Ha ezt valami „Zs” kategóriás, csak ebédidőben vagy max. éjjel fél háromkor sugárzott filmszerűség egyik sikerületlen jelenetében látja az ember, még akkor sem röhög rajta, annyira kínos, szomorú és kellemetlen, hogy egy kontinens sorsáról egy óriáscsecsemő meg egy tömeggyilkos dönt.
Az – mint már sokszor írtam – abszolút magától értetődő, hogy az előbbinek semmilyen hatása sincs az utóbbira, ezért az előbbi (= óriáscsecsemő) csak egyet tehet, meghallgatja, hogy mit akar az utóbbi (= tömeggyilkos), aztán a hallottakat rákényszeríti az áldozatnak kijelöltekre (= ukránok). Akár tetszik nekik, akár nem. A nagydarab bébi ugyanis Béke Nobel-díjra pályázik (tűrhetetlen, hogy néhány korábbi elnökelődjének, például Obamának már van, neki meg még nincsen!), és ennek érdekében bármit hajlandó megtenni, miközben teljesen közömbös számára, hogy az másoknak mennyire rossz, és hogy hányan vannak ezek a mások.
A végső tét Ukrajnán túlmenően Európa biztonsága. Messze ható következményekkel. A további röhej az, hogy a vén kontinens sorsáról döntők egyike sem lakik itt, ugyanis Amerika messze van, Oroszországot meg nem sorolnám az európai államok közé. Érdekesség: a döntéshez egy, a saját szuverénségét állandóan hangsúlyozó, azt oroszlánként, de azért jólfizetett hatósággal is védelmező miniszterelnök saját országának fővárosát bocsátja rendelkezésre, holott a róka meg a hörcsög leendő közös döntése egy önálló, öt nemzetközi szerződéssel védett és garantált határokkal bíró ország (Ukrajna) szuverenitásának az abszolút megcsúfolása, amely országot még csak meg sem hívták oda, ahol róla döntenek.
A döntési folyamat egyszerű: a tömeggyilkos agresszor összehúzza a szemöldökét, és fojtott hangon közli akaratát, a leendő Béke Nobel-díjas meg némi halk berosálás után továbbítja a tettes kívánságait az áldozatnak, csak ezúttal már nem alázatos, hanem kiabálós hangnemben, mert ha az nem fogadja el, nem lesz béke soha, és akkor oda a Nobel-díj.
Az óriáscsecsemő legnagobb gondja, hogy Oroszországot nem tudja zsarolni semmivel, mert Kína bármikor és bármennyi energiahordozó vásárlással hajlandó finanszírozni a putyini szabadrablást Európában. Maga Hszi Csin-ping is az Ukrajna ellenihez hasonló hadműveletet tervezget Tajvanon, és akkor az orosz segítség jól jön majd neki (jótett helyébe jót várj ugyebár). Ezért Putyin hadserege még sokáig el lesz látva minden szükséges holmival, ugyanis az emberiség pont ugyanúgy nem fogott össze a tömeggyilkos agresszor ellen, ahogy máskor sem szokott a közös célokért, helyette a szokásos egyedi haszonlesési és hullarablási folyamatok zajlanak. „Nemzetállami” indokokkal. Trump már megszerezte Ukrajna ásványkincsének egy részét, és hol van még a vége!
Sokszor hallom mostanában különböző helyeken, hogy Putyin tulajdonképpen patrióta, és ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ezen az alapon a legnagyobb patrióta mégiscsak Adolf Hitler volt, aki az emberiség történelmében a legtöbbet áldozta hazája felvirágoztatásáért, az áldozatok közé a külföldön kívül beleértve magát Németországot is (népség, katonaság inkluzíve), amely a hosszas hitleri hazafiaskodás után sokszorosan kivéreztetve és porig rombolva állt a megmaradt németek rendelkezésére. A másik nagy patrióta Szulejmán, aki szegény kénytelen volt megtámadni Magyarországot, mert nagyon útban volt neki Bécs felé menet, ráadásul a magyar király, II. Lajos sajnos háborúpárti volt, ennek köszönhető a mohácsi csata sok magyar és török áldozata, többek között maga a király is. Nem kellett volna, felség! A háborúskodás helyett oda kellett volna adni az országot a töröknek (békepártiság). Igaz, akkor a 150 éves uralom alatt nem csak a középső rész néptelenedett volna el, hanem az egész ország, és a Mária Terézia féle betelepítésekkel annyi idegen került volna ide, hogy az ezernyolcszáznegyvennyolcas, kifejezetten magyar szabadságharc érdeklődés híján elmarad.
„Napersze” az osztrákok is sokkal jobban ráfáztak volna, ha Szulejmáné az ország, mert, mint tudjuk, rossz szomszédság, török átok, és akkor Bécshez sokkal közelebb húzódik a török-osztrák határ, ami nem egy főnyeremény. Pont így lennénk mi most szomszédosak az orosszal, ha Zelenszkij békepárti, és nem kezd bele ebbe a pofátlan védekezésbe! De nem az. Pedig milyen közvetlenül kaphatnánk akkor a közös határon át a gázt meg az olajat! A felújított metrókocsikról nem is beszélve…
Egyébként mondhatjuk, hogy Putyin nem is áll rossz helyen a patrióták sorában. Ha így folytatja, sokra viheti. Még néhány különleges hadművelet, és akkor pontosan az a helyzet áll elő, amelynek megakadályozása érdekében megtámadta Ukrajnát: a teljes keleti határvonalon szomszédos lesz a NATO-val. Vagy ez csak egy kis hazudozás volt a derék KGB-stől, hogy legyen mire hivatkoznia, ha megkérdik, mire jó a tengernyi halott meg a tengernyi kár? Persze Oroszországban is, sőt ott csak igazán. És még nincs vége!
Ahogy legújabban hallom, nem is lesz. Az álláspontok befagytak, mindkét oldal számára elfogadható kompromisszum nem létezik, pláne, hogy a Putyin nevű tömeggyilkos, egyben háborús bűnös a teljes maradék életét erre a rohadt háborúra tette fel, és ha nem győz, és nem söpri be a zsákmányt, neki annyi. Úgy kiesik egy magasházi ablakon, hogy nehéz lesz összeszedni, ami megmarad belőle.
Trumpnak mostanra már szóltak, hogy elnöki találkozónak csak akkor van értelme, ha már mindenben megegyeztek, egyébként megint csak hülyét csinálna magából egy nesze semmi, fogd meg jól tárgyalással, így aztán le is mondta a dolgot. Eredmény: a következő hetekben is lehet majd közlekedni Budapesten. A gyilkolással vegyes rombolás Ukrajnában folyik tovább, mert a patrióták már csak olyanok, hogy kizárólag a saját érdekeiket nézik. Ők ugyan azt hangoztatják, hogy az a nemzet érdeke, de ennek a szövegnek ne higgyen senki, az mind saját érdek, és a személyes önzés minden önzések legerősebbike.
Szóval nem állunk jól. A remény egyre fogy, pedig ha az emberiség összefog, és Putyinnal a támadás első napján megszakít minden kapcsolatot, a háborúnak nevezett borzalom már a második napon pénz híján véget ér. De az emberiség nem tette. Mert sok ám a nemzetállam, vele az önzés mindenfelé. Ha hasznot lehet húzni valamiből, az az igazi! A magyar miniszterelnök is minden nap panaszkodik, hogy a szemét brüsszeliek abba akarják hagyatni vele az orosz olaj meg gáz felhasználásával folytatott haszonhúzást! Hát miből lesz akkor pénz a baráti oligarchasereg kitartására, a pártszócsővé degradált közmédia finanszírozására, a vallási szervezetek nagyvonalú támogatására, a stadionokra meg a rezsicsökkentésre? Ugye? Azért kéne a béke is, mert akkor folytatódhat az olcsó orosz olaj meg gáz importja.
Azt szokták mondani a profi ökölvívómérkőzések már akkor eldőlnek, mikor az aktuális bajnok meg a kihívója a felvezető sajtótájékoztatón egymás szemébe néz. Ez a meccs is eldőlni látszik, az amerikai kihívó máris retirált, Tomahawk rakéta ügyben is, meg tárgyalás ügyben is (vagy korábban csak blöffölt, ahogy szokott?), nem lesz itt megegyezés még nagyon sokáig, és csak akkor fejeződik be majd valahogy a háború, ha a harctéren az egyik fél győz. Addig együtt kell élnünk vele.
Ja, egyébként az 5. sz. tagkönyv büszke tulajdonosa, mint főharcos azt találta nyilatkozni, hogy a Békemenetre „a világ tragikus állapota” miatt van szükség. Mint azt fideszéktől naponta többször olvashatjuk meg hallhatjuk, a négy erőközpont közül Amerikában a FIDESZ kedvence, Kínában szintúgy a FIDESZ kedvence, Oroszországban meg ugyancsak a FIDESZ kedvence van hatalmon, mégpedig abszolút vezetőként, a gonosz, áskálódó Európa meg minden szempontból összeomlott, azaz jelenleg nem számít semmit a nagyvilágban, tehát a világnak most kell a legeslegjobb állapotban lennie.
De ahogy hallom, nem. Nem abban van. Sőt inkább ellenkezőleg, mégpedig nagyon.
Főpatrióták! Ezt is el tetszettek baltázni? Méghozzá ennyire?
