A cionizmus egy eszme, melyet Theodor Herzl alkotott meg egy zsidó nemzeti állam létrehozására. A zsidó nemzeti államot jogilag a britek ágyazták meg. Nagy Britannia hozta meg a Belfour nyilatkozatot 1917-ben, ő ütemezte a bevándorlást, ő keverte a kártyát úgy, hogy arabok és zsidók ne éljenek békességben. Az ő direkt, vagy indirekt beavatkozásával jöttek létre azok a zsidó és arab fegyveres szervezetek, melyek előidézték a fekete-fehér látást, kizárva a két nép közti harmóniát és békét.
Az Iszlám mai kommunikációja, megjelenése éppen úgy csalóka, mint a cionizmusé. Bár az alapeszme a békén és a béke rendezőelvein alapszik, ezt körülbelül száz évvel ezelőtt átírták. Hogy kik? Hát ugyanazok, akik a Belfour nyilatkozatot tették és a cionizmust átírták. Csak pár név a brit elitből, akik a szaúdi királyi család tanácsadóiként, katonai stratégáiként meghatározták, hogy milyen Iszlámot szabjanak ki, akár a ruhát, az aktuális ellenséghez mérten. Percy Cox, az angol hadsereg tábornoka (Major-General), John Philby, a király tanácsadója, aki a Belfour nyilatkozat végrehajtásakor Jeruzsálem és Rijád között ingázott, egyébként a későbbi szovjet kettősügynök, Kim Philby apja. Valamint ne feledkezzünk meg Britannia két híres kémjéről, Thomas Edwards Lawrenceről (Arábiai Lawrence) és Gertrude Bellről (Arábiai Gertrúd). Ők rendelték meg Abdel Aziz királytól a vahabizmusnak azt a változatát, mellyel ki lehetett űzni a szunnita hashemitákat Mekkából és Medinából, a szúfita törököket az arab félszigetről és a síitákat a Perzsa öbölből.
Az Iszlámba bevonultak olyan ellenségképek, melyek korábban nem léteztek, létrejöttek azok a militáns szervezetek, melyek az Iszlám nevében kommunikálódtak és terjedtek a vahabizmus, szelefizmus, takfirija változatok, melyek gyűlöleten, kirekesztésen és erőszakon alapulnak. Hogy is lehetne ez másként, ha
ugyanazok az erők hozták létre Izraelt, mint Szaúd Arábiát?
A mai Iszlám elsőszámú áldozatai a muzulmánok. Rajtuk a bélyeg a világ eltorzulásáért, erőszakossá válásáért, stigmatizálódtak gondolataik, érveik. Mindeközben ez egy hatalmas játék, melynek mind áldozatul esünk. Elkárhoznak szent helyeink, hiszen ezekben főzik a legmérgesebb lelki táplálékot a hívők számára.
A Szaúd Arábiai Királyság, annak hivatalos megalakulása, 1932 előtt, nem létezett.
Ennek a sivatagos területnek a nyugati, Vörös tengert szegélyező partvonala Hidzsaz néven ismert. Ide esnek a zarándokhelyek, Mekka és Medina. A mai főváros, Rijád környékét és az ettől keletre fekvő sivatagot Nadzsd-nak hívták, ettől keletre volt az Al-Ahsza, ami a Perzsa parttal határos rész, valamint a déli tartományok, melyeket Al-Aszirnak hívnak. A keleti partot megszakította egy a törökök által uralt, stratégiailag fontos terület.
Maga az Al-Szaúd dinasztia Mohamed bin Szaúddal az élen 1744-ben kezdte el hódításait Nadzsd tartományban. Egy olyan iszlám Irányzatra támaszkodott, amely a klasszikus Iszlámmal köszönőviszonyban sem volt.
Ezt Mohammed Ibn Wahab (1703-1792) alkotta meg, aki addig facsarta, tekerte az Iszlámot, amíg abból a gondolat minden eleme kihullott és csak a gondolkodás nélküli feltétlen engedelmesség, valamint az erőszak maradt meg, mellyel a sivatagi törzseket a leigázandó többi törzs ellen lehetett fordítani.
Mohammed Ibn Wahab pszichopata módon gyűlölte az Iszlám síita ágához tartozókat, akik mind a mai napig Szaúd Arábia keleti tartományainak lakói. Ezt azért fontos tudni, mert itt vannak a leggazdagabb olajmezők.
Mohamed Ibn Wahab és követői, akiket ma vahabiták néven illetünk, a síiták lekaszabolására szólítanak, mert olyan számukra és gondolatviláguk számára idegen vallásgyakorlattal bírnak, ami a sivatagi beduin agy számára érthetetlen. Ilyen a kultúra, a temetők látogatása, emlékezés a halottakra, stb.
A vahabiták az Iszlámnak egy olyan ágát képviselik, akik véres harcot vívnak saját gondolattalan, alapeszméktől idegen, gyakorlatilag Iszlámnak nehezen nevezhető vallási irányzatuk terjesztéséért.
Mindent, ami ábrázolás, művészet, zene, tiltanak. Ez a tiltás annyira esztelen, hogy 1936-ban a Kába kövét is bálványnak nyilvánították és meg akarták semmisíteni. Ha akkor az iszlám világ Indiától Marokkóig nem fog össze és az Al-Azhar Kairóban nem hozza meg az ezt tiltó történelmi fatwáját, akkor meg is teszik.
Nos, az Al-Szaúdok ezzel a Mohamed Ibn Wahábbal szövetkeztek 1744-ben. Ő csinált nekik egy nem Iszlám Iszlámot, ami a mai napig Szaúd Arábia és az Öböl néhány régiójának meghatározó vallási irányzata. Ennek fejében Ibn Waháb az Al-Szaúd dinasztiát tette meg a hatalom letéteményesének. Tehát az Al-Szaúdok földi hatalma összeforrt a vahabizmussal.
Az Al Szaúd dinasztia 1902-1932 között vívta legvéresebb háborúit az arab törzsek, valamint a török hatalom ellen. Ehhez minden segítséget megkapott a britektől. A katonai sikerek eredményeként Nadzsd, Al-Ahsza, Aszir és Hidzsaz egyesült és 1932-ben a Szaúdi dinasztia nevét viselő királysággá alakult.
Ez a militáns felvonulás nem maradt annyiban a múlt század elején. A Szovjetunió afganisztáni inváziója idején a nyolcvanas években, ők alkották azt a dzsihadista csapatot, akik a CIA támogatását élvezve harci győzelmeket arattak, majd létrehozták az Al-Kaidát.
A 2011-ben kezdődött szíriai-iraki események újabb beszállást nyitottak számukra. Lefejező egységeik elhíresültek kegyetlenségeikről, melynek csúcsa az Iszlám Állam, ahol a barbarizmus, az agymosott pszichopata lét a mindennapok része lett. Mindez pedig az Iszlám nevében történik. Meddig tartható mindez?
A vahabizmus alapozta meg az Al-Kaida, a Boko Haram, Az Al-Shabab terrorszervezetek ideológiáját és hozta létre azok legvadabb mai hajtását a Takfiriya tant, ami az Iszlám Állam irányzata.
Minden hitetlen, ami nem mi vagyunk és elpusztítandó, szól a hirdetés. Fennmaradni és terjeszkedni, hangzik a jelszó. És ez a jelszó ugyanaz, mint a cionizmus jelszava. Csupán az egyik arabul, a másik héberül, vagy ivritül hangzik el.
Kik is az Al-Szaúdok, mi ez az ámokfutás, amit rendeznek és mennyire vannak a bukástól? Egyáltalán, hogy férhet ennyi arabok és Iszlám elleni gyűlölet ebbe a dinasztiába? Miért ez a sok vér és valláshamisítás?
