Kezdőlap Szerzők Írta Bak Mihály

Bak Mihály

Bak Mihály
731 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Az MTA ellenáll a kormánynak

A Magyar Tudományos Akadémia nem akarja elengedni a kutatóintézeteket és többséget igényel irányító testületében. Az MTA elnöksége megerősítette: csak akkor pályáznak a kutatási támogatásokra, ha megkapják törvényes pénzüket.

A kutatóhálózat maradjon az akadémiánál – ez a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökségének legfontosabb döntése keddi ülésén.

Ezzel ellentmondanak annak a kormányzati szándéknak, amelyet Palkovics László innovációs és technológiai miniszter képvisel a köztestület jövőjéről, hogy az intézményhálózatot leválasztanák az MTA-ról. Ezen felül létrehozni terveznek egy olyan irányító testületet, amelyben fele-fele arányban lenne képviselve a kormány és az MTA. Az akadémia erről is másképpen gondolkodik, szerintük ugyanis jelentős többsége legyen a tudományos közösségnek.

Az elnökség megerősítette két hete hozott döntését, amelyben írásban kéri az ITM-nek a kutatóhálózat átalakításával kapcsolatos szempontjait. Azóta kiszivárgott értesülések láttak napvilágot arról, hogy az ITM

szétszedné a kutatóhálózatot,

ennek egy részét alapítványokba olvasztaná, másokat valószínűleg megszüntetnének vagy bevinnének olyan intézményekbe, amelyeket az elmúlt időben hoztak létre például a közszolgálati egyetemen vagy önállóan (Veritas, vagy Magyarságkutató  Intézet).

Az MTA elnöksége tárgyalási alapnak tekinti Palkovics munkaanyagát a kormány és az MTA megállapodására az akadémiai kutatóintézet-hálózat irányítási struktúrájának átalakítására vonatkozóan. Az MTA

írásban várja a minisztertől az MTA kutatóintézet-hálózat átalakítására vonatkozó álláspontjának kifejtését,

annak szakmai, jogi- és gazdasági indokolását.

Az elnökség hangsúlyozza tehát néhány szempont érvényesítését a kutatóintézet-hálózat tudományos függetlenségének és szakmai minőségének további biztosítása érdekében:

  • a kutatóintézet-hálózat az MTA égisze alatt marad,
  • a kutatóintézet-hálózatot irányító testület(ek)ben a tudományos közösség jelentős többséggel rendelkezik,
  • a szakmai minőség további biztosítása érdekében meghatározott időközönként történjen nemzetközi szakértők bevonásával végzett átvilágítás.

Az MTA azt is igényli, a Palkovics-féle munkaanyagban foglaltak szerint az MTA költségvetési fejezetben önálló jogi személyként jöjjön létre a kutatóhálózatot összefogó szervezet.

Az elnökség megerősítette legutóbbi ülésének döntéseit. Két hete arról hozott határozatot, hogy a a kutatóközpontok főigazgatói és az önálló jogállású intézetek igazgatói először az MTA elnökségéhez terjesszék fel az ITM által meghirdetett kutatási pályázatokra való jelentkezésüket.

Az MTA elnöke pedig csak akkor továbbíthatja ezeket a pályázatokat, ha Palkovicstól előzetesen írásbeli visszaigazolást kap arról, hogy a törvény szerinti 2019. évi központi költségvetési támogatást az intézetek megkapják.

Jelenleg az ITM

nem folyósítja az alapműködéshez szükséges pénzt se,

ez 20 milliárd forint. Ezekre az összegekre is pályázatokon kellene jelentkezniük az MTA intézeteinek, úgy, hogy a pályázati összegeket megnyitnák az egyetemi intézmények előtt is. Ezek azonban az alapfinanszírozást megkapják a kormánytól.

A kormány álláspontja (részleteiben nem kifejtve) az, hogy az MTA intézetei nem elég hatékonyak, túl sok az alapkutatás, kevés az alkalmazott kutatás, kevés a találmányokban kifejeződő eredmény.

A kutatók általánosnak tekinthető véleménye ezzel szemben az hogy alapvető szerkezeti problémák vannak a hazai k+f-ben. A cégek, elsősorban a kkv-k kutatási intenzitása nagyon alacsony. Ezért az MTA hálózatának szétcincálása semmit se segítene ezen, az MTA-tól egyébként se lehet elvárni a közvetlen gazdasági hatékonyságot.

 

Fél-Magyarország változatlanul Európa szegényháza

Az egy főre jutó GDP alapján London belvárosa az EU leggazdagabb régiója az átlag több, mint hatszorosával. A legszegényebbek között balkáni területek között négy magyar régió van, kevesebb, mint az átlag fele gazdasági teljesítménnyel.

Változatlanul óriásiak a különbségek elsősorban Európa nyugati és keleti fele között a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) eloszlásában – derül ki az Eurostat mai adatsorából. (A vásárlóerő-paritás megmutatja, hogy a például az árak eltérő voltát és az árfolyamok ingadozásának torzító hatását kiszűrve mekkora az életszínvonal egyes országokban.)

Az EU-ban a régiók közti gazdagság az átlagérték 31 és 626 százaléka között oszlik meg.

Utóbbi London belső részét jellemzi, a legszegényebb, 31 százalékkal, az észak-nyugat-bulgáriai régió.

A 281 területi egység között az átlagot jóval meghaladó (200-250 százalék) találunk olyanokat, mint például a kicsi Luxemburg, Írország északi része, Hamburg. Az EU központja, Brüsszel már a kétszeres szorzó alatt van. Térségünkben kiemelkedik Prága 187 százalékkal, és Pozsony 179-cel. Varsó már éppen csak befér az első húszba 152 százalékkal. Több keleti régió, illetve főváros alkotta régió nincs is az élbolyban.

Európa szegényházait 15 régió alkotja:

bolgárok, görögök és románok, és érdekes módon egy francia is. És sajnos – változatlanul – négy magyar: Észak-Alföld (43 százalék), Dél-Dunántúl (45), Észak-Magyarország (46), Dél-Alföld (48).

Magyarországon belül hagyományosan Budapest emelkedik ki, így van ez a 2017-es adatok alapján is. A 139 százalék azonban – mint láthatjuk – óriási elmaradásban van a V4-ek többi három tagjáétól. Ugyanakkor a különbségek még ezen a földrajzi területen is döbbenetesek: Közép-Magyarország már csak 104 százalék, az ebben fekvő Pest megye pedig 53 (!) százalék. A Középső országrész után soron következő régió, Nyugat-Dunántúl is mindössze 72 százalékot ért el az uniós átlaghoz viszonyítva.

Magyarország összesített értéke 68 százalék, 20 300 euró a 30 ezres EU-átlaghoz képest.

Miközben az EU népességének háromnegyede olyan régiókban él, ahol az egy főre jutó regionális GDP az EU átlagának 75 százalékánál több.

Orbán saját magával vitázott és megállapodott az amerikaiakkal

Hosszú izmozás után olyan védelmi egyezményt köt a kormány az amerikaival, amely főbb pontjaiban pontosan ugyanaz, mint ami Orbán első kormányzása idején hatályban volt. Cserébe „vörös farokként” megkapta a magyar szuverenitás sűrű elismerését.

Ha az lesz a végleges szövege a kétoldalú magyar amerikai védelmi együttműködési megállapodásnak (angol betűszóval DCA), amit a direkt36 ismertetett, akkor a hosszú időn át tartó – és a legmagasabb diplomáciai kapcsolatokban súlyos feszültséget okozó – kötélhúzás után „sikerült” elérnie a magyar kormánynak azt, amit az 1995 óta hatályban volt szabályok eddig is tartalmaztak.

A kétoldalú kapcsolatot megterhelő magyar izmozás középpontjában az állott, hogy a kormány (Orbán Viktor) a magyar szuverenitás csorbulása miatt nem akart beleegyezni abba, hogy:

  • amerikai katonák szabadon mozogjanak az országon belül és léphessék át a határt alkalmankénti parlamenti jóváhagyás nélkül, és
  • a nemzetközi kötelezettség keretében itt lévő katonák felett ne a magyar állam gyakorolja a büntetőjogi hatáskört.

A vita középpontjában az az amerikai vád áll(t), hogy Magyarország lényegében az orosz külpolitikát szolgálja ki, amelytől elállást várnak. Orbán a Figyelő című kormánypárti hetilapban egy hónapja azt mondta, hogy ő is fontosnak tartja a NATO-t,  de nem gondolja, hogy Magyarország katonai biztonságát a NATO-ra lehetne alapozni. És hogy Európa biztonságát az Egyesült Államok nélkül is biztosítani kell Oroszország ellen egy közös hadsereggel. Vagyis a miniszterelnök itt már egy „pávatánc-lépést” tett a kiegyensúlyozás érdekében, de a bizalmatlanság ettől még fennmaradt vele szemben.

A portál által ismertetett egyezmény-tervezet értelmében mindkét ponton visszavonulót fújtak Orbánék. Az eddig információ alapján Mike Pompeo külügyminiszter nemrégibeni budapesti látogatásán állapodtak meg erről.

A magyar retirálásért cserében a magyar kormány „kicsikarta” azt, hogy a megállapodás szövegébe több helyen bekerült a magyar szuverenitás fontossága. A DCA tervezetében tehát a direkt36-nak nyilatkozó több magyar kormányzati forrás szerint

a legnagyobb engedmény, hogy bevezető részébe belefoglalták a magyar szuverenitást

és az alkotmány tiszteletét („az USA fegyveres erői Magyarország jóváhagyásával, Magyarország Alaptörvényének és más magyar jogszabályok maradéktalan tiszteletben tartásával tartózkodnak Magyarország területén”).

A délszláv háború idején a NATO és benne az Egyesült Államok részéről szükségessé vált közreműködés részeként létrejött egyezmény nyomán az IFOR/SFOR hadművelet keretében

Magyarország 1995-ben előzetes hozzájárulását adta ahhoz, hogy ezek a csapatok az ország területén átvonulhassanak, átmenetileg állomásozhassanak,

továbbá azt is, hogy ennek keretében repülőgépei az ország légterét és kijelölt repülőtereit igénybe vehessék. Ezt rögzítette a parlament akkori határozata.

A nehezen hozzáférhető adatok közül egy 1996 végi összesítés arról tanúskodik, hogy rengeteg emberről és haditechnikáról volt szó: 122 ezer ember, 4300 repülőgép, 22 ezer jármű, 450 vasúti szerelvény jött-ment az országban.

A kétoldalú vita másik eleme a büntető joghatóság mikéntje. Vagyis az, hogy

az itt lévő amerikai katonák törvénysértései ügyeiben nem a magyar hatóságok járnak el.

Ez a NATO úgynevezett SOFA-egyezményének részét képezi, amelynek keretében az USA minden részes állammal lényegét tekintve azonos tartalmú megállapodást köt 1951 óta.

Ennek megfelelően az 1995-ös, majd az 1997-es magyar törvény ugyanezt mondta ki. A portál szerint kiskaput építettek be a megállapodásba: különlegesen fontos esetekben a magyar hatóságok visszavonhatják a megállapodásnak ezt a részét.

Nos, a 22 évvel ezelőtti törvény szerint „a Magyar Köztársaság Kormánya mindazonáltal visszavonhatja a joghatóság gyakorlásáról való lemondását azokban a súlyos esetekben, amelyek különösen fontosak a magyar hatóságok számára”.

Ezeket az előírásokat

Orbán első kormánya 1998-2002 között vita nélkül hatályában hagyta,

és a délszláv békefenntartás keretében alkalmazta. Vagyis a saját maga által korábban elismert kötelezettségeket készül visszahozni most.

Apróság, de jelzésértékű az akkori amerikai misszió központja, Taszár azon időben volt jegyzőjének írása évekkel később arról, hogyan működött a szuverenitás.

„Ez volt az az idő, amikor minden problémát azonnal kellett megoldani, amikor az önkormányzat nem ért rá hatóságosdit játszani, amikor pár perc alatt egy kézzel rajzolt skicc alapján adtunk engedélyt az elkerülő út megépítésére.”

Ugyancsak a szuverenitás kérdését színesíti, hogy a mai kormánytól nem teljesen függetlennek látszó Polt Péter 1998-ban ombudsmanként egyáltalán nem kérdőjelezte meg a joghatósági lemondás alkotmányosságát. Mindössze egy inkább formális eljárási hiányosság miatt javasolt intézkedést az államnak egy magyar katonatiszt panaszának kivizsgálása után.

Forr az indulat (?) Orbánék körül

Szájkarate vagy ezúttal fordulat lesz, egyelőre nem tudjuk, mindenesetre nyilatkozatcunami lepte el Európát a Fidesszel szemben. S elsősorban a Néppárton belül. Kasszát csináltunk öt nap eseményeiből.

A hétfőn beizzított kormányzati Soros-Juncker-ellenes plakátkampány nem várt hevességű reakciókat váltott ki, s még meglepőbben elsősorban az Európai Néppárton (EPP) belül. A Fidesz védelmében egyetlen nyilatkozatra futotta komolyabb személytől, az is a jól ismert, meglehetősen opportunista vélemény Németországból.

Jelenleg nem dönthető el, hogy az emelkedő hőfokú kritika rövid időn belül eljut-e a szakításig, ahogyan azt egy magyar szakértő nyilatkozta nekünk.

  • A Fidesz távolodik az EPP-től, amely irányváltást vár – nyilatkozta szóvivője, aki az elnök, Joseph Daul és a frakcióvezető, Manfred Weber nevében nyilatkozott. A Fidesz kizárását az EPP-ből azonban sem Daul, sem Weber nem követelte – tette hozzá.
  • Előtte pár órával két kicsi svéd EPP-tag (a Mérsékelt Párt és a kereszténydemokraták) közösen jelentette be, hogy kezdeményezi a Fidesz kizárását az EPP-ből. Ez előtt egy nappal a Mérsékelt Párt még csak az EPP rendkívüli frakcióülésének összehívását kezdeményezte. Az északi pártok évek óta a legkritikusabbjai a Fidesznek, és párszor már kilátásba helyezték távozásukat, ha a Fideszt nem zárják ki.
  • A német Zöldek vezetője arra szólította fel pénteken Manfred Webert, az EPP frakcióvezetőjét és az Európai Bizottság jelenleg legesélyesebb elnökaspiránsát, hogy zárják ki a néppártból a Fideszt.
  • Sebastian Kurz konzervatív osztrák kancellár elfogadhatatlannak nevezte a magyar kormány plakátkampányát. Nyilatkozatában azonban nem foglalt állást a Fidesz kizárásáról.

  • Jó barátjának nevezte csütörtökön Orbán Viktor kormányfőt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a személyét lejárató kampány ellenére, és hangsúlyozta, hogy elég volt a gyűlöletből Európában.
  • Ugyanaznap azonban másutt azt mondta, semmi közös nincs benne és Orbánban, s nem érti, a magyar kormányfő és a Fidesz miért van még az EPP-ben.
  • Az EPP meglenne a Fidesz szavazatai nélkül is az Európai Parlamentben – mondta Manfred Weber, aki korábban – miközben megszavazta a Sargentini-jelentést, vagyis a 7. cikkely szerinti eljárás elindítását – még a Fidesz kizárása ellen foglalt állást.
  • Annegret Kramp-Karrenbauer, Angela Merkel utódja a CDU elnöki székében látszólag félpuhán azt mondta, hogy a magyar félnek kell tartósan bizonyítania, hogy még mindig úgy érzi, az EPP-hez tartozik. Ha ez nem sikerül, és nem sikerült egyetértésre jutni az EPP céljairól, a párbeszéd értelmetlenné válik, és ezáltal véget ér.
  • Markus Söder, a bajor CSU szintén újdonsült elnöke ennél visszafogottabban, de pártja eddigi állásfoglalásai után elég határozottan fogalmazott: Orbán Viktor kijelentései elfogadhatatlanok, és noha ő a párbeszéd pártján áll, s nem akarnak senkit elűzni az EPP-ből, világossá kell tenni, hogy mit szabad, és mit nem.
  • Az egyedüli pártoló nyilatkozat eddig a Bundestagnak alelnökéé, Hans-Peter Friedriché (CSU). Ő amellett foglalt állást, hogy ne zárják ki a Fideszt. „Mindig ugyanaz a lemez: aki nem baloldali, az nem demokrata, aki Sorost bírálja, az antiszemita, aki Európa határait védi, az embertelen. Vannak még ilyen klisék a tarsolyában?” – írta válaszul egy újságírónak a Twitteren.

Az újabb szembenállás első szakaszát a hét közepén az Európai Bizottság zárta azzal, hogy némileg váratlanul azt közölte:

  • nincs szó nyílt konfliktusról vagy háborúról Magyarország kormányával, az Európai Bizottságnak azonban kötelessége reagálnia, amikor a magyarokkal „valótlanságokat, alternatív tényeket” közölnek.
  • Előtte Angela Merkel közölte: teljes mértékben kiáll Jean-Claude Juncker mellett. Szolidárisak vagyunk, és ezt a Magyarországgal folytatandó tárgyalásainkon is világossá tesszük – mondta.
  • Az első nagyágyú megszólaló a vihar kitörése után az EPP elnöke, Joseph Daul volt, aki még csak „határozottan elítélte” a magyar kormány plakátkampányát. Igaz, korábban Daul volt a Fidesz és Orbán egyik legelszántabb híve az EPP-ben. Tavaly tavasszal még személyesen kampányolt mellettük Budapesten.
  • A háború (?) kezdő lövése az Európai Bizottságé volt, amely szóvivője útján tudatta, hogy „sokkolta” őket a Soros-Juncker-páros felvonultatása a plakátokon a szerintük hamis állításokkal övezve. Nevetséges összeesküvés-elméletnek nevezték a kampányt.

Az EU előtt a „KGST-bank” ügye

A „KGST-bank” Budapestre költözésével kapcsolatos biztonsági kockázatok miatt az Európai Bizottsághoz fordult Niedermüller Péter EP-képviselő. Legalábbis szokatlan a teljes diplomáciai mentesség és a személyek korlátlan beutazásának joga uniós területre. 

„A Nemzetközi Beruházási Bank Budapestre költözésével az Orbán-kormány ismét jelzett: a demokráciát és gazdasági stabilitást jelentő Európai Unió helyett a velejéig korrupt Oroszországot választja. A Fidesz-oligarchák bizonyára örülnek annak, hogy a kétes ügyleteiket ezentúl OLAF-vizsgálatok nélkül finanszírozhatják, de az NBB működésének körülményei komoly kockázatot jelenthetnek az egész Európai Unió számára” – fogalmazott levelében Niedermüller Péter (DK) európai parlamenti képviselő.

A politikus hivatalos megkereséssel fordult az Európai Bizottsághoz arról, az elfogadhatónak tartja-e, hogy az unión belül létrejöjjön egy nyíltan orosz befolyás alatt álló bank, amely nemzetközi intézményként mentességet élvez az uniós bankfelügyeleti szabályozás alól, illetve jogi kiskaput jelenthet az Oroszország ellen bevezetett gazdasági szankciók kikerüléséhez. Mindemellett a bank nem magyar dolgozói diplomáciai mentességben részesülhetnek, és meghívott vendégeik bármilyen ellenőrzés nélkül kaphatnak beutazási engedélyt az EU-ba.

Az egykori, csaknem 50 éve alapított KGST-bank utódja a Nemzetközi Beruházási Bank (NBB), amely tavalyi előzetes megállapodás, majd idén februári szerződés alapján

Budapestre költözik még ebben az évben.

Az ennek kihirdetéséről szóló törvényjavaslat szinte végtelenségig sorolja a különféle kedvezményeket. Mindjárt nem megszokott gesztus, hogy a kormány az adófizetők pénzéből állja az NBB székhelyéül szolgáló telket és épületet (ha igénylik, fel is újítja), és a bankelnök rezidenciáját.

A legkülönösebb mégis az, hogy az NBB Magyarországon

a diplomáciai testületekével megegyező területen kívüliséget fog élvezni.

Az ilyenkor megszokott adó-, vám- és egyéb mentességekkel együtt a vezető tisztségviselők és családjaik, valamint maga a terület is úgynevezett immunitást kaphatnak. Ahogyan az nagykövetségeken szokás, ide is csak a bankvezetés jóváhagyásával léphetne be a rendőrség (és nyilván minden egyéb hatóság képviselője is). Sérthetetlenséget élveznének az intézmény ingóságai is, vagyis se végrehajtási, se más eljárás, lefoglalás nem indítható.

S ha ez nem lenne elég, a nemzetközi gyakorlatban létező

pénzügyi felügyelet és ellenőrzés mellett a beszámolási kötelezettség alól is mentesülne

az NBB. Sőt, semmilyen hatósági (például bírósági) eljárás se indítható vele szemben, amíg a mentességről le nem mond.

A vezető tisztségviselők és hozzátartozóik diplomáciai mentessége (ami nem kevesebbet jelent, mint hogy tettenérés kivételével semmilyen büntetőeljárás se indítható ellenük) mellett az verte ki a biztosítékot, hogy

korlátozás nélkül jöhet be bárki az országba, akit az NBB vezetése meghív.

Ennek alapján aztán ezek olyan okmányt kapnak, ami az egész EU-n belül szabad mozgást biztosít. Éppen úgy, mint a letelepedési kötvényesek, akik a program – botrányok utáni – felfüggesztéséig mintegy 20 ezren érkeztek hozzánk, vagy ki tudja, hová az EU-ban.

Nem véletlen, hogy a parlamenti vitában – például Gurmai Zita (MSZP) részéről – konkrétan elhangzott a letelepedési kötvényes párhuzam, az, hogy biztonsági kockázatot hordozó személyek léphetnek be hozzánk mindenféle előzetes ellenőrzés nélkül. Vagyis ide költözésével az NBB voltaképpen Putyin trójai falova.

Amire Niedermüller Péter szintén felhívja a figyelmét az Európai Bizottságnak, az, hogy az NBB olyan multilaterális intézmény, amely a tulajdonos államok egyikének fennhatósága alá se tartozik. Tehát akár

rajta keresztül kijátszhatók az Oroszországgal szemben életre hívott nemzetközi gazdasági büntetőintézkedések,

amelyeket a Krím-félsziget annektálása után szabtak ki, és máig érvényesek.

Az NBB „beköltözése” az EU-ba, és a láthatóan bensőséges kapcsolat a magyar kormánnyal felélesztheti az utóbbi időben a Magyarországgal szemben támadt szövetségesi hűségi fenntartásokat is. Például azt, hogy

az NBB útján Oroszország akár hírszerzői tevékenységet végezhet az EU-n belül a diplomáciai mentesség védernyője alatt.

Ugyancsak aktuális kérdés több hazai ügylet uniós támogatásának „visszaadása” (például az Eliosé) kapcsán, amire Niedermüller is utal: az NBB-től talán sokkal egyszerűbben és kevesebb figyelő tekintettől övezve lehetne „közeli” személyek üzleteihez pénzt kapni. (Jelenleg is egy olyan ügylet lelhető fel az NBB honlapján, ami ilyen érdekeltségű: az offshore-os Fidesz-közeli MET energetikai cégnek nyújtott kölcsön.)

Az NBB-hez való viszony mindenesetre

pontosan szemlélteti Orbán politikájának színeváltozását.

A keleti rendszerváltozások és a KGST megszűnte után hibernált állapotba került NBB-t Putyin támasztotta fel 2012-ben. Ekkor Magyarország már nem volt tagja az intézménynek, mert éppen Orbán vitte ki belőle első kormányzása idején az akkor még orosz-kritikus, nyugatbarát politika jegyében.

A 2012-es felélesztés után pedig ismét Orbán vitte vissza az országot 2015-ben (amikor már aláírta Putyinnal a paksi szerződést). Sőt, rövid időn belül az oroszok és a bolgárok után a harmadik legnagyobb részvényesévé emelte hazánkat.

Az NBB tagjai zömmel azok az országok, amelyek egykoron a KGST-bankot is alkották. Jelenleg kilenc részvényese van: Oroszország (a legnagyobb 46,03 százalékban), Bulgária (12,95), Magyarország (12,27), Románia, Szlovákia, Csehország, Vietnam, Mongólia és Kuba.

A biztonsági aggodalmakra a kormány válasza az, hogy a részvények 50,16 százaléka EU- és NATO-tagok kezében van.

Az NBB-t a Putyin bizalmi köréhez tartozóként emlegetett Nyikolaj Koszov vezeti. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy ő 2007 után különféle vezetői posztokon az állami Vnyesekonombankban dolgozott. Ebben az időben ez a pénzintézet finanszírozta Borisz Abramovics cégének a Malév megvásárlását, majd Abramovics csődje után a légitársaság résztulajdonosa és pénzügyi lélegeztető gépe lett. Utóbb 110 millió euró visszafizetését követelte a Malévbeli kalandja miatt.

A mi titkos venézeink – az őcsényi félsz

Tényleg nehezen érthető a titkolózás a Venezuelából idemenekített „magyarjaink” ügyében, mert ezúttal nincs magyarázkodni valója a kormánynak. Aligha járok messze a valóságtól, ha úgy vélem, saját maga ásta csapdájukba estek bele, de legalábbis féltek attól, hogy beleesnek. És a kritikák jó része is ebből fakad, noha gyakran még tényszerűen is akadnak bennük tévedések.

Orbánék – a nem túl jó emlékezetű Balog Zoltán centralizációval kapcsolatos beismerő szavait felidézve – túltolták a bicajt. Iskolapéldája lehet annak, amikor a propaganda visszahull életre hívói fejére.

Mert miről is van szó? Arról, hogy a kormány háromnegyed év alatt nagyjából háromszáz szerencsétlent mentett ki Venezuelából, a reménytelen nyomorból és terrorból ide, onnan nézve, a béke szigetére.

Az Index beszámolójából is kiderül, a szerencsések (több ezerből) kiválasztásának alapja az volt, hogy magyar állampolgárok vagy arra jogosultak legyenek. Azon az alapon, hogy a 25 éves törvény szerint – mindeddig politikai konszenzussal övezve –

a leszármazás elve alapján jogosultak a magyar állampolgárságra.

Sok százezren vannak ők világszerte, akik maguk soha nem voltak azok, de felmenőik valamelyike jogán bármikor azzá válhatnak, ha kérik.

Abban tehát igaza van Gulyás Gergelynek, hogy „nincs itt semmi látnivaló”. Mert ebben az állampolgárság-szerzésben tényleg

nem feltétel, hogy az illető beszéljen magyarul,

és pláne nem szükséges a tranzitzóna megalázó kínzásán keresztülmenni, ahogyan néhány ellenzéki politikus számon kéri.

És bár valóban adja magát a párhuzam, ahogyan azt az Index is végig veszi, erősen sántít a Lex Soros „bevándorlástámogató” szégyenbélyegének ráütése akár a kormányra, akár a máltai szeretetszolgálatra. Morálisan persze teljesen igaz, hogy

a venezuelainál sokkal rémesebb körülmények elől menekülők ellen zajlik már évek óta alpári hangú és embertelen hadjárat.

És – azt hiszem – ez a magyarázata a kormány tőle szokatlan eddigi hallgatagságának és mostani szűkszavúságának. Hiszen emlékezhetünk, mekkora feneket kerítettek annak, amikor 2011 tavaszán kimenekítettek kéttucat magyart a polgárháborús Líbiából, még élő bejelentkezést is vállalt Orbán főtestőre (az ATV a videót azóta eltávolította).

A riportázsból kiderül, hogy a  venezuelaiak elmondták:

a program szervezői kérték őket, hogy ne beszéljenek befogadásukról,

amit a menekültek sem nagyon értik, hiszen ők valóban borzalmas körülmények közül érkeztek, így jogosnak és tisztelendőnek tartották a segítséget. A venezuelaiak arról beszéltek, hogy arra kérték őket, ne terjesszék itthon a program hírét.

A magyarázat kissé vérszegény, t.i. hogy a dolgot azért nem verte nagydobra a kormány, mert még további családokat szeretne Magyarországra hozni. A chavezi-madurói rezsim ugyanis az elnyomó rendszerek azon modern típusa, amely nem gátolja az elégedetlenek távozását, sőt, örülnek annak, hogy kevesebb az otthoni „bajkeverő”.

Gulyás nyilván nem véletlenül csak röviden adta az értetlent, amikor arról beszélt, hogy de hát Soltész Miklós korábban már beszámolt erről a menekítésről. Valóban, de a rezzenéstelen arcú cinizmusba gyorsan beletanult sima modorú politikus arra is emlékezhet, hogy ez azért nem volt valami sikertörténet. Ahogyan arról a Magyar Hang beszámolójában olvasható volt, tavaly – a parlamenti választás után pár nappal –

pánikszerűen vitték el a venezuelai menekülteket a Balaton partjáról.

Szó szerint migránspánik tört ki Balatonőszödön, ahol a helyiek „néger migránsokat” láttak a meglepetésszerűen újranyitott kormányüdülőben. Pedig azok a „mi venéz magyarjaink” voltak.

Akkor még csak pár tucatnyian.

De már túl voltunk Őcsényen,

ahol bő fél évvel korábban lincshangulat alakult ki néhány törvényesen itt tartózkodó menekült egy hétre tervezett panziós pihentetésének terve miatt. Amikor is Orbán maga kelt a kidagadt nyaki ütőérrel harsogók védelmére azzal, hogy

„nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket”.

Mert „nem akarnak az emberek migránsokat befogadni, nem akarnak az országba és nem akarnak a falujukba”. (Amit aztán Gulyás elődje és immoralitásban tanítómestere azzal ütött el, hogy „eleve ilyen a magyar társadalom”.)

Hát igen, akkor aligha gondolta bárki a Habony-művekben, vagy akár maga Orbán, hogy az „annyit hazudtak már nekik migránsügyben” őcsényi mondat egyszer fékezhetetlenné válik akkor is, amikor egyébként teljesen vállalható döntést hoznak menekültügyben.

Agyrém: szinte bárkinek odaadnák az „asszonyhitelt”

Hihetetlen, de a kormány jövedelmi elvárás és hitelbírálat nélkül adná a bankok útján a tízmilliós úgynevezett asszonyhitelt. Ebből vagy semmi se lesz, vagy a fiatal házasok minden kölcsöne nagyon megdrágulhat.

A már eddig is kacifántosan alakuló „asszonyhitel” újabb részletére derült fény. A kormányinfón Gulyás Gergely azt mondta az enpenzem.hu tájékoztatása szerint, hogy ennek maximum 10 milliós összegét úgy lehetne megkapni, hogy azt nem kötnék jövedelmi elváráshoz, mi több, lényegében előzetes hitelbírálat se lesz. Mindössze azt nézik meg, hogy a kérelmező benne van-e a Központi Hitelinformációs Rendszer negatív nyilvántartásában; vagyis az úgynevezett BAR-listán, ami a korábban nem fizetőket tartalmazza. Rajtuk kívül

bárki megkaphatná a tízmilliós kölcsönt

A fiatal (18-40 év közötti), első házas nők számára Orbán Viktor által meghirdetett 10 milliós kölcsönről lépésről lépésre kiderült, hogy férfiak, sőt, özvegyek is megkaphatják, kamatmentes lesz, de öt éven belül legalább egy gyerek kell, máskülönben a kamattámogatás visszajár és piaci kamatúvá válik a 20 éves futamidő maradék része, és a már meglévő gyerekek nem számítanak be, csak a jövendők. A történet alakulásáról itt írtunk részletesen. És a miniszter mindehhez hozzátette: ő az örökbefogadott gyerekeket gondozókra is kiterjesztené. Ők ugyanis – mint mondta – legfeljebb néhány százan vannak.

Most pedig Gulyás elárulta, hogy a szokásos banki hitelbírálatot nagyrészt mellőzni akarják. Pedig nem kevés pénzről van szó. A kancelláriaminiszter azt is elmondta, hogy becsléseik szerint

évente 70-80 milliárd forint, de meghaladhatja a 100 milliárd forintot is az „asszonyhitel” összes kifizetése.

Az már eddig is kihámozható volt az újabb részletekből, hogy a kormány a bankokra bízza az ügyleteket. Ebből az is következik, hogy amely pénzintézet beszáll ebbe, az az összes költség (ami a thm-ben fejeződik ki) megtérítésére igényt tarthat a valódi kamatmentességhez. Beleértve a jövőbeni kamatemelkedések terhét is.

Áttekintve a meglehetősen bizarr új részletet, néhány elgondolkodtató következtetésre juthatunk.

  • Ezek a hitelek így igen drágák lesznek, ha se megkívánt jövedelem, se vagyoni háttéri elemzés nem előzi meg a folyósítást. Tehát ezek költsége is beépül a mindannyiunk által fizetett felárba.
  • Ráadásul az eddigiek alapján ingatlanfedezet nélküli lesz ez a kölcsönfajta, ami tovább emeli a bank (vagyis az állami költségvetés) kockázatát.
  • Jövedelemvizsgálat nélkül pedig értelemszerűen kiesik a nagy büszkeséggel propagálva bevezetett adósságfék-szabály alkalmazása.
  • Ezért a bankok egy része dönthet úgy, hogy be se száll ebbe.
  • Ám ez a konstrukció azzal a veszéllyel jár, hogy a fiatal házasok minden kölcsöne (például csok-os lakáshitel, 2,5 millióval megtámogatott, 7 személyes kocsira felveendő hitel) esetében a bankoknak számolniuk kell azzal, hogy van vagy lesz „asszonyhitele” is a párnak, amivel túllépi a fizetőképességi határt.
  • Ez pedig az összes (normál eljárásban elbírált) kölcsön törlesztését megdobhatja.
  • Ezek a „fekete dobozba” kerülő kölcsönök akár nagy számban válhatnak nem fizetővé, noha egy jó részüket előzetesen kiszűrhetné a standard hitelbírálat.

Egyszóval ha a kormány nem akarja csőbe húzni a bankokat, akkor a könnyítések valóban összes költségét magára vállalja. Ezzel az „asszonyhitel” a piacitól teljesen idegen lesz. És a borítékolhatóan sok fizetésképtelenné váló család (időközben már gyerekkel) által hátrahagyott követelései a költségvetésre zúdulnak.

Itt a falusi csok

Az eredeti csok-ot terjesztik ki vidékre, több, mint kétezer településre. Az ötezernél kisebb lélekszámúakban lakók élhetnek vele – derült ki a Kormányinfón.

Azok a települések kaphatják meg a családi otthonteremtési kedvezményt (csok), amelyek népessége ötezer alatti – mondta Gulyás Gergely. A kancelláriaminiszter szavaiból kiderült, hogy száz város lehet ezek között, a többi tehát falu.

Szempont azonban, hogy azokra a településekre terjedhet ki a csok,

amelyekben 2003 elejéhez képest a lakosok száma most nem éri el a 95 százalékot.

Összesen 2031 helység került be a körbe.

A falusi csok szabályai megegyeznek az „eredeti” csokéval: új lakás vásárlásához egy gyermek vállalása esetén 600 ezer, 2 gyermek esetén 2,6 millió, három gyermek vállalása esetén 10 millió igényelhető. Van lehetőség korszerűsítésre és bővítésre is. Aki nem vásárol, csak korszerűsíti meglévő lakását, az a támogatás felét veheti igénybe.

A szükséges törvényjavaslatokat a tavaszi parlamenti ülésszak után akarják elfogadni. A cél az, hogy július 1-jén, legkésőbb szeptember 1-jén hatályba lépjen a falusi csok.

Újhelyi: a Fidesz elhallgatja a kellemetlen tényeket

Nem „illegális migránsok” kapják a menekültkártyákat, ezek nem azonosítatlanok – derül ki az illetékes uniós biztos leveléből. Erre Ujhelyi István hívja fel a figyelmet, mondván: a Fideszben elhallgatják a koncepcióba nem illő tényeket.

Miközben újabb közpénzmilliárdokat költenek el a fideszesek az Európa-ellenes és nyilvánvalóan otromba hazugságokra építő kampányukra, aközben sunyin elhallgatják azokat a tényeket, amelyek cáfolják az állításaikat – írta a Facebookon Újhelyi István EP-képviselő.

Mint fogalmaz, a Fidesz európai parlamenti képviselői – például a sorosozásban fedett pályás Európa-bajnoknak számító Deutsch Tamás – írásbeli kérdéseket nyújtottak be az Európai Bizottsághoz a kormánypárti sajtóban előszeretettel tárgyalt „migránskártyákkal” kapcsolatban. A Fidesz politikusai szerint az Európai Bizottság „elfogadhatatlan módon hallgatásba burkolózik” az ügyben és „semmilyen tájékoztatást nem ad a kérdésről.”

Dimitrisz Avramopulosz uniós biztos kilenc nappal ezelőtt tette közzé egyesített válaszát a feltett kérdésekre.

Ennek lényege a következő.

  • Az Európai Bizottság készpénztámogatási programokra finanszírozást nyújt humanitárius partnereinek számos országban, többek között Törökországban, Jordániában, Libanonban és Görögországban, ahová a szíriai polgárháború miatt lakóhelyét elhagyni kényszerült legtöbb kedvezményezett menekült.
  • Görögországban a humanitárius készpénztámogatást előre meghatározott összeggel feltöltött készpénzkártyák formájában nyújtják elismert menedékkérők és nemzetközi védelemben részesülő személyek számára, főszabály szerint legfeljebb hat hónapra, a programot központilag koordináló görög migrációpolitikai minisztérium által meghatározott feltételekkel.
  • Az ENSZ menekültügyi főbiztossága (UNHCR) két másik nemzetközi humanitárius szervezettel (a katolikus segélyszolgálattal és a Vöröskereszt Nemzetközi Szövetségével) együttműködve hajtja végre a programot.
  • Az uniós joggal összhangban a program biztosítja a menedékkérők számára a befogadás anyagi feltételeit, az alapvető szükségleteik méltó, legális és hatékony módon történő kielégítése céljából.
  • E program keretében több, mint 90 000 kedvezményezett kapott havi rendszerességgel, az egyes családok összetételének megfelelően előre meghatározott összegű készpénztámogatást, mely Görögország szociális szolidaritási jövedelméhez igazodik.
  • A kártyákat csak közvetlenül az UNHCR és végrehajtó partnerei tölthetik fel. A 2016–2018-as programozási időszak során a Bizottság mintegy 122 millió eurót különített el a görögországi kedvezményezettek számára nyújtott többcélú készpénztámogatásra.
  • A kártyákon egy szám található, amely a programban részt vevő kedvezményezett személyazonosságára vonatkozik. A kártyatulajdonos személyazonosságát fizikai vizsgálattal havonta ellenőrzik. Bármilyen visszaélés vagy hamis személyazonosság esetén a kártyát letiltják. A kártyákat kizárólag Görögországban lehet használni.

Mol-INA: marad a patthelyzet

Uniós kötelezettség miatt módosították a Mol-INA-törvényt a horvátok. A kivételes jogok visszavonása után azonban változatlanul lebeg a Mol kivásárlása. Miből? – ez a kérdés.

Szerdán a horvát parlament elfogadta a horvát olajipari vállalatról (INA) szóló privatizációs törvény módosítását, amely szerint a horvát állam eláll kivételes jogaitól. Ennek tartalma miatt 2017-ben az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Zágráb ellen az Európai Bíróságon. Szerinte a jogszabály egyes tételei sértik a szabad tőkeáramláshoz és szabad letelepedéshez való uniós jogot. A horvát kormány ennek kijavításával indokolta a törvénymódosítást.

Évek óta zajlik a horvátországi hadjárat a Mollal szemben,

kifogásolva az INA privatizációját. A mostani parlamenti vitában minden előkerült, ami az elmúlt években a horvát belpolitikát jellemezte az INA ügyében: nemzetárulás, a kormány át akarja játszani az INA-t a Molnak. Az ellenzék szerint a kormány nem akarja visszavásárolni a Mol részesedését, amiről még 2016 decemberében tett bejelentést Andrej Plenkovic horvát államfő, ehelyett teljesen privatizálná a horvát olajvállalatot.

Az INA 49,08 százaléka a Molé, és a magyar olajtársaság rendelkezik az irányítói jogokkal. A horvát államé a részvények 44,84 százaléka.

A privatizációs szerződés lehetővé tette a horvát állam számára, hogy lelassítsa az olajvállalat döntéseit, tiltakozását pedig nem volt köteles megindokolni. Az államot kivételes hatáskörrel ruházta fel: többek között vétójoga volt az olajvállalat részvényeinek és tulajdonának eladásában, ha annak értéke túllépett egy meghatározott küszöbértéket. Azt is lehetővé tette, hogy az állam megvétózza az INA igazgatóságának fontos döntéseit is, mint például a cég tevékenységének változtatása, a koncessziók vagy engedélyek odaítélése, valamint a székhely megváltoztatása.

A most elfogadott törvény szerint annak a befektetőnek, amely az INA részvényeinek felvásárlásával eléri a konszernben a 25 vagy ötven százalékos tulajdonrészt, értesítenie kell az illetékes minisztériumot az ügyletről, valamint hosszú távú üzleti tervet kell benyújtania a cég irányítására. A tárcának ezt követően 30 napja van, hogy döntést hozzon, ami lehet pozitív és negatív is, attól függően, hogy a kormány nem látja-e veszélyeztetettnek az ország energetikai biztonságát, valamint az ahhoz tartozó infrastruktúra biztonságát.

A módosítás lényege az, hogy a beleegyezés visszavonása esetén a részvényeket először az államnak kell felajánlani visszavásárlásra piaci áron, amennyiben ez nem történik meg, Zágráb bírósági úton követelheti azokat.

Arra azonban mindmáig nincs válasz, hogy miből vennék vissza a Mol-pakettet,

amelynek értéke becslések szerint is több milliárd euróra rúg. A Mol a lepukkadt, rossz hatékonyságú INA-t (a kitermelést és a finomítást egyaránt) – tulajdoni részesedésétől függetlenül egymaga – rengeteg pénzből felújította, visszavásárláskor ezt is meg kellene téríteni.

Az INA több lépcsőben került a Mol irányítása alá. Jelenleg tehát relatív többsége van a cégben, az irányításszerzés engedélyezése miatt utóbb tízmillió eurós vesztegetéssel vádolták meg Ivo Sanader egykori miniszterelnököt és Hernádi Zsolt Mol-vezért. Előbbit először elítélték, majd felmentették, utóbbival pedig eddig hiába próbálkoztak a horvát hatóságok.

Magát a Mol-INA-szerződést is megpróbálták kétségbe vonni a szokásos nacionalista hangulatkeltéssel, s ebből mindkét nagy párt, a jobboldali és a szocialista kivette részét az elmúlt években. A nemzetközi bíróságon indított polgári pert 2017 októberében végül jogerősen elbukta a horvát állam.

A kötélhúzás azonban oda vezetett, hogy a Mol, és a benne 25 százalékban részes magyar állam felajánlotta a kivásárlást megfelelő áron. Az oroszok élénk érdeklődést mutatnak az INA iránt, amit azonban a horvát kormány elutasít. Két és fél éve pedig egy amerikai cég jelentkezett be a vállalatért. Erről azóta sincs újabb hír.

FRISS HÍREK

Dízeltilalom...

A parlamenti...

Nagyon rossz...

Putyin is ré...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK