Az inkább gondolkodó, mint hívő ember általában irigyli a vallásosokat. Egyértelmű ugyan neki, hogy racionálisan sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy nincs Isten, mint annak, hogy van, mégis jobb szeretné, ha az Úr jóvoltából az ő halála sem lenne végleges, és a földi élet gyors lezárása után boldogan élhetne szeretteivel a Mennyország örök világosságában, ahogy hithű embertársai. De sajnos nem. A vallástalanok sorsa a rövid és rendkívül kényelmetlen földi élet, azaz a küzdés maga, mellé a gond, a baj, a bánat, utána meg a nagy nihil, in aeternum, amen.
A vallások leginkább a halál gondolatának elviselésében segítenek, mintegy erre lettek kitalálva (létezik egy másik lehetséges értelmezés is, de azt most hagyjuk). Van, amelyik a lélekvándorlással operál, de a zsidó-keresztény-iszlám monoteista trió a Mennyország létrehozásával ad értelmet a földi létnek, hiszen ha itt a Siralomvölgyben, azaz a Próba színhelyén jól viselkedünk, szabad az út oda. Az Isten által megkövetelt viselkedésre a szent könyvekben pontos szabályok vannak előírva, hogy vita ebből ne legyen.
Azért persze van. A mohamedán vallás esetén a manapság az iszlám hatodik pillérének nevezett dzsihád, azaz a „szent háború” eredetileg képletes háború volt, leginkább szellemi síkon folyt a harc a saját és az általános gonoszságok ellen, de a dzsihádot ma már az iszlám fundamentalista szervezetek kizárólag kard általinak értelmezik, amely egyértelműen nem szellemi, hanem fegyveres háború az isteni úton az iszlám világuralom felé, melynek egyedül a gyaurok gonoszsága próbálja útját állni.
A szent szövegek szerint dzsihádot csak vallási vezető hagyhat jóvá, világi uralkodó vagy politikus ilyet nem indíthat, a foglyokkal jól kell bánni, nőt vagy gyermeket megölni tilos, a fosztogatás törvénytelen, és a legyőzöttekkel kötött egyezség a muszlimokra kötelező jelleggel bír. Más vallások kegyhelyeit nem szabad se lerombolni, se meggyalázni, a civileknek és a magántulajdonnak nem eshet bántódása. Háború indításakor kötelező a megfelelően megszövegezett hadüzenet, és a mai fogalmaink szerinti terrorizmust az iszlám törvények nem ismerik el.
Ez a szép, sőt nagyon humánus felfogás mára jelentősen megváltozott. A mai értelmezés az iszlám hatalom földjét a hadműveleti területekkel állítja szembe. Az előbbiben az iszlám törvényei érvényesülnek, az utóbbit a hitetlenek lakják. Régen volt semleges övezet is, de ma már nincs. A dzsihád kötelezettsége addig tart, amíg mindkét világban azonos iszlám jogrendszer és hit nem uralkodik, azaz igazhitű muszlim nem nyugodhat, amíg a Föld összes országában hatalomra nem kerülnek. A dzsihádban részt venni a legfelsőbb erkölcsi szinttel azonos, az élve maradtak jutalma a hadisarc, a mártírok jutalma pedig, hogy egyből a Mennybe jutnak. Ha valaki ismeri a hurikkal zsúfolt mohamedán Paradicsomot, hamar megérti, hogy miért kockáztatják, sőt áldozzák szívesen az életüket a hithű muszlim férfiak a véres háborúkban, de még akár terrormerényletekben is, mert ha az imám azt mondja, hogy a hitetlenek felrobbantása dzsihád, hát akkor az! A további részletek, például hogy a nők bejuthatnak-e a Paradicsomba, és ott mi vár rájuk, nincs a szent könyvekben túlragozva, de nem is érdekes. A muszlim nők feladata különben sem a harc, hanem a Kinder-Burka-Küche. Ki van ez találva piszkosul.
A zsidó és a keresztény vallás országai ma már mind világi államok több-kevesebb szekularizációval, de a muszlim hagyományú országok között vannak kifejezetten vallási hatalmak is, ahol a Korán követése minden alattvaló számára szó szerint kötelező. A törvények betartását szigorú büntetések biztosítják. Az ilyen vakhit a túllihegésre is hajlamos, például Afganisztánban betiltották a sakkot, mégpedig nagy valószínűséggel azért, mert ebben a sportágban a nők legyőzhetik a férfiakat. Hát mit szólna ahhoz Allah, a Legyőzhetetlen, tessék mondani? Szokás szerint ezúttal is a legegyszerűbb megoldást választották, hiszen ami tilos, az nincs, abból meg baj nem lehet. Insallah.
Ilyen fundamentalista ország Irán is, amely, mint minden irracionális hatalom, se gazdaságilag, se katonailag nem vitte sokra (mondhatni nagyon nem – ezért volt a tüntetéssorozat, amelyet kegyetlenül eltiportak, Allah nevében természetesen), így aztán, hatásos katonai vagy gazdasági eszköze nem lévén, terrorista dzsiháddal zargatja az iráni vallási vezetőknek nem tetsző országokat. A dzsihádban a saját állampolgárai csak nagyon korlátozott számban vesznek részt, inkább terrorista csoportokat támogat (Hezbollah, Hamász, Palesztin Iszlám Dzsihád, Huti lázadók iraki és szíriai síita milíciák), azokat viszont nagyon hatékonyan.
Iránnak 90 millió lakosa van, azaz kis országnak nem nevezhető. Merev, „vallás vezérelt” rendszere nagyon érzékeny minden támadásra, önfeláldozásra is hajlandó milicistából annyi van ott, mint a nyű, és ha valaki tudja, mire képes az irracionalitás, azaz a meggyőzhetetlen hit, akkor nem nehéz neki elképzelni, mennyire elővigyázatosan kell kezelni az ilyen országokat. Megadásra ne számítson senki, ha megtámadja, minden eszközzel fognak védekezni, ami csak a kezük ügyébe kerül, és eközben nem ismernek se istent, se embert, illetve istent azért igen. Allahu akbar, mint az köztudott.
Irán hatalmas előnye, hogy közvetlenül mellette fekszik az a Hormuzi szoros, amelyet simán le tud zárni, ha úgy tartja kedve. Aknákkal, drónokkal, egyéb egyszerű módszerekkel, ami még neki is rendelkezésre áll. Persze nem érdekelne ez senkit, ha a szoroson nem a világ olajfogyasztásának egyötöde haladna át folyamatosan, de sajnos pont annyi halad át, ezért a szoros átjárhatósága létfontosságú a főleg ázsiai olajimportáló országok számára. Még ez sem érdekelné a többieket, ha nem azzal a következménnyel járna, hogy a szoros lezárása esetén az ázsiai olajimportáló országok kénytelennek máshol beszerezni az olajat, amelynek az ára ennek következtében meredeken elindul felfelé, ami gazdaságilag akár az egész világot meg tudja rendíteni.
A fentebb írtak miatt rendkívül fontos, hogy mindenki, de főleg a Nagy Sátán, azaz az Egyesült Államok elnöke tisztában legyen vele, hogy mi történik, ha Irán lezárja a szorost, főleg, ha az elnök a maga véleménye szerint dörzsölt üzletember, mint például Donald Trump. Alaptétel kellene legyen az amerikai elnököket képző iskolákban, hogy az ilyen országot megtámadni abszolút tilos, mert csak a végleges vereség, azaz a lakosság döntő részének lemészárlása és az ország döntő részének lerombolása esetén lehet „győzni” ellene. Addig a szoros lezárva marad. De hogy még utána is véres terrorcselekmények bekövetkeztével kell számolni, az abszolút bizonyos.
Az ilyen országok ellen nem szabad háborút indítani, pláne nem, ha az adott ország földrajzilag kedvező helyzetben van. Ehelyett jóval inkább olyan szövetségest/szövetségeseket keresni a meggyőzéséhez, akikre az adott ország vezetése hallgat, és tárgyalások útján, gazdasági kedvezményekkel bírni rá a kívánt viselkedésre. Hogy erről az ostoba Trumpnak fogalma sem volt, az érthető, de hogy a környezetében sem akadt senki, aki felvilágosította volna, hogy Irak nem Venezuela és nem is Kuba, az nagyon szomorú. Előre vetíti annak a borzalomnak a sötét árnyát, hogy még több mint két évig ez a szerencsétlen lesz a világ minden szempontból legerősebb államának az elnöke, mégpedig egy ilyen tehetetlen és ostoba csapattal, azaz az emberiség porcelánboltjába nem egy légy repült be, hanem az ajtót és a fal nagy részét kitörve megérkezett az elefánt. Vastag füzetet vegyen elő, aki össze akarja írni a károkat.
Amitől féltünk, bekövetkezett. Az olajár az egekben, Trump most már tárgyalhat kedvére, végleg elintézte, hogy megegyezés még véletlenül se legyen. Az Iránnal egymásnak tárgyalási alapként küldött (lásd itt és itt), a másik számára kölcsönösen elfogadhatatlan ultimátumok mutatják, hogy kicsi az esély a megegyezésre. Nagyon nehéz korszak előtt áll az emberiség. Főleg azok az államai, amelyeknek nincs saját olaj és gázvagyonuk, ráadásul elfelejtették kiépíteni az atomerőművi rendszerüket, és pénzük sincs nagyon. Egy ilyen rögtön megnevezhető, de többen integetnek, inkább ne tegyük.
A helyzet érdekessége, hogy a magyar miniszterelnök rendkívüli módon zűrözik, mert az ukránok (4, azaz négy háborús évnyi folyamatos szállítás után, és az orosz támadás okozta meghibásodás miatt) jelenleg nem szállítanak, ugyanakkor a moszkvai simlis tömeggyilkosról meg a washingtoni narcisztikus óriáscsecsemőről, akik az olajár emelkedésben benne vannak, de vastagon, nincs egyetlen rossz szava se.
Azért ennyire hülyének nézni minket, az már új világrekord.
„Orbán Viktor ebben is a legjobb!” – lelkendezik a Mandiner.
