Pedagógus napon az Európai Unió közzétette a számokat a tanárok éves fizetéséről, és egyáltalán nem meglepő módon Magyarország a legszegényebb kategóriába került.
A pedagógusok fizetéséből nem lehet tisztességesen megélni Magyarországon: az átlagfizetés nem éri el az évi 10 ezer eurót a pályakezdők esetében. Dániában viszont ez 50 ezer euró fölött van. Bulgária, Lengyelország, Lettország és Románia tanárai szűkölködnek az európai szegényházban. Mindez nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy ezekben az országokban a legalacsonyabb az egy főre jutó GDP az Európai Unióban.
Miért nem stratégiai ágazat az oktatás a nemzeti együttműködés rendszerében?
Mert itt keveset lehet lopni! A kleptokrácia rendszerében ez döntő fontosságú szempont. A hatalom úgy gondol az országra, ahogy a gyarmatosítók szoktak: az elit számára ott a magánoktatás, a nép pedig azt kapja, amit az alulfinanszírozott közoktatási rendszer nyújtani tud.
Orbán Viktor számára az oktatás rendészeti probléma, nem véletlenül kapta azt meg Pintér Sándor belügyminiszter. A világon sehol sincs olyan kormány, melyben a belügyminiszer felügyelné az oktatást. Orbán Viktor államvédelmi logikája szerint viszont rendészeti kérdést jelent az oktatási rendszer, mert a tehetséges fiataloknak, ha nem a pénzes elithez tartoznak, akkor nem jut lehetőség olyan tudás megszerzésére, mellyel kiemelkedhetnének a szegénységből.
Évekkel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök egy őszinte pillanatában elismerte: a Kádár rendszerben neki módja volt a kitörésre míg a demokrácia idején erre aligha kínálkozna lehetősége! Az eredmény: a magyar társadalom megfagyott, három részre szakadt az ország – ahogy ezt Bogár László, a miniszterelnök lelkes ideológusa elismerte: a pénzes elit 5%, amely birtokolja a javak 80%-át, a nép amely a lakosság 80%-át alkotja mindössze 5% tulajdont mondhat magáénak. Kettőjük között a középosztály, amely működteti a társadalmat. Ide tartoznának elvben a pedagógusok is, a jóléti államokban ez a helyzet, de Magyarországon nem!
A tanárok a szegény többséget gyarapítják, amelyet ráadásul arra kell nevelniük, hogy “állapotuk örök”, mert még a feljutás a lecsúszó középosztályba is álom a többség számára. Az elitbe csak az kerül be, akit a hatalom kiválasztott.
Illetve aki időben emigrált mint a két magyar Nobel díjas: Karikó Katalin és Krausz Ferenc.
Köszönöm, üljetek le. Tudom, mit akarsz kérdezni, Béres, azt akarod kérdezni, hogy miért nem Mara néni jött. A kérdés jogos. Naszóval. Mara néninek, aki Hencidától egészen Felsőcsatárig tanítja a matekot, mert elfogytak a tanárok minálunk, és már nincs más az országban, aki tanítsa nektek, megbetegedett a gyereke. Egyébként ő maga is megbetegedett, valamint a délelőtti műszakban kasszásként dolgozik a boltban, mert a hitelt törleszteni kell. Hogy mondod Bedő? Igen, jól tudjátok, a délutáni műszakban is dolgozik, mikor éppen nem matekot tanít, nem a beteg gyerekét ápolja, és nem a kórházban fekszik, mert ilyen az élet, és nektek is jobb lesz, ha már most hozzászoktok, mintha később esnétek pofára benne rutintalanul, nem pedig úgy, ahogy én, aki rutinosan.
Gondolom, arra mindenki rájött, hogy Mara nénit én fogom helyettesíteni. Az én szakom ugyan a trombita, de ha ez van, akkor ez van, ahogy az igazgató bácsi mondja, mikor tehetetlen, és bizony mostanában sokszor az… na de térjünk vissza a tanuláshoz, elvégre matekóra van. Egy könnyebb példával kezdeném, mely példát az életből merítettem, illetve hát a közgazdász haverom mondta… nem mindegy az nektek, hogy kicsoda? Tehát a példa. Tíz, mínusz hat, mínusz egy az mennyi? Poroszlai? Úgy van, pontosan. Ötös. Ülj le. Mit motyogsz, Jegenye? Hogy hogyan kapcsolódik ez a primitív számítás az élethez? Nagyon egyszerű. Ha például az AUDI egy nálunk gyártott autót elad Hollandiában vagy Új Zélandon tíz millió forintnak megfelelő összegért, amely autó importhányada hat millió, az AUDI által kitalicskázott haszon meg egy millió, akkor kiszámítható, hogy mennyi pénzt hozott be az országba, amelyet nálunk bérekre, közszolgáltatásokra és adóként fizet. Poroszlai már megmondta, hogy három milliót. Ezzel a pénzzel szegényebbek lennénk, ha nem lenne itt az AUDI, ugyanis Lőrinc bácsinak nincs a világpiacon eladható terméke… nem, Zsoldos, amit mondasz, az egy hülyeség, mert Pista bácsinak sincs, Viktor bácsinak és a családjának meg pláne semmi. Nem abból élnek ők, hogy külföldön házalnak valami vacaksággal, hohó, de nem ám! Nem szánalmas vigécek, hanem az ország gazdái! Ezért építik maguknak. Érthető?
A példához visszatérve elmondom még egyszer, hogy mindenki értse: az AUDI nem kivisz az országból pénzt, hanem, behoz, amely pénz nélküle nem lenne itt. Ebből következően, ha valaki azt mondaná, hogy az Európai Uniótól… ki nem tudja, hogy mi az? Rendben, mindenki tudja, akkor folytathatom. Tehát, ha valaki azt mondaná, hogy az Európai Uniótól a multik kitalicskázott haszna miatt kapjuk kompenzációként a támogatást, ezért az nekünk kötelezően jár, akkora hülyeséget beszél, mint ide Lacháza. Hogy az mennyi? Harmincöt kilométer. Se több, se kevesebb. Mit akarsz már megint, Jegenye? Hogy ha ez akkora hülyeség, akkor miért mondana ilyet bárki? Nagyon egyszerű. Egyrészt akkor senki nem vetheti Miniszterelnökúr szemére, hogy könnyű neki, mert ilyen rengeteg EU-s pluszpénzzel gyerekjáték országot vezetni, másrészt lehet rohadékozni az Európai Uniót, azt hazudva, hogy a pénz nem is segítség, csak kompenzáció. A rohadékozásra a legjobb példa Viktor bácsi, ahogy mindenre is. Ő rohadékozik a legjobban. Úgy is kell azt! A nyomorút mindenit!
Kérdés?… Igen, Kenderesi, annak a mocskos, minket gátlástalanul kihasználó AUDI-nak is van haszna az ügyletből, mégpedig az a kitalicskázott egymillió, és igen, jobb lenne, ha ezt is itt hagyná nekünk a hárommillió behozott forinton túl, de amilyen önző egy banda az, mind elviszi tőlünk haza, és az egyik részéből az ottani tudásalapúan kiképzettek révén új és jobb autókat fejleszt, a másik részét meg odaadja a részvényeseknek, akik tőkealapúan csak ülnek, és vagdossák a szelvényeket, miközben mi itten munkaalapúan gürcölünk. Ilyen a döglődő Nyugat, ahogy én tanultam ötven éve János bácsinál, és ahogy ti tanuljátok most a huszonegyedik század első negyedének végén Viktor bácsinál. Szemét egy világ az! Se tartás, se erkölcs, se angyalszárnyú vízió, munkára, harcra egyáltalán nem készek, bizony mondom néktek, én nem szeretnék ott élni, ahogy a gyerekeimnek is mindig könyörgöm, jöjjenek már haza onnét London mellől, de ők nem és nem, az istennek se… csak küldik a pénzt derék, pedagógus szüleiknek, ami azért nem annyira rossz. Ha itthon élnének, egy vasat sem tudnának küldeni.
Ugye, milyen szép kis matekpélda volt? Kihangsúlyozta, hogy mi a munka országa vagyunk, és ha az AUDI pénzt akar, akkor nem a magyar kormánynál kell kuncsorogni adócsökkentésért, hanem meg kell dolgozni érte, például kemény talicskázással. Mit vigyorogsz, Hajnal? Hogy a kuncsorgás se rossz?
Orbán Viktor:
„Brüsszelből egy év egészét tekintve több pénz jön, mint amit befizetünk, de ha ebből levonom azt, amit a nyugatiak kivisznek ebből az országból minden évbe’, akik a brüsszelieknek a kedvencei, akkor ez a mérleg már negatív.
Gulyás Gergely, Kormányinfo: 66 685 pedagógus kapott oltást, több mint 70 ezren regisztráltak, de a kormány folytatja a pedagógusok oltását, és arra kéri a tanárokat, hogy vegyék fel a vakcinát. A kabinet szerint elegendő az idő a pedagógusok védettségének kialakulására április 19-ig.
Nyolcvannégy éves korában elhunyt Vekerdy Tamás pedagógus, hazai gyerekpszichológia legnagyobb szaktekintélye. Számtalan publikációja és tanári munkája mellett nevéhez fűződik a hazai Waldorf-oktatás létrehozása.
Vekerdy Tamás halálhírét a család tette közzé a Facebookon. 1935. szeptember 21-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán végezte, ezután a bölcsészkar pszichológia szakát is. 1958-tól két éven át házitanító, illetve a Nemzeti Színház statisztája. 1969–1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológiatanára, 1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, majd tudományos tanácsadója, 1992–1998 között a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén docens. 1998-tól a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója.
Oktatói és gyerekpszichológusi tevékenyége sorában 1987-1991 között Solymáron a hazai Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt. 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője. 1990-től az iskolázás szabadsága Európai Fórumának közép-európai szóvivője, 1993–1997 között alelnöke. 1998-tól az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnöke. 1998-tól a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. 1991-től a budapesti magisztrátus tagja. 2018-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagja.
Tisztelt Szülők! Tájékoztatjuk önöket, hogy fiuk magatartásában az utóbbi időkben kedvezőtlen változásokat tapasztaltunk. Bár e negatív elmozdulásnak voltak előjelei, mi, ameddig lehetett, türelmesen vártunk, mert bíztunk abban, hogy gyermekük szép szóval, meggyőzéssel, ha úgy tetszik, érvekkel is jobb belátásra bírható.
Ebbéli reményünkben azonban csalódnunk kellett: gyermekük magatartása nemhogy javult volna, de egyre inkább elhatalmasodtak a viselkedésében és személyiségében a laikus szem számára is jól látható zavarok. Nevezett gyermek gyakran verekszik társaival, főleg a nála kisebbekkel, ráadásul lop is tőlük. Mindezekre már több alkalommal felhívtuk az Önök nagybecsű figyelmét, de amint azt sajnálattal tapasztaltuk, a helyzet egyre csak romlott.
Azt sem hallgathatjuk el Önök előtt, hogy fiuk rendszeresen hazudik a társainak. Bármennyire is fájó, kedves szülők, az az igazság, hogy pajtásai, akik egykoron szerették, ma már utálják és undorodnak tőle. Nem szívesen mondunk ilyet, már csak azért sem, mert tőlünk mindig is távol álltak a kemény és sarkos megfogalmazások, de nem rejthetjük véka alá: gyermekük mára elviselhetetlenné és kibírhatatlanná vált. Egyre többen panaszkodnak rá, ám úgy tűnik, egyelőre mindhiába: esetében mind a baráti, mind pedig a hivatalos intelmek falra hányt borsónak bizonyulnak. Ha önmérsékletre, és a közösen elfogadott normák betartására intik, ő csak a vállát vonogatja, pökhendi és arrogáns válaszokat ad.
Nem ismer sem istent, sem embert, ha úgy látja jónak, nekimegy mindenkinek.
Pszichológusunk meglátása szerint gyermekük nem egyszerűen krónikus hazudozó, de olyan, mint egy, a társai amnéziájára építő szélhámos: a véleményét gyakran, látszólag minden értelmes ok nélkül változtatja. Ma ezt mondja, holnap meg azt, attól függően, hogy pillanatnyi érdekei alapján mit tart jónak. És meg kell mondanunk, az is aggodalomra ad okot, hogy másképp beszél óvodán kívül, és megint másképp társai körében. (Csupán miheztartás végett, valamint az Önök tájékoztatása céljából jelezzük: az ilyet a normális emberi kapcsolatokon alapuló társadalmakban – gyk.=gyengébbek kedvéért demokráciákban – kettős beszédnek nevezik.)
Kötelességünk megemlíteni, hogy a fiuk személyiségében beállt zavarok, a tevékenységében gyakorta fellelhető uszítás, valamint az ezzel rokon gyűlöletkeltés már közösségünk normális működését veszélyeztetik. Ezért kérjük Önöket, hogy kemény kézzel, az általunk normál üzemmenetben nem díjazott, ám az ő esetében egyedül célravezető – atyai pofonokban és eltángálásban megtestesülő – szigorral lépjenek fel vele szemben.
Vekerdy Tamás semmiképpen sem tartaná jónak a tanév meghosszabbítását, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szerint pedig átgondolatlan a javaslat, amellyel a Népszava értesülései szerint a kormány megváltoztatná jövő évtől a tanév rendjét. Az Emmi arra hivatkozva cáfol, hogy a táboroztatás nem változtatná meg a tanév rendjét, így az nem is lenne hosszabb.
Szűcs Tamás, a PDSZ elnöke azt mondta a Független Hírügynökségnek, hogy semmiféle szakmai egyeztetésre nem kérték fel a szakszervezetet, így ő is csak a sajtótól értesült arról, hogy újra napirenden van a tanév meghosszabbítása. Már tavaly is napvilágot láttak hírek erről, de akkor sem derültek ki konkrétumok, végül pedig elhalt az ügy – mondta.
A Népszava cikke szerint a kormány azzal indokolná a tanév rendjének megváltoztatását, hogy sok szülőnek nehézséget okoz a hosszú nyári szünet alatt megoldania a gyerekek felügyeletét. Ezen a terhen a lap szerint iskolai keretek között szervezett, két hetes, „táborszerű” foglalkozással akarna könnyíteni a kormány.
Szűcs Tamás elmondta, hogy
valóban létező problémáról van szó,
de első körben azért fel kellene mérni, hogy mekkoráról. A PDSZ elnöke úgy gondolja, hogy egy nagyon egyszerű kérdőíves megkérdezéssel ki lehetne deríteni, hogy mennyire lenne igény a szülők részéről a hosszabb iskolai felügyeletre.
Ha ez megvan, akkor lehetne kidolgozni, hogy milyen módszerrel történjen mindez. Szűcs Tamás szerint lehetetlen, hogy egyszerű kormányrendeletben dönteni lehessen erről, hiszen számos munkajogi és egyéb kérdést felvet. A szakszervezet elnöke hangsúlyozta, hogy a tanárok munkája nem ér véget az utolsó tanítási nappal, június 15-én, hiszen ezután még számos feladatuk van a tanév lezárásával kapcsolatban. Ha erre az egyébként is sűrű időszakra még két hét táboroztatást beiktatnának, az nagyon megnövelné a pedagógusok terheit és később tudnának szabadságra menni.
A Népszavában közöltek alapján ráadásul nem normális tanórákban kéne gondolkodni, hanem olyan foglalkozásokban, programokban, amelyek ettől eltérő módon kötik le egész napra a gyerekeket. Értelemszerűen erre jó előre fel kellene készülni.
„Le kellene kötni egy iskolányi gyereket tíz napon keresztül. Nem tudom, hogy erre fel tud-e készülni a pedagógustársadalom év végén”
– mondta.
Jelentős anyagi terhekkel is járna a javaslat megvalósítása, hiszen mivel nem normális tanítási napokról van szó, ügyeleti és készenléti díjat is fizetni kellene a pedagógusoknak. A PDSZ elnöke szerint kérdés, ki finanszírozná mindezt.
Az is felmerül Szűcs Tamás szerint, hogy hogyan lehetne a plusz munkaterhet arányosan elosztani a tanárok között, és mi lenne a szabadságokkal, amelyekről a jogszabályok előírják, hogy csak tanítási szünetekben lehet kiadni. Ha két héttel kitolódna a tanév, sokan nem is tudnák kivenni az összes szabadságukat a rövidebb nyári szünet miatt.
Diákok a vakáció szót írják a táblára az utolsó tanítási napon a debreceni Hunyadi János Általános Iskolában 2017. június 15-én MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Arra a kérdésre, hogy a gyerekek oldaláról mit jelentene mindez, Szűcs azt válaszolta, hogy szerinte
lehetetlen lenne eladni úgy a plusz két hetet, hogy ne büntetésnek érezzék azt a diákok.
Még ha nem is a tanév meghosszabbításának neveznék a „táborszerű” foglalkozásokat, a gyerekek akkor is annak éreznék, és nem a nyári szünet remek indításának. Hiszen a tanév végének közeledtével már mindenki nagyon várja, hogy kiszabaduljon az iskolai falai közül, amiben az is közrejátszik, hogy már most nagyon meleg van.
Szerinte egyébként sem jó megoldás, ha az egész rendszerre akarnak ráhúzni egyetlen megoldást.
„Ez egy nagyon átgondolatlan ügy”
– összegzett a PDSZ elnöke. Hozzátette, hogy ugyan nem látták a részleteket, de magát az elvet és a tervezett megvalósítást is ellenzik az eddig napvilágot látott információk alapján, annál is inkább, mert nem előzte meg egyeztetés.
Vekerdy Tamás gyerekpszichológus nem szerette volna részletesen kommentálni a tervet, amíg nincsenek pontosabb információk, annyit azonban elmondott, hogy
semmilyen formában nem tartja jó ötletnek a tanév meghosszabbítását.
Szerinte Magyarországon túl meleg van nyáron ahhoz, hogy ilyen módon változtatni lehessen a tanév rendjén. Illetve arról beszélt, hogy ez a központilag szervezett táborozás eleve rosszul hangzik. „Nem is értem, mi ez” – mondta arról, hogy nem látja szükségét gyerekek államilag szervezett táboroztatásának.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumát is megkerestük a kérdéseinkkel. A minisztérium végül kiadott egy közleményt, melyben azt írják, hogy a Népszava cikkében leírtak “nem igazak”. A tárca nem tervez változtatást a tanév hosszát illetően, a 2018/2019-es tanév rendje változatlan marad, és várhatóan a napokban meg is jelenik a Magyar Közlönyben. “Ennek megfelelően a kormányzati támogatással működő nyári táboroztatási programok nem lehetnek kötelezőek,
az ingyenes részvétel egy lehetőség a gyermekek és a családjuk részére”
– írták.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a cáfolat ellenére mégiscsak napirenden van a táboroztatás kérdése, csak nem számítana bele a tanévbe, és nem lenne kötelező. “Az érintett pedagógusok juttatásban részesülnek, a részvétel számukra sem kötelező” – zárják a közleményt, amelyből az még mindig nem derül ki, mit takarnának a “táboroztatási programok”, és hogyan tervezné őket lebonyolítani a kormány.
Előző cikkünkben a 2010 és 2014 közötti időszak jelentősebb tüntetéseit tekintettük át, most, a második részben az azt követő évek nagyobb demonstrációit vesszük sorra.
2014. október 26-án az internetadó ellen tüntettek Budapesten és az ország több nagyvárosában. Ez volt az eddigi legnagyobb tömeget megmozgató ellenzéki demonstráció, közel 200 ezren vonultak az utcára.
A magasba emelt, világító mobiltelefonok látványa a nemzetközi médiába is bekerült. 28-án újabb hatalmas tüntetést szerveztek a netadó ellen, amelyet 31-én újabb vonulás követett.
Nagyon sok fiatal volt a tömegben, olyan emberek, akiket korábban a politika nem, vagy csak kevéssé tudott megszólítani.
Ettől meghátrált a kormány, és a tüntetést korábban „nettó büdösbogarak provokációjának” nevező Deutsch Tamást bízták meg azzal, hogy dolgozza ki az olcsó és széles körben elérhető internet koncepcióját.
1015. februárjában Merkel és Putyin látogatása kapcsán voltak tüntetések. Merkel érkezése előtt Orbán politikája ellen és az EU mellett demonstráltak, Putyin látogatásakor pedig a Keleti pályaudvartól a Nyugatihoz vonuló tömeg a magyar kormány oroszbarát politikája miatt tiltakozott.
2016. februárjában interjút adott a Magyar Nemzetnek a Fidesz-kormány korábbi felsőoktatási államtitkára, Klinghammer István. A többi között ezt mondta: „Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kockás inges tanári kar grasszál.”
A nem túl szerencsés, pökhendi megnyilatkozás felbőszítette az amúgy is feszült helyzetben dolgozó tanárokat. Az internetet és a nem kormánypárti sajtót ellepték a kockás inges tanári karokról készült fotók,
volt olyan iskola, ahol nemcsak a tantestület, de a diákok többsége is kockás ingben ment iskolába.
A kormány magatartása, az, hogy nem akartak tárgyalni a pedagógusokkal, visszafelé sült el. Új nevekkel ismerkedett az ország: Pilcz Olivér Miskolcról, és Pukli István Budapestről – korábban senki sem ismerte őket, de néhány nap múlva már az ő nevüktől volt hangos az ország. Az általuk (is) fémjelzett Tanítanék mozgalom rövid idő alatt – igaz, csak rövid időre – nagy ismertségre és népszerűségre tett szert.
2016. február 13-án a rossz idő ellenére teljesen megtelt a Kossuth tér, és a környező utcákban is álltak az emberek. Amikor eleredt az eső, előkerültek az esernyők, amely utóbb szimbólumává vált a tanárok tüntetésének.
Az esernyős tüntetésen felszólalt Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, aki akkor vált ismertté, amikor a televízió kamerája előtt egyszerű, ám nagyon hatásos szavakkal írta le az egészségügyben dolgozók, elsősorban az ápolók áldatlan helyzetét. Sándor Mária a tanárok esernyős tüntetésének végén öt perc csöndet kért a megjelentektől. Válasz volt ez a csönd Lázár János arrogáns kijelentésére, arra, hogy nem balhézni kell, hanem tárgyalni.
Csöndben állt a több tízezer ember a Kossuth téren.
Sok tízezer színes esernyő tette teljessé a képet, szimbolikusan is megmutatva, hogy Magyarország nem olyan, mint amilyennek a hatalom urai látni és láttatni szeretnék.
Hogy hiába akarják egyenruhába bújtatni, s egyen-gondolatok mögé zárni, Magyarország színes és sokszínű, sokféle ember és gondolat hazája.
Megrendítő volt ez az öt perc Magyarország számára, filmrendező sem kívánhat magának ennél tökéletesebb képet.
Aztán egy évvel később, 2017. februárjában Sándor Mária bejelentette, hogy kilép a közéletből. Innentől kezdve már csak élni szeretne. Ha lehet, Magyarországon, bár, mint mondta, ez nem lesz könnyű. Állást nem kap, hiába kevés az ápoló a kórházakban, amikor megtudják, hogy kicsoda, vissza sem hívják.
A 168 órában kiábrándultan nyilatkozott erről: „Nem vagyok alkalmas vezetőnek. Mindenkinek hiszek, aztán rájövök, mások csak saját céljaikra akarnak felhasználni. Azt hittem, az emberek jók. Rájöttem, nem azok. A legtöbben önzők, épp a nyomor miatt, amiben élnek: az állandó nélkülözés, az állandó igazságtalanságok miatt. Csalódtak bennem, csalódtam bennük.”
Akár szimbóluma is lehet az „elzúgott” magyarországi forradalmaknak az egyik legígéretesebben induló, nem pártokhoz kötődő ember, Sándor Mária tündöklése és bukása. A fekete ruhás nővér persze nem tűnt el teljesen, mint ígérte, ha tud, ma is segít a jobb egészségügyért küzdő mozgalmaknak, de az első vonalból hátrább lépett.
És a végére maradt – mert időrendben is ez volt az eddigi utolsó -, egy különös tüntetés. Nem egészen egy évvel ezelőtt, 2017. áprilisában a Kétfarkú Kutyapárt szervezett, ahogyan ők mondták, békemenetet Budapesten. S bár a kétfarkúak „csupán” egy viccpárt, a szép tavaszi időben sok ezren vonultak az utcára. Egyfajta tavaszköszöntő volt ez a felvonulás, s annak a jele, hogy feléledt az egy ideje halottnak látszó, híresnek mondott pesti (magyar) humor, számtalan szellemes tábla, felirat volt látható és olvasható a menetben.
Voltak persze, akik fanyalogtak. Hogy rendben van, jól éreztük magunkat, de ettől nem változik semmi, Orbán és társai maradnak a hatalomban, mi pedig továbbra is ebben a diktatúrába hajló rendszerben fogunk élni. Lehet, hogy a fanyalgóknak volt igazuk. De akik ott voltak a kétfarkúak tüntetésén, legalább erre a néhány órára abba az illúzióba ringathatták magukat, hogy egy másik, a kintinél emberszabásúbb világban élnek. Olyanban, amelyik csak az övék, és amelyhez a hatalmasságoknak semmi közük. Akkor, nem egészen egy évvel ezelőtt, ez volt az üzenete ennek a két órának. Hogy ki lehet lépni a hatalom világából, és ha csak kis időre is, olyanok lehetünk, amilyenek lenni szeretnénk: vidámak, boldogok és szabadok.
Mi történik ma a magyar iskolákban? Többek között erre a kérdésre kereste a választ Bősz Anett, a Liberálisok ügyvivője, Törley Katalin, a Tanítanék mozgalom képviselője és Nahalka István oktatási szakértő A Liberális Magyarországért Alapítvány – ALMA kaposvári rendezvényén.
A pódiumbeszélgetés aktualitását a Tanítanék által szervezett pedagógustüntetés, valamint az ott bejelentett oktatási minimum adta. Több hónapos egyeztetések után ugyanis a civilek szakértőkkel és nyolc ellenzéki párttal együttműködve egy olyan dokumentumot hoztak létre, amelyben lefektették egy demokratikus, decentralizált, a diákok és a pedagógusok igényeire összpontosító oktatási rendszer alapjait.
Túlterheltek a tanárok és a diákok is
A Tanítanék képviselője pedagógusként azzal nyitotta a beszélgetést, hogy saját tapasztalatai azt mutatják: a legnagyobb gondot a diákok túlterheltsége jelenti. Tizenegyedik osztályos tanulók osztályfőnökeként azt látja, hogy még az egyébként jó családokból érkező tanulók is folyamatos stressznek, szorongásnak vannak kitéve a központosított oktatási rendszer sokszor irreális elvárásai miatt – nem csak az iskolában, de otthon is.
A diákok sok esetben nem is Magyarországon képzelik el a továbbtanulásukat, hiszen nemzetközileg elismert tudást nyújtó külföldi egyetemekre csaknem ugyanannyi pénzért kerülhetnek be, mint a hazai fizetős intézményekbe.
A tanároknak – akik nem mellesleg szintén túlterheltek – egyszerre kellene lenniük fejlesztő pedagógusnak, szociális munkásnak és pszichológusnak, csakhogy erre nincsenek kiképezve, emiatt folyamatosan szoronganak, hogy képesek-e megfelelni a követelményeknek.
A vitáig sem jutottak el – aztán jött az oktatási minimum
Bősz Anett bevezetőjében aláhúzta, amit Törley Katalin is hangsúlyozott, még pedig azt, hogy ebben az országban mindenki magára hagyva küzd, ráadásul olyan jogokért, amelyek jelenléte természetes más társadalmakban. Magyarországon is arra lenne szükség, hogy megtanítsák az embereket közösségben élni, a tanulókat pedig arra, hogy miként használják az agyukat, ne arra, hogy mit gondoljanak. A Liberálisok ügyvivője szerint az alapokkal van baj, a szemléleten kellene változtatni, de korábban addig sem jutottunk el, hogy meg lehessen vitatni a problémákat.
Ezért is számít nagy eredménynek az oktatási minimum lefektetése, amely szakértők, civil szervezetek és a Jobbik kivételével a teljes ellenzék közös munkájaként született meg. Kialakult egy olyan együttműködés a civilszféra és a politika között, amely korábban elképzelhetetlen volt. Többek között azért, mert az iskoláknak nem pusztán szakmai gondokkal kell megküzdeniük, hanem azokkal a gumicsontokkal is, amelyeket a politika állított elő – vette át a szót Törley Katalin.
Áttörték a falat a pedagógustüntetéssel
A pedagógus példaként említette, hogy a Tanítanék mozgalom két éves múltja során az akciók, tiltakozások legkülönfélébb válfajaival próbált a kormányzattól választ kicsikarni a felmerülő kérdéseikre. Meg akartak akadályozni olyan nyilvánvalóan rossz törvényeket, amelyek hátráltatják a közoktatást, de mindhiába, süket fülekre találtak. A legnagyobb eredményüknek az tekinthető, hogy a Taigetosz-törvényt sikerült az Alkotmánybíróság elé utalni, Törley azonban hozzátette: félő, hogy ha ez a kormány marad hatalmon, akkor nagy eséllyel minden marad a régiben.
A Tanítanék az akciókon túl szakkérdésekre is koncentrált, és arra törekedett, hogy a társadalomnak megmutassák: hallatni kell a hangjukat.
Ha a siker most még csak annyiban is mérhető, hogy médiatémává tették az oktatás ügyét, a korábbi szegényes megjelenésekhez képest már önmagában nagy teljesítmény, hogy a kormánypárti sajtóorgánumok is beszámoltak a Tanítanék követeléseiről.
Párbeszéd alakult ki a civilek és a pártok között
Törley reménykeltőnek nevezte, hogy a novemberi kezdeményezésük, amellyel megkeresték a pártokat, és amely az oktatási minimum lefektetését célozta meg, mostanra célba ért. Szerinte ez még akkor is siker, ha a kormányzó pártok – a Fidesz és a KDNP – egyáltalán nem reagált a levelükre, és ily módon be sem kapcsolódott a munkába. Bekapcsolódott viszont az Oktatási Hálózat, amely a felsőoktatást képviseli, és ami azért különösen fontos, mert a felsőoktatás és a közoktatás problémáinak megoldása elválaszthatatlan egymástól. A cél az volt, hogy olyan alapokat fektessenek le, amely az oktatást hosszú távon elválasztja a politikától, és megszünteti azt a káros rendszert, ahol négy évente változtatgatják a törvényt.
Erről az egész folyamatról – amelynek utolsó fázisa, vagyis a dokumentum a pártok által történő aláírása a jövő héten várható – azt lehet mondani, hogy kitört a normalitás folyamata: értelmes párbeszéd folyt a pártok, a szakma és a civil szervezetek képviselői között.
A nemzeti alaptanterv koncepciótlan, triviális „marhaság”
Nahalka István a Civil Közoktatási Platform nevében két konkrét területről, illetve azok anomáliáiról tett említést. Az egyik a szakgimnáziumok érettségi követelményeinek elképesztő későn történő megjelenéséről szólt, illetve arról, hogy sem a politika, sem a szakma nem reagált a bíráló levelükre. A másik példaként a nemzeti alaptantervet említette, amelynek elkészülte és hivatalos változata – ahogy ő fogalmazott – rengeteg marhaságot tartalmazott, koncepciótlan, triviális, szakmailag bebizonyíthatóan félrevezető volt. Éppen ezért ők készítettek egy szakmailag alapos, új nemzeti alaptantervet, amelyre a kormányzat részéről semmiféle válasz nem érkezett. Nahalka kiemelte, nem túlzás azt állítani: az életünkkel játszanak akkor, amikor az oktatás lényegi szabályzatát képtelenek rendesen kidolgozni. E pillanatban fél éves késésben vannak, és nem nagyon látszik az esély sem, hogy a következő tanévet e szabályozás alapján kezdjék el. Az oktatási szakértő döbbenetesnek nevezte, hogy mindeközben a 140 ezres pedagógustársadalom hallgat.
Az oktatási minimum kiút lehet a központosított rendszerből
Bősz Anett – visszatérve az oktatási minimum tervezetére – kihangsúlyozta, hogy miközben fontosnak tartja, hogy több ágazatban is beindult ez a munka, amelynek végén a pártok közös dokumentumban rögzítették a teendőket, ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy mindez nem két évvel a választások előtt történt. Ezzel együtt nagyon fontos a közel húsz oldalas dokumentum, hiszen nem pusztán a pártok közös felelősségét fogalmazza meg, hanem a lehetőségét is megteremti annak, hogy kirántsa az oktatást ebből az erősen központosított rendszerből.
A pódiumbeszélgetés után Bősz Anett, Törley Katalin és Nahalka István a közönség kérdéseire válaszolt egy színes, tartalmas felszólalásokkal teli fórum keretein belül.
A napokban utalják a pedagógusoknak az életpálya alapján megemelt béreiket, és jövőre 117 milliárddal többet fordítanak oktatásra – mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a pedagógusok világnapján tartott sajtótájékoztatón.
Rétvári Bence arról beszélt, hogy öt év alatt az életpálya modellnek köszönhetően 50 százalékkal nőttek a pedagógusok keresetei. Ez jóval magasabb, mint a GDP emelkedése és az átlagfizetések növekedése – mondta a parlamenti államtitkár, hozzátéve, hogy 350 milliárdot fordítottak az életpálya megvalósítására.
Az emelésnek köszönhetően míg egy pályakezdő négy éve 130 ezer forintot keresett, most 203 ezer forinttal számolhat. Egy húsz éve a pályán lévő, főiskolai végzettségű óvónő bére 149 ezer forintról 301 ezerre nőtt, míg egy szintén húsz éve dolgozó, egyetemi végzettségű pedagógus a 172 900 forint helyett 334 950 forinttal számolhat – mondott néhány példát a növekedésre.
Rétvári Bence beszámolt arról is, hogy míg pár éve mintegy 10 ezren készültek pedagógusnak, a jelentkezők száma mostanra elérte a 13 ezret, és
a korábbi 6500-ról 10 ezerre nőtt a felvettek száma.
Rétvári Bence kiemelte, hogy az emelés érinti az óvónőket, óvodapedagógusokat, logopédusokat, a fejlesztő pedagógusokat, felsőfokú végzettségű bölcsődei nevelőket és a gyermekvédelmi szakszolgálatoknál dolgozó örökbe fogadási tanácsadókat is. Azok a pedagógusok, akik a minősítési eljáráson részt vettek, további 30-35 ezer forintos emeléssel számolhattak – tette hozzá.
Arról is beszélt, hogy jövőre 117 milliárddal többet fordítanak a költségvetésben az oktatásban, mint idén.
Szeptemberben megemelik a tanárok bérét, ami körülbelül 175 ezer pedagógust érint, és 24 milliárd forintot fordítanak rá a költségvetésből – büszkélkedett Palkovics László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős államtitkára az MTI-nek. De mennyi is az annyi? Erre is vannak számítások – igaz, nem kormányzatiak.
A 2013 óta tartó bérrendezés óta átlagosan 50 százalékkal bővült a pedagógusok illetménye, és erre a célra 350 milliárd forintot költött az állam – mondta el az államtitkár, aki több példát is felhozott arra, mennyire jó lett tanároknak. Az egyik szerint míg egy 19 éve dolgozó, a pedagógus I. kategóriában lévő, főiskolai diplomával rendelkező tanárnak 2013-ban bruttó 149 ezer forint volt a bére, ez mára bruttó 274 ezer forintra nőtt. Egy pedagógus II. kategóriában lévő, főiskolai diplomával rendelkező tanárnak szintén 149 ezer forint volt a jövedelme, most 301 ezer forintot vihet haza.
Más is végzett számításokat
Korábban az Eduline is számolgatott, mint a portál cikke írja: kiszámolták, pontosan hány forinttal lesz több a pedagógusok bankszámláján 2017 októberétől (a hónap elején érkezik az első emelt fizetés). A legrosszabbul a középfokú végzettségűek járnak,
mindössze néhány száz forintos béremeléssel számolhatnak,
egy 15-17 ledolgozott évvel rendelkező iskolai dolgozó például 176 021 helyett 176 610 forintot kap majd – bruttó összegről van szó. Ugyanakkor az alapszakos/főiskola, valamint mesterszakos/egyetemi diplomás pedagógusok már megérzik majd a béremelés utolsó lépcsőjét. A pedagógus I fokozatban a 3-5 éves tanítási tapasztalattal rendelkezők főiskolai diplomával eddig bruttó durván hétezerrel, az egyetemi diplomások pedig bruttó nem egészen 8 ezerrel kapnak majd többet. De nem feltétlenül.
Nem mindenki kap ennyit
A portál bemutatja a csapdát is: A köznevelési törvény szeptember 1-jétől hatályos szövegében az áll: „a köznevelési intézmény vezetője a pedagógus munkavégzése színvonalát, nyújtott munkateljesítményét kompetencia és teljesítményalapú értékelési rendszer alapján értékeli, és ennek figyelembevételével a munkáltató – tankerületi központ által fenntartott köznevelési intézmény esetében a köznevelési intézmény vezetője, szakképzési centrum esetében a tagintézmény-vezető javaslatára és egyetértésével –
a tanévre vonatkozóan a pedagógus besorolása szerinti illetménytől eltérően is
meghatározhatja az illetményét”. Igaz, az igazgatói döntés miatt senkinek nem lehet alacsonyabb a bére, mint jelenleg.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
