jogászkodás, tiszta, világos, egyértelmű minden, és nem törvény lesz, hanem alkotmánymódosítás (helyesen: Alaptörvény módosítás). Ezt mindenütt bejelentik a médiában, és így mindenkinek világos lesz, hogy Orbán semmiben sem hibázott, és mikor tudomására jutott az ügy, azonnal lépett… na jó, nem azonnal, de majdnem. Az, hogy ő nevezte ki a két bűnöst, semmit sem jelent, hiszen nem tudhatta. Bezzeg Gyurcsány tudhatta, mikor kinevezte Gergényit, sőt ő adott parancsot a szemkilövésre személyesen, ezért ő a szemkilövető. Érdekesség, hogy Orbán rendőreinek kezei között többen meghaltak (nem a fél szemüket lőtték ki, vagy megsérültek, hanem meghaltak), de rá ennek következményeképpen semmiféle jelző nem vonatkozik. Ahogy Pintérre sem.

A helyzetet értékelve nagyon úgy néz ki, hogy hiába a keményen elbaltázott kegyelem, Orbán már megint nem fog semmit sem veszíteni, hiszen vannak a rosszak, akik elhibázták, de most a határozott és gyerekszerető (nehogy véletlenül pedofilnak olvassák!) Orbán rendbe hozza a dolgokat. Illetve rendezi a kérdést. Mikor pedig az már rendezve lett, minden újra egyensúlyba billen, többé ilyen kalamitás nem történhetik. Az még kérdéses, mi lesz szegény tornatanárral, akinek idős, erdélyi édesanyja egyedül él, de majd meglátjuk. Könnyen lehet, hogy őt is kényszerítéssel vette rá az igazgató, hogy azt tegye, amit, de sajnos megtette, és az már visszacsinálhatatlan, azaz a lezárt tények közé tartozik.

Emlékszem még más pedofilokra. Itt van például, a Gyurcsány pártjának (DK) a szövetséges pártjának (Párbeszéd) az egyik tagjának (Jámbor András) a szervezetének (Szikra Mozgalom) az egyik aktivistájának (D. Krisztina) az élettársa, akiről csak annyit tudunk, hogy semmi köze nem volt a Szikra Mozgalomhoz, és hogy mikor a rendőrség a férfi laptopján megtalálta a felvételeket, és behívta tanúvallomást tenni, öngyilkos lett. Ez tehát a hivatalos Gyurcsány szál az ügyben. A pedofil esetről, amelynek NER sajtóbeli feldolgozását a fokozódik, messzire vezet, köthető, és úgy tudja kifejezések uralják, múlt év nyara óta semmilyen információ nem található. Szerepel még a történetben az antifa szál is, amennyiben az öngyilkos tettes sokszor járt Bécsben, ahol egy házban gyaníthatóan antifások is tartottak összejövetelt. Ebben D. Krisztina nem vett részt. A sztori jellemző vonása, hogy a szóba kerültek nem töltöttek be semmiféle hivatalos posztot, így aztán közülük senki nem nevezett ki senkit sehova.

Itt van aztán a másik pedofil eset, a Kaleta Gábor féle, akit Szijjártó nevezett ki (ahogy Orbán kinevezte Vargát meg Novákot), és úgy kellett hazalopni őt Peruból, ahol nagykövet volt. 19 000 gyerekeket ábrázoló obszcén felvételt találtak a laptopján. A bíróság ügyészi indítványra 1 éves, 2 és fél évre felfüggesztett börtönbüntetésre és 540 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A delikvenst nagyon megviselte az ügy, lévén mélyen vallásos, gyakorló hívő. Arról. hogy a képek feltöltése mennyire viselte meg, és arról, hogy a Gyurcsány szál milyen ágasbogas vonalon vezethető le az ügyben, sajnos semmit nem tudunk.

A mostani esetben a kegyelmi kérvény sajnos megszületett, az illetékesek sajnos aláírták, így a szabadlábra helyezés sajnos megtörtént. Nagy szerencsénk, hogy itt van nekünk Orbán miniszterelnök úr, aki pontosan úgy vágja a rendet pedofil ügyben szép hazánk törvényei közt, ahogy az elfajzott, szibarita Brüsszelben szokott sallert és kokit osztogatni a kis, pofátlan, ugribugri nebulóknak. Kisebb probléma, hogy a nagy terv néha nem jön be, így például ennek a nembejövésnek az eredményeképpen simán szavaztak meg a miniszterelnök úrral együtt egy, a miniszterelnök úr által keményen elutasított határozatot. 50 milliárd Ukrajnának, ahogy a kis, pofátlan, ugribugri nebulók akarták (állítólag kaptunk egy visszautasíthatatlan ajánlatot). Viszont hogy megint győztünk, az nem kérdés! Remélem, érthető.

Orbán miniszterelnök úr a rendcsinálás közben nem ijed meg még a gránitszilárdságú Alaptörvénytől sem, amelybe ezután úgy be lesz írva, amit ő akar, ahogy eddig is be lett. Az apa férfi, az anya nő, a trolibusz nem villamos, kétszer kettő az négy. Tényleg ideje lett rendezni ezt a pedofilos kérdést is, ha már 14 év alatt nem sikerült.

Akkor tehát: „Nincs kegyelem!”. Business as usual.

A feladat

Falusi Tamas
-
0
A feladat

Mikor az ember véleménycikkeket kezd írogatni, kétfajta lehetőség áll előtte: megpróbálhat hatni az értelemre, de megpróbálhat az érzelemre is. Az előbbi valamivel nehezebb, ugyanis az agy érzelmi hatásokat feldolgozó része mind térfogatban, mind befogadó képességben elképesztő fölényben van az értelmi résszel szemben.

Az emberek (még a legokosabbak is) sokkal több mindent nem tudnak, mint amennyit igen, ezért kénytelenek a nem tudott részeket hittel kipótolni. A hit az agyba beégetett nemtudás, és bizony mindenki rossznéven veszi, ha valaki az általa bizonyosnak hitt dolgokat meg akarná cáfolni, ebből következően az ilyen eseteknél nem a „jé, tényleg” jellegű rádöbbenés, hanem a begorombulás a jellemző reakció.

További nehezítés: a racionális értékeléshez az összes lényeges információ birtokában kell lennünk, hogy a levezetés és a végkonklúzió csak és kizárólag érvekkel legyen támadható. Sok utána keresés, korábban helytelenül tudott dolgok esetén újrakezdés, még szerencse, hogy a szakmai múlt megfelelő rutint biztosít ahhoz, hogy az ember ezt természetesnek tekintse. A tűz, a gőz, a víz, az áram nincs tekintettel a saját törvényein kívül semmire, viselkedésük bosszantóan logikus, a hitükre való apellálás  a tervezés során a legnagyobb hiba, mivel olyanjuk nincs nekik.

Az embereknél ez teljesen másképp van. Nem olyanok, mint a közegek, őket ugyanis lehet manipulálni. Ennek eredménye, hogy ha egyszer már valamiről hitet tápláltak beléjük, azon írásokat és beszédeket veszik a legszívesebben, amelyek erősítik a hitüket, tökmindegy nekik, hogy az valóságként hamis vagy igaz, és az sem nagyon érdekli őket, ha emeletes hülyeség. A politikában különösen így van, ugyanis ott még a szakemberek (politológusok, elemzők, ilyesmik) is sokkal több dolgot hisznek, mint amennyit tudnak. Messze sokkal többet, lehet mondani. A politikusok esetében legfontosabb hát a céljaiknak megfelelő „valóság” kitalálása és sűrű ismételgetés általi elhitetése a néppel, mert ha nem is igaz, úgyse fogja cáfolni senki, hiszen ahhoz utána kéne járni az adatoknak, és logikus levezetés után levonni a végkonklúziót.

A racionalitás sajnos nem nagyon kifizetődő, mert a jelenlegi regnálóknak sok fegyverük van ellene.

A ravaszabb fideszes hithirdetők esetében az emberi dolgok bonyolultságát kihasználva sok minden igaz, csak a végeredmény hamis. Ilyen például az a mondás (hányszor hallottam már átvert embertársaimtól), hogy „A másik is lop, tehát a másik sem lenne jobb”. A kijelentést részletesebben vizsgálva emlékezhetünk még Zuschlagra, aki 70 milliót lopott (ebből 50 milliót visszatérített, azaz a tényleges kár 20 millió), ám mikor kiderült, azonnal kirúgták az MSZP-ből, szabad utat engedtek az igazságszolgáltatásnak, és a tolvaj hat évet kapott, amelyet elnöki kegyelem nélkül le is kellett neki tölteni. Miniszterelnök Gyurcsány. Emlékezhetünk ugyanakkor a legfőbb vőre is, akinek 13 milliárdját (nem millió!) inkább visszafizette az állam az EU-nak (a mi pénzünkből természetesen), csak vizsgálat ne legyen, így Tiborcz a már zsebre vágott 13 milliárddal plusz büntetlen előélettel szabadon elsétálhatott. Miniszterelnök Orbán. A fentiek alapján „A másik is lop” kijelentés igaz, viszont „A másik sem lenne jobb” következtetésben már felmerülhet némi kétely. Persze nem mindenkinek. Van, aki simán elfogadja, hogy ma a lopás intézményesített, és a NER-nek legfőbb jellemzője. Mivel pedig ők a legnagyobb tömeg, immár 13 éve sorjáznak a kétharmadok.

Itt van aztán Bayer „a stílusom hej, parasztos, de én nem szégyellem” Zsolt, aki mostanában azt nyilatkozza, hogy „Tényleg volt valami konszenzus ezidáig, hogy szülők, nagyszülők csináltak, amit csináltak, de hát erről a gyerek meg az unoka nyilván nem tehet. Most ezt felrúgta ez a gazember”, de ha az ember visszalapoz például 2021-ig, könnyen talál ilyesmiket: Sajnos ez érdektelen, és őt továbbra is taps fogadja, mert a mi kutyánk kölyke nem hibázhat sohasem.

Van persze olyan igehirdető is, aki a legócskább módon az irigységre alapoz, meg arra a szocializmusból itt maradt hitre, hogy hiába végzett valaki külföldi egyetemen és került magas vezető pozícióba éveken keresztül több állami és magántulajdonú nagyvállalatnál, akkor sem lehet sok pénze. Hogy miért? Mert csak! Eklatáns példa rá a Magyar Nemzet cikke: „Újabb floridai luxusingatlant vett a Gyurcsány-fióka”, amely hír végigrohant a teljes NER médián. Az origo-nál elég sok a Mártháról szóló hír, ugyanis egyszer már ezt kellett bírósági határozat alapján közölnie: „Valótlanul híreszteltük, hogy Mártha Imre ellen három ügyben indult korábban büntetőeljárás. A valóság ezzel szemben az, hogy Mártha Imrével szemben egyetlen ügyben sem indult büntetőeljárás. Valótlanul híreszteltük továbbá, hogy a fővárosi közművezér egy részvénytársaság révén elsődlegesen tulajdonolja a balatonalmádi kikötőt és a Vitorlás Kikötő Zrt. aranyrészvényese. A valóság ezzel szemben az, hogy Mártha Imre és egy általa tulajdonolt gazdasági társaság a kikötőt tulajdonló cég részvényeinek 3,45%-át tulajdonolja, aranyrészvénnyel – mivel ilyen a Vitorlás Kikötő Zrt.-ben nincs – Mártha Imre nem rendelkezik.” Érdekesség az üggyel kapcsolatban, hogy a többmilliárdos Hatvanpusztáról a NER sajtó sohasem közölt olyan hírt valamilyen Orbán-apókás címmel, amely az olvasók irigységét célozta volna meg.

Előfordul az is a NER médiában, hogy a derék, szorgalmas újságíró akkora ökörséget ír, amelyet a mérete miatt már maga sem vesz észre (de hogy a szerkesztő sem, az eléggé röhejes). Az egyikről már én is megemlékeztem. A Magyar Nemzetben megjelent cikk szerint Zalatnay panaszkodik, hogy 60.000 Ft/hó a nyugdíja, mire „Gyurcsány emberei” (Nyugati fény) azt a kérdést tették föl: Orbán tud-e róla, hogy az énekesnő azoknak a táborát erősíti, akik havonta a létminimumot meg sem közelítő nyugdíjat kapnak? Ebből a derék Szerzőnek a következő hatalmas betűs címet sikerült kreálnia: „Zalatnay Saroltába törölték a lábukat Gyurcsány emberei”

Másik példa az ostobaságra szintén a Magyar Nemzet cikke, melynek másik óriásbetűs címe szerint „Pressman elvtárs Vorosilov marsall és Jurij Vlagyimirovics Andropov nyomdokaiba lépett”. Mint tudjuk, az amerikai nagykövet elment az ellenzék által összehozott parlamenti ülésre, amelyen a FIDESZ-KDNP nem vett részt (nehogy már véletlen szórakozottság okán megszavazzák a svédek NATO csatlakozását!), és ezt az odamenést Szerző azonosnak tekinti a szovjet csapatok 45 éves itt tartózkodásával és a Szovjetunió ezen időszak alatti viselt dolgaival. Ahogy írja: „Ilyen durván és egyértelműen még a megszálló szovjetek sem gyakorolták a hatalmukat”. Ebből megállapíthatjuk, Szerző még nem élt az 1945 – 1990-es időszakban és nem is hallott erről semmit. Néhány történelemkönyv elolvasása javasolható, hátha lehet az információhiányon segíteni… bár a mérete ezt kétségessé teszi.

Ezeket az eseteket látva az ember erősen elcsodálkozik, hogyan lehetséges, hogy az ilyen médiumszerű akármiket az olvasótáboraik még nem hagyták ott? Szabad ezt tenni szegény olvasóval? Úgy látszik, szabad. Sok még örül is neki.

Ha most arra gondolunk, hogy ezek a „Szerzők” milyen jól élnek az ilyen írásokból… de inkább ne gondoljunk ilyesmire. Van elég bajunk anélkül is. Például a normálisnak megmaradt médiával meg kellene állítani ezt a piszkosszürke áradatot, amelyik mindenfelé hömpölyög, és ki kellene szabadítani alóla a választópolgárokat.

Nehéz, nagyon nehéz… pláne, hogyha nincs jelentkező.

Abnormalitás

Falusi Tamas
-
0
Abnormalitás

Mint azt Kövér úrtól nemrég megtudhattuk, a napjainkban már-már emberfeletti erővel támadó abnormalitást, gonoszságot, rombolást és hamisságot nagyon is evilági emberek evilági érdekei táplálják.

Ugyan, hol vannak már a simán emberi erővel támadók, például az első világháború agresszora, a Monarchia, vagy a második világháború kirobbantója, Németország, na meg a különleges hadműveletek nagymestere, azaz Oroszország, amely ugyan szintén semmit sem sajnálva támad, viszont nem emberfeletti. Ezek szerint tehát normális. Egy ésszerűen gondolkodó ember kapásból azt mondta volna, ha a veszteség csak az eddigieknek századrésze lenne, az sem éri meg, de Putyint nem olyan fából faragták ám! Az igazi férfi halált megvető bátorsággal, a fotelben lazán hátradőlve veti bele magát a küzdelembe, és palotája tengerre néző szobájából kaviár eszegetés valamint pezsgő kortyolgatás közben higgadt és határozott hangon adja ki utasításait a további ölésre és rombolásra, azaz hogy mindent és mindenkit áldozzanak föl, ha kell. Inkluzíve saját honfitársakat. És tankot gyártsanak, ne mosógépet. Bizony így van az, ha az ember nárcisztikus pszichopataként egy hatalmas ország ura. Ebben én csak egyet nem értek: a kereszténység tényleg már-már emberfeletti küzdelme minden egyes életért, mely mind az abortusz, mind az eutanázia témájában kérlelhetetlen álláspontot képvisel, hogy fér össze ezzel a szándékos tömeggyilkossággal? Még szerencse, hogy ott van Kirill, aki álmából fölkeltve is képes tolmácsolni az isteni megbocsátást a cárnak.

A lényegtelen dolgoktól fő témánkhoz visszatérve mondhatjuk, hogy Kövér úr sötét víziója szerint maga az emberfeletti

Sátán vezeti hadait ellenünk, mégpedig evilági emberek érdekeinek megfelelően, valamint parancsára.

A támadás eszközeinek és céljainak elnök úr általi meghatározása:

„Járványok, háborúk, vérszomjas nemzetközi spekulánsok és uzsorások, országukat és nemzetüket eláruló európai politikusok és értelmiségiek; Európa tudatos gazdasági tönkretétele, pénzügyi eladósítása és társadalmi destabilizálása, egy kontinentális lakosságcserét előkészítő, szervezett illegális migráció, az európai embereket célzó, különféle eszközökkel zajló mentális agresszió, a fiataljaink nemi önazonosságát megcélzó életveszélyes lélektani és biológiai manipulációk”

Részleteiben vizsgálva a dolgot a következők mondhatók:

  • Járványok

Hát ez kellemetlen, ugyanis mintha Kövér szerint ezek is emberi tevékenység, sőt tudatos emberi tevékenység hatására szabadultak volna el. Nagy kérdés, hogy mit szól ehhez Hszi-csin-ping, és ha begorombul, mi lesz a kínai hitelből építendő vasúttal meg az akkugyárakkal?

  • Háborúk

Ez tényleg mind emberi termék. Minőségileg olyanok is. A kár borzalmas, az „eredmény” elképesztően mínuszos, mégpedig mindkét fél számára az. Érdekes módon egyik háborút sem az EU vagy Soros robbantotta ki, de még csak nem is az Egyesült Államok, maximum segítenek a megtámadottnak. Nem akarják, hogy az agresszor győzzön, mert akkor ő is meg a többi agresszor is könnyen vérszemet kap. A vérszem effektusról az úgynevezett békepártiaknak sajnos fogalmuk sincs, ezért akarják mindenáron, hogy az agresszor győzzön. Az általuk javasolt béke ugyanis azt jelenti.

  • Vérszomjas nemzetközi spekuláns

A vérszomjat inkább hagyjuk. A nemzetközi jelző a pénznemek átválthatósága miatt ma már érdektelen. A „spekuláns” rossz csengését a szocializmusból örököltük, Soros általánosan filantróp tevékenységének szörnyűségeit meg itthon többször verték már bele a nép fejébe. Fideszék szerint ugyanis az igazi filantróp, azaz ők maguk, rendkívül kényes ízlésű, mondhatni válogatós, Soros meg nem az. Ő minden rossz sorsú embert támogat, nem szűkíti lépésről-lépésre a támogatandók körét addig, amíg a körben már csak ő maga meg a családja marad. Esetleg még a barátai és üzletfelei.

  • Uzsorás

Nem tudni, hogy került ide. Talán az a magyarázat, hogy a hitelezőink ma már csak magas kamatfelárért adnak dicső miniszterelnökünk vezette országunknak kölcsönt, mert fedezni akarják a kockázatot. Ennek a tipikus uzsorakamathoz, azaz más szorult helyzetének kihasználásához nincs köze.

  • Országukat és nemzetüket eláruló európai politikusok és értelmiségiek

Na, itt jövök én a képbe, ugyanis, ha az EU kérne valamit, simán tárgyalnék vele, amíg kompromisszumos megoldásra nem jutunk. Ezzel elárulnám nemzetemet, mert a nemzeti érdek egyértelműen az, hogy bármifajta kompromisszum nélkül minden előnyt és pénzt mi kapjunk az utolsó fillérig, még az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurót is. Ebből én simán engednék, ahogy az árulók szokták, akik nem a magyar érdeket hanem a szövetség működését tekintik elsődlegesnek, így aztán nem is lenne pedagógus béremelés Magyarországon, mert a Mészároséknak automatikusan juttatandó méltányos összeg kifizetése után nem maradna rá pénz (ahogy most sem marad). Miattam. Persze, ha az is rajtam múlna, a pedagógusok előbb kapnák a fizetésemelést, mint Mészáros, és utóbbi csak akkor, ha az EU megküldi a támogatást – bár lehet, hogy akkor sem. Ez alól egy kivétel lenne: ha tiszta versenyben megnyeri a tendert, és hibátlanul teljesít. Pótmunka nélkül, ahogy kell neki.

  • Európa tudatos gazdasági tönkretétele, pénzügyi eladósítása és társadalmi destabilizálása

Itt megakadtam egy kicsit. Mire gondolhat az elnök úr? Ukrán gabona, amely tönkreteszi az EU gabonatermelőit? De hát annak a jelentősége az EU gazdasági teljesítményéhez képest nulla, és ha Ukrajna is tag lesz, messze nem fog tudni olyan olcsón termelni, mint most. Orosz gáz helyett drága amerikai LNG? Ezt az EU simán meg tudja fizetni, és a piac majd helyreteszi az árakat, ahogy az már ma is látható. Javasolnám, hogy felejtsük el, ahogy a „társadalmi destabilizálást” szintén mind az ezer darab traktorral, amennyi Brüsszelben felvonult.

  • Egy kontinentális lakosságcserét előkészítő, szervezett illegális migráció

Aha. Szóval mi megyünk Afrikába meg a Közel-Keletre, az ott lakók meg jönnek ide. Érdekes gondolat, bár úgy vélem, a kivitelezésnél lehetnek nehézségek, főleg ha az itteniek nem akarnának odamenni. Különösen a „szervezett illegális” jelző tetszett, hát még ha megtudhattuk volna, hogy ki a szervező.

  • Az európai embereket célzó, különféle eszközökkel zajló mentális agresszió

Itt megint el kellett gondolkodnom, vajon mik azok a különféle eszközök? Azt, hogy Magyarországon mentális agresszió zajlik, magam is észrevettem, a hatalom itteni eszközei a betanított szajkók és a cselédmédia (MTVA inkluzíve), a módszer meg az agymosás, de hogy Kövér úr tudomása szerint Európában is célzottan ez megy, teljesen új nekem. Na, nem baj, majd utána nézek.

  • A fiataljaink nemi önazonosságát megcélzó életveszélyes lélektani és biológiai manipulációk

Erről már elég sokat írtam. Részletesen itt találhatók: ,  ,

Ha valaki végigtekint a fenti fenyegetéseken, hamar rájön, mindegyik komolytalan. Hagymázos víziók helyzetértékelés helyett, nem figyelmeztetés, hanem újabb átverés. Csak arra jó, hogy az ellenség, azaz a Nyugat végtelen gonoszságát és a miniszterelnök úr hősies küzdelmét a saját… illetve magyar érdekekért még jobban kihangsúlyozzák. A ránk leselkedő tenger veszély közepette az ember nem is veszi észre, hogy közülük az egyik kimaradt. Pont az, amelyiknek tényleg nagy kockázata van – de ezen nem csodálkozom.

Sokáig szükségünk lesz még az orosz gázra.

Észjárás

Falusi Tamas
-
0
Észjárás

Úr ír, olvasó olvas. Például a Csépányi nevű ember írását, és nem akárhol ám, hanem a Magyar Nemzetben. Ez természetesen a Hírstarton is kiemelt véleménycikk, ahogy az náluk megszokott.

A derék Csépányi először Zalatnay Saroltát idézi:

„Hatvanezer forint a nyugdíjam, gyorsan teszem hozzá, azért csak ennyi, mert sok zenésztársammal együtt hiába fizettünk nyugdíjjárulékot 1989-ig, nincs nyoma a rendszerben, így nem is számít bele a nyugdíjunkba. Az előadói jogdíjból is jön valamennyi pénz, de ha nincs havonta négy fellépésem, akkor nem tudok megélni.”

Aztán az alábbi mondatokat a „Gyurcsány emberei” által írt szövegből:

„A nyugdíjjal kapcsolatos mondandója több szempontból is érdekes. Az énekesnő pár éve aláírta a Fidesz Gyurcsány-ellenes petícióját, de azért a Fideszt dicsőítő mondatai mellett megjegyezte: attól még lehet valaki jó zenész, hogy baloldali. Zalatnay korábban azt is elárulta, hogy fiatalként tegező viszonyban volt Orbán Viktorral, már akkor is nagyon tisztelte őt, kora Petőfijeként írta le. Vajon a »költőhöz« is eljut a hír, hogy az énekesnő azoknak a táborát erősíti, akik havonta a létminimumot meg sem közelítő nyugdíjat kapnak?”

Végül a fentiekből arra a következtetésre jut, hogy (nagybetűs cím!):

„Zalatnay Saroltába törölték a lábukat Gyurcsány emberei”.

Bizony! Arra a következtetésre. Ha hiszik, ha nem.

Mint az ismeretes, Orbán miniszterelnök úr mondotta volt, „Mások számára követhetetlen észjárással navigáljuk hazánkat az európai hullámverésben”, mivel pedig Csépányi úr gondolkodása hajszálpontosan azonos a miniszterelnök úréval (meg is bánná, ha nem lenne az!), az ő írása szintúgy a hullámverésben való navigálás része. A  fentiek alapján néhány olvasó meg kell állapítsa, az ilyen észjárás a mások (gyakorlatilag a nemmagyarok, azaz pl. jelen sorok írója) számára valóban követhetetlen. Ennyire hülyének nézni az olvasót, ahhoz igencsak speciális észjárás kell, mert ez már nem a Mari nénik és Józsi bácsik szintje, hanem a röfiké.

A gondolkodási követhetetlenség persze több dolgot jelenthet. Van ugyebár ennek révén a fölény a többiekkel szemben, melyre jó példa Nándorfehérvár ostroma. Mikor Kapisztrán mintegy harmincezer fős, szedett-vedett keresztes seregével Hunyadi figyelmeztetése ellenére átkelt a Száván, és kereszttel a kezében, egyházi énekeket zengve megindult a törökök felé, II Mehmed hetykén lovára pattant, hogy könnyed csapással elsöpörje őket. A szultán úgy vélte, Hunyadi a mészárlást majd a várból nézi végig, de János másképp gondolkodott, ugyanis látván, hogy a reguláris harcosok zöme elment a szultánnal, párezer nehézlovassal kirontva elfoglalta az őrizetlenül hagyott ágyúkat és a törökökre irányítva hátulról lövetni kezdte őket. Kapisztránék örvendezve látták, hogy (nyilván a kereszt és az éneklés együttes hatására) úgy hullott előttük az ellenség, mint az őszi légy, és Hunyadiék nagy győzelmet aratva megvédték a várost.

Van aztán a követhetetlenségnek jóval kevésbé pozitív esete is, mely esetben a delikvens gondolkodása logikátlan, emiatt nem tudja követni a többi. Ilyen volt például az, mikor Orbán Viktor magyar miniszterelnök körömszakadtáig harcolt azért, hogy az Európai Unió nehogy hozzájusson közös hitel révén 50 milliárd euróhoz, amelyből Ukrajnát tervezte négy éven keresztül támogatni. Jó, persze, ez nem harc volt, hanem vétóval való fenyegetődzés, ugyanis Orbán amiatt vetette be a múltkor a végső fegyvert, hogy a Magyarországnak ítélt, de az EU által megkövetelt úri viselkedéstől való nagymértékű eltérés miatt visszatartott összeget nehogy már Ukrajnának adják! Hiszen az nekünk jár!

Az Európa Tanácsnak igencsak nehéz dolga volt, mert egy követhetetlen észjárású miniszterelnöknek kellett elmagyarázniuk: pont amiatt szükséges ez a külön pénz az EU-nak, hogy a már rendelkezésre álló támogatásokat ne kelljen megkurtítani. Például Magyarország esetében sem, ugyanis az EU még mindig nem tett le arról az immár rendkívül halvány reményéről, hogy a páva abbahagyja a táncolást, teljesíti az EU által előírt 27 pontot, és akkor utalható a pénz. Még szerencse, hogy ez az eset már múlt idő, mert vagy felfogta Orbán, hogy eddig egy Magyarországnak is káros hülyeség mellett kardoskodott, és a szavazásra abbahagyta, vagy nem fogta ugyan fel, de a többiek azt mondták neki, megint kizavarják a folyosóra, ha tovább renitenskedik. A pávatánc abbahagyása és a 27 pont teljesítése lenne a következő lépés, és akkor megkapnánk a pénzt, de az az észjárás… hát én nem tudom…

Az észjárásnak abban is nagy szerepe van, hogy az ilyetén „országnavigálásból” (amelynek eredményeképpen immár Bulgáriával megy a küzdelem az utolsó előtti helyért) mit fog föl a nép. Illetve hát a népek. Magyarországon ugyanis kétfajta nép él, a hithűek meg a bizonytalanok. Előbbiek szintén két részre oszlanak, az Orbán-hitűekre és az Ellenzék-hitűekre, ahogy persze az utóbbiak is, mivel egy részük azért bizonytalan, mert nem érti a dolgokat, a másik részük meg azért, mert érti. Utóbbiak a zsűri, amely elég nagy létszámú (a magyar értelmiség jó része ide tartozik), és nem azzal foglalkozik, hogy eligazítsa a népet, melyik a kevésbé rossz, hanem azzal, hogy bemutassa szellemi fölényét, azaz a zsüritagok mindkettőről megírják, kijelentik, sőt megmagyarázzák, hogy rossz. Így „A másik sem lenne jobb” elv érvényesülésének semmilyen korlátja nincs.

A fentiek alapján a jelenlegi rendszer szavazás révén nem változtatható meg, amit gyakorlatilag mindenki tud. Ezért tervez például a miniszterelnök 2034-ig, amikor majd már minden magyarnak jó lesz, és ahogy Örkény megjósolta „Magyarni” franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam.” És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és…” (Itt egy csúnya szó következik.)”

Azt a pár évet guggolva is kibírjuk. És hogy lélekben addig jó legyen nekünk, arra a célra az újabb és újabb győzelmi jelentések szolgálnak, amelyek akármekkora miniszterelnöki kudarcból is képesek hatalmas sikert kreálni.

Orbán:

„Kiharcoltuk! A magyarok pénzét nem adhatják az ukránoknak! A háborúban nem veszünk részt, fegyvert nem küldünk, továbbra is a béke pártján állunk!”

Szijjártó:

„Nagy magyar siker született az Európai Unió előző napi csúcstalálkozóján, a kormánynak minden egyes célkitűzését sikerült érvényesítenie.”

Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés, éneklik valakik valahol, talán az Operában, és Szelim ugyan összeomlik a végén, de nemes lelkét kórus dicséri, ahogy kéretik a miniszterelnök úr nemes lelkét is kórusként dicsérni, pláne, hogy ő még csak össze sem omlott, sőt igen jó erőben van.

A gyanakvó elme azért néha mégis fölveti a kérdést: nem lenne jobb az országnak a mások által is követhető észjárású navigálás, a követhetetlent meg hagyjuk meg a Nobel-díjasoknak? Igaz, ahhoz kormányt kéne váltani.

Erőközpont

Falusi Tamas
-
0
Erőközpont

„Orbán nem is azért ellenzi Ukrajna EU-csatlakozását, amit eddig nyilvánosan mondott, hanem mert fél, hogy egy új erőközpont jöhet létre a kontinensen” – olvasom az újságban.

Azt mondja a derék miniszterelnök abszolút über alles üzemmódban tartva Magyarország (azaz az ő) érdekeit, hogy:

„Az ukrán csatlakozással létrejön az EU-n belül egy olyan „erőközpont”, amit az Egyesült Államok fog uralni katonailag, illetve politikai és gazdasági értelemben is. Ehhez az észak-közép-európai zónához fog tartozni szorosabban a három balti állam, Lengyelország, az Oroszország által a területei egy részétől megfosztott Ukrajna, illetve valamennyire lazábban Románia is. Orbán konkrét számokat említve úgy kalkulált, hogy a Baltikum, Lengyelország és Ukrajna lakossága felül fogja múlni Franciaországét, így szerinte ez a zóna befolyásosabb lesz a franciáknál.”

Hát, kérem, ez nagyon nagy baj. Ezek szerint az Unió árulójává válnak a balti államok, Lengyelország, Románia és Ukrajna, mert átkéredzkednek az Egyesült Államok uszályába, ahol se szavazatuk, se vétójoguk nincsen, és még csak nem is kezelnék egyenrangúan őket. Ez a lángelmés orbáni gondolat pont olyan, mint a hajdani szovjet törpe: óriási! Az embernek csak az jár a fejében, hogy miért nem ő találta ki?

Igaz, Orbán ebből a szempontból sokkal rutinosabb nálam, mert ő már egy jó ideje próbálkozik az EU árulójává válni, mégpedig nem csak gondolatilag, hanem konkrétan, azaz ismeri a dörgést az árulástechnikában. Sajnos az árulása elég kevéssé sikeres, mert ha komolyra fordul a dolog, a többiek kizavarják a folyosóra. Valószínűleg az idegesíti őket, hogy Orbán nem az USA, hanem Putyin csatlósaként próbál meg felfordulást csinálni az EU-n belül, mert az nekik a legkevésbé kívánatos. Persze az USA irányába történő árulás is idegesítené ezt a hülye, européer társaságot, de Putyin, KGB cár befolyásszerzése még inkább, mivel ő cárságából kifolyólag nem ócska gazdasági fenyegetéssel operál, ha nem tetszik neki valami (azért persze azzal is, lásd olaj meg gáz), hanem keményen odaver, az angyalát neki! Néhányan meghalnak, néhányan rokkantak lesznek, pár ház összedűl, az oroszok által elaknásított, infrastruktúráját tekintve szétvert és sokszorosan fölrobbantott terület emberi életre hosszú időn keresztül alkalmatlanná válik, de ez a cárokat nem szokta érdekelni. Még Sztalin elvtárs is mondott valamit indoklásképpen („Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács”), ám a cárok kizárólag az ország területnövelésére koncentrálnak, amely az ukrajnai különleges hadművelet eredményeképpen jelenleg 0,42 százalék. Ennyivel lett nagyobb Oroszország általa. Megéri az a kis veszteség érte, nemde?

Visszatérve az erőközponthoz, Orbán nem említette ugyan, de ha fél tőle, akkor nyilvánvaló, hogy ezek a tudjukkik megint ellenünk, szegény mimagyarok ellen szervezkednek. Azaz Orbán szerint Trump nem nyer, Bident meg ismerjük a Pressmannjával együtt, és az a duó ránk nézve életveszélyes, mert számukra a mi észjárásunk követhetetlen… illetve a miniszterelnök úr észjárása, de az ugyanaz. Ez a mi keresztünk, kérem, ha bárhol létrejön egy új erőközpont, az csak minket célozhat meg megtámadásilag, mert a Megváltóra nem fenekedtek annyian, mint ránk most, pedig ott egy tömeg üvöltötte, hogy „Barabbást!” Hogy miért van ez, totális rejtély, hiszen egy válogatott csapat direkt arra szerveződött, hogy jó hírünket vigye szét a nagyvilágba. Ott van például Szijjártó, Szalai-Bobrovniczky, Novák, Deutsch Tamás, és főleg a miniszterelnök úr, akinek legfőbb erőssége a pávatánc. Ki ne hódolna be annak, tessen mondani?

A dolog érdekessége még, hogy a miniszterelnök úr ezek szerint úgy gondolja, ha Ukrajna nem lesz EU tag, akkor ez az új erőközpont nem jön létre, a balti államok, Lengyelország meg Románia mind maradnak az EU berkein belül, és mi nem vesztjük el az érdekességünket, mint egyetlen EU áruló, ahogy akkor a miniszterelnök úr is marad hirhedett street fightere a nagyvilágnak, aki még akkor is harcolt az oroszokkal, mikor azok már kifele mentek.

Rossznyelvek (pl. jelen sorok írója) szerint persze a miniszterelnök úr az erőközpont helyett sokkal inkább attól fél, hogy ha a 40 milliós Ukrajna tag lesz, akkor majd kevesebb pénz jut nekünk, ugyanis az új tagállam nem a nettó befizetők, hanem a nettó haszonélvezők közé fog tartozni. Ahogy mi is. És bizony az tényleg baj, mert a „Magyarország legjobb tíz éve”, „Az EU-n kívül is van élet” meg „A magyar gazdaság EU pénzek nélkül is működik” című ökörségek ellenére a jelenlegi gazdasági helyzetünk rendkívül szomorú látványt nyújt. A 13 év alatt a nemzetközi piacra termelő, innovatív nagyvállalatok helyett agyaglábú építőipari óriásokat sikerült kinevelni, amelyeket állandóan etetni kell itthoni, nagyméretű, közpénzes munkákkal, különben összedőlnek. Ezért az EU pénzekre múlhatatlanul szükségünk van. Ahogy sikoltozik a regnálók szajkóserege, abból kihallhatjuk, hogy EU pénz nélkül még a jövőnket alapvetően meghatározó tanítókat és tanárokat sem tudjuk megfizetni, ami gyakorlatilag már a vég. Így nullázza le a mai kormány a rendkívüli módon (biblikusan) féltett és (szintén biblikusan) mindenáron szaporítani próbált új nemzedéket. A fentiek ismeretében mondható, hogy a kormány dilettantizmusán, illetve hogy magyarellenes rosszindulatán túlmenően más alternatíva a tevékenységének megítéléséhez nincsen. Ebből a kettőből kell választani.

Orbán – úgy is, mint a hablatyolástól irtózó, ízig-vérig a realitások embere – „konkrét számokat említve úgy kalkulált”, hogy a Baltikum, Lengyelország, Románia és Ukrajna lakossága felül fogja múlni Franciaországét, így szerinte ez a zóna befolyásosabb lesz a franciáknál. Úgy bizony! Konkrét számokat említve! Kalkulált! Összeadta a leendő renitens országok lakosságszámait, és megnézte, nagyobb-e a franciaországi lakosok számánál, vagy nem. Mivel úgy találta, hogy igen, levonta a konzekvenciát. Ilyen ember a mi miniszterelnökünk. Nem beszél mindenfélét összevissza, csak a szikár tények, soha más. Annak magyarázata, hogy az Egyesült Államok hogy kavarodott végül ide az erőközpontba, és hogy miért csak a lakosságszám számít, a gazdasági teljesítmény meg smafu, azt a miniszterelnök úrtól kérdezze meg, aki kíváncsi rá. Mert én nem.

Mint azt az újságban még olvashattuk, Orbán ezt az elméletét elővezette Emmanuel Macronnak is, de a francia elnöknek sajnos „nem volt teljesen világos”.

Meg tudom érteni.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a mi hősünk a rettenetes ellenszél ellenére a mai napon mégiscsak kiharcolta! Hogy mit? Hát, kérem, azt, hogy a magyarok pénzét nem adhatják az ukránoknak. Még csak ki sem kellett zavarni a folyosóra, bent maradt, és megnyomta az igen gombot, így aztán a javaslat csont nélkül és egyhangúan átment.

 A fentiek ismeretében a mai pávatánc lépéseit a következőkben határozhatjuk meg:

  • Az még az IQ 65-ösöknek is nyilvánvaló, hogy az EU azért akart már jóideje pluszpénzhez jutni, hogy ne kelljen az eddig betervezett költségeket csökkenteni, vagy törölni.
  • Ebből következően ez a pluszpénz pont arra szolgál, hogy többek között a Magyarországnak szánt pénzek megmaradjanak (hátha egyszer teljesíti a feltételeket), és ne kelljen Ukrajnának abból adni.
  • Orbán ezt eddig valahogy nem fogta föl, de lehet, hogy ma sikerült neki megmagyarázni, amit hónapok óta csinál, az pont a Magyarországnak szánt pénzeket veszélyezteti, és ha jót akar, tovább ne tegye.
  • Ezért maradhatott bent, mert látták, hogy valahogy fölfogta a dolgot, így mindenki tudta, ő is igennel szavaz majd.
  • Az, hogy ezt a kövér pofáraesést itthon valami hősi tettnek állítja be, már a hazai pávatánc kezdő lépése.
  • Az ismét hatalmas győzelem nép torkán való lenyomása, a cselédmédia dolga.

Érik a következő kétharmad.

Botrány

Falusi Tamas
-
0
Botrány

„Egyre dagad a Lánchíd-botrány” – írja a Demokrata meg a többi fideszes akármi, lelkesen ismerteti a „gyanút” a közpénzből működő, de azért szintén fideszes akármi, azaz a köztévé, plusz Brenner Koloman is berúgta a motort, hogy százhússzal csatlakozzon a Karácsonyozókhoz. Elvégre Karácsony neki nem szövetséges, hanem piszkos konkurencia, és nyerni ugyan halálbiztosan nem fog, de néhány szavazatot elvesz tőle. Az is valami.

„Egyre szövevényesebb az a Lánchíd-botrány, amely tavaly novemberben került nyilvánosságra. Az Amnesty International Magyarország igazgatójának testvérét egy sok száz milliós számlagyár irányítása miatt tartóztatták le, később pedig egy sor bűncselekménnyel került összefüggésbe a neve. A legújabb információk szerint Vignek a Karácsony Gergely fémjelezte botrányos Lánchíd-felújításhoz köthető korrupcióhoz is köze lehet.”

Naná, hogy azt írják nerék, hiszen tényleg dagad. Ők maguk dagasztják éjt nappallá téve, szövik csak szövik a szövevényt, a regnálók nyilván parancsba adták a cselédmédiának: Karácsonyt minden erővel feketíteni! Fogalmam sincs, mi lesz azzal, aki csak kicsit feketít, de nem lennék a helyében, az tuti! Pláne, ha családja van a szerencsétlennek.

A sztori, illetve hát a „fémjelzett botrány” sok évvel ezelőtt indult, a ködös budapesti ősidőkben, mikor még Tarlós volt az úr (illetve nem ő, de mondjuk). A Lánchíd felújításáról szóló fővárosi álmok 2013-ban kezdtek testet ölteni, a BKK 288 millió forintért szerződött a Főmterv és a CÉH Tervező konzorciumával, a tervszállítási határidő 2015 január. Az akkori elképzelés szerint a felújítás nem csak a Lánchídra, hanem az Alagútra és a 2. villamos aluljárójára is vonatkozott.  „A kivitelezési közbeszerzést követően várhatóan 2015. ősszel indulhat meg a kivitelezési munka 2017. őszi befejezéssel.” Így hitte és hirdette a városvezetés.

Ember tervez, pénztelenség végez, a főváros pár éves kemény és megfeszített gondolkodás után 2017 áprilisára rájött, hogy nó enaf mani. Ekkor a fővárosi közgyűlés két részre bontotta a beruházást, az Alagút felújítását egyszerűen kitolták a távoli, 2020-as évekbe, mert csak akkor láttak rá elég forrást, így közel 6 évre kellett volna lezárni a nem csak a közlekedés, de a turizmus számára is kiemelt területet. Ez már a kormánynak is sok volt, mert az éppen a várba költöző, kényes és előkelő uraságoknak nagyon nem mindegy, hogy hány évig kell a Margit híd felé kerülniük, ezért a kormány úgy határozott, hogy ad 7 milliárdot, de a Lánchíd és az Alagút maximum 1,5 évig lehet lezárva. További feltétel, hogy a járdákat ki kell szélesíteni, a Magyar Turisztikai Ügynökség bevonásával a Széchenyi téren és a Clark Ádám téren növelni kell a zöld felületet, és az alsó rakpart általános forgalomcsillapítását is elő kell készíteni.

A közbeszerzést 2018 októberében írták ki, az ajánlatok eredeti beadási határideje november 21. Ezt a BKK 2019 májusában visszavonta, miután kiderült, hogy járdák tervezett szélesítéséhez meg kellene erősíteni a híd láncait, ezért erről „műszaki, városképi és finanszírozási okokból” lemondtak. A kormány a szélesítés elmaradása miatt elvett egymilliárd forint támogatást a felújításból, az állami támogatás így 6 milliárd forintra csökkent. Tarlósék új tendert írtak ki.

A jelentkezési határidőt kétszer kellett meghosszabbítani. A számtalan kérdés, a feltárt tervezési, valamint a szerződésben lévő hibák és ellentmondások orvoslására a BKK a beszerzés dokumentációjának jelentős részét módosította. A további kérdésekre azt válaszolták, hogy a kivitelező bármit tehet – a saját felelősségére. Ebből mindenki tudta, hogy a sok eltelt év ellenére is szembeszökő előkészítetlenség és megrendelői ügyetlenség miatt a vállalkozók jócskán növelni fogják az árakat. Növelték is, ezért a rettenthetetlen városvédő, oroszlánszívű Tarlós a „túlárazott” ajánlatokat visszadobta. Aztán elvesztette a választásokat.

Ezt a hat éve gyarapodó szarkupacot kapta a nyakába az új főpolgármester, csúcsán az egyre gyorsabban korrodálódó Lánchíddal, amely a veszélyessé vált állapot miatt rendkívül sürgető módon szorult felújításra. Egyrészt egyértelmű volt, hogy a munka nem halasztható tovább, másrészt hogy a fővárosnak harmincakárhány milliárdja még a kormány hat milliárdjával együtt sincs, ezért le kellett szűkíteni az elvégzendő munkát a Lánchídra, amelyhez azért hozzájött még a Széchenyi téri aluljáró fölötti úttest felújítása, a Clark Ádám téri körforgalom híd felőli részének felújítása, a közvilágítás felújítása és a díszkivilágítás kiépítése. Utóbbiak a Tarlós féle „Lánchíd” tételek közt nem szerepeltek.

A Karácsony regnálása alatti első tendert kiírták, de csak a Lánchídra és környékére. A két NER kompatibilis cég, melyek korábban indultak a tenderen (Dömper Kft, Közgép Zrt), nem adott be ajánlatot, a Strabag és az A-Híd ajánlatai közül az utóbbi lett az olcsóbb nettó 18,8 milliárddal, amely a kötelező 10%-os tartalékkal, a szakértői díjakkal és az ÁFÁ-val 26,75 milliárd forintra nőtt. Ez az összeg nagyobb, mint a korábbi ajánlatokban szereplő 21,8 milliárd (csak a Lánchídra), és Sal László, a győztes A-Híd vezérigazgatója el is mondta miért: egyrészt a fentebb leírt, a Lánchídon kívüli többletmunkák, másrészt az eltelt idő alatti további állapotromlás és korrózió okozta plusz anyag és munkaköltség, harmadrészt pedig az azóta bekövetkezett, kb. 10%-os mértékű építőipari infláció miatt. A befejezés tervezett időpontja 2023 ősze lett.

Na, ekkor toppant a színre Tarlós a főváros bukott és levitézlett főpolgármestere (Gyurcsányra is ezt szokták mondani, ezért gondoltam, hogy ide is jó lesz). Tarlós egyrészt kijelentette, hogy a „A 2023-as határidő kizárt, hogy tartható lenne. 2024-re talán befejezhető, de még alá sem írták a szerződést„, másrészt közölte, hogy ők terveket és pénzt is hagytak a felújításhoz, harmadrészt meg kijelentette, hogy a Karácsony féle felújítás 5 milliárddal drágább, mint az övé (azóta is ezt ragozza a teljes NER média). A kormány is ismételten színre lépett, és immár ikszedszer állapította meg, hogy Karácsony miatt úgy rossz minden, ahogy van, de ismét megesküdött arra, hogy a felújításhoz beígért 6 milliárdot a főváros biztosan megkapja. Nem mondták, hogy „Az aztán hétszentség!”, de nagyon úgy hangzott.

Hát akkor lássuk a tényeket:

  1. A felújított hidat Karácsonyék már 2023 augusztusában, azaz nemhogy határidőre, de még a tervezettnél is előbb átadták. Tarlós jóslata hatványozottan nem jött be.
  2. Tarlósék valóban hagytak terveket (6 küzdelmes év eredménye) és pénzt is, de abból sajnos keveset, ezért kellett a felújítást csak a Lánchídra leszűkíteni (annak felújítása már nem volt tovább halasztható).
  3. A drágulásról: Karácsonyék a legolcsóbb ajánlatot fogadták el a jelentkezők közül, azaz közbeszerzés és közpénz ügyben mindenkinek javasolt a kuss. A nyertes még meg is indokolta, miért emelkedett az ár a korábbi tenderhez képest. Amíg valaki ezt nem cáfolja tételesen, addig a drágulást Karácsony nyakába varrni akarók hablatyolásának tartalmi része nulla. Max. röhögni lehet a szerencsétlenek hazudozásán.
  4. A drágulásra való állandó fideszes utalgatás ismeretében érthetővé válik, hogy a két kormányközeli cég miért nem adott be ajánlatot. Abból ugyanis kiderült volna, hogy ők sem tudják olcsóbban megcsinálni, és a hatalom nem akarta, hogy önmaga hiteltelenítse saját főpolgármester-lejárató cunamiját.
  5. A sokszor megígért 6 milliárdot a főváros máig nem kapta meg. Az arra való hivatkozás, hogy „Nem állt helyre az eredeti állapot”, mert a hídról a személyautók ki vannak tiltva, igencsak bornírt kifogás, mivel az „eredeti állapot” kifejezés egyértelműen arra vonatkozik, hogy a híd ugyanúgy használható legyen, mint korábban. Az meg teljesítve, így hát a 6 milliárd ki nem fizetése a hatalom általi szimpla csicskáztatás.

A fentiekből látható, hogy a „Karácsony Gergely fémjelezte botrányos Lánchíd-felújítás” helyett a „Tarlós fémjelezte hat éves tötymörgés” az igazi botrány, melyhez Karácsonyéknak nincs köze. Az általuk  elfogadott ajánlat a legolcsóbb volt, a felújítás határidő előtt befejeződött, mégpedig a költségkereten belül, ez nem egy Mészáros nyerte tender, ahol a költségek a pótmunkák révén az egekbe emelkednek. Hogy a fideszes cselédmédia mit hazudozik a felújításról, az persze más. Ők ezért kapják a pénzt, és praktikusan meg is tudom őket érteni. Morálisan más a helyzet, de ezt inkább ne is feszegessük. Túl randa a kép.

A korrupciót illetően: a főváros fizetett az A-Híd Zrt.-nek, mint kivitelezőnek, az A-Híd meg szerződés alapján fizetett a Sunstrike Kft.-nek, amelynek fő tevékenysége a film-, videó-, televízióműsor-gyártás. A társaság ügyvéd tulajdonosa után jelenleg nyomoz a rendőrség, így a cselédmédiánál már meg is van az összefüggés, miszerint a barátom sógorának nevelt lánya egyszer járt abban az utcában, ahol két hónapja bolti lopás történt, tehát a barátom tolvaj, így aztán én is az vagyok. Legalábbis „felmerül a gyanú”. Nemde?

A  kivitelező a vádra válaszul közölte, hogy:

„Az A-Híd Zrt.-nek nem kivitelezésre vonatkozó és nem kivitelezéshez kapcsolódó szerződése volt az eljárás alatt álló céggel, így az nem kapcsolódott semmilyen közbeszerzésen elnyert projekthez, azaz a Lánchíd felújításához sem. A szerződéseknek a Sunstrike Kft. általi teljesítését az A-Híd Zrt. felé igazolták, a kiállított számlák ellenértékét kizárólag a Sunstrike Kft. számlájára utaltuk. Külső cégek gazdálkodására, kapcsolatrendszerére és egyéb működésére az A-Híd Zrt.-nek semmilyen rálátása és ráhatása nincs. Hangsúlyozzuk, hogy az A-Híd Zrt. nem alanya a hatósági eljárásnak, csak a külső cégekkel kapcsolatos adatokat szolgáltatott a NAV felé.”

A fentiek alapján megállapítható, hogy ismét a kormányzati cselédmédia dagasztja a nemlétező botrányt, mégpedig most is a szokásos „Nem zörög a haraszt…” jellegű, morálisan rendkívül visszataszító technikával, amely bemutatja, hogy egyesek jelentős bőrvastagodásra tettek szert az arcukon. Az pedig, hogy a kormány milyen ócska kifogással indokolja, hogy a sokszor megígért hatmilliárdot a fővárosnak máig nem fizette ki, nagyon jól illusztrálja az ottani morált.

De ha már a botrányoknál tartunk: mi van a régi, ugyanígy felfújt sztorik főszereplőivel, Simon Gáborral, Czeglédy Csabával meg a többiekkel? Mindegyik eset mint a rétestészta. Esetleg nem találtak semmit, és még mindig kutakodnak, hátha? Vagy csak Pintér meg Polt ügyetlen? Netán ostoba?

Igaz, a karaktergyilkolás mindig csak a legközelebbi választásig tart. Utána az ügy már ejthető.

Erasmus

Falusi Tamas
-
0
Erasmus

Mint azt mi, halandók Gulyás Gergely frakcióvezető úrtól tudjuk, egyes egyetemeinknek az Erasmus programból való kizárása egyszerűen csak egy „faji alapú”, illetve, ahogy később módosította, „magyarellenes” bosszú. Gulyás úr jogász, neki nem kötelező tudni, hogy az emberiség egyetlen faj, de azért helyes, hogy helyesbített.

Ezzel a bosszúval csak két gond van. Az egyik, hogy a nem alapítványi rendszerben működő magyar egyetemek nem lettek kizárva, azaz a kizárás kapcsán legfeljebb félbosszúról beszélhetünk. A másik, hogy Czeizel doktor vizsgálatai szerint a magyar lakosság genetikailag nem különböztethető meg a szomszédos országok lakosságától, azaz ez a kizárás egyben szlovák-, román-, osztrák-, szerb-, horvát-, szlovén- és az EU jelenlegi ukráninmádatát tekintve meglepő módon ukránellenes bosszú is. Hogy miért akarnak szegény magyarokon bosszút állni ezek a rosszarcú eusok, az egyelőre az ismeretlenség homályába burkolózik, mert Gulyás úr azt nem fejtette ki. Reméljük, pótolja majd. A fentieken persze nem kell fennakadni, ismerjük Gulyás úr szellemi képességeit, max. legyintünk egyet, oszt annyi.

Mint azzal bizonyára sokan tisztában vannak, a PÉK (magyartalanul P&K, azaz pártunk és kormányunk) azért szervezte ki az egyetemeket alapítványokhoz, mert az éhes szájakat etetni, a tanulóifjúságot meg a megfelelő irányba terelni kell… illetve nem! Nem azért, egyáltalán nem azért! Az rosszindulatú pletyka! Hanem mert

„… így szélesebb körű rendelkezési jog jelenik meg a saját tulajdonú vagyon felett, növekedhet a gazdálkodási szabadság, rugalmasabb eljárási és beszerzési szabályokat alkalmazhat az egyetem. Gyakorlatilag egy piaci alapon működő vállalati struktúra bevezetése valósulhat meg. Csökkenhetnek az adminisztrációs terhek, egyszerűbbé válhatnak a döntéshozatali mechanizmusok.”

Mikor az ember ezt a kormány általi indoklást elolvassa, rögtön arra gondol, ugyan mijafenének kell egy egyetemnek vállalati struktúra, de aztán rögtön meg is válaszolja a kérdést: „növekedhet a gazdálkodási szabadság, rugalmasabb eljárási és beszerzési szabályokat alkalmazhat az egyetem”. Magyarán a kuratórium (nem ám az egyetem!), amely az oktatáson kívül minden egyébnek korlátlan ura (azért egy kicsit ura annak is az oktatói fizetések kézben tartásával), szabad kezet kap. Azt csinál, amit akar, arra ad pénzt, amire akar, azt bíz meg, akit akar, és úgy gazdálkodik, ahogy akar. Illetve „ahogy kell”, azaz ahogy elvárják tőle. Különösen, ha a kuratóriumban a megfelelő emberek ülnek, de a megfelelő ottülésekről a PÉK már eleve gondoskodott.

Eddig minden a szokott elvek szerint történt, ám hirtelen váratlanul a gonosz EU valamilyen ködös alapon alapon kezdte el fenyegetni a mimagyarokat (= a miniszterelnök úr egy személyben, de pszt, ez titok!). A fenyegetés abban mutatkozott, hogy az EU belengette az ország kizárását az Erasmus programból, mondván, hogy a gazdálkodás egyrészt átláthatatlanná válik, hiszen a vállalatként működő alapítványok nincsenek közbeszerzésre kötelezve, másrészt meg minden pénzkiadás láthatóan a PÉK által lesz vezérelve, mivel a kuratóriumban az ő beépített emberei ülnek. Ha az alapítványok magánpénzből gazdálkodnának, mint a piacon működő vállalatok, az EU nem szólhatna egy szót sem, viszont közpénzből gazdálkodnak, és az lehet akár EU pénz is, aminek laza és ellenőrizetlen elköltésétől a brüsszeli bürokraták igencsak ódzkodni szoktak.

Ilyen esetben az úri módon működő (ún. européer) kormányok rémülten és azonnal intézkedni kezdenek, a lehető legrövidebb időn belül visszacsinálják a dolgot, mégpedig teljes, azaz száz százalékos mértékben, utána meg kezüket-lábukat törve rohannak Brüsszelbe jelenteni, hogy az akadályokat elhárították, és ha kell még valami, azt is megteszik, mert nem akarják kockáztatni a magyar egyetemek kizárását a nemzetközi tudományos életből. Még véletlenül sem, hiszen az borzasztó kárral járna, mind az egyetemeket, mind a hallgatókat illetően, és ők jót akarnak nemzetüknek, tehát a kizárást nem engedhetik!

A hülyék! Nem ismerik ezek a pávatáncot! Pláne mimagyarok módra nem. A PÉK válasza ugyanis az volt, hogy néhány emberét lecserélte a kuratóriumokban (természetesen szintén fideszesekre, csak nem nyíltan fideszes nagyágyúkra), és intézkedett, hogy a Közbeszerzési Hatóság világosítsa föl már az EU-t, mi minden kérésnek eleget tettünk, tehát mindennek és mindenben megfelelünk (2021. július 22.). A KH természetesen összecsattantotta a bokáját, és azonnal lépett:

„Az Európai Bizottság jogállamiságról szóló jelentésében tévesen állítják, hogy a vagyonkezelő alapítványok mentességet élveznek a közbeszerzési kötelezettség alól. Az igazság ezzel szemben az, hogy a Kbt., valamint a hivatkozott módosító törvény nem erről, hanem ennek éppen az ellenkezőjéről rendelkezik. A közbeszerzési törvény hatályos rendelkezései ugyanis az ajánlatkérői minőség vizsgálata során ezekre az alapítványokra vonatkozóan is az általános – minden szervezetre irányadó – szabályok alkalmazását írják elő. Az általános szabályok alapján pedig a vagyonkezelő alapítványok és az általuk fenntartott felsőoktatási intézmények közjogi szervezetként ajánlatkérőknek minősülhetnek, a közjogi szervezetek pedig nemcsak az uniós forrásból finanszírozott, hanem valamennyi beszerzésük tekintetében közbeszerzési eljárás lefolytatására kötelezettek. Ennek hiányában az érintett alapítványok és felsőoktatási intézmények – támogatásból megvalósuló beszerzések esetén – a támogatás okán is ajánlatkérő szervezeteknek minősülhetnek. A fentiek tekintetében a Közbeszerzési Hatóság részletes magyarázatot adott az Európai Bizottság képviselőinek a jogállamisági jelentés előkészítése során, de ezt az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyta.”

Hát nem figyelmen kívül hagyták ezek a nyomorultak! A részletes magyarázatot! Bár lehet, hogy a feltételes móddal volt bajuk, és ha a szövegben a kiemelt helyeken az van, hogy „minősülnek”, azaz a közbeszerzés az alapítványok számára is minden esetben kötelező, akkor abbahagyják a kekeckedést és megnyugodva távoznak. De nem az van ám írva, hanem az, hogy „minősülhetnek”.

Hja, kérem, a pávatánc szabályai, ugyebár… jöttem is, meg nem is, hoztam is, meg nem is, így is lehet, úgy is lehet, egyet balra, kettőt hátra, satöbbi.

Ezután egy jó ideig csönd volt. Csak azt tudjuk, hogy a témát illetően kik nem csináltak semmit: Deutsch Tamás, Bocskor Andrea, Orbán Viktor, Navracsics Tibor meg a többiek, és bizony a 133 bátor emberrel működő törvényalkotás sem csinált semmit, pedig egyes esetekben fél nap alatt intézkedik. Várták, hogy mi lesz. Hátha a kiterjesztett faroktollak eltakarják a valót.

A reménnyel teli várakozás sajnálatos módon ért véget. Kizárással. Bocskor Andrea fideszes EP képviselő rögtön nyilatkozott is:

„Jogszerűtlen a magyar diákok kizárása a Horizont- és az Erasmus-programokból; a magyar egyetemek kétharmadán tanuló csaknem 180 ezer hallgató nem válhat Brüsszel politikai támadásainak áldozatává! Az Erasmus+ az Európai Unió évtizedek óta legnépszerűbb programja a fiatalok körében. A program célja, hogy minél több diák élvezhesse a külföldön tanulás előnyeit. Ezért is felháborító, hogy ezzel teljesen szembe menve a brüsszeli bürokraták politikai alapon hozott döntése közel 180 ezer magyar hallgatót zárna ki a programból. Magyar diákok ne legyenek Brüsszel politikai támadásának áldozatai!” – szögezte le.

Hogy mi van az alapítványi közbeszerzéssel, arról nem beszélt. Nyilván nem az ő kompetenciája. Mondták neki, hogy az marad, arról tehát kuss, tessék helyette politikai támadásokról delirálni.

A dolog néhányak szempontjából végül is jól végződött.

Az EU kizárta a magyar alapítványi egyetemeket a Horizon Europe és az Erasmus+ programokból, azaz biztonságban maradt a pénze, és Orbán is győzött, mert nem kellett neki az elképzelését módosítani.

Az alapítványok maradnak, az meg, hogy mi történik majd a magyar egyetemistákkal, egyetemekkel, oktatókkal ki a francot érdekel? A magyar nép is megnyugodhat, már megint a gonosz Brüsszel támadt ellenünk, és bár a hősies Orbán mindent megpróbált (kivéve az alapítványi rendszer EU által kért módosítását, viszont erről nem kell mindenkinek tudni), de sajnos nem sikerült neki. Ezek a brüsszeli bürokraták annyira magyarellenesek (illetve miniszterelnök úr ellenesek, de az ugyanaz), hogy leghelyesebb, ha megkezdjük az eltávolodást. A HUXIT első lépése a Pannónia Program meg a HU-rizont.

Azt, hogy mennyi keserves tragédia lesz még, ha nem váltjuk le ezt a (itt jelzők lennének, de kihúztam mindet) társaságot élén az egyszemélyes mimagyarokkal, arra gondolni sem merek. Akinek utódjai vannak, az félhet. A magyar értelmiségnek most már nem ártana valami közös pecsenyét sütögetni az összefogott ellenzéki pártokkal szövetségben… ha egyáltalán képesek rá.

A remény egyre fogy.

A számla

Falusi Tamas
-
0
A számla

Az ember nyugodtan ül otthonában, szép dolgokról ábrándozik, mikor egyszer csak riadalom és zaj lesz a postaládáknál, s ha kérdik, mitől van-e zaj: hát megjött a villanyszámla! A vérszínű számla, rajta betűk és számok… illetve hát inkább narancssárga színű, amely által jól kiemelve láthatja a kedves fogyasztó az összes fontos tudnivalót.

Az ember először rémülten ugrik fel a zajra, elönti a hideg veríték, de végül megnyugodva visszaül. Nincs semmi baj, mert itt a FIDESZ életmentő rezsicsökkentése!

A rezsicsökkentés egy fegyver (annak is lett kitalálva a Finkelstein-Habony propagandagyárban). Hatalmas fegyver, ugyanis a rezsit szinte mindenki fizeti, ezért az ország döntő hányadával tudja éreztetni a kormány jóindulatát, hiszen a kormány segít. Azoknak is segít, akiknek nem kell, sőt azoknak segít a legtöbbet, így tökéletesen megfelel a FIDESZ rigorózusan fórsriftos működésének, miszerint a támogatások zömét a gazdagok kapják, a többit meg a tehetősek. Természetesen a közép meg az alsó rétegeknek is leesik azért valami, viszont Mari néni esetében, akinek faluvégi kisházába se a víz, se a villany nincs bevezetve, és petróval világít, a leesés forintosított értéke nulla. Az ÁFÁ-t persze ő is fizeti a kisboltba, amivel hozzájárul a sok és nagyméretű ingatlant, többek között Hatvanpusztát is birtokló Orbán család rezsiköltségeihez. Elkel nekik a segítség, sok a kiadás.

A rezsicsökkentés hatalmas előnye, hogy ezt így nem gondolja át senki, ezért a jóságos, népét szerető Orbán folyamatos kétharmadait jelentős mértékben támogatja. Hajjaj, de még mennyire.

A rezsicsökkentés jellemzője még, hogy meglepő módon hátrányai is vannak. Igaz, nem a kormányzat érzi, hanem az ország, de az nem érdekes annyira, mert nem a kormányzat van az országért, hanem fordítva. Ha a kormányzat lenne az országért, akkor Orbán azt csinálná, ami az országnak jó, nem pedig azt, ami neki, miután viszont folyamatosan az utóbbival foglalkozik, láthatóan úgy tekinti, hogy az ország van érte. Mivel pedig a nép a hatalom megtartása érdekében tett, a demokráciákban igencsak szokatlan húzásokba részint beletörődött, részint nem veszi észre, részint meg nem érti, sokáig lesz még Magyarország Orbáné. Illetve Orbánért. Teljes lakosságával együtt.

A rezsicsökkentéssel az első gond, hogy olyasmit támogat, amit nem szabadna. Ami nekünk nincs. Józanul gondolkodók, pláne közgazdászok azonnal felhördülnek, hogy ez egy emeletes baromság, hiszen az összes tankönyv meg a józan ész szerint is olyasmiket kell támogatni (ha már támogatunk valamit), ami nekünk van, amit mi gyártunk, amiből magyar bevétel keletkezik. Ilyen például a Túró Rudi, ahol a hasznot nem talicskázzák ki az országból. Ehelyett sajnos a rezsicsökkentéssel a földgázt támogatjuk, amelynél a haszon be sem jön ide, rögtön ottmarad Putyinnál. Az olcsó áru jobban fogy, így hát az eredmény az lett, amit minden normálisan gondolkodó ember várt, az ország földgázfogyasztása a 2014-es 8,5 milliárd köbméterről 2021-re folyamatos emelkedéssel 11,3 milliárd köbméterre nőtt (33 %-os növekedés). A rezsicsökkentés eredményeképpen a korábbi szolgáltatók elmenekültek, a gázszolgáltatás gyakorlatilag állami monopólium lett (MVM CEEnergy Zrt.), mivel pedig a gázszállítási szerződéseket is az állam köti Oroszországgal, a gazdálkodási adatok azóta hozzáférhetetlenek. Néhány emberen kívül senkinek fogalma sincs, mennyibe kerül ez az izékavarás nekünk, adófizetőknek, de ezt nem is kell tudni, mert hogy Orbánnak plusz bevétel biztos, a többi meg kit érdekel?

Egy idő után sajnos, ahogy szokott, beütött a krach, Putyin vérgőzös terve testet öltött, és a gázár megugrott. Ezt a kormány nem hagyhatta (a választásokat azért még megvárta – naná), mert ez már akkora kiadás lett volna, ami gazdasági vészhelyzetet okoz. 2022 nyarán lépett is. A nagyfogyasztókat célzó, a gázár adott fogyasztás fölötti hétszeresére emelése azonnal éreztette hatását, az ország gázfogyasztása zuhanni kezdett, és két év alatt immár 33 százalékos eséssel visszatért a 8,5 milliárd köbméteres szintre. Tisztelt kormányzat, így kellett volna kezdeni! A nagyfogyasztókon múlik minden, ahogy látható.

Az egy más kérdés, hogy a józan ész szerint soha nem árukat és szolgáltatásokat kell támogatni, hanem a rászorulókat, mert egyrészt elképesztően igazságosabb lenne, másrészt az áruk és szolgáltatások támogatása a piaci folyamatokba való kormányzati beavatkozás, ami nem egy piackonform valami, viszont ahogy ezt a FIDESZ propagandaosztályon okosan megállapították, az messze nem hozna ennyi szavazatot, mint a mindenki érintő rezsicsökkentés. Ezért marad, és punktum.

A hátrányok között megemlítendő még, hogy az ilyen mesterséges árképzés esetén az áru nem biztos, hogy azon az áron kel el, amely biztosítja a folyamatos működést, azaz

előfordulhat, hogy vagy a karbantartásra meg a fejlesztésre nem marad elég pénz a szolgáltatónál, vagy alacsony világpiaci árak esetén túl sokat fizet a fogyasztó érte, de az állami monopóliumból adódón ez nem érdekel senkit (lásd: szocializmus). A nagy pénzkatyvaszba belesimul minden kiadás meg bevétel, egyedül a „rezsicsökkentés” bűvszó érdekes. Az pedig, hogy mind magát a módszert, mind a kivitelezést tekintve úgy hülyeség, ahogy van, hát istenem! Hozza a szavazatokat, az a lényeges.

Ha valaki veszi a fáradságot, és áttekinti a szolgáltatójától kapott villanyszámlát, akkor annak az MVM zöld logóján kívül még két színes, mégpedig narancssárga színű információtábla található. Az egyik, a kisebb, a lényegtelenebb tartalmazza az elszámolási időszakot, a fizetendő összeget és a fizetési határidőt. Ezek ugyan fontosabb információk, mint az, hogy az árszabás ESZ „A1” Lakosság, de a méretéből ítélve mégsem annyira, mint a lapszéltől lapszélig végigfutó, jóval nagyobb táblázat, amely a következőket tartalmazza:

Magyarország kormánya az átlagfogyasztásig rezsicsökkentett díj alkalmazását írta elő.

Rezsicsökkentett díj nélkül az Ön fizetési kötelezettsége

az elszámolt időszakban a következő összeg lett volna:                                       41 356 Ft

Így az elszámolt időszakban az ön megtakarítása:                                                36 207 Ft

(Ezen összeg az Ön számlájából előzetesen levonásra került)

Hát nem gyönyörű, tessék mondani?

A villanyszámlát tovább tanulmányozva a számlarészletezőben megtaláljuk, hogy a fizetendő bruttó 5649 forintból a rendszerhasználati díjak összesen 4253 forintot tesznek ki (ez az, amit az ember a szolgáltatónak azért fizet, hogy az áram eljusson hozzá), az energiadíj, azaz az áram ára pedig 895 forint. Azaz a teljes ár 17,4 százaléka.

Feltételezve, hogy a rendszerhasználati díj mindig ugyanannyi, ha van rezsicsökkentés, ha nincs, a megtakarítás teljes egészében az energiadíjból történik. Ebben az esetben rezsicsökkentés nélkül az energiadíj nem 895 Ft, hanem a megtakarítással növelt 895 + 36.207 = 37.102 Ft lett volna, azaz az elszámolt energiadíjnak a 41,5-szöröse. Mivel a számla szerint az áram ára így rezsicsökkentve 5,11 Ft/kWh, a rezsicsökkentés nélküli áramár a kapott számla alapján: 5,11 * 41,5 = 212,1 Ft/kWh. A számla szerint erről rezsicsökkentik 5,11 Ft/kWh értékre.

Az, hogy ezt a bődületes villamosenergia árat honnan a bánatból vette, aki az én rezsicsökkentésből adódó megtakarításomat kiszámolta, számomra abszolút rejtély. Ide tartozik még, hogy az MVM adatlap szerint a nem lakossági fogyasztóknak kiszámlázott legmagasabb, már a határérték feletti fogyasztásért fizetendő áramár is csak 30,2367 Ft/kWh, azaz a nálam figyelembe vett, rezsicsökkentés nélküli árnak csak a hetede.

A fentiek alapján két lehetőség van. Vagy az MVM számlázási osztályán főnöki beosztásban is szerencsétlen dilettánsok dolgoznak, vagy valakik engem, mint fogyasztót nagyon át akarnak verni ezzel az idehazudott, elképesztő „megtakarítással”. Rendkívüli módon csodálkozom azon, hogy az árnyékkormány energia- és rezsiügyi árnyékminisztere ezt még nem vette észre, és nem kérte keményen számon a kormányon, mivel ez az ő, az árnyékkormány, sőt az egész ellenzék elemi érdeke.

Igaz, abból sem lett semmi gond, mikor a miniszterelnök hosszú időn keresztül azzal a szöveggel hü… szédített minket, hogy ő a rezsicsökkentés révén minden háztartást havonta átlagosan 181.000 forinttal támogat. Az sem volt kisebb marhaság ennél a számlás „megtakarítás” számításnál, mégis sikerült Orbánnak megúsznia, pedig 3,8 millió háztartással számolva az 8 254 milliárd forint/év, azaz az ország gazdasági összeomlása ez esetben pár hónapon belüli.

Hogy igazságosak legyünk a számlát illetően, egy kisebb pozitívumról is be lehet számolni. A számla legvégén ugyan és apró betűkkel, de mégiscsak közli a villamosenergia előállítására szolgáló energiamixet, és az embert úgy is, mint a szakolyi biomassza tüzelésű erőmű technológus tervezőjét jó érzéssel tölti el, hogy az energiamixben a megújulók aránya már 7,7 %.

Foci

Falusi Tamas
-
0
Foci

Mikor az ember felveti a következő témát, annak áttekintése a feladat, hogy korábban írt-e róla. Persze mindenki rájön, ez egy hülyeség, hiszen Szerző ugyan emlékszik a saját gondolataira (ma sem mások, mint akkor), meg aztán le is írta őket, ami rögzíti az ott szereplő dolgokat, ám az olvasója igencsak másként van vele. Tán még nem is látta azt az irományt, vagy ha olvasta volna, ezer dolga közt már nem emlékszik arra, mit is olvasott. Így aztán mindkettőnk érdekében ismételni kell. Ha ehhez hozzávesszük a fideszes szajkók heti 168 órás, ellenirányú működését, az ismétlési kényszer még nagyobb.

Ott van például a nyugdíj. A ténylegesen fennálló helyzet regnálóékat nem hatja meg, tovább szédítik a népet minden vonalon. Múlt év őszén kezdődött annak mantrázása, hogy januárban „emelt” nyugdíj érkezik, ezt a FIDESZ nevű párt szajkói az összes rendelkezésre álló fórumon állandóan ismételgetik, így aztán a mi részünkről nagyon kevés, ha egyszer halkan leírja valaki, hogy ez nem ám emelt nyugdíj, hanem csak az infláció kompenzációja, így a nyugdíjak vásárlóértéke a svájci indexálás Orbánék általi eltörlése óta (2010.) egy fillérrel sem emelkedett. Ha valamilyen konkrét hatást akarunk a választópolgárok tudatában, nekünk is nagyon sokszor és minden lehetséges helyen le kell írnunk, meg el kell mondanunk, hogy Orbánék megint csak átverésre játszanak, már csak azért is, mert a nyugdíjasok száma 2,5 millió. És mind választókorú.

Ugyanez van a 13. havi nyugdíjjal is, amelyet nem Gyurcsány vett el, hanem Bajnai (Gyurcsány a regnálása alatt végig fizette), ő sem „megszorítási” céljából, hanem mert válság volt, ráadásul nem örökre gondolta, hanem csak addig, amíg tart a válság. Orbánék azonban másképp gondolták, és hatalomra jutásuktól 10 éven keresztül (amely szerintük Magyarország legjobb 10 éve volt, válság sehol és semerre, a világpiac szárnyalt, az EU-ból dőlt a pénz) egyszerűen ellopták a nyugdíjasoktól, azaz, bár semmi oka sem volt már a visszatartásnak, nem fizették ki nekik. A fentiek ellenére a fideszes szajkók éjjel nappal azt hajtogatják, hogy szegény nyugdíjasoktól a 13. havit a gonosz Gyurcsány vette el, és Orbán volt az, aki jóságosan visszaadta (hát persze, hogy visszaadta, mivel igencsak megijedt a közelgő választástól, ahol tényleg volt esély az Összefogás győzelemre, ha MZP meg a független sajtó nem szúrta volna el). Nehéz észérvekkel egy ilyen kórus ellen, de nincs más fegyverünk. Mindent el kell a népnek magyarázni. Sokunknak, sokszor, sok helyen.

Az infláció már magától értetődik. Egyetlen leleplező írás nem fogja még csak kicsit sem megkarcolni annak a fideszes ráutalásnak a titánötvözetű felületét, hogy az infláció csökkenése az árak csökkenését jelenti, holott az árak kisebb inflációnál is tovább nőnek, kizárólag a növekedésük lassul. Négy év alatt az árszint 60 százalékkal lett magasabb, nincs hová drágulni már, az emberek pénze elfogyott. A vágyott akármi persze idén is drágább lesz, de már „csak” 6 százalékkal! Lehet örülni emberek! Az inflációról tudjuk még, hogy Magyarország kezelte a legrosszabbul, ebből egyértelmű, hogy a növekedés nagy részét maga a kormányzat okozta, a fentebb írtakból látható az is, hogy viszont a csökkenéséhez a kormánynak nincs köze (akármennyit csapdossa is Orbán fejszével a levegőt), ugyanis a kereslet az, ami megszűnt, mert a bérek nem követték az inflációt. Nincs már értelme tovább emelni a kereskedőknek, mert ha pénz híján úgysem veszik meg, tökmindegy az ára. Ezért csökken az infláció. Hiába hazudnak mást a szajkók. Na, ezt kell nekünk megírni, minél többször minden vonalon.

A további témákat illetően a szuverenitásról már szó esett (pl.: itt) a FIDESZ közpénzből folytatott propagandájáról szintén (itt), a tanári fizetésekről ne is beszéljünk (itt), de azért még van ilyen.

Például a foci. Ha megvizsgáljuk az ország mai helyzetének legfőbb jellemzőit, akkor a korlátlan hatalmú, nárcisztikus, állandó győzelmi kényszerben élő egyszemélyes vezetési jelleg után következő két legfontosabb: a keresztény ideológia meg a focizmus.

Egy olyan ember, aki már az ötvenes években azt kiabálta a boldogult emlékű Népstadionban, hogy „Hajrá magyarok!”, a hatvanas években meg BVSC ifistaként próbálta előbbre lökdösni a magyar labdarúgás szekerét (kevés sikerrel, pláne Törőhöz képest), nyilván elfogult kedvenc sportágával, ezért a tárgyilagos értékeléshez el kell távolodni önmagától. Szerencsére egyre hűvösebben és távolságtartóbban figyelem az ott történteket. Két ok miatt. Egyrészt a magyar foci teljes, már-már a múlt század ötvenes éveire jellemző átpolitizáltsága, másrészt a változás okán, mivel a hajdani játék egyre inkább küzdelemmé torzul.

Hogy miért ment el a foci az amerikai futball irányába, azt nem egészen értem, hiszen olyan már van. Ahogy rögbi is, a birkózásról nem is beszélve. A változás olyan, mintha egy asztaliteniszező a labdának a másik asztalfélre való átütése után rögtön átrohanna az ellenfélhez, és két kézzel ellökné, aki persze így nem tudná visszaadni, viszont a bíró jóváírná a pontot a lökdösőnek, mondván, az ellenfél nem állt elég határozottan ellent neki. Főleg az idegesít, mikor a levegőben lökik meg a fejelni felugró játékost, mert arra nagyon kíváncsi lennék, hogy a FIFA meg az UEFA vezérkara ott fent mibe kapaszkodva tudna ellenállni. A meccseken több már a handwork, mint a foot, az azonos testhelyzet hiánya semmit nem jelent, és a közelharcban nehéz a labdát még vezetni is, nemhogy trükközni vele.

Az én gyerekkoromban minden fiú kipróbálta a focit, tehetség nem veszett el egy sem, manapság viszont rengeteg az egyéb lehetőség, akár az okostelefonon és a videójátékon kívül is. Ráadásul megszűntek a grundok, a Mekiben nem lehet kapura lőni, a focipalánta-neveldék meg nem úgy működnek, hogy mindenkit  próbajátékra invitálnak, hanem úgy, hogy ha jön az apuka a gyerekkel, és nagyon erőlteti, akkor addig ott maradhat, amíg nem jön egy másik apuka egy másik gyerekkel, akinek az agitáló képessége jobb. Így aztán kevesebb tehetség nyer teret. Lényegesen kevesebb. A válogatottat tekintve nagy szerencsénk, hogy ez a tendencia az összes fejlett ország esetében érvényesül.

A másik baj az átpolitizáltság. A „mimagyarok” elv a fociban is dominál, a nemzeti tizenegy valamiféle szentséggé magasztosul, de a többi klubcsapat is nagyon magyar, és ha valaki nem szurkol nekik kellő intenzitással, árulóvá minősíttetik. A dolog érdekessége, hogy például kirakatcsapatunk, azaz a Ferencváros Abu Fani, Besic, Pesic, Zachariassen, Marquinhos középpályája (Szűcs Lajos be se férne) olyan sok „mimagyarsággal” nem rendelkezik, sem vérvonalilag, sem kulturálisan, mégis a tenyerünkön hordozzuk őket, lelkesen követjük nemzetközi szereplésüket, le egészen a Konferencia Ligáig. Kár, hogy nincs egy még lejjebbi szint, mert így a többi magyar nagycsapatnak kupameccsen nem szurkolhatunk. Például a Puskás Akadémiának sem, amelynek jelenlegi összeállítása: Markek, Ormond, Stronati, Szolnoki, Maceiras, Favorov, Corbu, Nagy, Soisalo, Levi, Colley. Ebből látható, hogy milyen jó ott az utánpótlás nevelés. Tisztára Ajax már, nem hiába dől oda a pénz.

Persze ezek még úgy, ahogy bírhatók. Az embernek igazából akkor megy el a kedve, mikor minden magyar focisiker egyszemélyi dicsőséggé kezd válni. Megjelenik a terepen a Gazda, ő adja a pénzt, ő építi a stadionokat meg a fűtött edzőpályákat, ő várja el az eredményeket, neki húzza a cigány… illetve neki játszik a csapat, olyan szövetségi kapitány lesz, amilyent ő akar, kerül, amibe kerül, nem érdekes, ebből nem enged, és nem sajnálja rá a pénzt. Igaz, hogy a miénket nem sajnálja. Ahogy másra sem.  Ott van a rokonság meg a baráti kör, sok éhes szájat kell etetnie, még szerencse, hogy telik, a magyar költségvetés főösszege 40 000 000 000 000 HUF.

A Gazda megbecsüli az érte fáradókat. A Szoboszlaik (jelenleg egy van belőle) Nobel díjas magasságokba emelkednek, újságok garmadája foglalkozik azzal naponta, hogy mit mondanak meg írnak róla, külföldön is, meg itthon is, és ahelyett mit kellett volna róla írni meg mondani. Hiába, no, a „mi fiunk”, általa egy kicsit mi is a Liverpoolban focizunk, még ha nem is tudunk egy egyeneset a labdába rúgni, és megvédjük bármitől, mert jaj annak, aki rosszat mer még csak gondolni is róla!

A többi magyart szintén nagy-nagy figyelemmel követi a sajtó, és bár sokszor túlzásba esnek, de egy rajongónak mindez mindennel együtt még elfogadható… lenne, ha nem sugározna nagy erővel mindenfelől, hogy MI szeretjük a focit, MI szeretjük a válogatottat, tehát MI szeretjük a hazánkat, TI meg nem, nyomorult árulók! A Mi meg a TI felismerése remélhetőleg nem okoz gondot senkinek.

Na, ezért hasonlik meg az ember, hiszen ha a magyar csapatoknak drukkol (márpedig nekik), azzal a Gazda hasznát növeli, mert ha siker lesz, ő aratja le. Népszerűség, fölény, többlet FIDESZ szavazat.

Ennek drukkoljunk, tessék mondani?

1...151617...2816. oldal a 28-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség