Kezdőlap Szerzők Írta Bak Mihály

Bak Mihály

740 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Félárbocon az új európai jobb-szövetség zászlója: hová tart Orbán?

Nem volt tolongás hétfőn a Matteo Salvini-féle új európai „szuverenista szövetség” zászlóbontásán. Se Orbán, se Le Pen nem volt ott, és a nagy összeborulást több törésvonal szabdalja, mint ahány a közös vonás.

Egyetlen nagy név se vonult fel hétfőn Milánóban az európai szélsőjobb soraiból, noha Matteo Salvini, a Liga (korábban Északi Liga) vezetője, belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes hírek szerint jó húsz vezetőt várt. Nem volt ott Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés (más fordításban Nemzeti Gyűlés, korábban Nemzeti Front) elnöke, Jaroslaw Kaczynski, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) első embere, és Orbán Viktor se – őt végül meg se hívta Salvini.

Mellékszereplők a színpadon

Orbán nyíltan szimpatizál a Salvini-párttal és annak vezetőjével, tavaly augusztus végén ugyancsak Milánóban kétoldalú találkozóra is elment hozzá, de már akkor kiderült, hogy

alapvető kérdésben csak részben értenek egyet.

Erről később.

Salvini Népek és Nemzetek Európai Szövetsége (EAPN) néven hirdetett új politikai formációt. Ennek jelmondata „A józan ész Európájáért”. A zászlóbontáson jobbadán másod-harmadvonalbeli pártok és politikusok tették tiszteletüket: Jörg Meuthen, az Alternatíva Németországért (AfD) európai parlamenti listavezetője, Anders Primdahl Vistisen, a Dán Néppárt (DF) EP-képviselője, és Olli Kotro, az Európai Parlamentbe most belépni készülő Finnek Pártjának (FP) jelöltje.

A híradások szerint nem írtak alá semmi olyan dokumentumot, amely egy későbbi nagy európai pártcsalád alapja lehetne. Pedig Salvini és a többiek ambíciója ez. Vágyaik szerint akár 150 főre is duzzadhat a politikai fősodorral szemben álló erők szövetsége; az előzetes becslések szerint ennek nagyjából a fele a realitás, de ki tudja, mi lesz a május 23-26. között megtartandó EP-választáson.

Orbán távolmaradása érthető: az Európai Néppártban (EPP) tagsága felfüggesztésével a partvonal felé tartó Fidesz részéről a kizárással egyenértékű lett volna Orbán részvétele. Ha mégis ez lesz a vége, Orbán bizonyosan az EAPN-nel fogja keresni az együttműködést.

De kik vannak most az EP-ben a centrumtól jobb felé? Akiket Salvini egy táborba terelne az EAPN ernyője alatt.

Közhelyek egy csokorban

Túl sokat nem tudhatott meg a közvélemény az EAPN-ről, ahogyan Salvini nevezte, a „szuverenista szövetségről”. Arról beszélt az olasz vezető – aki egyértelműen magát nyilvánította az új erő vezetőjének -, hogy „Európának csak akkor van értelme, ha elismeri az identitást”, a Liga és szövetségesei „meg akarják menteni Európát”, az európai népeket helyezve az EU kormányzásába. Aztán azt, hogy olyan politikai család született, amely

a munkát, családot, biztonságot, környezetvédelmet és a fiatalokat helyezi középpontba.

És bár pártjaik között vannak különbségek, de mindegyik az identitásra építi politikáját. A közös értékek közt említette Salvini a határok védelmét, valamint a terrorizmussal szembeni küzdelmet.

Az olasz politikus reméli, hogy a születendő új európai politikai családhoz csatlakozik az Orbán Viktor vezette Fidesz és a spanyol Santiago Abascal vezette (erősen szélsőjobboldali) Vox is.

Jörg Meuthen arról beszélt, hogy radikális változtatásokra készülnek az EU-ban, egyebek közt a tagállamok hatalmának „visszaszolgáltatásával” és az illegális migráció nullára csökkentésével. Minden „konzervatív, patrióta erő” csatlakozását várják. Elhangzott még az Európát elpusztítani akaró „multikulturális ideológia” elutasítása.

Háromból egyet

Salvini tervének valóra válásához három jelenlegi EP-frakciót kellene egybegyúrni az EAPN-ben.

A legnagyobb tömörülés ezek közt az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), amely a klasszikus euroszkeptikus pártok csoportja. Nem célja akár az EU szétverése is, csak az előrehaladó integrációt ellenzik. Ide tartoznak mindenek előtt a brit konzervatívok, akik most éppen a Brexittel küszködnek. Ha az ország kilép az EU-ból, az az ECR meggyengülését eredményezné: a csaknem 20 tory kiválása a frakció negyedét vinné el. Az ECR-ben ül a PiS, a flamand nacionalista pár és a Svéd Demokraták is az ismertebbek közül.

A második legnagyobb pártcsoport a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD), ami igazi vegyes felvágott. Ide kerültek öt éve a ma már a német nácik jó részét összesöprűző AfD, a Brexitet otthon „kitaláló” brit UKIP, valamint a Salvinivel együtt kormányzó, populista, de inkább balszéli 5 Csillag Mozgalom (M5S). Ha mennek a britek, az a frakció létszámának csaknem megfeleződését is eredményezhetné, bár nem tudni, az AfD hogyan szerepel május végén, az M5S odahaza jelentős térvesztést szenvedett el a Liga javára.

A legkisebb a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF). Itt találjuk az AfD-hez képest kóristalányok gyülekezetét, a nácizmustól nehezen szabadulni képes osztrák Szabadságpártot (FPÖ), Salvini Ligáját, Le Pen pártját és a holland PVV-t, Geert Wilders alakulatát. Közülük a Liga képviselőinek megtöbbszöröződése várható.

A fújj, Brüsszelen kívül mi van még?

Tehát ebből a háromból kellene lehetőleg egyetlen tömörülést összeácsolni, ha ütőképes és megkerülhetetlen erőt akarnak felmutatni. Ennek első feltétele az EP szabálya alapján a legkevesebb 25 képviselő, ami sima ügy. Emellett azonban az EU tagországainak legalább egynegyedét kell képviselniük, ami szintén nem megugorhatatlanul magas léc. Csakhogy olyan célokat és politikai törekvéseket kellene egységbe ragasztani, ami most kétségesnek tűnik.

De mindenek előtt a személyi ambíciókkal kellene kezdeni valamit. Salvini most „Európa erős emberének” láttatja magát (ahogyan Orbán is), és jelenlegi EP-mandátumainak mintegy négyszeresével (20-25) annak is fog tűnni azon a térfélen. Csakhogy Le Pennek is lehet 15 és 20 közti embere, nem kevesebb vezéri hajlammal. Ráadásul az olasz gazdaság (ismét) pengeélen táncol, túl nagy tétet nem érdemes feltenni arra, hogy jövőre is a Liga-M5S-koalíció vezeti az országot.

Tegyük a tárgylemezre ezt a halmot, hogy előtűnjenek a mélyebb megosztó árkok. S kiderül, csupán ünnepélyes semmitmondás volt-e a hétfői pár mondat az EAPN csak szavakban megalakulásakor.

Az oroszok

Az ECR – amellett tehát, hogy nem feltétlenül vállalná az EU szétrúgását – pártjai jellemzően sanda szemmel nézik Putyin felforgató politikáját, a lengyel PiS oroszellenessége legendás. Ezzel szemben köztudott, hogy Le Pen pártja legalább egyszer nagyobb összeget kapott Moszkvából, és ugyanez a gyanú támadt nemrégiben a Ligával szemben is. Orbán rendszerének vonzalmát pedig sehol se kell bemutatni a kontinensen. S most a szintén az orosz propagandából merítő AfD egyik Bundestag-képviselőjéről derült ki, hogy teljes egészében Putyin bukszájában van, annyira, hogy egyenesen saját emberüknek tekintik őt a törvényhozásban.

Képzelhetjük, mekkora egység lenne az egybeterelt EAPN-ben, amikor az orosz-ukrán-helyzet, a Moszkva elleni gazdasági büntetőintézkedések meghosszabbítása kerül az EP napirendjére. Vagy ha – gondolkodjunk előre – az, hogy egyes gyanús orosz intézmények teljes diplomáciai mentességet kaptak valamely uniós tagállamban.

A „migránsok”, de hogyan?

Nyilvánvaló, hogy a „migráns”-ügy a legerősebb kovásza az új szövetségnek. Ebben legfeljebb egyetlen, de annál jelentősebb nézeteltérés lehet belül. Mégpedig az, hogy ugyan senki se jöjjön Európába, csakhogy éppen a most európai pártvezérségre törő Salvini nem lankad annak követelésében, hogy a náluk lévő menekültsereg egy részét vegye át a többi tagország. Amiről a barátok a leendő EAPN-ben hallani se akarnak. Amikor tavaly nyár végén Milánóban Orbán arról beszélt a Salvinivel közös sajtótájékoztatón, hogy „nem szétosztani, hanem hazavinni kell a migránsokat”, arra vendéglátója nyilván udvariasságból nem mondott semmit, de

egy csónakban evezve előbb-utóbb ezzel szembe kell nézniük.

Grand Canyon szélességűnek ígérkezik a „szuverenista szövetségben”, amikor eme cél(ok) tettekre váltása kerül napirendre. Például az, hogy a nettó befizető tagok (németek, osztrákok, franciák, hollandok, svédek, finnek, olaszok, belgák) szélsőjobbosai a „nemzetek jogainak visszavétele” alatt nem csak a szabályozások lazítását értik.

A közös költségvetés elosztása

Hanem szinte kivétel nélkül azt is, hogy kevesebb legyen a befizetés a közös kasszába, a pénzt most már „fordítsuk magunkra”, a keleti országoknak pedig lehetőleg egy fillért se adjanak a továbbiakban. Ezek a pártok otthon ezzel kampányolva is gyűjtik maguknak híveiket. Márpedig nyakunkon a 2020 utáni közös költségvetés, ennek előkészítése már idén elkezdődik.

A nemzeti elsőbbségek,

az egymásnak feszülő megannyi „first”

befizetői és kedvezményezetti oldalon egyaránt nem sok jóval kecsegtet a „szuverenisták” tartós egysége iránt.

Arról már nem is beszélve, hogy a saját érdekek előtérbe helyezése nem csak minket, keletieket sújtaná, hanem Salvini hazáját is. A gazdag donorországok szélsőségesei a folyamatosan gyenge olasz gazdaságnak, benne a bankrendszernek se akarnak több mentőpénzt adni, s általában is határozottan elutasítják a déli államok „felelőtlen költekezését”, a laza költségvetési fegyelmet. Ami pedig pont az Öt Csillag-Liga koalíciójának egyik tartópillére a szociális juttatások kiterjesztésének ígéretével és gyakorlatával.

Tehát lehet, hogy júniustól itt próbálja meg „átalakítani” az EU-t Orbán. Az EU GDP-jének kevesebb, mint egy százalékát előállító kis országból, többedik dudásként a csárdában.

Eladták a Honvéd focicsapatot

0

Eladta a Budapest Honvéd futballcsapatot George F. Hemingway. A vevő egy Fidesz-közeli cégcsoport. A vételár nem nyilvános.

Igaznak bizonyultak a keringő hírek, tulajdonost váltott a Budapest Honvéd. A reggel kiadott közleményben maga a klub tudatja, hogy George F. Hemingway eladta a Budapest Honvéd labdarúgócsapatát a Metalcom csoporthoz tartozó Reditus Equity Zrt.-nek. A klub eddig a Hemingway tulajdonában álló, nevadai székhelyű Quinex America LLC befektető társaságé volt 2006 óta. A csapat azóta kétszer nyerte meg a Magyar Kupát, 2017-ben pedig bajnok lett.

A vevő egy Fidesz-közeli vállalkozó, Bozó Zoltán érdekeltsége, a metALCOM Zrt. Bozó egykor polgármesterjelöltként indult Szentesen a Fidesz jelöltjeként, de vesztett. Sikeres lett viszont az üzleti életben, az állammal is jó kapcsolatot ápol: a cég üzemelteti a déli határkerítést – írja a hvg.hu. A vevő tulajdonosa és üzlettársa, Mendelényi Dűniel olyan üzleti kör tagja, amely sok szálon kötődik kormányzati tisztségviselőkhöz, ahogyan arról nemrégiben az Átlátszó írt.

Korábbi hírek szerint a nehezen elinduló stadionépítés, az eredetihez képest jelentősen megdráguló új Bozsik-stadion elkészülésének ára az volt, hogy Hemingway adja el a csapatot.

Tényleg válságtól tartanak vagy rátennék kezüket a pénzre?

Mintha valóban nagyobb visszaesésre számítanának a kormányzati körökben. Most az MNB írta át az ingatlanalapok szabályait, jelentősen kitolva a kifizetések határidejét. De lehet, hogy ezzel is pénzt akarnak átirányítani az állampapírokba.

Átlagember számára érdektelen tartalmú közleményben tudatta tegnap a Magyar Nemzeti Bank (MNB), hogy új ajánlást bocsátott ki a befektetési alapkezelők számára. Eszerint a május közepétől kibocsátott új ingatlanalapok, illetve a meglévő ingatlanalapok új sorozatainak befektetési jegyeit legalább 180 naptári nap után lehet visszaváltani. A módosítás a már az ügyfeleknél lévő befektetési jegyeket nem érinti.

„Sérülékenységtől” védenek?

Ez azt jelenti, hogy ha valaki – jellemzően magánszemély – úgy dönt, hogy kiveszi pénzének egy részét vagy egészét, akkor az alapkezelő május közepétől (az újonnan kibocsátott) befektetési jegyek árát a jelenlegi 1-5 nap helyett már csak legkevesebb hat hónap elteltével fizetheti ki.

Az MNB indoklásul „a (kis)befektetők és az alapkezelési piac biztonsága, illetve sérülékenysége csökkentése érdekében” várja el a módosítás elvégzését az alapoktól. (Emellett azt is elvárja, hogy az alapkezelők állapítsanak meg forgalmazási maximumot a már meglévő, rövidebb visszaváltási idejű érintett sorozataik befektetési jegyeinél, s ha az ajánlás céljai érdekében indokolt, azt fokozatosan csökkentsék is. Azt azonban nem fejti ki, hogy ez darabszámra vagy befektetési értékre vonatkozik-e, mindenesetre ez is szűkítést eredményez ebben a befektetési formában.)

A kulcsszavak a piac biztonsága és sérülékenysége. Pedig

jelenleg semmi olyan közvetlen veszélyről nem tudunk,

ami komolyan veszélyeztetné ezeknek a befektetéseknek biztonságát. Mintha csak 2006-2007-ben lennénk, amikor a tőkepiaci felügyeletet ellátó állami szerv megsejtette volna (nem tette), mi lesz 2008. őszén. Amikor is a kifejlődő pánikban az emberek sorra „likvidálták” mozdítható befektetéseiket, részben veszteségeiket mentendő, részben mert megugrottak a banki betéti kamatok (is). Ennek következtében egy csomó ember átvitte szabad pénzét hozzájuk. Miközben az ingatlanalapok mögött lévő beruházások értéke szinte egy csapásra lezuhant.

Mert valóban, itt olyan konstrukcióról van szó, amelyben az alapok által összegyűjtött pénz ingatlanberuházásokba kerül, amelyek megtérülési ideje hosszú. Ezzel szemben

az átlagember jellemzően rövidebb időre helyezi el pénzét

– oda, ahol jobb kamatot (hozamot) remél.

Amíg tehát normális cserélődés zajlik a pénz betételében és kivételében, addig nem okoz problémát, hogy az alapokban elhelyezett tőke és a mögöttes ingatlanügyletek kifutási ideje között nagy az eltérés.

Ha azonban megugrik az alapokból a pénzkivétel, az ezek megroggyanását okozza – ahogyan történt 2008-ban. Amikor a hazai – akkor még önálló – pénzügyi felügyelet egyik napról a másikra megemelte az ingatlan befektetési jegyek minimális forgalmazási idejét és a kifizetés legrövidebb határidejét, aminek következtében nagyjából négy hónapra nőtt a hozzáférés időtartama a (megcsappant értékű) befektetésekhez.

Négy hónap, nem pedig fél év, mint ami május közepétől lesz. Viharmentes időben.

Vajon tényleg gazdasági lejtmenetre és ennek nyomán pánikra számítanak az MNB-ben (és a kormányban)? Vagy valami más húzódik meg a háttérben?

Kiszárítják a konkurrens pénzpiacokat?

Nem kevés pénzről beszélünk. A Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége legutóbbi hírlevele szerint tavaly év végén tagjaik 6.162 milliárd forintot kezeltek befektetési alapokban. Az ingatlanalapok vagyona messze kimagaslik ebből az 1.545 milliárdnyi vagyonnal. És ennek kétharmada lakossági pénz.

Az MNB és a kormány célja az, hogy miután 20 százalékra esett az államadósságon belül a deviza aránya, a továbbiakban a forintban meglévő állományt is szeretnék minél nagyobb arányban hazai (lehetőleg lakossági) kezekbe terelni. Ez legalább sokezer-milliárdnyi állampapír magánszemélyekhez terelését kívánja.

Logikusnak tűnik tehát, hogy

a magasabb kamatozású lakossági állampapírokat nem csak a bankokat elkerülő párnaciha-pénz ellenében adják el, hanem a különféle befektetésektől is csábítsanak át klienseket.

Ennek kézenfekvő módja lehet, hogy a magasabb hozam mellett adminisztratív intézkedésekkel rontják a pénzpiaci megtakarítások versenyképességét. Például azzal, hogy az ingatlanalapokban radikálisan megnyújtják a befektetési jegyek visszaváltási idejét. Ez sok embert arra késztet, hogy a már egy év alatt is szépen hozó állampapírba tegye pénzét.

Ami persze azzal a következménnyel járhat, hogy ezeknek az alapoknak megcsappan a tőkéje, romlik a teljesítménye és jövedelmezősége. A kiszáradás miatt néhány esetleg meg is szűnhet, beolvadhat nagyobb cégbe. És ha emiatt elindul(na) tőkekivonás, az MNB-ben mondhatják azt, hogy lám, milyen előrelátók voltunk a kifizetési idő megnyújtásakor.

Azt zárójelben azért érdemes megjegyezni, hogy ha valóra válik a kormány-MNB-terv, akkor ennek messzemenő következményei lehetnek. Azon túl, hogy a pénzpiacba való beavatkozás, a mesterségesen „megnyomott” állampapír-hozam komolyabb zavarokat okozhat a pénzügyi szolgáltatóknál, jelentősen megnöveli az államadósságot, illetve a költségvetés kamatkiadásait.

Amerikai szemmel: a magyar-orosz kapcsolat kockázat

Magyarország orosz trójai faló az EU-ban, növekvő kockázatot hordoz az USA számára is – írja egy neves amerikai szaklap. Ez mindkét féltől komolyabb ellenőrzést igényel, fogalmaznak.

Az orosz-ukrán fegyveres konfliktus ötödik évében másik kelet-európai állam jelent meg a Kreml radarján, de más tekintetben: Magyarország – írja a neves amerikai biztonságpolitikai lap, a Global Security Review (GSR). Már címében is félreérthetetlenül fogalmaz, amikor leszögezi, hogy Magyarország kapcsolata Oroszországgal kockázat. És ez aligha meglepő sokak számára, mert Orbán Viktor már régóta Európa-ellenes és oroszbarát kampányt folytat – írják.

A „gázos” ügyek

Ezután a lap a tipikus amerikai megközelítésből elemzi az Európai Unión belüli helyzetet, a gázellátás szemszögéből. Végig veszi azokat a folyamatokat, amelyek tengeren túli szemmel aggodalomra adnak okot a túlzott és növekvő orosz gázfüggőség miatt. És amiatt, hogy a zajló és tervezett beruházások (Északi Áramlat 2, Török Áramlat) Ukrajna megkerülésével látná el orosz földgázzal az EU-t.

Felhívja a figyelmet arra, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti gázszállítási megállapodás 2019 végén lejár. Tekintettel arra, hogy Ukrajna és Oroszország továbbra is ténylegesen háborúban áll, nem valószínű, hogy új megállapodást kötnének. A GSR emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok folyamatosan kritizálja Németországnak az Északi Áramlat 2 iránti elkötelezettségét, ellenezve a csővezetéket, mert az

növeli Európa függőségét az orosz energiától

és károsítja Ukrajna gazdasági és nemzetbiztonságát.

Nem valószínű, hogy Oroszország változtatna tervein, ezért a helyzet mind az európai, mind az amerikai politikai döntéshozók számára aggodalomra ad okot – írja a GSR.

A Kreml számára hasznos

Ezután ugyancsak az USA és az EU számára egyaránt aggályosnak nevezi a már eddig is meleg magyar-orosz-kapcsolatok tovább javulását. Olyannyira, hogy ez

az egyre töredezettebb Európai Unióban trójai lóként szolgálhat.

A GSR szerint Orbán idején Magyarországot a demokratikus normák megsértése miatt vádolják: a kormány súlyosan meggyengítette a média sokféleségét, miközben megtámadta a civil társadalmat és az oktatási szabadságot. Felidézi, hogy Orbán Európa első „illiberális demokráciájának” nevezte el Magyarországot, tiltakozik az EU Oroszországgal szembeni szankciói ellen. Továbbá 2018 júniusában Magyarország volt az egyetlen EU-tag, amely az Ukrajnának nyújtott támogatás növelése ellen szavazott.

Az amerikai megközelítésben az EU és más nyugati intézmények destabilizálása a Kreml számára kulcsfontosságú cél, és ebben számára Magyarország sikeres. A földgázüzletek és Orbán Európa-ellenes retorikája Putyin javára vannak, s még inkább a Nemzetközi Befektetési Bank (IIB) közelgő Magyarországra költözése.

A GSR felsorolja azokat a megállapításokat, hogy – számos európai tisztviselő szerint is – az IIB fedezék, amely mögül Oroszország felboríthatja az európai intézményeket. Megemlíti, hogy „Orbán már engedélyezte” (ténylegesen törvényt hoztak erről), hogy az IIB-mentességet kapjon bármely szabályozói vagy ügyészi hatósági ellenőrzés alól, és az IIB-s tisztviselők diplomáciai státuszt kaptak az országban. A GSR szerint az európai és amerikai politikai döntéshozók számára a magyar-orosz kapcsolat olyan, amely a közeljövőben megnövekedett ellenőrzést érdemel.

Alig eszik gyümölcsöt és zöldséget sok magyar

Egyaránt kétharmadnyi a naponta gyümölcsöt és zöldséget evők száma az EU átlagában, nem így hazánkban. A magyarok 40 százaléka fogyaszt minden nap gyümölcsöt, a zöldségben 30 százalékkal messze sereghajtók vagyunk.

Az Eurostat 2017-es adatokat tükröző friss felmérési eredménye szerint az EU népességének nagyjából negyede (27 százaléka) mondta azt, hogy naponta legalább kétszer evett gyümölcsöt, további 37 százalék naponta egy alkalommal. Majdnem ugyanennyien (36 százalék) viszont ennél is ritkábban, vagy egyszer se jutott hetente gyümölcshöz.

A zöldség esetében hasonló arányokat regisztrált az EU statisztikai hivatala. szűk negyed naponta kétszer, 40 százalék egyszer, 36 százalék ritkán vagy hetente egyszer se. Mindkét terméknél 64 százalék az uniós átlag.

Forrás: Eurostat

A napi gyümölcsfogyasztásban az olaszok vezetik a listát (85 százalék) a portugálok előtt (81). Az olyan sokkal gazdagabbak, mint németek, osztrákok, svédek alig 60 százalék feletti átlagot mutatnak.

Magyarország alulról a negyedik,

a lettek bolgárok és litvánok előtt 40 százaléknyi napi gyümölcsfogyasztásról számoltak be.

A zöldségfogyasztásban Írország és Belgium a legjobb helyzetű (mindkettő 84 százalék). Míg a legtöbb tagállamban a lakosság 50–80 százaléka mondta azt, hogy naponta eszik zöldségeket, öt tagállam volt, ahol az arány ez alatt volt: Románia (41), Lettország (44), Litvánia és Bulgária (mindkettő 45).

A magyarok arányaiban messze lemaradva az abszolút sereghajtók 30 százalékkal.

Sőt, ha a zöldséget, gyümölcsöt és valamilyen salátát egybegyűjtve nézzük, akkor honfitársaink legnagyobb csoportja (28 százalék) mondta azt, hogy naponta egyszer eszi ezeket, kerek egynegyede egy héten csak 1-3-szor, ennél is kevesebben (22) 4-6-szor. Naponta legalább kétszer csak 11 százalék,

minden tizedik magyar hetente egynél is ritkábban

jut ezekhez a termékekhez.

Különösen feltűnő, hogy a térségben Rámániát kivéve minden országban sokkal magasabb (35-40 százalék) a naponta legalább egyszer ezen árukat evők aránya, mint hazánkban.

Bérskandalum: a KSH a NAV-ra tolja a felelősséget

Az adóbevallási adatokat okolja a KSH azért, amiért nem tudta közölni a pontosabb kereseti számokat reggel. A legnagyobb szakszervezet viszont átverést és titkolózást lát a történtekben.

Körmönfont nyilatkozatban magyarázkodik a KSH, amiért reggel mégsem a megígért új tartalommal számolt kereseti adatokkal állt elő. Ahogyan azt megírtuk, a januári számot – 345 500 forint bruttó átlagbér – az eddig megszokott formában számolta ki a KSH.

Hibás adatok?

Sem a mediánbért, sem az öt főnél kisebb mikrovállalkozások alkalmazottainak javadalmazását nem vonta be a statisztikába. Ahogyan pedig azt januárban bejelentette.

Eszerint az adóhivataltól átvett adatokkal bővített bázist használta volna fel. Amivel pedig az eddig ismertnél lényegesen, becslések szerint mintegy 25 százalékkal kisebb keresetek jöttek volna ki. Kisebb újdonságok megjelentek, így például a női és férfi foglalkoztatottak kereseti számai.

A KSH közleményben indokolja döntésüket. Mint írják, a KSH minden adatgyűjtésből, adatátvételből származó, általa felhasznált információhalmaz esetében, így a kereseti adatok esetében is vizsgálatot végez, melynek eredményeként megállapítja, hogy az adatállomány milyen módon illeszthető be a hivatalos statisztikai rendszerbe. Vizsgálatuk szerint az új adatforrás teljes mértékű bevezetése előtt további munkálatokra van szükség: a KSH ezért tovább dolgozik

„a statisztikai felhasználhatóság szempontjából hiányos vagy javított bevallások kezelésének jobb minőségű megvalósításán”.

Mindezek következtében a részletes, teljes nemzetgazdaságra vonatkozó információk hivatalos statisztikai adatként történő publikálása későbbi időpontban válik lehetővé.

Vagy titkolózás?

Másképp látja a történteket a Magyar Szakszervezeti Szövetség. A legnagyobb konföderáció felháborítónak tartja, hogy továbbra is folytatódik a titkolózás, a valóság elkenése a valódi bérekről. Szerintük a KSH által közölt 343 500 forint

„nagy átverés, mert inkább 274 ezer forintról kellene beszélnünk”.

Kész program nélkül harangozták be?

Az igazságot természetesen nem tudjuk, ezért nem állíthatjuk, hogy a két hónap múlva sorra kerülő európai parlamenti választás áll a háttérben. Az, hogy ez előtt kellemetlen lett volna a kormány számára a valóságos bérviszonyokat sokkal jobban tükröző mediánérték és a temérdek minimálbéressel működő hazai mikrocég számaival alaposan lerontott bérstatisztika.

Az azonban további magyarázatra szorul, hogyan lehetséges az, hogy a hosszú idő alatt előkészített új metódus súlyos hibáira csak most derült fény – és erről sem a reggeli jelentésben, se azelőtt nem tettek említést, csak miután a sajtó szembesítette a KSH-t a ténnyel. A NAV adatainak első felhasználását a márciusi publikációban bő két hónapja minden kétség nélkül adták hírül. Nehéz elképzelni, hogy mindezt működő tesztprogram, úgynevezett pilot nélkül kürtölték volna világgá.

Teljes a káosz Britanniában: leszavazták a Brexit-megálllapodást

Végleg leszavazta az alsóház a rendezett Brexitet lehetővé tevő megállapodást. Ha az égiek nem segítenek nekik, két hét múlva úgy lépnek ki, hogy nincs semmilyen védőkorlát. A font bezuhant a hír hatására.

Harmadszor is leszavazta az alsóház azt a megállapodást, amelyet a kormány novemberben kötött az Európai Unióval annak érdekében, hogy ne megállapodás nélkül következzék be a kilépés. Ez esetben visszatérnek a határok, a vámok, mindkettő magában a brit szigeten, az EU-tag Írország és a koronához tartozó Észak-Írország között. Ez sokak félelme alapján a polgárháború feléledéséhez vezethet.

Ha nem, akkor is rendkívül megdrágulnak az uniós importtermékek, egy januári kísérlet alapján hat napos (!) sorok alakulnak ki a vámellenőrzésekhez, ami a friss áruk tönkremenetelével jár. És még egy sor kellemetlen következmény várható: tőkekivonás, cégek egész sorának gyorsuló távozása.

Mindenre nemet mondtak

A kormány harmadik kísérletét 344:286 arányban vetette el az alsóház. A dolog furcsasága, hogy a törvényhozók többsége minden előterjesztést elutasított. Kimondta például, hogy nem lehetséges a megállapodás nélküli, úgynevezett hard, vagyis kemény Brexit, vagyis a fent jelzett verzió. A hét közepén egy nem kötelező szavazássorozatban

elvetette a többség a nyolc variáció mindegyikét,

amelyek a vámunióban maradást, az új népszavazást is tartalmazták. Előbbit vetették el legkisebb arányban, utóbbi kapta a legtöbb támogató szavazatot a szerda esti szavazáskor.

A kialakult helyzetet jellemzi ez a jóval korábban készül mém. A szöveg szerint a kérdés az, hogy „Hé, igaz, hogy el akarjátok hagyni az EU-t?”. A válaszban pedig egymásba fonódnak az igaz és a hamis szavak.

Ma lett volna a kilépés eredeti napja, mert ekkor két éve nyújtotta be a brit kormány az eljárást elindító kérelmet Brüsszelben a 2016 nyarán tartott népszavazás nyomán. Ezen szűk, 52 százalékos többséget kapott az unió elhagyása.

Múlt héten az unió megerősítette, hogy

nem hajlandók módosítani a novemberi szerződésen,

és hozzájárult a kilépés határnapjának május 22-éig történő halasztásához. Azzal a feltétellel, hogy e hét végéig meg kell szavazni a szerződést. Ezt vetette el az alsóház. Ezután április 12-éig kell közölniük a briteknek, hogyan gondolják a továbbiakban a Brexitet (például kérik-e a hosszabb idejű halasztást), és hogy – ezzel összefüggésben – rész akarnak-e venni az európai parlamenti választáson. Ezt május 23-26. között tartják a tagállamokban (ezért volt a május 22-éig tartó ráadás).

Miután a parlament eddig mindent elutasított,

lényegében elképzelhetetlen a megállapodás nélküli kilépés.

Bár lehetséges, hogy a szerdán elvetett úgynevezett indikatív indítványok egy része – amelyek a legnagyobb támogatásúak voltak – jövő héten ismét a parlament elé kerül, jelenleg kicsi a valószínűsége annak, hogy az erdőből kifelé vezető utak egyikéből egyszerű többségű törvény válna.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke április 10-re rendkívüli ülésre összehívta az EU állam- és kormányfőit. Ez arra utal, hogy

az EU-ban most már a „no deal” Brexitre készülnek.

A font megindult a lejtőn a szavazás után, de ennek alakulása még tartogathat meglepetéseket a következő napokban. Különösen azért, mert borítékolható Theresa May távozása a miniszterelnöki székből. Már csak azért is, mert szerdán azt közölte a konzervatív képviselők előtt, hogy a Brexit-tárgyalások következő szakasza előtt távozik.

Csak félig reformált a KSH, megrettent a számoktól?

Marad a hurráoptimizmus, az átlagkereset 340 ezer forint fölött. A KSH már részletesebb adatokat is megad, de mégse közölte a valóságot inkább visszaadó, és sokkal alacsonyabb összegű mediánértéket és a mikrocégek adatait, pedig ezt ígérte. Az új metódussal is csökkent az átlag.

Januárban a bruttó átlagkereset 343 500 forint, a kedvezmények nélkül számított nettó átlagkereset 228 400 forint volt, mindkettő 10,6 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva – tudatta a KSH.

Az állami hivatal a teljes munkaidőben alkalmazásban állók nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkeresetét – a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásokét, a költségvetési intézményekét és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetekét – számolva jutott ehhez az értékhez.

A közfoglalkoztatottak nélkül számolva a bruttó átlag 354 200 forint volt.

A bruttó átlag a pénzügyi, biztosítási tevékenység gazdasági ágban volt a legmagasabb (634 200 forint), a – közfoglalkoztatottak jelentős  részét magában foglaló – humán-egészségügyi, szociális ellátás területén pedig a legalacsonyabb (230 900 forint). Közfoglalkoztatottak nélkül a humán-egészségügy, szociális ellátás ágban a bruttó átlagkereset értéke 300 700 forint volt.

Amit teljesítettek…

A KSH januárban azt közölte, hogy megújítja adatgyűjtését és –szolgáltatását, ennek hátteréről itt írtunk. A havi létszám és keresetinformációkat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal járulékbevallásából, a költségvetési szervezetek esetében pedig a Magyar Államkincstártól átvett adatokból állítja elő és publikálja, a korábbi havi munkaügyi adatgyűjtés kivezetésével párhuzamosan.

Azt is megígérték, hogy az eddigi adatgyűjtésükben nem szereplő háttér információk is elérhetővé válnak, úgymint a munkavállaló neme, kora, foglalkozásának jellemzői.

Ezeket az információkat márciustól havi, illetve a részletesebb bontásokat negyedéves gyakorisággal teszik közzé.

Ennek megfelelően most már tudhatjuk, hogy

  • a bruttó átlag a teljes munkaidőben alkalmazásban álló férfiak körében 376 700 forint, míg a nők körében 311 300 forint volt, amely a férfiak esetében 11,8, a nők esetében pedig 9,8 százalékos növekedés,
  • a 25 év alattiak körében 267 700, a 25–55 évesek esetében 356 300, az 55 év felettieknél 337 200 forint volt; ez 17,6, 11,2, illetve 10 százalék,
  • a rendszeres (prémium, jutalom, egyhavi különjuttatás nélküli) bruttó átlagkereset 327 ezer forintra becsülhető, amely 10,6 százalékkal nőtt egy év alatt,
  • a nettó átlagkereset a kedvezmények nélkül 228 400 forint volt, a kedvezményeket is figyelembe véve 235 500 forint; a bruttó és a kedvezmények nélkül számított nettó átlagkereset egyaránt 10,6, a kedvezmények figyelembevételével számított nettó átlagkereset pedig 10,8 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest.

A fogyasztói árak előző év azonos időszakához mért 2,7%-os növekedése mellett a reálkereset 7,7%-kal emelkedett.

Az új adatgyűjtés lehet az oka annak, hogy januárban visszaesett a bruttó átlag. Decemberben még 360 000 forint volt, 10,2 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban.

…és amit nem

Amivel adós maradt a KSH, az a szintén megígért a mediánérték. Ez az a szám, amely felett és alatt éppen annyian vannak, és ami sokkal közelebb áll az „átlagember” keresetéhez. Ezt a számot eddig is kormánytól független kutatók számolták ki az szja-bevallások feldolgozása után, tehát jó egy év késéssel.

A minap írtunk arról, hogy a medián várhatóan alaposan, akár 25 százalékkal kisebb jövedelmet fog mutatni. És ugyanígy erősen „finomított” képet, vagyis alacsonyabb összegeket az öt főnél kisebb cégek alkalmazottainak bevonása a statisztikába, ahogyan ezt szintén ígérte a KSH, de most ezt se közölte.

Gyengülésbe lökték a forintot – de mi ez az egész?

Jobbra számítottál? – szoktuk viccesen kérdezni meglepett embertől. Valahogy így volt az MNB tegnapi döntésével, ami fellökte a forintot. Idővel kiderül, hogy kimászik-e a csapdából a jegybank.

Mostanában szokatlan magasságban, ismét 320 körül táncol a forint euróárfolyama, és egyelőre nem látszik a visszaerősödés – már csak a Brexit című szappanopera újabb fejezetei okozta bizonytalanságok miatt se. A jelentős gyengülést a Magyar Nemzeti Bank (MNB) keddi döntése váltotta ki, amellyel úgy hajtott végre kamatemelést, hogy magához a kamathoz nem nyúlt hozzá.

Forrás: trendmonitor.hu

Megosztottak voltak az elemzők előzetesen, milyen döntés hoz az MNB Monetáris Tanácsa. Voltak, akik a 0,9 százalékos, alacsony kamat feljebb tolását várták, a többség azért az egyéb eszközök bevetését várták. Nekik lett igazuk: a jegybank a piacon lévő pénz mennyiségének szűkebbre vonásával akarja elérni az infláció féken tartását. Egyszersmind nem oldani a növekedés táplálásán.

Kétféle iskola

Magasra emelte a lécet az MNB, amikor tavaly elkezdett arról beszélni, hogy a növekvő áremelkedés láttán sokáig nem tartható fenn a jelenlegi kamatszint, a laza monetáris politika. Ehhez képest bizonyult kevésnek a választott megoldás, ami elindította a forint gyengülését.

Kiváltképpen az, hogy Matolcsy György sietett leszögezni:

szó sincs folyamatos kamatemelésről, egyszeri döntést hoztak.

De miről is van szó? Arról, hogy a jegybank (egyetértésben a kormánnyal) a gazdasági növekedés minél erősebb serkentése mellett tette le a garast. Ennek egyik eszköze a kamat alacsonyan tartása, ami segíti a befektetéseket és a belső fogyasztást egyaránt az olcsó pénzzel.

Az ellentmondás abból kerekedett ki, hogy a gazdaság amúgy is meglehetősen tempósan növekedett (attól most tekintsünk el, hogy ebben kisebb részben saját teljesítményének, inkább az ide ömlő eurómilliárdoknak van szerepük). Ilyenkor az egyik iskola szerint

enyhe fékpedál-nyomásokkal kell hűteni a kedélyeket,

megakadályozva az úgynevezett túlhevülést, aminek jelei mára félreismerhetetlenül megjelentek: kapacitáshiányos építőipar, egekbe szálló ingatlanárak, masszív fogyasztói költekezés.

Ezek jelentek meg az árak felfelé indulásában, amely ráadásul időben egybeesett az alacsony bérekre épülő gazdaságpolitika leáldozásával. A két számjegyű – a hatékonyság, versenyképesség javulása előtt járó – béremelkedések ugyancsak vastagon táplálják az inflációt.

Ilyenkor jegybanki kamatemeléssel, a kormányzat részéről akár adóemeléssel kell tartalékolni arra az időre, amikor az elkerülhetetlen cikluszárás után megtámogatni szükséges a csökkenő gazdasági teljesítményt. Ez az úgynevezett anticiklikus gazdaságpolitika.

A kormány-MNB párosa nem ezt választotta, hanem a prociklikus felfogás mellé állt. Azaz a lehetséges eszközökkel

még inkább löktek a növekedésen.

Ennek ára azonban az (lehet), hogy amikor elfogy a szufla a gazdaságban, nincs mihez nyúlni: az alacsony kamatot nem lehet tovább csökkenteni, mert az jelentős tőkekivonást indíthat el a miénkhez hasonló kicsi gazdaságból. És a költségvetésnek sincs mozgástere, ahogyan ez nálunk be is következett.

Márpedig minden elemzés arra mutat, hogy a németeknél és a teljes uniós gazdaságban is lefelé indult az irány, a mértékadó hazai elemzők ennek megfelelően 3 százalékhoz közelítő növekedési prognózisokkal álltak elő a tavalyi 5 százalék láttán is. Különösen azért, mert – ahogyan az imént erről szó esett – a magyar gazdaság nagyobb részt az uniós támogatásoknak köszönhetően szárnyal. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy ha lezárul a 2020-ig szóló hét éves költségvetési ciklus, és eláll a pénzeső, akkor

satufékkel lassulhat a gazdaság.

Még az MNB saját elemzése szerint is a saját erős növekedési potenciál mindössze másfél százalék – tehát kevesebb, mint harmada a tavalyi teljesítménynek.

Ha ez bekövetkezik, akkor kellene a vázolt sokszínű eszköztárat mozgósítani. Meglátjuk, hogy bezárul-e a csapda. Mindenesetre nem oszlatta az ellentmondásosság látszatát az MNB másik közlése se. Matolcsyék felfelé korrigálták inflációs várakozásukat, de a gazdasági növekedést is magasabbra jövendölik, mint pár hónappal ezelőtt.

Sok internetes tartalom fog eltűnni

Megszavazta az Európai Parlament (EP) a szerzői jogi szabályozás módosítását, amely sokak szerint veszélyezteti az internet szabadságát. Az új szabály a szerzői jogokat védi, de sok jelenleg ingyenes tartalom fog eltűnni a hálóról.

Az EP által most elfogadott megoldás némi kompromisszum a korábbi verzióhoz képest, de még így is szétszavaztak nem csak a pártcsaládok (frakciók), hanem a nemzeti delegációk is.

A német-francia-tengely mentén kiforgott végső változatból nem vették ki a kifogásolt cikkelyt, ami ellen tüntetések voltak az „internet halálát” emlegetve.

Pénz jár a szerzőknek

Az elfogadott irányelv – amelyet még jóvá kell hagynia az európai uniós tagállamok kormányait tömörítő tanácsnak is, és ezután két év lesz az új szabályok átültetésére a nemzeti jogokba – alapvető célja a jelenleg akár ingyenesen felhasznált tartalmak szerzőinek védelme.

Azt akarják elérni, hogy az internetes vállalatok a jelenleginél

többet fizessenek (sőt, egyáltalán fizessenek) a felhasznált tartalmak után

az ezeket előállítóknak és a hírszolgáltatóknak. A kisebb platformokra és a startup cégekre enyhébb előírások vonatkoznak, mint például a YouTube-ra vagy a Google-ra

A 2001-es irányelv helyébe lépő szabály nem mondja meg, hogyan kell a jogsértő tartalmakat eltávolítani, csak azt tiltja meg, hogy az internetes felületeken legyenek illegális, szerzői jogi védelem alá eső tartalmak. A jogtulajdonosok pert indíthatnak, ha ezt észlelik.

Vannak enyhítések

A Wikipediához hasonló, nem kereskedelmi célú oldalak pedig automatikusan kívül esnek a szabályzáson.

Kikerült a végső változatból az az előírás, amely szerint az internetes felületek működtetőinek előzetesen szűrniük kell a náluk lévő tartalmakat aszerint, hogy melyik sérti a szerzői jogot, s ezeket aztán törölniük kell. A bírálók szerint azonban a fenntartóknak

nem lesz más lehetőségük, mint hogy valamilyen algoritmussal válogassák ki

a kifogásolt tartalmakat.

Változás lesz abban is, hogy az újságcikk-részletek megosztását kivették a szabályból. Tehát hírrészletek megosztása továbbra se lesz törvénytelen, de a megállapodás – készítői szerint – garantálja, hogy a hírgyűjtő oldalak ne élhessenek vissza ezzel az engedménnyel.

Szintén enyhült a tervezet abban, hogy

nem pusztulnak ki a szarkasztikus, parodisztikus tartalmak.

Vagyis a gif-ek és mémek, amelyek jellemzően szerzői jogi védelmet élvező képi, írásos, zenei tartalmakra épülnek. (Gondoljunk a Bukás című német sikerfilmre, amelynek a Hitler-bunkerbeli egyik jelenetsorát felhasználva egy sor feliratos gyilkos paródia készült a hazai belpolitikai jelenségekre reagálva.)

A szabályok megkönnyítik, hogy a kutatók a védett anyagokat is elérhessék szöveg- és adatbányászat céljából. Az oktatás vagy illusztráció során felhasznált tartalmakra se vonatkoznak a korlátozások.

Axel Voss európai parlamenti jelentéstevő szerint a módosítás kiegyensúlyozott, nem fog cenzúrához vagy az „internet halálához” vezetni. Az újságírók és az alkotók tisztességtelen díjazása azzal jár, hogy egyre kevesebben hajlandók ilyen munkát végezni, ami kevesebb minőségi tartalmat eredményez – mondta.

Arról is beszámolt, hogy

soha nem látott intenzitású lobbitevékenységet tapasztaltak

mindkét oldal részéről, valamint félretájékoztatással, a fiatalok kihasználásával vádolta a Google-hoz és a Facebookhoz hasonló digitális óriásvállalatokat.

Népszerű tartalmak tűnhetnek el

Az EP zöld frakciója szerint azonban az egyezmény fenyegetés a kis kiadók, a szerzők és a felhasználók számára, azzal a veszéllyel jár, hogy

a ma ismert internet a technológiai és médiaóriások kezébe kerül.

Szerintük a szűrés során nem lesznek képesek különbséget tenni a szerzői jogok valódi megsértése és például a törvényeknek megfelelő paródiák között, még a legfejlettebb szoftverek is rendszeresen blokkolhatnak jogszerű tartalmakat.

Súlyosan érinti a jogszabály – már ha a további elfogadások megtörténnek – például az olyan népszerű felületeket, mint például a YouTube. Az itt ma található és ingyenesen hozzáférhető filmek, zenék szerzői számára a jövőben

a csatornának jogdíjat kell fizetnie,

ami bizonyára hatással lesz a felhasználók szabadságára is.

A Google egyik szóvivője szerint a szabályozás jobb az eredeti verziónál, de így is jogbizonytalansághoz fog vezetni, s árt Európa kreatív és digitális gazdaságának.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!