Mi történik ma a magyar iskolákban? Többek között erre a kérdésre kereste a választ Bősz Anett, a Liberálisok ügyvivője, Törley Katalin, a Tanítanék mozgalom képviselője és Nahalka István oktatási szakértő A Liberális Magyarországért Alapítvány – ALMA kaposvári rendezvényén.
A pódiumbeszélgetés aktualitását a Tanítanék által szervezett pedagógustüntetés, valamint az ott bejelentett oktatási minimum adta. Több hónapos egyeztetések után ugyanis a civilek szakértőkkel és nyolc ellenzéki párttal együttműködve egy olyan dokumentumot hoztak létre, amelyben lefektették egy demokratikus, decentralizált, a diákok és a pedagógusok igényeire összpontosító oktatási rendszer alapjait.
Túlterheltek a tanárok és a diákok is
A Tanítanék képviselője pedagógusként azzal nyitotta a beszélgetést, hogy saját tapasztalatai azt mutatják: a legnagyobb gondot a diákok túlterheltsége jelenti. Tizenegyedik osztályos tanulók osztályfőnökeként azt látja, hogy még az egyébként jó családokból érkező tanulók is folyamatos stressznek, szorongásnak vannak kitéve a központosított oktatási rendszer sokszor irreális elvárásai miatt – nem csak az iskolában, de otthon is.
A diákok sok esetben nem is Magyarországon képzelik el a továbbtanulásukat, hiszen nemzetközileg elismert tudást nyújtó külföldi egyetemekre csaknem ugyanannyi pénzért kerülhetnek be, mint a hazai fizetős intézményekbe.
A tanároknak – akik nem mellesleg szintén túlterheltek – egyszerre kellene lenniük fejlesztő pedagógusnak, szociális munkásnak és pszichológusnak, csakhogy erre nincsenek kiképezve, emiatt folyamatosan szoronganak, hogy képesek-e megfelelni a követelményeknek.
A vitáig sem jutottak el – aztán jött az oktatási minimum
Bősz Anett bevezetőjében aláhúzta, amit Törley Katalin is hangsúlyozott, még pedig azt, hogy ebben az országban mindenki magára hagyva küzd, ráadásul olyan jogokért, amelyek jelenléte természetes más társadalmakban. Magyarországon is arra lenne szükség, hogy megtanítsák az embereket közösségben élni, a tanulókat pedig arra, hogy miként használják az agyukat, ne arra, hogy mit gondoljanak. A Liberálisok ügyvivője szerint az alapokkal van baj, a szemléleten kellene változtatni, de korábban addig sem jutottunk el, hogy meg lehessen vitatni a problémákat.
Ezért is számít nagy eredménynek az oktatási minimum lefektetése, amely szakértők, civil szervezetek és a Jobbik kivételével a teljes ellenzék közös munkájaként született meg. Kialakult egy olyan együttműködés a civilszféra és a politika között, amely korábban elképzelhetetlen volt. Többek között azért, mert az iskoláknak nem pusztán szakmai gondokkal kell megküzdeniük, hanem azokkal a gumicsontokkal is, amelyeket a politika állított elő – vette át a szót Törley Katalin.
Áttörték a falat a pedagógustüntetéssel
A pedagógus példaként említette, hogy a Tanítanék mozgalom két éves múltja során az akciók, tiltakozások legkülönfélébb válfajaival próbált a kormányzattól választ kicsikarni a felmerülő kérdéseikre. Meg akartak akadályozni olyan nyilvánvalóan rossz törvényeket, amelyek hátráltatják a közoktatást, de mindhiába, süket fülekre találtak. A legnagyobb eredményüknek az tekinthető, hogy a Taigetosz-törvényt sikerült az Alkotmánybíróság elé utalni, Törley azonban hozzátette: félő, hogy ha ez a kormány marad hatalmon, akkor nagy eséllyel minden marad a régiben.
A Tanítanék az akciókon túl szakkérdésekre is koncentrált, és arra törekedett, hogy a társadalomnak megmutassák: hallatni kell a hangjukat.
Ha a siker most még csak annyiban is mérhető, hogy médiatémává tették az oktatás ügyét, a korábbi szegényes megjelenésekhez képest már önmagában nagy teljesítmény, hogy a kormánypárti sajtóorgánumok is beszámoltak a Tanítanék követeléseiről.
Párbeszéd alakult ki a civilek és a pártok között
Törley reménykeltőnek nevezte, hogy a novemberi kezdeményezésük, amellyel megkeresték a pártokat, és amely az oktatási minimum lefektetését célozta meg, mostanra célba ért. Szerinte ez még akkor is siker, ha a kormányzó pártok – a Fidesz és a KDNP – egyáltalán nem reagált a levelükre, és ily módon be sem kapcsolódott a munkába. Bekapcsolódott viszont az Oktatási Hálózat, amely a felsőoktatást képviseli, és ami azért különösen fontos, mert a felsőoktatás és a közoktatás problémáinak megoldása elválaszthatatlan egymástól. A cél az volt, hogy olyan alapokat fektessenek le, amely az oktatást hosszú távon elválasztja a politikától, és megszünteti azt a káros rendszert, ahol négy évente változtatgatják a törvényt.
Erről az egész folyamatról – amelynek utolsó fázisa, vagyis a dokumentum a pártok által történő aláírása a jövő héten várható – azt lehet mondani, hogy kitört a normalitás folyamata: értelmes párbeszéd folyt a pártok, a szakma és a civil szervezetek képviselői között.
A nemzeti alaptanterv koncepciótlan, triviális „marhaság”
Nahalka István a Civil Közoktatási Platform nevében két konkrét területről, illetve azok anomáliáiról tett említést. Az egyik a szakgimnáziumok érettségi követelményeinek elképesztő későn történő megjelenéséről szólt, illetve arról, hogy sem a politika, sem a szakma nem reagált a bíráló levelükre. A másik példaként a nemzeti alaptantervet említette, amelynek elkészülte és hivatalos változata – ahogy ő fogalmazott – rengeteg marhaságot tartalmazott, koncepciótlan, triviális, szakmailag bebizonyíthatóan félrevezető volt. Éppen ezért ők készítettek egy szakmailag alapos, új nemzeti alaptantervet, amelyre a kormányzat részéről semmiféle válasz nem érkezett. Nahalka kiemelte, nem túlzás azt állítani: az életünkkel játszanak akkor, amikor az oktatás lényegi szabályzatát képtelenek rendesen kidolgozni. E pillanatban fél éves késésben vannak, és nem nagyon látszik az esély sem, hogy a következő tanévet e szabályozás alapján kezdjék el. Az oktatási szakértő döbbenetesnek nevezte, hogy mindeközben a 140 ezres pedagógustársadalom hallgat.
Az oktatási minimum kiút lehet a központosított rendszerből
Bősz Anett – visszatérve az oktatási minimum tervezetére – kihangsúlyozta, hogy miközben fontosnak tartja, hogy több ágazatban is beindult ez a munka, amelynek végén a pártok közös dokumentumban rögzítették a teendőket, ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy mindez nem két évvel a választások előtt történt. Ezzel együtt nagyon fontos a közel húsz oldalas dokumentum, hiszen nem pusztán a pártok közös felelősségét fogalmazza meg, hanem a lehetőségét is megteremti annak, hogy kirántsa az oktatást ebből az erősen központosított rendszerből.
A pódiumbeszélgetés után Bősz Anett, Törley Katalin és Nahalka István a közönség kérdéseire válaszolt egy színes, tartalmas felszólalásokkal teli fórum keretein belül.
Soós Henrietta
