Az igazság Mohammedről és Aisáról

0
792
wikipedia

W Montgomery Watt orientalista tudós Mohamedről, az Iszlám prófétájáról a következőt írta: „A világ nagy emberei közül egyik sem volt annyira rosszindulatú, mint Mohamed.” – kezdi cikkét a The Guardian hasábjain.

Idézete még ennél is csípősebbnek tűnik a muszlimok ártatlansága című iszlamofób film fényében, amely Jementől Líbiáig zavargásokat váltott ki és a sok rágalom mellett Mohamedet pedofilként ábrázolja. Ez az állítás az Iszlám kritikusai között többször visszatér, ezért alapos vizsgálatot érdemel. A kritikusok azt állítják, hogy Aisha mindössze hatéves volt, amikor Mohamed 50 évesen eljegyezte és csak kilenc, amikor a házasság létrejött. Ezt egy magának Aishának tulajdonított mondásra alapozzák (Szahih Bukhari 5. kötet, 58. könyv, 234.). A kérdés vitáját tovább bonyolítja, hogy néhány muszlim ezt történelmileg pontos beszámolónak tartja.

Aisha tudósítása

A próféta akkor vett el engem, amikor 6 éves lány voltam. Medinába mentünk és Bani-al-Harith bin Khazradzs otthonában szálltunk meg. Aztán rosszul lettem és kihullott a hajam. Később (újra) kinőtt. Egyszer, miközben néhány barátnőmmel hintáztam, megjelent édesanyám, Um Ruman. Magához hívott, én pedig odamentem hozzá, nem tudva, mit akar velem tenni. Kézen fogott és arra kért, hogy a ház ajtaja előtt álljak. Akkor elakadt a lélegzetem és amikor rendbe jöttem, egy kis vízzel megdörzsölte az arcomat, fejemet. Aztán bevitt a házba. A házban láttam néhány Anszári nőt, akik azt mondták:

„Sok jót neked, Allah áldását és sok szerencsét.”

Aztán rájuk bízott és ők felkészítettek (a házasságra). Majd a délutáni órákban váratlanul Allah prófétája (béke reá) érkezett hozzám és anyám átadott neki. Akkor kilencéves lány voltam.
Bár a muszlimok többsége nem gondolja, hogy kilencéves lányaikat ki kellene házasítaniuk, azok, akik elfogadják a fenti haditht, azzal érvelnek, hogy a Korán kimondja a házasság érvénytelenségét, ha abba a felnőttek nem egyeznek bele. Ennek alapján Aishának korán kellett pubertássá válnia. Rámutatnak, hogy a hetedik századi Arábiában a felnőttkort a pubertás kezdetével határozták meg. (Ez annyira igaz, hogy így volt Európában is: öt évszázaddal Muhammad Aishával kötött házassága után a 33 éves János angol király feleségül vette a 12 éves Angouleme Izabellát.)

Érdekes módon Mohamed kortárs ellenzőinek sok kritikája közül egyik sem Aisha korára koncentrált házasságuk megkötésekor.

E nézőpont szerint Aisha fiatal lehetett, de nem volt fiatalabb, mint abban a korban szokás volt. Történészekre hivatkozva, akik megkérdőjelezték Aisha életkorának megbízhatóságát, abban az értelemben, ahogy azt a Hadith megfogalmazta, a muszlimok egy jó része kételkedik abban a felfogásban, hogy Aisha hatéves volt a házasságkötés idején. Egy olyan születési anyakönyv nélküli társadalomban, ahol nem ünnepelték a születésnapokat, az emberek többsége saját és mások életkorát is csupán becslés alapján állapította meg. Aisha esetében sem lehetett másképp. Sőt, Aishát még azelőtt is el akarta jegyzni valaki, mielőtt Mohamedhez ment volna, ami arra utal, hogy társadalma mércéje szerint már elég érett volt ahhoz, hogy vele egy házasságot fontolóra vegyenek. Nehéznek tűnik ezt összeegyeztetni azzal, hogy hatéves volt akkor.
Ezenkívül néhány modern muszlim hittudós újabban kétségbe vonta Aisha fiatal korának bizonyítására használt narratíva, vagy hadith valódiságát. Az Iszlámban a hadíth irodalmat (a próféta mondásai) másodlagosnak tekintik a Koránnal szemben. Míg a Koránt Isten szó szerinti igéjének tekintik, a hadithokat idővel szigorú, de nem tévedhetetlen módszertan alkalmazásával vitték tovább. Az összes ismert beszámolót és Aisha házasságkötéskori koráról szóló feljegyzéseket figyelembe véve, kilenc és tizenkilenc év között becsülhető valós kora.
Azonban teljes bizonyossággal tudni, hogy hány éves lehetett akkor Aisha, lehetetlen. Amit bizonyosan tudunk, az az, amit a Korán nyilvánít ki a házasságról: az csak beleegyező felnőttek között válhat érvényessé és egy nőnek joga van megválasztani házastársát. Az Iszlám élő megtestesítőjeként Mohamed (béke reá) cselekedetei tükrözik a Korán házasságra vonatkozó tanítását, még akkor is, ha egyes magukat muszlimnak beállító rezsimek és egyének cselekedetei ezt nem mutatják.

Sajnálatos módon, sok országban a fiatal lányok házasságát motiváló kényszerítő rendelkezések, általában gazdasági jellegűek, de van, ahol politika áll a háttérben. 

Az a tény, hogy Irán és Szaúd-Arábia egyaránt megpróbálta az Aisha korára vonatkozó hadith-t igazolni a házassághoz szükséges alsó korhatár törvényi csökkentése céljából, sokat elárul e rezsimek patriarchális és elnyomó természetéről, melyek semmit sem mutatnak fel Mohamedről, valamint az Iszlám valós természetéről, lényegéről.
A harsány véleménydiktátorok, akik hitelt szándékoznak adni ezeknek a szó szerint vett értelmezéseknek azáltal, hogy ezt egybemossák elvetemült Iszlám nézetükkel, nem segítenek azoknak a muszlimoknak, akik megkísérlik kifogásolni ezeket az aberrációkat.
Mohamed Aishával kötött házasságának iszlamofób ábrázolása, melyet morbid vágy motivált, beleillik Mohamed nőbolondként történő tágabb, orientalista ábrázolásába. Ez a felfogás a keresztes hadjáratokig nyúlik vissza. Kecia Ali akadémikus szerint:

„A vágy és az érzékiség vádjai rendszeres jellemzői voltak a középkori támadásoknak a próféta karaktere és tágabb értelemben az Iszlám hitelessége ellen.”

A korai keresztények Krisztust a cölibátusban megfogalmazott erény mintájaként hirdették, Mohamedet – aki többször házasodott – bűnös vágy vezérelte. Ez az ábrázolás figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy Aishával kötött házassága előtt Muhammad 25 évig tartó házasságban élt Khadidzsával, egy nála 15 évvel idősebb, sikeres üzletasszonnyal. Amikor meghalt, összeomlott és barátai biztatták, hogy házasodjon újra. Egy nőismerős javasolta Aishát, a ragyogó és életerős karaktert.
Mohamed egybekelése Aishával megerősítette édesapjával, Abu Bakrral ápolt barátságát. Arábiában (és a világ egyes részein ma is) hagyományosan a házasság társadalmi és politikai funkciót is betöltött. Ez szolgálta a törzsek egyesítését, viszályok rendezését, özvegyek és árvák gondviselését, valamint kötelékek erősítését egy erősen instabil és változó politikai környezetben. Mohamed által feleségül vett nők közül a többség özvegy volt. A próféta házasságainak megítélésében e szempont figyelmen kívül hagyása mélyen szembe megy a történelmi realitásokkal.

A feljegyzések egyértelműen arról szólnak, hogy Mohamedet és Aishát szerelmen, egyenlőségen alapuló viszony fűzte egymáshoz, ami meghatározta a férfi-nő kapcsolatban a Korán által lefektetett viszonosság, gyengédség és tisztelet normáját.

A mindennapi életükbe való bepillantás, például az a tény, hogy szerettek egy pohárból inni, vagy játékosan versengtek egymással, mély kötődésre utal, ami megcáfolja kapcsolatuk bármilyen rosszindulatú félreértelmezését.
Aishát áldozatként lefesteni, teljesen ellentmond személyiségével. Természetesen nem volt egy „árvácska”. A muzulmán történelem egy vitatott csatájában tevére ült, hogy a csapatok vezesse. Híres volt temperamentumáról, huncut humoráról és bizony, Mohamednek kellett néha viselnie a poénok súlyát. A próféta, élete során azzal alapozta meg Aisha tekintélyét, hogy felszólította a muszlimokat a vele való konzultációra, ha ő nem elérhető.

Mohamed halála után, Aisha a kora egyik legtermékenyebb és legkiválóbb tudósává vált.

Államszemély, tudós, mufti, bíró, Aisha ötvözte mindazt a szellemiséget, aktivitást és tudást, ami miatt sok muszlim nő számára ma is meghatározó példakép. A valódi öröksége és az iszlámofób anyagokban történő ábrázolása között táguló szakadék nemcsak történelmileg pontatlan, hanem sérti is egy úttörő nő emlékét. Akik azért manipulálják történetét, hogy igazolják a fiatal lányok sérelmére elkövetett bántalmazásokat és azok, akik az Iszlámot olyan vallásként akarják beállítani, ami legitimálja az efféle erőszakot, áthágnak egy határt. Mindketten figyelmen kívül hagyják azt, amit azokról az időkről tudunk, amikor Mohamed élt és a nők önrendelkezésének megerősítését, amit Aisha története illusztrál.

Ezt a cikket 2012. szeptember 17-én módosították. Az eredetiben az állt, hogy János király 44 éves volt, amikor feleségül vette Angouleme Izabellát.

Fordította Mihálffy Balázs

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .