Nem tudom, én biztosan nem ezt javasolnám annak, akinek ennyi szabadon felhasználható pénze van. ( A Kósa Lajosra bízott mintegy ezerháromszáz milliárd forintról van szó, amelyről a Független hírügynökség is írt.) És szerintem egy vagyonkezelésben is bizonyára járatos ügyvéd se ezt tenné. Kósa személyétől függetlenül.
Az egész – ha tényleg így történt – orbitális (adó-)csalásgyanús voltát ehelyütt nem részletezem, megteszik ezt a megnyilatkozó politikusok. Pusztán arra próbálom rávezetni a nagyérdeműt, mennyire életszerű a sztori. Különösen az a magyarázat, amivel mindenki Lalija megtoldotta a hvg.hu-nak és az atv.hu-nak.
Nevezetesen hogy – amellett persze, hogy „ez egy igazi szélhámosság, kamutörténet, soha senkinek nem vettem semmilyen állampapírt, és soha senkitől semmilyen ilyen pénzt nem fogadtam el” -, tessenek megkapaszkodni, „egy munkatársamnak az ismerőse jelentkezett, hogy van egy hölgy, aki hihetetlen összeget örökölt Németországból, és hogy mit csináljon vele, mondta, hogy tegye magyar állampapírba, meg hozza Magyarországra és fektesse be. De semmi közöm hozzá!”
„Ez a történet úgy néz ki, hogy sokkal korábban megkeresett ez a hölgy az ügyvédjével, hogy ő egy ilyen óriási örökségnek a birtokába jutott. Én mindig mondtam, ha valóban jut, akkor tegye ezt magyar állampapírba, és valósítson meg Magyarország számára jó beruházásokat, főleg Kelet-Magyarországon.”
Tehát van valaki, aki örököl (!) Némethonban 4,3 milliárd eurót, és az illető ezzel mindjárt egy magyar ügyvédhez, illetve egy politikus munkatársának ismerőséhez rohan, mert fogalma sincs, mit tegyen ekkora gigantikus összeggel.
Nem egy privátbankba sétál be, olyan pénzintézeti részlegbe, ahol ennek ezredrészéért személyi bankárt adnak neki, aki állandóan rendelkezésére áll, olyan befektetési portfóliót állít össze, amiből a legtöbb hozható ki (akár 15-20 százalékos éves hozam), olyan összetételben, ahogyan az ügyfélnek tetszik. És nincs egyetlen tanácsadó se a környéken, aki efelé terelné, a magyar ügyvéd se ezt ajánlja neki. Hanem hogy tegye magyar állampapírba, aminek hozama néhány százalék évente.
És ekkor abból indultunk ki, hogy az örökség (?) gazdájának semmi üzleti érzéke nincs, nem akar bajlódni akkora összeggel, amely még Németországban is fehér holló ritkaságú (t. i. nem gyárat, kereskedelmi láncot satöbbi, hanem kápét hagyott hátra az elhunyt).
Bár a legtöbb ingatlan 40-60 négyzetméteren talál vevőre, Budapesten a legnagyobb növekedés a 100 négyzetméter feletti kategóriában van, és kiugróan a 600 ezer forintnál magasabb egységárnál. Közben megjelentek eladóként a korábban befektetési céllal vásárlók.
A válságot megelőző időszak tranzakciós számát döntheti meg idén az ingatlanpiac, 160-180 ezer adásvétel bonyolódhat 2018-ban – derül ki a Duna House legfrissebb becsléséből. Ez 10-20 százalékos bővülés lenne. Az mindenesetre biztos, hogy februárban 13 százalékkal több, 12,8 ezer ügylet köttetett, mint egy évvel korábban, és az első két hónap összesített adata 2008 óta a legnagyobb.
Az eddig is dinamikus piaci pörgés részadatai szerint Budapesten és vidéken is
a legkeresettebbek a 40-60 négyzetméteres lakások,
az ügyletek nagyjából 40 százalékát teszik ki. A legnagyobb növekedés azonban a fővárosban a 100-120 négyzetméterűek körében történt (Budán 8, Pesten 4 százalékpont), de ezzel együtt ez a kategória mindössze 6-10 százalékban részesül az összpiacon belül. Vidéken átlagosan azonban a legkeresettebb méretű lakások körében volt a legnagyobb tranzakciószám-növekmény.
Az általános drágulás közepette érdekes tendencia, hogy az alacsonyabb négyzetméterárakban csökkent a kereslet tavaly februárhoz képest: Budán a 400 ezresig, Pesten a 350 ezresig, vidéken a 200 ezresig. Ettől felfelé viszont nagyobb mennyiségben cseréltek gazdát most a lakások.
A legkiugróbb emelkedés Budapesten a 600 ezer forint feletti
csoportban figyelhető meg: Budán 12 százalékponttal, Pesten 10 százalékponttal több ügyletet jegyeztek fel. Vidéken a legmagasabb mért, a 400 ezres kategóriában minimális volt ez a növekedés.
A drágább ingatlanok dominanciája jellemzi Budát, majdnem minden második lakás 40 milliónál drágább, Pesten 22 százalékkal a 15-20 milliós kategória a legnépesebb, ahogyan a vidéki átlagban is ez figyelhető meg; egy éve a Közép-Magyarország régió nélkül mért átlagban még az 5-10 millió közti lakásokból kelt el a legtöbb (36 százalék), mostanra az egy léptékkel nagyobb sáv (30 százalék) részesedése az első.
Általános jelenség az értékesítési idő hosszabbodása. Különösen a tégla építésűeké Budapesten – vidéken stagnáló, csökkenő. A panelek esetében kisebb ez az időnövekmény.
Változatlanul növekszik a befektetési célú ingatlanvétel. Budapesten majdnem minden második ügylet, a vidékiek esetében közel harmaduk emiatt cserél gazdát. A Duna House új elemként regisztrálta idén februárban
a korábban befektetésként eladott lakások
értékesítését: a fővárosban ez (12 százalék) a negyedik leggyakoribb ok volt, vidéken (2 százalék) viszont a sor végén található. Értékben azonban Budapesten 38 millióval a harmadik legmagasabb árkategóriát képviselnek az ilyen ingatlanok, vidéken viszont (21 millió) ezt az okot regisztrálták leggyakrabban.
A kormány minden család gázszámláján 12 ezer forintot jóváír, mert „a rendkívüli hidegben megnőtt a rezsi”. Megkapják a távfűtést használók is, a szenet, fát égetők esetében pedig megnövelik a szociális keretet egymilliárd forinttal. A valóságban körülbelül egy hétig volt szibériai hideg. A jelek szerint a legrosszabbul ezúttal is a fával fűtők járnak.
Az idei tél meglehetősen enyhe volt – kapta a tájékoztatást az Időkép meteorológusaitól a Független Hírügynökség. Ebből kiderül, hogy
a tél három hónapjában egyre-másra mérték a két számjegyű hőmérsékleteket.
Mikulás napján különleges, „tüzes” naplemente volt, 8-án az ország déli felében 10-15 fokot is mértek. Hasonlóan enyhe idő volt 11-én is, akkor 10-14 fokot mutattak a hőmérők. Másnap Drávaszabolcson rekord meleget mértek, 18,8 fokot, karácsony táján is 10 fok körüli hőmérsékletet élvezhettünk, aranyvasárnap például 10-15 fok volt országszerte.
Január is enyhén indult, a sok éves átlaghoz képest több fokkal melegebb volt. Az ország nagyobbik felében 10-14 fokot mértek, Mohácson melegrekordot regisztráltak 17,7 fokkal. Január közepén esett néhány centiméternyi hó, és lehűlés is következett, de 16-án már ismét melegedést jelentettek, 8-10 fokot mutattak a hőmérők. A hónap utolsó harmadában újra 6-9 fokos átlagos hőmérséklettel lehetett számolni, időnként havazást is regisztráltak, de 25-én ismét 11-12 fok következett.
Ezekben a hetekben például Zalában
kivirágzott a repce, és több helyütt előbújtak a legyek, sőt, a márványpoloskák is,
ami egyértelműen a természetnek a megszokottnál lényegesen enyhébb időre adott válasza.
A február eleje sem hozott dermesztő napokat, 2-án Pitvaroson hajszál híján megdőlt a hazai melegrekord: 15-17 fokot jelentettek. Később jött egy lehűlési hullám, volt ahol 20-25 centi hó hullott, de ez sem hozott magával különösebben hideg időt.
A hónap közepén egy mediterrán ciklon miatt újra havazott, de
az igazi tél csak a hónap harmadik harmadában
köszöntött be. Az úgynevezett „keleti szörny” szibériai hideggel árasztotta el az országot. 25-én a Kékestetőn hideg rekordot mértek, -11,1 fokkal, akkoriban Grönlandon melegebb volt, mint nálunk. A hónap végén valóban kemény mínuszok következtek, nyugaton -21 fok is előfordult, a Kékesen -12,8, a fővárosban a János-hegyen -8,2 fok volt. Míg március első napjaiban még borzongatott egy kicsit a tél, de a nőnapra már el is szállt a „mérge”.
Fűtésszámla-adatok az időszakra még nincsenek, de az megkockáztatható, hogy összességében egyáltalán nem lesznek kiugró összegek. Ezekből (távfűtés+gáz, vagy tisztán gáz alapján) a havi 30-50 ezer forintból fog tehát a kormány – egyáltalán nem a kampány miatt – jóváírni 12 ezret.
Ez havonta négyezer forint.
Külön tétel a fával, szénnel fűtők esete. Erre a hatalmas körre (800 ezer- 1 millió háztartás) a szociális pénzügyi keretet toldják meg egymilliárd forinttal.
Korábbi írásunkban már bemutattuk, mennyire kis segítséget kapnak a jövedelmi létra legalján imbolygó tömegek, akik körében azért marad a fával, szénnel, de gyakran mindenféle szeméttel fűtés módja, mert nem tudják kifizetni a gázt.
Az akkori becslés szerint egy nagyon szerény körülmények közt élő családnak (vagy egyetlen lakónak), ha csak egyetlen szobát fűt, négy-öt köbméter fára biztosan szüksége lehet télen.
Ehhez írt ki pályázatot a Belügyminisztérium. A szociális tűzifa és szén beszerzéséhez 2255 önkormányzat (a csaknem 3200-ból) pályázott. Mindannyian nyertek, de az igényelt 6,1 milliárd forint helyett csak
az előzetesen meghirdetett négymilliárdot kaphatták meg.
A BM a kemény lombos fa köbméteréért bruttó 19 ezer forint támogatást adott, de az önkormányzatnak is be kellett szállnia egy ezres önrésszel.
Az általános fahiány miatt azonban a köbméterenkénti ár 25 ezerig is felkúszott. Vagyis szerény használat mellett százezer forinttal számolhattak a téli fűtés során. Az előzetes becslés szerint átlagosan
a téli fűtési igény negyedét lehetett fedezni a szociális keretből,
a többit a piacról kellett megoldaniuk az embereknek. Most tehát ennek az összegnek egynegyedét kaphatják meg utólag az önkormányzatok útján az így fűtők, pontosabban egy részük. A nyomorultak legcsóróbbjai.
A BM-es szociális keret méretét jellemzi, hogy ellátottanként (vagyis támogatásban részesülő személyenként) 2 köbméter járt (a rossz minőségű, gyorsan elégő lágy lombos fából 3 köbméter, amelynek támogatása mintegy 40 százalékkal kisebb), de háztartásonként legfeljebb 5 köbméter lehetett.
A KSH népességszámlálásának eredményéből tudhatjuk, hogy a mintegy bő négymillió lakásból másfél millió az egyedi helyiségfűtésű, de ennek jelentős része a régi építésű gázkonvektoros lakás.
A lakások jellemzői közül a falazat és a komfortfokozat adataiból lehet következtetést levonni. A tégla, kő, kézi falazó elemes készítésű épületből 2,6 millió van. Jellemzően ebből kerülnek ki azok a házak-viskók, amelyekben gyakran a közművek sincsenek bevezetve, a fűtés pedig „mindenevő”. Ismét csak becslés alapján 800 ezer- 1 millió háztartásról lehet szó, több gyerekes nagycsaládokról és egyedül élő idősekről egyaránt.
Ezzel számolva tehát az egymilliárdos pótkeretből – ha ugyanazok kapnak belőle, mint a téli segélyből – 1000-1200 (!) forint jut háztartásonként, három hónapra.
Ez nagyjából a tizede annak az összegnek, amelyet „jóváír” a kormány a szerencsésebb helyzetben lévőknek
– és a jómódúaknak is.
Természetesen akik utólag kapnak a pénzből a fára és szénre, nagyobb összegre számíthatnak, de a különbség így is szembeszökő.
Hetenként-pár havonként változó idő alatt „érjük be” Ausztriát, ha Matolcsy Györgyöt és Orbán Viktort hallgatjuk. Pedig oly csodás jövőt vázoltak fel nyolc éve. Idézzük fel kissé a Nagy Terveket és a Fordulatok sokaságát.
Nem könnyű követni a gazdaságpolitika két kulcsfigurája szavait arról, milyen jövőt képzel el Magyarország számára, eltekintve a fellengzős általánosságoktól. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke egy keddi rendezvényen azt mondta, hogy 2050-re elérhetjük az akkori osztrák fejlettségi szintet. Ugyanő bő két éve még 25 évben lőtte be ezt, alig fél éve pedig Orbán Viktor már 2030-at lengette be annak éveként, amikor minden téren le is hagyjuk őket. (Ismerve kettejük viszonyát, ebben is Matolcsy gondolkodása érhető tetten.)
A kormány grandiózus tervei köztudomásúan Matolcsy nevéhez fűződnek. Először gazdasági miniszterként jegyezte 2010 nyarán az Új Széchenyi Tervet (ÚSZT), amely „a talpra állás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programja” alcímet viselte. Ezt követte a Magyar Növekedési Terv (MNT) 2011 végén.
Mindkét (egyenként is 200 oldal körüli terjedelmű) iromány bővelkedik a nagyszabású elképzelésekben, se szeri, se száma a végrehajtandó „fordulatoknak”. Legutóbb, szerdán Matolcsy 12 fordulatot említett a kormány sikereiként.
Különös, de egymagában sokatmondó, hogy a helyenként 10-20 évre előre tekintő nagy ívű gondolatok között megannyiszor hangsúlyozzák, hogy a fejlődés alapja a magyar gazdaság teljesítményének növelése. Ahogyan az ÚSZT-ben írják egy helyütt, „ördögi kör: gyenge versenyképesség”. Ehhez képest a keddi kamarai rendezvényen – Ausztria lassúbb befogása mellett – még mindig arról beszélt Matolcsy, hogy az idei év feladata
„versenyképességi fordulat”
elérése.
A gondolkodásmódot a következő néhány ábra szemlélteti. Hogyan képzelték el „tervezőasztalon” az átfogó társadalmi-gazdasági „újratervezést”.
Forrás: Magyar Növekedési Terv
Az általános gazdaságfejlesztés „menetrendje” így nézett ki a Matolcsy-laborban.
Forrás: Magyar Növekedési Terv
Olyan kitörési pontokkal találkoztunk, mint Gyógyító Magyarország – egészségipar, Megújuló Magyarország – zöld gazdaságfejlesztés, és így tovább. Az egyes részterületeken belül pedig a magas hozzáadott értékű iparágak sorában Matolcsyék a kézmű- és dizájnipart is megemlítik fejlődési területként és forrásként.
A Magyar Növekedési Terv ágazati súlypontokat is kijelölt. Mindenki eldöntheti, vajon tényleg a magas fejlettség elérésének súlypontja-e az élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása és a szolgáltatóközpontok léte, illetve mi látszik napjainkra megvalósulni az elektronika, az elektronikai fogyasztási cikkek gyártásának felfutásában, netán feltámadt-e az elektronikus orvosi berendezések gyártása (az idézett rendezvényen esett szó a Medicor és az Ikarus sokadszori felélesztéséről, természetesen állami segédlettel).
Az egyik hangsúlyos terület – talán az egyetlen, amely tényleges fejlődésen ment keresztül, mostanra bőven veszélyesen túlsúlyossá is válva – az autógyártás. Ennek fejlesztését az ismertté vált „banán”-ábrán mutatták be.
Forrás: Magyar Növekedési Terv
Csak példálózó jelleggel, ilyeneket olvashatunk az említett két alapdokumentumban, hogy „Magyarország 10 év múlva Európa első számú termál- és gyógyvízre épülő egészségturisztikai desztinációja, illetve egészségipari országa legyen, hazánk tartós versenyképességének javítása, a GDP növelése, a programban érintett iparágak összekapcsolása egy országos termál-egészségipari klaszterré”. Vagy „a következő években évi 5–10 ezer bérlakás építése lenne kívánatos Magyarországon”.
Ekkor hirdették meg nem csak a 10 év alatt egymillió új, adózó munkahelyet (amelyből jelenleg 160 ezer közmunkás, 300-400 ezer külföldön dolgozik), hanem a keleti nyitást is. A földrajzi kapcsolatok diverzifikálásában emellett felvázolták még az erős rácsatlakozást a nagy európai exportőrökre, továbbá Kárpát-medencei gazdasági együttműködést és visegrádi és nyugat-balkáni együttműködést. Ezekből lényegében semmi se lett, a keleti gazdasági kapcsolatok érdemben nem változtak, egyedül a nyugat-európai irány fejlődött, szinte teljes egészében az uniós támogatásoktól függő növekedéssel.
Tágabb környezetbe helyezve megismerhettük például az „Európai Növekedési Zónákat”, melyek Európa fejlett területeinek térbeli összekapcsolása révén jönnek létre.
Forrás: Magyar Növekedési Terv
És hogy ebben hol van Magyarország helye, s milyen „erővonalak” alakítják, azt ez az ábra szemlélteti.
Forrás: Magyar Növekedési Terv
Ha valaki nem tudta volna, nyolc éve kiderülhetett számára, hogy a világban a tudásra épülő növekedés alapján az országok négy csoportra oszthatók. Vannak a győztesek, az észak-európai, alacsony népességű országok, amelyek kormányai sok évvel ezelőtt megértették, hogy a fejlődés útja az egyének kibontakoztatott képességeiben rejlik. Ez azóta valahogyan feledésbe merült. A vesztesek, jellemzően a dél-európai térség, amely beleragadt stagnáló állapotába. Románia és Horvátország száguldó (4-5 százalékot meghaladó) növekedése láttán lehetnek fenntartások a megállapítás olvastán.
A „hegymászók”, a leggyorsabban fejlődők Ázsiában és Kelet-Európában (Lengyelország, Magyarország, Csehország) találhatók. Vannak aztán az Óriások (Brazília, Oroszország, India, Kína), a szellemi tőke felszabadításáért tesznek erőfeszítéseket jelenleg.
S ha már elfelejtettük volna, 2011-ben a fejlődés íve a következő volt Orbán tizenharmadik országértékelő beszédében: 2010 az összefogás éve volt, amellyel létrehozták a minden további remény alapját jelentő változást, 2011 a megújulás éve, amikor átszervezik és új alkotmányos alapokra helyezik Magyarországot, 2012 pedig az elrugaszkodás éve, amikor az ország visszanyeri elvesztett egyensúlyi helyzetét. 2013 az emelkedés éve, amikor láthatóvá válik, hogy Magyarország megindult felfelé, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz, amikor az emberek kézzel fogható bizonyítékot kapnak arra, hogy az erőfeszítéseknek volt értelmük. Ez a terv, sokmillió magyar ember közös terve, amely nem a szocializmus ötéves terve – mondta, hozzátéve, hogy e terv lehetőség, de nem egy a sok közül, hanem az utolsó vagy az utolsó utáni, a sírból visszahozott lehetőség, a szakadék felé csúszó ember zuhanás előtti utolsó lehetősége.
Voltak persze nem a merő fantázia világába sorolható elképzelések is 2010-ben, az induláskor.
Stabilitás és kiszámíthatóság: „a hazai üzleti élet szereplőinek szüksége van arra, hogy középtávon kiszámítható legyen az állam működése Magyarországon. Világos gazdaságpolitikai célok és eszközök, stabil adó- és járulékrendszer, szabályozók és támogatási rendszerek szükségesek. Az üzleti élet elvárja, hogy
év közben egyetlen, a gazdasági döntéseket befolyásoló jogszabály se változhasson meg.
Határozott igénye, hogy szűnjön meg az a gyakorlat, amely év közben magyarázza – ráadásul eltérően – a korábban megjelent jogszabályokat”.
Bürokráciacsökkentés: „A mai állami bürokrácia és adminisztráció gúzsba köti a hazai vállalkozásokat, mert számukra aránytalan terhet jelent minden értelmetlen állami előírás és kötelezettség”.
Az uniós források hasznos, gyors és egyszerű felhasználása
voltaképpen meg is valósult, csak nem egészen úgy, ahogyan a mondat elsődleges értelme sugallja.
Harminckét év alatt utolérhetjük Ausztria fejlettségét – mondta egy rendezvényen Matolcsy György, aki mindjárt 12 fordulatot sorolt fel az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikájából. Komoly közgazdászok 86 évre teszik, hogy beérjük a hasonlóan fejlett németeket.
Jelenleg még talán két évi kegyelmi időszakot élhet meg Magyarország, amit arra kell felhasználni, hogy Magyarország új stratégiát építsen magának – mondta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitó rendezvényén Matolcsy György.
Nagy ívű beszédében a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke egyenesen 12 fordulatot azonosított, amelyeket Magyarország végrehajtott 2010 óta. Néhány közülük: munkaerőpiaci, adórendszerbéli, államháztartási, hitelezési és növekedési fordulat. Motivációs fordulatként aposztrofálta a lényegében csak a jómódúakat kedvezményező egykulcsos adót.
Érdekes módon a folyamatosan emlegetett és kulcskérdésnek tekintett
versenyképességi fordulatot most is jövő időben,
az idei esztendő feladataként hozta szóba Matolcsy.
„Ha a közelgő nagy kanyart jól veszi be Magyarország, akkor 2030-ra elérheti az EU átlagos fejlettségi szintjét, 2050-re pedig az osztrák szintet”
– mondotta Matolcsy.
Ennél sokkal borúlátóbbak komoly közgazdászok. Legutóbb a defacto-blogon közzétett összefoglalóban Hornok Cecília, a Kiel Institute for the World Economy és Szeidl Ádám, a Közép-európai Egyetem oktatója azt írta, hogy a magyar gazdaság a többi visegrádi országnál sokkal lassabban zárkózik fel az osztrákéval lényegében azonos fejlettségű némethez, és a jelenlegi ütemben 86 év alatt érné utol azt.
Forrás: de facto
A tipikus magyar háztartás jövedelme pedig egyáltalán nem zárkózik fel, hanem a németországi jövedelmek 40 százalékán stagnál. Ezekben a mutatókban nincs jelentős különbség a baloldali és a jobboldali magyar kormányok között – írták.
Sőt, még a V4-ekhez képest is igen rosszul állunk: visegrádi társainknak – ha megőrzik ezt a tempót – csak 32 évig fog tartani, amíg utolérik Németországot (vagyis amennyit Matolcsy adott hazánknak).
Összességében tehát lemaradásunk Németországhoz képest csökken, de nagyon lassan, és közben visegrádi társaink egyre jobban lehagynak minket.
Hazahozta az MNB az ország három tonnányi aranytartalékát. Ez a 130 millió dollárnyi készlet nagyságrenddel kisebb, mint amennyivel az európai országok jelentős része rendelkezik.
A magyar Nemzeti Bank visszahozta a hozzávetőleg 100 ezer uncia, azaz három tonna súlyú aranytartalékot Londonból. Jelenlegi árfolyamon ez 130 millió dollárt ér – derül ki az MNB közleményéből.
A visszahozatal okát abban jelölték meg, hogy az „tovább erősítheti a Magyarország iránti piaci bizalmat”. Pedig nem is olyan rég még arról beszéltek, hogy „az aranynak már nem lehet megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítani” – írta a HVG.
Az MNB összefoglalójából kiderül, hogy 1924-es alapításától fogva tart aranytartalékot. Ennek mennyisége 1945 januárjában mintegy 30 tonna volt, amelyet a hírhedt „aranyvonattal” Ausztriába vittek, majd azt az amerikaiak 1946-ban visszaadták.
A hetvenes évek első felében 65-70 tonna körüli szintre emelkedett az aranytartalék, de 1989-re 50 tonna körülire csökkent. Az 1980-as évek végén született döntés arról, hogy – az aranydeviza-rendszer megszűnte miatt –
az aranykészletet a minimális szintre kell csökkenteni.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy rövid idő alatt 10 tonnára zsugorodott az aranytartalék, majd 1992-re a mai, 3 tonna körüli szintre csökkent.
A 2008-as pénzügyi világválság ugyanakkor alapjaiban írta át a jegybankok aranytartalékokkal kapcsolatos magatartását. Az arany immáron nem pusztán befektetési termék a jegybankok számára, hanem stratégiai eszköz.
Ehhez képest a magyar aranytartalék elenyésző mennyiségű sok európai és azon kívüli országéhoz képest. A világ harmincas listáján utolsó Mexikó 120 tonnát birtokol, a gigantikus válságban lévő Venezuela 187-et. A kicsi Belgiumnak 227, szomszédunknak, Ausztriának 280 tonna aranya van. A méretben és népességben szintén összevethető Portugália készlete már 382, a hollandoké 612 tonna. A világ – egy főre vetítve – második gazdasági hatalma, Japán 765 tonnát tart.
A nagy mennyiségi ugrás Oroszországnál van, csaknem 1800 tonna aranyuk van, kicsivel több a kínai készlet. A franciáké és az olaszoké már 2500 tonna körüli. A listát Németország (3300 tonna) és az USA (8100) vezeti. Két nagy nemzetközi szervezetnek is van aranytartaléka: az Európai Központi Banknak 504, a Nemzetközi Valutaalapnak 2800 tonnája.
A szervezett csalás gyanúja mellett komolyabb műszaki hibák, tervezési-kivitelezési hiányosságok is szerepet kaphatnak abban, hogy sok helyütt sötét is van az Elios-lámpák környezetében. Erre utalhat a hajdúböszörményi tízszeres elromlási ráta.
„Hiába robban be valaki egy ilyen rohamosan fejlődő technológiai területre, a nagy bevétel nem feltétlenül jár együtt a hozzáértéssel” – foglalta össze véleményét az Elios-ügy eddig nem taglalt aspektusáról egy villamosmérnök, LED-világítási szakértő. A Független Hírügynökséget megkereső egyetemi oktató úgy véli, hogy a kötelező tanulási időt nem lehet megspórolni, illetve ennek ára van. Szerinte szerepet kapott az is, hogy ezekben a hatalmas méretű beruházásokban óriási az extrahaszon csábítása.
Amint attól hangos a nyilvánosság hetek óta, az Elios (éveken át Orbán Viktor veje, Tiborcz István résztulajdona) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) feltételezése szerint úgy jutott hozzá mintegy háromtucat városban a közvilágítás korszerűsítésének megrendeléséhez, hogy vélhetően túlárazva, a tendereket központilag irányítva, manipulálva műszaki feltételeket, összeférhetetlen résztvevőkkel végezhették el a munkákat. Emiatt az OLAF a hozzávetőleg 13 milliárd forint uniós támogatás visszakövetelését javasolja az Európai Bizottságnak.
Már az első problémák is arról láttak azonban napvilágot évekkel ezelőtt, hogy mindeme most kiderült – vélhetően bűncselekményt is kimerítő – szabálytalanságok mellett a lámpák rendkívül rosszul teljesítenek, az emberek
vaksin kóvályognak az utcákon és megnőtt a balesetek száma.
A Független Hírügynökséget megkereste a neve említésének mellőzését kérő szakember, aki villamosmérnökként foglalkozik – nem utcai-ipari méretű – LED-lámpák építésével és telepítésével. Az egyetemen oktató szakember elmondta, hogy a tévékben és fotókon látottak alapján mindenekelőtt tervezési hibát vétettek.
Nem építettek be (megfelelő) optikát a lámpákba,
amelyek orvosolják a LED ismert hátrányát a korábbi, például nátriumgőzös izzókkal szemben: szűk sávban középen adják le a fényt, a széleken sokkal kevesebbet.
Nem igaz tehát az a feltételezés, hogy az akár nagyobb távolságra álló oszlopokra szerelve nem érhető el megfelelő világítás, de ezt a helyszínre tervezve kell elvégezni – mondta a szakértő. Hozzátette: már egy pár ezer forintos, lakásba szánt LED-szpotlámpában is a kívánalmakhoz igazítva lehet kapni megfelelő szögben és teljesítményben fényt szóró készüléket.
Napvilágot látott olyan vélemény – például Hadházy Ákos LMP-társelnöktől -, hogy a szemmel láthatóan nem elégséges világítás oka az is, hogy az önkényesen duplájára emelt élettartam-vállalás után valamivel lejjebb csavarják a teljesítményt, hogy ne túl hamar menjenek tönkre majdan a lámpák. Az Eliosnak beszállító Tungsram-Schréder Zrt. közleményben igyekszik cáfolni ezt, laboratóriumi teszteken alapuló modellezésre hivatkozva lehetségesnek tartja a mai LED-ekben a 100 ezer óra üzemidőt 25 évig. Ezzel kapcsolatban a mérnök annyit megjegyez: eleve aggályosak az ilyen előretekintő számítások, és egyáltalán nem mindegy a lámpák kifáradásának lefutása.
A múlt héten látott napvilágot az a hír, hogy Hajdúböszörményben tömegesen mennek tönkre a 2015 őszén az Elios-szerelte LED-ek. Ahogyan a Cívishír írta,
200-250 lámpatest romlik el évente, tízszer annyi,
mint a korábbi halogén izzók esetében. Az új LED-ek egyet nem bírnak, s az a túlfeszültség. Átfogó bejárást tartottak az E.ON, az üzemeltető városgazdálkodási cég és a lámpatesteket gyártó képviselőjével, s arra jutottak, hogy a problémák nagy részét az önkormányzat tulajdonában lévő aktív elemek elhasználódása okozhatja, de az emlegetett áramingadozásnak is köze lehet az elromlásokhoz.
Szakértőnk korábbi gyanúját érzi megerősítve ezzel a jelenséggel. Az alkalmazott lámpatest tervezésekor feltehetően súlyos hiba történhetett, mert a hálózaton rendszeresen előforduló feszültségingadozásra és a felmerülő zavarjelekre a tervezés és tesztelés – a hibajelenségek alapján – hiányosnak feltételezhető. További kockázatot hordozhat, ha a hálózat és a LED-modulok közötti átalakító elektrolit kondenzátorokat is tartalmaz, mert ezek érzékenyek a túlfeszültségre és normál körülmények között is öregedésre hajlamosak, amelyet az extrém kültéri hőingás csak gyorsíthat. Ezért ha ilyen elemeket is tartalmaznak a lámpatestek,
további meghibásodások várhatók.
A különböző felvételeken látottak alapján a mérnök-tanárnak erős kétségei vannak aziránt, hogy teljesíteni fogják az elvárt megtakarítást az eliosos lámpák. Úgy fest ugyanis, hogy ezeknél a fényforrásoknál nem tették lehetővé az egyszerű cserélhetőséget: a tenyérnyi LED-modulok helyett
a sok kilós komplett lámpatestet kell új darabra váltani,
amikor tömegesen kiégnek a LED-ek. Ekkor pedig darabonként százeres nagyságrendű kiadások várnak az üzemeltetőkre.
Ezekre a jelekre fogalmazta meg gyanúját a szakértő, hogy az Eliosban igyekeztek megspórolni helyenként nem csak a jobb minőségű anyagokat, hanem az ilyen technológiánál elengedhetetlen tanulási folyamatot is, valamint a szükséges tervezési ráfordítást. Persze igazán sok pénzt így lehet kivenni.
A spanyol futballbajnokságban is bevezetik a videobírót – tudatta a La Liga. Lehetséges, hogy a nyári világbajnokságon is használni fogják.
A liga pénteki közleménye kiemeli, a videobíró (VAR) rendszerét a világ több bajnokságában, és a nemzetközi szövetség (FIFA) jó néhány eseményén – így többek között a tavalyi Konföderációs Kupán – is alkalmazták, s szombaton várhatóan a sportág szabályalkotó testülete (IFAB) is zöld utat ad a használatára.
A liga a rendszer beszerelésének, valamint fejlesztésének a költségét is állja. A rendszer központja Madridban lesz.
A videóbírót eddig 13 országban tesztelték, többek között a Bundesligában, a Serie A-ban és az MLS-ben, emellett a klubvilágbajnokságon is bevetették. A szombati pozitív döntés után várhatóan a nyári világbajnokságon is alkalmazzák majd.
Vérforraló a miniszterelnök miskolci nyilatkozata. Nemcsak a cigányok lemigránsozása, hanem mert a jelenség hátterében fideszes kapcsolatú bűnözők voltak – mondta Debreczeni József. A politológus szerint Orbán szavai pánikot és kapkodást mutatnak.
„Nemzeti kormány” marad, és akkor nem lesz bevándorlás, vagy Soros György emberi alakítanak kormányt, és akkor bevándorló országgá válunk – mondta csütörtökön miskolci látogatása keretében a helyi tévében Orbán Viktor.
Ezután a miniszterelnök tovább menve arról értekezett, hogy „Miskolcon tudják az emberek, mi az a bevándorlás”, a bevándorlás szót megnyomva – írta a hvg.hu.
„Volt itt, amikor ebbe a városba a városon kívülről tömegesen bevándoroltak. Látták, mi lett belőle. A miskolci emberek pontosan tapasztalták már, mi van akkor…, pedig azok az emberek,
akik ide bejöttek, ők Magyarország területéről jöttek Miskolcra.
Most képzeljék el, mikor az országhatáron kívül érkeznek kultúrájukban, szokásukban, életfelfogásukban tőlünk teljesen különböző emberek” – fejtette ki részleteiben is.
Vérforraló ez a nyilatkozat – mondta a Független Hírügynökségnek az egyébként Miskolcon élő Debreczeni József. A politológus szerint egyértelműen a Hódmezővásárhely utáni pánikreakció és kapkodás nyilvánul meg Orbán szavaiban.
Nem futja másra, mint ijesztgetésre.
De azért is vérforraló ez – mondta -, mert, amire Orbán kimondatlanul is utalt, az a Fészekrakó nevű kormányzati program. Ennek keretében 1000-1200 fiatal jutott lakáshoz, és ezt az ügyvédi maffia térítette el úgy, hogy hamis jövedelemigazolással költöztettek be nyomorgó családokat, javarészt romákat. (A jogerős ítélettel végződött gigantikus csalásról részletek itt.) Az ezt szervező ügyvédi irodának helyet adó ingatlan Gállné Pelcz Ildikó fideszes politikus (magyar, majd európai parlamenti képviselő, a párt alelnöke) tulajdona volt – emlékeztet Debreczeni József.
A politológus szerint jellemző, hogy Miskolc problémáiról egy szót sem ejtett Orbán: például arról, hogy a feszített ütemben épülő stadionnak egyelőre nincs gazdája, mert az üzemeltetés gazdaságtalansága miatt se a DVTK-nak, se a városnak nem kell.
Ezzel a rasszista cigányozással Orbán nem fog hatást elérni, mert ez a migránsozó-sorosozó propaganda defektet kapott Debreczeni szerint. A nyilatkozat helyszíne persze nem véletlen, nyilván a két miskolci fideszes jelöltet akarta megerősíteni, de ez valószínűleg nem fog bejönni – mondta.
Egyetlen országot se akar semmire se kényszeríteni az ENSZ a menekültügyi megállapodás tervezetében, noha ezt állítja a magyar kormány. Éppen hogy minden állam szuverén joga saját migrációs politikát gyakorolni – áll egyebek mellett a tervezetben.
Az ENSZ azt akarja, hogy folyamatosan fogadjunk be migránsokat. Magyarország dönt, nem az ENSZ: ez a felirata az új kormányzati kampányplakátnak, amely a sorosozó hadjáratot váltja fel.
A kormány Facebook-oldalán azt írják, hogy „a kormány tájékoztató kampányt indít az ENSZ migrációs csomagjáról. A szervezet azt akarja, hogy bontsuk le a bevándorlás útjában álló kerítést, folyamatosan fogadjunk be migránsokat, és fizessük a migránsok letelepedését és munkavállalását. A magyar kormány elutasítja ezt. Ragaszkodunk ahhoz, hogy mi dönthessünk a saját jövőnkről. Magyarország dönt, nem az ENSZ!”.
A nemzetközi egyezmény február elején kibocsátott tervezete már címében is biztonságos, rendezett és szabályozott migrációról (bevándorlásól) szól.
Leszögezi egyebek mellett, hogy ez a megállapodás
jogilag nem kötelező erejű dokumentum.
Hatálya (hatásköre) a konszenzusra, a hitelességre, a kollektív tulajdonra és a közös végrehajtásra támaszkodik. Ez az együttműködési keret elismeri, hogy egyetlen állam sem képes önállóan kezelni a migrációt a jelenség természeténél fogva transznacionális jellege miatt – olvasható.
És, ami a lényeg: az egyezmény megerősíti az államok azon jogát, hogy szuverén joghatóságot gyakoroljanak a nemzeti migrációs politika felett.
Vagyis minden ország maga alakítja ezzel kapcsolatos jogát.
Az igaz, hogy bizonyos kötelezettségeket vállalniuk kellene a kormányoknak. Például az emberi jogok terén, amelyek a megállapodás alapját képezik. „Az itt tárgyalt cselekvési kötelezettségvállalások végrehajtásával biztosítjuk az összes bevándorló emberi jogainak tényleges tiszteletét, védelmét és teljesítését státuszuktól függetlenül, a migrációs ciklus minden szakaszában”.
A továbbiakban szó van még arról, hogy a menekülteknek folyamatos tájékoztatást kell nyújtani, iratokkal ellátni őket, megszüntetni a megkülönböztetést, tényekre támaszkodó vitát folytatni a problémáról és a valóságra támaszkodó menekültpolitikát folytatni.
Az csak sejthető, hogy mi a „felháborodás” igazi oka. Az eddigiek – és más hasonló, jogilag nem kötelező vállalások -, vagy azok a mondatok, amelyek azt részletezik, kiknek kellene részt venniük a menekültprobléma megoldásában.
Eszerint az egyezmény széleskörű, több érdekelt fél közötti partnerséget támogat. Ezek között ott találjuk magukat a menekülteket, a diaszpórákat, a helyi közösségeket, egyetemeket, a magánszektort, a parlamenti képviselőket, szakszervezeteket, az országok emberi jogi szervezeteit, a médiát és más releváns szereplőket. No meg a civil szervezeteket. Amelyekkel éppen törvénybe foglalni tervezett háborúban áll a kormány.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
