A vezérkari főnök és a forradalmi gárda parancsnoka után levadászták a hírszerzés vezetőjét is Iránban bizonyítva ezzel, hogy a Moszad mélyen beépült abba az iszlamista rendszerbe, melynek vezetői esküdt ellenségei Izraelnek.
A Moszad már 2018-ban kijuttatott Iránból az iszlamista állam teljes nukleáris programját – 163 CD-t – ekkor az egész világ megdöbbent. Kiderült ugyanis, hogy a Moszad legkevesebb húsz éve építette hálózatát, és mélyen beépült a rendszerbe. Jelenleg a Moszad hálózata 500-1000 fő között mozoghat. Ezenkívül lehet még 300-400 kisvállalkozó, aki alkalomadtán segítséget nyújt az izraeli hírszerzésnek Iránban. Ez már több mint egyszerűen csak hírszerzés valóságos beágyazódás abba a rendszerbe, amely meg akarja semmisíteni Izraelt. Mindeközben a Moszad nem veheti figyelembe az iráni zsidó közösséget, hiszen őket állandóan megfigyeli a kémelhárítás. Ehelyett viszont vannak a Moszadnak támogatói a nemzeti kisebbségek között, például a kurdok vagy Beludzsisztán lakói. Számíthat még a Moszad a nyugatbarát ellenzékre Iránban, ahol az 1979 óta uralkodó iszlamista rendszer csődbe jutott. Nem tud gazdasági fejlődést produkálni, és a nagy síita mozgalom a Közel Kelet meghódítására megbukott amikor Szíriában megszűnt az Asszad rendszer uralma, hiszen Damaszkuszban osztották el az iráni támogatást a Hamász és a Hezbollah számára.
A Moszad mesterterve beválni látszik Iránban, de ez felvet legalább két kérdést.
Mi Izrael stratégiai célja?
Netanjahu miniszterelnök nem is titkolja: meg akarja buktatni az iszlamista rezsimet Iránban, de nem kizárt, hogy Izrael katonai és hírszerzési sikerei épp az ellenkező hatást érik el Iránban, és az iszlamista hatalom mögé állítanak sok olyan embert is, akik elvetik a vallásos rendszert, de a jelszavuk az, hogy Right or wrong, My Country! Irán egy sokezer éves birodalom nagy nemzeti öntudattal, és épp a Nyugat megalázó akciói teremtettek legitimációt az iszlamista rendszernek. Egy Izrael és az USA által támogatott rendszernek nehéz lenne legitimitást szereznie Iránban. Ha sikerülne is nyugatbarát rendszert létrehozni Iránban, az könnyen járhatna úgy mint Afganisztánban.
A másik nyugtalanító kérdés a Moszaddal kapcsolatban az, hogy miképp téveszthette el a Hamász terrortámadásának lehetőségét, hogy lehetett Izrael ennyire felkészületlen 2023 októberében? Már kezdetben is felmerültek olyan vádak Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel szemben, hogy Pearl Harbourhoz hasonlóan tudatosan nézte el a várható Hamász támadást, mert így akarta legitimálni az Irán elleni válaszcsapást, melynek csak első fokozata volt a Hamász és a Hezbollah meggyengítése, a második Asszad megbuktatása Szíriában és a harmadik a háború Irán ellen. Azért e konspiráció elfogadásához kell egy jó nagy adag Izrael ellenesség, mert Izrael lépései mögött kétségtelenül felfedezhető az a tény az is, hogy Irán nyíltan Izrael megsemmisítését tűzte zászlajára.
Netanjahunak még van egy jó oka a háborúra: 76 éves korában nem akar börtönbe menni régebbi korrupciós ügyei miatt.
Csakhogy mindezzel szövetségesek nélkül maradt Izrael: csak Trumpra és Orbán Viktorra számíthat. Hosszú távon ez meglehetősen kevésnek tűnik …
