Deák Dániel szerint a Jobbik végleg szakítani akar nemzeti jobboldali identitásával, és a balliberális oldalon keres magának helyet. A politológus, aki – nem mellesleg – a Figyelő munkatársa, a közmédia M1 csatornáján mondta mindezt vasárnap reggel.
Odakint hőségrekodrok dőlnek, kérdés, hogy ilyen rendkívüli időjárási körülmények között, amikor a vörös kód is érvénybe lép, a legalkalmasabb arra, hogy a Jobbik tervezett stratégiáját megtárgyaljuk. Aki teheti, valamelyik hűs tó vízében hűti magát, a többiek pedig, akik nem ennyire szerencsések, megpróbálják túlélni ezeket a kánikulai napokat.
De jó, legyen, engedjünk az M1 és Deák Dániel politilógus (Figyelő) akaratának, és jobb híján beszéljünk a Jobbikról. Deák szerint a Jobbik vezetése nem vonta le az április 8-i országgyűlési választás tanulságait, és tovább folytatja azt a néppártosodásnak nevezett irányvonalat, amelynek köszönhetően folyamatosan csökken a párt támogatottsága. A támogatottság csökkenése valóban mérhető, ám minden más, amit Deák politológus (Figyelő) állít, hibás hipotézis. Deák arra hivatkozik, hogy Sneider Tamás, a Jobbik elnöke „szociális nemzeti néppártot” csinálna a Jobbikból, olyan pártot, amely számára fontosak a szabadságjogok. Deák Dániel mindehhez hozzátette: az, hogy a Jobbik ilyen „balliberális kampányt” kezd el folytatni, azt mutatja, hogy a Jobbik végleg szakítani akar nemzeti jobboldali identitásával és már a balliberális oldalon keres magának helyet.
Deák Dániel tehát úgy gondolja, hogy a szabadságjogok csupán a baloldaliaknak és a liberálisoknak fontosak. Ez azonban tévedés, a szabadságjog minden normális embernek fontos – akár tud erről, akár nem. Deák Dániel úgy tesz, mint aki nem tudná – ha tényleg nem tudja, tudjuk be annak, hogy a Figyelő munkatársa – hogy a magát kereszténynek és konzervatívnak mondó Fidesz is a liberális oldalról indult. Már amennyiben liberálisnak lehet nevezni, a vallás és az egyházak elutasítását – emlékszünk: csuhások térdre! – vagy az Antall-kormány által meghirdetett trianoni parlamenti emléknapról történő kivonulást.
Nem a Jobbikról szól ez a történet, hanem arról, hogy Orbán és a Fidesz milyennek akarja láttatni a Jobbikot, vagy bármely olyan pártot, amely veszélyes lehet rá. A választás előtt még a Jobbik tűnt a legveszélyesebb ellenfélnek, ezzel magyarázható, hogy a Fidesz által előszeretettel használt karaktergyilkosság rájuk irányult elsősorban. Mostanra Vona Gábor egykori pártja csak árnyéka önmagának, ennek azonban nem az az oka, amit Deák Dániel tudni vél, vagyis, hogy a Jobbik balra indult el.
Ha így lenne, gyomorforgató volna, de távolról sem példa nélküli. Láttunk már ilyet, fordított előjellel. Amikor egy, akkor főként fiatalokból álló párt hirtelen megvilágosodott és rájött arra, hogy nem ateista és liberális, hanem keresztény és konzervatív. Fidesznek hívták azt a pártot.
