Minden határt átlépve 328 fölé zuhant a forint délután. A piac értékítélete egyértelmű: kamatemelésre van szükség a tőkekivonás megállítására. A cseh jegybank ma lépett.
Az összes korlátot áttörve lényegében összeomlott a forint szerda délután. A hetek óta tartó, az év eleje óta mintegy hat százalékos értékvesztés kifutásaképpen 328 fölé lendült az euróval szemben.
Forrás: teletrader.com
A nemzetközi elemzések szerint már láthatáron van a 330-340-es szint.
A pénzpiac a megelőző időszakban kinyilvánította, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatpolitikája elégtelen. Ahogyan arról többször írtunk, a forint egyre védtelenebb a tőkekivonással szemben, amióta az Egyesült Államokban masszív kamatemelés kezdődött. A világban zajló kellemetlen folyamatok (olasz, német belpolitikai krízis, török problémák, a nemzetközi kereskedelmi háború réme) csak fokozták a menekülést a biztonságosabbnak tűnő devizákhoz.
A következmények egyelőre beláthatatlanok. Ha tartóssá válik ez a folyamat,
az alapjaiban rázhatja meg a magyar gazdaságot.
Legutóbb még ideig-óráig enyhülést hozott az MNB – már akkor is pánikszerű – úgynevezett verbális beavatkozása. Akkor azt közölték a a 0,9 százalékos alapkamatot fenntartó döntésüket követő forintzuhanás után, hogy az előttünk álló bő egy évben nem tartható fenn az alacsony kamat.
A cseh jegybank ma 0,75-ről 1 százalékra emelte alapkamatukat. Ezzel a térségben – az eurót használó országokat kivéve – a magyar alapkamat a legalacsonyabb.
Az MNB makacssága mindinkább tarthatatlannak tűnik.
Máris ezer forintnál többel nőhet a legfeljebb egy éves kamatperiódusú lakáshitelek törlesztőrészlete a kamat emelkedése miatt. Közben a forint mai is nagyot gyengült, ami további költségemelkedéshez vezethet.
Egy tízmilliós lakáshitel törlesztőrészlete több, mint ezer forinttal emelkedhet azoknál, akik rövid (3, 6 vagy 12 hónapos) kamatperiódusú szerződést kötöttek – írta a Portfolio. Eszerint 3 havi kamatperiódus mellett 69 200 forintról 70 400 forintra, 6 havinál 69 300 forintról 70 900 forintra, 12 havival 69 500 forintról 71 700 forintra emelkedhet a törlesztés terhe.
Forrás: Portfolio
Ennek oka, hogy a referenciaként szolgáló bankközi kamatláb (a BUBOR) jelentősen növekedett (például a 3 havié 0,02-ről 0,26 százalékra március óta).
Ezzel szemben a hosszabb, 3, 5 vagy 10 éves, esetleg a futamidő teljes hosszában érvényes rögzített kamattal lehet védekezni. Ez esetben a törlesztőrészlet ezen periódusok vége előtt nem változik. Ennek azért van ára: ezek kamata eleve magasabb, és a változások (drágulás) egyszerre kerül be a kamatba. Erről a kérdésről bővebben írtunk itt.
A BUBOR változása az állampapírok kamatával együtt mozog, az elmúlt hetekben növekszik. Azzal párhuzamosan, ahogyan
gyarapodnak a kockázatok a forint körül (olajárak, itthoni infláció, a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikája).
A forint ma már átlépte a 327-es eurószintet, ami nagyon közel van a 327,6-os történelmi mélyponthoz. Ami azonban 2015. január 15-én tőlünk teljesen független külgazdasági esemény miatt állt be, tehát a gyakorlatban a forint „saját erejéből” soha nem volt ennyire leértékelődve.
A jelenlegi gazdasági folyamatok alapján alaptalan a nagy gazdasági válság jövendölése a makroelemző szerint. Semmi olyan nem történt, ami miatt június elején hirtelen erről kellene beszélni – mondta Oblath Gábor. Szerinte jelentős megszorításra készülhet a kormány, amit a külföldre akar rákenni.
Sokan kapták fel fejüket, amikor a hónap elején Kötcsén zárt „családi körben” arról beszélt Orbán Viktor, hogy újabb nagy válság közeleg a világban, sok országban magas az eladósodottság, eltűnik az olcsó pénz a piacról, meg itt a kereskedelmi háború.
Már akkor azt mondta a Független Hírügynökségnek Inotai András kutatóprofesszor, hogy Orbán hazug kommunikációval akarja elterelni a figyelmet az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikájáról.
Ugyanezt a véleményt fogalmazta meg most kérdésünkre Oblath Gábor. A Kopint-Tárki tudományos tanácsadója, elismert makroközgazdász szerint szakmája felől nézve értelmezhetetlen az orbáni fordulat és annak indoklása. Kockázatok mindig vannak a világgazdaságban, de főigazságként felvetni az általános krízist nem reális.
Makrogazdasági szempontból nincs értelme
– szögezte le.
Egyetért azzal a felvetéssel, hogy az Orbán által felsorolt körülmények mind ismertek jó ideje, az Egyesült Államok által bevezetett különvámok és az ezek nyomán kibontakozható világkereskedelmi háború veszélye is hónapok óta tudhatók.
Oblath inkább
arra tippel, hogy megszorításokra készül a kormány,
amely eredetileg – noha tagadta – neoliberális gazdaságpolitikát vezetett be. Brutális jövedelemátcsoportosítást hajtott végre a vagyonosok javára a szegényektől, de mára ezt jelentősen vegyítette a komoly béremelésekkel, amely szélesebb rétegek számára juttatott valamennyi pénzt.
Más kutatók is azt emelik ki, hogy mostanra Európa egyik legnagyobb jövedelem-újraelosztó gazdaságpolitikája lett a magyarországi. A két-számjegyű béremelkedéseknek pedig nincs fedezetük a gazdasági növekedésben. Ebből kell tehát visszavenni, máskülönben csak az adósság terhére tartható fenn ez az ütem.
Tulajdonképpen erre figyelmeztette a magyar kormányt az Európai Bizottság országjelentése, legutóbb pedig a pénzügyminisztereket tömörítő Ecofin is. Jelentős költségvetési korrekciót szorgalmaz, felszólította a magyar kormányt, hogy folytassa a strukturális hiány kiigazítását.
Úgy látják ugyanis, hogy – noha a célként kitűzött 3 százalék alatt van a büdzsé deficitje – a látható folyamatokkal nem lesz fenntartható a hiány. Ez a bruttó hazai termékre (GDP) vetítve mintegy másfél százalékos kiigazítást tenne szükségessé,
ami megközelítőleg 700 milliárd forint kiadáscsökkentéssel
(vagy bevételnöveléssel) érhető el.
Így látja ezt Vértes András, a GKI elnöke is. Úgy véli:
ezért is kezdtek el beszélni Orbán és emberei világgazdasági válságról
és erre való hivatkozással szükségessé váló magyar gazdaságpolitikai fordulatról. Osztja a véleményt Oblath Gábor is.
Ez azonban akkor igazán veszélyes a magyar gazdaságra nézve, ha megtörténik az, amit a kormány tervez, hogy még idén, legkésőbb jövőre lehívja és el is költi a 2021-ig tartó uniós ciklusban nekünk odaígért támogatás teljes összegét. Amint erről a napokban írtunk, a keret 94 százalékáról a kormány meghozta a döntést, de kifizetés eddig csak 14 százalékban történt. Jelenleg a pénz egy részét a költségvetés terhére előlegezi meg a kormány.
Az elemzői véleményekből legvalószínűbb okként az vélelmezhető, hogy ha nem marad jelentős uniós támogatási összeg, akkor
kiürül a kassza,
és a jelenlegi számítások szerint a magyar gazdaság növekedése a mostani 4 százalék körülinek felére (vagy az alá) fog zuhanni. Hasonlóan ahhoz, ahogyan 2016-ban, amikor a két uniós költségvetési ciklus váltása miatt éppen alig érkezett pénz, több, mint egy százalékpontnyit esett a GDP bővülése egy éven belül.
A „nagy válság” tükrében különös, hogy a kötcsei programhirdetés után beterjesztett 2019-es költségvetésben
nincs szó várható krízisről.
Változatlanul magas, 4 százalékot meghaladó növekedést irányoz elő a kormány, a tartalékok megnövelése mellett lényegében csak az egyszámjegyű szja elvetése árulkodik arról, hogy a kormány megváltozó széljárásra számít. Az igaz, hogy mindeközben folytatják az elmúlt évek gyakorlatát, a jóléti kiadásokra terhére végrehajtott költségvetés-átalakítást: jövőre az inflációt beszámítva reálértéken csökken az egészségügy és az oktatás pénze.
A megszorítás lehetőségét persze szóban elveti a kormány. Masszív és földrengésbiztos költségvetést állítottak össze – nyilatkozta nemrégiben Orbán. Arra is felhívta viszont a figyelmet, könnyen lehet, hogy a következő évek gazdasági válságban fognak telni, de azt szeretné, hogy ha így lesz, akkor se legyenek megszorítások, amihez pedig fegyelmezett gazdálkodás kell.
Az ellentmondásos kommunikáció abban is testet ölt, hogy a kormány iránti ellenségességgel egyáltalán nem vádolható Költségvetési Tanács (Kovács Árpád elnök, Domokos László számvevőszéki és Matolcsy György nemzeti banki vezető) se ír ilyen veszélyekről a 2019-es költségvetéshez kötelezően készített véleményükben. Sőt, idézik nemzetközi szervezetek (OECD, Európai Bizottság, Nemzetközi Valutaalap) előrejelzéseit, amelyekben a következő két évben
a világgazdaság növekedésének gyorsulását várják.
Erőteljesen „megjelenhetnek” veszélyt hordozó körülmények – írja a KT, megemlítve olyan tényezőket is, amelyeket Orbán hangoztat, ám tényként, de legalábbis közeli vészként nem számolnak ilyen rosszabbodással a külső feltételekben.
A kormánnyal kritikus elemzők persze mondanak hasonlókat, több problémára is felhívják a figyelmet (például a versenyképesség alig javulására, vagy arra, hogy a beruházások között csak a közpénzesek növekednek, a magánszektoré nem). Ahhoz hasonlót, amiről most Orbán beszél(t), mély, átfogó válságot egyelőre nem látnak. Problémák persze vannak, elsősorban a miénkhez hasonló kicsi és a külvilági folyamatoknak erősen kiszolgáltatott országokra nézve, de ezek
apokaliptikus képet egyelőre nem festenek a falra.
Ami azt támasztja alá, hogy a költségvetési tervezet elkészítésekor se számoltak ilyen komolyan romló fordulattal a Pénzügyminisztériumban. Sőt, elődjében, a szintén Varga vezette Nemzetgazdasági Minisztériumban egy hónapja még olyan konvergencia-programot készítettek és adtak át az Európai Bizottságnak, amelyben négy évig a jelenlegi kedvező nemzetközi légkör fennmaradására alapozva folyamatos fellendülést irányoznak elő a magyar gazdaságban.
Lehetséges, hogy néhány ponton módosul a cafeteriára vonatkozó kormányzati javaslat, de a jelek szerint a munkavállalók jelentős részének előnyös juttatások mégis megszűnnek. A pénzügyminiszter szerint változatlanul a koncentrált gazdaságpolitikai ösztönzés a cél. Orbán viszont mást mondott.
A kormány megfontolja a gazdaságpolitikáját jelentős mértékben támogató Magyar Kereskedelmi és Iparkamara javaslatait a béren kívüli juttatások (cafeteria) átalakítása során – derült ki a Nemzeti Versenyképességi Tanács mai ülése után az mfor.hu beszámolójából.
Parragh László, az MKIK elnöke elmondta, hogy egyetértenek a kormány intézkedésével. Szerinte meg kell szüntetni a „többes pénzrendszer” használatát. Ezzel arra utalt, hogy a készpénzes fizetések mellett kiépült az utalványokra alapozott fizetési rendszer is.
Az MKIK két ponton hozzányúlna a cafeteriához. Szerintük érthetetlen,
miért kisebb a nyújtható keret az államigazgatásban,
mint a versenyszférában, illetve úgy vélik, ideje volna növelni az éves összeget, amit a cafeteria részeként igénybe vehetnek az alkalmazottak.
Hozzátette, a gazdálkodó szervezetek közül inkább a nagyobbak biztosítanak ilyen juttatást dolgozóiknak, a vállalkozások, vállalatok harmada – elsősorban a kisebbek – nem kínálnak béren kívüli juttatást.
Varga Mihály pénzügyminiszter elmondta, nem zárkóznak el a kamarai javaslatok megvizsgálása elől, mint ahogy a parlamenti vita során lesz alkalom figyelembe venni az érintett felek, vagyis a munkaadók és munkavállalók észrevételeit is.
Ugyanakkor leszögezte, a kormány a német, osztrák mintát követve elkötelezett a béren kívüli juttatási rendszer átalakítása mellett, hogy a felhasznált összeget célzottan,
a gazdaságpolitikai célokat támogatva használják fel.
A miniszter szavaiból az derült ki, hogy a kormány az idegenforgalom fellendítését ilyen célnak tekinti, ugyanis a juttatások közül megmaradó SZÉP-kártya felhasználása korlátozott, kifejezetten a turisztikai célú költéseket lehet ebből biztosítani.
Nagy felzúdulást váltott ki a munkavállalói érdekképviseletek körében a kormány azon törvényjavaslata, amely a SZÉP-kártyán kívül
a béren felüli közteher-mentes vagy kedvezményes adójú juttatásokat megszüntetné.
Ilyenek például a lakáscélú támogatás, az utazási hozzájárulás, a kiegészítő biztosítás, a kulturális utalvány, sportrendezvény belépője, a diákhitel törlesztéséhez adható hozzájárulás, a százezer forintig fizethető készpénzes juttatás, és az iskolakezdési támogatás.
Ezzel olyan pluszpénztől esnének el az alkalmazottak, amelyek mára szervesen beépültek százezernyi cég javadalmazási rendszerébe. A Cafeteria Trend gyorsfelmérése azt hozta ki eredményül, hogy a cégek jelentős része egyáltalán nem adna ezután cafeteriát, vagy „nettósítaná”, vagyis ugyanazt a keretet adná oda a fizetéshez csapva, ami azonban így a közterhek miatt elvesztené értékének majdnem felét.
Átlagosan 25-30 százalékos jövedelemcsökkenés is lehetséges.
Sok munkáltató is kellemetlen helyzetbe kerülhet, mert az úgynevezett mobilitási hozzájárulást a kényszerűségből távolról utaztatott dolgozók lakhatására fordította.
Ezzel együtt meglehetős az ellentmondás a hivatalos megnyilatkozásokban. Hétfőn a parlamentben Orbán Viktor azt mondta egy képviselői kérdésre, hogy a cafeteriát
Orbán Viktor felmelegítette lekicsinylő állítását az EU-tól kapott támogatások jelentőségéről. Ismét azt kell megállapítanunk, hogy nincs igaza. Csak egy tétel: a beruházások mostani növekedésének felét a közösség fizeti.
Orbán Viktor hétfőn a parlamentben arról beszélt, hogy „régi legenda”, miszerint a magyar gazdaság az európai uniós támogatásoktól függ. Kifejtette, hogy az uniós nettó támogatás 4 milliárd euró, míg a teljes magyar GDP 114 milliárd euró.
A miniszterelnök tavaly szeptemberben ugyanerről értekezett egy rendezvényen, akkor éppen „színvonaltalan érvelésnek” nevezte, hogy bárki az uniós támogatásoknak tulajdonítsa a magyar gazdaság fejlődését. Azt mondta, hogy nem szabad a mostani gazdasági sikereket külső tényezőknek tulajdonítani, az, ahogy ma a magyar gazdaság működik, nem külső segítségnek tudható be, hanem a magyar gazdaság szereplőinek. Ez a mi magyar sikerünk, saját erőfeszítéseinknek köszönhető – mondta.
Már akkor kénytelenek voltunk rámutatni arra, hogy
az állítások mindegyikét hivatalos adatok, a kormány által rendelt jelentés, nemzeti banki tanulmány megállapításai cáfolják.
Amikor a korábbi években a legbővebben ömlött hozzánk a pénz, 2013-2015-ben, évente 1800-2500 milliárd forint érkezett támogatásként, azaz akkor a bruttó hazai termék (GDP) 5,5-7 százaléka. Ha ehhez hozzászámítjuk a ma már 600 ezerre becsült külföldön dolgozó magyar által hazautalt évi körülbelül 1100 milliárdot, akkor levonható a következtetés, hogy akkori adatok szerint
a GDP 8-10 százalékát nem az országban állították elő.
A miniszterelnökség által megrendelt KPMG-GKI-tanulmány egyenesen arra a következtetésre jut, hogy 2006-2015 között a GDP 4,6 százalékkal nőtt,
az EU pénze nélkül viszont 1,8 százalékkal masszív recesszió lett volna.
A részadatok (lakossági fogyasztás, beruházások) mind azt bizonyítják, hogy a közösségi hozzájárulással éppen a víz felszínén maradt a magyar gazdaság, a fejlesztések finanszírozása szinte kizárólag EU-forrásból történik – áll tehát a kormány által megrendelt (és minden bizonnyal uniós finanszírozású) elemzésben.
Az EU segítsége és a hazai növekedés közvetlen összefüggését igazolja az is, hogy 2016-ban, amikor az új uniós költségvetésből még alig csordogált a pénz, a hazai gazdaság növekedése azonnal lezuhant két százalék közelébe.
Az már másik kérdés, hogyan hasznosul ez a temérdek pénz. Ha Orbán erre vonatkoztatja lekicsinylő szavait, abban még akár igaza is lehet. A kormány gazdaságpolitikáját támogató Magyar Nemzeti Bank tavalyi tanulmányában foglaltak nagyon szomorú képet festenek fel. Eszerint a 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusban 2500 milliárd forint közvetlen gazdaságfejlesztési támogatást kaptak a hazai vállalkozások, ebből cirka 1700 jutott a legkisebbeknek (kkv-knak). A jegybanki elemzők szó szerint „a támogatásokra való számottevő ráutaltságról” írnak: a kis cégek külső forrásainak 63 százaléka uniós támogatás, sőt, 37 százalékuknál az arány 80 százalék.
Az MNB-sek megállapításainak veleje:
a támogatások nem javították a kkv-k termelékenységét
(vagyis egy időegység alatt előállított értéket).
Az uniós pályázatok (hitelek és vissza nem térítendő összegek egyaránt) javították az alkalmazotti létszámot, növelték az árbevételt és a hozzá adott értéket (az árbevétel és a megvett anyagok és szolgáltatások értékének különbözetét).
„A munkatermelékenység azonban egyik esetben sem változott szignifikánsan a támogatások hatására” – e szikár konklúzió azt jelenti, hogy amint kifutnak a támogatási programok, az ezeket igénybe vevő kkv-k eredménye jellemzően visszazuhan a stagnáló hatékonyság miatt.
Nézzünk néhány friss adatot és megállapítást. Az Európai Bizottság idei dátumú országjelentése úgy fogalmaz, hogy Magyarország az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) kedvezményezettje, az általa kapott jelentős támogatás 2020-ig elérheti a 25 milliárd eurót. A 2014–2018-as időszakban ez évente a GDP mintegy 3 százalékának és
a közberuházások 43 százalékának felel meg.
A tavalyi év végéig az előzetes becslések szerint 23,5 milliárd eurót (a teljes összeg 94%-át) lekötötték hazai fejlesztésekhez. E támogatások révén 11 ezer vállalkozás bővítette kapacitásait, és több mint 200 cég vezetett be új termékeket; javult a városi tömegközlekedési rendszer fenntarthatósága, és csökkent a középületek éves primerenergia-fogyasztása. Az uniós finanszírozásból a tervek szerint 2,3 milliárd eurót (a 2007–2013-as időszakbelinél lényegesen nagyobb összeget) pénzügyi eszközök révén bocsátanak Magyarország rendelkezésére.
Azt is írja az országjelentés, hogy Magyarország jól halad az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) forrásainak felhasználásával. 2017. decemberében az ESBA keretében jóváhagyott műveletek teljes finanszírozási volumene 73 millió euró volt, és várhatóan összesen 1,2 milliárd euró összegű magán- és közberuházást generál. A kkv-keretből 12 ezer kisebb vagy induló vállalkozás részesülhet.
Ami azonban a lényeg: az uniós források erősen befolyásolják a magyarországi beruházásokat.
A magán- és állami beruházások forrás szerinti megoszlását mutatja az ábra
Forrás: Európai Bizottság
A szaggatott vonalak érzékeltetik, hogy a három szektorban az uniós hozzájárulás legenda-e.
„2017-ben a reálértéken mért bruttó állóeszköz-felhalmozás az előrejelzések szerint
több mint 20 százalékkal nőtt, és ennek körülbelül a felét közvetlenül uniós forrásokból finanszírozták”
– olvasható. (Az országjelentés készítői is hivatkoznak a fentebb idézett KPMG-GKI-tanulmányra és az MNB-s elemzésre, az általunk felvetett megállapításokat felhozva.
Érdemes pár pillantást vetni a naponta frissülő adatokat is tartalmazó adatbázisra. Ebből kiderül, hogy hazánk uniós kerete a mostani költségvetési ciklusban felfelé kerekítve 29 650 milliárd euró, ebből a többi tagállam befizetéséből 25 014 milliárdot (mint írják, fejenként tehát 2532 ezer eurót) kapunk, a „saját erő” mindössze 4,64 milliárd euró.
A keretből tavaly év végéig a kormány lekötötte (odaítélte) a pénz 94 százalékát a kedvezményezetteknek, de ebből csak 13 százalékot (3,991 milliárd eurót) utaltak át Brüsszelből. A mai állapot szerinti szám se sokkal szívderítőbb, az időközi kifizetés 14 százalékon áll.
Ennek nem csak az az oka, hogy a kormány villámgyorsan kiírta a pályázatokat a támogatásokra, amit csak késve követ az uniós kifizetés. A rendkívül alacsony összegű tényleges átutalás másik magyarázata alighanem az, hogy a hírhedetté vált OLAF-vizsgálódások mellett szinte minden egyes projekt-elemzés rendkívül súlyos szabálytalanságokat tár fel (a legújabbakról a 24.hu írt), emiatt egyelőre nem is kérik a számlákat a magyar kormánytól.
Ismét a „visegrádi négyhengeres” csúcsteljesítményéről szónokolt Orbán Viktor. A számokon végig tekintve azért erős túlzás az az állítás, hogy mi lennék az EU motorja, nélkülünk növekedés se lenne.
Vannak, akiket sért Közép-Európa gyors fejlődése – jelentette ki Orbán Viktor a TA3 szlovák kereskedelmi televízió Politikában című vitaműsorában. Mint mondta, ezt a nyomást ki kell bírni, és Nyugat-Európának el kell fogadnia, hogy ma a V4-ek az EU gazdasági motorja, és nélkülük nem lenne gazdasági növekedés az unióban.
Nem először jelenti ki Orbán, hogy nélkülünk „lehúzhatná a rolót” az EU, tavaly októberben – akkor az egész térségre kiterjesztve – szinte szó szerint ezt mondta. De ahogyan korábban, most sincs igaza.
Az Eurostat legújabb, három hete megjelent negyedéves GDP-sorai
valóban impozáns számokat mutatnak a V4-ek növekedési rátáiról.
A legnagyobb tempót a lengyelek diktálják, az első három hónapban kereken 5 százalékkal bővült a gazdaság az előző év azonos időszakáhpz képest. Magyarországé 4,7, Szlovákiáé 3,6, Csehországé 4,4 százalékot tett ki.
Ez átlagosan 4,425 százalék, ami jócskán meghaladja a 28-ak 2,4, és az euróövezet 19-einek 2,5 százalékát.
De azért
bőségesen találunk magas növekedési számokat a V4-eken kívül is.
Az írek első negyedévi adata ugyan nincs meg az Eurostatnak, de a megelőző három negyedévé 6,8 és 10,9 százalék (!) között mozgott. A román gazdaság is 4 százalék felett alakult (sőt, a megelőző időszakokban 6-8 százalékkal hasított), Szlovéniában is 5-6 százalékokat mértek, és a lettek sem panaszkodhatnak az 5 százalék körüli tempójukkal. Négy százalék felett húz Málta, három százalék vagy afeletti bővülésben van a svéd, a finn, a holland, az osztrák, a litván, a ciprusi, a spanyol, az észt, a bolgár gazdaság.
Az egész unióban mindössze egy országnak zsugorodott kissé (fél százalékkal) a teljesítménye, Dániáé (bár a megelőző három hónapokban nála is pozitív előjelű számokat láthatunk).
Vagyis az EU egészét növekvő teljesítmény jellemzi.
Olyannyira, hogy a több, mint tíz éve vergődő Görögország is kimászni látszik a gödörből, gazdasága már két százalék felett gyarapszik. Éppen annyival, mint Németországé.
Ráadásul ha ehhez hozzávesszük, hogy a V4-ekben három olyan kicsi gazdaság található, mint a miénk, amely GDP-je az EU-28-akéból 0,6-0,7 százalékkal részesedik. Ebből belátható, hogy a kvartett a lengyelekkel együtt sincs semmiféle diktáló helyzetben.
Életbe léptek pénteken az amerikai termékekre kivetett uniós védővámok, válaszul az Egyesült Államok importvámjaira. Az intézkedés 2,8 milliárd eurót tesz ki, és még hátravan 3,6 milliárd. Az Egyesült Államok a második legnagyobb exportőrként meg fogja szenvedni a háborút.
Az Európai Unió péntektől 25 százalékos védővámot vetett ki mintegy 2,8 milliárd eurónyi amerikai termékkel szemben, válaszul az acél- és alumíniumkivitelt sújtó új importvámokra.
„Nem akartunk ebbe a helyzetbe kerülni, de az Egyesült Államok egyoldalú és indokolatlan döntése nem hagyott számunkra más lehetőséget” – mondta erről Cecilia Malmström uniós kereskedelmi biztos, aki szerint az uniós válaszlépések arányosak és jogszerűek.
a mogyoróvaj, az áfonya és a narancslé is megtalálható egyéb mezőgazdasági termékek mellett, illetve számos vas- és acéláru, ruhák, ágyneműk, dohánytermékek, motorkerékpárok, jachtok és a bourbon whiskey is.
Az EU tavaly 6,4 milliárd euró értékben exportált acélt és alumíniumot az Egyesült Államokba. Brüsszeli tájékoztatás szerint ezért a jövőben további 3,6 milliárd eurónyi amerikai termékre vetnek majd ki importvámot. Erre három év múlva, vagy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) előtt indított vitarendezési eljárás lezárulta után kerülhet sor.
Washington nemrég jelentette be, hogy nem ad mentességet az EU-nak az acél és alumínium importjára kiszabott 25, illetve 10 százalékos védővám hatálya alól.
Az Európai Bizottság ezt követően a WTO-hoz fordult, valamint még korábban vizsgálatot indított annak felderítésére, hogy kell-e lépéseket tenni az unió piacának védelmében az amerikai vámok miatt nagy mennyiségben megjelenő acél és alumínium miatt.
A Donald Trump által – választási kampányban tett ígéretet valóra váltva – a tavasszal kivetett pótvámok az EU mellett súlyosan érintik Kínát, de a szomszédos Kanada is megszenvedi az intézkedést.
Amint arról írtunk, Kína a maga 34 milliárdos (és tervezett további 16 milliárdos) válaszában ugyanazt a módszert alkalmazza, mint az EU: igyekszik olyan termékeket büntetni, amelyeket Trump kedvenc déli államaiban állítanak elő. Így a kínaiak csomagjában is benne van a szója, a bourbon whisky, a narancs és a szivar.
A helyenként szerénynek tűnő tételek mögött óriási jelentőségű tények húzódnak meg. A bourbon teszi ki a teljes amerkai whiskeyexport 47 százalékát.
Trump a napokban már egyenesen 200 milliárdos büntetéssel fenyegette meg Kínát. Ez azonban előrevetíti a globális szabadkereskedelem felbomlásának lehetőségét.
Forrás: howmuch.net
Az infografika azt mutatja meg, hogy mekkora a világ sok országának részesedése a kivitelben. Látható, hogy az egyik legnagyobb szereplő éppen Amerika, amelynek alighanem súlyos árat kell fizetnie az elindított kereskedelmi háborúban.
A howmuch.net által közölt listán a tíz legnagyobb exportőr a következő (milliárd dollárban, 2017-ben):
Saját magára és a gazdaság egyes területeire költ többet a kormány, mint 2010 előtt, ezt az 1300 milliárdot pedig a jóléti kiadásoktól vonta el. A térségben éppen fordítva, az oktatás, egészségügy kap több pénzt a válság óta.
A jóléti kiadások szenvedték meg a 2008-as válság kezelését a nyolc éve hatalmon lévő Orbán-kormány ténykedése nyomán – derül ki a Policy Agenda elemzéséből. A jövő évi költségvetés tervezetét is számításba véve ez csaknem 1500 milliárd forint elvonását hozta magával az oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás, lakásügyek területéről. Ennek az összegnek zömét, mintegy 1300 milliárdot az állam saját működésére és a gazdaság egyes területeire fordította.
Még szembetűnőbb a szám, ha azt nézzük, hogy a költségvetésen belül hogyan szorultak vissza a jóléti kiadások. A kiadási főösszeg 60,6 százalékáról 54,4 százalékára süllyedtek.
Ráadásul ennél is kevesebb jut a „klasszikus” jóléti célokra, ugyanis ennek a tételcsoportnak része a sport is a szórakoztatással, kultúrával és vallási feladatokkal együtt. Mindkét téren több pénzt költ a kormány.
A növekmény majdnem fele jut a sportra.
Javította a költségvetés helyzetét, hogy kisebb az államadósság (jelentős részben a megvédett magánnyugdíjpénztári vagyon terhére). Erre a célra ezért ma kevesebbet kell fordítani, mint tíz éve.
A gazdasági funkciókra elköltött többlet egy részét erős kritikák érik, mert a uniótól kapott jelentős összegből nagyobb hasznot hajthatna a magyar gazdaság. Ráadásul a növekedésnek egyre komolyabb gátja a munkaerő hiánya, amelyet feltétlenül súlyosbít az oktatásból kivett pénz.
A térség országai éppen ellentétes döntéseket hoztak. Bulgáriában, Csehországban, Horvátországban, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában kivétel nélkül a gazdasági feladatoktól vontak el pénzt a kormányok, ellenben a jóléti célokra szánt pénzt jelentősen növelték. Bulgáriában és Romániában éppenséggel 10 százalékkal tíz év alatt.
Sok éves gyakorlatot legalizálnak azzal, hogy nem kell hangfelvételt készíteni a kormány ülésein. Orbán első kormánya idején se tették, de gyanítható, hogy sok döntés meghozataláról amúgy se maradt dokumentum a formális kormányzati működés megszűntével. Ellenzékben a Fidesznek azért fontos volt ez.
A jövő évi költségvetést megalapozó törvénymódosítások közé csempészték be azt, hogy kikerül a feladatot szabályozó 2010-es törvényből az a bekezdés, amely előírja hangfelvétel készítését a kormányülésen, s amely felvételek – a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiányában – nem nyilvánosak. Marad tehát az írásos összefoglaló.
Ennek sok egyéb (például a nyilvánosságnak a közérdekű információk megismeréséhez fűződő joga) mellett abban áll a fontossága, hogy – elvileg – a hangfelvétel és a szó szerinti jegyzőkönyv tenné lehetővé a történtek utólagos rekonstruálását, távolabbi időben pedig kutatók számára válnának talán egyedüli forrássá ezek a dokumentumok.
Elvileg, mert legalábbis 1998 óta tudhatóan
lényegében megszűnt az a formális kormányzati munka, amelyben a döntéshozatal helye és ideje a kormányülés.
Sőt, 1998 és 2002 között, Orbán első kormánya idején meg is szüntették a hangfelvétel és a szó szerint jegyzőkönyv készítését, majd Medgyessy Péter idején visszaállították. Ennek hatékonyságáról később lesz szó.
A jövő január elsején esedékes változással a kormány voltaképpen csak törvényi formába önti azt a gyakorlatot, hogy nem készül pontos dokumentum a kormányüléseken történtekről. Orbán ugyanis a 2010-es kormányra kerülés után úgy döntött, hogy rendeletben intézkedik arról:
csak a kormányülések végén, az összefoglaló készítése céljából készülhet hangfelvétel,
az ülés idején legfeljebb a miniszterelnök külön engedélyével lehetséges.
Emiatt két beadványt kapott az Alkotmánybíróság. 2010. júliusában Schiffer András, az LMP akkori frakcióvezetője, egy évvel később Jóri András adatvédelmi biztos. Schiffer kezdeményezésének sorsa ismeretlen, de valószínűleg osztozott az ombudsmanénak sorsában: mivel időközben az adatvédelmi biztosi intézmény is megszűnt, a Alkotmánybíróság nem tárgyalhatta meg a beadványt.
A megfelelő dokumentálás kötelezettségét 2007-ben írta elő törvény,
ennek rendelkezését „rontotta le” tehát az Orbán-kormány, amikor 2010-es hatalomra kerülésekor vele ellentétes rendeletet alkotott (ami alkotmánysértő).
Az események utólagos megismerését lehetővé tevő dokumentálással azonban korábban is voltak problémák. Az csupán a kényes adatok kapcsán lehetett aggályos, hogy még a Gyurcsány-kormány magánvállalkozásnak adta át az ülések hangfelvételeit vélhetően a szükséges rendszerezés, feldolgozás céljából. Emiatt az igazságügyi minisztérium 2010. júniusában vizsgálatot indított. Eredményének nincs nyoma a világhálón.
Maga a 2007-es törvény is azért készült, mert az Alkotmánybíróság „meglegyintette” a parlamentet, amiért az nem szabályozta törvényben a kormányülések tartalmi dokumentálásának rendjét. A benyújtott törvényjavaslatban azonban a Gyurcsány-kormány megpróbálta „elsunnyogni” a lényeget, ahogyan arra a Majtényi László vezette Eötvös Károly Intézet leveléből (Szili Katalin parlamenti elnökhöz) kiderül.
A törvényjavaslatba betett szabályok
elhagyták volna a hangfelvétel készítésének kötelezettségét,
sőt, az új előírások szerint a kormányülésen elhangzottakat semmilyen módon nem lenne kötelező rögzíteni. Az EKINT szerint ezért alkotmánysértő volt a tervezet.
Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásából kiderül: a nem megfelelő szintű szabályozás oda vezetett, hogy 1990 óta
a kormányok saját belátásuk szerint, rendszeresen módosították az üléseken elhangzottak rögzítésére és a kormányülések iratainak kezelésére vonatkozó szabályokat.
A gyakorlatban tehát korábban se volt erős kontroll a mindenkori kormányok felett a megfelelő dokumentálás érdekében. Ezt szemlélteti Romsics Ignác történész könyve, a Harmadik Magyar Köztársaság: 1989-2007. Ebben azt írja a kutató, hogy Antall József kormánya még olyan régi típusú kabinetként működött, amelyben érdemi viták folytak. Ez lényegében a Horn-kormány idején is így maradt. 1998-2002 között viszont a kancellária lett a kormányzati munka zászlóshajója, a hivatal létszáma is ugrásszerűen megnőtt, s ez folytatódott a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok idején.
„A kormányülések kezdtek formálissá válni, az érdemi döntéseket általában másutt hozták, amelyeket a kormányüléseken csak tudomásul vették.”
Az Orbán-kormány még az ülések pontos jegyzőkönyvezését és hangfelvételek készítését is megszüntette – állapította meg a közismert tényt Romsics is.
Hasonlóan fogalmaz Debreceni József: Arcmás című, Orbánról írt könyvében, amely szerint a Batthyány-kormánytól a Horn-kormányig mindvégig elmaradhatatlan volt a szó szerinti jegyzőkönyv. Még Szálasi és Rákosi idején is, Orbán alatt nem (Medgyessytől megint). Ez a tény sokat elárul Orbán állam- és politikafelfogásáról, hogy szerinte a politika kikre tartozik és kikre nem. A népnek, a parlamentnek, az utókornak se kell tudnia róla. Ki tudja, mit kaparnának ki a végén?
A lényeg a Romsics-féle jellemzésnek az a része, hogy egyre inkább az vált gyakorlattá, hogy az itt-ott meghozott lényegi döntéseket utólag a kormányülésen szavazzák meg (ami egyébként önmagában nem törvénytelen, sőt, törvény még a formális szavazást se írja elő), így azonban feltételezhetően akkor se fejthető fel utólag egy-egy döntés létrejöttének teljes története.
Erre egy példa, amikor a Költségvetési Ellenőrzési Hivatal akkori elnöke 2011. februárjában bejelentette, hogy feljelentést tesznek az egykori moszkvai kereskedelmi kirendeltség épületének eladása miatt (amely több hasonló büntetőperével együtt felmentéssel zárult). Elhangzott, hogy a 2008. júniusi dobogókői kihelyezett kormányülés emlékeztetője szerint a kormány tárgyalt az ingatlan sorsáról, és tudomásul vette, hogy az kikerült az állami vagyonból. Mint mondta, a külügy- és a pénzügyminisztert utasították, hogy utólag „papírozza le” az ügyet. Úgy vélte, az eljáró hatóságnak meg kell vizsgálnia, mi hangzott el a kormányülésen, és miért fogadták el az értékesítést. Hozzátette:
az ülésről nincs hangfelvétel.
Mindazonáltal ellenzéki éveiben a Fidesznek még az is fontos volt, hogy bizonyos információkhoz hozzájusson a kormánytól, akár a részletes jegyzőkönyv és a hangfelvétel kikérésével. Pelczné Gáll Ildikó akkori képviselő 2007. februárjában fakadt ki, hogy
„egy hét után az ember elvárhatná, hogy egy kormányülésről, ahol jegyzőkönyv és hangfelvétel készül, ezeket rendelkezésre tudják bocsátani”
– mondta egy törvényjavaslat kormány általi elfogadásának részleteit firtatva. A kormányszóvivői iroda válaszára („a kormányüléseken nincs formális szavazás, így a fideszes képviselő kérése értelmezhetetlen”) Répássy Róbert fideszes képviselő megdöbbent. Szerinte ez alapján
azt lehet feltételezni, hogy teljesen egyszemélyi irányítás alatt működik a kabinet, mindenről Gyurcsány Ferenc dönt.
Mindezeket látva cseppet se meglepő, hogy arról végképp nem született döntés mindmáig, amit 2010. nyarán a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese mondott: a nyugat-európai minták alapján átmeneti levéltár létrehozására lenne szükség Magyarországon is a kormányzati iratok kezelésére.
Az elmúlt órában folyamatos gyengülésben van a forint, az euróval szemben átlépte a 326-os értéket. Ezzel lehetséges, hogy úton van a három és fél éve mért 327,6-os rekordponthoz. A zuhanás oka a friss inflációs jelentés lehet.
Nem volt tartós hatása a Magyar Nemzeti Bank (MNB) keddi szóbeli beavatkozásának, amellyel akkor sikerült megállítani az árfolyam zuhanását. Ahogyan erről írtunk, az MNB Monetáris Tanácsa (MT) nem változtatott a 0,9 százalékos alapkamaton, és indokló közleményében szót se ejtett arról, hogy esetleg elgondolkodna a piacon egyre nagyobb erővel várt emelésen.
Közleményében a MT leszögezte: lényegében az infláció az egyetlen viszonyítási pont számára az alapkamat alakításában. S mivel – átmeneti időre – az infláció 3 százalék fölé emelkedését várja, de a drágulás ezután visszatér a 3 százalék alatti szintre, ezért tartja magát eddigi irányvonalához.
Ennek hatására azonnal esni kezdett a forint, amelyre az MNB egy pánikszerű kiegészítő közléssel reagált. Ebben enyhített álláspontján azzal, hogy nem tartható fent a teljes előrejelzési horizonton a jelenlegi laza politika.
Ennek hatására meredek erősödésbe kezdett az árfolyam.
Ma reggel viszont szinte folyamatos volt a forint gyengülése, a kurzus a 326-ot is átlépte. Látható ok egyetlen lehetséges, a friss inflációs jelentés, amelyben az MNB ugyan kissé megemelte eddigi értékeit (az idén 2,5 helyett 2,8%-os, jövőre 2,9 helyett 3,1%-os éves átlagos drágulást jósolnak), de
általános optimizmus tükröződik benne
a magyar gazdaságtól várható folyamatok megítélésében.
Az árfolyam most kissé a 326 alatt dülöngélve egyensúlyoz.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
