A kritikusok azt fogják mondani, hogy a szankciók jobban ártanak az átlagembereknek, mint a vezetőknek. Ez bizonyos mértékig igaz, de Irán nukleáris törekvéseinek és regionális agressziójának figyelmen kívül hagyása sokkal jobban fájna.
A globális ügyekben néha az időzítés számít. Ma, amikor a nemzetközi közösség beindítja az ENSZ „visszavágási” mechanizmusát, a világot emlékeztetik arra, hogy Irán nem szegheti meg a szabályokat következmények nélkül.A lépés visszaállítja a 2015-ös nukleáris megállapodás alapján feloldott szankciókat, és egy kulcsfontosságú pillanatban történik – közvetlenül azután, hogy Izrael győzelmet aratott Irán agressziója felett. Összességében ezek a fejlemények átalakíthatják a Közel-Kelet stratégiai tájképét.
Miért pont most a snapback?
Irán messze túllépte az általa aláírt nukleáris megállapodás határait. Uránt dúsított közel fegyverminőségű szintre, korszerű centrifugákat gyártott, és megakadályozta a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőreinek működését. Ezek nem technikai részletek, hanem nyilvánvaló lépések a nukleáris képességek felé. Teherán évekig csak az időt húzta, feltételezve, hogy a világ félrenéz.
Izrael közelmúltbeli sikere Irán és közvetítői hálózata ellen azonban megváltoztatta az egyenletet. Azzal, hogy feltárta Teherán sebezhetőségeit és meghiúsította regionális terveit, Izrael bebizonyította, hogy Irán nem legyőzhetetlen. A visszaesési mechanizmus most ezt a lendületet veszi alapul, és globális üzenetté alakítja: az agresszió és a nukleáris zsarolás valódi áldozatokkal jár.
Mit jelent ez Irán számára?
Először is, a gazdasági gondok csak mélyülnek. Irán gazdasága már most is megrendült az amerikai szankciók alatt. Az ENSZ-szankciók újbóli bevezetése bezárja a kaput azok előtt az országok előtt, amelyek az amerikai korlátozások megkerülésére törekedtek. Az olajexport – Teherán mentőöve – még tovább zsugorodik, és a nemzetközi befektetők ismét visszavonulnak. Az átlag irániak számára ez magasabb árakat, nagyobb munkanélküliséget és egy túlélésért küzdő rezsimet jelent.
Másodszor, Irán katonai ambíciói csorbát szenvednek majd. A visszaállított fegyverembargó korlátozza a vadászgépekhez, rakétarendszerekhez és fejlett technológiához való legális hozzáférést. Teherán új akadályokkal fog szembesülni a Hezbollah, a húszik és más militáns csoportok felfegyverzésére való képessége terén. Miközben a csempészet folytatódik, a közvetítői hálózat fenntartásának költségei és kockázatai hatalmasra nőttek. Harmadszor, ott van a diplomáciai csapás. Irán szeret a nyugati zsarnokság áldozataként beállítani magát, Oroszországot és Kínát használja pajzsként. De még Moszkva és Peking sem vétózhatja meg a szankciók visszaállítását. Évek óta először szembesül Teherán egy egységes nemzetközi keretrendszerrel, amely a megállapodások megsértőjének bélyegzi.
Nagyobb képet nézve
A szankciók visszaállítása nem pusztán büntetés; ez egy stratégia. A Snapback összekapcsolja a katonai valóságot a diplomáciai fellépéssel. A csatatéren Izrael megmutatta, hogy Irán milíciáinak hálózata visszaszorítható. Az ENSZ-ben a világ most azt mutatja, hogy Teherán nukleáris fenyegetéseinek vannak korlátai. Ezek a lépések együttesen gyengítik a rezsim hatalmát a szomszédok megfélemlítésére és a régió destabilizálására.
A kritikusok azt fogják mondani, hogy a szankciók jobban ártanak az átlagembereknek, mint a vezetőknek. Ez bizonyos mértékig igaz is. De Irán nukleáris törekvéseinek és regionális agressziójának figyelmen kívül hagyása sokkal jobban fájna – háború, fegyverek elterjedésének és végtelen instabilitás kockázatával. A gyorsított intézkedés nem tökéletes megoldás, de ez a helyes.
Irán a dacot választotta; a világ az elszámoltathatóságot választja. És Izrael győzelme után ez a pillanat világossá teszi, hogy Teherán fenyegetésen és megbízottakon alapuló stratégiája kudarcot vallott. A visszaesés nemcsak Iránt bünteti, hanem egy stabilabb Közel-Kelet felé mutat utat.
JP
