Túl sok a készpénz a forgalomban, jó lenne, ha sokkal több állampapírt, és akár négyszer több (!) részvényt venne a lakosság. Ezt szeretné elérni a Magyar Nemzeti Bank. A készpénz mennyisége tényleg durván nő, nyolc év alatt két és félszeresére, köszönhetően a kormány több intézkedésének.
Anyám borogass, Soros-féle spekulánsok karjaiba lökné a magyart a Magyar Nemzeti Bank! – kiálthat fel, aki azt olvassa az MNB alelnökétől, hogy túl sok a készpénz, ezt inkább a lakossági állampapír-vásárlásra és tőzsdézésre kéne fordítani. Jelentős nagyságra, mintegy 5700 milliárd forintra rúg a magyarországi készpénzállomány – mondta egy konferencián Nagy Márton.
A jövő nagy kérdése, mi lesz ezzel a jelentős készpénzmennyiséggel. Rámutatott: ha ennek kevesebb, mint a felét, 2300 milliárd forintot a lakosság állampapír-vásárlásra fordítana, akkor a mostani, lakosság kezében lévő, 5100 milliárd forintos értékpapír-állomány mintegy 45 százalékkal ugrana meg. A háztartások által megvásárolt, jelenleg 800 milliárd forint összegű
tőzsdei részvényállomány pedig 3100 milliárd forintra emelkedne, azaz majdnem megnégyszereződne,
és ez nagyon kedvező lenne a hazai gazdasági növekedés szempontjából – jelezte az MNB-alelnök.
A forgalomban lévő készpénz mennyiségének alakulását mutatja az alábbi grafikon.
Forrás: MNB
Látható tehát, hogy szinte megállíthatatlanul nő a fizikai pénz forgalma, az MNB adata szerint a fizetési tranzakciók 80-85 százalékát készpénzben bonyolítjuk. A rajz idősorán kívüli évek alapján a kép még drámaibb: 2010-hez (a kormányváltáshoz képest) a forgalomban lévő kápé mennyisége 2200 milliárd forintról két és félszeresére nőtt a mostani 5700 milliárdra, pedig azóta elment az országból vagy félmillió ember.
Túl azon, hogy hivatalos részről egyfolytában az MNB-alelnök által említett tőzsdei „spekulánsok” ellen hangolják a népet, tényleg a jövő kérdése, hogy helyes lenne-e, ha egyenesen négyszeresére dagadna a cseppet se kockázat nélküli tőzsdei befektetési állomány.
Ami a lényeget illeti, a válasz nagyon egyszerű:
a különféle megtakarítások azért nem nagyon nőnek a kívánt mértékben, mert nem éri meg.
Éppen egy éve írtuk le, hogy „megeszi az infláció a megtakarítást, és jelenleg alig van olyan pénzügyi lehetőség, ami ezt megelőzné. A szinte láthatatlan kamatok jó ideig maradhatnak.”
Az infláció azóta jócskán megugrott, a jegybanki alapkamat nem mozdult, az inkább irányadónak tekinthető bankközi kamatláb (Bubor) is éppenhogy feljebb kúszott. A végeredmény tehát ugyanaz.
A banki hozamokra – és ezzel a megtakarítások elhelyezésére – éppenséggel a kormány adta fel az utolsó kenetet, amikor hét éve
bevezette a különféle tranzakciós különadókat,
amiket a pénzintézetek annak rendje, s módja szerint tovább is adtak az ügyfeleknek.
Amikor pedig – a felháborodást látva – adómentessé tették havi 150 ezer forint készpénz felvételét, csak megerősítették a készpénzhez amúgy is erős ragaszkodást.
Az viszont tény, hogy
a kormánynak nagyon kell a pénz,
mert az uniós támogatások alig csöpögnek, az előlegként kifizetett pályázati összegek már ezermilliárdos tételre rúgnak. A kormány mindenhonnan szeretne pénzhez jutni: önkormányzattól és lakosságtól, bárhonnan.
Tovább csúszhat a magyar gázellátásban szerepet kapható horvátországi LNG-terminál kiépítése, a kapacitástender határidejét megint eltolták. Közben lehet, hogy áttörés érik az elektromos energia tárolásának költségében, ami kiválthat egy sor fosszilis forrást és az atomot is.
Noha az amerikai kormány erősen kapacitálja például Horvátországot a cseppfolyós földgáz (LNG) fogadására alkalmas terminálok építésére – ellensúlyozandó az orosz függést -, a Krk-szigetére tervezett fogadóállomás kapacitásának átalakított tenderét többedjére is meg kellett hosszabbítani. Korábban alig volt érdeklődés a felkínált mennyiségre, most már jóval többen szállnának be vásárlóként, de a határidőt kitolták december 20-ára.
Horvátország jó évtizede tervezi megépíteni az LNG lefejtésére alkalmas terminál kiépítését. Az eredetileg jövőre átadandó, 6 milliárd köbméter kapacitású terminál – a környezetvédők tiltakozása mellett – nem mozgatta meg túlságosan a lehetséges vevők fantáziáját.
A horvát kormány két éve arról döntött, hogy csak egy kisebb, 2 milliárd köbméteres terminált épít, a legújabb terv szerint a Kvarner-öbölben 2020-ban kezdi meg működését a terminál, amely 265 millió euróba kerülne, s közel 40 százalékát az unió állná. Az adriai cseppfolyósgáz-terminál kapacitása 2,6 milliárd köbméter évente, hogy kifizetődő legyen, legalább 1,5 milliárd köbméter értékesítésére van szükség. Az ezen keresztül érkező gázmennyiség értékesítése is nehézségbe ütközött mindeddig, a Poslovni Dnevnik gazdasági lap híre alapján azonban van remény a kapacitás értékesítésére.
Ez a terminál
a magyar gázellátás további diverzifikálására lenne alkalmas,
annak ellenére, hogy noha elsöprő az orosz import hazánkba, de ezek annyi helyről szerezhetők be, hogy lényegében megszűnt az ellátás leállásának veszélye, ahogyan erről nemrégiben írtunk is.
A lengyelországi LNG-kapu túlságosan messze van, a cseppfolyósított, majd gázneművé visszaalakított gáz költsége eleve magasabb a jelenleg legolcsóbb orosz földgázénál. Ráadásul a hosszú évek óta 8-9 milliárdos éves magyar gázfogyasztásban a horvátországi 2,6 milliárd amúgy is valószínűleg meglehetősen kevés szerepet kapna. Ez a lehetőség tehát inkább az ellátásbiztonságot erősítené (hatmilliárdot meghaladó tárolókapacitás is rendelkezésre áll).
Mindeközben arról érkezett hír, hogy áttörés érhet az alternatív energia területén. Száz dollár alá sikerült csökkenteni a cink-levegő akkumulátorok költségeit, ami megoldással kecsegtet a világ egyik legnagyobb problémájára. Ha ugyanis sikerülne az olcsó és hatékony energia-tárolás, az a megújuló energiaforrások győzelméhez vezetne és a széndioxid-kibocsátást minimálisra csökkentené. Lehet, hogy Paks 2 sem kell? – teszi fel a kérdést, a fejleményt ismertető Privátbankár.
Ami Paksot illeti, újabb és újabb csúszások gátolják az új erőművi blokkok építését. Most
a kulcselemnek számító hűtés megoldására kiírt tender lett eredménytelen.
Az erről beszámoló Jávor Benedek EP-képviselő leírja, hogy a Roszatom leánycége augusztus végén írta ki a tendert az üzemvízcsatorna-bővítés kiviteli tervezésére és megvalósítására. Az orosz közbeszerzési honlapon napokban közzétett közlemény szerint nem érkezett egyetlen, a feltételeknek megfelelő ajánlat sem. Az egyik pályázó, a Főmterv, a beadási határidőt sem tudta tartani, a másik, határidőn belül érkezett orosz ajánlat viszont nem teljesíti a speciális szakértőkre vonatkozó előírásokat, így el kellett utasítani.
Jávor szerint
„a paksi bővítés haldoklása hónapok óta nyilvánvaló”,
a szerződés aláírása óta eltelt bő 4 év alatt 3 évnyi késést hoztak össze. Tíz napja maga Orbán Viktor mondta azt Moszkvában, hogy a határidő „másodlagos”, a legfontosabb a biztonság. Három napja erről beszélt Süli János Paks-ügyi miniszter is a parlamentben, amikor azt mondta, hogy
folyamatban van a finanszírozási szerződés módosítása.
Erre azért van szükség, mert ennek alapján 2026-tól kell kezdeni a törlesztést (a kamatokat addig is fizetjük), ha azonban addigra nem készül el az erőmű, az teljesen felboríthatja még a jelenlegi tartalmában is sokak szerint megalapozatlan projektet, ahogyan erről a G7 portál ír elemzésében.
Paks2-nek egyébként még a létesítési engedélye sincs meg,
eddig a könnyített feltételeknek sem tudott eleget tenni a cég, ami további csúszást vetít előre.
Más kormánytag azonban most is ellentmond társának. Gulyás Gergely a csütörtöki Kormányinfón azt fejtegette, nem hiszi, hogy a jelenlegi brüsszeli Európai Bizottság engedélyezné a hitelszerződés módosítását. Arról is szólt, hogy emlékei szerint az atomerőmű-építést vállaló államok közül Oroszország ajánlata volt a legelőnyösebb. Ez azonban nem igaz, éppen amiatt (is) indult eljárás a paksi szerződés miatt, mert elmaradt a nemzetközi közbeszerzés.
Palkovics László lett a debreceni gazdasági és oktatási fejlesztések kormánybiztosa. A kormány pedig egy sor infrastrukturális fejlesztésről döntött a BMW-gyár létesítéséhez.
Nagy napja van Palkovics Lászlónak. Az innovációért és technológiáért felelős miniszter októbertől megkapta a Budapesti Corvinus Egyetem fenntartói jogainak gyakorlását (a humán csúcstárca helyett) az intézmény „új működési modellje előkészítése céljából”. Korábbi információk szerint alapítványi tulajdonba adnák a közgázt, nemzetközileg is rangos magánegyetemmé alakítva át.
De az igazán nagy dobás a Debrecen térségébe tervezett komplex autóipari és oktatási fejlesztések kormánybiztosává kinevezés szeptembere 1-jéig visszamenő hatállyal. Palkovics mindezt titkárság és külön javadalmazás nélkül, Orbán Viktor személyes felügyelete mellett két évig végzi.
Lesz bőven dolga Palkovicsnak, ugyanis a legfrissebb Magyar Közlöny előző határozatában a kormány „egyetért”
egy sor infrastrukturális fejlesztéssel a debreceni Észak-Nyugati Gazdasági Övezet
kialakításában, amelyeket ugyancsak rá bíztak.
A BMW magyarországi gyárépítéséhez kapcsolódó fejlesztésekről eddig meglehetősen kevés információ szivárgott ki. Annyit tudtunk meg, hogy a város 44 milliárdos hitelből megvásárolja az ipari parkhoz szükséges területet, amely valamikor 2019 második felében kerül a német autógyár tulajdonába. (Mindeddig az se teljesen egyértelmű, hogy ennek számláját a BMW állja, vagy ez is a kormány ajándéka lesz az üzem idehozatala érdekében.)
A kérdés azért jogos, mert – ahogyan erről írtunk – az elmúlt években
egyre növekvő összegekkel támogatja
az Orbán-kormány a multinacionális cégek magyarországi beruházásait, az eddigi rekord (a Mercedes esetében) új munkahelyenként 39 millió forint. Nem lenne meglepő, ha a BMW döntésének ára ezt is meghaladó, akár 50 millió lenne.
Mindenesetre a kormány most úgy határozott, hogy épüljön új autópálya-csomópont, új autóút az ipari övezet körül, bővítsenek új sávval meglévő útszakaszt. Ugyancsak az autógyár érdekében új logisztikai és konténerterminált húznak fel. Mindemellett kiépítik a teljes villanyáram-, gáz-, víz-, csatorna- és távközlési hálózatot a 400 hektáros területen.
Összegekről nincs szó a kormányhatározatban, továbbá arról se, hogy az „egyetértés” árát végül ki fizeti meg. Mindössze arról tájékoztatják az adófizetőket, hogy a Palkovics László által felügyelt teljes fejlesztés kapcsán a miniszter koordinálja a debreceni önkormányzat által megalkotott koncepció megvalósításának kormányzati támogatását.
Egyértelműen törvénytelen a sürgősségi ellátások egy részének fizetős „kényelmi szolgáltatássá” minősítése a szakjogász szerint, de a megoldást nem annyira a jogban látja Kovácsy Zsombor. A következetes orvosi gyakorlat is szűrhetné az indokolatlan eseteket. Egyébként sok orvos jár el így minden szabályozás nélkül is.
Aki úgymond „kényelmi szempontból” veszi igénybe az orvosi ügyelet ellátását, annak már térítési díjat kell fizetnie – tette közzé az edelényi képviselőtestület döntését a város. A javaslatot beterjesztő dr. Bárány Miklós, az ügyeleti szolgálat vezetője szerint az utóbbi időben 60-80 százalék azok aránya, akik nem szorulnak sürgősségi ellátásra, csak például gyógyszert akarnak felíratni, s nem akarják kivárni a sort a rendelőben.
Az ügyeleti ellátás indokoltságát a mindenkori ügyeletes orvos fogja megállapítani. Az ellátási területen élők számára a térítési díj 2000 forint lesz, az azon kívül lakóknak 4000, külföldieknek 8000. A részletes szöveg itt olvasható.
Rögtön felvetődött a választ se igénylő kérdés,
elvárható-e bármely betegtől, hogy megítélje állapota súlyosságát,
tehát méltányos-e ez az szigor. Ennél komolyabb kérdés, hogy egyáltalán van-e jogszerű lehetőség díj szedése ezekben az esetekben. Nos, nincs.
A 60-80 százalékos indokolatlan hívás megalapozottságáról nem akar véleményt formálni Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász, bár mint mondja, egy kicsit soknak tűnik számára is ez a megadott arány. A valamikor volt Egészségbiztosítási Felügyelet vezetője szerint az viszont realitás, hogy sok a panasz a valójában nem sürgősségi ellátási igényekre az ügyeleteken és a kórházakban egyaránt. A páciensek keresik a megoldást a hosszú várakozások megrövidítésére, de leginkább érthető az orvosok törekvése arra, hogy csökkentsék a bosszantó, indokolatlan szolgáltatásokat.
A jelenlegi törvényi szabályozás alapján egyértelműen jogellenes az edelényi rendelet, mert térítési díj csak olyan szolgáltatásért kérhető, amelyet tételesen felsorol a törvény. Ennek alapján
az ügyeleti ellátás térítésmentes, ennek egyetlen elemét sem szabad kiragadni és fizetőssé tenni
– mondja a jogász.
Ehhez képest másodlagosnak tűnhet, hogy
diszkriminatív is a rendelet,
mert a sürgősségi ellátás nem területi alapú szolgáltatás, így aki bármely okból a lakóhelyétől távol tartózkodik, például nyaral, az nem megy haza azonnali segítséget kérni – mondja Kovácsy Zsombor. Külön probléma a külföldiekkel kapcsolatos, szintén jogtalanul megkülönböztető összegű kötelezettség, ha nincs figyelemmel arra, hogy
nem magyar állampolgárok esetében számos helyzet miatt eltérő törvényi előírások érvényesek
(például uniós állampolgár, nem uniós, de kétoldalú szerződésben álló országból érkezett).
Ugyancsak „necces”, hogy a rendelet értelmében „az ügyeleti ellátás indokoltságát a mindenkori ügyeletes orvos fogja megállapítani”. Ez olyan kötelezettséget és jogot ró a háziorvosra,
mintha hatósági doktor lenne.
„Nehéz dolog ez, na” – mondta a szakjogász, de azért szerinte lenne megoldás, amivel előbbre léphetnének. Szerinte ugyan a szociális segélyek vagy a táppénz rosszhiszemű igénybe vételéhez hasonlóan
ilyenkor is fel lehetne lépni,
ha megfogalmaznának valamilyen központi iránymutatást ehhez, de alapjában véve nem jogi kérdés ez (vajon érdemes-e pár ezer forintokért perelni).
Inkább az egészségnevelés körében lehetne jelentősen csökkenteni az indokolatlan ellátási kérések mennyiségét, vagy például azzal, hogy
az orvosok következetesen megtagadják a nyilvánvalóan nem sürgős esetekben a házhoz menetelt
– ad tippet Kovácsy. Szerinte egyébként a vizitdíj is hasznos volt a teljesen felesleges orvos-terheléssel szemben.
Az egyik orvosi Facebook-oldal (1001 orvos hálapénz nélkül) néhány bejegyzéséből is kiderül, hogy – hasonlóan más ügyeletek gyakorlatához – sok orvos mindenféle jogszabályi, központi instrukció nélkül is saját kezébe vette a probléma legalább részbeni megoldását.
„Kényelmi hívás – pl. fáj a torkom, vagy 160 a vérnyomásom, nem akarok a rendelőbe menni – nincs. Sem ingyen, sem pénzért…” – így az egyik hozzászólás az edelényi eset feletti vitában.
„26 évembe telt, de az utóbbi időben kizárólag sürgős esetben hívnak házhoz.
Pénzt én még betegtől nem kértem, nem is fogok, de ha kapok, és tudom, hogy nem a szájától vonja meg, elfogadom. Csak úgy, esetleg egy kis vérnyomásmérésre nem megyek ki, ezt ugyanis házaló orvoslásnak hívják, nem háziorvoslásnak… Egyébként tudok olyan kollegáról, akinek havi menetrendje van ilyen kijárogatásból, lelke rajta” – írja egy másik doktor.
Az edelényi ügy hátterében azonban talán nem csak az orvoshiány, a túlterheltség és az első ránézésre is kissé túlzóan magasra, 60-80 százalékra becsült indokolatlan orvos-hívás áll. A városban évek óta finanszírozási problémákkal küzd az ügyeleti ellátás, a vállalkozásban végzett szolgáltatásban a pénzügyi gondok miatt nemrégiben váltás is történt, derül ki a hvg.hu írásából.
Féligazságoktól terhes, ismételten grandiózus víziót vázolt fel Magyarországról Matolcsy György, amelynek megvalósulására vajmi kevés remény van – összegezhetők a szakértőktől összeszedett vélemények. Ismét nehéz volt megszólalókat találni.
A térség igazi sikertörténet, közte Magyarországé is, amely utóbbi 2010 óta már a 13. fordulatba vágott bele tavaly, a növekedésibe. Ezzel a világ nagy erőközpontjai közepén sikeres felzárkózást hajthat végre – mondta egyebek mellett Matolcsy György az idei közgazdász vándorgyűlésen csütörtökön.
Előadásában a BMW gyárépítési tervét szimbolikusnak nevezte. A középkorig visszanyúlva elemezte a térség sikeres fejlődését, amelyben a jövő egyenesen fényes.
„Voltunk már egyszer nagyon gazdagok. Leszünk még egyszer gazdagok, fejlettek. Életminőségben azonos vagy fejlettebb szinten leszünk, mint Közép-Európa fejlett országai vagy egyes nyugati országok”
– fejtegette a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Sokadszor jövendölte meg 2010 óta, hogy most már tényleg ráálltunk a felzárkózási pályára.
Mondandója végén aztán mégis felsorolt tíz olyan területet, amelyeken viszont
nagyon le vagyunk maradva:
a technológiai vívmányok meghonosítása, alkalmazása, gyors robotizáció, a lakosság képzési szintje, a felsőoktatásban végzettek alacsony száma, a top egyetemek száma, a rendkívül alacsony tőkeállomány, az alacsony termelékenység, az export alacsony hozzáadott értéke, a kevés vállalati sikertörténet, a versenyképesség egyes területein meglévő elmaradás.
Ezek éppen azok a területek, amelyeken
áll vagy bukik, hogy fejlődőképes-e egy ország.
Mint már korábban, ismét nehéz volt értékelő nyilatkozót találni Matolcsy nagy ívű, sokak szerint szinte látomásos előadásához. (Egyikük egyetemi tanár, korábban gazdasági vezetői posztok viselője azt közölte, idén volt annyi esze, hogy már el se ment a rendezvényre, Matolcsy mondandóját nem hallotta, de nem is érdekli.)
Csodás ábrákban most se volt hiány. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Karsai Gábor, a GKI gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese szerint négy alapprobléma van a magyar kormány gazdaságpolitikáját (a jegybanktörvény keretein jelentősen túlterjeszkedően) alapjaiban alakító közgazdász előadásával.
A kiindulási ponttal, a BMW feldicsérélésével, és mint a magyar siker szimbólumakénti beállításával az a probléma, hogy a gyár termelni csak évek múlva fog, a földterület megszerzése is csupán valamikor jövőre lesz – mondta a közgazdász.
Mindezen túl nem tudjuk (a kormány nem árulja el), hogy mekkora állami támogatást kap a bajor óriás. Az eddigi adatok és tendencia alapján legfeljebb sejthető, hogy 4-5 évig a magyar költségvetés fogja állni az összes alkalmazott bérét.
Ekkora támogatási igény (vagy inkább feltétel) pedig arra mutat, hogy a magyarországi
beruházási környezet, jogbiztonság és üzleti klíma megítélése igen csak gyenge
– mondta Karsai.
A felvázolt – most már mindjárt két – kínai selyemút kapcsán a GKI-vezető azt mondta, hogy Banglades éppen most került nehéz helyzetbe, mert – a magyar tervvel megegyezően – hitelből végezte el a hatalmas infrastruktúra-fejlesztést, és nem képes törleszteni. A térség nagyszerűségének pedig pont ellenpéldája az összeomló Törökország. A V4-ek nagyszerű egysége pedig legfeljebb a menekültproblémában mondható igaznak – mondta Karsai Gábor.
A kutató legtöbb fenntartása a magyar gazdaság fenntartható növekedésével van. Mindenekelőtt a térségben éppenséggel a magyar adatok a leggyengébbek, nyolc év alatt a visegrádiak megduplázták a bruttó hazai terméket (GDP), mi csak 50 százalékkal növeltük, tehát az
eddigi magyar növekedést is erősen túlzó „kirobbanónak” nevezni,
ráadásul nálunk már elkezdődött a teljesítmény növekményének lassulása – sorolta Karsai Gábor.
Már idén is csak minimális adósságcsökkentésre lesz képes Karsai szerint a magyar gazdaság, amelyet nagyban befolyásol, hogy egyre jelentősebb összeggel kénytelen megelőlegezni az uniós támogatásokat, mert alig érkezik pénz Brüsszelből.
Épp ma érkezett a Pénzügyminisztérium beszámolója arról, hogy az államháztartás központi alrendszere az első nyolc hónapban 1646,2 milliárd forint hiánnyal zárt, ezzel
az egész évre tervezett hiánycél 120,9 százaléka teljesült.
Augusztus végéig az uniós kiadások elérték az 1388,5 milliárd forintot, ezzel szemben csak 183 milliárd bevételt tudtak elszámolni Brüsszellel. Júliusban még 1491 milliárd forint deficit volt, az éves előirányzat 109,6 százaléka, az uniós kiadások 1309,4 milliárd forintra rúgtak, az uniós bevételek összege 162 milliárd forintot tett ki.
Nem csupán romlik a külső konjunktúra, ami önmagában is lassító hatással lesz a magyar gazdaságra, az előbbi számok is azt mutatják, hogy a növekedés rendkívül nagy mértékben az uniós összegekhez van kötve (jelenleg a hiányt gyarapítva lehet fenntartani a 4 százalék körüli tempót). Már Varga Mihály pénzügyminiszter is arról beszél, hogy a potenciális gazdasági növekedés 2,5-3 százalék (holott a hivatalos álláspont még négy évig 4 százalékot jövendöl). És ez is erősen eltúlzott az elemzők többsége szerint – kommentálta a számokat Karsai Gábor.
A kormány komolyan számol a lakosság fogyasztásának növekedést felhajtó hatásával. A GKI vezérigazgató-helyettese szerint ezt eddig a minimálbérek erőteljes emelkedése húzta, jövőre ez is fékeződni fog.
Mint írtuk, a közgazdász szakma nem szívesen bocsátkozik véleményalakításba Matolcsy szövegeiről. Nem ért egyet ezzel a felfogással Felcsuti Péter, az ismert egykori bankvezető. Szerinte
Matolcsy pozíciója miatt se negligálható a véleménye,
az pedig – bizonyos keretek közt – nem olyan végzetes, ha valakinek nagy ívű víziói vannak az egész világról, bár Matolcsy talán kissé szerénytelen ezek felvázolásakor – foglalható össze Felcsuti álláspontja.
Szerinte az igazi probléma az, hogy az MNB-elnök előadása (a csodálatos jövő és ezek feltételei, a hiányosságok megszüntetése) logikailag még meg is állja a helyét. A tartalommal van baj: azzal, hogyan tudna ez megvalósulni.
Azt ugyanis szemmel láthatóan
felismerték, mindenekelőtt a jegybankban, hogy nagy baj van
a magyar gazdasággal, sőt a tágabban vett társadalmi elemekkel, erről tanúskodik a Matolcsy vezette MNB-ben készült 180 pontos javaslatcsomag – mondta Felcsuti. Már ezt egyébként akként elemezték legtöbben, hogy az az eddig követett társadalompolitika csődjének beismerése.
Azt nem látni, hogyan válnának valóra az ebben foglaltak, mert ezt
magának a Fidesz-rezsimnek működési módja nem teszi lehetővé
– fogalmaz az exbankár. Nyolc év alatt mélyen beégtek a magyar társadalomba-gazdaságba azok a viselkedési-működési módok, amelyek az egyre erősödő centralizációban, a közigazgatás legyalulásában, a pártkatonák mindent elárasztó tömegében, az oktatás és egészségügy lezüllesztésében, a tőkehelyzet leépülésében, a jogbiztonság megszűnésében satöbbi öltenek testet – sorolta Felcsuti Péter.
Hiába látják tehát a fordulat szükségességét, ennek elvégzésére maga a rendszerük alkalmatlan – fogalmazott.
Aki eddig nem ismerte volna, de szeretne behatóbban megismerkedni Matolcsy György elmúlt nyolc évének látomásaival, az ide kattintva megteheti ezt.
Az elmúlt hetekben megállt a forint nyári lázas vitustánca, de arra jelenleg semmi esély, hogy az árfolyam visszatérjen a tavaszi 310 körüli szintre. Meg kell barátkozni a 330 körüli euróval.
A közgazdászi zsargon mögé bújtatva szokás arról (is) beszélni, mi és miért történik a gazdaságban. Ettől aztán „Átlag Józsi” nem lesz okosabb, pedig gyakran teszi fel a kérdést, hogy akkor most mire számítson kevéske forintjának értékével. E sorok írásakor éppen 328 körül jár fel-alá, ami azért nincs messze a július eleji történelmi csúcstól, a 330-at is meghaladó indextől, de a változás hevessége alábbhagyott (szerdán 329 is volt az árfolyam).
Az elmúlt három hónap mozgását mutatja a teletrader.com ábrája.
Forrás: teletrader.com
Így tett a pénzügyminiszter is, amikor július vége felé azt nyilatkozta a Világgazdaságnak, hogy „azzal is tisztában kell lenni, hogy az a nyugodt időszak, amely 305–315 forint között tartotta a forint árfolyamát, véget ért: kamatemelési ciklust kezdett a Fed, az EKB visszavonja a mennyiségi lazítás elemeit – árfolyamszempontból érzékenyebb időszak következik, amikor a körülményekre válaszolva a forint is új egyensúlyi szintet keres”.
Varga Mihály tolvajnyelvi szavai – különösen az
„új egyensúlyi szintet keres”
kifejezést – lefordítva azt jelentik, hogy a kormány nem hogy belenyugodott a korábbinál sokkal kevesebbet érő forintba, hanem inkább kívánatosnak is tartja. Ami érthető, hiszen a jól láthatóan lassuló növekedési ütem közepette az eddiginél is fontosabb az export legalább szinten tartása, ami olcsóbb forinttal egyértelműen könnyebb.
Valóban, éppen egy éve volt 305 a forint, január első napjaiban 308, a kormány erre az évre 311-es átlaggal számolt. Ahogyan mi is írtunk erről, Varga is arról értekezett, hogy az árfolyam-gyengülés nagyjából nulla egyenlegű a költségvetésre nézve, mert a kiadási és bevételi oldalon a változások semlegesítik egymást. Sőt, például az árak jól látható – és sok ember számára a statisztikai átlagnál magasabb – emelkedése rengeteg többletbevételt eredményez, például adókban.
Az elmúlt néhány hónapban tapasztalt, egy-egy időszakban igen heves árfolyamgyengülés egyik oka kétség kívül az volt, hogy az úgynevezett feltörekvő piacú országok egy polcon vannak a nemzetközi megítélésben.
Ha az egyikben eltüsszentik magukat, a többiben is elkapják a náthát
Dél-Afrikától Dél-Amerikán át Oroszországig. Mostanság pedig bőven van ok szipogásra: a lényegében széthullott Venezuela, a nyáron megroppanni látszó Törökország, a most ismét csődközelbe jutott Argentína mind ezen országcsoport kollektív nehézségeit szaporítja.
A mi nyári nehézségünk „saját jogú” másik oka az volt, hogy a nemzetközi pénzpiac (az eurót figyelmen kívül hagyva) a szinte példátlanul alacsony 0,9 százalékos hazai alapkamatot kevesellte. Attól tartottak, hogy az másutt, elsősorban az Egyesült Államokban elkezdődött kamatemelések elszivárogtatják a befektetői pénzt tőlünk, és elkezdték a pénz kivonását. A jelenlegi nyugalom egyik oka az, hogy a Magyar Nemzeti Bank „egyéb intézkedésekkel” rásegített arra, hogy emelkedjenek az állampapír-hozamok – anélkül, hogy hozzányúlt volna az alapkamathoz. Bár voltak, akik arra számítottak, hogy elkerülhetetlen lesz az emelés, különösen az MNB bénázásait és a kialakult hitelességi válságot látva.
Nem lévén jós, senki se tudja megmondani, meddig tart ez az állapot. Ha nem gyülemlik fel apróbb okokból egy kupacnyira való, vagy nem történik valami előre nem sejthető kellemetlenség, akkor
még jó ideig ezt a 330 körüli eurószintet láthatjuk.
Jelenleg ugyanis ez az a bizonyos „új egyensúlyi szint”, ami bizonyos lélektani védőkorlátot is von a forint köré.
Az amerikai cseppfolyós gázért lobbizik az új budapesti nagykövet, helyeselve az orosz gázfüggés csökkentését. Ez az arány ugyan magas, de területileg jóval szétterítettebb, mint régebben volt. A közvetlen vásárlást akár le is lehetne állítani, csak értelme nincsen.
Az Egyesült Államok új budapesti nagykövete egy hét eleji rendezvényen „szörnyűnek” nevezte, ha egy ország energiaszükségletének 80 százalékát egyetlen másik állam fedezi. Ez rossz helyzet – mondta David B. Cornstein, hozzátéve: úgy tudja, a magyar kormányzatban is így látják. Dolgoznak azon, hogy
negyven százalékot az Egyesült Államok szállítson
– közölte.
Magyarország washingtoni nagykövete pedig arról beszélt, hogy egy éve a legfontosabb céljául azt tűzte ki a kormány, hogy az amerikai LNG (cseppfolyósított földgáz) elérje Magyarországot. Ebben az ügyben több előrelépés is történt, és remélhetőleg
meg lehet szabadulni az orosz dominanciától a gázpiacon,
ami fantasztikus lenne – mondta Szabó László.
A magyarországi energiafogyasztás jelentős része, nagyjából egyharmada földgáz, ugyanennyi pedig olaj – derül ki például a British Petrol legfrissebb jelentéséből is. Ráadásul mindkét hordozó hazai felhasználása növekedett is 2016-hoz képest; az olaj 34 százalékos részaránya nem változott a teljes fogyasztáson belül, mert az összmennyiség Európában egyedülálló mértékben, 5,8 százalékkal emelkedett egy év alatt.
Az import csökkentése úgy általában is már hosszú ideje téma, januárban az akkori kancelláriaminiszter, Lázár János egy Kormányinfón egyenesen Magyarország tíz éven belüli energiaimport-függetlenné válásáról beszélt. A cél eléréséhez a kormány támogatja a napelemfarmok létesítését. A telepeknek 0,5 megawatt energiát kell termelniük az 1,2 hektárt nem meghaladó méretű földterületeken. Lázár János úgy számolt, háromezer ilyen kisebb termelőlétesítmény épülhet.
Ha másért nem, a paksi bővítés miatt eleve
illuzórikus a megszabadulás a teljes importtól.
Ha sikerülne az amerikai eredetű cseppfolyós gázt becsatornázni Európába és eljuttatni Magyarországra, azzal is megmaradna az import, csak a mainál is diverzifikáltabb lenne a forrás.
Jelenleg a teljes energia fogyasztásnak körülbelül felét behozatalból fedezi az ország: az Európai Bizottság legújabb jelentésében foglaltak szerint 53 százalékát. A KSH adatsora egyébként azt is megmutatja, hogy az energiamérlegen belül a termelés kis ingadozással nagyjából változatlan, a behozatal jelentősebben növekedett (igen látványosan tavaly), közben azonban a kivitel is megugrott.
A fosszilis energia terén valóban nyomasztó az orosz függőség. A földgáz importja – igen jelentős csökkenéssel 70 százalék, az olajé 91;
a gázellátás 95 százaléka, az olajénak 81 százaléka orosz eredetű.
(A gáz esetében a fogyasztás nagy mértékű, 2008-hoz képest nagyjából 40 százalékos esése áll a háttérben.)
Régen azonban szinte egyetlen irányból, Ukrajnán át érkezett az orosz olaj-gáz-import. Az utóbbi években azonban jelentős importkapacitás épült ki Ausztria felől is, és három éve megépült az új összeköttetés Szlovákiával is, további nyugat-európai kapcsolatot téve lehetővé, bár ennek a csőnek a kihasználtsága elhanyagolható. Az Európai Bizottság jelentése szerint ennek oka az, hogy
az orosz behozatal olcsóbb lett,
és hiányzik további észak-déli infrastruktúra, például ugyancsak LNG-é Lengyelország irányából. Lengyelországba már egy éve megérkezett az első amerikai LNG-szállítmány a Balti-tenger felől, a lengyel–német határnál lévő terminálba, sőt katari gázt már 2011-ben fogadott. Litvániában pedig négy éve egy hajó belsejébe építettek cseppfolyós halmazállapotból légnemű gázt készítő üzemet.
Új kereskedelmi út lehet a talán 2020-ban elkészülő összeköttetés a szlovéniai rendszerekkel, amely az Észak-Adriától tenné lehetővé az LNG-hez való hozzáférést. Ugyancsak alternatív forrássá válhatna a jelenleg csak odafelé haladó gázt szállító kapacitás (Szerbia, Románia és Horvátország számára), ha megoldanák a visszirányú gázáramlást. Az EB mindkét fejlesztést támogatja.
Mindeközben Oroszország is növelni akarja a közvetlen nyugat-európai exportot, az Északi Áramlat 2 újabb nagy mennyiséget lenne képes Németország felé eljuttatni. Látható tehát, hogy ugyan elsöprő az orosz gáz részesedése a magyar energiafelhasználáson belül, de területileg ma már sokkal szétterítettebb a korábbinál: jelenleg is hozzáférnénk szükség esetén a nyugati – szintén nagy részében orosz eredetű – gázhoz.
Akkora a változás jó tíz év alatt, hogy a több forrás miatt
akár le is válhatnánk a közvetlen orosz vásárlástól,
csak minek: az oroszok jó partnerek, ők látják el Európa gázfogyasztásának 30 százalékát – mondta Holoda Attila energetikai szakértő.
Tehát az amerikai nagykövet szavai tényszerűen ugyan igazak, (lehetséges) következményeiben azonban némileg félre vezetők.
(Egyébként hasonló, de még jobb a helyzet a villamosenergiával, amiben kimagaslóan nagy, 58 százalékos a nemzetközi összekötöttség.)
Vagyis Cornstein szavait inkább akként lehet értelmezni, hogy az új nagykövet az eddiginél is erőteljesebb
amerikai szándékot képviseli a gáz európai megjelenése mellett.
A hozzánk legközelebbi LNG-kapcsolat kivitelezésének gyorsítását a horvát kormány májusban határozta el annak érdekében, hogy Krk-szigeten 2020-ra valóban megépülhessen a terminál. (Nálunk tervben van egy Csepel-szigeti Mahart-terminál építése is ugyanabból az uniós alapból, amely a Krk-szigeti beruházást is támogatja anyagilag. Ez azonban a hajók és teherautók számára fogja lehetővé tenni a tankolást, tehát eredendően környezetvédelmi beruházás annak érdekében, hogy a szállításban elkezdhessenek áttérni a gázmeghajtású járművekre.)
A horvát terv azonban erősen bukdácsol,
mert eddig – több körben is – sikertelen volt a kapacitások előzetes értékesítése, amely feltétele a hatalmas, az eredeti tervek szerint 630 millió euró értékű beruházás megvalósításának.
Mindenesetre a horvát LNG-terv az amerikai (energia)politikában fontos szerepet kap, együtt azzal, hogy Washingtonban élesen ellenzik az Északi Áramlat 2-t (és a Török Áramlat tervét is), ahogyan az pár hónapja az amerikai uniós képviseleten Brüsszelben elhangzott.
Az európai piacot azonban nem az amerikai LNG fogja megmozgatni Holoda Attila szerint. Nekik a távol-keleti piac fontosabbnak és könnyebben megközelíthetőnek látszik. Ellenben egyre-másra lépnek be szállítóként országok: Katar, Angola, Nigéria, Ausztrália. A jelenlegi módon kitermelhető orosz gáz pedig árban a legjobb, a kontinentális piac másik 30 százalékát ellátó Norvégok mellett a cseppfolyós gáz a harmadik harmadban kaphat szerepet a szakértő szerint. Ez a forrás elsősorban a diverzifikálás miatt olyan fontos Magyarországnak is.
Fél év alatt összesen nem fogtak el annyi embert a határon, amennyi egy hónapban kellene a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzethez”, mégis meghosszabbították a rendeletet. Március óta 196 embert kaptak el a határon, kéne találni még háromszázat.
Szeptember 6-tól jövő március 7-éig meghosszabbította a kormány a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet. A rendelet a márciusi ugyanilyen tartalmú döntést váltja fel.
A kormányzati közlemény szerint ezzel garantálható, hogy továbbra is a lehető leghatékonyabban tudjunk fellépni az illegális bevándorlással szemben az országhatár mentén és az ország területén is. A határvédelemre szükség van, az illegális határátlépési kísérletek folyamatosak.
A rendőrség az ország területén is rendszeresen azonosít illegális migránsokat, és a magyar határvédelem hiányában Magyarországra ismét a 2015-ös tömeges bevándorláshoz hasonló nyomás helyezkedne (sic!) – olvasható a kommünikében.
Az éppen három éve a parlament által elfogadott úgynevezett salátatörvény meghatározza, mik a feltételei a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet elrendelésének. Akkor, ha a Magyarországra érkező elismerést kérők száma egy hónap átlagában
a napi ötszáz főt, két egymást követő hét átlagában a napi hétszázötven főt vagy egy hét átlagában a napi nyolcszáz főt meghaladja.
A tranzitzónában tartózkodók számának pedig egy hónap átlagában a napi ezer főt, két egymást követő hét átlagában a napi ezerötszáz főt vagy egy hét átlagában a napi ezerhatszáz főt kellene meghaladnia ahhoz, hogy jogszerűen válsághelyzet lehetne az országban.
Ezzel szemben a számok a következők. A határon elfogottak a rendőrségi kimutatás alapján a jelenlegi „válságidőszakban”: augusztusban 13, júliusban és júniusban 18-18, májusban 77, áprilisban 65, márciusban 5 ember. Összesen 196 ember.
A „legforgalmasabb” hónap megoszlását mutatja az alábbi grafikon.
Forrás: police.hu
A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal legfrissebb elérhető statisztikája pedig azt szemlélteti, hogy januártól áprilisig tartó négy hónapban mennyi menedékkérő érkezett az országba.
Forrás: BMBAH
Az idézett törvény azt is tartalmazza, hogy a fenti számokon túlmenően „bármely olyan migrációs helyzettel összefüggő körülmény alakul ki, amely valamely település közbiztonságát, közrendjét vagy a közegészségügyet közvetlenül veszélyezteti”. Ilyenre kétség kívül akadt példa, mondjuk Őcsényben tavaly ősszel, amikor megtámadták a jogszerű menedékesek tervezett pihenésére vállalkozó panziós autóját (és amit nagyon megdicsért Orbán Viktor), vagy amikor márciusban rendőrt hívtak a fodrásztól az eső miatt fejkendővel kilépő tősgyökeres magyar hölgyre, meg ugyancsak e viselet miatt inzultálták egy filmforgatás egyiptomi szereplőit májusban.
Bár hivatalosan a banki betétekből akar elcsábítani pénzt a államadósság-kezelő, a gyanú az, hogy a szinte befagyott uniós kifizetések miatt van szükség az önkormányzatoknál lévő szabad összegekre. Az új papír elvileg mintegy ezermilliárdot mozgathat meg.
Vadonatúj „terméket” dob piacra szeptemberben az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK). Szeptemberben hároméves államkötvényt kínál a helyhatóságoknak, kedvező, 1,25 százalékos éves kamatra. Közleményéből kiderül, az önkormányzatok a kötvényt a futamidő alatt is értékesíthetik a Magyar Államkincstárnak mint forgalmazónak.
Az új kötvénnyel az önkormányzatok vonzó és biztonságos befektetési lehetőséghez jutnak az ígéret szerint. Az államadósság költségét pedig csökkenti, hogy a kötvénynek a hasonló 3 éves futamidejű nagybani államkötvény hozamánál alacsonyabb lesz a kamata – olvasható a kommünikében.
A Független Hírügynökségnek Barcza György ÁKK-vezérigazgató elmondta, hogy
az önkormányzatoknál mintegy ezermilliárd forint leköthető pénz van,
erre adnak ajánlatot. Az állam számára annyiban kedvező ez a pénzforrás, hogy jelenleg 1,63 százalék a 3 éves államkötvények hozama, az 1,25 százalékkal tehát spórol a költségvetés.
Az új kötvény hátterében áll az, hogy tavaly megszűnt az önkormányzatoknak az a lehetőségük, hogy lakossági kötvényt jegyezzenek (sok intézményi befektető élt ezzel a trükk-kel, komoly hozamfelárat besöpörve ezzel, amíg aztán bezárták ezt a kiskaput).
Az önkormányzatok ne máshová fektessék pénzüket, például a bankok jellemzően néhány tizedszázalékot fialó (tehát az inflációt is beszámítva vastagon reálveszteséget eredményező) betéteiben tartsák – derült ki Barcza szavaiból.
Minden negatív él nélkül tehát a bankokkal szemben beszáll a pénzért zajló versenybe az ÁKK – mondta az állami cég vezetője. Sajátos szempontot villantott fel azzal, hogy szerinte a bankok is örülnek ennek, mert jelenleg az MNB-nél egyenesen negatív kamatra helyezhetik el nem hitelezésre fordított szabad pénzállományukat, vagyis veszteségüket csökkentik, ha az önkormányzatok máshová viszik a pénzt.
Felvetődik azonban a kérdés, hogy nem áll-e összefüggésben ez az új lehetőség azzal, hogy a költségvetés immár tetemes, 1400 milliárdhoz közelítő összegben
kénytelen megelőlegezni az olyan uniós pályázatok kifizetéseit,
amelyeket pozitívan bíráltak el, de Brüsszelből nem utalják a pénzt.
A pénzügyminisztérium legutóbbi jelentése szerint az államháztartás központi alrendszere július végéig 1491 milliárd forint deficittel zárt. Ez az éves előirányzat 109,6 százaléka. Az ábra azt szemlélteti, hogy évek óta nem volt ennyire magas a félévi deficit a bruttó hazai termékre (GDP) vetítve.
Forrás: kormany.hu
Míg idén január-júliusban az uniós kiadások (1309,4 milliárd forint) több, mint 20 százalékkal teljesültek magasabb összegben, mint a tavalyi év azonos időszakában, addig az uniós bevételek összege csupán mintegy 162 milliárd forintot tett ki – tudatta a PM.
Ez az alig 162 milliárdos kifizetési összeg hónapok óta olvasható a havi jelentésekben, vagyis
az EU – nyilván nem függetlenül a rengeteg szabálytalanság gyanúja miatt – nem utalja a támogatásokat.
Ennek veszélyére egyébként a minap készült féléves jelentésében az Állami Számvevőszék is felhívja a figyelmet.
Barcza György elhárította az erre vonatkozó kérdés érdemleges megválaszolását azzal, hogy az uniós támogatások nem az ÁKK feladatkörébe tartoznak. Mint mondta, éves finanszírozási tervük alapján dobják piacra a kötvényeket. Nos, a tavaly decemberben elfogadott 2018-as tervben nem található meg az az új önkormányzati állampapír.
Olvasható viszont az, hogy az államháztartás központi alrendszerének úgynevezett pénzforgalmi hiánya 1361 milliárd forint lesz idén. (Ez azt jelenti, hogy január 1. és december 31. között ennyit terveztek negatív egyenlegként a költségvetésben. A végleges és tényleges hiányt az ún. eredményszemléletű deficit fejezi ki, amely a később az erre az időszakra esedékes kiadásokkal és bevételekkel módosítja az előbbi számot.)
Az ezzel megegyező összegű nettó finanszírozási igényt „módosíthatja az egyéb finanszírozási tételek között az európai uniós transzferek egyenlege, illetve egyéb tételek”. A 2018 évi finanszírozási terv során ezen tételekkel mint likviditást befolyásoló összegekkel számol az ÁKK.
Az is kiderül a dokumentumból, hogy a tervezett 2400 milliárdos államkötvény-értékesítésen belül 650 milliárd volt a 3 éves futamidejűek állománya az év elején.
Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese a Független Hírügynökségnek azt mondta: valószínű, hogy az elszaladt uniós kifizetések miatt van szükség az államkötvény kibocsátására.
Lehetséges, hogy az oktatásért felelős tárcán belül rájöttek, tényleg nagy a baj a közoktatásban, kiszivárgott hírek szerint megpróbálják visszaszorítani a Parragh-féle szakképzést. Az érdekeltek által bírált tankönyvek színvonalát magánkiadványok megvásárlásával szeretnék emelni. A NAT közzététele mindenesetre máris csúszik.
Persze mindent kétséggel kell kezelni, de elképzelhető, hogy valami változás észlelhető a közoktatásban. Arról hallani meg nem erősített híreket, hogy jelentősen csökkentenék a tananyagot, a lexikális anyagok arányát, és a tanításban a pedagógusok szabad döntési jogát a jelenlegi 10-ről 30 százalékra növelnék (vissza).
Ez szöges ellentétben lenne a 2010 utáni kurzussal – mondta a Független Hírügynökségnek a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke. Szűcs Tamás arról számolt be, hogy az eddigi hivatalos találkozókból azt a következtetést vonták le, hogy
a kormányban is felismerték: nem biorobotokat kell képezni
a gazdaság számára. Ennek jegyében esetleg hozzányúlnának a szakgimnáziumi oktatáshoz, az első két év tananyaga összeérne a „rendes” gimnáziumokéval, a szakismeretek tehát ezután kerülnének terítékre.
Ez a Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke által favorizált képzés visszaszorításával járna; ennek keretében mára lényegében kicsontozták a közismereti tárgyakat a tantervből, minden esélyt elvéve a felsőoktatási továbbtanulás elől. Ezt a rendszert a diákok is elutasítják.
Az új Nemzeti Alaptantervből fog kiderülni, így lesz-e, a belső küzdelmekre utalhat mindenesetre, hogy az augusztus elején (amikor a tervezetet átvették a munkabizottságtól) még az erre a hónapra ígért közzététel (társadalmi vita) kezdetét egy hete bizonytalan időpontú őszre tolták ki az EMMI-ben – derült ki a múlt heti szakmai tanévnyitó konferencián.
A tananyag-csökkentés és a tanári oktatói szabadság visszabővítése a 2010 előtti időszakéra a minimális feltétele annak, hogy
tartalmában is új, korszerűbb módszerrel oktathassák a gyerekeket
– mondta Szűcs Tamás.
Arról azonban teljes a hallgatás, hogy a 2019-es tanévtől kezdődően már csak kétféle tankönyv lenne: egy állami és egy egyházi, keresztény szemléletű, ezekből lehetne „válogatni” – ahogyan nemrégiben megírta a Népszava. Az akkori információt erősíti azonban, hogy a NAT-ot állítólag nem egy lépésben vezetnék be, új tankönyveket először csak az első öt általános iskolai évfolyamok kapnának. Az ötödikes tananyagot ugyanakkor rögtön digitalizálnák, és minden gyerek tabletet kapna ehhez – legalábbis így értesült a PDSZ elnöke. (Az ördög persze a részletekben rejlik, ingyenes mobilinternet nélkül a gyerekek többsége vajmi keveset kezdhet a tablettel.)
Jelenleg azonban a mostani, zömében a sokat bírált állami tankönyveket szállítják ki az iskolákhoz: 12,5 milliót, amelyben 8,5 millió új, az állam által kifejlesztett, míg 4 millió a különböző cégektől beszerzett tankönyv.
Az idei – legalábbis a jelenlegi állapot szerint – az utolsó tanév, amikor még van lehetőség magánkiadók tankönyveit rendelni – azokat, amelyek rajta vannak az engedélyesek listáján. Felmérések szerint a szülők és a tanárok is ezeket tartják sokkal jobb minőségűnek. A kizárólag állami kiadású könyvek létét a szülők elsöprő többsége (84 százaléka) az államiak silány minősége miatt elutasítja, gyerekére nézve hátrányosnak tartja – derül ki a Szülői Hang Közösség felméréséből.
Az Orbán-kormány nem szereti beismerni, ha tévedett, a jelek szerint a tapintható ellenérzés élét úgy próbálják elvenni, hogy – amint azt Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár bejelentette az említett konferencián –
az állam megvásárolná a korábbi népszerű magánkiadói tankönyvek jogdíjait.
A szülők válaszaiból az is kiderül, hogy a tartalmi kifogások mellett komoly bajok vannak a tankönyvek „ingyenességével” is. Amellett – amit sokan elmondtak már, legutóbb az ATV-ben -, hogy igazságtalan a jómódú szülőket is mentesíteni a tankönyv megvétele alól, ezt a pénzt inkább a nehéz sorsú családok gyerekeinek iskolai segítésére kéne fordítani.
Jelenleg a 3-9. osztályok tanulói úgy jutnak hozzá az ingyenes tankönyvhöz, hogy azt az év végén vissza kell adni az iskolának. A felmérésben a szülők elmondták, hogy ez gyakorlati nehézségeket okoz, mert a tananyag gyakran „visszaküldi” a gyereket az előző évben olvasottak felidézéséhez, ami a leadott kölcsönkönyv híján képtelenség.
Ennél súlyosabb baj, hogy a kölcsönkönyvekbe – értelemszerűen – nem szabad beleírni, szöveget kiemelni, aláhúzni, saját kiegészítést (például az órán hallottakat) tenni, és általában is újszerű állapotban kell megtartani azt. Ez különösen kisdiákkal szemben életszerűtlen követelmény, ráadásul nehezíti az anyag közvetlen feldolgozását, folyamatos jegyzetelésre kényszeríti a gyerekeket, ami el is vonja a figyelem egy részét.
Ennek következménye azonban az, hogy a szülők jelentős része kénytelen az év végén megvásárolni (vagy az iskolának kifizetni) az „ingyen” tankönyvet. Egyes iskolák nagyvonalúságán (esetenként anyagi lehetőségén) múlik, hogy „csak” 65 százalékuk kényszerül erre.
Forrás: Szülői Hang
Átlagosan 10 százalékuk ezt úgy oldja meg, hogy inkább megveszi a könyvet, de a gimnáziumokban ez az arány majdnem 20 százalék, és a nagyvárosokban is meghaladja ezt a hányadot. Vagyis ismét a „jobban eleresztett” családok gyerekei járnak jól, nem csak a stressz alól mentesülnek, hanem könnyebben tanulhatnak a megkötések nélkül.
Mindenesetre a szülők azt tapasztalták, hogy a kapott könyveknek 60 százaléka eleve használt volt, s ezeken belül is csak 40 százalék jó állapotú, beleírás nélküli.
A visszaszolgáltatás miatti feszültségekre utal, hogy míg a nagyvárosokban 30 százaléknál kisebb arányban vizsgálja meg az iskola, milyen állapotban kapta meg a könyvet, a községekben ez 40 százalék.
Ezért aztán „helyiértéken” kezelendő Rétvári Bence EMMI-államtitkár képviselői kérdésre adott válaszának azon kitétele, amely szerint az állami kiadású tankönyvek 2013-hoz képest 40 százalékkal olcsóbbak lettek, és a közoktatásban részesülő gyerekek 85 százaléka, mintegy egymillióan ingyen kapják az eszközt. A KSH friss kimutatása szerint az előző tanévben átlagosan 7147 forintot kellett tankönyvekre költeni gyerekenként.
Összességében a szülők nagyjából héttizede szerint korlátozza gyereke tanulását a kölcsönrendszer.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
